5
„MAGYAR NYELVJÁRÁSOK”
A DEBRECENI EGYETEM XLVI, 5–20 DEBRECEN
MAGYAR NYELVTUDOMÁNYI TANSZÉKÉNEK 2008.
ÉVKÖNYVE
A személyné endsze ek leí ásához*
1. A személyné nyel i és kul u ális uni e zálé, azaz minden nyel ben és
kul ú ában használnak, és a múl a ona kozó isme e eink sze in égebben is
használ ak az egyes embe ek megne ezésé e ilyen nyel i jel aj á . A nyel ke-
le kezésé el kapcsola os nyel ilozó iai meggondolások alapján pedig aká az is
el ehe ő, hogy a személyné magá al a nyel el egyidős ka egó ia. A különbö-
ző nyel ekben és kul ú ákban azonban nagyon sok éle személyné isme e es
ugyanúgy, ahogyan a égiségből is számos el é ő aj ájú személyné e annak
ada aink. A személyné i ka egó iák sok élesége jellemzi az egyes nyel eke is:
aligha lé ezik olyan nyel , amelyben csupán egye len személyné aj a, azaz ilyen
ekin e ben egynemű né endsze lenne használa os.
Egy-egy nyel személyné használa ának jellegze ességei a né ku a ók első-
so ban a benne elő o duló személyné aj ák elkülöní ésé el és az egyes né ípu-
sok jellemzésé el igyekeznek leí ni, ám a né aj ák megha á ozásá ille ően
nemcsak ál alában az onomasz ikában, hanem még az egyes nyel ek ese ében
sem alálunk egységes megoldásoka . Ennek a a kaságnak igen sok éle oka an,
az alábbiakban ezek közül csak néhány on osabba emlí ek meg.
A né aj ák leg öbbjé a köznapi nyel használa is megjelöli alamilyen mó-
don, ám min a szókincs bá mely észle ében, i is e üle enkén el é ő és időben
ál ozó szóhasznála jellemzi a nyel eke . A udományos e minushasznála nak
mindig komoly p oblémákkal kell szembenéznie akko , amiko a köznapi szó-
kincs elemei emeli be a e minológiába: a ké nyel i szin szó- és ogalomhasz-
nála a ilyenko igen könnyen egybecsúszik, ke e edik egymással, mi el a e mi-
nusoka használó ku a ók is gyak an in ui í módon, a köznapi nyel használa i
szokások ól be olyásol a alkalmazzák e ki ejezéseke .
Gondo okoznak az olyan megoldások is, amiko a e minológiá nem á ogó
igénnyel, hanem csupán észlegesen, agmen álisan kí ánja megha á ozni, ög-
zí eni a ku a ás: a személyné aj ák egy-egy ész e üle én belül nehéz ende en-
ni úgy, hogy nem agyunk ekin e el a öbbi né aj á a, azaz a e minológia egé-
* Előadáskén elhangzo a Magya Nyel udományi Tá saság deb eceni csopo jának 2008. no -
embe 13-án meg a o ülésén. Ezú on köszönöm Fa kas Tamásnak a dolgoza om kézi a ához űzö
é ékes megjegyzései , amelyek jó észé igyelembe e em a égleges ál oza elkészí éseko .
6
szé e. E ö edeze ség nem i kán jellemző az á ogó igényű ipológiák a, end-
sze ani leí ások a is: az osz ályozásokban gyak an apasz alha unk az elemzési
síkok megha á oza lanságából adódó szempon ke e éseke , kö e keze lensége-
ke , amelyből adódóan a kialakí o ka egó iák egy ész nem el é lenül edik le a
jellemezni kí án nyel i elemkészle egészé , más ész iszon elő o dulha nak
benne aká egymás á edő ka egó iák is.
A magya szaki odalomban a ulajdonne ek s ezen belül a személyeke jelölő
ne ek egyik legá ogóbb endsze ezésé J. S
OLTÉSZ
K
ATALIN
alko a meg (1979:
44–69), aki a alóságos személyeke jelölő ulajdonne eke embe ne ek-nek ne-
ezi, ké ő aj ájá pedig egyéni né -nek és helye esí ő né -nek mondja. Az egyé-
ni né legősibb aj ája J. S
OLTÉSZ
e minushasznála ában a személyné , amelynek
e ede i unkciója „egy-egy személy egyé elmű azonosí ása és megkülönböz e é-
se” (46): ezek közö o aláljuk az ősi magya né o máka éppúgy, min a mo-
de nebb ko ke esz ne ei . E csopo ba a ozik a eze ékné (amelynek ö öklődő
ál oza a a családné ), alamin az egyéni né sajá os sze keze i o mája, az asz-
szonyné , o ábbá a kiegészí ő né , amelye „a személyné ből és családné ből
álló egyéni ne ek gyak an […] esznek maguk mellé kiegészí ésül” (55). Ez
u óbbinak öbb al ajá so olja el a sze ző: a megkülönböz e ő né (köz e például
a alusi agad ányne ek), a nemesi né , alamin az o oszban használa os a yai
né és az Ame ikában el e jed közbülső né alko ja az egyes csopo oka . A he-
lye esí ő né ka egó iájába, a endsze ezés másik ő csopo jába a becene ek, a
családné pó ló, ille e önálló agad ányne ek és az álne ek a oznak.
J. S
OLTÉSZ
K
ATALIN
munkájá — ál alában é e agadha a lanul kiemelkedő
é demei, a hazai né ku a ás elméle i ekin e ben inspi áló-megújí ó ha ása mel-
le — a né aj ák elkülöní ésé , megha á ozásá ille ően a en iekben emlí e bi-
zony alanságok súlyosan e helik. Osz ályozása elsődlegesen nyel használa i
alapú, mi el abból indul ki, hogy az embe ne ek közö a hi a alos né o ma e-
kin he ő alapné nek, amihez képes a helye esí ő né másodlagos sze epű. Ez a
el ogás az sugallja, hogy az egyes nyel használa i helyze ek, ille e az azokban
használ né o mák közö nincs egyen angúság: a hi a alosságnak ez a ki ün e-
e sze epe jellemezhe i ugyan a köznapi gondolkozás , nyel észe i, közelebb ől
nyel - és né szociológiai szempon ból azonban aligha ogadha ó el. A családon
belüli nyel használa ban például a becené nyil án alóan jó al gyako ibb o -
ma, min a hi a alosan, okmányokban ögzí e né ál oza , így ez u óbbi sem-
miképpen sem ekin he ő e kö ben alapné nek. Kisebb közösségek agjai olyko
csak bece- agy agad ányné en isme ik egymás , így ezekben a helyze ekben e
né aj ák sze epelnek leg on osabb né kén . Nemcsak J. S
OLTÉSZ
endsze ezé-
sében, hanem más o ásokban és nemcsak a magya a, hanem más nyel ek e
ona kozóan sem i ka az a el ogás, amely a hi a alos né o máknak különleges
s á usz , egy aj a p io i ás ulajdoní a leí ásban. Nyel i osz ályozás e éle ad-
minisz a í -bü ok a ikus szempon ok a épí eni azonban aligha lehe , nem is be-
7
szél e a ól, hogy ez a szemléle é elemsze űen nem alkalmazha ó égebbi ko-
ok agy alap e ően el é ő kul u ális kö nyeze ben élő (pl. e mésze i) népek
né használa ának a jellemzésé e.
J. S
OLTÉSZ
K
ATALIN
osz ályozásában emelle sze keze i szempon ok is meg-
jelennek: az egyéni né ké leg on osabbnak mondo aj ája, a személyné és a
eze ékné a mai né endsze ben min ké ő sze keze i elem jelenik meg nála,
amelye ha madik sze keze i elemkén néha a kiegészí ő né is pon osí . Sze ke-
ze i szempon ból különül el a közbülső né is, a ele pá huzamosan emlí e a yai
né iszon unkcionális alapon ha á ozódik meg. A megkülönböz e ő né és a ne-
mesi né pedig észben egybeeső ka egó iák, mi el ez u óbbi né aj a is sze e-
pelhe megkülönböz e ő unkcióban. A k i ikai megjegyzések még hosszan so ol-
ha ók lennének, az eddigiekből is ilágosan ki űnik azonban, hogy a J. S
OLTÉSZ
ál al lé ehozo osz ályozás nem alkalmas a személyné i endsze ek ellen mon-
dásmen es leí ásá a.
H
AJDÚ
M
IHÁLY
a személyne eke monog a ikus igénnyel á gyaló munkájá-
ban a nemze közi e minushasznála leg őbb pon jai is igyekszik á ekin eni
(2003: 151–3). A személyne ek ké ő csopo já — nem ki ej e o mában ugyan
— ő is nyel használa i síkon a ja meg agadha ónak: í ásbeli (és egyú al hi a a-
los), alamin szóbeli ne ek- ől beszél. Egységes osz ályozás mindamelle nem
kí án lé ehozni, csupán bemu a ja azoka a szempon oka és ogalmaka , amelyek
a ipizálásban a leggyako ibbak: annak né adókhoz kö he ő né aj ák (pl. a ke-
esz ne ek), sze keze i alapon elkülöní e né aj ák (ez jelzi pl. a eze ékné és
az u óné e minus), alamin né unkció sze in i né aj ák (ilyen pl. a családné ).
A személyné aj ák osz ályozásá é in ő nemze közi szaki odalom a jó álá-
ás nyúj egy a közelmúl ban megjelen inn né ani kéziköny is (Nimis ön u -
kimuksen pe us ee ), amelynek a személyne eke á gyaló észe P
AULA
S
JÖBLOM
munkája (2008). S
JÖBLOM
a néme K
ONRAD
K
UNZE
elosz ásá a ámaszkod a
készí e e el sajá osz ályozásá . A személyne ek ké ő csopo já i az egyéni
né és a kollek í né ka egó iája adja, az u óbbiak közé a családne ek, a klánne-
ek és az egyéb embe csopo a u aló ne ek a oznak. Az egyéni né nek ugyan-
csak ké ő osz álya an: az embe ne ek-é és az embe hez hasonló egyén e u aló
ne ek-é (mi ológiai lények, ik í személyek ne ei). A szűkebb é elemben e
embe né egyes aj ái asze in különí i el, hogy egy- agy öbbne űségen alapu-
ló né endsze ekben sze epelnek-e: az ősi né kul ú ák a jellemző egyne űség-en
belül egyénne ek, ille e mellék- agy agad ányne ek (pl. leí ó né , pa onima,
klánné ), a ejle á sadalmak kö ében ál alános öbbne űség-ben pedig hi a a-
los ne ek (előné , köz es né , családné ) és nemhi a alos mellék- agy agad-
ányne ek sze epelnek.
Ebben a meglehe ősen bonyolul endsze ezésben megmu a kozik az e né me-
ző egészében aló á ogás igénye, bá különösebb előnye nem lá szik például an-
nak, hogy a alós és a ik í személyek ne ei külön csopo o kapnak. Bá milyen
8
osz ályozásnak logikai hiányossága ugyanakko az, ha ugyanaz az elemcsopo
különböző osz ályok alosz ályakén is megjelenik, min ahogyan a en iekben pél-
dául a családné agy a klánné helyze e ez jelzi. Szempon ke e és mu a , hogy
a hi a alos és nem hi a alos ne ek né használa i szin en különülnek el egymás ól,
ennek alcsopo jai iszon észben sze keze i (előné , köz es né ), észben pedig
unkcionális alapon (családné ) annak megha á oz a. Mi el a né aj ák elkülöní-
ésének alap e ően az a célja, hogy ennek segí ségé el maguknak a né endsze-
eknek a különbözőségé mu a hassuk be, megengedhe e len az is, hogy a né -
endsze eke leí ó ogalmak (egyne űség, öbbne űség) ele e észei legyenek a
ka ego iális endsze nek, annál is inkább, hogy ezek nyil án alóan nem né aj ák.
Az osz ályozás ille ően egyébkén maga S
JÖBLOM
is a a a kö e kez e és e
ju , hogy az egyes nyel ek személyne ek e ona kozó e minológiája igen jelen ős
különbségeke mu a , s így nem is elel e he ő meg egymásnak (175–6). Vállal-
kozásának sike elenségé az magya ázza, hogy nem maguknak a személyne ek-
nek az egységes szempon ú leí ásá a ö ekede , hanem az onomasz ika e e üle-
ének e minológiai egységesí ésé e, ami azonban ele e kuda c a í él állalkozás,
mi el maguk a ka egó iák olyan különböző osz ályozásokból alók, amelyek
egymás ól el é ő alapok a, más és más közelí ési módok a épí enek. Egy ilyen,
konk é nyel hez nem kö ö osz ályozás emelle az is ellen mondásossá ehe ,
ha a endsze ezésben nyel i-sze keze i szempon oka is alkalmazunk, hiszen a
különböző ípusú nyel ek el é ő g amma ikai sze kesz ésmódjai el é lenül
megmu a koznak a személyne ek sze keze ében is. Amíg ez nem isme jük el,
addig csak az ögzí he jük, hogy a innben például e unimi- ől (azaz előné - ől)
beszélhe ünk, a magya ban iszon u óné - ől, ám ez a so endi, sze keze i kü-
lönbség el edi az , hogy ez ese ben egy lényegi unkciójában, né adási kö ülmé-
nyeiben, né endsze beli sze epében és kul u ális há e ében megegyező né aj-
á ól an szó. S amíg mindez jó ész ilágos a (mindké nyel e isme ő) né hasz-
nálók számá a, addig a nyel i sze kesz és e endsze alapozó né ku a ó hajlamos
a mindössze e é en mu a kozó különbsége abszolu izálni.
A en i p oblémák összességükben pedig az jelzik, hogy a e minológiai ku-
szaság, a e minusok egyez e ésének nehézsége nem magának a e minushaszná-
la nak a sajá ja, hanem az ezek alapjául szolgáló elméle i ke e ek belső ellen mon-
dásainak a olyománya. Mindebből pedig az kö e kezik, hogy egy jól elépí e ,
ellen mondásmen esen használha ó e minológia lé ehozása egy ez megengedő
egységes elméle i ke e megalko ásá kö e eli meg. Az alábbiakban egy ilyen le-
he séges né endsze ani ke e e kí ánok ő onalaiban el ázolni.
2. A személyné aj áka elkülöní ő-megha á ozó személyné - ipológiának
abból a sze epből kell kiindulnia, amelye a személyné minden nyel ben be öl :
e né aj a alap unkciója az egyének azonosí ása. A ka ego izációban az egysé-
ges sze ep melle meg agadha ó különbségek leí ásá a olyan szempon oka kell
ke esnünk, amelyek a nyel ek legszélesebb kö é e, el ileg bá mely nyel e é -
9
ényesek és alkalmazha ók. Az egyes né endsze ek közö i egyezések és kü-
lönbözőségek csakis így, egységes szemléle i alapon agadha ók meg, s ennek
é én álik a ipológia időben is ki e jesz he ő é, azaz ö éne i izsgála ok a is
alkalmassá: ha ugyanis alkalmazha ó a mai nyel ekben megmu a kozó jellegze-
ességek leí ásá a, el ehe ően alkalmazha ónak kell lennie a ko ábbiak a is.
A ulajdonné on os onása, hogy ál alában alami éle né adási ak us é én
nye i el konk é egyedí ő sze epé . Ez a jegy a személyné adás lényegében ki-
é el nélkül jellemző mozzana , amelynek pe sze nagyon is el é ő meg alósulási
o mái lehe nek a ce emoniális cselek ések ől kezd e a ész e ők ál al aká
nem is uda osí o né adási helyze ekig. A né adási endsze ek jellemzésé en-
nek meg elelően leginkább a a alapozha juk, hogy maga a né adás hogyan mű-
ködik bennük. A személyné aj ák elkülöní ésében alap e ő szempon nak e-
kin he jük az , hogy bizonyos nyel i elemek hogyan, milyen kö ülmények közö
lesznek alakinek a ne é é. Ha egy magya embe ö éne esen Pé e -nek hí -
nak, ne ének endsze ani helyé elsőso ban az ogja kijelölni, hogy ennek a
né nek a személyhez aló hozzá endelése hogyan, milyen el é elek melle ö -
én meg, s ebből a szempon ból egyál alán nem lényeges például az, hogy a né -
nek egyko , alamely más nyel ben ’szikla’ ol a jelen ése.
Ha az izsgáljuk, hogy az egyénhez a né adásko milyen cselek ések, ha-
gyományok, eljá ások endelik hozzá a ne eke , akko alójában p agma ikai
szempon ok a agyunk ekin e el. A né adási ak usok jellegé , így a különböző-
ségé is e mésze esen a né adók men ális iszonyulása ha á ozza meg, ezé e
kö ülmények jellemzésében nem hagyha ó igyelmen kí ül a né adás kogni í
alapja, el é el endsze e sem. Ezen össze üggés alapján pedig joggal ehe ő el,
hogy a kogni í és a p agma ikai szempon ok közö ha á ozo meg elelések mu-
a koznak majd. Egy ilyen kogni í -p agma ikai alapú né ipológia nincs ekin-
e el a személyne ek meg alósulásának konk é nyel i (például sze keze i, e i-
mológiai) észle ei e, ezé el ehe ően uni e zális osz ályozáskén használha ó.
2.1. Ha kiindulásképpen azoka a helyze eke és kö ülményeke izsgáljuk
meg és p óbáljuk ipizálni, amelyekben mi, magya ok a ne einke kapjuk, ille e
adjuk, akko ezzel nagyjából az az eu ópai kul ú kö is el é képezzük, amely-
be beágyazód a né adási endsze ünk egy é ez ed ó a működik.
Ebben a endsze ben a legma kánsabb, legnyil án alóbb né adási szi uációnak
az a ha juk — mi el leginkább ehhez kapcsolódnak ce emoniális kö ülmények
is —, amelynek so án a né adók alamilyen megha á ozo né állományból, né -
lis ából álasz o ne e uháznak á az elne eze e, min ahogyan az jellemző
módon a ke esz né adásako ö énik. Az ilyen né adás mindig uda os dön és,
álasz ás e edménye, s ennek meg elelően az eljá ás bizonyos személyekhez an
kö e. Ebben a ekin e ben nem igazán lényeges az a kö ülmény, hogy a né adók
kö é a jog agy csak a szokások ha á ozzák-e meg (a ke ő amúgy is el álasz ha-
a lan egymás ól): a kul u ális kö nyeze ől üggően az ilyen ípusú ne e álasz -

10
ha ja az anya, a ke esz szülő, a pap agy éppen a ö zs őnök, a sámán is. Az ilyen
álasz o né agy lis ané
1
ehá öbbnyi e alamely iszonylag zá né állomány-
ból ado személy(ek) ál al el égze hozzá endelés é én álik az egyén ne é é.
Van emelle olyan ne ünk is, amely nem álasz ás ú ján, hanem min egy au-
oma ikusan kapcsolódik hozzánk: a családné nek a személyhez aló a ozásá
nálunk ö ény ha á ozza meg, másu , más éle kö ülmények közö azonban az
e éle né használa o is csupán a szokásjog í ja agy í a elő, ez azonban a né -
adás szempon jából éppúgy nem ele áns ényező, min ahogyan a álasz o ne-
eknél sem ekin e ük annak. Az ilyen au oma ikus né mindig alamely más
né iselő ől hagyományozódik az elne eze e, ezé á ado né -nek is ne ez-
he jük. E né aj a megha á ozo á sadalmi közegben az egyéni elne ezői szán-
dék ól lényegében ügge lenül, közösségi né adási előí ások alapján álik az
egyén ne é é. Az egyéni dön és lehe ősége leg eljebb az au oma ikusan előállí -
ha ó néhány a iáció közö i álasz ás a ko lá ozódik.
A né adás mind az á ado , mind a álasz o ne ek ese ében köz e lenül egy
meglé ő, használa ban lé ő személyné állomány a ámaszkodik. Vannak azon-
ban olyan ne ek is, amelyeke a lé ező né állomány egyál alán nem ko lá oz,
hanem a né adóknak más személyek elne ezéséhez az egész szókincs (beleé e
a ulajdonne eke is) endelkezésük e áll, ső élhe ünk ennek so án aká a né e-
em és lehe őségé el is (amely addig nem lé eze hangso oka emel né é): így
kapják né sze epüke például a agad ányné nek mondo né o mák. E né -
adási mód abban is különbözik az előzőek ől, hogy ennek é én nemcsak az
egyén kap ne e , hanem öbbnyi e maga a né is a né adás ak usá al jön lé e.
Ez az ak us azonban — ismé csak a en iek ől el é ően — ál alában nem o má-
lis jellegű, s az elne ezők kö é sem ko lá ozza különösebben semmi éle ényező
(jellemzően pe sze ezek az elne eze el alamilyen módon azonos közösségbe
a oznak). E né adási o mában — szemben az á ado ne ekkel, ahol az egyén-
nek alójában nincs sze epe a né adásban, és a álasz o ne ekkel, ahol a né -
adó sze epe a megado állományból ö énő álasz ás a ko lá ozódik — az egyén,
a né adó nyel i k ea i i ása kap on os sze epe . Az ilyen módon ado ne eke
ezé k eál agy alko o né -nek ne ezhe jük, hozzá é e, hogy a en ázol há-
om éle né adási ak us közül ké ségkí ül emögö állnak a legössze e ebb kog-
ni í olyama ok.
2.2. Ha a o ábbiakban a en iekben elkülöní e há om né aj á kogni í -
szeman ikai szempon ból kí ánjuk jellemezni, a k eál ne ek ől megállapí ha -
juk, hogy min nyel i elem ez a né aj a áll a né iselő el legszo osabb kapcso-
1
A e minusalko ásban ö ekszem a minél pon osabb, jellemzőbb, leí ó jellegű ki ejezések
meg álasz ásá a, mi el azonban munkáma inkább csak p obléma el e ésnek, egy aj a elő anul-
mánynak, ázla nak szánom, a e minusok be eze ésében nem ke ülöm, ső bizonyos mé ékig ke-
esem a e minológiai szinonimi ás , amelye a e minológiában ál alában inkább mellőzendőnek,
de megengedhe őnek a ok. A szinonim e minusok használa á al is hangsúlyozni kí ánom dol-
goza om o ábbgondolás a kész e ő jellegé .
11
la ban, mi el ük özi alamely külső agy belső ( alós agy él ) ulajdonságá ,
jellem onásá , á sadalmi iszony endsze é s b. E né aj a mo i ál ságából adó-
dóan gazdag in o máció a alommal endelkezik, és így be öl alami éle leí ó
unkció is, s mi el ulajdonképpen bá milyen személyiségjegy az alapjául szol-
gálha , az ide a ozó ne ek szeman ikai és nyel i sze keze i ekin e ben is igen
sok élék lehe nek. A en iekből kö e kezik, hogy az egyén bá miko kapha ilyen
ípusú ne e , s egy személyhez egy időben öbb ilyen né aj a is kapcsolódha ,
noha ezek öbbnyi e más-más közösségek ál al használa osak. E kogni í -sze-
man ikai ekin e ben leí ó agy sajá osságjelölő né aj a é elemsze űen mindig
alamely nyel hez an kö e, me a unkciójá csakis így öl he i be. A álasz-
o és az á ado ne ek kö ében a nyel i ko lá ok jó al mé sékel ebbek: az e né -
aj ákba a ozó né egyedek meglehe ős gyako isággal á amlanak á egyik
nyel ből a másikba.
Az i emlí e mo i ál ság és in o máció a alom bizonyos é elemben jel-
lemzi az á ado ne eke is, ezek azonban mindig csupán egy éle in o máció
köz e í enek: alamilyen hagyományosan gene ikai, ille e működési alapon
sze eződő közösséghez (anyához, apához, családhoz, klánhoz, nemze séghez
s b.) aló a ozás ejeznek ki. Ennek meg elelően aká e ne eke is beso olha -
nánk a sajá osságjelölő né aj ák közé, ám — min en ez lá ha uk — az á -
ado ne ek más lényeges jegyeikben el é nek ez u óbbi né csopo elemei ől. Ez
a né aj a azé alakulha o ki, me egyes á sadalmakban a gene ikus össze a -
ozásnak megha á ozó közösségépí ő sze epe an, ilyen alapon sze eződnek a
á sadalom leg on osabb, legszo osabban össze a ozó egységei, és a közösség
agjai ez az össze a ozás- uda o né el is ki ejezik. E né aj á jellemző unk-
ciója, szeman ikai a alma alapján kapcsola i agy nexusné -nek ne ezhe jük.
A álasz o ne ek ese ében mo i ál ság ól — úgy, min a né iselő és a né
in o máció a alma közö i össze üggés ől a né adás pillana ában — nem be-
szélhe ünk. (Leg eljebb a ól lehe szó, hogy a né adó a álasz ásban „mo i ál-
a”, be olyásol a alamilyen kö ülmény, ez azonban a né aj a jellegé nem é in-
ő szociálpszichológiai ényező.) A álasz o né nek a leg őbb unkciója az,
hogy egy kisebb közösségen ( öbbnyi e családon) belül azonosí sa az elne eze -
e . Ennek alapján e né aj á kogni í -szeman ikai é elemben e e áló né -nek
ne ezhe jük megjegyez e, hogy e e enciális sze epe e mésze esen a másik ké
né aj ának is an, ső — ahogyan kiindulásképpen ögzí e ük is — minden
személyné nek éppen ez a leglényegesebb unkciója. A sajá osságjelölő és a ne-
xusne ekben azonban a né adásko sajá os, csak ájuk jellemző unkciók is elő-
é be ke ülnek, amelyek iszon eljességgel hiányoznak a e e áló ne ek ese é-
ben. A e e áló ne ek ál al megjelení e egye len in o máció a alom leg eljebb
(de nem el é lenül) a nemhez aló a ozás megjelölése lehe . Szokás az is
mondani, hogy e ne ek o ábbi in o mációka is ki ejezhe nek, s ennek alapján
beszélhe ünk például magya os, égies, a isz ok a ikus s b. ne ek ől (de ilyen
asszociációk kö ődhe nek pe sze aká a nexusne ekhez is). Ez a sajá osság azon-
12
ban a ne e min a né állomány elemé ál alában jellemezhe i csupán, úgy is o-
galmazha nánk, hogy csakis a lis ané agy másképpen me ané elejá ója le-
he . Bennünke azonban — ahogyan az kiindulásképpen leszögez ük — a né -
aj ák megha á ozásában a né min konk é egyedjelölő elem, min alakinek a
ne e é dekel, s ilyen é elemben az i e e áló né nek mondo né aj a e mé-
sze esen semmi éle személyiségjegye , sajá osságo nem ejez ki.
Az eddig emlí e há om né aj a melle elkülöní he ünk egy hozzájuk képes
sajá os helyze ű negyedike is, amelynek megha á ozó kogni í -szeman ikai a -
almá a né adó-né használó és a megne eze közö i é zelmi iszony ki ejezése
adja. E unkciója alapján az ilyen ne eke a ek í né -nek ne ezhe jük. A né -
aj a sajá os helyze e pedig abból akad, hogy a másik há om né aj ához képes
másodlagos jellegű, legalábbis kele kezésé ille ően: ugyanis mindig más ne ek
módosí ása é én jön lé e. Ennek alapján p agma ikai szempon ból módosí o
né -nek ne ezhe jük. E ne ekben az a ek í unkció — a minden né ben é e-
lem sze in jelen lé ő azonosí ó é ék melle — az e ede i sze ephez oly módon
á sul, hogy megha á ozó mé ékben an bennük jelen, ső az e ede i unkcióika
aká eljesen há é be is szo í ha ja.
2.3. Az alábbiakban össze oglalásképpen ekin sük á , hogy az ál alam ja a-
sol p agma ikai-kogni í ke e ben milyen alapné aj áka különí he ünk el!
1. áb a. A személyné i alapné aj ák endsze e
p agma ikai
szempon ból
kogni í
szempon ból
elsődleges ne ek
álasz o agy lis ané e e áló né R
á ado agy au oma ikus né kapcsola i agy nexusné N
alko o agy k eál né sajá osságjelölő agy leí ó né S
másodlagos ne ek
módosí o né a ek í né A
Ahogyan az a ko ábbiakban is jelez em, a ké ál alam igyelembe e osz á-
lyozási szempon , a né adás kö ülményei mé legelő p agma ikai nézőpon , a-
lamin az ennek kogni í -szeman ikai há e é bemu a ó, a né unkciójá ki ejező
megközelí és ha á ozo , jól ki ajzolódó meg elelés mu a , mindemelle bizo-
nyos ese ekben meg nem elelések is el űnhe nek a endsze ben (például a ne-
xusné is lehe álasz o agy alko o né , ha né ál oz a ás ú ján hoz ák lé e),
ami azonban mindig sajá os, gyak an ál ozóban lé ő né aj ák a u al. (Ezek ől
az alábbiakban észle esebben is szólok.)
13
3. A személyné i alapné aj ák endsze é ö éne i ekin e ben is é demes é-
giggondolni, egy ész ezé , mi el kiinduló szándékaink közö is ögzí e ük az az
igény , hogy endsze ezésünk időben ki e jesz he ő legyen égebbi ko ok né adá-
sának a leí ásá a is, más ész pedig amia , hogy a ö éne i szemléle mód é én i-
lágosabban állhasson elő ünk az ál alunk alkalmazo ka egó iák iszony endsze-
ének alakulása, s így jobban meg ilágí ha ók legyenek maguk a né aj ák közö
lé ező kapcsola ok is, ha mad ész pedig az is igyelembe é e, hogy semmi éle,
ado állapo ában izsgál endsze sem jellemezhe ő sike esen, ha az elemei me-
e , s a ikus szemléle el közelí jük meg, mi el számos jellegze essége csakis di-
namikus szemléle móddal mu a ha ó be és magya ázha ó meg e edményesen.
3.1. Nagy alószínűséggel ehe jük el, hogy a en á gyal alapné aj ák kö-
zül a sajá osságjelölő ne eké lehe a legősibb, s a öbbi né aj a ebből eze he ő
le. E e u al az a né anban ál alánosnak számí ó — ám bizonyos össze üggései-
ben e ősen megké dőjelezhe ő s alkalmazásá ekin e sokszo i a ha ó — é el,
mely sze in minden ulajdonné égső so on közszó a eze he ő issza. De ez
a megállapí ás ámasz ha ja alá a mai agy aká a égebbi személyné endsze-
ek belső össze üggéseinek a izsgála a is.
El ileg elképzelhe ő egy olyan egybázisú személyné endsze , amelyben
csakis leí ó jellegű, sajá osságjelölő ne ek annak. Egy ilyen né állomány az
ado nyel eljes szókincsé e ámaszkodik, a né adók az újabb ne eke a köz-
szóállomány (de aká más ulajdonne eke is) elhasznál a hozzák lé e. Mi el
azonban a nyel ek nem élnek és ko ábban sem él ek egymás ól elszige el en, az
egymással é in kező nyel ek szókincse is e mésze esen kölcsönha ásban an
egymással. A nyel ek kapcsola á biz osí ó ké nyel ű beszélők az egyik nyel -
ből a másikba személyne eke is á ihe nek éppúgy, min bá milyen más sza a-
ka is. Az á adó nyel ben az ilyen ne ek sajá osságjelölő sze epűek lehe nek
ugyan, ám az á e ő nyel ben az á adó nyel e nem isme ők számá a má egy-
sze űen „ne ek”, azaz leí ó jelleggel nem endelkező, csupán e e áló sze epű
elemek lesznek. Ily módon kialakul a e e áló ne ek osz álya, és ezzel együ lé -
ejön a ké bázisú személyné endsze .
Ennél egysze űbb, azaz egybázisú né endsze — amelyből a en i gondo-
la mene ünk kiindul — csak el ileg ehe ő el, a alóságban azonban aligha lé-
ezik, és égebben sem igen lé ezhe e ilyen. Még ha el is ekin enénk a nyel ek
é in kezésé ől (ami pe sze ele e alóságidegen közelí ésmód lenne), aligha ud-
nánk elképzelni olyan nyel e , amelyben nincsenek személyne ek. Ezé az án
az újabb személyne ek kele kezése, azaz maga a né adás csakis egy meglé ő
né endsze á nyékában, működésének a el é elei közepe e ö énhe . Ez pedig
az jelen i, hogy a leí ó, sajá osságjelölő ípusú ne ek közül a leggyak abban
ado ak a szeman ikai és mo ológiai modellek melle önmagukban is egy e in-
kább min á á álnak, s ennek meg elelően a né adás má ez a „di a ” is be olyá-
solja. Ez az e edményezi, hogy az így ado ne ekben a sajá osságjelölő sze ep
egy e inkább há é be szo ul, s elő é be ke ül ezeknek a „né ” unkciója, azaz a
20
né o máka a en iekben ki ej e ekkel összhangban úgy lehe legsike esebben
leí ni, ha sze keze üke a bennük megjelenő alapné aj ák alapján elemezzük:
egy-, ké - és há om észes ( agy ese leg egy-, ké - és há omosz a ú) né ől a ól
üggően lehe beszélni, hogy hány alapné aj a jelenik meg bennük. Az ilyen é -
elemben elkülöní e né észek aká öbb elemből is állha nak, min például a
ke ős ke esz ne ek agy a ke ős családne ek ese ében. Az egyes ípusoka az
alapné aj ák lehe séges kombinációi alapján célsze ű megha á ozni.
Egy ilyen, a né o mák ő sze keze i elemei e és ezek iszonyai a igyelő le-
í ás ke e ében — amely ezen az elemzési szin en e mésze esen nem lehe ekin-
e el az egyes né észek szeman ikai jellegze ességei e agy például e imológiai
jellegé e s b. — á ekin he ő é ehe ők a o mális és in o mális helyze ekben al-
kalmazo né o mák különben endkí ül sokszínűnek és igen bonyolul nak űnő
jellegze ességei, összemé he ő é álnak különböző szocioonomasz ikai helyze-
ek ko ban és időben is ál ozó né használa i szokásai. Az ilyen és hasonló ösz-
sze üggések is ilágosabbá ehe ők, ha ogalomhasznála unka szilá d, ilágosan
megha á ozo elméle i alapok a helyezzük. Az i bemu a o gondola kísé le
ennek a szándéká al készül .
H
OFFMANN
I
STVÁN
I odalom
F
ARKAS TAMÁS
(2007):
Ká pá i, Ká pá hy és a Ká pá i-k. In: Nyel i iden i ás és a
nyel dimenziói. Sze k. H
OFFMANN
I
STVÁN
–J
UHÁSZ
D
EZSŐ
. Deb ecen–Budapes .
147–64.
F
EHÉR
K
RISZTINA
(2002): A agad ányne ek lexikális sze keze é ől. Magya Nyel -
já ások 40: 75–85.
F
EHÉR
K
RISZTINA
(2003): A agad ányne ek unkcionális sze keze é ől. Magya Nyel -
já ások 41: 155–66.
N. F
ODOR
J
ÁNOS
(2007): A e mésze es családné anyag lexikális-mo ológiai izs-
gála a. In: Nyel i iden i ás és a nyel dimenziói. Sze k. H
OFFMANN
I
STVÁN
–J
U
-
HÁSZ
D
EZSŐ
. Deb ecen–Budapes . 113–29.
B. G
ERGELY
P
IROSKA
(1977): A kalo aszegi magya agad ányne ek endsze e. Bu-
ka es .
H
AJDÚ
M
IHÁLY
(1974): Magya becézőne ek. 1770–1970. Budapes .
H
AJDÚ
M
IHÁLY
(2003): Ál alános és magya né an. Személyne ek. Budapes .
Ö
RDÖG
F
ERENC
(1973): Személyné izsgála ok Göcsej és He és e üle én. Budapes .
S
JÖBLOM
,
P
AULA
(2008): Henkilönnime . In: A
INIALA
,
T
ERHI
–S
AARELMA
,
M
INNA
–
S
JÖBLOM
,
P
AULA
, Nimis ön u kimuksen pe us ee . Helsinki. 162–263.
J. S
OLTÉSZ
K
ATALIN
(1979): A ulajdonné unkciója és jelen ése. Budapes .