Lietuvių kalbos aiškinamųjų žodynų raida, savitumas ir tarpusavio sąsajos

VILIJA SAKALAUSKIENĖ Litván Nyelvi Intézet ORCID i d: orcid.org/0000-0002-0487-7710 Kutatási irányok: etnolingvisztika, lexikográfia, lexikológia. DOI: doi.org/10.35321/all89-12 A LITVÁN ÉRTELMEZŐ SZÓTÁRAK FEJLŐDÉSE, SAJÁTOSSÁGAI ÉS KÖLCSÖNÖS KAPCSOLATAI A litván értelmező szótárak fejlődése és egyedisége ÖSSZEFOGLALÓ A tanulmány a modern és a standard litván nyelv szótárainak fejlődését tekinti át a XIX. század végétől a XXI. század első évtizedeiig, az adott időszak legfontosabb szótárai és azok konkrét példái alapján. A XIX. század egyik legkiemelkedőbb lexikográfiai munkája a neves litván lexikográfus és folklórgyűjtő, Antanas Juška litván–lengyel szótára. E szótár fontosságát és jelentőségét Jonas Jablonskis is felismerte, aki lexikográfiai munkásságának első lépéseit A. Juška szótárának szerkesztésével tette meg. A szótáron végzett munka arra ösztönözte a nyelvészt, hogy a litván standard nyelv kutatásához anyagot gyűjtsön, az adatokat cédulákra jegyezze fel, és külön kartotékban halmozza fel. J. Jablonskis litván standard nyelvi szótár készítésére irányuló várakozásait részben a Lietuvių kalbos žodynas valósította meg, amely mintegy három különböző szótárt egyesít: a nyelvjárási, a régi írásbeliség és a modern standard nyelv szótárát. E szótár gazdag és változatos anyaga lehetővé tette a Dabartinės lietuvių kalbos žodyną (1954) és számos további kiadásának elkészítését. Minden megjelent szótár újabb és újabb ösztönzést adott egy újabb, tökéletesebb szótár vagy annak új kiadása megalkotásának gondolatához. Lexikai összetételét, valamint magának a szótárnak a szerkezetét és szerkesztési módszertanát tekintve egészen más a jelenleg készülő elektronikus Bendrinės lietuvių kalbos žodynas. A tanulmány a litván értelmező szótárak készítői előtt felmerülő legfontosabb problémákat tárgyalja. Straipsniai / Articles 259 VILIIJA SAKALAUSKIENĖ KULCSSZAVAK: lexikográfia, értelmező szótárak, Antanas Juška, Jonas Jablonskis, Lietuvių kalbos žodynas, Dabartinės lietuvių kalbos žodynas, Bendrinės lietuvių kalbos žodynas. ÖSSZEFOGLALÓ A tanulmány célja, hogy bemutassa a modern és a standard litván nyelv szótárainak fejlődését a 19. század végétől a 21. századig, az időszak legfontosabb szótárai és e szótárak konkrét példái alapján. A 19. század egyik legkiemelkedőbb lexikográfiai műve a híres litván lexikográfus és folklórgyűjtő, Antanas Juška litván–orosz–lengyel szótára. E szótár jelentőségét és fontosságát Jonas Jablonskis is felismerte, aki lexikográfiai munkásságának első lépéseit A. Juška szótárának szerkesztésével tette meg. A szótáron végzett munka arra ösztönözte a nyelvészt, hogy anyagot gyűjtsön a litván írott nyelv kutatásához, az adatokat cédulákra jegyezze fel, és külön cédulagyűjteményben őrizze. Jablonskisnak a standard litván nyelv szótárának összeállítására irányuló kívánságát részben a Litván nyelv szótára valósította meg, amely három különböző szótárt egyesít: a tájnyelvi, a régi írott nyelvi és a modern standard nyelvi szótárt. E szótár gazdag és változatos anyaga tette lehetővé a Modern litván nyelv szótára (1954) és számos további kiadásának összeállítását. Mindegyik szótár valamilyen ösztönzést adott egy új és tökéletesebb szótár vagy egy újabb kiadás megalkotásának gondolatához. A jelenleg készülő Standard litván nyelv szótára lexikai összetételét, szerkezetét és módszertanát tekintve egészen más. A tanulmány feltárja a magyarázó szótárak összeállítói előtt felmerülő legfontosabb problémákat. KULCSSZAVAK: lexikográfia, értelmező szótárak, Antanas Juška, Jonas Jablonskis, The Dictionary of the Lithuanian Language, The Dictionary of the Modern Lithuanian Language, The Dictionary of the Standard Lithuanian Language. BEVEZETÉS Jonas Kruopas szerint Konstantinas Sirvydas szótárának korszaka után Litvániában csaknem két évszázadra leállt a litván lexikográfia munkája (Kruopas 1998: 423). Csak a XIX. században, amikor megkezdődött a társadalmi, kulturális és irodalmi fellendülés, ismerte fel a litván értelmiségiek közül sokan, hogy a litván standard nyelvet nemcsak nyelvtanokkal, hanem szótárakkal is lehet szabályozni és fejleszteni¹ ¹ A standard nyelv régebbi elnevezései: irodalmi és írott nyelv. A tanulmány valamennyi korszakra egyetlen terminust választott: standard nyelv, a folyamatról szólva azonban a nyelvi standardizáció terminust használja. 260 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIX Lietuvių kalbos aiškinamųjų žodynų raida, savitumas ir tarpusavio sąsajos hanem szótárakkal is, és nekiláttak a litván szótárak összeállításának. Ezért közülük sokan szavakat kezdtek gyűjteni és szótárakat írni — gyakran a nyelvtannal párhuzamosan —, többnyire kétnyelvű vagy háromnyelvű szótárakat, amelyek a litván nyelv gyakorlati elsajátítását szolgálták (Palionis 1995: 191). Sajnos az összeállított szótárak többsége kéziratban maradt. Ide tartoznak Dionizas Poška, Simonas Daukantas, Dominikas Sutkevičius, Laurynas Ivinskis, Andrius Ugenskis, Mikalojus Akelaitis és mások munkái. E szerzők szótárkéziratainak sorsa többnyire ismeretlen (Sawaniewska-Mochowa 2014: 123; Balašaitis 2018: 93). A kutatás célja a modern és standard litván nyelv értelmező szótárainak fejlődését áttekinteni a XIX. század végétől a XXI. század első évtizedeiig, az adott időszak legfontosabb szótárai és azok konkrét példái alapján. E célból a következő feladatokat tűzzük ki: 1) az értelmező szótárak eredetének feltárása; 2) a nyelvi standardizációra irányuló törekvés bemutatása a XIX. századi értelmező szótárakban; 3) konkrét szótári példák alapján a modern és standard litván nyelv szótárai makrostruktúrájának változásainak és újításainak szemléletes feltárása. A kutatásban leíró és összehasonlító módszereket alkalmazunk, amelyek segítségével bemutatjuk a litván értelmező szótárak fejlődését, feltárjuk az elemzett szótárak anyagának viszonyát, valamint kiemeljük a szótárak sajátosságait, egyediségét és kapcsolatait. Az empirikus kutatás alapját Antanas Juška litván–lengyel szótára², Jonas Jablonskis Lietuvių kalbos žodynui medžiaga kartotékája, a Lietuvių kalbos žodynas (LKŽ), a különböző Dabartinės lietuvių kalbos žodynas (DLKŽ³) kiadásai és az elektronikus Bendrinės lietuvių kalbos žodynas (BLKŽ) adatai képezik. 1. ANTANAS JUŠKA LITVÁN–LENGYEL SZÓTÁRA A XIX. század egyik legkiemelkedőbb lexikográfiai munkája a neves litván lexikográfus és folklórgyűjtő, A. Juška litván–lengyel szótára. Szerzője arra törekedett, hogy olyan szókincset mutasson be, amelyet sehol nem nyomtattak ki és nem rögzítettek. A szótár anyagának gyűjtése 1850-ben kezdődött (Sawaniewska-Mochowa 2002: 42), a szótár szövegének megírását pedig 1860 körül kezdték meg. Összesen három részt nyomtattak ki ² A. Juškevičius litván szótára, a szavak orosz és lengyel nyelvű magyarázatával, második füzet, Szentpétervár, 1904, I–LIX. ³ Az index nélküli rövidítést általánosan használják, amikor általában a Dabartinės lietuvių kalbos žodynas. című műről van szó. Straipsniai / Articles 261 V I L I J A S A K A L A U S K I E N Ė A. Juška litván–lengyel szótárának részei⁴ (a szótár szerkesztéséről és szerkesztőiről bővebben lásd: Sakalauskienė 2012: 257–267; Balašaitis 2018: 154–161). A szótár első szerkesztője, Filipas Fortunatovas hangsúlyozta, hogy A. Juška litván–lengyel szótára az élő⁵ nyelv szókincsének, valamint az azt szemléltető és magyarázó mondatoknak a gyűjteménye (Sakalauskienė 2012: 256), amelynek néhány részét csak több évtizeddel a szótár megírása után nyomtatták ki. A parasztok életmódja és kultúrája iránt érdeklődő szerző munkáját elsősorban a litván értelmiségnek⁶ szánta. A. Juška a szótárban számos, a mindennapi háztartással kapcsolatos nyelvi tényt rögzített, amelyek néprajzi és folklorisztikai ismeretekkel szolgálnak. A népi beszélt nyelv szótári felhasználása és gazdag anyaga óriási jelentőséggel bírt mind a litván nyelv általános kutatása, mind a gyakorlati nyelvi munka — az egész nemzet standard nyelvének megteremtése és fejlesztése — szempontjából. A. Juška lexikográfusként, felismerve az élő nyelv, a folklór és a néprajz jelentőségét a nemzeti kultúra fejlesztésében, több évtizeden át kimeríthetetlen energiával jegyezte fel a litván nyelv szavait és kifejezéseit, dalokat gyűjtött, valamint megfigyelte és leírta a szokásokat. A. Juška a litván nép nyelvét nemcsak filológiai tények forrásaként értékelte, hanem figyelmet fordított az emberek pszichológiájára és gondolataik kifejezésmódjára is, a nyelvben az egyszerű emberek életének, hagyományainak és történelmi tapasztalatainak tükröződését kereste. Amikor beszélt nyelvből több mint 30 000 szót jegyzett fel szótárába, A. Juška új útra terelte a litván lexikográfiát: a régi és újabb írásokból történő anyagkigyűjtéstől a beszélt nyelvhez mint fő és kimeríthetetlen forráshoz fordult (Tolutienė 1961: 89). Így A. Juška litván–lengyel szótára fontos lexikográfiai forrás, a beszélt nyelv új típusú értelmező szótára. A. Balašaitis szerint a szótár litván része nem csupán a szavak használatának illusztrációja, hanem gyakran a szójelentések magyarázata is, amely rendszerint nem a szótár szerzőjétől származik, hanem az emberek nyelvéből lett feljegyezve (Balašaitis 2018: 158). A szótár kéziratai és egyes szerkesztési változatai a litván standard nyelv kialakulásának és fejlődésének kacskaringós és bonyolult, ugyanakkor igen érdekes és értékes útját mutatják be ⁴ Az első kötet első része, amely az A–D betűket foglalja magában, 1897-ben jelent meg (F. Fortunatovas szerkesztésében), a kötet második része, az E–G betűkkel, 1904-ben (J. Jablonskis szerkesztésében), a második kötet első része pedig, amely a K betű egy részét a kuukštuotės szóig tartalmazza, 1922-ben (K. Būga szerkesztésében). A szótár további szerkesztői: Jonas Boduenas de Kurtenė, Jurgis Šlapelis és Grigorijus Uljanovas. A nyomtatást Viešlavas Jag多čius, F. Fortunatovas és Aleksejus Šachmatovas felügyelte (Sakalauskienė 2012: 257). ⁵ A tanulmányban szinonimaként használjuk az élő, népi és beszélt nyelv terminusokat. ⁶ A. Juška szótára újdonságot jelentett az akkori társadalom számára. Abban az időben a litván értelmiségiek többnyire lengyel iskolákban tanultak, ezért a lengyel nyelv a litván anyanyelv mellett dominált. Teljesen érthető, miért választott A. Juška lengyel fordítást a litván nyelv szótárához. Erre nem annyira a lengyel társadalomnak, mint inkább maguknak a litvánoknak volt szükségük (Sakalauskienė 2012: 256). Jonas Juška a szótár szerkesztésekor orosz nyelvű fordítást is hozzáadott (bővebben lásd: Sakalauskienė 2012: 257–258). 262 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIX Lietuvių kalbos aiškinamųjų žodynų raida, savitumas ir tarpusavio sąsajos fejlődésének kutatásához (Sakalauskienė 2012: 264). A. Juška szótárának számos ritkább szavát, például a gėris ‘ital, italnemű’, gernõra ‘jóindulatú, jószándékú ember’ szavakat még ma is megtaláljuk a Dabartinės lietuvių kalbos žodynas különböző kiadásaiban. Az LKŽe adatai szerint A. Juška szótárában a jovalúoti ige ‘a sertések számára moslékot, eledelt készíteni’ jelentésben szerepel, és ‘fordítani, összekeverni, rendetlenséget csinálni’ jelentésben a nyugati aukštaitis kaunasi nyelvjárásban (Veliuona, Žvirgždaičiai), valamint a déli aukštaitis nyelvjárásban (Liškiava) használatos. A Dabartinės lietuvių kalbos žodynas különböző kiadásaiban ennek az igének a definíciói a jelentés bővülését és a mai használatot mutatják (lásd az 1. táblázatot). 1. TÁBLÁZAT. A. Juška szótárának néhány szava a Dabartinės lietuvių kalbos žodynas kiadásaiban Straipsniai / Articles 263 VIL IJA SAKALAUSKIENĖ Az A. Juška szótárában rögzített nyelvjárási ige, a jó dytis bekerült a Bendrinės lietuvių kalbos žodynas szótárba is: jódytis 4. visszaható, beszélt nyelvi ‘csintalankodni, tombolni’: Vaikai, nesijódykit! 2. JONAS JABLONSKIS ÉS ANTANAS JUŠKA SZÓTÁRA A. Juška szótárának fontosságát és jelentőségét J. Jablonskis is felismerte, aki lexikográfiai munkásságának első lépéseit e szótár szerkesztésével tette meg. J. Jablonskis, amikor a litván szavakat a beszélt nyelvben7 ellenőrizte, egyúttal azok szemantikáját is megvizsgálhatta. A szerkesztőt nem elégítette ki a litván szavak orosz8 fordítása. Ezért az orosz fordítást a nyelvjárásokban használatos jelentések alapján javította, nem pedig az A. Juška kézirataiban megadottak szerint. J. Jablonskis először a szó szélesebb körben ismert, alapjelentését emelte ki a nyelvben, majd azokat a jelentéseket, amelyek fontosak voltak a szócikk szemléltető anyagának megértéséhez. J. Jablonskis szerint Juška, miután az emberek ajkáról feljegyzett egy kifejezést, mielőtt azt beírta volna szótárába, igen gyakran csiszolt rajta, teljesebbé tette, igyekezett irodalmibbá és szabályosabbá tenni, ám ezzel megszüntette az e kifejezésekre jellemző sajátosságokat (Piročkinas 1991: 116). A szótár nyelvi standardizációs folyamata jelentős a litván standard nyelv története szempontjából. J. Jablonskis, mivel nem tudta megállapítani, hogy A. Juška melyik nyelvjárásból jegyezte fel az egyes szavakat vagy mondatokat, nem merte helyreállítani a nyelvjárási alakokat, és az anyagot egységesítette, folytatva a szerző által megkezdett nyelvi standardizációt. Fő nyelvjárásként a szerzőhöz hasonlóan a nyugati aukštaitis nyelvjárást választotta, mert mindig meg volt győződve arról, hogy szükség van egy mindenki számára érthető nyelven megírt litván standard nyelvi szótárra. 7 J. Jablonskis szerkesztőként lehetőséget kapott arra, hogy a szavakat a litván nyelvjárásokban ellenőrizze. A nyári szünetben a szerkesztő a litván nyelvjárások kutatására utazott (Čepaitienė, Lapinskienė 2010: 83). Miután egész első nyarát Litvániában töltötte, J. Jablonskis Veliuonában, Vilkijában, Jurbarkasban, Kaltinėnaiban és Alsėdžiai­ban ellenőrizte az E, G, I, J, K, L betűk kéziratait (bővebben lásd: Totulienė 1961: 237–238; Sakalauskienė 2021: 36–37). 8 Az orosz nyelvi megfelelők megadásának ötlete részben J. Boduenui de Kurtenė nevéhez fűződik. A XIX. század utolsó évtizedeiben Litvániában terjedni kezdett az orosz kultúra. Így a szótár nyomtatásának idején a lengyel fordítás már kevésbé volt időszerű. J. Juška oroszra fordította még azokat a szemléltető mondatokat is, amelyek megértéséhez elegendő lett volna a szócikk elején megadott fordítás. „A címszó fordítását a szemléltető mondathoz közelítve J. Juška néha annyira leszűkítette annak jelentését, hogy eltorzította a címszó értelmét” (Tolutienė 1961: 222). 264 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIX Lietuvių kalbos aiškinamųjų žodynų raida, savitumas ir tarpusavio sąsajos Így A. Juška szótárának szerkesztése közben J. Jablonskis már egy másik szótáron gondolkodott, amelyet a szerkesztett szótárral párhuzamosan kellett elkészíteni. Ezért nemcsak ellenőrizte és kiegészítette A. Juška szótárának anyagát, hanem szavakat is gyűjtött, és kartotékot vezetett egy új litván nyelvi szótárhoz. Néhány példa J. Jablonskis Lietuvių kalbos žodynui medžiaga kartotékájából: Arklɪus į grutiùs⁹ sudėk (JJk, Als), vö. Ašvienius sudėk į grūtes (JŽ 482), Ašvienius sudėk į grūtes (LKŽe, J); Arklėi grūžin¹⁰ peivą (JJk, Als), vö. Arkliai grūžina pievą (LKŽe, Als); Šóną pragilą¹¹ begulint, pragilɪst rónkas barašónt (JJk, Als), vö. Šonai pragilo begulint (LKŽe, Vkš); Su gōndras išsikėlė, su varnomɪs nukrita (JJk, Als), vö. Su gandrais išsikėlė, su varnomis nukrito (azokról mondják, akik nagyon szeretnének kiemelkedni, de nem sikerül nekik) (LKŽe, Als); Linai galvóti (JJk, Puš), vö. Galvoti¹² linai, galvoti kopūstai (DLKŽe⁸); Kas sūgarga, tas vadinas gargāžem (JJk, Puš), vö. Kas sūgarga¹³, tas vadinas gargāžem (LKŽe, Puš); Starkus garglinėja (po bala) (JJk, Skap¹⁴), vö. Starkus garglinėja [po bala] (LKŽe, Skp). A. Juška szótárának szerkesztése nemcsak J. Jablonskis, hanem Kazimieras Būga¹⁵ számára is hatékony ösztönzést jelentett egy litván nyelvi szótár későbbi elkészítéséhez. Ezt mutatják a szótár szerkesztőinek — J. Jablonskisnak és K. Būgának — későbbi munkái. 3. KARTOTÉK LIETUVIŲ KALBOS ŽODYNUI MEDŽIAGA Az A. Juška szótárán végzett munka arra ösztönözte J. Jablonskist, hogy anyagot gyűjtsön a litván írott nyelv kutatásához, az adatokat cédulákra jegyezze fel, és kartotékban halmozza fel őket. Ebben több mint 14,5 ezer cédula gyűlt össze, a szavakat és az azokat ⁹ ‘párokba’; ¹⁰ ‘röviden lelegelte a füvet’; ¹¹ ‘kifogyasztotta’; ¹² ‘sok fejű vagy nagy fejű, nagyképű’; ¹³ ‘megkeményedik, összehúzódik’. ¹⁴ J. Jablonskis kartotékpéldái mellett a Jablonskis által használt helynévi rövidítések szerepelnek, az LKŽe példái mellett pedig a szótárban használatosak. ¹⁵ K. Būga A. Juška szótárának egyik szerkesztője volt. Straipsniai / Articles 265 VILIJA SAKALAUSKIENĖ szemléltető mondatokat pedig még ennél is többet jegyeztek fel. A kartotékban meglehetősen sok, J. Ž. rövidítéssel16 jelölt mondat található, például: Ans nugurgiojo17 virvę nedail ei (J. Ž.) (lásd: JĮk nugurgioti); Nudabyk18 tu mane, bo man pirštai sugrubo (J. Ž.) (lásd: JĮk dab yti); Pabaigs mus ponai neįvoti19 (J. Ž.) (lásd: JĮk neįvoti); Jinai nerštės20 ant jo už bitis pavogtas (J. Ž.) (lásd: JĮk nerštis). A. Juška szótárának nyelvjárási anyagát vizsgálva megállapították, hogy e szótár és J. Jablonskis kartotékpéldáinak egyezése azt mutatja: a szerkesztő nagyra értékelte az A. Juška által gyűjtött anyagot, és maga is használta (bővebben lásd: Sakalauskienė 2012: 269). J. Jablonskis nem másolta le szó szerint A. Juška mondatait, hanem az akkori helyesírási elveknek megfelelően kiválasztott szemléltető példákat közölt, lerövidítette a mondatokat, és nem másolta át a megfelelő orosz vagy lengyel nyelvűeket, jóllehet a kartotékban egyes szavak jelentését nem litván nyelven is megmagyarázta. A. Juška szótárának szerkesztése volt az egyik legfontosabb tényezője annak, hogy megkezdődjön egy új litván nyelvi szótár kartotékának gyűjtése. J. Jablonskis feljegyzett cédulái azt mutatják, hogy kartotékának gyűjtése a XIX. század végén, 1897-ben, Veliuona meglátogatásakor kezdődött. A kartotékban nemcsak az élő nyelv adatai, hanem kiadott szótárakból21, különféle írásokból és szépirodalmi művekből22 származó szavak is összegyűltek. J. Jablonskis mindig meg volt győződve arról, hogy szükség van egy litván standard nyelvi szótárra. 1918-ban Voronyezsben, már a Gardinai időszak (1912–1914) után, kiadta kis terjedelmű Mūsų žodynėlis című szótárát, amelybe az általa összegyűjtött kartoték szavainak csak kis része került be. A 61 oldalas szótárban az adott korszak standard nyelvének több mint 1500 szavát adta meg litván nyelvű 16 Ezzel a rövidítéssel J. Jablonskis az A. Juška szótárából lemásolt szavakat és mondatokat jelölte. 17 ‘elkergette’; 18 ‘szedd le’; 19 ‘elpusztítani’; 20 ‘dühöngött’. 21 J. Jablonskis nagyra értékelte Friedrich Kuršaitis szótárát és nyelvtanát, ezért jelentős mennyiségű anyagot vett fel kartotékába. J. Jablonskis A. Juška szótára I. kötetének második részéhez írt zárszavában, a szerkesztett szótár nyelvét tárgyalva, igen gyakran támaszkodott Fr. Kuršaitis szótárára, és annak anyagát a litván nyelv más nyelvjárásaival vetette össze. J. Jablonskis kartotékában számos, Fr. Kuršaitis nevével jelölt mondat és szó található. A kartotékcédulákon K. Sirvydas szótárának példái is előfordulnak. Háromnyelvű (lengyel–latin–litván) szótára, a Dictionarium trium linguarum, amely öt kiadást is megért (I – körülbelül 1620, II – 1631, III – 1642, IV – 1677 és V – 1713), több évszázadon át a litván írott nyelv egyik fő forrása volt (Palionis 1995: 18). 22 A forrásmegjelölésekből látható, hogy az összeállító Simonas Stanevičius, S. Daukantas, Žemaitė, Petras Avižonis, Antanas Baranauskas és mások irodalmi műveiből is vett fel szavakat a kartotékba. 266 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIX Lietuvių kalbos aiškinamųjų žodynų raida, savitumas ir tarpusavio sąsajos jelentésmagyarázatokkal és orosz nyelvű fordításokkal. Minden szó hangsúlyjelölést kapott. A szótár célja tisztán gyakorlati volt: segíteni a tanulóknak a litván tankönyvek olvasásában és megértésében. Ezért főként olyan nyelvjárási szavak és neologizmusok kerültek bele, amelyeket a nyelvész a standard nyelvben való használatra javasolt. A Mūsų žodynėlis nemcsak új terminusok forrásaként fontos, hanem általában véve az első standardizáló litván nyelvi szótárként is. A kis szótár akár a litván standard nyelv szótárává is fejlődhetett volna. Így felvethető az a további feltételezés, hogy J. Jablonskis hatalmas kartotékával és lexikográfiai tapasztalatával képes lett volna ilyen szótárt írni. Annál is inkább, mert kortársainak visszaemlékezéseiben állandóan megjelenik az a vágya, hogy maga írjon szótárt. 4. A LITVÁN NYELV SZÓTÁRA J. Jablonskis egy értelmező litván nyelvi szótár elkészítésére irányuló várakozásait részben a Lietuvių kalbos žodynas valósította meg, amely mintegy három különböző szótárt egyesít: a nyelvjárási, a régi írásbeliség és a modern standard nyelv szótárát. Ezért különösen hangsúlyozandó J. Jablonskis kartotékájának és a Lietuvių kalbos žodynas közötti szoros kapcsolat; ennek első összeállítója és szerkesztője K. Būga volt. A szótár szerkesztősége különböző gyűjtőktől több ládányi szót kapott, amelyekről másolatokat készítettek (mintegy 25–30 ezer cédulát). K. Būga J. Jablonskis kartotékájából mintegy 10 ezer szót²³ másolt ki, amelyek később bekerültek a nagy szótár gyűjteményeibe. J. Jablonskis kartotékájának szavai sok esetben mintegy eltűntek ezekben a gyűjteményekben, mert J. Jablonskis anyagát magában a szótárban gyakran semmilyen módon nem jelölték — ilyenkor csak a helynévi rövidítést adták meg. Hogy egy szó J. Jablonskis kartotékájából származik, csak a Lietuvių kalbos žodynas kartotékcéduláiból derül ki. J. Jablonskis maga nem tudta megírni a litván nyelv szótárát, de munkásságával jelentősen hozzájárult egy ilyen szótár előkészítéséhez. Az 1924 körül megjelent, K. Būga által készített Lietuvių kalbos žodynas első füzetéről azt írta, hogy ez „nyelvének igen rendkívüli szótára, amilyet a társadalom szükségleteire egyelőre sem a lettek, sem a lengyelek, sem az oroszok nem adtak ki. A szótárba minden olyan szót feljegyeztek, amelyet mindmáig használnak az írásbeliségben és a beszélt nyelvben. A társadalom azonban, amely K. Būga professzortól csupán az írott nyelv szótárát várta, most sok olyan anyagot talál a szótárban, amely nyelvünk etimológiájának, történetének és nyelvjárásainak kutatásához is alkalmas és szükséges” (JR 1935: 294–296). Maga a szótár szövege szokatlannak tűnt a társadalom számára, mivel tudományos szótár volt. Ezért J. Jablonskis sajnálta, hogy „e szótár elsősorban azoknak szól, akik már meglehetősen jól ismerik az írott nyelv alapját, és képesek, 23 A Lietuvių kalbos žodynas szerkesztősége gondosan átvizsgálta J. Jablonskis írásait (tankönyveit, könyvfordításait stb.), és ezekből legalább további 14 ezer szót kiírt a szótár számára (bővebben lásd: Lyberis 2009: 69). Straipsniai / Articles 267 VILIIJA SAKALAUSKIENĖ és előttük van az egészséges és egészségtelen, a nyelvtudomány számára hasznos és haszontalan anyag, amelyben saját céljaik érdekében megfelelően eligazodhatnak” (JR 1935: 296). A legfontosabb az, hogy K. Būga szintén A. Juška szótárának (a II. kötetnek) szerkesztésével kezdte lexikográfiai pályáját. J. Jablonskishoz hasonlóan ő is tökéletes litván nyelvi szótárt akart készíteni A. Juška szótárának anyagából, de felismerve, hogy egy ilyen szótárhoz még sok anyag hiányzik, szintén adatokat kezdett gyűjteni leendő szótárához. 1923-ban kezdte írni saját szótárát, amelyben minden szóról mindent fel akart jegyezni, amit akkoriban a nyelvtudomány az adott szóról ismert (Sabaliauskas 1997: 3). A munka azonban megszakadt. K. Būga szótárának második füzete már a szerző halála után jelent meg. Brone Vosylyte lexikográfus szerint „Būga szótára új szakaszt nyitott a litván lexikográfia fejlődésében — a nagy Lietuvių kalbos žodynas kiadásának szakaszát” (Vosylytė 2002: 80). 1930-ban új szótárszerkesztés készült, amelynek vezetésével Juozas Balčikonist bízták meg. Az új szerkesztés azonnal szembesült a kihívással: milyen szótárt kell készíteni. K. Būga megkezdett szótárának jellege megváltozott. 1936-tól új típusú szótár írását kezdték meg: elhagyták a tulajdonneveket, minimális mértékben vették fel a kölcsönszavakat, és elhatározták, hogy kidomborítják a szavak használatát a lexikográfiai forrásokban, valamint földrajzi elterjedtségüket. Az 1952. évi szótárírási utasítás szerint a jelentést illusztráló források mondatait meghatározott sorrendben kellett elrendezni: először a szovjet klasszikusok, csak utánuk az irodalmi klasszikusok, a nyelvjárások és a népköltészet példái következtek, a szócikk végén pedig a régi írások példái álltak. A jelentések közlésének sorrendje is megváltozott. J. Balčikonis történeti jelentésközlését a használat gyakorisága szerint rendezték át, és az igék közlését is átszervezték: minden igekötős igét a főigétől külön, nem egy szócikkfészekben emeltek ki; a J. Balčikonis által szerkesztett, Kazio Ulvydas vezette szerkesztői kollégium által pedig átdolgozott III. kötettől (1956) ismét visszatértek az igék fészkes elrendezéséhez (bővebben l. Vitkauskas 2001: 109–113). A szótár utolsó köteteiben (XVI–XX), amelyek szerkesztője Vytautas Vitkauskas volt, igyekeztek ragaszkodni a helyes, örökölt nyelvhez, az utasítás azonban – még javított formájában is – nem tette lehetővé a szótár szerkezetének megváltoztatását. Sokak számára a Lietuvių kalbos žodynas a litván nyelv egyik legfontosabb értelmező szótára, amelynek célja, hogy a litván nyelv teljes szókincsét, valamennyi közszavát – a legrégebbiektől a legújabbakig, a beszélt nyelv és az írásbeliség, a nyelvjárások és a köznyelv, valamint a saját és kölcsönzött szavakat – a lehető legteljesebben és legátfogóbban közölje. Az 1980. évi szótári utasítás szerint a szótár a mai litván nyelv szótárának alapja (LKŽi 3). Ennek az állításnak a megalapozottságáról később, az említett szótárak anyagának elemzésekor és összehasonlításakor győződhetünk meg. A lexikológia és a lexikográfia elméleti problémáinak kutatása hatással volt a szótár szerkezetére, és szükségessé tette a szótárírási és -szerkesztési utasítás módosítását. A szótár célja az volt, hogy a litván nyelv teljes szókincsét a legrégibb időktől napjainkig felölelje. 268 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIX Lietuvių kalbos aiškinamųjų žodynų raida, savitumas ir tarpusavio sąsajos napjainkig, hogy több jelentést emeljen ki és magyarázzon meg, törekedve fejlődésük feltárására, a szavak eredetének, történetének, elterjedtségének és képzési kapcsolatainak megadására, a hangsúlyozás, a grammatikai formák bemutatására, új szavak és kifejezések kiemelésére, használatuk és stílusuk jellemzésére, továbbá lényegesen több illusztráló mondat közlésére a nyelvjárásokból és az írásos forrásokból, miközben mindenütt pontosan megadja a forrásokat és a már korábban említett földrajzi elterjedtséget. A szótár szerkesztőjének, J. Balčikonisnak és valamennyi szótárírónak az volt a kívánsága – amint az utolsó szótárkötetek főszerkesztője, V. Vitkauskas mondta –, hogy „a szótár átfogó legyen, mintha a nemzet gondolkodását és véleményét írná le az élet számos kérdéséről. Szerették volna kidomborítani a litvánok viszonyulását a világ jelenségeihez, az erkölcshöz, a kommunikációhoz és a hit kérdéseihez” (Vitkauskas 2001: 112). A szótár bővelkedik közmondásokban, szólásokban, találós kérdésekben és frazeologizmusokban. Sokak számára úgy tűnik, mintha a szótárt olvasva a litván emberek életének képeit, a nemzet alkotásának, filozofálásának és bölcsességének dokumentációját olvasnánk. A szótár alkotóinak és szerkesztőinek ezt a törekvését ma a nyelvi világkép legújabb kutatásai testesítik meg, amelyek a szótár mint kulturális szöveg értékét hangsúlyozzák. A Lietuvių kalbos žodynas nemcsak a múlt kutatásának fontos forrása, hanem a nemzeti, népi és részben vallási világképet feltáró szöveg is (Rutkovska 2021: 187). Minden egyes, néha több, sőt akár tucatnyi oldalt elfoglaló szó anyaga teljesen önálló szócikként olvasható: „Ha a szócikkekre meghatározott módon létrehozott sajátos diskurzusként tekintünk, és különböző metszetekben olvassuk őket, különféle adatokat találhatunk a litván világkép és világérzékelés sajátosságairól” (Gritėnienė 2017: 2). A Lietuvių kalbos žodyno fő forrása mindig is az élő nyelv, vagyis a litván nyelvjárások lexikája volt. A szótár recenzensei hangsúlyozták, hogy a nyelvjárási adatok különösen értékesek mind a nyelvtudomány, mind a nyelvi gyakorlat számára (Urbutis 2010: 40). A szótár adatainak a mai kutatásokban betöltött fontosságát és jelentőségét elektronikus változatának több kiadása is mutatja. 2005. június 22-én tették közzé az interneten a Lietuvių kalbos žodyno első elektronikus kiadását (a továbbiakban: LKŽe)²⁴. A teljes, húszkötetes szöveg elkészítésekor egységesítették a helyesírási és központozási eltéréseket, felülvizsgálták az első kötetek nyelvjárási és régi írásokból származó lexikai adatait, a megváltozott valóságok közlését, egységesítették a rövidítéseket, valamint a szótár szövegeit szerkesztették, adaptálták és pontosították. A XV–XX. köteteket mintaszerűnek tekintették e kiadás szerkesztésekor. Javították az átírás és a transzliteráció kérdéseit a címszavakban, a szavak illusztráló mondataiban és a szókapcsolatokban; bővebben l. Naktinienė 2005: 192–197. Az LKŽe első kiadását 2008-ban és 2017-ben frissítették, egyre több keresési lehetőséget létrehozva: a szavak és egyes szócikkeik keresésébe újonnan bekerültek 24 Az interneten 11 millió szóból álló gyűjteményt tettek közzé, amely szótári szócikkekben van elrendezve; ezek több mint félmillió címszót és alcímszót tartalmaznak, lexikográfiai leírásuk pedig 4,5 millió egységből álló cédulaanyag felhasználásával készült (bővebben l. Naktinienė 2005: 191–203; 2012: 92–102). Straipsniai / Articles 269 VILIJA SAKALAUSKIENĖ további frazeológiai változatok, a melléknevek semlegesnemű alakjai, például: balta, nauja, vėlį, továbbá a melléknevek és igék szócikkeiben közölt határozószók és egyebek. A szótár szövegében kibontják a rövidítések magyarázatait. 2008-ban közzétették a frissített változatot. Ebben pontosították a címszavak normativitásának értékelését. A második (2013. évi) elektronikus kiadásban ezenfelül szerkesztették a XVI–XX. kötet szövegeit, amelyek az első kiadásban a szótár valamennyi kötete szövegeinek bizonyos egységesítési mintájául szolgáltak; szerkesztési és korrektúrajavításokat végeztek az összes többi kötet szövegében, valamint figyelembe vették az új elméleti és normatív munkák következtetéseit (bővebben l. Naktinienė 2012: 96). Ezenkívül új szócikkeket írtak azokról az új szavakról, amelyeket más szócikkekben és meghatározásokban találtak meg, mivel a megfelelő kötetek készítésekor ezek az adatok még nem álltak rendelkezésre a cédulaanyagban. Az LKŽ bevezető részében az áll, hogy a lexikográfiai szócikkek sajátos módon létrehozott kollektív diskurzusnak tekinthetők, amelyben tükröződik a litvánok világképe és világérzékelése. A szótár bőséges, sokoldalú etnolingvisztikai anyagot tartalmaz a nyelvi közösség értékeinek különféle kutatásaihoz és a nemzeti világkép rekonstruálásához. 5. A MAI LITVÁN NYELV SZÓTÁRA K. Būga megértette, hogy a társadalomnak és az iskolának gyakorlati szótárra, a nyelvészeknek pedig tudományos szótárra van szükségük (Balašaitis 2018: 163). Anyag hiányában azonban jó gyakorlati szótárt lehetetlen volt készíteni. K. Būga első Lietuvių kalbos žodyno-füzetének megjelenése után 30 évvel megjelent a gyakorlati célokra szánt litván értelmező szótár (1954). A Lietuvių kalbos žodyno gazdag és változatos anyaga lehetővé tette a Dabartinės lietuvių kalbos žodyną és további kiadásainak elkészítését (1972, 1993, 2000, 2003, 2006, 2012, 2017, 2021). A. Lyberis 1972-ben a Mūsų kalboje című művében azt írta, hogy amikor J. Balčikonis 1947. szeptember 15-én munkába állt a Litván Nyelvi Intézetben, rábízta, valamint néhány kollégájára egy egykötetes litván értelmező szótár megírását, amely a társadalom számára rendkívül szükséges gyakorlati könyv volt (Lyberis 2009: 258). A Litván Központi Állami Levéltárban őrzött dokumentumok azt mutatják, hogy az írott nyelv készülő szótárához az anyag gyűjtését 1940-ben kezdték meg, és a K betűig gyűjtötték össze (Mikulėnienė 2022: 52). 270 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIX Lietuvių kalbos aiškinamųjų žodynų raida, savitumas ir tarpusavio sąsajos A DLKŽ₁ volt az első normatív szótár is²⁵, amely hosszú időn át a legjobb információforrásként szolgált mindazok számára, akik a szavak kiválasztásának, jelentésének, helyesírásának, hangsúlyozásának, stiláris használatának és egyéb kérdéseit oldották meg; 45 ezer szót tartalmazott. „A normatív szótárak készítésének szükségességével kapcsolatos gondolatok már a reneszánsz korában felmerültek, amikor a nemzeti értelmiség a nemzeti nyelv művelésével és az egész nemzet számára közös nyelvi normák megállapításával kezdett foglalkozni. Az első ilyen típusú szótárt 1694-ben a Francia Tudományos Akadémia készítette el: Dictionaire de l’Academie française (a Francia Akadémia szótára)” (Jakaitienė 2005: 46–47). Minden új DLKŽ-kiadás szavainak száma nőtt: a 2. kiadás (1972) 60 ezer, a 3. kiadás (1993) 75 ezer, az 5. kiadás (2003) 80 ezer szót tartalmazott. A DLKŽ₁ tartalmazta a litván nyelv abban az időben szélesebb körben használt teljes szókincsét, valamint az akkoriban a litván nyelvben megjelent, főként a szovjet valóságokat és a szovjet ideológiát megnevező szavakat és szókapcsolatokat, például: darbadienis, kolūkis, kolūkietis, komitetas, pionierius, darbinis auklėjimas, kolūkinis derlius, antipartinis, buožė stb. (a litván szókincs szovjet megszállás idején bekövetkezett gyarapodásáról bővebben l. Lyberis 2009: 129–196). A rejtett szovjet ideológiai elemekkel együtt ezt a kiadást (magában a szótárban az áll, hogy második kiadás) 1962-ben az amerikai litvánok Chicagóban megjelentették (bővebben l. Balašaitis 1999: 28–31; 1999a: 28–32; 2018: 235–237). A DLKŽ₁ Bevezetője hangsúlyozza, hogy „ez a szótár – más nyelvek értelmező szótáraihoz hasonlóan, az enciklopédikus és más speciális szótárakkal ellentétben – arra törekszik, hogy rövid magyarázatokkal (néha szinonimákkal) emelje ki a szavak jelentéseit, feltárva a fogalom leglényegesebb jegyeit, amelyek elegendők magának a szónak és használatának megértéséhez” (DLKŽ₁: VII). A szavakat röviden, más, közismert és a szótárban könnyen megtalálható szavakkal magyarázzák (ugyanott, VIII). A szótár recenzensei azt javasolták, hogy a következő kiadásba vegyék fel a jėgos sinonimus spėka, viekas szinonimákat is, amelyek kimaradtak (Urbutis 2010: 33). A szótár második kiadásában ezek a szavak megjelentek, és egészen a nyolcadik kiadásig megmaradtak benne (l. a 2. táblázatot). ² TÁBLÁZAT. A spėka és viekas főnevek a Dabartinės lietuvių kalbos žodyno kiadásaiban DLKŽ₂ DLKŽₑ spėk||à (4) erő: Daug ~̃ų turi. Atgavo ~às. spėk||à (4) az ember ereje, képessége: Daug ~̃ų turi. Atgavo ~às. viek||las (2) táj. erő: Neturi ~o. ~ų ieško teisybės. Stengėsi iš viso ~o. viek||las (2) táj. emberi erő: Neturi ~o. ~ų ieško teisybės. Stengtis iš viso ~o. ²⁵ Ezt a szótárt a litván köznyelv kis szótárának is nevezték, mert készítése a nagy Lietuvių kalbos žodyno írásával és szerkesztésével párhuzamosan folyt (bővebben l. Mikūlėnienė 2022: 94, 129), kiadása azonban a Dabartinės lietuvių kalbos žodyno címmel történt. Straipsniai / Articles 271 VILIJA SAKALAUSKIENĖ A DLKŽ₂ szerkesztői kollégiuma figyelembe vette az első kiadás recenzenseinek azt a javaslatát, hogy a jelentésmeghatározásokban szélesebb körben használjanak szinonimákat. A recenzensek megállapították, hogy a homonimák elkülönítése még sok következetlenséget mutatott: a szemantikai homonimák jelentős része elkülönítetlen maradt, és kifogásolták a frazeológiai kifejezések elrendezését is a szócikkben (Urbutis 2010: 30). A második kiadást különböző nyelvjárások szavaival, valamint a szépirodalomban szélesebben használt szavakkal egészítették ki, például: babaliuoti, babanyti, babaužis, badadvėsauti, badadvėsys, badija, blazgatyti, dailėtyra, dailidystė, daingas, macas, machinatoriaus, madona, magauti, magma, vogčioti, sausledis, saussakė stb. Elhagytak néhány ritka, nyelvjárási és nemzetközi szót is, például: deviacija, mainomis, maišienė, maišysena, rančiuotas, randėtinis stb. A jelentések elrendezését illetően nem mindig a mai nyelvben leggyakoribb jelentéseket emelték az első helyre (vö. apysaka, engti, pažiūra). Azonban a szótár nyolcadik kiadásában is ugyanúgy közlik az apysaka szó jelentéseit, mint a korábbi kiadásokban (l. a 3. táblázatot). 3. TÁBLÁZAT. Az apysaka főnév a Dabartinės lietuvių kalbos žodyno kiadásaiban DLKŽ apysaka (1) 1. elbeszélés, elbeszélés előadása. 2. irod. a regény és az elbeszélés terjedelme között elhelyezkedő elbeszélő szépirodalmi mű DLKŽₑ apysaka (1) 1. elbeszélés, elbeszélés előadása. 2. irod. a regény és az elbeszélés között elhelyezkedő elbeszélő szépirodalmi műfaj; az adott műfaj alkotása: Istorinė a. Takarékossági okokból az illusztráló mondatokban a szócikk címszavát teljesen lerövidítik, ezért néha maga a mondat is nehezen érthető (l. a 4. táblázatot). 4. TÁBLÁZAT. Az engti ige a Dabartinės lietuvių kalbos žodyno kiadásaiban DLKŽ₁ éng||ti, ~ia, ~ė 1. lenyúzni, megnyúzni: Aviai kailį ė., nuė. 2. nyomni, gyötörni, zaklatni: Dvarininkai ~ė valstiečius. ~iamosios klasės. 3. kaparni, vakarni; tépni: Ledai kranto ~ia. Drabužius ė. Ranką nuė., nusiė. 4. átv. verni, ütlegelni; keményen megfeddni: Kam kailį ė., išė., nuė. ~tis tarp savęs (veszekedni, szidni). ~ėjas, ~ėja fn. (1), ~ikas, ~ikė fn. (2) aki elnyom; elnyomó, sanyargató. ~imas (2); Kapitalistai varo tautų ~imo bei pavergimo politiką. DLKŽₑ éng||ti, ~ia, ~ė 1. lenyúzni, megnyúzni: Aviai kailį ė. 2. kaparni, vakarni: Ledai krantus ~ia. 3. tépni, koptatni: Drabužius ė. 4. átv. nyomni, gyötörni, zaklatni: ~iami žmonės. Neėnk taip arklio. 5. átv. verni, ütlegelni; keményen megfeddni: ~iau tą vaikėzą. || visszaható: Vaikai ~iasi tarp savęs. ~ėjas, ~ėja fn. (1), ~ikas, ~ikė fn. (2), ~imas, ~imasis (1) 272 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIX Lietuvių kalbos aiškinamųjų žodynų raida, savitumas ir tarpusavio sąsajos Előfordulnak olyan szójelentések, amelyeket olyan szavakkal magyaráznak, amelyek egyáltalán nem kerültek be a szótárba, például: az pažiūra szót a pažiūrėjimas szóval magyarázzák, azonban sem ez a főnév, sem az az ige nem szerepel a szótárban, amelyből a főnév képződhetett volna (Urbutis 2010: 32; l. az 5. táblázatot). 5. TÁBLÁZAT. A pažiūra főnév a Dabartinės lietuvių kalbos žodyno kiadásaiban DLKŽ₁ pažiūr‖a (3ᵇ) 1. megjelenés, megtekintés: Iš ~ õs gražus arklys. 2. vélemény, meggyőződés: Sveika, teisinga p. P. į darbą DLKŽₑ pažiūr‖a (3ᵇ) 1. megjelenés, külső: Iš ~õs gražus arklys. 2. vélemény, álláspont: Sveika, teisinga p. P. į darbą A szótár egyes hiányosságai olyan, kevéssé kutatott problémákkal kapcsolatosak, mint például a frazeologizmusok közlése, az igekötős igék elrendezése, a szójelentések elkülönítése és magyarázata, a homonimák elkülönítése és így tovább. Meg kell állapítanunk, hogy a szótár különböző kiadásainak elemzésekor valamennyi DLKŽ-kiadásban – jelenleg már nyolc kiadás létezik – aktuális kérdés volt a szótár makrostruktúrájának kialakítása. E tekintetben különféle vélemények fogalmazódtak meg. Már a szótár első kiadásának készítésekor (1954) aktuális volt a szavak kiválasztásának problémája²⁶. A szavak kiválasztását mint a nyelvi normálás legfontosabb elvét a lett nyelvész, Janis Endzelynas is hangsúlyozta: „[...] a nyelvész nem diktál önkényesen semmiféle törvényt; csupán megfigyeli, hogyan beszél a nemzet, kiválasztja azt, ami megfelel az írott nyelvnek, és ezt mások elé tárja” (Endzelīns 1971: 662). 1993-ban jelent meg a DLKŽ₃ harmadik kiadása. E szótárkiadás készítésekor azt az elvet fogalmazták meg, hogy a szótárnak elsősorban a nyelv, nem pedig valamilyen más információ forrásának és útmutatójának kell lennie (Keinys 2004: 77). Ebben a kiadásban különösen törekedtek az objektivitásra a szójelentések magyarázatakor és a használati példák kiválasztásakor²⁷. ²⁶ J. Kruopas szavaival élve a szavak kiválasztásának fő irányelve „a teljes, nem csupán az irodalmi nyelv lexikai rendszerének tükrözése a Szótárban” (Kruopas 1998 [1968]: 456). Ezzel az állítással ma már nem feltétlenül kell egyetértenünk, mert egy szó normatív szótárban való közlése legitimálja annak használatát a köznyelvben, és a szó elnyeri a köznyelvi szó státuszát. Másfelől J. Kruopas a mai nyelv, nem pedig a köznyelv szótáráról beszél. Ezért nyilvánvaló, miért értelmezte a nyelvész a köznyelv lexikáját nem önálló, hanem növekvő, még el nem különült rendszerként (vö. Klimavičius 1997: 26; Sakalauskienė 2010: 296). ²⁷ Éppen a DLKŽ₃ számítógépes változatának címszóállománya alapján kezdték meg a BLKŽ készítését; ezt a változatot 1995-ben a Litván Nyelvi Intézet, valamint a Matematikai és Informatikai Intézet munkatársai hozták létre (bővebben l. Liutkevičienė, Murmulaitytė 2015: 84). Straipsniai / Articles 273 V I L I J A S A K A L A U S K I E N Ė 2000-ben megjelent a DLKŽ₄ negyedik kiadása. Lényegében ez a szótár harmadik kiadásának újranyomása volt, csupán a felfedezett korrektúrahibákat javították. A szerkesztői kollégium ugyanaz maradt. 2003-ban kiadták e szótár CD-ROM-változatát. Ebben a szótárt kiegészítették Litvánia és a világ legfontosabb helyneveinek értelmező részével. A szótár e változatát feltöltötték az internetre. 2003 végén megjelent a DLKŽ₅e ötödik kiadása, amelyet újraszerkesztettek, javítottak és kiegészítettek; kizárólag elektronikus formában adták ki (a CD-ROM-on egy füzetben kinyomtatott bevezető, módszertani tanácsok és a számítógépes programmal való munkavégzés leírása is szerepelt), továbbá külön, mintegy 3000 litvániai és világhelynevet tartalmazó mellékletet csatoltak – Litvánia és a világ legfontosabb helyneveinek értelmező részét. 2006-ban jutott el a felhasználókhoz a DLKŽ₆e kissé javított hatodik (harmadik elektronikus) kiadása. Szerkesztői kollégiuma változatlan maradt. A 2012-ben közzétett hetedik (2017-ben frissített változat) DLKŽ₇e-kiadás a hatodik kiadás lemezéről készült, jelentősen különbözik azonban attól. E szótárkiadás legfontosabb eltérései: 1) elhagyták a példaszerű köznyelvben nem ajánlott (ntk. = jelöléssel ellátott) szavakat; 2) elhagyták az elavult és ritkább regionális szavak és változatok egy részét (psn. és nyelvjárási jelöléssel; csaknem kétezret); 3) elhagyták a korábbi elektronikus DLKŽ-kiadásokban szereplő, Litvánia, a vele kapcsolatos területek és a világ legfontosabb helyneveinek részét (mintegy háromezer szócikket); 4) a szavakat a Litván Állami Nyelvi Bizottság határozatai szerint hangsúlyozták; 5) pontosították egyes szavak jelentésmagyarázatait, és kijavították a felfedezett korrektúrahibákat. A szótár e kiadása egy kis, mintegy kétszázötven szócikkből álló mellékletet is tartalmazott a DLKŽ₇e-ben nem szereplő szavakból, az újonnan készülő Bendrinės lietuvių kalbos žodyno. anyagából. A legújabb DLKŽ₈e előszavában a főszerkesztő azt mondja, hogy „a szótár valamennyi litván számára a világon, valamint azoknak a más anyanyelvűeknek nyelvi tanácsadójaként készült, akik megtanultak litvánul, vagy még csak tanulják” (DLKŽ₈e, Előszó). Hangsúlyozza a szótár univerzalitását, mert egyrészt a köznyelv minden használati területe és valamennyi használatos változata tükröződik benne, másrészt a felhasználók számára szükséges információt tartalmazza a közölt, normatív szavak helyesírásáról, hangsúlyozásáról és ragozásáról, megmagyarázza a szavak jellegzetes jelentéseit, használati példákkal bemutatja a szavak kapcsolódási lehetőségeit, nagyszámú szemléletes kifejezést és frazeologizmust, valamint különböző szakterületek összetett terminusait közli. Az új szavak mellékletét kétszáz szóval egészítették ki. A DLKŽ₈e a nyomtatott DLKŽ nyolcadik kiadása alapján készült. E kiadás fő újdonságai: 1) visszakerültek egyes, korábban nem normatívnak tekintett szavak, amelyeket a Litván Állami Nyelvi Bizottság a köznyelvben használhatónak ismert el: bobutė ‘1. nagymama (az apa vagy az anya anyja) 2. l. bába’; kaladė ‘1. l. tuskó. 2. l. tűzifa 3’; linčas ‘bírósági ítélet nélküli erőszakos tömeges leszámolás’; 2) a Litván Állami Nyelvi Bizottság határozatai szerint rendezték 274 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIX Lietuvių kalbos aiškinamųjų žodynų raida, savitumas ir tarpusavio sąsajos a szavak helyesírását és hangsúlyozását: č i árdašas, čárdašas; drīksti, drỹska (dryksta), drisko; fjõrdas stb.; 3) frissítették a hivatkozásos szóértelmezést (egyes esetekben visszaállították a žr. jelölést, amelyet a DLKŽ hetedik kiadásának készítésekor elhagytak): bizūnas l. rimbas, bul̃jonas l. sultinys, gérbūvis l. gerovė, pakalikas, ~ė l. pataikinas stb.; 5) visszahelyeztek néhány olyan szót, amelyet a DLKŽ hetedik kiadásából a nyomtatott kiadás terjedelmi korlátai miatt hagytak el. 6. A LITVÁN KÖZNYELV SZÓTÁRA A Dabartinės lietuvių kalbos žodynas szótól mind a lexikai összetétel, mind magának a szótárnak a szerkezete és készítési módszertana tekintetében teljesen eltér a jelenleg készülő elektronikus Bendrinės lietuvių kalbos žodynas. Ebben megtalálható a 2000-es évek után napjainkig használt legújabb lexika, például: feisbukas, gūglas, gūglinti, jutubas. A szótárba bekerülnek az instagramas, skaipas, tviteris stb. is. A DLKŽ fennállásának ötvenedik évfordulóján e szótár főszerkesztője kiemelte, hogy amikor a DLKŽ harmadik kiadását a felhasználók kezébe adták, azt írták, hogy feltétlenül szükség lenne egy nagyobb köznyelvi szótárra, mintegy három- vagy négykötetesre, több szócikkel és különösen több használati példával (Keinys 2004: 82). A BLKŽ ezt a várakozást teljesíti. A BLKŽ írásakor, szerkesztésekor és jóváhagyásakor figyelembe veszik a szavak tényleges használatát és hangsúlyozási tendenciáit, ugyanakkor betartják a köznyelvi normákat. Így a szótár a jelenleg funkcionáló, helyes köznyelvi lexikát közli. Ezért elhagyják az elavult, nyelvjárási és csak szűk területre jellemző szavak jelentős részét, és a korábbiaknál jóval több nemzetközi szót, terminust, valamint új szót vesznek fel, amelyek új valóságokat neveznek meg. E szótár fő különbsége a DLKŽ különböző kiadásaihoz képest az, hogy írása és szerkesztése nemcsak ábécérendben, hanem nagyobb részben lexikai-szemantikai csoportok szerint is történik. Emellett azt az elvet követik, hogy a szót mindenki számára érthető, szemantikailag és stilárisan semleges szavakkal kell magyarázni, amelyek szintén megtalálhatók ebben a szótárban (Liutkevičienė 2006: 14). Kétségtelen, hogy a BLKŽ készítői felhasználják a korábbi, a tanulmányban már említett (LKŽė, DLKŽ), valamint más litván és idegen nyelvű szótárak tapasztalatait, a legújabb tudományos kutatások eredményeire, továbbá adatbázisok és korpuszok anyagára támaszkodnak. Straipsniai / Articles 275 VILІJA SAKALAUSKIENĖ Érdemes megemlíteni a DLKŽ és a BLKŽ számos különbsége közül néhányat: 1) elhagyták a rokon szavak fészkes28 közlését29; 2) címszóként kiemelik és magyarázzák valamennyi, a meghatározásokban használt szót; 3) kiemelik és magyarázzák a gyakoribb, lexikalizálódott szókapcsolatokat és összetett terminusokat30; 4) a BLKŽ valamennyi címszavát vagy jelentését – néhány kivételes esettől eltekintve – használati példákkal illusztrálják; 5) az illusztráló mondatok valamennyi szavát hangsúlyjelöléssel látják el; 6) egyes szavak (pl. melléknevek, határozószók) szócikkeiben több morfológiai alakot különítenek el (közép- és felsőfokú, valamint névmási alakokat); 7) jelölik az igék, egyes esetekben a melléknevek és a frazeológiai kapcsolatok szintaktikai kapcsolódási lehetőségeit; 8) több grammatikai információt közölnek; 8) elhagyták a nem ajánlott szavak BLKŽ makrostruktúrájába való felvételét stb. A DLKŽ – amely egykor ugyanazt a célt szolgálta, és ugyanazokat az értelmező és normáló funkciókat látta el – és a BLKŽ különbségeiről, a két szótár b betűjénél található címszavas szócikkeket összehasonlítva, maguk a BLKŽ szerkesztői részletes elemzést végeztek; az eredmények nemcsak a választott szótárkészítési módszertan helyességét erősítették meg, hanem a fejlesztendő területekre is rámutattak (Liutkevičienė, Murmulaitytė 2015: 86, 139). E kutatás eredményeit figyelembe véve folyamatosan felülvizsgálják a Lietuvių kalbos naujažodžių duomenyno (LKND) címszóállományát. A szótár tehát a nyelv folyamatosan változó helyzetét, a tudástársadalom és a presztízsnyelv használatának új szükségleteit, a köznyelv kutatásának és normálásának legújabb eredményeit, valamint más szótárak és e szótár készülő szövegeinek közzétett vagy más módon kifejtett kritikáját figyelembe véve készül. ÖSSZEFOGLALÓ MEGJEGYZÉSEK 1. A mai és a standard litván nyelv szótárainak fejlődését a 19. század végétől a 21. század első évtizedeiig áttekintve látható, hogy a 19. század egyik legkiemelkedőbb lexikográfiai munkája – Antanas Juška litván–lengyel szótára – megalapozta a litván nyelv értelmező szótárát. Ez a beszélt nyelv értelmező szótárainak fontos lexikográfiai, új típusú forrása volt a 19. század második felének társadalma számára. 28 Egyes tanulmányokban beillesztettnek nevezett (bővebben lásd Liutkevičienė, Murmulaitytė 2015: 84). 29 A BLKŽ-ben a DLKŽ-től eltérően külön címszóként szerepelnek a kicsinyítő képzős alakok, az igék és melléknevek absztrakt főnevei, a határozószók, valamint a –tojas, –ėjas képzővel képzett főnevek. 30 A BLKŽ egyik újítása, hogy címszóként emeli ki a gyakrabban használt két- vagy többszavas terminusokat, illetve általában a valóságjelenségek megnevezéseit is (Liutkevičienė 2010: 147). 276 Acta Linguistica Lituanica LXXXIX Lietuvių kalbos aiškinamųjų žodynų raida, savitumas ir tarpusavio sąsajos 2. Az A. Juška szótárában megkezdett nyelvstandardizálási folyamat, amelyet J. Jablonskis is folytatott, jelentős volt a standard litván nyelv története szempontjából. Mind a szótár szerzője, mind szerkesztője a nyugat-aukštaitis nyelvjárást választotta alapnyelvjárásul. J. Jablonskis meg volt győződve arról, hogy mindenki számára érthető nyelven megírt standard litván szótárra van szükség. 3. A standard nyelv első normatív szótáraként és új terminusok forrásaként jelentős volt J. Jablonskis Mūsų žodynėlis című műve, amely litván írott nyelvi szótárrá fejlődhetett volna. J. Jablonskis nem tudta megírni a litván nyelv szótárát, de munkáival jelentősen hozzájárult egy ilyen szótár előkészítéséhez. 4. J. Jablonskis várakozásait részben megvalósította a Lietuvių kalbos žodynas, amelynek szerkesztője, K. Būga szintén A. Juška szótárának szerkesztésével kezdte lexikográfusi pályáját. Lietuvių kalbos žodynas – a litván nyelv egyik legfontosabb értelmező szótári műve – a litván lexikográfia fejlődésének új szakaszát nyitotta meg. A szótár adatainak fontosságát és jelentőségét a mai kutatások számára az elektronikus változat több kiadása is mutatja. 5. A Lietuvių kalbos žodynas gazdag és sokrétű anyaga lehetővé tette a Dabartinės lietuvių kalbos žodynas és további kiadásainak elkészítését (1972, 1993, 2000, 2003, 2006, 2012, 2021). A DLKŽ különböző kiadásait elemezve hangsúlyozni kell, hogy valamennyi kiadás esetében aktuálisak a szótár makrostruktúrájának kialakításával kapcsolatos kérdések; ezek egyike a szavak kiválasztása, a legfontosabb feladatok egyike pedig a lexika normálása. 6. Az elektronikus Bendrinės lietuvių kalbos žodynas mind a lexikai összetétel, mind magának a szótárnak a struktúrája és szerkesztési módszertana tekintetében egészen más, mint a Dabartinės lietuvių kalbos žodynas. E szótárnak a DLKŽ különböző kiadásaitól való legfőbb eltérése, hogy a szótár írása és szerkesztése nemcsak alfabetikusan, hanem lexikai-szemantikai csoportok szerint is történik. A BLKŽ-t a nyelvi helyzet folyamatos változását, a tudástársadalom, valamint a presztízsnyelv használatának új igényeit, a standard nyelv legújabb kutatási és normálási eredményeit, továbbá más szótárak és e szótár készülő szövegeinek kritikáját figyelembe véve szerkesztik. 7. Minden litván értelmező szótár így vagy úgy ösztönzést adott egy új, tökéletesebb szótárról vagy annak újabb kiadásáról való gondolkodásra. Minden tárgyalt szótárnak megvolt a maga súlya, arra ösztönzött, hogy továbbhaladjanak, merítsenek az előző tapasztalataiból, ne ismételjék meg a hibákat, és új szerkesztési és szerkesztésmódszertani megoldásokat találjanak. Straipsniai / Articles 277 VIL IJA SAKALAUSKIENĖ HELYSÉGNÉVI RÖVIDÍTÉSEK Als – Alsėdžiai, Plungės járás Puš – Pušalotas, Pasvalio járás Skap, Skp – Skapiškis, Kupiškio járás Vkš – Viekšniai, Mažeikių járás FORRÁSOK ÉS RÖVIDÍTÉSEK BLKŽ – Bendrinės lietuvių kalbos žodynas, szerkesztőbizottság: D. Liutkevičienė, D. Murmulaitytė, V. Sakalauskienė, A. Gritėnienė, A. Gaidienė, D. Daugirdienė, L. Jonušys, főszerkesztő: D. Liutkevičienė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2013–2022. Online hozzáférés: https://ekalba.lki.lt/bendrinės-lietuvių-kalbos-zodynas. DLKŽ1 – Dabartinės lietuvių kalbos žodynas, felelős szerkesztő: J. Kruopas, 1. kiadás, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 1954. DLKŽ2 – Dabartinės lietuvių kalbos žodynas, felelős szerkesztő: J. Kruopas, 2. kiadás, Vilnius: Mintis, 1972. DLKŽ3 – Dabartinės lietuvių kalbos žodynas, főszerkesztő: St. Keinys, 3. kiadás, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1993. DLKŽ4 – Dabartinės lietuvių kalbos žodynas, főszerkesztő: St. Keinys, 4. kiadás, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 2002. DLKŽ5e – Dabartinės lietuvių kalbos žodynas, főszerkesztő: St. Keinys, 5. elektronikus kiadás, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2003. DLKŽ6e – Dabartinės lietuvių kalbos žodynas, főszerkesztő: St. Keinys. 6. (3. elektronikus, 4. internetes) kiadás, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2006. [Az internetes változat 2015 óta nyilvánosan nem érhető el.] DLKŽ7e – Dabartinės lietuvių kalbos žodynas, főszerkesztő: St. Keinys, 7. (5. internetes) kiadás, frissített változat, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2017. [Az internetes változat 2022 óta nyilvánosan nem érhető el.] DLKŽ8e – Dabartinės lietuvių kalbos žodynas, főszerkesztő: St. Keinys, 8. (6. elektronikus / internetes) kiadás, frissített változat, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2021. Online hozzáférés: https://ekalba.lki.lt/dabartines-lietuviu-kalbos-zodynas. DOI: doi.org/10.35321/dlkz. J̄k – Jonas Jablonskis. Lietuvių kalbos žodynui medžiaga kartoteka, az LMA Vrublevskių könyvtár Kézirattárában őrzik, F-99. 278 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIX Lietuvių kalbos aiškinamųjų žodynų raida, savitumas ir tarpusavio sąsajos J – Литовскій словарь А. Юшкевича съ толкованіемъ словъ на русскомъ и польскомъ языкахъ [Litovskij slovar’ A. Juškeviča s’ tolkovaniem’ slov’ na russkom’ jazykačh’], второй выпуск [vуp. vtoroj], Санктпетербург [Sanktpeterburg], 1904, I–LIX. LKND – Miliūnaitė Rita, Aleksaitė Agnė. Lietuvių kalbos naujažodžių duomenynas, 2011 óta folyamatosan bővülő online kézikönyv, összeállította és felelős szerkesztő: R. Miliūnaitė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Online hozzáférés: https://ekalba.lki.lt/naujazodziai. DOI: doi.org/10.35321/neol. LKŽe – Lietuvių kalbos žodynas 1–20 (1941–2002), szerkesztőbizottság: G. Naktinienė, J. Paulauskas, R. Petrokienė, V. Vitkauskas, J. Zabarskaitė, főszerkesztő: G. Naktinienė, elektronikus változat, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2008 (frissített változat, 2018). Online hozzáférés: https://ekalba.lt/lietuviiu-kalbos-zodynas. LITERATŪRA B a l a š a i t i s A n t a n a s 1999: Dabartinės lietuvių kalbos žodyno Čikagos leidimas (1962). – Gimtoji kalba 5, 28–31. B a l a š a i t i s A n t a n a s 1999a: Dabartinės lietuvių kalbos žodyno Čikagos leidimas (1962). – Gimtoji kalba 6, 28–32. B a l a š a i t i s A n t a n a s 2018: Žodžiai ir žodynai, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Č e p a i t i e n ė G i e d r ė, L a p i n s k i e n ė L i o n ė, sud., 2010: Atsiminimai apie Joną Jablonskį, Vilnius: Gimtasisi žodis. E n d z e l ī n s J ā n i s 1971: Darbu izlase 1, Rīga: Zinātne. G r i t ė n i e n ė A u r e l i j a 2017: Žodyno vaizdinys Lietuvių kalbos žodyne. – Bendrinė kalba 90, 1–19. J a k a i t i e n ė E v a l d a 2005: Leksikografija, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. JR – Jablonskio raštai 4, red. J. Balčikonis, Kaunas: Švietimo ministerijos leidinys, 1935. K e i n y s S t a s y s 2004: Dabartinės lietuvių kalbos žodynas per penkiasdešimt metų. – Kalbos kultūra 77, 76–83. K l i m a v i č i u s J o n a s 1997: Kas yra bendrinės kalbos leksika? Sampratos, nuomonės ir prietarai. Žodyno praktika ir teorija. Vartojimo reikšmės ir problemos. – Lietuvių kalbotyros klausimai 37, 20–32. K r u o p a s J o n a s 1998 [1968]: Rinktiniai raštai, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Straipsniai / Articles 279 VIL IJA SAKALAUSKIENĖ Lyberis Antanas 2009: Leksikografijos teorija ir praktika, sud. Z. Šimėnaitė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Liutkevičienė Danutė 2006: Bendrinės lietuvių kalbos žodynas. Siekiamybė ir realybė. – Leksikografija ir leksikologija 1. Aiškinamųjų bendrinės kalbos žodynų aktualijos, red. kolegija D. Liutkevičienė, R. Mikulskas, D. Murmulaitytė, sud. R. Petrokienė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 9–33. Liutkevičienė Danutė 2010: Bendrinės lietuvių kalbos žodyno struktūra, tikslai ir perspektyvos. – Kalbos kultūra 83, 141–150. Liutkevičienė Danutė, Murmulaitytė Daiva 2015: Nuo Dabartinės prie Bendrinės lietuvių kalbos žodyno. – Leksikografija ir leksikologija 5, sud. A. Gritėnienė, red. kolegija J. Girčienė, L. Levancevič, D. Liutkevičienė, D. Murmulaitytė, V. Sakalauskienė, I. Zuicena, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 83–146. LKŽi – Lietuvių kalbos žodyno instrukcija, Vilnius: 1980. Mikulėnienė Danguolė 2022: Lietuvių kalbos instituto istorija: kalbotyros aneksija, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Naktinienė Gertrūda 2005: „Lietuvių kalbos žodyno“ taisymai elektroniniame variante. – Kalbos kultūra 78, 191–203. Naktinienė Gertrūda 2012: Elektroninio Lietuvių kalbos žodyno naujovės. – Kalbos kultūra 85, 92–102. Palionis Jonas 1995: Lietuvių rašomosios kalbos istorija, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Piročkinas Arnoldas, sud., 1991: Jonas Jablonskis. Straipsniai ir laiškai. Vilnius: Mokslas. Rutkovska Kristina 2021: Leksikografiniai šaltiniai lietuvių kalbos pasaulėvaizdžio tyrimuose. – Vertybės lietuvių ir lenkų kalbų pasaulėvaizdyje 2. Liaudiškasis, tautinis, daugiatautis ir daugiakultūris paveldas, Vilnius, Liublinas: Vilniaus universiteto leidykla, 181–200. Sabaliauskas Algirdas 1997: Kazimieras Būga ir lietuvių leksikografija. – Lietuvių kalbotyros klausimai 37, 1–4. Sakalauskienė Vilija 2010: Dialektizmų atranka dabartinės ir bendrinės lietuvių kalbos žodynuose. – Leksikografija ir leksikologija 2. Jono Kruopo 100-osios gimimo metinės, sud. V. Sakalauskienė, A. Auksoriūtė, red. kolegija O. Karaeva, I. Lemeškin, G. Naktinienė, R. Petrokienė, V. Sakalauskienė, J. Zabarskaitė, vyr. red. Z. Šimėnaitė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 295–305. 280 Acta Linguistica LXXXIX Lietuvių kalbos aiškinamųjų žodynų raida, savitumas ir tarpusavio sąsajos Sakalauskienė Vilija 2012: Antano Juškos lietuvių–lenkų kalbų žodyno terminė medžiaga. – Priešaušrio mokslas, kultūra ir švietimas. Lauryno Ivinskio 200-osioms gimimo metinėms (su CD), sud. A. Auksoriūtė, red. kolegija D. Mikulėnienė, V. Sakalauskienė, Z. Sawaniewska-Mochowa, V. Šaūdina, P. Zemlevičiūtė, vyr. red. A. Auksoriūtė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 256–274. Sakalauskienė Vilija 2021: Leksikografinis Jono Jablonskio palikimas. – Kultūros studijos Panevėžyje. Jonas Jablonskis, sud. L. Lapinskienė, Panevėžys: Komunikacijos centras „Kalba. Knyga. Kūryba“, 32–44. Sawaniewska-Mochowa Zofia 2002: Ze studiów nad socjolektem drobnej szlachty kowieńskiej XIX wieku (na podstawie słowników przekładowych Antoniego Juszkiewicza), Bydgoszcz: Wydawnictwo Akademii Bydgoskiej im. Kazimierza Wielkiego. Sawaniewska-Mochowa Zofia 2014: Lietuviški XIX amžiaus verstiniai žodynai – regioninės lenkų kalbos tyrimų šaltiniai. – Leksikografija ir leksikologija 4, sud. R. Petrokienė, red. kolegija S. Berg-Olsen, O. Kažukauskaitė, D. Murmulaitytė, V. Sakalauskienė, Z. Sawaniewska-Mochowa, J. Urbanavičienė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 123–138. Tolutienė Birutė 1961: Antanas Juška leksikografas. – Literatūra ir kalba 5, 87–377. Urbutis Vincas 2010: Knygos apie žodžius, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla. Vitkauskas Vytautas 2001: Baigiant didįjį „Lietuvių kalbos žodyną“. – Kalbos kultūra 74, 109–113. Vosylȳtė Bronė 2002: K. Būga žodynininkas. – Kelias į didįjį Žodyną, sud. K. Morkūnas, K. Vosylȳtė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 50–80. The Development, Uniqueness and Interrelationship of Lithuanian Explanatory Dictionaries SUMMARY In the 19ᵗʰ century, as a social, cultural, and literary renaissance began, many Lithuanian intellectuals recognized that, in addition to grammar books, dictionaries could also help develop the Lithuanian written language. Consequently, they embarked on the compilation of Lithuanian language dictionaries. The article reviews the development of current and Straipsniai / Articles 281 VILIJA SAKALAUSKIENĖ Standard Lithuanian language dictionaries from the end of the 19th century to the first decades of the 21st century. The exploration is grounded in the analysis of the most prominent dictionaries of the era and specific examples drawn from these references. The article also scrutinizes the most important problems that the compilers of Lithuanian explanatory dictionaries may face. The empirical basis of the study consists of the data from Antanas Juška’s Lithuanian–Polish dictionary, the card index of Jonas Jablonskis’ Material for the Lithuanian Language Dictionary, Lithuanian Language Dictionary (LKŽe), various editions of the Modern Lithuanian Language Dictionary (DLKŽ) and the data from the electronic Standard Lithuanian Language Dictionary (BLKŽe). The Lithuanian–Polish dictionary, edited by the renowned Lithuanian lexicographer and folklore collector Antanas Juška, stands as one of the most remarkable lexicographical achievements of the 19th century. The importance and significance of this dictionary were also appreciated by Jonas Jablonskis, who took the first steps in lexicographic work by editing Juška’s dictionary. The work on the dictionary encouraged the linguist to collect material for a study of the Standard Lithuanian language, write the data on cards and catalogue them in a card index. Jablonskis’ aspiration to compile a Lithuanian standard language dictionary found practical realization in the Lithuanian Language Dictionary, which combines three different dictionaries, encompassing written and dialectal forms, texts from diverse historical periods, and modern standard language. The wealth of diverse material within this dictionary paved the way for the creation of the Dictionary of the Contemporary Lithuanian Language (1954) and its subsequent editions (1972, 1993, 2000, 2003, 2006, 2012, 2017, 2021). The electronic dictionary of the Standard Lithuanian Language that is currently being edited, distinguishes itself by featuring a distinct lexicon structure and the methodology for its compilation. Each published dictionary served as a catalyst, inspiring the writing of a new and more refined dictionary or the development of fresh editions. Įteikta 2023 m. liepos 18 d. VILIJA SAKALAUSKIENĖ Lietuvių kalbos institutas Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius, Lietuva [email protected] 282 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIX