Regresyvinė balsių asimiliacija: nomenklatūrinė požymio kaita plungiškių požiūriu

SIMONA VYNIAUTAITĖ Litván Nyelvi Intézet ORCID id: orcid.org/0000-0002-9164-8026 Kutatási területek: geolingvisztika, dialektológia, szociolingvisztika. DOI: doi.org/10.35321/all87-14 REGRESSZÍV MAGÁNHANGZÓ-ASSZIMILÁCIÓ: A JELENSÉG NOMENKLATURÁLIS VÁLTOZÁSA PLUNGĖ LAKÓINAK NÉZŐPONTJÁBÓL A regresszív magánhangzó-asszimiláció: a jellemző nomenklatúraváltozása Plungė lakosainak szemszögéből ÖSSZEFOGLALÓ A tanulmány a telšiaii és kretingai északi žemaitis altájszólások fő megkülönböztető jegye, a regresszív magánhangzó-asszimiláció nomenklaturális változását vizsgálja. Célja annak meghatározása, hogy Plungė lakói mennyire érzékelik a regresszív magánhangzó-asszimilációt az északi žemaitis nyelvjárás megkülönböztető sajátosságaként, valamint e jelenség változásának értékelése. A vizsgálat a dinamikus és a percepciós dialektológia módszereire támaszkodik. A plungėi adatközlők regresszív magánhangzó-asszimilációra és az északi žemaitis altájszólások egyéb nyelvjárási jegyeire vonatkozó megjegyzéseinek elemzése alapján megállapítható, hogy a magánhangzó-asszimilációt ritkán nevezik meg az északi žemaitis altájszólások megkülönböztető jegyeként. Ezt a sajátosságot többnyire észlelik, de csekély differenciáló jelentőséget tulajdonítanak neki. Fontosabbnak és jelentősebbnek tartják a fonetikai, morfológiai és lexikai különbségeket. A regresszív magánhangzó-asszimilációt a nem nyelvjárási beszéd hatásával is összefüggésbe hozzák. KULCSSZAVAK: északi žemaitis altájszólások, regresszív magánhangzó-asszimiláció, a nyelvjárási jegyek nomenklatúrája, a nyelvjárási jegyek változása, nyelvi attitűdök. ÖSSZEFOGLALÓ A tanulmány a regresszív magánhangzó-asszimiláció mint a Telšiai és Kretinga északi žemaitis nyelvjárási alnyelvjárásainak fő megkülönböztető jegye nomenklatúraváltozását vizsgálja. 292 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII Regresyvinė balsių asimiliacija: nomenklatūrinė požymio kaita plungiškių požiūriu Célja annak meghatározása, hogy Plungė lakosai milyen mértékben ismerik fel a regresszív magánhangzó-asszimilációt az északi žemaitis megkülönböztető jegyeként, valamint e jegy változásának értékelése. A tanulmány a dinamikus dialektológia és a perceptuális dialektológia módszereire támaszkodik. A plungi informátorok regresszív magánhangzó-asszimilációra és az északi žemaitis alnyelvjárások egyéb nyelvjárási jegyeire vonatkozó megjegyzéseinek elemzése után megállapították, hogy a magánhangzó-asszimilációt ritkán tekintik az északi žemaitis alnyelvjárások megkülönböztető jegyének. Ezt a jegyet általában észlelik, de csekély differenciális jelentőséget tulajdonítanak neki. Fontosabbnak és jelentősebbnek tartják az egyéb fonetikai, morfológiai és lexikai különbségeket. A regresszív magánhangzó-asszimilációt a nem nyelvjárási beszéd hatásával is összefüggésbe hozzák. KULCSSZAVAK: északi žemaitis alnyelvjárások, regresszív magánhangzó-asszimiláció, a nyelvjárási jegyek nomenklatúrája, a nyelvjárási jegyek változása, nyelvi attitűdök. BEVEZETÉS A XXI. századi nyelvi változatosság kutatásában nemcsak egy-egy változat nyelvjárási jegyeinek megvalósulása válik jelentőssé, hanem a beszélők nyelvi attitűdjei és nyelvi önazonossága is. Ezek egyaránt hatással vannak az adott változat tényleges használatára és esetleges beolvadására (vagy annak elmaradására), további adatokat szolgáltatnak a nyelvi változatosság megértéséhez és értékeléséhez, valamint segítik prognosztikai modell kialakítását (vö. Aliūkaitė, Bakšienė és mtsai 2014: 130; Aliūkaitė, Mikulėnienė, Čepaitienė, Geržotaitė 2017: 19). Ezért a multimodális dialektológiában a percepciót az alkalmazott kutatási modell egyik összetevőjének tekintik (Aliūkaitė, Mikulėnienė, Čepaitienė, Geržotaitė 2017: 31–51; Mikulėnienė, Meiliūnaitė 2017: 169–195; Mikulėnienė 2020: 11–33 és mások). A percepciós dialektológia különböző módszereivel egyre több vizsgálat irányul egy adott nyelvi változat (vagy több változat) használóinak geolingvisztikai kompetenciájára, például a nyelvjárási és köznyelvi változatokról alkotott képekre, a nyelvi szülőföldre, valamint a nyelvjárási beszéd értékelésére (Aliūkaitė, Mikulėnienė 2016: 89–120; Aliūkaitė, Mikulėnienė, Čepaitienė, Geržotaitė 2017; Bakšienė 2019: 1–17; Geržotaitė 2019: 1–25; Aliūkaitė, Mikulėnienė, Čepaitienė, Brazaitienė 2020 és mások). A nyelvi változatosság és annak értékelése szempontjából, a percepciós dialektológia megközelítésében végzett kutatások, amelyek a plungėi közösség tagjainak attitűdjeit is elemezték, azt mutatják, hogy a fiatal plungėiek Plungė térségét, vagyis nyelvi szülőföldjüket tekintik a legmagasabb fokú nyelvjárásiasság övezetének, és a fiatalok 94,67%-a állítja, hogy nyelvjárást használ (Aliūkaitė, Mikulėnienė, Čepaitienė, Geržotaitė 2017: 94, 127, 129; Aliūkaitė, Mikulėnienė 2019: 11). Valószínűleg nincs Straipsniai / Articles 293 SIMONA VYNIAUTAITĖ tudatos és tudattalan attitűdök konfliktusa. Hangsúlyozandó, hogy más települések fiataljainak véleménye szerint is Plungė gyakrabban számít a leginkább nyelvjárásilag jelölt övezetnek, mint a Žemaitijában található más térségek (Aliūkaitė, Mikulėnienė, Čepaitienė, Geržotaitė 2017: 280). A Žemaitija régió városai közül éppen Plungėben használják a legaktívabban a nyelvjárási kódot; itt a közösség tagjai hajlamosak leginkább arra ösztönözni a gyermekeket és a fiatalokat, hogy nyelvjárásban beszéljenek (Kliukienė 2014: 3, 11). Optimista tendenciákat jeleznek a plungėiek által deklarált kapcsolatok is a nyelvjárási kóddal és a nyelvjárásban beszélő emberrel. A plungėi gimnáziumi tanulók szemében fontos helyet foglal el a tisztelet, fontosabbat, mint a vizsgált más települések fiataljai számára (Aliūkaitė, Mikulėnienė, Čepaitienė, Geržotaitė 2017: 97). Éppen a tisztelet, a patriotizmus, valamint a nyelv mint természetes, veleszületett kód asszociációi uralkodnak a különböző nemzedékekhez tartozó plungėiek körében is, akik ezt a projekt Šiuolaikinės geolingvistikos tyrimai Lietuvoje: punktų tinklo optimizacija ir interaktyvioji tarminės informacijos sklaida végrehajtása során ¹ jelezték. Plungė körül egy kialakuló geolektális övezetet rögzítettek, amely a žemaitis regiolektust alkotó övezetek egyike (az újabb nyelvjárási képződményekről részletesebben lásd Aliūkaitė, Mikulėnienė 2014: 39–40; Berruto 2010: 235–236; Auer 2005: 7–42) (lásd az 1. ábrát). Hangsúlyozandó, hogy ez a geolektus stabil. Etnokulturális szempontból Plungė nem átmeneti övezetként vagy a régió perifériájaként értelmeződik. Valdo Petrulis jelenlegi žemaitijai etnikai önazonossági régiójának térszerkezetében Plungė a régió magjához tartozik (Petrulis 2005: 168). Plungė az etnokulturális Žemaitija-maghoz tartozik az etnokulturális régiók újabb komplex szerkezetében is (Ragauskaitė 2016: 176–179)². Így Plungė környéke meglehetősen szilárd etnokulturális és nyelvjárási alappal rendelkező térségként értékelhető, amely lehetővé teszi, hogy a közösség tagjai könnyen žemaitisként értelmezzék önmagukat, és azonosuljanak ezzel a vidékkel. Mindazonáltal nem világos, hogy a plungėiek nyelvjárási szempontból mennyire képesek a kretingai altájszólással azonosítani önmagukat, és ezzel szemben a telšiai altájszólástól a két altájszólást megkülönböztető fő jegy, a regresszív magánhangzó-asszimiláció révén elkülöníteni. E nyelvjárási sajátosságot és megvalósulását a Plungė (LKA 156) lakóinak használatában lévő nyelvjárási változatokban elemezték, maguknak az adatközlőknek az asszimilációhoz és annak nomenklaturális értékéhez való viszonyát azonban még nem vizsgálták (Vyniautaitė 2020: 1–19; 2021). E tanulmány tárgya tehát a regresszív magánhangzó-asszimiláció nomenklaturális változása. ¹ Általában minden kretingai és telšiai az önérzetes identitás jeleként, etnikai értékként érzékeli a nyelvjárást (Aliūkaitė, Bakšienė és mtsai 2014: 136–137, 140). ² Bár erős etnokulturális és regionális önazonossággal rendelkezik, ez a település nem volt jelentősebb központ, mint például Vaŕniai, Raseiniai vagy Kražiai (Kalnius 2012: 163–164). 294 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII Regresyvinė balsių asimiliacija: nomenklatūrinė požymio kaita plungiškių požiūriu 1. ÁBRA. A žemaitis regiolektus és geolektusai (térképrészlet Geržotaitė, Mikulėnienė 2014: XIII. térkép és kommentár alapján) 2. ÁBRA. A žemaitis altájszólások dialektometriai metszete (térképrészlet Mikulėnienė, Čepaitienė és mtsai 2019: 240 alapján) 3. ÁBRA. A žemaitis altájszólások Antanas Salys-féle nyelvjárási osztályozása (térképrészlet Salys 1933 alapján) 4. ÁBRA. A žemaitis altájszólások Zigmas Zinkevičius és Aleksas Girdenis nyelvjárási osztályozásában (térképrészlet Girdenis, Zinkevičius 1966 alapján) Straipsniai / Articles 295 SIMONA VYNÍAUTAITĖ Plungėben számos olyan fonetikai nyelvjárási sajátosságot rögzítettek, amelyek közösek mind az északi žemaitis kretingai, mind a telšiai hagyományos altájszólásaiban: • a ie, uo kettőshangzók [e͡ɪ], [o͡ʊ] alakban jelennek meg, pl.: [ˈkʲeɪtʲɪs] ~ kietis, [ˈjʊ̯odʲɪs] ~ juodis; • a szótő és a hangsúlyos végződés hosszú magánhangzói ē, ō kettőshangzóvá válnak, pl.: [ˈpɛːlʲɛ] ~ pelė, [ˈrʊːvɛ̯] ~ rovė; • nem nyílnak ki a végződésbeli, ősi hosszú i, u magánhangzókból származó i, u magánhangzók, pl.: [ˈvʲe̯nʲɪs] ~ vinis (többes számú tárgyeset), vö. [ˈvʲe̯nʲe̯s] ~ vinis (egyes számú alanyeset), [ˈtʰo̯rʲɡʊs] ~ turgus (többes számú tárgyeset), vö. [ˈtʰo̯rʲɡo̯s] ~ turgus (egyes számú alanyeset); • az ai, ei kettőshangzók egyhangzósodnak, pl.: [dɑːrɑɪ̯] ~ darai, [sɑˈkʲeɪ̯] ~ sakei; • a hangsúlyos a, e magánhangzókat hosszú szótag előtt röviden ejtik, pl.: [ˈrɑtɑɪ̯] ~ ratai, [ˈmɛtɑɪ̯] ~ metai; • nem használják az affrikátákat č, dž (kivéve, ha nincs váltakozás t, d hangokkal, továbbá jövevényszavakban és hangutánzó szavakban), pl.: [ˈjɑu̯tʲʊs] ~ jaučius, [ˈɡɑu̯dʲʊs] ~ gaidžius; • jellemző a végződések redukciója, pl.: [ˈdɛdɐ] ~ dėda, [ˈʃʲe̯nɐ] ~ šieną; • jellemző a hangsúly általános visszahúzódása, pl.: [ˈvɑrʲɪ̯ɛ] ~ varlė, [ˈʒʲe̯mɐ] ~ žiema. Az északi žemaitis telšiai és kretingai altájszólások fő megkülönböztető jegye a szóvégi rövid magánhangzók i, u regresszív asszimilációja (részletesebben lásd Rokaitė 1961: 149–153; Girdenis 1962: 141–150; LKTCh 2004: 235–237; Zinkevičius 2006: 239–241 és mások; lásd még Vyniautaitė 2021: 15–25). Az északi žemaitis kretingai altájszólás területén az i, u magánhangzók minden esetben nyíltabbá válnak (pl.: [ˈlʲe̯pʲɪ] ~ lipi, [ˈʃo̯nʲɪ] ~ šuni), a telšiai altájszólás beszélői viszont ezeket a magánhangzókat a felső nyelvállású rövid és hosszú hangok előtt szűken ejtik (pl.: [ˈlʲɪpʲɪ] ~ lipi, [ˈʃʊnʲɪ] ~ šuni). A regresszív magánhangzó-asszimiláció a következő esetekben mehet végbe: 1. A szóvégi rövid i, u magánhangzók esetében (az i hang asszimilációja csak palatális mássalhangzó előtt megy végbe), pl.: [ˈɡʊlʲɪ] ~ guli, [ˈɡʲɪlʲɪ] ~ gili; 2. Amikor az i, u magánhangzók az il, ir, ul, ur hangkapcsolatok, illetve az ui kettőshangzó részét alkotják, pl.: [ˈsmʲɪlʲɪtʲʊs] ~ smilčių, [ˈɡʲɪrʲɪ dʲɪ] ~ girdi, [ˈdʊlkʲʊs] ~ dulkių, [ˈɡʊrʲkʲɪnʲʊs] ~ gurkšnius, [ˈpʊkʲɪ] ~ puikį; 3. Amikor az i, u magánhangzók más eredetűek (az [ɔn], [ʊm], [ɛn], [ɛm] kettőshangzókban az an, am, en, em hangkapcsolatokból, pl.: [ˈlɑŋɡʊs] ~ langus, [sʊmʲˈdʲɪs] ~ samdys, [ˈpʲɪŋkʲɪs] ~ penkis, [ˈɪʃtʲɪmʲsʲɪ] ~ ištempti; a hosszú [oː], [eː] az ą, ę hangokból, pl.: [ˈkʊ̯ɑsʲɪ] ~ įkąsi, [ˈɪʃˈsprʲeɪ̯ʃʲɪ] ~ išspręsi; az [e͡ɪ], [o͡ʊ] kettőshangzók az ie, uo hangkapcsolatokból, pl.: [ˈlʲe̯pʲɪnɐs] ~ liepynas, [ˈpʊo̯dɐs] ~ puodas). Plungėben (LKA 156), akárcsak a kretingai altájszólás egész területén, az i, u magánhangzóknak nem kellene nyíltabbá válniuk a felső nyelvállású hangok előtt. Mindazonáltal a Plungė környékén rögzítették a regresszív magánhangzó-asszimilációt: megjegyezték, hogy a szóvégi i, u magánhangzókat, valamint az il, ir, ul, ur hangkapcsolatok első elemeit alkotó i, u hangokat az asszimiláció befolyásolja (Zinkevičius 1966: 19. térkép, 464; 70. térkép, 296 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII Regresyvinė balsių asimiliacija: nomenklatūrinė požymio kaita plungiškių požiūriu 515; 71. térkép, 516); a regresszív magánhangzó-asszimiláció befolyásolhatja az ie, uo hangkapcsolatokból származó [ɛɪ], [ɔʊ] kettőshangzókat (Zinkevičius 1966: 58. térkép, 503, 59. térkép, 504, 61. térkép, 506); továbbá a szórványosan hangsúlyos félhosszú i, u hangok szűk ejtése is fennmaradhat (Grinaveckienė 1982: 38). A regresszív magánhangzó-asszimiláció reliktumai a központi északi žemaitis kretingai nyelvjárás szövegeiben is kirajzolódtak, amelyhez Plungė tartozik (Babickienė, Jasiūnaitė, Pečeliūnaitė, Bagužytė 2007: 11). Ugyanezen nyelvjárási terület Kulių és Budrių, valamint az e központi térséghez nem tartozó Darbėnų beszédében bizonyos magánhangzók i, u asszimilációjának eredményét nem új fonémaként (mint a telšiai esetében), hanem ugyanazon fonéma változataiként (szűkebb [ɛ], [ɔ] allofónokként) írták le (Babickienė 1991: 15). Hozzáteendő, hogy a kretingai területen bizonyos esetekben a szóvégi szűk rövid i, u hangoknak megfelelő alakok jelennek meg, ez a szűkség azonban nem függ össze a regresszív magánhangzó-asszimilációval (Grinaveckis 1978: 126). Az asszimiláció működését a XX. század második felében készült kéziratos nyelvjárási anyag elemzése is megerősíti: a felső nyelvállású hangok előtt az i, u magánhangzókat gyakran nem nyíltan ejtik (Vyniautaitė 2018: 151, 156–158). Mindazonáltal a dialektometriai módszereken alapuló kvantitatív vizsgálatok azt mutatják, hogy e jegynek nincs nagy hatása az északi žemaitis kretingai és telšiai altájszólásainak differenciálására (Mikulėnienė, Čepaitienė és mtsai 2019: 229–270, 312) (lásd a 2. ábrát). A XXI. században a Plungė (LKA 156) lakóinak nyelvjárási változataiban előfordulnak olyan esetek, amikor működik a regresszív magánhangzó-asszimiláció; némileg nagyobb változatosság figyelhető meg a kettőshangzók összetételébe be nem lépő rövid magánhangzók i, u megfelelőiben (Vyniautaitė 2020: 1–19; 2021: 103–119). A regresszív magánhangzó-asszimiláció tehát meglehetősen változó nyelvjárási sajátosságként értékelhető. E tanulmány célja annak meghatározása, hogy Plungė (LKA 156) lakói mennyire érzékelik a regresszív magánhangzó-asszimilációt az északi žemaitis nyelvjárás megkülönböztető sajátosságaként, valamint e jegy nomenklaturális változásának értékelése. A vizsgálat a dinamikus és a percepciós dialektológia módszereire támaszkodik. Alkalmazza Dennis R. Preston percepciós kutatási modelljének egyik komponensét, a konceptuális értékelési feladatot (Preston 1999: xxxiv–xxxv; Aliūkaitė, Mikulėnienė 2016: 95–96; Cramer 2016: 5–14). Szabad nyelvjárási kód használata közben az adatközlőket az északi žemaitis telšiai és kretingai altájszólásai közötti nyelvjárási különbségekről kérdezték, továbbá a fő megkülönböztető nyelvjárási jeggyel, a regresszív magánhangzó-asszimilációval kapcsolatos kérdéseket is feltettek nekik. Feladatok: 1) az adatközlőkkel készített interjúkból származó anyag kiválasztása; 2) a Plungė (LKA 156) lakóinak a regresszív magánhangzó-asszimiláció felismerhetőségével (illetve fel nem ismerésével) kapcsolatos nyelvi attitűdjeinek elemzése; 3) a regresszív magánhangzó-asszimiláció nomenklaturális változásának értékelése. A vizsgált anyagot a Plungė környékén 2019-ben gyűjtött adatok alkotják: mintegy 9 óra hangfelvétel. Három-három különböző nemzedékhez tartozó adatközlőt rögzítettek: a fiatalabb (30 éves korig), a középső (31–49 éves), az idősebb (50 éves és Straipsniai / Articles 297 SIMONA VYNIUTAITĖ idősebb) nemzedékből. Ez a felosztás a projekt Šiuolaikiniai geolingvistikos tyrimai Lietuvoje: punktų tinklo optimizacija ir interaktyvioji terminės informacijos sklaida (Nr. VP1-3.1-ŠMM-07-K-01-028) módszertanán alapul (Kalėdienė, Mikulėnienė 2014: 375). Az adatközlőket rövidítésekkel kódolták: az első betűk az LKA-pontot jelölik (PLN – Plungė), a második betűrövidítés az adatközlők korcsoportját jelöli (JAUN – fiatalabb nemzedék, VID – középső nemzedék, VYR – idősebb nemzedék), a harmadik a nemet (M – nő, V – férfi), a szám pedig az ugyanahhoz a nemzedékhez tartozó különböző válaszadókat jelöli. 1. A NYELVJÁRÁSI (NEM)KÜLÖNÁLLÁS A PLUNGĖIEK SZEMPONTJÁBÓL 1.1. A magánhangzó-asszimiláció mint differenciáló nyelvjárási jegy A korábbi nyelvjárási osztályozásokban a regresszív magánhangzó-asszimilációnak nem tulajdonítottak nagyobb jelentőséget – Antanas Baranauskas és Antanas Salys osztályozásában, aki pontosította Kazimieras Jaunius nyelvjárási felosztását, az északi žemaitist egyáltalán nem osztották altájszólásokra (lásd Salys 1933: a térkép melléklete; Salys 1992: 30–36; Geržotaitė 2014: II. térkép és kommentár; Geržotaitė 2018: 177–179; Mikulėnienė 2018: 142–152) (lásd a 3. ábrát). Ezt a nyelvjárási sajátosságot Zigmas Zinkevičius és Aleksas Girdenis litván nyelvjárási osztályozása kezdte az északi žemaitist megkülönböztető fő jegyként kezelni (Girdenis, Zinkevičius 1966: 139–147) (lásd a 4. ábrát). Azt állították, hogy magukra az északi žemaitis beszélőire jellemző a kretingai és telšiai beszéd intuitív jellemzése: a kretingaiak általában észreveszik a regresszív magánhangzó-asszimilációt Sėda, Telšiai, Mosėdis és más környékén, míg a telšiai altájszólás beszélői arra figyelnek fel, hogy az i, u magánhangzók a felső nyelvállású hangok előtt nyíltabban hangzanak (Girdenis 1981: 23). Bár kevés ilyen esetet jegyeztek fel, előfordult, hogy az asszimilációt Plungėben (LKA 156) a szomszédos altájszólás településeitől elkülönítő, markáns nyelvjárási jegyként nevezték meg, pl.: „šunį“ če saka Telšė, telšėškė. Plungė saka „šoni“, o če „šunį“, če i Telšė. Jėzau, nė, če tas ženouket ir, paviždziau, pas mumis irgi derb no viena muoteris, dabā ana ir išvažiauosi, i Vuokitėjė išvažiuava vakar, reišk, ana i telšėškė, o če givėn ir ton anuos tuoki keita siki „no, aš če jau eso tėra plungėškė“. No, sakau, iš tark galinin-kas ką „šunį“, iš tark, ir ana saka „šuni“, o sakau če Plungė saka „šoni“. Tei ir laba riškė, oi tas i dėdelė. Tas i dėdelė (PLN_VID_M3); Telšė sakitu „bolviu“, če sakīs „bolviu“ Plungie. Platelė, Plungė aiškiau­sė „bolviu“, aiškiau­sė „bolviu“, aiškiau­sė 298 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII Regresszív magánhangzó-asszimiláció: a jelenség nomenklaturális változása a plungėiek nézőpontjából (PLN_VID_M3)³. A hangsúlyos helyzetekben a u hang és a kettőshangzó részét alkotó ugyanazon hang észlelhető asszimilációját, amely e sajátosság a plungėiek által használt nyelvjárási változatok adatai szerint következetesebb (vö. Vyniautaitė 2021: 103–119). Az adatközlő kétségtelenül nagyon markáns nyelvjárási jegyként nevezi meg ezt a sajátosságot, amely elválasztja a plungėieket a telšiai altájszólás beszélőitől. A regresszív magánhangzó-asszimiláció felismerhetősége (talán részben) nyelvi ismeretekkel is összefügg, pl.: tai čė ir tas kretingėškų ėr telšėškų tas skėrtoms, teuorėškā aš ton žėnau, pavižādžiuo „nomeni“ tėkrā mes sakuom „ė“, o telšėškė jau „numinī“ (PLN_VYR_V3)⁴. Az i hang felső nyelvállású hang előtti megfelelőinek különbségeinek észlelésében mutatkozó bizonyosság egyrészt a regresszív magánhangzó-asszimiláció differenciáló erejére, az adatközlő szempontjából való felismerhetőségére utalna, másrészt megfontolandó, hogy elméleti nyelvi ismeretek nélkül is asszimilációként, megkülönböztető jegyként érzékelnék-e. Mint látható, az adatközlők attitűdjei az asszimiláció könnyen felismerhető, az északi žemaitist megkülönböztető nyelvjárási jegyként való teljes elfogadásától egy bizonyos fokú ismeretig terjednek. Nem zárható ki, hogy e két adatközlőnek az asszimiláció felismerésére való képessége a žemaitis nyelvjárási sajátosságairól szerzett speciális ismereteikkel függ össze. 1.2. A magánhangzó-asszimiláció mint halvány nyelvjárási jegy Sokkal gyakrabban rögzítettek olyan eseteket, amikor a regresszív magánhangzó-asszimilációt nem észlelték, és nem nevezték meg markáns nyelvjárási jegyként. A magánhangzó nyíltabbá vagy szűkebbé válását az adott helyzetben lényegében jelentéktelennek tartják, pl.: no, „šoni“, mes „zuiki“, „zuiki“, „zoiki“, no, če vės teik gal kažkuoki evoliuocėjė vės teik vikst tū kalbū, no, kāp sakītė. No, „zuiki“, „zoiki“, net nežėnau, aš pats nepastebo savės, nepastebo, „zuiki“, „zoiki“ – mon če mažos skėrtoms iš tikrūju, „zuiki“, „zoiki“ mon vės teik intonacėjė ir žemaitiška, tai ten no kāp pasakītė, vėskas normalē (PLN_JAUN_V3). Az adatközlő véleménye szerint fontosabb jegy az intonáció, amelyet általában meglehetősen gyakran észlelnek, különösen a nem žemaitisül beszélők esetében. Az asszimiláció jelentősége akkor sem válik láthatóvá, amikor egy telšiai altájszólás beszélőjét hallják beszélni, és összevetik az északi žemaitis mindkét altájszólásához tartozó települések ³ Az adatközlő filológiai végzettséggel rendelkezik, és dialektológiai kurzust hallgatott. ⁴ Az adatközlőt érdeklik a Žemaitijával kapcsolatos dolgok, a žemaitis helyesírás és sajátosságok, és időnként maga is ír szövegeket žemaitisül. Straipsniai / Articles 299 SIMONA VYNI A UT AITĖ (Plùngė, Skuõdas) nyelvjárási sajátosságait, pl.: eš tava kalbuos atruod, kad to netuolēi Plungės čė kažkor gēmė. [...]. Tėn daug nesiskēr (PLN_VYR_V3). Skouds tor skērtumu, bet Skouds panašė šnek (PLN_VID_V2). Anei į telšēškė, bet mes esam kretingēškė, bet tėi skertornā, aiško, kad tėn anei i tuokėi, tori jau specele klausītēis tėn veina keta garso kažkor pamatītė, ka ten skėrās, jau tėp šnekont paprastā, tai... Jau dūnininkā jau kėts dalīks jau ten (PLN_VYR_V3). Így elmondható, hogy a megkülönböztető jegyek értéke csökken; e sajátosságok felismeréséhez lényegében nagy figyelemre és odafigyelő hallgatásra van szükség, az északi žemaitist pedig általában nyelvileg meglehetősen egységes területként értelmezik. Hozzá kell tenni, hogy az északi žemaitis telšiai és kretingai beszélőinek nyelvi egységét kvantitatív módszerekkel végzett vizsgálat is megerősítette (Mikulėnienė, Čepaitienė és mtsai 2019: 229–270, 312). Az odafigyelés és a figyelmesség fontosságát a fonetikai különbségek meghallásához egy másik adatközlő gondolata is megerősíti, pl.: nežėnau, kāp to čė dabā tau įduomė tėi garsā, aš torbūt nesulīgėno tėik atidžė tų garsų (PLN_IAUN_V2). Ebben az esetben bizonyos fonetikai különbségek elkülönítése meglehetősen nehéznek bizonyult; sokkal könnyebben észlelhetők voltak a lexikai eltérések, például a Kretingából vagy Mósėdžióból származó lakosok knuisis, kiocis szavainak használata. Még gyakrabban mutatkozott a regresszív magánhangzó-asszimiláció a hallgatók számára észrevehetetlen jegynek. A plungėiek és a telšiaiak közötti markánsabb különbségként a taip szó megfelelőjét, a családnévi képzők képzését említették, pl.: kad kažkāp ne, mon atruod, vēns iš tū tuokìų pagrindėniu tas „tāp“, „tėp“, kad, no, labā neveiniuodā sakoun, o daugiau no nē, mon atruod, kad žuodžē panašus (PLN_VID_M1); kažkāp aš atsēmėno mon sakīdava a telšēškė, ka mes sakuom Bernuotale, –kalė, vuo anei saka –kātė (PLN_VID_M2). Jego sakā Bernuotale, anei saka Bernuotātė (PLN_VYR_M2). Talán hallhatók bizonyos különbségek a telšiai altájszólás beszélője és Skuõdas beszédében, még ha rövid beszédről van is szó; az affrikáták eltérő használatát említették, pl.: negėrdo, tiktās atkreipiau dėnesį, kad vat tas tuoks ne „č“ o „t“ daugiau (PLN_VID_M1). Hangsúlyozandó, hogy Plùngė (LKA 156) ugyanabba az affrikáta-megfelelési övezetbe esik (bizonyos kivételektől eltekintve minden alakban t, d hangot ejtenek), ezért elméletileg nem kellene különbségeknek lenniük (LKT 1970: 19; Vanagienė 1982: 95, 80. térkép; Salys 1992: 23–25; LKTCh 2004: 240, 257–258). Mindazonáltal a jelenlegi változatosság értékelésekor figyelembe kellene venni a lehetséges változásokat, de nyilvánvaló, hogy a különböző žemaitis altájszólások beszélői által használt affrikáták sokkal feltűnőbbek, mint az asszimiláció⁵. 5 Ezt maguknak a žemaitis beszélőknek a megjegyzései is megerősítik; a tanulmány szerzője például hallotta, amint egy Telšiaiból származó nő aggodalmát, sőt felháborodását fejezte ki a városban, a Didžioji Žemaičių sienoje használt žemaičių alak miatt, mivel állítása szerint a Telšiai szülöttei nem így mondják, hanem žemaičių alakban ejtik; egy rietavi nő véleménye szerint Plungė és Telšiai Rietavótól és Tvėraiótól az affrikáták megfelelésében különbözik, Varnių 300 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII Regresyvinė balsių asimiliacija: nomenklatūrinė požymio kaita plungiškių požiūriu Vannak olyan esetek, amikor nem nevezik meg konkrétan az északi žemaitis altájszólásait elválasztó sajátosságokat, csupán az északi žemaitis altájszólások nyelvi különbségének csekélységét hangsúlyozzák, pl.: je žemaitiška šnek, ten nieka neriež ausies (PLN_VYR_V3); skeras Telšē, negali ten sakitė, kad riškė įpatinga skėras kalba, bet akcentās skėras (PLN_VID_V2). Egy másik adatközlő véleménye szerint a regresszív magánhangzó-asszimiláció egyáltalán nem žemaitis nyelvjárási jegy, pl.: kāp sakiet, „zoikis“, no ir „zuikis“ čė jau labiau aukštaitėškiau, a nė, tai tuokiuos labiau literatūrinės kalbuos indielis čė būto, a nė, i ton (PLN_JAUN_V3). Az ui kettőshangzó részét alkotó u magánhangzó szűk ejtésének megőrzését a aukštaitis nyelvjárással vagy a nem nyelvjárási beszéd hatásával hozzák összefüggésbe. Ugyanez a fiatalabb nemzedékhez tartozó adatközlő említette a nyelvek folyamatban lévő „evolúcióját” is; így az asszimiláció újonnan kialakult jelenség, a változás eredménye volna, nem pedig az északi žemaitis telšiaiak autentikus sajátossága. Valószínű, hogy a regresszív magánhangzó-asszimiláció bizonyos esetekben egybeesik a köznyelvi megvalósulással, ezért az adatközlők szemében ez a sajátosság nem annyira felismerhető és autentikus, mint például az affrikáták említett (nem)használata. 2. A REGRESSZÍV MAGÁNHANGZÓ-ASSZIMILÁCIÓ NOMENKLATURÁLIS VÁLTOZÁSA A plungėi adatközlőknek a regresszív magánhangzó-asszimilációra és az északi žemaitis altájszólások jegyeinek egyéb terminusaira vonatkozó megjegyzései alapján az asszimilációval kapcsolatos nézetek heterogén volta rajzolódik ki. A jegy változó nomenklaturális értéke rögzíthető⁶. A litván dialektológiában az elsődleges (a beszélők nyelvhasználatában legkönnyebben észrevehető), másodlagos (meglehetősen könnyen észrevehető) és harmadlagos (nehezen észrevehető, nehezen kiegyenlítődő) nyelvjárási jegyek korrelálnak a megkülönböztető, jellemző és halvány jegyekkel (Taeldeman 2005: 233–248; Aliūkaitė, Mikulėnienė 2014: 46–47; Mikulėnienė 2019: 56–57; Aliūkaitė, Mikulėnienė ir kt. 2020: 40). Hangsúlyozzák, hogy általában véve a nyelvjárási sajátosságok megkülönböztető, jellemző és halvány jegyekre való felosztása meglehetősen feltételes, mivel ugyanazon jegyek értéke eltérő lehet, például a halvány nyelvjárási jegy jellemzővé vagy megkülönböztetővé, a megkülönböztető pedig jellemzővé vagy halvánnyá válhat (Geržotaitė, Mikulėnienė 2014: I egy lakos azt állította, hogy kissé „elromlott”, mert a plungiškių, telšiškių és mažėikiškių lakosaival folytatott kommunikáció során hozzászokott, hogy ezt mondja: žemaitė, noha a varniškiai lakosok mindig ezt mondanák: žemaitė. ⁶ Például megállapították, hogy a déli žemaitiai raseiniškiai nyelvjárási jegyeinek értéke megváltozott (Dambrauskienė 2021: 126). Straipsniai / Articles 301 SIMONA VYNIAUTAITĖ térkép és megjegyzés; Mikulėnienė 2018: 119–121). Ennek megfelelően a megkülönböztető és jellemző terminusok jegyeinek kiküszöbölése, a terminológiai különbségeknek a halvány terminológiai sajátosságokon keresztül való kiemelkedése, amelyek kiegészítő – megkülönböztető – funkcióra tesznek szert, hatással van a hagyományos nyelvjárások és nyelvjárási alcsoportok differenciálódásának csökkenésére, valamint az új terminológiai képződmények kialakulására (Mikulėnienė 2019: 56–57). A plungiškių válaszadóinak adatai a magánhangzó-asszimiláció terminológiai értékelésének többféleségét tárják fel (lásd az 5. ábrát). 5. ÁBRA. A regresszív magánhangzó-asszimiláció terminológiai értéke a plungiškių szemszögéből Az adatközlők a regresszív magánhangzó-asszimilációhoz megkülönböztető és halvány jegyértéket hajlanak rendelni, jellemző jegynek azonban nem tekintik az asszimilációt. Hangsúlyozandó, hogy megjelenik egy újabb értékkategória is, amikor az asszimilációt a nem nyelvjárási nyelv jegyeként értelmezik – ebben az esetben a magánhangzók zártságát a köznyelvi kifejezésmóddal hozzák összefüggésbe (például: [dɔ̄ˈrʲis] ~ duris, [ˈpʲiːrʲkʲsʲi] ~ pirksi, vö. az északi žemaitiai telšiškiai [ˈdɔ̄rʲis] ~ duris, [ˈpʲiːrʲkʲsʲi] ~ pirksi alakjaival). A regresszív magánhangzó-asszimilációhoz rendelt értékek között meglehetősen nagy a távolság: ezt a jegyet vagy nagyon feltűnő sajátosságként, vagy nehezen észrevehető, egyáltalán nem észrevehető jelenségként érzékelik. Bár létezik eltérő álláspont is, inkább az a tendencia érvényesül, hogy a regresszív magánhangzó-asszimilációt nem értékelik túl, és nem tekintik az északi žemaitiai nyelvjárási alcsoportok fő megkülönböztető sajátosságának, vagyis a válaszadók többségének szemében ez a jegy alapvetően halvány. Mivel a regresszív magánhangzó-asszimilációval kapcsolatos nyelvi attitűdöket korábban nem vizsgálták, nem világos, hogy az asszimiláció halvány jegyként való gyakoribb érzékelésének tendenciája inkább 302 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII Regresyvinė balsių asimiliacija: nomenklatūrinė požymio kaita plungiškių požiūriu a XXI. századi žemaitiaiakra jellemző-e (és az asszimiláció ilyen értékelése lehet vagy lehetett-e az új nyelvjárási képződmények, helyi változatok eredménye), vagy a terminológiai változás már korábbi időszakokban is rögzíthető lett volna. Nem zárható ki, hogy a Plungė környékén egyes esetekben megfigyelt regresszív magánhangzó-asszimiláció vagy az asszimilációtól független, más magánhangzók i, u zártsága (lásd a Bevezetést) szintén zavart kelthet, és esetleg csökkentheti az asszimiláció mint megkülönböztető jegy értékét. Figyelemre méltó az is, hogy a nyelvjárási sajátosságok és a helyi változatok közötti különbségek értékelésekor az adatközlők bizonyos esetekben önmaguknak mondanak ellent, amikor azt állítják, hogy meglehetősen markáns nyelvjárási jegyek léteznek, ugyanakkor jelentéktelennek minősítik a különbségeket (vö. PLN_VYR_V3 adatközlő véleményét, lásd a 299–300. oldalon). Így lényegében egy meglehetősen homogén nyelvjárási terület képe rajzolódik ki, amelyben az északi žemaitiaiak beszédükben inkább hasonlítanak egymásra, mint különböznek. Ezzel kapcsolatban A. Salysra is emlékeztethetünk, aki nem osztotta a dounininkaiakat, vagyis az északi žemaitiaiakat két nyelvjárási alcsoportra, és miközben azt állította, hogy Z. Zinkevičius és A. Girdenis osztályozásában az északi žemaitiaiakat lényegében még telšiškiai és kretingiškiai csoportokra lehetne bontani (bár ez utóbbi elnevezés a többi žemaitiai számára érthetetlen a nazális ą, ę átalakulásának eltérése miatt), nem emelte ki az asszimilációt mint fő jellemzőt ezen északi žemaitiai felosztás alkalmasságának alátámasztására (Salys 1968: 576). Más szóval nem a regresszív magánhangzó-asszimiláció, hanem más nyelvjárási jegyek, például a nazális magánhangzók megfelelései tekintendők fontosabbnak. KÖVETKEZTETÉSEK A plungiškių nyelvi attitűdjeinek elemzése eltérő hozzáállást tárt fel az északi žemaitiai telšiškiai és kretingiškiai csoportokat elválasztó fő nyelvjárási jegyhez, a regresszív magánhangzó-asszimilációhoz. Ezt a sajátosságot ritkán nevezik meg az északi žemaitiai nyelvjárási alcsoportok megkülönböztető jegyeként. Nem zárható ki, hogy azokban az esetekben, amikor az asszimilációt egyértelműen markáns jegyként érzékelik, ebben sajátos nyelvi ismeretek is szerepet játszhatnak. A regresszív magánhangzó-asszimilációt leggyakrabban észreveszik, de csekély differenciáló jelentőséget tulajdonítanak neki. Fontosabbnak, jelentősebbnek tartják a fonetikai, morfológiai és lexikai eltéréseket. A regresszív magánhangzó-asszimilációt a nem nyelvjárási nyelv hatásával is összekapcsolják. Az adatközlők tehát inkább jellemző nyelvjárási jegyként, sőt akár egyáltalán nem nyelvjárási jelenségként érzékelik az asszimilációt. Ennek a sajátosságnak az értéke terminológiai szempontból nem egységes. Az asszimiláció összetettsége (elterjedésének változatossága, variálódása, bizonyos kivételek), az asszimilációtól függetlenül előforduló, más magánhangzók i, u zártsága, valamint egyes formáknak a köznyelvi kifejezésmóddal való egybeesése szintén hatással lehet e jegy felismerhetetlenségére és terminológiai változására. Straipsniai / Articles 303 SIMONA VYNI A U TAITĖ az asszimiláció, továbbá egyes formáknak a köznyelvi kifejezésmóddal való egybeesése szintén hatással lehet e jegy felismerhetetlenségére és terminológiai változására. A kutatás eredményei lényegében meglehetősen nagy északi žemaitiai nyelvjárási homogenitásra utalnak az adatközlők szemszögéből, és arra engednek következtetni, hogy a nyelvi változatosság növekedésével a regresszív magánhangzó-asszimiláció a közösségek tagjai számára még kevésbé válik könnyen felismerhető, nagy differenciáló jelentőségű nyelvjárási jeggyé. LITERATŪRA Aliūkaitė Daiva, Bakšienė Rima, Jaroslavienė Jurgita, Judžentytė Gintarė, Leskauskaitė Asta, Lubienė Jūratė, Meiliūnaitė Violeta, Pakalniškienė Dalia, Ragaišienė Vilija, Rinkauskienė Regina, Švambarytė-Valužienė Janina, Urbanavičienė Jolita, Vaišnienė Daiva 2014: Punktų tinklo tankis geolingvistinės skirties aukštaičiai: žemaičiai požiūriu. – XXI a. pradžios lietuvių tarmės: geolingvistinis ir sociolingvistinis tyrimas: žemėlapiai ir jų komentarai, sud. D. Mikulėnienė, V. Meiliūnaitė, Vilnius: leidykla „Briedis“, 129–196. Aliūkaitė Daiva, Mikulėnienė Danguolė 2014: Geolingvistika: ideologija, teorija ir metodai. Pagrindinės sąvokos. – XXI a. pradžios lietuvių tarmės: geolingvistinis ir sociolingvistinis tyrimas: žemėlapiai ir jų komentarai, sud. D. Mikulėnienė, V. Meiliūnaitė, Vilnius: leidykla „Briedis“, 29–47. Aliūkaitė Daiva, Mikulėnienė Danguolė 2016: Perceptyviosios dialektologijos instrumentai ir tyrimų kryptys: variantų arealai mentaliniuose žemėlapiuose (Biržų atvejis). – Acta Linguistica Lithuanica 74, 89–120. Aliūkaitė Daiva, Mikulėnienė Danguolė 2019: Paprastojo kalbos bendruomenės nario naratyvas: kur ir kodėl (su)kuriamas vietos tarmiškumas. – Lietuvių kalba 13, 1–22. Prieiga internete: https://www.zurnalai.vu.lt/lietuviu-kalba/article/view/22481/21746. Aliūkaitė Daiva, Mikulėnienė Danguolė, Čepaitienė Agnė, Geržotaitė Laura 2017: Kalbos variantiškumas ir jo vertinimas perceptyviosios dialektologijos požiūriu: variantų ir vietų vaizdiniai, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla. Aliūkaitė Daiva, Mikulėnienė Danguolė, Čepaitienė Agnė, Brazaitienė Laura 2020: Lietuvių kalbos variantai: tyrėjo ir paprastojo kalbos bendruomenės nario perspektyvos, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla. Auer Peter 2005: Europe’s sociolinguistic unity, or: A typology of European dialect standard constellations. – Perspectives on Variation, eds. N. Delbecque, J. van der Auwera, D. Geeraerts, Berlin: Mouton de Gruyter, 7–42. 304 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII Regresyvinė balsių asimiliacija: nomenklatūrinė požymio kaita plungiškių požiūriu Babickienė Zofija 1991: Regresyvinė balsių asimiliacija kretingiškių šnektose. – Lietuvių kalbotyros klausimai 29, 15–25. Babickienė Zofija, Jasiūnaitė Birutė, Pečeliūnaitė Angelė, Bagužytė Rūta 2007: Centrinė šiaurės žemaičių kretingiškių tarmė: tarmės tekstai su komentarais ir žodynėliu, Vilnius: Vilniaus universitetas. Baksienė Rima 2019: Terminio kalbėjimo vertinimas paprūsėje: XXI a. pradžios Vištyčio arealo tyrimas. – Lietuvių kalba 13, 1–17. Prieiga internete: https://www.zurnalai.vu.lt/lietuviu-kalba/article/view/22487/21751. Berruto Gaetano 2010: Identifying dimensions of linguistic variation in a language space. – Language and Space, Vol. 1, eds. P. Auer, J. E. Schmidt, Berlin, New York: Walter de Gruyter, 226–241. Cramer Jennifer 2016: Perceptual Dialectology. Oxford Handbooks Online. Linguistics, New York: Oxford University Press, 1–29. Prieiga internete: https://english.okstate.edu/images/Documents/Preston/Perceptual_Dialectology/Perceptual_Dialectology_Cramer_2018.pdf. Dambrauskienė Diana 2021: Pietų žemaičių raseiniškių kalbinis pereigiškumas: horizontalusis ir vertikalusis variantiškumas: daktaro disertacija, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Geržotaitė Laura 2014: Antano Baranausko tarmių klasifikacija (rekonstrukcija): žemėlapis ir komentaras. – XXI a. pradžios lietuvių tarmės: geolingvistinis ir sociolingvistinis tyrimas: žemėlapiai ir jų komentarai, sud. D. Mikulėnienė, V. Meiliūnaitė, Vilnius: leidykla „Briedis“, II žemėlapis ir komentaras. Geržotaitė Laura 2018: Naujі duomenys Antano Baranausko lietuvių tarmių skirstymo rekonstrukcijai. – Linguistica Lettica 26, 174–190. Geržotaitė Laura 2019: Bendrinės lietuvių kalbos vaizdinių kalbinio standarto plote tyrimas: vienos Kauno rajono gimnazijos atvejis. – Lietuvių kalba 13, 1–25. Prieiga internete: https://www.zurnalai.vu.lt/lietuviu-kalba/article/view/22483/21748. Geržotaitė Laura, Mikulėnienė Danguolė 2014: Dabartinė lietuvių tarmių klasifikacija ir Lietuvių kalbos atlaso punktai: žemėlapis ir komentarai. – XXI a. pradžios lietuvių tarmės: geolingvistinis ir sociolingvistinis tyrimas: žemėlapiai ir jų komentarai, sud. D. Mikulėnienė, V. Meiliūnaitė, Vilnius: leidykla „Briedis“, I žemėlapis ir komentaras. Girdenis Aleksas 1962: Balsių asimiliacijos reiškiniai Tirkšlių tarmėje. – Kalbotyra 4, 141–150. Girdenis Aleksas 1981: Šiaurės žemaičių fonemų dažnumai. – Kalbotyra 32(1), 15–37. Straipsniai / Articles 305 SIMONA VYNÍAUTAITĖ Girdenis Aleksas, Zinkevičius Zigmas 1966: Dėl lietuvių kalbos tarmių klasifikacijos. – Kalbotyra 14, 139–147. Grinaveckienė Elena 1982: Kamieno kirčiuoti i, u. – Lietuvių kalbos atlasas II. Fonetika, ats. red. K. Morkūnas, Vilnius: Mokslas, 37–38. Grinaveckis Vladas 1978: Vakarų dounininkų žodžio kamieno siaurėji u, i ir jų kilmė. – Baltistica 14(2), 123–126. Kalėdienė Laima, Mikulėnienė Danguolė 2014: Lietuvių kalbos atlaso punkto tyrimo metodika. – XXI a. pradžios lietuvių tarmės: geolingvistinis ir sociolingvistinis tyrimas: žemėlapiai ir jų komentarai, sud. D. Mikulėnienė, V. Meiliūnaitė, Vilnius: leidykla „Briedis“, 374–377. Kalnius Petras 2012: Žemaičiai: XX a. – XXI a. pradžia, Vilnius: Mintis. Kliukienė Regina 2014: Kalbėjimas su tevais tarmiškai ir gyventojų požiūris į tarmes Žemaitijos miestuose (kiekybinė analizė). – Taikomoji kalbotyra 5, 1–15. Prieiga internete: https://www.zurnalai.vu.lt/taikomoji kalbotyra/article/view/17458/16618. LKT 1970: Lietuvių kalbos tarmės. Chrestomatija, ats. red. K. Morkūnas, Vilnius: Mintis. LKTCh 2004: Lietuvių kalbos tarmių chrestomatija, sud. R. Bacevičiūtė, A. Ivanauskienė, A. Leskauskaitė, E. Trumpa, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Mikulėnienė Danguolė 2018: Lietuvių tarmėtyra: genezė, raida ir paradigminiai lūžiai. D. 1: Iktar­metyrinis laikotarpis. Lietuvių tarmėtyros pradžia: tarmių skyrimas, tyrimų perspektyvų užuomazgos ir jų tipai, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos centras. Mikulėnienė Danguolė 2019: Tarmiškumo bruožų nomenklatūra: nuo tarminių požymių prie tarmiškumo žymenų. – Respectus philologicus, 35(40), 51–62. Prieiga internete: https://www.zurnalai.vu.lt/respectus-philologicus/article/view/12716/11395. Mikulėnienė Danguolė 2020: New Trends in Lithuanian Dialectology: Multimodal Research Model. – Acta Linguistica Lithuanica 82, 11–33. Mikulėnienė Danguolė, Čepaitienė Agnė, Bakšienė Rima, Geržotaitė Laura, Kardelytė-Grinevičienė Daiva, Leskauskaitė Asta, Meiliūnaitė Violeta, Vyniautaitė Simona 2019: Dialektometrinis lietuvių tradicinių tarmių klasifikacijos pjūvis: žvalgomaisis tyrimas, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Mikulėnienė Danguolė, Meiliūnaitė Violeta 2017: Tarmiškumo matmuo Lietuvos etnografinių regionų struktūroje. – Naujos tradicinės regionų tapatybės konstravimas: integralumas, sudėtingumas, konkurencingumas, sud. A. Augustinaitis, D. Mikulėnienė, J. Zabarskaitė, V. Meiliūnaitė, L. Labanauskas, A. Kiškienė, R. Venckus, K. Rudokas, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 169–195. 306 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII Regresyvinė balsių asimiliacija: nomenklatūrinė požymio kaita plungiškių požiūriu Petrulis Valdas 2005: Žemaitijos etninės savimonės regiono erdvinė struktūra. – Geografijos metraštis 38(1), 163–175. Preston Dennis R. 1999: Introduction. – Handbook of Perceptual Dialectology 1, ed. by Dennis R. Preston, Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, xxiii–xl. Ragauskaitė Alma 2016: Lietuvos etnokultūrinis regionavimas: daktaro disertacija, Vilnius: Lietuvos muzikos ir teatro akademija. Rokaitė Birutė 1961: Kai kurie nauji žemaičių dounininkų tarmių fonetikos dalykai. – Lietuvių kalbotyros klausimai 4, 141–155. Salys Antanas 1933: Kelios pastabos tarmių istorijai. – Archivum Philologicum 4, 21–34. Salys Antanas 1968: Lietuvių kalbos tarmės. – Lietuvių enciklopedija 15, South Boston (Mass.): Lietuvių enciklopedijos leidykla, 571–589. Salys Antanas 1992: Raštai 4: Lietuvių kalbos tarmės, Roma: Lietuvių katalikų mokslo akademija. Taeldeman Johan 2005: Polarisation Revisited. – Language Variation – European Perspectives: Selected Papers from the Third International Conference on Language Variation in Europe (ICLaVE 3), eds. F. Hinskens, Amsterdam: Benjamins, 233–248. Vanagienė Birutė 1982: Afrikatų č, dž atliepimas prieš galūnę. – Lietuvių kalbos atlasas II. Fonetika, ats. red. K. Morkūnas, Vilnius: Mokslas, 93–96. Vyniautaitė Simona 2018: Regresyvinė balsių asimiliacija šiaurės žemaičių patarmių paribio šnektose XX a. 6–9 dešimtmečių rankraštinių šaltinių duomenimis. – Kalbos istorijos ir dialektologijos problemos 5, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 140–166. Vyniautaitė Simona 2020: Plungės geolektas regresyvinės balsių i, u asimiliacijos požiūriu. – Lietuvių kalba 14, 1–19. Prieiga internete: https://www.zurnalai.vu.lt/lietuviu-kalba/article/view/22465/21727. Vyniautaitė Simona 2021: Terminio požymio statika ir dinamika: žemaičių regresyvinės balsių asimiliacijos atvejis: daktaro disertacija, Vilnius: Lietuvos kalbos institutas. Zinkevičius Zigmas 1966: Lietuvių dialektologija: lyginamoji tarmių fonetika ir morfologija, Vilnius: Mintis. Zinkevičius Zigmas 2006: Lietuvių tarmių kilmė, Vilnius: Lietuvos kalbos institutas. Straipsniai / Articles 307 SIMONA VYNIAUTAITĖ Regressive Vowel Assimilation: Nomenclatural Change of Feature from the Point of View of Plunge Residents SUMMARY The article addresses the nomenclatural change of regressive vowel assimilation as the main distinguishing feature of the subdialects of the Northern Samogitian of Telšiai and Kretinga. It attempts to determine to what extent the residents of Plungė are aware of regressive vowel assimilation as the distinguishing feature of Northern Samogitian and to evaluate the change of this feature. The article draws upon the methods of dynamic dialectology and perceptual dialectology. After analysing the comments provided by the informants from Plungė on regressive vowel assimilation and other dialectal features of Northern Samogitian subdialects, it was established that vowel assimilation is rarely considered a distinguishing feature of Northern Samogitian subdialects. The informants tend to consider regressive vowel assimilation a distinguishing and weak dialectal feature, but it is not regarded a characteristic feature. Other phonetic, morphological and lexical differences are considered more significant. It is noteworthy that another value category comes into play when assimilation is understood as a feature of non-dialectal speaking; in this case, vowel narrowness is associated with the expression of standard language. The research findings reveal rather high dialectal homogeneity of Northern Samogitian from the point of view of the informants and imply that as linguistic variation increases, regressive vowel assimilation will not be perceived by community members as a more easily recognizable dialectal feature with a high differential power. Įteikta 2022 m. rugpjūčio 5 d. SIMONA VYNIAUTAITĖ Lietuvių kalbos institutas Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius, Lietuva [email protected] 308 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII