Zur Etymologie von lit. alėti, almuo, almė, elmės etc. und deren Zusammenhang mit dem deutschen Ortsnamen Ulm und dessen Verwandten

Acta Linguistica Lithuanica 2025, 92. kötet, 1–19. o. Tartalomjegyzék hivatkozása / Turinio nuoroda ISSN 2669-218X (online / elektroninis) Szerzői jog © 2025 Harald Bichlmeier. A Litván Nyelv Intézete adta ki. Ez egy nyílt hozzáférésű cikk, amelyet a Creative Commons Nevezd meg! licenc feltételei szerint terjesztenek; a licenc korlátlan használatot, terjesztést és sokszorosítást engedélyez bármely médiumban, feltéve, hogy feltüntetik az eredeti szerzőt és forrást. // Kiadta a Litván Nyelv Intézete. Ez a cikk nyílt hozzáférésű, a „Creative Commons” Nevezd meg! licenc feltételei szerint terjesztik, amelyek lehetővé teszik a tartalom korlátlan felhasználását, terjesztését és reprodukálását bármilyen adathordozón, a szerző és a forrás megjelölésével. Beérkezett: / Gauta: 2025-02-03. Elfogadva: / Priimta: 2025-05-15. 1 A litván etimológiájáról AL TI, ALMUÕ, ÁLMĖ, EMĖS STB. ÉS KAPCSOLATUK A NÉMET ULM HELYNÉVVEL ÉS ROKONAIVAL A lit. al ti, almuõ, álmė, emės és mások etimológiájáról, valamint a némettel való kapcsolatukról vietovardžiu Ulm ir jo giminaičiais HARALD BICHLMEIER Szász Tudományos Akadémia Leipzigben Martin Luther Halle-Wittenbergi Egyetem E-mail: [email protected] ORCID-azonosító: https://orcid.org/0000-0003-0001-1677 Kutatási területek: névtan (helynévtan), a germán nyelvek történeti fonológiája, indoeurópai Európai nyelvészet, aljamiado szövegek. https://doi.org/10.35321/all92-01 ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------ ANNOTÁCIÓ A lit. al ti ‘folyni, csöpögni, futni, sietni’, nual ti ‘túlfolyni, (mezőket) elárasztani’, almuõ (3) m. ‘genny’, álmė (1), alm (4) f. ‘a testből távozó anyag’, emės (4) f. Pl. ‘ua.’ szavakat hagyományosan egy olyan gyök alapján etimologizálják, amely állítólag ‘folyni’ jelentésű. Itt amellett érvelünk, hogy a szavak alapjául legalább két különböző gyök szolgálhat: egyrészt az uridg. * h1elh2-‘valamerre hajtani’ vagy az uridg. * h2elh2-‘céltalanul menni’, másrészt az uridg. gyök * h1el(H)-‘mocsarasnak, rothadtnak lenni’. Az uridg. gyök alapján * h1el(H)-‘mocsarasnak, rothadtnak lenni’ a nhd. helynév is Az Ulm és a vele kapcsolatos nevek magyarázata. Kiderül, hogy ez a névcsalád leginkább a germán nyelv legkorábbi korszakából származó urgerm. * ulma-‘iszap, rothadás’ szóhoz kapcsolható. A névcsalád első pillantásra működőképesnek tűnő három másik levezetése közül az egyik korán tévesnek bizonyult, kettő szemantikailag értelmes, azonban ezek közül csak az egyik lehetséges hangtanilag is. Az a javaslat, hogy a nevet az urgerm. * al(l)-, * ul-‘forr, buzog’ szavakhoz kapcsolják, hangtörténetileg nem állja meg a helyét. Egy „óeurópai” víznévből való levezetés elvileg továbbra is lehetséges, a Hans Krahe óta javasolt etimológiát azonban módosítani kell. Mivel egy germán etimológia járható út, ezt kell előnyben részesíteni az „óeurópai” megoldással szemben. 2 KULCSSZAVAK: Óeurópai hidronímia, litván etimológia, német helynevek, történeti A germán nyelvek hangtana. ÖSSZEFOGLALÓ Lit. al ti ‘folyni, szitálni, sietni’, nual ti ‘elárasztani (földeket), túlfolyni’, almuõ (3) m. ‘genny’, álmė (1), alm (4) f. ‘testből kiáramló anyag’, emės (4) f. Pl. ‘ua.’ hagyományosan egy ‘folyni’ jelentésű gyökből származóként kerültek etimologizálásra. Ez a cikk ezzel szemben amellett érvel, hogy ezek a szavak legalább két különböző protoindoeurópai (PIE) gyökből származnak. Egyrészt összekapcsolhatók a PIE * h1elh2 - ‘valahová hajtani’ vagy a PIE * h2elh2 - ‘céltalanul járni, körbe-kóborolni’ gyökkel. Másrészt némelyikük feltehetően a PIE * h1el(H) - ‘bűzösnek, rothadtnak lenni’ gyökből származik. A PIE * h1el(H) - ‘bűzösnek, rothadtnak lenni’ gyök áll továbbá az NHG Ulm helynév és a kapcsolódó németországi helynevek mögött is. Ezek a nevek a PGerm.-hez kapcsolhatók. * ulma – „bűz(össég), rothad(t)ság”. E nevek három uralkodó magyarázata közül az egyik teljesen kizárható, míg a másik kettő szemantikailag elfogadható — de fonológiailag csak az egyikük illeszkedik. Az a javaslat, hogy a neveket a PGerm. gyökhöz kapcsoljuk, * al(l) -, * ul – „forrni, pezsegni”, lehetetlen. Az alternatív hipotézis — amely szerint ezek „óeurópai” víznevek, és amelyet elsőként Hans Krahe vetett fel — továbbra is lehetséges, de felülvizsgálatra szorul. Mivel azonban megadható egy szemantikai és fonológiai ellentmondásoktól mentes germán magyarázat, módszertanilag ez előnyösebb az „óeurópai” hipotézisnél. KULCSSZAVAK: óeurópai víznévtan, litván etimológia, német helynevek, a germán nyelvek történeti fonológiája. 1. LITVÁNIAI VONATKOZÁSÚ 1 A lit. al ti ‘folyik, csöpög, fut, 2 siet’, nual ti ‘túlfolyik, (mezőket) eláraszt’, almuõ (3) m. ‘genny’, álmė 3 (1), alm (4) f. ‘a testből távozó anyag’, emės (4) f. Pl. ‘ua.’ 4 szócsoport(ok)at Sergio Neri (Neri, Ziegler 2012: 56. és köv., valamint Neri et al. 2016: 5 234. és köv.) az újfelnémet nyelvjárási Eller „mezőgazdaságilag nem 1 A tanulmány a „On the Etymology of the Placename Ulm and its Relatives in Germany – and its Potential Connections with Some Baltic Words” című, a „5-oji tarptautinė mokslinė Aleksandro Vanago konferencija „Kalbos ir kultūros dialogas XXI amžiaus nomastikoje““ / “5th International Scientific Aleksandras Vanagas’ Conference “Language and Culture Dialogue in 21st Century Onomastics”” című konferencián, Vilniusban, 7–8-án elhangzott előadáson alapul. 2024. november. – Köszönöm a tanulmány két anonim recenzensének megjegyzéseiket; ezek nagyrészt beépültek a tanulmányba. Az esetlegesen fennmaradt hibákért és következetlenségekért egyedül én vállalom a felelősséget. 2 Nem szerepel a LitEW-ben (ott a LitEW I 7 csak az al ti ‘szegénynek lenni’ és az al ti ‘alala hangot adni’ alakokat hozza); A LithED I 17 az al ti ¹ ‘csöpög, csepeg, szivárog, vándorol’ alakot egy uridg. gyökhöz * h2el -, kapcsolja, anélkül hogy jelentést tulajdonítana neki (hasonlóképpen SEJL 2024 s.v. al ti ¹), és az almuõ ‘genny, sebből származó gennyes váladék, gennyes köpet’ címszóra utal (LithED I 20f.; hasonlóképpen SEJL 2024 s.v. almuõ), ahol azonban a szerző nem említi ezt az urindogermán gyököt, hanem ismét az al ti ¹-re utal. Egy ilyen megközelítés problematikájáról lásd még alább a tanulmányban. 3 Vö. LitEW I 8; LithEW I 20f. ; SEJL 2024 s.v. almuõ (és az előző lábjegyzetet). 4 Vö. LitEW I 8. LithEW I 20f. (s.v. almuõ) és a SEJL 2024 s.v. almuõ az álmė szót az almuõ alapján elvont ur(ost)balt./lit. neotőből alkotott új képződményként magyarázza. * alm -/* elm -. Ez a levezetés nem tudja megmagyarázni az álmė akcentusát. 5 Vö. LitEW I 8; LithEW I 20f. (s.v. almuõ) és a SEJL 2024 s.v. almuõ az e mės alakot az almuõból elvonatkoztatott ur(ó)balti/litván neogyökéren alapuló új képzésként magyarázza. * alm -/* elm -. 3 megművelt terület, parlag’ illetve az újfelnémettel összefüggésben nyelvj. Az Ülme ‘hírhedt vidék, a szántóföld nedves helye’, ülmig ‘helyenként nedves’ tárgyalva. Összesen három indoeurópai gyököt vesznek számításba a magyarázatban az említett formák egyikének vagy másikának levezetésére: - ősi indogermán * h1elh2 – „hová hajtani” (IEW I 306f.; LIV 2001 [1998]: 235), – ősindoeurópai * h2elh2 – „cél nélkül járni” (IEW I 27f.; LIV 2001 [1998]: 264), – uridg. * h1el(H) – (vagy * [s]h1el[H] – ?) „korhadtnak lenni” (IEW I 305). 6 7 A következő megfontolások, illetve Levezetéseket közölnek: Neri 2012: 57 szerint az almuõ, álmė, emės kísérletileg a lit. álksna f. ‘pocsolya, tócsa’, lett. al(u)ksna fn. „belövellő mocsaras hely” kapcsolódva, miközben az utóbb említett formák az előuráli korból *h₁ol(H)-s-nah₂ – „a Mocsaras” (belsőbalti, másodlagosan beillesztett *-kbetűvel *selőtt) magyarázható. A másik három alakot nem etimologizálják explicit módon, de bizonyára feltételezhetjük a következő előzményalakokat: 8 - lit. almuõ < uráli balti * almōn, Gen. * almenes < előbalti. *h1ol(H)-- mōn, Gen. *menes, – lit. álmė < urbalt. * almiā - < vorurbalt. *h1olH-miah2 -, - lit. emės < urbalt. * elmiā - < vorurbalt. *h1el(H)-- miah2 -. A kapcsolat az ú. ném. dial. Eller, illetve az ezt megelőző kfn. elle * ‘terméketlen szántóföld’ között az ugyanezen alapul szolgáló tő révén áll fenn: kfn. elle * < ófelnémet * elana < ős-germán * elanō ‘mocsár, ingovány’ < elő-ős-germán *h1el(H)-onah2 - ‘rothadás’, amely az ős-germán nyelvben egy főnevesítés * ulana -< elő-ős-germán *h1(H)-ono - ‘elrothadt’. A lit. al ti ebben az összefüggésben nincs említve. A Neri et al. 2016-ban az egészet valamivel differenciáltabban ábrázolják: A 2012-es magyarázatot alapvetően továbbra is lehetségesnek tekintik. Ezenfelül Harald Bichlmeier 2013a: 406ff. és Bichlmeier 2011: 184 hivatkozásával felmerül annak lehetősége 9 is, hogy a litván „genny, a holttestből kiáramló folyadék” jelentésű szavakat a lit. al ti ‘folyni, csöpögni, futni, sietni’ igével hozzuk kapcsolatba. A gyöknek csak a görögben és az örményben vannak biztos appellatív folytatói, és a LIV 2001 [1998] ‘?’ jellel adja meg; 6 a szerző azonban meggyőzőnek tartja a feltevést. A gyöknek a görögben, a latinban és talán a lettben vannak biztos appellatív folytatói. 7 Vö. 8 LitEW I 8; vö. továbbá ALEW 34, ahol azonban a szó szoros értelmében vett etimológiát nem közölnek; ]} typ? Wait invalid JSON due weird. Need output valid. Last translation preserve ; and whitespace? We need fix. Also first array split sentence, translations. Last German has A LithED I 19 (s.v. a ksnis) a lit. álksna ‘égerfákkal borított hely, égerliget’ és a lett. àlksna „erdei mocsár” korábbi * aliksna < * alis nā - alakra vezethető vissza, miközben úgy véli, hogy az akut hangsúly a középső *i - eltűnése utáni pótnyúlás keretében keletkezett, és még csak nem is mérlegeli a lit. al ti, álmė stb. alakokkal való kapcsolatot. Az SEJL 2024 a ksnis szócikkében a szerző most már legalább egy indoeurópai előzményt, urindogermán alakot említ. * h2elis no -, azonban itt sem található kapcsolat az Anm.-ban szereplővel 2 említett gyök * h2el - helyett. 9 A Neri et al. 2016: 244-ben az irodalomjegyzékben a „Bichlmeier Überlegungen” alatt tévesen Bichlmeier szerepel 2013b idézve Bichlmeier 2011 helyett. 4 A lit. emės esetében ezáltal implicit módon urbalt. * elmiā - < vorurbalt. *h1elh2-miah2 rekonstruálva, míg az ugyanott tárgyalt ősger. (Neri in Neri et al. 2016: 234f. az úfném. nyj. Ülme, ülmig kapcsán) * ulman – vagy egy amfikinetikusan ragozódó n-tövű *h1élh2-mon – /*h1h2-mn-´ „folyadékkal ellátott” > „genny, rothadás” (ebben az esetben fel kellene tételezni, hogy a lit. almuõ másodlagos o-fokozatot vezetett be), vagy pedig a *ulma- „mállott, rothadt” < *h1h2-m(n)ó- „gennyes, folyékony” melléknévnek csak a germán nyelveken belüli főnevesülését kell feltételezni. Továbbá ugyanígy lehetne: „ *h2élh2-mon - /*h2h2-mn-´ ‘folyadékkal ellátott’ > „gennyet, rothadást” feltételezni, amely a germán és litván formáknak megfelelően kiegészítő feltevések állnak az alapjában”. A kérdés természetesen továbbra is az, hogy a „‘folyadékkal ellátott’ > ‘genny, rothadás’” itt feltételezett szemantikai fejlődésével minden további nélkül egyet lehet-e érteni, különösen mivel éppen a fent említett urindo-európai gyökér * (s)h1el(H) – ‘rothadtnak lenni’ (IEW I 305) valóban létezik, még ha az a kérdés, hogy s mobilis gyökről van-e szó, főként 10 attól függ is, hogy a ‘vízmedence, tó, mocsár’ stb. jelentésű görög és indo-iráni szavak (ai. sáras – n. ‘vízmedence, tó, [vég-]tó, jav. * harah – n. a jav. Haraxvaitī – f. choronymájában, apers. /harauvatī-/ f. ‘Arachosia’, gr. ἕλος n. ‘nedves rét, mocsaras mélyföld, mocsár, lápos terület’) most éppen egy Wz.-ből urindoeurópai * sh1el(H) - ‘mocsarasnak lenni’ vezethetők le, vagy saját gyökük, az urindoeurópai * sel - ‘mocsár, mocsaras’ (vö. IEW I 901) áll alapjukban. 11 A balti szóalakok számára egy kezdő * s - nélküli, de záró laringálissal rendelkező balti előtti gyököt kell feltételezni (tehát urindoeurópai * h1elH -), mivel különben a szócsalád akutussal ellátott szóalakjai nem magyarázhatók, míg az indo­iráni és görög szavak kezdő * s -t követelnek meg, de sem *h1 -re, sem szóvégi *-H -ra a legcsekélyebb utalást sem adnak (tehát urindoeurópai * sel -). A két szócsaládot most egyetlen urindoeurópai feltevés alatt lehet egyesíteni, * (s)h1el(H) -, de el is lehet tekinteni ettől; ez valószínűleg ízlés dolga. A H. Bichlmeier 2011-ben és 2013a-ban kifejtett megfontolásai anélkül születtek, hogy egy ősindoeurópai gyökeret * A * (s)h1el(H) – „rohadtnak lenni” bevonása a vizsgálatba. Mivel ezek most, amint az mindenekelőtt ... tanúsítja a germán nyelvekben kétségtelenül tanúsított folytatók kapcsán felmerül a kérdés, hogy az említett litván szavak mind ugyanazon protoindoeurópai gyök alapján képződtek-e, vagy legalább két gyök nem áll-e mögöttük: A lit. al ti „folyni, csöpögni, futni, sietni”, nual ti „túlfolyni, (földeket) elárasztani” a legegyszerűbben az ősporosz előtti * h2elh2 eh1 -/* h2elh2 e /o - 10 Egy egyébként laringálissal kezdődő gyökér mellett az s mobile-lel történő gyökérkezdés ugyan nem szabályos eset, de másutt is minden további nélkül valószínűsíthető; vö. Mark R. V. Southern 1999 passim. 11 E probléma tárgyalásához lásd Neri 2016: 234. és köv. hivatkozunk; ezek visszaadása itt túl messzire vezetne. 5 visszavezethetők; uráli nyelv előtti. * h1olh2 eh1 -/* h1olh2 e /o - a feltételezendő o-fok miatt kevésbé valószínűnek tűnik. Az almuõ (3) m. ‘genny’ szó legegyszerűbben a következőn keresztül magyarázható: uráli nyelv előtti * h1olH mon – az uridg.-gal * h1elH – „gennyesnek lenni” kapcsolatba hozható vele: a „genny” > „rothadás” > „genny” átmenet problémamentesnek tűnik. Összekapcsolása az uridg. „mozgást jelentő igei gyökökkel” * h1elh2 – „valamerre sodródni” (IEW I 306f.; LIV 2001 [1998]: 235) vagy az uridg. * h2elh2 – „céltalanul menni” (IEW I 27f.; LIV 2001 [1998]: 264) szükségessé tenné annak feltételezését, hogy a „genny” szavának megnevezési motívuma annak folyása lenne. Ehhez kapcsolható továbbá a lit. álksna f. „pocsolya, tócsá”, lett. al(u)ksna f. „vízzel elöntött mocsaras hely” < előbalti *h1olH-s-nah2 – „a mocsaras” . A lit. álmė (1), alm (4) fn. „a testből kilépő anyag”, emės (4) fn. tsz. „ua.” besorolása kevésbé biztos: Ha a tömeg „kilépése”, vagyis annak mozgása lett volna az elnevezés motivációja, a két „mozgásigei gyök” egyike állhat mögötte (urbalt. * álmiā - < elő-urbalt. * h2elh2 mieh2 vagy * h1olh2 mieh2 egyrészt, szemben az urbalt. * élmiā - < elő-urbalt. * h1elh2 mieh2 másrészt). Ha azonban az elnevezés motivációja az volt, hogy a kilépő tömeg éppen rothadt anyagból állt, akkor itt az urbalt. * álmiā - < elő-urbalt. * h1olH mieh2 egyrészt, szemben az urbalt. * élmiā - < elő-urbalt. * h1elH mieh2 másrészt szintén feltehető. Valószínűleg nem lehet amellett érveket találni, hogy mindhárom, kezdetben említett gyök folytatódik a litvánban, de a „mozgásigei gyök” versus „penész, rothadás” ellentét mindenesetre valószínűnek tűnik. Hogy a „mozgást jelentő igei tő” most indoeurópai-e. * h1elh2 – „merre sodródni” (IEW I 306f.; LIV 2001 [1998]: 235) vagy urindogermán * h2elh2 – „céltalanul járni” (IEW I 27f.; LIV 2001 [1998]: 264) volt-e, vagy hogy mindkettő az (elő)ősbaltiban egy korai ősbalt. gyökhöz Mivel a *elH -/* alH - egybeesett, már nem dönthető el, illetve attól függ, milyen érvelési értéket tulajdonítunk az elméletileg lehetséges (elő-)uráli morfológiai képzőmechanizmusoknak. A litván szavak szókezdő hangzóinak (a - : e -) különböző indoeurópai gyökök és/vagy különböző ablautfokozatok alapján éppen bemutatott eltérő magyarázata mellett arra is utalni kell, hogy fennáll annak lehetősége is, hogy itt (nyelvjárási) belső litván, illetve belső balti variációról van szó, amelyben a ‘Lex Rozwadowski’ szerint a lit. e - éppen lit. 12 dial. a - váltakozik, mint például a lit. ẽžeras m. ‘tó’ vs. lit. dial. ažaras, ažeras m. „ugyanez”, óporosz assaran „hogy”. Ezt aligha lehet eldönteni. Az eltérő mögöttes gyökök lehetőségére utalhat a litván szóalakok intonációs különbsége: az akúttal ellátott alakok (álksna, álmė) aligha magyarázhatók másként, mint egy szóvégi laringálist tartalmazó indoeurópai ősgyök alapján; a cirkumflexszel intonált gyökalakok itt kevéssé járulhatnak hozzá a döntéshez, mivel itt eredetileg nyomatékos intonációjú gyök esetén is a *iāszuffixum idézte elő a cirkumflexet 12 Vö. ehhez Jan Rozwadowski 1914–1915. 6 idézhette elő. Az intonációk értékének megítélését a magyarázat szempontjából tovább nehezíti, hogy az o-fokú gyök mellett a laringálisnak de Saussure szabálya szerint tulajdonképpen korán el kellett volna tűnnie, és nem kellene akútnak lennie. Ezzel összefüggésben arra is rá kell mutatni, hogy egy urbalt. *almaelem viszonylag gyakran előfordul a litván, illetve általában a balti hidronímiában; vö. például a litván folyóneveket: Alm, Almajà, Almuonė, illetve a litván tóneveket: A majas, A menas stb. Ezeket hagyományosan az almti igével hozzák kapcsolatba, illetve egyenesen úgy tekintik, hogy abból származnak. Úgy tűnik, e nevek egyike sem rendelkezik nyomatékos tövű gyökérrel. 13 Ezenkívül ezeket a neveket gyakran két keleti indoeurópai szóval is kapcsolatba hozzák, ai. árma – m. ‘kút’ és toch. B ālme n. ‘forrás’. Mindkét forma egy végződő laringális nélküli előalakra utal, illetve nem tesz lehetővé semmilyen kijelentést. Mindkét szót rendszerint a proto-indoeurópai * h2el mo - gyökhöz, a proto-indoeurópai * h2el - ‘táplál, növekszik’ (IEW I 26f. ; LIV 2001 [1998]: 262) állítják, és etimológiailag a lat. almus ‘tápláló, táplálékot adó’ szóval hozzák 14 kapcsolatba. A litván víznevek éppen ezen az alapon épültek fel, továbbá a lit. almti is ezen alap egy denominális igéje, bár ehhez természetesen jelentős szemantikai eltolódást kell elfogadni: ‘táplál’ (proto-indoeurópai * h2el -) > ‘létrehoz, világra hoz’ > ‘forrás, kút’ (ai. árma 15 identifiziert. Unter dieser Voraussetzung scheint es wahrscheinlich, dass die genannten -, toch. B ālme) > ‘valami vízzel/folyással kapcsolatos’ (litván víznevek) > ‘eláraszt’ (lit. almti). A lit. almti igét elsődleges igének természetesen amúgy sem lehetett tartani, vagyis ez az ige és a nevezett víznevek a leginkább ugyanazon kiindulási alap párhuzamos képződményei. A „‘valami vízzel/folyással kapcsolatos’ (litván víznevek)” szintjén ide valószínűleg a fent tárgyalt formák is beilleszthetők, amelyek lit. a - kezdettel hangzanak, és cirkumflex intonációt mutatnak, tehát talán az almuõ (3) m. ‘genny’ és bizonyosan az alm (4) f. ‘a testből kilépő anyag’ – a hangsúlyos formák és azok, amelyek e - kezdettel hangzanak, a feltételezett mögöttes proto-indoeurópai gyökkel * h2el - nem egyeztethetők össze. Visszatérve a germán nyelvhez: a „rothadt, korhadt lenni” jelentésű gyök jól folytatódik a germán nyelvekben. Az ott képviselt lexémák kivétel nélkül csak ezt jelentik, és egy * h1el(H) - gyök folytatóit képviselik. E gyök feltevése akkor válna fölöslegessé (és így Ockham borotvájának esne áldozatul), ha mindazokat a germán szavakat, amelyeket hagyományosan ebből származtatnak, bizonyíthatóan a fent említett két „mozgást jelentő igegyökérre”, az indoeurópai * h1elh2 - „valamerre hajtani” (IEW I 306f.; LIV 2001 [1998]: 235), vagy az indoeurópai * h2elh2 - „céltalanul menni” (IEW I 27f.; LIV 2001 [1998]: 264) lehetne visszavezetni. A germán szavaknál azonban – ellentétben például a litván almuõ, álmė, emės szavakkal, amelyek jelentése „genny, egy halott testből kiáramló folyadék” – nyomokban sem ragadható meg olyan jelentés, amely még bármilyen módon összekapcsolható lenne egy (folyadék) mozgásával. Így tehát jobb, ha a hagyományos felfogásnál maradunk. A németben ehhez a gyökhöz kapcsolódik például az ahd. olmo m. ‘rothadt, korhadt fa’, mhd. ulmic, iges adj. ‘a rothadástól megtámadott’ (MH 2: 1721), a német nyelvjárásokban pedig ulmig ‘rothadó, elrothadt’ alakban még Elzászban, a Pfalzban és Vesztfáliában is kimutatható; a türingiai nyelvjárásban ehhez kapcsolódik az Ülme ‘hírhedt vidék, nedves 13 Vö. Vanagas 1981: 39k. 14 Vö. DTB 2013 [1999]: 29, 60; EWAia I 120. 15 Vö. EDLIL 35 (s.v. alō). 7 16 „Hely az ugaron”, ülmig „helyenként nedves”. Mindezek a formák a következő ősgermán alakra vezethetők vissza: * ulma - „rothadás, korhadás”. Emellett létezik még az újfelnémet alapszó is: Ulm „korhadt fa, korhadék” (DW XXIII 754 [Ulm ²]). A germán nyelvcsaládon belüli és kívüli további etimológiai kapcsolatokhoz lásd: EWAhd VI 1168–1171. Tisztázatlan marad, hogy ugyanott miért vezetik vissza az ófelnémet ahd. olmo m. ‘korhadt/korhadó fa’ alakot a protoindoeurópai * h1elh2 - ‘elűzni’ (LIV 2001 [1998]: 235), illetve a protoindoeurópai * h2elh2 - ‘céltalanul menni’ (LIV 2001 [1998]: 264) alakra, jóllehet a gyök protoindoeurópai * h1elH - (hagyományosan „3. el - : ol nyugatgermán/ősgermán * ulma - < előősgermán * h1(H) m(n)ó – teljesen aggálytalan. ‘modrig sein, faulen’“ [IEW I 305]) gibt. Eine Herleitung westgerm./urgerm. * ulm-an - ← Ehhez az etimonhoz további német helyés víznevek egész sora is minden nehézség nélkül kapcsolható, amint azt a továbbiakban be kívánjuk mutatni. 2. ONOMASTICA TEUTONICA Az Ulm helynévnek és a vele rokon neveknek eddig három különböző, értelmes magyarázata született – és egy negyedik, amelyről már régen felismerték, hogy nem lehet helytálló. Az alapszó ugyanezen etimológiáját mutatja néhány további helyés víznév (Nieder-Olm, Ober-Olm, Ulmbach, egy további Ulm stb.) is, amelyek mindegyike az Ulma (az Ulm an der Donau esetében), illetve Ulmena, Ulmene, Olmena alakú középkori előzményekkel rendelkezik. A következő tanulmányban ezt a három magyarázatot egyszer érvényességük és járhatóságuk szempontjából kívánjuk megvizsgálni. A névszócsaládot gyakran az urgermán igéhez * alle /a -/* ule /a - ‘wallen’ gestellt, másodszor egy ős-germán etimonhoz * ulma – „mocsár, rothadás”, és végül egy óeurópai víznévvel számoltak kiindulópontként a „* el -/* ol - vízgyökérhez”. A négy imént említett megoldási megközelítést, valamint további, itt már nem tárgyalandó javaslatokat Lutz Reichardt (1986: 302–310, különösen 307–310) tárgyalta a legrészletesebben. Az összes ezt követő munka e tekintetben sem előrelépést nem kínál, sem nem említi mindig az összes javaslatot. 16 Vö. Martin, Lienhart 1899: 33; Christmann 1994: 874; Niebaum et al. 2021: 1075; DW XXIII 758. 8 2.1. A nevek és hagyományos magyarázataik A szakirodalomban jelenleg a következő magyarázatokat kínálják az összegyűjtött anyagra: A DONB-ban (= Niemeyer 2012: 632) Jörn Riecke felsorolja mind a négy eddig előterjesztett megoldást, és az Ulm helynevet a következőképpen magyarázza: 813 Ulmam … villam (F. 2. Drittel 12. Jh.), 854 Hulmam [Or], 856 Ulma [Or]; Ulm (1334) [<…> A helynév alapjául egy többször adatolt víznév szolgál, amely vagy – egy belső germán etimológiával – a germán erős igéhez, * walla – ’wallen’ tartozik, vagy – a hasonló hangzású kelet-európai víznevekre tekintettel – germán előtti vízszóként (a * el -/* ol - tövekhez) értelmezendő. Az mhd. ulmic ’rothadás által kikezdett’ szóhoz való kapcsolás nyelvileg lehetséges, mivel elképzelhető a ’mocsaras’ jelentésfejlődés. Ez a kapcsolás azonban nem magyarázza meg a többi Ulm-víznév eredetét. Az Ulme ’szil’ szóval való összekapcsolás kizárt, mivel a fa a középfelnémet korban elm(boum) néven szerepel. J. Riecke itt L. Reichardtot követi, aki 1986-ban ugyanezt a három járható lehetőséget említi. Itt éppúgy, mint ott, nem idézi Adolf Bacht (1953: 157, 235), aki az mhd. ulmic ‘rothadás által kikezdett’ levezetését a * al(l) - mellett említi, és ismét valamivel régebbi szakirodalomra hivatkozik. Ami a nhd. faelnevezés kizárását illeti, Ulme, illetve előalakjainak kizárását illeti a helynév magyarázatának keretében, J. Rieckével (és már előtte Reichardt 1986: 307f. és Bach 1953: 235) csak egyetérteni lehet: ez a szó csak késői(, legkésőbb) ófelnémet, illetve középfelnémet nyelvállapotban, a Gl. 3,40,59-ben (12. század, bajor) adatolt, és valószínűleg latin jövevényszó, jóllehet germán örökségi szóként való magyarázata sem zárható ki (vö. EWAhd IX, ulm címszó). 17 Amit Riecke nem említ, az az a körülmény, hogy az Ulm helynévben nem ment végbe az * u > o nyíltabbá válás, noha a következő szótagban sötét magánhangzó áll (nyugati germán * Ulmō -). L. Reichardt (1986: 309f.) ezt azzal magyarázza, hogy a korai adatok kivétel nélkül latin dokumentumokban tanúsítottak, és itt korán bekövetkezett a névalak lat. ulmus ‘szilfa’ általi befolyásolása. Ide tartozik továbbá Ulmen (az Eifelben) neve, amelyet Albrecht Greule a DONB-ban 632 tárgyal: 17 EWAhd IX: Az ófelnémet etimológiai szótára [Etymological Dictionary of Old High German] 9: t – –u –, szerk. R. Lühr, készítették: D. S. Wodtko (a munkacsoport vezetője), H. Bichlmeier, M. Kozianka, R. Schuhmann, Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht. A kötet várhatóan 2026-ban jelenik meg. 9 1074 Ulmena, 1120–62 körül ulmene, 1253 Ulmen, 1434 Ulmen. III. A név egy sorba tartozik a Nieder-/Ober-Olm (Mainz mellett), Ulm (Wetzlar járás), Ulm (Rastatt járás) és Ulm (Ortenau járás) helységnevekkel, amelyek mind vízfolyások mellett fekszenek, és alapformájuk Ulmena/Olmena. Ulmen (Eifel) az Ulmeni Maar mellett fekszik. Az Ulmena, korábbi alakjában * Ulmana, germán n-szuffixummal melléknév *(w)ulma- (a * wula- „felforrni” szóból levezetve). Hasonlót ír A. Greule a DGNB 554-ben az Ulmbach víznévről: ²Ulmbach, r.z. Lahn (a Rajna mellékfolyója), a Westerwaldban, Mademühlentől délre (Driedorf község, Lahn-Dill járás, Hessen, Németország) ered, az Ulmbachtalsperre egy tóvá duzzasztja, Biskirchennél (Leun város, Lahn-Dill járás) torkollik be. – 1000 (12. századi másolat) flumen Ovmena (olvasd: Olmena), 1313 mitten in de Ulmen, 1325 uff der Ulmene, 1341 zuschin … der Olmene, 1486 (18. századi másolat) uff der Vlme; ON. Ulm (Greifenstein község, Lahn-Dill járás), 1286 de Olmene (és további előfordulások), 1308, 1328 de Ulmene, 1314 de Olmena (és további előfordulások), 1321 de Ulmina, 1495 Olmen. – A víznév alapformája. ófn. * Ulmana > kfn. Ulmene /Olmene, n-szuffixummal képezve a következőből: (északi) germ. melléknév * wulma- ‘tomboló’ (óészaki olmr ‘dühös’) a germán igéhez * wul-a-‘wallen’; FlN. gm. * wulmanō a szókezdő /w/-nek /u/ előtti kiesésével > * Ulmana. A folyóés helynév azonos azoknak a helyneveknek egy sorával, amelyek ma Olm /Ulm alakban hangzanak. További helynevek, mint például Nieder -Olm /Ober -Olm (vö. már Greule 1983: 280– 282), szintén ehhez a névcsaládhoz tartoznak; összesen már Greule 1983: 281 négy olyan németországi helynevet sorol fel, amelyeknek a középkorban a legrégebbi adatai Ulmena, Ulmene, Olmene alakúak, és amelyek mind az ófelnémetre vezethetők vissza. * Ulmana < nyugatgerm. * Ulmanō – visszamenni, Ulm (Wetzlar járás), Ulmen (Cochem-Zell járás), Ulm (Lichtenau város, Rastatt járás), Ulm (Ortenau járás), és tovább utal a belgiumi Olmenre. Németországban tehát az Ulm(-) elemet tartalmazó nevek Hessenben, Rajna-vidék-Pfalzban és Baden-Württembergben találhatók. Neu-Ulm mint egy bajorországi város neve (Svábföld kormányzati kerület) egyfajta itt nem számít Ulm utáni elnevezésnek. Míg A. Greule a DONB-ben és a DGNB-ben már csak a germán megoldást említi az ógermánnal való kapcsolattal * alle /a -/* ule /a - , régebbi tanulmányában (Greule 1983: 281) még annak lehetőségét is megemlíti, hogy az e névcsaládhoz tartozó nevek a „* el -/* ol - víznevek gyökeréből” vezethetők le, és ezzel H. Krahe (1957: 7f.) elemzését veszi fel. 16 DGNB: Német víznévkönyv. A víznevek és a hozzájuk tartozó területi, településés dűlőnevek etimológiája [Német víznévkönyv. A víznevek és a hozzájuk tartozó területi, településés dűlőnevek etimológiája], A. Greule, S. Hackl-Rößler közreműködésével, Berlin, Boston: De Gruyter, 2014. DONB: Német településnévkönyv [Német településnévkönyv], M. Niemeyer szerkesztésében, Berlin, Boston: De Gruyter, 2012. DTB 2013 [1999]: A tokhár B nyelv szótára. Átdolgozott és jelentősen kibővített kiadás, 2 köt., D. Q. Adams, Amszterdam, New York: Rodopi. DW XXIII: Német szótár [Német szótár] 23, J. Grimm, W. Grimm, München: dtv Verlagsgesellschaft mbH & Co. KG, 1999. EDLIL: A latin és a többi itáliai nyelv etimológiai szótára, M. de Vaan, Leiden, Boston: Brill, 2008. EWAhd VI: Az ófelnémet etimológiai szótára [Az ófelnémet etimológiai szótára] 6: mâda –pûzza, R. Lühr szerkesztésében, készítették: H. Bichlmeier, M. Kozianka, R. Schuhmann, L. Sturm, Göttingen, Bristol: Vandenhoeck & Ruprecht, EWAia I: Az óindoárja etimológiai szótára [Az óindoárja etimológiai szótára] 1, M. Mayrhofer, Heidelberg: Winter, 1992. Greule Albrecht 1983: A Nieder-Olm-i önkormányzati társulás településnevei [A Nieder-Olm-i önkormányzati társulás településnevei]. –Nieder-Olm. ]} nå? A Verbandsgemeinde területe, szerk. K. H. Spiess, Alzey: Verlag der Rheinhessischen Druckwerkstätte, 280–287. Greule Albrecht 1998: A Lahn vízgyűjtő területének víznévrétegei [Water Name Layers in the Lahn River Basin]. –A nevek világa. Hat névtudományi tanulmány, szerk. N. Nail, Marburg: Universitätsbibliothek Marburg, 1–17. Greule 2017. Albrecht 2007: Európa földrajzi neveinek etimológiai tanulmányai. Válogatott tanulmányok 1998–2006 [Etymological Studies on Geographical Names in Europe: Selected Contributions 1998–2006], szerk. W. Janka, M. Prinz, Regensburg: Edition Vulpes. Greule Albrecht 2004: m - képzővel ellátott germán víznevek [Germanic Water Names Suffixed with m -]. –Névv ilágok. Helyés személynevek történeti szempontból, szerk. A. van Nahl, L. Elmevik, S. Brink, Berlin, New York: De Gruyter, 93– 102. IEW I: Indogermanisches etymologisches Wörterbuch [Indoeurópai etimológiai szótár] 1, J. Pokorny, München, Bern: Francke, 1959. Krahe Hans 1957: Fluß- (und Orts-)namen auf -mana/-mina [A -mana/-mina végződésű folyó- (és hely-)nevek ]. –Beiträge zur Namenforschung 8, 1–27. 17 Lehmann Winfred P. 1986: A Gothic Etymological Dictionary: Based on the Third Edition of Vergleichendes Wörterbuch der Gotischen Sprache by Sigmund Feist, with Bibliography Prepared Under the Direction of H.-J. J. Hewitt, Leiden: Brill. LitEW I: Litauisches Etymologisches Wörterbuch [Litván etimológiai szótár] 1, E. Fraenkel, Heidelberg: Carl Winter Universitätsverlag, 1962. LithED I: Litván etimológiai szótár 1, W. Smoczyski, szerk. A. Holvoet, S. Young közreműködésével. W. Browne, Berlin, Bern, Brüsszel, New York, Oxford, Varsó, Bécs: Peter Lang GmbH Nemzetközi Tudományos Kiadó, 2018. LIV 2001 [1998]: Az indoeurópai igék lexikona: A gyökök és elsődleges tőkeképzéseik [Az indoeurópai igék lexikona: Gyökök és elsődleges tőkeképzéseik], H. Rix vezetésével, szerk. M. Kümmel, T. Zehnder, R. Lipp, B. Schirmer által, 2., javított kiadás, Wiesbaden: Dr. Ludwig Reichert Kiadó. Martin Ernst, Lienhart Hans 1899: Az elzászi nyelvjárások szótára [Dictionary of the Alsatian Dialects] 1, Straßburg: Verlag von Karl J. Trübner. MH II: Középfelnémet kéziszótár. Egyúttal kiegészítésként és betűrendes tömör felnémet szótárként. Továbbá a Benecke–Müller–Zarncke-féle középfelnémet szótár kiegészítése és betűrendes mutatója] 2, M. Lexertől, Lipcse: S. Hirzel, 1876. Index zum Mittelhochdeutschen Wörterbuche von Benecke-Müller-Zarncke [Middle Neri Sergio, Ziegler Sabine 2012: „Horde Nöss”: Etimológiai tanulmányok a türingiai dialektusokról [„Horde Nöss”: Etimológiai tanulmányok a türingiai dialektusokról], Hamburg: Hempen Verlag. Neri Sergio, Sturm Laura, Ziegler Sabine 2016: Kosokról, hullák és unkák: Etimológiai tanulmányok a türingiai nyelvjárásokról [Kosokról, hullákról és unkáról: Etimológiai tanulmányok a türingiai nyelvjárásokról] 2, Hamburg: Hempen Verlag. Damme Robert, szerk., 2021: Vesztfáliai szótár [Vesztfáliai szótár] 5: Sl –Z, a Landschaftsverband Westfalen-Lippe Nyelvjárásés Névtudományi Bizottságának kiadásában, Neumünster, Kiel, Hamburg: Wachholtz. Noreen Adolf 1970: Óészaki nyelvtan 1: Óizlandi és ónorvég nyelvtan (hangtan és ragozástan) az ősészaki figyelembevételével [Óészaki nyelvtan 1: Óizlandi és óanorvég nyelvtan (hangtan és ragozástan) az ősészaki figyelembevételével], 5., változatlan kiadás, Tübingen: Max Niemeyer. Reichardt Lutz 1986: Az Alb-Duna járás és Ulm városi járásának helységnévkönyve [Az Alb-Duna járás és Ulm városi járásának helységnévkönyve], Stuttgart: W. Kohlhammer. 18 Reitzenstein Wolf-Armin F. von 2013: Sváb helységnevek lexikona: Eredet és jelentés. Bajor Svábország [Sváb helységnevek szótára: Eredet és jelentés. Bajor Svábország], München: C. H. Beck. Rozwadowski Jan 1914–1915: Przyczynki do historycznej fonetyki językow słowiaskich [Adalékok a szláv nyelvek történeti hangtanához]. –Rocznik slawistyczny 7, 9–23. Schützeichel Rudolf 2012: Ófelnémet szótár [Ófelnémet szótár], 7., átdolgozott és javított kiadás, Berlin, Boston: De Gruyter. SEJL 2024: A litván nyelv etimológiai szótára [Etymological Dictionary of the Lithuanian Language], W. Smoczyski műve, 2024.1.30-i változat; LII, 2308 o. Hozzáférés: www.rromanes.org/pub/alii/Smoczyski W. Słownik etymologiczny języka litewskiego.pdf. Southern Mark R. V. 1999: Szubgrammatikai túlélés: az indoeurópai smobile és annak regenerációja a germán nyelvekben, Washington: Institute for the Study of Man. Udolph Jürgen 2004: Suffixumképzések Északés Közép-Németország régi helyneveiben [Suffixumképzések Északés Közép-Németország régi helyneveiben]. – Suffixumképzések régi helynevekben. Egy nemzetközi szimpózium aktái Uppsalában 14. –16. 2004. május, szerk. T. Andersson, E. Nyman, Uppsala: Kungl. Gustav Adolfs Akademien för svensk folkkultur, 137–175. Vanagas Aleksandras 1981: Lietuvių hidronimų etimologinis žodynas [A litván víznevek etimológiai szótára], Vilnius: Mokslas. Dėl liet. Az al ti, almuõ, álmė, emės és mások etimológiája, valamint a némettel való kapcsolatuk vietovardžiu Ulm ir jo giminaičiais ÖSSZEFOGLALÁS 1. A litván apel­latívumok: al ti ‘folyni, csepegni, futni, sietni’, nual ti ‘elterülni (mezőkről szólva), elárasztani’, almuõ (3) h. ‘kelés’, álmė (1), alm (4) n. ‘a testből kiváló anyag’ hagyományosan egyetlen gyökhöz kapcsolva kerülnek magyarázatra, jóllehet két különböző indoeurópai gyök képződményei, azaz a mozgást jelentő ige gyöke, a régi indoeurópai * h1elh2 – ‘tolni, hordani’ vagy az óide. * h2elh2 - ‘járkálni’ (ez két régi, balti összeolvadt gyök, a * alH -/* elH képződménye) és a régi indoeurópai * h1el(H) – ‘rothadni’. Etimológiai szempontból el kell különíteni a litván, balti vízneveket a * alm - alappal, valamint a feltehetően ugyanezen alaphoz tartozó litván alm ti igét, mivel talán a régi indiai árma -, a tokhár B ālme, a latin almus alakokkal hozhatók kapcsolatba, és a régi indoeurópaiból származtathatók. a * h2el gyök – 19 ‘táplálni, növekedni, nevelni’. 2. Az elsőként említett gyökökkel hozhatók összefüggésbe a korai német felnémet, nyugati germán, ógermán * ulm - gyök alapján létrejött német helyés víznevek is (Ulm és mások). A német köznyelv szavaiban is előfordul, például az ófn. felnémet olmo ‘rothadó, korhadó fa’, ófn. közép. ulmic, iges ‘rothadt, korhadt’. Valószínűleg a víz minőségi sajátosságai miatt nevezték el így elsőként a vízneveket. Elnevezésük alapjául az ógerm. * ulma – < korai ófelnémet * h1(H) m(n)ó – a régi germán nyelv alapján a * h1el(H) – „korhadt, -ott, elkorhadt, -ott” – gyökből. 3. Az * elH - ‘forogni, forgolódni’ ógermán gyök származékai nem lehetségesek a német nevekben. Az ilyen névcsoport eseteinek a nyugati germán (német) nyelvben *  - > Wkezdetűeknek kellene lenniük. Ekkor az ógermán, nyugati germán * ulm - alaknak ófelnémet * wulm - alakra kellene változnia. 4. Elméleti szempontból tekintve kijelenthető, hogy az ilyen nevek az Ó-Európa, azaz a germán kor előtti víznevek leszármazottai. Ezt feltehetőleg a következő hat gyök tükrözi: - * el -/* ol -/* əl - a színt jelentő gyök ‘vörös, -a, barna, -a’ (IEW I 302–304) [modern: * h1el -], - * el -/* ol - ‘rothadt, -ott, korhadt, -ott’ (IEW I 305) [modern: * h1el(H) -], - * el -/* ol - a hangzást, hangot jelentő gyök (IEW I 306) [modern: * Hel(H) -], - * el -/* elə -: * lā - ‘tolni, mozgatni, mozogni, menni’ (IEW I 306f.) [modern: * h1elh2 - (LIV 2001 [1998]: 235)], - * al - ‘fehér, -a’ (IEW I 29) [modern: * 2 h al-/* h el-], - * l - ‘sétálgat2 ni, futkározni’ (IEW I 26f.) [modern: * h elh -(LIV 2 2001 [1998]: 2 264)]. Ebben az esetben egyik gyök alapulvétele sem lehetséges. 5. Figyelembe véve azt a módszertani elvet, miszerint egy későbbi nyelvváltozat magyarázatakor a korábbi nyelvváltozatot részesítik előnyben, jóllehet mindkettő adatai megegyeznek, ez esetben meggyőzőbb lenne azt állítani, hogy a német nevek e csoportjának magyarázata a régi germán, nyugati germán * ulma - gyökhöz kapcsolódik. Ekkor a régi németre is figyelmet kell fordítani felsőfok olmo „korhadt, elkorhadt faanyag”, német középfok ulmic, iges „korhadt, -korhadt, elkorhadt, -elkorhadt” stb., valamint a litván „pūlinys” szócsaládba tartozó szavakhoz.