Parama protestantų misijoms Prūsijos Lietuvoje XIX a. 1-oje pusėje: privačios iniciatyvos ir spaudos vaidmuo

INGA STRUNGYTĖ-LIUGIENĖ Lietuvių Kalbos Institutas ORCID iD: orcid.org/0000-0003-1949-0874 Kutatási területek: a gyülekezeti és a litván vonatkozású morva mozgalom írásos öröksége, a 18–19. századi Porosz Litvánia kulturális és felekezeti kontextusa, a pietizmus története. DOI: doi.org/10.35321/all87-05 A PROTESTÁNS MISSZIÓK TÁMOGATÁSA POROSZ LITVÁNIÁBAN A 19. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN: A MAGÁNKEZDEMÉNYEZÉSEK ÉS A SAJTÓ SZEREPE A protestáns missziók támogatása a 19. század első felében: a magánkezdeményezések és a sajtó szerepe ÖSSZEFOGLALÓ A tanulmány a protestáns missziók pénzügyi támogatásának formáit elemzi Porosz Litvániában a 19. század első felében. Vizsgálja a missziók támogatójának, a Klaipėda melletti Bachmann-birtok felügyelőjének, a Morva Egyház követőjének (hernhuternak), Wilhelmo Andreas Rheniusnak a szerepét a délkelet-indiai missziók támogatására gyűjtött adományok összegyűjtésében. Tárgyalja a missziók támogatására szolgáló litván nyelvű periodikát: Nufidawimai apie Ewangelios Prafilplatinimą tarp Žydų ir Pagonų (szerkesztője Ferdinandas Kelkis, 1832-től). A tanulmány figyelmet fordít a későbbi königsbergi egyetemi professzor és litvángrammatika-szerző evangélikus lelkész, Frydrichas Kuršaitis fordítására is: Ernst Friedrich Ball prédikációjára, Tekel, tai yr: Swėre tawę Swarcžeis ir per längwąjį įžrądo (Königsberg, 1843). KULCSSZAVAK: missziós irodalom litván nyelven, a missziók támogatása, gyülekezeti mozgalom hívei, Karl Gottlieb Ewald Rhenius, Wilhelm Andreas Rhenius, Friedrich Kurschat, 19. századi Porosz Litvánia. Straipsniai / Articles 101 INGA STRUNGYTĖ-LIUGIENĖ ÖSSZEFOGLALÓ A tanulmány a 19ᵗʰ század első felében Porosz Litvániában a protestáns missziók számára gyűjtött pénzügyi támogatás formáit elemzi. Vizsgálja a missziók támogatójának, a Klaipėda melletti Bachmann-birtok felügyelőjének (az egykori Memelnek) és a Morva Egyház tagjának, Wilhelm Andreas Rheniusnak a szerepét a délkelet-indiai missziók számára gyűjtött adományok összegyűjtésében. Tárgyalja a litván nyelvű periodikát is: Nufidawimai apie Ewangelios Prapiplatinimą tarp Žydų ir Pagonų (szerkesztője Johann Ferdinand Kelch, 1832-től jelent meg). A tanulmány elemzi Ernst Friedrich Ball prédikációjának Tekel, tai yr: Swēre tawę Swārčɛis ir perlēngwą įbrādo (Königsberg, 1843) fordítását is, amelyet az evangélikus lelkész, a königsbergi egyetem későbbi professzora és a litván nyelvtan szerzője, Friedrich Kurschat készített (Frydrichas Kuršaitis). KULCSSZAVAK: missziós irodalom litván nyelven, a missziók támogatása, surinkimininkai, Karl Gottlieb Ewald Rhеnius, Wilhelm Andreas Rhеnius, Friedrich Kurschat, Porosz Litvánia a 19ᵗʰ században. BEVEZETÉS Vilius Gaigalaitis teológus és kultúrtörténész (1870–1945) a gyülekezetek múltjának és jelenének bemutatására szentelt tanulmányában, az Ewangelįški Surinkimai Lietuvoje című műben (Priekulė, 1905), megemlítette a gyülekezeti vezetők (prédikátorok) missziók iránti jelentős támogatását: „[albelnai Sakytojеi didždes Bažmas1 (= sokaság) Piningų ant Reikmenių Pafiuntynyctės (= missziók) furenka“ (Gaigalaitis 1905: 40). Információt közölt Hermann Theodor Wangemann (1818–1894), a missziós társaság vezetőjének porosz litvániai látogatásairól, valamint a helyi lakosság számára tartott gyülekezeti összejövetelekről (Gaigalatis 1905: 40). A missziók számára gyűjtött adományokról emlékirataiban, az Surinkimai Prūsų Lietuvoj [1948] című műben röviden megemlékezett Anusis Pėteraitis prédikátor (1967–1957): „a gyülekezetben ezreket gyűjtöttünk a misszió számára“ (Pėteraitis [1948]: 29). A jelentős pénzügyi missziós támogatásra Domas Kaunas, Porosz Litvánia litván könyvének és kultúrájának kutatója is felhívta a figyelmet Lietuvių periodikos pirmtakas című könyvében (1991). A könyvtörténész tárgyalta a kalninkai lelkész, Natanėlis Friedrich Ostermejer (1784–1846), az aktív missziótámogató szerepét az adománygyűjtésben. Kaunas adatokat talált arról, hogy Ostermejeris Kalninkaiban megalapította a königsbergi missziós társaság (németül: Königsberger Missionsverein) egyik részlegét (amely 1822. szeptember 2-án kezdte meg működését). Az aktív lelkész által támogatott részlegnek 93 tagja és 150 támogatója volt, ¹ A szavak jelentésének megadásakor itt és másutt az LKŽe-re támaszkodtunk. 102 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII Parama protestantų misijoms Prūsijos Lietuvoje XIX a. 1-oje pusėje: privačios iniciatyvos ir spaudos vaidmuo amelyek 120 tallért tettek össze a missziók számára (Kaunas 1991: 23, 26). A könyvtörténész egy valamivel később megjelent monográfiájában, az Mažosios Lietuvos knyga: lietuviškos knygos raida 1547–1940 címűben (1996), a misszionáriusi irodalom tárgyalásakor megemlékezett a missziók finanszírozásáról. A 20. század elején a litvánok folyamatos és aktív missziós támogatását a Wangenann missziós társaság által 1914-ben közzétett áttekintésből, az Metinis pasiuntinystės laiškelis címűből származó adatokkal szemléltette. Az áttekintés szerint 1913-ban Porosz Litvániában nem kevesebb mint 30 796 márkát gyűjtöttek a missziók számára. A pénzt a plébániák lelkészei, a gyülekezeti mozgalom hívei, a prédikátorok és más, a missziók iránt rokonszenvező személyek gyűjtötték (Kaunas 1996: 404). A tanulmány célja, hogy feltárja a protestáns missziók támogatásának tapasztalatait Porosz Litvániában a 19. század első felében. A figyelem azokra a támogatási formákra irányul, amelyek világi kezdeményezések révén terjedtek. A forrásgyűjtés eszközéül szolgált mind a litván nyelven kiadott periodikus sajtó, mind a könyvek. A tanulmány arra keresi a választ, mikor jelent meg a missziók pénzügyi támogatása a litván protestáns közösségben, és mi volt e támogatás eredete. A kitűzött feladatok a következők: megállapítani, hogy aktív volt-e a missziók pénzügyi támogatása a königsbergi missziós társaság 1822-es megalapítása előtt; feltárni a litván nyelven kiadott, a missziók finanszírozására fordított nyereségű nyomtatványok repertóriumát; valamint megvizsgálni, miként alakította a sajtó a missziók képét, és miként deklarálta a misszionáriusok megbízhatóságát és jó hírét. A kutatás interdiszciplináris jellegű. A Porosz Litvánia területén működő személyiségek missziótörténeti helyének és hozzájárulásának értékeléséhez a historizmus módszerét alkalmazzuk. A nyomtatványok tárgyalásakor a könyvtudományban jellemző módszereket, a funkcionális (rendeltetési) és a kommunikációs módszert alkalmazzuk. MAGÁNSZEMÉLYEK TÁMOGATÁSA A DÉLKELET-INDIAI MISSZIÓKNAK A missziós társaságok és a misszionáriusképző intézmények pénzügyi támogatása különféle forrásokból származott. A protestáns missziókat III. Friedrich Wilhelm porosz király pártfogolta, aki a berlini missziós szemináriumnak évente 500 tallér támogatást adott. Állítólag a királyra nagy hatást gyakorolt Karl Rhenius, a Londoni Egyházi Missziós Társaság küldöttének (róla lásd alább) eredménye: indiai egyházak szervezése. A sikertől ösztönözve a király 1820-tól úgy döntött, hogy finanszírozza a berlini szemináriumot (Kloes 2016: 240). Amint alább látni fogjuk, a délkelet-indiai missziók és az említett Karl Rhenius tevékenysége a litvánok által nyújtott támogatás kezdetével is összefügg. Karl Gottlieb Ewald Rhenius (1790–1838), India egyik legjelentősebb német misszionáriusa, fordítója és a tamil nyelv nyelvtanának szerzője 1790-ben született Nyugat-Poroszországban, Graudenzben (ma Straipsniai / Articles 103 INGA STRUNGYTĖ-LIUGIENĖ Grudziondz, Lengyelország), és Berlinben Johann Jänicke (1748–1827) misszionáriusképző szemináriumában tanult. 1814-ben a Londoni Egyházi Missziós Társaság (angolul: The Church Missionary Society) Madraszba (ma Csennai, Délkelet-India) küldte, ahol megtanulta a tamil nyelvet. 1820-ban Tirunelvelibe, egy dél-indiai helyre költözött (Gensichen 1999: 566). Karl Rhenius korán elvesztette apját. Egy ideig a Klaipėda melletti Bachmann-birtokon élt², apai nagybátyja, a felügyelő (németül: Wirtschaftsinspektor), Wilhelm Andreas Rhenius (1753–1833) gyámsága alatt. Miután unokaöccse 1814-ben misszionáriusként Indiába távozott, Wilhelm Rhenius gondoskodott a pénzügyi támogatásról. A Bachmann-birtok felügyelője az összegyűjtött adományokat Halléba küldte, ahonnan a pénz eljutott az indiai misszionáriusokhoz³. Ezt az adatot Georg Christian Knapp (1753–1825) német teológus, a hallei árvaház igazgatója által kiadott, a protestáns missziókról szóló periodika, a Neuere Geschichte der Evangelischen Missions-Anstalten (1821) rögzítette. Knapp ebben a műben az 1820–1821-es gyűjtött összegekről szóló jelentést közölt. A jelentés szerint júniusban a hallei missziós pénztár (németül: zur Missionscasse in Halle) elérte a Wilhelm Rhenius által különféle forrásokból összegyűjtött támogatás, 112 tallér; ebből 34-et a vidék litván lakói a pogányok közötti evangéliumterjesztésre adományoztak. Litván vidéki lakosoktól származó szeretetadományok: „akik készséggel és nagy örömmel rakták össze e csekély adományokat az evangélium pogányok közötti hirdetésére […]“ 34 [Thlr.] 4 [Gr.] (Knapp 1821: 1057–1058). (Fordítás) Litván vidéki lakosoktól származó szeretetadományok: „akik jóakarattal és nagy örömmel ezt a hozzájárulást az evangélium pogányok közötti hirdetésére […] összeadták“ 34 [tallér] 4 [garas]. Knapp jelentésében jelezte, hogy ugyanabban a hónapban a Bachmann-birtok felügyelőjének közvetítésével a pénztár további 34 tallérral gyarapodott. Az adományozók között megemlíti a tanítót és a felébredt litvánokat (németül: erweckte Litthauern), akiknek 30 tallérját egy bizonyos adószedő adta át egy, feltehetően indiai templom építésére: ² A 19. században Bachmann (vagy Bakmaniškiai, Baksėdžiai, Pāupis, németül: Bachmann, Bachmannischen) Klaipėda melletti uradalmi település volt. Ma az uradalom területe Klaipėda városához tartozik (Juška 2000: 115). ³ A felügyelő Wilhelm Rhenius minden valószínűség szerint a gyülekezeti mozgalom egyik vezetője volt (Barasa 2018: 272, 308), felekezetét tekintve a Morva Egyház (németül: Herrnhuter Brüdergemeine, angolul: Moravian Church, Moravian Movement) követője, herrnhuter (Zembrickis 2011: 236–239). Rhenius a 19. század második évtizedében részt vett a Klaipėda-vidék felvilágosító tevékenységében. Az itt alapított Vallásos Írások Társaságát képviselte, és gondoskodott az angol vallásos füzetek litvánra fordításáról. A Bachmann-birtok felügyelője a klaipėdai Bibliatársaság tevékenységének egyik kezdeményezője volt (bővebben lásd: Strungytė-Liugienė 2021; Strungytė-Liugienė 2021a). 104 Acta Linguistica LXXXVII Parama protestantų misijoms Prūsijos Lietuvoje XIX a. 1-oje pusėje: privačios iniciatyvos ir spaudos vaidmuo Bachmann-i Rhenius felügyelő úr által Memel mellett ismét beérkezett: 34 tallér 60 porosz garas; mégpedig: Dew-i Gr. tanító úrtól 4 tallér 60 porosz garas, valamint R. adószedő úrtól 30 tallér, „amelyeket a felébredt litvánok különös örömmel a pogányok közötti templomépítésre gyűjtöttek és adományoztak“ (Knapp 1821: 1058–1590; corr. 1059). (Fordítás) Rhenius felügyelő úron keresztül, a Klaipėda melletti Bachmannból ismét érkezett: 34 tallér 60 porosz garas; mégpedig Dew-i Gr. tanító úrtól 4 tallér 60 porosz garas, valamint R. adószedő úrtól 30 tallér, „amelyeket a felébredt litvánok különös örömmel a pogányok számára építendő templom építésére összegyűjtöttek és hozzájárultak“. A hallei árvaház igazgatója jelentésében megemlíti, hogy ugyanabban az évben júliusban Rheniustól két alkalommal is további támogatás érkezett. Rhenius összesen 6 tallért küldött át a hallei missziós pénztárnak: a „jó litvánoktól“ (németül: guten Litthauern) származó 5 tallért, amelyet egy tanító adott át. A támogatáshoz egy bizonyos porosz litván katona is hozzájárult (1 albertsthalerrel), aki szolgálatából hazatérve tanítói munkára szeretett volna felkészülni. Bachmann-i Rhenius felügyelő úr átadott: G. tanító úr révén 5 tallért, amelyet a jó litvánoktól gyűjtöttek; valamint 1 albertsthalert egy fiatal litvántól, aki még katona, de tanítói szolgálatra szeretne felkészülni, L. nevű (Knapp 1821: 1590; corr. 1059). (Fordítás) Rhenius felügyelő úr Bachmannból átutalt: G. tanító úr által a jó litvánoktól gyűjtött 5 tallért; valamint 1 albertsthalert egy fiatal litvántól, aki még katona, de iskolai munkára szeretne felkészülni, L. nevű. A hallei missziós pénztárba eljutott a kalninkai lelkész, Natanelis Friedrich Ostermejer által küldött támogatás (amint arra a jelentésben megadott kezdőbetűk alapján következtetni lehet), valamint a litván közösség nem csekély, több mint 60 tallérból álló adománya. Bachmann-i Rhenius felügyelő úr ismét küldött: 2 albertsthalert, amelyet K. parókiájának Oft. lelkészétől kapott, továbbá Rud. és Mich. D. úr által néhány litván közösségben összegyűjtött 60 tallért 64 porosz garast [...]. (Knapp 1821: 1590; corr. 1059–1060). (Fordítás) Rhenius felügyelő úr Bachmannból ismét küldött: 2 albertsthalert, amelyet K[alninkai] K[özségében] Ost[ermejer] lelkész úrtól kapott, továbbá Rud. és Mich. D. úr által néhány litván közösségben összegyűjtött 60 tallért 64 porosz garast [...]. A jelentésből ítélve Wilhelm Rhenius tájékoztatást kapott III. Friedrich Wilhelm király környezetétől, és tudta, hogy az államkincstárból származó finanszírozás mekkora része irányul Indiában Straipsniai / Articles 105 INGA STRUNGYTĖ-LIUGIENĖ a missziók, konkrétan a madraszi Karl Rhenius misszionárius támogatására⁴. Erről a váltót átadva tájékoztatta Hallét: Egy meg nem nevezett nemes jótevő Bachmann-i Rhenius felügyelő úr révén, a Memel melletti Bachmannból, egy 500 tallér értékű királyi porosz állami adósságlevelet küldött át, azzal a nyilatkozattal, hogy abból Carl Rhenius úr, a madraszi misszionárius, 100 tallért levonás nélkül kapjon (Knapp 1821: 1056). (Fordítás) Egy meg nem nevezett nemes jótevő a Klaipėda melletti Bachmannból Rhenius felügyelő úr útján egy 500 t[allér összegű] porosz kir[ályi] állami adósságlevelet küldött át, azzal a magyarázattal, hogy abból Carl Rhenius úr, a madraszi m[isszionárius], 100 t[allért] levonás nélkül kapjon. A misszionárius Karl Rhenius tevékenységének támogatására nyújtott litván támogatásról már 1822 előtt is megemlékezik a litván sajtó. Állítólag a Porosz Litvániából származó adományok távoli társaságokhoz is eljutottak, és „Rhenius missziójának elküldéséhez már akkor sokan együtt segítséget nyújtottak“ (Iß Eyŕopôs 1854: 13). Rhenius személyes kapcsolatot ápolt Knappal, a hallei árvaház akkori igazgatójával. Nemcsak pénzügyi kérdésekben érintkezett vele. Rhenius madrasi híreket is megosztott vele, és igyekezett bemutatni rokona, Karl Rhenius mindennapi munkáját és háztartási ügyeit. Egy 1820. július 11-én kelt levélben beszámolt unokaöccse kerttel rendelkező házáról, a bibliai történetek tamil nyelvre való fordításáról, valamint segítőiről, akik között evangélikusok és római katolikusok egyaránt voltak, s akikkel reggel és este időt szántak a vallásos könyvek angol és tamil nyelvű olvasására (Knapp 1821: 1010–1011). Érdemes megállnunk az erweckten Litthauern „felébredt litvánok“ kifejezésnél, amelyet Knapp jelentése használ. Okunk van feltételezni, hogy ebben a dokumentumban így nevezték az imádkozókat, a Porosz Litvánia területén terjedő gyülekezeti mozgalom résztvevőit. Az Erweckte „felébredett“ megjelölés egy másik forrásban is szerepel: a königsbergi konzisztórium 1823. június 10-i jelentésében, amely a königsbergi és gumbinneni kerületben az egyház határain kívül működő vallási társaságokról szól. Ez a jelentés információt közöl arról, ⁴ Wilhelm Rhenius kapcsolatban állt III. Friedrich Wilhelm porosz király családjával. A királyi család egy kirándulás során már 1807. január 29-én meglátogatta a Bachmann-birtokot és Rheniust (Zembrickis 2011: 145). Emlékeztetni kell arra, hogy Klaipėda a politikai események, a Porosz Királyságnak Franciaországgal vívott háborúja miatt a királyi család ideiglenes rezidenciájává vált. 106 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII Parama protestantų misijoms Prūsijos Lietuvoje XIX a. 1-oje pusėje: privačios iniciatyvos ir spaudos vaidmuo a pietista gyülekezeti mozgalom elterjedéséről és tömegességéről⁵. Azt a feltevést, hogy a missziók támogatói a gyülekezeti mozgalom hívei voltak, megerősíti a valamivel később, 1824 márciusában a Königsberger Missionsblatt periodikában közzétett Ostermejer-kivonat is, amelyben a kalninkai lelkész a támogatók között gyülekezeti mozgalmi híveket nevezett meg. Állítólag a kalninkai, priekulėi, gilijai, kaukéni, naujoji, katyčiai, malviškiai, skaisgiriai és más gyülekezetek hívei által gyűjtött adományok a helyi missziós pénztár betéteinek kétharmadát tették ki (Kaunas 1991: 27). Vagyis a litvánok jótékony támogatása a vallási megújulás idején nyilvánult meg, és a gyülekezeti összejövetelek látogatóihoz, főként az alsóbb társadalmi rétegekből származó emberekhez kapcsolódott. A 19. század harmadik évtizedében a gyülekezeti mozgalomnak nem volt elismert vallási társasági státusza, nem intézményesült; az evangélikus egyház lelkészeinek egy része illegális, népi vallási mozgalomként tekintett rá, amelyet az evangelizáció, a józanság eszméje, a buzgó áhítat, valamint a templomon kívüli közös összejövetelek – házi istentiszteletek – iránti igény egyesített. Összefoglalva elmondható, hogy a missziók számára korábban gyűjtöttek adományokat, mint ahogy megalapították a königsbergi missziós társaságot (1822)⁶. 1820–1821-ben jelentős támogatás irányult a hallei missziós pénztárhoz. A támogatást Porosz Litvánia litván lakosai, a vallási megújulás – a gyülekezeti mozgalom – résztvevői, valamint tanítók („schulmeisterek“) nyújtották. Az adományozók között volt a kalninkai evangélikus lelkész, Ostermejer is. Knapp 1820–1821-es jelentésének adatai alapján a litván lakosság korai támogatását Délkelet-Indiába irányították, Karl Rhenius német misszionárius tevékenységének támogatására. Az adományokat a Klaipėda melletti Bachmann-birtok felügyelője, Wilhelm Rhenius gyűjtötte, és ő látta el a közvetítő szerepét is. Fontos hangsúlyozni, hogy a missziók támogatója, Wilhelm Rhenius nem volt a papság tagja, hanem a felvilágosító tevékenységben aktívan részt vevő, a kor különböző vallási szervezeteibe, a Biblia- és Vallásos Írások Társaságába bekapcsolódott világi személy, a Morva Egyház követője volt. ⁵ A dokumentum átirata, fakszimiléje és litván fordítása: Barasa 2018: 262. A königsbergi konzisztórium jelentésében a gyülekezeti mozgalom résztvevőit lutheránus maldeninker „imádkozók“ néven is említik, a házi istentiszteleteket, a gyülekezeti összejöveteleket pedig Privatandacht, Betversammlungen néven (Barasa 2018: 258, 262). ⁶ A társaság alakuló ülése 1822. január 11-én zajlott. Vezetőjévé a porosz evangélikus-lutheránus egyház főszuperintendensét, Ludwig Ernst von Borowskit (1740–1831) választották. Az igazgatótanács tagja lett a königsbergi egyetem professzora, Martin Ludwig Rhesa (1776–1840) is (Kaunas 1991: 22). Straipsniai / Articles 107 INGA STRUNGYTĖ-LIUGIENĖ A SAJTÓ SZEREPE A MISSZIÓS TÁRSASÁGOKBAN Később a pénzügyi támogatás más formái is kirajzolódtak. A protestáns missziók támogatásának példájává vált az 1832-től megjelenő periodika, a Nufidavimai apie Ewangelios Pripla­tinima tarp Žydų ir Pagonu (a továbbiakban: NEP)⁷, amely litván nyelven híreket és tudósításokat közölt az indiai, kínai, észak-amerikai, az afrikai Madagaszkár, a Francia Polinéziához tartozó egzotikus Moorea-sziget, valamint más vidékek misszionáriusaitól. Már 1832 első számában érzelmes felhívást közölt a litvánokhoz, amely arra buzdított, hogy ne maradjanak távol, hanem a németekkel együtt járuljanak hozzá a missziós tevékenység fennmaradásához. Így hát, szeretett litvánok! miközben mások az örök aratásért (= termésért, betakarításért) fáradoznak, vajon mi egyedül visszahúzódunk? miközben mások azért munkálkodnak, hogy az Úr Jézus dicsőséget nyerjen, vajon mi lustálkodunk? (Pakājus t’effie fu jummis 1832: 5). A periodika eladásából származó pénz egy részét a missziók számára irányított támogatás kiegészítésére fordították. Az 1832. februári számban az áll, hogy a támogatásra (úgynevezett „[p]afiuntinu Skrynei“) 6 tallér maradt⁸ ([Suvestinė] 1832–03: {48}). Ugyanezen év márciusi számában már azt jegyzik meg, hogy az újságpéldányok eladásából 27 tallért gyűjtöttek ([Suvestinė] 1832–04: 64). A rövid pénzügyi összesítések alapján, amelyek rendszerint a NEP egyes számainak végén jelentek meg, kiszámították, hogy 1832-ben a periodika eladásából 65 tallért és 100 aranyforintot fordítottak a missziókra. Meg kell jegyezni, hogy a protestáns missziók támogatásának ezt a módját, amikor a pénzt az eladott periodikákból gyűjtik, a Porosz Királyság más részein is gyakorolták. Ugyanezt a stratégiát követte például Johannes Evangelista Gossner (1773–1858), a Berlinben működő missziós társaság (németül: Gossnersche Missionsgesellschaft) alapítója. Az általa szerkesztett periodika, a Die Biene auf dem Missionsfeld für Missionsfreunde und Missionsvereine⁹ példányainak eladásából származó pénzt a társaság szükségleteire osztották fel (Iß Berlyno 1844: 31). ⁷ A periodika szerkesztőjévé ekkor Johann Ferdinand Kelchis prédikátort (Johann Ferdinand Kelch, 1832-től 1867? évig) nevezték ki, Kaunas 1991: 40, 48. A kiadványt a königsbergi missziós társaság („Karalau­cz̧aus Pafuntinyf­tės Draugytė“) kezdeményezte. A NEP elődjének tekinthető az 1823-ban, 1824-ben és 1825-ben megjelent periodika, a Nusìdavimai Dievo karalystėje, amelynek szerkesztője Natanelis Friedrich Ostermejeris volt (Kaunas 1991: 39). Sajnos e kiadványnak mindeddig egyetlen példánya sem került elő; a források alapján írták le (Kaunas 1991: 7–8, 26). Vaclovas Biržiška véleménye szerint a NEP korrektúráját és nyelvét állítólag Friedrich Kurschat javította (BržA III: 174). Kaunas pontosította, hogy Kurschat hozzávetőleg 1843-tól, az 1. számtól kezdte szerkeszteni a kiadványt (Kaunas 1991: 21, 31). ⁸ Porosz Litvánia litvánjai a tallért dollárnak nevezték. A dollár megnevezést a NEP-ben is használják. ⁹ A periodikát 1834-től német nyelven adták ki. 108 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII Parama protestantų misijoms Prūsijos Lietuvoje XIX a. 1-oje pusėje: privačios iniciatyvos ir spaudos vaidmuo ¹ ÁBRA. Litván nyelvű periodika Nufidawimai apie Evangelios Prafiplatinimą tarp Žydų ir Pagonių (1832-es 1. szám), amelynek eladásából származó nyereség egy része a missziók támogatására jutott Straipsniai / Articles 109 INGA STRUNGYTĖ-LIUGIENĖ A missziók támogatására szolgáló pénzügyi támogatás nemcsak a periodikus sajtó, hanem könyvek értékesítéséből is származott. Említést érdemel Ernst Friedrich Ball (1799–1885) lelkész és a barmeni missziós társaság által terjesztett kiadvány, a Missionsblattes szerkesztőjének prédikációja, a Tėkel, tai yr: Swēre tawę Swārčeis ir perlēngwą įbrādo10 (Königsberg, 1843), amelyet az evangélikus-lutheránus lelkész, a königsbergi egyetem későbbi professzora és a litván nyelvtan szerzője, Friedrich Kurschat (1806–1884) fordított litvánra11. A füzet előszavában (1843. szeptember 6-án íródott) Kurschat megadja, hogy egy bizonyos „német testvér“ ösztönözte a prédikáció litvánra fordítására. Megemlíti, hogy a Ball-prédikáció fordításának eladásából befolyt összeget a missziós és józansági társaságok támogatására fordítják. Ezer példányt kívántak kinyomtatni. A levél eladásából befolyt pénzt nem azért kell félretenni, hogy azt magunk számára (= haszonként, nyereségként) megtartsuk, hanem az evangélium terjesztésére a pogányok között, valamint a Brangwyn elleni [misszióra] szolgáló társaságoknak adományozzuk [...]. Ez a német testvér arra kért engem, hogy ezt a missziót litván nyelvre fordítsam, én pedig ezt szíves szívvel el is végeztem (Kurßátis 1843: II). Kuršaitis 1847. július 5-én a königsbergi missziós társaság tagja lett (Kaunas 1991: 22). Vagyis Ball könyvét még azelőtt fordította le, hogy belépett volna a vallási szervezetbe. A lelkész 1843-ban kezdett hozzá a fordítói munkához, ugyanabban az évben, amikor más tevékenységéhez is: a NEP nyelvi és korrektúrajavításához. Az 1843-as NEP 3. számában hirdetés jelent meg, amelyben Kurschat fordítását Tėkel, tai yr: Swēre tawę Swārčzeis ir perlēngwą įbrādo 2 ezüstgarasért12 kínálták megvételre. Ugyanitt megjegyzik, hogy e könyvecske eladásából származó pénz egyesületekhez kerül: „Az ezért a Mißėlėért kapott pénz az Isten országáért dolgozó Egyesületeké” ([Hirdetés] 1843: 48). A később említett folyóiratban is jelentek meg rövid hírek arról, hogy a missziós irodalom eladásából mennyi pénzt gyűjtöttek a vallási szervezetek számára. Például 1854-ben arról adtak hírt, hogy „A Pafiuntinyſtės írásaiért vagy (corr. arba) könyvecskéiért” a königsbergi missziós társaságnak 70 tallért és 13 ezüstgarast juttattak (Iß Eyropôs 1854: 15). 10 Az igehirdetés eredeti címe Tekel, das ist: Man hat dich gewogen in einer Waage und zu leicht gefunden. Predigt am Todtenfeste. Kurschat az előszóban elmondja, hogy az igehirdetést németül már háromszor kiadták. E prédikáció kiadását eredetileg azért tervezték, hogy eladásából támogatni lehessen a francia vallási társaságokat (Kurßátis 1843: II). 11 LBП 41, Nr. 606. E könyv egy példányát a Vilniusi Egyetemi Könyvtár Ritka Nyomtatványok Osztályán őrzik (VUB RSS Lₐ 6895). 12 A garasok kisebb értékű pénzek voltak; 1 tallér 30 ezüstgarasnak felelt meg. 110 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII Parama protestantų misijoms Prūsijos Lietuvoje XIX a. 1-oje pusėje: privačios iniciatyvos ir spaudos vaidmuo 2. ÁBRA. Ernst Friedrich Ball igehirdetésének Tėkel, tai yr: Swėrę tawę Swąrcžeis ir perlęngwą ißrado (Königsberg, 1843) címlapja. Az igehirdetést Frydrichas Kuršaitis fordította. VUB RSS LR 6895 Straipsniai / Articles 111 INGA STRUNGYTĖ-LIUGIENĖ A missziós könyveket és folyóiratokat helyi lelkészek terjesztették, akiknek állítólag nem volt csekély a számuk: „Litvániában szinte a legnagyobb számú lelkész együtt dolgozik az Írások kulcsainak az emberek közötti terjesztésén” (Penkioliktafis kas Metą dū́dams 1838: 5). Köztük volt Kurschat és a NEP szerkesztője, Kelchis (Kaunas 1991: 32). Kurschat aktívan közvetített a támogatók és a kedvezményezettek között is. Részt vett a vallási szervezeteknek szánt támogatás gyűjtésében (pénzben és tárgyi adományok formájában). A lelkész az adományokat és felajánlásokat a kedvezményezetteknek – a missziós társaságoknak – adta át (Eingegangene Geſchenke 1851: 224). Meg kell jegyezni, hogy a NEP nagy figyelmet fordított a missziók hírnevére és arculatára, amelyet kommunikáció segítségével gondosan alakítottak ki. Már az 1832-es NEP első számában siettek közölni, hogy a kiadvány eladásából származó pénz egy részét13 a misszionáriusok képzésére és kiküldésére fordítják – „éppen a Pafuntinių felkészítésére és kiküldésére” (Pakãjus t’effje Ju jummis 1832: 6), és az eladott nyomtatványból származó hasznot sem a nyomdász, sem az újság szerkesztője („írója”) nem kaphatja meg. Az arculat fenntartását és az adományozási motiváció ösztönzését részben a misszionáriusok levelezése is szolgálta, amelyet a NEP készséggel közölt. A misszionáriusok levelezésük révén visszajelzést kívántak kialakítani a litvánul beszélő olvasóközönséggel, a missziók potenciális támogatóival és a pénzügyi támogatást nyújtókkal. Az 1832-es év hatodik számában közölték Karl Rhenius misszionárius 1831-ben Palayampkottából írt levelét (angolul Palayamkottai, Dél-India). A misszionárius levelében megnevezte, milyen célból buzdít adakozásra: India lakosainak oktatására, iskolák alapítására, indiai tanítók képzésére, valamint a Biblia és a vallásos könyvek helyi lakosok nyelvén történő nyomtatására. [...] mindenki adjon képessége szerint a már odaküldött misszionáriusainknak, iskolák (=) és templomok felépítésére, tanítók oktatására éppen azon emberek közül, a Szentírás és más keresztény könyvek kinyomtatására, és így tovább (Rhenius misszionárius levele 1832: 94). Rhenius levelében kiemelte a sokéves munka elért eredményeit, valamint azoknak a helyeknek megváltozott társadalmi és oktatási helyzetét is, ahol dolgozott. Azt írja, hogy mielőtt misszionáriusként odaérkezett, mindössze 6 vagy 7 iskola létezett. Tíz év elteltével azonban az iskolák száma mintegy 70-re nőtt14. Ha csak körülnézek e mi szegletünkben, csodálkoznom kell. Tíz évvel ezelőtt hat vagy hét iskolát találtam, amelyeket valamely angol (= angol) lelkész alapított a pogányok között; ezek közül azonban egyik sem volt olyan időszakban, amelyből 13 Az összegyűjtött pénz egy másik részét a NEP számainak nyomtatására és bekötésére szánták. 14 Az indiai modern oktatási rendszer kialakításáról és Karl Rhenius misszionárius hozzájárulásáról lásd Frykenberg 1986. 112 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII Parama protestantų misijoms Prūsijos Lietuvoje XIX a. 1-oje pusėje: privačios iniciatyvos ir spaudos vaidmuo keresztény könyvekre tanítani vagy azokat itt olvasni. Most a Bébės között hetvenhat vagy hetven iskola van, ahol elsősorban az evangéliumot tanítják. [...] itt most már nincs ellenállás, hanem mindenféle rétegből származó emberek kérik az iskolákat, hogy gyermekeiket, ahogy mondják, a keresztény bölcsességben tanítsák (Gromat[a] Pafuntinio Rėniaus 1832: 91–92). A kifogástalan arculat kialakítását a misszionáriusok litván sajtóban való bemutatása is szolgálta; igyekeztek megmutatni, hogy a missziókba távozók között vannak saját emberek, „a mi vidékünkről valók”, „poroszok”. Az ismertséget, a közelséget és a Porosz Litvániához fűződő földrajzi kapcsolatot hangsúlyozva így alakították ki Karl Rhenius portréját: Kelet felé hatalmas földrész terül el, Ázsiának (= Ázsia) nevezik, és messze délkeletre Kelet-India (keleti India) fekszik, ahová közülünk valaki misszionáriusként elment, bizonyos Rhenius, akiről közülünk sokan tudnak (Taigi jau pradėdu! 1832: 10). A tevékenység átláthatóságához és az arculat kialakításához hozzájárult a missziós ünnepek (németül Missionsfest) évenkénti megemlítése is, amelyről a NEP szerkesztősége széles körben beszámolt. Ezen az ünnepen a pénzügyekre is figyelmet fordítottak. Az ünnep során nyilvánosan ismertették a pénzeszközöket és azok elosztását az egyes missziós társaságok, illetve a misszionáriusokat képző intézmények között. Georg Bernhard Weiß (Georg Bernhard Weiß, 1798–1873), a königsbergi konzisztórium elnöke (németül Oberkonsistorialrat) által 1847-ben közzétett, litván nyelvű publikáció szerint a königsbergi missziós társaság jelentős támogatást tudott nyújtani a Rhein-missziós társaságnak (800 tallér), a Gossner-missziós társaságnak (100 tallér), valamint a Morva Egyház által küldött, úgynevezett henhuterus misszionáriusoknak (100 tallér). A pénzügyi támogatást a bázeli társaságnak (200 tallér) és más missziós társaságoknak is kiosztották, amelyek a kereszténységet terjesztették a zsidók között (Weiss 1847: 38). Vagyis a társaságok szorosan együttműködtek egymással, kapcsolatokat tartottak fenn, és szükség szerint kölcsönösen támogatták egymást. Ezért a königsbergiek16 évente sokkal nagyobb összeget osztanak szét más ilyen egyesületek és missziós iskolák között segélyként, például Herrnhutba (= Herrnhutba), Berlinbe, Halléba (Halle), Bázel városába Svájc földjén (= Bázelbe, svájci földre) és így tovább; és ki tudja, hová megy még valamely másik földrész, valamilyen nép vagy más ország követeként, és ott az Úr Jézusnak szolgál [...] (Apie Sufidraugawojimą 1832: 137). A königsbergi missziós ünnepen nyilvánosan megemlítették a missziókra adakozó személyeket. Így az 1832-es NEP 9. számában az áll, hogy megemlékeztek az „adakozókról”, köztük egy „litván özvegyről” is, aki „gazdagon adakozott az Úrnak, vagyonát nem kímélve (= nem takarékoskodva, nem sajnálva), egyetlen alkalommal (= 15 A Stonas jelentheti a származás, foglalkozás vagy tevékenység szerinti társadalmi réteget, „rendet”. 16 A königsbergi missziós társaság értendő alatta. Straipsniai / Articles 113 INGA STRUNGYTĖ-LIUGIENĖ alkalommal, együttesen) 150 tallért (= tallért) adományozott Jézus ügyére” (Apie Sufidraugawojimą 1832: 137–138). Meg kell jegyezni, hogy a missziós társaságok támogatásának olyan modelljét alakították ki, amelynek célja az állam vállairól való teherlevétel volt. A pénzügyi terhet a Porosz Királyság jómódú vagy meggazdagodott polgárai viselték közösen. Másrészt a nyomtatványokból az a közlés terjedt, hogy a kereszténység terjesztésének támogatása a nem keresztény országokban, a szegényekről és oktatásukról való gondoskodás, valamint a misszionáriusok támogatása a Porosz Királyság egyszerű lakosainak is feladata. Annak, aki a missziókra adakozott, meg kellett értenie, hogy a missziók támogatása nem földrajzilag helyi, hanem a kereszténység és a keresztény értékek által egyesített Európát és a világ más országait átfogó jelenség. Amit minden egyes támogató tett, az a világ protestánsainak közös ügye volt. A támogatónak meg kellett értenie, hogy nincs egyedül, hanem annak a nagy közösségnek egyik kereszténye, amely támogatja, segíti és helyesli a kereszténység terjesztésének eszméjét. ÖSSZEFOGLALÁS Megállapítható, hogy a missziók pénzügyi támogatásával már a königsbergi missziós társaság megalapítása (1822) előtt foglalkoztak. Porosz Litvániából már 1820–1821-ben jelentős támogatás érkezett a hallei missziós pénztárba. A támogatás összefüggött a Londoni Egyházi Missziós Társaság által Délkelet-Indiába küldött misszionárius, Karl Gottlieb Ewald Rhenius (Karl Gottlieb Ewald Rhеnius, 1790–1838) tevékenységével. A pénzgyűjtésben közvetítői szerepet töltött be a Klaipėda melletti Bachmann-birtok felügyelője, a vallási összejövetelek vezetője és a Morva Egyház követője, Wilhelm Andreas Rhenius (Wilhelm Andreas Rhenius, 1753–1833). Megállapították, hogy a missziókra a vallási összejövetelek mozgalmának résztvevői és tanítók adakoztak. Az adományozók között volt Natanelis Frydrichas Ostermejeris, Kalninkai lelkésze is. A missziókat a folyóiratok és könyvek eladásából származó nyereségből is támogatták. Részben e célból jelent meg Porosz Litvániában a litván nyelvű folyóirat Nufidawimai apie Ewangelios Prafiplatinimą tarp Żydų ir Pagonių (1832-től, szerkesztője Johann Ferdinand Kelchis). A szerkesztő gondoskodott a missziók arculatáról és tekintélyéről, az átlátható finanszírozásról és a misszionáriusok jó hírnevéről. A kiadványban misszionáriusi levelezést közöltek, amelyben bemutatták a tevékenység eredményeit, valamint ismertették azoknak a vidékeknek társadalmi és oktatási változásait, ahová misszionáriusokat küldtek. A missziókat népszerűsítette, és a támogatásgyűjtő buzdításokban részt vett Frydrichas Kursaitis evangélikus lelkész, a königsbergi egyetem leendő professzora és a litván nyelvtan szerzője. Litvánra fordította Ernst Friedrich Ball igehirdetését Tekel, tai yr: Swēre tawę Swārčzeis ir perlengwą įbrėdo 114 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII A protestáns missziók támogatása Porosz Litvániában a 19. század első felében: a magánkezdeményezések és a sajtó szerepe (Königsberg, 1843), amelynek eladásából származó pénzt missziós és józansági társaságok támogatására tervezték fordítani. Kurschat a fordítói munkát még azelőtt végezte el, hogy a königsbergi missziós társaság tagja lett. IRODALOM ÉS FORRÁSOK Apie Sufidraugawojimą 1832: Apie Sufidraugawojimą ant Ewangēlios Praplātinimą Karalauczjuje. – Nufidāwim{ąi} apie Ewangēlios Prafiplātinimą tarp Žydų ir Pagonų, Nr. 9, September, 135–142. Barasa Darius 2018: A königsbergi konzisztórium jelentése a königsbergi és gumbinneni körzetekben az egyházon kívül működő vallási társaságokról (1823). – Senoji Lietuvos literatūra. Pietizmo idėjos ir surinkimininkų raštija Prūsijos Lietuvoje 46, 253–319. BržA III – Vaclovas Biržiška, Aleksandrynas. Senųjų lietuvių rašytojų, rašiusių prieš 1865 m., biografijos, bibliografijos, biobibliografijos 3. A 19. század, Chicago: JAV kultūros fondas, 1965; Vilnius: Sietynas, 1990. Eingegangene Geschenke 1851: Beérkezett ajándékok. – Berichte der Rheinischen Missionsgesellschaft 14, 224. Frykenberg Robert E. 1986: Modern Education in South India, 1784–1854: Its Roots and Its Role as a Vehicle of Integration under Company Raj. – The American Historical Review 91(1), 37–65. Online elérhető: https://doi.org/10.2307/1867234. Gaigalaitis Vilius 1905: Ewangeliški Surinkimai Lietuvoje. ĮBtyrinėjimai apie jų Pradžią, Augimą bey dabartinį Buwį, összeállította Dr. W. Gaigalatis lelkész, Priekulė. Gensichen Hans W. 1999: Rhenius, Carl Theophilus Ewald. Biographical Dictionary of Christian Missions, szerk. G. H. Anderson, Grand Rapids, Michigan; Cambridge, U. K.: William B. Eerdmans Publishing Company, 565–566. Gromat[a] Pafuntinio Rēniaus 1832: Gromat[a] Pafuntinio Rēniaus iš Oftindiôs [1831–06–13]. – Nufidāwim{ąi} apie Ewangēlios Prafiplātinimą tarp Žydų ir Pagonų, Nr. 6, Junius, 89–95. Iß Berlyno 1844: Iß Berlyno. – Nufidāwimai apie Ewangēlios Praplātinimą tarp Žydų ir Pagonų, Nr. 2, 30–32. Iß Eyrōpôs 1854: Iß Eyrōpôs. – Nufidāwimai apie Ewangēlios Praplātinimą tarp Žydų ir Pagonų, Nr. 1, 11–16. Juška Albertas 2000: Bakmaniškiai, Baksėdžiai, Pāupis. – Mažosios Lietuvos enciklopedija 1, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 115. Straipsniai / Articles 115 INGA STRUNGYTĖ-LIUGIENĖ Kloes Andrew A. 2016: ‘Awakening movement’ in early nineteenth-century German: the making of a modern and ortodox Protestantism: doktori disszertáció, Edinburgh: Edinburghi Egyetem. Kaunas Domas 1991: Lietuvių periodikos pirmtakas, Vilnius: Lietuvių knygos draugija; Martyno Mažvydo fondas. Kaunas Domas 1996: Mažosios Lietuvos knyga: lietuviškos knygos raida 1547–1940, Vilnius: Baltos lankos. [Knapp Georg Christian] 1821: Neuere Geschichte der Evangelischen Missions-Anstalten zu Bekehrung der Heiden in Ostindien, aus den eigenhändigen Aufsätzen und Briefen der Missionarien, hrsg. von D. G. Ch. Knapp, [...]. Siebzigstes Stück, Halle: Verlag des Waisenhauses. Kuršaitis Fridrikis 1843: [Előszó]. Tėkel, tai yr: Swēre tawę Swàrčzeis ir perlēngwą įbrądo. Mižģia Miriųjų Szwentėje wókįkay laikyta Kúnigo E. F. Ball, kurę lietuwišką Kàlbą išwerte Fridrikis Kuršaitis, Kunigų Ūredo išmokitas, Lietuwininkams Karaliaučiuje žodį apłakašis. [...], Karaliaučiuje: Szyłco Knygdruk kawonėje, [I]–IV. LBP – Lietuvos bibliografija, Serija A. Knygos lietuvių kalba 1, 1547–1861. Papildymai, Vilnius: Mintis, 1990. LKŽe – Lietuvių kalbos žodynas 1–20 (1941–2002), szerkesztőbizottság: G. Naktinienė, J. Paulauskas, R. Petrokienė, V. Vitkauskas, J. Zabarskaitė, főszerkesztő G. Naktinienė, elektronikus változat, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2005 (frissített változat, 2018). Online elérhető: https://ekalba.lt/lietuviu-kalbos-zodynas. Pakājus t’effie łu jummis 1832: Pakājus t’effie łu jummis [...]. – Nufidawimai apie Ewangelios Prafiplatinimą tarp Žydų ir Paganų, Nr. 1, Januar, [1]–8. Penkioliktạffis kas Metų düdams 1838: Penkioliktạffis kas Metų düdams Apfiłakimas ant Ewangelios Prapłatinimo Karaliaučiuje Sudidraugawojufju, kaip łu jū Draugyftę bey tôs Draugyftės Darbų dėfiti. – Nufidāwimai apie Ewangelios Praplātinimą tarp Žydų ir Paganų, Nr. 1, 2–16. Pėteraitis, Anusis 1948: Surinkimai Prūsų Lietuvoj, a litván evangélikus-lutheránus egyház főtanácsa, a bevezető szöveget írta és sajtó alá rendezte M. Kavolis. [Hirdetés] 1843: [Hirdetés]. – Nufidāwimai apie Ewangelios Praplātinimą tarp Žydų ir Paganų, Nr. 3, 48. Strungytė-Liugienė 2021: Wilhelmo Andrejaus Rheniaus oktatási tevékenysége Klaipėdában és az angol vallási irodalom első litván fordításai. – Knygotyra 76, 93–113. Online elérhető: https://doi.org/10.15388/Knygotyra.2021.76.77. 116 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII Parama protestantų misijoms Prūsijos Lietuvoje XIX a. 1-oje pusėje: privačios iniciatyvos ir spaudos vaidmuo Strungytė-Liugienė Inga 2021a: Wilhelmo Andėjaus Rheniaus levelei (1818) a Klaipėda melletti Bachmann-birtokról a Londoni Vallási Iratok Társaságához. – Knygotyra 76, 294–302. Online elérhető: https://doi.org/10.15388/Knygotyra.2021.76.84. [Összesítés] 1832–03: [Összesítés]. – Nufidawimai apie Ewangelios Praplėtinima tarp Žydų ir Pagonų, Nr. 3, März, {48}. [Összesítés] 1832–04: [Összesítés]. – Nufidåwimai apie Ewangelios Praplātinimą tarp Žydų ir Pagonų, Nr. 4, April, 64. Taigi jau pradėdu! 1832: Taigi jau pradėdu! – Nufidåwim{ąi} apie Ewangelios Praplātinimą tarp Žydų ir Pagonų, Nr. 1, Januar, 8–15. [Weiss Georg B.] 1847: Liāupinkint Pôną Diewą wįli Pagônai [...]. – Nufidåwimai apie Ewangelios Praplātinimą tarp Žydų ir Pagonų, Nr. 2, 19–40. Zembrickis Johanas 2011: Klaipėdos apskrities istorija 3, fordította R. Adomavičius, Klaipėda: Libra Memelensis. A protestáns missziók támogatása Porosz Litvániában a 19th. század első felében: a magánkezdeményezések és a sajtó szerepe ÖSSZEFOGLALÓ A tanulmány a protestáns missziók támogatásának tapasztalatát kívánja feltárni Porosz Litvániában a 19th. század első felében. A dolgozat a laikusok magánkezdeményezésére megvalósuló támogatás formáira összpontosít. A Porosz Litvániában kiadott litván folyóiratok és könyvek szintén a pénzgyűjtés eszközeként szolgáltak. A cikk azt igyekszik kideríteni, mikor kezdődött a missziók pénzügyi támogatásának gyűjtése a litván protestáns közösségben, és milyen forrásból származott ez a támogatás. Megállapították, hogy a missziókra már a königsbergi missziós társaság megalapítása (1822) előtt gyűjtöttek adományokat Porosz Litvániában. 1820–1821-ben a hallei misszió jelentős támogatást kapott Porosz Litvánia litván lakosaitól, a vallási ébredési mozgalom résztvevőitől (lit. surinkimai), amely a század 3rd évtizedében egyre erősödött, valamint tanítóktól (lit. šulmistai). Az adományokat a Klaipėda melletti Bachmann-birtok felügyelője, a Morva Egyház tagja, Wilhelm Andreas Rhenius (1753–1833) gyűjtötte, aki közvetítőként járt el Straipsniai / Articles 117 INGA STRUNGYTĖ-LIUGIENĖ a litvánok és a hallei missziók között. A litván lakosok korai adományait Délkelet-Indiába, Madraszba (jelenleg Csennai) irányították, hogy támogassák Karl Gottlieb Ewald Rhenius (1790–1838) német misszionárius tevékenységét. A missziós sajtó értékesítése a missziók támogatásának másik formája volt. Részben e célból jelent meg Porosz Litvániában a litván folyóirat Nufidauwimai apie Ewangelios Prafiplatinima tarp 3ydų ir Pagonių (1832-től, szerkesztője Johann Ferdinand Kelch). A helyi evangélikus lelkészek népszerűsítették a missziókat és részt vettek az adománygyűjtésben; köztük volt Friedrich Kurschat lelkész (Frydrichas Kuršaitis, 1806–1884), a Königsbergi Egyetem leendő teológiai professzora és a litván nyelvtan szerzője. Kurschat lefordította Ernst Friedrich Ball evangélikus lelkész igehirdetését Tekel, tai yr. Swėrė tawę Swårčzeis ir perlėngwą ąbrdo (Königsbergben jelent meg 1843-ban), és az eladásából származó pénzt missziós és józansági társaságok támogatására szánták. Összességében megjegyzendő, hogy a missziók támogatásának modelljét az állam terheinek csökkentésére alakították ki. A pénzügyi terhen a Porosz Királyság jómódú vagy tehetős vallásos lakosai osztoztak. Másfelől a kiadványok azt hirdették, hogy a kereszténység terjesztésének kötelességét a nem keresztény országokban, a szegények támogatását és oktatását nemcsak a királynak és a lelkészeknek, hanem a porosz tartomány egyszerű litván lakosainak is vállalniuk kell. Annak, aki a missziókra adakozott, meg kellett értenie, hogy a missziók támogatása nem helyi esemény, hanem a kereszténység és a keresztény értékek által egyesített Európát és a világ más országait átfogó jelenség. Minden támogató a világ protestánsainak közös ügyét szolgálta. A támogató érezhette, hogy nincs egyedül, hanem egy nagy keresztény közösség része, amely támogatta, előmozdította és helyeselte a kereszténység terjesztésének eszméjét. Beérkezett 2022. október 25-én. INGA STRUNGYTĖ-LIUGIENĖ Litván Nyelvi Intézet Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius, Litvánia [email protected] 118 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII