Konstrukcijos „tai yra / to jest“ semantika religiniame tekste (remiantis Konstantino Sirvydo „Punktais sakymų“ (1629, 1644))

KRISTINA RUTKOVSKA Vilniusi Egyetem ORCID-azonosító: orcid.org/0000-0002-5789-9972 Kutatási területei: nyelvi kontaktusok szinkrón és diakrón szempontból, régi írásos szövegek textológiai és nyelvészeti vizsgálata, a nyelvi világkép kutatása. DOI: doi.org/10.35321/all87-03 KONSTRUKCIÓK EZ AZ / TO JEST SZEMANTIKÁJA A VALLÁSI SZÖVEGBEN (KONSTANTINAS SIRVYDAS PUNKTAIS SAKYMŲ (1629, 1644) CÍMŰ MŰVE ALAPJÁN)¹ A tai yra / to jest konstrukció szemantikája vallási szövegben (Konstantinas Sirvydas Punktai sakymų című műve alapján (1629, 1644))² ANNOTÁCIÓ A tanulmány a tai yra / to jest konstrukciókat elemzi Sirvydas prédikációinak szövegében. A szintaktikai szemantika korszerű kutatásaiban ezeket az egységeket következtető tagmondatokként írják le, és az ekvivalenciát jelölő csoportba sorolják, szemantikai reprezentációjukat pedig a TR1 tai yra R2 séma formájában adják meg. A sémában R1-et és R2-t az állítás igazságán alapuló nyílt ekvivalencia kapcsolja össze, R2 pedig lehet következtetés, általánosítás vagy pontosítás. A vallási szövegben alkalmazott, a tai yra, kötőszóval beillesztett metatextuális részletek sok közös vonást mutatnak a lexikai párhuzamosságokkal, de nagyobb szemléletességük és tartalmi gazdagságuk révén kitűnnek közülük, és fontos stilisztikai funkciót töltenek be. ¹ A tanulmány a Tekst religijny jako narzędzie komunikacji międzykulturowej [A vallási szöveg mint interkulturális kommunikációs eszköz] projekt keretében készült. NAWA, Lengyelország, POLONISTA program, projekt száma: PJP/PON/2021/1/00005. ² A tanulmány a Tekst religijny jako narzędzie komunikacji międzykulturowej [A vallási szöveg mint interkulturális kommunikációs eszköz] projekt része. NAWA, Lengyelország, POLONISTA program, projekt száma: PJP/PON/2021/1/00005. 64 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII Konstrukcijos tai yra / to jest semantika religiniame tekste (remiantis Konstantino Sirvydo Punktais sakymų (1629, 1644)) sok közös vonást mutatnak a lexikai párhuzamosságokkal, de nagyobb szemléletességük és tartalmi gazdagságuk révén kitűnnek közülük, és fontos stilisztikai funkciót töltenek be. A tai yra konstrukcióval kezdődő metatextuális betétek Sirvydas Postillájában igen gyakoriak (mintegy 1000 előfordulás), ezért feltételezhető, hogy ez a barokk szerző stiláris modorának jellegzetes vonása. Egy mondaton belül, illetve több összetett mondatból álló hosszabb szövegrészben ismétlődnek. Funkcióik igen változatosak: a) információ-helyreállító, segítő; b) magyarázó; c) retorikai. Sirvydas szövegében a fogalmak és jelenségek allegorikus magyarázata dominál. A szemléletesség elérése érdekében a szerző mesterien kapcsolja össze a szót a képpel, a metatextuális betétek pedig átláthatóságot teremtenek, és hatásos retorikai alakzattá válnak a hívők oktatásának és erkölcsi beállítottságuk formálásának folyamatában. KULCSSZAVAK: metatextus, lexikai párhuzamosságok, allegorézis, prédikációk, Konstantinas Sirvydas. ANNOTÁCIÓ A tanulmány a tai yra/to jest konstrukciókat vizsgálja Konstantinas Sirvydas prédikációinak szövegében. A szintaktikai szemantika kortárs kutatásaiban ezeket az egységeket „következtető összetevőkként” nevezik meg, és az ekvivalenciát jelölő csoportba sorolják. Szemantikai reprezentációjukat a TR1 tai yra R2 séma fejezi ki (TR1 vagyis R2). A sémában R1-et és R2-t az állítás helyességén alapuló nyílt ekvivalencia kapcsolja össze, R2 pedig következtetést, általánosítást vagy pontosítást fejezhet ki. A vallási szövegben alkalmazott, a tai yra kifejezéssel beillesztett metatextuális részletek sok közös vonást mutatnak a lexikai párhuzamosságokkal. Nagyobb szemléletességük és tartalmi gazdagságuk révén azonban kitűnnek közülük, és fontos stilisztikai funkciót töltenek be. A tai yra konstrukcióval kezdődő metatextuális betétek meglehetősen elterjedtek Sirvydas Postillájában (mintegy 1000 előfordulás). Ezért feltételezhető, hogy Sirvydas barokk stílusának jellegzetes vonásáról van szó. Egyetlen mondatban, illetve több összetett mondatból álló hosszabb szövegrészben ismétlődnek. Funkcióik változatosak: a) információ-helyreállító, segítő; b) magyarázó; c) retorikai. Sirvydas szövegében a fogalmak és jelenségek allegorikus értelmezése dominál. A szemléletesség érdekében a szerző mesterien kapcsolja össze a szót és a képet, a metatextuális betétek pedig átláthatóságot kölcsönöznek, és hatásos stilisztikai eszközzé válnak a hívők oktatásának és erkölcsi értékeik alakításának folyamatában. KULCSSZAVAK: metatextus, lexikai párhuzamosságok, allegorézis, prédikációk, Konstantinas Sirvydas. BEVEZETÉS A tanulmányban elvégzett elemzés interdiszciplinárisnak tekinthető, és több, a szemantikai szintaxis, a stilisztika, Straipsniai / Articles 65 KRISTINA RUTKOVSKA a bibliatudomány (allegorikus értelmezés) és az etnoteológia³ területéhez tartozó módszertani megoldáshoz kapcsolódik. Fő célja, hogy feltárja a metatextus szerepét a vallási szövegben (egyedül egy kötőszótípus – a tai yra / to jest kötőszókat tartalmazó konstrukciók – szemantikájára korlátozva). Egyúttal célja az allegorikus értelmezés jelentőségének bemutatása a vallási szöveg szerkezetében, valamint kialakulási alapjainak megvitatása. A feladatok sokrétűek: a) a korábbi kutatások alapján bemutatni a tai yra / to jest kötőszókat tartalmazó konstrukciók szövegbe illesztésének elveit, és megvizsgálni szemantikájukat a köznyelvi litván⁴ és lengyel nyelvben; b) feltárni funkcióikat a Biblia-fordításokban (az eddigi kutatásokra csak töredékesen lehetett támaszkodni); c) konkrét szöveg alapján elkülöníteni a vizsgált konstrukciók fő funkcióit (Sirvydas Postilláját vizsgáljuk); d) lehetőség szerint nyomon követni Sirvydas egyéni bibliai fogalommagyarázatait, amelyeket az etnikai hagyomány és a kulturális kontextus határozott meg. 1. A PONTOSÍTÓ (EKVATÍV) KONSTRUKCIÓK KUTATÁSA A LITVÁN ÉS A LENGYEL NYELVBEN A különböző metatextuális elemek, köztük a tai yra kötőszó is, már felkeltették a kutatók figyelmét. A Dabartinės lietuvių kalbos gramatikoje az ilyen konstrukciókat pontosító szavaknak vagy kifejezéseknek nevezik, amelyek a mondatban pontosítják vagy megmagyarázzák az azonos funkciójú szavak jelentését. Főnevekhez, határozószókhoz, melléknevekhez, számnevekhez vagy névmásokhoz kapcsolódnak (DLKG 1997: 633). A kortárs litván szintaxis kutatói az ilyen típusú konstrukciók leírására az ekvacija terminust használják. Jonas Balkevičius a Predikatinių konstrukcijų sintaksėje (1998: 102) ezt írja: „mivel két azonos denotátumú antecedens, vagyis adpozíció között egyenlőségjelet lehet tenni, ezeket a konstrukciókat [nevezhetjük] ekvációs konstrukcióknak”. Hasonlóképpen írja le őket Rolandas Mikulskas is: „[...] ebben a konstrukcióban, akárcsak a lat. id est esetében, az előző mondat, frázis vagy szó pontosítása kerül bevezetésre. Logikai szempontból a beillesztett tai yra kötőszót tartalmazó teljes frázis az ekvatív konstrukció sajátos változataként elemezhető, amelyben ez a szintaktikai elem a kapcsolóelem funkcióját tölti be. Például a Prelatas Jonas Mačiulis, tai yra poetas Maironis, buvo įdomi mondatban ³ A terminus nagyon új; Anna Werzbicka javasolja a használatát a vallási szöveg etnikai elemeinek feltárása céljából (2021: 254–261). ⁴ A tanulmány szerzője őszintén köszöni dr. Loreta Vaičiulytė-Semėnienėnek és dr. Rolandas Mikulskasnak a jelenlegi litván nyelvi tai yra konstrukciók kutatási állapotáról folytatott megbeszéléseket és értékes konzultációikat. 66 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII Konstrukcijos tai yra / to jest semantika religiniame tekste (remiantis Konstantino Sirvydo Punktais sakymų (1629, 1644)) személyisége ilyen ekvatív kapcsoló konstrukciót kísérelhetünk meg felismerni az összetett alanyában: Prelatas Jonas Mačiulis, tai yra poetas Maironis, de szigorúan szintaktikai szempontból a tai yra poetas Maironis frázis adpozíciós helyzetben van, és a finit mondatban nem alkot egységet a Prelatas Jonas Mačiulis frázissal, ahogyan az a tipikus kapcsoló konstrukció esetében történik”⁵. A tudósok által mindmáig használt közbevetések terminusa is, amely a litván nyelv grammatikáiba Jonas Jablonskis Grammatikáiból⁶ került át, funkciójukat pedig meglehetősen konkrétan határozzák meg: „a közbevetések [...] a mondat, sőt a szöveg különböző szintjeibe ékelődnek – egyrészt a modalitás kialakításának eszközei, másrészt a mondat diskurzivitásának kifejezőelemei, a szövegben pedig a mondat kohéziójának, azaz grammatikai összetartozásának eszközei” (Akelaitis 2010: 57). Gintautas Akelaitis tanulmányaiban az közbeékelések terminust is használja, az ilyen képződmények stilisztikai funkcióit pedig parentezis-konstrukciókként⁷ írja le, és Regina Koženiauskienė Retorikájára támaszkodik, amelyben a szónoki stílus törvényszerűségeit tárgyalja. A szerző itt azt javasolja, hogy a parentezist az olyan összetett retorikai alakzatok, mint a metafora, a katakrézis, a hiperbola vagy a licencia pontosítására és magyarázatára, az egyértelműség és egyszerűség elérése érdekében alkalmazzuk (Koženiauskienė 2001: 176–178, 189–190, 209, 219, 240, 341). A szövegben e módszerrel elérhető világosságot és pontosságot Juozas Pikčilingis is különösen hangsúlyozza mint „a stílus mindenki által elismert és értékelt sajátosságait” (Pikčilingis 1971: 43). Arról, hogy az ilyen típusú konstrukciók kutatása időszerű és szükséges, ugyanakkor összetett is, a központozási problémák megoldása kapcsán is szó esik. Albinas Drukteinis (2021) a VLK honlapján közzétett tanulmányában kijelenti, hogy az olyan tai yra konstrukciók mint a mondatrészeket (jelzőket, állítmányokat stb.) magyarázó, pontosító elemek és a közbevetések közötti határok csúszósak lehetnek: „Bizonyos közbevetések és magyarázó mondatrészek viszonya, valamint jellemzői nem mindig ismerhetők fel és különíthetők el könnyen, mivel kommunikációs rendeltetésük közeli. Mindkettő a szöveg szerzőjének abból a szándékából és ösztönzéséből ered, hogy a sikeres kommunikációt kétségbe vonva a közölt tartalmat más, világosabb tartalommal egészítse ki, vagy személyes álláspontjával, a közölt dolog értékelésével és hasonlókkal lépjen közbe. Nyelvi jelenlétük e közös, közeli alapja nehézséget okoz egy konkrét eset egyik vagy másik központozási szabályhoz való hozzárendelésében”. ⁵ Következetesen köszönöm dr. R. Mikulskasnak kifejtett véleményét és írásban megfogalmazott értékes gondolatait. ⁶ Gintautas Akelaitis (2010: 63), miután megvizsgálta J. Jablonskis közbevetésekről szóló leírását, arra a következtetésre jut, hogy kétféle felfogást adott e képződményekről: a) a szűkebb felfogást, amelyet a litván nyelv szintaxisának akadémiai leírásai fejtenek ki (LKG III 1976: 701–713; DLKG 1997: 641–644), és amely szerint a közbevetések megmerevedett, standard szavak és kifejezések (DLKG 1977: 645), valamint b) a közbevetések tágabb felfogását, amelybe a mondat szavaival grammatikailag összekapcsolódó konstrukciókat is bevonja (vö. Balkevičius (1963: 267–281), Labutis (2002: 343–353) kutatásait). ⁷ Ezt a terminust a lengyel szintaxis kutatói is régóta használják, vö. Pisarkowa (1984: 130–137). Straipsniai / Articles 67 KRISTINA RUTKOVSKA A litván nyelv ekvatív konstrukcióinak részletes kutatástörténete és a jellemzésükre használt terminusok köre lehetővé teszi annak megállapítását, hogy ezeket a nyelvi jelenségeket mindeddig általánosságban vizsgálták; konkrétan a tai yra kötőszót tartalmazó metatextuális pontosító konstrukciókra, illetve a išmanyk kötőszóval alkotott szinonim konstrukciókra nem fordítottak figyelmet. E témában egyáltalán nem készültek a litván nyelv történeti szövegein alapuló részletesebb kutatások. A tai yra kötőszóval beillesztett konstrukciókat valamivel részletesebben tárgyalták lengyel kutatók munkái. Elemezték ezen elemek szintaktikai funkcióit, és megvitatták, mely grammatikai osztályba sorolandók (Wiśniewski 1990: 91–119). A kutatók különböző típusú szövegeket vizsgáltak: kortársakat, régieket és csak részben vallási szövegeket. Anna Wierzbicka, aki a lengyel nyelvben az elsők között kutatta ezeket a jelenségeket, a „másodlagos szövegnek” – metatextusnak – szentelt tanulmányában ezeket olyan egységekként mutatja be, „amelyek a szövegben ekvivalenciát vagy kváziekvivalenciát jeleznek; az általuk bevezetett betétek pedig úgy írhatók le, mint amelyek modális szerkezete: »ugyanezt másképpen mondom«” (Wierzbicka 1971: 117–118). A szintaktikai szemantika korszerű kutatásaiban ezeket az egységeket következtető tagmondatokként írják le, és az ekvivalenciát jelölő csoportba sorolják, szemantikai reprezentációjukat pedig a TR1 tai yra R2 séma formájában adják meg. A sémában R1-et és R2-t az állítás igazságán alapuló nyílt ekvivalencia kapcsolja össze, R2 pedig lehet következtetés, általánosítás vagy pontosítás. Ezeket az egységeket változatlan belső kapcsolat jellemzi, amely R1-hez képest posztpozícióban, R2-höz képest pedig antepozícióban áll (Grochowski et al., 2014: 163–164; Kisiel 2013: 73–82). Feltételezhető, hogy a Bibliából vagy más forrásokból (az egyházatyáktól, az ókori íróktól) származó állítások értelmezésén alapuló vallási szövegben az ilyen kötőszavak sajátos szemantikával és sajátos funkciókkal rendelkeznek, és ezek pontosabban meghatározhatók. Jakub Wujek, Simon Budny és Stanisław Murzynowski bibliafordításainak kommentárjai segítettek feltárni az aranykor lengyel humanisztikai nyelvében kialakuló tudományos stílus legjellemzőbb vonásait. Joanna Sobczykowa az e három híres fordító kommentárjaiban használt pontosító konstrukciókat elemezve a szerzői intenciók feltárására, a kommentárok stílusjegyeinek jellemzésére és példák bemutatására törekedett. A bibliai kommentárokban számos magyarázat és fogalompontosítás kezdődik egyszerűen a következő kifejezésekkel: to jest, to się rozumie, to się znaczy, mianowicie, a to jest kötőszót pedig többnyire bizonyos latin részletek idézésekor vagy lengyelre fordításakor használják. A szerző szerint az említett kötőszavaknak nincs hangsúlyosabb stilisztikai funkciójuk a szövegben (Sobczykowa 2012: 172, 265). Visszatérve a lengyel metatextus funkcióinak első kutatásához és Anna Wierzbicka egyes állításaihoz, érdemes figyelmet fordítani e szerző véleményére. Ezt írja: „Megnyilatkozásaink, amelyek különböző szempontból heterogének, abban a tekintetben is heterogének, hogy bennük folyamatosan összefonódik a szerzői szöveg és a metatextus. A metatextus szálai a legkülönfélébb funkciókat tölthetik be, élénkítve a szerzői 68 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII A tai yra / to jest konstrukció szemantikája vallási szövegben (Konstantinas Sirvydas Punktai sakymų című műve alapján (1629, 1644)) szöveg „szemantikai szövetét”, különböző elemeit összekapcsolva, kiemelve és összefűzve. Néha eltávolíthatók az egész megbontása nélkül. Néha nem. [...] Valószínűleg a metatextus szöveghez való mennyiségi és minőségi „hozzájárulása” a stilisztikai differenciálódás egyik alapvető jegye” (Wierzbicka 1971: 121). A vallási szövegben alkalmazott, a tai yra kötőszóval beillesztett metatextuális részletek sok közös vonást mutatnak a lexikai párhuzamosságokkal, amelyekről lengyel (Bieńkowska 1994: 5–17; Kuraszkiewicz 1986: 619; Zarębski 2015: 281–296) és litván (Kruopas 1960: 223–254; Rutkovska 2016; Vasiliauskienė 2016) kutatók írtak, de nagyobb szemléletességük és változatosabb tartalmuk révén kitűnnek közülük, és fontos stilisztikai funkciót töltenek be. Az ilyen kötőszavak a prédikációkra jellemző, úgynevezett beszélt nyelvi retorika egyik elemének tekinthetők; e prédikációk célja az volt, hogy a bonyolult dolgokat egyszerű hallgatók számára magyarázzák meg. Erről régi lengyel nyelvű szövegek példái alapján írtak (Hrabeс 1960: 409; Bieńkowska 1998: 291–298; Umińska-Tytoń 2021: 225–230), és ilyen jellemzőket fedeztek fel Mikalojus Daukša Postillájának (1599) szövegében is (Lebedys 1963; Rutkovska, Jachimovič 2022); ez Sirvydas prédikációira is jellemző. 2. A SIRVYDAS POSTILLÁJÁBAN HASZNÁLT, KVÁZIEKVIVALENCIÁT JELÖLŐ KONSTRUKCIÓK ELEMZÉSE A vizsgált konstrukciók szemantikájának és funkcióinak vallási szövegben való feltárása céljából Konstantinas Sirvydas prédikációinak szövegét választottuk (Punktai sakymų nuo advento iki Gavenios, 1629 – PS/PK I, Punktai sakymų Gaveniai, 1644 – PS/PK II). A tai yra / to jest konstrukcióval kezdődő metatextuális betétek a Postillában igen gyakoriak (mintegy 1000 alkalommal fordulnak elő, a szinonim išmanyk / rozumiej betétek valamivel ritkábbak⁸), ezért bátran állítható, hogy ez a barokk szerző stílusának jellegzetes vonása. Egyetlen mondatban vagy több összetett mondatból álló hosszabb szövegrészekben ismétlődnek. A metatextuális betétek funkciói igen változatosak: a) információ-helyreállító – a korábbi mondatban használt hiányzó részletek pótlására beillesztett információ; b) magyarázó – a fogalmak jelentését szemléletesen magyarázzák, leggyakrabban bibliai neveket, mikrotoponimákat és összetettebb teológiai terminusokat; c) retorikai – erősítik a szöveg retorikai kifejezőerejét, valamely tartalom kiemelése és hangsúlyozása érdekében. A tanulmány terjedelmi ⁸ Pontosabb mennyiségi adatok a nemrégiben közzétett K. Sirvydo Punktų sakymų Indeksas felhasználásával adhatók meg (lásd http://seniejirastai.lki.lt/db.php?source=91). A tanulmány hozzávetőleges számításokat közöl, mivel e munkában e kötőszavak minőségi elemzését tekintjük a legfontosabbnak. Straipsniai / Articles 69 KRISTINA RUTKOVSKA A terjedelmi korlátok miatt a második és a harmadik csoport példáira fordítjuk a legtöbb helyet⁹ Sirvydas szövegében a metatextuális betéteket ismeretlen szavak és bibliai terminusok magyarázatára, az egyházatyák állításainak bemutatására és szemléletes hasonlatok létrehozására használják. Ez a hitoktatás egyik módja, amely összhangban áll a Szentírás elveivel, közelebb hozza annak tartalmát és retorikáját, és a hit iránti hűségen, valamint annak nevelésére és megerősítésére irányuló szándékon alapul. Fontos megemlíteni magának Sirvydasnak a magatartását és személyes értelmezéseit is. A Biblia alapvető állításainak bemutatásakor fontos volt figyelembe venni a tridenti zsinat (1545–1563) rendelkezéseit; ezekhez kellett igazodniuk a prédikátoroknak is, természetesen úgy, hogy mindegyikük a számára leginkább elfogadható érvelési módot választotta. Vizsgáljunk meg néhány ilyen típusú kötőszót, figyelembe véve, hogyan határozták meg tartalmukat és formájukat a prédikátor szándékai. Ezek kétségtelenül összefüggtek azzal a kulturális-történelmi kontextussal, amelyben a hallgatók és papok számára, aktuális életkérdéseik megoldására szánt művei formálódtak, és amelyben azok műveltségi és felkészültségi szintjéhez igazodtak, hogy megérthessék és tovább értelmezhessék Isten igéjét¹⁰ 2.1. A tulajdonnevek jelentésének magyarázata Sirvydas Postillájában, akárcsak számos más parabilikus műben, tulajdonneveket magyaráznak. Ez e szövegtípus jellegzetes vonása, amely már a középkorban széles körben elterjedt, és idővel megszilárdult a régi lengyel vallásos írásbeliségben is (vö. Pisarkowa 1984: 130–131). A közönséges, különleges teológiai képzettséggel nem rendelkező emberek számára érthetetlen fogalmakat a különböző szerzők eltérő módon magyarázták. Sirvydas magyarázataiban a Szentírásra, illetve a tulajdonnév szemléletességéről alkotott saját felfogására támaszkodik. Például a helynév magyarázatakor Babilon a Jelenések könyvére támaszkodik, amelyben Babilon¹¹ – a Biblia egyik legmegrázóbb képe, Isten ítéletében a város istentelenségéért, gőgjéért és romlottságáért kiszabott súlyos büntetés (Słownik symboliki biblijnej – SSB 27–28). Sirvydas szövegében a magyarázat minden elítélt metaforikus általánosításán alapul, a nekik szánt büntetést pedig „a szenvedések tengerének” nevezi, vö.: ⁹ Talán érdemes itt csak néhány szemléltető példát közölni az első csoportból: Per kuri (tay ira Iezu Chriſtu) łabay didžius ir brungius mumus žadeimus dowanojo // Prʒe3 ktorego (to ieft Chriſtu sà) naweikſbę y koßtowne obietnice nam darował (PS I 89–90); Kurigi wayſiu tureiote tuo metu iuofe (tay ira nu ſidideimuofe) įzkuriu dabar giedites? // Któryžėsićie pożytek mieli w nich (to ieft w grzechách) ʒá ktore się teraz widʒićie? (PS I 153). ¹⁰ A kulturális kontextus jelentőségéről bővebben lásd: Rutkovska 2020; 2022. ¹¹ Rubšis és Kavaliauskas Biblijos fordításában a „Babelė” forma szerepel (Apr 18, 1–21). 70 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII Konstrukcijos tai yra / to jest semantika religiniame tekste (remiantis Konstantino Sirvydo Punktais sakymų (1629, 1644)) ‹Az angyal „Szent János Jelenésében megmutatta, amikor” fölemelt egy nagy, súlyos követ, és mint egy nagy malomkövet a tengerbe vetette, mondván: Ezzel a lendülettel vettetik majd a tengerbe Babilon, a nagy város (Apr 18,21)». Babilon, vagyis az összes elkárhozott sokasága, a véget nem érő szenvedések tengerébe vettetik (PS I 53). ‹Az angyal „Szent János látomásában kifejezte, amikor” fölemelt egy erős követ, és egy nagy malomkőhöz hasonlóan a tengerbe vetette, mondván: Ezzel a lendülettel vettetik majd a tengerbe Babilon, ama nagy város (Ap 18,21)». Babilon ieſt az összes elkárhozott sokasága, amely a véget nem érő szenvedések tengerébe vettetik (PK I 53). Egy másik prédikációban Babilont a bűnök keverékének nevezik. A szerző ezt a meghatározást a Biblia és Szent Hugó prédikációi alapján használja12, amelyekben az örök kárhozatról esik szó, vö.: Menjetek ki Babilonból / tay ira / menjetek ki a bűnök keverékéből / és a hozzájuk vezető gonosz alkalmakból (PS I 168). Jöjjetek ki Babilonból / to ieſt / a bűnök keverékéből / és a hozzájuk közeli alkalmakból (PK I 168). Amint a példákból látható, itt nincsenek a tulajdonnév konkrét történelmi vagy földrajzi magyarázatai, hanem a szimbolikus felfogás uralkodik. Babilon a rendetlenség, a bűn és a bukás szimbólumaként jelenik meg. Ennek ellentéte Jeruzsálem, amelyet a Jelenések könyve Krisztus kedveseként nevez (SSB 26–27). Ezért itt egyértelműen látható a bibliai szimbolikára és annak hagyományos értelmezésére való támaszkodás, amely más prédikátorokra is jellemző jelenség. 2.2. Az idegen eredetű szavak magyarázata Amikor kölcsönszavak kerülnek a prédikáció szövegébe, Sirvydas nem elégszik meg a szó szerinti fordítással, hanem értelmezésüket is megadja. Például, miután a szövegben használta a Maranatha arámi kifejezést, amelynek jelentése: „Urunk eljön” vagy „Jöjj el, Urunk!” (BT, 1 Kor 16,22), a tai yra konstrukció segítségével magyarázza azt, majd a gondolatmenetet a išmanyk / rozumiej kifejezéssel alkotott szinonim mondattal bővíti. Így a szerző az idegen eredetű kifejezés magyarázatát összekapcsolja a prédikáció egész pontjával, amelyben az Úr eljövetelének valódi okáról – a hitetlenek elkárhozásáról – beszél. Itt az idegen eredetű kifejezés kétrétegű magyarázata látható, amely eltávolodik az 1 Kor 16,22-ből idézett mondatban rejlő jelentéstől, vö.: 12 Széles körben ismert és a prédikátorok által idézett XV. századi mű, vö. Hugon de Sancto Caro. In Postillam super Ieremiam Prophetam, Cap. L. Straipsniai / Articles 71 KRISTINA RUTKOVSKA ‹Ha valaki nem szereti a mi Urunkat, Jézus Krisztust, legyen átkozott: Maran Athaa (1 Kor 16,22)› / tay ira az Úr eljön / ißmanik értsd: az ítéletre, amelyen átkot mond, kijelentve (PS I 66). ‹Ha valaki nem szereti a mi Urunkat, Jézus Krisztust, legyen átkozott ebben: Maranatha (1 Kor 16,22)› / to ieft az Úr eljön / rozumiey értsd: ítéletre, amelyen kiadatik az átok [...] (PK I 66). A további példák azt mutatják, hogy az idegen eredetű szavak szabadabban is fordíthatók. A szerző számára bizonyos retorikai alakzatokként szolgálnak, amelyek a szemléletes fejtegetések támaszává válnak. A mirhafa képét választva Krisztus szenvedésének nehézségének kifejezésére Sirvydas felidézi e szó eredeti jelentését is a sémi és az arámi nyelvekben: „keserű” (Klein 1987: 380), vö.: ‹Kezem megérintette a mirhát (Én 5,5)› / tay ira munkáimban sok keserűség van (PS I 225). ‹Kezem megérintette a mirhát (Én 5,5)› / to ieft tetteimben sok keserűség van (PK I 225). Az echo szót magyarázza, ezzel Szent János tanításának jelentését írja le. Sirvydas nem fordítja le szó szerint (vö. Echo gör. Ἠχώ Ēchō, lat. Echo: „visszhang”, „visszacsengés”, „hang”), hanem kifejtett magyarázatot ad, amelyben az echo retorikai alakzatként jelenik meg: a pusztában terjedő és a segítségért kiáltókhoz, valamint a megváltást keresőkhöz visszatérő hangot jelenti, vö.: Mint ahogy az egyik hangra / a másik hang a pusztában visszhangzik, Echo / tay ira egy másik hang, visszaverődve / és mintha visszatérne a kiáltóhoz azoktól a fáktól vagy szikláktól, amelyekre ráesik (PS I 139). A hang a pusztában / a kiáltó hangra feléled az Echo / to ieft belső hang, amely visszaverődve és mintha visszatérve a kiáltóhoz érkezik azoktól a fáktól vagy szikláktól, amelyekre esik (PK I 139). A latin mondás nervus belli ‘a háború idege’, amelyet Marcus Tullius Cicero Marcus Antonius elleni beszédéből13 vettek át (Cyceron 2002), és amely ‘a háborúra fordított meghatározatlan pénzügyi erőforrásokat’ jelenti, a szövegben a harcra felbérelt és bőkezűen megfizetett emberekhez kapcsolódik, és azokkal áll szemben, akik elutasítják e világ javait és legyőzik a gonoszt. A szerző a római szövegek szimbolikáját használja, vallásos árnyalattal ruházza fel, a háborút pedig a spirituális rosszal folytatott küzdelemként értelmezi, vö.: 13 A hivatkozás alapja: Filipika V, 5 (Cyceron 2002). 72 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII Konstrukcijos tai yra / to jest semantika religiniame tekste (remiantis Konstantino Sirvydo Punktais sakymų (1629, 1644)) Sok pénz kell a háborúhoz olyan emberekkel / akiket Neruus belli néven neveznek, tay ira / a háború ereje / akik erősen visszatartják a katonákat, hogy zsoldjukat felvéve ne hagyják el a háborút / és ne meneküljenek / ne szóródjanak szét (PS II 20). Sok pénz kell a háborúhoz olyan emberekkel / akiket Neruus belli néven neveznek, to ieft: a háború ereje és hatalma / akik erősen visszatartják a katonákat / hogy zsoldjukat felvéve ne hagyják el a háborút / és ne meneküljenek szét (PK II 20). Amint a példákból látható, Sirvydas prédikációinak szövegeiben az idegen eredetű, olykor kevéssé adaptált szavakat szó szerint is le lehet fordítani, később azonban szabadabban értelmezik őket. Ez lehetővé teszi, hogy a szerző műveltségéről, még inkább pedig arról beszéljünk, hogy képes az idegen eredetű elemek felhasználásával szimbolikus képeket létrehozni. 2.3. Egyes, szimbolikus funkciót betöltő fogalmak magyarázata Sirvydas prédikációiban gyakran magyaráz bibliai történeteket, amelyek mindennapi eseményeken alapulnak, miközben feltárja a mindennapi tárgyak és cselekvések segítségével közvetített sokrétű szimbolikát. Ezt például az Izajás könyvéből származó, a hálátlan szőlőről szóló ének részlete mutatja (Iz 5,2–6), amely a Szentírásnak ebben az epizódjában Izraelt jelképezi. A szerző az egyes konkrét fogalmakat elvontan magyarázza, hogy megmutassa vallásos árnyalatukat. A metaszöveg gyakran az egész idézetet átfogja. Így a szőlő kövei a pogányok által imádott istenekké, a telek körüli kerítés törvénnyé, Isten jogává, a szőlőre hulló eső pedig a hit tanításává, Isten igéjévé válik, vö.: ‹Köveket dobott ki belőle (Iz 5,2)› / tay ira belevetette az egyéb teremtett dolgokat is / amelyeket a Zsinagóga Istennek tartott és imádott. ‹Sövénnyel kerítette körül (Iz 5,2)› tay ira parancsolataival és törvényével vette körül; ‹Tornyot épített a közepén (Iz 5,2)› / tay ira templomot Salamon által / vagy szent Angyalok sokaságát állította nekik. Felhőket adott és ‹jégesőt (Iz 5,6)› / amelyek megöntözték és elárasztották őt / tay ira saját tanítását és szavát / amely által a prófétákon keresztül tanította őket, miként a felhőből az eső rájuk hullva az ő tanítását (PS I 332–333). ‹Köveket vett ki belőle (Iz 5,2)› / to ieft bálványokat és más teremtett dolgokat / amelyeket a Zsinagóga Istennek tartott és dicsőített. ‹Sövénnyel kerítette be (Iz 5,2)› kerítésekkel / to ieft parancsolatával és törvényével vette körül őket. ‹Tornyot épített a közepén (Iz 5,2)› / to ieft templomot Salamon által, vagy szent Angyalok sokaságát állította nekik / felhőket és <jégesőt (Iz 5,6)> adott, amelyek megöntözték és elárasztották őt / to ieft saját tanítását és szavát, amely által részben a prófétákon keresztül, az égbolton a tanítás esőjét hullatva tanította őket (PK I 332–333). Straipsniai / Articles 73 KRISTINA RUTKOVSKA A konkrét fogalmakat a prédikációkban önállóan is magyarázzák. Ez nem a Szentírás-idézetbe beékelt metaszöveges magyarázat. A tai yra szerkezet, amelyet egy bizonyos magyarázat szövegbe illesztésére használnak, sajátos preambulummá, állítássá válik, az idézetet pedig érvként használják a korábban előadott magyarázat igazolására. Például a budinti Viešpatį ‘felébreszteni az Urat’ kifejezést meglehetősen egyszerűen magyarázzák – ez azt jelenti, hogy forrón imádkozni kegyelmet és segítséget kérve, vö.: Amikor a szél és a tengeri viharok erősen megtámadják a hajót: akkor fel kell ébreszteni az Urat: tay ira forrón és őszintén kell hozzá imádkozni: ahogyan az apostolok tették, az Úrhoz kiáltva és kérve őt: Uram, ments meg minket, elveszünk (Mt 8,25)› ha nem segítesz (PS I 278). Amikor a szelek és a tengeri viharok megtámadják a hajót: akkor fel kell ébreszteni az Urat / to ieƒt forrón és őszintén kell hozzá imádkozni: ahogyan az apostolok tették / az Úrhoz kiáltottak / és felébresztették őt, kérve: Uram, őrizz meg minket / elveszünk (Mt 8,25)› ha nem segítesz (PK I 278). A Szentírásra jellemző, nem közvetlen, hanem különféle alakzatok segítségével történő beszéd ösztönözhette ugyanazon kifejezés eltérő magyarázatát, a kontextustól és a prédikátor szándékaitól függően. Például a kūkalais szóval Sirvydas a bűnt, a hit ellen fellázadt keresztény eretnekeket nevezi, és mindez nem mond ellent e növény hagyományos felfogásának. Így nevezték a különféle káros vagy mérgező növényeket, átvitt értelemben pedig a bűnös tétlenséget, amely éppúgy Isten büntetésére méltó, mint a bűn (SSB 875–877), vö.: [...] és a konkolyok / tay ira eretnekek (PS I 289). [...] a konkoly to ieƒt eretnekek. A konkoly négy oka, tay ira a bűn oka (PK I 293). A konkoly négy fajtája, to ieƒt a bűnök oka (PK I 293). Az erškėtis szó kétféleképpen értelmezhető: a testi gyönyörökként vagy kicsapongásként, illetve a szenvedő, éhező, dolgozó testként. A vadrózsa és tövisei kellemetlen asszociációkat keltenek a földeken dolgozó emberekben, de teljesen megfelelnek, ha a hittel kapcsolatos elvontabb fogalmakra gondolunk. A tövis a Szentírásban elválaszthatatlan a szenvedéstől, büntetéstől vagy kínzástól, ítélettől és kiűzetéstől. A Szentírás szerzői a Teremtés könyvétől az Újszövetségig a tövisek képét használták a kiszabott büntetésről és az elhagyott értékekről szólva (SSB 112–113), vö.: Más ország tövisekkel teli / tay ira a test gyönyöreivel és rút kicsapongással (PS I 345). Más ország, tele konkollyal, to ieƒt fekete gyönyörökkel és rút kicsapongással (PK I 345). 74 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII Konstrukcijos tai yra / to jest semantika religiniame tekste (remiantis Konstantino Sirvydo Punktais sakymų (1629, 1644)) A Sirvydas szövegében gyakran használt, a szenvedő, a szenvedést elfogadó és annak alávetett ember „fájdalmas testének” képén keresztül (vö. LKŽ: sopulingas ‘fájdalmaktól sújtott, fájdalmas’; sopulys ‘fájás, fájdalom’) a tövis bibliai szimbóluma kissé más jelentést kap, amely a mindennapi élet gondjait is magában foglalja. A Szentírásban Szent Lukács az embereket töviseknek nevezi – „ezek azok, akik hallották, de útjuk során a gondok, a gazdagság és az élet gyönyörei elnyomták őket, és nem teremnek gyümölcsöt” (Lk 8,14), vö.: ‹A tövisek közé vetették (Lk 8,7)› tay ira a fájdalmas testűeket, vagy azokat, akik sokat szenvednek / éheznek / szomjaznak / izzadnak / fáradoznak [et]c. (PS I 342). ‹Tövisek közé vetették (Lk 8,7)› / to ießt szenvedő testbe / vagy olyanba, amely sokat szenvedett / éhezett / szomjazott / izzadt / dolgozott [et]c. (PK I 342). 2.4. A teológiai fogalmak magyarázata Sirvydas szövegeiben az imént tárgyalttal ellentétes jelenség is előfordul: a teológiai fogalmakat a mindennapi élet konkrét fogalmaival magyarázzák. Így a szerző, hogy a hívők jobban megértsék a Biblia összetett terminológiáját, a korabeli vallási szövegek alkotóira jellemző metaforikus kifejezésmódot használja. A következő példákban például az egyházat kétféleképpen lehet értelmezni – mint kedvest és mint a hitre éhező emberiséget: Az egyház / to ießt Krisztus menyasszonya volt, szegény / semmi jóval nem rendelkező / vagyon nélküli / nyomorúságos (PS I 230)¹⁴. Az egyház szegény volt / semmi jóval nem rendelkezett / vagyon és javak nélkül / nyomorúságos (PK I 230). De Krisztus, az Úr nem ezért választotta az egyházat / tay ira az emberek lelkét vette magához (PS I 229). Krisztus, az Úr azonban nem ezért választotta az egyházat / to ießt az emberi lelkeket vette magához (PK I 229). A szerző gyakran ilyen magyarázatot illeszt a bibliai idézetekbe: a ne vezess minket kísértésbe kifejezést teljes pontossággal jellemzi, más vallási fogalmakat is használva – mint a bűn elkerülését, amelyre a lelki ellenségek (az ördög) csábítanak; a pokol kapuit – mint az emberi zsarnokok és az ördög hatalmát; Isten Igéjét – mint Fiát, örök bölcsességét. Sirvydas még az idézetekbe illesztett magyarázatokkal is nemcsak közelebb próbálja hozni 14 A litván szövegben a tai yra szerkezetet nem használták, ezért egy lengyel példát javasolunk vizsgálni. Ezzel egyúttal lehetőség nyílik a metalingvisztikai pontosítást tartalmazó szöveg előnyének, nagyobb kifejezőerejének értékelésére. Straipsniai / Articles 75 KRISTINA RUTKOVSKA a Biblia nehezebb szavait, hanem a kifejezőerőre is törekszik, mivel ezek tele vannak expresszivitással, tartalmuk nem pusztán magyarázó jellegű, vö.: ‹Ne vezess minket kísértésbe (Mt 6,13)› / tay ira / ne engedd, hogy bűnbe essünk / amelyre lelkünk ellensége kísért minket (PS II 57). ‹Ne vígy minket kísértésbe (Mt 6,13).› / to ieft / ne engedd, hogy bűnbe essünk / amelyre a gonosz ellenség csábít minket (PK II 57). ‹A pokol kapui› «tay ira nemcsak az emberi zsarnokok, hanem magának az ördögnek is a hatalmai» «nem győzi le őt (Mt 16,18)› (PS I 275). ‹A pokol kapui› / «to ieft nemcsak az emberi, hanem az ördögi erők is» / «nem győzik le őt (Mt 16,18)› (PK I 275). ‹A vetés tehát Isten igéje (Lk 8,11)› tay ira az ő Fia / aki az ő örök bölcsessége (PS I 341). ‹A vetés tehát Isten igéje (Lk 8,11)› / to ieft az ő Fia / aki az ő örök bölcsessége (PK I 341). 2.5. A hit igazságainak tanítása A Postila szövegébe a tai yra szerkezettel olyan elemeket illesztenek be, amelyek a hit alapvető igazságainak részletesebb magyarázatai is, és feltárják a szerző erkölcsi és didaktikai nézeteit. Nemcsak metafrázisokkal találkozunk, hanem egész, több mondatból álló, kibontott szerkezetekkel is, amelyek többnyire azonos típusú mondatok sorozatai, és pontosítják az első, a tai yra után kifejtett állítást, vö.: Minden léleknek most Krisztusért kell fáradoznia / tay ira az igaz hit által hozzá járulni / egyházába belépni / megkeresztelkedni / és más szentségeket felvenni / tay ira Krisztusért fáradozni / halála után ezt senki sem teheti meg (PS I 228). Minden léleknek most Krisztusért kell mennie / to ieft az igaz hit által hozzá járulni / egyházába belépni / megkeresztelkedni és szentségeit felvenni / to ieft Krisztusért menni / halála után ezt senki sem teheti meg (PK I 228). Tanuljuk meg tehát e teremtésből Istennek a mi természetünk szerinti törvény alapján való engedelmességet tay ira teljesítve az ő tíz parancsolatát / amely természetünk törvénye szerint való / és természetes törvénynek nevezik / vagy belénk születettnek / amelyet saját értelmünkbe írva hordozunk (PS I 265). A teremtéstől kezdve tanuljuk meg tehát Istennek természetünk szerint való engedelmességét / to ieft teljesítve tíz parancsolatát / amelyek természetünk szerintiek / és természetes törvénynek neveztetnek / amely saját értelmünkbe van írva (PK I 265). 76 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII A tai yra / to jest szerkezet szemantikája a vallásos szövegben (Konstantinas Sirvydas Punktai sakymų című műve (1629, 1644) alapján) 2.6. Sajátos nézőpont a bibliai szimbolikáról A bibliai szimbolika magyarázata során a szerző gyakran sajátos módon értelmezi a Szentírás szövegét. Ez az itt már tárgyalt néhány példában is látható. Olykor ezek a sajátosságok igen szembetűnők. Amikor valamely szimbólumot új módon kezd értelmezni, az új interpretációval párhuzamosan új szöveg és fogalmilag eltérő tartalom is létrejön. Ez a jelenség igen érdekes és megérdemli a kutatók figyelmét; itt csupán két példát említünk. A szivárvány/ív képét használva, amely a Teremtés könyvében Isten és az emberek új szövetségét jelenti, Sirvydas Krisztus keresztre feszítéséről is beszél. A bibliai szövegben ilyen kép nincs. A Szentírásban a szivárvány az özönvíz után jelenik meg az égen, amikor Noé és családja partra száll. A héber qe_et szó, amely ‘szivárványt’ jelent, fegyverről szólva is használatos volt. Ennek a képnek az alapja az a gondolat, hogy Isten az égboltra függesztette az íjat, amelyet az emberiség megítélésekor használ majd. Ebben a részletben a szivárvány Isten irgalmát és békéjét jelképezi, amelyek az ítélet – a vihar – után bontakoznak ki (SSB 1010). Sirvydas számára Krisztus a megbékélés ilyen jele. Kétségtelenül új és meglehetősen eredeti értelmezése ez a bibliai szimbólumnak, vö.: ‹Akik a gonoszság özönvizében fuldokolnak, a szivárványra kellene tekinteniük (Ter 9,13)› / tay ira a megfeszített Krisztusra / akinek szenvedését és halálát ezekben a napokban az Egyház eléjük állítja / hogy tartózkodjanak és felhagyjanak a kicsapongással (PS I 370). ‹Akik a gonoszság özönvizében fuldokolnak, arra a szivárványra kellene tekinteniük (Ter 9,13)› / amelyet Isten a felhőkön kifeszített / to ieft a megfeszített Krisztusra / akinek szenvedését és halálát ezekben a napokban az Egyház eléjük állítja / hogy megfékezzék magukat és felhagyjanak a kicsapongással (PK I 370). Krisztus képének másfajta értelmezését tárja fel Izajás könyvének idézete (Iz 53, 1–12) is, amely felsorolja az emberiségért szerzett érdemeit, fogságát és ítéletét, az emberek bűneiért vállalt halálát, mindazt, amit a hallgatók maguk talán nem is tudtak felfogni. Sirvydas itt Krisztus megaláztatásának, kínzásának és szenvedésének nagyon konkrét képét adja. Valószínűleg azt remélték, hogy a szenvedésről és önfeláldozásról szóló ilyen konkrét elbeszélés nemcsak érthetőbb lesz, hanem erősebben hat majd az emberek érzéseire is, vö.: ‹Láttuk őt, és nem volt benne semmi szép (Iz 53,2)› / tay ira annyira el volt torzulva, mintha összevagdosták volna / hogy a szörnyű sebek miatt nem lehetett felismerni, vajon ember vagy valami más volt-e / akkor nem is látszott embernek. Nem látszott az arca emberi arcnak / ocsmány ütései / rettenetes megveretése és megsebesítése miatt. Nem látszottak a szemei sem, mert vérrel és könnyekkel voltak elöntve. Így volt ez szent testének többi részével is (PS II 220). ‹Láttuk őt, és nem volt mire tekinteni (Iz 53,2)› / to ieft / oly kegyetlenül megsebesítve, hogy a rettenetes sebek miatt nem lehetett felismerni, vajon ember volt-e? vagy valami más? nem Straipsniai / Articles 77 KRISTINA RUTKOVSKA látszott akkor embernek: mert arca nem látszott emberi arcnak / a förtelmes köpet miatt / rettenetes megveretése és megsebesítése miatt. Szemei sem látszottak / mert vérrel és könnyekkel voltak elöntve / így volt ez szent testének többi részével is (PK II 220). 3. ÖSSZEFOGLALÁS Amint a tai yra / to jest, išmanyk / rozumiej szerkezeteket tartalmazó több tucatnyi vizsgált példából látható, Sirvydas prédikációinak szövegeiben ezek többnyire olyan nyelvi alakzatok, amelyek közvetlenül kiemelik és megerősítik a bibliai és vallásos tartalom lényeges aspektusait. Mivel az ilyen típusú szerkezetek a prédikációkban gyakran redundánsak, a szerző stílusának bizonyos jellegzetességévé válnak. A bibliai nevek és fogalmak magyarázatai a bibliai mondások és állítások szimbolikus és átvitt jelentéseinek értelmezésén alapuló, szemléletes magyarázatok. Gyakran nem kapcsolódnak közvetlenül a bibliai betétek vagy szavak magyarázatához, hanem szabadabban használják őket az érvelés folyamatában. Az ilyen magyarázatok egyszerűséget kölcsönöznek a vallásos narratívának, és megfelelően közel hozzák a prédikátor szerzői gondolatát a hívőkhöz. Másfelől a szerző gyakran használ allegorézist a szemléletesség elérése érdekében, mesterien kapcsolva össze a szót a képpel. Az ilyen alakzatok bőségesen megtalálhatók a bibliai szövegben, ezért sok szerző felhasználta őket műveiben, számos jelentéssel ruházva fel és kitalált szerkezetekbe kapcsolva őket, amelyek jóval meghaladják a Biblia könyveinek hagiográfusai által kódolt magyarázatokat (Bardski 2006: 19), miközben a Bibliában az átvitt értelem elsődleges, „erősebb” a szó szerinti értelemnél (Ališauskas 2011: 21). Ilyen alakzatok e korszak költészetében is előfordulnak; szemléletesen adta vissza őket a jeles barokk költő, Sarbievijus, akinek műveiben „a bibliai forrás új intertextus-rétegekkel gyarapodik, és az imitáció tárgya néha már nem az elsődleges forrás, hanem annak időbeli távolság szempontjából jóval közelebbi értelmezései (vö. Daukšienė 2014: 128). A Sirvydas Postilėjében a kulturális kódok kölcsönhatásának mértékét és rétegeit szemlélve kijelenthetjük, hogy a prédikátor igyekezett követni és magyarázni a Szentírás és az egyházatyák tanítását. Ezt tükrözi a prédikációírás választott módszere is. A jezsuita elvek szerint e szövegek alapjának a Szentírásnak és az egyházatyák műveinek kellett lennie (Panus 2001: 188–198); továbbá olyan forrásokra kellett támaszkodni, amelyek számos más műben is ismétlődnek – ezt mutatják a szövegekhez csatolt művek „jegyzékei” is (Wujeko Kis postilėje és Katolikiškoji postilė jegyzékeiről lásd Cybulski 2014: 99–119; 2019: 303–317). Az ismétlődő motívumok és a bibliai szimbólumok értelmezésének további oka az úgynevezett prédikátori rendi homogenitás. Ehhez hozzájárult a szorosan integrált oktatási, különösen a jezsuita hálózat, az azonos tankönyvekből való tanulás és az Egyház nyilvános nyilatkozatai. Ekkor megfigyelhetjük, hogy a barokk prédikációk 78 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII Konstrukcijos tai yra / to jest semantika religiniame tekste (remiantis Konstantino Sirvydo Punktais sakymų (1629, 1644)) számos hasonlóságot mutatnak, amelyek Európa nagy részének kulturális egységét bizonyítják (Pawłak 2005: 27; 2012: 316–334). Ha azonban a prédikátorokat egyenként vizsgáljuk, értelmezéseik eredetiségét is felismerhetjük. A prédikátorok még a tekintélyek követésének rigorista követelménye által korlátozva is képesek voltak személyes értelmezéseket előadni. Kétségtelen, hogy a követelményektől és hagyományoktól való kis eltéréseket a hívők elérésének és befolyásolásának vágya határozta meg. Ez a tanulmány csupán kezdete azoknak a részletesebb kutatásoknak, amelyek Sirvydas Postilėjének szerzői gondolatkifejezését és stílusjegyeit hivatottak tárgyalni. Szövegeinek eddigi elemzései egyértelműen tanúsítják, hogy a litván prédikátor arra törekedett, hogy a Szentírást másképpen magyarázza, és kereste a módját annak, hogy a hit fontos dogmáit világosan és hozzáférhetően közvetítse. Szövegeinek összevetése Daukša Postilėjével (vö. Rutkovska 2020; 2022), amelyet követhetett, csak megerősíti a gondolkodásának önállóságába és vallási gondolatainak eredetiségébe vetett meggyőződést; e kifejezésmód egyik legfontosabb eszközévé pedig az egyszerűség és az allegorézis válik, amelyek létrehozási elvei részben a tai yra / to jest szerkezeteket vizsgálva tárultak fel. A Konstantinas Sirvydas Postilėje szövegeinek e tanulmányban elvégzett elemzése megbízható módszertani eszközzé válhat a metaszöveg szerepének feltárásában a bibliai stílus litván és lengyel nyelvbeli kialakulásában; e megoldások más fontos vallási művek kutatására is alkalmazhatók. A metaszöveges betéteket nem tökéletlenségként kezelik, hanem inkább egy bizonyos nyelvi szintaxis érettségeként (vö. Pisarkowa 1984: 136), ezért kutatásuk aktualitásához nem fér kétség, és fontos feladattá válik a régi írások kutatói számára. ŠALTINIAI BF – Biblia w przekładzie ks. Jakuba Wujka z 1599, transkrypcja typu „B”, opracował ks. J. Frankowski, Warszawa: Oficyna wydawnicza „Vocatio”, 2013. BRK – Biblija, arba Šventasis Raštas: ekumeninis leidimas, Senąjį Testamentą iš hebrajų, aramėjų ir graikų kalbų vertė prel. prof. A. Rubšys, Naująjį Testamentą iš graikų kalbos vertė kun. Č. Kavaliauskas, Vilnius: Lietuvos Biblijos draugija, 1999. BT – Pismo Święte Starego i Nowego Testamentu w przekł. z jęz. oryg., oprac. zespół biblistów polskich z inicjatywy Benedyktynów Tynieckich, red. nauk. A. Jankowski et al., tł. ksiąg W. Borowski et al., wyd. 3 na nowo wydane i popr., Poznań: Wydawnictwo Pallottinum, 1997. Hugo de Sancto Caro 1482: Postilla super evangelia, Basel: Bernhard Richel. Klein Ernest 1987: A Comprehensive Etymological Dictionary of the Hebrew Language for Readers of English, Carta, Jerusalem: The University of Haifa. Straipsniai / Articles 79 KRISTINA RUTKOVSKA LKŽ – Lietuvių kalbos žodynas 1–20, 1941–2002, red. kolegija G. Naktinienė, J. Paulauskas, R. Petrokienė, V. Vitkauskas, J. Zabarskaitė, vyr. red. G. Naktinienė, e. variantas, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2008 (atnaujinta versija, 2018). Prieiga internete: www.lkz.lt. PS/PK I: Konstantinas Sirvydas, Punktai sakymų nuo advento iki Gavėnios = Konstanty Szyrwid, Punkty kazań od Adwentu do Postu: kritinis leidimas, par. V. Vasiliauskienė, K. Rutkovska, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2015. PS/PK II: Konstantinas Sirvydas, Punktai sakymų Gavėniai = Konstanty Szyrwid, Punkty kazań na Wielki Post: kritinis leidimas, par. V. Vasiliauskienė, K. Rutkovska, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2015. PSI – Konstantino Sirvydo Punktų sakymų Indeksas [Index of Konstantinas Sirvydas Punktai sakymų]. Prieiga internete: http://seniejirastai.lki.lt/db.php?source=91. SSB – Leland Ryken, James C. Wilhoit, Tremper Longman III: Słownik symboliki biblijnej. Obrazy, symbole, motywy, metafory, figury stylistyczne i gatunki literackie w Piśmie Świętym. Prymasowska Seria Biblijna, Tłumaczenie: Zbigniew Kościuk, Warszawa: Oficyna Wydawnicza Vocatio, 2017. LITERATŪRA Akelaitis Gintautas 2005: Parentėzė poezijoje. – Žmogus ir žodis 1, 29–34. Akelaitis Gintautas 2010: Įterpiniai, jų aiškinimas Jono Jablonskio gramatikos darbuose. – Kalbos kultūra 83, 57–65. Ališauskas Vytautas 2011: „Išgirsk Giesmių giesmę, skubėk ją suprasti...“ – Giesmių giesmės homilijos. Origenas, iš lotynų kalbos vertė G. Žukas, tekstus par., įvadą ir komentarus parašė V. Ališauskas, Vilnius: Aidai, 18–19. Balkevičius Jonas 1963: Dabartinės lietuvių kalbos sintaksė, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla. Balkevičius Jonas 1998: Lietuvių kalbos predikatinių konstrukcijų sintaksė, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Bardski Krzysztof 2006: Słowooczyma Gołę̨bicy. Metodologia symboliczno-alegorycznej interpretacji Biblii oraz jej teologiczne i duszpasterskie zastosowanie, Warszawa: Wydawnictwo Archidiecezji Warszawskiej. Bieńkowska Danuta 1994: Szeregi wyrazowe w przekładzie Biblii Leopolicy (z problemów kształtowania się synonimii staropolskiej). – Rozprawy Komisji Językowej 39, 5–18. 80 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII Konstrukcijos tai yra / to jest semantika religiniame tekste (remiantis Konstantino Sirvydo Punktais sakymų (1629, 1644)) Bieńkowska Danuta 1998: O pewnej metodzie przybliżania tekstów świętych przez Jakuba Wujka. – Funkcja słowa w ewangelizacji. Materiały z konferencji 6–8 maja 1998 r., red. M. Kamińska, E. Umińska-Tytoń, Łódź: Archidiecezjalne Wydawnictwo Łódzkie, 291–298. Cybulski Łukasz 2014: Kilka uwag o technice tworzenia kazań na marginesie postylli Jakuba Wujka. – Retoryka Towarzystwa Jezusowego i jej konteksty, ed. K. Koehler, Ł. Cybulski, Warszawa: Wydawnictwo Uniwersytetu Kardynała Stefana Wyszyńskiego, 99–119. Cybulski Łukasz 2019: Interpretation in the 16th century Polish Bible Exegesis. – Word of God, Words of Men: Translations, Inspirations, Transmissions of the Bible in the Polish-Lithuanian Commonwealth in the Renaissance, ed. by J. Pietrzak-Thébault, Gottingen: Vandenhoeck & Ruprecht Verlage, 303–317. Cyceron Mark Aureliusz 2002: Mowy przeciwko Markowi Aureliuszowi, tłum. K. Ekes, Warszawa: Prószyński i S-ka. Daukšienė Ona 2014: Biblinių šaltinių transformacijos Sarbievijaus religinėje poezijoje. – Senoji Lietuvos literatūra 38, Vilnius: Lietuvių literatūros ir tautosakos institutas, 95–134. DLKG 1997: Dabartinės lietuvių kalbos gramatika, red. V. Ambrazas, 3-iasis patais. leid., Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Drukteiṅis Albinas 2021: Keblesni skyrybos ir sintaksinės interpretacijos atvejai (1): įterpiniai ir aiškinamosios sakinio dalys. Prieiga internete: https://vlkk.lt/naujienos/pakomisiu-naujienos/albinas-drukteinis-keblesni-skyrybos-ir-sintaksines-interpretacijos-atvejai-1-įterpiniai-ir-aiškinamosios-sakinio-dalys [žiūrėta 2022–07–19]. Grochowski Maciej, Kisiel Anna, Żabowska Magdalena 2014: Słownik gniazdowy partykuł polskich, Kraków: PAU. Hrabec Stefan 1960: O języku Bazylikowego przekładu De republica emendanda Andrzeja Frycza Modrzewskiego. – Odrodzenie w Polsce. Historia języka, t. 3, cz. 1, Warszawa: Państwowy Instytut Wydawniczy, 396–424. Kisiel Anna 2013: O ekwiwalencji: to jest, znaczy się. – Przegląd Humanistyczny 5, 73–82. Koženiauskienė Regina 2001: Retorika: iškalbos stilistika, 2-asis patais. leid., Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Kruopas Jonas 1960: Leksiniai paralelizmai Daukšos Katekizmo (1595) kalboje. – Lietuvių kalbotyros klausimai 3, red. R. Mironas ir kt., Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 223–254. Straipsniai / Articles 81 KRISTINA RUTKOVSKA Kuraszkiewicz Władysław 1986: Uwagi o języku Mikołaja Reja. – Polski język literacki. Studia nad historią i strukturą, Warszawa, Poznań: PWN. Labutis Vitas 2002: Lietuvių kalbos sintaksė, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla. Lebedys Jurgis 1963: Mikalojus Daukša, Vilnius: Valstybinė grožinės literatūros leidykla. LKG III – Lietuvių kalbos gramatika 3: Sintaksė, vyr. red. K. Ulvydas, Vilnius: Mokslas, 1976. Panuš Kazimierz 2001: Zarys historii kaznodziejstwa w kościele katolickim 2: Kaznodziejstwo w Polsce. Od średniowiecza do baroku, Kraków: Wydawnictwo „M”. Pawlak Wiesław 2005: Koncept w polskich kazaniach barokowych, Lublin: Towarzystwo Naukowe KUL, 2005. Pawlak Wiesław 2012: De eruditione comparanda in humanioribus. Studia z dziejów erudycji humanistycznej w XVII wieku, Lublin: Wydawnictwo KUL. Pikčilingis Juozas 1971: Lietuvių kalbos stilistika 1, Vilnius: Mokslas. Pisarkowa Krystyna 1984: Historia składni języka polskiego, Wrocław, Warszawa, Kraków, Gdańsk, Łódź: Zakład Narodowy im. Ossolińskich. Rutkovska Kristina 2016: Konstantino Sirvydo Punktai sakymų – XVII amžiaus pirmosios pusės lietuvių ir lenkų kultūros paminklas = Punkty kazań Konstantego Szyrwida – zabytek piśmiennictwa litewskiego i polskiego z pierwszej połowy XVII wieku, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Rutkovska Kristina 2020: Švč. Mergelės Marijos kulto atspindžiai Konstantino Sirvydo Punktuose sakymų. – Senoji Lietuvos literatūra 49, sud. O. Dilytė-Čiurinskienė, Vilnius: Lietuvių literatūros ir tautosakos institutas, 15–45. Rutkovska Kristina 2022: On creating the images of biblical characters in sermons from the turn of the 17th century. Cultural contexts versus the authors’ personalities. – Beyond Devotion: Religious and Literary Communities in the 16th and 17th Century Polish–Lithuanian Commonwealth, eds. by Ł. Cybulski, K. Rutkovska, Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht, 65–101. Rutkovska Kristina, Jachimovič Katažyna 2022: Imiona, tytuły i deskrypcje określające Chrystusa w Postylli Mniejszej (1590) Jakuba Wujka i Postylli (1599) Mikołaja Daukszy. – Etnolingwistyka 34 [ręgiema spaudai]. Sobczykowa Joanna 2012: O naukowej polszczyźnie humanistycznej złotego wieku. Wujek–Budny–Murzynowski, Katowice: Wydawnictwo Uniwersytetu Śląskiego. 82 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII Konstrukcijos tai yra / to jest semantika religiniame tekste (remiantis Konstantino Sirvydo Punktų sakymų (1629, 1644)) Umińska-Tytoń Elżbieta 2001: Kadź czyli zolnica. Z zagadnień stylu prozy użytkowej. – Studia z historii języka polskiego i stylistyki historycznej ofiarowane Profesor Halinie Wiśniewskiej na 50-lecie Jej pracy naukowo-dydaktycznej, red. Cz. Kosyl, Lublin, Wydawnictwo Uniwersytetu Marii Curie-Skłodowskiej, 225–230. Vasiliauskienė Virginija 2016: Konstantino Sirvydo Punktų sakymų struktūra, turinys ir šaltiniai, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Wajszczuk Jadwiga 2005: O metatekście, Warszawa: Katedra Lingwistyki Formalnej UW. Wierzbicka Anna 1971: Metatekst w tekście. – O spójności tekstu, red. M. R. Mayenowa, Wrocław: Zakład Narodowy im. Ossolińskich, 105–121. Wierzbicka Anna 2021: Ethno-theology, ethno-Christianity: Differences in the ways of relating to God, Jesus and Mary in Polish and in English, identified through NSM. – I Międzynarodowy Kongres Etnolingwistyczny. Etnolingwistyka – bilans dyscypliny: stan badań, metody i postulaty badawcze, Lublin / Polska, 20 June–24 June, 2021 r., 254–261. Wiśniewski Marek 1990: Formalnogramatyczny opis leksemów TO. 2. Słowo TO w funkcji spójnika, partykuły lub czasownika niewłaściwego. – Acta Universitatis Nicolai Copernici. Filologia polska 31, 91–119. Zarębski Rafał 2015: Nagromadzenia leksemów współfunkcyjnych jako element stylu XVI-wiecznej prozy pamiętnikarskiej (na materiale diariusza Mikołaja Krzysztofa Radziwiłła). – Rozprawy Komisji Językowej ŁTN 61, 281–296. Župerka Kazimieras 2012: Metalingvistika: nekalbininkų kalbotyra, Šiauliai: Šiaulių universitetо leidykla. Straipsniai / Articles 83 KRISTINA RUTKOVSKA Semantics of the Construction tai yra / to jest in a Religious Text (Based on Punktai sakymų by Konstantinas Sirvydas (1629, 1644)) SUMMARY Various metatextual elements, including the phrase tai yra, have already drawn the attention of researchers. The syntactic functions of these elements have been analysed; the grammatical class they should be attributed to has already become the subject of discussion. In the texts of standard language, these elements designate equivalence or quasi-equivalence, whereas the inserts introduced by them can be described as having the modal structure “I will tell the same in different words”. The study revealed that they play a slightly different function in a religious text; they manifest greater vividness and content richness and perform an important stylistic function. The sermons by Konstantinas Sirvydas (1629, 1644) constituted the empirical basis of the research. As illustrated by a dozen examples with the phrases tai yra/to jest, išmanyk/rozumiej analysed in the study, in Sirvydas’ sermons they are mainly stylistic devices helping to highlight and strengthen the major aspects of biblical and religious content in a direct manner. The clarifications of biblical names and concepts are vivid interpretations of the symbolic and figurative meanings of biblical phrases and statements. They are often not directly linked with the interpretation of biblical inserts or words but are more freely used in the process of reasoning. The phrases of this type can be considered a stylistic device of the colloquial language, which is characteristic of the sermons that intended to explain complex matters to the general public. It was previously discussed by referring to the examples from the texts in Old Polish: such features were also found in the 1599 Postil by Mikalojus Daukšta; it is also a characteristic feature of Sirvydas’ sermons. The interpretations of such type convey simplicity to the religious narrative and appropriately render the preacher’s original thought to believers. Įteikta 2022 m. liepos 10 d. KRISTINA RUTKOVSKA Vilniaus universitetas, Polonistikos centras Universiteto g. 3, LT-01513 Vilnius, Lietuva [email protected] 84 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII