Parama protestantų misijoms Prūsijos Lietuvoje XIX a. 1-oje pusėje: privačios iniciatyvos ir spaudos vaidmuo

Straipsniai / Articles 101 INGA STRUNGYTĖ-LIUGIENĖ Lietuvių kalbos institutas ORCID-azonosító: orcid.org/0000-0003-1949-0874 Kutatási területek: a morva mozgalom gyülekezeti és litván vonatkozású írásos öröksége, a XVIII–XIX. századi Porosz Litvánia kulturális és felekezeti kontextusa, a pietizmus története. DOI: doi.org/10.35321/all87-05 A PROTESTÁNSOK TÁMOGATÁSA A POROSZ LITVÁNIAI MISSZIÓK SZÁMÁRA A XIX. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN: The Support for Protestant Missions in Prussian Lithuania in the First Half of the 19th Century: The Role of Private Initiatives and the Press ANOTACIJA Straipsnyje analizuojamos finansinės paramos protestantų misijoms formos XIX a. 1-oje pusėje Prūsijos Lietuvoje. Čia tiriamas misijų šalininko Bachmano dvaro prie Klaipėdos insMAGÁNKEZDEMÉNYEZÉSEK ÉS A SAJTÓ SZEREPE Anđrėjaus Rhenius, a morva egyház követője (herrnhuti) felügyelő szerepe a délkelet-indiai missziók támogatásának gyűjtésében. A Nuſidawimai apie Ewangelios Praſiplatinima tarp Ʒydu ir Pagonu című, a missziók támogatására szánt litván folyóiratot tárgyalja (szerkesztője Ferdinandas Kelkis, 1832-től). A tanulmány figyelmet fordít az evangélikus lelkész, a későbbi Königsbergi Egyetem professzora és a litván nyelvtan szerzője, Frydrichas Kuršaitis fordítására – Ernsta Friedrich Ball Tēkel, tai yr: Swēre tawę Swàrcʒeis ir perlèngwą ißrądo című prédikációjára (Königsberg, 1843). KULCSSZAVAK: missziós irodalom litván nyelven, a missziók támogatása, gyülekezeti tagok, Karlas Gottliebas Ewaldas Rhenius, Wilhelmas Andrėjus Rhenius, Frydrichas Kuršaitis, Porosz Litvánia a XIX. században. INGA STRUNGYTĖ-LIUGIENĖ 102 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII ANNOTÁCIÓ A tanulmány a protestáns missziók számára gyűjtött pénzügyi támogatás formáit elemzi; szó Prussian Lithuania in the first half of the 19th century. It investigates the role of mission esik a klaipėdai (az egykori Memel) Bachmann-birtok támogatójáról, felügyelőjéről és tagjáról is of the Moravian Church Wilhelm Andreas Rhenius in gathering donations for missions in southeast India. Lithuanian periodical publication Nuſidawimai apie Ewangelios Praſiplatinima tarp Ʒydu ir Pagonu (szerkesztő Johann Ferdinand Kelch, 1832-től jelent meg). A tanulmány Ernst Friedrich Ball Tēkel, tai yr: Swēre tawę Swàrcʒeis ir perlèngwą ißrądo című prédikációjának (Königsberg, 1843) fordítását vizsgálja, amelyet az evangélikus lelkész, a Königsbergi Egyetem későbbi professzora és a litván nyelvtan szerzője, Friedrich Kurschat (Frydrichas Kuršaitis) készített. KULCSSZAVAK: missziós irodalom litván nyelven, a missziók támogatása, surinkimininkai, Karl Gottlieb Ewald Rhenius, Wilhelm Andreas Rhenius, Friedrich Kurschat, Porosz Litvánia a 19. században. BEVEZETÉS A teológus és kultúrtörténész Vilius Gaigalaitis (1870–1945) az Ewangelißki Surinkimai Lietuvoje (Priekulė, 1905) című, a surinkimų múltjának és jelenének megvilágítására szánt tanulmányában megemlítette a surinkimų vezetőinek (sakytojai) jelentős támogatását a missziók számára: „[a]belnai Sakytojei dides Bamas1 (= aibes) Piningų ant Reikmenių Paſiuntinyſtēs (= misijų) ſurenka“ (Gaigalaitis 1905: 40). Információkat közölt Hermann Theodor Wangemann (Hermann Theodor Wangemann, 1818–1894), a missziós társaság vezetőjének látogatásairól Porosz Litvániában, valamint a helyi lakosság számára tartott surinkimųról (Gaigalatis 1905: 40). A missziók számára gyűjtött adományokról emlékirataiban, a Surinkimai Prūsų Lietuvoj [1948] című műben röviden megállapította Anusis Pėteraitis (1967–1957) sakytojas: „a surinkimekben ezreket gyűjtöttünk a pasiuntinystėnek“ (Pėteraitis [1948]: 29). A misszióknak nyújtott jelentős pénzügyi támogatásra Domas Kaunas, a porosz litvániai litván könyv és kultúra kutatója is felhívta a figyelmet a Lietuvių periodikos pirmtakas (1991) című könyvében. A könyvész a Kalninkai lelkészének, Natanelis Frydrichas misijų šalininko, vaidmenį renkant aukas misijoms. Kaunas rado informacijos, kad Ostermejeris Kalninkuose įkūrė vieną iš Karaliaučiaus misijų draugijos Ostermejerisnek (Nataniel Friedrich Ostermeyer, 1784–1846), a tevékeny (németül Königsberger Missionsverein) egyesület 1822. szeptember 2-tól működő részlegét tárgyalta. Az aktív lelkész védnöksége alatt álló részlegnek 93 tagja és 150 támogatója volt, 1 A szavak jelentésének megadásakor itt és másutt az LKŽe-re támaszkodtunk. Cikkek / Articles 103 Parama protestantų misijoms Prūsijos Lietuvoje XIX a. 1-oje pusėje: privačios iniciatyvos ir spaudos vaidmuo akik 120 tallért gyűjtöttek a missziók számára (Kaunas 1991: 23, 26). A könyvtörténész valamivel később kiadott monográfiájában, a Mažosios Lietuvos knyga: lietuviškos knygos raida 1547–1940 (1996) című műben, a misszionáriusi irodalom nansavimą. Neslūgstančią ir aktyvią lietuvių paramą misijoms XX a. pradžioje tárgyalásakor megemlítette a missziók finanszírozását, és ezt a Wangemann-féle missziós társaság által 1914-ben közzétett áttekintés, a Metinis pasiuntinystės laiškelis információival illusztrálta. Ebben az áttekintésben megjelölték, hogy 1913-ban Porosz Litvániában a missziók számára nem kevesebb mint 30 796 márkát gyűjtöttek össze. A pénzt a plébánosok, a gyülekezeti összeírók, a prédikátorok és a missziókat támogató más személyek gyűjtötték (Kaunas 1996: 404). E tanulmány célja a protestáns missziók támogatásának tapasztalatait feltárni Porosz Litvániában a XIX. század első felében. Itt azok a támogatási formák állnak a figyelem középpontjában, amelyek világiak kezdeményezései révén terjedtek el. A pénzgyűjtés eszközeként szolgált egyrészt a litván nyelven kiadott periodikus sajtó, másrészt a könyvek is. A tanulmány arra keresi a választ, hogy mikor kezdett megjelenni a missziók pénzügyi támogatása a litván protestáns közösségben, és mi volt e támogatás eredete. A következő feladatokat tűzték ki: megállapítani, hogy a missziók pénzügyi támogatása aktív volt-e a königsbergi missziós társaság 1822-es megalapítása előtt, feltárni azoknak a litván nyelven kiadott nyomtatványoknak a repertoárját, amelyekből származó nyereséget a missziók finanszírozására fordították, valamint megvizsgálni, miként alakították a nyomtatványok a missziók képét, és miként deklarálták a misszionáriusok megbízhatóságát és hírnevét. A kutatás interdiszciplináris jellegű. A Poroszország litván területén tevékenykedő személyiségek helyének és a missziók történetéhez való hozzájárulásának értékeléséhez a historizmus módszerét alkalmazzuk. A nyomtatványok tárgyalásakor a könyvtudományra jellemző módszereket alkalmazzuk – a funkcionális (rendeltetési) és a kommunikációs módszert. MAGÁNSZEMÉLYEK TÁMOGATÁSA A MISSZIÓK SZÁMÁRA DÉLKELET-INDIÁBAN A missziós társaságok és a misszionáriusokat képző intézmények pénzügyi támogatását különböző forrásokból biztosították. A protestáns missziókat III. Friedrich Wilhelm porosz király támogatta, aki a berlini missziós szemináriumnak évente 500 tallér támogatást biztosított. A királyt állítólag lenyűgözték a Londoni Egyházi Missziós Társaság küldöttének, Karl Rheniusnak (róla lásd alább) az eredményei – Indiában szervezett egyházak. A sikertől ösztönözve a király 1820-tól úgy döntött, hogy finanszírozza a berlini szemináriumot (Kloes 2016: 240). Amint azt alább látni fogjuk, a délkelet-indiai missziók és az említett Karl Rhenius tevékenysége összefügg a litvánok által nyújtott támogatás kezdetével is. Karl Gottlieb Ewald Rhenius (Karl Gottlieb Ewald Rhenius, 1790– 1838), India egyik legismertebb német misszionáriusa, fordítója és tamil nyelvtan szerzője 1790-ben született Nyugat-Poroszországban, Graudenzben (ma INGA STRUNGYTĖ-LIUGIENĖ 104 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII Grudziądz, Lengyelország), Johannes Jänicke (Johannes Jänicke, 1748– 1827) berlini misszionáriusképző szemináriumában tanult. 1814-ben a Londoni Egyházi Missziós Társaság (angolul The Church Misionary Society) Madraszba (ma Chennai, Délkelet-India) küldte, ahol megtanult tamilul. 1820-ban Tirunelvelibe, Dél-Indiában fekvő településre költözött (Gensichen 1999: 566). Karl Rhenius Rhenius (Wilhelm Andreas anksti neteko tėvo. Kurį laiką gyveno Bachmano dvare prie Klaipėdos2, globojamas tėvo brolio inspektoriaus (vok. Wirthschaftsinspektor) Wilhelmo Andrėjaus Rhenius, 1753–1833). Amikor unokaöccse 1814-ben misszionáriusként Indiába távozott, Wilhelm Rhenius gondoskodott a pénzügyi támogatásról. A Bachmann-inspektor az összegyűjtött adományokat Halléba küldte, az utóbbi révén pedig az összegek Georg pasiekdavusios Indijos misionierius3. Tokie duomenys užfiksuoti vokiečių teoChristian Knapp (Georg Christian Knapp, 1753–1825), a hallei árvaház igazgatója által kiadott, a protestáns missziókról szóló Neuere Geſchichte der Evangeliſchen Miſſions-Anſtalten (1821) című időszaki kiadványban láttak napvilágot. Knapp ebben a műben közzétette az 1820–1821-ben összegyűjtött pénzeszközökről szóló jelentést. A jelentés szerint júniusban a hallei missziós pénztárat (németül ʒur Miſſionscaſſe in Halle) elérte a Wilhelm Rhenius által különböző forrásokból összegyűjtött támogatás – 112 tallér, amelyből 34-et a vidék lietuvių evangelijos platinimui tarp pagonių paaukojo krašto gyventojų. Litván vidéki emberek szeretetadományai: „akik készséggel és nagy örömmel gyűjtötték össze ezeket a csekély adományokat az evangéliumnak a pogányok között való hirdetésére [...] 34 [tallér] 4 [garas] (Knapp 1821: 1057–1058). (Vertimas) Meilės dovanos nuo krašto gyventojų lietuvių: „kurie su noru ir dideliu džiaugsmu šitą indėlį Evangelijos skelbimui tarp pagonių [...] sudėjo“ 34 [tallerius] 4 [grašius]. Knapp jelentésében megjelölte, hogy ugyanabban a hónapban a Bachmann-birtok inspektorának közvetítésével a pénztár további 34 tallérral gyarapodott. Az adományozók között megemlítik a tanítót és a felébredt litvánokat (németül: erweckte Litthauern), akik által összegyűjtött 30 tallért valamiféle vámszedő adta át a templom építésére, vélhetően Indiában, építkezésekre: 2 A 19. században Bachmanas (vagy Bakmaniškiai, Baksėdžiai, Pãupis, németül: Bachmann, Bachmannischken) Klaipėda közelében fekvő majorság volt. A majorság területe jelenleg Klaipėda városához tartozik (Juška 2000: 115). 3 Wilhelmas Rhenius felügyelő a feltételezések szerint a gyülekezeti mozgalom egyik vezetője volt (Barasa 2018: 272, 308), felekezetét tekintve pedig a Morva Egyház (németül: Herrnhuter Brüdergemeine, angolul: Moravian Church, Moravian Movement) követője, hernhuti (Zembrickis 2011: 236–239). Rhenius a 19. század 2. évtizedében oktatási tevékenységet folytatott a Klaipėdai régióban. Az itt alapított Vallásos Iratok Társaságát képviselte, és gondoskodott az angol vallásos könyvecskék litván nyelvre fordításáról. Bachman felügyelője egyike volt a klaipėdai Bibliatársulat tevékenysége kezdeményezőinek (bővebben lásd: Strungytė-Liugienė 2021; Strungytė-Liugienė 2021a). Cikkek / Articles 105 Parama protestantų misijoms Prūsijos Lietuvoje XIX a. 1-oje pusėje: privačios iniciatyvos ir spaudos vaidmuo Durch Hrn. Inſp. A memeli Bachmannhoz tartozó Rheniushoz ismét beérkezett: 34 tallér. 60 Preuß. Groſchen; nevezetesen: a Hrn. iskolamestertől Gr. ʒu Dew. 4 Thlr. 60 Pr. Gr. úr által és úrtól. R. gyűjtő 30 tallér, „amelyet a felébredt litvánok különös örömmel gyűjtöttek össze és adományoztak a pogányok közötti templomépítésre” (Knapp 1821: 1058–1590; jav. 1059). (Fordítás) Rhenius felügyelő úr által Bachmann úrtól, Klaipėda mellől ismét érkezett: 34 tallér 60 porosz garas; mégpedig Dew.-ből Gr. tanító úrtól. 4 tallér 60 porosz garas, valamint R. adószedő úrtól 30 tallér, „amelyeket a felébredt litvánok különös örömmel gyűjtöttek össze, és hozzájárultak általuk a pogányok számára építendő templomhoz“. A hallei árvaház igazgatója a beszámolóban megemlíti, hogy ugyanazon év júliusában két alkalommal további támogatást kapott Rheniustól. Rhenius a hallei missziós pénztárba összesen 6 tallért küldött tovább: a „jó litvánoktól“ (németül guten Litthauern) 5-öt, amelyeket egy tanító adott át. A támogatáshoz egy bizonyos porosz litván katona is hozzájárult (1 Albert-tallérral), aki szolgálatából hazatérve tanítói munkára szeretne felkészülni. Úr. Rhenius felügyelő Bachmannhoz 5 tallért küldött, G. úr, iskolamester közvetítésével, a derék litvánoktól gyűjtve; és 1 Albert-tallért egy fiatal litvántól, aki még katona, de az iskolai szolgálatra készül, L. nevű. (Knapp 1821: 1590; jav. 1059). (Fordítás) Rhenius felügyelő úr Bachmann úrtól továbbította: 5 tallért, amelyet G. tanító úr által a jólelkű litvánoktól gyűjtöttek; és egy Albert-tallért egy L. nevű fiatal litvántól, aki még katona, de az iskolai munkára szeretne felkészülni. A hallei missziós pénztárhoz eljutott Kalninkai lelkészének, Natanelis Frydrichas Ostermejerisnek a küldeménye (amint azt a jelentésben feltüntetett kezdőbetűk sejtetni engedik), valamint a litván közösség nem csekély adománya, amely több mint 60 tallérból állt. Úr. Rhenius felügyelő Bachmannhoz ismét küldött: 2 Albert-tallért, amelyeket H. úrtól Pfar. Oſt. K.-ban kapta, továbbá az Úrtól Rud. és Mich. D. által néhány litvániai gyülekezetben összegyűjtött 60 tallér, 64 pénz. Gr. [...]. (Knapp 1821: 1590; jav. 1059–1060). (Fordítás) Rhenius P[énzügy]felügyelő úr Bachmann úrtól ismét küldte: 2 Albert-t[allért], amelyeket Ost[ermejer] P[ap] úrtól K[alninkai]ban kapott, továbbá Rud P[ap] úrtól és Mich. D. úrtól egyes litván közösségekben gyűjtött 60 t[allért] 64 P[russziai] garast [...]. A jelentésből ítélve Wilhelm Rhenius a III. Frigyes Vilmos király környezetétől kapott tájékoztatást, és tudta, hogy az állam a finanszírozás mekkora részét INGA STRUNGYTĖ-LIUGIENĖ 106 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII iždo nukreipiama misijoms Indijoje, konkrečiai į Madrasą misionierių Karlą Rheniusék támogatására fordította4. A váltó továbbításakor erről így tájékoztatta Hallét: Ein edler Wohlthäter, der nicht genannt ſeyn will, überſandte durch Hrn. Rhenius felügyelő Bachmannban, Memel mellett, egy királyi Preuß. 500 talléros államadóssági kötvény azzal a nyilatkozattal, hogy abból az Úr. Miſſionarius Carl Rhenius Madrasban, 100 tallér. levonás nélkül kapja meg (Knapp 1821: 1056). (Fordítás) Egy meg nem nevezett nemes jótevő P[an] Rhenius felügyelőn keresztül Bachmanntól, a porosz [Porosz] Királyság Memel [Klaipėda] melletti birtokáról, egy 500 t[allér összegű] állami kötelezvényt küldött azzal a magyarázattal, hogy abból P[an] Karl Rhenius misszionáriusnak Madrászban 100 t[allért] levonás nélkül kell megkapnia. A misszionárius Karl Rhenius tevékenységének támogatására nyújtott litván segítségről még július 11. előtt beszámolt unokaöccse kerttel rendelkező házának megvásárlásáról, a bibliai 1822 m. užsimenama ir lietuviškoje spaudoje. Esą dovanos iš Prūsijos Lietuvos pasiekė ir toli esančias draugijas, o „prie Paſiuntinio Rēniaus Ißſiuntimo jau tulaſis drauge gélbejęs buwo“ (Iß Eyrópôs 1854: 13). Rhenius palaikė asmeninius ryšius su Knappu, tuometiniu Našlaičių namų Halėje direktoriumi. Su juo bendravo ne tik finansiniais klausimais. Rhenius su juo pasidalindavo naujienomis iš Madraso, stengdamasis nušviesti savo giminaičio Karlo Rheniaus kasdienio darbo ir namų ūkio reikalus. Laiške (1820 m. történelem tamil nyelvre való fordításairól, valamint segítőiről, akik között evangélikusok és római katolikusok egyaránt voltak, és akikkel reggel és este időt szakított vallásos könyvek angol és tamil nyelvű olvasására (Knapp 1821: 1010–1011). Érdemes megállni az erweckten Litthauern „ébredt litvánok” fogalmánál, amelyet Knapp beszámolója tartalmaz. Alapos okunk van feltételezni, hogy e dokumentumban így nevezik az imádkozókat, a Poroszország litván területén terjedő gyülekezeti mozgalom résztvevőit. Az Erweckte „ébredt” megjelölés egy másik forrásban is szerepel – a königsbergi konzisztórium 1823. június 10-i beszámolójában a königsbergi és gumbinneni kerületekben az Egyházért 4 Wilhelmas Rhenius kapcsolatban állt III. Frigyes Vilmos porosz király családjával. A királyi család 1807. január 29-én, egy kirándulás alkalmával már meglátogatta Bachmann birtokát és a Rhenius családot (Zembrickis 2011: 145). Emlékeztetni ribų veikusias religines draugijas. Šioje ataskaitoje pateikiama informacija apie kellene arra, hogy Klaipėda politikai események miatt, a Porosz Királyság pietista gyülekezeti mozgalmának elterjedését és tömegességét5. Azt a feltételezést, hogy a missziók támogatói gyülekezeti mozgalmárok voltak, megerősíti egy valamivel később, 1824 márciusában a karo su Prancūzija, buvo tapusi laikina karaliaus šeimos rezidencija. Cikkek / Articles 107 Parama protestantų misijoms Prūsijos Lietuvoje XIX a. 1-oje pusėje: privačios iniciatyvos ir spaudos vaidmuo Königsberger Missionsblatt című folyóiratban közzétett részlet Kalninkai Ostermejer lelkész leveléből is, amelyben a támogatók gyülekezeti mozgalmárok voltát jelezte. Állítólag a Kalninkai, Priekulėi, Gilijai, Kaukėnai, Naujoji, Katyčiai, Malviškiai, Skaisgiriai és más egyházközségek gyülekezeti mozgalmárainak adományai tették ki az itteni missziós pénztár betéteinek 2/3-át (Kaunas 1991: 27). Vagyis a litvánok jótékony támogatása a vallási megújulás idején nyilvánult meg, és a gyülekezeti összejövetelek látogatóival, többnyire az alsóbb társadalmi rétegekhez tartozó emberekkel állt kapcsolatban. A XIX. század 3. évtizedében a gyülekezeti mozgalmárok mozgalma nem rendelkezett törvényesen elismert vallási egyesületi státusszal, nem volt intézményesítve; az evangélikus-lutheránus egyház lelkészeinek egy része illegális, népi vallási mozgalomként tekintett rá, amelyet az evangelizáció, a józanság eszméje, a buzgó vallásosság és a templomon kívüli közös összejövetelek – házi istentiszteletek – iránti igény egyesített. Összefoglalóan azt kell mondani, hogy a missziók számára korábban gyűjtöttek adományokat, mint ahogy megalapították a königsbergi missziós egyesületet (1822)6. 1820–1821-ben jelentős támogatást irányítottak a hallei missziós pénztárhoz. A támogatást Porosz Litvánia litván lakosai, a vallási megújulás – a gyülekezeti mozgalom – résztvevői, valamint tanítók („sulmisztrák”) nyújtották. Az adományozók között volt a kalninkai evangélikus-lutheránus lelkész, Ostermejer is. Az 1820–1821-es Knapp-jelentésben közölt információk alapján a litván lakosság korai támogatását Délkelet-Indiába irányították, hogy támogassák Karl Rhenius német misszionárius tevékenységét. Az adományokat a Klaipėda melletti Bachmann-birtok felügyelője, Wilhelmas Rhenius gyűjtötte, és ő töltötte be a közvetítő szerepét. Fontos megjegyezni, hogy a missziók támogatója a vallásos társaságokba bekapcsolódott világi személy, a Morva Egyház követője volt. 5 A dokumentum átirata, fakszimiléje és litván nyelvű fordítása: Barasa 2018: 262. A gyülekezeti mozgalom résztvevőit a königsbergi konzisztórium jelentésében – amelyet lituanizmusnak is neveztek – Maldeninker „imádkozóknak”, az otthoni istentiszteleteket, Wilhelmas Rhenius nebuvo iš dvasininkų tarpo, tačiau šviečiamojoje veikloje aktyviai dalyvavęs, į įvairias religines to meto organizacijas, Biblijos ir Religinių gyülekezeteket pedig Privatandacht, Betversammlungen néven említik (Barasa 2018: az evangélikus-lutheránus egyház főszuperintendense, Ludwig Ernst von Borowski (Ludwig Ernst von Borowski, 1740–1831). A testület tagja volt a Königsbergi Egyetem professzora, Martynas Liudvikas Rėza (Martin Ludwig Rhesa, 1776–1840) is (Kaunas 1991: 22). 258, 262). 6 Draugijos steigiamasis susirinkimas įvyko 1822 m. sausio 11 d. Vadovu buvo išrinktas Prūsijos INGA STRUNGYTĖ-LIUGIENĖ 108 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII A SAJTÓ SZEREPE A MISSZIÓS TÁRSASÁGOKBAN Valamivel később a pénzügyi támogatás más formái is kezdtek kirajzolódni. A protestáns missziók támogatásának példájává vált az 1832-től kiadott időszaki kiadvány, a Nuſidawimai apie Ewangelios Praſiplatinima tarp Ʒydu ir Pagonu (a továbbiakban – NEP)7, amelyben litván nyelven terjesztették az Indiából, Kínából, Észak-Amerikából, az afrikai Madagaszkárról, a Francia Polinéziában található egzotikus Moorėja-szigetekről és más országokból származó híreket, valamint a misszionáriusok levelezését. Már 1832-ben, az első számban terjesztettek egy érzelmes felhívást a litvánokhoz, amely arra buzdított, hogy ne maradjanak távol, hanem a németekkel együtt járuljanak hozzá a missziós tevékenység fennmaradásához. Így hát, szeretett Lietuwininkai! mások az örök Aratás (= termés, aratás) idején fáradoznak, vajon mi egyedül visszahúzódunk-e? mások fáradoznak, hogy az Úr Jézusnak lelkeket nyerjenek, vajon mi lustálkodjunk? (Pakájus t’eſſie ſu jummis 1832: 5). E kiadvány eladásából származó bevétel egy részét a missziók támogatására szánt hozzájárulás kiegészítésére fordították. Az 1832. februári szám arról ír, hogy a támogatásra (az úgynevezett „[p]a ſiuntinu Skrynei“) 6 tallér8 maradt ([Suvestinė] 1832-03: {48}). Ugyanezen év márciusi számában már megjegyzik, hogy az újságpéldányok eladásából 27 tallért gyűjtöttek össze ([Suvestinė] 1832-04: 64). A rövid pénzügyi összesítések alapján, amelyek rendszerint minden NEP-szám végén jelentek meg, kiszámították, hogy 1832-ben a periodika eladásából 65 tallért és 100 aranyat fordítottak a missziókra. Meg kell jegyezni, hogy a protestáns missziók támogatásának ezt a módját, amikor a pénzeszközöket az eladott periodikákból gyűjtik, a Porosz Királyság más részein is alkalmazták. Például ugyanezt a stratégiát követte Johannes Evangelista Gossner (Johannes Evangelista Gossner, 1773–1858), a Berlinben működő missziós társaság (ném. Gossnersche Missionsgesellschaft) alapítója is. Az előkészítés alatt álló Die Biene auf dem Missionsfeld für Missionsfreunde und Missionsvereine9 című periodika példányainak eladásából származó pénzeszközöket a társaság szükségleteire osztották fel (Iß Berlyno 1844: 31). 7 A periodika szerkesztőjévé ekkor Johann Ferdinand Kelkis prédikátort (Johann Ferdinand Kelch, 1832-től 1867? évig) nevezték ki, Kaunas 1991: 40, 48. A kiadványt a Karaliaučiusi Missziós Társaság („Karalaucʒaus Paſuntinyſtes Draugyſte“) kezdeményezte. Az NEP elődjének tekinthető az 1823-ban, 1824-ben és 1825-ben megjelent Nusidavimai Dievo karalystėje című időszaki kiadvány, Natanelis Frydrichas Ostermejeris (Kaunas 1991: 39). Deja, kol kas nerastas nei vienas šio leidinio szerkesztője – példány, leírása a források alapján készült (Kaunas 1991: 7–8, 26). Vaclovas Biržiška véleménye szerint az NEP korrektúráját és nyelvét állítólag Frydrichas Kuršaitis javította (BržA III: 174). Kaunas pontosította, hogy Kuršaitis körülbelül 1843-tól, az 1. számtól kezdte meg a kiadvány szerkesztési munkálatait (Kaunas 1991: 21, 31). 8 Poroszország litvánjai a tallérokat dollárnak nevezték. A dollár az NEP-ben is használatos. 9 Az időszaki kiadványt 1834-től német nyelven adták ki. Straipsniai / Cikkek 109 Parama protestantų misijoms Prūsijos Lietuvoje XIX a. 1-oje pusėje: privačios iniciatyvos ir spaudos vaidmuo 1. ÁBRA. Lituán nyelvű időszaki kiadvány Nuſidawimai apie Ewangelios Praſiplatinima tarp Ʒydu ir Pagonu (1832. évi 1. szám), amelynek eladásából származó bevétel egy része a missziók támogatására jutott INGA STRUNGYTĖ-LIUGIENĖ 116 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII Kloes Andrew A. 2016: „Ébredési mozgalom” a tizenkilencedik század eleji német nyelvben: egy modern és ortodox protestantizmus kialakulása: doktori disszertáció, Edinburgh: Edinburghi Egyetem. Kaunas Domas 1991: A litván időszaki sajtó előfutára, Vilnius: Litván Könyvbarátok Társasága; Martynas Mažvydas Alapítvány. Kaunas Domas 1996: Kis-Litvánia könyve: a litván könyv fejlődése 1547–1940, Vilnius: Baltos lankos. [Knapp Georg Christian] 1821: Az evangéliumi missziós intézetek újabb története a kelet-indiai pogányok megtérítésére, a misszionáriusok saját kezű írásaiból és leveleiből, kiadta D. G. Ch. Knapp, [...]. Siebʒigſtes Stück, Halle: A Árvaház kiadója. Kurßátis Fridrikis 1843: [Előszó]. Íme, ez az: Mérd meg magadat mérleggel, és könnyen mutasd ki. A Halottak emléknapján németül tartott mise, amelyet E. F. Ball lelkész tartott, litván nyelvre Fridrikis Kurßátis, a királyi hivatalban kiképzett lelkész fordított, és a királyi városban élő litvánoknak szózatként közzétett. [...], Karaliáucʒiuje: Sʒùlco nyomdájában, [I]–IV. LBP – Litván bibliográfia, A sorozat. Litván nyelvű könyvek 1, 1547–1861. Kiegészítések, Vilnius: Mintis, 1990. LKŽe – A litván nyelv szótára 1–20 (1941–2002), szerkesztőbizottság: G. Naktinienė, J. Paulauskas, R. Petrokienė, V. Vitkauskas, J. Zabarskaitė, főszerkesztő. G. Naktinienė, elektronikus változat, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 2005 (frissített változat, 2018). Online hozzáférés: https://ekalba.lt/lietuviu-kalbos-zodynas. Pakájus t’eſſie ſu jummis 1832: Pakájus t’eſſie ſu jummis [...]. – Beszámolók az Evangélium terjedéséről a zsidók és pogányok között, 1. sz., január, [1]–8. Penkioliktaſſis kas Metą důdams 1838: Penkioliktaſſis kas Metą důdams Apſiſakimas ant Ewangeliôs Praplátinimo Karaláucʒuje Suſidraugawojuſujû, kaip ſu jû Draugyſte bey tôs Draugyſtês Darbu déſtiſi. – Beszámolók az Evangélium terjedéséről a zsidók és pogányok között, 1. sz., 2–16. Pėteraitis, Anusis 1948: Surinkimai Prūsų Lietuvoj, Lietuvių evangelikų liuteronų vyr. bažnyčios taryba, įvado žodį parašė ir spaudai parengė M. Kavolis. [Hirdetmény] 1843: [Hirdetmény]. – Beszámolók az Evangélium terjedéséről a zsidók és Pagonok, 3. sz., 48. Strungytė-Liugienė 2021: Wilhelmo Andrėjaus Rheniaus (1753–1833) felvilágosító tevékenysége Klaipėdában és az angol vallásos irodalom első litván fordításai. – Knygotyra 76, 93–113. Online hozzáférés: https://doi.org/10.15388/Knygotyra.2021.76.77. Straipsniai / Articles 117 Parama protestantų misijoms Prūsijos Lietuvoje XIX a. 1-oje pusėje: privačios iniciatyvos ir spaudos vaidmuo Strungytė-Liugienė Inga 2021a: Wilhelmo Andrėjaus Rheniaus levelei (1818) a Klaipėda melletti Bachmano birtokról a Londoni Vallásos Iratok Társaságához. – Knygotyra 76, 294–302. Online hozzáférés: https://doi.org/10.15388/Knygotyra.2021.76.84. [Összesítő] 1832-03: [Összesítő]. – Az evangélium terjedéséről a zsidók és pogányok között, 3. sz., Märʒ, {48}. [Összefoglaló] 1832-04: [Összefoglaló]. – Beszámolók az Evangélium terjedéséről a zsidók és pogányok között, 4. szám, április, 64. Így hát már kezdem! 1832: Így hát már kezdem! – Beszámolók az Evangélium terjedéséről a zsidók és pogányok között, 1. szám, január, 8–15. [Weiss Georg B.] 1847: Dicsőítsétek az Úristent, ti pogányok mind [...]. – Beszámolók a Ewangẽliôs Praplátinimą tarp ydû ir Pagônû, Nr. 2, 19–40. Zembrickis Johanas 2011: Klaipėdos apskrities istorija 3, vertė R. Adomavičius, Klaipėda: Libra Memelensis. The Support for Protestant Missions in Prussian Lithuania in the First Half of the 19th Century: The Role of Private Initiatives and the Press ÖSSZEFOGLALÓ A tanulmány célja a protestáns missziók támogatásának tapasztalatát feltárni Porosz Litvániában a 19. század első felében. A tanulmány a világiak magánkezdeményezésére megvalósuló támogatás formáira összpontosít. A Porosz Litvániában kiadott litván időszaki sajtó és könyvek szintén a pénzgyűjtés eszközeként szolgáltak. A tanulmány arra keresi a választ, hogy mikor kezdődött a missziók pénzügyi támogatásának gyűjtése a litván protestáns közösségben, és milyen forrásból származott ez a támogatás. Megállapítást nyert, hogy Porosz Litvániában már a Königsbergi Missziós Társaság megalapítása (1822) előtt is gyűjtöttek adományokat a missziók számára. 1820–1821-ben a Hallei Misszió jelentős támogatást kapott Porosz Litvánia litván lakosaitól, a század 3. évtizedében pedig tanítóktól participants of the religious awakening movement (Lith. surinkimai), which grew in strength (lit. šulmistrai). Az adományokat a Klaipėda (az egykori Memel) közelében fekvő Bachmann-birtok felügyelője, a morva egyház tagja, Wilhelm Andreas Rhenius (1753–1833) gyűjtötte, aki közvetítőként járt el INGA STRUNGYTĖ-LIUGIENĖ 118 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII A német misszionárius, Karl Gottlieb Ewald Rhenius between Lithuanians and Halle Missions. The early donations made by Lithuanian residents were directed to southeast India, Madras (currently Chennai) to support the activity of (1790–1838). A missziók támogatásának egy másik formája a missziós kiadványok értékesítése volt. Részben e célból jelent meg Porosz Litvániában a Nuſidawimai apie Ewangelios Praſiplatinima tarp Ʒydu ir Pagonu című litván időszaki kiadvány (1832-től, szerkesztője Johann Ferdinand Kelch). A helyi evangélikus lelkészek terjesztették a missziók ügyét, és részt vettek az adományok gyűjtésében; köztük volt Friedrich Kurschat (Frydrichas Kuršaitis, 1806–1884) lelkész, a Königsbergi Egyetem későbbi teológiaprofesszora és a litván nyelvtan szerzője. Kurschat lefordította a Tēkel, tai yr: Swēre tawę Swàrcʒeis ir perlèngwą ißrądo című prédikációt, amelyet Ernst Friedrich Ball evangélikus lelkész írt (Königsbergben jelent meg 1843-ban), és az értékesítéséből származó bevételt missziós és absztinenciatársaságok javára kellett fordítani. Összességében meg kell jegyezni, hogy a missziók támogatásának modelljét úgy alakították ki, hogy csökkentse az állam terheit. A pénzügyi terhet a Porosz Királyság jómódú vagy tehetős vallásos lakosai között osztották meg. Másfelől a kiadványok azt hirdették, hogy a kereszténység nem keresztény országokban való terjesztésének, a szegények támogatásának és oktatásuknak a kötelességét nemcsak a királynak és a lelkészeknek, hanem a porosz tartomány egyszerű litván lakosainak is magukra kellett vállalniuk. A missziók számára adományozó személynek meg kellett értenie, hogy a missziók támogatása nem helyi esemény, hanem az Európát és a világ más országait átfogó, a kereszténység és a keresztény értékek által egyesített jelenség volt. Minden közreműködő személy a világ protestánsainak közös ügyét szolgálta. Egy közreműködő személy úgy érezhette, hogy nem magányos, hanem egy nagy keresztény közösség része, amely támogatta, hozzájárult az elképzeléshez, és jóváhagyta azt Kereszténnyé tétel. Benyújtva 2022. október 25-én. INGA STRUNGYTĖ-LIUGIENĖ Lietuvių kalbos institutas Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius, Litvánia [email protected]