Skolintų vardų su baigmeniu „-ij-“ kaita Lietuvos vardyne (kilmės aspektas)

DAIVA SINKEVIČIŪTĖ Vilniusi Egyetem Kutatási terület: névtan. DOI: doi.org/10.35321/all84-11 A –ĮJ– végződésű kölcsönzött nevek változása a litván névállományban (eredet szerinti szempont)¹ A –ij– végződésű kölcsönzött nevek fejlődése a litvánban (eredet) ÖSSZEFOGLALÓ A tanulmány a –ij– végződésű kölcsönzött nevek eredet szempontjából vizsgált leltárát mutatja be. A vizsgált nevek között a latin és görög személynevek dominálnak, amelyek a névállomány változására a legnagyobb hatást gyakorolták. A más eredetű, –ij– végződésű kölcsönzött nevek ugyan változatosak voltak, de a névállomány nagy részét nem foglalták magukban. Minden korszak közül kiemelkedett a felszabadult Litvánia időszaka, amikor a vizsgált nevek legnagyobb változatossága alakult ki, és csökkenni kezdett az orosz nyelv névállományra gyakorolt hatása. A –ij– végződésű kölcsönzött nevek leltárának változásai alapján meghatározhatók a Litvánia XX–XXI. századi kölcsönzött névállományának változására utaló előzetes jellemzők. KULCSSZAVAK: litván nevek, személynevek, kölcsönzött nevek, –ij– végződésű nevek, névdivatok. ANNOTÁCIÓ A cikk a –ij– végződésű litván kölcsönnevek állományát vizsgálja eredetük szempontjából. Egyértelműen a latin és görög eredetű nevek vannak túlsúlyban. Jelentős hatást gyakoroltak a litván tulajdonnév-állományra. Az egyéb eredetű nevek meglehetősen változatosak voltak, de az összes tulajdonnév nagy részét nem tették ki. Litvánia függetlenségéhez vezető időszaka egyértelműen kiemelkedik mint az az időszak, amikor ¹ A tanulmány a VLK K projekt alapján készült: A Litván Köztársaság állampolgárainak –ij– képzős nevei: kölcsönzés és képzési tendenciák, K-5/2018. szám. 232 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV Skolintų vardų su baigmeniu –ij– kaita Lietuvos vardyne (kilmės aspektas) A nevek nagyobb változatossága jellemezte. Emellett csökkent az orosz befolyás. A –ij– végződésű kölcsönzött nevek leltárának változásai lehetővé teszik, hogy előzetesen kiemeljük a litván kölcsönzött nevek XXth–XXIst. századi fejlődésének fő jellemzőit. KULCSSZAVAK: litván nevek, személynevek, kölcsönzött nevek, –ij– végződésű nevek, névtrendek. BEVEZETÉS A Litván Köztársaság (a továbbiakban – LR) állampolgárainak névállománya különböző eredetű személynevekből áll. A saját eredetű, két tagból álló nevek, azok rövidítései és képzőkkel bővített köznevi nevek mellett a gyermekek kölcsönzött személyneveket is kapnak, továbbá új nevek jönnek létre a használatos onimák átalakításával vagy köznevek felhasználásával. E sokféleségből kiemelkednek a –ij– végződésű kölcsönzött nevek, vö. a Eugenijus, Sofija személynevekkel, amelyek az onimák elterjedt csoportját alkotják Litvániában: más nyelvekből átvett 435 különálló női és 312 férfi személynév (az ismétlődésekkel együtt – 214544 női és 90996 férfinév). A –ij– végződésű kölcsönzött nevek a XX–XXI. századi Litvánia névállományában a különböző eredetű, képző nélküli, –ij– végződésű nevek mellett működnek, vö. a Vilija < Vilija folyónévvel, a Venecija < Venecija városnévvel, valamint a Žarija < žarija, Idilija < idilija köznevekkel, továbbá a különböző eredetű származékokkal, vö. a Audron-ijus < Audronis, Dovil-ija < Dovilė, Gabriel-ijus < Gabrielius, Just-ija < Justė nevekkel. Ez nemcsak az ilyen szerkezetű nevek alapjának változatosságát tanúsítja, hanem a kölcsönzött személynevek integrációját is, amelynek következtében a –ij– végződés új nevek képzőjévé vált (Sinkevičiūtė 2018: 248)². Elterjedtségük és az új onimák létrejöttére gyakorolt hatásuk miatt a –ij– végződésű kölcsönzött személyneveket választottuk az elemzés tárgyául. Vizsgálatukkal azt kívántuk megállapítani, hogy milyen eredetű nevek alkotják az elemzett névállomány magját, hogyan változott a leltáruk, és mely személynevek, illetve csoportjaik hatottak a leginkább a névállomány változására. E cél megvalósítása érdekében a következő feladatokat tűztük ki: 1. az eredet szerint legnagyobb, nem ismétlődő névcsoportok elkülönítése és a bennük lezajlott onimaváltozások bemutatása; 2. az eredet szerint legelterjedtebb, ismétlődő névcsoportok feltárása, leggyakoribb tagjaik azonosítása és változási sajátosságaik áttekintése; 3. a sajátos névformák elkülönítése és a névállomány változására gyakorolt hatásuk értékelése. A –ij– végződésű kölcsönzött nevek leltárában végbement változások alapján a XX–XXI. századi litván kölcsönzött névállomány lehetséges rendszerszerű változásait is ki kívántuk emelni. ² Az új nevek képzőjévé a –ij– végződés a lett névállományban is vált, lásd Balode, Plēsuma 2015: 237–238. Straipsniai / Articles 233 DAIVA SINKEVIČIŪTĖ A TÁRGY FOGALMA ÉS A VIZSGÁLATI IDŐSZAKOK A vizsgálat az LR állampolgárságával rendelkező litvániai és külföldi lakosok egytagú, vö. a Vitalija, Virginijus nevekkel, valamint többtagú, vö. az Ada Marija, Aurelijus Jonas nevekkel, neveire terjed ki. Adataikat együtt számítottuk, az egytagú nevekhez hozzáadva ugyanazon személynevek számát a többtagú megnevezésekben. Részletesebb statisztika a vardai.ulk.lt. oldalon található. A neveket az LR állampolgárainak névjegyzékéből gyűjtöttük, amelyet 2006-ban kaptunk a Népességnyilvántartási Szolgálattól, az Állami Litván Nyelvi Bizottság közvetítésével, és amelyet 2018-ig (bezárólag) egészítettek ki. Nem minden személynév került be a vizsgálatba, mivel a kapott XX–XXI. századi onimagyűjtemény nem tartalmazta az elhunytak neveit. Ezért a személynevek nem mutatnak mennyiségi statisztikát, gyakoriságuk azonban tükrözi a nevek népszerűségi tendenciáit. A teljes időszak (a továbbiakban – VL) neveinek neveztük azokat a személyneveket, amelyeket a XX. század elejétől 2018-ig (bezárólag) adtak gyermekeknek. Elkülönítettük azokat a neveket is, amelyekkel az alábbi időszakokban neveztek el gyermekeket: – A független Litvánia időszakában (a továbbiakban – NLL), vagyis az 1918–1939 között adott neveket, amikor Litvánia független volt; ide soroltuk az 1918 előtt, valamint az 1940–1943 között adott neveket is, amelyeket átmeneti időszakok személyneveinek tekintettünk. – A szovjet korszakban (a továbbiakban – SL), vagyis az 1944–1985 között adott neveket, amikor Litvániát a Szovjetunió megszállta; nem soroltuk ide az 1986–1989 között adott neveket, amikor Litvániában a függetlenség szelleme dominált, mivel a szovjet korszak e felfogása a történészek munkáiban is megjelenik, vö. Švedas (2009). – A felszabadult Litvánia időszakában (a továbbiakban – ILL), vagyis az 1990–2018 között adott neveket, amikor Litvánia függetlenné vált; amint említettük, ide soroltuk az előző időszak – 1986–1989 – neveit is³ Az időszakokat a XX–XXI. századi nevek jellemzőinek feltárása céljából különítettük el, abból kiindulva, hogy a névállomány változása a társadalom, a kultúra és a politika fejlődésétől függ, amelyre más tényezők – a vallás, a nemzeti identitás, a rokoni kapcsolatok és a társadalmi osztály – is hatnak (Gerhards 2010). A névállomány változásait az egyes és ismétlődő személynév-eredetcsoportok százalékos arányainak, valamint az egyes időszakokban bekövetkező változásuknak az elemzésével vizsgáltuk. Ezzel a vizsgált onimák összességének összefüggésében kívántuk bemutatni annak változatosságát és a névadási tendenciákat. ³ Ugyanezen időszakokban vizsgálták a litván természeti neveket és a –ut– kicsinyítő képzős származékokat is (Sinkevičiūtė 2018; 2020). 234 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV Skolintų vardų su baigmeniu –ij– kaita Lietuvos vardyne (kilmės aspektas) A kutatás tárgyát a más nyelvekből átvett és a litván névanyagban meghonosodott, –ij– végződésű kölcsönzött nevek alkotják: a litván nyelv rendszerének megfelelő alakokkal rendelkeznek, vö. személynevek: Aurelija, Lijus, Remigijus, Rija. Alakjuk és eredetük alapján együtt elemeztük az –ij– végződésű, aferézissel keletkezett névváltozatokat és rövidítéseket is, vö. személynevek: Licija < Felicija, Natalijus < Anatolijus, Tilija < Otilija. A kölcsönzött nevek eredetét az LVKŽ és a vardai.vlkk.lt honlapon megállapították és közzétették, ezért ezt a továbbiakban nem ismételjük meg, néhány esettől eltekintve. A vizsgált jegyzékbe a litván nyelv rendszerének megfelelő, LR-állampolgárok valamennyi neve bekerült, köztük a litván nyelvet anyanyelvként nem beszélő LR-állampolgárok számára adott személynevek is⁴. Ezért a kutatás eredményei Litvánia egészének névanyagában megfigyelhető változási tendenciákat mutatják. A vizsgálat tárgyának azonosításakor problémát jelentett a képzős származékok elkülönítése, mivel az –ij– végű nevek egy része nemcsak kölcsönzött lehet, hanem a litván nyelvben létrejött képzős származék is. Elkülönítésük kritériumául a személynevek kontextusát, illetve egyes esetekben annak a nyelvnek a hatását választottuk, amelyből a név származhatott⁵. Ennek alapján származékoknak tekintettük azokat az onimákat, amelyek olyan nevek mellett léteznek, amelyeknek ugyanaz a tövük, de más a végződésük, és amelyeknek alapjául szolgáló személynevek Litvániában elterjedtek lehetnek. Ezért származékoknak tekintettük például az Alfonsija személynevet, mivel Litvániában előfordulnak az Alfonsas, Alfonsa, Alfonse személynevek, továbbá az Alfonsina, noha a francia és angol nyelvben használatos az Alphonsia személynév (BTN, NB), illetve az Alvenija, mivel Litvániában előfordulnak az Alvis, Alva, Alvė személynevek, valamint az Alvita, Alveta nevek, noha az angolban használatos az Alvenia személynév (BTN). Az Alfonsija, Alvenija kölcsönzött nevek eredetét másodlagosnak tekintettük, ezeket a neveket nem vettük fel a vizsgált onimák leltárába. A kialakulás kontextusa alapján kölcsönzöttnek tekintettük azokat az onimákat, amelyek az –ij– végződést abban a nyelvben kapták, amelyben létrejöttek, vagy amelyek ugyanazon tőből képzett, más nemű személynevek. Ezért kölcsönzöttnek tekintettük például a Nadija személynevet, amely szláv eredetű név, és vagy az orosz nyelvben az Nadežda személynév Nadia rövidítéséből alakult, vagy ukránból került át (Trijniak 2005: 244), noha a litván névállományban megtalálhatók az Nada, Nadė nevek. A kölcsönzött nevekhez soroltuk a Marcelija nevet is, amely a Litvániában használt Marcelijus alapján keletkezett, ez pedig képzővel került át a latinból (LVKŽ 228), noha Litvániában adott nevek a Marcela, Marcelė, Marcelius, Marcelis, valamint a Marcelina. Ha az –ij– végződésű név több nyelvben is széles körben elterjedt, az ilyen személyneveket szintén kölcsönzöttnek tekintettük. Ilyen például a ⁴ Az onimák leltárába nem vettük fel a litván nyelvre nem jellemző névalakokat, amelyek nem rendelkeznek a nemet jelölő szokásos végződésekkel, vagy betűkapcsolatokkal vannak leírva, továbbá a beszélt litvánban használt névváltozatokat és átalakításokat, kivéve a gyermekeknek személynevet adó ajánlási hagyományt (lásd LVKŽ), vö. a Kastancija nevet a Konstancija mellett, valamint a helynévi eredetű személyneveket, vö. a Kaspija < Kaspija névvel, vö. a Kaspijos jūra helynévvel. ⁵ A XX. században a kölcsönzött névállományra leginkább az orosz, a XX. század végétől pedig az angol és az olasz nyelv hatott, lásd alább. Straipsniai / Articles 235 DAIVA SINKEVIČIŪTĖ például az Evija, amelyet az angolban, vö. az Evia névvel (BTN, NB), az olaszban, vö. az Evia névvel (De Felice 1996: 162), a lettben, vö. az Evija névvel (Siliņš 1990: 122), valamint máshol is használnak, noha Litvániában az Evua név terjedt el. Az ilyen típusú nevek képzős létrejöttét másodlagosnak tekintettük, ezeket az onimákat a többi kölcsönzött névvel együtt vizsgáltuk. Ezért a -ij végződésű kölcsönzött nevek leltára feltételes, mivel egyes nevek a feltételezettnél eltérő okok miatt is létrejöhettek. Bár a XX. századi nevek pontos mennyiségi statisztikája nem áll rendelkezésre, a kijelölt vizsgálati időszakok segítenek kiemelni a nevek változási tendenciáit, és tanúsítják az egyes korszakok névállományának közös jellemzőit. A KÖLCSÖNZÖTT NEVEK LITVÁNIAI KUTATÁSÁNAK HELYZETE A litván névállomány kölcsönzött személynevei nem részesültek következetes elemzésben: hiányoznak az olyan munkák, amelyek a kölcsönzött nevek eredet vagy szerkezet szerinti külön csoportját vizsgálják. Emiatt a kölcsönzött személynevek leltárában bekövetkezett változásokról keveset tudunk. A más nyelvekből kölcsönzött személynevek Litvániában már az 1387-es kereszténységfelvétel előtt is előfordultak (Zinkevičius 2005; 2008: 343–351), ezt követően pedig ezek a nevek terjedtek és meghonosodtak a névállományban. Vitalija Maciejauskienė (1991: 31–49) megállapította, hogy a litván kételemű névadási rendszer kialakulásakor a XVII. századtól feljegyzett személymegnevezésekben az első tag pozíciójában a keresztnevek domináltak; ezek a nevek a XVIII. századtól általánosan használatossá váltak. A XX. század elejéig a gyermekek nevei keresztnevek voltak, később nemzeti személynevek, új kölcsönzött nevek, átalakítások, származékok és létrehozott nevek jelentek meg. A történeti forrásokból kitűnik, hogy a -ij- végződésű kölcsönzött nevek a kereszténység felvétele után terjedtek el Litvániában, és egyes személynevek a kereszténység megszilárdulásával váltak népszerűvé. Zigmas Zinkevičius (1977: 52) megállapította, hogy a XVII. század elején Vilnius városában gyakori volt a görög eredetű Sofija és a latin eredetű Liucija. Liuda Jova išas (2005: 147–184) szerint a XVII. század első felének litván keresztelési anyakönyveiben leggyakrabban a görög eredetű női Sofija, Anastazija, valamint a latin eredetű Apolonija, Liucija, Cecilija nevek fordultak elő, míg a férfi névállományban egyes régiókban a héber eredetű Elijas, Zacharijas nevek voltak gyakoribbak. Ezek azt mutatják, hogy amikor a kölcsönzött személynevek meghonosodtak, a női névállományban gyakori, -ij- végződésű kölcsönzött nevek jelentek meg, e végződés onimái azonban nem terjedtek el a férfi névállományban. A XVII. században a női névdivatok gyorsabban változtak, mint a férfinevek (Zinkevičius 1977: 52–53), ami általános jelenségre utal, amint az a más nyelvekből származó nevekből is látható, mivel a férfi névállomány általában állandóbb (Alford 1988: 150–155). A női nevek változása megfigyelhető a XVII. század második felében Vilniusban megnövekedett latin eredetű Konstancija (Zinkevičius 1977: 52–53), valamint a Nemunaitis plébánián megnövekedett latin eredetű Rozalija (Jegele vičius 2002: 299) és a korábban említett női nevek csökkenő 236 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV Skolintų vardų su baigmeniu –ij– kaita Lietuvos vardyne (kilmės aspektas) népszerűségében. Így a XVII. század második felében a –ij– végződésű kölcsönzött férfinevek ritkábbak maradtak a női neveknél, a női névállományban pedig leggyakrabban görög és latin eredetű kölcsönzött személynevek fordultak elő. A XVIII–XIX. századi litván nevek gyakoriságát nem vizsgálták. Megállapították, hogy a XX. század végén és a XXI. században gyakoriak voltak az újszülött lányok latin eredetű nevei, a Viktorija, Emilija (Sinkevičiūtė 2012; 2014a), míg az –ij– végződésű, fiú újszülötteknek adott kölcsönzött személynevek nem terjedtek el (Sinkevičiūtė 2012; 2014). Ez azt mutatja, hogy Litvániában a későbbi századokban is népszerűek voltak a –ij– végződésű kölcsönzött női nevek, többnyire latin és görög eredetű személynevek, míg a férfi névállományban – a korábbiakhoz hasonlóan – gyakoriságuk alapján kissé kiemelkedtek a –ij– végződésű héber eredetű kölcsönzött személynevek. A litván kölcsönzött nevek vizsgálata során figyelmet fordítottak a –ij– végződésű, elterjedt személynevekre. Ezek egyike a Marija név, amelynek nyugati és bizánci kultúrákban való használatát, Litvániába kerülését, eredetét és a litván nyelvjárásokban előforduló változatait Antanas Salys (1983: 101–104)⁶ tárgyalta. A vizsgált nevek egy részének eredetét az LVKŽ mutatja be, amely nyelvjárási változatokat is közöl; az LVKŽ személynevei a használatot ajánló hagyomány részét képező nevekké váltak. Zinkevičius (2008: 352–483) szintén megadta a –ij– végződésű kölcsönzött nevek egy részének eredetét⁷, a XX–XXI. században gyermekeknek adott valamennyi kölcsönzött név eredete pedig a vardai.vlkk.lt weboldalon szerepel, ahol rövidítéseik és változataik is megtalálhatók. Így a –ij– végződésű kölcsönzött nevek leltára azonosítva van. Megjegyzendő, hogy a XX–XXI. században a nyelvművelési szempontból értékelt nevek közé –ij– végződésű kölcsönzött személynevek is bekerültek. Az LVKŽ olyan, nem elterjedt neveket közöl, mint például a Hon orijus, Asterija, amelyeket a litván nyelvtől idegennek tekintettek (Maciejauskienė 1989: 83). Jonas Klimavičius (2004: 16–25) szerint például az Adrija, Sidonija, Amelijus, Livijus neveknek nincs azonosító funkciójuk. A kutatók e megjegyzései a litván névállománynak más nyelvek neveinek hatásától való megóvására irányuló törekvéseket tanúsítják. Másfelől értékelésük azt mutatja, hogy az –ij– végződésű személynevek egy része nem terjedt el, ezért szokatlannak tűnik. Így a –ij– végződésű kölcsönzött nevek leltárát meghatározták, jóllehet keveset vizsgálták. A kereszténység litvániai felvétele óta e végződés onimái inkább a női névállományra jellemzők. Bár a személynévdivatok változtak, a női névállományban leggyakrabban görög és latin, a férfi névállományban pedig valamivel gyakrabban héber eredetű nevek fordultak elő. ⁶ Salys (1983: 81–86) bemutatta a Jurijus nevet, a litvánok számára megszokott Jurgis név változatát, annak írásmódját és használati tendenciáit, miközben eredetét és más nyelvekben való elterjedésének történetét is tárgyalta. Salys (1983: 118–122) Motiejus névről szóló leírásában szintén megemlíti annak a XX. század végétől Litvániában elterjedt változatait: Matijas, Matijus. ⁷ Megemlítette az ezekből keletkezett családneveket is, de ezek nem gyakoriak a litván névállományban. Straipsniai / Articles 237 DAIVA SINKEVIČIŪTĖ A –IJ– VÉGZŐDÉSŰ KÖLCSÖNZÖTT NEVEK EREDET SZERINT A –ij– végződésű kölcsönzött nevek különböző nyelvekben alakultak ki. A –ij– végződésű görög és latin személynevek, amelyek egy része a XVII. századtól terjedt el Litvániában, e nyelvek közneveinek a latin -ius, illetve görög -ιoς képzővel való bővítésével alakultak ki; ez a képző többek között patronimikus funkcióval is rendelkezett, és bekerült a személynevek alkotására használt összetett képzők összetételébe (Leumann 1977: 288–302; Weiss 2009: 274–278). Az ilyen szerkezetű onimák gyakoriak az egész Európa neveire hatást gyakorló római névállományban (Salway 1994: 136–137), más neveket pedig ezek alapján, a –ius végződés hozzáadásával latinosítottak (Gottschald 1982: 61–63). A XX. század közepéig a Litvániában használt, –ij– végződésű kölcsönzött személynevek többségét a nyugati és keleti szláv szomszédoktól vették át; a katolikus és pravoszláv vallás elkülönülése után ezekben különböző szentnevek honosodtak meg, nyelvi fejlődésük és használati hagyományuk miatt pedig eltérő formáik alakultak ki (Biryla 1966; Malec 1994; Slednikov 2013: 266–267; Leib­ring 2016: 204). A litván keresztény személynevek számos alakját a lengyel névállományból vették át, ahol a –ius végződésű kölcsönzött nevek sok változáson mentek keresztül (Malec 1994: 68–71; a szakirodalommal együtt). Ezért a lengyel, és ezzel együtt a litván keresztény nevek alakjai eltérnek más nyelvek névalakjaitól. A –ij– végződésű személynevek gyakoriak az orosz, belarusz és más keleti szláv nyelvekben, a női és férfinevek pedig csupán a végződésükben különböznek (Biryla 1966: 324; Suslova, Superanskaja 1991: 11, 100). Az –ij– végződés hozzáadásával az orosz nyelvben új nevek is létrejöttek, amelyek más nyelvekbe is elterjedtek. Ezeket az onimákat nehéz elkülöníteni a litván nyelvben kialakult képzős származékoktól (lásd fentebb). Litvániában más nyelvekből átvett, –ij– végződésű kölcsönzött személynevek is elterjedtek, vö. a Mija, Marija, Sandija, Tobijas nevekkel, ami a névállomány változatosságát mutatja. Az új, –ij– végződésű kölcsönzött nevek egy része a XX. század végétől használatos Litvániában, mivel a média hatásának erősödésével⁸ a személyneveket közvetlenül más nyelvekből, leggyakrabban az angolból kölcsönzik (Gerhards, Hackenbroch 2000: 518–520). Bár a gyermekeket gyakran rokonok, barátok vagy fontos személyek személyneveiről nevezik el, a szülők könyvekben és az interneten közzétett onimalistákban is keresnek számukra nevet (Blount 2015: 621–623). Emiatt nő az új kölcsönzött nevek száma. Az ilyen változás megszokott jelenség, mivel a tulajdonnévi lexika könnyebben kerül át egyik nyelvből a másikba, mint a köznyelvi lexika (Aniala, Saarelma, Sjöblom 2016: 136–137). A –ij– végződésű kölcsönzött neveket csoportosítottuk, és elkülönítettük a latin, vö. a Remigijus, Virginija neveket, a görög, vö. az Egidijus, Stefanija neveket, a héber, vö. ⁸ A média nemcsak új neveket terjeszt, hanem hatással van a szülők által szerzett névasszociációk egyéniesítésére is, illetve a névképzetek társadalmi sztereotípiáit hozza létre (Vandebosch 1998: 244–247). 238 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV Skolintų vardų su baigmeniu –ij– kaita Lietuvos vardyne (kilmės aspektas) a germán, vö. utónév: Solomonija, Zacharijus, germán, vö. utónév: Amelija, Ot lijus, szláv, vö. utónév: Nadija, Radijus, román, vö. utónév: Alicija, Ksaverijus, keleti nyelvekből elterjedt, vö. utónév: Sandijus, Varakija, eltérő eredetmagyarázatú, vö. utónév: Arijus, Otolija, valamint más eredetű személynévcsoportok. Ezekbe a csoportokba sorolták az említett eredetű nevek aferézissel keletkezett rövidüléseit is, vö. utónév: Femija < Eufemija, illetve az onimák rövidebb változatait, vö. utónév: Nast sija < Anast sija, amelyek végződése –ij–. A kettős eredetmagyarázattal rendelkező nevek egy részét, amelyek egyben gyakori személynevek rövidülései is, és a –ij– végződésű kölcsönnév elterjedése révén alakultak ki, vö. utónév: Marija < Marijona, kizárólag az utóbbi eredetcsoporthoz sorolták, mivel a második eredet a név népszerűségéből következik. A latin, görög, héber, germán és szláv eredetű nevek csoportját más kutatók munkáiban is rendszerint elkülönítik nagy részarányuk és a litván névállományra gyakorolt hatásuk miatt (LVKŽ; Zinkevičius 2008: 343–483). A többi elkülönített csoportot a vizsgált nevek adásának tendenciái alapján alakítottuk ki. A kölcsönzött nevek közös csoportjába tartozó, a neolatin nyelvekben kialakult személyneveket (LVKŽ; Zinkevičius 2008: 480–483) azért választottuk külön csoportba, mert az onimákat a nyelvek rokonsága kapcsolja össze, és ezek egyre gyakrabban fordulnak elő a litván (Sinkevičiūtė, Griniūtė 2014), valamint más európai nyelvek, például a német (Gerhards 2010: 130–146) névanyagában. Az –ij– végződésű kölcsönzött személynevek vizsgálata során olasz eredetű, vö. személynevek: Ornelija, Salezijus, spanyol eredetű, vö. személynevek: Ksaverijus, Nurija⁹, francia eredetű, vö. személynevek: Alicijus, Aliodija, valamint portugál eredetű, vö. személynév: Romarija nevek kerültek elő. Egy csoportba soroltuk a keleti kultúrák országaiban kialakult onimákat, kiemelve kialakulásuk távoli areálját. A Litvániában elterjedt személynevek alapján e csoportba arab, vö. a Razija, iráni (perzsa), vö. a Darija, Darijus, valamint indiai, vö. a Prija, Sandijus eredetű nevek tartoznak. E csoport ismétlődő onimáinak többségét (a női személynevek 93,4%-át és a férfi személynevek 99,8%-át) a Darija, Darijus¹⁰ nevek alkotják, ami a többi név periférikus jellegét és a görög nyelv névállományra gyakorolt hatását mutatja. Elkülönítettük továbbá azokat a személyneveket, amelyeknek több, többnyire két, egyenértékű eredetmagyarázatuk van. Ezzel a több eredetű nevek névállománybeli arányát kívántuk kiemelni. Az eredetcsoportok szerint felosztott, a vizsgált időszakokban a VL, NLL, SL és ILL női (a táblázatokban – M), illetve férfi (a táblázatokban – V) személyneveinek számai – először az egyedi neveké, zárójelben az ismétlődő neveké – az 1. táblázatban szerepelnek. Ebből láthatók a különböző eredetű személynevek százalékos arányai: először az egyedi nevek, zárójelben pedig az ismétlődő nevek arányát adtuk meg. Az utolsó függőleges oszlop az egyes időszakok névszámainak és arányainak feltüntetésére szolgál. ⁹ A spanyol eredetű nevekről az LR állampolgárainak névállományában lásd Sinkevičiūtė, Griniūtė 2014. ¹⁰ A Darijus személynév, amelyből a női név Darija alakja származott, a perzsa nyelvből került át a görögbe, amelyből más görög nevekkel együtt más nyelvekbe is elterjedt (BTN). Straipsniai / Articles 239 DAIVA SINKEVIČIŪTĖ 1. TÁBLÁZAT. A –ių– végződésű kölcsönzött személynevek eredetcsoportok szerint 240 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV Skolintų vardų su baigmeniu –ij– kaita Lietuvos vardyne (kilmės aspektas) A –IJ– VÉGZŐDÉSŰ KÖLCSÖNZÖTT NEVEK VÁLTOZATOSSÁGA ÉS VÁLTOZÁSA A vizsgált névállomány magját a nem ismétlődő görög és latin nevek alkotják, e csoportokban pedig a személynevek változatossága a legnagyobb (lásd az 1. táblázatot). Együttesen ezek az onimák a VL női személyneveinek 71,3%-át és férfi személyneveinek 76,6%-át foglalják magukban, míg a latin nevek csoportjának változatossága (a VL névállomány 33,1%-a a nőknél és 34,9%-a a férfiaknál) nagyobb, mint a görög nevek csoportjáé (a VL női névállományának 38,2%-a, a férfi névállományának 41,7%-a). A görög nevek csoportjának névállománybeli aránya az SL-től kezdve csökkent. Az ILL-ig a női és férfi görög onimák aránya hasonló ütemben változott, később azonban a görög nevek aránya nagyobb mértékben csökkent, különösen a férfi névállományban. Így a görög személynevek változási folyamatai az ILL-ben voltak a legintenzívebbek, hangsúlyosabban a férfi névállományban. Az SL-től nőtt a latin személynevek aránya. A latin női nevek stabilabb személynévcsoportot alkottak, amely fokozatosan növekedett. A latin férfinevek aránya, amely az NLL-ben kisebb volt a női nevekénél, intenzívebben növekedett, és az ILL-ben emelkedett meg, amikor a férfi névállomány nagyobb részét foglalta el, mint az azonos eredetű női nevek. Ezért a férfi névállomány a latin nevek arányának intenzívebb növekedésében különbözik a női névállománytól, amely az ILL-ben volt a legszembetűnőbb. Összességében a vizsgált görög és latin férfinév-állomány változásai a XX–XXI. században hangsúlyosabbak voltak, mint a női névállományéi, és valamennyi időszak közül az ILL emelkedik ki, amikor a változatosság szempontjából domináns névcsoportokban ment végbe a legintenzívebb onimaváltozás. A más eredetű, nem ismétlődő nevek változatossága kisebb a VL-ben, közülük pedig nagyságukkal a különböző eredetmagyarázatú nevek csoportja emelkedik ki a női névanyagban (a keleti nyelvekből átvett nevek csoportjával együtt), illetve a férfi névanyagban (a héber nevek csoportjával együtt). Az SL-től nőtt a különböző eredetmagyarázatú nevek csoportjának aránya, a legintenzívebben az ILL-ben, és kifejezettebben a férfi névanyagban. Az SL-ben csökkent a héber férfinevek aránya, amely később az ILL-ben növekedett, míg a női névanyagban a keleti nyelvekből átvett személynevek változatossága az SL-ben volt a legnagyobb¹¹. Így a tárgyalt férfinév-csoportok változatossága leginkább az ILL-ben növekedett, míg a női nevek változatossága eltérően alakult. A fennmaradó, nem ismétlődő névcsoportok a névanyag még kisebb részét foglalták el. Az SL-től nőtt a román nevek aránya, amely a női névanyagban nagyobb részt alkotott, mint a férfiban, míg a szláv nevek aránya csökkent. A nőkre jellemzőbb germán nevek aránya az SL-től a női névanyagban növekedett, a férfi névanyagban viszont az SL-ben csökkent, az ILL-ben pedig nőtt. A héber női nevek és a keleti nyelvekből átvett férfi személynevek aránya az SL-ben csökkent, az ILL-ben pedig nőtt. Ezek a változások a csoportot alkotó egyes nevek kis száma miatt nem voltak szembetűnők. ¹¹ Az avd. Darija kivételével e csoport egyes neveivel az SL-ben többnyire olyan lányokat neveztek el, akiket szüleik nem regisztráltak litván nemzetiségűként. Straipsniai / Articles 241 DAIVA SINKEVIČIŪTĖ nevek száma csekély, mégis látható belőlük, hogy az ILL-ben a legtöbb névcsoport változatossága nő, a szláv nevekét kivéve. Így a –ij– végződésű, nem ismétlődő kölcsönzött személynevek eredet szerinti csoportjainak vizsgálata alapján megállapítható, hogy a VL-ben a görög és latin nevek csoportjában a legnagyobb az onimák változatossága. A többi személynév a nem ismétlődő onimák kevesebb mint egyharmadát alkotja, közülük pedig a különböző eredetmagyarázatú nevek csoportja a legnagyobb. Ez ugyanazon eredetű női és férfi nem ismétlődő nevek legnagyobb változatosságára utal, mivel a női vagy férfi névanyagra jellemző többi csoport jóval kevesebb nem ismétlődő onimából áll. Bár a névanyag inventáriumának változásai a kisebb férfi névanyagban szembetűnőbbek, a legnagyobb női és férfinév-csoportokban a nem ismétlődő nevek változása hasonlóan ment végbe. A VL-ben nőtt a latin és a különböző eredetmagyarázatú nevek csoportja, a románoké is, míg csökkent a görög és a szláv személyneveké; a héber nevek csoportja az SL-ben bekövetkezett csökkenés után az ILL-ben növekedett. A női és férfinevek többi csoportjában a változások eltérően mentek végbe, de változatosságuk az ILL-ben nőtt, kivéve a keleti nyelvekből átvett női nevek csoportját. Ez azt mutatja, hogy az ILL-ben a legtöbb nem ismétlődő névcsoport változatossága kifejezettebben növekszik, kivéve a görög, a szláv, valamint a női névanyagban a keleti nyelvekből átvett nevek csoportját. A személynevek változatosságának növekedése az ILL-ben összefügg azzal a sok nyelvben a XX. század végétől egyre inkább elterjedő divattal, hogy a gyermeknek egyedi, egyszeri nevet adnak (Bush 2020: 141–142). A –IJ– VÉGZŐDÉSŰ KÖLCSÖNZÖTT NEVEK ELTERJEDÉSE ÉS VÁLTOZÁSA Amint az 1. táblázatból látható, Litvániában a latin és görög ismétlődő nevek csoportja a legnagyobb: a VL névanyag nagyobb részét latin személynevek alkotják (a női nevek 57,3%-a és a férfinevek 48,8%-a), míg a görög nevek aránya kisebb (a női nevek 23,4%-a és a férfinevek 45,8%-a). Ez azt mutatja, hogy az ismétlődő latin nevek gyakoribbak a görögöknél, és inkább a nőkre jellemzők, míg a latin és görög férfinevek névanyagbeli aránya hasonló. E csoportok onimái, amelyek együtt a női VL névanyag 80,7%-át, a férfi VL névanyag 94,6%-át foglalják el, láthatóan dominálnak a többi névcsoporttal szemben. A VL-ben nőtt az ismétlődő latin nevek aránya. Leginkább az SL-ben növekedett, később pedig lassabban bővült. A női névanyagban az avd. Valerija 6065¹², Emilija 5573, Julija 2556, Liucija 1728, Viktorija 1552, Natalija 1486, Felicija 1026 népszerűsége meghatározta a latin nevek ¹² A tárgyalt időszakban adott nevek számát jelöli, beleértve a többelemű nevek tagjait is. 242 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV Skolintų vardų su baigmeniu –ij– kaita Lietuvos vardyne (kilmės aspektas) arányának nagyságát az NLL-ben. Az SL-ben gyakoriak voltak az avd. Natalija 5343, Viktorija 4875, Julija 3621, Valerija 3305, Liucija 2047, Emilija 1652, elterjedtek az avd. Virginija 14616, Vitalija 4770, Aurelijа 3409, Lilija 3576, Lucija 1148. Egyes latin személynevek megnövekedett népszerűsége és a korábban ritka nevek elterjedése miatt e névcsoport az SL-ben növekedett, bár előfordultak olyan onimák is, amelyek korábbi népszerűsége az SL-ben csökkent. Az ILL-ben gyakoriak maradtak az avd. Viktorija 13322, Emilija 9763, Julija 3945, Aurelijа 3112, Vitalija 1164, elterjedtek az avd. Patricija 2698, Kornelija 2666, Silvija 1607. Így az ILL-ben a latin nevek aránya azért nőtt, mert kialakult a hagyomány, hogy a lányoknak a XX. század első felének neveit adják, nőtt az avd. Viktorija népszerűsége, és elterjedtek a korábban ritka nevek. Az NLL-ben kevés –ij– végződésű férfinév szerepelt –ij–, noha a latin személynevek az akkori férfinevek többségéhez tartoztak. Az NLL-ben a leggyakoribb latin személynevek a következők voltak: Pijus 179, Valerijus 145, Vitalijus 103, Virgilijus 98, Remigijus 68. Az SL-ben a latin nevek aránya növekedett, mivel az NLL-ben adott következő személynevek gyakorisága megnőtt: Virginijus 8140, Remigijus 7455, Vitalijus 4579, Virgiliјus 2889, Valerijus 2673, Aurelijus 1787, Marijus 1011. Az ILL-ben a korábban elterjedt SL-beli latin nevek többségének gyakorisága csökkent; a legnépszerűbbek közül megmaradt a Remigijus 1306 és a Vitalijus 1300, miközben nőtt a Pijus 2638 és az Emilijus 1015, részben pedig az Ovidijus 1393 népszerűsége. Az, hogy a latin nevek az ILL-ben is a férfinévanyag magjához tartoztak, az egyes személynevek gyakoriságának, valamint az –ij– –ij– végződésű kölcsönzött nevek összesített számának csökkenésével magyarázható. Így a latin nevek csoportja az ismétlődő onimák legnagyobb részét foglalta el a VL-ben. Amikor egyes latin nevek elvesztették népszerűségüket, más latin személynevek terjedtek el, erősítve e nevek eredet szerinti domináns jellegét. Ez a jelenség az SL-ben, inkább a női névanyagban, jól látható. Az ILL-ben a latin nevek azért maradtak gyakoriak, mert kialakult az a hagyomány, hogy a gyermekeket, különösen a lányokat, az NLL-ben gyakori nevekkel nevezik el, amelyek közül néhány az ILL-ben nagyon népszerűvé vált. Bár az ILL-ben a –ij– végződésű kölcsönzött nevek gyakorisága csökkent, inkább a férfi névanyagban, az ismétlődő latin nevek csoportja maradt a legnagyobb.–ij– A latin nevekkel ellentétben az ismétlődő görög nevek aránya a VL-ben csökkent. A görög nevek inkább a férfi névanyagra voltak jellemzők. A görög női nevek gyakoriságát az NLL-ben az avd. Zofija 6326, Stefanija 5483, Eugenija 4845, Leokadija 1871, Sofija 1705, Anastazija 1463, Lidija 1325, Apolonija 1162 népszerűsége határozta meg. Az SL-ben a görög nevek a névanyag kisebb részét foglalták el, mert a leggyakoribb avd. Eugenija 3105, Zofija 2084, Stefanija 1662, Leokadija 1361 népszerűsége csökkent, és kevés olyan eset volt, amikor a görög nevek az NLL-nél számottevően népszerűbbé váltak, vö. avd. Lidija 1804. Az ILL-ben sok korábban gyakori görög név népszerűsége tovább csökkent, és gyakoriságával csak az avd. Sofija 2628, Anastazija 2230 emelkedett ki. Ez azt mutatja, hogy az NLL-ben gyakori görög női nevek közül sok később elvesztette népszerűségét, és csak egyes személynevek maradtak gyakoriak, fenntartva a csoport névanyagban elfoglalt méretét. Straipsniai / Articles 243 DAIVA SINKEVIČIŪTĖ Az NLL-ben a leggyakoribb görög férfi avd. Eugenijus 586, Anatolijus 393, Vasilijus 365, Jurijus 183, Jevgenijus 179 volt, és a tárgyalt onimák többségét alkották. Az SL-ben nőtt az avd. Eugenijus 4513, Jurijus 2657, Anatolijus 1732, Genadijus 1391, Jevgenijus 1240 száma és elterjedt az NLL-től adott avd. Egidijus 9830, Nerijus 7470. Bár a görög nevek az SL-ben elterjedtek, az összes –ij– végződésű kölcsönzött személynév számának és gyakoriságának növekedése miatt kisebb részt foglaltak el a névanyagban, mint az NLL-ben. A görög onimák népszerűsége az ILL-ben csökkent, névanyagban elfoglalt arányukat pedig az avd. Egidijus 2932, Nerijus 2879 gyakorisága határozta meg. Az NLL-től elterjedt görög férfinevek népszerűsége később csökkent, e csoport mérete pedig az egyes nevek gyakoriságától vált függővé. Így a görög nevek a női névanyagban az NLL-ben, a férfi névanyagban az SL-ben voltak a leggyakoribbak, bár ekkor kisebb részt foglaltak el a névanyagban, mint az NLL-ben, amikor a –ij– végződésű kölcsönzött férfinevek ritkák voltak. Az SL-ben és az ILL-ben az új görög személynevek nem terjedtek el széles körben, ezért az általuk alkotott névanyagbeli rész az NLL-től adott, megőrzött onimák gyakoriságától függött, amely a legtöbb esetben csökkent, és ezzel együtt a görög nevek aránya is csökkent. A más eredetű ismétlődő nevek csoportjai a névanyag kisebb részét foglalják el. Közülük nagyságával a női héber nevek csoportja emelkedik ki, amely az NLL-ben az avd. Marija 13245 populiarumo13 miatt volt a legnagyobb. Az SL-ben, amikor az avd. Marija 10561 ritkábbá vált, a héber nevek aránya is csökkent, az ILL-ben pedig még kisebb részt foglalt el a névanyagban, mivel az avd. Marija 5498 népszerűsége tovább gyengült, és az ILL-ben terjedő rövidített alakja, az Mija 502 sem terjedt el olyan széles körben. Valamivel nagyobb a különböző eredetmagyarázatú nevek csoportja. Bár e csoport nevei az NLL-ben és az SL-ben ritkán ismétlődtek, az ILL-ben arányuk, különösen a férfi névanyagban, nőtt. Ezt a növekedést az ILL-ben az NLL-től adott avd. Elija 1605, az SL-től pedig az avd. Adrija 1394, Arijus 1484, Adrijus 1080, Elijus 831 gyakorisága határozta meg. Ugyanez a változási tendencia látható a többi eredeti névcsoportban is. Az avd. Darija 1058, Darijus 225 népszerűségének növekedésével az ILL-ben nőtt a keleti nyelvekből átvett nevek, valamint az avd. Amelija 2274 révén a női germán nevek csoportjának aránya. Ezekből látható, miként hat egy-egy név népszerűsége az egész csoport méretére. Az ismétlődő szláv és román nevek nem voltak gyakoriak. A szláv nevek aránya az SL-től csökkent, és az ILL-ben eltűnt. A nőkre jellemzőbb román nevek aránya szintén az SL-től csökkent, amikor az avd. Rozalija 660, Alicija 105 volt népszerű, míg az SL-ben arányuk az avd. Alicija 654, Rozalija 142 gyakorisága miatt volt nagyobb. Amikor ezek a nevek az ILL-ben népszerűtlenné váltak, a román onimák aránya csökkent (vö. a leggyakoribb avd. Alicija 208), az újonnan kölcsönzött, eredetű nevek pedig nem terjedtek el. Bár e névcsoportokban a változás nem volt szembetűnő, ebből is látható, hogy a kisebb ¹³ Az avd. Marija nagy népszerűsége az Istenanya tiszteletének kultuszát tükrözi, amely különböző európai országokban a XVI–XVIII. századtól alakult ki (Leibring 2016: 206). 244 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV Skolintų vardų su baigmeniu –ij– kaita Lietuvos vardyne (kilmės aspektas) csoportok mérete az egyes nevek népszerűségétől függött, és a névanyagban a legtöbb változás az ILL-ben ment végbe. Összességében a –ij– végződésű, ismétlődő kölcsönzött személynevek eredet szerinti csoportjának vizsgálata alapján megállapítható, hogy a VL névállományában leggyakrabban latin és görög nevek ismétlődtek. Az SL-hez képest a latin nevek aránya nőtt, a görög neveké csökkent, a kevesebb nevet tartalmazó férfinév-állományban pedig ez a folyamat intenzívebben zajlott. A latin nevek arányának növekedése nemcsak az NLL óta gyermekeknek adott személynevek fennmaradó, „újjászülető” népszerűségével magyarázható, hanem az újonnan keletkezett nevek terjedésével is. A görög nevek aránya népszerűségük elhalványulásával csökkent, az új görög nevek pedig nem terjedtek el széles körben. Az egyéb eredetű névcsoportok hatása a névállomány mennyiségi változására csekély volt; csoportjaik mérete az egyes gyakori onimák népszerűségének változásával ingadozott, a legjelentősebb változások pedig az ILL-ben zajlottak. A különböző időszakokban nagyon gyakori, –ij– végződésű kölcsönneveket többnyire az NLL óta adták; csak az Adrija, Elijus, Adrijus, Arijus nevek terjedtek el az SL-ben, az Mija pedig az ILL-ben. Így az NLL-ben nemcsak az ismétlődő latin és görög nevek alkották a névállomány magját, amely a nevek gyakorisága miatt változott, hanem számos olyan, e két eredetű név is ekkor keletkezett, amely később elterjedt a névállományban. MÁS NYELVEKBŐL ÁTVETT, –IJ– VÉGZŐDÉSŰ NÉVALAKOK ÉS VÁLTOZÁSAIK Egyes, más nyelvekbe átvett személynevek az adott nyelvben meghonosodva eltérő tőalakot vettek fel. Ilyen nevek a –ij– végződésű kölcsönzött személynevek között is előfordulnak. Ezek olyan nevek, amelyeket Litvániában kiejtésük alapján jegyeztek be, vö. a latin eredetű angol Džulija alakot a latin Julija személynév mellett, vagy amelyek az egyes nyelvekben szabályos fejlődés során változásokon mentek keresztül, és megváltozott alakban kerültek át a litván névállományba, vö. a latin eredetű olasz Otavijus alakot a latin Oktavijus személynév mellett. Ezeket az onimákat –ij– végződésű, kölcsönzött sajátos névalakoknak tekintjük. A litván névállományban egy részük változatokban él, vö. Eufrosinija és Jefrosinija, Salomija és Salomėja, Deonisija és Deonisa, másoknak nincs változatuk, vö. Aksija, Feoktistija. A speciális névalakokat azon nyelvek szerint csoportosították, amelyekből a legtöbb személynév került át a litván névanyagba. Elkülönítették az orosz, vö. avd. Agafija, Afanasijus, az angol, vö. avd. Odelija, Kamilijus, a spanyol, vö. avd. Kostansija, Eusebijus, az olasz, vö. avd. Feličija, Vittorijas, a feltehetően különböző nyelvekben kialakult, vö. avd. Arija, Enijus, valamint az egyéb, vö. avd. Zidonia, Glaudijus onimaalakokat. Straipsniai / Articles 245 DAIVA SINKEVIČIŪTĖ Az adatokat a 2. táblázat tartalmazza, amelynek vízszintes oszlopaiban az NLL, SL, ILL és VL szerint csoportokba sorolt, különálló, valamint a zárójelben feltüntetett ismétlődő női és férfi személynevek száma szerepel. Miután meghatároztuk, hogy a vizsgált nevek mekkora részét alkotják az elkülönített csoportok személynevei, először a különálló, zárójelben pedig az ismétlődő nevek százalékos arányát adtuk meg. Az utolsó előtti oszlop az összes, más nyelvekből átvett sajátos névalak számának és százalékos arányának bemutatására szolgál. Végül megadtuk, hogy a vizsgált NLL-, SL-, ILL- és VL-onimák a –ij– végződésű kölcsönnevek mekkora részét alkotják. 2. TÁBLÁZAT. A –ij– végződésű kölcsönnevek sajátos alakjai nyelvek szerint 246 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV Skolintų vardų su baigmeniu –ij– kaita Lietuvos vardyne (kilmės aspektas) A 2. táblázat utolsó oszlopából látható, hogy a nem ismétlődő sajátos onimaalakok a VL névállományának több mint egyharmadát alkotják: a –ij– végződésű kölcsönnevek 37,7%-át a női és 37,5%-át a férfinevek között. Litvániában a vizsgált nevek aránya az NLL-ben volt a legnagyobb, az SL-ben, különösen pedig az ILL-ben csökkent, a férfinév-állományban intenzívebben. A legtöbb nem ismétlődő személynév az orosz nyelvből átvett speciális alak: a VL-ben a tárgyalt női névalakok 70,1%-át, a férfinévalakok 87,2%-át alkotják. E személynevek száma az SL-ben és az ILL-ben csökkent; a női névanyagban arányuk az SL-ben, a férfi névanyagban pedig az ILL-ben csökkent kifejezettebben. Bár az ilyen onimák nagy részét olyan LR-állampolgároknak adták, akiknek anyanyelve nem a litván14, ez a tendencia azt mutatja, hogy Litvániában csökken az orosz nyelvből kölcsönzött, –ij– végződésű nevek speciális alakjainak változatossága–ij–. A női névanyagban nagyságukkal az angol és az olasz, a férfi névanyagban pedig az olasz nyelvből átvett nevek csoportjai emelkednek ki; arányuk az SL-ben, különösen pedig az ILL-ben nőtt. A más nyelvekből átvett nem ismétlődő névalakok csoportjai azonban soha nem érték el az orosz nyelvből átvett speciális alakok csoportjának változatosságát. Az ismétlődő sajátos névalakok a –ij– végződésű kölcsönzött személynevek teljes állományának csak kis részét tették ki: a női onimák 4,3%-át és a férfionimák 9,3%-át (lásd a 2. táblázatot). A női névállományban arányuk az NLL-hez képest az SL-ben csökkent, majd az ILL-ben növekedett. A férfinév-állományban ezek a személynevek az NLL-ben, amikor a –ij– végződésű kölcsönnevek ritkák voltak, 36%-ot tettek ki, később pedig arányuk csökkent. Így a sajátos névalakoknak nem volt jelentős mennyiségi hatásuk a –ij– végződésű kölcsönzött személynevek változására. A leggyakoribb ismétlődő személynevek orosz nyelvű speciális alakok, amelyek a VL-ben dominálnak: a női névanyag 92,5%-át, a férfi névanyag 98,8%-át alkotják. A női onimacsoport méretét az NLL-ben az avd. Jevgenija 668, Anastasija 546, Klavdija 530, Jevdokija 526, Taisija 206, Jefrosinija 151, Agafija 148, Feodosija 136 népszerűsége határozta meg. Az SL-ben e csoport neveinek aránya csökkent, vö. az avd. Klavdija 231, Jevdokija 109, Taisija 94 gyakoriságával, miközben a legszélesebb körben elterjedt avd. Jevgenija 864, Anastasija 548 száma csak enyhén nőtt. Az ILL-ben e nevek aránya tovább csökkent, a csoport méretét pedig az avd. Anastasija 2230 terjedése, valamint az avd. Jevgenija 293, Taisija 152 gyakorisága tartotta fenn. Az NLL-ben a –ij– végződésű kölcsönzött férfinevek ritkák voltak (lásd az 1. táblázatot), többségük azonban az orosz nyelvből átvett Vasilijus 365, Jurijus 183, Grigorijus 179, Jevgenijus 174 és Dmitrijus 80 személynév volt. Az SL-ben a –ij– végződésű kölcsönnevek elterjedésével az oroszból átvett alakok maradtak a sajátos névalakok leggyakoribb csoportja; népszerűségük megnőtt: Jurijus 2657, Jevgenijus 1240, Vasilijus 860, Dmitrijus 707, Grigorijus 349 és Dimitrijus 155. Az ILL-ben ezen onimák aránya csökkent, noha 14 Ezt a tendenciát a XX. század első és középső felének LR-állampolgári személynevei mutatják, amikor a gyermekek regisztrálásakor feltüntették nemzetiségüket, többnyire azt, hogy orosz férfi vagy orosz nő, később pedig a nemzetiség feltüntetése nem volt kötelező. Straipsniai / Articles 247 DAIVA SINKEVIČIŪTĖ e csoport nevei továbbra is domináltak az avd. Dmitrijus 252, Jevgenijus 238, Jurijus 151 gyakorisága miatt. Így az orosz nyelvből átvett, ismétlődő nevek speciális alakjai a VL-ben a kiemelt onimák többségét alkották, bár arányuk az SL-től csökkent. Változásuk azt mutatja, hogy a litván névanyagban gyengül az orosz nyelvből átvett, –ij végződésű nevek speciális alakjainak hatása, és ezzel együtt a nem litván névanyagban is. E nevek változásából az is látható, hogy a személynevek népszerűségének csökkenésével és új onimák terjedésének hiányában a csoport mérete az egyes nevek gyakoriságától függ, amit az avd. Anastasiya esete emel ki az ILL-ben. Az orosztól eltérő más nyelvekből átvett speciális alakok az ismétlődő nevek kis részét alkották: a női onimák 7,5%-át, a férfi onimák 1,2%-át. Az NLL-ben e névcsoport a vizsgált neveknek legfeljebb 2%-át tette ki a nőknél és 1%-át a férfiaknál. Az SL-ben arányuk a női névanyagban akkor nőtt, amikor gyakoribbá váltak az angolból, vö. avd. Kamilija 11, az olaszból, vö. avd. Erminija 13, valamint a feltehetően különböző nyelvekből, vö. avd. Saverija 21 átvett nevek. A tárgyalt férfinevek az SL-ben ritkábbak voltak a női neveknél, közülük kissé kiemelkedtek az olasz nyelvből átvett nevek az avd. Erminijus 13, Elvijus 11 gyakorisága miatt. Az ILL-ben a női névanyagban tovább nőtt az angolból, vö. avd. Kamilija 208, Evija 137, Alisija 43, az olaszból, vö. avd. Elvija 30, Giulia 10 átvett speciális névalakok aránya. A férfi névanyagban az ILL-ben szintén nőtt az olasz nyelvből átvett névalakok aránya, vö. avd. Elvijus 20, Orijus 18. Ez azt mutatja, hogy az SL-től a női, az ILL-től pedig a férfi névanyagban egyre gyakrabban ismétlődnek az orosz nyelvből nem átvett speciális névalakok. A névanyag legnagyobb részét az ILL-ben foglalják el, amikor a női névanyagban az angolból és olaszból, a férfi névanyagban pedig az olaszból átvett nevek gyakorisága növekedett. Így a más nyelvekből átvett speciális alakok, bár változatosságukkal kiemelkedtek, és a –ij– végződésű kölcsönzött nevek inventáriumának csaknem egyharmadát alkották, ritkák voltak, és az ismétlődő nevek perifériáját képezték. A –ij– végződésű kölcsönzött nevek között, az egyedi egységek és az ismétlődő onimák körében, a leggyakoribbak az orosz nyelvből átvett speciális alakok, amelyek aránya idővel csökkent. A női névanyagban az SL-től, a férfi névanyagban pedig az ILL-től nőtt az orosztól eltérő nyelvekből átvett speciális névalakok száma, amelyek változatossága az ILL-ben volt a legnagyobb, amikor a női névanyagban az angolból és olaszból, a férfi névanyagban pedig az olaszból átvett alakok terjedtek el, bár nem voltak gyakoriak. A XX. század végétől az angol és olasz nyelvekből átvett nevek arányának növekedésével a litván névanyag hasonlóvá válik más európai népek névanyagához (Wolffsohn 2000: 28–30). ÖSSZEFOGLALÁS A –iji végződésű kölcsönzött nevek inventáriumának eredet szerinti vizsgálata alapján megállapítható, hogy magját latin és görög személynevek alkotják, amelyek változatosabbak és gyakoribbak a más eredetű csoportok onimáinál. A latin és görög onimák gyakorisága 248 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV Skolintų vardų su baigmeniu –ij– kaita Lietuvos vardyne (kilmės aspektas) nagyobb volt, mint változatosságuk. Feltételezhető, hogy az e csoportokba tartozó nevek uralhatják Litvánia teljes kölcsönnév-állományát, és e csoportok személynevei hatnak leginkább az –ij– végződésű új onimák kialakulására. A XX–XXI. században nőtt a latin, és csökkent a görög nevek aránya. Az egyedi latin nevek aránya fokozatosan növekedett, míg az ismétlődő, eredetű nevek aránya leginkább az SL-ben nőtt, később pedig kevésbé szembetűnően növekedett. Az egyedi görög nevek aránya látványosabban az ILL-ben csökkent, bár az ismétlődő görög nevek az SL-től egyre kisebb részt foglalnak el a névanyagban, és ez a folyamat az ILL-ben is folytatódik. A férfi névanyagban, amely kisebb a nőinél, a változások szembetűnőbbek. Ez a változás azt mutatja, hogy először a népszerű onimák gyakorisága gyengül, később pedig változatosságuk csökken, és az SL-ben kezdődő változások a kisebb inventáriumban szembetűnőbbek. Az ilyen változási tendenciák a teljes litván névanyagra is jellemzők lehetnek. A VL-ben az ismétlődő latin nevek növekvő aránya a litván, különösen a női névállományban betöltött fontosságukat mutatja. Az NLL óta adott nevek nagy változatossága, használatuk megszilárdult hagyományai, valamint fennmaradt, ingadozó vagy visszatért népszerűségük, vö. Viktorija, a fő okai annak, hogy a latin személynevek a leggyakoribbak Litvánia –ij– végződésű kölcsönneveinek állományában. A többi név, illetve az egyedi elemek csoportjai kisebbek, közülük pedig a legnagyobb változatosság a héber, a kettős eredetmagyarázatú, valamint a keleti nyelvekből átvett női onimák csoportjában figyelhető meg. Mivel a legtöbb csoport neveinek változatossága az ILL időszakában növekedett a legmarkánsabban, ez a litván névállomány rendszerszerű jelensége lehet, amely ösztönözte a –ij–. végződésű származékok elterjedését. A kisebb névcsoportok periférikus jellege az ismétlődő személynevek bevonásával vált nyilvánvalóvá, mivel a női héber nevek kivételével, az avd. Marija népszerűsége miatt, a többi onima az ismétlődő nevek kis részét foglalja el. Így a más eredetű névcsoportok többségét el nem terjedt személynevek alkotják, a latin vagy görög eredetűektől eltérő más eredetű gyakori nevek pedig egyedi esetek, ami az egész litván névanyagra is jellemző lehet. A kisebb ismétlődő névcsoportok által elfoglalt részek ingadozása feltárta, hogy csoportjuk névanyagban elfoglalt aránya az egyes onimák népszerűségétől függ. A más nyelvekből átvett speciális névalakok a nem ismétlődő onimák csaknem egyharmadát foglalják el, azonban nem gyakoriak, és a névanyag perifériájának tekinthetők. Ezekből látható, hogy a más nyelvekben eltérő alakot nyert nevek – az avd. Anastazija kivételével, amely inkább a nem litvánok körében jellemző – nem terjedtek el szélesebb körben, mint a Litvániában több évszázados használati hagyománnyal rendelkező nevek; ez más személynévcsoportokra is jellemző lehet. A más nyelvekből átvett speciális alakok között az orosz nyelvből átvett alakok domináltak. Idővel arányuk csökkent, bár a más nyelvekből átvett speciális alakok – amelyek az ILL-ben voltak a leggyakoribbak, amikor a női névanyagban az angol és olasz, a férfi névanyagban pedig az olasz nyelvekből átvett onimák terjedtek el – nem voltak különösebben gyakoriak. Változásuk a növekvő Straipsniai / Articles 249 DAIVA SINKEVIČIŪTĖ névváltozatosságot tükrözi az ILL-ben, és azt mutatja, hogy a XX. század végétől a litván névanyagra leginkább az angol és olasz onimák hatnak, bár hatásuk nem éri el az orosz nyelvből átvett nevek befolyását. LITERATŪRA Ainiala Terhi, Saarelma Mina, Sjöblom Paula 2016: Names in Focus. Studia Fennica Linguistica 17, Helsinki: Finnish Literature Society. DOI: 10.21435/sflin.17. Alford Richard D. 1988: Naming and Identity. A Cross-Cultural Study of Personal Naming Practices, New Haven, Connecticut: HRAF. Balode Laimute, Plēsuma Ieva 2015: Retie personvārdi Latvijā trešās tūkstošgades sākumā. – Onomastica Lettica, 4. laidiens, Rīga: LU Latviešu valodas institūts, 220–251. Biryla 1966 – Бірылa Мікалай В. 1966: Беларуская антрапанімія. Мінск: Навука і тэхніка. Blount Benjamin 2015: Personal Names. – The Oxford Handbook of the Word, J. R. Taylor (ed.), Oxford University Press: Oxford, 616–633. DOI: 10.1093/oxfordhb/9780199641604.013.011. BTN – Behind the name [interneto svetainė]: [the etymology and history of first names]. Prieiga internete: https://www.behindthename.com/top/ [žiūrėta 2020–11-15]. Bush Stephen J. 2020: Ambivalence, Avoidance, and Appeal: Alliterative Aspects of Anglo Anthroponyms. Names 68(3), 141–155. DOI: 10.1080/00277738.2020.1775471. De Felice Emidio 1996: Dizionario dei nomi italiani, Moncalieri, Torino: Pozzo Gros Monti S. p. A. Gerhards Jürgen 2010: Die Moderne und ihre Vornamen. Eine Einladung in die Kultursoziologie, 2 Auflage, Wiesbaden: VS Verlag für Sozialwissenschaften, Springer Fachmedien. Gerhards Jürgen, Hackenbroch Rolf 2000: Trends and Causes of Cultural Modernization. An Empirical Study of First Names. – International Sociology 15(3), 501–531. Gottschald Max 1982: Deutsche Namenkunde. Unsere Familiennamen. Fünfte verbesserte Auflage mit einer Einführung in die Familiennamenkunde von Rudolf Schützeichel, Berlin, New York: Walter de Gruyter. 250 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV Skolintų vardų su baigmeniu –ij– kaita Lietuvos vardyne (kilmės aspektas) Jegele­vičius Sigitas 2002: Nemunaitis ir jo parapija, 1 kn., Vilnius: Katalikų akademija. Jovaiša Liudas 2005: Krikšto vardai XVII a. pirmos pusės Lietuvoje. – Šventieji vyrai, šventosios moterys. Šventųjų gerbimas LDK XV–XVII a., sud. M. Paknys, Vilnius: Aidai, 147–184. Klimavičius Jonas 2004: Tarptautiniai žodžiai lietuviškoje reklamoje. – Reklamos kalba, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 14–32. Leibring Katharina 2016: Given Names in European Naming Systems. – The Oxford Handbook of Names and Naming, C. Hough (ed.), Oxford University Press: Oxford, 199–213. DOI: 10.1093/oxfordhb/9780199656431.013.51. Leumann Manu 1977: Lateinische Lautund Formenlehre, München: C. H. Beck’sche Verlagsbuchhandlung. LVKŽ – Kuzavinis Kazimieras, Savukynas Bronys, Lietuvių vardų kilmės žodynas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 2007. NB – Nameberry [interneto svetainė]: [the #1 baby name site, by a wide margin]. Prieiga internete: https://nameberry.com/popular_names [žiūrėta 2020–11–15]. Maciejauskienė Vitalija 1989: Ne visi vardai puošia vardyną. – Kalbos kultūra 57, 82–86. Maciejauskienė Vitalija 1991: Lietuvių pavardžių susidarymas, Vilnius: Mokslas. Malec Maria 1994: Imiona chrześcijańskie w średniowiecznej Polsce, Kraków: Instytut Języka Polskiego PAN. Salys Antanas 1983: Rinktiniai raštai 2, Roma: Lietuvos Katalikų Mokslo Akademija. Salway Benet 1994: What’s in a Name? A Survey of Roman Onomastic Practice from c. 700 B.C. to A.D. 700. – Journal of Roman Studies 84, 124–145. Siliņš Klāvs 1990: Latviešu personvārdu vārdnīca, Rīga: Zinātne. Sinkevičiūtė Daiva 2012: 2011 m. populiariausių vardų davimo tendencijos. – Gimtoji kalba 7, 3–8. Sinkevičiūtė Daiva 2014: Populiariausi 1991–2010 m. berniukų vardai ir jų davimo tendencijos. – Gimtoji kalba 6, 3–8. Sinkevičiūtė Daiva 2014a: Populiariausi 1991–2010 m. mergaičių vardai ir jų davimo tendencijos. – Gimtoji kalba 7, 3–8. Sinkevičiūtė Daiva 2018: Litauische Vornamen naturthe­matischer Herkunft: Trends des letzten Jahrhunderts. – Onomastica Uralica 13, 243–257. Straipsniai / Articles 251 DAIVA SINKEVIČIŪTĖ Sinkevičiūtė Daiva 2020: Tendenzen von Bildung und Gebrauch der baltischen Vornamen mit dem Suffix –(i)ut– in Litauen. – Onomastikas pētījumi II / Onomastic Investigations II, L. Balode, Chr. Zschieschang (eds.), Rīga: LU Latviešu valodas institūts, 240–259. Sinkevičiūtė Daiva, Griniūtė Vaida 2014: Ispaniški vardai Lietuvos vardyne 1991–2010 m. – Bendrinė kalba 87, 1–17. Slednikov 2013 – Следников Алексей Г. О передаче на латинском языке антропонимов иноязычного происхождения. – Проблемы истории, филологии, культуры 41(3), 262–269. Suslova, Superanskaja 1991 – Суслова Анна В., Суперанская Александра В. О русских именах, Ленинград: Лениздат. Švedas Aurimas 2009: In the Captivity of the Matrix, Soviet Lithuanian Historiography, 1944–1985, Amsterdam, New York: Rodopi. Трійняк 2005 – Трійняк Іван І. Словник українських імен, Київ: Довіра. Vandebosch Heidi 1998: The Influence of Media on Given Names. – Names 46(4), 243–262. DOI: 10.1179/nam.1998.46.4.243. vardai.vlkk.lt – Lietuvos Respublikos piliečių vardų svetainė, Vilnius: Valstybinė lietuvių kalbos komisija, Vilniaus universitetas [žiūrėta 2020–09–15]. Weiss Michael 2009: Outline of the Historical and Comparative Grammar of Latin, Ann Arbor, New York: Beech Stave Press. Wolffsohn Michael 2001: Nomen est omen. Vornamenwahl als Indikator: Methoden und Möglichkeiten einer ‘historischer Demoskopie’. – Name und Gesellschaft. Soziale und historische Aspekte der Namengebung und Namenentwicklung, J. Eichhoff, W. Seibicke, M. Wolffsohn (Hrsgs.), Mannheim u.a.: Dudenverlag. Zinkevičius Zigmas 1977: Lietuvių antroponimika. Vilniaus lietuvių asmenvardžiai XVII a. pradžioje, Vilnius: Mokslas. Zinkevičius Zigmas 2005: Krikščionybės ištakos Lietuvoje. Rytų krikščionybė vardyno duomenimis, Vilnius: Katalikų akademija. Zinkevičius Zigmas 2008: Lietuvių asmenvardžiai, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. 252 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV Skolintų vardų su baigmeniu –ij– kaita Lietuvos vardyne (kilmės aspektas) The Development of Borrowed Names Ending in –ij– in Lithuanian (Origin) SUMMARY An analysis of the origin of Lithuanian borrowed names ending in –ij– shows that their core was constituted by Latin and Greek names, for the most part used since the 1st half of the 20th century. Their frequency is bigger than their diversity. During the 20th–21st centuries the number of names of Latin origin increased, whereas those of Greek origin decreased. These changes were more pronounced in the comparatively smaller group of male names than among female names. The origin of other name groups was more variegated, even though they were significantly less numerous. The fluctuation in their numbers shows that the frequency of different name groups depends on the popularity of individual names. Among the different periods the period leading to the independence of Lithuania stands out as being the one with a greater variety of names. Specific forms taken from other languages were rather variegated, but at the same type infrequent and thus belonged to the periphery of the Lithuanian system of names. Among specific forms borrowed from other languages those of Russian origin predominate, even though their number slightly decreased together with the expansion of name forms taken from English and Italian. Įteikta 2021 m. vasario 17 d. DAIVA SINKEVIČIŪTĖ Baltistikos katedra Baltijos kalbų ir kultūrų institutas Vilniaus universitetas Universiteto g. 5, Vilnius LT–01513, Lietuva [email protected] Straipsniai / Articles 253