Aurelija Tamulionienė, Nida Poderienė, Sonata Vaičiakauskienė. Lietuvos mokyklų lenkų ir rusų kalba mokinių kalbos vartojimo polinkiai ir kalbinės nuostatos

IRENA SMETONIENĖ Vilniaus Egyetem Kutatási területek: retorika, stilisztika, a norma elmélete és gyakorlata, nyelvpolitika, kulturális nyelvészet. DOI: doi.org/10.35321/all90-15 Aurelija Tamulionienė, Nida Poderienė, Sonata Vaičiakauskienė A LENGYEL ÉS OROSZ TANÍTÁSI NYELVŰ LITVÁNIAI ISKOLÁK TANULÓINAK NYELVHASZNÁLATI TENDENCIÁI ÉS NYELVI ATTITŰDJEI Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2023, 178 p. DOI doi.org/10.35321/e-pub.63.mokyklu-lenku-rusu-kalba ISBN 978-609-411-347-5 Ezúttal a következtetésekkel kezdem, hogy az olvasó azonnal megértse: ez nem olyan recenzió lesz, amelyben azt keresik, mibe lehet belekötni – régóta vártunk erre a tanulmányra. Végre megvan. A nyelvpolitika alakítói számára nélkülözhetetlen könyv ez; nélküle el sem tudom képzelni a jövőbeli irányelveket, az Oktatási, Tudományos és Sportminisztériummal, valamint a nemzeti közösségek képviselőivel folytatott beszélgetéseket. Számunkra, akik nem vagyunk közömbösek az itt elmondottak iránt, ez szintén a további munkák és különféle kezdeményezések támasza lesz, hiszen többé nem lehet hallgatni és azt remélni, hogy minden magától megoldódik. Gratulálok a szerzőknek a hatalmas munkához. Oldalról oldalra olvasva érezzük, hogy fáj nekik, hogy nem mindegy számukra, mi történik Litvánia oktatásában és társadalmi életében a függetlenség 34. évébe lépve. Ez teljesen új és másfajta kutatás, mint amilyet a Vilniaus Egyetem kollégáinak (Loreta Vilkienė, Laura Vilkaitė–Lozdienė, Justina Bružaitė–Liseckienė és mások) munkáiban szoktunk olvasni. A nyelvi attitűdökre itt új módon tekintenek, más a kérdőív és a válaszok elemzése is. A kutatások jó áttekintése lehetővé teszi annak megértését, mi a kutatók elméleti alapja, ám nem követik vakon az elméleteket, hanem anyagot keresnek Recenziók / Reviews 341 IRENA SMETONIENĖ az általuk sugallt felismerésekhez és általánosításokhoz. Ugyanez mondható el a módszertanról is. Alapja világos – az elméleti alapot Howard Giles etnolingvisztikai vitalitásról szóló koncepciója képezi, az adatfeldolgozás során azonban megfelelő kvalitatív módszereket is alkalmaztak. A tanulmány bevezetőjében az olvasó fontos statisztikákat talál: hány tanuló tanult és mely években a nemzeti közösségek iskoláiban, hogyan változott ez a szám. Nagyon fontos, hogy bemutatják, milyen a nemzeti közösségek tanulóinak oktatása a többi balti országban, valamint áttekintik a hasonló kutatásokat. Amikor az oktatásról beszélünk, minden tekintet a tanárokra irányul – az ő vállukra nehezedik ez a súlyos teher, mégis kevés szó esik arról, milyen problémákkal szembesülnek a tanárok az ilyen iskolákban, és milyen segítségre lenne szükségük. Erről a tanulmány első fejezetében olvashatunk. Örömmel tölti el az olvasót az első rész szerzőinek összegző gondolata, miszerint „[a]z ország nemzeti kisebbségi iskoláiban nagy tapasztalattal rendelkező litvánnyelv-tanárok dolgoznak, akik aktívan részt vesznek az oktatási folyamatban mind alkotóként, mind az oktatási tartalom formálóiként, képesek megfelelő oktatási formákat választani, és kritikusan értékelik az oktatási tartalom eszközeit és a tananyagot” (23. o.). A tanárok által felvetett problémák azonban aggodalomra adnak okot: milyen fiatal nemzedék nő fel, ha szegényes a szókincse, hiányzik a litván nyelv tanulásának motivációja, és a tanulók csak a litvánórákon hallanak litvánul. Aligha javulna a helyzet, ha segítségükre sietnének „[a]z iskolák és az igazgatás képviselői, más tantárgyak tanárai, akik ösztönöznék és bevonnák a tanulókat a litván nyelven megvalósuló rendezvényekbe, projektekbe és más kreatív foglalkozásokba” (25. o.); véleményem szerint itt politikai döntésre van szükség, ahogyan a szomszédos országokban. Kétségtelen, hogy a tanulók nyelvét a környezet is befolyásolja (a család, a barátok, az internetes keresések nyelve, a filmek, a zene, a játékok, a könyvek). Ahogy a kutatásban részt vevő tanárok mondják: „[a] nyelvi környezet hiánya közvetlenül összefügg a tanulók szegényes szókincsével” (25. o.), a környezet befolyásolására azonban nemcsak a tanárok, hanem a politikusok is tehetetlenek. A fejezet különféle módszereket mutat be arra, hogyan lehetne ösztönözni a tanulókat a tanulásra; a problémák megoldásának módjairól maguk a tanárok beszélnek, de családi támogatás és megfelelő tankönyvek hiányában egyetlen tanár sem képes megteremteni a motivációt – „[a] tanár egyedül maradt” (36. o.). Különösen érdekes és értékes a tanulmány másik két fejezete, amelyek a tanulói felméréseket, valamint a tanulóknak anyanyelvükhöz és a litván nyelvhez fűződő személyes viszonyát elemzik. Amikor a lengyel nyelven tanulókról van szó, azt várnánk, hogy otthon csak lengyelül beszélnek, a kutatás azonban kimutatta, hogy „a tanulók kevesebb mint fele kommunikál lengyelül a családban, egyharmaduk kétnyelvű vagy többnyelvű, egyötödük pedig oroszul beszél a családban” (79. o.). Mint tudjuk, a nyelv formálja a kultúrát, az értékeket és a gondolkodást, ezért ezeknek az adatoknak mindenkit cselekvésre kell késztetniük: a politikusokat, a nyelvpolitika alakítóit, a társadalom nem közömbös részét, sőt a lengyel közösséget is. A szülők befolyása – legalábbis fiatalabb korban – óriási: „[a] szülők nyitott vagy gyanakvó hozzáállást alakítanak ki az emberekkel szemben, hagyományokat adnak át és tartanak fenn, erkölcsi 342 Acta Linguistica Lithuanica XC Aurelijа Tamulionienė, Nida Poderienė, Sonata Vaičiakauskienė. A lengyel és orosz tanítási nyelvű litvániai iskolák tanulóinak nyelvhasználati tendenciái és nyelvi attitűdjei tulajdonságokat alakítanak ki, a tanulás szükségességével kapcsolatos attitűdöket formálnak, az életmód szokásait fejlesztik, amelyek meghatározzák a mindennapi élet és a háztartás minőségét. A tanulók saját attitűdjeiket és etikai értékeléseiket a szülők által kialakított értékekre alapozzák” (47. o.); „[a] család nyelve uralkodik a tanulók mindennapi életének legtöbb területén – a szülőkkel, testvérekkel és nagyszülőkkel való kommunikációban, televízióműsorok nézésekor, játék közben, istentiszteleteken való részvételkor és a családi nyelvhasználat számos más kontextusában” (uo.). Figyelmet érdemel a 6. és 7. táblázat, amelyek azt mutatják be, milyen nyelveken kommunikálnak a barátaikkal és a közösségi hálókon, illetve milyen nyelveken írnak üzeneteket; a 10. és 11. táblázat pedig azt, milyen nyelveken néznek filmeket és böngésznek az interneten. És ebben a legfontosabb közegben – a családtól az internetig – ennyi orosz nyelv lenne jelen a lengyel családokban? Micsoda öröm és milyen lehetőségek nyílnak a barátságtalan szomszédok előtt! Ami pedig a litván nyelv használatát illeti, a kutatók azt látják, hogy „az olvasást kivéve a nyelvi tevékenység minden más területén a litván nyelv használatának terjedelme nagyon szűk” (61. o.), noha maguk a tanulók hangsúlyozzák, hogy fontos jól tudni litvánul, hogy mindenhol meg lehessen értetni magunkat és jó munkát lehessen kapni; a nyelvnek tehát magas társadalmi értéke van. Ezekben az iskolákban azonban az angol nyelv is egyre nagyobb értékre tesz szert: „minél idősebbek a tanulók, annál nagyobb részt foglal el az angol nyelv mindennapi életükben, így nyelvhasználatukban is” (66. o.). Az orosz tanítási nyelvű iskolák tanulói némileg másképpen válaszoltak a kutatók ugyanazon kérdéseire: „[a] gyerekek többnyire azt jelezték, hogy otthon mindennap oroszul beszélnek (90%), nagyon ritkán litvánul (1%), azt pedig, hogy több nyelvet – oroszt és litvánt – használnak, a tanulók mindössze 5%-a jelezte; lengyelül a tanulók 0,6%-a beszél” (83. o.). Lényegében csak oroszul kommunikálnak a barátaikkal és a közösségi hálókon, oroszul olvasnak könyveket, ez a nyelv dominál a filmválasztásban is; „az interneten szinte mindig három nyelven keresnek információt: a többség (69%) oroszul, litvánul (15%), angolul (14%), és elszórt esetekben (2%) lengyelül […]” (98. o.). A tanulók 70%-a érti, hogy Litvániában élve tudni kell litvánul, de fontosabb angolul tudni, mert az divatos. A szerzőket azért is meg kell dicsérni, hogy a tanulmány szerkezete nagyon világos és logikus; egyes részeit ugyanaz a szerzői cél és gondolat kapcsolja össze. A kutatás egyes részei tudományos vizsgálatokon alapulnak, így súlyt és megbízhatóságot adnak a tanulmánynak. Vonzó benne, hogy minden választ részletesen megvitatnak, következtetéseket vonnak le, és – ami nagyon fontos – ajánlásokat fogalmaznak meg a felmerült problémák megoldására. A fejezetek összefoglalói nagyon értékesek: számos gondolatot és megfontolást ébresztenek. A szerzők szerényen írnak arról, kik számára lehet hasznos egy ilyen kutatás. Véleményem szerint felbecsülhetetlen értékű, és – ahogy említettem – mindenkinek el kell olvasnia. Abból, amit a tanulók és a tanárok mondanak, könnyen felismerhető, milyennek kell lenniük az oktatási és nyelvpolitikai stratégiáknak, és mit kell tenni azért, hogy a nemzeti közösségek iskoláiban a litván nyelv megfelelő helyet foglaljon el. Úgy vélem, mindannyiunknak (és a lengyel közösségnek is) Recenziók / Reviews 343 IRENA SMETONIENĖ figyelmet kell fordítanunk az orosz nyelv dominanciájára, hiszen a függetlenség visszaállítása óta célunk, hogy ezeken az életterületeken a litván nyelv, ne pedig valamely másik nyelv használata növekedjen. Összességében tehát a tudományos tanulmány nagyon sok gondolatot ébreszt – és ez az egyik legjobb tulajdonsága. Azt javasolnám a szerzőknek, hogy folytassák a szépen megkezdett munkát; úgy vélem, egy ilyen kutatás a litván nyelvű iskolákban is fontos lenne, hogy ott is lássuk a nyelvi helyzet valós képét. A tanulmány szerzői munka. A benne bemutatott gondolatokról lehet vitatkozni, bizonyos árnyalatokat tisztázni, de mindennek át kell kerülnie konferenciákra, szemináriumokra és vitafórumokra; most pedig meg kell állapítanunk, hogy kiváló munkával van dolgunk. Mindenkinek azt javasolnám, hogy olvassa el, és gondolkodjon el rajta… Beérkezett 2024. május 6-án. IRENA SMETONIENĖ Vilniaus Egyetem Filológiai Kar Alkalmazott Nyelvészeti Intézet Litván Nyelvi Tanszék Universiteto g. 5, LT-01131 Vilnius, Lietuva [email protected] 344 Acta Linguistica Lithuanica XC