Dėl lietuvių vietovardžių su šaknimis „juj-“/„jūj-“ kilmės

LAIMUTIS BILKIS Litván Nyelvi Intézet ORCID-azonosító: orcid.org/0000-0002-2902-4722 Kutatási területek: toponímia, antroponímia. DOI: doi.org/10.35321/all85-10 A JUJ-/JŪJ- gyökerű litván helynevek eredetéről A juj-/jūj- gyökerű litván helynevek eredetéről ÖSSZEFOGLALÓ A tanulmány elsőként tárgyalja a juj-/jūj gyökereket tartalmazó litván helynevek eredetének lehetőségeit. A Jujėnai oikonima eredetének tisztázására részletesen elemzi az élő nyelv adatait és történeti dokumentumokban – a Vabalninko-templom 17–18. századi anyakönyveiben, valamint közigazgatási jellegű forrásokban – való feljegyzéseit. Számos történeti változat rögzítése után elemzi megjelenésük okait, és megindokolja, miért tekinthető a mai forma hitelesnek. A juj gyökeret tartalmazó történeti személynév, a *Jujnyčia megtalálása után felveti az oikonim személynévi eredetének hipotézisét. Állítása szerint az élő nyelvből feljegyzett víznevek (változatok), a Jujà, Jūjos lėnkis, Jūjà, a juj-/jūj apofóniájára utalhatnak. Nem zárható ki, hogy ezek a helynevek az *Jujà, *Jūjà személynévből származnak. KULCSSZAVAK: történeti toponímia, történeti antroponímia, oikonimák fejlődése, oikonimák eredete, onimák történeti feljegyzései. ANNOTÁCIÓ A tanulmány elsőként tárgyalja a juj-/jūj- gyökerű litván helynevek eredetének lehetőségeit. A Jujėnai oikonim eredetének meghatározására a tanulmány alaposan elemzi a köznyelvi adatokat és azok történeti dokumentumokban, vagyis a Vabalninko-templom 17–18. századi plébániai anyakönyveiben, valamint közigazgatási jellegű forrásokban található feljegyzéseit. Számos történeti változat összegyűjtése után a tanulmány elemzi előfordulásuk okait. Érveket szolgáltat amellett, hogy a jelenlegi forma miért tekinthető hitelesnek. Miután azonosították a juj gyökérrel rendelkező történeti személynevet, a *Jujnyčia-t, felvetették az oikonim antroponimikus eredetének lehetőségét. Állítják, hogy a köznyelvből gyűjtött víznevek (változatok) 184 Acta Linguistica Lithuanica LXXXV A „juj-/jūj-“ gyököt tartalmazó litván helynevek eredetéről a köznyelvből származó Jujà, Jūjos linkis, Jūjà víznevek a juj-/jūj- apofóniáját mutathatják. Nem kizárt, hogy a fenti helynevek a *Jūjà, *Jūjà személynévre vezethetők vissza. KULCSSZAVAK: történeti toponímia, történeti antroponímia, oikonimák fejlődése, oikonimák eredete, onimák történeti feljegyzései. Az élő litván nyelvből több, juj-/jūj- gyököt tartalmazó helynév ismert: a Jujėnai oikonim, amely egy Panevėžys körzeti, Karsakiškis elöljáróságához tartozó falut jelöl, valamint a Kupiškis elöljáróság Vėžionys falujában a Lėvens folyó egy részének – amelyet sietuvának neveznek – a kanyarulatára feljegyzett nevek (változatok): Jujà, Jūjà, Jūjos linkis (lásd az ábrát). A lett helynévszótárban szerepel egy Dundaga környéki magányos település neve, a Jūjas, amelyet feltehetően a Jujėnai litván falunévvel hoznak kapcsolatba (Endzelīns 1956: 402). E helynevek eredete tisztázatlan; ilyen gyökerű közneveket és személyneveket sem a litván, sem a lett nyelv szókészletében nem rögzítettek. A juj elemet tartalmazó litván toponimákról mindeddig semmit sem írtak; a lett helynevet, mint már említettük, csupán kísérletképpen kapcsolják össze a litván oikonimmal, eredetét azonban szintén nem kommentálják. ÁBRA. A juj-/jūj helynevek elterjedése: ○ Jujėnai, ◯ Jujà, Jūjà, Jūjos linkis (a „Google” térképek felhasználásával készült) A tanulmány e gyököt tartalmazó litván oikonim és víznevek eredetének lehetőségeit tárgyalja, használatuk és fejlődésük kutatási adataira támaszkodva. Ennek érdekében célja a helynevek élő nyelvből való feljegyzésének körülményeit rögzíteni Straipsniai / Articles 185 LAIMUTIS BILKIS és sajátosságaikat, a történeti forrásokban használt formákat1, azok kronológiai sorrendjét, a grafikai és fonetikai változatok megjelenésének okait, a legvalószínűbb eredeti alak meghatározását, annak a források antroponímiájával és oikonímiájával való lehetséges kapcsolatának tisztázását. Ezért a kitűzött feladatok megvalósításához elsősorban történeti kutatást és az adatok összehasonlító elemzését alkalmazza; a történeti oikonimaváltozatok kialakulási okainak magyarázatakor sok helyütt az analógiás módszerre támaszkodik. Amint említettük, a Júenai falunév képzési és eredeti szempontból egyetlen toponímiai munkában sem szerepel2. Az élő nyelvhasználaton alapuló forrásokban alakja nem változik: Júenų km.3 1925-ben (LAV 53), Júenai k. (1)4 (VB I), Júenų km.5 1959-ben (LATS 531), Júenai (1), k.6 1976-ban (LATSŽ II 108). A helyi lakosoktól az oikonimot, Júenai, először a 20. század elejére datált Kazimieras Būga-féle cédulagyűjteményben jegyezték fel7 (BgK). Ezt követően 1974-ben, 1984-ben8 és 1990-ben rögzítették (VK). Ezek az adatok azt mutatják, hogy az élő nyelvben ma csak egyetlen forma használatos, amely a 20. század első felében már biztosan megszilárdult. Történetileg a Júenai Vabalninko plébániájához és járásához tartozott. Ez a falu nem volt nagy, és közigazgatási vagy társadalmi szempontból sem számított jelentős településnek. A Vabalninko és környéke történetének szentelt részletes tanulmányban ritkán említik: azt írják, hogy 1849-ben a Stumbriškiai birtokhoz csatolták, a szerző által összeállított, 1780-as Vabalninko elöljárósági térképen pedig a Vabalninko birtokához tartozó faluként ábrázolják (Šakenis 1935: 165; térkép). A település említett birtokhoz tartozására helytörténeti munkák is utalnak (Juknevičius 2020: 45). A történeti források, főként a Vabalninko plébánia egyházi anyakönyveinek részletes elemzése alapján kijelenthető, hogy a falut legalább a 17. század első felétől említik. Első feljegyzése a Vabalninko plébánia 1624–1741 közötti keresztelési és házassági bejegyzéseinek könyvében található: az 1634. évi bejegyzés 1Az oikonim történeti feljegyzéseire gondolunk, mivel a folyórész neveinek történeti forrásokban nem találtuk nyomát. 2Erről nem írnak a patronimikus képzőket tartalmazó személynevekből származó oikonimák képzésének elemzésére szentelt terjedelmes tanulmányban sem – lásd Razmukaitė 1993: 133–165. A litván személynevek kutatásának szentelt, összefoglaló jellegű munkában, amelyben a feltételezett antroponimákat gyakran oikonimákból rekonstruálják, a Júenai falunévből a *Júenas személynév rekonstrukciója nem szerepel – lásd Zinkevičius 2008. Úgy tűnik, ezt a nevet bizonytalan képzésű és eredetű oikonimnak tekintették. 3A Biržai–Pasvalys körzet Vabalninko járásához tartozott. 4A Biržai körzet Vabalninko járásában. 5A Vabalninko járás Sodeliai körzetéhez tartozott. 6A Panevėžys körzet Karsakiškis körzetében. 7A helynevet feljegyző személy kezdőbetűi, A. V. alapján feltételezhető, hogy a két világháború közötti korszak nyelvésze, pedagógusa és társadalmi aktivistája, Antanas Vireliūnas volt, aki a Kupiškis járás Vėžionys falujában született, és 1910-ben végezte el a Panevėžys-i tanítóképző szemináriumot. 8Artūras Judžentis nyelvész jegyezte fel. 186 Acta Linguistica Lithuanica LXXXV A „jū-/jūj-“ gyököt tartalmazó litván helynevek eredetéről ami arról tanúskodik, hogy egy Mykolas nevű fiút kereszteltek meg (Mikolay); szüleiként a Deikiškiai faluban⁹ élő Jonulis Juozūnas és Kotryna szerepelnek (oyca Janula Jozounda¹⁰ Č dėykiszek Zmatki katriny), keresztszülei pedig Mečulis és Agnė¹¹ voltak a Jujėnai (Jaujėnai) faluból (kūm mecžulis de iaiunis kūma Aagna) (VbKr)n 13). Ezt követően a falu 1698-ban szerepel e forrásban: feljegyezték a megkeresztelt Steponas (Stephanus) szüleit, a Jujėnaiban élő Adomas Žilėt¹² és Zofiját (Adami Zilė et Sophiæ de Iuywieny), valamint a faluban élő Zofija Jurgyčią¹³ keresztanyát (Sophia Jurgicia ibidem de Iuieny) (VbKr)n 83). 1699-ben Zofija Junynčia (Juinyčia) keresztanyát, Jujėnai lakosát említik (Sophia Juynicia de Junieny) (VbKr)n 87). A későbbi bejegyzésekben az oikonim alábbi változatai és a falu lakóinak személynevei szerepelnek: fiúgyermek Petrus, szülei Vladijilai Zeyzgeni⁴ C’ Anna de Iuwieny 1700-ban (105. l.); Anna Zadzienie keresztanya Anna Zadzienie de Iuwieny 1700-ban (108. l.); leánygyermek Catharinam, szülei Vladislai Zeyd elenas et Anna de Iuieny és Sophia Baltrienie keresztanya Sophia Baltrienie [...] de Iuieny 1701-ben (114. l.); férj és feleség Georgium Baltren...¹⁵ de Mazuchny cum Sophia Stasiucia de Iuwieny, tanú Step...nus¹⁶ Baltrenas de Iuieny 1702-ben (274. l.); Sophia Staf iucia keresztanya Sophia Staf iucia de Iuieny 1703-ban (141. l.); fiúgyermek Jacobum, szülei Vladilai Zydele et Anna de Iuieny, Crif tina Staf ziucia keresztanya Crif tina Staf ziucia de Iuwieny 1704-ben (159. l.); Georgius Zeidel enas keresztapa Georgius Zeidel enas de Iuieny; Anna Władienie keresztanya Anna Władienie de Iuwieny 1705-ben (164. l.); férj és feleség Petrum Staniutanis de Natyſki¹⁷ cum A...na Martynaycia de Iunieny 1705-ben (278. l.); Georgius Baltrenas tanú Georgius Baltrenas de Mazuchni alias Iunieny 1705-ben (280. l.); Anna Jakštaycia keresztanya Anna Jakštaycia de Iuieny; leánygyermek Mariannam, szülei Georgy Zeyd elenas et Agatha, keresztszülei Georgius Zeydele cum Barbara Rasiucia Omnes de Iuieny 1708-ban (202. l.); leánygyermek Catharinam, szülei Georgy Baltrenas et Sophia de Iuieny 1708-ban (203. l.); Anna Władysławowa keresztanya Anna Władysławowa de Iuieny 1708-ban (204. l.); Dorothea Blekaycia keresztanya Dorothea Blekaycia de Iuieny 1708-ban (211. l.); Georgius Baltrenas keresztapa Georgius Baltrenas de Iuniany¹⁸ ⁹ Deikiškiai – falu Biržai körzet Vabalninko elöljáróságában. ¹⁰ Az apa második személyneve meglehetősen nehezen olvasható, ezért a rekonstruált forma némileg bizonytalan. ¹¹ A keresztszülőket, akárcsak az anyát, csak keresztnevükön jegyezték fel. ¹² Az ilyen forma lehetőségére vö. litván zilė ‘ősz hajúság, ősz hajú személy; ősz haj, ősz fej’ (LKŽe); továbbá vö. a Vabalninko járásbeli Žilinskas, Žiliñskas családneveket (LPDB). ¹³ A hajadon nők litván személynévi formáinak rekonstruálásakor meghagyjuk a nyelvjárásra jellemző képzőket. ¹⁴ A személynév nehezen olvasható, a legvalószínűbb változatot közöljük. ¹⁵ A személynév utolsó betűi elhalványultak. ¹⁶ Az antroponim a könyvben a következő sorba került, ezért a közepén egy betű nem látható. ¹⁷ Natiškiai – falu Biržai körzet Vabalninko elöljáróságában. ¹⁸ E helynév hitelessége kétséges; Iuwianý alakban is olvasható. Straipsniai / Articles 187 LAIMUTIS BILKIS 1710-ben (l. 219); tanú georgius baltrenas de iuianÿ 1710-ben (l. 288); fiú Simon, szülei Ioannes Narwidas, Christina [...] de Iuiany 1714-ben (l. 239); keresztanya Agnes Wijzomirska de Iuiany, Agnes Wiszomirska de Iuiany, Agnė’s Wijzomierska de Iuiany 1720-ban (l. 259, 263, 264). A Jujėnai falu a Vabalninko plébánia 1678–1689 közötti keresztelési anyakönyvében is több alkalommal szerepel: leánygyermek Maryannam, szülei Cafimirum Randananij et Nastazya de Iugenÿ, keresztanyja Jophia Ionaycze de Iuieny 1680-ban (VbKr₁ 56); leánygyermek Reinam, szülei Martini Waycwizonis et Helenᶻ de Iuienny, keresztanyja Anastasia Iuzuycia de Iuienÿ 1682-ben (74. l.). A 18. század első felét felölelő, 1721–1742 között vezetett Vabalninkas plébániai keresztelési anyakönyvében a falura és lakóira vonatkozóan a következő említések találhatók: leány Marianam, szülei Joannis Wiłzomirski et Agnetis de Iuiany 1721-ben (VbKrII 2); fiú Nicolaum, szülei Ioannis Sadowski et Zofia de Iuiany 1721-ben (l. 5); keresztanya Agnes Wiszomirska de Iuiany 1722-ben (l. 6); leány Magdalena, szülei Joannis Sadauckas et Zofia Sadauckienią de Iuiany, keresztanya Agnete Wyłzamerką de Iuiany 1722-ben (l. 7); leány Elisabetha, szülei Ioaneƒ Wijzomierƒki, Agneta Mazuchnowna De Iuiany 1724-ben (l. 13); keresztanya Elisabetha Putiowa Mozuchnowa de Iuiany 1727-ben (l. 25); fiú Antonius, szülei Ioannis Sadowski et Zophia Durelicia de Iuiany 1727-ben (l. 26); leány Tereƒa, szülei Iacobi Weytekunas, Catharina Smiłaycia de Iuiany 1728-ban (l. 28); leány Hedwig..., szülei Jōrij Oƒtrowski, Agnetha Mazoch nowna de Iuiany 1731-ben (l. 42); fiú mathia, szülei Ioanȷ Sadowski, Sophia Durelicia d Iuiani 1732-ben (l. 47); keresztanya Sophia Sadowska de villa Ieuny 1736-ban (l. 67); keresztanya Sophia SAdowskienia de villa Ia iuny 1736-ban (l. 73); fiú Iosephus, szülei Casimiri Markunas et Sophia de Villa Iuieny 1740-ben (l. 118); leány Barbara, szülei Ioannes Sadowski et Sophia de Villa Iuiany 1740-ben (l. 122); keresztanya Helifabeth Burbulenienie de Iuiany 1741-ben (l. 132). Jujėnai falu és lakói több alkalommal szerepelnek az 1743–1761 között vezetett Vabalninkas plébániai keresztelési anyakönyvben is: fiú Laurentius, szülei Petri Burbulis et Elisabeth [...] de villa Iuieny 1745-ben (VbKrIII 26); leány Agatha, szülei Simoni Gieygus et Apollonia ex villa Iuienÿ, keresztanya Elifabet Burbulien ia ex villa Iuieny 1747-ben (l. 36); fiú Iacobus, szülei Petri Burbulis et Elisabeth de villa Iuieny 1747-ben (l. 45); fiú Antonius, szülei Simoni Gieygus et Apolonia de villa Iuieny 1750-ben (l. 63); fiú Bartholomey, szülei Petri Burbulis et Elisabeth de villa Iuiany 1751-ben (l. 70). A falut közigazgatási jellegű történeti források is említik. Az 1698-as Vabalninko elöljárósági leltárban feljegyezték a Jujėnai magányos települést (Zascianek Iuiany) és lakóit: Marcinie Woydzie, Władysław Žayždela, Stanisław Geyzunas (VbI₁ 14). Az 1705-ös Vabalninko városi és elöljárósági leltár ismét feltünteti a magányos települést (Zascianek Iuiany) és lakóit, Władysław 188 Acta Linguistica Lithuanica LXXXV A „ju-/jū-“ gyököt tartalmazó litván helynevek eredetéről Zeyzdela, Stanisław Miedziunas, Marcin Czeponis (VbII 19). A 19. században megváltozik a település státusa – a Jūjėnai falu: Деревня Юльны (19. század első fele), Jujany 1854-ben (Hołowiński 1854), Юяны, деревня 1892-ben (KGGS 243), Jujany 1905-ben (SG XV (2) 29). Több 17. és 18. századi forrás részletes elemzése azt mutatja, hogy a jelenlegi Jujėnai oikonimnak az anyakönyvekben igen sok történeti feljegyzési változata van: de iauianis 1634 m., de Iugenу, de Iuieny (tas pats įrašas) 1680 m., de Iuienny, de Iuieny 1682 m., de Iuywieny, de Iuieny 1698 m., de Iunieny 1699 m., de Iuwieny 2x 1700 m.; de Iuieny 1701 m.; de Iuwieny, de Iuieny 1702 m., de Iwieny 1703 m., de Iuwieny, de Iuwieny 1704 m., de Iuwieny, de Iuwieny, de Iunieny 1705 m., de Mazuchni alias Iunieny 1705 m., de Iuieny 4x 1708 m., de Iunianÿ (Iuwiany?), de yuianÿ 1710 m., de Iuiany 1714 m., de Iuiany 3x 1720 m., de Iuiany 2x 1721 m., de Iuiany, de Iuiany 2x 1722 m., De Iuiany 1724 m., de Iuiany 1727 m., de Iuiany 1728 m., de Iuiany 1731 m., d Iuiani 1732 m., de villa Ięuny, de villa Iaųny 1736 m., de Villa Iųieny, Iųany 1740 m., de Iųeny 1741 m., de villa Iųeny 1745 m., ex villa Iųeny, ex villa Iųeny, de villa Iųeny 1747 m., de villa Iųeny 1750 m., de villa Iųany 1751 m. E feljegyzések alapján formálisan rekonstruálhatók a következő alakok: *Jaujėnai, *Juvǫenai (*Juvǫenai), Jujėnai, *Junėnai, *Juvėnai, *Jugenai, *Jęūnai. Hogy ezek ugyanannak a falunak a nevei, több okból sem kétséges. Először is ilyen oikonimaváltozatokat a közeli környéken (és egész Litvániában) máshol nem jegyeztek fel. Másodszor azonosságukat az antroponímiai adatok is tanúsítják, mivel e oikonimaváltozatok mellett gyakran ugyanazok a személyek szerepelnek: 1702-ben Georgius Baltrenas Mažuknųból (Georgium Baltren... de Mazuchny), 1705-ben Mažuknųból¹⁹, más néven *Junėnųból (Georgius Baltrenas de Mazuchni alias Iunieny), 1708-ban Jujėnaiból (Georgÿ Baltrenas de Iuieny), 1710-ben pedig Jujėnaiból és *Jūnėnaiból (Georgÿ Baltrenas de Iuieny, georgius baltrenas de yuianÿ, Georgius Baltrenas de Iunianÿ) jegyezték fel; Georgius Baltrenas feleségét, Zofija Baltrienėt, leánykori nevén Stasiūčiąt, 1701-ben és 1708-ban Jujėnai lakójaként említik (Sophia Baltrienie... de Iuieny, Georgÿ Baltrenas et Sophia de Iuieny), 1702-ben és 1703-ban pedig *Juvėnai lakójaként (Sophia Stasiucia de Iuwieny, Sophia Staljucia de Iuwieny); Jurgis Žeidelėnas lakóhelyeként 1705-ben *Juvėnai falut jelölik meg (Georgius Zeidelenas de Iuwieny), 1708-ban pedig Jujėnai falut (Georgÿ Zeydelenas de Iuieny); Ona Vladienė-t egyszer Juvėnai lakójaként írják le (Anna Władienie de Iuwieny 1705-ben), máskor Juvėnaiban élő keresztanyaként (Anna Władysławowa de Iuieny 1708-ban); a többször említett Jonas ¹⁹ E feljegyzés alapján feltételezhető, hogy a Mažuknai és a Jujėnai (*Junėnai) nevekkel ugyanazt a települést jelölték, a vizsgált anyakönyvekben azonban ez az egyetlen ilyen eset. Számos bejegyzésben külön szerepel Mažuknai és Jujėnai falu. 1925-ben a Mažuknai (vagy Mažuknos) oikonimot a Vabalninko járás Ratelių falunevének változataként közlik (LAV 55). Straipsniai / Articles 189 LAIMUTIS BILKIS Sadauskasnak és feleségének, a leánykori nevén Durel yčiának, Zofija Sadauskienėnek a lakóhelyeként Jujėnai falut adják meg (Ioannis Sadowski et Zofia de Iuiany 1721 m., Joannis Sadauckas et Zofia Sadauckienia de Juiany 1722 m., Ioannis Sadowski et Zophia Durelicia de Iuiany 1727 m., Ioanj Sadowski, Sophia Durelicia d Iujani 1732 m., Ioannes Sadowski et Sophia de Villa Iujany 1740 m.), két esetben azonban azt jegyezték fel, hogy ugyanaz a keresztanya, Zofija Sadauskienė, *Jėjūnai faluban él (Sophia Sadowska de villa Ieiuny 1736 m., Sophia SAdowskienía de villa Iaiuny 1736 m.). Harmadszor, az alakok változatosságát ugyanazon bejegyzésen belüli használatuk esetei is megerősítik: de Iugeny és de Iuieny 1680-ban, de Iuywieny és ibidem²⁰ de Iuieny 1698-ban, de Iuwieny és de Iuieny 1702-ben. Nem könnyű megmagyarázni, miért van a Jujėnai falunévnek ennyi változata a történeti dokumentumokban. Az eredeti forma keresésekor csak azt lehet határozottabban állítani, hogy szinte valamennyi változat tanúsítja az -ėnai képzőt, amelyet latinosított -ianis végződéssel²¹ (de iaŭianis), valamint elszlávosított (elpolonizált) -eny, -en-ny, -ieny (-ienÿ), -iany (-ianÿ), -any, -ani végződésekkel adtak vissza: de Iugeny, de Iuieny, de Iuienny, de Iuienÿ, de Iuywieny, de Junieny, de Iuwieny, de Iuieny, de Iunieny, de Iuniany, de Iunianÿ, de vuianÿ, de Iuiany, Iuiany, De Iuiany, d Iujani, de Villa Iujieny, Iujany, de villa Iuieny, ex villa Iuienÿ, de villa Iuieny. Az -ėnai képző ilyen visszaadása a történeti oikonimákban számos kutató munkájában adatolt, vö. az alábbi történeti feljegyzéseket: de Czulany 1688 (= Čiulėnai), de Drusiany 1687, de Drujiany 1688 (= Drāsernai), de Grybeny 1691 (= Grybėnai), de Iodani 1686 (= Juodėnai) (Garliauskas 2004: 157, 158, 159, 160), Kojrany 1588 (= Kairėnai), Rasteniany 1795, Rostyniany 1834 (= Rastinėnai) (Jurkštas 1985: 11, 12), Olxnieny 1682, Olxniany 1682, 1683 (= Alksnėnai), Iodupeny 1632, 1634, 1644, Iodupenÿ 1640, Iodupianÿ 1643, 1682, 1686, 1689 (= Juodupėnai) (Maciejauskienė 2009: 169, 172), de Dubiany 1733, 1758 (= Dubėnai), Miklusany 1743 (= Miklusėnai), de Puyszany 1733, 1746, 1757, de Puysz anis 1738 (= Puišėnai) (Palionis 2008: 262, 265, 267). Ebből a szempontból csak az ugyanabban az 1736-os bejegyzésben szereplő két alak, a de villa Ieiuny, de villa Iaiuny különíthető el, amelyek formálisan az -ūnai képző *Jėjūnai vagy hasonló változatát feltételezik. Ez a két feljegyzés azonban egyedülálló, és az ebben a bejegyzésben említett falulakos, Zofija Sadauskienė minden más esetben Jujėnaiban élőként szerepel. Ezért kijelenthető, hogy csupán szórványos grafikai alakokról van szó, amelyek akkor keletkeztek, amikor a feljegyző felcserélte a ju-jė szótagokat: Jujėnai → *Jėjūnai. Így az Ieiuny és Iaiuny változatok feltehetőleg akkor keletkeztek, amikor a feljegyző ²⁰ Vagyis ugyanarról a Jujėnai településről. ²¹ Részletesebben lásd: Garliauskas 1998: 165; Palionis 2008: 28; Bilkis 2020: 183; 2020a: 280. 190 Acta Linguistica Lithuanica LXXXV A „ju- / jų“ gyököt tartalmazó litván helynevek eredetéről rosszul hallotta vagy írás közben tévedett²². Hasonló felcserélések a történeti oikonímiában és antroponímiában másutt is megfigyelhetők, vö. az Alkamantis falunevet 1684-ből (= Antūmalkėstė), de Downiuciu 1683-ból (= *Daučiūnai) (Garliauskas 2005: 156, 158), az *Kar-but-as ← Korbutowicz személynevet 1753, 1757, 1760, 1762, 1763, 1764, 1764, 1763, 1764, 1765, 1767, 1768, 1772-ből és Korbutowicza 1760, 1762, 1763, 1764, 1765, 1767, 1768, 1772-ből, valamint Kurbatowicza 1749-ből, Kurbatowicz pedig 1748-ból (Sinkevičiūtė, Račickaja 2014: 301–302). Továbbá nem zárható ki, hogy az oikonimaképzők váltakozása is hatással lehetett az ugyanazon családnevek -ėnai és -ūnai képzőinek történeti antroponímiában megfigyelhető váltakozására, vö. az Ian Iasiunas családnevet 1763-ból és az Ian Iasienas családnevet 1771-ből, a Michal Mickienas nevet 1779-ből és a Michal Mickunas nevet 1783-ból, a Marcin Stasiunas Bracia Mateusz, Stefan, Antoni nevet 1795-ből, valamint a Mateusz Stasienas, Bracia Stefan, Antoni nevet 1799-ből (Maciejauskienė 1991: 129–130). Kronológiai szempontból elsőként a legkorábbi, a 17. század első felében feljegyzett de jaūanis alakot kell kiemelni, amely a litván *Jaūienai formát feltételezi. E feljegyzés alapján csábító volna az oikonim eredetét a litván jáuja ‘a csűr fűthető része, ahol a lent vagy gabonát szárítják; szárítóhelyiség; olyan csűr (cséplőszín), amelyben ilyen szárító van; különálló épület, ahol a lent szárítják és tilolják; fürdőház; egy jaujában (szárítóban) elférő gabona- vagy lenmennyiség; gabona tárolására és cséplésére szolgáló épület; cséplőszín, csűr’ (LKŽe) közszóval vagy a *Jaujenas személynévvel összekapcsolni; a személynévi gyökérre nézve vö. a lett Jauja családnevet (Staltmane 1981: 115). Ha azonban figyelembe vesszük a falunév valamennyi történeti feljegyzésének összefüggéseit, aligha állítható fel ilyen hipotézis. A vizsgált anyakönyvekben ugyanis a jau gyökérrel szereplő bejegyzés korai ugyan, de egyetlen. Az ezt követően rögzített valamennyi változat nem [au̯] kettőshangzóval, hanem [u] magánhangzóval jelzi a gyökeret. Ha a kettőshangzós forma lett volna az eredeti, gyakrabban kellene előfordulnia, mivel a litván [au̯] a történeti oikonimákban általában megmarad, és au, eu (lágy mássalhangzó után), aw, ou, ow betűkkel jelölik, vö. de auxzta Duaris (= *Aukštadvaris), Siola jauneikiu (= Jauneikiai), de Antakiawnia (= *Antak iaunis), de Kreuieliu (= Kraujėliai), isz Toukielu (= Taukėliai), de Dowiociu (= Daujočiai) (Garliauskas 1998: 185–189), Porowswie 1617–1618, 1632–1634, 1643, porawswie 1619-ben, 1621-ben, Poraūie 1649-ben, Poroūle 1681-ben, 1684-ben (= Parausiai), Sawsuniki 1617-ben, Saūyniki 1634-ben, Soūiniki 1634-ben (= Sausininkai) (Maciejauskienė 2009: 178–179, 180). Ezért feltételezhető, hogy az iaūanis (*Jaūienai) forma inkább a történeti helynévi feljegyzésekben előforduló, jóllehet ritka, u és au váltakozásának következménye, vö. a következő bejegyzéseket: Wies Raukscie 1669-ben, Zaščianek Rauksčie 1731-ben, Wies Rukszt eliszki 1804-ben, Miejsce Raukštyszki 1804-ben, Rukjztaliszki ²²Arról, hogy a történeti oikonimák grafikai alakjainak kialakulását gyakran az írnokok hozzá nem értése, hibái és figyelmetlenségei okozzák, több történeti onomasztikai kutató is írt; vö. Zinkevičius 1977: 97; Maciejauskienė 1991: 119; 2009: 165; Garliauskas 1998: 194; Ragauskaitė 2005: 58; Palionis 2008: 27–28. Straipsniai / Articles 191 LAIMUTIS BILKIS 1814-ben, Rukštališkio I, szemben az 1925-ös alakkal (= Rūgšteliškis) (Garliauskas 2005: 1056–1057)23. A magánhangzók kettőshangzóval való visszaadásának más példái is ismertek, vö. de Leylucių 1688-ból (= Lolūčiai) (Garliauskas 2004: 162), de Mayzunų 1714-ből (= Mažiūnai) (Palionis 2008: 196). Az oikonim grafikai alakjainak legnagyobb változatossága a 17. század második felének és a 18. század elejének feljegyzéseiben tükröződik: a Jūjenai (de Iuieny, de Iuienny, de Iuienÿ, de yuianÿ) alak mellett előfordul a *Jūvenai (de Iuwieny, de Iuwienny de Juwieny, összesen 8 feljegyzés), *Junėnai (de Junieny, de Junieny, de Iuniānÿ, 4 feljegyzés), *Jugėnai (de Iugen̄y) és *Juvėnai vagy *Juvėnai (de Iuywieny) alak is. 1714-től következetesen a Jūjenai változatot használják, kivéve a már tárgyalt de villa Iēuny, de villa Iāuny alakokat 1736-ból. A történeti oikonimformák hitelesség szempontjából való értékelésekor mindenekelőtt megjegyzendő, hogy a XVII. század második felében rögzített de Iugen̄y, amelyet csak egyszer írtak le, és ugyanabban a bejegyzésben mellette szerepel a de Iuieny is, grafikai Iuieny változat lehet, amely a XVII. századig megfigyelhető, a magánhangzók között álló [j] g, gh betűkkel való visszaadásának hagyományát tükrözi (bővebben lásd Šinkūnas 2015: 197–244). Másfelől ez az írásmódbeli hagyomány csak az evangélikus református írásbeliségre volt jellemző (ugyanott: 220, 221, 225), ezért a de Iugen̄y írnoki elírás is lehet, mivel a történeti toponímiában a j helyett következetesen g-t író példát nem rögzítettek24. A de Iunieny, de Iunieny, de Iunianÿ formák megjelenése azzal magyarázható, hogy az [n] előtt álló [j]-t az írnok hallhatta és [n]-ként írhatta le: Jūjenai (Iuieny, Iuianÿ) → *Junėnai (Iunieny, Iunianÿ). Hasonló esetek, amikor nyilván a következő n hatására a megelőző j betűre változik, a történeti forrásokban is előfordulnak, vö. a de Jewanszany, de Jowenszany oikonimákat 1707-ből (= Jovaišōnys), a de Eygindancy formát 1738-ból (= Ēigirdonys) (Palionis 2008: 194), valamint a Casimiry Augucianis és Casimirus Angucianis személyneveket (Maciejauskienė 1991: 147). A v gyökerű változatokat (de Iuwieny, de Iuwieny, de Juwieny) a metrikakönyvekben meglehetősen rövid ideig, 1699–1705 között használták. Megjelenésük semmiféle fonetikai szabállyal nem indokolható. A történeti névanyagban vannak példák arra, hogy egy-egy betű helyett v-t (w-t) írtak, vö. az Balwierzyvski oikonimát 1744-ből (= Balbieriškis), a Symon Burba személynevet 1769-ből, fiát, a Jakub Burwa nevet 1785-ből (Palionis 2008: 261; Maciejauskienė 1991: 124). Az egyszer előforduló de Iuywieny forma a változatok írnok által létrehozott bizonyos kombinációjaként értékelendő: de Iuieny és Iuwieny. Így a tárgyalt változatok rövid ideig tartó vagy egyszeri használata, a történeti oikonímiában és antroponímiában előforduló hasonló torzulások, a következetes 23 Az u és au váltakozása a történeti antroponímiában is tükröződik, vö. ugyanazon családnév változatait: Walenty Gniuzis 1718-ból, Walenty Gnia wzys 1720-ból, Walenty Gniauzys 1728-ból, Walenty Gniawzus 1728-ból (Maciejauskienė 1991: 120). 24 Előfordulnak olyan esetek, amikor g-t írnak k helyett, vö. de Villa Lenki 1802-ből, Wies Linki 1805-ből és Wieś Lingi 1804-ből (= *Linkai) (Garliauskas 2005: 1052). 192 Acta Linguistica Lithuanica LXXXV A juj–/jūj– gyököt tartalmazó litván helynevek eredetéről egy formájának történeti, közigazgatási jellegű forrásokban való használata lehetővé teszi annak megállapítását, hogy a Jū́enai oikonimának jau–, jug–, jun–, juv–, juvo– (jujo–) gyökű lejegyzései minden valószínűség szerint a metrikakönyvi bejegyzések szerzőinek (írnokainak) a termékei, és nem kapcsolhatók a név élő nyelvbeli természetes fejlődéséhez. A jelenlegi oikonimát tükröző formákat a történeti forrásokban használták a leggyakrabban, valamennyi vizsgált metrikakönyvben nagy számban fordulnak elő, nemritkán más gyökváltozatokkal párhuzamosan, ezért feltételezhető, hogy a juj– gyök a valódi, etimológiai gyök. A Jū́enai falu nevének eredetét illetően mindenekelőtt arra kell felhívni a figyelmet, hogy a faluban nem jegyeztek fel olyan történeti személyneveket, amelyek gyökei vagy tövei teljesen egybeesnének az oikonim megfelelő szórészével. Egy anyakönyvben feljegyzett személynév azonban tanúskodhat e helynév személynévi eredetéről. Ez az 1699. évi, már említett bejegyzés: Sophia Juynicia de Junieny (VbKrJn 87). A Juenų faluból származó, így megnevezett keresztanya második személyneve, Juynicia (Juinyčia), a *Juynęyčia alkalomszerűen megrövidített alakja lehet, azaz: „[Jueno lánya]25”. A női személyek megnevezésének vizsgálata során nem találtak e konkrét esetet szemléltető példákat, más patronimikus képzők rövidítésére azonban vannak adatok; vö. a női személynév Chriftina Giedrociowna a férfi személynév Giedroyc (Giedroic) mellett, továbbá a személynevek: Heduis Giedrociowna, Anna Giedrociowa, Dorothea Ciulacia (Maciejauskienė 1991: 263, 265, 270). Mindenesetre a Sophia Juynicia de Junieny bejegyzés alapján arra lehet következtetni, hogy Juenųben olyan emberek éltek, akiknek második személyneve a juj– gyököt tartalmazta; ezért nagyon valószínű, hogy a Jū́enai oikonim a *Jū́enas személynévből keletkezett. A *Jū́enas ‘Jū́os, Jū́o vagy hasonló fia’ személynév gyökerének eredete nem világos. Litvániában még egy helynévben megtalálható a juj– gyök, ezért érdemes megvizsgálni annak élő nyelvből való lejegyzésének körülményeit és eredetének meghatározási lehetőségeit is. Amint már említettük, Kupiškis környékén a Lėvens folyó sietuvà- és užsūkis-neveiként a következőket jegyezték fel: Jū́a, Jū́ja, Jū́jos líṅkis. A helyneveket régen rögzítették. A XX. század eleji Būga-kartotékban a folyó sietuvà-neveként a Jū́ja, –õs²⁶ szerepel, míg az 1935-ben összeállított, Kupiškis járás Vežionys falu földrajzi neveit tartalmazó kérdőívben a folyórész²⁷ neveként a Jū́jos líṅkis áll, azzal a megjegyzéssel, hogy néha egyszerűen Jū́ja-ként mondják. Ilyen lejegyzések alapján nehéz eldönteni, milyen a helynév gyökerének valódi vokalizmusa. Mivel a toponima a feltételes hangsúly-visszahúzódási területen fekszik, ahol a hangsúly csak rövid végződésről húzódik vissza bármely hosszú, utolsó előtti szótagra, a Jū́ja, –õs változat mintha tanúskodhatna a valódi Jū́ja (Jū́jos) forma mellett, ezzel azonban ellentétben áll a változat ²⁵ A női leánykori nevekről, a nyelvjárási -yčia képzővel, lásd LKA II 121–122, 112. számú térkép. ²⁶ A lejegyző kezdőbetűi megegyeznek a falu nevének Jū́enai lejegyzőjének kezdőbetűivel – A. V. Úgy tűnik, ugyanarról az Antanas Vireliūnasról van szó. ²⁷ Leírták, hogy ez egy rétekkel benőtt, a mezőre vezető folyókanyarulat. A kérdőív adatközlői Vežionys lakói: Jonas Vireliūnas, Kazimieras Jonuška, Povilas Pėža és Jonas Kriaučiukas. Straipsniai / Articles 193 LAIMUTIS BILKIS Jūjos lińkis (nem Jūjos lińkis vagy Jūjos lińkis), és még inkább összezavarja a képet a Jūja lejegyzése, amelyet nem a területre jellemző hangsúly-visszahúzódási törvénynek megfelelően hangsúlyoztak²⁸; ezt ugyanabban a kérdőívben szereplő más helynevek hangsúlyozása tükrözi: a helyi lakosoktól lejegyzett hangsúlyos Luńka alakot a lejegyző Lanką-ra javítja, a Valka alakot pedig Valkà-ra. Az élő nyelvből származó lejegyzések alapján valószínűleg feltételezhető, hogy mindezek a változatok a helynév gyökmagánhangzóinak tényleges váltakozását mutatják: juj–/jūj–²⁹. A víznevek eredete nem világos. Mivel összetett forma is rögzítve van, nem zárható ki a személynévi eredet lehetősége sem: a *Jujà, *Jūjà személynévből és a litván lińkis ‘felszíni bemélyedés vagy kiemelkedés; szakadék, völgy, teknő; kanyar, kanyarulat’ szóból. Eredeti feltevésünket alátámasztaná a már tárgyalt Jujėnai oikonima lehetséges eredete a vele azonos gyökerű *Jujėnas személynévből. Másfelől ennek részben ellentmondanának az egyszerű nevek: Jūjà vagy Jujà, mivel a hasonló szerkezetű toponimák ritkán származnak személynevekből. A helynevek személynévi eredetének elméletét követve a juj– antropolexémát kapcsolatba lehet hozni a litván jui = ùi, uĩ indulatszóval, amely ‘érzelmek és érzések (félelem, fájdalom, hideg, meglepetés, elragadtatás stb.) kifejezésére szolgál’ (LKŽe). Érdekes, hogy az ùi Kupiškis és Miežiškiai (Panevėžys járás) környékéről is fel van jegyezve. Azt, hogy a csúfnévi eredetű személynevek és az indulatszók vagy hangutánzó szók kapcsolata lehetséges, olyan csúfnevek mutatják, mint Ajãgi, Ùfa, Ujùjui (Butkus 1995: 141, 429) és hasonlók. Nem zárható ki a személynevek kapcsolata a meglehetősen gyakori lengyel családnevekkel sem: Jujka, Jujeczka ← lengyel nyelvjárási jojczeć ‘panaszkodni; panaszkodni; nyöszörögni; betegeskedni’, Juja, Jujaniec, Jujanka, Jujeczko, Jujko (SNP IV 395–396). KÖVETKEZTETÉSEK 1. Az élő nyelv és a történeti források adatai alapján megállapítható, hogy a falu mai neve, a Jujėnai, a valódi, etimológiai forma, mivel ezt a helyi lakosoktól származó valamennyi lejegyzés és a történeti források bejegyzéseinek többsége tanúsítja. ²⁸ Az egyszerű, utolsó előtti rövid szótagot tartalmazó változat hangsúlyozása *Jūjà kellene legyen, vö. ugyanebben a kérdőívben az élő nyelvből lejegyzett Salà helynevet, amely a nyelvjárási és a köznyelvi formák rovatában egyaránt azonos hangsúlyozású. ²⁹ Amint már említettük, a Jujėnai oikonimát és a Jūja víznevet a Būga-kartoték ugyanaztól a személytől – minden valószínűség szerint Antanas Vireliūnastól, a nyelvésztől – rögzítette, ezért ez további extralingvisztikai érv lehet a gyök apofóniájának alátámasztására. ³⁰ Személynevek egyes számú alakjaiból több tucat víznév keletkezhetett, például a Gėdyudas, Jánka, Jonėlis, Vaidótas, Adomáitis, Býgaudas, Bijõtas, Višágin­as folyónevek (Vanagas 1981: 35, 63, 110, 134, 137, 358, 388) és mások; bővebben lásd Vanagas 1970: 47–49. 194 Acta Linguistica Lithuanica LXXXV A juj-/jūj- gyökerű litván helynevek eredetéről 2. A történeti lejegyzések alapján formálisan visszaállíthatók az oikonima következő alakjai: *Jau̇enai, *Juvėnai (*Juivėnai), Juvėnai, *Junėnai, *Juvėnai, *Jugėnai, *Jējūnai, amelyek azonosságát tanúsítja, hogy a közeli környéken nincsenek ilyen nevű falvak, hogy e változatok mellett ugyanazon személyeket (személyneveket) tüntetik fel, valamint hogy ugyanabban a bejegyzésben több alakot is használnak. 3. Az oikonima történeti (egyházi anyakönyvi) változatai, amelyekben jau-, jug-, jun-, juv-, juju- (juiv-) szerepel, minden valószínűség szerint az írnokok termékei; megjelenésüket a név fonetikai sajátosságai, az írásmódbeli hagyomány vagy a hozzá nem értésből fakadó elírások határozták meg. 4. Juvėnai – minden valószínűség szerint személynévi eredetű oikonima, amely a *Jujenas személynévből származik; ezt az eredetlehetőséget a juj gyökű történeti női személynév, a Sophia Jujnicia 1699-ből = nyelvjárási *Jujnyčia ← *Jujėnyčia ‘Jujėnas lánya’ támasztja alá, amely e falu lakosát jelöli. 5. Nem zárható ki, hogy a Jujà, Jūjà, Jūjos lūnkis víznevek a juj-/jūj apofóniát tükrözik; a rögzített összetett forma miatt feltételezhető, hogy a *Jujà, *Jūjà. személynévből származnak. RÖVIDÍTÉSEK avd. – személynév; dial. – nyelvjárási; interj. – indulatszó vagy hangutánzó szó; lenk. – lengyel; liet. – litván; prvd. – csúfnév; pvd. – családnév; r. – járás; vv. – helynév IRODALOM ÉS FORRÁSOK BgK – Kazimiero Būgos nomina propria kartoteka. A Litván Nyelvi Intézet Balti Nyelvek és Névkutatási Központjának archívumában őrzik. Bilkis Laimutis 2020: A Ẏuoliai falunév eredetéről. – Acta Linguistica Lithuanica 83, 178–192. Bilkis Laimutis 2020a: A Jędžiotai falunév fejlődéséről és eredetéről. – Lituanistica 66, 4(122), 275–287. Butkus Alvydas 1995: Lietuvių pravardės, Kaunas: Æsti. Straipsniai / Articles 195 LAIMUTIS BILKIS Endzelīns Jānis 1956: Lett SZSZK helynevei 1(1), Riga: a Lett SZSZK Tudományos Akadémiájának kiadója. Gar­liauskas Vidas 1998: Litván oikonimformák nem litván XVI–XIX. századi forrásokban. – Lietuvių kalbotyros klausimai 40, 123–204. Gar­liauskas Vidas 2004: A Molėtai-templom 17. századi keresztelési és házassági anyakönyve, Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadóintézet. Gar­liauskas Vidas 2005: Tauragnų járás falunevei a történeti forrásokban, Tauragnai, Vilnius: Versmė, 1041–1063. Hołowiński Ignacy 1854: [Ignatijus Hołowińskis telšiųi és žemaitijai püspökség helyneveinek kéziratos jegyzéke]. A Litván Nyelvi Intézet Balti Nyelvek és Névkutatási Központjának archívumában őrzik. ISNP – Internetowy słownik nazwisk w Polsce, szerzők: B. Czopek-Kopciuch, H. Górny, M. Magda-Czekaj, E. Palinciuc-Dudek, K. Skowronek, E. Supranowicz. A Lengyel Tudományos Akadémia Lengyel Nyelvi Intézete. Online hozzáférés: https://nazwiska.ijp.pan.pl/. Jonas Jurkštas 1985: Vilniaus vietovardžiai, Vilnius: Mokslas. Juknevičius Petras 2020: A Karsakiškis elöljáróság lakott helyei, Panevėžys: „25. képkocka” Reklámügynökség. KGGS – Списокъ населеннныхъ местъ Ковенской Губернии, Ковна: Въ Типографіи Губернскаго Правленія, 1892. LATS – Lietuvos TSR administracinis-teritorinis suskirstymas, szerk. P. Bikelis, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 1959. LATSŽ – Lietuvos TSR administracinio-teritorinio suskirstymo žinynas 2, szerk. Z. Noreika, V. Stravinskas, Vilnius: Mintis, 1976. LAV – Litvánia lakott helyei, Kaunas: A. Bako nyomdája, 1925. LKA III – Lietuvių kalbos atlasas 3. Morfologija, a szöveg szerzői: S. Ambrazas, G. Belickienė, E. Grinaveckienė, A. Jonaitytė, J. Lipskienė, K. Morkūnas, B. Vanagienė, A. Vidugiris, felelős szerkesztő: K. Morkūnas, Vilnius: Mokslas, 1991. LKŽe – Lietuvių kalbos žodynas 1–20 (1941–2002), szerkesztőbizottság: G. Naktinienė, J. Paulauskas, R. Petrokienė, V. Vitkauskas, J. Zabarskaitė, főszerkesztő: G. Naktinienė, elektronikus változat, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2008 (frissített változat, 2017). Online hozzáférés: https://ekalba.lt/lietuviu-kalbos-zodynas. LPDB – Lietuvių pavardžių duomenų bazė. Online hozzáférés: https://ekalba.lt/pavardziu-duomenu-baze/. Maciejauskienė Vitalija 1991: A litván vezetéknevek kialakulása, Vilnius: Mokslas. 196 Acta Linguistica Lithuanica LXXXV A juj–/jūj– gyökerű litván helynevek eredetéről Maciejauskienė Vitalija 2009: Oikonimák a Lankeliškiai plébánia XVII. századi egyházi könyvében. – Archium Lithuanicum 11, 159–188. Palionis Jonas 2008: A Punia plébánia XVII. század végi – XVIII. század első felében használt személy- és helynevei, Vilnius: Vilniusi Egyetem. Ragauskaitė Alma 2005: XVI–XVIII. századi kaunasiak személynevei, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Razmukaitė Marija 1993: A patronimikus képzős személynevekből keletkezett oikonimák elterjedése Litvániában. – Lietuvių kalbotyros klausimai 32, 133–165. SG XV (2) – Słownik geograficzny Królestwa Polskiego i innych krajów słowiańskich 15(2), B. Chlebowski szerkesztésében, Warszawa: Druk „Wielku“ Nowy–Świat Nr. 61, 1902. Sinkevičiūtė Daiva, Račickaja Veslava 2014: A litván kételemű nevek eredetéül szolgáló személynevek és töveik lejegyzésének sajátosságai a vilniusi új polgárok és kezesek 1661–1795. évi jegyzékében. – Archium Lithuanicum 16, 295–322. SNP IV – Słownik nazwisk współcześnie w Polsce używanych 4, összeállította K. Rymut, Kraków: Polska akademia nauk, Instytut języka polskiego, 1993. Staltmane Velta E. 1981: Сталтмане Велта Э. Латышская антропонимия. Фамилии, Москва: Наука. Šakenis Konstantinas 1935: Vabalninkas és környéke a múltban. Litvánia függetlenségének visszanyeréséig, Kaunas: Lietuvos istorijos draugija, (Praeities biblioteka 2). Šinkūnas Mindaugas 2015: A litván ortográfia különbségei a katolikus és az evangélikus református írásokban (XVI–XVII. század): a /j/ mássalhangzó és az /ai/, /ei/ kettőshangzók írása. – Baltistica 50(2), 197–244. Vanagas Aleksandras 1970: A Litván SZSZK hidronimáinak képzése, Vilnius: Mintis. Vanagas Aleksandras 1981: A litván hidronimák etimológiai szótára, Vilnius: Mokslas. VB I – A két világháború közötti Vezeték- és Helynévbizottság Alytus, Biržai és Kaunas megyéből gyűjtött lakotthelynév-jegyzékei (ügyiratok) 1. A Litván Nyelvi Intézet Balti Nyelvek és Névkutatási Központjának archívumában őrzik. VbE – [A Vabalninkas kerület XIX. század első felében készült földrajzi tervének magyarázata], LVIA F. 525, Apr. 8, B. 1304. VbI – [A reformátusokhoz tartozó Vabalninkas kerület birtokainak 1698. évi leltára], LVIA F. 525, Apr. 8, B. 135. VbII – [A Vabalninkas kerület mezővárosának és falvainak 1705. évi leltára], LVIA F. 525, Apr. 8, B. 136. Straipsniai / Articles 197 LAIMUTIS BILKIS VbKr₁ₙ – [A Vabalninkas plébánia keresztelési és házassági anyakönyvi bejegyzéseinek könyve. 1624–1741]. Online hozzáférés: http://www.genmetrika.eu/galerija_metr/Vabalninko_kriksto_1624–1741. VbKr₁ – [A Vabalninkas plébánia keresztelési anyakönyvi bejegyzéseinek könyve. 1678–1689]. Online hozzáférés: http://www.genmetrika.eu/pdf/vabalninko_1678–1689_gimimo.pdf. VbKr₁₁ – [A Vabalninkas plébánia keresztelési anyakönyvi bejegyzéseinek könyve. 1721–1742]. Online hozzáférés: http://www.genmetrika.eu/galerija_metr/Vabalninko_kriksto_1721–1742. VbKr₁₁₁ – Liber Regenerationis seu Ad Parochialem Ecclesiam Vobolnicensem Sem Baptizatorum per me Stephanum Thaddaeum Kudrycki Decanum Kupiscensem Parochũ Vobolnicensem Comparatus atque Anno Dñi 1742. Ætatis 51mo Presbyteratũs 25to Regimis 12mo Publico Usuj Applicatus Ad M. D. G. B. V. M. H. [A Vabalninkas plébánia keresztelési anyakönyvi bejegyzéseinek könyve. 1743–1761]. Online hozzáférés: http://www.genmetrika.eu/pdf/1743–1761_gimimo.pdf. VK – Az élő nyelvből gyűjtött helynevek betűrendes kartotéka. A Litván Nyelvi Intézet Balti Nyelvek és Névkutatási Központjában őrzik. Zinkevičius Zigmas 1977: Litván antroponímia. A vilniusi litván személynevek a XVII. század elején, Vilnius: Mokslas. Zinkevičius Zigmas 2008: Litván személynevek, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. A juj-/jūj- gyökerű litván helynevek eredetéről ÖSSZEFOGLALÁS A litván köznyelvből több, juj-/jūj gyökerű helynevet jegyeztek fel: a Jujėnai oikonimát, amely egy Panevėžys járásbeli falut jelöl, valamint a Lėvuo folyó sietuvà vagy užsūkis (‘folyómedence vagy kanyarulat’) néven ismert szakaszának neveit (változatait), a Jujà, Jūjà, Jūjos linkis, amelyeket a Kupiškis járásbeli Vėžionys faluban rögzítettek. A Lett helynevek szótára tartalmazza a Jujas nevet, egy Dundaga környéki egytanyás település nevét, amely feltehetőleg a litván Jujėnai falunévből ered. A juj-, jūj- gyökerű litván helynevekről eddig semmit sem írtak; mindeddig csak a lett helynév és a litván oikonima közötti etimológiai kapcsolat megállapításának lehetőségét vetették fel. A Jujėnai falunevet először a helyi lakosok beszédéből rögzítették a XX. század elején, majd 1935 körül; a háború után is többször feljegyezték. A beszélt nyelven alapuló közigazgatási forrásokban az oikonima alakja nem 198 Acta Linguistica Lithuanica LXXXV A juj-/jūj- gyökerű litván helynevek eredetéről szintén nem változik. Így megállapítható, hogy a 20.th század első felében már rögzült egyetlen forma volt, és ma is ezt használják a beszélt nyelvben. A 17.th és 18.th század több forrásának alapos elemzése azt mutatja, hogy a jelenlegi Jū̄nėnai oikonimának a plébániai anyakönyvekben a feljegyzett változatok széles skálája található: de Iaū̄ianis, de Iugený, de Iuieny, de Iuienny, de Iuwįeny, de Junieny, de Iuwieny, de Iunianý, de Iuiany, de Iuajany, de villa Iē̄uny, de villa Iā̄iuny stb. Ez vezet a következő formák formális rekonstruálásához: *Jaū̄jėnai, Jū̄jėnai, *Jujvėnai, *Jūnėnai, *Juvėnai, *Jugėnai, *Jė̄ūnai. A történeti közigazgatási forrásokban szereplő Iuiany, Юняи, Iujany alakok az egyetlen oikonimára, a Jū̄jėnai névre utalnak. A falunév változatainak többsége rövid ideig vagy egyszer fordul elő, hasonló torzulási esetek jelennek meg a történeti oikonímiában és antroponímiában, továbbá egyetlen forma következetes használata figyelhető meg a történeti közigazgatási forrásokban; mindez lehetővé teszi annak megállapítását, hogy a Jū̄jėnai oikonima *jau-, *jug-, *jun-, *juo-, *jujo gyökerű lejegyzései nagy valószínűséggel a plébániai anyakönyvi bejegyzések szerzőinek (írnokainak) létrehozásai, és nem hozhatók kapcsolatba a név köznyelvi természetes fejlődésével. A mai oikonimát tükröző formákat a történeti forrásokban használták a leggyakrabban; valamennyi vizsgált plébániai anyakönyvben nagy számban fordulnak elő, és gyakran más gyökváltozatok mellett jelennek meg. Ezért feltételezhetjük, hogy a juj gyök a valódi, etimológiai gyök. A plébániai anyakönyvben egy olyan személynevet is feljegyeztek, amely tanúsíthatja e helynév antroponimikus eredetét. Ez az 1699-re keltezett Sophia Juynicia de Junieny bejegyzés. Ez a Jujėnai faluból származó keresztanya második személyneve – Juynicia (Juinyčia) –, amely a *Jujėnyčia alakból sporadikusan megrövidült forma lehet, vagyis ‘Jujėnas lánya’. A Jujā, Jujà, Jūjos lį̄kis víznevek etimológiája nem világos. A köznyelvből származó lejegyzések arra utalnak, hogy a fenti változatok mindegyike esetleg a toponima juj-/jūj- gyökerének tényleges magánhangzó-váltakozását mutatja. Mivel összetett forma is rögzítve van, érdemes számításba venni a *Jujā, *Jujà személynévből és a litván lį̄kis ‘felszíni bemélyedés vagy kiemelkedés; szakadék, völgy; kanyar, kanyarulat’ szóból való antroponimikus eredet lehetőségét. Ezzel szemben részben ellentmondanának az egyszavas víznevek, a Jūjā, Jujà, mivel a hasonló szerkezetű helynevek ritkán származnak személynevekből. Beérkezett 2021. október 28-án. LAIMUTIS BILKIS Litván Nyelvi Intézet Petro Vileišio utca 5., LT–10308 Vilnius, Litvánia [email protected] Straipsniai / Articles 199