„Siens“ ‘šienas’ Latvijos vietovardžiuose

ANTA TRUMPA A Lett Egyetem Lett Nyelvi Intézete ORCID-azonosító: orcid.org/0000-0001-6022-0433 Kutatási területek: onomasztika, szemantika, történeti lexikológia, lexikográfia. DOI: doi.org/10.35321/all85-09 SIENS ‘SZÉNA’ LETTORSZÁG HELYNEVEIBEN¹ A siens ‘széna’ lexéma lett helynevekben ÖSSZEFOGLALÁS A tanulmány azokat a lettországi helyneveket tekinti át, amelyek alapját a siens ‘széna’ lexéma alkotja. A tanulmány célja e helynévcsoport motivációs tendenciáinak vizsgálata, valamint annak megállapítása, hogy a mikrotoponimák rövid életűsége jellemző-e a siens lexémát tartalmazó helynevekre is. A tanulmány részletesen tárgyalja a Lettországban gyakori Siena purvs ‘szénás mocsár’ helyneveket, elterjedésük egyenlőtlenségét Lettország régióiban, valamint e jelenség okait. Megállapítást nyer, hogy a siens elemet tartalmazó helynevek többségének motivációja egyszerű: olyan rétek, mocsarak, tópartok és szigetek nevei, ahol szénát kaszáltak, továbbá olyan hidaké, amelyeken szénát szállítottak stb.; a Siena purvs típusú helynevek viszont alaposabb vizsgálathoz szolgáltatnak anyagot: elterjedési területük tanúskodik a lettországi régiókra jellemző gazdálkodási különbségekről, emellett e helynevek metaforikus használata sem ritka. A kutatás azt mutatja, hogy a mocsarak nevei életképesebbek a többi mikrotoponimánál: számos mocsár ma is a Siena purvs nevet viseli, jóllehet ott már nem kaszálnak szénát. KULCSSZAVAK: lettországi helynevek, mikrotoponimák, helonimák, helynévi motiváció, helynevek életképessége. ANNOTÁCIÓ A tanulmány a lett helynevek egy olyan csoportját tárgyalja, amelyek a siens ‘széna’ lexémán alapulnak. A fő célkitűzések e helynevek motivációját meghatározó fő tendenciák elemzése, valamint annak megállapítása, hogy a mikrotoponimák gyors eltűnésének tendenciája erre a csoportra is jellemző-e. ¹ A tanulmány a Litván Állami Kutatási Program „Lietuvių valoda” (VPP-IZM-2018/2-0002. sz.) projektje alapján készült. Straipsniai / Articles 169 ANTA TRUMPA A tanulmány elsősorban a széles körben elterjedt Siena purus ‘szénás mocsár/láp’ helynévre, annak Lettország különböző régióiban tapasztalható eltérő elterjedésére és ennek okaira összpontosít. A siens ‘széna’ szót tartalmazó helynevek motivációja általában meglehetősen nyilvánvaló – e neveket olyan réteknek, mocsaraknak vagy szigeteknek adták, ahol szénát kaszáltak; olyan hidaknak, amelyeken keresztül a szénát szállították stb. Mindazonáltal a Siena purus helynév további kutatásokhoz is anyagot szolgáltat – elterjedési területe Lettország különböző régióinak eltérő mezőgazdasági hagyományait mutatja; emellett gyakran metaforikusan is használták. A vizsgálat megerősíti, hogy a mocsarak és lápok nevei tovább fennmaradnak, mint más mikrotoponimák. Több mocsár megőrizte a Siena purus nevet annak ellenére, hogy ott már nem kaszálnak szénát. KULCSSZAVAK: lett helynevek, mikrotoponimák, helonimák, helynévi motiváció, helynevek életképessége. 1. BEVEZETÉS Még nemrégiben is a mezőgazdaság volt a vidéki litván régiók lakosságának legfontosabb foglalkozása, ezért nem meglepő, hogy a toponímiában, különösen pedig a mikrotoponímiában, találhatók a siens ‘széna’ szóval alkotott elnevezések. E fő állati takarmány nevével még néhány évtizeddel ezelőtt is viszonylag gyakran találkoztak, amikor anyagot gyűjtöttek a Litván Helynévszótár kartotékához (LVVK), amely e kutatás legfontosabb forrása. Bár a helynevek a tulajdonnevek rendszerének részét képezik, amelyben meglehetősen gyakran fordulnak elő régi nyelvi sajátosságok, például archaikus jövevényszavak vagy napjainkra kihalt örökölt lexémák, a mikrotoponímia mégis erőteljesebben változik. A 20. század folyamán és a 21. század elején különösen gyorsan változtak a rétek és erdők nevei, miközben maguk a jelölt valóságok is eltűntek: a rétek elmocsarasodtak vagy szántófölddé alakították őket. Emellett a kisebb objektumok nevei gyakran helyi jellegűek voltak és maradtak, csak egyetlen család használta őket. A mikrotoponimák rövid életkoráról a lett nyelvészek már csaknem egy évszázada különböző véleményeket fogalmaznak meg, attól tartva, hogy minden egyes földreformmal egyre több rét és más kisebb topoobjektum neve vész el (Ančītis 1933: 41; Draviņš 1939: 411; Štrausa 2013: 490 stb.). A mikrotoponimák eltűnése természetesen nem csupán Lettországra jellemző jelenség. Németország mikrotoponimáinak változatossága például jelentősen csökkent a falusi területek 20. század 60–70-es éveiben végrehajtott átszervezése után (németül Flurbereinigung), amikor a mezőgazdaság hatékonyabbá tétele érdekében sok kisebb földdarabot nagyobbakká egyesítettek; ennek következtében számos korábbi szántó- és rétnév csak levéltári anyagokban és a múlt század térképein maradt fenn (például lásd: Bingenheimer 1996: 9; Greve 2016: 4). 170 Acta Linguistica Lithuanica LXXXV A „siens” ‘széna’ a lettországi helynevekben A tanulmány célja: 1) megállapítani, hogy a mikrotoponimák hirtelen csökkenésének tendenciája jellemző-e a siens lexémát tartalmazó lett helynevekre is, továbbá felmérni a vizsgált helynevek korát és életképességét. Összehasonlító módszerrel a lett helynévszótár kartotékának (lásd LVVK) adatait – amelyeket főként a 20. század 50–70-es éveiben gyűjtöttek – egyes esetekben korábbi anyagokkal, például különböző 19. századi és 20. század eleji térképekkel (pl.: BTКРИ 1866; KWR 1914–1919), valamint modern adatbázisokkal vetjük össze: a Lett Geotérinformatikai Ügynökség anyagaival (LĢIA adatbázisa, LĢIA térképe), a helynévgyűjtő akciók és az adatközlők által javasolt helynevek (TVDB) adatbázisainak anyagával; 2) a toponimák szemantikai elemzésének módszerével megvizsgálni a siens lexikai motivációjának tendenciáit², a helynévgyűjtők és adatközlők által szolgáltatott, a helynevek lehetséges motivációjáról tanúskodó adatok alapján, valamint megállapítani, hogy e helynévcsoport tükrözheti-e a korábbi idők Lettországára (vagy annak valamely régiójára) jellemző gazdálkodási sajátosságokat. A vizsgált helynevek elterjedési területének vizualizálására kartográfiai módszert alkalmazunk. 2. A SIENS ‘SZÉNA’ ELEMET TARTALMAZÓ LETT HELYNEVEK LEXIKAI MOTIVÁCIÓJA Az LVVK adatai szerint a siens szó és a különböző topoobjektumok kapcsolata a lett helynevekben nem egyforma: a siens szót tartalmazó helynevek többségét (az összesen 134 helynévből 102-t, vagyis 77%-ot) a Siena purus ‘szénás láp’ elnevezés alkotja; ezzel főként mocsarakat neveznek meg, de ezen a néven réteket, erdőket, házakat, sőt falvakat is feljegyeztek. Az LVVK-ban a siens szó más földrajzi kategóriák nomenklatúraszavaival való kapcsolatai sokkal ritkábbak – 4 rét neve Siena pļava ‘szénás rét’, 4 objektumé Siena sala ‘szénasziget vagy szénásfalu’, 3 tavacskáé Siena dīķis ‘szénás tavacska’, 3 tóé ugyanezzel a névvel Sienezers ‘szénató’, 2 folyóé Sienupe ‘szénafolyó’, 1 úté Siena ceļš ‘szénás út’, 1 téré Siena laukums ‘szénás tér’, 1 hídé Siena tilts ‘szénás híd’ stb. (LVVK). ² A balti nyelvek mikrotoponimáinak motivációját az utóbbi években több onomasztikai kutató vizsgálta, akik e témának önálló tanulmányokat vagy nagyobb munkák fejezeteit szentelték, például Sanda Rapa (Rapa 2013), Laimutis Bilkis (Bilkis 2019), Dalia Sviderskienė (Sviderskienė 2016, 2017, 2019). Más országokra, különösen Németországra is jellemző, hogy egyes régiókban mikrotoponimákat gyűjtenek és különböző szempontok szerint, többek között motivációjuk feltárásával vizsgálják őket (pl.: Aehnlich, Meineke 2015; Meineke, Tiefenbach 2011). Straipsniai / Articles 171 ANTA TRUMPA 2.1. A SIENA PĻAVA ‘SZÉNÁS RÉT’, A SIENA TILTS ‘SZÉNÁS HÍD’, A SIENA CEĻŠ ‘SZÉNÁS ÚT’ STB. HELYNEVEK LEXIKAI MOTIVÁCIÓJA Valószínűleg nem kell csodálkoznunk azon, hogy a kartotékban a Siena pļava ‘szénás rét’ név olyan ritkán fordul elő – mindössze négyszer. Mivel korábban falun a réteket elsősorban az állatok takarmányozására, pontosabban szénakészítésre használták, természetes, hogy a rétek többsége kaszálórét volt, ezért a siena pļava ‘szénás rét’ elnevezést minden bizonnyal közszónak ³ tekintették. Ezért célszerűbb volt a réteket valamely más, jellegzetesebb tulajdonságuk kiemelésével elnevezni, például a Pinkiben található Purene ‘mocsári gólyahír’ nevű rétet (1969) valószínűleg az ott növő mocsári gólyahírról nevezték el, vagy a Stienében található Viļķ gals ‘farkasok vége’ nevű rétet, amely házak közelében terült el, és a házak neve Vilki ‘farkasok’ volt (1957). A széna szemantikájához kapcsolódó helynevek motivációja meglehetősen világos lehet: rétek és mocsarak, tavak és szigetek, ahol szénát kaszáltak, valamint hidak, amelyeken szénát szállítottak. A helynévkartotékban rögzített adatközlői adatok pontosítják e motivációs jelentéseket. Így a Satiniņiben található Siēna ceļš ‘szénás út’ valóban „az az erdei út volt, amelyen az erdei rétekről szénát szállítottak” (1953); az Ežernieki község Ežēzero környékén található Siena sala ‘szénasziget’ || orosz Cенокос nevű helynevet azzal magyarázták, hogy „itt szénát kaszáltak” (1962, 1979); az Aknystában található Siena laukums ‘szénás tér’ nevű legelő pedig olyan hely volt, „ahol a háború után állami szénaátvevőhely működött”; e helynév és motivációjának rögzítésekor a helyiek még ezt mondták: „Joāzaņ guļ’is uz s’ina laukumu” ‘a teheneket a szénás térre kell hajtani’ (1979) – vagyis látható, hogy bizonyos események vagy helyek eleven emléke még 30 év elteltével sem halványul el. Több évtizeddel korábbi eseményekről tanúskodik a Siena tilts ‘szénás híd, szénahíd’ neve Alsvikiben, valamint a Siena tilta gravas ‘a szénás híd árkai’ és a Siena tilta upīte ‘szénahíd-patak’ elnevezés is (LVVK): „a név a második világháború idején keletkezett – itt ingovány volt, a katonák szénát hordtak bele, és így hidat építettek” (1972). A Siena tirgus ‘szénapiac’ szókapcsolat helynévként Lettország különböző városaiban – Rigában, Ventspilsben, Liepājában, Jēkabpilsben – terek és kisebb terek nevében maradt fenn. Ezek a nevek arra emlékeztetnek, hogy egykor élő hagyomány volt a széna értékesítése a városok erre kijelölt terein. Igaz, az utcák, terek és ³ Igaz, más népek toponímiájában is előfordulnak olyan rétnevek, amelyek alapját a ‘széna’ jelentésű köznevek alkotják, például a fehérorosz Сенажа́ць, egy rét a Homeli járásban, illetve Сенако́с, egy rét a Minszki járásban (MiБ 219). 172 Acta Linguistica Lithuanica LXXXV A „Siens” ‘széna’ a lett helynevekben A terek neveit csaknem soha nem vették fel a lett helynévkartotékba, ezért ilyen helynév a kartotékban nem található; rögzítették azonban például az eltűnt lettországi helyeknek szentelt Zuduši Latvija weboldalon (ZL), valamint a Tautas vietvārdu datubāze adatbázisban (TVDB), amelybe a vidéki régiók lakói maguk is beírhatják az általuk ismert helyneveket. A Sātini környéki erdő Siēn-kaudzes priedes ‘szénakazlak fenyvese’ (1953; vö. az Sienkaudzes priede nevű erdővel, Plāķis 1936: 155, 156) nevének valódi motivációja nem világos. Mivel a kartonon nincs magyarázat, csak feltételezhetjük, hogy a név vagy metaforikus – az ott növő fák a szénakazal alakjára emlékeztettek –, vagy metonimikus – valahol az erdő közelében, egy tisztáson, kazlakban tartották a szénát. A Ružina erdejének mocsaraiban található hegy S‘ina d‘iegl‘is‘ (meža purūš, 1960) feltehetőleg egy leégett erdőterületet jelöl, ahol a tűz után fű nőtt és szénát kaszáltak; erre enged következtetni a d‘ēglis szó egyik jelentése: ‘leégett terület, tűzvész által sújtott hely’ (ME I 461). 2.2. A SIENA PURVS ‘SZÉNÁS MOCSÁR’ HELYNEVEK LEXIKAI MOTIVÁCIÓJA ÉS ELTERJEDÉSE Amint már említettük, a Lettországban a siens elemet tartalmazó helynevek között túlsúlyban vannak a Siena purvs ‘szénás mocsár’ elnevezések. E helyneveket az objektumkategóriák és a kartotékban rögzített helynévi motiváció leírása szerint áttekintve kiderül, hogy nem minden Siena purvs nevű földrajzi objektum olyan mocsár, ahol korábban szénát kaszáltak; az esetek egyharmadában ezzel a névvel nedves, elmocsarasodott réteket jelöltek, amelyek gyakran folyók vagy tavak partján, illetve erdőszéleken terültek el. Például a daudzei Siena pūrs jelentése „mocsaras rét” (1961); a dignajai Siena pūrvs „Mikainės falun túli mocsaras rétek” (1961); a Sinuolės Siena pūrvs „mocsaras erdei rét Kračių tanyájának határában, a háztól északra” (1980); a viesienai Siena pūrvs „mocsaras rét” (1970); a preiliui Siena purvs pedig „mocsaras rét a Jašare folyó menti földeken, keleti irányban” (1979). A folyóparti rétek nyilván nedvesek és mocsárra emlékeztetnek, ezért feltételezhető, hogy az ilyen nedves, kaszált területeket a pejoratív konnotációjú pelkė ‘mocsár’ nomenklatúraszóval alacsonyabb minőségű rétekként írták le. A lett helynevekben megjelenő hasonló metaforikus absztrakciókat Sanda Rapa is áttekintette (Rapa 2013: 54; Rapa 2017: 63). Az is lehetséges azonban, hogy az esetek egy része metonimikus: a kiszáradó mocsár rétté válik, vagy az ilyen nevű rét egy mocsár mellett található. Ezeket az eseteket a lett mikrotoponímia összefüggésében S. Rapa és Ojaras Straipsniai / Articles 173 ANTA TRUMPA Bušas is leírta (Rapa 2017: 67; Bušs 2019: 348). Azt, hogy a nedvesebb erdőket mocsárnak nevezik, Valija Dambė is megemlítette a Blydenės község helyneveiről szóló tanulmányában (Dambė 2012: 32). A réteknél valamivel gyakrabban mocsarakat neveznek Siena puros néven. A kartotékban többnyire nincs magyarázat vagy megjegyzés arra, miért nevezték így a mocsarat; feltehetően magától értetődőnek számított, hogy ezekben a mocsarakban szénát kaszáltak. Ritkán azonban magyarázatot is fűznek hozzá, például a bejai Siena puros mocsár nevét a következő megjegyzés egészíti ki: „az erdő közepén, a Krut-upė közelében fekvő mocsár; száraz nyarakon szénát kaszálnak benne” (1961), vagy a taurkalanėi Siēna pur̃vis mocsárét: „a Penderiai-tanya előtt, nagy, részben lecsapolt mocsár; korábban itt szénát kaszáltak” (1961). A lettországi növénytermesztés történetéről szóló kutatásokban (Gustiņa 2016, Dumpe 1985 stb.) az a vélemény jelenik meg, hogy Lettországban a természetes gyepterületek rendszerint folyók vagy tavak közelében alakulnak ki, míg más rétek emberi tevékenység eredményeként, erdők kivágásával jönnek létre. Mivel az elmúlt évezredben a növénytermesztés jövedelmezőbb volt az állattenyésztésnél, minden szántásra alkalmas területet szántófölddé alakítottak, a rétek számára pedig a nehezebben megközelíthető helyeket – folyópartokat, mocsarakat – hagyták meg (Gustiņa 2016: 66). „Mivel a gazdaságoknak szükségük volt szénára, minden olyan területet lekaszáltak, ahol fű nőtt: a növényzettel benőtt tópartokat, a kisebb mocsarakban növő sásosokat és a hangásokat is” (Gustiņa 2016: 67–68). Ez a gazdálkodási mód egészen a 20. század 20–30-as éveiig fennmaradt, amikor „a rétek művelésével vagy a legelők új módszerekkel történő megmunkálásával több takarmányt nyertek, és fokozatosan csökkent az igény arra, hogy minden fűvel benőtt földdarabot erre használjanak. Így a kevésbé termékeny réteket lassanként elhagyták, időnként pedig be is erdősítették” (Gustiņa 2016: 68). A népdalok anyagára alapozott, Helga Grasė által a lettországi különböző régiók rétjeiről és a réteken végzett munkákról készített folklorisztikai kutatásban szintén szerepelnek az elmúlt évszázadban kaszált mocsárrétek. A kutató megállapítása szerint a lettek a mocsárréteket rossznak tartották, és megvetően beszéltek róluk, valamint kaszálóikról: Ni man tī̀k tā pļaviņa, / Ni pļaviņas pļavējiņi: / Purē bija tā pļaviņa, / Zili meļļi pļavējiņi 28666,3 (Nē man mjela ta pjevēle / Nē tos pievos pļovējēlai / Pelkē buvo ta pjevelē / Pamēlē juodi pjovējai) (Grasė 1937: 169). A kutató szerint a népdalokban Lettország minden régiójában megénekelték a mocsárréteket, beleértve Zemgalét is, mintegy megerősítve, hogy ezeket – úgy tűnik, a legrosszabb réteket – egy bizonyos történelmi időszakig Lettország egész területén kisebb-nagyobb mértékben használták. A kurföldi Stendében született lett nyelvész és kulturális munkás, Kārlis Draviņš azonban úgy emlékszik, hogy „a kisebb mocsarakat nem tekintették rétnek, és nem is nevezték annak. Ha valamelyiket mégis lekaszálták, nem a széna miatt tették, hanem a fűfélékért, amelyekkel matracokat tömtek” (Draviņš 2000: 179). 174 Acta Linguistica Lithuanica LXXXV A „Siens” ‘széna’ a lett helynévanyagban Arról, hogy a mocsarak kaszálásának intenzitása Lettország különböző részein valóban eltérő lehetett, a lett helynévszótár kartotékának (LVVK) anyaga tanúskodik. 1. ÁBRA A lettországi helynevekSiena purvs ‘szénás mocsár’ elterjedési területe⁴ Ha a térképen (lásd az 1. ábrát) feltüntetjük az összes Siena purvs helynevet – a mocsarakat, a réteket és más objektumokat egyaránt –, informatív kép tárul elénk. Kiderül, hogy az ezzel a névvel jelölt földrajzi objektumok meglehetősen tömören, főként Lettország keleti részén fordulnak elő: Latgaléban, Szelóban, Kelet-Vidzেমében és Zemgale keleti peremén összefüggő areált alkotnak. Ha ezt a térképet összevetjük a „Cits ģeogrāfijas skatījums” honlapon közzétett lettországi mocsártérképpel (lásd LPK), amelyből látható, hogy a mocsarak sűrűbben vagy ritkábban Lettország egész területén eloszlanak, megállapíthatjuk, hogy a Siena purvs helynevek elterjedési területe nem a mocsarak lettországi elterjedését mutatja, hanem inkább a régiók gazdasági tevékenységének sajátosságait tükrözi. Igaz, azt jelzi, hogy Zemgaléban valóban kevesebb mocsár található. Érdekes, hogy O. Bušs hasonló kapcsolatot állapított meg egy régióra jellemző domborzat és egy bizonyos objektumkategóriát megnevező konkrét név elterjedése között: megfigyelte, hogy Nyugat-Zemgaléban nem fordulnak elő Putraskalni helynevek, mivel ebben a régióban „egyszerűen nincs túl sok olyan földrajzi objektum, amelyet hegynek lehetne nevezni” (Bušs 2019: 341, 342). Lehetséges, hogy Latgaléban, amely történelmileg szegényebb régió volt, a mocsarakban többet és talán hosszabb ideig kaszáltak, mint Lettország más régióiban, és ez tükröződik a térképen. ⁴Az 1. és 2. térképet Edmundas Trumpa rajzolta. Straipsniai / Articles 175 ANTA TRUMPA Az összehasonlításhoz elkészítették a Purva pļava ‘mocsárrét’ helynév térképét (lásd a 2. ábrát), amelynek alapját a lett helynévszótár kartotékának (LVVK) adatai képezik. Látható, hogy e helynév areálja nagyobb, mint a Siena pļava ‘szénás rét’ neveké (vö. 1. ábra), és Kurzemét is magában foglalja, az északnyugati rész kivételével. Ennek ellenére bizonyos egyezések is vannak: amint látható, mindkét helynév ritkább Zemgaléban, és gyakoribb Latgaléban. Elterjedésük arra is utalhat, hogy Zemgaléban, Lettország termékenyebb régiójában, a mocsarakban valóban viszonylag ritkábban kaszáltak. 2. ÁBRA A lettországi helynevek Purva pļava ‘mocsárrét’ elterjedési területe 3. A SIENS ‘SZÉNA’ ELEMET TARTALMAZÓ HELYNEVEK ÉLETKÉPESSÉGE Amint említettük, az LVVK-ban főként a 20. század 7. évtizedéig gyűjtött lettországi helynévi adatok szerepelnek, vagyis mintegy fél évszázados információról van szó. A tanulmány egyik célja annak feltárása, hogy mennyire tartósak és életképesek ezek a főként mikrotoponimák, amelyek a siens elemet tartalmazzák. A 2017-ben szervezett lett helynévgyűjtő akció során, amikor a lakosok maguk tölthették fel a helynévi adatbázisba közvetlen környezetük objektumainak neveit, mintegy 4000 helynevet tettek közzé – egy ilyen akció keretében ez sok, de Lettország valamennyi helynevéhez képest kevés. A 4000 helynév közül a siens lexéma mindössze egy helynévben fordult elő: a rigai Siena tirgus ‘szénapiac’ nevű kikötőben (TVDB). 176 Acta Linguistica Lithuanica LXXXV A „Siens” ‘széna’ a lett helynevekben A Lett Geotérinformatikai Ügynökség helynévi adatbázisában ezzel szemben 17 olyan helynév található, amelyben a siens szó vagy annak šīns nyelvjárási alakja szerepel: ezek közül 1 Siena ezers ‘széna-tó’, 10 objektum nevében szerepel a Siena purvs ‘szénás mocsár’ szókapcsolat (köztük 2 rét, 4 mocsár, 1 helység, 1 falu, 1 tanya és 1 folyó), 5 Siena sala ‘szénasziget’, valamint 1 Siena tīrelis ‘szénás mocsár’ (az LĢIA adatbázisában). Ezek az adatok tehát látszólag megerősítik azt a feltételezést, hogy a mikrotoponimák általában véve igen változékonyak, hiszen a mintegy ötven évvel ezelőtti helyzethez képest napjainkban mindössze két rét van Siena purvs ‘szénás mocsár’ néven rögzítve⁵. A mocsarak nevei, vagyis a helonimák azonban tartósabbnak tekinthetők a mikrotoponimáknál. Korábbi évtizedek és évszázadok térképei alapján megpróbálták megállapítani, hogy valóban helytálló-e ez a feltételezés, pontosabban, hogy a térképek megerősítik-e. A régi térképek sajnos e tekintetben nem bizonyultak különösebben hasznosnak, mivel a kis, Siena purvs néven jelölt mocsarak (amilyeneket a Lett Geotérinformatikai Ügynökség térképén látunk) a korábbi kartográfiai anyagokban ugyan szerepelnek, de név nélkül. Ez a helyzet legalább az elmúlt másfél évszázadban fennáll. Mindenesetre a rendelkezésre álló térképeken a kis mocsarak nevei csak a digitális korszak eljövetelével jelennek meg. Például a LĢIA térképe szerint a Lygatne községben található Siena purvs napjainkban a Zeltkalni és Kazkaļi tanyák közötti vasútvonal mellett található. 3. ÁBRA. Siena purvs a Lygatne községben (LĢIA térképe) A Kazkaļi tanya már az 1866-os katonai topográfiai térképen is szerepel (vö. 4. ábra), a mellette található mocsár azonban valójában még nem látható (BTKРИ 1866). Straipsniai / Articles 177 ANTA TRUMPA 4. ÁBRA. Az esetleges Siena purvs helye az 1866-os térképen (BTKРПИ 1866) Az 1914–1919-ben kiadott Nyugat-Oroszország-térképen (lásd az 5. ábrát) a Kazkaļi és Zeltkalni tanyák között a mocsár már fel van tüntetve, igaz, külön név nélkül (KWR 1914–1919). 5. ÁBRA. A Siena purvs helye az 1914–1919-es térképen (KWR 1914–1919) Ugyanez ismétlődik az 1920–1940-es lett hadseregi térképen, valamint az 1963-as térképen is (lásd a 6. ábrát): a kis mocsár fel van tüntetve, de név nélkül (LAK 1920–1940; КГШ 1963). Összefoglalva megállapítható, hogy a korábbi évszázadok topográfiai forrásai kevéssé használhatók a mikrotoponimák vizsgálatára, valamint azoknak a kisebb mocsaraknak a felkutatására, amelyek feltehetőleg főként kaszálásra szolgáltak, illetve neveiknek a megtalálására. Arra is Renatė Siliņa–Pinkė figyelmeztetett a sala köznéven alapuló helynevekről szóló kutatásában, hogy „[...] az erdők, rétek, mocsarak, szántóföldek és más hasonló objektumok neveinek rögzítése a régi írott vagy kartográfiai forrásokban ritkaságszámba megy” (Siliņa–Pinkė 2017: 46). Valamivel világosabb kronológiai kép alakítható ki a különböző évekből származó helynévgyűjtemények és kiadványok összevetésével, például a Latviešu konversācijas vārdnīca enciklopédiával (LKV), illetve a Vityebszki kormányzóság lakott helyeinek 1906-os jegyzékével (Спис.). 178 Acta Linguistica Lithuanica LXXXV A „Siens” ‘széna’ a lett helynevekben 6. ÁBRA. A Siena purvs helye az 1920–1940-es és az 1963-as térképeken (LAK 1920–1940; КГШ 1963) E források alapján megfigyelhető, hogy a rétnevek valóban rövid életűek lehetnek: a Siena purvs nevű, Juris Plāķis 20. század 30-as éveiből származó gyűjteményeiben említett rétek a 60-as években már nem szerepelnek, mindazonáltal akadnak kivételek: az 50–60-as évek gyűjteményeibe felvett két rét a Lett Geotérinformatikai Ügynökség mai adatbázisában is megtalálható. Ilyen például a grundzālei Siēna-pūrs nevű rét (1964), amely minden valószínűség szerint ugyanaz a rét, mint a Siena purvs || Priežkalnu pļavas || Stirnu purva pļavas a Grundzāle községben (az LGIA adatbázisában). Mivel a régi források adatai hiányosak, továbbra sem világos, hogy a rétnevek eltűnése azzal függ-e össze, hogy a rétnevek önmagukban is változékonyak, vagy azzal, hogy a falusi gazdálkodási módok az elmúlt évszázad során jelentősen megváltoztak, és ennek következtében a kisebb rétek mint topoobjektumok a nevükkel együtt eltűntek – ebben az esetben teljesen lehetséges, hogy a korábbi évszázadokban a rétnevek tartósabbak voltak. A helynévgyűjtemények és -publikációk valóban megerősítik, hogy a mocsarak nevei és az azokból keletkezett településnevek hosszabb ideig maradnak fenn; például Siena purvs Barkavában 1962-ben mocsárnévként került feljegyzésre, ma pedig az LGIA adatbázisában már településként szerepel; egyébként ezt a mocsárnevet, Синоныпс (Спис.), már 1906-ban megemlítették a Vityebszki kormányzóság településeinek jegyzékében. Ezzel szemben az Agluona területén ma is létező Sinapūrs nevű falut már 1794-ben feljegyezték – „Sinija Pury Starodvorskaja” (Zeps 453). Az ilyen szemantikájú mocsárnevekből keletkezett településnevek a szomszédos népeknél is megfigyelhetők. Így a litvániai Anykščiai járásban található Šienraištis falu (GP), Észtország helynévszótárában pedig szerepel a Straipsniai / Articles 179 ANTA TRUMPA Viru [Võru] környékének Heinasoo faluneve (heina „széna” + soo „mocsár”) (EKR 89). Úgy tűnik, hogy a szénatermő mocsarak használata korábban nemcsak Lettországban, hanem tágabb területen is szokásos volt. 4. KÖVETKEZTETÉSEK A Lettországban elterjedt, szénával kapcsolatos szemantikájú helynevek motivációját azok a rétek és mocsarak, tavak, szigetek adják, ahol szénát kaszáltak, valamint azok a hidak, amelyeken a szénát szállították stb. A siens lexémát tartalmazó helynevek közül a leggyakoribb a Siena purus „szénás mocsár”. E nevek elterjedési területe a Lettország régióihoz kapcsolódó történeti mezőgazdasági sajátosságokat tükrözi: a Siena purus főként Latgaléban és Vidzeme keleti részén elterjedt, a legkevésbé pedig az úgynevezett lett éléstárban, Zemgaléban, egyrészt azért, mert itt a mocsarak a lett terület többi részéhez képest ritkábbak, másrészt mert e régió termékenyebb földjeiről nevezetes, ezért nyilván kisebb szükség volt a mocsarak kaszálására. A Siena purus „szénás mocsár” helyneveknek csak egy része jelöl ténylegesen mocsarat; a nevek másik része feltehetően gyenge minőségű, nedves réteket ír le, jóllehet ezek időnként meglehetősen távol estek a mocsaraktól. Egy másik forrást a helonimákból keletkezett oikonimák jelentenek, például az Agluona területén található Sinapurs falu. A régebbi térképeken a kisebb mocsarak nevei nincsenek feltüntetve, ezért ezek alapján nem lehet megítélni a helynevek korát. A helynévgyűjtemények és az elmúlt évszázadok jegyzékei azonban képet adhatnak erről: a száz évet megért rétnevek száma csekély, mivel a rétek nem állandó objektumok; szántófölddé válhatnak, benőheti őket az erdő, vagy mocsárrá alakulhatnak, a korábbi réteken pedig épületek jelenhetnek meg. Életképességükre a falusi lakosság számának csökkenése is hatással van. Így ezekből – akárcsak más mikrotoponimákból – összességében jóval kevesebb van, mint 50 vagy 100 évvel ezelőtt. Lehetséges, hogy a korábbi évszázadokban, az agrárreformok előtt, a rétnevek tartósabbak voltak, ennek bizonyításához azonban nincs elegendő adat. Bár a mocsarakban nem kaszálnak folyamatosan, a rétekhez képest a mocsarak mégis csaknem egy évszázada tovább őrzik neveiket. Ennek oka feltehetően az, hogy a mocsarak a réteknél lényegesen nagyobb és állandóbb földrajzi objektumok; neveiket nemcsak a környező házak, hanem nagyobb területek lakói is ismerik. IRODALOM ÉS FORRÁSOK 1953 [vagy más megadott év]: Az 1953. évi [vagy a megadott másik évből származó] helynévgyűjtő expedíciók anyaga. 180 Acta Linguistica Lithuanica LXXXV Siens ‘šienas’ Latvijas vietvārdzīos A e h n l i c h B a r b a r a, M e i n e k e E c k h a r d (szerk.) 2015: Namen und Kulturlandschaften, Leipzig: Leipziger Universitätsverlag. A n c ī t i s K r i š j ā n i s 1933: Aknīstes vietu vārdi. – Filoloģijas materiāli: Profesoram J. Endzelīnam sešdesmitajā dzimšanas dienā veltīts rakstu krājums, Rīga: Ramave, 30–41. B i l k i s L a i m u t i s 2019: Ursprung und Motivation der Helonyme des westlichen Südaukštaiten. – Litauische Orts-, Flurund Gewässernamen im europäischen Kontext, G. Blažienė, L. Bilkis (szerk.) (Schriftenreihe der Gesellschaft für Baltische Studien 2, H. Bichlmeier, S. Brohm, Ch. Schiller (szerk.)), Hamburg: Baar–Verlag, 85–123. B i n g e n h e i m e r S i g r i d 1996: Die Flurnamen der Gemeinden um den Wissberg in Rheinhessen, Stuttgart: Franz Steiner Verlag. B u š s O j ā r s 2019: Mozaīka: onīmu un apelatīvu cilme, nozīme, lietojums. Darbu izlase, Rīga: LU Latviešu valodas institūts. D a m b e V a l l i j a 2012: Darbu izlase, Rīga: LU Latviešu valodas institūts, 27–71. D r a v i ņ š K ā r l i s 1939: Vietu vārdu mūžs. – Ceļi IX, Rīga: Ramaves apgāds, 1939, 407–418. D r a v i ņ š K ā r l i s 2000: Kurzemē aizgājušos laikos, Rīga: Jumava. D u m p e L i n d a 1985: Lopkopība Latvijā 19. gs.–20. gs. sākumā, Rīga: Zinātne. EKR – Eesti kohanimeraamat, Tallinn: Eesti Keele Sihtasutus, 2016. GP – Lietuvos erdvinės informacijos portalas. Online hozzáférés: https://www.geoportal.lt/map/ [megtekintve: 2021–06–04]. G r a s e H e l g a 1937: Pļava un pļavas darbi dažādos Latvijas novados: pēc tautas dziesmu materiāliem. – Ceļi VIII, Rīga: Ramaves apgāds, 167–185. G r e v e D i e t e r 2016: Flurnamen in Mecklenburg-Vorpommern mit einem Lexikon der Flurnamenelemente (Flurnamen von A bis Z), Schwerin: Eigenverlag Dieter Greve. G u s t i ņ a L a i m a 2016: Zālāju apsaimniekošanas vēsture Latvijā. – Latvijas Veģetācija 25, Salaspils: Latvijas Valsts mežzinātnes institūts Silava, 65–79. KWR 1914–1919 – Karte des westlichen Russlands, 1914–1919. Online hozzáférés: https://vesture.dodies.lv/#m=14/57.15887/25.15848&l=O/KDW [megtekintve: 2021–06–04]. LAK 1920–1940 – Latvijas armijas karte, 1920–1940, 75K. Online hozzáférés: https://vesture.dodies.lv/#m=14/57.15887/25.15848&l=O/KDW/LA75 [megtekintve: 2021–06–04]. LGIA-adatbázis – Latvijas Ģeotelpiskās informācijas aģentūras vietvārdu datubāze. Online hozzáférés: https://vietvardi.lgia.gov.lv/vv/to_www.sakt [megtekintve: 2021–06–04]. LGIA-térkép – Latvijas Ģeotelpiskās informācijas aģentūras karšu pārlūks. Online hozzáférés: http://kartes.lgia.gov.lv/karte/ [megtekintve: 2021–06–04]. Straipsniai / Articles 181 ANTA TRUMPA LKV – Latviešu konversācijas vārdnīca I–XXI, Rīga: Gulbis, 1927–1940. LPK – Latvijas purvu karte. – Portāls Cits ģeogrāfijas skatījums. Online hozzáférés: http://neogeo.lv/?p=15574 [megtekintve: 2021–06–04]. LVVK – Latvijas vietvārdu vārdnīcas kartotēka, a LU Lett Nyelvi Intézetében őrzik. ME – Mīlenbahs Kārlis 1923–1932: Latviešu valodas vārdnīca 1–4, Szerkesztette, kiegészítette és folytatta J. Endzelīns, Rīga: Kultūras fonds. Meineke Eckhard, Tiefenbach Heinrich (szerk.) 2011: Mikrotoponyme. Jenaer Symposion, 1. und 2. Oktober 2009, Heidelberg: Winter. Plāķis Juris 1936: Latvijas vietu vārdi un latviešu pavārdi 1, Kurzemes vārdi. – Latvijas Universitātes Raksti. Filoloģijas un filosofijas fakultātes seria, IV. kötet, 1. szám, Rīga: Latvijas Universitāte. Rapa Sanda 2017: Desemantizēšanās latviešu toponīmijā. – Onomastica Lettica 5, Rīga: LU Latviešu valodas institūts, 62–74. Siliņa-Piņķe Renāte 2017: Par Salām senajā Ļaudonas draudzē. – Onomastica Lettica 5, Rīga: LU Latviešu valodas institūts, 38–61. Sviderskienė Dalia 2016: Sudurtinių Marijampolės apskrities helonimų motyvacija. – Acta Linguistica Lithuanica 75, 243–273. Sviderskienė Dalia 2017: Sudėtinių Marijampolės apskrities helonimų motyvacija. – Acta Linguistica Lithuanica 77, 78–102. Sviderskienė Dalia 2019: Priesaginių Marijampolės apskrities helonimų motyvacija. – Acta Linguistica Lithuanica 81, 108–138. Štrausa Ilze 2013: Āru vārdi Ukru pagastā (pēc 2003. gada vietvārdu ekspedīcijas materiāliem). VALODA – 2013. Valoda dažādu kultūru kontekstā. Zinātnisko rakstu krājums XXIII, Daugavpils: Daugavpils Universitāte, 486–493. TVDB – Tautas vietvārdu datubāze. Online hozzáférés: https://vietvardi.lv/talka/ [megtekintve: 2021–06–04]. Zeps Valdis Jānis 1984: The Placenames of Latgola. A Dictionary of East Latvian Toponyms, Madison, Wisconsin: Baltic Studies Center. ZL – Zudušī Latvija. Online hozzáférés: https://www.zudusilatvija.lv/ [megtekintve: 2020–08–02]. БТКРПИ 1866 – Военно-топографическая карта Российской империи, 1866 года. Online hozzáférés: https://vesture.dodies.lv/#m=8/57.23448/26.81488&l=O/3V1 [megtekintve: 2020–08–02]. 182 Acta Linguistica Lithuanica LXXXV Siens ‘széna’ Latvia helyneveiben КГШ 1963 – Карта Генерального штаба ВС СССР, 1963. Online hozzáférés: https://vesture.dodies.lv/#m=14/56.98921/24.32562&l=O/3V1/GE1 [megtekintve: 2020–08–02]. МіБ – Мікратпанамія Беларусі. Матэрыялы, Мінск: Навука і тэхніка, 1974. Спіс. – Список населенных мест Витебской губернии, Витебск: Губернская Типолитография, 1906. A siens lexéma („széna”) a lett helynevekben ÖSSZEFOGLALÁS A jelen tanulmány azoknak a lett helyneveknek az elterjedését és életképességét vizsgálja, amelyek a siens „széna” lexémát tartalmazzák, valamint az e helynevek motivációjának hátterében álló főbb tendenciákat. E motiváció általában meglehetősen nyilvánvaló: e neveket olyan réteknek, mocsaraknak vagy szigeteknek adták, ahol szénát takarítottak be, illetve olyan utaknak és hidaknak, amelyeken azt szállították. A siens lexémát tartalmazó helynevek közül a legelterjedtebbnek a Siena purvs „szénás mocsár” tűnik. E név elterjedési területe Lettország mezőgazdaságának földrajzi sajátosságait tükrözi: a Siena purvs főként Latgaléban és Vidzeme keleti részén fordul elő, Zemgaléban azonban ritka; ez utóbbi gazdagabb régió volt, ahol nem volt szükség a mocsarakban történő szénabetakarításra. Általános tendencia, hogy a Siena purvs nevet nedves, gyenge minőségű rétekre használják. Életképességüket tekintve a siens lexémát tartalmazó helynevek megerősítenek egy általános tendenciát: nagyon kevés rétnév és hasonló mikrotoponima éri meg a százéves kort, mivel a rétek nem túl állandó objektumok. Szántófölddé alakíthatják őket; benőheti őket a fás növényzet, illetve eláraszthatják és mocsárrá válhatnak; olykor házakat építenek a korábbi réteken. A tényleges mocsarak és lápok eközben – még ha már nem is használják őket szénanyerésre – több mint egy évszázadon át megőrizhetik nevükben a szénára való utalást, mivel a mocsár nyilvánvalóan nagyobb és jelentősebb földrajzi egység, mint a rét. Nevét rendszerint nemcsak a közeli tanyák lakói ismerik, hanem egy nagyobb területen is ismert. Beérkezett 2021. június 4-én. A N T A T R U M P A Latvijas Egyetem, Lett Nyelvi Intézet Kalpaka bulvāris 4, LV–1050 Rīga, Lettország [email protected] Straipsniai / Articles 183