Identifizierung anonymer Schriften aus dem Deutschordensland Preußen mit Hilfe von Notarsunterschriften

DIETER HECKMANN Történész-levéltáros, nyugalmazott Korábban: Geheimes Staatsarchiv Preußischer Kulturbesitz. DOI: doi.org/10.35321/all90-01 A POROSZORSZÁGI NÉMET LOVAGRENDI TERÜLET ANONIM ÍRÁSAINAK AZONOSÍTÁSA KÖZJEGYZŐI ALÁÍRÁSOK SEGÍTSÉGÉVEL¹. Grasilda Blažienė professzor asszony 2024. augusztus 15-én betöltött 75. születésnapjára A VOKOLVÉD REND POROSZORSZÁGI ANONIM IRATAINAK AZONOSÍTÁSA KÖZJEGYZŐI ALÁÍRÁSOK ALAPJÁN². Grasilda Blažienė professzor doktornőnek ajánlva, aki 2024. augusztus 15-én ünnepli 75. jubileumát ANNOTÁCIÓ A tanulmány olyan módszert mutat be, amelynek segítségével a késő középkori anonim használati szövegek az ugyanazon regisztratúra-összefüggésben fennmaradt közjegyzői aláírások révén azonosíthatók. KULCSSZAVAK: Német Lovagrend, közjegyzők, anonim írások, közjegyzői okiratok, közjegyzői aláírások, a Német Lovagrend története, Poroszország középkori és kora újkori története, Livónia, Lotaringia és Szilézia. ¹A szerző előadásának csekély mértékben átdolgozott változata; az előadás a késő ókortól a kora újkorig terjedő nyugat-európai kéziratokról és oklevelekről szóló, a szentpétervári gyűjteményeknek szentelt konferencián hangzott el Szentpéterváron (2019. szeptember 19–21.). ²Ez a tanulmány a késő ókori és kora újkori nyugat-európai kéziratoknak és történeti dokumentumoknak szentelt konferencián elhangzott előadás rövidített szerkesztett változata. A konferenciát Szentpéterváron tartották 2019. szeptember 19–21-én. Straipsniai / Articles 11 DIETER HECKMANN ANNOTÁCIÓ A tanulmány olyan módszert mutat be, amelynek segítségével a késő középkori használati szövegek anonim példányai az ugyanazon regiszterben fennmaradt közjegyzői aláírások révén azonosíthatók. KULCSSZAVAK: Német Lovagrend, közjegyzők, anonim írások, közjegyzői okiratok, közjegyzői aláírások, a Német Lovagrend története, Poroszország középkori és kora újkori története, Livónia, Lotaringia és Szilézia. Az 1383 és 1409 között keletkezett elbingi hadikönyv feldolgozása során, amely 2013-ban jelent meg, többek között sikerült a fiatalabb írást Bartholomeus Stume elbingi városi írnokhoz kötni³. 1. ábra: GStA PK, XX. HA, Pergamenturkunden, Schiebl. 62, Nr. 9; © GStA PK Ehhez legalább két alapvető előfeltétel állt rendelkezésre: 1. Bartholomeus írása 1408-ban először mellékírásként, 1409-ben pedig kizárólagos kézként mutatható ki. 2. Egy 1403. december 10-én kelt oklevélben (1. ábra) Bartholomeus saját kezű aláírásával közjegyzőként azonosítja magát⁴. Ez az eredmény további kérdések felvetésére ad lehetőséget, amelyek egy részét az alábbiakban kellene tárgyalni. Bartholomeus Stume vajon egyedülálló példája-e a késő középkori porosz városi írnoki pályának? ³Heckmann, Kwiatkowski 2013: 28–30. ⁴Uo.: 29. 12 Acta Linguistica Lithuanica XC Identifizierung anonymer Schriften aus dem Deutschordensland Preußen mit Hilfe von Notarsunterschriften Vannak-e hasonló pályák más regisztratúraképzők írnoki szolgálatában a poroszországi Német Lovagrendi Területen vagy porosz területen kívüli kancelláriákban? Milyen megállapításokat tesz lehetővé az írnoki kezek azonosítása az iratanyag-összefüggések tekintetében? Ez olyan témaköröket érint, mint például a közjegyzők befolyása az iratanyag-kezelésre, a provenienciakutatás vagy az írnoki tájak létezése. Milyen módszertani problémák akadályozzák az írnoki kezek egyértelmű hozzárendelését? Konkrétan azt kellene megvizsgálni, hogy egyáltalán elegendő szövegpélda áll-e rendelkezésre, hogy az életkorral összefüggő írásváltozások hatottak-e és milyen mértékben, illetve hogy az új betűformák használata paleográfiai akadályokat állított-e fel. 1. A KÖZJEGYZŐK ÍRNOKI PÁLYÁJÁNAK PÉLDÁI A POROSZORSZÁGI NÉMET LOVAGRENDI TERÜLETEN ÉS A RÓMAI BIRODALOMBAN A kutatás számára jóval ismertebb Konrad Bitschin kulmi városi írnok, mint Bartholomeus Stume. Bitschin ismertsége elsősorban annak köszönhető, hogy 1431-ben összeállította a kulmi jog legrégebbi gyűjteményét, amely Poroszországban mind a városi, mind a vidéki települési formák szempontjából nagy jelentőségre tett szert. Nem ismert, mikor szerezte meg Bitschin közjegyzői kinevezését. 1423-ban tűnik fel először Danzig városi írnokaként; 1430-ban Bischin a kulmi városi tanács szolgálatába lépett, 1431-ben pedig ott a városi plébániatemplom egyik vikáriájaként mutatható ki. Bitschin legkésőbb 1443-ban hagyta el kulmi városi írnoki hivatalát, ami valószínűleg összefüggött azzal, hogy a pomeszániai püspökségben két plébániajavadalmat szerzett. Későbbi pályái ellenére Bitschin hű maradt Kulm városához: a helyi tanács alkalmi írnokaként működött, egy további vikáriátust töltött be, és legalább 1453 és 1456 között lakást tartott fenn Kulmban. Bitschin írnoki keze nem közjegyzői aláírása, hanem joggyűjteményének incipitje révén azonosítható5. 5Heckmann 2020: 187–209. Straipsniai / Articles 13 DIETER HECKMANN 2. ábra: GStA PK, XX. HA, OF 83, S. 2; © GStA PK 14 Acta Linguistica Lithuanica XC Identifizierung anonymer Schriften aus dem Deutschordensland Preußen mit Hilfe von Notarsunterschriften Ezzel szemben a wormditti Peter közjegyző pályája kezdetétől fogva a rend szolgálatában állt, először a szamlandi székeskáptalan házkomturjának írnokaként. Ebben a minőségében 1376. augusztus 7-én már adatolható. Prágai jogi tanulmányai után wormditti Peter a Német Lovagrend főmarsalljának írnoki szolgálatába lépett, ahol 1396 és 1399 között mutatható ki. Innen a nagymesteri kancelláriába került. 1403 júliusában a nagymester a római kúriánál, Rómában rendi procurátorrá nevezte ki. Wormditt 1419. augusztus 27-én bekövetkezett haláláig töltötte be a procurátori tisztséget⁶. Peter von Wormditt írnoki keze elsősorban levelezése révén adatolható, így azonosításakor a kutatás nem csupán közjegyzői aláírására (3. ábra) támaszkodott. 3. ábra: GStA PK, XX. HA, Pergamenturkunden, Schiebl. L, Nr. 28; © GStA PK Stefan Mathias von Neidenburggal egy további kiemelkedő példa áll rendelkezésünkre. Támogatójához, a nagymester kancellárjához, Andreas Santberghez hasonlóan⁷ Stefan a bécsi egyetemen tanult. Stefan legkésőbb 1441-től a pomeszániai püspök írnoki szolgálatában állt. Ebből az időből származik aláírásának legkorábbi ismert példája is: egy általa készített, III. Kelemen pápa 1191. február 6-i okleveléről készült transsumptban, amelyben közjegyzőként írta alá magát (4. ábra). ⁶Generalprokuratoren 1960: 29–34; Armgart 1995: 253–259. ⁷Santberg, Heckmann 2007. Straipsniai / Articles 15 DIETER HECKMANN 4. ábra: GStA PK, XX. HA, Pergamenturkunden, Schiebl. 1, Nr. 1a; © GStA PK 16 Acta Linguistica Lithuanica XC Identifizierung anonymer Schriften aus dem Deutschordensland Preußen mit Hilfe von Notarsunterschriften Stefan Mathias von Neidenburg 1448-ban a pomeszániai püspök kancelláriájából a nagymester marienburgi kancelláriájába lépett. Stefan először egy ermlandi kanonokságot, majd Elbing óvárosának Szent Miklós-plébániáját, 1462-től pedig ismét egy ermlandi székeskáptalani javadalmat kapott; ezt 1467-ben, Ludwig von Erlichshausen nagymester halála után a Lengyelországgal újra kirobbant háborús konfliktusok következtében politikai okokból elvesztette. A Lengyelország és a rend közötti megegyezést követően, amelyet mindkét konfliktusos fél híveinek politikai amnesztiája kísért, Stefan 1479-ben visszakapta kanonokságát. A lengyel király kezdeményezésére ugyanabban az évben a kulmseei székeskáptalan kulmi püspökké postulálta. Stefan von Neidenburg 1481-től, felszentelésének évétől 1495-ben bekövetkezett haláláig töltötte be Kulm püspökének hivatalát⁸. A Római Birodalomban, amelytől a poroszországi Német Lovagrendi Terület átvette a közjegyzőség intézményét⁹, Peter-Johannes Schuler hasonló közjegyzői pályákat mutatott ki. Ott is gyakran akkor fejezte be egy közjegyző szabadfoglalkozású tevékenységét, amikor jól javadalmazott egyházi javadalmat vagy jövedelmező hivatalt, például városi írnoki, egyetemi professzori, ügyvédi vagy syndicus-állást kapott¹⁰. Ez a megállapítás elegendő alapot kínál ahhoz, hogy ugyanilyen módon összevessük az anonim írásokat a birodalmi területek és birodalmi városok regisztratúráiban vagy gyűjteményeiben fennmaradt közjegyzői aláírásokkal. 2. IRATANYAG-ÖSSZEFÜGGÉSEK A nagymesteri kancellár, Andreas Santberg, illetve Johann Birsmıt, Bartholomeus Stume elődje az elbingi városi írnoki hivatalban, a jelenlegi ismeretek szerint nem rendelkezett közjegyzői kinevezéssel. Bár számos olyan példát képviselnek, amelyekben anonim írásokat közjegyzői aláírás nélkül is sikerült azonosítani, a fejedelmi vagy városi írnoki szolgálatban álló közjegyzők minden bizonnyal különös figyelmet érdemelnek. Ez valószínűleg azzal a körülménnyel függ össze, hogy soraikból indult ki a poroszországi iratanyag- kezelés újjászervezésének ösztönzése. ⁸ Karp 1996: 498–499. ⁹ Heckmann 2009: 40–41. ¹⁰ Schuler 1976: 138. Straipsniai / Articles 17 DIETER HECKMANN Az iratanyag-kezelés ennek nyomán elsősorban mind a fejedelmi, mind a városi kancelláriák regiszterügyeinek fejlődését szolgálta, ami együtt járt a regisztratúra és a hozzá kapcsolódó levéltár közhitelének megerősödésével¹¹. Ennek egyik kiemelkedő tevékenysége a marsallhivatal kézjegyzékeinek, illetve adományleveleinek regisztrálása volt, amelyet az akkori, a főmarsall mellett működő írnok, Peter von Wormditt kezdeményezett¹². Stefan von Neidenburg csaknem húszéves tartózkodása a nagymesteri kancelláriában, illetve Stume 1408 és 1417 közötti¹³, az elbingi városi tanács szolgálatában végzett tevékenysége minden bizonnyal kivételes esetnek számít; ez jelentősen megkönnyíti saját kezű írásos emlékeik felkutatását a fennmaradt anyagban. A legtöbb más írnok ezzel szemben gyakran váltotta szolgálati urát, ezért saját kezű íráspéldányaikat különböző levéltárakban vagy levéltári töredékekben kellene felkutatni. A szolgálati urak gyakori váltása és nem utolsósorban a személyes kapcsolatok azonban a normatív egységesítési tendenciákat is erősítették, például az iratanyag-kezelés racionalizálását szolgáló hivatali könyvek kialakulását, illetve az egységes kancelláriai nyelvvel vagy egységes kancelláriai szokásokkal rendelkező kancelláriai táj kialakulását¹⁴. Ezek a megfigyelések kihívásként értékelhetők mind további írnokéletrajzok elkészítése, mind pedig a nagy könyvtárak kéziratgyűjteményeiben őrzött levéltári töredékek vagy egyedi darabok provenienciakutatása számára. Emellett ösztönzik a közjegyzői szignétumok és közjegyzői aláírások katalogizálását is, amelyek a közjegyzők két egymással kölcsönhatásban álló hitelesítési jellemzői – közjegyzői aláírásként¹⁵ összefoglalva –⟧¹⁶. ¹¹Heckmann 2011: 57–67; 2013: 207–220. ¹²Conrad 1963: 22–25. ¹³Karp 1996: 498; Heckmann, Kwiatkowski 2013: 30. ¹⁴Heckmann 2016: 106–107, 110. ¹⁵Weileder 2019: 82. ¹⁶Heckmann 2009: 52–53. 18 Acta Linguistica Lithuanica XC Identifizierung anonymer Schriften aus dem Deutschordensland Preußen mit Hilfe von Notarsunterschriften 3. MÓDSZERTANI PROBLÉMÁK AZ ÍRNOKI KEZEK HOZZÁRENDELÉSÉBEN A szövegpéldák hiánya, a sokszor zavaró tintaváltás, a szétszórt hagyományozás és az elrejtett írnoki pálya mellett az életkorral összefüggő írásváltozások is gyakran akadályozzák az anonim írnoki kéz azonosítását (az 5. és 6. ábra Johann Birsmit ifjúkori és idős kori kezét mutatja). 5. ábra: Johann Birsmit elbingi írnok ifjúkori keze 1387-ben, Heckmann, Kwiatkowski 2013: 23 6. ábra: Johann Birsmit elbingi írnok idős kori keze 1405-ben, Heckmann, Kwiatkowski 2013: 24 Strai­psniai / Articles 19 DIETER HECKMANN Az íróiskolák által kialakított normák vagy az olvashatósággal szemben támasztott különleges követelmények (misekönyv), továbbá nem utolsósorban az új betűtípusok, például az Antiqua betűjegyeinek átvétele szintén megakadályozhatják vagy legalábbis megnehezíthetik az egyértelmű hozzárendelést. FORRÁSOK ÉS IRODALOM Armgart Martin 1995: Die Handfesten des preußischen Oberlandes bis 1410 und ihre Aussteller, Köln, Weimar, Wien: Böhlau, 253–259. Conrad Klaus 1963: A marsallhivatal kézjegyzék-gyűjteményének kialakulása. – Preußenland 1, 19–25. Generalprokuratoren – Die Berichte der Generalprokuratoren des Deutschen Ordens an der Kurie, 2. köt., szerk. H. Koeppen, Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht, 1960, 29–34. GStA PK – Geheimes Staatsarchiv Preußischer Kulturbesitz, XX. Hauptabteilung [HA], Pergamenturkunden, Schieblade [Schiebl.] 1, Nr. 1a; Schiebl. 62, Nr. 9; Schiebl. L, Nr. 28; Ordensfoliant [OF] 83, 2. Heckmann Dieter 2009: A közjegyző a poroszországi Német Lovagrendi Területen a jogátvétel és a kancelláriai gyakorlat tükrében. – Preußenland 47, 37–56. Heckmann Dieter 2011: Közigazgatási egyszerűsítés Poroszországban: a Német Lovagrend és a közjegyzők a 14. és 15. században. – Streifzug durch Brandenburg-Preußen. Archivische Beiträge zur kulturellen Bildungsarbeit im Wissenschaftsjahr 2011, Berlin: Selbstverlag GStA PK, 57–67. Heckmann Dieter 2013: Erjesztő az igazgatásban. A közjegyzőség a poroszországi Német Lovagrendi Területen. – Archivallische Zeitschrift 93, 207–220. Heckmann Dieter 2016: A kancelláriaügy újjászervezésének aspektusai a poroszországi rendi területen a második thorni béke után. – Zapiski Historyczne 81(4), 101–116. Heckmann Dieter 2020: A „kulmi kiváltságkönyv” (1431–1456). Leírás a feltárás céljából. – Schriftlichkeit im Preußenland, szerk. M.-L. Heckmann, J. Sarnowsky, Osnabrück: fibre Verlag, 187–209. Heckmann Dieter, Kwiatkowski Krzysztof 2013: Elbinger Kriegsbuch (1383–1409). Rechnungen für städtische Aufgebote, szerk. D. Heckmann K. Kwiatkowski közreműködésével, Köln, Weimar, Wien: H. Böhlau. Karp Hans-Jürgen 1996: Neidenburg, Stephan von (kb. 1412–1495). – Die Bischöfe des Heiligen Römischen Reiches 1448 bis 1648. Ein biographisches Lexikon, szerk. E. Gatz C. Brodkorb közreműködésével, Berlin: Duncker & Humblot, 498–499. 20 Acta Linguistica Lithuanica XC Identifizierung anonymer Schriften aus dem Deutschordensland Preußen mit Hilfe von Notarsunterschriften Santberg Andreas, Heckmann Dieter 2007: Die „Chronik vom Bund und Vereinigung wider Gewalt und Unrecht“ des Hochmeisterkaplans Andreas Santberg zur Vorgeschichte des Dreizehnjährigen Krieges in Preußen (1450–1454), szerk. D. Heckmann M.-L. Heckmann közreműködésével, Marburg: N. G. Elwert. Schuler Peter-Johannes 1976: Geschichte des südwestdeutschen Notariats. Von seinen Anfängen bis zur Reichsnotariatsordnung von 1512: doktori értekezés, Bühl: Verlag Konkordia. Weileder Magdalena 2019: Spätmittelalterliche Notarsurkunden. Prokuratorien, beglaubigte Abschriften und Delegatenurkunden aus bayerischen und österreichischen Beständen, Wien, Köln, Weimar: H. Böhlau. A Vokietių ordino Poroszországban anonim iratainak azonosítása közjegyzői aláírások alapján. Grasilda Blažienė professzor doktornőnek ajánlva. 2024. augusztus 15-én ünnepli 75. jubileumát ÖSSZEFOGLALÁS Az 1383–1409-es Elbingi háborús könyvvel dolgozva többek között sikerült azonosítani a korábbi szöveg szerzőjét, Bartholomeus Stume elbingi városi írnokot. A következtetéshez két fontos körülmény segített: 1) Bartholomeus írnoki kezével írt dokumentumokat először 1408-ban azonosították segédírnoki, 1409-ben pedig fő- és egyedüli írnoki minőségben; 2) egy 1403-as dokumentumban Bartholomeus közjegyzőként írta alá magát. Az adatok jellegéből következően az ilyen azonosítás a Német Lovagrend poroszországi uralmának időszakából származó dokumentumokban nem ritkaság. Ez nemcsak a városi kancelláriák hagyatékára vonatkozik. Még több anonim irat azonosítása vált lehetővé éppen a porosz uralkodók és hivatalnokok – a nagymester, a püspök és a püspöki kúria –, valamint szolgáik, például a komturok és a vogtok kancelláriáiban működő közjegyzők révén. Kiemelkedően sikeres példának tekinthető az egykori Német Lovagrend római kúriai procurátorának, wormditti Peternek, valamint Stefan Mathias von Neidenburgnak, aki 1481–1495 között Kulm püspöke volt, a hozzájárulása. Mindkét közjegyző hiteles aláírása fennmaradt az általuk készített közjegyzői okiratokon. Ezek az aláírások elegendő összehasonlítható adatot tartalmaznak ahhoz, hogy bizonyos anonim iratokat – különösen a kancelláriai dokumentumokban és levelezésben találhatókat – megbízhatóan konkrét szerzőhöz lehessen rendelni. A Peter von Wormditt által készített marsalli hivatali könyv azonosításának munkálatai már befejeződtek, Stefan von Neidenburg esetében pedig erre sor kerül majd. Straipsniai / Articles 21 DIETER HECKMANN A közjegyzői aláírások alapján történő anonim írásazonosítást bizonyos, mindenekelőtt a kancelláriai levéltárakból és a fennmaradt, nagy számú beérkezett hiteles iratból következő regisztrációs körülmények határozzák meg. Az azonosítást többek között a megfelelő szövegpéldák hiánya nehezíti. Az eltérő korszakok szövegeiben megfigyelhető az íráskép változása vagy új betűtípusok, például az Antiqua írásjegyeinek alkalmazása. Beérkezett 2024. április 29-én. DIETER HECKMANN Tudományos levéltáros nyugalmazott, a GStA PK munkatársa, Berlin Rosenstr. 53, D-14542 Werder [email protected] 22 Acta Linguistica Lithuanica XC