Kirčio atitraukimas XX a. 6–7 dešimtmečių rytų aukštaičių uteniškių patarmės rankraštiniuose šaltiniuose

Acta Linguistica Lithuanica 2025, 92. köt., 1–15. o. Tartalomjegyzék linkje / A tartalomjegyzék hivatkozása ISSN 2669-218X (online / elektronikus) A HANGSÚLY VISSZAHÚZÁSA AZ UTENAI KELETI AUKŠTAITIS NYELVJÁRÁS 20. SZÁZADI 6–7. ÉVTIZEDÉNEK KÉZIRATOS FORRÁSAIBAN A hangsúly visszahúzása az utenai keleti aukštaitis nyelvjárás 1950-es és 1960-as évekből származó kéziratos forrásaiban VIL IJA RAGAIŠIENĖ Litván Nyelvi Intézet E-mail: [email protected] ORCID ID: https://orcid.org/0000-0002-5026-4667 Kutatási területek: akcentológia, dialektológia, etnolingvisztika, lexikográfia. https://doi.org/10.35321/all92-07 ÖSSZEFOGLALÓ A tanulmány a Litván Nyelvi Intézet Geolingvisztikai Központjának Nyelvjárási Archívumában őrzött, az utenai keleti aukštaitis nyelvjárás 20. századi 6–7. évtizedéből származó kéziratos források anyagát vizsgálja akcentológiai szempontból. A kutatás célja annak megállapítása, hogy milyen hangsúly-visszahúzási törvények működtek a 20. század közepén az utenai nyelvjárásban, valamint a jelenség természetének és elterjedésének megvitatása a nyelvjárási területen. Az elemzés a hangsúly-visszahúzás mint törvény egyenetlen és meglehetősen késői kialakulását mutatja az utenai nyelvjárásban. A keleti keleti aukštaitis nyelvjárások – a kupiškisi, anykščiai és utenai nyelvjárás – 19. század 7–9. évtizedéből származó, Franz Specht német nyelvész által Lipcsében kiadott Litauische Mundarten gesammelt von A. Baranowski című műben közölt szövegek, valamint a 20. század 6–7. évtizedéből származó nyelvjárásleírások adatai alapján a tanulmány új felismeréseket közöl a hangsúly-visszahúzás természetéről az utenai nyelvjárásban. Feltételezhető, hogy a 20. század 6–7. évtizedében a Lietuvių kalbos atlaso (1982) szerkesztői által a gyenge feltételes hangsúly-visszahúzás területéhez sorolt utenai északi nyelvjárásaiban és nyugati peremvidékein az intenzívebb, nem pedig a gyenge feltételes hangsúly-visszahúzás törvénye alakult ki. KULCSSZAVAK: az utenai keleti aukštaitis nyelvjárás, a hangsúly-visszahúzás törvénye, „kétcsúcsú” hangsúly, szótag, kéziratos forrás. ABSZTRAKT A tanulmány a Litván Nyelvi Intézet Geolingvisztikai Központjának Nyelvjárási Archívumában őrzött, az utenai keleti aukštaitis nyelvjárás 1950-es és 1960-as évekből származó kéziratos forrásait vizsgálja akcentológiai szempontból. A kutatás célja annak megállapítása, hogy milyen hangsúly-visszahúzási jelenségek voltak érvényben a 20.th század közepén az utenai nyelvjárásban, valamint a jelenség természetének és elterjedésének megvitatása Copyright © 2025 Vilija Ragaišienė. Kiadta a Litván Nyelvi Intézet. Ez a cikk nyílt hozzáférésű, a Creative Commons Nevezd meg! licenc feltételei szerint terjesztett mű, amely korlátlan használatot, terjesztést és sokszorosítást engedélyez bármely médiumban, feltéve, hogy az eredeti szerzőt és a forrást feltüntetik. // Kiadta a Litván Nyelvi Intézet. Ez a cikk nyílt hozzáférésű, a „Creative Commons” Nevezd meg! licenc feltételei szerint terjesztett mű, amely korlátlan használatot, terjesztést és sokszorosítást engedélyez bármely médiumban, a szerző és a forrás megjelölésével. Beérkezett: / Gauta: 2025-04-18. Elfogadva: / Priimta: 2025-05-14. 1 A jelenség a nyelvjárási területen. Az elemzés a hangsúly-visszahúzás szabályként való egyenetlen és meglehetősen késői kialakulását tárja fel az utenai nyelvjárásban. A kupiškisi, anykščiai és utenai nyelvjárásokat magában foglaló, a keleti aukštaitis nyelvjárás keleti részéhez tartozó 19. századi szövegek – az 1860-as évektől az 1880-as évekig –, amelyeket Franz Specht német nyelvész Lipcsében a Litauische Mundarten gesammelt von A. Baranowski című műben tett közzé, továbbá a 20. század 1950-es és 1960-as éveiből származó nyelvjárásleírások alapján a tanulmány új felismeréseket nyújt a hangsúly-visszahúzás természetéről az utenai nyelvjárásban. Feltételezhető, hogy az 1950-es évek és az 1960-as évek közepe között az utenai nyelvjárás északi részén és nyugati peremvidékén az intenzívebb, nem pedig a gyenge feltételes hangsúly-visszahúzás törvénye alakult ki; ezt a területet a Atlas of the Lithuanian Language (1982) szerkesztői korábban a gyenge feltételes hangsúly-visszahúzás területéhez sorolták. KULCSSZAVAK: utenai keleti aukštaitis nyelvjárás, a hangsúly-visszahúzás törvénye, kétcsúcsú hangsúly, szótag, kéziratos forrás. BEVEZETÉS Az utenai keleti aukštaitis nyelvjárásban működő hangsúly-visszahúzási jelenségek eddig kevés kutatói figyelmet kaptak. A szakirodalomban a hangsúly-visszahúzás természetét ezen nyelvjárási területén meglehetősen töredékesen tárgyalják. Leggyakrabban azt jelzik, hogy a hangsúly a rövid végződésről csak az utenai terület egy részén húzódik vissza – az északnyugati nyelvjárásokban, valamint az anykščiai és širvintiškisi nyelvjárásokkal érintkező nyugati peremvidékeken (Zinkevičius 1966: 447, 2. térképlap; LKT 1970: 34–35). A korábbi dialektológiai munkákban azt állították, hogy itt két – gyenge feltételes és intenzívebb feltételes – hangsúly-visszahúzási törvény működik: Molėtai, Suginčiai, Debeikiai, Panemunėlis és Šuvieka környékén a hangsúly a rövid végződésről olyan szótagra húzódik vissza, amelyet hosszú magánhangzó vagy ie, uo alkot, Rokiškis és Obeliai környékén pedig bármely megelőző hosszú szótagra (LKA II 123–124, 105. térképlap; Urbanavičiūtė-Mark evičienė, Grinaveckis 1992: 12; Zinkevičius 1994: 74; Markevičienė 1999: 16). Az utóbbi években az a nézet terjedt el, hogy a vizsgált nyelvjárások területén csak intenzívebb feltételes hangsúly-visszahúzás van (LKTCH 2004: 126–127; RAU 2010: 35). Magának az utenai területnek a peremén – a Vabalninkas-nyelvjárás északi részén – a hangsúly a rövid végződésről mind a hosszú, mind a rövid utolsó előtti szótagra visszahúzódik (Zinkevičius 1966: 447, 2. térképlap; LKA II 124, 105. térképlap; LKTCH 2004: 126). A szakirodalomban közölt, az északnyugati sarokban és néhány nyugati peremvidéken a hangsúly-visszahúzás mint törvény változására vonatkozó adatok az egész nyelvjárási területen végbemenő változásokra utalhatnak. Források, célkitűzés, módszerek. A vizsgált anyagot a Litván Nyelvi Intézet Geolingvisztikai Központjának Nyelvjárási Archívumában őrzött, az utenai nyelvjárás 20. századi 6–7. évtizedéből származó kéziratos forrásokból gyűjtöttük. Az anyaggyűjtés során a Lietuvių kalbos atlasui¹ számára a dialektológusok két évtized alatt megvizsgálták az utenai keleti aukštaitis területéhez tartozó lakott helyeket (pontokat)², és elkészítették nyelvjárási leírásaikat (lásd az 1. ábrát)³. Az adatokat csaknem minden ¹ LKA I; LKA II; LKA III. ² A vizsgálandó lakott helyeket (a pontok neveit és számait) a Lietuvių kalbos atlaso készítői határozták meg. ³ Egy pont kéziratos forrása általában a vizsgált település, a nyelvjárási sajátosságok és az adatközlők bemutatását, a Lietuvių kalbos atlaso medžiagos rinkimo programos lexikai, fonetikai, morfológiai és szintaktikai kérdéseire adott válaszokat, valamint átírt szövegeket tartalmaz (részletesebben lásd Ragaišienė 2024: 181–183). 2 az összes utenai lakott helyről – az archívumban 66 pont 89 forrását találták meg4. Az utenai nyelvjárás szövegeinek elemzésekor támaszkodunk az 1970-ben kiadott antológiában, a Lietuvių kalbos tarmės címűben közzétett szövegekre is. A vizsgált forrásokban talált adatok összegzése alapján megállapítható, hogy elegendőek a 20. század közepén a nyelvjárási területen uralkodó hangsúly-visszahúzási tendenciák tárgyalásához. A tanulmány célja a 20. század közepén az utenai keleti aukštaitis nyelvjárásban működő hangsúly-visszahúzási jelenségek leírása és területi elterjedésük feltárása a nyelvjárási területen. A kutatás fő feladatai a következők: 1) a kéziratos forrásokban talált, potenciálisan hangsúly-visszahúzást mutató szavak jegyzékének összeállítása; 2) a hangsúlyt a szó végződésében megtartó és az utolsó előtti szótagra visszahúzó formák arányának értékelése; 3) a hangsúly-visszahúzás természetének meghatározása a nyelvjárási területen. A kutatás során leíró-elemző módszert alkalmazunk, továbbá összehasonlító és belső rekonstrukciós módszereket is igénybe veszünk. Az elvégzett kutatás nemcsak a litván nyelvjárások akcentológiai jelenségeinek változását, hanem a balti nyelvek hangsúlyozásának fejlődését kutatók számára is fontos lehet. Mindenekelőtt azért, mert a cikk következtetései kiegészítik a kupiškisi és anykščiai nyelvjárások 20. századi 6–7. évtizedéből származó kéziratos forrásainak közzétett kutatási eredményeit, és új adatokat szolgáltatnak a hangsúly-visszahúzási jelenségekről a keleti keleti aukštaitis nyelvjárások területén (Ragaišienė 2018: 176–201; 2020a: 85–94; 2020b: 211–226). A HANGSÚLY-VISSZAHÚZÁSI JELENSÉGEK: VÁLTOZÁS ÉS TENDENCIÁK A kéziratos források anyaga azt mutatja, hogy a 20. század 6–7. évtizedében az utenai keleti aukštaitis nyelvjárás hangsúlyrendszere meglehetősen összetett volt. A vizsgált időszakban több, egymással összefüggő akcentológiai jelenség működött: a hangsúlyparadigma kiegyenlítődése, két hangsúlyozási típus – a tövi és a végződéses – kialakulása, az akcentológiai analógia, az ősi tőhangsúlyozás maradványainak (például a u tövű melléknevek) megőrzése és a hangsúly-visszahúzás törvényének kialakulása (Ragaišienė 2024: 184–185). Nem mindig világos, hogy a tőben hangsúlyos formák közül melyek keletkeztek a paradigma kiegyenlítődésének vagy a tövi hangsúlyozási típus kialakulásának eredményeként, és melyek kapcsolhatók a hangsúly-visszahúzáshoz. Ez különösen azokra a nyelvjárásokra vonatkozik, amelyekben a hangsúly-visszahúzás rendszertelen. Másfelől a tárgyalt akcentológiai jelenségek – a hangsúly-visszahúzás kivételével – a ragozott szavak hangsúlyozásával kapcsolatosak. Ezért a hangsúly-visszahúzás természetének konkrét nyelvjárásokban való értékelésekor figyelembe kell venni az igék és a ragozhatatlan szavak hangsúlyozását is. A vizsgált anyag azt mutatja, hogy a 20. század 6–7. évtizedében az utenai nyelvjárási terület egy részén a hangsúly különböző intenzitással húzódott vissza – egyes helyeken rendszeresen, máshol váltakozva vagy csak egyes formákban (lásd az 1. ábrát). A jelenség természete (intenzitása) alapján a vizsgált terület három areára osztható. Az utenai északi nyelvjárásokban, vagyis az Užūbaliai (87)5 – Ūnuškis 4 Három pont – Vyžuonos (275), Aknystėlės (307) és Deguliai (345) – adatai nem állnak rendelkezésre. Az antológiában, a Lietuvių kalbos tarmės címűben csak egy Vyžuonos nyelvjárásában rögzített szöveg szerepel, amelyben nem találtak hangsúly-visszahúzási eseteket (LKT 1970: 321–322). 5 A zárójelben a Lietuvių kalbos atlaso pontszáma szerepel. 3 (88) – Rokiškis (147) – Obeliai (148) – Svėbiškis (150) területén a hangsúly rendszeresen húzódott vissza a rövid végződésről bármely utolsó előtti hosszú szótagra, például: aĩni⁶ ~ eini⁷, dur̃nų⁸, gal̃va, ruñka ~ ranka, bėda, kãrtus, luñkus ~ lankus, nuveĩni ~ nueini, nuveĩsi ~ nueisi, su mė́sų ~ mėsa, septintì, svìrnì ~ svirne, uñksti ~ anksti, pìnki ~ penki, par vaŕtus, vìena, óška ~ ožka, mér̃ga, žmõna Užb; skū́ra, aĩni ~ eini, aĩnų ~ einu, gal̃va, liẽpsna, liẽtus, jaũni, kãlbi Bč; aĩni ~ eini, aĩšų / aĩšiu ~ eisiu, aļga, ãrti, keŕti ~ kerti, šìrdis, bárždu ~ barzda, gìrdžių ~ girdžiu, su karū́nų ~ karūna, laĩku, mãrti, meŕgų ~ merga, pìñkus ~ penkius, sõdi ~ sode, šáltą žiemą, šmaĩkštus, šlaũnis ~ šlaunis, vaĩkus, jaũni, vìeni, nuõga Rk; aĩnų ~ einu, neužeĩnų, balsù, diẽna, kãlbu maldẽlas ~ maldeles, laĩki ~ laike, prakeĩkta meŕga, šeĩma, žmõna Ob; aĩsi ~ eisi, diẽna, diẽnas, dur̃na, gal̃va, laĩki ~ laike, piẽla⁹, pìñkis ~ penkis, pìñkus ~ penkius, ruñka ~ ranka, vìena Svb¹⁰. A hangsúly rendszeresen húzódott vissza az anykščiai és kupiškisi nyelvjárásokon túl, az utenai nyelvjárás északnyugati sarkában elhelyezkedő nyelvjárásokban is, például: aĩ.ši ~ eisi, bùrobùs, su dãžiaugsmu ~ džiaugsmu, gal̃va ~ galva, gãmta, gì.vi ~ gyvi, juõsva, kapù.stus ~ kopūstus, luñ.kus ~ lankus, nebėra, pìl.ka ~ pilka, pìj.ki ~ penki, su ruñ.ku ~ ranka, šál.ta ruñ.ka ~ šalta ranka, vìena, vìeni Gtč; aĩ.ni ~ eini, baĩ.gu ~ baigiu, bal̃.ti ~ balti, blaũ.zda ~ blauzda, gė́l.svi ~ gelsvi, diẽna, dùñ.gus ~ dangus, ì.ra ~ yra, kaŕ.tu ~ kartu, kir̃.vu ~ kirviu, laũ.ki ~ lauke, lìñ.ksma ~ linksma, lìñ.ksmi ~ linksmi, meŕ.ga ~ merga, miẽgu, pavaŕ.ksti ~ pavargsti, pìj.ki ~ penki, põña ~ ponia, ruñ.kas ~ rankas, sãl.di ~ saldi, sukal̃ti ~ sukalti (kuolai), trùm.pi ~ trumpi, tvõra, val̃.džia ~ valdžia, vaŕ.tus ~ vartus, vìena, žù.si.s ~ žąsis Drs¹¹. Vabalninkas és Darsiškiai nyelvjárásainak kéziratos forrásaiban az intenzív feltételes hangsúly-visszahúzás egyedi eseteit találták, például: su kìtu ~ kita, vėdì Vb; ãkis, šãku ~ šaka, vìsi Drs¹². Az e területhez sorolt nyelvjárások kéziratos forrásaiban nem találtak olyan formákat, amelyek a hangsúlyt a rövid végződésről nem húzzák vissza hosszú szótagra, illetve mellék- vagy „kétcsúcsú” hangsúly eseteit sem¹³. ⁶ A vizsgált forrásokban változó a szavak átírása, pontatlanságok vagy hangsúlyozási hibák is előfordulnak. A tanulmányban közölt példák átírási jeleit nem korrigáljuk, a hibákat nem javítjuk. ⁷ A tilde jele (~) után a szavak transzponált, hangsúlyozás nélküli formái szerepelnek. Ha a transzponált forma a hangsúlytól eltekintve nem különbözik az átírt formától, nem közöljük. ⁸ A durnas, -à (4) jövevényszó ‘buta, esztelen’ jelentésben használatos. ⁹ A pielà (4) szlavizmus ‘fűrész’ jelentésben használatos. ¹⁰ A cikk nem közli a kéziratos forrásokban talált összes példát, és azok előfordulási gyakoriságát sem adja meg. Számos szó a nyelvjárásleírásokban többször vagy akár tucatszor is tanúsított. Például a Darsiškiai nyelvjárás nyelvjárási sajátosságainak leírásában a vìena forma 11-szer, az ì.ra ~ yra 10-szer, a su põnų ~ ponia pedig 4-szer szerepel, és így tovább. ¹¹ A hangsúly rendszeresen visszahúzódik a Lietuvių kalbos tarmės antológiában közölt Darsiškiai-nyelvjárási szövegben is (LKT 1970: 273). ¹² Ezeket a formákat nem kell hibáknak tekinteni. A Darsiškiai nyelvjárás nyelvjárási sajátosságainak leírása szerint „a nyelvjárás feltételesen húzza vissza a hangsúlyt. <...> néha általános hangsúly-visszahúzás figyelhető meg, de az ilyen esetek nagyon ritkák” (Gargasáitė, Misiūnaitė 1958: 6–7). ¹³ A „kétcsúcsú” hangsúly terminusáról bővebben lásd Girdenis 1978: 75–76. A „kétcsúcsú” hangsúly a nyugati aukštaitis kauniškisi, a keleti aukštaitis anykščiai, utenai, vilniškisi és más nyelvjárásokban működik (Girdenis 1978: 75–76; Mikulėnienė, Morkūnas 1997: 16; Markevičienė 2001: 15–16; Urbanavičienė 2006: 224; Ragaišienė 2020b: 214, 219 és másutt). Ezt a hangsúlyt a déli aukštaitis területén is rögzítették (Leskauskaitė 2004: 164). 4 1. ábra. A hangsúly-visszahúzás természete az utenai kéziratos forrásokban a 20. század 6–7. évtizedében A hangsúly-visszahúzás intenzitása szempontjából ugyanahhoz az areához sorolhatók Panemunėlis (177) – Aleksandravėlė (180) – Kriaunos (179) – Sūviekas (181) északi nyelvjárásai, valamint a nyelvjárási terület nyugati peremvidékei – Debeikiai (274) – Suginčiai (379) – Bijutiškis (479) – Giedraičiai (504) – Alanta (377) környéke (lásd az 1. ábrát). Egyes helyeken a hangsúly ritkán húzódott vissza (csak egyedi eseteket találtak), másutt rendszertelenül (a hangsúly-visszahúzást mutató formák többnyire mintegy 26–32%-ot tesznek ki). A hangsúly-visszahúzás természete alapján a vizsgált terület ebben az időszakban sem volt egységes. A Lietuvių kalbos atlasė szerint itt a 20. század közepén a gyenge feltételes hangsúly-visszahúzás törvénye működött (LKA II 123–124, 105. térképlap). A kéziratos források anyaga azt mutatja, hogy az utenai északi nyelvjárásokban intenzívebb feltételes hangsúly-visszahúzás alakult ki – itt a hangsúly rendszerint a rövid végződésről bármely utolsó előtti hosszú szótagra húzódott vissza, például: ai̇̃nu ~ einu, pīlna karieta, liėtus, par dirvas, diėna, dirva, pī̃kas ~ penkias, prigim̃tis, daikteĩ ~ daikte, viėna, gir̃džu ~ girdžiu, pōna ~ ponia, rūnka ~ ranka, ūntri ~ antri, užmiẽgu, žmōna Alk. A törvény kialakulását a „kétcsúcsú” hangsúlyú formák használata is tanúsítja (vö. Urbanavičiūtė-Markevicienė, Grinaveckis 1992: 12; Stundžia 1995: 70; Ragaišienė 2020b: 214–215; 2024: 185), vö. ugyanabban a nyelvjárásban „kétcsúcsú” és visszahúzott hangsúlyú formákban rögzített példák: cviekùs ~ cviekus¹⁴, kalavār.tū ~ kalavartų¹⁵, ¹⁴ Cviėkas (4) ‘szög’. ¹⁵ Kalavartas (2) ‘fonókerék’. 5 laũ.kùs ~ laukus, piñ.kùs ~ penkius, piẽtus ~ pietus, piñ.kì ~ penkti, sergù ~ sergu, skūrã ~ skūra, šìltã ~ šilta, vaĩ.kùs ~ vaikus, viẽnà / kàrtì, laũ.kus ~ laukus, piñ.kus ~ penkius, viẽnà Pnm¹⁶; aĩnì ~ eini, viẽnà ~ viena / aĩšù ~ eisiu, viẽnà, šìmtus, vaŕpus Krn. Az intenzívebb, nem pedig a gyenge feltételes hangsúly megszilárdulását az északi nyelvjárásokban két dolog mutatja. Először: azoknak a formáknak a kiejtése, amelyekben a hangsúlynak hosszú szótagra kellene visszahúzódnia, „kétcsúcsú” hangsúllyal történik, például: šùnùs ~ šunus, taŕ.nùs ~ tarnus, saldõtùs ~ saldotus¹⁷, karūnãs ~ karūnas, ĩrã ~ yra, eĩ.nì ~ eini, maĩ.šù ~ maišu, piñ.kùs ~ penkius, šõkùs ~ šokius, mẽr.gù ~ merga, žmõgus ~ žmogus, vaŕ.dù ~ vardu, ke.kvienà dienà ~ kiekviena diena, devỹnì ~ devyni, uñ.kštì ~ anksti, kaŕ.tùs ~ kartus, kẽr.tù ~ kertu, viẽnà ~ viena, nebepra keĩ.kta ~ nebeprakeikta, õrì ~ ore Rg. Másodszor: a hangsúlyt megtartó és azt az utolsó előtti hosszú szótagra visszahúzó formák váltakozó használata, például: biẽdnà / biẽdna ~ biedna, i.rã / ĩrã ~ yra, piñkì / piñkì ~ penki, šìrdis / šìrdis ~ širdis és mások. Rg. Más volt a helyzet a vizsgált időszakban a nyelvjárási terület anykščiai és širvintiškisi nyelvjárásokkal határos nyugati peremvidékein. A nyelvjárási szövegek több mint felében tanúsított a hangsúly rendszertelen visszahúzása bármely utolsó előtti hosszú szótagra, például: aĩnù ~ einu, aĩšù ~ eisiu, bẽda, juõdi, mẽrga, piŕštu, šìmtus, švìesa, ùntra ~ antra, viẽnà, žmõną / kìrviù ~ kirviu, miegù, vaĩkùs és mások. Čkn; daĩktì ~ daikte, dūdù ~ dūda (játszik), juõda, kaũlas ~ kiaules, pasṍeikši ~ pasveiksi, piñkis ~ penkis, prõtu ~ protu, šìmtus, viẽnà / aĩsmì ~ eisme, baisùs, barzdù ~ barzda, burnã, neĩslaidùs ~ neišlaidus, neĩšù ~ neisiu, nusperkì, piñkãs ~ penkias, sunkù, šeimù ~ šeima, vaikù, vaikùs és mások. Skd; aĩšù ~ eisiu, kelìntà, laũkì ~ lauke, lìndì ~ lendi, lìėtus, miẽstì ~ mieste, nuõga põna ~ ponia, piñkus ~ penkius, piñkì ~ penki, šìrdis, švìesa, vaŕkstu ~ vargstu, viẽnà, viẽtą, žiẽmą / aĩnù ~ einu, aĩšì ~ eisi, ausìs, baigì, dainã, kalbì ~ kalbi, neb eĩnù, neĩšù ~ neisiu, su šeimù ~ šeima, piñkì ~ penki, piñkus ~ penkius, suprantù ~ suprantu, urkstì ~ anksti, verkšì és mások. Sgn; daržùs, nekũntrì ~ nekantri, tvõra, šìmtus, viẽnà / lietùs, mergã, miršù ~ mirsiu, piñkì ~ penki, viršùs és mások. Grs; aĩšù ~ eisiu, liẽtus, piñ.kùs ~ penkius, riẽstą, õšką ~ ožką, skìlas ~ skyles, vaĩ.kùs ~ vaikus / aĩšù ~ eisiu, barzdã, ilgì, jaunã, i.rã ~ yra, sunkù ~ sunku, uždėta és mások. Vdn¹⁸. Más nyelvjárásokban egyedi eseteket is feljegyeztek, amikor a hangsúly a rövid végső szótagról olyan szótagra húzódik vissza, amelyet hosszú magánhangzó, ie, uo vagy ei, ui diftongus alkot, például: kariẽta¹⁹, kuĩnu, kuĩnus, rū.bus ~ rūbus (vö. ru.bùs ~ rūbus) Lln. Az ilyen esetek száma a vizsgált areában csekély²⁰. ¹⁶ A Panemunėlis-pontoz tartozó Robliai falu nyelvjárását vizsgáló nyelvészek felhívták a figyelmet arra, hogy a legidősebb nemzedék adatközlői nem húzzák vissza a hangsúlyt a rövid végződésről a hosszú tőre, a középső nemzedék képviselői az ilyen szavakban „két hangsúlyt ejtenek”, a fiatalok pedig következetesen visszahúzzák a hangsúlyt (Grinaveckienė, Gargšaitė 1956: 4). A legidősebb nemzedék képviselőinek közölt elbeszéléseiben egyedi hangsúly-visszahúzási eseteket találtak, és valamivel több „kétcsúcsú” hangsúlyú esetet jegyeztek fel. ¹⁷ Saldõtas (2) ‘katona’. ¹⁸ A Suginčiai-nyelvjárás szövegeiben azok a formák, amelyekben a hangsúly a rövid végződésről bármely utolsó előtti hosszú szótagra húzódik vissza, mintegy 38%-ot tesznek ki (134 esetből 51), a Gireitiškiai-pont elbeszéléseiben mintegy 26%-ot (31 esetből 8), a Videniškiai környékén gyűjtött anyagban pedig mintegy 22%-ot (33 esetből 7). ¹⁹ A formát háromszor jegyezték fel. ²⁰ E formák egy része a paradigma morfonológiai kiegyenlítődésével vagy a tövi hangsúlyozási típus kialakulásával is összefüggésbe hozható (Ragaišienė 2020b: 222; 2024: 185). 6 A 20. század 6–7. évtizedében hangsúly-visszahúzási jelenségeket figyeltek meg az utenai keleti és délkeleti nyelvjárásaiban is, amelyeket a Lietuvių kalbos atlaso szerkesztői nem soroltak a gyenge feltételes hangsúly-visszahúzás területéhez. A kéziratos források anyaga azt mutatja, hogy ez az areál és a terület nyugati peremvidékei a hangsúly-visszahúzás szempontjából lényegében nem különböznek. A keleti és délkeleti nyelvjárásokban „kétcsúcsú” hangsúlyú formákat is feljegyeztek, például: aĩ.nù ~ eĩnu, audė́ja, sùnkù ~ sunku, telõkùs ~ teliokus, ùnkstì ~ anksti, vaĩ.kù ~ vaiku, viẽną Spt és mások.²¹ A nyugati nyelvjárások forrásaihoz hasonlóan a keleti és délkeleti nyelvjárások kézirataiban is kevés ilyen hangsúlytípus-jelölési esetet találtak. Ez azt mutatja, hogy a 20. század 6–7. évtizedében a vizsgált jelenség az utenai nyelvjárásban eltérő erősségű lehetett, ezért valószínűleg nem minden esetben jelölték a mellékhangsúlyt. Az utolsó előtti hosszú szótag – a „kétcsúcsú” hangsúly első összetevője – akár a hangsúlyosnál hosszabbnak is hangozhatott, és nem feltétlenül különbözött jelentősen a visszahúzott hangsúlytól (vö. Stundžia 1989: 435; Girdenis 2003: 95; Ragaišienė 2018: 184). Nem zárható ki, hogy egyes esetekben a nyelvjárási sajátosságokat vizsgáló kutatók a hangsúlyt csak az utolsó előtti szótagon jelölték. A jelenségnek a nyelvjárási terület keleti és délkeleti részén való terjedését az egyedi hangsúly-visszahúzási esetek is tanúsítják (vö. Ragaišienė 2024: 185). Egyes nyelvjárásokban a hangsúly gyakrabban húzódik vissza a rövid végződésről olyan szótagra, amelyet ie, uo vagy hosszú magánhangzó alkot, például: liẽtus (vö. liẽtus ~ lietus, lẽ.taũs ~ lietaus), raudõ.ni ~ raudoni (vö. raudonõ.s ~ raudonos), sū̃nus ~ sūnus (vö. su sūnum̃), viẽdrus ~ viedrus²², viẽna ~ viena (vö. vienà ~ viena), viẽni ~ vieni (vö. viẽni ~ vieni) Kkt; diẽna, geltõna (vö. gelta.nũ ~ geltonų), negì.va ~ negyva, nẽra, sū̃nus, viẽna (vö. viẽną) Brč²³. Más nyelvjárásokban, akárcsak a nyelvjárási terület nyugati peremvidékein, a hangsúly bármely hosszú szótagra visszahúzódik, például: aĩme ~ eime, su bar̃zdu ~ barzda, diẽnas, grìbus ~ grybus, su plūgù ~ plūgu, laĩškì ~ laiške, liẽtus, ruñkas ~ rankas, suprantũ ~ suprantu, šìntus, viẽna kapeĩka, žmõna Jnš; balti, jermẽkus²⁴, kalbi, kàrtu aĩnu ~ einu, kir̃vu ~ kirviu, krū́va ~ krūva, miẽgu, piñkas ~ penkias, diẽnas, širdis nesveĩka, blogà žmõna ~ bloga žmona, supilti Arn²⁵. Mindkét helyen a visszahúzott hangsúlyú formákat változatokként használhatták, például: dienà / diẽna, skurà / skūrà, sū̃nus / sū̀nus, vienà / viẽna, tvorà / tvõra és mások. Lb²⁶; baĩsi / baĩsì, baĩsi ~ baisi, gýva / gì.va ~ gyva, jì.rà / jì.ra ~ yra, kapeĩkas / kapeĩkas, põne / po.nė ~ ponia, su.nùs / sū̀.nus ~ sūnus, šìntus / šìntus, viẽną / viẽna és mások. Bjt; i.rą / ì.ra ~ yra, pinkì / piñki, piñkì ~ penki, vienà / viẽna Jnš. Figyelemre méltó, hogy a hangsúly a rövid végződésről mind cirkumflexes, mind akutussal jelölt, előtte álló hosszú szótagra visszahúzódik (hasonló ²¹ A visszahúzott hangsúly kialakulását a „kétcsúcsú” hangsúllyal hozták összefüggésbe. A Spitrėnai-nyelvjárás nyelvi sajátosságainak leírása szerint „a hangsúly-visszahúzás folyamata már ezt a nyelvjárást is érinti. Egyes szavakban világosan hallható két hangsúly” (Urbanavičiūtė 1966: 5). ²² Viẽdras (2) ‘vödör’. ²³ A visszahúzott hangsúlyú formák kevesebb mint 10%-ot tesznek ki. ²⁴ A jermė́kas jövevényszó ‘hosszú kabát, posztóköpeny’ jelentésben használatos. ²⁵ Mindkét nyelvjárás kézirataiban talált összes hangsúly-visszahúzó formát megadjuk (arányuk 11%, illetve 9%). ²⁶ Jonas Šukys a Labanõras-nyelvjárás leírásában (1958: 5) megjegyezte, hogy „a hangsúly-visszahúzás csak kétszótagú szavakban figyelhető meg, ha a tő hosszú, a végződés pedig rövid”. 7 az akcentológiai tendenciák a keleti aukštaitis anykščiai nyelvjárásra is jellemzők, lásd Ragaišienė 2020b: 215–216, 222). A kéziratos források anyaga az utenai nyelvjárásban a hangsúly visszahúzásának szabályként való egyenetlen és meglehetősen késői kialakulását mutatja: a 20. század közepén a terület legészakibb részén és északnyugati sarkában a jelenség már megszilárdult, a Panemunėlis (177) – Aleksandravėlė (180) – Kriaunos (179) – Sūviekas (181) északi térségében, valamint az anykštėnai és širvintiškiai nyelvjárásokkal határos nyugati peremeken pedig kialakulóban volt. A jelenség utenai területen viszonylag későn kezdett kialakulni, amit Antanas Baranauskas 19. század második feléből származó szövegei is megerősítenek (Specht 1920: 52–83)²⁷. Az 1920-ban kiadott Litauische Mundarten gesammelt von A. Baranowski című kiadványban szereplő Vabalninko (142) beszédmódról szóló elbeszélésekben a hangsúlyt rendszeresen visszahúzták a rövid végződésről bármely hosszú szótagra, míg Žiobiškis (147)²⁸ és Vyžuonos (275) plébániáinak szövegeiben nem húzták vissza; itt csupán a „kétcsúcsú” hangsúly elszórt eseteit találták, amelyek statisztikailag nem jelentősek (Ragaišienė 2015: 180–181). A. Baranauskas korában az intenzívebb feltételes hangsúly-visszahúzás, amely a kupiškėnai terület északi részén, az utenaiak északnyugati sarkában és az anykštėnai terület nyugati peremén megszilárdult, dél felé haladt (lásd a 2. ábrát; részletesebben lásd Ragaišienė 2015: 180–183; 2018: 181–184; 2020b: 215). A 20. század 6–7. évtizedéből származó kéziratos források anyaga azt mutatja, hogy a hangsúlyt a kupiškėnai nyelvjárásban már rendszeresen visszahúzták, bár eltérő intenzitással, valamint az anykštėnai nyelvjárás egész területén is (Ragaišienė 2018: 185; 2020a: 90–93; 2020b: 215–216)²⁹. Így e nyelvjárásokban a 20. század közepén megszilárdult visszahúzott hangsúly az utenai nyelvjárás nyugati peremén alakult ki, és a keleti, illetve délkeleti beszédmódok felé haladt. ²⁷ Antanas Baranauskas, miközben a Kaũnasi papneveldében professzorként működött, 1867–1884 körül tanítványaival nyelvjárási szövegeket gyűjtetett, amelyeket később elküldött Hugo Weber német nyelvésznek. ²⁸ Žiobiškist Antanas Salys a 147. ponthoz sorolta (Geržotaitė ir kt. 2014: 412; vö. még Geržotaitė 2015: 147). Žaneta Markevičienė (2011: 306) ezt a települést szintén az utenai nyelvjárás egyik pontjaként jelölte meg. ²⁹ A hangsúly-visszahúzási törvény e nyelvjárásokban való kialakulására hatással lehetett a séliai szubsztrátum (Zinkevičius 2006: 30, 73). 8 2. ábra. A hangsúly-visszahúzás jellege A. Baranauskas keleti kelet-aukštaitė szövegeiben A. Baranauskas szövegeinek, valamint a keleti kelet-aukštaitė nyelvjárások kéziratos forrásainak anyaga alapján feltételezhető, hogy a 20. század közepén az utenai nyelvjárás nyugati peremein nem gyenge, hanem intenzívebb feltételes hangsúly-visszahúzás alakult ki. A litván nyelv atlasza szerkesztői számára az elhúzott hangsúly típusának meghatározását több ok is megnehezíthette. Mindenekelőtt azért, mert a vizsgált időszakban a szomszédos beszédmódokban a jelenség eltérő intenzitású volt (lásd az 1. ábrát). Egyes kéziratokban a visszahúzott hangsúlyú alakok mintegy 21–38 százalékot tesznek ki, másokban pedig csak a hangsúly-visszahúzás elszórt eseteit és/vagy „kétcsúcsú” hangsúlyú alakokat találtak. Nem zárható ki, hogy a kutatók a hangsúly-visszahúzással a hangsúlyparadigma morfonológiai kiegyenlítődésének eseteit is kapcsolatba hozhatták (Ragaišienė 2024: 185). A ritkán hangsúlyt visszahúzó nyugati peremi, keleti és délkeleti beszédmódok kézirataiban a vizsgált esetek több mint felét a cirkumflexes tő egyes számú eszközhatározói és többes számú tárgyeseti alakjai teszik ki (115 esetből 68)30. Megfigyelhető, hogy így gyakrabban hangsúlyozzák a második hangsúlyosztályba tartozó szavakat, amelyek utolsó előtti szótagjának magját hosszú magánhangzó és ie, uo, például: 30 A tőben az egyes számú alanyeseti alakokat is hajlamosak hangsúlyozni, például: ma.kkla ~ mokykla, sta.vkla ~ stovykla ‘szobor’ Int és mások (Ragaišienė 2024: 185). 9 gaidžōkus ~ gaidžiokus, su pōnu, sagōnus³¹, viščiōkus ~ viščiokus Šd; ma.kìklas ~ mokyklas, su plūgu, su pōnu, rūbus, rūtas ~ rūtas, samagōnù³² Int; su diẽdu, baravì.kus ~ baravykus, ragutẽlãs ~ raguteles, rūbus, sijōnus, viščiōkus ~ viščiokus Mdk; burōkus, niẽkus (vö. niẽkai), miẽstus (vö. miestẽ), miežius, su vỹnu, žỹdus (vö. žỹdų) Gdr³³. Hasonló akcentuációs tendenciák jellemzők azokra a keleti aukštaitė vilniškių és déli aukštaitė nyelvjárásokra is, amelyek nem tartoznak a hangsúly-visszahúzás területéhez (Grumadienė 1994: 101–104; Mikulėnienė 1996: 149; Urbanavičienė 2006: 220; Ragaišienė 2010: 53; 2016: 162–163 és mások). Összefoglalva megállapítható, hogy a 20. század 6–7. évtizedéből származó kéziratos források anyaga két fontos dolgot tanúsít. Először is a hangsúly-visszahúzás mint jelenség kialakulását mutatja az utenai terület nyugati peremein, valamint a keleti és délkeleti beszédmódokban. Másodszor kétségeket ébreszt azzal kapcsolatban, hogy a gyenge feltételes hangsúly-visszahúzás e területen a vizsgált időszakban önálló törvényként működött volna. ÖSSZEFOGLALÁS A keleti aukštaitė utenaiak 20. század 6–7. évtizedéből származó kéziratos forrásainak anyaga azt mutatja, hogy a hangsúly-visszahúzás mint törvény a nyelvjárásban meglehetősen későn kezdett kialakulni, és egyenetlenül működött. A 20. század közepén a jelenség a terület legészakibb részén és északnyugati sarkában már megszilárdult, a Panemunėlis (177) – Aleksandravėlė (180) – Kriaunos (179) – Sūviekas (181) északi térségében, valamint az anykštėnai és širvintiškiai nyelvjárásokkal határos nyugati peremeken még csak kialakulóban volt, a keleti és délkeleti beszédmódokban pedig ritka maradt. Az elvégzett elemzés alátámasztja a litván nyelvjárások eredetének jelenlegi elméletét, és megerősíti a keleti aukštaitė kupiškėnai és anykštėnai nyelvjárások 19. század második feléből származó A. Baranauskas-szövegeinek, valamint a 20. század 6–7. évtizedéből származó beszédmódok nyelvjárási sajátosságait leíró kutatások következtetéseit, miszerint a hangsúly-visszahúzás északról dél felé haladt. Valószínű, hogy a 19. század második felében a kupiškėnai és anykštėnai terület északi részéről a keleti perem felé haladó innovatív hangsúly-visszahúzási hullám a nyugati utenai beszédmódokat legkorábban a 20. század közepén érhette el. A litván nyelv atlasza szerkesztői által a gyenge feltételes hangsúly-visszahúzás területéhez sorolt északi Panemunėlis (177) – Aleksandravėlė (180) – Kriaunos (179) – Sūviekas (181) térségében és a nyugati peremeken a 20. század 6–7. évtizedében úgy tűnik, csupán intenzívebb feltételes hangsúly-visszahúzás működött. A kéziratos források anyaga nem mutat olyan összefüggő területet, ahol gyenge feltételes hangsúly-visszahúzás működött volna. E törvény megnyilvánulásainak valószínűleg a hangsúlyparadigma morfonológiai kiegyenlítődésének eseteit tartották (a második hangsúlyosztályba tartozó szavak utolsó előtti szótagjában, amelynek magját hosszú magánhangzó vagy ie, uo alkotja, az egyes számú eszközhatározói és a többes számú tárgyeseti alakokat hangsúlyozzák). Az utenai területen a gyenge feltételes hangsúly-visszahúzás törvényének működésére (és létezésére) vonatkozó feltételezések e nyelvjárás hangsúlyt vissza nem húzó beszédmódjainak 20. század második felétől a 21. század elejéig gyűjtött anyagával támaszthatók alá. ³¹ Sagōnas (2) ‘nagy, füles vagy fül nélküli öntöttvas fazék’. ³² Samagōnas (2) ‘házi készítésű pálinka’. ³³ Kevés olyan ragozott alakot találtak, amely megőrizte a hangsúlyt a végződésben, például: gri.būs ~ grybus, kisielùs ~ kisielius, miežius ~ miežius, po.nū ~ ponu Gdr. 10 IRODALOM ÉS FORRÁSOK Gargasa itė Dalia, Misiūnaitė Aldona 1958: Daršiškių kaimo tarmės aprašas: kéziratos forrás [A Daršiškiai falu nyelvjárásának leírása: kéziratos forrás], Vilnius: A Litván Nyelv Intézetének Geolingvisztikai Központja Nyelvjárási Archívuma. Geržotaitė Laura, Kaikarytė Aušra, Šinkūnas Mindaugas 2014: Összehasonlító Lietuvių kalbos atlaso ir Antano Salio Apklauso 1 gyvenamųjų vietovių analizė (punktų sąvadas) [A Litván nyelv atlasza és Antanas Salys Apklausa 1 felmérésének lakott helyeket érintő összehasonlító elemzése (a pontok jegyzéke)]. – XXI. század pradžios lietuvių tarmės: geolingvistinis ir sociolingvistinis tyrimas (žemėlapiai ir jų komentarai), szerk. D. Mikulėnienė, V. Meiliūnaitė, Vilnius: Briedis. Geržotaitė Laura 2015: Antanas Baranauskas litván nyelvjárási osztályozásának geolingvisztikai elemzése [Antanas Baranauskas litván nyelvjárás-osztályozásának geolingvisztikai elemzése]. – Kalbos istorijos ir dialektologijos problemos 4, szerk. V. Ragaišienė, V. Meiliūnaitė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 133–165. Girdenis Aleksas 1978: Akcentológiai apróság [Accentological Trivial]. – Baltistica 14(1), 75–76. DOI: http://dx.doi.org/10.15388/baltistica.14.1.1254. Girdenis Aleksas 2003: Teoriniai lietuvių fonologijos pagrindai [A litván fonológia elméleti alapjai], Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Grinaveckienė Elena, Gargasa itė Dalia 1956: Roblių kaimo tarmės aprašas: kéziratos forrás [A Robliai falu nyelvjárásának leírása: kéziratos forrás], Vilnius: A Litván Nyelv Intézetének Geolingvisztikai Központja Nyelvjárási Archívuma. Grumadienė Laima 1994: A punski nyelvjárás ragozási és hangsúlyozási sajátosságai közül néhány újabb [A punski nyelvjárás ragozásának és hangsúlyozásának néhány újabb sajátossága]. – Lietuvių kalbotyros klausimai 34, 97–106. Leskauskaitė Asta 2004: Pietų aukštaičių vokalizmo ir prozodijos bruožai [A déli aukštaitė nyelvjárás vokalizmusának és prozódiájának jellemzői], Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. LKA I: Lietuvių kalbos atlasas 1: Leksika [A litván nyelv atlasza 1: Lexika], felelős szerk. K. Morkūnas, Vilnius: Mokslas, 1977. LKA II: Lietuvių kalbos atlasas 2: Fonetika [A litván nyelv atlasza 2: Fonetika], felelős szerk. K. Morkūnas, Vilnius: Mokslas, 1982. LKA III: Lietuvių kalbos atlasas 3: Morfologija [A litván nyelv atlasza 3: Morfológia], felelős szerk. K. Morkūnas, Vilnius: Mokslas, 1991. LKT 1970: Lietuvių kalbos tarmės: olvasókönyv [Litván nyelvjárások: olvasókönyv], szerk. E. Grinaveckienė, A. Jonaitytė, K. Morkūnas, B. Vanagienė, A. Vidugiris, Vilnius: Mintis. 11 LKTCH 2004: Lietuvių kalbos tarmių chrestomatija [Litván nyelvjárási szöveggyűjtemény], szerk. R. Bacevičiūtė, A. Ivanauskienė, A. Leskauskaitė, E. Trumpa, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Markevičienė Žaneta 1999: Aukštaičių tarmių tekstai [Szövegek az aukštaitė nyelvjárásokban] 1, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla. Markevičienė Žaneta 2001: Aukštaičių tarmių tekstai [Szövegek az aukštaitė nyelvjárásokban] 2, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla. Markevičienė Žaneta 2011: Az anykštėnai nyelvjárás differenciálódása [Az anykštėnai nyelvjárás differenciálódása]. – Lituanistica 57(1), 305–311. Mikulėnienė Danguolė 1996: A ragozott szavak hangsúlyváltozatairól a déli aukštaitė nyelvjárásokban [A ragozott szavak hangsúlyváltozatairól a déli aukštaitė nyelvjárásokban]. – Lietuvių kalbotyros klausimai 36, 148–155. Mikulėnienė Danguolė, Morkūnas Kazys 1997: Dieveniškių šnektos tekstai [A Dieveniškės beszédmód szövegei], Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Ragaišienė Vilija 2010: Linksniuojamųjų žodžių kirčiavimo variantai pietų aukštaičių ir rytų aukštaičių vilniškių tarmėse: doktori értekezés [A ragozott szavak hangsúlyozási változatai a déli aukštaitė és a keleti aukštaitė vilniškių nyelvjárásokban: doktori értekezés], Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Ragaišienė Vilija 2015: Az aukštaitė hangsúlyozás sajátosságai Antanas Baranauskas szövegeiben [Az aukštaitė hangsúlyozás sajátosságai Antanas Baranauskas szövegeiben]. – Kalbos istorijos ir dialektologijos problemos 4, szerk. V. Ragaišienė, V. Meiliūnaitė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 166–210. Ragaišienė Vilija 2016: A hangsúlyozási rendszer és változásai [A hangsúlyozási rendszer és változásai]. – Lietuvių tarmių kaita XXI a. pradžioje: Lenkijos lietuvių šnektos, D. Mikulėnienė, A. Leskauskaitė, V. Ragaišienė, N. Birgelienė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 120–204. Ragaišienė Vilija 2018: A keleti aukštaitė kupiškėnai nyelvjárás hangsúlyozási rendszerének változása a 19. század 7th–9th. évtizedétől a 19th. század 6th–7th. évtizedéigth. – Rytų aukštaičių patarmė: kaita ir pokyčiai, szerk. J. Urbavičienė, R. Petrokienė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 176–203. Ragaišienė Vilija 2020a: A hangsúly visszahúzásának új, rendszeres megközelítése a keleti-kelet aukštaitė nyelvjárásokban. – Lithuanian Dialectology Profiles: Problems and Findings, szerkesztőbizottság: D. Mikulėnienė (főszerkesztő), A. Stafecka, M. Jankowiak, E. Trumpa, I. Lemeškin, különszám-szerkesztő V. Meiliūnaitė, 85–94. DOI: https://doi.org/10.35321/e–pub.8.problems–and–findings. 12 Ragaišienė Vilija 2020b: A hangsúly visszahúzása a keleti aukštaitė anykštėnai nyelvjárás szövegeiben [A hangsúly visszahúzása a keleti aukštaitė anykštėnai nyelvjárás szövegeiben]. – Acta Linguistica Lithuanica 83, 211–226. DOI: https://doi.org/10.35321/all83–10. Ragaišienė Vilija 2024: A ragozott szavak hangsúlyozási tendenciái a keleti aukštaitė utenai beszédmódok 20. század 6–7. évtizedéből származó kéziratos forrásaiban [A ragozott szavak hangsúlyozási tendenciái a keleti aukštaitė utenai nyelvjárások 1950-es és 1960-as évekbeli kéziratos forrásaiban]. – Bendrinė kalba 97, 179–205. DOI: https://doi.org/10.35321/bkalba.2024.97.09. RAU 2010: Rytų aukštaičiai uteniškiai [A keleti aukštaitė utenaiak], szerk. R. Rinkauskienė, R. Bacevičiūtė, V. Salienė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Specht Franz 1920: Litauische Mundarten gesammelt von A. Baranowski 1: Texte [A. Baranowski által gyűjtött litván nyelvjárások 1: Szövegek], Leipzig: Verlag von K. F. Koehler. Stundžia Bonifacas 1989: Antanas Baranauskas mint akcentológus [Antanas Baranauskas, az akcentológus]. – Baltistica 3(2) melléklet, 434–442. DOI: http://dx.doi.org/10.15388/baltistica.0.3.2.870. Stundžia Bonifacas 1995: A hangsúly visszahúzásáról a litván nyelv keleti aukštaitė beszédmódjaiban [A hangsúly visszahúzásának kérdéséről a litván nyelv keleti aukštaitė beszédmódjaiban]. – Res Balticae, 67–72. Šūkys Jonas 1958: Labanoro tarmės aprašas: kéziratos forrás [A Labanoras nyelvjárásának leírása: kéziratos forrás], Vilnius: A Litván Nyelv Intézetének Geolingvisztikai Központja Nyelvjárási Archívuma. Urbanavičienė Jolita 2006: A keleti aukštaitė vilniškių peremi beszédmódjainak hangsúlyozási sajátosságai [A keleti aukštaitė vilniškių peremi beszédmódjainak hangsúlyozási sajátosságai]. – Baltistica 41(2), 219–231. DOI: http://dx.doi.org/10.15388/baltistica.41.2.974. Urbanavičiūtė Žaneta 1966: Spitrėnų šnektos aprašas: kéziratos forrás [A Spitrėnai beszédmód leírása: kéziratos forrás], Vilnius: A Litván Nyelv Intézetének Geolingvisztikai Központja Nyelvjárási Archívuma. Urbanavičiūtė–Markevičienė Žaneta, Grinaveckis Vladas 1992: Lietuvių tarmės: fonetika, morfologija [Litván nyelvjárások: fonetika, morfológia] 2, Vilnius: Vilniaus pedagoginis universitetas. Zinkevičius Zigmas 1966: Lietuvių kalbos dialektologija [A litván nyelv dialektológiája], Vilnius: Mintis. Zinkevičius Zigmas 1994: Lietuvių kalbos dialektologija [A litván nyelv dialektológiája], Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Zinkevičius Zigmas 2006: Lietuvių tarmių kilmė [A litván nyelvjárások eredete], Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. 13 A keleti aukštaitė utenai településeinek (A litván nyelv atlasza pontjainak) rövidítései Alk (180) – Aleksandravėlė, Rokiškis járás. Arn (526) – Arniōnys, Molėtai járás. Bč (121) – Bučiūnai, Rokiškis járás. Bjt (479) – Bijūtiškis, Molėtai járás. Brč (245) – Berčiūnai, Anykščiai járás. Čkn (306) – Čekó̇nys, Molėtai járás. Drš (172) – Daršiškiai, Kupiškis járás. Gdr (504) – Giedraičiai, Molėtai járás. Grs (412) – Girsteitiškis, Molėtai járás. Gtč (114) – Gataučiai, Biržai járás. Int (480) – Įnturkė, Molėtai járás. Jnš (506) – Jõniškis, Molėtai járás. Kkt (380) – Kūktiškės, Utena járás. Krn (179) – Kriaūnos, Rokiškis járás. Lb (414) – Labanõras, Švenčionys járás. Lln (344) – Leliūnai, Utena járás. Mdk (481) – Medeikiai, Molėtai járás. Ob (148) – Obeliai, Rokiškis járás. Pnm (177) – Panemunėlis, Rokiškis járás. Rg (178) – Ragėliai, Rokiškis járás. Rk (147) – Rõkiškis Sgn (379) – Sugiñčiai, Molėtai járás. Skd (378) – Skudutiškis, Molėtai járás. Spt (309) – Spitrėnai, Utena járás. Svb (150) – Svõbiškis, Rokiškis járás. Šd (478) – Šiaudžiai, Molėtai járás. Užb (87) – Užubal̇iai, Rokiškis járás. Vb (142) – Vabalniñkas, Biržai járás. Vdn (450) – Vidėniškiai, Molėtai járás. A hangsúly visszahúzása az utenai keleti aukštaitė nyelvjárás 1950-es és 1960-as évekbeli kéziratos forrásaiban ÖSSZEFOGLALÁS A tanulmány a Litván Nyelv Intézetének Geolingvisztikai Központjában működő Nyelvjárási Archívumban őrzött, az utenai keleti aukštaitė nyelvjárás 1950-es és 1960-as évekből származó kéziratos forrásait vizsgálja, a hangsúlyozásra összpontosítva. Ezzel a témával a nyelvészek eddig 14 a nyelvészek kevés figyelmet fordítottak rá. A cikk célja a 20th. század közepén az Utenai keleti aukštaitis alnyelvjárásban érvényben lévő hangsúly-visszahúzódási jelenségek azonosítása, valamint azok területi eloszlásának feltárása az alnyelvjárási területen belül. A kutatási anyag új adatokat szolgáltat a hangsúly-visszahúzódás kialakulásáról és természetéről az Utenai keleti aukštaitis alnyelvjárásban. A vizsgálat azt mutatja, hogy a hangsúly-visszahúzódás szabályként viszonylag későn kezdett kialakulni az alnyelvjárásban, és meglehetősen egyenetlenül működött. A 20th. század közepére a jelenség már meghonosodott a terület legészakibb és északnyugati sarkában. Eközben még kialakulóban volt az északi területen (Panemunėlis, Aleksandravėlė, Kriaunos és Suviekas környékén), valamint az Anykščiai és Širvintos alnyelvjárásokkal határos nyugati peremvidék mentén, a keleti és délkeleti részeken pedig ritka maradt. Az elemzés alátámasztja a litván nyelvjárások eredetére vonatkozó jelenlegi elméletet, és megerősíti az Antanas Baranauskas 19th. század második feléből származó, a Kupiškis és Anykščiai keleti aukštaitis alnyelvjárásait felölelő szövegeinek vizsgálataiból, valamint az 1950-es és 1960-as évek helyi nyelvjárásainak nyelvjárási sajátosságait bemutató leírásokból származó eredményeket, amelyek szerint a hangsúly-visszahúzódás északról dél felé terjedt. Valószínűleg a hangsúly-visszahúzódás innovatív hulláma, amely a 19th. század második felében a Kupiškis és Anykščiai alnyelvjárások északi részéről a keleti perem felé haladt, csak a 20th. század közepére érhette el az Utenai alnyelvjárás nyugati részét. Az északi térségben és a nyugati peremen, amelyeket a Atlas of the Lithuanian Language szerkesztői korábban a gyenge feltételes hangsúly-visszahúzás területéhez soroltak, úgy tűnik, hogy az 1950-es és 1960-as években csupán a feltételes hangsúly-visszahúzás intenzívebb formája volt tapasztalható. A kéziratos források nem utalnak olyan egységes területre, ahol a gyenge feltételes hangsúly-visszahúzás érvényben lett volna. E szabály megnyilvánulásai valószínűleg a hangsúlyparadigma morfonológiai kiegyenlítődésével járó esetekhez kapcsolódnak. Azoknak a helyi nyelvjárásoknak a leírásaiban, amelyekben a hangsúly-visszahúzás szabálytalanul fordul elő, a tőben való hangsúlyozás eseteinek több mint felét a második hangsúlyosztályba tartozó szavak egyes számú eszközhatározói és többes számú tárgyeseti alakjai alkotják (ezek utolsó előtti szótagjában hosszú magánhangzó vagy az ie, illetve uo kettőshangzó található). A cikkben az Utenai alnyelvjárásban működő (és létező) gyenge feltételes hangsúly-visszahúzódási szabályra vonatkozó megállapításokat az ezen alnyelvjárás helyi nyelvjárásaiból származó, a 20th. század második felétől a 21st. század elejéig gyűjtött adatok is alátámasztják, amelyekben nem figyelhető meg hangsúly-visszahúzódás. 15