Roma employment – disadvantaged situation - labour market insecurity

90 Acta Medicinae et Sociologica Vol. 13. No. 34. 2022 Acta Medicinae et Sociologica (2022) Vol. 13. No. 34. (90-111) doi: https://doi.org/10.19055/ams.2022.05/31/5 UNIVERSITY OF DEBRECEN FACULTY OF HEALTH NYÍREGYHÁZA Roma foglalkoztatás - hátrányos helyzet – munkaerőpiaci bizonytalanság R. Fedor Anita1, Zakor-Broda Rita2, V. Balla Petra3 1 főiskolai tanár, DE Egészségügyi Kar, 4400 Nyíregyháza Sóstói út 2-4.; ORCID: 0000-0002-78377006 2 tanársegéd, DE Egészségügyi Kar, 4400 Nyíregyháza Sóstói út 2-4.; ORCID: 0000-0001-8664-1375 3 tanársegéd, DE Egészségügyi Kar, 4400 Nyíregyháza Sóstói út 2-4.; ORCID: 0000-0003-1299-2652 INFO ABSTRACT R. Fedor Anita fedor[email protected]b.hu Abstract. Roma employment – disadvantaged situation - labour market insecurity. The problems faced by disadvantaged social groups are complex and require a multidimensional, interdisciplinary approach. In our study, we present the employment-related results of a 2021 survey of a predominantly Roma local community living in a settlement conditions across several dimensions of quality of life. In addition to the employment characteristics of the target group, we explore their employment attitudes, work value preferences and related gender and social roles. Our results show a positive change in the employment situation of the local society, although general labour market insecurity remains to be seen. Keywords employment situation, labour market insecurity, people living in settlement conditions, Roma social group Kulcsszavak foglalkoztatási helyzet, munkaerőpiaci bizonytalanság, telepi körülmények között élők, roma társadalmi csoport Absztrakt A hátrányos helyzetű társadalmi csoportok problémái igen összetettek, vizsgálatuk többdimenziós, interdiszciplináris megközelítést igényel. Tanulmányunkban egy 2021-ben az életminőség több dimenziójában lebonyolított telepi körülmények között élő, elsősorban roma helyi társadalom foglalkoztatással összefüggő eredményeit mutatjuk be. Az érintett célcsoport foglalkoztatási jellemzők mellett a munkavállalási attitűdöket, a munkaérték preferenciákat és ehhez kapcsolódóan a nemi és társadalmi szerepekhez való viszonyukat tártuk fel. Eredményeink kedvező változást mutatnak a helyi társadalom foglalkoztatási helyzetében, bár az általános munkaerőpiaci bizonytalanság továbbra is tetten érhető. 91 Acta Medicinae et Sociologica Vol. 13. No. 34. 2022 Bevezetés A társadalmi kirekesztődés, és az ezzel szorosan összefüggő a szegénység mérséklésére és leküzdésére való törekvés elősegítésének alapvető feltétele a foglalkoztatáshoz való egyenlő hozzáférés. A foglalkoztatási feltételek javításának fontossága össztársadalmi szinten értelmezendő, de különösen fontos a hátrányos helyzetű, valamilyen okból a társadalom perifériájára szoruló munkavállalói csoportok számára. A nők, a migránsok, a roma munkavállalók foglalkoztatásának előmozdítása két egymástól elválaszthatatlan tényező függvénye. Az egyik, hogy az adott társadalmi csoport tagjai rendelkeznek-e a munkaerőpiaci részvételhez szükséges készségekkel, képességekkel, kompetenciákkal, motivációval. A másik, pedig, hogy mennyire befogadó és elfogadó (toleráns) a társadalmi környezet, mely segítheti, illetve ellenkező esetben gátját állhatja ezen csoportok sikeres munkaerőpiaci integrációjának. Elemző munkánkban nem vizsgáljuk a társadalmi környezet jellemzőit (pl. előítéletességet), nem térünk ki minden hátrányos munkavállalói csoport bemutatására, jelen estetben a romák munkaerőpiaci helyzetére koncentrálunk. A romákat érintő problémák igen összetettek, hiszen életkörülményeik, lakhatási viszonyaik, jövedelmi helyzetük, iskolázottságuk, szakképzettségük jellemzői eltérést mutatnak a többségi társadalomhoz képest (Fónai és mtsai, 2007). A jövedelmi szegénység mellett a depriváció, a soktényezős megfosztottság jellemzi őket, mely egyszere van jelen az oktatásukban, a foglalkoztatásukban és gyűrűződik be az életminőséget meghatározó, számos más dimenzióba, mint például az egészségmagatartás-egészségi állapot kölcsönhatásába. Az érintett célcsoport lakhatási jellemzőinek, jövedelmi helyzetének, iskolázottsági mutatóinak, egészségi állapotának, rizikómagatartásának elemzését jelen folyóiratszámban Szoboszlai, 2022; Fábián, 2022; Móré és mtsai, 2022; Jávorné Erdei, Moravcsik-Kornyicki és R. Fedor, 2022; valamint Libicki és R. Fedor, 2022 cikkében olvasható. A szakirodalom által sokat említett hátrányos helyzet generációrólgenerációra átörökítődik, a roma fiatalok helyzete, társadalmi mobilitásuk előmozdítása hosszú időtartamú, államilag támogatott mentorprogramok nélkül szinte kilátástalan. Ezt támasztja alá, hogy nagyon magas körükben a korai iskolaelhagyók és az ún. NEET-fiatalok (nem tanuló és nem dolgozó fiatalok) aránya. A munkaerőpiaci szerepvállalás sikertelenségét előrejelző korai iskolaelhagyás sok esetben a sorozatos iskolai kudarcok következménye, 92 Acta Medicinae et Sociologica Vol. 13. No. 34. 2022 mely a közvetett és közvetlen családi miliőben, a generációkon átívelő társadalmi hátterében megmutatkozó hiátusok eredménye. Az alacsony, legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkezők aránya az Észak-alföldi régióban (empirikus vizsgálatunk helyszínén) található Szabolcs-SzatmárBereg megyében a legnagyobb a 25-50 évesek körében. Nagy valószínűséggel ezzel jelentős mértékben összefügg, hogy a szülők korcsoportjában szintén ebben a megyében a legtöbb a munkanélküli és a közfoglalkoztatott (Hajdu és mtsai, 2019). A romák munkaerőpiaci integrációját a családon belül felhalmozódott hátrányok, az aluliskolázottság és korai iskolaelhagyás mellett a strukturális okokhoz sorolt hátrányos megkülönböztetés és a térbeli szegregáció is akadályozza (R. Fedor és Balla, 2019). A hátrányos megkülönböztetést az inkluzív, előítéletektől mentes munkahelyi környezet, a befogadó társadalom előmozdítása segítheti. A térbeli szegregáció ügye nehéz kérdés, mivel a lakóhely országon, illetve településen belüli elhelyezkedése egyfajta adottság, az egyénen kívül álló előnyöket, illetve hátrányokat indukálhat. A Magyarországon jól ismert nyugat-kelet lejtő a keleti települések hátrányáról szól, mely a szolgáltatások, munkalehetőségek csökkenő mennyiségével jár együtt, s különösen igaz ez a határmenti aprófalvas településekre (Láczay és R. Fedor, 2021). A roma lakosság településen belüli térbeli elkülönülése igen jellemző hazánkban, ami azt jelenti, hogy a romák többsége nem szétszóródva él az adott településen, hanem egymás közelében, telepszerűen. Írásunkban az Észak-alföldi régió egy városában telepszerű körülmények között élő 223 háztartásban lebonyolított vizsgálatuk eredményeit mutatjuk be, a foglalkoztatási helyzetre fókuszálva. Tanulmányunk elméleti hátterében a munkaerőpiaci kirekesztődésre, a diszkrimináció elméletekre támaszkodunk, külön kiemelve a prekariátus jelenségét, mint a munkaerőpiaci bizonytalanság egy régi, de új értelmezésben nem olyan régen megjelenő elméletét. Tanulmányunk következő szakaszában a kutatási témánk aktualitását alátámasztó szakpolitikai nemzetközi, hazai és regionális szintű stratégiai koncepciókról teszünk említést. Ezeket tekintjük az elemző munkánkat megalapozó elméleti bázisának. Erre épül a telepi körülmények között élők foglalkoztatási helyzetét bemutató elemzésünk, melyben az általános munkaerőpiaci jellemzők mellett a hátrányos megkülönböztetésre és a célcsoport körében megfigyelt munkaattitűd jellemzőkre, valamint a munkaelégedettségre koncentrálunk. 93 Acta Medicinae et Sociologica Vol. 13. No. 34. 2022 Elméleti/szakirodalmi háttér A diszkrimináció terminusához nagyrészt a megkülönböztetés fogalmát párosítjuk, de a mindennapokban negatív értelemben használjuk a leggyakrabban, mely elsődlegesen valamilyen előítéletből, esetleg sztereotípiából fakad. Hazánkban általában valamely olyan társadalmi csoportot ér hátrányos megkülönböztetés, mint a nők, a romák, vagy a fogyatékkal élők. Magyarország Alkotmánya tartalmazza a diszkrimináció tilalmát és Az egyenlő bánásmódról szóló 2003. évi CXXV. törvény (továbbiakban Ebktv.) rendelkezik a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról, valamint tartalmazza az esélyegyenlőségre irányuló irányelveket. Az Ebktv. a diszkrimináció öt formáját nevesíti az Európai Unió elvárásainak megfelelően, melyek a következőek: közvetlen és közvetett hátrányos megkülönböztetés, zaklatás, jogellenes elkülönítés (szegregáció), megtorlás és erre adott utasítás. Diszkriminációnak minősül az úgynevezett „védett tulajdonságok” megsértése, mint egy személy vagy csoport valós vagy vélt a) neme, b) faji hovatartozása, c) bőrszíne, d) nemzetisége, e) nemzetiséghez való tartozása, f) anyanyelve, g) fogyatékossága, h) egészségi állapota, i) vallási vagy világnézeti meggyőződése, j) politikai vagy más véleménye, k) családi állapota, 1) anyasága (terhessége) vagy apasága, m) szexuális irányultsága, n) nemi identitása, o) életkora, p) társadalmi származása, q) vagyoni helyzete, r) foglalkoztatási jogviszonyára vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyának részmunkaidős jellege, illetve határozott időtartama, s) érdekképviselethez való tartozása, t) egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője (Dajnoki és Balázs-Földi, 2016). Közgazdasági értelemben diszkrimináció alatt az egyének vagy demográfiailag elkülöníthető csoportok eltérő bánásmódját értik a termelékenységtől eltérő okok miatt, amelyet releváns kritériumnak tekintenek a felvételi, bérmegállapítási, előléptetési és elbocsátási döntések során. A diszkrimináció tehát olyan jellemzők alapján történő bánásmódot jelent, amelyeket nem tekintenek relevánsnak, mint például a társadalmi származás, nem, életkor, etnikai származás, vallás és szexuális irányultság (Veenman, 2010; Lovász, 2012). A munkaerőpiaci diszkrimináció kutatása több évtizedes múltra tekint vissza, amelyek elsősorban a diszkrimináció érzékelésén nyugszanak. Elsőként egy regresszión alapuló „dekompozíciós” megközelítéssel kezdődött, amelyben azt kérdezték, hogy a csoportok közötti nyersbérvagy kereseti 94 Acta Medicinae et Sociologica Vol. 13. No. 34. 2022 különbségek – amelyek a diszkrimináció elsődleges bizonyítékát jelenthetik – valójában más termelékenységgel kapcsolatos tényezőknek tulajdoníthatók-e. A későbbi kutatások – amelyek nagyrészt ezen megközelítés korlátaira reagáltak – más megközelítésekre tértek át, mint például a vállalati szintű adatok felhasználása a határtermelékenység és a bérkülönbségek becslésére. Az elmúlt években azonban jelentős növekedés tapasztalható a munkaerőpiaci diszkrimináció kísérleti kutatásában – bár a legkorábbi kísérleteket évtizedekkel ezelőtt végezték (Neumark, 2018). A romákkal szembeni munkaerőpiaci diszkrimináció elsősorban az elbocsátások és felvételek során érzékelhető, mintsem a bérezés tekintetében. Kertesi (2005) tanulmányából kiderül, hogy a munkaadók különböző szelekciós eljárásokat alkalmazva szűrik meg munkaerőállományukat. A munkaadók leginkább statisztikai szűrők alkalmazásával részesítik egyenlőtlen elbánásban és már eleve kizárják a foglalkoztatásból a roma munkavállalókat etnikai hovatartozásuk alapján. A foglalkoztatási szegregáció természetesen kölcsönhatásban van a nem megfelelő lakókörülményekkel. A diszkrimináció okán a munkavállalók gyakran válnak a szürke vagy fekete gazdaság részévé, amely egy önmagát gerjesztő folyamatként szab gátat a legális foglalkoztatásba való visszakerülés elé. A World Bank (2017) megfogalmazásában a munkanélküliek, inaktívak vagy bizonytalan munkaviszonyban álló emberek munkaerőpiaci szempontból „sebezhetőnek” nevezhetők. Ezek az egyének gyakran nagyon különbözőek, sokféle élethelyzetet éltek át. A munkanélküliek közé tartoznak a középkorú korengedményes nyugdíjasok, vagy olyan fiatal felnőttek, akik nem járnak iskolába és nem dolgoznak. Vannak, akik ideiglenes vagy bizonytalan foglalkoztatási formát vállalnak, kevesebb órát dolgoznak, vagy nagyon alacsony jövedelmet érnek el annak ellenére, hogy teljes munkaidőben dolgoznak. A munkaerőpiaci szegmentáció elmélete alapján a munkaerőpiac nem folytonos, hanem szakadásos, tehát jól elkülöníthető részekre osztható, melyek nem járhatóak át (Huszár és Sik, 2017). Galasi és Sík (1979) elmélete alapján a munkaerőpiac két részre osztható: a primer és a szekunder szegmensre. Az előbbihez tartoznak azok a munkavállalók, akik jobb, kevésbé bizonytalan munkakörülmények között és magasabb jövedelemmel vannak foglalkoztatva a munkaerőpiacon. Mindemellett a szekunder csoportba sorolhatók azok a munkavállalók, akik hátrányos megkülönböztetést szenvednek el. A szekunder csoportba tartozó munkaerőpiaci résztvevők helyzete jóval bizonytalanabb, 95 Acta Medicinae et Sociologica Vol. 13. No. 34. 2022 nehezebben találnak állást és erre hatást gyakorol a munkaerőpiaci diszkrimináció (Sík és Szeitl, 2016). Ezen szekunder csoportba tartozó munkavállalók speciális, bizonytalan helyzetét nevezzük prekariátusnak. A prekariátusba tartozó munkavállalókra jellemző, hogy gyakran váltanak munkahelyet, általános bizonytalanság övezi a munkavállalásuk aspektusait és a jövedelmi helyzetüket egyaránt, továbbá nem bírnak foglalkozási identitással vagy életpálya modellel. Mindez az ingatag foglalkoztatás jövedelmi bizonytalanságba sodorja és tervezhetetlen jövőkép elé állítja őket. (Standing, 2012; R. Fedor, 2021). Jellemzően valamilyen bérmunkát végeznek, határozott idejű szerződéssel. Standing (2012) szerint a prekár csoport jelentős részét az ún. segélyigénylők, támogatásra szorulók teszik ki, mint ami a saját vizsgálatunk alanyira is általában jellemző. Mivel egyre több feltételhez kötött a segélyezés, így egyre többen sodródnak szegénységbe és a prekár bizonytalanságot leginkább jellemző munkanélküliségbe. A roma munkavállalást elősegítő nemzetközi és hazai stratégiai koncepciók Az Európában élő roma népesség nap, mint nap szembesül a velük szembeni tolerancia hiányával, hátrányos megkülönböztetéssel és a társadalmi kirekesztődéssel. A romák alkotják Európa legnagyobb etnikai kisebbségét. A legtöbb Uniós országban ezen társadalmi csoportok igen rossz társadalmi és gazdasági körülmények között kénytelenek élni, a társadalom peremére szorulva. Ez igen jelentős kihívást jelent a tagállamok számára is, hiszen a roma társadalom integrációja mind gazdasági, mind pedig társadalmi szinten egy kétirányú folyamatot jelent. Gazdasági szempontból feladatuk, hogy megelőzzék a generációk közötti szegénység állapotának újratermelődését, társadalmi aspektusból a hátrányos megkülönböztetés tilalmának biztosítása. A nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere 2020 dokumentum értelmében az Európai Unió tagállamaiban biztosítani kell, hogy a többségi társadalomhoz hasonló, egyenlő bánásmódban részesüljenek a célcsoport tagjai. Az Európai Unió alapjogi chartája tartalmazza azon alapvető emberi jogokat, amelyet a tagállamok sokszínű nemzetiségének, hagyományainak és kultúrájának tiszteletben tartása mellett biztosít, köztük a roma népesség számára is. 96 Acta Medicinae et Sociologica Vol. 13. No. 34. 2022 Az EU roma keretstratégia az egyenlőség, a befogadás és a részvétel megvalósulásáért 2020-2030 című dokumentum középpontjában hét kulcsfontosságú terület áll: az egyenlőség, a befogadás, a részvétel, az oktatás, a foglalkoztatás, az egészség és a lakhatás. Köztudott, hogy Magyarországon igen magas a romák közötti jövedelmi szegények aránya, amely a munkanélküliségre és az alacsony iskolázottságra vezethető vissza. Éppen ezért tartja kiemelt céljának A Magyar Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia 2030 a roma népesség felzárkóztatását és a szegénység elleni küzdelmet. Ezen stratégia célja, hogy összhangban az EU fejlesztési elveivel, olyan irányvonalakat jelöljön ki a jövőre nézve, melyek segítségével csökkenthetőek a roma népességet érintő társadalmi hátrányok. A munkaerőpiaci szempontból hátrányos helyzetű csoportok közé tartozik a roma nemzetiségű lakosság. Gyakran éri őket hátrányos megkülönböztetés etnikai különbözőségük miatt, mivel kultúrájuk, jövőképük, a többségi társadalom elvárásaihoz való alkalmazkodóképességük, jelenltős eltéréseket mutat, amely a munkaerőpiaci attitűdökben is megjelenik (Messing, 2014). A jövedelemviszonyok jól reprezentálják a munkaerőpiacon érzékelhető foglalkoztatási problémákat. Olyan mértékű különbségek tapsztalhatóak a roma és a többségi társadalom egzisztenciális helyzete között, amely megmutatkozik a jövedelmi rangsorban elfoglalt alacsony pozíciójukban is, kétharmaduk az alsó jövedelmi decilisben helyezkedik el (Fábián és Takács, 2019; Janky, 2004). Jelen tanulmányunkat egy, az Észak-alföldi régióban elhelyezkedő, telepszerű körülmények között élőkkel folytatott vizsgálat alapozza meg, ezért kiemelten fontos, hogy kitérjünk ezen megyék területfejlesztési programjának azon céltörekvéseire, amelyek a mélyszegénységet kívánják felszámolni a leszakadó térségek fezárkóztatásával. Ezen térségben folyamatosan növekvő problémát jelent a mélyszegénységben élők helyzete, akik körében jelentős arányt képvisel a roma populáció. Ezen megoldásra váró társadalmi-gazdasági problémák komplex, foglalkoztatási, lakhatási, oktatási, szociális és integrációs területekre kiterjedő válaszokat igényelnek. Számos olyan intézkedés kapcsolódik ezekhez a problématerületekhez, amelyek kezelése megyei szinten végezhető el a leghatékonyabban. Többek között szükség van a mélyszegénység felszámolására, munkahelyek teremtésére, az alulképzettség, az alacsony munkaerőpiaci aktivitás javítására. Ezen törekvések települési szinten is megjelennek a helyi problémákra reagálva. Kiemeleten fontos a problémákhoz legközelebbi térségi, települési szintű 97 Acta Medicinae et Sociologica Vol. 13. No. 34. 2022 beavatkozások megvalósítása a társadalmi felzárkózás érdekében. A társadalmi és munkaerőpiaci felzárkózás egy olyan közösségi, társadalmi érdek, amely az egész társadalom javát szolgálja azzal, hogy a roma nemzetiségű csoportokat is segíti integrációjuk előmozdításában. Ezen folyamatok megvalósításában segítenek a helyi esélyegyenlőségi programok, amelyek a helyi szintű elemzésekre építve lehetővé teszik a beavatkozások részletes tervezését az esélyegyenlőségi csoportok helyzetének javítása céljából. A célok elérése érdekében nélkülözhetetlen a beavatkozások sikeres megvalósítását szolgáló együttműködési rendszerek felállítása, amelyek biztosítják a megvalósítás, nyomonkövetés, ellenőrzés és értékelés mechanizmusait. Összességében tehát jól körvonalazódik, hogy a felzárkózási stratégiák nemzetközi és hazai koncepciók közös célja, hogy elősegítsék a romák munkavállalási esélyeinek növekedését és a velük szembeni munkaerőpiaci diszkrimináció csökkentését. A telepi körülmények között élők körében lebonyolított vizsgálat Általános foglalkoztatási jellemzők Vizsgálatunk fókuszában egy Észak-alföldi régió telepszerű körülmények között élők körében lebonyolított munkavállalási attitűdöket középpontba helyező empirikus kutatás áll. Ahogy világszerte úgy hazánkban is kiemelt szerepe van a regionalitásnak, hiszen egy régió fejlődése jól körülhatárolható gazdasági mutatóival, illetve általuk a tendenciák is meghatározhatóak. A területi különbségek számos tényező együttes megjelenésének következtében hosszabb távon alakulnak ki. A foglalkoztatási viszonyok és a munkanélküliség között szoros kapcsolat áll fenn. A legfrissebb adatok szerint a munkanélküliség tekintetében a vizsgált Észak-alföldi régió az országosan mért 4,1%-os munkanélküliségi rátához képest 6,7%-os eredményével elmaradást mutat az országos átlaghoz viszonyítva. Az Észak-alföldi régióba tartozó megyék vizsgálata vonatkozásában megállapítható, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében több, mint kétszeres a munkanélküliségi ráta (9,2%). Országos viszonylatban itt a legmagasabb a munkanélküliségi ráta, továbbá maga a régió is a legelmaradottabb régióként azonosítható. Ezen tendenciák évekre visszamenően, konstans módon fennálló hátrányok halmozódását jelenítik meg. Az elmúlt években megfigyelhető romló mutatókban szerepet játszott a 98 Acta Medicinae et Sociologica Vol. 13. No. 34. 2022 2020-ban hazánkban is megjelenő Covid-19 világjárvány gazdasági hatása. Az Észak-alföldi régióban 2019-ben mért 5,6%-os régiós munkanélküliségi ráta 2020 év végére 7,2% -ra növekedett. Javulás csak 2021. III. negyedévében újrainduló gazdaság hatására figyelhető meg. A 2021-ben bevezetett munkahelyek megőrzését és megvédését célzó ágazati bértámogatási programok tovább erősítették a gazdasági mutatók emelkedését (KSH, 2021b). Az Észak-alföldi régióban az állástalanok aránya évtizedek óta rosszabb mutatókkal szolgál, mint az országos átlag. Az elmaradottság összetett tényezőinek egyik igen jelentős következménye, hogy a térségre jellemző hátrányok tartóssága válik meghatározóvá. Kutatási eredményeinkből kiderül, hogy a megkérdezettek körében a munkaerőpiacon betöltött státuszukban pozitív irányú elmozdulás történt. Míg 2019-ben a válaszadók több mint egyharmada (37,2%), addig 2021-ben 50,9% nyilatkozott arról, hogy aktívan részt vesz a munkaerőpiacon. Ez az országos foglalkoztatási ráta adataiban is megjelenik, hiszen 2019-ben még 72,2% volt a foglalkozatottak aránya, ez 2021-re 73,1%-ra nőtt. Az Észak-alföldi régióban az országos átlaghoz képest 13,7%-kal elmarad a foglalkoztatottak száma a népességhez viszonyított arány tekintetében (KSH, 2021a). Adatgyűjtésünk időpontjában a válaszadók jelentős többsége (70,4%) nem keresett munkát. Ezen adat összefüggést mutat azzal, hogy a megkérdezettek közel fele (45,2%) azért nem keres munkát, mivel jelenleg is olyan munkával rendelkezik, amellyel elégedett, továbbá a válaszadók 22,2%-a egyéb alkalmi, bejelentett foglalkoztatási jogviszonnyal rendelkezik. A legtöbbek által megjelölt egyéb okok csoportjában a legrelevánsabb tényezők között a nyugdíjas státusz mellett az egészségi állapotukra való hivatkozás, valamint a gyermekgondozási támogatások igénybevétele szerepelt. Az aktív munkakeresők körében az elhelyezkedés időtartamát vizsgáló kérdésre adott válaszok tekintetében megállapítható, hogy a telepen élő álláskeresők közel fele úgy vélekedik, hogy maximum fél éven belül el tud helyezkedni. Azonban a válaszadók 42%-a nem tudja meghatározni ennek időtartamát. A megkérdezettek 88,8%-a heti 40 órás foglalkoztatási jogviszony keretében dolgozik. A túlórák tekintetében elmondható, hogy a válaszadók 60,2% nem szokott túlórázni, azonban akik igennel válaszoltak, körükben a heti átlagos 810 óra többletmunkával töltött időtartam a legjellemzőbb. A részmunkaidős foglalkoztatást elemző kérdésünk tekintetében, amely arra keresi a választ, hogy milyen okból kifolyólag dolgoznak heti 40 óránál 105 Acta Medicinae et Sociologica Vol. 13. No. 34. 2022 (54,2%) állította, hogy jelenleg „nagyon igaz”, illetve „igaz” rá, hogy biztos állással rendelkezik. 33,7% érezte úgy, hogy rá „igaz is, meg nem is” ez az állítás és mindösszesen 12% érzi bizonytalannak a jelenlegi állását. Vizsgáltuk továbbá, hogy az elmúlt három évben részt vettek-e a megkérdezettek olyan tanfolyamon, amely javította a munkavállalási esélyeiket. Ezek alapján minden válaszadó (n=215) részt vett valamilyen képzésben ebben az időszakban. 90%-uk fél évet meghaladó tanfolyamon vett részt, tehát jelentős mértékben igyekeztek munkaerőpiaci helyzetüket javítani. Ennek ellenére, mégis csupán 33,3%-uk járt sikerrel a munkaerőpiacion való elhelyezkedésben és 66,7%-uk így sem talált állást. Erre jelentős hatást gyakorolhat a hátrányos megkülönböztetés, amire szintén rákérdeztünk kérdőívünkben. A válaszadók (n=212) egyharmada (27,8%) tapasztalt már hátrányos megkülönböztetést álláskeresés alkalmával, vagy fizetésemeléssel, előléptetéssel kapcsolatosan. Ha ezt összevetjük a 2015-ös ISSP munkaattitűd Magyarországra vonatkozó adataival azt láthatjuk, hogy az országos átlaghoz képest (7,7% érezte a hátrányos megkülönböztetést a munka világában) igen kedvezőtlen helyzetben vannak az általunk egy Észak-alföldi nagyvárosban vizsgált telepi lakosok (ISSP 2015). Az érintettek leginkább az etnikai hovatartozásuk és a nemzetiségük miatt kellett, hogy átéljék a hátrányos megkülönböztetést (82,6%). Kevesebben a megkülönböztetés okaként még az életkort és a nemi hovatartozást jelölték meg (11,1%). A hátrányos megkülönböztetés és a foglalkoztatási mód között is jelentős szignifikáns kapcsolatot tapasztaltunk (p=0,002). Nem találtunk szignifikáns kapcsolatot a hátrányos megkülönböztetés és nemi hovatartozás között, amely pozitív eredményként értelmezhető a másik gyakran diszkriminált társadalmi csoportra, a nőkre nézve. Az 2. táblázat a 2021-es telepi körülmények között élők, a 2015-ös ISSP munkaattitűd Magyarországra vonatkozó adatait és a 2013-ban a kisgyermeket nevelő nők körében lebonyolított vizsgálatok eredményeit tartalmazza. Megjegyezzük, hogy az összehasonlító adatokat csak viszonyításként tüntetjük fel, nem mondjuk azt, hogy ezeknek az adatoknak az összevetésével általánosítható következtetéseket vonatunk le, de mégis azt gondoljuk, hogy segíthetik a 2021-es adatok értelmezését. A táblázatban feltüntettet válaszadói megoszlások egy igen erősen munkaérétkek mentén elköteleződő telepi lakosság képét festi elénk. Ezt tekinthetjük meglepő adatnak, is, de a vizsgálatok között eltelet hat-nyolc év magyarázhatja a jelenetős különbséget, vagy akár az is, hogy a telepi célcsoport a vizsgálatot közvetlenül megelőző három évben egy olyan integrációs program 106 Acta Medicinae et Sociologica Vol. 13. No. 34. 2022 részese volt, amely erősítette a munka fontosságát, a munkához kapcsolódó értékek magasabbra becsülését. Erre utal, hogy a válaszadók közel háromnegyede a munkára nem csak pénzkereseti lehetőségként tekint és az „akkor is szeretnék dolgozni, ha nem enne szükségem a pénzre” kijelentéssel való nagyarányú egyetértés (74,3%). Ez utóbbi arány a 2015-ös ISSP kutatásban 40,5% volt. A munka hozzátartozik az ember életéhez kijelentéssel a megkérdezettek majdnem mindegyike teljes mértékben azonosult. Árnyalja a helyzetet, hogy mindemellett a telepi válaszadók mindössze 36,7%-a nyilatkozott úgy, hogy megalázónak tartja, ha valaki úgy kap pénzt, hogy nem dolgozott meg érte. 2. táblázat: A munkához kötődő attitűdök 2013, 2015, 2021 A munka önértékként vagy jövedelemforrásként való értékelése Telepi körülmények között élők körében lebonyolított vizsgálat (2021) N=223 Kisgyermeket nevelő nők körében lebonyolított vizsgálat (2013) N=415 Munkaattitűd Magyarország ISSP (2015) N=1003 Teljesen egytért és egyetért A munka csak pénzkereseti lehetőség – semmi több 74,3 57,5 53,2 Akkor is szeretnék dolgozni, ha nem lenne szükségem a pénzre 70,4 na. 40,5 A munka hozzátartozik az ember életéhez 93,0 na. na. Megalázó dolog pénzt kapni, ha az ember nem dolgozott meg érte 36,7 na. na. Akik nem dolgoznak, ellustulnak 81,3 na. na. A munka a társadalommal szembeni kötelesség 80,4 na. na. Aki keményen dolgozik, az biztos lehet abban, hogy előbb-utóbb eléri mindazt, amit akar 89,3 na. na. A munkához és nemi szerepekhez kötődő attitűdök értékelése Teljesen egyetért és egyetért Az lenne jó, ha a férfiak annyit keresnének, hogy el tudják tartani a családot egyedül is 76,8 60,0 na. A férfi dolga az anyagi biztonság megteremtése, a nőnek pedig a családi életről kell gondoskodnia 60,4 52,8 na. A szülőknek nagyjából azonos arányban kell részt vállalniuk a házi munkában 57,6 61,4 na. Egy nő nem lehet jó munkahelyi vezető 10,2 na. na. Forrás: Telepi kutatás 2021, ISSP 2015, Kettős kötődés 2013. 107 Acta Medicinae et Sociologica Vol. 13. No. 34. 2022 A munkához és nemi szerepekhez kötődő attitűdöt mérő kérdések válaszaiból meglehetősen tradicionális értékrend tükröződik. Erre utal a férfiak kenyérkeresőként történő megjelenítésének erőteljes elfogadása. Az érintettek 76,8%-a fejezte ki egyértelmű szimpátiáját az „az lenne a jó, ha a férfiak annyit keresnének, hogy el tudják tartani a családot egyedül is” kijelentéssel, mellyel a kisgyermeket nevelő anyák (2013) - akik a leginkább érintettek a munkavilágából való kivonulással és ezáltal számukra igen fontos a partner munkából származó jövedelme - 60%-a értett egyet. Megvizsgáltuk, hogy a fenti állításokkal való egyetértést hogyan befolyásolja a nem és a családban nevelkedő 0-17 éves korú gyermekek száma. A felsorakoztatott állítások (függő változók) közül „A munka a társadalommal szembeni kötelesség” mutatott szignifikánshoz közeli összefüggést a nemmel (p=0,066), valamint „A szülőknek nagyjából azonos arányban kell részt vállalniuk a házi munkában” állítás (p=0,111). Mindkét esetben a nők egyetértőbben voltak, mint a férfiak. A gyerekszámot bevonva független változóként az láttuk, hogy csak „A szülőknek nagyjából azonos arányban kell részt vállalniuk a házi munkában” kijelentéssel való azonosulás függ statisztikailag releváns módon a nemtől. Ebben az esetben azt tapasztaltuk, hogy a magasabb gyermekszám a határozottabb elfogadás felé mozdítja el a véleményeket (p=0,028). Összefoglalás Kutatásunk alapján megállapítható, hogy a vizsgálatunk célterületét képező telepszerű körülmények között élő romák munkaerőpiaci helyzete az elmúlt években erősödő tendenciát mutat. A munkavállalók száma nőtt, azonban többszöri munkahelyváltás jellemzi őket, amely a határozott időtartamú foglalkoztatási formák, és a közfoglalkoztatás keretein belüli alkalmazás következménye. Ezen foglalkoztatási típusok azonban kedvezőtlenebb helyzetet teremtenek a normál, folyamatos foglalkoztatásúakhoz képest, hiszen időtartami kötöttsége miatt kiszámíthatatlan, bizonytalan jövőképet eredményeznek. A vizsgálatunkba bevont telepi körülmények között élő leginkább roma származású válaszadók kevésbé elégedettek fizetésükkel, különös tekintettel a nőkre, valamint a közmunkában dolgozókra. A munkavégzés körülményeivel való elégedettség pedig azt mutatja, hogy az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezők jelentős mértékben elégedetlenebbek. Mindez visszavezethető a 108 Acta Medicinae et Sociologica Vol. 13. No. 34. 2022 prekariátus jelenségre, hiszen az alacsony iskolázottságú és piacképes tudással nem rendelkezők azok, akikre leginkább jellemző a munkaerőpiaci bizonytalanság, s ez a roma célcsoportra fokozottan igaz. Számos esetben ők azok, akik alacsony presztízsű szakmában rutin feladatokat ellátva, akár nehezebb fizikai munkát végeznek munkájuk folyamán, amely hatással van elégedettségükre. A munkaerőpiaci esélyeket javító tanfolyamokon való részvétel kedvező alakulását magyarázhatja a célcsoportra fókuszáló országos kiterjedtségű komplex telepprogram, amely a vizsgált területen is végbement. Az oktatásban való részvétel ellenére elhelyezkedési nehézségekkel küzdenek a válaszadók, melyre hatást gyakorol a jelenlegi kétarcú munkaerőpiac, valamint a hátrányos megkülönböztetés, amely az országos adatokhoz képest lényegesen kedvezőtlenebbül alakul az általunk vizsgált telepen élők körében. Hasonló jelenséget tapasztaltunk a munkához fűződő értékek vizsgálatakor. A munka önértékként, valamint általános társadalmi értékként való elfogadása jelentősen meghaladja a korábbi években a kisgyermeket nevelő nők, és az átlagpopuláció körében készült kutatásokban tapasztalat eredményeket. Ebben a véleménynyilvánításban részben a társadalmi elvárásoknak való megfelelés tükröződik vissza, részben pedig szintén a komplex telepprogram hatásaként azonosítjuk. Összességében tehát megállapíthatjuk, hogy az általunk vizsgált telepi körülmények között élők munkaerőpiaci helyzete bizonyos szempontok szerint javult az elmúlt néhány évben, azonban a bizonytalanság továbbra is érzékelhető. A munkaerőpiaci elhelyezkedést elősegítő tanfolyamokon való magas részvétel, valamint a munka értékként való elfogadása vélhetően erősítették ezt a tendenciát, de meglátásunk szerint a kedvező változás hátterében leginkább az Európai Unió elmúlt két programozási ciklusának fókuszában lévő, a hazai felzárkózási stratégiák célkitűzéseit magába foglaló szegregált élethelyzetek felszámolását megcélzó programok munkaerőpiaci integrációt elősegítő elemeinek hatása mutatkozik meg. 109 Acta Medicinae et Sociologica Vol. 13. No. 34. 2022 Felhasznált irodalom 1. A Magyar Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia 2030 https://ec.europa.eu/info/sites/default/files/mntfs2030.pdf (Letöltés ideje: 2022.04.05.) 2. A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1100189.tv (Letöltés ideje: 2022.04.06.) 3. A nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere 2020 https://eur-lex.europa.eu/legalcontent/HU/TXT/?uri=celex%3A52011DC0173 (Letöltés ideje: 2022.04.05.) 4. Dajnoki Krisztina, Balázs-Földi Emese (2016): Diszkrimináció a munkaerőpiacon. Közép-Európai Közlemények, 9(3), 150-165. 5. EU Roma strategic framework for equality, inclusion and participation for 2020 – 2030 https://ec.europa.eu/info/policies/justice-and-fundamentalrights/combatting-discrimination/roma-eu/roma-equality-inclusion-andparticipation-eu_hu (Letöltés ideje: 2022.04.05.) 6. Fábián Gergely, Takács Péter (2019): Jövedelmi helyzet, jövedelmi viszonyok a telepi lakosok körében. Acta Medicinae Et Sociologica, 10(29), 45–54. 7. Fábián Gergely (2022): Jövedelmi helyzet, jövedelmi viszonyok és jövedelmi egyenlőtlenségek a telepi lakosok körében. Acta Medicinae Et Sociologica 13(34), 63-75. 8. Fónai, M., Fábián, G., Filepné, N.É., & Pénzes, M. (2007): Szegénység, egészség és etnicitás: Északkelet-magyarországi kutatások empirikus tapasztalatai. Szociológiai Szemle 3-4. 53-81. 9. Huszár Ákos, Sík Endre (2017): Rétegződés, szegmentáció, prekariátus. In: Társadalmi integráció: az egyenlőtlenségek, az együttműködés, az újraelosztás és a hatalom szerkezete a magyar társadalomban. pp. 239264. Szeged-Budapest, MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont, Belvedere Meridionale 10. Kertesi Gábor (2005): A társadalom peremén: Romák a munkaerőpiacon és az iskolában. Osiris Kiadó, Budapest. 110 Acta Medicinae et Sociologica Vol. 13. No. 34. 2022 11. M. Kornyicki Ágota – J. Erdei Renáta – R. Fedor Anita (2022): Rizikómagatartás előfordulási gyakorisága és mintázata, egy telepi körülmények között élő mintacsoportban. Acta Medicinae Et Sociologica 13(34), 163-188. 12. KSH (2021a): A munkaerőpiac legfontosabb éves adatai. https://www.ksh.hu/stadat_files/mun/hu/mun0001.html (Letöltés ideje: 2022.04.09.) 13. KSH (2021b): Munkanélküliségi ráta, megye és régió szerint, negyedévente. https://www.ksh.hu/stadat_files/mun/hu/mun0171.html (Letöltés ideje: 2022.04.09.) 14. KSH (2021c): Közfoglalkoztatásban foglalkoztatottak főbb kereseti adatai, havonta valamint havi és negyedévente kumulált. https://www.ksh.hu/stadat_files/mun/hu/mun0148.html (Letöltés ideje: 2022.04.09.) 15. Janky Béla (2004): The income situation of Gypsy families. In: Kolosi Tamás – Vukovich György – Tóth István György (szerk.): Social Report 2004. TÁRKI, Budapest 16. Libicki Éva, R. Fedor Anita (2022): A telepi körülmények között élők egészségi állapotának és egészségműveltségének jellemzői. Acta Medicinae Et Sociologica 13(34), 138-162. 17. Lovász Anna. (2012): A béralkalmazkodás elősegítése. Munkaerőpiaci diszkrimináció. In: (szerk. Fazekas K. – Scharle Á.) (2012): Nyugdíj, segély, közmunka. A magyar foglalkoztatáspolitikai két évtizede, 19902010. Országos Foglalkoztatási Közalapítvány, Budapest. pp. 156-168. 18. Móré Marianna, Stomp Ágnes, R. Fedor Anita (2022): Oktatási helyzetkép telepszerű körülmények között élő roma lakosokról. Acta Medicinae Et Sociologica 13(34), 112-137. 19. Messing Vera (2014): Hogyan válaszolnak a foglalkoztatási programok a roma munkanélküliség mögött álló okokra? In: A romák magyarországi integrációjának problémái. Andrássy Egyetem, Budapest, pp. 1-22. 20. Neumark, D. (2018): Experimental Research on Labor Market Discrimination. Journal of Economic Literature, 56 (3): 799-866. DOI: 10.1257/jel.20161309 21. R. Fedor Anita (2021): Regional characteristics of the precariat on the labour market. Debrecen, Magyarország: Debrecen University Press,178 p. 111 Acta Medicinae et Sociologica Vol. 13. No. 34. 2022 22. R. Fedor Anita, Láczay Magdolna (2021). Határmentiség – hátrányos helyzet – munkaerőpiaci bizonytalanság. Acta Medicinae Et Sociologica,12(33), 44–62. https://doi.org/10.19055/ams.2021.11/30/3 23. R. Fedor Anita, Balla Petra. (2019). Foglalkoztatási helyzetkép a telepi körülmények között élő nyíregyházi romák körében. Acta Medicinae et Sociologica. 10. 32-44. DOI: 10.19055/ams.2019.10/29/3. 24. Sík Endre, Szeitl Blanka (2016): A prekariátus mint munkaerőpiaci csoport. METSZETEK, 5 (3): 3-40. DOI 10.18392/METSZ/2016/3/1 25. Standing, G. (2012): Prekariátus: lakosokból állampolgárok? Fordulat, 19 (3): 22– 50. http://fordulat.net/pdf/19/F19_Standing.pdf 26. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Területfejlesztési Koncepció II. Kötet https://www.szszbmo.hu/tervezes-2021-2027 (Letöltés ideje: 2022.04.06.) 27. Szoboszlai Katalin (2022): Lakáshelyzet egy szegregátumban. Acta Medicinae Et Sociologica 13(34), 76-89. 28. Veenman, J. (2010): Measuring Labor Market Discrimination: An Overview of Methods and Their Characteristics. American Behavioral Scientist, 53(12), 1806–1823. doi:10.1177/0002764210368098 29. World Bank (2017): Portraits of Labor Market Exclusion 2.0. https://www.worldbank.org/en/region/eca/publication/labor-exclusionportraits (Letöltés ideje: 2022.04.03.)