Iš „Pastogės“ troliams į dantis

PAULIUS SAUDARGAS Kutatási terület: biofizika. DOI: doi.org/10.35321/all84-15 A PADLÁSRÓL A TROLLOK FOGAI KÖZÉ Algirdas Patackas írta: „A múlt század hatvanas és hetvenes éveiben fiatal emberek egy csoportja, akik már nem bírták elviselni a rothadásnak indult rendszer bűzét, közösségbe tömörült. <...> Egyikük, Mindaugas Tomonis halála vagy meggyilkolása után teljesítették fogadalmát – megkezdték a földalatti kulturális folyóirat, a Padlás kiadását (Padlás azoknak szól, akik szabadon akarnak alkotni), majd amikor ezt elfojtották, a megkezdett munkát az Ethos című gyűjtemény kiadásával folytatták.”¹ Úgy tűnik, e két mondatban összesűrűsödik A. Patackas és földalatti társai akkori küzdelmének visszatekintése. Később maga A. Patackas is megszenvedte a rendszert: 1986-ban a KGB letartóztatta, és saját szavai szerint „lefokozta valamivé”. A földalatti Padlásról a KGB pincéjébe… Miért Padlás? A földalattinak ugyanis a padló alatt, pincében vagy bunkerben kellene összpontosulnia, ahogyan a partizánok rejtőzködtek. Az épületmetafora összefüggésében valójában két választás lehetséges. Mind a pince – a padló alatt –, mind a padlás – a mennyezet fölötti tér – kívül esik a prózai otthon világán. Az emberek rendszerint nem élnek ott, hanem a mindennapi házi élettől elzárt, párhuzamos dolgok történnek. Ugyanezek a partizánok, amikor az NKVD-sek rajtuk ütöttek, gyakran nemcsak a padló alatt rejtőztek el, hanem „fent, a padláson” is, ahová, ha nem végeztek alapos kutatást, a hívatlan vendégek talán nem tévedtek fel. A padlásról messzebbre lehet látni – igen, A. Patackas szerint maga Mindaugas Tomonis motiválta ezt az elnevezést. Így az az igény csendül fel, hogy ne a „hagyományos” földalattiba húzódjanak, hanem valamiképpen másként cselekedjenek. Mit jelent „messzebbre látni”? Észrevenni a közeledő ellenséget távolabbról? Aligha az önvédelem szintjét akarták a „padlásbeliek” a címbe kódolni; nyilvánvalóan intellektuális látásmódról volt szó. A. Patackas szerint a Padlásnak be kellett töltenie a földalatti sajtó hiányzó kulturális, intellektuális réspiacát. A LKB Kronika tényszerű kiadvány volt, amely puszta igazságával és megfoghatatlanságával kétségbeesésbe kergette a KGB-t. A Kronika, miután alapvető munkát végzett, lényegében kielégítette a Lietuvos földalatti sajtójának igényét ezen a területen, azonban nem törekedett sem irodalmi, sem filozófiai magasságokra, mert az elnyomás krónikája volt. ¹ Patackas Algirdas 2011: A Padlás Lietuva, Aidai, 170. 328 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV A Padlásról a trollok fogai közé A. Patackas írta: „[…] választani kellett: vagy belép az ember a hazugság kultúrájába, vagy nem lép be. És mit tegyen akkor? Ha nem lépsz be, hazudnod kell, ha nem lépsz be, nem tudsz megnyilvánulni, mindent csak magadban hordozhatsz, mert nagyon korlátozott vagy. Nem hazudsz, de nem is tudsz kibontakozni.” Így a Padlás közeggé válik az alkotni vágyó disszidens fiatalok számára. Azoknak, akik nemcsak nézőpontjukat akarják kifejteni, hanem nyomot is szeretnének hagyni az irodalomban, a költészetben, a filozófiában. Fent lenni, a padláson lenni. A pincében morzeábécével kopogtatod az üzenetet, a padláson versben beszélsz. A tartalom hasonló, de a forma más. Az eszme rendkívül erős – a földalatti információ nemcsak arra szolgál, hogy az emberek értesítsék egymást vagy kinyilvánítsák a rendszerrel szembeni harcot, hanem arra is, hogy az intellektuális alkotás világát, a hazugság birodalmának alternatíváját megteremtse. Írhatsz és publikálhatsz a hivatalos sajtóban, de akkor a szövegeknek politikától és vallástól sterilnek kell lenniük, írhatsz az asztalfióknak, vagy egyáltalán nem írhatsz. De írhatsz még olyan földalatti kiadványba is, amelynek nem lesz széles olvasóköre, azonban, ahogyan most, nagyobb történelmi távlatból látjuk, nagyon méltóságteljesen beágyazódik a történelembe. Emelt fővel állni, fent lenni, a padláson lenni. Furcsa azonban, hogy az ilyen intellektuális padlás és a bátor „padlásbeliek” iránti igény még három évtizednyi szabadság után sem tűnt el... A. Patackas gondolatai már a függetlenség időszakában új hangon szólalnak meg napjainkban is. „Ma nincs közvetlen kényszer, de van egy másfajta kényszer, amelynek sokkal kifinomultabb formája van.” ² Vajon most valóban minden értelmiségi szabadon írhatja és mondhatja azt, amit gondol? A lefokozástól vagy Szibériától való félelmet felváltja a divatos „influenszerek” kigúnyolásától való félelem. A fizikai leszámolástól való félelmet a nyilvános elítéléstől való félelem váltja fel. A félelem attól, hogy fekete bárányként maradunk, zombivá teszi magát az értelmet is, és engedelmesen már nemcsak hallgató, hanem gondolkodó mankurtokká válunk. Ez a magányos szabadság ára. Annak a szabadságnak az ára, amely más értékek rovására uralkodik. Az éretlen és intellektuálisan ellenállásra képtelen társadalom, miután kivívta a szabadságot, nagyon gyorsan káosszá vagy egyszerűen egy újabb rendszerré változtathatja azt. A. Patackas írta: „Az erkölcs és a szabadság elválaszthatatlanok, az első nélkül nincs második. E fogalmak felcserélése halálos, megbocsáthatatlan hiba. Ez különösen vonatkozik a litvánokra mint etikai kultúrájú emberekre.” ³ A zsarnokot lerázva nyakunkról észre sem vehetjük, hogyan ül oda lassan egy egész falanx hamis prófétákból és farizeusokból, akik már nem a kivívott szabadság valódi eszményét, hanem annak bálványát imádják a görbe gondolkodás királyságában. A. Patackas írta: „Hiszen akiknek hibájuk van, azt akarják, hogy az egész világ hibátlanként ismerje el hibájukat – így könnyebb élni. Ahelyett, hogy önmagukban harcolnának e hibával, győzve vagy vereséget szenvedve. Ha a jó harcot vívnák, ahogy Szent Pál mondja, talán megbocsátást nyernének, talán végül győznének is. De nem, ellenkezőleg: úgy akarják átrendezni a világot, hogy ezt a hibát hibátlanságként ismerjék el.”⁴ Maga A. Patackas, nem egyszer ² Ugyanott, 28. ³ Ugyanott, 42. ⁴ Ugyanott, 31. Nyelv és sors / Language and destiny 329 PAULIUS SAUDARGAS akit a modern „influenszerek” és „trollok” szekáltak, így válaszol nekik Gintaras Patackas költő testvérén keresztül „Algirdas Patackas beszéde, amelyet saját temetésén testvére, Gintaras ajkán mondott el” című művében: Testvéreim nem brojlercsirkék, Nem kuporogtam velük tyúkólban, Sólymok a testvéreim Odafent... Mit mondhatok nektek, trollok, Akasszátok a troli vezetékére: – Agyaglábúak voltatok, és agyaglábúak maradtok, Ti csak a hiénák eledele vagytok!⁵ A. Patackas az egyenes beszéd és a bátor cselekvés embere volt. Egyedülálló kombináció, amikor a testépítő izmai érzékeny lelket és mély értelmet rejtenek. Önképzett, ám rendkívül éleslátó expedíciói az etnolingvisztikai rétegekbe egykor A. Patackast a nyelvészet legélesebb elméi közé emelik majd, a szovjet elnyomó struktúrákkal vívott megalkuvást nem ismerő párharca pedig máris beleírta Algirdast a Lietuvos másként gondolkodóinak panteonjába. A hitbe, az áramlásba, Az üde isteniség áradásába, Mert mi úgy megyünk, ahogy mentünk – Nem a halálba, hanem az életbe.⁶ Beérkezett 2021. május 25-én. PAULIUS SAUDARGAS A Litván Köztársaság Seimasa Gedimino pr. 53, LT–01109 Vilnius, Lietuva [email protected] ⁵ Patackas Gintaras 2015: Algirdas Patackas beszéde, amelyet saját temetésén testvére, Gintaras ajkán mondott el, 2015–04–03–08. ⁶ Ugyanott. 330 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV