Dėl šalutinio ritminio kirčio bendrinėje lietuvių kalboje

Straipsniai / Articles 173 JORIS KAZLAUSKAS Vytautas Magnus Egyetem ORCID-azonosító: orcid.org/0000-0002-7981-5100 Mokslinių tyrimų kryptys: ritmika, sociolingvistika. DOI: doi.org/10.35321/all84-08 A MÁSODLAGOS RITMIKAI HANGSÚLYRÓL A KÖZNYELVI LITVÁN NYELVBEN On the Secondary Rhythmical Stress in the Standard Lithuanian Language ÖSSZEFOGLALÓ A tanulmány annak a kutatásnak a kezdeti eredményeit és meglátásait mutatja be, amely azt vizsgálja, hogy léteznek-e másodlagos ritmikai hangsúlyok a köznyelvi litván nyelvben. A metrikus fonológia elméletére támaszkodik, amely szerint a másodlagos ritmikai hangsúlyok a prozódiai szóban a főhangsúlytól számítva minden második szótagra esnek. A kutatás során egymással összehasonlították a szó első és második hangsúly előtti, valamint hangsúly utáni, azonos minőségű magánhangzóit. A vizsgált anyagot tíz diktor által háromszor felolvasott 22 mondat alkotja. A „Praat“ programmal mérték a magánhangzók időtartamának, az alaphangmagasságnak és az intenzitásnak az átlagait, valamint maximumait (külön a férfiak és a nők esetében). Audíciós kísérletet is végeztek, amelynek során a válaszadóknak 23 olyan szót kellett meghallgatniuk, amelyekből levágták a főhangsúlyt hordozó szótagokat, majd meg kellett jelölniük azt a szótagot, amely véleményük szerint hangsúlyos. KULCSSZAVAK: mellékhangsúly, standard litván nyelv, metrikus fonológia, hangsúly előtti magánhangzók, hangsúly utáni magánhangzók. ANNOTÁCIÓ Ez a tanulmány annak a kutatásnak a kezdeti eredményeit és megfigyeléseit mutatja be, amely azt kívánja feltárni, hogy létezik-e másodlagos ritmikai hangsúly a standard litván nyelvben. A kutatás a metrikai fonológia elméletén alapul, amely szerint a másodlagos ritmikai hangsúly a főhangsúlytól balra és jobbra minden második szótagra esik. A kutatás első lépése az azonos minőségű első és második hangsúly előtti, valamint az első és második hangsúly utáni magánhangzók összehasonlítását foglalja magában. Mind JORIS KAZLAUSKAS 174 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV A kutatásban elemzett anyag hangfelvételekből származik: 10 beszélő 22 mondatot olvasott fel háromszor. A magánhangzók időtartamának, átlagos és maximális hangmagasságának (a férfiés női hangok esetében külön-külön), valamint átlagos és maximális intenzitásának elemzésére a Praat szoftvert használták. A kutatás második lépése egy auditív kísérletet foglal magában, amelyben (ezeket a szótagokat kivágták which the respondents were asked to listen to 23 words without primary stressed syllables a felvételekből), és megjelölik azt a szótagot, amelyet ők tekintered to be stressed. KULCSSZAVAK: másodlagos ritmikai hangsúly, standard litván nyelv, metrikai fonológia, hangsúly előtti magánhangzók, hangsúly utáni magánhangzók. BEVEZETÉS A világ nyelveinek szerkezeti atlaszában (Goedemans, Hulst 2013) a litván nyelvben įvardyta kaip nenustatyto ritmo. Tam, kad būtų užpildyta ši spraga, reikia išsiaiškinti, kokia yra lietuvių kalbos prozodinė hierarchija žodžio lygmenyje, ar jellemző a bináris versláb; ha pedig jellemző, akkor milyen típusú: jambus (hangsúlytalan és hangsúlyos szótag) vagy trocheus (hangsúlyos és hangsúlytalan szótag). A bináris verslábak egy adott nyelvben való létezését a mellékhangsúlyok támasztják alá, hiszen magától értetődően a nyelvekben nemcsak két szótagú, hanem több szótagú szavak is léteznek, amelyekben az egyik szótag főhangsúlyt kap, a többi pedig mellékhangsúlyt kaphat. Az utóbbi fonetikailag nem lesz olyan hangsúlyos, mint a főhangsúly, ritmikai szempontból azonban nagyon fontos. Richard Hogg és C. B. McCullis (1987) szerint a mellékritmikai hangsúlyt hordozó nyelvekben a hangsúlyok a prozódiai szó minden második szótagján helyezkednek el: e hangsúlyok egyike főhangsúly, a többi pedig mellékhangsúly. Noha történtek kísérletek a mellékhangsúly megnyilvánulásainak keresésére a standard litván nyelvben (Vaitkevičiūtė 1969; Girdenis és Pupkis 1994; Laigonaitė 2002; Girdenis 2003; Kazlauskienė 2015), e kérdésben mindeddig nem végeztek részletesebb kutatásokat. Így a cikkben bemutatott kutatás célja annak tisztázása, hogy létezik-e mellékritmikai hangsúly a standard litván nyelvben. Hangsúlyozni kell, hogy a cikk csak a kutatás kezdeti eredményeit és előzetes következtetéseit mutatja be. A kutatás célja a feladatokat is meghatározta: 1) az anyag előkészítése a felvételekhez, 2) a bemondók kiválasztása és a felvételek elkészítése, 3) a tervezett jellemzők meghatározása hangulatelemző programmal, 4) az eredmények leírása, 5) kiegészítő auditív kísérlet elvégzése, amelynek célja annak tisztázása, hogyan értékelik a nyelvhasználók a hangsúlytalan szótagokat. Reikia paminėti, kad lietuvių tarmių šalutinis kirtis yra gana plačiai tirtas: mažeikiaiak (az észak-középső dounininkai nyelvjárás beszélői) (Girdenis 1967), a keleti aukštaitisok utenai csoportja (Kosienė és Girdenis 1979), a déli nyugati aukštaitisok (Kazlauskienė Tanulmányok / Articles 175 Dėl šalutinio ritminio kirčio bendrinėje lietuvių kalboje 2001), a žemaičiui raseiniškiai nyelvjárás (Atkočaitytė 2002), a déli aukštaitiak nyelvjárása (Leskauskaitė 2002), a Latgalei Ciskoda plébániájának lietuvninkai nyelvjárása (Garšva 2003), a Šakiai nyelvjárása (Bacevičiūtė 2004), a keleti aukštaitiak vilniškiai nyelvjárása (Urbanavičienė 2006), a keleti északi žemaitiak nyelvjárása (Murinienė 2007), a nyugati aukštaitiak kauniškiai (Jaroslavienė 2010). Az ilyen ritmus vizsgálatát a metrikus fonológia – a 20. század 8. évtizedében a nyugati nyelvészetben kialakult új fonológiai irányzat – képviselői végzik. A metrikus fonológia a prozódiai egységek funkcióinak hierarchiájukon alapuló elemzése. A metrikus fonológia egyik fő célja a hangsúly mint nem lineáris egység törvényszerűségeinek feltárása: vajon a hangsúly bizonyos ritmikai törvényszerűségek alapján előre jelezhető-e, milyen típusú verslábak jellemzők a nyelvre, jobbvagy balra orientáltak-e, a prozódiai szó fájának ágai balra vagy jobbra ágaznak-e el, illetve a hangsúly helye függ-e a szótag mennyiségétől (Liberman 1975; Ladd 1980; Selkirk 1984; Nespor, Vogel 1986; Hogg, McCully 1987; Goldsmith 1990; Hayes 1995). A KUTATÁS MÓDSZERTANA ÉS ANYAGA Antanas Pakeris (1982) szerint a litván nyelvi hangsúly fő fonetikai jellemzői az időtartam, az alaphang és az intenzitás. Feltételezhető tehát, hogy nemcsak a főhangsúlyt, hanem a mellékhangsúlyt tartalmazó szótagok centrumai is e jellemzők alapján különböznek a hangsúlyt nem tartalmazó szótagok centrumaitól: a hangsúlyos szótagok centrumainak időtartama hosszabb, alaphangjuk magasabb, intenzitásuk pedig nagyobb lesz. E feltételezés megerősítéséhez vagy megcáfolásához az elsődleges vagy hangsúly utáni szótagok magját azonos minőségű magánhangzók alkotják (a transzkribált példákban a tyrimo etape atliekant analizę pasirinkti žodžiai, kurių tiriamųjų prieškirtinių mellékhangsúly jelölése csak prognosztikai jellegű): pastat [ˌpɐstɐ2ˈtuː], pastat [ˌpɐstɐˈtʲɛ], šepeči [ˌʃʲɛpʲɛ2ˈtʃʲuː], skepetáite [ˌsʲkʲɛpʲɛ1ˈtɑˑɪtʲɛ], debes [ˌdʲɛbʲɛ2ˈsuː], didikùs [ˌdʲɪdʲɪˈkʊs], gudukùs [ˌgʊdʊˈkʊs], Kukučiù [ˌkʊkʊˈtʃʲʊ], válkata [1ˈʋɑˑlkɐˌtɐ], pãsaka [2ˈpɑːsɐˌkɐ], ẽkete [2ˈæːkʲɛˌtʲɛ], péršoko [1ˈpʲæˑrʃoːˌkoː], pérkošto [1ˈpʲæˑrkoːˌʃtoː], pàtiki [ˈpɐtʲɪˌkʲɪ], pastiki [pɐˈsʲitʲɪˌkʲi], rešutu [1ˈrjɪɛʃʊˌtʊ], pàsuku [ˈpɐsʊˌkʊ], pràskėtė [ˈprɐsʲkʲeːˌtʲeː]. Ezenkívül négy szópárban összehasonlították az első szótagok magánhangzóit: tokiuos [ˌtoːkʲʊɔˈsʲɛ] és tokems [toː1ˈkʲɪɛms], gydyklà [ˌgʲiːdʲiːˈklɐ] és gydkloms [gʲiː2ˈdʲiːkloːms], pūkeliùs [ˌpuːkʲɛˈlʲʊs] és pūkùs [puːˈkʊs], dėžės [ˌdʲeːʒʲeːˈsʲɛ] és dėžs [dʲeːˈʒʲɛs]. E szavakat azért elemezték párban, mert nehéz olyan szavakat találni, amelyekben mindkét hangsúly előtti szótag magját a hosszú /oː/ és /uː/ magánhangzók alkotják. Összesen 22 magánhangzópárt hasonlítottak össze: 12-t a hangsúly előtti, 10-et pedig a hangsúly utáni pozíciókban. JORIS KAZLAUSKAS 176 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV A vizsgált szavakat tartalmazó mondatokat tíz bemondó háromszor olvasta fel (öt férfi és öt nő; három 30 évnél fiatalabb, öt 30 és 60 év közötti, kettő pedig 60 évnél idősebb; hatan litván filológiai, egy-egy pedig germán filológiai, történelmi, szociális munkás és villamosmérnöki tanulmányokat fejeztek be; három kutatási sionalūs diktoriai, garsinantys knygas Lietuvos aklųjų bibliotekoje, likę – neprofesionalūs, tačiau baigę humanitarinių mokslų studijas). Siekiant sumažinti intonacijos įtaką tyrimo rezultatams, analizuoti žodžiai buvo sakinių viduryje. résztvevő profiKésőbb, a „Praat” beszédelemző program segítségével megmérték a vizsgált személyek magánhangzóinak időtartamát, meghatározták az alaphang átlagát és maximumát (a férfiakra és a nőkre eltérő alaphang tonas buvo analizuotas atskirai) bei intensyvumo vidurkis ir maksimumas. Šių jellemző, ezért az alaphang paramétereinek statisztikai értékelésére vonatkozó adataikat a „Microsoft Excel” program segítségével nyerték). Az eredmények bemutatásakor a táblázatokban a rövid és a hoszgųjų balsių duomenys. Annak kiderítésére, hogy létezik-e a beszédben másodlagos ritmikai hangsúly, úgy döntöttek, hogy nemcsak műszeres vizsgálatokra támaszkodnak, hanem auditív kurio metu tikrinta, ar respondentai tokį kirtį atpažįsta. Šis eksperimentas atlikkísérletet is végeznek 26, a Vytautas Magnus Egyetem skandináv országok kultúrája és nyelvei alapképzési programján tanuló hallgatóval. A válaszadóknak 23 olyan szót kellett specialiai šiam eksperimentui parengtų garso įrašų iškirptų žodžių. Pagrindinį meghallgatniuk, amelyekben a hangsúlytalan szótagokat minden egyes szóban levágták, és minden hallgatót arra kértek, hogy jelölje meg a megcsonkított szó azon szótagját, amelyet kizárólag hallása alapján hangsúlyosnak tart. A kísérlet során a válaszadóknak különböző számú szótagot tartalmazó szavakat mutattak be: 4 kétszótagú (1(pér)-siun-tė [1ˈpʲæˑrʲsʲʊnʲˌtʲeː], (pér-si)-siun-tė [1ˈpʲæˑrʲsʲɪˌsʲʊnʲtʲeː], lu-pi-(n-jo) [ˌlʊpʲɪ1ˈnʲeːjʲoː], šo-ki-(n-ja) [ˌʃoːkʲɪ1ˈnʲeːjʲɛ]); 6 triskiemeniai ((pér)-mie-go-jo [1ˈpʲæːrʲmʲɪɛˌgoːjʲoː], (pér-si)-mie-go-jo [1ˈpʲæːrʲsʲɪˌmʲɪɛgoːˌjʲoː], (pér)-pie-što-jo [1ˈpʲæːrʲpʲɪɛˌʃtoːjʲoː], (pér-si)-pie-što-jo [1ˈpʲæːrʲsʲɪˌpʲɪɛʃtoːˌjʲoː], ra-ši-ny-(j) [rɐˌʃʲɪnʲiːˈjʲɛ], skai-ti-ny- (j) [skɐɪˌtʲɪnʲiːˈjʲɛː]); 12 négyszótagú ((pér)-dir-bu-sia-jam [1ˈpʲæːrʲdʲɪrˌbʊsʲɛˌjʲɛm], (pér-si)-dir-bu-sia-jam [1ˈpʲæːrʲsʲɪˌdʲɪrbʊˌsʲɛjʲɛm], (pér-si)-val-giu-sia-jam [1ˈpʲæːrʲsʲɪˌʋɐlʲgʲʊˌsʲɛjʲɛm], (pã)-sa-ko-to-jas [2ˈpɑːsɐˌkoːtoːˌjʲɛs], (tái)-ky-da-vę-si [1ˈtɑˑɪkʲiːˌdɐʋʲæːˌsʲɪ], (svái)-čio-ju-sie-siems [1ˈsʋɑˑɪtʃʲoːˌjʲʊsʲɪɛˌsʲɪɛms], (pér)-si-rašy-to [1ˈpʲæːrʲsʲɪˌrɐʃʲiːˌtoː], ne-ap-si-ri-(bók) [ˌnʲɛɐpʲˌsʲɪrʲɪ1ˈboːk], [ˌɐtʲsʲɪˌpɐlɐiˑ1ˈdʊɔk], su-si-gar-ba-(nó-jus) [ˌsʊsʲɪˌgɐrbɐ1ˈnoːjʲʊs], pa-si-va-ži-(n- at-si-pa-lai-(dúok) jęs) [ˌpɐsʲɪˌʋɐʒʲɪ1ˈnʲeːjʲæːs], pa-si-su-ki-(n-jo)) [ˌpɐsʲɪˌsʊkʲɪ1ˈnʲeːjʲoː]) és 1 ötszótagú – ((pér)-pa-sa-ko-to-jas [1ˈpʲæːrpɐˌsɐkɔˌtɔjʲɛs]). 1 A zárójelben szereplő szótagot az auditív kísérlet elvégzése előtt levágták: a válaszadók csak a zárójelen kívüli szótagokat hallották. Cikkek / Articles 177 Dėl šalutinio ritminio kirčio bendrinėje lietuvių kalboje A KUTATÁS EREDMÉNYEI IDŐTARTAM. A hangsúlyt megelőző magánhangzók időtartamának mérésekor az a hipotézis merült fel, hogy a második hangsúly előtti szótag lesz hosszabb. A hipotézis azonban nemcsak hogy nem igazolódott be, hanem a rövid magánhangzók eredményei éppen ellenkező helyzetet mutatnak (lásd az 1. táblázatot). 1. TÁBLÁZAT. Az első és a második hangsúly előtti magánhangzó időtartama és annak statisztikai értékelése2 Magánhangzók n (ms) s (ms) v (%) 95 % pasikl. interv. (ms) tp >< tα Rövid, hangsúly előtti magánhangzók [—CᴗC– ] [—C– ] 240 53,7 240 60,0 13,6 25,4 13,7 22,8 51,9 ÷ 55,4 58,3 ÷ 61,7 5,096 > t0,05 = 1,965 Hosszú pretonikus magánhangzók [—CᴗC– ] [—C– ] 120 72,2 120 73,5 23,6 32,7 25,3 34,5 68,0 ÷ 76,5 68,9 ÷ 78,0 0,393 < t0,05 = 1,970 A rövid magánhangzók az első pretonikus szótagban hosszabbak voltak: az időtartamátlagok 1,12-szeres eltérést mutattak. Ez a különbség statisztikailag dento kriterijaus reikšmė t = 5,096 yra didesnė už kritinę reikšmę 1,965). Tokie szignifikáns (A hangsúly előtti rövid szótagok időtartamának elemzési eredményei megerősítik Valerija Vaitkevičiūtė (1960: 207) magánhangzók és kettőshangzók mennyiségére vonatkozó vizsgálatának következtetését: „[m]inél távolabb van a hangsúlytalan szótag a hangsúlyostól, annál rövidebb az azt alkotó hang, mivel az energia legnagyobb része a hangsúlyos szótagra és a hozzá közel állókra jut.” A hosszú, hangsúly előtti szótagok időtartama lényegében nem különbözött, csupán az a tendencia figyelhető meg, hogy valamivel hosszabbak szintén az első hangsúly előtti magánhangzók szoktak lenni. Teljesen más a helyzet a hangsúly utáni magánhangzókkal (lásd a 2. táblázatot). 2 A szimbólumok jelentése: n – a realizációk teljes száma,  – számtani középérték, s – szórás, v – variációs együttható, tp – Student-féle kritérium, tα – a Student-féle kritérium kritikus értéke, — – annak a magánhangzónak a szóban elfoglalt helye, amelynek paramétereit mérték, C – a szótaghatárt jelölő mássalhangzó, ᴗ – gyenge, azaz sem fő-, sem mellékhangsúlyt nem kapható szótag, – – a szó főhangsúlyos szótagja. JORIS KAZLAUSKAS 178 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV 2. TÁBLÁZAT. Az első és a második hangsúly utáni magánhangzó időtartama és annak statisztikai értékelése Magánhangzók n (ms) s (ms) v (%) 95 % pasikl. interv. (ms) tp >< tα Rövid hangsúly utáni magánhangzók [–C—] 210 [–CᴗC—] 42,8 13,9 210 55,8 32,4 40,9 ÷ 21,9 39,3 44,7 7,232 52,8 ÷ 58,7 > t0,05 = 1,966 Ilgieji pokirtiniai balsiai [–C—] [–CᴗC—] 90 90 63,1 23,6 56,1 37,5 58,3 ÷ 15,8 68,0 28,1 52,8 ÷ 59,3 2,363 > t0,05 = 1,974 Az összes második hangsúly utáni magánhangzó hosszabb az azonos minőségű első hangsúly utániaknál. A rövid magánhangzók időtartama 1,3-szoros, a hosszúaké pedig 1,12-szeres különbséget mutat. Mindkét esetben a különbségek statisztikailag szignifikánsak (a rövid magánhangzók esetében t = 7,232 > 1,966; a hosszúakéban t = 2,363 > 1,974). Az ilyen eredmények alapján feltételezhető, hogy a második hangsúly utáni szótagban mellékhangsúly valósulhat meg. Az olyan eredmények, amelyek szerint a hangsúly előtti szótagok időtartama azonos, vagy akár az első hangsúly előtti szótagok valamivel hosszabbak, miközben a hangsúly utáni szótagok időtartamának különbségei a második hangsúly utáni szótagban lehetséges másodlagos ritmikai hangsúlyt jeleznek előre, óvatosan azt a következtetést engedik meg, hogy a litván nyelvben erősebb hajlam mutatkozhat a trocheusi ritmikai hangsúlyra (hangsúlyos és hangsúlytalan szótag). Emellett annak tisztázásakor, hogy létezik-e mellékhangsúly, figyelembe kell venni a litván nyelvi hangsúly egyéb fonetikai jellemzőit is: az alaphangmagasságot és az intenzitást. ALAPHANGMAGASSÁG. Általában a hangsúlyos szótagok alaphangmagassága magasabb, mint a hangsúlytalanoké (Pakerys 1982: 117). Ha tehát a szótagok mellékhangsúllyal rendelkeznek, alaphangmagasságuk magasabb lehet. Tačiau šio tyrimo duomenys rodo kitokius ir netgi prieštaringus rezultatus (žr. 3 ir 4 lenteles). Vyrų ištartuose tiek trumpąjį, tiek ir ilgąjį balsį turinčiuose (trumpųjų pirmųjų prieškirtinių balsių pagrindinio tono vidurkis buvo vidutiprieškirtiniuose skiemenyse ryškesnių pagrindinio tono vidurkio skirtumų nepastebėta. Matyti tik tendencija, kad kiek aukštėlesnis linkęs būti pirmasis prieškirtinis skiemuo niškai 1,01 karto didesnis nei antrųjų, ilgųjų – 1,03 karto). Moterų įrašuose ilgųjų balsių pagrindinio tono vidurkiai taip pat buvo beveik vienodi, tačiau skyrėsi trumpųjų balsių: antrųjų prieškirtinių skiemenų pagrindinio tono vidurkis šiuo atveju buvo vidutiniškai 1,04 karto didesnis nei pirmųjų. Be to, šio skirtumo Stjudento kriterijaus reikšmė t = 1,899 yra arti kritinės reikšmės 1,971, galbūt padidinus imtį šis skirtumas išryškėtų. Straipsniai / Articles 179 Dėl šalutinio ritminio kirčio bendrinėje lietuvių kalboje 3 LEN tEL ė. Pirmojo ir antrojo prieškirtinio balsio pagrindinis tonas ir statistinis jo vertinimas3 Balsiai n (Hz) (Hz) s (%) v interv. 95 % pasikl. (Hz) tp >< tα PAGRINDINIO TONO VIDURKIS A diktor férfiak hangsúly előtti rövid magánhangzói [—CᴗC– ] [—C– ] 107 109,9 101 111,5 20,1 18,3 25,4 22,8 106,1 ÷ 106,6 ÷ 113,7 0,529 116,5 < t0,05 = 1,972 A diktor nők hangsúly előtti rövid magánhangzói [—CᴗC– ] [—C– ] 113 210,1 112 201,5 29,6 14,1 37,4 18,6 204,6 ÷ 194,6 ÷ 215,5 1,899 208,4 < t0,05 = 1,971 A férfi diktorok hosszú, hangsúly előtti magánhangzói [—CᴗC– ] [—C– ] 58 105,6 58 109,1 20,6 19,5 26,5 24,3 100,3 ÷ 102,2 ÷ 110,9 0,782 115,9 < t0,05 = 1,981 A női diktorok hosszú, hangsúly előtti magánhangzói [—CᴗC– ] [—C– ] 56 213,5 59 213,2 43,4 20,3 45,5 21,3 202,2 ÷ 201,6 ÷ 224,9 0,034 224,8 < t0,05 = 1,981 PAGRINDINIO TONO MAKSIMUMAS Diktorok férfi rövid hangsúly előtti magánhangzói [—CᴗC– ] [—C– ] 109 103 119,3 117,0 27,6 23,2 22,9 114,0 ÷ 19,6 124,6 112,7 ÷ 121,3 0,663 < t0,05 = 1,971 Diktorok női rövid hangsúly előtti magánhangzói [—CᴗC– ] [—C– ] 113 219,8 112 211,7 30,7 14,0 34,9 16,5 214,1 ÷ 205,2 ÷ 225,4 1,846 218,1 < t0,05 = 1,971 A bemondók férfi beszélőinek hosszú hangsúly előtti magánhangzói [—CᴗC– ] [—C– ] 58 113,7 58 118,7 24,2 21,3 31,4 26,4 107,5 ÷ 110,6 119,9 0,962 ÷126,8 < t0,05 = 1,981 A bemondók női beszélőinek hosszú hangsúly előtti magánhangzói [—CᴗC– ] [—C– ] 56 224,2 59 221,7 45,1 20,1 49,0 22,1 212,4 ÷ 209,2 ÷ 236,1 0,286 234,2 < t0,05 = 1,981 A 3. és 4. táblázatban a minta elemszáma, amikor a tíz bemondó által háromszor rögzített mondatok egyes szavainak időtartamát és intenzitását elemzik, néha eltér az 1., 2., 5. és 6. táblázatban szereplő állandó mintaelemszámtól. Az alaphang mérésénél a „Praat” program néha nem szolgáltatott adatokat erről a fonetikai jegyről; ez leggyakrabban az alacsonyabb hangoknál fordult elő, noha az alaphang megjelenítésének paramétereit a program szerzőinek ajánlásai szerint állították be: férfihangoknál 75–300 Hz, női hangoknál 100–500 Hz. JORIS KAZLAUSKAS 180 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV Nagyon hasonló eredmények születtek a hangsúly előtti magánhangzók alaphangmaximumainak elemzésekor is. A férfiak felvételeiben mind a hosszú, mind a rövid magánhangzók alaphangmaximumai a középértékekhez hasonlóan nagyjából azonosak voltak. Csak elmosódott tendenciák figyelhetők meg arra vonatkozóan, hogy valamivel magasabb alaphangmaximumok az első hangsúly utáni szótagokban fordultak elő (a rövid magánhangzók esetében 1,02-szeres, a hosszúaknál 1,04-szeres). A nők felvételeiben a hosszú, hangsúly előtti magánhangzók alaphangmaximumai szintén alig különböztek egymástól: valamivel magasabb maximumokkal a második hangsúly előtti magánhangzók rendelkeztek (a különbség 1,01-szeres). A rövid második hangsúly előtti magánhangzók alaphangmaximumai azonban az átlagokhoz hasonlóan jobban különböztek az első hangsúly előtti magánhangzókétól – körülbelül 1,04-szeres mértékben. Ezenkívül a rövid trumpųjų skiemens centrų atveju. Todėl galima daryti prielaidą, kad pagrindimagánhangzók esetében a Student-féle kritérium értéke ismét közel volt a kritikus értékhez (t = 1,846 < 1,971), tehát a minta növelésével talán kirajzolódna a különbség, de ez csak a női felvételekben lenne így, és csak a nis hang, legalábbis a hangsúly előtti szótagokban, nem jelzi a másodlagos ritmikai hangsúlyt. Ugyanezeket a tendenciákat rögzítettük a hangsúly utáni szótagok alaphangjának elemzésekor is (lásd a 4. táblázatot). 4. TÁBLÁZAT. Az első és a második hangsúly utáni magánhangzó alaphangja és annak statisztikai értékelése Balsiai n  (Hz) s (Hz) v (%) 95 % pasikl. interv. (Hz) tp >< tα PAGRINDINIO TONO VIDURKIS A férfi bemondók rövid hangsúly utáni magánhangzói [–C—] 95 [–CᴗC—] 112,3 22,5 97 108,4 20,0 107,8 19,8 18,3 ÷ 116,8 104,5 ÷ 1,263 < 112,4 t0,05 = 1,973 Diktorių moterų trumpieji pokirtiniai balsiai [–C—] 86 [–CᴗC—] 207,6 38,5 103 203,0 18,6 199,5 26,0 12,8 ÷ 215,8 197,9 ÷ 0,986 < 208,0 t0,05 = 1,973 Diktorių vyrų ilgieji pokirtiniai balsiai [–C—] 44 [–CᴗC—] 104,4 14,0 43 109,9 13,4 100,3 19,7 17,9 ÷ 108,6 104,0 ÷ 1,502 < 115,8 t0,05 = 1,988 Diktorių moterų ilgieji pokirtiniai balsiai [–C—] 43 [–CᴗC—] 198,1 14,3 43 197,2 7,2 193,8 ÷ 20,0 10,1 202,3 0,229 191,2 ÷ < t0,05 = 201,2 1,989 PAGRINDINIO TONO MAKSIMUMAS A férfi bemondók rövid hangsúly utáni magánhangzói [–C—] 95 [–CᴗC—] 119,7 26,4 97 113,7 22,1 114,3 22,7 20,0 ÷ 125,0 109,1 ÷ 1,685 < 118,2 t0,05 = 1,973 Tanulmányok / Articles 181 Dėl šalutinio ritminio kirčio bendrinėje lietuvių kalboje Balsiai n  (Hz) s (Hz) v (%) 95 % pasikl. interv. (Hz) tp >< tα Diktorių moterų trumpieji pokirtiniai balsiai [–C—] 86 [–CᴗC—] 214,4 41,0 103 210,7 19,1 205,8 26,6 12,6 ÷ 223,1 205,6 ÷ 0,752 < 215,9 t0,05 = 1,973 Diktorių vyrų ilgieji pokirtiniai balsiai [–C—] 44 [–CᴗC—] 111,2 17,8 43 117,6 16,0 105,9 21,7 18,4 ÷ 116,4 111,1 ÷ 1,507 < 124,0 t0,05 = 1,988 Diktorių moterų ilgieji pokirtiniai balsiai [–C—] 43 [–CᴗC—] 204,5 14,9 43 201,7 7,3 200,0 ÷ 22,4 11,1 208,9 0,673 195,0 ÷ < t0,05 = 208,4 1,989 A hangsúly előtti magánhangzók többségéhez hasonlóan a hangsúly utáni magánhangzók alaphangjának átlagai is nagyon hasonlóak voltak. Talán csak a rövid hangsúlyt követő magánhangzók alaphangmagasságának átlaga volt skiemenyje (skaitant vyrams 1,04 karto didesnis, skaitant moterims 1,02 karto). valamivel magasabb, mind a férfiak, mind a nők olvasásában az elsőben. A második hangsúlyt követő szótag alaphangmagasságának átlaga csak a hosszú magánhangzók esetében és csak a férfiak felvételeiben volt kissé magasabb, a különbség azonban mindössze 1,05-szörös volt. A nők felvételeiben az alaphangmagasság átlaga az első hangsúlyt követő szótagban volt kissé magasabb, a különbségek azonban statisztikailag szintén nem szignifikánsak. Az alaphangmagasság maximumai sem mutatnak jelentős különbséget a hangsúlyt tono maksimumas fiksuotas taip pat pirmuosiuose pokirtiniuose skiemenyse (vyrų įrašuose maksimumų vidurkiai skyrėsi 1,05 karto, moterų – 1,02 karto). követő szótagok között. Az első és a második hangsúlyt követő szótag alaphangmagasságának maximumai között szinte nem volt különbség. A rövid magánhangzók alaphangmagassága kissé magasabb volt. Ugyancsak megfigyelhető az a tendencia, hogy a női ejtésben az első hangsúlyt követő szótagokban a hosszú magánhangzók alaphangmagasságának maximuma is kissé magasabb volt (a maximumok átlagai 1,01-szeres különbséget mutattak). Csak a férfiak ejtésében volt a hosszú magánhangzók alaphangmagasságának maximuma kissé magasabb a második hangsúlyt követő szótagokban: a maximumok átlagai 1,06-szoros különbséget mutattak. Ezek a különbségek azonban csekélyek és statisztikailag nem szignifikánsak. Így a hangsúlytalan szótagok középpontjainak alaphangmagassága szinte nem különbözik, ezért nem lehet a mellékes ritmikai hangsúly mutatója. INTENZITÁS. Az intenzitás elemzésekor az átlagot és a maximumot is megmérték. Amint A. Pakerys (1982: 117) az auditív kísérletek során megállapította, a fonetikai jegyek közül a litván nyelv hangsúlyának felismerését leginkább az intenzitás segíti. A hangsúlyos szótagok intenzitása általában nagyobb, így valószínű, hogy a mellékhangsúllyal rendelkező szótagokat is intenzívebben ejtik. JORIS KAZLAUSKAS 188 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV Laigonaitė Adelė 2002: Lietuvių kalbos akcentologija, Vilnius: Gimtasis žodis. Leskauskaitė Asta 2002: Šalutiniai pietų aukštaičių kirčiai. – Baltistica 37(1), Liberman 87–100. Mark Yoffe 1975: Az angol nyelv intonációs rendszere: doktori disszertáció, Cambridge: Massachusetts Institute of Technology. Murinienė Lina 2007: Rytinių šiaurės žemaičių fonologija: vokalizmas ir prozodija, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Nespor Marina, Vogel Irene 1986: Prozódiai fonológia, Dordrecht: Foris Publikáció. Pakerys Antanas 1982: A litván köznyelv prozódiája, Vilnius: Mokslas. Selkirk Elizabeth 1984: Fonológia és szintaxis: A hang és a struktúra kapcsolata, Cambridge: MIT Press. Urbanavičienė Jolita 2006: A keleti aukštaitiši vilniusi peremvidéki nyelvjárások hangsúlyozási sajátosságai. – Baltistica 41(2), 219–231. Vaitkevičiūtė Valerija 1960: A litván nyelv magánhangzóinak és kettőshangzóinak hosszúsága, vagyis kvantitása. – Lietuvių kalbotyros klausimai 3, 207–207. Vaitkevičiūtė Valerija 1969: Kétés háromhangsúlyos szavak. – Lietuvių kalbos gramatikos tyrinėjimai 11, 231–242. On the Secondary Rhythmical Stress in the Standard Lithuanian Language ÖSSZEFOGLALÁS Egyes kutatások kimutatják, hogy a litván nyelvjárásokban meglehetősen strukturált másodlagos hangsúlyrendszer létezik (Girdenis 1967; Kazlauskienė 2001; Atkočaitytė 2002; Bacevičiūtė 2004; Murinienė 2007). Mindazonáltal a standard litván nyelv másodlagos hangsúlyával foglalkozó kutatásokból mindeddig nagyon kevés készült (Vaitkevičiūtė 1969; Girdenis 2003; Kazlauskienė 2015), annak ellenére, hogy nagyon fontos minden nyelvben feltárni a másodlagos ritmikai hangsúlyt, mivel ez segíthet kideríteni, hogy egy adott nyelvben milyen metrikai verslábak léteznek, illetve milyen a nyelv prozódiai hierarchiája szószinten. E kutatás célja annak megállapítása, hogy létezik-e másodlagos ritmikai hangsúly a standard litván nyelvben. A mennyiség, a hangmagasság és az intenzitás a fonetikai jellemzők Straipsniai / Articles 189 Dėl šalutinio ritminio kirčio bendrinėje lietuvių kalboje a litván nyelv hangsúlyáról (Pakerys 1982), így feltételezhető, hogy a másodlagos hangsúllyal rendelkező szótagok hosszabbak lehetnek; magasabb lehet a hangmagasságuk, és lehet rajtuk a higher intensity than unstressed syllables. Therefore, the idea of the first step of this research is to compare these parameters between the syllables which may have the secondritmikai hangsúly, míg egyes szótagokon egyáltalán nem lehet ilyen hangsúly. A kutatás 26 szó hangsúlytalan magánhangzóinak (azoknak, amelyek nem rendelkeznek elsődleges hangsúllyal) időtartam-, hangmagasságés intenzitáselemzését foglalja magában a Praat szoftver segítségével. alysed in 16 words (e.g. pastate [ˌpɐstɐ'tʲɛ] (‘a building’ sg. loc.)) (the analysed vowels are underlined) and in 10 post-stressed (e.g. pasaka [2'pɑːsɐˌkɐ] (‘a tale’)) ones. To reach this A hangsúly előtti magánhangzókat vizsgálták; 10, különböző életkorú (3 harminc évnél fiatalabb, 5 harminc és hatvan év közötti, valamint 2 hatvan évnél idősebb) és eltérő felvételi tapasztalattal rendelkező (3 hivatásos és 7 nem hivatásos) férfi és női adatkörülőt (5 férfit és 5 nőt) kértek meg, hogy rögzítsék az ezeket a szavakat tartalmazó mondatokat. Mindegyik adatközlő háromszor rögzítette a mondatokat. Minden elemzett szóban megmérték és összehasonlították az aláhúzott magánhangzók időtartamát, átlagos és maximális hangmagasságát (a férfiak és a nők hangját külön-külön), valamint átlagos és maximális intenzitását (például a pastate szó mindkét a magánhangzóját). A kutatás második lépése egy auditív kísérlet volt, amelynek célja annak megállapítása, hogy az adatközlők hallják-e a másodlagos ritmikai hangsúlyt. Huszonöt hallgatót kértek meg, hogy hallgassanak meg 23, elsődleges hangsúlyt nem tartalmazó szótagú litván szót (ezeket a szótagokat levágták; például a (pã)-sa-ko-to-jas [2ˈpɑːsɐˌkoːtoːˌjʲɛs] („mesemondó”) szóban az első, pã szótagot levágták, és a válaszadók csak a hiányos sa-ko-to-jas szót hallották), és jelöljék meg azt a szótagot, amelyet hangsúlyosnak véltek. Az eredmények azt mutatták, hogy a hangsúlytalan magánhangzók időtartamarányai csak a hangsúly utáni szótagokban voltak statisztikailag szignifikánsak. Az átlagos és maximális alaphangmagasság tekintetében nem volt statisztikai szignifikancia: sem a hangsúly előtti, sem a hangsúly utáni szótagokban. A rövid magánhangzók hangsúly utáni pozícióiban az intenzitás statisztikailag szignifikánsan magasabb volt. E magánhangzók átlagos és maximális intenzitásának aránya a második hangsúly utáni szótagban volt magasabb. Az auditív kísérlet eredményei azt mutatták, hogy a válaszadók gyakrabban jelölték meg azokat a szótagokat, may have this type of stress. Therefore, it can be stated that the respondents do not hear the amelyek nem kaphatnak másodlagos ritmikai hangsúlyt, mint azokat, amelyek kaphatnak másodlagos ritmikai hangsúlyt. A mennyiségi és intenzitási eredmények alapján feltételezhető, hogy a másodlagos ritmikai trochaikus hangsúly minden második hangsúly utáni szótagban jelen van. Ennek a hipotézisnek a bizonyításához (vagy megcáfolásához) azonban kiterjedtebb vizsgálatokra van szükség. Benyújtva: 2021. április 27. JORIS KAZLAUSKAS Vytautas Magnus Egyetem, Bölcsészettudományi Kar Vlado Putvinskio g. 23, Kaunas, Lietuva joris.ka[email protected]