Identifizierung anonymer Schriften aus dem Deutschordensland Preußen mit Hilfe von Notarsunterschriften

Straipsniai / Articles 11 DIETER HECKMANN Történész-levéltáros, ny. áll. Korábban: Porosz Kulturális Örökség Titkos Állami Levéltára. DOI: doi.org/10.35321/all90-01 IDENTIFIZIERUNG ANONYMER ÍRÁSOK A NÉMET LOVAGRENDBELI POROSZORSZÁGBÓL KÖZJEGYZŐI ALÁÍRÁSOK SEGÍTSÉGÉVEL1. Prof. Dr. Grasilda Blažienė 75. születésnapjára, 15-én 2024. augusztus A poroszországi Német Lovagrend anonim iratainak azonosítása a közjegyzők aláírásai alapján2. Prof. dr. részére Grasilda Blažienėnek, aki 2024. augusztus 15-én ünnepli 75. jubileumát ANNOTÁCIÓ A tanulmány egy olyan módszert mutat be, amelynek segítségével az anonim késő középkori használati szövegek az ugyanazon regisztrációs összefüggésben fennmaradt közjegyzői aláírások révén azonosíthatók. KULCSSZAVAK: Német Lovagrend, közjegyzők, anonim írások, közjegyzői okiratok, közjegyzői aláírások, a Német Lovagrend története, Poroszország középkori és kora újkori története, Livónia, Lotaringia és Szilézia. 1 A szerző előadásának csekély mértékben módosított változata, amelyet a Szentpétervári gyűjteményekben található nyugat-európai kéziratokról és oklevelekről az ókortól a kora újkorig tartó időszakban rendezett konferencia alkalmával (2019.9.19–21.) Szentpéterváron tartott. 2 Ez a tanulmány a késő antikvitás és a kora újkor nyugat-európai kéziratainak és történelmi dokumentumainak szentelt konferencián elhangzott előadás tömörített szerkesztett változata. A konferenciát Szentpéterváron tartották 2019. szeptember 19–21-én. DIETER HECKMANN 12 Acta Linguistica Lithuanica XC ANNOTÁCIÓ Ez a tanulmány egy módszert mutat be a névtelen késő középkori hasznossági szövegek azonosítására, amelyet ugyanazon regiszterben fennmaradt közjegyzői aláírások tesznek lehetővé. KULCSSZAVAK: Német Lovagrend, közhiteles közjegyzők, névtelen írások, közjegyzői okiratok, közjegyzői aláírások, a Német Lovagrend története, Poroszország, Livónia, Lotaringia és Szilézia középkori és kora újkori története. Az 1383-tól 1409-ig terjedő elbingi háborús könyv feldolgozása során, amely 2013-ban jelent meg, többek között sikerült azonosítani a fiatalabb dem Elbinger Stadtschreiber Bartholomeus Stume zuzuweisen3. írnokkezetet, Abb. 1: GStA PK, XX. HA, Pergamenturkunden, Schiebl. 62, Nr. 9; © GStA PK Ehhez legalább két alapvető előfeltétel állt fenn: 1. Bartholomeus írnokkeze 1408-ban először mellékkezként, 1409-ben pedig egyedüli kézként mutatható ki. 2. Egy 1403. dec. 10-én kelt oklevélben (1. ábra) Bartholomeus saját kezű aláírása segítségével nyilvános jegyzőként azonosítja magát4. Ez az eredmény további kérdések előtt nyit teret, amelyek egy részét az alábbiakban kellene felvetni. Bartholomeus Stume vajon egyedülálló példája-e a késő középkori porosz városban befutott írnoki pályának? 3 Heckmann, Kwiatkowski 2013: 28–30. 4 Uo. : 29. Tanulmányok / Articles 13 Identifizierung anonymer Schriften aus dem Deutschordensland Preußen mit Hilfe von Notarsunterschriften Találhatók-e hasonló pályák a Német Lovagrend poroszországi területén működő más iratképzők írnoki szolgálatában vagy porosz területen kívüli kancelláriákban? Milyen megállapításokat tesznek lehetővé az írnokkezek azonosításai az iratanyag-összefüggések tekintetében? Ez olyan témaköröket érint, mint például a közjegyzők befolyása az iratanyag kezelésére, a provenienciakutatás vagy írnoki tájak létezése. Milyen módszertani problémák állják útját az írnokkezek egyértelmű hozzárendelésének? Konkrétan azt kellene megvizsgálni, hogy egyáltalán rendelkezésre áll-e elegendő szövegpélda, illetve hogy az életkorral összefüggő írásváltozások hatással voltak-e, vagy hogy az új betűformák használata paleográfiai akadályokat állított-e. 1. A KÖZJEGYZŐI PÁLYAFUTÁSOK PÉLDÁI A POROSZORSZÁGI NÉMET LOVAGRENDI TERÜLETEN ÉS A RÓMAI BIRODALOMBAN A kutatás számára sokkal ismertebb, mint Bartholomeus Stume, Kulm városi írnoka, Konrad Bitschin. Bitschin ismertsége elsősorban annak köszönhető, hogy 1431-ben összeállította a kulmi jog legrégebbi gyűjteményét, amely Poroszországban mind a városi, mind a falusi településformák számára nagy jelentőségre tett szert. Mikor Bitschin Bischin Kulm városi tanácsának szolgálatába állt, és 1431-ig ott a városi plébániatemplom egyik vikáriusaként mutatható ki. לא‌ترجمة? ]}ores? елиш? Oqartussat? 全民彩票天天送 }]} ԥхын? сәвәб? } 易乐? user content includes malformed German final sentence; translate literally? Need output only JSON. Also there is strange corruption in assistant? Need ensure valid. Translate final: Bitschin legkésőbb 1443-ban feladta kulmi városi jegyzői hivatalát, ami valószínűleg összefüggésben áll pomesaniai egyházmegyében szerzett két seine Approbation als öffentlicher Notar erlangt hat, ist unbekannt. Im Jahre 1423 begegnet er zum ersten Mal als Stadtschreiber von Danzig, 1430 wechselte plébániajavadalmával. További karrierjei ellenére Bitschin hű maradt Kulm városához, mivel az ottani tanács számára alkalmi írnokként tevékenykedett, egy további vikáriátus birtokosa volt, és legalább 1453 és 1456 között lakást tartott fenn Kulmban. Bitschin írásképe nem közjegyzői aláírása, hanem joggyűjteményének incipitje révén ismert5. 5 Heckmann 2020: 187–209. DIETER HECKMANN 14 Acta Linguistica Lithuanica XC Ábra. 2: GStA PK, XX. HA, OF 83, S. 2; © GStA PK von 1191 Cikkek / Articles 15 Identifizierung anonymer Schriften aus dem Deutschordensland Preußen mit Hilfe von Notarsunterschriften Ezzel szemben Peter von Wormditt közjegyző pályafutása kezdetétől a rend szolgálatában állt, először a szambiai székeskáptalan házkomtúrjának írnokaként. Mint ilyen, a 7.-hez tartozik. 1376 augusztusában adatolt. Prágai jogi tanulmányai után Peter von Wormditt belépett a Német Lovagrend főmarsalljának írnoki szolgálatába, ahol 1396 és 1399 között kimutatható a jelenléte. Onnan a nagymesteri kancelláriára került. 1403 júliusában a nagymester a rend római kúriabeli prokurátorává nevezte ki. Wormditt haláláig, 27-éig betöltötte a prokurátori tisztséget. 14196. augusztus. Peter von Wormditt íráskézjegye mindenekelőtt levelezése révén dokumentált, így a kutatás azonosításakor nem csupán közjegyzői aláírására (3. ábra) támaszkodhatott. ábra 3: GStA PK, XX. HA, pergamenoklevelek, Schiebl. L, 28. sz.; © GStA PK Stefan Mathias von Neidenburggal egy további prominens példa áll rendelkezésre. Támogatója, a nagymesteri kancellár Andreas Santberg7 akárcsak ő, Stefan is a bécsi egyetemen tanult. Legkésőbb 1441-től Stefan Pomesania püspökének írnoki szolgálatában állt. Ebből az időből származik aláírásának legkorábbi bizonyítéka is, amely nyilvános jegyzőként egy III. Kelemen pápa oklevelének általa készített transsumptumában található. Febr. 6 ismert (4. ábra). 6 főügyész 1960: 29–34; Armgart 1995: 253–259. 7 Santberg, Heckmann 2007. DIETER HECKMANN 16 Acta Linguistica Lithuanica XC Ábra 4: GStA PK, XX. HA, Pergamenturkunden, Schiebl. 1, Nr. 1a; © GStA PK Cikkek / Articles 17 Identifizierung anonymer Schriften aus dem Deutschordensland Preußen mit Hilfe von Notarsunterschriften A pomesaniai püspök kancelláriájából Stefan Mathias von Neidenburg 1448-ban a marienburgi nagymester kancelláriájába került. Stefant először egy ermlandi kanonoki stallummal, majd az elbingi óvárosi Szent Miklós-plébánia vezetésével, 1462-től pedig ismét egy ermlandi káptalani stallummal látták el, amelyet Ludwig von Erlichshausen nagymester halála után, 1467-ben, a Lengyelországgal ismét kirobbant háborús összecsapások következtében politikai okokból elvesztett. A Lengyelország és a Rend közötti megegyezést követően, amelyet a konfliktusban álló felek híveinek politikai amnesztiája kísért, Stefan 1479-ben visszakapta kanonoki stallumát. A lengyel király kezdeményezésére a kulmsee-i káptalan ugyanabban az évben kulmi püspökké postulálta. Stefan von Neidenburg 1481-től, felszentelésének évétől, haláláig, 1495⁸ évében viselte a kulmi püspöki hivatalt. A Német Lovagrend poroszországi állama által átvett nyilvános közjegyzőségként működő Római Birodalom számára9 Peter-Johannes Schuler hasonló jellegű karriereket mutatott ki egy nyilvános közjegyző esetében. Ott is gyakran akkor fejezte be egy nyilvános közjegyző szabadfoglalkozású tevékenységét, amikor jól jövedelmező egyházi javadalmat vagy jövedelmező hivatalt kapott, például városi jegyzőként, egyetemi professzorként, ügyvédként vagy szindikusként10. Ez a megállapítás elegendő kiindulópontot kínál ahhoz, hogy az anonim iratokat hasonló módon összevessük a birodalmi területek és birodalmi városok regisztratúráiban vagy gyűjteményeiben fennmaradt közjegyzői aláírásokkal. 2. AZ ÍRÁSBELI FORRÁSOK ÖSSZEFÜGGÉSEI Der hochmeisterliche Kanzler Andreas Santberg oder Johann Birsmit, der Bartholomeus Stume elődei az elbingi városi jegyzői hivatalban – amennyire ismert – nem rendelkeztek nyilvános közjegyzői kinevezéssel. Noha számos olyan példát jelentenek, amelyekben anonim iratok azonosítása közjegyzői aláírás nélkül is sikerült, a fejedelmi vagy városi írásbeli szolgálatban álló nyilvános közjegyzők különös figyelmet érdemelhetnek. Ez feltehetően azzal a körülménnyel függ össze, hogy soraikból indult ki a poroszországi újjászervezésére irányuló kezdeményezés 8 Karp 1996: 498–499. 9 Heckmann 2009: 40–41. 10 Schuler 1976: 138. DIETER HECKMANN 18 Acta Linguistica Lithuanica XC A levéltári ir iratkezelési igazgatás megjelent. Ebből elsősorban mind a fejedelmi, mind a városi kancelláriák lajstromozási ügye profitált, amivel együtt járt a lajstrom és a hozzá kapcsolódó levéltár közhitelének megerősödése11. Az ezzel összefüggő kiemelkedő tevékenységek egyike a marsallhivatal kézjegyes okiratainak vagy adományleveleinek nyilvántartásba vétele, amelyet az akkori írnok a legfőbb marsallnál, Wormditti Péternél kezdeményezett12. Stefan von Neidenburg csaknem 20 éves tartózkodása a nagymesteri kancelláriában, illetve Stume 1408-tól 141713-ig az elbingi városi tanács szolgálatában végzett tevékenysége bizonyára kivételes esetnek számít; saját kezű írásos emlékeik felkutatása a különböző levéltárakban vagy levéltári töredékekben fennmaradt anyagban lenne elvégezhető. A gyakori szolgálatadó-váltás, és nem utolsósorban a Überlieferung merklich erleichtert. Die meisten anderen Schreiber wechselten dagegen häufig ihre Dienstherren, sodass ihre eigenhändigen Schriftbeispiele személyes kapcsolati összefonódások azonban a szabványosítási törekvéseket is előmozdították, például az iratkezelés racionalizálását szolgáló hivatali könyvek létrejöttét, illetve az egységes kancelláriai nyelvvel vagy egységes kancelláriai szokásokkal rendelkező kancelláriai táj kialakulását14. E megfigyelések kihívásként értékelhetők mind további írnokéletrajzok elkészítése, mind pedig különösen a nagy könyvtárak kéziratgyűjteményeiben őrzött irattári töredékek vagy egyedi darabok provenienciakutatása számára. Ezenkívül ösztönzik a közjegyzői jeljegyek és közjegyzői aláírások katalogizálását is, amelyek a közhiteles közjegyzők két egymással kölcsönhatásban álló hitelesítési jellemzői – közjegyzői aláírásként15 összefoglalva  –16. 11 Heckmann 2011: 57–67; 2013: 207–220. 12 Conrad 1963: 22–25. 13 Karp 1996: 498; Heckmann, Kwiatkowski 2013: 30. 14 Heckmann 2016: 106–107, 110. 15 Weileder 2019: 82. 16 Heckmann 2009: 52–53. Tanulmányok / Articles 19 Identifizierung anonymer Schriften aus dem Deutschordensland Preußen mit Hilfe von Notarsunterschriften 3. PROBLÉMÁK AZ ÍRNOKI KEZEK HOZZÁRENDELÉSÉBEN ÍRNOKI KEZEK A szövegpéldák hiánya, a gyakran zavaró tintaváltás, a szétszórt hagyományozás és a rejtett írnoki pálya mellett az anonim írnoki kéz azonosítását gyakran az életkorral összefüggő írásváltozások is nehezítik (az 5. és 6. ábra Johann Birsmit fiatalkori és öregkori kezével). Ábra 5: Az elbingi írnok, Johann Birsmit 1387 körüli fiatalkori keze, Heckmann, Kwiatkowski 2013: 23 Heckmann, Kwiatkowski 2013: 24 Abb. 6: Altershand des Elbinger Schreibers Johann Birsmit zu 1405,