Tarmiškumo estetinė vertė: paprastųjų kalbos bendruomenės narių vaizdiniai
Full text
262 Acta Linguistica Lithuanica LXXXV DAIVA ALIŪKAITĖ Vilniaus universiteto Kauno fakultetas ORCID-azonosító: orcid.org/0000-0002-4275-9512 Kutatási irányok: percepciós dialektológia, sociolingvistika, geolingvistika. DOI: doi.org/10.35321/all85-14 A NYELVJÁRÁSOSSÁG ESZTÉTIKAI ÉRTÉKE: A NYELVI KÖZÖSSÉG EGYSZERŰ TAGJAINAK KÉPZETEI A dialektalitás esztétikai értéke: a hétköznapi nyelvi közösség tagjainak képei ABSZTRAKT A tanulmány a nyelvjáráskutatás diskurzusát fejleszti, amely a nyelvjárásosság esztétikai értékének értelmezésére irányul. A bemutatott kutatás célja, hogy emic, vagyis a nyelvi közösség egyszerű tagjának narratívája elemzésével értékelje a nyelvjárásosság esztétikai értékét, az érték önállóságát és a nyelvjárásosság más paramétereivel való összefüggéseit. A tájnyelviség esztétikai értékének kérdését mérlegelő empirikus alapot a különböző regiolektális megnyilvánulásokat reprezentáló 8 szöveginger percepciós és értékelési adatai képezik, amelyeket 21 regionális ponton és 3 nagyvárosban (Vilniusban, Kaunasban és Klaipėdában) gyűjtöttek a perceptív dialektológiai kutatás során. A tanulmány először elméleti és módszertani megközelítést alakít ki a percepciós adatok értékeléséhez. Bemutatjuk az etic, azaz a kutatói zės. Atlikus tekstų-stimulų patrauklumo įverčių analizę formuluojamos apibendrinamosios hagyomány kódjainak esztétikusságát konceptualizáló és megalapozó hipotézisfeltevéseket a vonzerőértékeknek a köznyelvi tényezőtől való függőségéről a tájnyelviség képzeteinek kialakulása során, valamint a vonzerőértékek és a nyelvi szülőföld kódjának percepciója közötti összefüggésről. LÉNYEGES SZAVAK: esztétikai érték, tájnyelviség, regiolektus, emic narratíva, perceptív dialektológia.
Tanulmányok / Articles 263 Tarmiškumo estetinė vertė: paprastųjų kalbos bendruomenės narių vaizdiniai ANNOTÁCIÓ A tanulmány a dialektológia azon diskurzusára összpontosít, amelynek célja a dialektalitás esztétikai értelmezése. A kutatás célja a dialektalitás esztétikai értékének, az érték önállóságának, valamint a dialektalitás egyéb paramétereivel való kapcsolatainak értékelése az emikus, azaz egy hétköznapi nyelvi közösség tagjának narratívájának elemzésén keresztül. A dialektalitás esztétikai értékének vizsgálatához az empirikus alapot a különböző regiolektális kifejezésmódokat reprezentáló nyolc szöveginger észlelési és értékelési adatai képezik, cities (Vilnius, Kaunas and Klaipėda) in the course of the study of perceptual dialectology, amelyeket 21 regionális ponton gyűjtöttek össze, és amelyek közül három valamint a hagyomány First of all, the article creates a theoretical and methodological approach for the evaluation of the perception data. It presents etic, i.e., the researcher’s, hypotheses conceptualizing kódjainak esztétikáját támasztják alá. A szövegingerek vonzerejére vonatkozó értékelések elemzése után általánosító következtetéseket vonnak le az értékelések vonzerejének a standard nyelv tényezőjétől való függéséről a dialektalitás képeinek kialakulásában, valamint a vonzerő értékelése és a nyelvi szülőföld kódjának észlelése közötti kapcsolatokról. KULCSSZAVAK: esztétikai érték, tájnyelviség, regiolektus, emic narratíva, perceptív dialektológia. BEVEZETÉS A cikk tárgya a dialektusság esztétikai értéke. Így a cikk célja a dialektusság esztétikai dimenzióinak vizsgálata. A dialektusság esztétikai dimenzióinak vizsgálatára irányuló törekvés bizonyos feladatokat feltételez: 1) mindenekelőtt létrejön az elvégzendő elemzés elméleti háttere – kommentálják és kritikailag binių nuostatų paradigmos darbuose plėtojamos kalbų ir variantų percepciją értékelik a nyelvi és értékelési folyamatokat magyarázó hipotéziseket, 2) a cikk vizsgálati részében az empirikus anyag – az ingertextusok percepciós adatainak – következetes elemzésére kerül sor. A vizsgálati anyagot 2017–2019-ben, a percepciós dialektológia (PD) projekt keretében gyűjtötték, amelynek címe: „A regionális változatok és a feltételezett köznyelv (kvázisztenderd) terjedése a XXI. század elején: percepciós vizsgálat”1. Megjegyzendő, hogy a PD-projekt anyaga a dialektusság és a nem dialektusság igen változatos narratíváit alapozza meg (a vizsgált PD-eszköz (a 29 kérdésből és feladatból álló kérdőív) 1 A projektet a Litván Állami Nyelvi Bizottság támogatta.
DAIVA ALIŪKAITĖ 264 Acta Linguistica Lithuanica LXXXV tárgyi felépítését lásd az 1. ábrán2). Ez azért történik, mert a PD módszertani paradigmája biztosítja a nyelvi közösség egyszerű tagja perspektívájának feltárását. Kenneth Pike által 1954-ben (vö. Headland 1990: 15) megfogalmazott etic és emic, vagyis az objektív és szubjektív perspektíva megkülönböztetése a világ szemléletének és a jelentés konstruálásának két módjával áll összefüggésben (Victor de Munck 2009: 35–37 – idézi: Butkus, Šeškus 2010: 79; további részletekért lásd Aliūkaitė, Mikulėnienė, Čepaitienė, Brazaitienė 2020: 27–29, 49–58); az első esetben valamely objektum jelentésértelmezője; a másodikban pedig a jelentés nio, aplinkos ir kt. prasmę iš šalies konstruoja svetimas (ekspertas) stebėtojas ir konstruálójának szerepét a saját (egyszerű) tölti be 280; Cramer 2018: 62–79; Aliūkaitė, kalbos bendruomenės narys) (taip pat žr. Iannàccaro, Dell’Aquila 2001: 265– Mikulėnienė, Čepaitienė, Brazaitienė 2020: 27–29, 49–58). Így a cikkben kibontott nyelvjárási jelleg esztétikai értékéről szóló diskurzus empirikus alapja az emikus narratíva, amely a PD-kutatás 8 szövegingerének percepciós és értékelési feladatából, főként az 1. PAV-ból származó adatok rendszerezésével rekonstruálható. A „Regioninių variantų ir tekstų-stimulų patrauklumo, duomenis. tariamosios bendrinės kalbos (kvazistandarto) sklaida XXI amžiaus pradžioje: percepcinis tyrimas“ tiriamojo instrumento dalykinė sandara 2 Például a projekt anyaga alapján elemezték az objektív nyelvjárási jelleget (Aliūkaitė 2019: 63–91); a nyelvjárási jelleg fenntarthatóságát a nagyvárosokban és a régiókban (Aliūkaitė 2020: 85–100; 2020a: [1–20]); tárgyalták a helyek nyelvjárási és nem nyelvjárási jellegének kérdését (Aliūkaitė, Mikulėnienė 2019: [1–22]); értékelték a nyelvi szülőföldekről alkotott képzeteket (Geržotaitė 2019: [1–25]); ezen túlmenően a projekt anyaga elméleti dialektológiai kérdések megvitatását is ösztönözte, például konceptualizálta a nyelvjárási jegyek és a nyelvjárásiasság jelölői közötti különbséget (Mikulėnienė 2019: 52–62). A projekt anyagára támaszkodó PD-diskurzus alighanem legátfogóbban egy kollektív monográfiában bontakozott ki (Aliūkaitė, Mikulėnienė, Čepaitienė, Brazaitienė 2020), mindazonáltal ez is csupán a PD-kutatás eredményeinek egy részét mutatja be.
Cikkek / Articles 265 Tarmiškumo estetinė vertė: paprastųjų kalbos bendruomenės narių vaizdiniai A 8 szövegingerből álló korpusz 14–19 másodperces spontán beszédrészleteket tartalmazott, amelyek a regiolektális zónák változatait képviselték: D szöveginger6 – a déli aukštaitis regiolektusát; E szöveginger7 – a žemaitisét tas-stimulas9 – a A tekstas-stimulas3 – pietų aukštaičių regiolektui; B tekstas-stimulas4 – žemaičių regiolektui; C tekstas-stimulas5 – šiaurinių vakarų aukštaičių regiolektui; délnyugati aukštaitis regiolektusát; H szöveginger10 – a több geolektus területét magában foglaló területen elterjedt regiolektui; F tekstas-stimulas8 – vakarinių rytų aukštaičių regiolektui; G teksbeszédváltozatok nyelvjárási különbségei többnyire csak harmadlagos, halvány jegyek révén válnak nyilvánvalóvá, tinių rytų aukštaičių regiolektui. Būtina pridurti, kad regiolektų – regioninių amelyeket mind az etic (azaz a nyelvészek) narratíváiban, mind a nyelvi közösség laikus tagjainak nyelvjárásiasságról alkotott nézetei szerint általában nagyon elmosódottként jellemeznek (vö. Taeldeman 2005: 233–248; Aliūkaitė 2009: 160–187; Aliūkaitė, Mikulėnienė 3 Az A szöveginger részlete: ˈmɑˑʒɑs | kɔmˈpɑˑkjtjɪʃkɑs |grɑˈʒʊs | ˈmjɪɛstɑs || lɑˈbɐˑ smɑˈgʊ | nʲɛs‿ˈkʊřˑ‿tjɪk nʊɛɪˈnjɪ | ʋʲɪˈsʲɪ pɑˈʒʲîːstɑmʲɪ | tʊˈrʲɪ sʊ‿ˈkʊɔ pɑʃjnjɛˈkjêːt || dʲʋʲɪ | ˈtʲrʲːs mjɪˈnʊtjeˑs | ɪr‿ˈtʊ | jɛʊ‿ˈtʲæˑ | kʊr‿tɑʊ‿ˈrʲɛˑkʲæ || (daugiau žr. Aliūkaitė, Mikulėnienė, Čepaitienė, Brazaitienė 2020: 132). 4 B szöveginger-részlet: lɑbɐɪ‿ˈgʲrʲɛˑt | sʊ‿ˈtː | sʊ ˈgrʊpʲɛ | sʊsʲɪdrɒʊˈgɑˑʊom‿ɪr | ɪr‿ˈʋʲɪsɑ ˈkʲɪtɑ || ˈtɑs ˌʊnʲɪʋʲɛrʲsʲɪˈtʲɛts | ˈprûɔtɑ ʲɛˈpʲrʲɪdʲɛd || ˈɑˑɪʃkʊ | ˈtʊ ɪʃʲsʲɪˈlɑˑʋʲɪnʲɪ | ˈtʲɛˑ | ˌʋʲɪsɑˈpʊsʲɪʃkɐɪ‿dɒʊ | bʲɛt‿ɪr‿tɐˑ | ˈjɛɪgʊ tʊ‿ˈtʲɛˑ | ˈprːtɑ ˈnʲɛtʊrʲɪ || (továbbiakért lásd Aliūkaitė, Mikulėnienė, Čepaitienė, Brazaitienė 2020: 132). 5 C szöveginger-részlet: kʲɛˈlʲoːnʲɛs | pɑˈmêːgɒʊ | ˈnʲɛs | ˈlɑbɐɪ‿dɒʊk kʲɛˈlʲæˑʋom || ˈɛsʊ | ˈɛsʊ | ɪr‿pɑˈtʲɪ | ɔrgɑnʲɪˈzɑˑʋʊs | ˈsɑʋo ˈgrʊpʲɛɪ | ɛ‿ˈɛsʊ pʲrʲɪsʲɪˈdêːjʊs‿ɪr | pʲrʲɪɛ‿kʲɪˈtˑ [ˈɛˑnɑnʲtʃʲʊ] || (továbbiakért lásd Aliūkaitė, Mikulėnienė, Čepaitienė, Brazaitienė 2020: 132). 6 D szöveginger-részlet: ˈpɑˑʋʲiˑʒʲdʒʲʊɪ | bɑnʲˈdʲɛˑlʲeˑ | sʊ‿ˈkɔkɔsʊ ˈɪřˑ | ˈɪřˑ ʃɔkɔlɑˈdʊ | tɐɪ‿ˈbûːtuˑ | ɑʃtʊɔnʲæzʲˈdʲɛˑʃʲɪm ˈtsɛˑtuˑ | bʲɛt‿ˈdɑˑr mɐɪˈʃʲæˑlʲɪs | tɐɪ‿pʲɛŋʲˈkʲɪ‿ˈtsʲɛˑtɐɪ || (továbbiakért lásd Aliūkaitė, Mikulėnienė, Čepaitienė, Brazaitienė 2020: 133). 7 E szöveginger: poˑ‿ˈkʲɛtʊrʲuˑ ˈpɑˑmokuˑ | ˈboˑʊo ˈmôːkʲɪtojɛms rʲɛŋʲgʲɪˈnʲˑs || ˈkʲɪtʲɪ ˈʋɐɪkɐɪ ˈtʲɛn | dɐɪˈnɑˑʊɑ | ˈgrôːjɛ || ˈbʲɛt ɪɛʊ‿ˈmʲɛˑs |ˈʋʲɪskɑ ˌrʲɛgʊˈlʲûɔɪɛm || (daugiau žr. Aliūkaitė, Mikulėnienė, Čepaitienė, Brazaitienė 2020: 133). 8 F szöveginger: ˈʋʲɪsʊr ˈɛiˑnʲɪ | ɪr‿ˈʋʲɪsʊr ˈpʲîˑlnɑ | ˈʋʲɪsʊ | ʋʲɪˈsˑ ʒmoˈnʲˑ | ʋʲɪsoˈkʲuˑ | ɪʃ‿ʋʲɪˈsˑ ʃɑˈlˑ || o‿ˈtʃʲæ lʲɛtʊˈʋːɪ | tʲɪɛ‿ˈpɑˑtʲɪs lʲɛˈtuˑʋʲɛɪ | ɪr‿ˈlɑbɐɪ ˈtʊkʲæ | ˈuˑʒdɑrɑ ˈmɑːsʲtʲɪmɑ | ˈpɑˑtʲɪs lʲɛˈtuˑʋʲɛɪ ˈtuˑrʲɪ || (továbbiakért lásd Aliūkaitė, Mikulėnienė, Čepaitienė, Brazaitienė 2020: 133). 9 G szöveginger: ˈmjêːkstɑ ˈʒʋɑˑkjæ | pɑsjɪˈdjɛkt | rɔˈmɑˑnjtjɪʃkɐɪ | ɪr‿ˈmjɛˑs | tjɛn‿ˈtʊrjɪm | ʋjɪs‿pɑsjɪˈpʊɔʃʊsjoˑs | ɛgˈlʊtjæ | kɑˈlʲːdoˑm | tɑː ˈtôːkjæ | ˈmɑˑʒɑ | djɪrjpjˈtjɪnjæ || tɐɪ‿ˈʋɑ || tɐɪ‿tɐɪp‿ˈgɑˑʋoˑsjɪ | kɑ‿tɑ‿ˈʒʋɑˑkjɪ | ˈbʊʋo | ʃɑˈljæ toˑs‿ɛgˈlʊtjeˑs || (továbbiakért lásd Aliūkaitė, Mikulėnienė, Čepaitienė, Brazaitienė 2020: 134). 10 H szöveginger: ˈmôːkomjes | rjɪˈkjʊɔtjɛs | ˈmôːkomjes | sɒʊˈgɒʊˑs ˈɛljgjɛsjo | ˈʃjʋjɛjˑtʃjæm ʋjɪˈsɑs | ʋɑljˈsjtjîːbjɪnjɛsj ʃjʋjɛnjˈtjɛs || ˈsɑˑʋo ʃjʋjɛnjˈtjɛs | ˈtɐˑ | ɪkʊˈrjiˑmɑs ˈmûːsʊ | ɑt‿ˈɑtsʲɪkʊrjiˑmɑs || pjrjɪɛʃ‿ˈkɑˑrɑ‿jɛʊ | ˈbuˑʋo pjɪrjˈmʲîɛjɪ ʃɒʊˈljɛˑ || (továbbiakért lásd Aliūkaitė, Mikulėnienė, Čepaitienė, Brazaitienė 2020: 134).
DAIVA ALIŪKAITĖ 266 Acta Linguistica Lithuanica LXXXV 2014: 257–262; Mikulėnienė 2019: 51–62). Tehát az ilyen szövegingerek különösen alkalmasak a percepció kutatására. A kutatásban összesen 1064, azonos korcsoportba tartozó (azaz a gimnázium 1–4. osztályos tanulói), különböző nyelvjárási alapú pontokról származó vizsgálati személy vett részt (lásd a 2. ábrát). 2. ÁBRA A „Regionális változatok és a feltételezett köznyelv (kvázisztenderd) terjedése a XXI. század elején: percepciós kutatás” című projekt pontjai Összefoglalva a tanulmányban bemutatott kutatás elméleti és módszertani alapelveit, megállapítható, hogy az anyaggyűjtés szakaszában, a nyelvi attitűdök és a változatok percepciójára irányuló kísérlet során a PD-paradigma elméleti és módszertani előfeltevéseit követték, azaz: a PD-kísérlet résztvevői a nyelvi közösség egyszerű tagjai; a kutatás tárgyi tartalma (lásd az 1. ábrát) magában foglalja a PD-kutatás tipikus elemeit (vö. a mentális térkép feladatai, az ingerszövegek percepciója stb. – lásd az 1. ábrát); a PD-kísérleteket különböző nyelvjárási alapú pontokon szervezték (lásd a 2. ábrát); A PD-kérdőívben a kutatási kérdéseket és feladatokat úgy alakították ki, hogy a válaszlehetőségeket, a szemantikus differenciálskálákat és a rajzolt térképeket is magukban foglalják. A tematikus teorinė argumentacija, pavyzdžiui, tekstų-stimulų panašumo į bendrinę kalbą vertinimo užduotį pirmiausia grindžia Danielio Longo išplėtota kvazistandarto kérdések bevonását egy bizonyos koncepció alapozza meg (Long 1996: 118–135). E tanulmány diszkussziós kérdésének vizsgálata szempontjából legfontosabb feladatot – a szövegstimulusok vonzerejének értékelését – nemcsak a tipikus PD-kutatási modell megvalósításának feltétele alapozza meg, vagyis a változatok vonzerejének értékelése Dennis R. Preston perceptuális kutatási modelljének öt komponense közül az egyik (Preston 1999: XXVI–XXIX; Preston 2018: 177–203), hanem legalább néhány, a változatok percepcióját és értékelését magyarázó, bizonyos értelemben pedig még a változatok naiv konceptualizációs (emic szempontú) modelljeit is összefoglaló hipotézis, például a normák terjedésének hipotézise (angl. the norm driven potezė (angl. social connotations hypothesis) (Trudgill, Giles 1978) és mások, amelyek következetesebb kibontása az elméleti részben, valamint a kutatási eredmények bemutatása során e tanulmány kritikai megközelítésévé válik, összekapcsolva az etic perspektíva változatokra vonatkozó esztétikai értékeléseinek értelmezését az emic narratívával.
Straipsniai / Articles 267 Tarmiškumo estetinė vertė: paprastųjų kalbos bendruomenės narių vaizdiniai 1. A NYELVEK ESZTÉTIKÁJÁNAK MÍTOSZA ÉS DEKONSTRUKCIÓJA: AZ EMIC ÉS ETIC NARRATÍVÁK hypothesis) (Bezooijen 2002), primestų normų hipotezė (angl. the imposed norm hypothesis) (Giles, Bourhis, Lewis, Trudgill 1974) ar socialinių konotacijų hiKAPCSOLATA A dialektusjelleg esztétikai értékének diskurzusa elválaszthatatlan a nyelvek esztétikai értékének diskurzusától.жі``` ]}ข้อความเต็ม? Wait invalid. Need correct JSON. ]} Erotiske Az utóbbi kritikai reflexiója az etikus paradigmában is kibontásra került. „Az olasz nyelv szép, a német – csúnya“11 – így verbalizálódik az etikus paradigmában a nyelvekről (vagy változatokról) és azok különbségeiről szóló úgynevezett mítoszok egyike, közelebbről – a nyelvek esztétikai előnyeiről vagy hátrányairól szóló mítosz, másképpen – a nyelvek esztétika szerinti hierarchizálásának úgynevezett mítosza12. Howard Giles és Nancy Niedzielski ugyanilyen című tanulmányukban tudományos érvekkel próbálják megcáfolni ezt a mítoszt, pontosabban – a nyelv vagy annak változatai belső értékelésének (emic perspektíva) dekonstrukcióját kísérlik meg, bemutatva a nyelv vagy változata esztétikai értékeinek összefüggéseit más nyelvi varianto vertėmis, kurios ne tik paaiškina estetinę vertę, bet ir sukuria prielaidas vagy annak komplex nyelvi, illetve változatelemzések elvégzésére szolgáló [értékekkel]. H. Giles és N. Niedzielski tehát a nyelvek esztétikai értékeiről szóló mítoszt a veleszületett érték hipotézise (angl. inherent value hypothesis)13 és a társadalmi konnotációk hipotézise (angl. social connotations hypothesis) fogalmainak szemléltető tárgyalásán keresztül dekódolja (bővebben lásd Giles, Niedzielski 1998: 85–93). Az utóbbi hipotéziseket a huszadik század hetvenes éveiben fogalmazták meg (lásd Giles, Bourhis, Lewis, Trudgill 1974; Giles, Bourhis, Davies 1979; Trudgill, Giles 1978), 11 Originali mito verbalizacija „Italian is Beautiful, German is Ugly“ (Giles, Niedzielski 1998: 85–93). 12 Megjegyzendő, hogy a változatok esztétikai különbségeit mint diszkrimináló jellemzőt egy másik nyelvi mítosz is verbalizálja, amely elsősorban a nyelvi változatok minőségi különbségeire hívja fel a figyelmet – Délen [az USA déli részén] és New York városában az angol nyelv nagyon rossz (a mítosz eredeti verbalizációja: „They Speak Really Bad English Down South and in New York City“. Ezt a mítoszt éppen a kortárs PD-paradigma megalapítója, D. R. Preston (1998: 139–149) dekódolja. A természetes érték hipotéziséről lásd még: Giles, Bourhis, Davies 1979: 589–596.
DAIVA ALIŪKAITĖ 268 Acta Linguistica Lithuanica LXXXV vagy az egyes hangok) természetes siekiant pristatyti kritinį kalbos variantiškumo percepcijos ir vertinimo modelį. Prigimtinės vertės hipotezė konceptualizuoja ir pagrindžia kalbos (jos variantų esztétikai jellemzőjét. Más szóval a természetes érték hipotézise azt állítja, hogy az X nyelv vagy annak változata esztétikai minősítését az X nyelv vagy változat inherens (ebben az esetben – esztétikai) jellemzői határozzák meg. Ha az X nyelv (vagy változat) inherens esztétikai jellemzői pozitívak, akkor az X nyelv (vagy változat) esztétikai minősítése is pozitív lesz (többek között a változat a nyelvváltozatok hierarchiájának legmagasabb pozíciójába kerül – például standarddá, nyilvánossá és így tovább válik); ha az X nyelv (vagy változat) inherens esztétikai jellemzői negatívak, akkor az X nyelv (vagy változat) esztétikai minősítése is negatív lesz. A ‘pozitív’ vagy ‘negatív’ kategóriák ebben az esetben a lehetséges esztétikai minősítések teljes spektrumát közös nevezőre hozzák. Hozzá kell tenni, hogy az első olyan kutatások egy részében, amelyekben a közönséges nyelvi közösségi tagok értékelő reakcióit is bevonták, az esztétikai ti-t is magukban foglaló vizsgálatok turinį (t. y. kaip maloniai ar nemaloniai tam tikras akcentas skamba), plėto1970-től a nyelvi esztétika egyik „mítoszdekonstruktőrétől“, H. Gilestől származnak. Az angol nyelv változatait vizsgálták (például a yorkshire-i, birminghami, skót angolt stb.), pontosabban ezek eltérő értékét a közönséges közösségi tagok szempontjából (lásd Giles 1970: 211–227). Másként – az emikus perspektíva adatainak gyűjtése során alakult ki a nyelvek (illetve változataik) esztétikai értékéről szóló kritikai narratíva alapja. H. Giles és kollégái (Giles, Bourhis, Trudgill, Lewis 1974; Giles, Bourhis, Davies 1979; Trudgill, Giles 1978) által a nyelvváltozatok percepciójára, az értékelő reakciókra (köztük a változatok esztétikájára vonatkozókra) irányuló, a változatok rangsorolási skáláinak technikáival nyert adatok kritikai elemzése feltárta a veleszületett érték hipotézisének korlátait. integruojant tiek vadinamąjį „kaukės“ (angl. matched-guise) metodą14, tiek skirVagyis a nyelvi közösség azon laikus tagjai, akik nem ismerték azokat a nyelveket, amelyek szövegei-ingeranyagai bekerültek a percepciós feladatokba, nem értékelték le ugyanazon nyelv eltérő változatainak szövegei-ingeranyagai – például az 1974-es vizsgálat során, amikor 46 brit diák értékelt két görög nyelvjárást (a presztízsértékű athéni és a krétai dialektust), nem mutatkozott statisztikailag szignifikáns különbség e dialektusok különböző paraméterek – köztük az esztétika – szerinti értékelésében (Giles, Bourhis, 14 „A maszkmódszer” lényege, hogy a szövegeket-ingeranyagokat ugyanaz a személy valósítja meg (olvassa fel vagy mondja fel) (ezért a szöveg-ingeranyag egyes vagy más (differenciált) értékelései szolgálnak alapul annak moji kaukė), apie kurį tiriamieji neinformuojami, taip skirtingomis atmainomis realizuoto kaumegállapításához, hogy a megfelelő akárcsak az 1960-ban a kanadai szociálpszichológus, Wallace E. mos atmainos vietą kokioje nors atmainų hierarchijoje, pavyzdžiui, estetinių verčių. Pridurtina, Lambert és csapata által kidolgozott módszer szerint a vizsgálati személyek a verbális ingereket hallgatva értékelik a beszélők személyes, társadalmi és egyéb tulajdonságait, így az egyik vagy másik változat értékelésére vonatkozó etikus narratíva lényegében rekonstrukciós, másfelől, ahogy H. Giles (1970: 213) megjegyzi, ily módon cenzúrázatlan attitűdök deríthetők fel (angl. ‘uncensored’ attitudes).
Tanulmányok / Articles 269 Tarmiškumo estetinė vertė: paprastųjų kalbos bendruomenės narių vaizdiniai Lewis, Trudgill 1974: 407–408). Az ilyen tendenciák arra ösztönözték a kutatókat, hogy kidolgozzák és megerősítsék az úgynevezett rákényszerített normák hipotézisét (angl. the imposed norm hypothesis), amely konceptualizálja és bizonyos értelemben megalapozza a nyelv (annak változatai vagy egyes hangjai) hozzáadott esztétikai értékének jellemzőjét; másként fogalmazva – a nyelv vonzereje vagy taszító volta a nyelven (az anyagon) kívül „alakul ki”, „jön létre”. A rákényszerített normák hipotézise magyarázatot ad arra, hogy az egyik változat (általában a standard) kulturális normák következtében szerzi meg a többi változattal szembeni felsőbbrendűségét mint legkellemesebb változat (Giles, Bourhis, Lewis, Trudgill 1974: to viršenybė (taip pat ir estetinės vertės) prieš kitus variantus randasi ne dėl inherentinių charakteristikų, bet dėl įsisteigusio ir perduoto / perimto žinoji406); másként – a társadalmi státusz hatással van a kellemes változatról kialakuló kép közösségbeli megszilárdulására. A nyelvről (illetve a változatról) alkotott egyik (Massini-Cagliari 2004: 3–2315). Žinoma, daugiakalbiame pasaulyje primestų normų spaudimas patiriamas ne tik dėl vienos kalbos variantų, bet ir dėl skirváltozat. Ezért a nyelveket és változataikat a nyelv szakértői vagy – ahogy Gladis mę skirtingus lingua franca vaizdinius. Kiek patikslintas ir išplėtotas primestų Massini Cagliari mondaná – anyanyelvi poligloták hierarchizálhatják; a nyelvek pusi kritine perspektyva kalbų estetikos mitui dekonstruoti. Peteris Trudgillis laikusai, például a nyelvi közösség egyszerű tagjai tudják, illetve elsajátították. A normák hipotézisének egyik változata az imént említett társadalmi konnotációk hipotézise, ezért H. Giles a rákényszerített normák hipotézisét pontosítva, amely rögzítette azt az álláspontot, hogy a nyelv (vagy a változat) vonzereje vagy taszító volta „a nyelven kívül alakul ki”, hangsúlyozta, hogy a nyelv esztétikájára vonatkozó ítéletek a társadalmi konnotációk komplexumának (angl. a complex of social connotations) eredményei. A „szociális” terminus elméletükben nemcsak a státuszt vagy a társadalmi osztályt foglalja magában. Jelentős, hogy a kutatók megjegyzik: még ugyanazon közösség tagjainak percepciója is eltérhet, mivel egyes változatok számukra eltérő társadalmi konnotációkkal bírhatnak (lásd bővebben: Trudgill, Giles 1978: 180–190). Emellett a társadalmi konnotációk hipotézise magyarázza a beszélőközösség egyszerű tagjainak a nyelvi standard változata és a nem standard nyelvváltozatok nem dichotóm percepcióját és értékelését. Például a regionális akcentusokat (angl. regional accents) pozitívabban értékelik, mint a városi akcentusokat (angl. urban accents) (Bezooijen 2002: 14). Ez azért történik, mert a regionális akcentusok realizálóit vonzóbb életmóddal és környezettel hozzák összefüggésbe, tehát az ilyen társadalmi (kontextuális) információ (vagyis a társadalmi konnotációk komplexuma) „értéket teremt” stb. 15 Az anyanyelvi poliglotákra vonatkozó meglátást Gladis Massini-Cagliari fogalmazza meg. A Brazília nyelvi helyzetét kutató tudósnő – aki a portugál nyelv és 200 másik létező nyelv (köztük 170 őshonos nyelvjárás) kapcsolatát elemezte – azt állítja, hogy minden anyanyelvi beszélő, miután megtanulta a saját nyelvét, megtanulja megkülönböztetni saját nyelvének változatait is, tehát minden beszélő szükségszerűen anyanyelvének „poliglotája”.
DAIVA ALIŪKAITĖ 270 Acta Linguistica Lithuanica LXXXV Visszatérve a nyelvek vonzerejének, illetve rútságának mítoszához: „Az olasz nyelv szép, a német csúnya”, a veleszületett érték hipotézisének perspektívájából összefoglalóan megállapítható, hogy az olasz nyelvet azért minősítik szép nyelvnek, mert e nyelv inherens jellemzői szépek, vonzóak (például a hangzása, ritmikussága, végső soron a hangok), a német nyelv esetében pedig fordítva. A társadalmi konnotációk hipotézisének perspektívájából az olasz nyelv szép értékét, a német nyelv csúnya értékét a társadalmi konnotációk komplexuma hozza létre. A konkrét konnotációkba nem mélyedünk bele, annál is inkább, mivel magát a nyelvek szépségének és rútságának mítoszát az egyes nyelvi közösségek tagjai más nyelvek említésével is verbalizálhatják, például: a francia nyelv szép, a kínai csúnya; és így tovább. Ahogyan Susanne M. Reiterer, Vita Kogan, Annemarie nėti, įvertinant tai, kokį poveikį svetimųjų kalbų mokymuisi turi kalbos garsiSeither-Preisler és Gašperis Pesekas (2020: 168) a külföldi nyelvek tanulási motivációjának vizsgálatára, valamint a struktúrára és a társadalmi sztereotípiákra irányuló egyik legújabb munkában megjegyzi, sok „kellemetlen” (angl. unpleasant) nyelvet gyakran a fennálló vagy korábbi társadalmi és politikai stigmák miatt érzékelnek ilyennek. A szóban forgó hipotézisek lényegi különbsége tehát az, hogy a nyelv esztétikai értékét maga a nyelv hozza létre, vagy az esztétikai értéket nem maga a nyelv hozza létre, hanem az, ami a nyelvről és a nyelv körül van. Természetesen a kutatók felhívják a figyelmet arra, hogy nehéz elkülöníteni például a fonetikai sajátosságok percepcióra és az egyes értékelésekre gyakorolt hatását a nyelv (vagy változat) szociokulturális aurájától (angl. socio-cultural aura), vagyis a beszélők és a nyelv történetének a nyelv (vagy változat) percepciójára gyakorolt hatásától. Ahogyan V. V. Kogan és S. M. Reiterer (2021: 2) okfejtése szerint például a francia nyelv a magas vokális index (angl. vocalic index) miatt tűnhet szépnek, vagyis a francia nyelvben minden második hang magánhangzó, másfelől azonban az esztétikai értékeléseket meghatározhatja a francia nyelv szociokulturális aurája, amely magában foglalja az Avenue des Champs-Élysées-t, az illatos bort és A. Dumas regényeit is. 3. ÁBRA Renée van Bezooijen hipotézismodellje (a szerző – D. A. – készítette)
Tanulmányok / Articles 277 Tarmiškumo estetinė vertė: paprastųjų kalbos bendruomenės narių vaizdiniai a vizsgálati személyek értékelése szerint 4,26 pont, míg a vonzerőé – 4,46 pont. Az értékelések ilyen átlagát az határozza meg, hogy a vizsgálati személyek gyakrabban értékelték 7 vagy 6 ponttal e szöveginger szépségét: a vizsgálati személyek összesen 12,36 százaléka nagyon szép nyelvezetű szövegként értékelte a szöveget, és 7 pontot adott rá, 16,63 százalékuk pedig 6 pontot. A köznyelvhez való hasonlóságot kritikusabban értékelték – a vizsgálati személyek összesen 5,52 százaléka adott 7 pontot, 12,94 százalékuk pedig 6 pontot. Ugyanezek az okai a nyugati keleti aukštaitis regiolektust képviselő F szöveginger értékelési különbségeinek is. Némileg eltérő az északnyugati aukštaitis regiolektus jegyeit reprezentáló C szöveginger percepciója. E szövegstimulusnak a köznyelvhez való hasonlóságát az összes megkérdezett fiatal 6,46%-a 7 ponttal, 6 ponttal pedig 21,18%-uk értékelte. Az esztétikusság percepciójának eredményei szigorúbbak – a C szövegstimulus mint nagyon szép nyelvű szöveg 7 ponttal való értékelésekor a fiatalok 4,48%-a jelölte ezt a pontszámot. A szemantikai differenciálskálán a vizsgálati személyek 12,68%-a jelölte értékelését 6 pontnál, továbbá a fiatalok 16,59%-a minimális, 1 vagy 2 pontos vonzerőértékelést adott, kifejezve azt a véleményét, hogy számára a szövegstimulus nyelve nagyon csúnya. A szemantikai differenciálskálán a vizsgálati személyek 7,98%-a tárta fel, hogy az északnyugati aukštaitis régiolektus jegyeit reprezentáló szövegstimulus egyáltalán nem hasonlít a köznyelvre, 1 vagy 2 pontot jelölve. Mindazonáltal az ilyen különbségek nem változtatják meg a két paraméter (a köznyelvhez való hasonlóság és a vonzerő) függőségére vonatkozó elsődleges feltevést. Másként fogalmazva: a szövegstimulus köznyelvhez való hasonlósága, pontosabban a fiatalokban élő köznyelvi kép, befolyásolja, sőt akár meg is határozza a szövegstimulusok vonzerő szerinti hierarchizálását. Ezt a felismerést még inkább megerősítik a vizsgálati személyek megjegyzései – a fiatalok gyakran a szövegstimulus egyik vagy másik értékelését a köznyelvhez való hasonlóság vagy nem hasonlóság érveivel indokolják. Így megvizsgálható, hogyan konceptualizálódik e szövegstimulusok vonzereje a köznyelvhez fűződő kapcsolat révén. Összehasonlítható a keleti keleti aukštaitiai nyelvváltozatot képviselő H szöveginger (amelyet a köznyelvhez leghasonlóbbnak értékeltek), a déli aukštaitiai regiolektus jegyeit reprezentáló D szöveginger (amelyet a legvonzóbbnak értékeltek) és a žemaitiai B szöveginger (amelyet a köznyelvhez legkevésbé hasonlónak és a legkevésbé vonzónak is értékeltek) vonzereje vagy vonzóságának hiánya, valamint összehasonlításképpen a köznyelvhez való hasonlóság vagy hasonlóság hiánya, amelyek a fiatalok nyílt megjegyzéseiből rekonstruált emikus narratíva töredékeit megalapozzák (lásd a 2. táblázatot).
DAIVA ALIŪKAITĖ 278 Acta Linguistica Lithuanica LXXXV 6 PAV. Tekstų-stimulų (ne)panašumo į bendrinę kalbą ir (ne)patrauklumo vertinimo kapcsolat
Cikkek / Articles 279 Tarmiškumo estetinė vertė: paprastųjų kalbos bendruomenės narių vaizdiniai 2. TÁBLÁZAT. A vonzerőre és a köznyelvhez való hasonlóságra adott értékelések indoklásai (példák) Szövegsti-Vizsgált személy mulas A köznyelvhez való hasonlóság értékelése Az értékelés indoklása A vonzerő értékelése ment Az értékelés indoB szöveginger Al_V16 3 pont másképp, jelentősen ejtett 3 pont nem igazán szép, mert nem hasonlít a köznyelvre Klp_M07 4 pont a szóvégeket galūnės žodžių 5 balai kalba nėra panaši į bendrinę „leharapják“ Šl_M02 3 pont nagyon furcsán ejti, hangsúlyozza 3 pont nem hasonlít a standard nyelvváltozathoz, furcsa Tl_M21 3 pont lerövidíti a csak standard, nem helyesen beszél szóvégeket, 3 pont szép, hangsúlyozza a szavakat, D szöveg-inger An_M09 4 balai nes taisyklingai taria 5 balai nes man gražu, bendrinė tokia Klp_V04 7 pont mert nagyon szabályos 7 pont mert hasonlít a standard nyelvváltozathoz Kn_M11 5 pont egyforma szavak 6 pont hasonlít a standard nyelvváltozathoz Ps_M22 6 pont a szóvégek hiányzik, egy kicsit eltér a nyelvváltozattól ejtése 6 pont nem sok standard standard identiškumo H szöveg-inger Klp_M06 6 balai kirčiuojama o 7 balai nes panaši į bendrinę Mžk_V14 7 pont nagyon szép 7 pont hasonlít a standard nyelvváltozathoz Vrn_V11 7 pont véleményem szerint ez köznyelvi 6 pont, mivel köznyelvi Tl_M25 5 pont a szavak meglehetősen hasonló, úgy köznyelvihez köznyelvi k. többsége 6 pont, mert hangzott, hasonló volt a Hozzá kell tenni, hogy az ilyen nyelvjárásiassági értékelések nemcsak a ráerőltetett normák (valamint a normák terjedésének) vagy a társadalmi konnotációk (valamint a kontextus) hipotéziseit támasztják alá. Mint említettük, R. van Bezooijen PD-paradigmájának hasonlósági hipotézise magyarázza a standard (köznyelvi) nyelvhez hasonló nyelv vagy kód kedvezőbb értékeléseit (Bezooijen 2002: 15), így a vizsgálati személyek emikus narratívájának azon töredékei, amelyekben
DAIVA ALIŪKAITĖ 280 Acta Linguistica Lithuanica LXXXV kirajzolódik az értékelő attitűdök tartalma – szép, mert hasonlít a köznyelvi nyelvhez, csúnya – mert nem hasonlít a köznyelvi nyelvhez (lásd a 2. táblázatot) – megmutatják a holland kutatónő hasonlósági hipotézisének egyetemességét. Emellett figyelmet érdemel, hogy a szövegingerek esztétikai értékeléseit gyakran a helyesség és helytelenség perspektíváján keresztül indokolják. A helyesség dimenziója az etikus narratívákban elsősorban a köznyelvvel társul. Az emikus narratívára a nem önálló, ugyanakkor bizonyos szempontból holisztikus attitűdök jellemzők, vagyis több, szabályos (lásd a 3. lygų išpildymą, raiška. Viena iš svarbesnių sąlygų – taisyklingumas: gražu, nes táblázatot) Ezt a kapcsolatot (a szépség és a helyesség között) már korábban is megemlítették azokban az etikai narratívákban, amelyekben valamilyen módon a nyelvi közösség egyszerű tagjainak információival operáltak, mint ahogy a beállítódásvizsgálatok kidolgozása megkezdődött volna. Samu Imre (1963), a hagyományos dialektológia képviselője és a magyar nyelvatlasz szerkesztője szerint a „helyes nyelv” és a „szép nyelv” fogalmai a vizsgált személyek metanyelvi megjegyzéseinek szintjén szinte elválaszthatatlanok egymástól (idézi Kontra 2002: 206). 3. TÁBLÁZAT. A vonzerőértékelések indoklásainak példái Szöveg tas-stimuTiriamasis Patrauklumo įvertis Įverčio argumentas A szöveg-Al_V07 6 a stimulus pont helyesen beszél Jnš_V29 6 pont helyesen beszél Jrb_V05 6 pont, mert szinte helyesen beszél B Tl_M21 5 balai nes kalba taisyklingai pakankamai szöveg-An_V04 2 pont helytelenül stimulas hangsúlyoz Krtn_M06 1 balas netaisyklinga kalbėsena Mrj_M16 3 pont helytelen nyelv Pn_M06 2 pont nagyon helytelenül beszél C szövegŠk_M08 6 pont szépen, helyesen, hangsúlyozta az „esu” szót csak nem tetszett, ahogyan a stimulus Ukm_M22 2 pont helytelen Ut_V07 7 pont helyes nyelv Vrn_M24 5 pont szépen, kellően helyesen hangzik a D szöveg-Pn_V20 7 pont, mert helyesen ejti ki a szavakat, inger Jnšk_M15 7 balai taisyklingai tariami žodžiai Klp_M14 6 balai taisyklingai kalba Skd_M17 3 pont egyes szavakat helytelenül ejtenek
Cikkek / Articles 281 Tarmiškumo estetinė vertė: paprastųjų kalbos bendruomenės narių vaizdiniai Szöveg tas-stimuTiriamasis Patrauklumo įvertis Įverčio argumentas E szöveg-Al_V04 4 pont minél inkább csúnyává válik, inger helytelenebb a beszéd – annál Jrb_M14 3 pont úgy hangzik, mintha helytelenül lenne hangsúlyozva, elharapja a szóvéget Ps_M25 2 pont helytelen, levágják a szóvégeket, egyes szavaknál pedig nem Vrn_M35 2 pont helytelen kiejtés F szöveg-Jnš_V18 4 pont helytelenül beszél stimulus Ps_V14 5 pont helytelen Pn_M18 3 pont, mert helytelenül hangsúlyozza Šl_M12 6 pont nem nagyon helytelen G szöveg-Mžk_M03 5 pont helyesebben hangsúlyozza stimulus Ps_M31 2 pont helytelenül hangsúlyozza Ut_V04 5 pont megpróbál helyesen beszélni, de nem sikerül Vrn_M17 5 pont teljesen helyesen beszél H szöveg-Al_M11 7 pont helyesen beszél stimulus An_M05 7 pont helyes beszéd Šk_M07 6 balai per taisyklingai Ut_M06 6 pont helyes, világos Amint az emic narratíva töredékeiből látható, a nyelvi közösség egyszerű tagjai nem egyformán szigorúak a helyességi követelmények felállításakor, azonban a vizsgált kérdés – a nyelvjárásiasság esztétikai értéke és más értékekkel való összefüggései – szempontjából a szigorúság vagy engedékenység különbsége nem különösebben fontos, ebben az esetben az elvi összetartozás a fontos, másképpen fogalmazva: a „helyes nyelv” és a „szép nyelv” fogalmainak megfelelése. 2.2. A szöveg-stimulusok percepciójának eredményei: a nyelvi szülőföld tényezője Állítható, hogy a köznyelvi tényezőnél valamivel kisebb mértékben befolyásolja a vizsgált személyek percepcióját a nyelvi szülőföld tényezője. Vagy R. van Bezooijen úgynevezett felismerési hipotézisének koncepciójára támaszkodva például megmagyarázható
DAIVA ALIŪKAITĖ 282 Acta Linguistica Lithuanica LXXXV a fiatal šiauliaiak által legvonzóbbnak és legkevésbé vonzónak ítélt szövegingerek sorrendje: D→A→H→C→G→F→E→B. A šiauliai vizsgálati pont adatközlői az északnyugati aukštaitis regiolektus jegyeit reprezentáló C szövegingert a kifejezés vonzerejének hierarchiájában közvetlenül a köznyelvhez leginkább hasonló és legszebb D, A és H szövegingerek után helyezik el. A nyelvi szülőföld tényezőjének a fiatal šiauliaiak percepciójára gyakorolt hatását nem célszerű abszolutizálni, mindazonáltal figyelemre méltó, hogy a C szöveginger kifejezésének a nyelvi szülőföld kódjához való hasonlóságát értékelve a vizsgálati személyek 7,89%-a e szöveginger kifejezését szinte egyenlővé tette a nyelvi szülőföld kódjával, a hasonlóságot 7-ből 7 pontra értékelve; a vizsgálati személyek 21,05 százalékpontja a hasonlóságot 7-ből 6 pontra értékelte. A szöveginger nyelvi szülőföld kódjához való hasonlóságának értékelését indokolva a fiatalok nyíltan kifejezték a nyelvi szülőföld kódjának azonosságát az északnyugati aukštaitis regiolektus jegyeit reprezentáló C szövegingerrel, például: Šl_M05 vizsgálati személy értékelését így kommentálta – mert a városunkban valóban így beszélnek (7 pont); Šl_M11 – az én városomban hasonlóan beszélnek (5 pont); Šl_V01 – hasonló, mert mi hasonlóan beszélünk (6 pont); Kad kodo pažinimas, o dar labiau – jo pripažinimas savu kodu turi poveikį tarmiškumo estetiniams įverčiams patvirtina jaunųjų marijampoliečių patrauŠl_M06 – gyakran én magam is így beszélek (7 pont); Šl_V04 – hasonlóan beszélek, csak több szlenggel (6 pont). A legvonzóbb és legkevésbé vonzó szövegingerek sorrendje: D→G→H→A→F→E→C→B. A délnyugati aukštaitis regiolektus jegyeit reprezentáló G szöveginger a tetszetősségi hierarchiában a második helyre kerül (5,54 pont), és csak a déli aukštaitis regiolektus jegyeit reprezentáló D szövegingert értékelik kedvezőbben (5,82 pont). A G szövegingernek a nyelvi szülőföld kódjához való hasonlóságát a fiatal marijampoliei lakosok 6,34 pontra értékelték. Ezenkívül a fiatal marijampoliei lakosok nem kevesebb mint 81%-a Marijampolében lokalizálja a G szövegingert. Így a rajzolt térképes feladat adatai is feltárják a kódnak a nyelvi szülőföld kódjaként való elismerését. Következésképpen indokolt a tetszetősségi értékeket a nyelvi szülőföld tényezőjével összekapcsolni. Ezt a felismerést maguknak a vizsgált személyeknek az emikus narratívájából származó részletei is megerősítik, például: Mrj_M04 G vizsgálati személy 6 pontra értékeli a szövegstimulus szépségét, mert tetszik a nyelvjárásom; Mrj_M09 – 7 pontra értékeli, mert az én – suvalkųi – nyelvjárásom a legszebb; Mrj_M16 – 6 pontra értékeli, mert tetszik a mi suvalkųi akcentusunk. A fiatal marijampolisi Mrj_V11 a vonzerő 7 pontos értékelését azzal indokolja – minden közül a legjobban hangzik –, a nyelvi szülőföldhöz való hasonlóság 7 pontos értékelését pedig így magyarázza – mert ez az én nyelvem. Éppen az emikus narratíva ilyen részlete támasztja alá a legvilágosabban a nyelvjárási jelleg esztétikai értékének a vizsgálati személyek nyelvi identitásával való összefüggését. Arra, hogy a szülőnyelvjárást a közönséges nyelvi közösség tagjai kellően szépnek értékelik, már a hagyományos dialektológia említett képviselője, S. Imru is felhívta a figyelmet (idézi: Kontra 2002: 206). Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy az irodalmi nyelvhez való elismert (még ha csak feltételezett is!) hasonlósággal ellentétben a szövegstimulusnak a nyelvi szülőföld kódjához való elismert hasonlósága nem feltétlenül működik mint
Straipsniai / Articles 283 Tarmiškumo estetinė vertė: paprastųjų kalbos bendruomenės narių vaizdiniai a vonzerő feltétele. Az egyes pontok percepcióvizsgálatának eredményeiből kirajzolódik az a tendencia, hogy a leginkább dialektálisnak, azaz a köznyelvhez tekstai-stimulai nėra įvertinami kaip patrauklesni. Tas pasakytina, pavyzdžiui, apie žemaičių regiolekto žymenis reprezentuojančių B ir E tekstų-stimulų įverlegkevésbé hasonlónak azokat a pontokat ismerték el, amelyek objektíve a žemaitis regiolektus areáljába esnek. Az elsődleges feltevés, ha a nyelvi szülőföld tényezőjét feltétel nélkül a „nyelvi ízlést” meghatározó tényezőként értékelnénk, a következő lenne – a žemaitis regiolektust képviselő szövegstimulusokat vonzóbbnak, mint nem vonzónak fogják értékelni. Mindazonáltal ez nem így történik. Például a žemaitis pontok vizsgálati személyeinek mindössze 6,82 százaléka adott 7 pontot a B szövegstimulus vonzerejének értékelésekor, további 7,27 százalékuk pedig 6 pontra értékelte a szövegstimulus vonzerejét. A B szövegstimulusot nagyon nem vonzónak a vizsgálati személyek csaknem 30 százaléka értékelte, 1 vagy 2 pontot adva neki. Valamivel visszafogottabb, de mégis hasonló az E szövegstimulus percepciója is (lásd a 7. ábrát). 7. ÁBRA A B és E szövegstimulusok vonzereje a žemaitis pontok vizsgálati személyeinek értékelése szerint Bár az egyes žemaitis pontok vonzerő szerinti sorrendjei kissé változatosak, a žemaitis regiolektus egyik jegyét reprezentáló B szövegstimulus mindig a legkevésbé vonzónak minősül, míg a második – az E szövegstimulus – egyes pontokon vonzóbbnak bizonyul, mint a keleti nyugati aukštaitis regiolektus jegyeit reprezentáló F szövegstimulus vagy a déli nyugati aukštaitis regiolektus jegyeit reprezentáló G szövegstimulus (lásd a 8. ábrát).
DAIVA ALIŪKAITĖ 284 Acta Linguistica Lithuanica LXXXV 8. ÁBRA A szövegingerek vonzereje a žemaitiai pontok vizsgálati személyeinek értékelése alapján Fontos hozzátenni, hogy a három žemaitiai pont – Telšiai, Plungė és Skuodas – vizsgálati személyei a PD-vizsgálat során mindkét, a žemaitiai regiolektus két jelölőjét reprezentáló szövegingert, amikor a meghallgatott szövegeknek a nyelvi szülőföld kódjához való hasonlóságát értékelték, az összes 9 PAV. Tekstų-stimulų siejimas su kalbine gimtine Nors panašumo į kalbinę gimtinę įverčiai nėra aukšti, vis dėlto tarp visų reközül a leghasonlóbbnak ítélték (lásd 9. ábra). A gioklektusi szövegingerek esetében a nyelvi szülőföld kódjához való hasonlóságot ismerték el a leggyakrabban. Hozzáteendő, hogy az E szövegingert a nyelvi szülőföld kódjához leghasonlóbbnak a fiatal kretingaiak (4,28 pont) és a mažeikiaiak (4,58 pont) is értékelték. A vizsgálati személyek értékeléseihez fűzött megjegyzések megerősítik, hogy a szövegingereket a nyelvi szülőföld kódjaiként ismerték fel, például: Skd_M20 vizsgálati személy, aki a B szövegingernek a nyelvi szülőföld kódjához való kalbinę gimtinę skyrusi 7 balus, argumentuoja – nes ir mes trumpiname galūnes,
Cikkek / Articles 285 Tarmiškumo estetinė vertė: paprastųjų kalbos bendruomenės narių vaizdiniai hasonlóságát 7 ponttal értékelte, így kommentálja – nagyon [hasonló], mert ez az én régióm nyelve; Tel_M21 vizsgálati személy, szintén a hasonlóságra vonatkozóan rosszul hangsúlyozzuk a szavakat; Skd_V09 vizsgálati személy 6 pontját így indokolja – nagyon hasonló. A fiatal plungi lakos, Pln_V09, a nyelvi szülőföldhöz való hasonlóságot még amatőr nyelvjárási grafolektussal is megpróbálja lejegyezni – žemaitėje vara. Összefoglalva tehát a nyelvi szülőföld tényezőjének a vonzerő képéhez való hozzájárulásáról elmondható, hogy a köznyelvi tényezővel összevetve a nyelvi szülőföld tényezője feltételesebb. KÖVETKEZTETÉSEK A nyelvjárásiság esztétikai értékének vizsgálata alapján a következő összefoglaló megállapítások és a kódok esztétikájáról szóló további diskurzus előfeltevései fogalmazhatók meg, a PD-hozzáférés: 1) A különböző regiolektusok jegyeit reprezentáló szöveg-stimulusok vonzerejének percepciója alátámasztja azt az összefoglaló megállapítást, hogy a nyelvjárásiság esztétikai értékét csak részben határozzák meg a kos tyrimų tradicijos požiūriu, ši įžvalga nėra originali ir nauja, bet ją pareváltozat inherens jellemzői. A litván nyelv nyelvjárásiságának percepciójára vonatkozó adatok alapján a kódok esztétikájának közös, a nyelvek (kódok) esztétikájával foglalkozó etikai, azaz kutatói, kritikai diskurzusába lehet bekapcsolódni. Így az emic, azaz az egyszerű közösségi tag perspektívájában kirajzolódó, a szövegstimulusok vonzerejének percepciójára vonatkozó általános tendenciákat értékelve megállapítható, hogy a nyelvek (kódok) percepcióját és értékelését magyarázó hipotézisek lehetővé teszik a litván nyelv nyelvjárási esztétikájára vonatkozó emic narratíva adatainak sklaidos, taip pat socialinių konotacijų hipotezės, konceptualizuojančios ir rendszerszerű értékelését és a nyelvjáráskutatás koherens diskurzusának kialakítását. Az egyszerű nyelvi közösségi tag percepcióját leginkább a ráerőltetett normák, illetve a normákat megalapozó kódok többletesztétikai értékének jellemzője magyarázza. 2) A huszonegy regionális ponton és három nagyvárosban (Vilniusban, Kaunasban és Klaipėdában) végzett szövegstimulus-percepciós vizsgálat adatai alapján kijelenthető, hogy az egyszerű nyelvi közösségi tagok körében léteznek a legvonzóbb és a legkevésbé vonzó nyelvjárásiasság univerzális képzetei. Állítható, hogy percepciós szinten potezės sampratai, aktualinančiai bendrinės kalbos veiksnį. Būtina pažymėa legszebbnek vagy szebbnek azokat a regiolektusokat értékelik, amelyek bendruomenės nario turimas bendrinės kalbos vaizdinys, kuris, nepaisant jobban hasonlítanak a standard nyelvhez. Ez az összegző meglátás összhangban áll a teoretikus diskurzusban kidolgozott hasonlósági hipotézissel, miszerint a standard nyelvet ebben az esetben az egyszerű nyelvi közösségi tag nyelvi pontosságának vagy pontatlanságának [kell] érteni (azaz értékelendő a
DAIVA ALIŪKAITĖ 286 Acta Linguistica Lithuanica LXXXV jelentős. A vizsgált esetben – a vieno iš jų reikalavimų negalima perkelti kitam, nes taip iš esmės būtų sunaikinama viena iš prasmių, kuri dėl to, kad yra kitokia, netampa mažiau hétköznapi nyelvközösségi tag által megalkotott tőképiesség-kép fontos dialektológiai kutatási tárgy, amelynek dekonstrukciója bővíti (bővítheti) a dialektológia etic narratíváját. Így a kódok esztétikai hierarchiájára vonatkozó összegző megállapítást a következőképpen kell pontosítani – percepciós szinten azok a regiolektusok minősülnek a legszebbnek vagy szebbnek, amelyek felismerhetők és a köznyelvhez hasonlóbbként elismertek. Amint a PD percepciós vizsgálat adatainak összegzése során kirajzolódott, a köznyelvhez (vagyis a meglévő képhez) leginkább hasonlóként, ezért legszebbként a déli aukštaitis regiolektus jegyeit és a keleti keleti aukštaitis reprezentuojančių D, H ir A tekstų-stimulų raiška; kaip negražiausia, nes labiausiai besiskirianti nuo bendrinės kalbos (t. y. turimo vaizdinio) – įverregiolektus jegyeit értékelték, miközben a B és E szövegstimulusok a žemaitis regiolektust reprezentáló kifejezését tinta. Az ilyen eredmények, amelyek kalbos vaizdinio, reikšmę tarmiškumo estetikai, grindžia įžvalgą, kad paprastajam kalbos bendruomenės nariui tarmiškumo estetinę vertę „sukuria“ megszilárdítják a köznyelv, pontosabban – a köznyelvi azt, ami a nyelv határain kívül van. 3) PD tyrimo rezultatai leidžia įvertinti, kaip kalbinės gimtinės veiksnys lekvázistandard meggyökeresedése), és a vonzerő mérésének, értékelésének įžvalgos, kad klausomo varianto pripažinimas savu kodu gali lemti palanalapjává válik. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy az emic, azaz az egyszerű nyelvi közösségi tag, valamint az etic, azaz elsősorban a kutató világértelmezési és jelentéskonstrukciós módjai nem azonosíthatók egymással, ami hatással van a nyelvjárásiasság esztétikájának értékelésére. A cikkben csak a nyelvjárásiasság esztétikájának értékelésére vonatkozó elsődleges következtetések fogalmazhatók meg, mindazonáltal – a standard nyelvhez való elismert (még ha feltételezett is!) hasonlósággal ellentétben – a szövegstimulusnak a nyelvi szülőföld kódjához való elismert hasonlósága nem feltétlenül hat a vonzerő feltételeként. A standard nyelvi tényezővel összevetve a nyelvi szülőföld tényezője feltételesebb a nyelvjárásiasság vonzerejéről alkotott képzet kialakulásában; akkor „működik”, ha teljesül az első feltétel – a szövegstimulus által reprezentált nyelvjárásiasság természetesen az egyszerű nyelvi közösségi tag attitűdjeinek és percepciójának szintjén, a nyelvjárás → standard nyelv feltételes kontinuumában a standard nyelv irányába tolódik el. A vizsgált kérdések összegzéseként hangsúlyozni kell, hogy ebben a tanulmányban a tőképiesség esztétikai értékére vonatkozó megállapítások csak a PD-vizsgálatban részt vevő egyetlen korcsoport vizsgálati adatain alapulnak, másrészt az említett kutatás során az esztétikai narratíva kibontásához csak percepciós adatok gyűltek össze, vagyis a tőképiesség vonzerejének vagy vonzóságának értékelésekor nem támaszkodtak apriorisztikus (verbalizált vagy vizualizált) attitűdök anyagára. Ezért el kell ismerni, hogy az ebben a tanulmányban kibontott megállapítások a PD-paradigma tőképiesség-esztétikai diskurzusának töredékeként értékelendők, amelyet szükségszerűen pontosítani és különböző irányokban tovább kell fejleszteni, például a tőképiességet reprezentáló szövegstimulusok percepcióját