M. Petkevičiaus katekizmo (1598) deverbatyvai

ANŽELIKA SMETONIENĖ Litván Nyelvi Intézet ORCID-azonosító: orcid.org/0000–0003–0352–84X Kutatási terület: szóképzés. DOI: doi.org/10.35321/all84–03 M. PETKEVIČIUS KATEKIZMUSÁNAK (1598) DEVERBATÍVUMAI Deverbatívumok M. Petkevičius katekizmusában (1598) Ö S S Z E F O G L A L Ó A tanulmány az 1598-ban kiadott M. Petkevičius-féle katekizmus (a továbbiakban – PK) képzős igéit, a deverbatívumokat vizsgálja. Ebben a forrásban a deverbatívumok szóképzési kategóriáinak csaknem mindegyike – a kauzatív, iteratív, rezultátív állapotot és pillanatnyi jelentést kifejező – származékokkal tanúsított. A PK-ban a kauzatív jelentésű deverbatívumok alkotják a legnagyobb szóképzési kategóriát. A tanulmány bemutatja továbbá a PK deverbatívumainak képzőgyakoriságát, az alapszavak jellemzőit, valamint a származékokban előforduló magánhangzó-váltakozást, amely csak a szóképzési típusba tartozó szavak egy részét érinti, és szabálytalan. KULCSSZAVAK: igék, deverbatívumok, szóképzési kategória, képző, magánhangzó-váltakozás. Ö S S Z E F O G L A L Á S A tanulmány az M. Petkevičius által kiadott katekizmusban (CP) található képzős igéket, a deverbatívumokat elemzi. Ebben a forrásban a deverbatívumképzés négy kategóriájának származékai tanúsítottak: kauzatív, iteratív, rezultátív állapotot és pillanatnyi jelentést kifejező származékok találhatók. A CP-ban a kauzatív deverbatívumok alkotják a legnagyobb szóképzési kategóriát. Bemutatásra kerül a deverbatívumképzők gyakorisága, az alapszavak jellemzői és a származékokban megjelenő magánhangzó-váltakozás. A CP-ban az apofónia csak elszigetelt esetekben fordul elő, a magánhangzó-váltakozás csak a származékszavak egy részében jelenik meg, és szabálytalan jellegű. KULCSSZAVAK: igék, deverbatívumok, szóképzési kategória, képző, magánhangzó-váltakozás. 50 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV M. Petkevičiaus katekizmo (1598) deverbatyvai BEVEZETÉS Merkelis Petkevičius katekizmusa (a továbbiakban – PK) jellegzetes XVI–XVII. századi református mű, ezért sok szempontot kellett felölelnie: imádságokat és énekeket tartalmaz, megadja az egyházi szertartások rendjét, és tárgyalja a hit alapjait is. Noha ez a Litván Nagyfejedelemségben litván nyelven megjelent második könyv, mindmáig viszonylag kevéssé kutatták. A PK-t leginkább irodalmi objektumként vizsgálták (Meller 1984; Pociūtė 2000; Kuźmina 2002; Pociūtė-Abukevičienė 2005; Niedźwiedź 2008), és a katekizmus szókincsére vonatkozó általánosabb megjegyzéseket nem számítva (Palionis 1967; Zinkevičius 1988), a nyelvéről csak néhány tanulmány született. E forrás kutatásához a legátfogóbban Jonas Kruopas járult hozzá (1970). A vizsgált mű nyelvét töredékesen kutatták, ezért M. Petkevičius katekizmusának igéi annál is inkább feltáratlanok. A litván igeképzést általában sem kutatták sokat (Jakaitienė 1968, 1973; Pakerys, 2006, 2011, 2011a; Pakerys, Rimkutė, Utka 2012; Gaidienė 2012), különösen nem a régi litván nyelv írásbeliségében. E területen a legújabb kutatásokat Jurgis Pakerys (Pakerys 2005, 2017, 2019; Arkadiev, Pakerys 2015) és Dalia Pakalniškienė (Pakalniškienė 2018, 2019) végezte, a PK képzős igéi azonban mindeddig feltáratlanok maradtak. E tanulmány tárgya a képzős igék, a deverbatívumok, vagyis más igékből képzett származékok. Feltételezik, hogy minden nyelvben lényegesen több deverbatívum van, mint denominatívum (Pakalniškienė 2019: 10). A litvánban e két igecsoport hozzávetőlegesen egyenlő arányú, képzésük sem különbözik lényegesen, vagyis fő szóképzési formánsuk a képző, ellentétben például a lengyellel, ahol az igéket más igékből többnyire igekötőkkel képezik (GWJP 1984: 465). A tanulmány anyagát J. Kruopas M. Petkevičius-katekizmushoz készített szójegyzékéből és a katekizmus 1939-ben kiadott fényképészeti reprodukciós kiadásából gyűjtöttük – ezekből minden nem ismétlődő képzős igét kigyűjtöttünk és általánosítottunk, vagyis eltekintettünk az igekötős származékoktól, ha igekötő nélküli igéik alakjai szabályosak, jelentésük között nincs lényeges különbség, csak a képző következtében létrejött eltérés. Így a PK-ban valamivel több mint 300 képzős igét találtunk. Ebben a forrásban olyan igéket és származékaikat kerestük, amelyek az ige infinitivusát, jelen idejét és egyszerű múlt idejét tanúsítják. Például közvetlen egyszerű múlt idejű tanúsítás hiányában a -imas képzős, az ige egyszerű múlt idejéből képzett származékra is támaszkodunk. Azokat az igei főalakokat, amelyek csak a mai litván nyelv és általában az igeképzés rendszere alapján feltételezhetők, de a PK-ban nem tanúsítottak, szögletes zárójelben [] írjuk. A PK-ban tanúsított igei főalakok mellett e 1598-as forrásból származó példákat közlünk. Hagyományosan a képzős igéket, Straipsniai / Articles 51 ANŽELIKA SMETONIENĖ amelyek minden tőben megőrzik a képzőt, képzős, szótagazonos igéknek nevezzük, azokat pedig, amelyek a jelen és/vagy a múlt időben nem őrzik meg a képzőt, vegyes igéknek. A képzős igék mindkét morfológiai típusát vizsgáljuk e munkában a szinkrón szóképzési elemzés módszerével, amelynek fő elveit Vincas Urbutis fogalmazta meg (Urbutis 2009). A tanulmány célja a PK deverbatívumképzési rendszerének esetleges eltéréseit meghatározni a mai litván nyelv deverbatívumainak tendenciáitól. E célból először minden, a PK-ban talált képzős igét szóképzési szempontból elemeztünk, elkülönítve az igékből képzett származékokat; ezeket szóképzési kategóriákba soroltuk, és a tanulmány első fejezetében mutatjuk be. Mivel a deverbatívumoktól nem választható el a magánhangzó-váltakozás (más néven apofónia, magánhangzó-alternáció), a második fejezet a PK deverbatívumaiban előforduló apofónia eseteit tárgyalja. Amint említettük, minden kigyűjtött képzős PK-igét szóképzési szempontból megvizsgáltunk, és igékből, más szófajokból képzett, valamint szinkrón szóképzési szempontból nem tagolható származékokra osztottuk. Emlékeztetünk arra, hogy „a származék olyan szó, amelyet egy másik vagy két másik szóból képeztek, illetve amely úgy funkcionál, mintha képzett volna” (LKE 1999: 150). Egy szó csak akkor tekinthető származéknak, ha formailag és szemantikailag az alapszóra támaszkodik, vagyis teljesül a szóképzés alapvető feltétele: fennáll egy szóképzési oppozíció, amelynek első tagja a származék, másik tagja pedig a szóképzési alap, és a kettőt szükségszerűen szóképzési motiváció kapcsolja össze (Urbutis 2009: 70, 81). Ez utóbbi változhat. Először is megszakadhat a kapcsolat az alapszóval, és a származék ekkor már egy másik szóval hozható kapcsolatba, amely ugyanahhoz vagy más morfológiai osztályhoz tartozhat, mint a korábbi alapszó. Másodszor, a származékok egyik szóképzési kategóriából egy másikba kerülhetnek, ha azok szemantikailag közel állnak egymáshoz (Ambrazas 1993: 12). Végül a szóképzési motiváció megszűnésével az ige szinkrón szempontból nem tagolhatónak tekintendő, noha történetileg származék lehet. A régi litván nyelvi írások igéinek vizsgálatakor meg kell határozni, hogyan értékeljük a kölcsönszavakat, mivel szóképzési értelmezésük problematikus. A kölcsönzött ige, ha a litván nyelvben mellette egy kölcsönzött, azonos tövű nomen is funkcionál, lehetséges litván derivátumként értékelhető, vagyis a litván nyelvbe átvehették azt a noment, amelyből produktív litván képzőkkel igét képeztek. A litván nyelvben könnyen alkalmazkodó szlavizmusok potenciális alapszavak lehetnek, amint ezt a képző gyakori -imas szlavizmusok igéiből képzett származékai is mutatják. A litván ilyen szóképzési lehetőség értékelésekor figyelembe kell venni a lehetséges származék szóképzési kategóriáját, hangsúlyozását, mindkét szó – a lehetséges származék és a lehetséges alapszó – jelentését, valamint kronológiájukat (erről bővebben Smetonienė 2015, 2016). E munkában azt az álláspontot követjük, hogy ha egy kölcsönzött képzős igének van egy ugyanabban az időben funkcionáló lehetséges oppozíciós tagja, akkor ezeket szóképzési kapcsolatba hozzuk. Igaz, ez a probléma inkább a denominatívumokat érinti – a PK-ban nem fordultak elő olyan deverbatívumok, amelyeknek 52 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV M. Petkevičiaus katekizmo (1598) deverbatyvai alapszava kölcsönszó lenne. Nehézséget okoznak azonban a tükörfordítások, amelyek alakja egybeesik az őshonos litván szavakéval. Példaként a prigulėti ‘tartozni’ tükörfordítás említhető (vö. 1e. przynależeć) (prigul PK6, 10). Ebben az esetben ez az ige nem hozható szóképzési kapcsolatba a prigulti szóval, noha egy analóg ige (pri)gulėti szóképzésileg kapcsolatban áll vele. A bizonytalanság elkerülése érdekében a tükörfordításokat nem elemezzük. 1. PETKEVIČIUS KATEKIZMUSÁNAK DEVERBATÍVUMKÉPZÉSI KATEGÓRIÁI A szóképzési típus a szavak képzésének formális és szemantikai sémája. A típust olyan származékok alkotják, amelyek három jellemzőben egyeznek: 1) kategorikus szóképzési jelentésükben, 2) az alapszavak szófajában, 3) a szóképzési formánsban (LKE 1999: 148). A szóképzési kategória tágabb a szóképzési típusnál, és több utóbbi is beletartozhat. A szóképzési kategória független attól, hogy a származék milyen szóképzési formánssal jött létre. A főnevek szóképzési kategóriáira többé-kevésbé mindenképpen jellemzők bizonyos képzők, az igék rendszerében azonban nehezebb a helyzet: az igeképzőknek nincsenek a főnévképzőkéhez hasonló konkrét jelentéseik, és számuk is jóval kisebb. E munkában a PK képzős igéit, a deverbatívumokat a „Mai litván nyelv grammatikája” (DLKG: 742) alapján kategóriákba soroljuk. A deverbatívumok valamennyi alapvető igeképző morféma (–auti, –enti, –inėti, –inti, –yti, –oti, –ėti, –uoti, –telėti) változataival képződnek. Ugyanaz a képző több szóképzési kategóriában is használható (például a –yti képzővel iteratív és kauzatív igék is képezhetők), éppen az igeképzők kis számának következtében, a nomenképzőkhöz képest. Bizonyos képzőket (például a –dinti képzőt) több okból is csak az alapvető igeképző morfémák változatainak tekintünk. Először: ugyanazon morféma változatainak azonos a szóképzési jelentése. Másodszor: hangalakjuk csaknem azonos az alapvető szóképzési morfémáéval, csupán bizonyos hangokkal bővült. A deverbatívumképzés általában összetettebb a denominatívumképzésnél, mivel az igei származékok képzésében gyakori a magánhangzó-váltakozás, amely a nomeni származékokban nagyon ritkán fordul elő. A magánhangzó-váltakozás csak a szóképzési típusba tartozó szavak egy részét érintheti, és szabálytalan. Másodlagos szóképzési eszköz, mivel nem befolyásolja a szóképzési jelentést. Noha a PK kis terjedelmű forrás, a deverbatívumképzés öt lehetséges kategóriájából négynek a származékai megtalálhatók benne: kauzatív jelentésű származékok (kauzatívumok), iteratív jelentésű származékok (iteratívumok), rezultátív állapotot kifejező származékok (rezultatívumok) és pillanatnyi jelentésű származékok. Legnagyobb számban a kauzatívumok fordulnak elő, ezek a PK összes deverbatívumának 56 százalékát alkotják. Straipsniai / Articles 53 ANŽELIKA SMETONIENĖ 1.1. A kauzatív jelentésű származékok aktív, valamely meghatározott objektumra irányuló cselekvést jelölnek. A kategória általános jelentése: „előidézni, hogy végbemenjen az alapszóval megnevezett cselekvés vagy folyamat” (DLKG 398): budinti ‘felébreszteni’, deginti ‘meggyújtani’, derinti ‘összehangolni’ stb. A litván kauzatívumok csak két morféma – -inti és -yti – változataival képződnek. A litván nyelvjárásokban és a régi litván nyelvi írásokban számos olyan származék van, amelyek csak képzőjükben különböznek, például aušyti / aušinti, gesyti / gesinti; a PK-ban is vannak ilyen párok. A PK-ban összesen 45 szótagazonos és vegyes típusú kauzatív deverbatívum tanúsított. A PK kauzatív származékainak csaknem mindegyike tranzitív primer igéből képzett, csak néhány esetben az alapszó vegyes ige: derėti, judėti, kabėti, krutėti, skubėti, viskėti, amelyek jelen idejű harmadik személyben -a végződésűek. 1.1.1. A szótagazonos kauzatívumok többsége az -inti alapmorfémával, 4 pedig ennek -dinti változatával képzett. E képzők között általában csekély jelentéskülönbség van: az -inti, -ina, -ino képzővel ható kauzatív származékok képződnek, míg az -dinti, -dina, -dino képzővel, amelyek alapja aktív cselekvést jelölő ige, ellátást biztosító jelentésű származékok jönnek létre. A PK-ban ez a különbség nem áll fenn. A PK-ban 29 -inti képzős szótagazonos kauzatív ige található: budinti (pabudintumbim PK211,12), [budina], [budino]: busti, bunda, budo ‘kilépni az alvás állapotából’ LKŽe; deginti (iszdegintos PK90,17), [degina], [degino]: degti, -a, -ė ‘tűz hatása alatt lenni; fényt adni, világítani’ LKŽe; derinti (derintu PK185,16), [derina], derino (fuderinay PK24,21): derėti, -a, -ėjo ‘tanácskozni, megállapodást kötni, alkudozni; jól kijönni; illeni, megfelelőnek lenni, alkalmasnak, elfogadhatónak lenni’ LKŽe; gadinti (Ißgadinta PK73,5), gadina (gadina PK72,20), [gadino]: gesti, genda, gedo ‘romlani, zavart szenvedni; rosszabbodni; rothadni’ LKŽe; gaišinti (gaysinti PK20,9), gaišina (gayfinu PK90,21), [gaišino]: gaišti, gaišta, gaišo ‘hiába tölteni az időt; pusztulni, eltűnni, elveszni; elpusztulni’ LKŽe; gandinti (pergandink PK142,26), [gandina], [gandino]: gąsti, gąsta, gando ‘hirtelen megijedni, megriadni’ LKŽe; gramzdinti (nugramzdinta PK103,16), [gramzdina], [gramzdino]: grimzti, -ta, -do ‘elsüllyedni’ LKŽe; gražinti (gražindams PK138,22), gražina (atgražina PK87,6), gražino (fugražinay PK30,13): grįžti, -a, -o ‘visszamenni’ LKŽe; judinti (judintu PK28,9), [judina], [judino]: judėti, -a, -ėjo ‘mozogni’ LKŽe; [kabinti], [kabina], kabino (uzkabine PK98,4): kabėti, -a, -ėjo ‘függő, lelógó, lecsüngő, csüngő, lógó, himbálózó helyzetben lenni’ LKŽe; kaitinti (iszkaytink PK51,17), [kaitina], [kaitino]: kaisti, kaista, kaito ‘melegedni; haragból vagy más izgalmi állapotból égni; fülledni, kívánni, nedvesség és meleg miatt romlani’ LKŽe; krutinti (pakrutint PK91,9), [krutina], [krutino]: krutėti, -a, -ėjo ‘élőlénynek, tárgynak vagy részeinek helyben mozogni, mocorogni; élőnek lenni; stb.’ LKŽe; maršinti (marfinti PK20,8), maršina (marfina PK20,5), [maršino]: miršti, -ta, -o ‘nem megőrizni az emlékezetben, nem emlékezni’ LKŽe; naikinti (isznaikint PK62,4), naikina (naykinančiu PK208,22), [naikino]: nykti, nyksta, nyko ‘csökkenni, pusztulni, megszűnni létezni’ LKŽe; nykinti 54 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV M. Petkevičius katekizmusának (1598) derbatívumai (įникint PK141,22), [nykina], [nykino]: nykti, nyksta, nyko ‘csökkenni, pusztulni, megszűnni létezni’ LKŽė; [rūdinti], [rūdina] (srudina PK59,19), [rūdino]: rūsti, –ta, rūdo ‘szomorkodni, bánkódni; siránkozni’ LKŽė; rūginti (rugin toy PK219,5), [rūgina], [rūgino]: rūgti, –sta, –o ‘savanyúvá válni, erjedni’ LKŽė; skandinti (pafkandint PK139,23), skandina (skandina PK61,18), skandino (pafkandinima PK30,14): skęsti, –ta, skendo ‘vízben elpusztulni, megfulladni; víz alá kerülni’ LKŽė; skubinti (nesiskubintus PK145,3), [skubina], [skubino]: skubėti, –a, –ėjo ‘igyekezni, hogy valamit gyorsan megtegyen vagy elvégezzen’ LKŽė; [sloginti], slogina (slogin PK103,4), [slogino]: slėgti, slegia, –ė ‘nem hagyni nyugodni, kínozni’ LKŽė; [sodinti], [sodina], sodino (pasodinay PK129,12): sėsti, sėda, sėdo ‘ülő helyzetet elfoglalni’ LKŽė; troškinti (uzutrofkinti PK45,21), troškina (troβkin PK103,5), [troškino]: trokšti, trokšta, troško ‘levegőhiány miatt fulladozni; nagyon szomjasnak lenni’ LKŽė; trukinti (usztrukintu PK230,2), [trukina], [trukino]: trukti, trunka, truko ‘késlekedni’ LKŽė; trupinti (sutrupinta PK30,6), [trupina], [trupino]: trūpti, trumpa, –o ‘részekre oszlani, apró részecskékre szétesni, elmállani’ LKŽė; tukinti (nutukinti PK121,22), [tukina], [tukino]: tukti, tunka, –o ‘elhízni, megvastagodni’ LKŽė; ūginti (vžugint PK240,23), [ūgina], [ūgino]: augti, –a, –o ‘kisebből nagyobbá válni’ LKŽė; varginti (nuuvargintas PK161,9), uargina (uargina PK160,15), [uargino]: vargti, –sta, –o ‘elveszíteni az erőt, elfáradni, gyengülni; nélkülözést megtapasztalni, nehezen élni, nyomorogni’ LKŽė; vėsinti (asiwasinkit PK24,15), [vėsina], [vėsino]: vėsti, –ta, –o ‘hűvössé, kevésbé meleggé válni, a hőség, a meleg csökkenni, hűlni’ LKŽė; viskinti (pawiskinta PK47,18), [viskina], [viskino]: viskėti, –a, –ėjo ‘mozogni, rezegni, mocorogni’ LKŽė. A PK 4 szótagazonos kauzatívuma az –inti képző –dinti változatával képződött: keldinti (prikeldink PK134,6), [keldina], [keldino]: kilti, kyla, kilo ‘felfelé emelkedni; fekvés vagy ülés után felállni; menni, útnak indulni; stb.’ LKŽė; [klupdinti], klupdina (paklupdina PK88,8), [klupdino]: klupti, klumpa, –o ‘térdre esni; hasra bukni’ LKŽė; prapuldinti (prapuldinki PK55,12), [prapuldina], [prapuldino]: prapulti, prapuola, prapuolė ‘ismeretlen helyen eltűnni; eltűnni, megszűnni létezni’ LKŽė; [žudinti], žudina (sužudina PK61,2), [žudino]: žūti, žūva, žuvo ‘életét veszíteni, nem természetes halállal meghalni; szenvedni, gyötrődni; eltűnni; megszűnni létezni’ LKŽė. Egyetlen PK-beli kauzatívum a –yti, –ija, –ijo képzőket viseli: aušyti (atausisiu PK24,16), [aušija], aušijo (ataušies PK156,17): aušti, aušta, aušo ‘hűlni; hűlés közben megmerevedni’ LKŽė. Ezt az igét a mai litván nyelvben a jelen és a múlt időben képzőelem nélkül is használják – aušyti, aušo, aušė LKŽė; a PK-ban tanúsított melléknévi igenévből azonban látható, hogy ebben az írásban szótagazonos igeként használják. Aušyti, amelyet ma leggyakrabban –inti képzővel használnak – aušinti, egyike azoknak az igéknek, amelyek egy későbbi folyamatot tükröznek: az –inti produktív képzővé vált, és idővel kiszorította az –yti képzős igéket (Otrębski 1965: 393). 1.1.2. A PK-ban 11 vegyes típusú kauzatív jelentésű derbatívum található; mindegyiknek jelen időben a harmadik személyben –o, múlt időben – –ė a végződése, a képzési formáns Straipsniai / Articles 55 ANŽELIKA SMETONIENĖ csak az infinitivusban marad meg. A vegyes típusú kauzatív igék alapszavai állapotot vagy folyamatot jelölő intranzitív igék. A –yti alapvető képzőmorfémával 3 ige képződött: lipyti (ilipk PK127,13), [lipo], [lipė]: lipti, limpa, lipo ‘tapadni, ragadni; megfelelőnek lenni, illeni, összeilleni’ LKŽe; nykyti (įbnikiju PK122,7), [nyko], [nykė]: nykti, nyksta, nyko ‘csökkenni, pusztulni, megszűnni létezni’ LKŽe; ūgyti (ugis PK94,11), [ūgo], [ūgė]: augti, –a, –o ‘kisebből nagyobbá válni’ LKŽe. További 8 vegyes kauzatívum az alapmorféma –dyti változatával képzett: [ardyti], ardo (arda PK72,16), [ardė]: irti, yra, iro ‘darabokra törni, részekre hullani; fonalakból lefejtődni; esni; romlani, pusztulni’ LKŽe; gydyti (atgydyti PK131,8), gydžia (gidžia PK83,19), [gydė]: gyti, gyja, gijo ‘gyógyulni, felfrissülni’ LKŽe; gimdyti (gimdyti PK156,21), [gimdo], gimdė (pagimdė PK153,11): gimti, gimsta, gimė ‘a világra jönni’ LKŽe; girdyti (girti PK226,3), [girdo], girdė (girdi PK71,18): gerti, geria, gėrė ‘folyadékot inni, a szomjat csillapítani’ LKŽe; guldyti (perguldyti PK98,22), [guldo], guldė (paguldė PK153,14): gul­ti, gulda, gulė ‘egész testével valahová helyezkedni’ LKŽe; ramdyti (nuramdit PK67,3), [ramdo], [ramdė]: rimti, rimsta, rimo ‘nyugodtnak lenni, megnyugodni, abbahagyni az izgatottságot, aggódást, félelmet, mozgást; gyengülni’ LKŽe; virkdyti (wirkdisite PK45,19), [virkdo], [virkdė]: verkti, –ia, –ė ‘könnyeket hullatni, zokogni’ LKŽe; [žudyti], [žudo], žudė (pražudę PK168,4): žūti, žūva, žuvo ‘életét veszíteni, nem természetes halállal meghalni; szenvedni, gyötrődni; eltűnni; megszűnni létezni’ LKŽe. 1.2. Az iteratív jelentésű deverbatívumok ismétlődő cselekvést jelölnek, amely néha hosszan tartó cselekvés árnyalatát veszi fel. A jelentés el is halványulhat, és már nehezen fogható fel iteratívként, például: braidyti (DLKG: 396). Akár a 9 szóképzési morféma közül 7 változatával is képződhetnek: –auti, –yti, –ėti, –inėti, –inti, –oti és –uoti. A PK-ban –inti és –uoti képzős deverbatívumokat nem találtunk. A kauzatív jelentésű származékoktól az iteratívumok nemcsak a képzők változatosságában különböznek, hanem a vegyes és szótagazonos igék arányában, valamint az alapszavakban is – többségük (gręžti, dėti, nešti, sekti, berti, melsti stb.) tranzitív primer ige. 1.2.1. A litvánban a legtöbb iteratív jelentésű deverbatívumot –oti képzővel képezik, a PK-ban azonban termékenysége nem emelkedik ki a többi képző közül. E képző származékai kicsinyítő árnyalatot is hordozhatnak, ha az alapszó állapotot jelöl, a PK-ban azonban ez nem így van, mert e forrás iteratív jelentésű származékai aktív cselekvést jelölő igékből képződtek. Az –inėti képzőnek gyakran van ilyen kicsinyítő árnyalata, de a PK-ban ez megint másképp van: az egyik ige igekötős igéből képződött, ezért csak erőteljes iteratív jelentése van. Mindhárom –inėti és –dinėti változatú származék meghatározatlan időtartamú cselekvést jelöl. Az –auti és –ėti képzős származékok jelentésárnyalatai a PK-ban tipikusak: az utóbbi képző származéka kicsinyítő árnyalatú, míg az –auti képzős származékok nemcsak gyakran ismétlődő cselekvést jelölnek, hanem 56 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV M. Petkevičiaus katekizmo (1598) deverbatyvai az alapszónál intenzívebbet is. Összesen 11 szótagazonos, iteratív jelentésű igét tanúsít a PK: • 3 –auti képzős: [dūsauti], [dūsauja], dūsavo (dusavau PK47,19): dusti, dusta, dūso ‘szenvedni, gyötrődni’ LKŽE; klūpauti (klupauti PK65,20), klūpauja (klupawiame PK26,10), [klūpavo]: klūpti, klumpa, klupo ‘térdre esni’; kniubti LKŽE; [stangauti], stangauja (stangawianciu PK81,20), [stangavo]: stengti, –ia, –ė ‘ellenezni, ellenállni, küszködni, vitatkozni’ LKŽE; • 2 –ėti képzős: grįžėti (atsigrįžėti PK57,24), [grįžėja], [grįžėjo]: gręžti, –ia, –ė ‘visszafordítani, visszacsavarni; visszaadni’ LKŽE; lūkurnėti (lukurnedams PK103,15), [lūkurnėja], [lūkurnėjo]: lūk urti, lūk uria (–a), lūk urė (–o, –iojo) ‘várni, várakozni’ LKŽE. Az utóbbi ige –nėti képzője kérdéseket vet fel, mivel az –ėti változatai között ilyen nem szerepel. Az –n– elem magyarázható lenne, ha a származékot például a lūkurnoti, lūkurnoja, lūkurnojo igével hoznánk kapcsolatba, a –ėti képzős deverbatívumok azonban csak primer igékből képződnek. • 1 –inėti képzős: [pritarinėti], pritarinėja (pritarinėja PK111,7), [pritarinėjo]: pritarti, –ia, –ė ‘azonos véleményen lenni, egyetérteni, támogatni valakit vagy valamit’ LKŽE; 2 az alapvető képző –dinėti változatával: dėdinėti (pridedines PK123,8), [dėdinėja], [dėdinėjo]: dėti, deda, dėjo ‘lefektetni, felállítani, megfelelő helyet találni valaminek, elhelyezni; stb.’ LKŽE; [puldinėti], puldinėja (puldinea PK101,10), [puldinė jo]: pulti, puola, puolė ‘hirtelen lefelé ereszkedni, esni; rohanni, zuhanni; stb.’ LKŽE; • 3 –(i)oti képzős: [lakioti], lakioja (lakioianciu PK79,16), [lakiojo]: lėkti, lekia, –ė ‘gyorsan mozogni, a levegőben, térben haladni’ LKŽE; nešioti (nefiotu PK80,8), nešioja (nefioja PK163,22), [nešiojo]: nešti, –a, –ė ‘járás közben egyik helyről a másikra vinni, kézben vagy vállon hordozni stb.’ LKŽE; sekioti (fekiotu PK108,18), sekioja (fekioia PK162,23), sekiojo: sekti, –a, –ė ‘valaki vagy valami után menni, nyomában járni; mozgó tárgyat vagy valakinek a tevékenységét figyelni, hogy valamit kiderítsünk’ LKŽE. 1.2.2. A litván vegyes típusú, iteratív jelentésű igék azért érdekesek, mert a kauzatívumoktól eltérően némelyikük nemcsak az infinitivusban, hanem a múlt időben is képzős formánst tartalmaz. Ezen igék közül nem kevés (például a minėti) a mai litván nyelvben szótagazonos igeként is használatos, vagyis mind a szótagazonos, mind a vegyes igék közé sorolható. A PK-ban tanúsított igealakokból néhány esetben látható, hogy a katekizmus szerzője melyik modellt – szótagazonos igét vagy nem azt – használta inkább. A vegyes típusú, iteratív jelentésű deverbatívumok valamivel többen vannak, mint a szótagazonosak – 15: • 3 ige infinitivusában –ėti található: közülük 2-nek a jelen és múlt idejében rendre –i (–ėja), –ėjo van (minėti (minekit PK232,8), [mini (–ėja)], Straipsniai / Articles 57 ANŽELIKA SMETONIENĖ [minėjo]: minti, mena, minė ‘gondolatban vagy emlékezetben tartani, nem elfelejteni’ LKŽe; kylėti (pakilėkim PK131,10), [kyli (-ėja)], kylėjo (pakilėiau PK91,3): kilti, kyla, kilo ‘felfelé emelkedni; fekvés vagy ülés után felállni; menni, útnak indulni; stb.’ LKŽe); 1 ige jelen időben –ia végződésű (kentėti (kientėti PK159,16), kenčia (-ėja) (kienčiančios 242,11), kentėjo (kientėiey PK147,12): kęsti, kenčia, kentė ‘fájdalmat, kellemetlenséget, nehézséget érezni, megtapasztalni; türelmesnek lenni, kitartani’ LKŽe); • 8 vegyes igét a –yti képzővel képeztek: [blaškyti], blaško (isz-blaszka PK87,21), [blaškė]: blokšti, bloškia, bloškė ‘önmagától eltávolítani, dobni, hajítani, sújtani; ütni, adni, vágni’ LKŽe; [draskyti], [drasko], draskė (draskie PK160,16): drėksti, drėskia, drėskė ‘erővel elvenni, húzni, tépni; a felszínen vonalakat, barázdákat húzni, karcolni’ LKŽe; [kratyti], krato (krata PK88,24), [kratė]: krėsti, krėčia, krėtė ‘rázni; rázással lehinteni, ledobni; dobálni; stb.’ LKŽe; [laužyti], [laužo], laužė (sulauzey PK36,9): lauẓti, lauẓo, lauẓė ‘hajlítással darabokra osztani, egy részt elválasztani az egésztől’ LKŽe; [maldyti], [maldo], maldė (numaldimą PK221,6): melsti, meldžia, meldė ‘nagyon kérni’ LKŽe; [plėšyti], plėšo (iszplesza PK87,20), [plėšė]: plėšti, -o, -ė ‘a felszínről tépni, lehúzni; erővel elhúzni; széttépni, szétszedni; stb.’ LKŽe; [raišyti], raišo (rayszo PK88,16), [raišė] ‘rágalmazni’: rišti, -a, -o ‘valakibe belekötni, kötözködni, kapaszkodni, igényt támasztani’ LKŽe; spaudyti (ne spawditu PK20,13), [spaudo], [spaudė]: spausti, spaudžia, spaudė ‘súllyal, erővel nyomni, terhelni; szorítani stb.’ LKŽe; 3 vegyes igének van –styti változata: barstyti (ižbarstis PK 44,7), [barsto], [barstė]: berti, –ia, –ė ‘valahová önteni (ömlesztett dolgokat)’ LKŽe; [pjaustyti], [pjausto], pjaustė (appipiaste PK159,2): pjauti, pjauna, pjovė ‘késsel vagy fűrésszel vágni, leválasztani, részekre osztani’ LKŽe; [vystyti], [vysto], vystė (iwiste PK158,2): vyti, veja, vijo ‘tekerni, csavarni’ LKŽe; • 1 PK-beli deverbativum infinitivusban –oti, múlt időben pedig –ojo képzőt tartalmaz, jelen idejű alakja viszont kettős: byloti (biloti PK79,5), byloja (bylo) (biloia PK4,2; bila PK60,14), [bylojo]: bilti, bilsta, bilo ‘beszélni, szólni’ LKŽe. 1.3. A PK-ban nincs sok eredményállapotot jelölő képzett ige – 8. E kategória deverbativumai „a cselekvő eredményállapotát jelentik, saját maga által végrehajtott cselekvés (folyamat) következményeként” (DLKG: 399), más szóval olyan állapotot jelölnek, amely a képzőige által megnevezett cselekvés eredménye. A PK-ban az eredményállapotot jelölő igék 2 képzőmorfémával – –oti és –ėti – képzettek; más képzőkkel eredményállapotot jelölő igék a litvánban nem képződnek. A PK valamennyi eredményállapotot jelölő deverbativuma önmagában végbemenő cselekvést jelölő elsődleges igéből származik. Csak egy alapszó tranzitív elsődleges ige. Az eredményállapotot jelölő képzett igéket a būti ‘lenni’ szóval lehetne körülírni, például gulėti ‘fekvő helyzetben lenni’, juosėti ‘övvel körülövezve lenni’. 58 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV M. Petkevičiaus katekizmo (1598) deverbatyvai 1.3.1. Ebben a csoportban a vegyes típusú igék aránya lényegesen nagyobb, mint a tőhangsúlyosaké. A PK-ban csak egy tőhangsúlyos eredményige található: klaidėti (klaidet PK114,7), [klaidėja], [klaidėjo]: klysti, klysta, klydo ‘hibásan tenni valamit, tévedni’ LKŽe, amely hosszú ideig fennálló állapotot jelöl. 1.3.2. A PK valamennyi vegyes típusú eredményállapotot jelölő igéje jelen időben elveszíti a képzőmorfémát; egy deverbativum (karoti) jelen időben is tartalmazhat képzőváltozatot, azonban a PK-ban jelen idejű alakja nem adatolt, ezért nem ismert, hogy a katekizmus szerzője melyik típust használta. A PK-ban 7 vegyes típusú, eredményállapotot jelölő deverbativum található: • 5 az –ėti, –i, –ėjo képzővel: [gulėti], guli (guli PK153,21), gulėjo (gulėjo PK166,12): gulti, –a, –ė ‘egész testével valahová feküdni’ LKŽe; [juosėti], juosi (juosi PK88,13), [juosėjo]: juosti, –ia, –ė ‘övet, szíjat vagy más tárgyat körülkötni; körülvenni’ LKŽe; sėdėti (sėdedams PK169,12) sėdi (sedi PK151,7), sėdėjo (sedeiom PK223,17): sėsti, sėda, sėdo ‘ülő helyzetet elfoglalni’ LKŽe; tylėti (tilek PK86,18), [tyli], [tylėjo]: tilti, tyla, tilo ‘csendessé, csendesebbé, alig hallhatóvá válni; abbahagyni a beszédet, kiabálást, zajongást’ LKŽe; [vilkėti], vilki (vilki PK88,12), [vilkėjo]: vilkti, velka, vilko ‘a testre húzni (ruhát), felvenni’ LKŽe; • 2 az –oti, –o (–oja), –ojo képzővel: [kaboti], [kabo], kabojo (kaboia PK112,21): kibti, kimba, kibo ‘kapaszkodni, hozzátapadni, valamihez tapadni’ LKŽe; karoti (karodams PK120,27), [karo (–oja)], [karojo]: karti, karia, korė ‘felakasztani’ LKŽe. 1.4. A PK-ban csak egy pillanatnyi jelentésű deverbativum található, a tőhangsúlyos ige: žvilgterėti (zwilkterek PK71,7), [žvilgterėja], [žvilgterėjo]: žvelgti, –ia, –ė ‘a szemét, tekintetét valamire irányítani, nézni’ LKŽe. Rövid, hirtelen, gyenge cselekvést jelöl, ahogy általában e képzési kategória valamennyi képzett igéje a litvánban. Más szóval pillanatnyi és kicsinyítő jelentése van. E kategória deverbativumai csak a –telėti, –terėti képzőkkel képezhetők, és a képzés jelentését nem befolyásolja, hogy e képzők közül melyikkel alkotják őket, mivel az l és r váltakozása csupán fonetikai. A PK-ban adatolt igeképzős származékok képzése semmiben sem tér el a mai tendenciáktól: szokás szerint a kauzatívumok csoportja a legnépesebb; az iteratív deverbativumok igéi fő jelentésük mellett további árnyalatokkal rendelkeznek; az eredményállapot kategóriájában a vegyes típusú igék jellemzőbbek, mint a tőhangsúlyosak. Egyes deverbativumok – aušyti, byloti, karoti, kentėti, kylėti, minėti, plėšyti – a mai litvánban a vegyes típusú mellett tőhangsúlyos változattal is rendelkeznek. A PK alapján világos, hogy a plėšyti ir kentėti igéket ebben a forrásban csak vegyes igeként használják: Tegul io wifą turtą fwetimi įbplėpa PK87,20; <...> kaip rubas baltos galwos ligą prygi­mtą kienciančios PK242,11. Hogy az aušyti igét a PK tőhangsúlyosként használja, azt az ige egyszerű múlt ideje mutatja (O tuo fjdris ž̃moniu wifu ataujęs PK156,17), amelyből feltételezhető, hogy a jelen időben szintén képzőelem lesz. A byloti ige jelen idejű használata a PK-ban változó: adatolt mind a képzős alak (Biloia Ponas Diewas wifus tuos ž̃odžius PK4,2), mind a képző nélküli (<...> kada bila tarnopi tawa <...> PK60,14). Straipsniai / Articles 59 ANŽELIKA SMETONIENĖ Hét elsődleges ige több képzett ige alapszava. Egyes képzett igék, bár képzési alapjuk azonos, különböző képzőkkel rendelkeznek, és különböző képzési kategóriákba tartoznak: g­uldyti (kauzatív jelentésű képzett ige a gul­ti igéből) / gulėti (eredményállapotot jelölő képzett ige a gul­ti igéből); keldinti (kauzatív jelentésű képzett ige a kilti igéből) / kyleti (iteratív jelentésű képzett ige a kilti igéből); klupdinti (kauzatív jelentésű képzett ige a klupti igéből) / klūpauti (iteratív jelentésű képzett ige a klupti igéből); puldinėti (iteratív jelentésű képzett ige a pulti igéből) / prapuldinti (kauzatív jelentésű képzett ige a pra-igekötős prapulti igéből). A nykti igéből nem kevesebb mint három kauzatívum származik: 2 tőhangsúlyos deverbativum –inti képzővel, amelyek közül csak az egyikben van magánhangzó-váltakozás (naikinti), a másikban nincs (nykinti), továbbá egy –yti képzős nykyti. Néhány további kauzatívumpár – žudyti / žūdinti, valamint ugdyti és auginti – szintén ugyanazzal az alapszóval rendelkezik (žūti, illetve augti), csak képzőik különböznek, amelyek azt is tükrözik, hogy az –yti képzőt a kauzatív igékben kiszorítja az –inti képző. 2. A MAGÁNHANGZÓ-VÁLTAKOZÁS ESETEI A deverbativumok megkülönböztető jellemzője a képzett igék magánhangzó-váltakozása. A denominativumok képzésében is előfordul, de rendkívül ritkán, és rendszerint a magánhangzó-váltakozást mutató képzett ige mellett ugyanazon jelentésű, váltakozás nélküli képzett ige is található. Például a lysinti (liesas ‘sovány’) ige mellett a liesinti használatos, amelynek töve ugyanolyan szerkezetű, mint az alapszóé (Jakaitienė 1974: 29). A magánhangzó-váltakozás egyes képzéstípusokra inkább jellemző, másokra kevésbé, továbbá a képzéstípusba tartozó szavaknak csak egy részét érintheti. Inkább segédképzési eszköz, amely segít elkülöníteni a képzett szavakat az alapszavaktól (Urbutis 2009: 262–268). Emellett a magánhangzó-váltakozás segít előre jelezni, hogy a képzett ige mely képzőmorfémában különbözik az alapszótól. Feltételezik, hogy ez a morfonológiai váltakozások tájékoztató funkciója (Akelaitienė 1997: 49). Egyes PK-beli deverbativumok képzésében magánhangzó-váltakozás figyelhető meg. Bár a váltakozás számos esete az –inti képzővel (–inti, –inga, –ino; –dinti, –dina, –dino) képzett igékben fordul elő (33-ból 11 eset), százalékosan sokkal gyakoribb az yti (–yti, –o, –ė; –styti, –o, –ė; –dyti, –o, –ė) képzős igékben (23-ból 12 eset). Amint Evalda Jakaitienė megfigyelte, az alternáció leggyakrabban a morféma –yti valamennyi változatának képzett igéiben megy végbe, és a legszabályosabb az iteratívumokban, amikor az alapszó e-je (és a vegyes diftongusokban), ie-je, ei-je a képzett igében a-ra vagy ai-ra változik (Jakaitienė 1974: 30). A PK-ban is vannak ilyen esetek (barstyti: berti; maldyti: meldė), ez az alternáció azonban gyakoribb a kauzatív képzett igékben. Gražina Akelaitienė szerint a litvánban éppen az a: e a legproduktívabb váltakozás (Akelaitienė 1997: 50), de ez a PK deverbativumaiban nem tükröződik – ebben a forrásban csak egy ilyen eset található. A magánhangzó-váltakozás modelljét, azokat a kategóriákat, amelyekben előfordul, valamint az apofónia eseteinek számát a táblázat mutatja be. 60 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV M. Petkevičiaus katekizmo (1598) deverbatyvai Képzőmorféma | Változatok | Magánhangzó-váltakozás | Képzési kategória | Példák | Esetek száma −auti | −auti, −auja, −avo | ū: u | Iteratív jelentésű képzett igék | klūpauti: klupo | 2 | | an: en | Iteratív jelentésű képzett igék | stangauti: stengė | 1 −inti | −inti, −ina, −ino | a: e | Kauzatív jelentésű képzett igék | gadinti: gędo | 1 | | am: im | Kauzatív jelentésű képzett igék | gramzdinti: grimzdo | 1 | | ą: į | Kauzatív jelentésű képzett igék | grąžinti: grįžo | 1 | | ar: ir | Kauzatív jelentésű képzett igék | maršinti: miršo | 1 | | ai: y | Kauzatív jelentésű képzett igék | naikinti: nyko | 1 | | an: en | Kauzatív jelentésű képzett igék | skandinti: skendo | 1 | | o: ė | Kauzatív jelentésű képzett igék | sloginti: slėgė | 2 | | ū: au | Kauzatív jelentésű képzett igék | ūginti: augo | 1 | −dinti, −dina, −dino | el: il | Kauzatív jelentésű képzett igék | keldinti: kilti | 1 | | u: ū | Kauzatív jelentésű képzett igék | žudinti: žūti | 1 −yti | −yti, −o, −ė | ar: ir | Kauzatív jelentésű képzett igék | aryti: iro | 1 | | a: o | Iteratív jelentésű képzett igék | blaškyti: bloškė | 1 | | ū: au | Kauzatív jelentésű képzett igék | ūgyti: augo | 1 | | a: ė | Iteratív jelentésű képzett igék | kratyti: krėtė | 2 | | ai: i | Iteratív jelentésű képzett igék | raišyti: rišo | 1 | | ir: er | Kauzatív jelentésű képzett igék | girdyti: gerti | 2 | −dyti, −o, −ė | u: ū | Kauzatív jelentésű képzett igék | žudyti: žūti | 1 | | am: im | Kauzatív jelentésű képzett igék | ramdyti: rimti | 1 | | al: el | Iteratív jelentésű képzett igék | maldyti: meldė | 1 | −styti, −o, −ė | ar: er | Iteratív jelentésű képzett igék | barstyti: berti | 1 Straipsniai / Articles 61 ANŽELIKA SMETONIENĖ Képzőmorféma | Változatok | Magánhangzó-váltakozás | Képzési kategória | Példák | Esetek száma –eti | –ėti, –i (–ėja), –ėjo | į̨: ę | Iteratív jelentésű képzett igék | grįžėti: gręžti | 1 –eti | –ėti, –i (–ėja), –ėjo | ai: y | Eredményállapotot jelölő képzett igék | klaidėti: klydo | 1 –eti | –ėti, –i (–ėja), –ėjo | y: i | Iteratív jelentésű képzett igék | kylėti: kilo | 1 –eti | –ėti, –i (–ėja), –ėjo | y: i | Eredményállapotot jelölő képzett igék | tylėti: tilo | 1 –oti | –ioti, –ioja, –iojo | a: ė | Iteratív jelentésű képzett igék | lakioti: lėkti | 1 –oti | –oti, –o (–oja), –ojo | y: i | Iteratív jelentésű képzett igék | byloti: bilo | 1 –oti | –oti, –o (–oja), –ojo | a: i | Eredményállapotot jelölő képzett igék | kaboti: kibti | 1 –teleti | –terėti, –terėja, –terėjo | il: el | Pillanatnyi jelentésű képzett igék | žvilgterėti: žvelgti | 1 Amikor a deverbativumok az –inti (és –dinti) képzővel képződnek, bennük a magánhangzó-váltakozás ritkább, mint a váltakozás nélküli képzés, de bizonyos tendenciák megfigyelhetők. Ha az alapszóban u található, az soha nem változik ū-vá, mint az –auti képzős igékben (budinti: budo; judrinti: judėti; klupdinti: klupti; krutinti: krutėti; prapuldinti: prapulti; skubinti: skubėti; trukinti: trukti; trupinti: trupti; tukinti: tukti), függetlenül attól, hogy az alapszó elsődleges vagy vegyes típusú ige. A DLKG szerint csak „azok az –inti képzős kauzatív képzett igék, amelyek alapszavának tövében e, i, y található” (DLKG: 395) képződnek szabályos magánhangzó-váltakozással, ám a PK-ban itt is vannak kivételek. A PK olyan deverbativumokat is adatol, amelyekben – noha alapszavukban e és i van – nem megy végbe apofónia: deginti: degti; derinti: derėti; viskinti: viskėti. Amint említettük, a magánhangzó-váltakozás leggyakoribb az –yti képző és változatai által képzett igékben. A PK-ban ez szintén gyakori és változatos, de néha nem megy végbe, amikor az alapszavakban au (aušyti: aušti; pjaustyti: pjauti, nors yra augyti: augti), y (gydyti: gyti; vystyti: vyti), im (gimdyti: gimti), ul (guldyti: gulti), i (lipyti: lipti, nors yra raišyti: rišti), ė (plėšyti: plėšti) található. KÖVETKEZTETÉSEK A PK-ban 80 deverbativum található; ezek a forrásban szereplő valamennyi igeképzős ige 26%-át alkotják, és valamivel kevesebben vannak, mint a denominativumok. A legnépesebb a kauzatív jelentésű képzési kategória, amely a deverbativumok 56%-át teszi ki. A második legnagyobb az iteratív jelentésű képzési kategória (a deverbativumok 33%-a). 62 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV M. Petkevičiaus katekizmo (1598) deverbatyvai A többi kategória kevésbé népes: az eredményállapotot jelölő képzett igék az összes deverbativum 10%-át, a pillanatnyi jelentésű képzett ige pedig 1%-át alkotja. A PK deverbativumai a következő fő képzőmorfémákkal és változataikkal képződnek: -auti (klūpauti, –auja, –avo); –inėti (pritarnėti, –inėja, –inėjo, deinėti, –dineja, –dinejo), –inti (deginti, –ina, –ino, gramz­dinti, –dina, –dino), –yti (aušyti, –o, –ė, guldyti, –o, –ė, barstyti, –o, –ė), –oti (kaboti, –o, –ojo; nešioti, –ioja, –iojo), –ėti (grįžėti, –ėja, –ėjo, gulėti, –i, –ėjo), –telėti (žvilgterėti, –terėja, –terėjo). A deverbativumok képzésének tendenciái ebben a forrásban hasonlóak a maiakhoz. A PK-ban a legproduktívabb deverbativumképző az –inti és –yti, valamint ezek változatai. A képzők változatossága az iteratív jelentésű képzési kategóriát jellemzi; ebben található a legtöbb további jelentésárnyalatot hordozó képzett ige is, amelyek a képző és az alapszavak jelentésétől függnek. A PK igeképzős származékainak alapszavai többnyire intranzitív elsődleges igék. Ritkán vegyes igék is lehetnek alapszavak (derėti, judėti, kabėti stb.), amelyek jelen idő harmadik személyében –a végződéssel rendelkeznek; ez azonban csak a kauzatív jelentésű képzési kategóriában fordul elő. A deverbativumok képzésének 40%-ában magánhangzó-váltakozás van. Ez leginkább az iteratív jelentésű képzett igékre, különösen az –yti képzőkre jellemző. Az eredményállapot kategóriájában az apofónia gyakoribb az –oti képzős igékben, mint az –ėti képzősökben. A PK-ban leggyakoribb az a: ė és y: i magánhangzó-váltakozás – mindkettőre 3 eset jut; 2–2 esetben fordul elő a következő váltakozás: ū: u, am: im, ar: ir, ai: y, o: e, u: ū, ir: er. A PK deverbativumaiban meglehetősen nyilvánvaló a magánhangzó-váltakozás szabálytalansága. Például az u: ū váltakozás ma az –auti képző iteratív képzett igéire jellemző, és ez a PK-ban is így van. A kauzatív képzett igékben viszont ez a váltakozás csak a képzett igék egy részét érinti – vö. žūdinti: žūti és rūdinti: rūdo, rūginti: rūgti. Ez arra enged következtetni, hogy bár a žūdinti, –ina, –ino igeváltozat (LKŽe) másodlagos, szabályosabb. Ugyancsak szabályos a PK-ban, hogy a vegyes típusú igékből képzett igékben nem megy végbe magánhangzó-váltakozás. Ez akkor sem történik meg, amikor a kauzatívumok alapszavai vegyes típusú, képzős igék. Végül, bár az alternáció a morféma –yti valamennyi változatának képzett igéiben a leggyakoribb, néha csak a képzett igék egy részét érinti (vö. ūgyti: augti, de aušyti: aušti, pjaustyti: pjauti; raišyti: rišti, de lipyti: lipti). Bár az –yti képzős igékben – amikor az alapszavak i-t és y-t tartalmaznak – nem megy végbe alternáció, más képzők képzett igéiben előfordul (naikinti: nykti, klaidėti: klydo; kaboti: kibti). IRODALOM ÉS FORRÁSOK Akelaitienė Gražina 1997: Morfologinės balsių kaitos funkcijos. – Baltistica 32(1), 49–55. Ambrazas Saulius 1993: Daiktavardžių darybos raida. Lietuvių kalbos veiksmažodiniai vediniai, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Straipsniai / Articles 63 ANŽELIKA SMETONIENĖ Arkadiev Peter, Pakerys Jurgis 2015: Lithuanian morphological causatives: A corpus-based study. – Voice and Argument Structure in Baltic, Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins, 2015, 39–97. DLKG – A kortárs litván nyelv grammatikája, főszerk. V. Ambrazas, 3., javított kiadás, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 1997. Gaidienė Anželika 2012: Vardažodinių veiksmažodžių su priesaga -(i)auti, priklausančių kategorinei reikšmei ‘būti tuo ar tokiam, kas pasakyta pamatiniu žodžiu, daryba. – Lietuvių kalba 6. Prieiga internete: www.lietuviukalba.lt. GWJP – A kortárs lengyel nyelv grammatikája: Morfológia, főszerk. R. Grzegorczykowa, Warszawa: Państwowe wydawnictwo naukowe, 1984. Jakaitienė Evalda 1968: Priesaginiai dabartinės lietuvių kalbos veiksmažodžiai: filologijos mokslų kandidato laipsnio disertacija, Vilnius: Vilniaus valstybinis V. Kapsuko universitetas. Jakaitienė Evalda 1973: Veiksmažodžių daryba (priesagų vediniai), Vilnius: Vilniaus universitetas. Jakaitienė Evalda 1974: Šakninės balsių kaita priesaginių veiksmažodžių daryboje eksikologija. – Kalbotyra 25(1), 29–36. Kruopas Jonas 1970: 1598 m. Merkelio Petkevičiaus katekizmo leksika. – Lietuvių kalbotyros klausimai 12, 83–154. Kuźmina Dariusz 2002: Katekizmy w Rzeczypospolitej XVI i początku XVII wieku, Warszawa: Wydawnictwo Stowarzyszenia Bibliotekarzy Polskich. LKE – A litván nyelv enciklopédiája, összeáll. K. Morkūnas, szerk. V. Ambrazas, 2., javított és bővített kiadás, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 2008. LKŽe – Lietuvių kalbos žodynas I–XX (1941–2002), e. variantas, red. kolegija G. Naktinienė, J. Paulauskas, R. Petrokienė, V. Vitkauskas, J. Zabarskaitė, vyr. red. G. Naktinienė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2008 (atnaujinta versija, 2017). Prieiga internete: http://www.lkz.lt. Meller Katarzyna 1984: O pieśniowej twórczości Jakuba Lubelczyka. – Pamiętnik Literacki 75(4), 151–175. Niedźwiedź Jakub 2008: Jan Kochanowski, poeta Litewski. – Acta historica universitatis Klaipedensis 16, 179–187. Otrębski Jan 1965: Gramatyka języka litewskiego, II: Nauka o budowie wyrazów, Warszawa: Państwowe Wydawnictwo Naukowe. Pakalniškienė Dalia 2018: Intarpiniai ir sta kamieno denominatyvai senojoje lietuvių raštijoje: nominacija ir motyvacija. – Res Humanitariae 24, 61–101. 64 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV M. Petkevičius katekizmusának (1598) deverbativumai Pakalniškienė Dalia 2019: 1759 metų „Żiwato“ denominatyviniai veiksmažodžiai. – Res Humanitariae 26, 8–36. Pakerys Jurgis 2005: XVI a. Mažosios Lietuvos spaudinių mišriųjų ir priesaginių veiksmažodžių daryba: daktaro disertacija, Vilnius: Vilniaus universitetas. Pakerys Jurgis 2006: Dabartinės lietuvių kalbos priesagos –ėti denominatyviniai statyviai. – Baltistica 41(1), 67–86. Pakerys Jurgis 2011: Dabartinės lietuvių kalbos daiktavardinių veiksmažodžių priesagų ir jų pamatinių daiktavardžių kaitos klasių santykis. – Baltistica 46(2), 271–288. Pakerys Jurgis 2011a: On Derivational Suffixes and Inflection Classes of Verbs in Modern Lithuanian. – Lietuvių kalba 5. Prieiga internete: www.lietuviukalba.lt. Pakerys Jurgis, Rimkutė Erika, Utka Andrius 2012: Lietuvių kalbos denominatyviniai veiksmažodžiai ir greta jų vartojami pamatiniai žodžiai (tekstyno tyrimas). – Darbai ir dienos 58, 81–92. Pakerys Jurgis 2017: On the development of past habitual from iterative in Lithuanian. – Baltistica 52(2), 295–323. Pakerys Jurgis 2019: Perifrastikus kauzatív szerkezetek a 16th–17th. századi litván nyelvben. – Baltistica 54(2), 287–315. PK – Merkelis Petkevičius 1598-as katekizmusa, Kaunas: Knygų leidimo komisija, 1939. Palionis Jonas 1967: Lietuvių literatūrinė kalba XVI–XVII a., Vilnius: Mintis. Pociūtė Dainora 2000: Prigimties pančiai ar įstatymų laisvė: kai kurie Mikalojaus Daukšos Postilės „Prakalbos į malonųjį skaitytoją“ aspektai protestantų minties kontekste. – Literatūra 38(1), 23–31. Pociūtė-Abukevičienė Dainora 2005: Psalmės Lietuvos Didžiosios Kunigaikštystės giesmynuose. XVI amžius: nuo Nesvyžiaus katekizmo iki lietuviškųjų Merkelio Petkevičiaus vertimų. – Literatūra 47(1), 29–43. Smetonienė Anželika 2015: Lietuvių kalbos priesaginiai veiksmažodžiai slavizmai ir hibridai (XVI–XVII a. LDK tekstuose): daktaro disertacija, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Smetonienė Anželika 2016: Slavizmai veiksmažodžiai ir slaviškos šaknies hibridai. – Acta Linguistica Lituanica 74, 68–88. Urbutis Vincas 2009: Žodžių darybos teorija, 2-asis leid., Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Zinkevičius Zigmas 1988: Senųjų raštų kalba, Vilnius: Mokslas. Straipsniai / Articles 65 ANŽELIKA SMETONIENĖ M. Petkevičius katekizmusának deverbativumai (1598) ÖSSZEFOGLALÁS M. Petkevičius katekizmusának (CP) nyelvét csak töredékesen kutatták, és az igék rendszerét sem vizsgálták. A tanulmány a képzős igékre, a deverbativumokra, vagyis más igékből származó képzett igékre összpontosít. Kiválasztották és elemezték az összes nem ismétlődő képzős igét, vagyis kizárták az igekötős származékokat, ha az igekötő nélküli igék alakjai szabályosak, és jelentésükben az igekötő miatt nincs lényeges különbség. A CP-ban több mint 300 képzős igét találtak. A katekizmus 80 deverbativumot tartalmaz, amelyek e forrás valamennyi képzős igéjének 26%-át teszik ki. Számuk kisebb, mint a denominativumoké. A CP kis terjedelmű forrás, de a deverbativumképzés négy kategóriájának képzett igéi azonosíthatók benne: kauzatív, iteratív, eredményállapotot jelölő és pillanatnyi jelentésű képzett igék. A kauzatív képzés kategóriája a legnépesebb, és az összes deverbativum 56%-át alkotja. A második legnagyobb kategóriát az iteratív képzett igék alkotják, 33%-os aránnyal. Kevesebb képzett ige található az eredményállapotot jelölő (10%) és a pillanatnyi jelentésű (1%) kategóriában. A deverbativumok képzése összetettebb, mint a denominativumoké, mivel az igék képzésében gyakori a magánhangzó-változás. A CP valamennyi deverbativumának 40%-ában azonosítottak magánhangzó-változást. A magánhangzó-változás legnagyobb aránya az iteratív jelentésű képzett igékre jellemző, különösen a –yti képzőkkel képzettekre. A CP-ban az apofónia esetei ritkák; a magánhangzó-változás csak a képzett szavak egy részében fordul elő, és szabálytalan jellegű. Beadva 2020. október 29-én. ANŽELIKA SMETONIENĖ Litván Nyelvi Intézet, Petro Vileišio g. 5, Vilnius LT–10308, Litvánia, [email protected] 66 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV