Sozialer Stand und Identifizierung von Frauen im Preußen des 14.–16. Jhs. aufgrund der Dokumente des Deutschen Ordens

DARIUS IVOŠKA Litván Nyelvi Intézet ORCID-azonosító: orcid.org/0000-0003-3898-0000 Kutatási területek: történeti névtan, balti–szláv–német nyelvi kapcsolatok. DOI: doi.org/10.35321/all88-01 A NŐK TÁRSADALMI HELYZETE ÉS AZONOSÍTÁSA POROSZORSZÁGBAN A 14–16. SZÁZADBAN A NÉMET LOVAGREND DOKUMENTUMAI ALAPJÁN A porosz nők társadalmi helyzete és azonosításuk a Német Lovagrend 14–16. századi dokumentumaiban ÖSSZEFOGLALÓ A nők megnevezése és azonosítása a történeti forrásokban, különösen a Német Lovagrend középkori kancelláriai dokumentumaiban és a kora újkor forrásaiban olyan jelenség, amely számos tudományterület szempontjából további kutatást igényel. A téma nemcsak a névtan kutatási tárgya, hanem érinti az általános nyelvészetet, a történettudományt, a szociológiát, az antropológiát és más tudományterületeket is. Jelen tanulmány arra tesz kísérletet, hogy a kérdést két szempontból vizsgálja. Egyrészt érdekes kérdés, hogy a nők az esetlegesen feljegyzett nevük alapján azonosíthatók-e a történeti dokumentumokban, másrészt felmerül a kérdés, hogy társadalmi helyzetük és a nők megnevezése, illetve azonosítása miként függ össze. KULCSSZAVAK: nő(k) említése, nők megnevezése, középkor, társadalmi státusz. Straipsniai / Articles 11 DARIUS IVOŠKA ANNOTÁCIÓ A nők megnevezése és azonosítása a történeti forrásokban, különösen a Német Lovagrend (a továbbiakban – DO) középkori és kora újkori kancelláriai dokumentumaiban, olyan jelenséget alkot, amely számos tudományág szempontjából kutatásra szorul. A téma nemcsak a névtudomány kutatási tárgya, hanem az általános nyelvészetet, a történelmet, a szociológiát, az antropológiát és más tudományterületeket is érinti. Tanulmányunkban ezt a témát kétféle megközelítésben kíséreljük meg vizsgálni. Egyrészt érdekes kérdés, hogy a történeti dokumentumokban szereplő nők az esetlegesen feljegyzett nevük alapján azonosíthatók-e; másrészt felmerül a kérdés, hogyan függ össze társadalmi státuszuk a nők megnevezésével, illetve azonosításával. KULCSSZAVAK: a nők (neveinek) említése, a nők megnevezése, középkor, társadalmi helyzet. I. BEVEZETÉS A jelen vizsgálat tárgyát a nők és nevük említésének sajátosságai képezik, amelyek a Német Lovagrend (DO) történeti dokumentumaiban társadalmi helyzetük ismérveiként jelennek meg. Gyakorlati okokból azonban a vizsgálatot nem korlátoztuk csupán a lovagrendi korszak forrásaira, hanem bevontunk egy, a korai porosz hercegség időszakából származó forrást is. Az empirikus anyagról és annak forrásairól A vizsgálathoz szándékosan a DO kéziratos és nyomtatott történeti dokumentumait, valamint Poroszország korai hercegségi korszakának dokumentumait válogattuk ki. Annak részletes magyarázata, hogy miért választottuk a lovagrend és a hercegség kancelláriájának német és latin nyelven készült dokumentumait, illetve milyen szerepet töltenek be a névtudományi kutatásokban, itt nem szükséges, mivel Poroszország és Litvánia korai történetírását, valamint azokat a nyelveket, amelyeken a vonatkozó iratokat megfogalmazták, már többször tárgyalták (Blažienė 2017: 63; Ivoška 2016: 209; 2019: 98–99; 2020: 133–135). A vizsgált források fő korpuszát a DO 14. század vége és a 15. század eleje között kiadott kiváltságlevelei alkotják. Elsősorban német és latin nyelven, kéziratos formában készült oklevelekről, a pénzügyi nyilvántartások rövid bejegyzéseiről, a königsbergi város szegény lakóira vonatkozó, a lovagrendi kancellária jegyzékeiben szereplő feljegyzésekről, valamint a 12 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII Sozialer Stand und Identifizierung von Frauen im Preußen des 14.–16. Jhs. aufgrund der Dokumente des Deutschen Ordens Poroszország keleti részének adóköteles lakóira vonatkozó bejegyzésekről van szó a törökadó-nyilvántartásokban1. A fent említett dokumentumok jellege és célja külön elemzés nélkül is arra utal, hogy számos információt tartalmaznak Poroszország lakóiról, egymással és a lovagrendi igazgatással fennálló kapcsolataikról, valamint lakó- és tevékenységi körülményeikről. Az ilyen sokrétű információkészletek számos szakterület kutatásai számára érdekesek és lényegesek. A kutatás céljáról Már a tanulmány címe is elárulja, hogy alapvetően nem női nevekről, hanem a nők említéséről, illetve az ebből következő női nevek említési gyakoriságáról lesz szó a késő középkorban és az azt közvetlenül követő időszakban. A szerző azután jutott arra a gondolatra, hogy a történeti-névtudományi anyagot ilyen szempontból vizsgálja, hogy részletesen elemezte azt az extralingvisztikai kontextust, amelyben az anyag elhelyezkedik. Maguk a történeti nevek, említési gyakoriságuk, változataik, egy idegen nyelv paradigmáihoz való igazodásuk és más hasonló jelenségek jelentős információval szolgálnak. Számos olyan eset is előfordul azonban, amikor egy személyt többször említenek a történeti dokumentumokban, mindazonáltal különböző köznevekkel jelölnek (valószínűleg részleges azonosítási okokból), de névvel nem neveznek meg. Éppen az ilyen jelenségek ösztönöznek egy alternatív, a névtudományi kutatások központi tárgyától elkülönülő kutatási vállalkozást. A jelen tanulmány célja a nők említésének kritikai-áttekintő elemzése, mint társadalmi helyzetük jele Poroszország területén a 14–16. században. 1A források leírása a „Nők és női nevek említései a Német Lovagrend és a Porosz Hercegség 14–16. századi dokumentumaiban” című fejezetben következik. Straipsniai / Articles 13 DARIUS IVOŠKA II. NŐK- ÉS NŐI NEVEK EMLÍTÉSE A NÉMET LOVAGREND ÉS A POROSZ HERCEGSÉG 14–16. SZÁZADI DOKUMENTUMAIBAN A női nevek említésének társadalmi szerepük jeleként való problematikáját kronologikusan vizsgálandó először a 14. század legrégebbi forrásait választottuk ki, majd a 15. és 16. század későbbi forrásait. 1. A 105. ÉS 107. SZÁMÚ RENDI FÓLIÁNSOK A nők, illetve a női nevek legkorábbi említései közé tartoznak a DO kiváltságleveleiben dokumentált esetek. Itt a 105. és 107. számú rendi fóliánsokról van szó (a továbbiakban – OF). Mindkét fóliáns alapvetően kiváltságlevelek gyűjteménye. Az OF 105 ezenfelül más jellegű dokumentumokat is tartalmaz, például a rendi állam belső és külső határleírásait, a DO és Samland, illetve Ermland püspökei közötti szerződéseket, illetve megállapodásokat stb. Az OF 105-höz hozzáadott, az onomasztikai kutatások szempontjából azonban sokkal hasznosabb részt főmesteri jegyzéknek nevezik. Éppen a kézjegyek (kiváltságlevelek) a névkutatók legjobb kutatási tárgyai, mivel nemcsak hely- és személyneveket tartalmaznak, hanem részletes kiegészítő adatokkal igen értékes kontextust is teremtenek. Így a kiváltságosok közötti kapcsolatok is felszínre kerülnek, például a rokonsági viszonyok, amelyek e vizsgálat szempontjából különösen hasznosak voltak. Semmiképpen sem állítható, hogy az OF 105-ben és 107-ben számos nőemlítés található. Az OF 105-ben mindössze két dokumentált eset van. Az első említés egy nagyon rövidített kézjegyre vonatkozik, amely alapján a DO marsallja, Ruther von Elner 1373-ban földet adományozott Pიმenen, Wisselgin testvéreknek és unokaöccsüknek 6 Lekeniken²ban (OF 105 106ᵛ, lásd az 1. ábrát). ² Löcknicken, Gerdauen járás (Gerullis 1922: 87). 14 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII Sozialer Stand und Identifizierung von Frauen im Preußen des 14.–16. Jhs. aufgrund der Dokumente des Deutschen Ordens 1. ábra, OF 105 106ᵛ Az unokaöccs fwest[er] Jon, Pიმenen és Wisselgin „unokatestvéreként” szerepel; nevét, akárcsak anyja nevét, nem említik. A férfi személyek nevét az ilyen dokumentumokban szinte mindig feljegyzik, kivéve a kiskorú utódok és örökösök nevét. Ezért arra lehet következtetni, hogy a két testvér nővérének családjában nem volt nagykorú férfi családfő. Mivel az unokaöcs teljesítette a leendő örökös legalább egyik feltételét (férfi volt), a kézjegyben közvetlenül nagybátyjai után kiváltságosként szerepelt. Anyját csak azért említették, hogy azonosítás céljából megadják a nagybácsik és az unokaöcs közötti rokonsági kapcsolatot. A nőt mint öröklésre jogosulatlan alanyt nem nevezték meg, noha adott esetben neki kellett betöltenie a családfő szerepét. Az OF 105-ben van egy különleges eset is, amelyben egy nőt említenek, akinek a nevét is dokumentálták. Az 1392-re datált dokumentum tisztázatlan okokból az előtte álló, 1262-re, valamint az utána következő, 1286-ra datált, teljesen más jellegű dokumentumok közé lett beillesztve. Erfame froze Gerdrud Irem Jone Wernherrel együtt megígérte, hogy egy örökmécsest egy königsbergi kórházban Szent Gertrúd napján zcu burnen égve tart (OF 105 29ʳ–29ᵛ, lásd a 2. ábrát). 2. ábra, OF 105 29ʳ–29ᵛ A tiszteletben álló nő nevét ebben az esetben azért említik, mert ő volt a közvetlen kapcsolattartó személy a königsbergi város tanácsnokával kötött megállapodásban. Ez a DO dokumentumaiban szereplő egyik legkorábbi nőinév-említés. Az OF 105-ben további nőket, illetve női névemlítéseket nem találunk. Straipsniai / Articles 15 DARIUS IVOŠKA Egy másik rendi fóliáns, az OF 107, amely nagyjából ugyanazt az időszakot öleli fel, szintén néhány, nőkről szóló tanúságot őrzött meg. Először az 1396-ban említett Kretschmer feleségéről van szó, akit férjével együtt kedvezményezettként tüntettek fel, neve azonban hiányzik. A Kretschmer családnak Samlandban, Girmow³ban kellett laknia, és Johan von Lorich samlandi vogtól 20 hold szántóföldet kellett kapnia (OF 107 301ᵛ, lásd a 3. ábrát). 3. ábra, OF 107 301ᵛ A Kretschmer Hermann neve az egyetlen dokumentált név valamennyi kedvezményezett közül. Az asszony és a további örökösök neveit nem adták meg. Különösen feltűnő itt az a tény, hogy a feleséget egyáltalán megemlítik, mégpedig közvetlenül a fő kedvezményezett – a férje – után. A kézjegyekben rendszerint csak a férfi nemű örökösöket és utódokat nevezik meg; közülük is csak azokat, akik a privilégium kiállításakor és az adományozási aktusnál jelen voltak, például 1339-ben: Item dedimꝰ fidelibus noſtriß nirwex et filio fratriß sui furtheyken none uncoß in campo Girdewitigen⁴ [...] (OF 105 240ʳ). Ebből a részletből látható, hogy a fő hűbérbirtokoson kívül senkit sem jegyeztek be a kézjegy szövegébe. A rendes kézjegyformulához tartozó törvényes örökösök és utódok említése szintén elmarad. A kedvezményezett megnevezése értelmében vett tipikus kézjegyre valódi példa az 1376. évi: [...] mit willen unſir metege b ite g[er] vorlien vn̄ gebin unſi[r]n getruwen Jacob Smalken vn̄ wiſſekant den brud[er]n vnd ſine rechten erben vn̄ nochkomelingen drie hacke czu gauladin⁵ [...] (OF 105 68ᵛ). A kedvezményezettek és utódok markánsan férfiági sora igen világos; a másodrendű örökösök neveit egyaránt megadhatták vagy elhagyhatták. A nőket az ilyen dokumentumokban csak kivételesen említik meg. ³ Germau, Fischhausen járás, Germau plébánia (Blažienė 2000: 41). ⁴ Gerteniken, Samlandban (PUB III 234), Gerullis (1922: 40) tévesen Girdenithigenként olvasta. ⁵ Gaul ed en, Wehlau járás (Blažienė 2005: 60). 16 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII Sozialer Stand und Identifizierung von Frauen im Preußen des 14.–16. Jhs. aufgrund der Dokumente des Deutschen Ordens Az OF 107-ben van még egy különös bejegyzés, amelyet 1388-ban jegyeztek fel, és amely alapján [...] Bruder Johan von Lorich Voyt czu Samland haben gegeb[e]n Martyn eine frouwe czu Slakalaux6 mit ij hoken acker do felbeft gelegen und haben daß getan umb daß willen wenne do frowe arm waß und vorichten der acker wurde vorwuftet vnd vnß do von kein dynft wurde getan vnd haben Im do czwene hoken gegeben czum selben rechte alß ire handfeste spricht di obir diß gut ist gegeben [...] (OF 107 183v, lásd a 4. ábrát). 4. ábra, OF 107 183v A nő szegénysége és nélkülözése ellenére ekkor ő volt a birtok és az ahhoz kapcsolódó valamennyi jog egyetlen tulajdonosa. Ez azonban nem jelentett okot arra, hogy a birtokjogok összességének Mertyn úrra történő átruházásakor megadják az egykori tulajdonos nevét. Hangsúlyozni kell, hogy nemcsak a birtok, hanem maga az asszony is Mertyn tulajdonába került a kézjegy adományozása után. Ez hihető feljegyzés a nők társadalmi helyzetéről a középkor végén. A rendi kancellária utolsó szűkszavú bejegyzései az OF 107-ben egy özvegyasszonyra vonatkoznak, aki 1400 körül bekerült egy rövid jegyzékbe, és akit fiával együtt két hold föld tulajdonosaként jelöltek meg; ehhez nem rendelkezett kézjegyokirattal (OF 107 1r, lásd az 5. ábrát). 5. ábra, OF 107 1r 6Schlakalken, Fischhausen járás, Sankt Lorenz plébánia (Blazienė 2000: 144). Straipsniai / Articles 17 DARIUS IVOŠKA Ennek fényében tervezték kiállítani a kézjegyzék szövegét, amelyhez címszerű megjegyzést Kyne wytwe mit Irem Jone (OF 107 3ᵛ, lásd a 6. ábrát) készítettek, a lap azonban üres maradt. 6. ábra, OF 107 3ᵛ Ez az eset rendkívüli, mert a Ibidem Kyne evne wittewe megnevezés az Ire[m] Jone-nal (OF 107 1ʳ) együtt úgy tűnik, a Kyne nevet tartalmazza, amint ez Reinhold Trautmann (1925: 45) adataiból is megítélhető. A Kynne név egyéb említései között a szerző a feltételezett női nevet, a Kyne nevet is felsorolta, de eltekintett a név esetleges nemi használatára vonatkozó megjegyzésektől. Akár akarjuk, akár nem, itt felmerül a kérdés: férfi- vagy női név-e a Kyne? Úgy tűnik, ezt a kérdést korábban soha nem tették fel és nem tárgyalták. Női jellegére az egyetlen megjegyzést és utalást a „Marienburger Tresslerbuch der Jahre 1399–1409” szerkesztője és kiadója, Dr. Erich Joachim, valamint a „Kontenführungsbuchs der Elenden Bruderschaft von Königsberg-Löbenicht (1477–1523)” feldolgozója, Dieter Heckmann adja. Joachimnak a Tresslerbuch személy- és helynévmutatójában szereplő bejegyzései alapján – Judekynne = Jüdin (MTB 619) – nem kétséges, hogy a két szót szinonimának tekinti. Vö. még: Kuwerkynnen = Kurinnen, Kurische Frauen (MTB 624). Kiderül, hogy a -kynne olyan toldaléknak vagy önálló morfémának tekinthető, amelynek a jelentése „nő”. Ez később számos további nőemlítésből is nyilvánvalóvá válik. Heckmann (2000: 25) a -kynne elemet egyértelműen „idegen nyelvi toldaléknak” tartja, amelynek szerinte „olyan női nevekben, mint például a Prewschkynne vagy a Lyttawekynne, a Prewssche és a Lyttawesche helyett” kellett használatosnak lennie. A megjegyzések nagyon pontosak, amit a Tresslerbuch-bejegyzések kivonatai is megerősítenek, például 1407-ben a frauwen Mackynnen Surwillen mumen (MTB 434). Ez ugyan hihető, de bizonyos kérdéseket vet fel a „Scriptоres Rerum Prussicarum” bejegyzéseivel kapcsolatban (a továbbiakban – SRP). 18 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII Sozialer Stand und Identifizierung von Frauen im Preußen des 14.–16. Jhs. aufgrund der Dokumente des Deutschen Ordens Marburgi Wigand krónikájában többek között egy Kynne nevű útmutatóról (útmutatónőről?) is beszámolnak: 1386 [...] Bunse, Rexa, Matryco, Kynne und Darge wellin fürem von Mislo czü Susükendorf [...] (SRP II 668–669), 1386 [...] an der Wisle czwe mile obinwendig Ragnit dy wege gancz os, als sy Eykint und syn bruder, Mase, Skotz, Bunse, Kynne, Darge, Rexa, Mateiko und Paül habin lasin zeichեն [...] (SRP II 671), 1393 [...] Desin weg haben gegangen Preiwus, des conturs dyner czu Ragnit, Zanda und Kinnen von der Balge, Claus, Wirsemund und Lailicke von Ragnit [...] (SRP II 673), 1394 [...] Zanda und Kinne vs deme cmirampt czu Synthen im gebite Balge haben dese wege gegangn in dem xciiij jare ken Weduckeln [...] (SRP II 678), Feltételezhetjük-e ennek alapján, hogy azok között a férfiak között, akik az országrendi testvéreknek megmutatták az utat Poroszföldről Litvániába, egy nő is volt? Ez aligha lehetséges, mivel a nőkre vonatkozó említések a DO dokumentumaiban mindig tartalmaztak bizonyos, nemükre utaló megjelöléseket7. Az azonban, hogy lehetséges-e, hogy egy férfi olyan nevet viselt, amelynek alapja az „asszony, feleség” appozitív jelentése volt, még megválaszolandó kérdés. 2. AZ 1399–1409. ÉVEK MARienburgi TRESSLERKÖNYVE ÉS A NÉMET LOVAGREND NAGY KAMATKÖNYVE, 1414–1438 Egy másik forrás, amely viszonylag sok nőemlítést tartalmaz, az „Marienburger Tresslerbuch der Jahre 1399–1409” (a továbbiakban – MTB). Ez a 140. számú rendi fólió nyomtatott változata – a DO mindmáig fennmaradt, nem túl sok pénzügyi dokumentumgyűjteményének egyike. A DO bevételeit és kiadásait nyilvántartó könyvben a nőket a korábbiaknál gyakrabban említik: 1400-ban die frauwe zu Tzippelynsdorff im gebite zu Osterrode [...] mit iren kyndern 15 márkát adott a DO-nak (MTB 45). 1403-ban Kunne Pauwil Ruszen wyp 7 A társadalmi, illetve családi állapotra vonatkozó utalások, mint például a Kyne eyne wittewe mit Ire[m] /one (OF 107 1r), a deß metc3eners hawß3ffraw (OF 89K 19v), a der frauwen Mackynnen Surwillen mumen (MTB 434) és mások, a DO középkori okleveleiben szereplő nőemlítések szinte mindegyikét kísérik. Straipsniai / Articles 19 DARIUS IVOŠKA -hoz Danczk8 7 márkát fizetett a DO-nak (MTB 207). Pénzügyi támogatásként (hulfe) 1405-ben 3 márkát adtak a Rszecz-i Russynne asszonynak9 (MTB 367). 1407-ben egy samlandi asszonynak, Marthának 1 márkát adtak (MTB 434). Továbbá 1408-ban és 1409-ben a Memelnél élő Kuwewerkynnennek10 1/2, illetve 1/4 márkát fizettek ki a szállított élelmiszerekért (MTB 487, 548). 6 márkát adtak továbbá egy czhedelini (Dirsow) tisztes asszonynak11 1408-ban (MTB 467). 1409-ben egy másik bejegyzés is készült egy 3 gyermekes zsidó asszonynak, valamint egy asszonynak, aki liliomot hozott a mesternek kifizetett ¼ márkáról. Egy további, 4 márkáról szóló feljegyzés, amelyet egy Kellyonenben élő asszonynak vagy özvegyasszonynak12 fizettek ki, szintén 1409-ből származik (MTB 540). Mindössze 9 év alatt kilenc nőemlítés maradt fenn, amelyekben csak két nő neve szerepel: Kune, az Paul nevű orosz felesége (1403), valamint egy samlandi nő, akit Marthának hívtak (1407). Figyelemre méltó az a mód, ahogyan a nőket azonosítják. Továbbra is megfigyelhető az a tendencia, hogy a nőt az azonosítás szempontjából a férfitól eltérően jelölik meg. Minden egyes esetben közvetlenül utalnak a nemre, illetve a nemet jelölő körülményekre is – egy nő, egy asszony, egy tisztes asszony, egy Judekynne, egy Russynne13, egy özvegy stb. Ha a Német Lovagrend pénzügyi dokumentumaiban egy férfi tipikus említéséről lenne szó, elegendő volna a név (esetenként a foglalkozás, társadalmi rang stb.): 1409 Item Hannos von Czechlaw im gebyte zu Slochow14 (MTB 518), 1409 Item her Jakub Bruwer (MTB 525), 1409 Item 10 m her Johannes Tuर्नиц dem pfarer zu Montaw15 (MTB 538). Ha azonban nőről van szó, a közvetlen nemi jelölés mellett szükség van a férfival való kapcsolatára, családi viszonyaira, származására, nemzetiségére stb. való utalásra is: Kunne Pauwil Ruszen wyp, frauwen adir wittewen zu Kellyonen, erbaren frauwen Frau von Czhedelin, der frowen Russynne zu 8 Danzig, város, Lengyelország. 9 Recz? Kujávia-pomerániai vajdaság, Lengyelország. 10 Memel városa, Litvánia. 11 Siodłonie, Stolpi járás, Pomerániai vajdaság. 12 Ismeretlen település. 13 A Kynne, illetve a -kynne tág értelemben vett értelmezési nehézségeitől függetlenül biztos, hogy az etnonim + kynne szerkezetek mindig a női nemzetiségi megnevezést jelölik. 14 Schlochow, járás Lengyelországban. 15 Mątowy Mate, Elblągi vajdaság, Miłoradz község (Blažienė 2005: 368). 20 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII Sozialer Stand und Identifizierung von Frauen im Preußen des 14.–16. Jhs. aufgrund der Dokumente des Deutschen Ordens Rszecz. A 9 éves időszak túl rövid ahhoz, hogy pontos következtetéseket vonjunk le a női nevek említésének növekvő gyakoriságáról. Itt kell megemlíteni „A Német Lovagrend nagy kamatkönyvében, 1414–1438”16 (a továbbiakban – GZB) található nőemlítések egyetlen esetét is – 1419 [...] Krusekyne czinset 1 m. [...] (OF 131 211). A több mint 300 oldalból álló, kamatfizetőket tartalmazó jegyzékben mindössze egy nőemlítés található. Ez arra utalhat, hogy csak kivételes esetekben lehetett nő a birtokért felelős és annak viseléséért felelősséget vállaló személy. 3. A KÖNIGSBERG–LÖBENICHTI SZERENCSÉTLEN TESTVÉRISÉG KÖNYVELÉSI KÖNYVE (1477–1523) A nők, illetve a női nevek említésének vizsgálatához az egyik legjobb forrás az OF 89k17, más néven „A Königsberg–Löbenichti Szerencsétlen Testvériség könyvelési könyve (1477–1523)” című mű, amelyet Dieter Heckmann dolgozott fel, és 2000-ben nyomtatott formában jelent meg. Ebben a levéltári forrásban a nők és nevük említése már nem kivétel vagy ritkaság, hanem éppen ellenkezőleg. Ez nem feltétlenül függ össze a nők említésének gyors, társadalmi helyzetükben vagy a társadalomban betöltött szerepükben bekövetkezett változások következtében kialakult növekedésével, hanem inkább a jegyzék jellegével és céljával. Itt nem jogokról, kötelességekről vagy tágabb értelemben vett felelősségekről van szó, hanem egy társadalmi csoportról – az élethez szükséges javak hiányától szenvedő személyekről. Az OF 89k-ban a nők említésekor bizonyos tendenciák figyelhetők meg. 16 Más néven OF 131. 17 A Preußischer Kulturbesitz Titkos Állami Levéltárában (a továbbiakban – GStA PK) található levéltári forrás, jelzete: GStA PK, XX. HA, OF, Nr. 89k. Straipsniai / Articles 21 DARIUS IVOŠKA 3.1. Megadják egy nő nevét, ezt azonban egy olyan determináns követi, amely egy férfihoz való bizonyos tartozást fejez ki: 3.1.1. 18 1477–1484 körül Anna [chaberß (OF 89k 1ᵛ) = Anna, Schabers asszony. Schaber valószínűleg a 15. század végén a férj családneveként értelmezhető, amelynek egy foglalkozást megnevező appellatívumon, a Schaber ‘hámozóeszköz, kaparó’ szón kellett alapulnia. Az is teljesen hihető, hogy ilyen esetben nem a férj családnevére, hanem foglalkozására utalnak. Erről tanúskodnak az olyan további névmegjelölések, mint 1477–1484 körül Cecilia, Jons hawßfrawe (OF 89k 7ʳ), 1477–1484 körül Anna, Peter Beckersche (OF 89k 2ᵛ) és mások. 3.1.2. 1477–1484 körül Anna scholtijßche (OF 89k 1ᵛ) = Anna, Schultz felesége. Az OF 89k-ban dokumentált más esetekből arra lehet következtetni, hogy egy nő kétnevű megnevezése, amelyben a második tag a –(i)sche képzővel létrehozott alakot mutatja, inkább személynévre utal, mint foglalkozásra: 1490 Margarithe Schulers és 1491 Margarithe Schulersche (OF 89k 21ʳ, 22ᵛ) 3.1.3. 1477–1484 körül Lucia, deß metçgeners hawßffraw (OF 89k 19ᵛ) 18 Az OF 85k-ból származó rövid részleteket (a szövegben a 3.2.1–3.3.4. eseteket), amelyek a bejegyzések illusztrálására szolgálnak, nem tekintjük ábráknak, ezért nem tartalmaznak számozást és címet. Minden részletet a benne szereplő szöveg átirata követ. 22 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII Sozialer Stand und Identifizierung von Frauen im Preußen des 14.–16. Jhs. aufgrund der Dokumente des Deutschen Ordens = Lucia, Metzeners háziasszonya. A férj neve a Metze appellatívumra vezethető vissza: „különböző nagyságú régi mértékegység, különösen gabona mérésére”. Ezt a megnevezést is a fent tárgyaltakhoz hasonlóan kell értelmezni. 3.2. A női neveket továbbra sem nevezik meg: 3.2.1. 1477–1484 körül [...] Hans Jomptretrir cu[m] ux[ore] [...] (OF 89k 15r) 3.2.2. 1477–1484 körül [...] Iorghe Grunaw cu[m] ux[ore] [...] (OF 89k 17r) 3.2.3. 1477–1484 körül [...] Iacob Krawle cu[m] ux[ore] [...] (OF 89k 17r) A cum uxore (lat. a feleségével) kifejezést tartalmazó összes bejegyzés – egy kivételével, amely így szól: 1477–1484 körül [...] Hennrich Kruger cum uxore Girtrude [...] (OF 89K 15r) – nem közli a nő nevét. 3.3. A nő nemzetisége az azonosítás meghatározójaként szolgál: 3.3.1. 1477–1484 körül Grythe preußkynne (OF 89k 13r) 3.3.2. 1477–1484 körül Katerina taterkynne (OF 89k 18r) Straipsniai / Articles 23 DARIUS IVOŠKA 3.3.3. 1478 Marthe reʒkynne (OF 89k 21r) 3.3.4. 1477–1484 körül Katherina Lyttawekynne (OF 89k 18r) A női megnevezés szerkezete – az 1. komponensként álló keresztnév és a nemzetiséget jelölő lexéma + -(k)ynne képző mint 2. komponens – igen érdekes eset. Itt a második komponens aligha tekinthető személynévnek, inkább csak személyazonosítási módnak: Grytte porosz nő, illetve porosz, Katherina tatár nő, illetve tatár, Marthe orosz nő, illetve orosz, Katherine litván nő, illetve litván. Ebből következik, hogy sok esetben általában két tagból álló női megnevezésről van szó; de vajon például Anna ſchaberß, Anna ſcholt[i]ſche és Katherina Lyttawekynne vagy Marthe reʒkynne egyenértékűnek tekinthető? Az is figyelemre méltó, hogy a német és más nemzetiségű nők megnevezése között nem figyelhető meg különbség: 1477–1484 körül [...] Kriſtina Irregangeſche [...] (OF 89k 18r); [...] Margəritthe Heydenreichß [...] (OF 89k 22r); [...] Margəritthe Tydekyɳne [...] (OF 89k 22v). 4. A TÖRÖKADÓ A POROSZ HERCEGSÉGBEN 154019 A 16. századot felölelő utolsó forrás az úgynevezett „törökadó”-jegyzék. Kiválasztására azért került sor, hogy feltárjuk a női megnevezés hagyományának esetleges változásait a római katolikus jellegű lovagrendi államból a világi államba való átmenet idején, amikor a protestantizmus lépésről lépésre kiszorította a katolicizmust. Az eredmények azonban nem tanúskodnak a női megnevezés új fejleményeiről. Ugyanez a birtokos 19 Ehhez a vizsgálathoz a Hans Heinz Diehlmann által 2006-ban kiadott nyomtatott változatot használtuk. 24 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII Sozialer Stand und Identifizierung von Frauen im Preußen des 14.–16. Jhs. aufgrund der Dokumente des Deutschen Ordens Ugyanez a birtokos azonosítási mód 1540-ben is megfigyelhető [...] Anna, des Dargus Myscheken tochter [...] (Diehlmann 2006: 79), [...] Dyalte Wagersche [...] (uo.: 126), [...] Katherina ist bey Matz Kurschinne, hot keyn vihe, sall derwegen 3 β geben [...] (uo.: 128). A keresztnévvel, majd a társadalmi helyzet, illetve a rokonsági viszonyok leírásával történő klasszikus megnevezés 1540-ben is túlnyomórészt jellemző volt: 1540 [...] Patzschullin ein arme witwe, erlassen [...] (uo.: 229). III. ÖSSZEFOGLALÁS A középkori társadalomban kialakult, majd továbbra is fennálló női társadalmi helyzet nem tette lehetővé számukra, hogy bármiféle tulajdonjoggal rendelkezzenek, vagy fontos élethelyzetekben döntéseket hozzanak. Ez egyrészt az egyik legfontosabb oka lehetett annak, hogy a Német Lovagrend kiváltságleveleiben és hasonló dokumentumaiban ritkán említették őket és nevüket. Másrészt figyelembe kell venni a lovagrendi állam viszonyait, kormányzatát és kancelláriáját is. A keresztény-katolikus doktrínák által meghatározott lét világértelmezése és a nemi szerepek szemlélete a Német Lovagrend tisztségviselőinek nőkkel szembeni magatartását is alakította. Úgy tűnik, hogy ahol és amennyiben csak lehetett, elhanyagolták őket. Az említés okai és gyakorisága részben a vizsgált dokumentumok céljával, illetve jellegével is összefügghetett. A 15. század elszámolási dokumentumaiban viszonylag gyakrabban figyelhető meg a nők említése, mivel maguk is részt vettek bizonyos kötelezettségek teljesítésében (egyes adományok átadása, adósságok kifizetése, gazdasági termékek szállítása stb.). Ezzel szemben a kiváltságlevelek állnak, amelyek még a 16. századon túl is a családfők – a férfiak – ügyének tekintették az ügyeket. FORRÁSOK ÉS IRODALOMJEGYZÉK Blažienė Grasılda 2000: Die baltischen Ortsnamen im Samland (= Hydronymia Europaea, Sonderband II), Stuttgart: Franz Steiner Verlag. Blažienė Grasılda 2005: Baltische Ortsnamen in Ostpreußen (= Hydronymia Europaea, Sonderband III), Stuttgart: Franz Steiner Verlag. Straipsniai / Articles 25 DARIUS IVOŠKA Blažienė Grasilda 2017: Altpreußische Eigennamen als Quelle der altpreußischen Lexik. – Incontri Baltistici in Pisa. Studi e saggi, Pisa: Joker, 63–85. Diehlmann Hans Heinz 2006: Die Türkensteuer im Herzogtum Preußen 1540/2, Memel – Tilsit, Hamburg: Verein für Familienforschung in Ostund Westpreußen. Diehlmann Hans Heinz 2008: Die Türkensteuer im Herzogtum Preußen 1540/3, Ragnit – Insterburg – Georgenburg und Saalau, Hamburg: Verein für Familienforschung in Ostund Westpreußen. Gerullis Georg 1922: Die altpreußischen Ortsnamen, Berlin, Leipzig: Vereinigung wissenschaftlicher Verleger Walter de Gruyter & Co. GZB – Das grosse Zinsbuch des Deutschen Ritterordens (1414–138), szerk. P. G. Thielen, Marburg: N. G. Elwert Verlag, 1958. Heckmann Dieter 2000: Das Kontenführungsbuch der Elenden Bruderschaft von Königsberg – Löbenicht (1477–1523), Köln, Weimar, Wien: Böhlau Verlag. Ivoška Darius 2016: Bemerkungen zur Problematik der baltischen Ortsnamen westlich der Weichsel. – Acta Linguistica Lituanica 74, 208–225. Ivoška Darius 2019: Litauische historische Personennamen in dem Marienburger Tresslerbuch der Jahre 1399–1409. – Acta Linguistica Lituanica 81, 97–109. Ivoška Darius 2020: Zur Frage der baltischen Eigennamen des Gebietes Ragnit und Tilsit in den Ordensdokumenten des 14.–15. Jahrhunderts. – Acta Linguistica Lituanica 83, 132–150. MTB – Das Marienburger Tresslerbuch der Jahre 1399–1409, szerk. Archivrat Dr. Joachim, Königsberg In Preußen: Verlag von Thomas & Oppermann, 1898. OF – Ordensfolianten aus dem Geheimen Staatsarchiv „Preußischer Kulturbesitz“ (a szövegben – OF 105, OF 107, OF 89k). PUB III – Preußisches Urkundenbuch, 3. köt., 1. füzet: 1335–1341, a kelet- és nyugat-poroszországi regionális kutatás történeti bizottságának megbízásából kiadva, szerk. M. Hein, Marburg: N. G. Elwert Verlag, 1944. SRP II – Scriptores Rerum Prussicarum, A porosz múlt történeti forrásai a lovagrendi uralom bukásáig, 2. köt., szerk. T. Hirsch, Dr. M. Töppen, Dr. E. Strehlke, Leipzig: Verlag von S. Hirzel, 1863. Trautmann Reinhold 1925: Die altpreußischen Personennamen, Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht. 26 Acta Linguistica LXXXVII Sozialer Stand und Identifizierung von Frauen im Preußen des 14.–16. Jhs. aufgrund der Dokumente des Deutschen Ordens A poroszországi nők társadalmi helyzete és azonosításuk a 14–16. században a Német Lovagrend dokumentumaiban ÖSSZEFOGLALÁS A késő középkorban és a kora újkorban a nők történeti forrásokban, különösen a Német Lovagrend kancelláriai dokumentumaiban történő megnevezése és azonosítása több tudományterületet is foglalkoztató jelenség. A tanulmány nemcsak a nők név szerinti megnevezését vizsgálja, hanem a név és a nők vizsgált időszakbeli státusza közötti kapcsolatot is. A választott empirikus anyag lehetővé teszi a tárgyalt kérdéskör dinamikájának világos és következetes bemutatását. Megállapítható, hogy a 14–16. században nem történtek lényeges változások a nők név szerinti megnevezésében vagy azonosításában. A kronológiai vizsgálat kimutatta, hogy a nők neve mint elsődleges azonosítási mód meglehetősen ritka jelenség, különösen a férfinevek említésével összehasonlítva. Egyes dokumentumokban a női nevek gyakoribb előfordulása nem időbeli tendenciaváltozást jelez, hanem inkább az említés körülményeitől és a dokumentumok rendeltetésétől függ. Megfigyelhető, hogy a pénzügyi dokumentumokban, különösen a kötelezettségeket és tartozásokat rögzítő iratokban, a női neveket gyakrabban említik, mint a kiváltságlevelekben vagy a fizetési és adományozási okiratokban. Általában a nőket akkor említik a dokumentumok, amikor egyedüli alperesek, vagy amikor nevük leíró jellegű említésekben férfiak azonosítását segíti, például 1373-ban, amikor a testvéreknek Pimenен és Wisselginbei földet adományoztak unokaöccsüknek, akit az említett testvérek nővérének fiaként azonosítanak: ƒwest[er] Jon von Pimenен und Wisselgin OF 105 106v. Az elemzett anyag arra enged következtetni, hogy a nőket a férfiakhoz hasonlóan olyan esetekben említik, amikor felelősségük viszonylag azonos a férfiakéval, például amikor egy özvegy az őt megillető vagyont kezeli, vagy amikor egy kiskorú fiúörökös anyjáról van szó. Más esetekben a férfiak voltak az ügyletek fő alanyai vagy alperesei, ezért ezekben a dokumentumokban éppen őket nevezték meg. Természetesen azt is szem előtt kell tartani, hogy a nők társadalmi szerepe a középkori társadalomban, valamint a katolikus egyház nők iránti magatartása az adott korszakban szintén hozzájárult ahhoz, hogy a történeti dokumentumokban a nőket meglehetősen visszafogottan említsék. Beérkezett 2023. május 22-én DARIUS IVOŠKA Litván Nyelvi Intézet Petro Vileišio g. 5, LT–10308 Vilnius, Litvánia [email protected] Straipsniai / Articles 27