„Ortsnamen zwischen Rhein und Elbe – Onomastik im Europäischen Raum“. Ein Forschungsprojekt der Göttinger Akademie der Wissenschaften

JŪRGEN UDOLPH A névkutatás központja – Göttingen A Göttingeni Tudományos Akadémia ORCID iD: orcid.org/0000-0002-8475-7857 Tudományos kutatási területek: történeti nyelvészet, víznevek, helynevek, családnevek. DOI: doi.org/10.35321/all87-16 HELYNEVEK A RAJNA ÉS AZ ELBA KÖZÖTT – ONOMASZTIKA EURÓPA TERÜLETÉN. A GÖTTINGENI TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KUTATÁSI PROJEKTJE Helynevek a Rajna és az Elba között – Onomasztika Európa területén. A Göttingeni Tudományos Akadémia tudományos kutatási projektje ANNOTÁCIÓ Az Alsó-Szászország és Vesztfália (Észak-Rajna-Vesztfália tartomány része) német szövetségi tartományainak 1600 előtt adatolt helyneveit – beleértve az elpusztult városok és falvak neveit is – történeti bizonyítékaik alapján kritikailag vizsgálják, és nyelvészeti szempontból eredetük, valamint etimológiai, morfológiai és tipológiai értelmezésük szerint elemzik; példaként az NOB (Alsó-szászországi helynévkönyv) kötetei szolgálnak. A munka befejezése után térképek és összefoglaló tanulmányok értékelik majd az eredet, az etimológiai kapcsolatok és a településtörténet kérdését. Az eredmények Skandinávia, Anglia, Kelet-Európa (beleértve a balti államokat) és Közép-Európa egyes részei számára is relevánsak lesznek. KULCSSZAVAK: helynevek, elpusztult települések nevei, településtörténet, germán népek, szászok. 326 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII Ortsnamen zwischen Rhein und Elbe – Onomastik im Europäischen Raum. Ein Forschungsprojekt der Göttinger Akademie der Wissenschaften ELŐZMÉNYEK A Göttingeni Tudományos Akadémia itt tárgyalandó projektjének előzményei 1990. 10. 18-án kezdődtek a Göttingeni Egyetem Nyelvészeti Szemináriumának helyiségeiben. Ezen a napon tartották Jürgen Udolph vezetésével az Helynevek mint történeti forrás című, Wolfenbüttel járás helynevei alcímet viselő pro- szeminárium első óráját. Részt vett rajta néhány hallgató, köztük már Kirstin Casemir és Uwe Ohainski is, akik azóta nemcsak kísérték a projektet, hanem ettől a naptól kezdve megszakítás nélkül döntő módon támogatták is. A terv az volt, hogy Wolfenbüttel járással egy olyan projektet indítanak el, amely Alsó-Szászország település- és pusztaneveinek szenteli figyelmét. Németország más szövetségi tartományaiban már megkezdődtek, részben átfogó módon, a településnevek kutatásai, és fontos eredményekre is jutottak. Alsó-Szászországban az ilyen tanulmányok szinte teljesen hiányoztak. A megkezdett szemináriumot a következő években, 2000-ig folyamatosan folytatták. Wolfenbüttel, Göttingen, Osterode/Harz, Goslar, Northeim, Holzminden, Hildesheim, Hameln-Pyrmont, Hannover (beleértve Hannover városát), Peine, Celle, Helmstedt és Gifhorn járásainak, valamint Braunschweig és Hannover városának helyneveit tárgyalták. A Göttingeni Egyetemen zajló rendezvényeket azonban 1999–2000-ben megszakították, mert J. Udolph meghívást kapott a Lipcsei Egyetem onomasztikai professzori állására, és ezt az 1999–2000-es helyettesítő szemeszter után, a téli szemeszterben elfogadta. Alsó-Szászország helyneveinek kutatása azonban nem szakadt meg. Sikerült Alsó-Szászország városait és járásait érdekeltté tenni e kutatásokban, és pénzügyi támogatást szerezni tőlük. Különösen Hannover városa és járása mutatott nagy érdeklődést, ezért mintegy 1996–1997-től intenzívebbé válhatott a térség település- és pusztaneveinek kutatása, és a munkálatok eredménye 1998-ban az Alsó-szászországi helynévkönyv (= NOB I) első köteteként megjelenhetett. Két évvel később következtek Osterode járásának helynevei (= NOB II). Néhány évvel korábban jelent meg J. Udolph átfogó vizsgálata, a Névkutatási vizsgálatok a germánkérdéshez (1994), amely a germán eredetű tőszavak és képzők sorát, valamint előfordulásukat az ó-germán településterület helyneveiben tárgyalta, és térképezéssel is pontosabban meghatározhatóvá tette. Ennek során kiderült, hogy Alsó-Szászország, Szász-Anhalt részei, Įžvalgos / Insights 327 JÜRGEN UDOLPH Türingia, Hessen és Vesztfália különös módon részesedik ezek elterjedésében. Ez megerősítette az NOB szerzőit abban, hogy folytassák Észak- és Közép-Németország helyneveinek kutatását. E megfontolásokkal szoros kapcsolatban állt K. Casemir 2003-ban disszertációként elkészült vizsgálata Wolfenbüttel járásának és Salzgitter városának helyneveiről (= NOB III), amelyben a szerzőnő köszönetre méltó módon régészeti és településtörténeti szempontokat is összekapcsolt a helynevekkel. A -büttel-nevekről írt magiszteri dolgozata (Casemir 1997) szintén fontos hozzájárulás volt a helynevek, köztük Alsó-Szászország helyneveinek kutatásához. Lipcsei kinevezése után J. Udolph egy, a Göttingeni Akadémia elnökével folytatott beszélgetésben meg tudta győzni őt arról, hogy az Alsó-Szászország helynévkönyve fontos és szükséges feladat lenne az Akadémia számára. Röviden: a Német Akadémiák Unióján belüli hosszabb viták és megbeszélések után a projektet – Szász-Anhalt és Vesztfália térségével kibővítve – felvették Németország legnagyobb bölcsészet- és társadalomtudományi kutatási programjába, az akadémiai programba. A felügyeletet a Göttingeni Tudományos Akadémia látta el, a kutatóhelyet a Münsteri Egyetemen hozták létre, és a vizsgálatok 2005-ben kezdődtek. A PROJEKT J. Udolph vezetésével kezdetben Hendrik Davids, Michael Flöer, Claudia Maria Korsmeier, Brigit Meineke és Jutta Schröder dolgozott a projekten. Valamivel később csatlakozott K. Casemir mint a kutatóhely vezetője, majd U. Ohainski, Josef Dolle és időlegesen Jens Kersting is. Kezdetben a projektet 32 és fél évre tervezték, és Alsó-Szászország (beleértve Brémát és Bremerhavent), Vesztfália és Szász-Anhalt helyneveinek kutatását foglalta magában. Az akadémiák belső döntései miatt a futamidőt 25 évre rövidítették, ami arra kényszerített bennünket, hogy lemondjunk Szász-Anhaltról. Ezt nagyon sajnáltuk. A projekt, a feldolgozás állása, céljai és az ezzel kapcsolatos további szempontok részletes leírását ezen a helyen nem szükséges megadnunk. Megtalálható a Göttingeni Tudományos Akadémia internetes oldalán, a https://adw-goe.de/forschung/forschungsprojekte-akademienprogramm/ortsnamen-zwischen-rhein-und-elbe/ alatt, valamint a Ortsnamen.net hivatkozáson. 328 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII Ortsnamen zwischen Rhein und Elbe – Onomastik im Europäischen Raum. Ein Forschungsprojekt der Göttinger Akademie der Wissenschaften Röviden a projekt célja így fogalmazható meg: a kutatási terület 1600 előtt adatolt helyneveit, beleértve a pusztaneveket is, történeti adataik alapján kritikailag feltárják, és nyelvészeti szempontból eredetük, valamint etimológiai, morfológiai és tipológiai értelmezésük szerint vizsgálják; mintául az Alsó-szászországi helynévkönyv kötetei szolgálnak. A feldolgozás befejezése után térképek és összefoglaló értekezések értékelést nyújtanak majd az eredet, az etimológiai kapcsolatok és a településtörténet kérdésében. A munkálatok aktuális állását két térkép mutatja be, amelyeket itt közlünk: 1. TÉRKÉP: Vesztfáliai helynévkönyv – a feldolgozás állása 2022 októberében Įžvalgos / Insights 329 JÜRGEN UDOLPH 2. TÉRKÉP: Alsó-szászországi helynévkönyv – a feldolgozás állása 2022 októberében A kutatások kezdete óta törekedtünk arra, hogy az érdeklődő laikusok számára is érthető bemutatást nyújtsunk. Az úgynevezett „elefántcsonttoronyról”, amelyben az akadémiai kutatás állítólag mozog, folytatott vita nem utolsósorban abból is fakadt, hogy a tudományos publikációkban részben olyan nyelvi formát ápoltak (és ápolnak), amely távolságot teremtett az érdeklődő nyilvánosságtól. Az indogermanisztika területén az úgynevezett „laringálisok” bevezetése és grafikai ábrázolásuk – amely a helynévkutatásba is bekerült – ezt a távolságot nagymértékben tovább növelte. Ebben az esetben is arra törekszünk, hogy a helynevek tárgyalásakor csökkentsük ezt a távolságot. A helynevek a nyilvánosságot is nagy mértékben érdeklik, ezért érthető nyelvet és bemutatásmódot kell választani. A Vesztfáliai helynévkönyv részprojektje 2022-ben a 20. kötettel lezárul, miközben a 28 kötetre tervezett Alsó-szászországi helynévkönyv még feldolgozás alatt áll. 330 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII Ortsnamen zwischen Rhein und Elbe – Onomastik im Europäischen Raum. Ein Forschungsprojekt der Göttinger Akademie der Wissenschaften Az eddig megjelent kötetek teljes felsorolását itt nem közöljük. Erről az ortsnamen.net internetes oldal tájékoztat a Alsó-szászországi helynévkönyv és a Vesztfáliai helynévkönyv rovatokban, ahol a megfelelő feldolgozási területek áttekintő térképei is megtalálhatók. A megjelent kötetek először a könyvkereskedelemben kaphatók, de megjelenésük után három évvel (a zárolási idő lejártával) elérhetővé válnak az res doctae – a Göttingeni Tudományos Akadémia dokumentumszerverén, ahol a keresőmaszk is megkönnyíti a kívánt helynevek megtalálását (https://rep.adw-goe.de/). A PROJEKT ALAPJAI, CÉLJAI ÉS ELSŐ EREDMÉNYEI 1. A helynévkutatás jelentősége nem csupán az egyes nevek jelentésének kérdésében rejlik. Bár a földrajzi nevek átláthatatlansága újra meg újra felveti a kérdést: „Tulajdonképpen mit jelent ez a név?”, ebből önmagában csak töredékes betekintés nyerhető a nyelv- vagy településtörténetbe. Átfogóbb felismerések csak akkor tárulnak fel, ha egy nagyobb területet névtudományi szempontból megvizsgáltak. Csak ekkor válik lehetővé egy-egy név eredeti jelentésének alapvonásaiban való megragadása. Ezért az onomasztikai kutatás összefoglaló értékelése joggal és újra meg újra törekszik az összegyűjtött anyag, valamint a nevek által alkotott különböző szintek kartográfiai rögzítésére. 2. Vesztfália, Alsó-Szászország, Bréma és Szász-Anhalt helynévkincsének vizsgálata Európa őstörténete és korai története szempontjából azért különösen jelentős, mert e projekt kezdetéig komoly kutatási hiány állt fenn, és éppen ez a korábban nem vizsgált terület nemcsak a szomszédos német tartományokkal – például a Rajna-vidékkel, Schleswig-Holsteinnel, Mecklenburg-Elő-Pomerániával, Brandenburggal, Szászországgal, Türingiával és Hessennel – áll a legszorosabb kapcsolatban, hanem az utóbbi évek kutatásai szerint feltűnő módon Germania kiterjedt területeivel, továbbá a nyugati szláv nyelvterülettel, legkorábbi nyomaiban pedig a Baltikummal, valamint egy dél-lengyelországi és ukrajnai ó-szláv településterülettel is összekapcsolódik. Įžvalgos / Insights 331 JÜRGEN UDOLPH 3. Az eddig megjelent kötetek és más újabb vizsgálatok alapján részleteiben a következő kapcsolati vonalak rajzolhatók ki, amelyek jelentőségét egyenként még pontosabban kell vizsgálni: a) Alsó-Szászországból és Vesztfáliából Anglia felé, ahol Belgium, Hollandia és Flandria hidat alkot (első térképezési kísérlet: Udolph 1994: 775 [55. térkép]). H. Jellinghaus (1898, 1902) már igen korán felismerte többek között, hogy Észak- és Nyugat-Németország, valamint Anglia helynévállománya között szoros, szükségképpen régi kapcsolatok vannak; E. Schröder (1933: 22) is hasonlóan nyilatkozott a -horst alapszó kapcsán egy nála készített vizsgálat alapján: ez „olyan települési szó, amely kizárólag a szászok sajátja, amelyet egyedül ők vittek magukkal Angliába, és amely távoli vidékeken is megjelenik” (a -horst további feldolgozásához l. Udolph 1994: 776–796, vö. még 3. térkép). Ez azonban más közszavakra is érvényes. Hessmann 1985: 199 szerint: „Az óangol elemek – amennyiben nem a britből vagy a skandinávból vették át őket – szinte mindig megtalálják megfelelőjüket az óalszász területen” (azaz főként Alsó-Szászországban). Ezt néhány évvel ezelőtt a közszavak valamivel szélesebb körű jegyzékével is alá tudtuk támasztani (Udolph 2006). Ezt megelőzően több tanulmányában egyes közszavakat választott ki, és a belőlük képzett helynevek alapján megkísérelte rekonstruálni a nyugat-germán törzsek Angliába vándorlását (Udolph 1994: 765–830; 1995). Ebből származik a következő, 3. térkép, amely a germán horst elemet – például középfelnémet hurst, továbbá hürste, ófelnémet hurst, óalszász hurst ‘bozótos, sűrű bozót’, közép-alnémet és közép-holland hurst, horst, holland horst, továbbá óangol hyrst, angol hurst – többnyire ‘bozótos erdő, bozót, liget, cserjés, bozótos, alacsony erdő’, ‘mocsárban és lápon növényzettel borított kis magaslat’ és hasonló jelentésekben tartalmazza. Vesztfália és Alsó-Szászország helyneveinek kutatása során egy másik, Angliával kapcsolatos jelenséggel is találkoztunk, amelyet eddig soha nem vettek észre: részben olyan közszavakat tartalmaznak, amelyek csak az óangol, illetve az angol szókincsben léteznek. Ennek jelentős következménye van: azt jelenti ugyanis, hogy az az alapul szolgáló szó, amely már csak az angolban maradt fenn, korábban Észak-Németország germán nyelvjárásaiban is élő volt. Csak egy példa. Az angolban óangol kortól jól adatolt a grif(e), grāf, grove ‘liget, erdős terület’ szó, amely rokona a szláv grabъ, grabь ‘gyertyán’ szónak és más szavaknak. Ebből különböző angol helynevek alakultak, például Grafton vagy Grovehurst. Ezt a szót ma már német helynevekben is megtaláljuk, például Grastrup, Lippe járás, Grafhorst, Helmstedt járás, Grasdorf, Hannover régió, és talán a Greven névben is, Steinfurt járás (legutóbb erről WOB 13: 123. skk.). 332 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII Ortsnamen zwischen Rhein und Elbe – Onomastik im Europäischen Raum. Ein Forschungsprojekt der Göttinger Akademie der Wissenschaften 3. TÉRKÉP: horst/hurst a helynevekben Innen új megvilágításba kerül az a régi és állítólag már eldöntött kérdés is, hogy honnan érkeztek Anglia nyugati germán telepesei. Szinte általánosan elfogadott, hogy Schleswig-Holsteinből és Dániából jöttek; Beda híres mondatai mindmáig hatnak: „Adven­erunt autem de tribus Germaniae populis fortioribus, id est Saxonibus, Anglis, Jutis“ [szászok, angolok, jütök]”. Azok a vizsgálatok azonban, amelyek Schleswig-Holstein helyneveinek segítségével akarták megerősíteni ezt az állítást (pl. Laur 1964), nem hoztak eredményt. Ebből arra következtettek, hogy e kérdésben a névkutatás nem vehető igénybe. Az első jelek azonban arra utalnak, hogy ezek az elképzelések Alsó-Szászország esetében nyilvánvalóan nem állják meg a helyüket. A vizsgálat lezárása után biztosan választ kapunk erre a kérdésre: a helynevek a vándorlási mozgások legbiztosabb tanúi; ez megmutatkozik a névátvitelekben a német kelet felé, Európából a tengerentúlra, az orosz őshazákból Szibériába és másutt. Hasonló a helyzet a szászok szülőföldjének és eredetének kérdésével is. Ezeket a kérdéseket eddig szinte kizárólag régészeti és történeti szempontból vizsgálták. Újabb kutatások szerint Ptolemaiosznál a Saxones állítólagos bejegyzése, amelyet általában Schleswig-Holsteinre vonatkoztatnak, valószínűleg olvasási hiba (Springer 2002; 2004: 27–29). Ezzel a korábbi elméletből, amely szerint a szászok eredetileg Schleswig-Holsteinből érkeztek, kiesik egy fontos építőelem. A kérdés teljesen nyitott. Ha figyelembe vesszük, Įžvalgos / Insights 333 JÜRGEN UDOLPH hogy a szászokra vonatkozó első biztos onomasztikai utalások az angol grófságok, Essex, Middlesex, Sussex, Wessex stb. nevei, akkor itt is fontos bizonyító érték jut a helyneveknek: vajon az angol és a kontinentális germán nevek összehasonlítása alapján mondható-e valami Anglia telepeseinek eredetéről? b) Alsó-Szászország és Vesztfália helyneveinek feldolgozása során a Schleswig-Holstein, Dánia és Skandinávia szó- és névkincsével fennálló kapcsolatokat is feltártuk. Ide tartoznak azok a település- és pusztanevek, amelyek alapjául olyan közszavak szolgálnak, mint haugaz ‘domb, sírhalom’, *hlaiwaz ‘(sír)halom’, klint ‘magaslat, hegy’, malm- (a gót malma ‘homok’ szóban is), wedel ‘sekély vízterület, gázló’ és mások. J. Udolph (1994: 830–918) több ilyen közszót is tárgyalt. E gyűjteményből itt csak egy térképet közlünk (4. térkép): 4. TÉRKÉP: wedel a helynevekben c) A kutatási terület helyneveinek feldolgozása mind a szókincsben, mind a helynévállományban egyezéseket mutatott ki a balti és szláv településterületekkel, illetve a megfelelő szó- és névállománnyal. Ezek megerősítik W. P. Schmid korán megfogalmazott feltevéseit, amelyek szerint a Baltikumban kell keresni az óeurópai víznévtan egyik központját. 334 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII Ortsnamen zwischen Rhein und Elbe – Onomastik im Europäischen Raum. Ein Forschungsprojekt der Göttinger Akademie der Wissenschaften (Schmid 1994: 175–192, továbbá 226–247), ezért Észak-Németország és a Baltikum közötti kapcsolatok várhatók. Tágabb összefüggésben a balti, szláv és germán nyelv közszói megfeleléseit, valamint ezek lenyomatát a helynévállományban kell vizsgálni; ehhez lásd Udolph (1994: 16–50; 2005). W. P. Schmid gondolatait többek között P. U. Dini és J. Udolph fejlesztette tovább (Dini, Udolph 2005). Különösen világosak a balti kapcsolatok Észak-Németország helynévállományában. E rendellenességekre példákat Udolph (1999), valamint Casemir és Udolph (2006) sorolt fel. Alsó-Szászország és Vesztfália helyneveinek kutatása további anyagot fog felszínre hozni. Érdekes eset ezek közül a Göttingen melletti Dransfeld helynév (részletesen tárgyalja: NOB IV: 104–107), amely a 10. századtól adatolt: 960 Threnesfelde, 1022 (a 12. század első felének hamisítványa) Dransuelt, Dransvelt, az 1078. évhez (12. századi másolatban) Thransfellensem stb. Az -feld alapszóval képzett név számára a *Thranas-/*Thranes-feld alapformát kell feltenni. A BW s-t tartalmazó származékként értelmezendő, és összekapcsolandó a trák Tran upara helynévvel, a lett Trani, Tranaua dűlőnévvel és a litván folyónevekkel: Tranỹs, Tron is; ezek a litván trenkti ‘rothaszt, korhad’, valamint a lett trenēt (treñu oder trenu) ‘rothad, mállik’ igéhez tartoznak. d) A kutatási terület egyúttal kiindulási térsége azoknak a helynévátviteleknek is, amelyek a 11. században fokozatosan meginduló német keleti település során történtek. A Brandenburgi névkönyv minden kötetében (1–12. köt., Weimar, később Stuttgart 1967–2005) található egy fejezet erről a jelenségről, többnyire „névátvitel” címmel. Alsó-Szászország és Vesztfália helyneveinek vizsgálatai fontos támpontot jelentenek annak eldöntésében, hogy valóban névátvitelről van-e szó, ehhez ugyanis pontosan ismerni kell annak a helynévnek a történetét, amelyet állítólag átvitték. Döntő kérdés, hogy e név történeti adatai a névátvitel idején megfelelnek-e a keleti helynév adatsorainak – éppen ezen a ponton van szükség esetenként korrekciókra. Csak mellékesen említjük, hogy a helynevek pontosabb megfigyelésével olyan erősen vitatott kérdések is közelebb vihetők a megoldáshoz, mint például az, hogy a világszerte ismert patkányfogó-monda tekinthető-e a német keleti település visszfényének (ehhez kiindulópontok: Udolph 1997). 4. A helynevek vizsgálata más területeken is új felismerésekhez vezet majd. A kutatási terület szinte teljes egésze a németalföldi nyelvterülethez tartozik Įžvalgos / Insights 335 JÜRGEN UDOLPH A terület az alnémet nyelvhez tartozik. A számos helynév vizsgálata új és jelentős anyagot tesz hozzáférhetővé az alnémet filológia számára. Ez a szókincset, a szóalkotást, a dialektológiát és a nyelvtörténetet egészében érinti. Az óalszász gyenge hagyományozottsága e materializálás révén jelentősen javítható. A helynevek és hagyományozásuk alapján példaszerűen követhető a felnémet előretörése az alnémet nyelvterületre. A helyi nyelvek és nyelvjárások megvesztegethetetlen tanúiként a helynevek fejlődésükben éppen a nyelvek egy adott régióban történő felváltását jelzik, és a nyelvi változás tendenciáinak indikátorai. A helynevek vizsgálata azonban nemcsak az alnémet szókincs ismeretét fogja jelentősen bővíteni. A nevek mint a „szavak temetője” napjainkig megőrzik a régi elemeket, láthatóvá teszik a megnevezések korábbi elterjedését, és döntő módon segítik nemcsak az alnémet, hanem valamennyi germán nyelv, különösen a holland, a fríz, az angol és végső soron a felnémet etimológiáját is. A mai szókincs elterjedése korántsem egyezik meg az eredeti elterjedéssel. Ez csak a nevek bevonásával vázolható fel a lehető legpontosabban. 5. A kutatási terület keleti része szláv helynevekkel keveredik. A helynevek feltárják egyrészt a germán, óalszász és középalnémet elem, másrészt a szláv anyag közötti sokrétű érintkezéseket. A kevert nevek, a pusztanevek, a németesítések és hasonlók a települési folyamatot tükrözik. A modern településkutatás már nem nélkülözheti az onomasztika eredményeit. A helynevek a szláv törzsek régi és korábbi településterületeit is megmutatják (őshaza kérdése, vándorlási mozgások). 6. A német névkutatásban jelentős szerepet játszott és játszik ma is a német helynévállomány frankonizálásának tézise, amely elsősorban A. Bach elfogadása révén terjedt el széles körben (Bach 1954: 157–174). Ezt mutatja C. Jochum-Godglück (1995) monográfiája is. E tézis szerint Németország nagy területein a helyneveket frank hatásra, egy központilag szervezett központból adták, például Nordhausen, Südheim, Westendorf, Ostfeld. Vesztfáliai, alsó-szászországi és frank szempontból azonban ez a tézis 336 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII Ortsnamen zwischen Rhein und Elbe – Onomastik im Europäischen Raum. Ein Forschungsprojekt der Göttinger Akademie der Wissenschaften alig talált támogatásra (l. Müller 1970: 244–270; Schuh 1980; Udolph 1998). Végleges tisztázást csak a kutatási terület helynévanyagának átfogó átvizsgálása hozhat. 7. A helynevek a településtörténet fontos tanúi. Felhasználhatók olyan kérdések vizsgálatára, amelyek a szülőfölddel, valamint a nyelvhordozók és ezáltal a népek vándorlásaival kapcsolatosak. Sőt, voltak és vannak olyan vélemények is, amelyek a helyneveknek kizárólagos illetékességet tulajdonítanak a népek egykori és régi településterületeire vonatkozó kérdésekben. Hasonló megfogalmazásokkal már Jacob Grimmnél is találkozhatunk, amikor ezt olvassuk nála: „Van-e élőbb tanúság a népekről, mint a csontok, fegyverek és sírok? Igen: nyelveik“ (Grimm 1845: 5), és egy másik helyen: „A tulajdonnevek nélkül egész korai évszázadokban minden német nyelvi forrás elapadna, sőt a legrégebbi tanúságok, amelyekkel egyáltalán rendelkezünk erre vonatkozóan, éppen bennük rejlenek... éppen ezért feltárásuk fényt vet őseink nyelvére, szokásaira és történetére“ (Grimm 1871: 297). Ez a korai vélemény teljes mértékben egybecseng a múlt században megfogalmazott állításokkal, ha Hans Krahe (1949: 9) szavait olvassuk: „A helynevek őshonosak, térhez kötöttek... és tapasztalati tény, szinte törvényszerű szabály, hogy a helynevek – mégpedig a helynevek legtágabb értelmében, tehát folyó- és hegynevek, táj- és településnevek – a lakosság megváltozása esetén is gyakran a legnagyobb szívóssággal fennmaradtak. Ilyen változáskor nem tűnnek el, hanem az ország új urai a legtöbb esetben átveszik őket, és – még ha néha nem is értik őket – megtartják, majd saját nyelvükbe illesztik. Így élnek tovább, mint a kövületek.“ H. Krahe továbbá ezt állítja: „Ahol egy bizonyos nyelvhez tartozó helynevek nagy számban fordulnak elő, ott magát a szóban forgó nyelvet is beszélniük kellett, ott az e nyelvet beszélő nép tagjainak is élniük kellett“ (Krahe 1949: 9f.). Ez fontos ok arra, hogy egy terület helynevei felé forduljunk, és lehetőleg összességükben vizsgáljuk őket. 8. Egy nagyobb tájegység helyneveinek vizsgálatához kapcsolódik – amelyet, amennyire ismert, szinte teljes egészében germán nyelvjárások, mindenekelőtt az alsónémet beszélői laktak és lakják (a helynevekben található fríz, felnémet és szláv nyomokat eközben figyelembe kell venni) – szinte automatikusan az a kérdés, hogy ez a terület a germánok legősibb lakóhelyei közé sorolható-e. Įžvalgos / Insights 337 JÜRGEN UDOLPH A mai történelemkönyvekben is azt feltételezik, hogy ennek a területnek legfeljebb a peremvidéke tartozhatott ide, és többnyire még mindig Skandináviát, Dániát és Schleswig-Holsteint nevezik meg a germán törzsek szülőföldjeként, még ha az utóbbi időben valamivel óvatosabban is járnak el a pontosabb meghatározás tekintetében. Az a régóta képviselt tézis, amely szerint germán bevándorlás történt volna a skandináv északról a német dél felé, lényegében (még ha ezt ma már alig ismerik fel) a 20. század 30-as éveinek régészeti állításain alapul (Gustaf Kossinna), amelyek a nemzetiszocialista ideológiával összekeveredve a germánok „északi“ szülőföldjének állításához vezettek (vö. ehhez például Brylla 2009). Fel kell tenni azt az egyszerű kérdést, hogy ez a tézis megállja-e a helyét a helynevek fényében. Ehhez kapcsolódnak a lehetséges szubsztrátumokra, az úgynevezett „őshazára“, az őstörténeti vándorlásokra és a germán nyelv szorosabb rokonsági kapcsolataira vonatkozó kérdések. A 4. pontban említett megfigyelések alapján azonban feltételeznünk kell, hogy éppen egy nagyobb földrajzi térség földrajzi neveinek vizsgálata adhat közelebbi felvilágosítást arról, hogy ezt a területet egy bizonyos nyelv beszélői korábban vagy később érték-e el, vagy másképpen fogalmazva: számolhatunk-e hosszabb települési időszakkal, vagy sem. Néhány tízezer hely- és elpusztult településnév tervezett feldolgozása nagy valószínűséggel lehetővé teszi – sőt talán szükségessé is teszi –, hogy pontosabb és mindenekelőtt biztosabb válaszokat adjunk a települések egymásutániságának kérdésére; konkrétan: a nevek germán törzsek más irányból a vizsgált területre történő bevándorlása mellett szólnak-e, vagy inkább egy indoeurópai előzményből való kiválás óta folyamatos településsel kell számolnunk. 9. Egy további fontos szempontot a vizsgált terület helyneveinek feldolgozása közelebb vihet a tisztázáshoz: nem utolsósorban H. Krahe és W. P. Schmid „óeurópai hidronímiájának“ feltárása révén – amely az egyes nyelvek kialakulása előtti víznevek hálózata, és Európa nagy részét átfogja – világossá vált, hogy a germán nyelv fokozatosan alakult ki egy germán kor előtti, de indoeurópai nyelvi és névállományból. Ez nemcsak a germán nyelvre, hanem valamennyi többi indoeurópai egyedi nyelvre is érvényes. Ehhez kapcsolódik a kérdés, hogy ez a leválás – a germán nyelv esetében – nem rajzolható-e meg a helynevek segítségével. 338 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII Ortsnamen zwischen Rhein und Elbe – Onomastik im Europäischen Raum. Ein Forschungsprojekt der Göttinger Akademie der Wissenschaften Nem kell-e számolnunk olyan hely- és mindenekelőtt víznevekkel, amelyek egyfajta „köztes állapothoz“ sorolhatók? Másképpen fogalmazva: ezek a nevek tartalmaznak-e indoeurópai alapot, ugyanakkor már egyedi nyelvi, esetünkben germán sajátosságokat is? Ha léteznek ilyenek, részben olyan helynevekről lehet szó, amelyek vízneveken alapulnak, és ezért hozzájárulhatnak az óeurópai hidronímia további feldolgozásához. A PROJEKT ZÁRÁSA ÉS EREDMÉNYEI A mintegy 50 helynévkönyv elkészülte után terveink szerint összefoglaló értékelést nyújtunk be az eredményekről. Ennek során térképezések alapján is – amelyeknek különleges értéket tulajdonítunk – foglalkozunk majd a helynevek eredetével, az etimológiai kapcsolatokkal és a településtörténettel, annál is inkább, mivel a onomasztika olyan tudományág, amely sokféle módon kapcsolódik más tudományterületekhez. Eredményeit többek között a következő tudományterületeken veszik át és hasznosítják tovább: • Történeti földrajz és településtörténet • Településrégészet • Törzs- és néptörténet • Nyelv- és kultúrtörténet • Történeti néprajz • Jog-, társadalom- és gazdaságtörténet • Mezőgazdaság- és várostörténet • Alkotmány-, uralom- és területtörténet • Egyháztörténet • Személytörténet. Szükséges lesz továbbá a „Nordwest-Block“ (H. Kuhn) úgynevezett fogalmának gondos felülvizsgálata is, amelyet időnként még mindig elfogadnak, és amely szinte teljes egészében egybeesik a vizsgált területtel. Ennek egyik fő tézise ugyanis az, hogy e térség helynevei nem mutatják az első, illetve germán hangeltolódás nyomait, ezért a germán telepesek csak e változások lezárulta után érhették el ezt a térséget. Az eddigi kötetekben nem találtunk biztos nyomokat e tézis alátámasztására. İžvalgos / Insights 339 JÜRGEN UDOLPH Ebben az összefüggésben szerepet játszhat esetleg a fríz és az angol közötti jól ismert szoros nyelvi rokonság mint állandó tényező (angol church ~ fríz tsiritse és hasonlók). Meg kell vizsgálni, hogyan alakultak ki ezek a közös vonások onomasztikai szempontból. Hans Kuhn szerint az egyezések a tengeren át is kiterjedhetnek. A helyneveket itt fontos tanúként kell megvizsgálni. Ugyanez érvényes arra a legutóbb ismét erősen terjedő tendenciára is, hogy Németország vízneveit kelta eredetűként magyarázzák. Ezt az utat szívesen választják, amikor egy nevet nehéz megmagyarázni. Az érthetetlen és nehéz nevek esetében újabban ismét nagyon gyorsan előkerülnek a „kelta reliktumok“. A vállalkozás végén itt is megalapozott megállapításokkal fogunk rendelkezni. Ezzel összekapcsolható az a legutóbbi időben erősödő felismerés, hogy a vitatott régi nevek magyarázatában nem a kelta, hanem inkább a balti és a szláv nyelv segíthet a Germaniában. Amint fentebb már szó esett róla, Alsó-Szászországban, Szász-Anhaltban és Türingiában a rendkívül régi helynevek egy része csak a balti és a szláv nyelv segítségével magyarázható. Szoros kapcsolatokat dokumentálnak Kelet-Európával, és azt mutatják, hogy az állítólagos „idegen kelet-európai nyelvek“ a germán nyelv közeli rokonai. Végül utaljunk egy olyan szempontra, amely talán nem feltétlenül merül fel a helynevek feldolgozásakor: a családkutatás és a genealógia – amelyet az internet új módon és határozottan felélénkített – alapos és gondos helynévkutatásra utal. A származási nevek esetében az a kérdés, hogy melyik hely volt a családnév kiindulópontja, a történeti adatok pontos vizsgálatától függ. Ez a kérdésfelvetés az Európán kívüli kutatásokat is érinti, például az Egyesült Államok, Kanada vagy Ausztrália genealógiáját. Tengerentúlról jelenleg számos megkeresésre csak vonakodva lehet válaszolni, mivel a kivándorlók származási területei közül például Westfália és Alsó-Szászország helynévtani szempontból még nem kerültek feldolgozásra. Amint fentebb már szó esett róla, a vizsgálat végén törekedni kellene – és lehetővé is kellene tenni – Westfália, Bréma és Alsó-Szászország településtörténetének a nevek fényében történő összefoglaló értékelését. Ez érinti az elmúlt évtizedekben intenzívebbé vált genetikai településkutatást is, és határozottan közelebb hozza hozzá a nevekből levonható következtetéseket. 340 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII Ortsnamen zwischen Rhein und Elbe – Onomastik im Europäischen Raum. Ein Forschungsprojekt der Göttinger Akademie der Wissenschaften IRODALOM Bach Adolf 1954: Die deutschen Ortsnamen, 2. köt., Heidelberg: Carl Winter Universitätsverlag. Brylla Charlotte 2009: A Nord fogalmáért folytatott szemantikai küzdelem Svédországban a nemzetiszocializmus idején. – Facetten des Nordens. Räume – Konstruktionen – Identitäten, Berliner Beiträge zur Skandinavistik, 17. köt., szerk. J. Hecker-Stampehl, H. Kliemann-Geisinger, Berlin: Nordeuropa-Institut. Casemir Kirstin 1997: A –büttel végű helynevek. (Namenkundliche Informationen melléklet 19), Leipziger Universitätsverlag. Casemir Kirstin, Udolph Jürgen 2006: A balti nyelv jelentősége az alsó-szászországi helynévkutatásban. – Baltų onomastikos tyrimai – Aleksandru i Vanagui atminti, szerk. L. Bilkis, A. Ragauskaitė, D. Sinkevičiūtė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 114–136. Dini Pietru U., Udolph Jürgen 2005: Szláv–balti–germán nyelvi kapcsolatok. – Reallexikon der Germanischen Altertumskunde 29, 59–78. Grimm Jacob 1845: Geschichte der deutschen Sprache, Leipzig: S. Hirzel. Grimm Jacob 1871: Kleinere Schriften, 5. köt., Berlin: Dümmler. Hessmann Pierre 1984: Néhány északnyugat-németországi mocsármegnevezés jelentése és elterjedése. – Gießener Flurnamen-Kolloquium, szerk. R. Schützeichel, Heidelberg: Winter, 190–200. Jellinghaus Hermann 1898: Angol és alsónémet helynevek. – Anglia 20, 257–334. Jellinghaus Hermann 1902: A nyugat-szászországi és angol helynevek meghatározó szavai. – Jahrbuch des Vereins für niederdeutsche Sprachforschung 28, 31–52. Krahe Hans 1949: Ortsnamen als Geschichtsquelle, Heidelberg: Quelle & Meyer. Laur Wolfgang 1964: Névátvitelek az angolszász vándorlások során. – Beiträge zur Namenforschung 15, 287–297. Müller Gunter 1970: A frank hatások problémája a westfáliai toponímiában. – Frühmittelalterliche Studien 4, 244–270. NOB – Niedersächsisches Ortsnamenbuch, szerk. K. Casemir, J. Udolph, 1. köt.-től. Bielefeld 1998-tól. NOB I – Ohainski Uwe, Udolph Jürgen 1998: Die Ortsnamen des Landkreises und der Stadt Hannover, Bielefeld: Verlag für Regionalgeschichte. Įžvalgos / Insights 341 JÜRGEN UDOLPH NOB II – Ohainski Uwe, Udolph Jürgen 2000: Die Ortsnamen des Landkreises Osterode, Bielefeld: Verlag für Regionalgeschichte. NOB III – Casemir Kirsten 2003: Die Ortsnamen des Landkreises Wolfenbüttel und der Stadt Salzgitter, Bielefeld: Verlag für Regionalgeschichte. NOB IV – Casemir Kirsten, Ohainski Uwe, Udolph Jürgen 2003: Die Ortsnamen des Landkreises Göttingen, Bielefeld: Verlag für Regionalgeschichte. Schmid P. Wolfgang 1994: Linguisticae Scientiae Collectanea, szerk. J. Becker, Berlin, New York: de Gruyter. Schröder Edward 1993: Szászok és keruszkok. – Niedersächsisches Jahrbuch für Landesgeschichte 10, 5–28. Schuh Robert 1980: -heim-nevek Kelet-Frankföldön. Frank uralmi kifejeződés? – Ortsnamen als Ausdruck von Kultur und Herrschaft. Erlanger Ortsnamenkolloquium, szerk. R. Schützeichel, Heidelberg: Winter, 33–47. Springer Matthias 2002: Saxones und Saxonia az ókorban és a kora középkorban. – Namenkundliche Informationen 81/82, 155–177. Springer Matthias 2004: Die Sachsen, Stuttgart: Kohlhammer. Udolph Jürgen 1994: Namenkundliche Studien zum Germanenproblem, Berlin: de Gruyter. Udolph Jürgen 1995: Anglia elfoglalása germán törzsek által a helynevek fényében. – Nordwestgermanisch (Reallexikon der Germanischen Altertumskunde, 13. kiegészítő kötet), Berlin, New York: de Gruyter, 223–270. Udolph Jürgen 1997: A hamelni kitelepülők Morvaországba költöztek? A patkányfogó-monda névtani szempontból. – Niedersächsisches Jahrbuch für Landesgeschichte 69, 125–183. Udolph Jürgen 1998: Frank helynevek Alsó-Szászországban? – Festgabe für Dieter Neitzert zum 65. Geburtstag, szerk. P. Aufgebauer, U. Ohainski, E. Schubert (Göttinger Forschungen zur Landesgeschichte, 1. köt.), Bielefeld: Verlag für Regionalgeschichte, 1–70. Udolph Jürgen 1999: Balti elemek Alsó-Szászországban? – Florilegium Linguisticum. Festschrift für Wolfgang P. Schmid zum 70. Geburtstag, szerk. E. Eggers, J. Becker, J. Udolph, D. Weber, Frankfurt am Main: Peter Lang, 493–508. Udolph Jürgen 2005: Szláv–balti–germán egyezések a toponímiában és a hidronímiában. – Reallexikon der Germanischen Altertumskunde 29, 64–67. 342 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII Ortsnamen zwischen Rhein und Elbe – Onomastik im Europäischen Raum. Ein Forschungsprojekt der Göttinger Akademie der Wissenschaften Udolph Jürgen 2006: Anglia és a kontinens: helynévi párhuzamok (helyzetjelentés). – Language and Text. Current Perspectives on English and Germanic Historical Linguistics and Philology, Heidelberg: Winter, 317–343. WOB – Westfälisches Ortsnamenbuch, szerk. K. Casemir, J. Udolph, 1. köt.-től, Bielefeld: Verlag für Regionalgeschichte, 2009-től. WOB 13 – Korsmeier Claudia Maria 2009: Die Ortsnamen des Landkreises und der Stadt Hannover, Bielefeld: Verlag für Regionalgeschichte. Helynevek a Rajna és az Elba között – Onomasztika az európai térségben. A Göttingeni Tudományos Akadémia tudományos kutatási projektje ÖSSZEFOGLALÁS A cikk történeti adatok alapján kritikailag elemzi Németország Alsó-Szászország és Westfália tartományának (Észak-Rajna–Vesztfália tartomány részének) 1600 előtt adatolt helyneveit, beleértve az elpusztult városok és falvak neveit is. A tanulmány e helynevek nyelvészeti elemzését is elvégzi eredetük, valamint etimológiai, morfológiai és tipológiai értelmezésük szerint, példaként a Niedersächsisches Ortsnamenbuchot használva. A kutatás befejezése után térképek és összefoglaló tanulmányok értékelik majd az eredet kérdését, az etimológiai összefüggéseket és a településtörténetet. Az eredmények Skandinávia, Anglia, Kelet-Európa (beleértve a balti államokat) és Közép-Európa egyes részeinek kutatása szempontjából is jelentősek lesznek. Beérkezett 2022. augusztus 21-én. JŪRGEN UDOLPH Névtudományi Központ – Göttingen / Rosdorf, Steinbreite 9, D–37124 Rosdorf Göttingen mellett Göttingeni Tudományos Akadémia A Rajna és az Elba közötti helynevek munkahelye – Onomasztika az európai térségben Robert-Koch-Str. 29, D–48149 Münster [email protected] Įžvalgos / Insights 343