Sozialer Stand und Identifizierung von Frauen im Preußen des 14.–16. Jhs. aufgrund der Dokumente des Deutschen Ordens

Straipsniai / Articles 11 DARIUS IVOŠKA Institut für litauische Sprache ORCID id: orcid.org/0000-0003-3898-0000 Wissenschaftliche Forschungsrichtungen: Historische Onomastik, Baltisch-slawisch-deutsche Sprachkontakte. DOI: doi.org/10.35321/all88-01 TÁRSADALMI STÁTUSZ ÉS NŐK AZONOSÍTÁSA POROSZORSZÁGBAN A 14–16. SZÁZADBAN ALAPJÁN A DOKUMENTUMOK NÉMET LOVAGREND Prūsijos moterų socialinė padėtis ir jų identifikavimas XIV–XVI a. Vokiečių ordino dokumentuose ANNOTÁCIÓ A nők megnevezése és azonosítása a történeti forrásokban, különösen a Német Lovagrend középkori kancelláriai dokumentumaiban és a kora újkorban, olyan jelenséget képez, amely számos tudományág szempontjából kutatásra szorul. A téma nemcsak a névtudomány kutatási tárgya, hanem az általános nyelvészetet, a történelmet, a szociológiát, az antropológiát és más tudományterületeket is érinti. A jelen tanulmányban arra teszünk kísérletet, hogy a kérdést két szempontból vizsgáljuk. Egyrészt érdekes kérdés, hogy a nők az esetlegesen feljegyzett nevük alapján azonosíthatók-e a történeti dokumentumokban, másrészt felmerül a kérdés, hogyan korrelál társadalmi helyzetük a nők megnevezésével, illetve azonosításával. KULCSSZAVAK: nők (női nevek) említése, a nők megnevezése, középkor, társadalmi helyzet. DARIUS IVOŠKA 12 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII ANNOTÁCIÓ The naming and identification of women in historical sources, especially in the chancery documents of the Teutonic Order (hereafter – DO) of the Middle Ages and the early modern period, constitutes a phenomenon that is in need of research from the point of view of many tudományterületek. A téma nemcsak a névtudomány kutatási tárgya, hanem az általános nyelvészetet, a történelmet, a szociológiát, az antropológiát és más tudományterületeket is érinti. A jelen tanulmányban e témát kétféleképpen próbáljuk megközelíteni. Egyrészt érdekes megvizsgálni, hogy a történelmi dokumentumokban szereplő nők az esetlegesen feljegyzett nevük alapján azonosíthatók-e; másrészt felmerül a kérdés, hogy társadalmi státuszuk, valamint a nők megnevezése vagy azonosítása hogyan függ össze. KULCSSZAVAK: a nők (neveinek) említése, a nők megnevezése, középkor, társadalmi állapot. I. BEVEZETÉS A jelen vizsgálat tárgyát a nők sajátosságai és nevük említése mint társadalmi státuszuk jelzője képezi a Német Lovagrend (DO) történelmi dokumentumaiban. Pragmatikus okokból azonban nem korlátozták csupán a rendi korszak forrásaira, hanem a korai hercegség idejéből származó egyik forrást is Poroszországot vették igénybe. Az empirikus anyagról és annak forrásairól A vizsgálathoz szándékosan a DO kéziratos és nyomtatott történelmi dokumentumait, valamint Poroszország korai hercegi korszakának dokumentumait választottuk ki. Hogy milyen okokból választották a Rendés Hercegségi Kancellária német és latin nyelven készült dokumentumait, és milyen szerepet játszanak a névtani kutatásokban, valamint Poroszország és Litvánia, továbbá azok a nyelvek, amelyeken a bedarf es hier keiner speziellen Erklärung, weil die frühe Historiographie vonatkozó iratokat megfogalmazták, már több alkalommal megvitatásra kerültek (Blažienė 2017: 63; Ivoška 2016: 209; 2019: 98–99; 2020: 133–135). A vizsgált források fő korpuszát a Német Lovagrend 14. század végén – 15. század elején kiállított kiváltságlevelei alkotják. – a 15. század elején állították ki. Elsősorban a német és latin nyelven írt kéziratos handfestekről, a pénzügyi nyilvántartások rövid bejegyzéseiről, a rendi kancellária jegyzékeiben Königsberg városának nyomorúságos lakóiról tett feljegyzésekről, valamint Cikkek / Articles 13 Sozialer Stand und Identifizierung von Frauen im Preußen des 14.–16. Jhs. aufgrund der Dokumente des Deutschen Ordens Poroszország hercegségének keleti részén élő adóköteles lakosoknak a törökadó-nyilvántartásokban szereplő bejegyzéseiről van szó1. A fent említett dokumentumok jellege és célja – külön elemzésük nélkül is – arra utal, hogy sok információt rejtenek Poroszföld lakóiról, egymással és a rendi igazgatással fennálló kapcsolataikról, valamint lakóés tevékenységi körülményeikről. Az ilyen sokrétű információállomány számos tudományterület vizsgálatai számára érdekes és lényeges. A vállalkozásról Már a tanulmány címe elárulja, hogy alapvetően nem nőnevekről lesz szó, hanem nőkre vonatkozó említésekről, valamint az ebből következően a késő középkorban és röviddel azt követően előforduló női nevek említési gyakoriságáról. A szerző azután jutott arra a gondolatra, hogy a történeti névtani anyagot ilyen szemszögből vizsgálja, miután részletesen kiértékelte azt az extralingvisztikai kontextust, amelyben az anyag található. Maga a történeti nevek előfordulása, említési gyakoriságuk, változataik, egy idegen nyelv paradigmáihoz való igazításuk stb. informatív jelenségek. Sok olyan eset is van azonban, amikor egy személyt a történeti dokumentumokban többször is megemlítenek, mindannyiszor különböző appellatívumokkal jelölnek (valószínűleg részleges azonosítási okokból), névvel azonban nem neveznek meg. Éppen az ilyen jelenségek provokálnak egy alternatív megközelítést, amely eltér a nőkre vonatkozó említések onomasztikai elemzésétől mint a 14–16. századi Poroszországban fennálló társadalmi helyzetük jelzőjétől. beállítva. 1 A forrásleírás a „Nők és nőnevek említései a Német Lovagrend és Poroszország Forschungskern abtrennendes Forschungsvorhaben. Zum Ziel des vorliegenden Aufsatzes wird eine kritisch-überblickhafte Hercegségének 14–16. századi dokumentumaiban” című fejezetben következik. 14 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII DARIUS IVOŠKA II. NŐK ÉS NŐNEVEK EMLÍTÉSEI A NÉMET LOVAGREND DOKUMENTUMAIBAN A NÉMET LOVAGREND DOKUMENTUMAIBAN PORSZORSZÁG HERCEGSÉGÉNEK DOKUMENTUMAIBAN majd? Hmm. Wait original last item: 'DEN DOKUMENTEN DES DEUTSCHEN' Translate: 'A NÉMET ... DOKUMENTUMAIBAN' But previous item already 'FRAUENNAMENERWÄHNUNGEN IN' = 'NŐNEVEK EMLÍTÉSEI' maybe need preserve array 6 items exactly. Let's redo. NŐK ÉS NŐNEVEK EMLÍTÉSEI A NÉMET LOVAGREND DOKUMENTUMAIBAN A LOVAGREND ÉS A HERCEGSÉG POROSZORSZÁG A 14–16. SZ.-BAN A női nevek említésének problematikáját mint társadalmi szerepük jelét kronologikusan vizsgálandó szándékkal először a 14. század legrégebbi forrásait választották, ezt követték a 15. és 16. század forrásai. 1. LOVAGRENDI FÓLIÁNSOK SZ. 105, 107 A nők legkorábbi említéseiről, illetve A női neveknél a DO privilégiumaiban dokumentált esetek érvényesek. Itt a 105. és 107. számú rendi foliánsokról van szó (a továbbiakban – OF). Mindkét fólió alapvetően privilégiumgyűjtemény. Az OF 105 ezen belül más jellegű dokumentumokat is tartalmaz, például a lovagrendi állam belső és külső határleírásait, szerződéseket, illetve Megállapodás a DO és Samland, valamint Ermland püspökei stb. között Ami azonban sokkal hasznosabb az onomasztikai kutatások számára, és amelyet az OF 105-höz hozzáadtak, azt nagymesteri jegyzéknek nevezik. Éppen a kézzelfogható (kiváltságlevelek) a legjobb kutatási tárgyak a névkutatók számára, mivel nemcsak a helyilletve Nem csupán személyneveket tartalmaznak, hanem igen értékes kontextust is teremtenek részletes kiegészítő adatokkal. Ily módon a kiváltságosok közötti kapcsolatok is felszínre kerülnek, például a rokoni kapcsolatok, amelyek e vizsgálat szempontjából különösen hasznosak voltak. Semmiképpen sem mondható, hogy a nőkre vonatkozó említések az OF 105-ben és 107-ben számosak lennének. Az OF 105-ben legfeljebb két dokumentált eset található. Az első említés egy nagyon rövidített kézjegyről szól, amely alapján a DO marsallja, Elner Ruther 1373-ban adományozta a 2 Löcknicken, Kr. Gerdauen Brüdern Pimenen, Wisselgin und ihrem Neffen 6 Hoken Land zu Lekeniken2 települést (Gerullis 1922: 87). Straipsniai / Cikkek 15 Sozialer Stand und Identifizierung von Frauen im Preußen des 14.–16. Jhs. aufgrund der Dokumente des Deutschen Ordens 1. ábra, OF 105 106v Az unokaöccsöt Pimenen és Wisselgin ʃwest[er] ʃonjaként jelölik meg, nevét azonban nem említik, ahogyan anyja nevét sem. A férfi személyek neveit az ilyen dokumentumokban szinte mindig feljegyzik, kivéve a kiskorú utódok és örökösök nevét. Ezért arra lehet következtetni, hogy a két fiútestvér nővérének családjában nem volt férfi, nagykorú családfő. Mivel az unokaöccs teljesítette a leendő örökös legalább egyik feltételét (férfi volt), nagybátyjai után közvetlenül privilegizáltként került be a Handfestébe. Anyját csak azért említették, hogy azonosítási okokból megadják a nagybátyák és az unokaöccs közötti rokoni kapcsolatot. Az asszonyt mint öröklésre nem jogosult alanyt nem nevezték meg, noha adott esetben neki kellett betöltenie a családfő szerepét. Az OF 105-ben van egy olyan különleges eset is, amelyben egy asszonyt említenek, és a nevét is dokumentálják. Az 1392-re datált dokumentum tisztázatlan okokból a közvetlenül előtte álló, 1262-re datált és a közvetlenül utána következő, 1286-ra datált, egészen más jellegű dokumentumok közé lett beillesztve. Gerdrud tisztes asszony fiával, Wernherrel együtt, akik megígérték, hogy Szent Gertrúd napján egy öröklámpást gyújtanak egy königsbergi kórházban (OF 105 29r–29v, lásd a 2. ábrát) 2. ábra, OF 105 29r–29v A megtisztelt asszony nevét ebben az esetben azért említik, mert ő volt a közvetlen kapcsolattartó a Königsberg város tanácsosával kötött megállapodásban. Ez az egyik legkorábbi nőinév-említés a Német Lovagrend dokumentumaiban. További nőket, illetve névemlítéseiket nem találjuk az OF 105-ben. DARIUS IVOŠKA 16 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII Ein anderer Ordensfoliant, der ungefähr dieselbe Zeitspanne umfasst, nämlich OF 107, überliefert auch einige Zeugnisse über Frauen. Zunächst geht es um 1396 erwähnte Kretschmers Hausfrau, die zusammen mit ihrem Mann als eine Begünstigte angegeben wird, ihr Name aber fehlt. Die Kretschmerfamilie soll Samföldön, Girmow3-ban laktak, és Johan von Lorich samföldi vogttól 20 hold szántóföldet kaptak (OF 107 301v, lásd a 3. ábrát) 3. ábra, OF 107 301v Hermann, a Kretschmer neve az egyetlen dokumentált név valamennyi kedvezményezett közül. Az asszony és a további örökösök neve nincs megadva. Különösen feltűnő itt az a tény, hogy a háziasszonyt egyáltalán megemlítik, mégpedig közvetlenül a fő kedvezményezett után – 1339 Item dedimǫ fidelibus noʃtriß nirwex et filio fratriß sui ihrem Mann. Üblicherweise werden in den Handfesten nur die Erben und Nachkommen männlichen Geschlechts genannt, von denen nur die, die bei der Privilegienausstellungsund dem Vergabeakt präsent gewesen waren, z.B. ʃurtheyken none vncoß in campo Girdewithigen4 [...] (OF 105 240r). Ebben a részletben jól látható, hogy a fő kedvezményezetten kívül senkit sem jegyeztek be a kézjegyzék szövegébe. A rendes kézjegyzéki formulához tartozó törvényes örökösök és leszármazottak említése szintén elmaradt. A kedvezményezett megnevezése értelmében vett tipikus kézjegyzék valódi példája lenne az 1376. évi [...] mit willen unʃir metegebiteg[er] vorlien vnd gebin unʃi[r]n getruwen Jacob Smalken vn wiʃʃekant den brud[er]n vnd ʃine rechten erben vn nochkomelingen drie hacke czu gauladin5 [...] (OF 105 68v). A kedvezményezettek és leszármazottak markánsan férfiági sora igen világos, a másodlagos örökösök neveit pedig egyaránt megnevezhették vagy elhagyhatták. Az ilyen oklevelekben nőket csak kivételesen említenek meg. 3 Germau, Kr. Fischhausen, Kirchspiel Germau (Blažienė 2000: 41). 4 Gerteniken, Samlandban (PUB III 234), Gerullis (1922: 40) tévesen Girdenithigenként olvasta. 5 Gauleden, Kr. Wehlau (Blažienė 2005: 60). Straipsniai / Articles 17 Sozialer Stand und Identifizierung von Frauen im Preußen des 14.–16. Jhs. aufgrund der Dokumente des Deutschen Ordens Az OF 107-ben van még egy különös bejegyzés, amelyet 1388-ban jegyeztek fel, és amely szerint [...] Johan von Lorich testvér, Samland vajdája Martynnak adott egy asszonyt Slakalauxnál6 két hoken szántófölddel, amely ugyanott fekszik, és ezt azért tette, mert az asszony szegény volt, és attól tartottak, hogy a szántóföld parlagon marad, így pedig nekünk semmiféle szolgálatot nem teljesítenének; ezért két hoken földet adtak neki ugyanazon joggal, ahogyan a kézjegyű oklevele mondja, amely e birtok felett adatott [...] (OF 107 183v, lásd a 4. ábrát). 4. ábra, OF 107 183v Az asszony szegénysége és szüksége ellenére abban az időben ő volt a birtok és az ahhoz kapcsolódó valamennyi jog egyetlen tulajdonosa. Ez azonban nem volt ok arra, hogy Mertyn úrnak a birtok valamennyi tulajdonjogának átadásakor feltüntessék az egykori tulajdonos nevét. Hangsúlyozni kell, hogy nemcsak a birtok, hanem maga az asszony is Mertyn birtokába került a kézjegyű oklevél adományozása után. Ez egy hihető feljegyzés a nők társadalmi helyzetéről a középkor vége táján. A rendi kancellária utolsó szűkszavú bejegyzései az OF 107-ben egy özvegyasszonyra vonatkoznak, aki 1400 körül bekerült egy rövid nyilvántartásba, és akit fiával együtt két teleknyi föld birtokosaként jelöltek meg; ezekhez nem rendelkezett kézjegyes oklevéllel (OF 107 1r, lásd az 5. ábrát). 5. ábra, OF 107 1r 6 Schlakalken, Kr. Fischhausen, Szent Lőrinc-plébánia (Blažienė 2000: 144). DARIUS IVOŠKA 18 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII Ennek figyelembevételével tervezték kiállítani a kézjegyes oklevél szövegét, amelyen címféleségként a Kyne wytwe mit Irem ʃone (OF 107 3v, lásd a 6. ábrát) feljegyzés szerepel, a lap azonban üres maradt. 6. ábra, OF 107 3v Ez az eset rendkívüli, mert az Ibidem Kyne eyne wittewe mit Ire[m] ʃone (OF 107 1r) megjelölés látszólag a Kyne nevet tartalmazza, amiről Reinhold Trautmann adatai (1925: 45) alapján is ítéletet alkothatunk. A Kynne név egyéb említései között a szerző nolens is felveti a kérdést, hogy a Kyne férfivagy női név-e? Úgy tűnik, ezt a den vermeintlichen Frauennamen Kyne an, sparte aber beliebige Kommentare über den eventuellen geschlechtsorientierten Namengebrauch aus. Volens kérdést korábban soha nem tették fel és nem tárgyalták. Feminim természetére az egyetlen megjegyzést és utalást a „Marienburgi Tresslerkönyv 1399–1409-es évekből” feldolgozója és kiadója, Dr. Erich Joachim, valamint a „Königsberg-Löbenichti Szegények Testvérületének könyvelési könyve (1477–1523)” feldolgozója, Dieter Heckmann adja. Joachimnak a Tresslerkönyv személyés helynévmutatójában tett bejegyzései alapján – Judekynne = zsidó nő (MTB 619) – nem kétséges, hogy a két szót szinonimának tartja. Vö. még Kuwerkynnen = kur nők, kur asszonyok (MTB 624). Kiderül, hogy a -kynne olyan szuffixumnak vagy önálló morfémának tekintendő, amely a ‘nő’ jelentést hordozza. Ez később számos további nőemlítésből is világossá válik. Heckmann (2000: 25) egyértelműen „idegen nyelvi „suffixumnak” tartja a -kynne elemet, amely szerinte „olyan női nevekben volt használatos, mint például a Prewschkynne vagy a Lyttawekynne, a Prewszsche és a Lyttawesche helyett”. A megjegyzések nagyon pontosak, amit a Tresslerkönyv-bejegyzésekből vett részletek is megerősítenek, például az 1407. évi der frauwen Mackynnen Surwillen mumen (MTB 434). Ez ugyan hihető, de bizonyos kérdéseket vet fel a „Scriptores Rerum Prussicarum” bejegyzéseivel kapcsolatban (a továbbiakban – SRP). Straipsniai / Cikkek 19 Sozialer Stand und Identifizierung von Frauen im Preußen des 14.–16. Jhs. aufgrund der Dokumente des Deutschen Ordens Marburgi Wigand krónikájában többek között egy Kynne nevű útmutatóról (útmutatónőről?) is beszámolnak: 1386 [...] Bunse, Rexa, Matryco, Kynne vnd Darge wellin füren von Mislo czü Susükendorf [...] (SRP II 668–669), Eykint vnd syn bruder, Mase, Skotz, Bunse, Kynne, 1386 [...] an der Wisle czwe mile obinwendig Ragnit dy wege gancz vs, als sy Darge, Rexa, Mateiko vnd Paül habin lasin czeichen [...] (SRP II 671), 1393 [...] Desin weg haben gegangen Preiwus, des comturs dyner czu Ragnit, Zanda und Kinnen von der Balge, Claus, Wirsemund vnd Lailicke von Ragnit [...] (SRP II 673), 1394 [...] Zanda vnd Kinne vs deme cmirampt czu Synthen im gebite Balge haben dese wege gegangn in dem xciiij jare ken Weduckeln [...] (SRP II 678), Feltehető-e ennek alapján, hogy a sok férfi között, akik a rend testvéreinek megmutatták az utat Poroszföldről Litvániába, egy nő is volt? Ez aligha lehetséges, mivel a nők említései a DO dokumentumaiban mindig tartalmaztak bizonyos, nemükre utaló megnevezéseket7. Az azonban, hogy lehetséges-e, hogy egy férfi viselte azt a nevet, amelynek az appellatív jelentése ‘nő, feleség’ lehetett az alapja, olyan kérdés, amelyre még választ kell adni. 2. AZ 1399–1409-ES ÉVEK MARIENBURGI TRESSLERKÖNYVE ÉS A NÉMET LOVAGREND NAGY KAMATKÖNYVE 1414–1438 Egy másik forrás, amely viszonylag sok nőemlítést tartalmaz, a „Marienburgi Tresslerkönyv az 1399–1409-es évekből” (a továbbiakban – MTB). Itt a 140. számú rendi fólió nyomtatott változatáról van szó – a DO mindmáig fennmaradt, nem túl sok pénzügyi dokumentumgyűjteményének egyikéről. A DO jövedelmeiről és kiadásairól vezetett nyilvántartásban a nőket gyakrabban említik, mint korábban: 1400-ban a Tzippelynsdorff-i asszony Osterrode körzetében [...] gyermekeivel együtt 15 márkát adott a DO-nak (MTB 45). 1403-ban Kunne Pauwil Ruszen wyp 7 A társadalmi, illetve családi állapotra vonatkozó utalások, mint például a Kyne eyne wittewe mit Ire[m] ʃone (OF 107 1r), deß metcʒeners hawʃʒffraw (OF 89K 19v), der frauwen Mackynnen Surwillen mumen (MTB 434) eseteiben és másutt, a DO középkori okleveleiben szereplő nőemlítések szinte mindegyikét kísérik. DO. 26 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII DARIUS IVOŠKA Blažienė Grasilda 2017: Az óporosz tulajdonnevek mint az óporosz lexika forrása. ]}娱乐登录ҵаарадыр?sia?}ไม่ลดสปีด? еиз? } 天天彩票与你同行]} аусзу? 彩神争霸提现.}平台开号?}_久久爱?}]} 天天中彩票是不是.}} 马会?} – Balti találkozók Pisában. Tanulmányok és esszék, Pisa: Joker, 63–85. Diehlmann Hans Heinz 2006: Die Türkensteuer im Herzogtum Preußen 1540/2, Memel – Tilsit, Hamburg: Verein für Familienforschung in Ostund Westpreußen. Diehlmann Hans Heinz 2008: A törökadó a Porosz Hercegségben 1540/3, Ragnit – Insterburg – Georgenburg és Saalau, Hamburg: Verein für Familienforschung in Ostund Westpreußen. Gerullis Georg 1922: Az óporosz helynevek, Berlin, Lipcse: Vereinigung wissenschaftlicher Verleger Walter de Gruyter & Co. GZB – A Német Lovagrend nagy kamatkönyve (1414–138), szerk. P. G. Thielen, Marburg: N. G. Elwert Kiadó, 1958. Heckmann Dieter 2000: A königsbergi–löbenichti Nyomorultak Testvérületének számlavezetési könyve (1477–1523), Köln, Weimar, Bécs: Böhlau Verlag. Ivoška Darius 2016: Megjegyzések a Visztulától nyugatra fekvő balti helynevek problematikájához. – Acta Linguistica Lithuanica 74, 208–225. Ivoška Darius 2019: Litván történelmi személynevek az 1399–1409-es évek marienburgi Tressler-könyvében. – Acta Linguistica Lithuanica 81, 97–109. Ivoška Darius 2020: A Ragnit és Tilsit terület balti tulajdonneveinek kérdéséhez a 14–15. századi rendi dokumentumokban. – Acta Linguistica Lithuanica 83, 132–150. MTB – Az 1399–1409-es évek marienburgi Tressler-könyve, szerkesztette Archivrath Dr. Joachim, Königsberg In Preußen: Thomas & Oppermann kiadó, 1898. OF – A „Preußischer Kulturbesitz” Titkos Állami Levéltárából származó rendi fóliók (az Szöveg – OF 105, OF 107, OF 89k). PUB III – Porosz oklevéltár, köt. 3. füzet 1: 1335–1341, a Keletés Nyugat-Poroszország Tartománytörténeti Kutatásának Történeti Bizottsága megbízásából kiadva, M. Hein szerkesztésében, Marburg: N. G. Elwert Kiadó, 1944. SRP II – Scriptores Rerum Prussicarum, A porosz történelem előtti kor történeti forrásai a rendi uralom bukásáig, köt. 2., szerk. T. Hirsch, Dr. M. Töppen, Dr. E. Strehlke, Lipcse: S. Hirzel kiadója, 1863. Trautmann Reinhold 1925: Az óporosz személynevek, Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht. Straipsniai / Articles 27 Sozialer Stand und Identifizierung von Frauen im Preußen des 14.–16. Jhs. aufgrund der Dokumente des Deutschen Ordens Prūsijos moterų socialinė padėtis ir jų identifikavimas XIV–XVI a. Vokiečių ordino dokumentuose ÖSSZEFOGLALÓ A késő középkori és a kora újkori nők megnevezése és azonosítása a történeti forrásokban, különösen a Német Lovagrend kancelláriai dokumentumaiban, több tudományterületet is foglalkoztató jelenség. A tanulmány nemcsak a nők név szerinti megnevezését vizsgálja, hanem a név és a nő társadalmi státusza közötti kapcsolatot is a vizsgált időszakban. A kiválasztott empirikus anyag lehetővé teszi a tárgyalt probléma dinamikájának könnyű és következetes feltárását. Megfigyelhető, hogy a XIV–XVI. században nem történt lényeges változás a nők név identifikavime nevyksta. Kaip parodė chronologinis tyrimas, moterų vardai, kaip pagrindinis jų identifikavimo būdas – gana retas reiškinys, ypač lyginant su vyriškų vardų paminėjimu. Gausesni moterų vardų paminėjimai kai kuriuose dokumentuose nerodo tendencijos szerinti megnevezésében, illetve annak időbeli alakulásában; ezek inkább említésük körülményeitől és a dokumentumok rendeltetésétől függtek. Megfigyelhető, hogy a pénzügyi dokumentumokban, különösen a kötelezettségeket és tartozásokat rögzítő iratokban, a nők nevei gyakrabban szerepelnek, mint a kiváltságlevelekben, illetve a fizetési és adományozási oklevelekben. Általában a dokumentumokban akkor említik a nőket, amikor ők az egyedüli alperesek, vagy amikor nevük leíró jellegű említésekben segít azonosítani a férfiakat; például 1373-ban, amikor Pimenen és Wisselgin testvérek földet adományoztak unokaöccsüknek, őt az említett testvérek nővérének fiaként azonosítják: ʃwest[er] ʃon von Pimenen und Wisselgin OF 105 106v. Az elemzett anyag alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a nőket – a férfiakhoz hasonlóan – azokban az esetekben említik, amikor felelősségük viszonylag azonos a férfiakéval, például amikor egy özvegy a tulajdonában lévő vagyont kezeli, vagy amikor egy kiskorú (férfi) örökös anyjáról van szó stb. Más esetekben a férfiak voltak az ügyletek fő alanyai vagy alperesei, ezért ezekben a dokumentumokban éppen őket nevezik viduramžių visuomenėje bei katalikų bažnyčios laikysena moters atžvilgiu kalbamaisiais meg. Természetesen azt is érdemes megjegyezni, hogy a nők társadalmi szerepe az adott korszakokban szintén hozzájárult a nők történelmi dokumentumokban való meglehetősen visszafogott említéséhez. Benyújtva 2023. május 22-én DARIUS IVOŠKA Lietuvių kalbos institutas Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius, Lietuva [email protected]