Jaunųjų rytų aukštaičių – anykštėnų, kupiškėnų ir uteniškių – tarminės kalbos vaizdiniai: ribos ir objektyvusis tarmiškumas

LAURA BRAZAITIENĖ A Litván Nyelv Intézete ORCID-azonosító: orcid.org/0000-0003-1930-1762 Kutatási irányok: a balti nyelvek areális kutatása, dialektológia, geolingvisztika, perceptuális dialektológia. DOI: doi.org/10.35321/all91-08 A FIATAL KELETI AUKŠTAITIAIAK – ANYKŠTĖNAIAK, KUPIŠKĖNAIAK ÉS UTENIŠKIAIAK – NYELVJÁRÁSI NYELVÉNEK KÉPEI: HATÁROK ÉS OBJEKTÍV NYELVJÁRÁSI JELLEG Az anykščiaii, kupiškisi és utenai fiatal keleti aukštaitiai nyelvjárási képei: határok és objektív nyelvjárási jelleg ANNOTÁCIÓ A tanulmány a fiatal keleti aukštaitiaiak – anykštėnaiaik, kupiškėnaiaik és uteniškiaik – nyelvjárási nyelvi képeinek vizsgálatát mutatja be. A vizsgálat anyagát a perceptuális dialektológia módszertani elvei alapján kidolgozott kérdőívvel gyűjtött, gimnazisták attitűdjeire vonatkozó adatok képezik. Az adatok elemzése azt mutatja, hogy a fiatal uteniškiaiak (az utenai és rokiškisi vizsgálati személyek) tekintik magukat a nyelvjárási kód legaktívabb használóinak. Az anykštėniaiak (az anykščiai diákok) vallják magukat nyelvjárási beszélőknek. A kupiškėniaiak (a kupiškisi gimnazisták) hajlanak arra, hogy elhatárolódjanak ettől a kifejezésmódtól. A vizsgálati személyek hasonló attitűdjeit a rajzolt (mentális) nyelvjárási térképek is feltárják. A fiatal keleti aukštaitiaiak a nyelvjárásban beszélő személyt elsősorban hangzásbeli sajátosságai alapján ismerik fel. A vizsgálati személyek objektív nyelvjárási jellegzetességeinek rendszere nemcsak az elemzett alnyelvjárások kevésbé feltűnő, hanem jellegzetes és megkülönböztető jegyeit is magában foglalja. A fiatal nyelvhasználók és értékelők attitűdjeiből kirajzolódó, helyekre és jegyekre vonatkozó nyelvjárási nyelvi képek lehetővé teszik, hogy a vizsgálati személyeket a nyelvi közösség tagjaiként ne csak keleti aukštaitiaiakként, hanem anykštėnaiaik, kupiškėnaiaik és uteniškiaik alkategóriáiként is azonosítsuk. KULCSSZAVAK: perceptuális dialektológia, mentális térkép, hagyományos nyelvjárás, határ, objektív nyelvjárási jelleg. 198 Acta Linguistica Lithuanica XCI Jaunųjų rytų aukštaičių – anykštėnų, kupiškėnų ir uteniškių – tarminės kalbos vaizdiniai: ribos ir objektyvusis tarmiškumas ANNOTÁCIÓ A tanulmány a fiatal keleti Aukštaitians, vagyis az anykščiai, kupiškisi és utenai beszélők nyelvjárási nyelvi képzeteit vizsgálja. A kutatás anyagát az iskolások attitűdjeire vonatkozó adatok képezik, amelyek a perceptuális dialektológia módszertani elvei alapján összeállított kérdőív kérdéseire adott válaszokból származnak. Az adatok elemzése azt mutatja, hogy az utenai fiatal keleti Aukštaitians (az utenai és rokiškisi vizsgálati személyek) tekintik magukat a nyelvjárási kód legaktívabb használóinak. Az anykščiai keleti Aukštaitians (az anykščiai iskolások) szintén elismerik, hogy nyelvjárásban beszélnek. A kupiškisi keleti Aukštaitians (a kupiškisi iskolások) hajlanak arra, hogy elhatárolódjanak ettől a kódtól. A nyelvjárások rajzolt (mentális) térképei a vizsgálati személyek hasonló attitűdjeit tárják fel. A fiatal keleti Aukštaitians a nyelvjárásban beszélő személyt elsősorban a hangzásbeli sajátosságok alapján ismerik fel. A vizsgált beszélők objektív nyelvjárásiassági jegyeinek rendszere az elemzett nyelvjárások nemcsak homályos, hanem jellegzetes és megkülönböztető vonásait is magában foglalja. A fiatal nyelvhasználók és értékelők attitűdjeiből kirajzolódó nyelvjárásiasság-képzetek (helyek és jegyek) lehetővé teszik, hogy a vizsgált nyelvi közösségi tagokat ne csak keleti Aukštaitiansként, hanem anykščiai, kupiškisi és utenai keleti Aukštaitiansként is azonosítsuk. KULCSSZAVAK: Perceptuális dialektológia, mentális térkép, hagyományos nyelvjárás, határ, objektív nyelvjárásiasság. BEVEZETÉS Az utóbbi években nem egy publikáció foglalkozott a perceptuális dialektológia diskurzusával (Aliūkaitė, Mikulėnienė 2016a: 89–120; 2016b: 17–33; 2019: 1–22; Geržotaitė 2016: 321–339; 2019: 175–198; Geržotaitė, Čepaitienė 2016: 84–100; Kardelytė-Grinevičienė 2018: 1–12; Aliūkaitė 2019: 1–22; 2020a: 85–100; 2020b: 1–22; 2021: 262–292; Brazaitienė 2020: 267–291; Mikulėnienė ir kt. 2023 ir kt.). A számos tanulmány mellett két tudományos monográfia is megjelent. Az elsőben a fiatal nyelvi közösségi tagok geolingvisztikai kompetenciájának vizsgálati eredményei kaptak helyet, amelyek a nyelvi szülőföld, a nyelvjárási és a köznyelv1 2 ¹ A nyelvi közösség egyszerű tagjainak geolingvisztikai kompetenciája a nyelvi változatosság felismerésére, valamint annak bizonyos földrajzi, társadalmi és kulturális térségekhez való kapcsolására irányuló ismeretekként és képességekként határozható meg (Diercks 2002: 52–53; Aliūkaitė, Mikulėnienė 2016a: 92). ² A nyelvi szülőföld (angolul linguistic homeland) az egyén nyelvi környezetét jelenti, és e környezet nyelvi különbségeivel, valamint térbeli távolságaival áll kapcsolatban (Diercks 2002: 51; Aliūkaitė, Mikulėnienė 2016a: 92). Straipsniai / Articles 199 LAURA BRAZAITIENĖ a kód lokalizációjának és egyéb kérdéseinek vizsgálatát (Aliūkaitė et al. 2017). A másodikban a fiatalok geolingvisztikai kompetenciájának feltárása céljából az új dialektális képződmények jegyeinek és nyelvi értéküknek a téves köznyelvi változat (kvázisztenderd) képzetével való összefüggéseit elemezték (Aliūkaitė et al. 2020). A kapott eredmények megerősítik azoknak a beállítódásoknak a fontosságát a nyelvi változatok életképessége és folytonossága szempontjából, amelyek az egyszerű nyelvhasználó nézőpontjából tárják fel az objektív dialektalitást⁴. Újdonság és aktualitás. A dialektális életképesség szempontjából erős utenai, valamint az általuk befolyásolt anykštėnai és kupiškėnai nyelvjárási alváltozatok képviselőinek percepcióit csaknem egyáltalán nem vizsgálták. A kupiškėnai alváltozat életképességének értékelésére irányuló talán egyetlen kutatásban a fiatal kupiškėnaiak és utenaiak beállítódásainak csupán egy részét elemezték (Geržotaitė 2019: 175–198). Az a gazdag anyag, amely segítene feltárni a mindhárom alváltozat képviselőinek önképében megszilárdult nyelvjárási határok és a helyi nyelvváltozat nyelvi jellemzői közötti összefüggéseket, valamint lehetővé tenné ezen alváltozatok prognosztikai értékelését, még nem került elemzésre. Így e tanulmány célja – a korábbi kutatásokban leírt percepciós dialektológiai kutatási modellre támaszkodva – a keleti aukštaitis nyelvjárási kupiškėnai, anykštėnai és utenai alváltozatokat képviselő gimnáziumi tanulók nyelvjárási nyelvi képzeteinek (határainak és jegyeinek) elemzése, valamint e három alváltozat életképességének értékelése. A tanulmány tárgya az Anykščiai, Kupiškis, Rokiškis és Utena tanulóinak dialektalitásról alkotott képzetei. A vizsgálatban négy gimnázium 15–18 éves tanulói vesznek részt (a válaszadókra vonatkozó információkat lásd a táblázatban). TÁBLÁZAT. Az anykščiai, kupiškisi, rokiškisi és utenai vizsgálati fiatalok jellemzése ³ Kvázisztenderdnek nevezzük a nyelvi (nyelvjárási) változatról alkotott téves képzetet, például a nyelvjárási változat nem nyelvjárásiként, és fordítva, a nem nyelvjárási változat nyelvjárásiként ismerhető fel (lásd Long 1996: 118–135; Aliūkaitė 2009a: 168; 2016: 67–68; Mikulėnienė 2016: 340–346); ⁴ Kétféle dialektalitást különböztetünk meg: az objektívat, vagyis a jegyeken alapulót, és a szubjektívat, vagyis az értékhez (a jegyhez, a nyelvi változathoz vagy e változat használójához) kapcsolódót (Aliūkaitė 2019: 67–69). 200 Acta Linguistica Lithuanica XCI Jaunųjų rytų aukštaičių – anykštėnų, kupiškėnų ir uteniškių – tarminės kalbos vaizdiniai: ribos ir objektyvusis tarmiškumas A gimnazisták egyetlen korcsoportba sorolhatók, ha a besorolás kritériumaként nem biológiai életkorukat, hanem nyelvi, kulturális és társadalmi tapasztalatukat választjuk (Eckert 1997: 151–167; Aliūkaitė 2007: 145). A kutatás során a diákokat a korábbi munkák egyikében bemutatott, „A nyelvjárási beszéd és a köznyelv értékelése” című anonim, tudatos attitűdöket vizsgáló kérdőív alapján kérdeztük meg. A kérdőív a 2014–2016-ban végrehajtott „A köznyelv helye a litván nyelv mentális térképén” című projekt keretében készült (bővebben lásd Aliūkaitė, Mikulėnienė 2016a: 97–99). Bevezető része a vizsgálati személyek szociodemográfiai adatait (nem, életkor, származási és lakóhely) rögzíti, továbbá a nyelvjárás ismeretére és használatának aktivitására, valamint a nyelvi változatok elterjedtségére vonatkozó kérdéseket tartalmaz. A fő részt a nyelvjárási és a köznyelv lokalizációját vizsgáló rajzos térképfeladat, valamint az azt kiegészítő nyílt végű kérdések alkották, amelyekben a válaszadókat arra kértük, hogy nevezzék meg a nyelvjárásban, illetve köznyelven beszélő emberhez kapcsolódó asszociációikat, sorolják fel a nyelvjárásban beszélő emberre jellemző sajátosságokat stb. (lásd Aliūkaitė, Mikulėnienė 2016a: 97–99; Aliūkaitė és mtsai 2017: 51–59). A vizsgált anyagot 390 kérdőív alkotja. Ezek közül 119 kérdőívet a Kupiškis-i Laurynas Stuoka-Gucevičius Gimnázium diákjai töltöttek ki a 2014–2016-ban végrehajtott „A köznyelv helye a litván nyelv mentális térképén” című projekt keretében⁵. Ezeket az adatokat a szerzők a COVID-19 világjárvány litvániai kihirdetése előtt az Anykščiai Jono Biliūnas Gimnáziumban gyűjtött 131 kérdőívvel egészítették ki, a Rokiškis-i Juozas Tumas-Vaižgantas Gimnáziumban 72, az Utenai Adol­fas Šapoka Gimnáziumban pedig 68 kérdőív készült⁶. A Kupiškisben és Utenában összegyűjtött adatok egy részét, amelyekre ez a tanulmány támaszkodik, nevezetesen a rajzos térképeken ábrázolt prototipikus nyelvjárási nyelvterületeket, már közzétették (bővebben lásd Aliūkaitė és mtsai 2017: 78–102, 140, 185, 263; Geržotaitė 2019: 175–198). A fiatal keleti aukštaitisok tudatában kialakult, nyelvjárási nyelvről alkotott kép feltárása érdekében a következő feladatokat tűztük ki: 1) megvitatni a diákoknak a nyelvjárási kód ismeretére és használatának aktivitására vonatkozó kérdőívi kérdésekre adott válaszaiból származó adatokat; 2) elemezni mindhárom nyelvjárás képviselőinek térképes anyagát, amelyben arra kérték őket, hogy jelöljék meg, hol beszélnek nyelvjárásban; és 3) elemezni a gimnazisták válaszait a kérdőív azon nyílt kérdésére, amelyben arra kérték őket, hogy nevezzék meg azokat a nyelvi sajátosságokat, amelyek alapján felismerhető a nyelvjárásban beszélő ember. ⁵ A projektet a Litván Állami Nyelvi Bizottság finanszírozta (szerződésszám: K-5/2014). A projekt vezetője prof. dr. Daiva Aliūkaitė volt. Eredményeiről bővebben lásd Aliūkaitė és mtsai 2017. ⁶ A Kupiškis-i gimnáziumban kitöltött kérdőíveket a Vilniusi Egyetem Kaunasi Karának Nyelvi, Irodalmi és Fordítástudományi Intézete őrzi, az Anykščiai, Rokiškis-i és Utenai gimnáziumokban kitöltött kérdőívek pedig a Litván Nyelvi Intézet Geolingvisztikai Központjának Nyelvjárási Archívumában találhatók. Straipsniai / Articles 201 LAURA BRAZAITIENĖ A vizsgált nyelvjárások a XXI. század elején: az objektív nyelvjárásiság. A tanulmányban vizsgált nyelvjárások, amint már említettük, nyelvjárási életerejük tekintetében különböznek egymástól. Az egy évtizeddel ezelőtt és korábban végzett geolingvisztikai kutatások megállapították, hogy az anykštėnai nyelvjárásra jellemző a hangsúlyos, megnyúlt tőbeli magánhangzó a kiejtése o-ként, a-val árnyalva, például rō.tas ‘ratas’ („kerék”), amelyet egyre ritkábban rögzítenek (Aliūkaitė és mtsai 2014: 184). A kupiškėnai legfeltűnőbb nyelvjárási sajátosságát – a szó végén és kemény mássalhangzó előtt jelentkező magánhangzók e, ę különböző hosszúságú a-val való megfelelését, például dā.da. ‘dėdė’ („nagyapa”) – egyre inkább feladják (uo.: 188; Balčiūnienė és mtsai 2017: 54–55; 2019: 214). A keleti aukštaitisok uteniškių nyelvjárásának megkülönböztető sajátossága – a hangsúlytalan ē és ie megfelelése e., ritkábban o és uo – a.-nak, például te.vė.li.s ‘tėvelis’ („apuka”), pe.ne.li.s ‘pienelis’ („tejecske”), a.ba.li.s ‘obuolys’ („alma”) – szinte következetesen megőrződött minden nemzedék képviselőinek beszédében (Aliūkaitė és mtsai 2014: 176; Balčiūnienė és mtsai 2017: 54–55; 2019: 214). Megállapították, hogy nyelvi sajátosságaik alapján a kupiškėnai és anykštėnai nyelvjárás közeledik a szomszédos, továbbra is erősnek tartott panevėžiškiai és uteniškiai nyelvjárásokhoz. Az uteniškiai nyelvjárás alapján a kutatók egy kialakuló, nagyobb helyi nyelvi képződményt – a keleti keleti aukštaitisok regiolektusát (Utena vonzásközponttal) – rögzítenek, amely nemcsak a saját, hanem a környező anykštėnai és kupiškėnai területeket is magában foglalja (Aliūkaitė, Mikulėnienė 2014: 261; Geržotaitė, Mikulėnienė 2014. XII. térkép és kommentár; Mikulėnienė, Meiliūnaitė 2017: 169–195). Ezt a területet összekapcsolja, és az új képződmény stabilitását jelzi más, a nyelvhasználók által nyelvjárásiként nem azonosított sajátosságok használata is, például a hangsúlytalan o kiejtése a-ként (Aliūkaitė, Mikulėnienė 2014: 261; Geržotaitė 2019: 190–191). Így a keleti aukštaitisok anykštėnai (az Anykščiai-i gimnáziumban), kupiškėnai (Kupiškisben) és uteniškiai (Rokiškisben és Utenában) területein gyűjtött, a (nem)nyelvjárási nyelvterületekről és azok jellegzetes nyelvjárási sajátosságairól alkotott percepciókra vonatkozó adatok lehetővé teszik, hogy részletesebb képet alkossunk a helyi diákok tudatában kialakult, a vizsgált nyelvjárások területén használt változatról, és előre jelezzük annak jövőjét. 1. A NYELVJÁRÁSI KÓD HASZNÁLATÁNAK (IN)AKTIVITÁSA A FIATAL ANYKŠTĖNAI, KUPIŠKĖNAI ÉS UTENIŠKIAI BESZÉLŐK MEGÍTÉLÉSE SZERINT Az adatok elemzése azt mutatja, hogy mindhárom keleti aukštaitis nyelvjárást képviselő gimnazisták azt állították, hogy ismerik a nyelvjárást (nyelvjárásban beszélnek) (lásd a táblázatot). A legtöbben Utenában (73,53%), kevesebben Rokiškisben (47,22%) és Anykščiaiban (38,17%), a legkevesebben pedig Kupiškisben (23,53%) vallották magukat nyelvjárást ismerőnek. 202 Acta Linguistica Lithuanica XCI Jaunųjų rytų aukštaičių – anykštėnų, kupiškėnų ir uteniškių – tarminės kalbos vaizdiniai: ribos ir objektyvusis tarmiškumas Arra a kérdésre, hogy milyen nyelvjárást beszélnek, a fiatal keleti aukštaitisok – a kupiškėnokon kívül – többnyire az aukštaitis (Ut_M01, Rk_M18, Rk_M01, An_M02), az aukštaitiškai (Ut_M05, Rk_V18, An_M17), illetve az aukštaitišką (Rk_V10, An_M16) nyelvváltozatot jelölték meg⁷. Nem egy Kupiškisben tanuló diák pontosította válaszát; például azt írta, hogy beszéli a kupiškėnų (Kp_1(4)_M01, Kp_1(4)_M58), a kupiškėnų tarmę (Kp_1(4)_M17) nyelvjárást, kupiškėnišką nyelven (Kp_1(4)_M28), vagy kupiškėniškai (Kp_1(4)_M47). Hasonló válaszokat rögzítettek a Rõkiškisben megkérdezett gimnáziumi tanulók körében is. Azt állították, hogy például beszélik az aukštaičių šiaurės rytų (Rk_M10), a šiaurės rytų aukštaičių (Rk_V39) nyelvjárást, aukštaitiškai, rokiškėniškai (Rk_V18), a rokiškėnų aukštaičių (Rk_V41), a Rokiškio tarmę (Rk_M06), a rokiškietišką (Rk_M17), rokiškietiškai (Rk_V48), rakiškietiškai (Rk_V07, Rk_V08), valamint rokiškėniškai (Rk_V12). Utena és Anykščiai vizsgálati résztvevői ritkábban pontosították nyelvjárásukat; például a következő válaszokat adták: Utenos (Ut_V04, Ut_V05), illetve anykštietiškai, aukštaitiškai (An_M49). Hasonló attitűdök rajzolódtak ki nemcsak a nyelvjárás ismeretével, hanem használatával kapcsolatban is (lásd a táblázatot). Keleti aukštaitisként – az uteniškiai alnyelvjárás (Utena és Rokiškis) képviselőiként – tekintenek magukra azok, akik nyelvjárásban beszélnek. A nyelvjárási kifejezésmód az anykštėnai jelentős részére is jellemző. A nyelvjárási nyelvhasználat szempontjából a kupiškėnai tekinthetők a legpasszívabbnak. Így a nyelvjárási kódot nemcsak ismerik, hanem vélhetően kisebb-nagyobb mértékben használják is mindhárom keleti aukštaitis alnyelvjárási területen megkérdezett fiatalok. A rendelkezésre álló adatok alapján az uteniškiai alnyelvjárás tekinthető a legéletképesebbnek, a kupiškėnai pedig hanyatlónak. 2. A NYELVJÁRÁSI NYELV KÉPEI A FIATAL ANYKŠTĖNAI, KUPIŠKĖNAI ÉS UTENIŠKIAI ÁLTAL RAJZOLT TÉRKÉPEKEN A nyelvjárási kód ismeretének és használatának eredményeit kiegészítik a fiatal keleti aukštaitisok nyelvjárási térképeken tett jelölései⁸. Amint azt a Litvániában már elvégzett kutatások mutatják, a nyelvjárási nyelv képét mindenekelőtt a jelölések számát tekintve is legnagyobb csoportot alkotó prototipikus nyelvjárási területek térképei tárják fel. ⁷ A tanulmányban a települések következő rövidítéseit használjuk: Anykščiai – An, Kupiškis – Kp, Rõkiškis – Rk, Utena – Ut; az M és V betű a vizsgált személy nemét jelöli; a számok a kérdőívek sorszámát jelzik. ⁸ A perceptív dialektológiai kutatásokban a rajzolt (mentális) térkép feladata kétféle lehet: a vizsgálati személyek a térképeken csupán lokalizálják az általuk ismert dialektusokat, vagy a térképeken megjelölik a hallgatott nyelvjárási (illetve más változatú) szövegek – ingerek – areáljait (Aliūkaitė ir kt. 2020: 54). Straipsniai / Articles 203 LAURA BRAZAITIENĖ Az uteniškiek több mint egyharmada (az utenai és rokiškisi tanulók), amint azt a térképeken feltüntetett jelöléseik mutatják, elsősorban a leginkább nyelvjárásosnak a szomszédos keleti aukštaitis panevėžiškiek területén található Panevėžyst (39,29%) hajlik tekinteni (lásd az 1. ábrát).⁹ E fiatalok elismerik nyelvi szülőföldjük, Utena (30,71%) és Rokiškis (30%) nyelvjárásosságát, ám nyelvjárásosabbnak a korábbi kutatásokban kirajzolódott nyugat-aukštaitis és žemaitis nyelvjárási terület településeit jelölik meg: Marijampolė (37,86%), Plungė (36,43%), Mažeikiai (32,14%) és Telšiai (31,43%). 1. ÁBRA. A fiatal keleti aukštaitis uteniškiek prototipikus nyelvjárási nyelvi zónái A fiatal uteniškiek mindössze egynegyede kapcsolta össze a szomszédos Anykščiai városát a nyelvjárásossággal. A megkérdezettek térképi jelölései alapján Kupiškis alacsony nyelvjárási fokú zónaként rajzolódott ki. A helyi tanulók véleménye szerint mind Utenában, mind Rokiškisben használt nyelv szép, de helytelen (Rk_M01), Utenáról, Molėtairól, sőt Kėdainiairól pedig – szép (Rk_M13), és így tovább. Hozzáteendő, hogy szépnek és helyesnek nemcsak a szülőföldjük, hanem az Anykščiai és Kupiškis környéki szomszédos települések (Rk_M14), valamint Anykščiai, Kupiškis, Biržai és Panevėžys (Rk_M14) lakosainak nyelvét is tartják (lásd a 2. ábrát). ⁹ Egy korábbi kutatásban az egyetlen keleti aukštaitis uteniškiek nyelvjárási területhez tartozó, tehát kizárólag Utenában összegyűjtött, a tanulóknak a nyelvjárási térképeken végzett jelöléseiből származó adatok összegzése azt mutatta, hogy a vizsgálati személyek hajlamosak nyelvi szülőföldjüket a legprototipikusabb nyelvjárási nyelvi zónának tekinteni (Geržotaitė 2019: 185). 204 Acta Linguistica Lithuanica XCI Jaunųjų rytų aukštaičių – anykštėnų, kupiškėnų ir uteniškių – tarminės kalbos vaizdiniai: ribos ir objektyvusis tarmiškumas Rk_M01 Rk_M14 Straipsniai / Articles 205 LAURA BRAZAITIENĖ Ut_M11 Ut_M13 2. ÁBRA. Példák a fiatal keleti aukštaitis uteniškiek nyelvi szülőföldjének a többi prototipikus nyelvjárási nyelvi zóna között való megjelölésére szolgáló térképeken A fiatal keleti aukštaitis uteniškiek nyelvi szülőföldjüket vagy annak környékét a litván nyelvterület keleti részén nyelvjárási szempontból markánsabb területek egyikének értékelik, például: a legerősebben kiemelt nyelvjárás és sajátosság: Jurbarkas, Šiauliai, Panevėžys (Ut_M05); az ott használt nyelvjárást aukštaitis nyelvjárásként. Helytelen. Szép nevezik meg (Rk_M15), az azt használókat pedig aukštaitisokként – szép, vannak hibák (Rk_V09). 206 Acta Linguistica Lithuanica XCI Jaunųjų rytų aukštaičių – anykštėnų, kupiškėnų ir uteniškių – tarminės kalbos vaizdiniai: ribos ir objektyvusis tarmiškumas A fiatal anykštėnaiak (az anykščiai diákok) ugyanazokat a helyeket hajlamosak a nyelvjárással összekapcsolni, csak azok elit volta különbözik (lásd a 3. ábrát). Térképeiken a leginkább nyelvjárásosnak Marijampolė rajzolódott ki (53,44%), ezt követte Panevėžys (45,04%), Telšiai (45,04%) és Plungė (44,27%). 3. ÁBRA. A fiatal keleti aukštaitis anykštėnai leginkább prototipikus nyelvjárási nyelvterületei Akárcsak Utena esetében, Anykščiai esetében is a helyi gimnazisták véleménye szerint hasonló nyelvjárási fokkal jellemezhető a nyelvi szülőföld (a jelölések 38,93%-ot tesznek ki). A fiatal anykštėnaiak a nyelvjárási szempontból kevésbé jellegzetes helyek közé hajlanak sorolni Kupiškist. A kutatás résztvevői a szülőhelyükön és/vagy a szomszédos vidékeken, nevezetesen Panevėžysben, Kupiškisben, Rokiškisben és Utenában használt nyelvjárást Aukštaitiai taisyklinga (a térképen: An_M04, lásd a 4. ábrát, An_M06), illetve aukštaičių, graži, taisyklinga (An_M07, An_M11) nyelvként nevezik meg (lásd a 4. ábrát). Straipsniai / Articles 207 LAURA BRAZAITIENĖ An_M04 An_M49 4. ÁBRA. Példák a fiatal keleti aukštaitis anykštėnai nyelvi szülőföldjének más prototipikus nyelvjárási nyelvterületek közötti jelölésére szolgáló térképeken 208 Acta Linguistica Lithuanica XCI Jaunųjų rytų aukštaičių – anykštėnų, kupiškėnų ir uteniškių – tarminės kalbos vaizdiniai: ribos ir objektyvusis tarmiškumas Az anykščiai gimnazisták egyes térképein a nyelvi szülőföld nemcsak nyelvjárási nyelvterületként van megjelölve, hanem a terület és környékének nyelvét is értékelik, például: Anykščių r. – graži, netaisyklinga, Panevėžio r. – negraži, netaisyklinga (An_M72), [Biržų, Rokiškio, Kupiškio, Anykščių, Utenos] aukštaitiai nyelvjárása. Szép, szabályos nyelvjárás (An_V06). Más térképeken a nyelvi szülőföld nyelvjárási nyelvterületként van megjelölve, de csak a környék nyelvét kommentálják, például: Panevėžio (aukštaičių) tarmė yra netaisyklinga, Utenos (aukštaičių) tarmė yra netaisyklinga, bet graži (An_M59). Olyan térképek is vannak, amelyeken csak a nyelvi szülőföld környékének nyelvét jelölik és értékelik, például: Panevėžio r. tarmė nelabai graži ir nelabai taisyklinga (An_M69). Amint a példákból látható, a fiatal anykštėnaiak percepcióiban kedvezőbbnek tűnik az uteniškių területén használt nyelvi változat. Egyes kutatásban részt vevők szerint nemcsak Anykščiai, Utena, Panevėžys és Biržai környékén, hanem Kaunasban is szép aukštaitiai nyelvjárást beszélnek, amely ezért feltehetően szabályosabb és közelebb áll a köznyelvhez (An_M08). A kutató, vagyis az etic10 perspektívájából megjegyezhető, hogy az uteniškių nyelvjárás alapján kialakulóban van a keleti keleti aukštaitis regiolektusa, amely a szomszédos anykštėnaiak és kupiškėnaiak területeit is magában foglalja; ezt a kutatók a keleti aukštaitis nyelvterületén a köznyelvhez legközelebb álló új képződményként jelölik meg (Aliūkaitė, Mikulėnienė 2014: 261). Ennek a regiolektusi zónának, valamint a déli aukštaitis regiolektusa képviselőinek nyelvét a korábbi percepciókutatások adatai szerint a fiatal keleti aukštaitisak a köznyelvhez leginkább hasonlónak értékelik (Kardelytė-Grinevičienė 2018: 5–6). A fiatal kupiškėnaiak (a kupiškisi diákok), amint azt egy korábbi kutatás eredményei mutatják, a nyelvjárási nyelv kézzel rajzolt térképein először a nyugati aukštaitis Marijampolėt emelték ki, majd a žemaičiai Telšiait, Plungėt és más területeket (Aliūkaitė ir kt. 2017: 140; Geržotaitė 2019: 188) (lásd az 5. ábrát). 10 Bővebben az emic és az etic, vagyis a szubjektív és objektív perspektívák különbségéről (lásd Cramer 2018: 62–79; Aliūkaitė 2020a: 85–100; 2020b: 1–22; 2021: 262–293; Aliūkaitė, Mikulėnienė 2019: 1–22; Aliūkaitė ir kt. 2020: 27–29, 49–58). Straipsniai / Articles 209 LAURA BRAZAITIENĖ 5. ÁBRA. A fiatal keleti aukštaitiai kupiskiai legtipikusabb nyelvjárási nyelvi zónái A keleti aukštaitiai területén Panevėžys és Biržai magasabb értékeket mutatott (a jelölések e város valamennyi válaszadói kérdőívének több mint egynegyedét teszik ki), Anykščiai, Utena és Rokiškis értékei azonban nagyon alacsonyak voltak. Megállapítottuk, hogy a nyelvi szülőföldet gyakrabban nem sorolták, mint sorolták a legtipikusabb nyelvjárási nyelvi zónák közé (Aliūkaitė ir kt. 2017: 140; Geržotaitė 2019: 188) (lásd az 5. ábrát). Azokban az esetekben, amikor Kupiškist nyelvjárási nyelvi zónaként jelölték meg, az ott használt nyelvi kifejezésmód értékelései gyakrabban voltak pozitívak, például a kupiskiaiaké a legszebb (Kup_1(4)_M01), a kupiskiaiaké (szép) (Kup_1(4)_M20), szép (Kup_1(4)_M31), Kupiškisben az egyik legszebb (žemėl. Kup_1(4)_M70 lásd a 6. ábrát), a kupiskiaiaké, nagyon szép (Kup_1(4)_V20) (lásd a 6. ábrát). 210 Acta Linguistica Lithuanica XCI Jaunųjų rytų aukštaičių – anykštėnų, kupiškėnų ir uteniškių – tarminės kalbos vaizdiniai: ribos ir objektyvusis tarmiškumas Kup_1(4)_M70 Kup_1(4)_M73 6. ÁBRA. Példák a fiatal keleti aukštaitiai kupiskiai nyelvi szülőföldjének más prototipikus nyelvjárási nyelvi zónák közötti jelölésére szolgáló térképekre Ahogyan az utenaiak, úgy a kupiskiaiak is a keleti aukštaitiai területén nyelvjárási szempontból leginkább eltérőként Biržai és Panevėžys zónáit jelölték meg (Kup_1(4)_M35). Egyes térképeken (pl. Kp_1(4)_M17, Kp_1(4)_M23, Kp_1(4)_V02) a kupiskiai nyelvjárásnak a panevėžysiek nyelvjárásának területeire való áthelyezése, valamint a nyelvjárási kód használatának alacsony aktivitása láthatóan lehetővé teszi annak megállapítását, hogy a fiatal kupiskiaiak következetesen elhatárolódnak saját nyelvjárásuk kifejezésmódjától. Straipsniai / Articles 211 LAURA BRAZAITIENĖ Így a rajzolt nyelvjárási nyelvi térképek és kommentárjaik rávilágítottak mindhárom nyelvjárást képviselő fiatal nyelvhasználó helyi (nem)nyelvjárásiassághoz való viszonyára. A vizsgált személyek nemcsak a žemaičiai és a nyugati aukštaitiai településeit jelölve meg (ezeket a korábbi percepciós vizsgálatok nyelvjárási szempontból a legerősebbekként határozták meg), hanem szülőföldjük környékét is, megerősítik a vizsgált helyek nyelvjárási jellegét. A nyelvi szülőföldnek a nyelvjárás kifejezésével való összekapcsolására leginkább azok hajlanak, akik magukat e kód aktívabb használóinak vallották: az anykščiaiak és az utenaiak. A másik nyelvjárás területeivel kialakított aktuális 11 távolságtartással a kupiskiaiak feltehetően elhatárolódnak saját, jóllehet pozitívan értékelt nyelvjárási kódjuktól. 3. A NYELVJÁRÁSBAN BESZÉLŐ SZEMÉLYT ELÁRULÓ SAJÁTOSSÁGOK A FIATAL ANYKŠČIAIAK, KUPISKIAIAK ÉS UTENAIak SZERINT A fiatal keleti aukštaitiai viszonyát a térképeken elkülönített (körülhatárolt, kiszínezett vagy más módon megjelölt) helyek objektív nyelvjárásiasságához az 5. számú kérdőív nyitott kérdésére adott válaszok segítenek feltárni. A vizsgált személyeket arra kérték, hogy nevezzenek meg néhány olyan nyelvi sajátosságot, amely alapján felismerik, hogy egy személy nyelvjárásban beszél. Megjegyzendő, hogy egyes tanulók a nyelvjárási jegyeket nemcsak a válaszokban nevezik meg, hanem a térképeken szereplő jelölések kommentálásakor is (lásd a 7. ábrát). 11A nyelvi változatok értékelésekor és térképen való lokalizálásakor megkülönböztetik a valós (objektív) és az aktuális (a földrajzi paramétereknek nem megfelelő, a változat kulturális, sztereotip értékéhez kapcsolódó) távolságot (Diercks 2002: 51; Aliūkaitė 2009b: 172; Aliūkaitė, Mikulėnienė 2019: 8–9). 212 Acta Linguistica Lithuanica XCI Jaunųjų rytų aukštaičių – anykštėnų, kupiškėnų ir uteniškių – tarminės kalbos vaizdiniai: ribos ir objektyvusis tarmiškumas Rk_V47 An_M08 Straipsniai / Articles 213 LAURA BRAZAITIENĖ Kup_1(4)_M27 7. ÁBRA. Példák a nyelvjárási sajátosságok megnevezésére a térképek kommentárjaiban A térképeken az ilyen kommentálásnak további példái is vannak: aukštaičių [Pasvalio, Anykščių] – szép, szabálytalan, mert megnyújtják a magánhangzókat (An_M62), [Pasvalyje] más szóvégek (Kp_1(4)_M07), [Biržuose] szabálytalan, levágja a szóvégeket (Kp_1(4)_M31). Az említett kérdőív 5. kérdésére adott összesített válaszokból látható, hogy a kelet-aukštaitiai területen megkérdezett gimnazisták a nyelvjárásban beszélő személyt elsősorban hangzásbeli sajátosságai alapján ismerik fel (lásd 8. ábra). 214 Acta Linguistica Lithuanica XCI Jaunųjų rytų aukštaičių – anykštėnų, kupiškėnų ir uteniškių – tarminės kalbos vaizdiniai: ribos ir objektyvusis tarmiškumas 8. ÁBRA. A nyelvjárások megkülönböztető sajátosságai a fiatal kelet-aukštaitiaiak válaszai alapján Ezt a sajátosságot a fiatal uteniškiaiak olyan példákkal konceptualizálják, mint: megnyújtják a rövid magánhangzókat, vagy megrövidítik a hosszúakat (Ut_M20), egyes magánhangzókat megváltoztatnak (Ut_M39), a szavakban felcserélik a magánhangzókat (Ut_V22), a tőben megnyújtják, megrövidítik a magánhangzókat (Ut_M05), hosszan ejtett magánhangzók (Ut_M24), az o, u helyett gyakran a-t ejtenek (Rk_M01), a betűk pozíciójának megváltoztatása: o vagy a (Rk_M01), az „o” helyett „a”-t mondanak (Rk_M05), megnyújtják a betűket (Rk_M14), megváltoztatják a köznyelvi szavak egyes betűit (Rk_V05), megváltoztatnak bizonyos betűket (Rk_V51). A felsorolt jegyekből mindenekelőtt az látható, hogy a gimnazisták saját, közeli környezetük, más szóval az általuk ismert és jól ismert nyelvjárásiságot kommentálják. A kutatók az uteniškiai nyelvjárás megkülönböztető sajátosságaként az o, uo megfelelését a-val jelölik. A nyelvi közösség e tagjai ezt ismerik (vö. még az általuk használt változat megnevezését – rakiškietiškai (Rk_V07, Rk_V08). A tanulók percepcióiban megjelenő magánhangzó-nyújtás vagy -rövidítés szintén e nyelvjárás egyik megkülönböztető és – ahogy a geolingvisták elvégzett rendszerszerű kutatásai mutatják – mindmáig rögzített sajátossága (Aliūkaitė ir kt. 2014: 176; 177). Az elvontabb jellegű válaszok (vagyis a magánhangzók megváltoztatása vagy felcserélése) egyaránt összefüggésbe hozhatók az uteniškiai nyelvjárás megkülönböztető sajátosságával, valamint azzal a diftongussal, amely minden kelet-aukštaitiaiat megkülönböztet a nyugati és déli aukštaitiaiaktól: an, am, en, em megfelelése un, um, in, im. Az anykštėnaiak attitűdjei hasonlóak. A megkérdezettek szerint a nyelvjárási kifejezésmóddal kitűnő személyek beszédében a magánhangzókat, kettőshangzókat, diftongusokat stb. megnyújtják vagy megrövidítik, megváltoztatják (An_M34), a szó betűit megváltoztatják (An_M39), megnyújtott magánhangzók (An_M49, An_M62), a magánhangzókat, kettőshangzókat, diftongusokat stb. megnyújtják vagy megrövidítik, Straipsniai / Articles 215 LAURA BRAZAITIENĖ megváltoztatják (An_M34), a szóban megnyújtbizonyos betűket (An_M01), egyes magánhangzók kiemelésével (An_M05). E fiatalok számára a kutatói perspektívából az uteniškiaiakat és néhány más kelet-aukštaitiai csoportot megkülönböztető o-magánhangzó ejtése is ismert, bár ők maguk ezt egy másik, a žemaitiai nyelvjárás sajátosságaként jelölik meg – másképpen ejtett szavak, a žemaitiaiak az „o” helyett „a”-t ejtenek például obuolys – abalys (An_V32). A fiatal kupiškėnaiak, amint az a tárgyalt sajátosságcsoporthoz (vagyis a hangok ejtéséhez) sorolt válaszokból látható, szintén említik a hangok megnyújtását és hangsúlyozását, valamint az egyik hang másikkal való megfelelését. E nyelvjárás képviselői gyakrabban konkretizálták válaszaikat, mint az uteniškiai és anykštėnai nyelvjárási területén megkérdezett tanulók, például: megnyújtják a magánhangzókat (Kup_1(4)_M16), a hosszú magánhangzók kifejezett ejtése (Kup_1(4)_M17), a hosszú magánhangzók (Kup_1(4)_M21), megnyújtják a magánhangzókat (Kup_1(4)_M56), a magánhangzók hangsúlyozása (Kup_1(4)_M57), a magánhangzók vagy mássalhangzók sajátos hangsúlyozása (Kup_1(4)_V02), a magánhangzók cseréje alapján (Kup_1(4)_M36), a kupiškėnaiak a helyett o-t mondanak: lapai helyett lopai (Kup_1(4)_M29), e-t a-val cserélik fel (Kup_1(4)_M38), ugyanazokban a szavakban eltérően ejtik a magánhangzókat és kettőshangzókat (Kup_1(4)_M40), megváltoztatják a betűket (Kup_1(4)_M65), leggyakrabban a szavak ejtésekor a magánhangzó a helyett o-t ejtenek (Kup_1(4)_M68), az „o”-t hangsúlyozzák (Kup_1(4)_V27). A bemutatott példák azt mutatják, hogy a fiatal kupiškėnaiak megkülönböztetik anyanyelvi nyelvjárásukat a szomszédos nyelvjárásoktól. A nyelvi szülőföld megkülönböztető jegyeinek (az e, ė magánhangzók szóvégi és kemény mássalhangzó előtti megfelelése különböző hosszúságú a-ként) ismerete nyelvjárási szempontból igen pontos. A felsorolt sajátosságok, nevezetesen a rájuk jellemző, valamint az Anykščiai környéki szomszédos területeket megkülönböztető hangsúlyos tőbeli a magánhangzó o-ként, a-közeli színezetű ejtése nemcsak saját kódjuk tapasztalatát mutatja, hanem az anykštėnai nyelvjárás képviselőivel fennálló bizonyos kapcsolatokra is utal. A kommentárok alapján, amelyekben az o saját maguk által megfigyelt ejtéséről írnak, úgy tűnik, hogy bizonyos kapcsolatok a szomszédos uteniškiaiakkal is vannak. A többi nyelvjárási sajátosságcsoport (hangsúlyozás, szóvégi redukció, szókincs) konceptualizációja eltér az egyes kelet-aukštaitiai nyelvjárásokat képviselő tanulók válaszaiban. A fiatal uteniškiaiak jelezték, hogy a nyelvjárásban beszélő személyt gyakran a szóvégek nélküli szavakról is felismerik (Rk_V28), vagyis a kutatók szempontjából a szóvégek redukciójáról. Beszédükre jellemző a szóvégek elhagyása (Ut_M04), a szóvégek megrövidítése (Ut_M12), a szavak levágott szóvégei (Ut_M15), a megszakított szóvégek (Rk_M19), a megrövidített szóvégek (Rk_V12) stb. Ritkábban a fiatalok a nyelvjárási kifejezésmódot a hangsúlyozással kapcsolják össze, például: furcsán hangsúlyozza a szavakat (Ut_M26), másképp hangsúlyozza, mint szokásos (Ut_V11), másképp hangsúlyozzák (Ut_M12). A legkevésbé gyakran a megkérdezett uteniškiai nyelvjárási képviselők a nyelvjárásban beszélő személyeket a szókincs alapján ismerik fel, például: szokatlan szavakat használ (Ut_M42), hallatlan szavak fordulnak elő (Ut_M38), sajátos szavak (Ut_V16), kölcsönzött szavak (Ut_M25). Az anykštėnaiak véleménye szerint a nyelvjárási kifejezésmóddal kitűnő személyek a maiaktól eltérő, régebbi, fennmaradt szavakat használnak (An_M24). Állításuk szerint ezeket a szavakat csak 216 Acta Linguistica Lithuanica XCI Jaunųjų rytų aukštaičių – anykštėnų, kupiškėnų ir uteniškių – tarminės kalbos vaizdiniai: ribos ir objektyvusis tarmiškumas megérteni csak annak az embernek lehet, aki azon a nyelvjáráson beszél (An_M77). Összefoglalva: a nyelvjárásban beszélő személy a köznyelvben nem használt szavakat használ (An_V47). Ritkábban az anykštėnai nyelvjárás képviselői a hangsúlyozást említik (a megszokottól eltérő hangsúlyozás An_M13) és az ezzel összefüggő szóvégi redukciót (kicsit másképp beszél, mint mi; a nyelvjárásban beszélő emberek egyszerűen nem ejtik a szóvégeket (An_M12). A fiatal kupiškėnaiak a nyelvjárásban beszélő embert még a szavakra helyezett hangsúlyok elrendezése alapján is felismerik (Kup_1(4)_M09). Ritkábban a szóvégi redukciót kapcsolják össze a nyelvjárási kifejezésmóddal, amelyet olyan válaszokkal illusztrálnak, mint a más tanulók által is többször említett szóvégek levágása (Kup_1(4)_M28), a szóvégek „lenyírása” (Kup_1(4)_M37), a szóvégek leharapása (Kup_1(4)_M61) és mások. A legritkábban a szókincs különbségeit említik, például: szokatlan szavak (Kup_1(4)_M02), régi, furcsa szavak (Kup_1(4)_M07), ismeretlen szavak (Kup_1(4)_M32), érthetetlen szavakból (Kup_1(4)_V18). Tehát mindhárom kelet-aukštaitiai nyelvjárás területén megkérdezett gimnazisták egyértelműen megkülönböztetik saját nyelvi környezetük objektív nyelvjárásiságát. Ezt nemcsak a (nyelvjárások) halványabb (szélesebb körben elterjedt), jellegzetes, hanem a megkülönböztető jegyekkel is kapcsolatba hozzák12. Ez utóbbi sajátosságok alapján e tanulók a szülőföldjük nyelvjárásainak (anykštėnai, kupiškėnai és uteniškiai) képviselőinek tekinthetők. KÖVETKEZTETÉSEK A hagyományos kelet-aukštaitiai nyelvjárások – az anykštėnai, kupiškėnai és uteniškiai – területén végzett, a nyelvjárási nyelvi képekre irányuló kutatás feltárta a fiatal nyelvhasználóknak e régióhoz való viszonyát. 1. A nyelvjárási kompetenciára és aktivitásra vonatkozó adatok elemzése a következő tendenciákat mutatja: 1) mindhárom nyelvjárást képviselő vizsgálati személyek ismerik és használják a nyelvjárási kódot; 2) a kelet-aukštaitiai uteniškiaiak hajlamosak leginkább a nyelvjárási kifejezésmóddal azonosítani magukat; 3) az anykštėnaiak is bevallják, hogy nyelvjárásban beszélnek; 4) a kupiškėnaiak eltávolodása figyelhető meg a nyelvjárási változattól. 2. A rajzolt nyelvjárási térképekből látható, hogy a vizsgálati személyek nemcsak a žemaitiaiak és a nyugati aukštaitiaiak azon településeit jelölik, amelyeket korábbi percepciós kutatások nyelvjárási szempontból a legerősebbekként mutattak ki. A megkérdezett kelet-aukštaitiaiak, akik ezt a kifejezésmódot gyakrabban vagy ritkábban a szülőföldjük környékével kapcsolják össze, és az ott használt nyelvi kódot kedvezően értékelik, megerősítik a vizsgált helyek nyelvjárásiságát: 1) a fiatal anykštėnaiak és uteniškiaiak hajlamosak leginkább a nyelvi szülőföldet és környékét a nyelvjárási nyelv zónáival összekapcsolni; 2) a kupiškėnaiak saját nyelvi változatuktól való eltávolodását esetleg az aktuális távolság kialakítása mutatja a szomszédos nyelvjárás településeivel szemben. 12 A nyelvjárási jegyek (elsődleges, másodlagos és harmadlagos) hármas tipológiájáról (bővebben lásd Taeldeman 2005: 23–248). Straipsniai / Articles 217 LAURA BRAZAITIENĖ 3. A kelet-aukštaitiai területen megkérdezett gimnazisták saját nyelvi környezetük kivetítése alapján a nyelvjárásban beszélő személyt elsősorban hangzásbeli sajátosságai alapján ismerik fel. Az e jegycsoportot szemléltető válaszok elemzése azt mutatja, hogy a fiatalok egyértelműen megkülönböztetik nyelvi szülőföldjük és környéke objektív nyelvjárásiságát. 4. Az objektív nyelvjárásiság jegyeinek rendszere, amely nemcsak a halványabb, jellegzetes, hanem a megkülönböztető vonásokat is magában foglalja, lehetővé teszi, hogy a megkérdezett tanulókat ne csak kelet-aukštaitiaiakként, hanem anykštėnai, kupiškėnai és uteniškiai kelet-aukštaitiaiakként is azonosítsuk. Így a fiatal nyelvhasználók és értékelők attitűdjeiből kirajzolódó nyelvjárásiság (helyek és nyelvi jegyek) képei nemcsak a vizsgálati személyek nyelvi környezetének objektív, hanem a litván nyelvterület szinte egész keleti részének nyelvi változatosságával is korrelálnak. LITERATŪRA Aliūkaitė Daiva 2007. Terminıs kalbėjimas ir bendrinė kalba: objektyviųjų ir subjektyviųjų skirtumų kultūrinė vertė: daktaro disertacija, rankraštis, Vilnius: Vilniaus universitetas. Aliūkaitė Daiva 2009a: Bendrinės kalbos vaizdinių tikslumas: kvazistandarto problema. – Respectus Philologicus 16(21)A, 160–187. Aliūkaitė Daiva 2009b: Perceptyviniai dialektų tyrimai: mentalinis žemėlapis. – Respectus Philologicus 15(20), 164–179. Aliūkaitė Daiva 2019: Objektyvusis tarmiškumas: požymiai ir vertė. – Respectus Philologicus 35(40), 63–91. Prieiga internete: https://www.zurnalai.vu.lt/respectus-philologicus/article/view/12717 [žiūrėta 2024-04-22]. Aliūkaitė Daiva 2020a: Tarmiškumo tvarumas didmiestyje: emic naratyvo kūrėjo perspektyva. – Respectus Philologicus 38(43), 85–100. Prieiga internete: https://www.zurnalai.vu.lt/respectus-philologicus/article/view/20645 [žiūrėta 2024-03-22]. Aliūkaitė Daiva 2020b: Tarmiškumo tvarumas Lietuvos regionuose: emic naratyvo kūrėjo perspektyva. – Lietuvių kalba 15, [1–22]. Prieiga internete: https://www.zurnalai.vu.lt/lietuviu-kalba/article/view/22435 [žiūrėta 2024-03-24]. Aliūkaitė Daiva 2021: Tarmiškumo estetinė vertė: paprastųjų kalbos bendruomenės narių vaizdiniai. – Acta Linguistica Lithuanica 85, 262–292. Aliūkaitė Daiva, Bakšienė Rima, Jaroslavienė Jurgita, Judžentytė Gintarė, Leskauskaitė Asta, Lubienė Jūratė, Meiliūnaitė Violeta, Pakalniškienė Dalia, Ragaišienė Vilija, Rinkauskienė Regina, Švambarytė-Valužienė Janina, Urbanavičienė Jolita, Vaišnienė Daiva 218 Acta Linguistica Lithuanica XCI Jaunųjų rytų aukštaičių – anykštėnų, kupiškėnų ir uteniškių – tarmĭnės kalbos vaizdiniai: ribos ir objektyvusis tarmiškumas 2014: Punktų tinklo tankis geolingvistinės skirties aukštaičiai: žemaičiai požiūriu. – XXI a. pradžios lietuvių tarmės: geolingvistinis ir sociolingvistinis tyrimas (žemėlapiai ir jų komentarai), sud. D. Mikulėnienė, V. Meiliūnaitė, Vilnius: Briedis, 129–196. Aliūkaitė Daiva, Mikulėnienė Danguolė 2014: Geolekty ir regioninių dialektų formavimosi ypatumai Lietuvoje. – XXI a. pradžios lietuvių tarmės: geolingvistinis ir sociolingvistinis tyrimas (žemėlapiai ir jų komentarai), sud. D. Mikulėnienė, V. Meiliūnaitė, Vilnius: Briedis, 257–262. Aliūkaitė Daiva, Mikulėnienė Danguolė 2016a: Perceptyviosios dialektologijos instrumentai ir tyrimų kryptys: variantų arealai mentaliniuose žemėlapiuose (Biržų atvejis). – Acta Linguistica Lithuanica 74, 89–120. Aliūkaitė Daiva, Mikulėnienė Danguolė 2016b: Lietuvos gimnazistų požiūris: išsilavinimas bendrinės kalbos vaizdiniuose. – Verbum 7, 17–33. Prieiga internete: https://www.zurnalai.vu.lt/verbum/article/view/10283 [žiūrėta 2024-05-04]. Aliūkaitė Daiva, Mikulėnienė Danguolė 2019: Paprastojo kalbos bendruomenės nario naratyvas: kur ir kodėl (su)kuriamas vietos tarmiškumas. – Lietuvių kalba 13, [1–22]. Prieiga internete: https://www.zurnalai.vu.lt/lietuviu-kalba/article/view/22481 [žiūrėta 2024-04-03]. Aliūkaitė Daiva, Mikulėnienė Danguolė, Čepaitienė Agnė, Geržotaitė Laura 2017: Kalbos variantiškumas ir jo vertinimas perceptyviosios dialektologijos požiūriu: variantų ir vietų vaizdiniai, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla. Aliūkaitė Daiva, Mikulėnienė Danguolė, Čepaitienė Agnė, Brazaitienė Laura 2020: Lietuvių kalbos variantai: tyrejo ir paprastojo kalbos bendruomenės nario perspektyvos, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla. Balčiūnienė Asta, Rinkauskienė Regina, Meiliūnaitė Violeta 2017: Kupiškėnų ir uteniškių paribio šnektų fonetinė kaita XXI a.: Vabalninko, Daršiškių ir Salamiestčio punktų atvejis. – Lituanistica 63, 1(107), 38–60. Balčiūnienė Asta, Meiliūnaitė Violeta, Rinkauskienė Regina 2019: Kupiškėnų, uteniškių ir panevėžiškių paribio šnektos XXI amžiuje, Klaipėda: Klaipėdos universitetas. Brazaitienė Laura 2020: Research on perceptual dialectology in Lithuania: subjective dialectal variation of Lithuanian language area in relation to objective variation. – Lithuanian dialectology profiles: problems and findings, ed. V. Meiliūnaitė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 267–291. Prieiga internete: http://lki.lt/wp-content/uploads/2021/01/KIDP6.pdf [žiūrėta 2024-05-15]. Straipsniai / Articles 219 LAURA BRAZAITIENĖ Cramer Jennifer 2018: The Emic and the Etic in Perceptual Dialectology. – Language Regard: Methods, Variation and Change, eds. B. E. Evans, E. J. Benson, J. N. Stanford, Cambridge: Cambridge University Press, 62–79. Diercks Willy 2002: Mental maps. Linguistic-Geographic Concepts. – Handbook of Perceptual Dialectology 2, eds. D. Long, D. Preston, Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 51–70. Eckert Penelope 1997: Age as a Sociolinguistic Variable. – Handbook of Sociolinguistics, ed. F. Coulmas, Oxford: Blackwell, 151–167. Geržotaitė Laura 2016: Vartotojo veiksnys: subjektyvusis Lenkijos lietuvių šnektų vaizdas mentaliniuose žemėlapiuose. – Lietuvių tarmių kaita XXI a. pradžioje: Lenkijos lietuvių šnektos, sud. D. Mikulenienė, A. Leskauskaitė, V. Ragaišienė, L. Geržotaitė, N. Birgėlienė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 321–339. Geržotaitė Laura 2019: Jaunųjų rytų aukštaičių – kupiškėnų ir uteniškių – kalbinės gimtinės vaizdiniai. – Acta Linguistica Lithuanica 81, 175–198. Prieiga internete: https://journals.lki.lt/actalinguisticalithuanica/article/view/399 [žiūrėta 2024-03-05]. Geržotaitė Laura, Čepaitienė Agnė 2016: Vilkaviškio jaunuolių kalbinė gimtinė: ribos, taisyklingumo ir patrauklumo vertės. – Verbum 7, 84–100. Prieiga internete: http://www.zurnalai.vu.lt/verbum/article/view/10288 [žiūrėta 2024-04-02]. Geržotaitė Laura, Mikulenienė Danguolė 2014: Geolektų ir regiolektų formavimasis Lietuvoje: žemėlapis ir komentarai. – XXI a. pradžios lietuvių tarmės: geolingvistinis ir sociolingvistinis tyrimas (žemėlapiai ir jų komentarai), sud. D. Mikulenienė, V. Meiliūnaitė, Vilnius: Briedis, XIII žemėlapis ir komentaras (sp. įklija). Kardelytė-Grinevičienė Daiva 2018: Kvazistandarto variantas: jaunosios kartos aukštaitiškojo arealo atstovų požiūris. – Lietuvių kalba 12, [1–12]. Prieiga internete: https://etalpykla.lituanistika.lt/object/LT-LDB-0001:J.04~2019~1550676206089/J.04~2019~1550676206089.pdf [žiūrėta 2024-04-03]. Long Daniel 1996: Quasi-standard as a Linguistic Concept. – American Speech 71(2), 118–135. Mikulėnienė Danguolė 2016: Pietų aukštaičių kvaziregiolekto formavimasis Punsko ir Seinų apylinkėse. – Lietuvių tarmių kaita XXI a. pradžioje: Lenkijos lietuvių šnektos, sud. D. Mikulėnienė, A. Leskauskaitė, V. Ragaišienė, L. Geržotaitė, N. Birgėlienė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 340–346. Mikulėnienė Danguolė, Bakšienė Rima, Brazaitienė Laura, Čepaitienė Agnė, Ivoška Darius, Šidlauskas Žydrūnas 2023: (Ne)atrasti Pakaunės turtai: kalbinis variantiškumas sociogeolingvistikos požiūriu, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. 220 Acta Linguistica Lithuanica XCI Jaunųjų rytų aukštaičių – anykštėnų, kupiškėnų ir uteniškių – tarminės kalbos vaizdiniai: ribos ir objektyvusis tarmiškumas Mikulėnienė Danguolė, Meiliūnaitė Violeta 2017: Tarmiškumo matmuo Lietuvos etnografinių regionų struktūroje. – Naujos regionų tapatybės konstravimas: integralumas, sumanumas, konkurencingumas, sud. A. Augustinaitis, J. Zabarskaitė, D. Mikulėnienė, V. Meiliūnaitė, L. Labanauskas, A. Kiškienė, R. Venckus, K. Rudokas, Vilnius: Kazimiero Simonavičiaus universitetas, 169–195. Taeldeman Johan 2005: Polarisation Revisited. Language Variation. – European Perspectives: Selected Papers from the Third International Conference on Language Variation in Europe (ICLaVE3), ed. F. Hinskens, Amsterdam: Benjamins, 23–248. Prieiga internete: https://benjamins.com/catalog/silv.1.15tae [žiūrėta 2024-04-09]. Dialect Images of the Young Eastern Aukštaitians of Anykščiai, Kupiškis and Utena: Borders and Objective Dialecticity SUMMARY The article discusses the images of the dialectal language of the young Eastern Aukštaitians of Anykščiai, Kupiškis and Utena analysed using the methodological principles of perceptual dialectology. The research material is the data on schoolchildren’s attitudes collected from the questionnaire that was administered in the central areas of the subdialectal zone (Anykščiai, Kupiškis, Rokiškis and Utena) before the global COVID-19 pandemic was declared in Lithuania. Based mainly on the material of the drawn (mental) map of dialects presented in the questionnaire and the answers to the question about the characteristics of a person who speaks the subdialect, an attempt is made to evaluate the viability of these subdialects. The data analysis shows that the dialect code is known and used more or less often by the subjects representing all three subdialects. The young Eastern Aukštaitians of Utena (schoolchildren from Utena and Rokiškis) consider themselves the most active dialect users. The Eastern Aukštaitians of Anykščiai (the subjects of Anykščiai) also admit to speaking the dialect. The Eastern Aukštaitians of Kupiškis (schoolchildren from Kupiškis) tend to distance themselves from this expression. The drawn maps of dialects reveal that the subjects, marking not only the areas of Žemaitians and Western Aukštaitians (which were indicated by previous perception studies as the strongest from a dialectal point of view) but also their native places confirm the dialecticity of the localities analysed. Mainly young people of the Eastern Aukštaitians of Utena and Anykščiai tend to associate their hometown and its surroundings with dialectal Straipsniai / Articles 221 LAURA BRAZAITIENĖ language areas. Creating an actual distance from the neighbouring areas, the schoolchildren of Kupiškis possibly distance themselves from their linguistic expression. Based on the projection of their linguistic environment, young Eastern Highlanders recognise a person speaking in the dialect mainly by sound characteristics. The analysis of the answers illustrating this group shows that the schoolchildren clearly distinguish between the objective dialect of the native town and the surrounding area. The study of objective dialect features encompasses both the distinctive and defining traits of the analyzed subdialects, including their nuanced and characteristic elements. Thus, the images of dialecticity (places and features) that have emerged from the attitudes of young language users and evaluators allow us to identify the researched members of the language community not only as Eastern Aukštaitians but also as Eastern Aukštaitians of Anykščiai, Kupiškis and Utena. Įteikta 2024 m. birželio 26 d. LAURA BRAZAITIENĖ Lietuvių kalbos institutas Petro Vileišio g. 5, LT–10308 Vilnius, Lietuva [email protected] 222 Acta Linguistica Lithuanica XCI