scieee Open visual document viewer

A Princip-kultusz és ami utána következik

Eric, Beckett Weaver

Abstract

Az 1935-ben kiadott kollektív emlékezetről szóló könyv egyik legizgalmasabb részében a francia szociológus Maurice Halbwachs megjegyzi, hogy az emlékezetünk ugyanúgy változik, ahogyan megváltozik a jelen hangulatunk vagy álapotunk – mégpedig azért, hogy a jelenünk a múltunkkal összhangban legyen, és ez a harmónia a ránk nehezedő (szintén változó) társadalmi elvárásokkal és helyzettel is kialakuljon. „A társadalom” – jegyezte meg Halbwachs – „időnként nemcsak arra kötelezi az embert, hogy felelevenítse gondolatban a már megtörtént eseményeket, hanem arra is, hogy az eseményeket átfesse, lerövidítse, vagy kiegészítse úgy, hogy bármennyire is biztosak vagyunk abban, hogy az emlékeink pontosak, olyan presztízzsel ruházzuk fel őket, amellyel a valóság nem rendelkezett.” (Halbwachs 1992: 51) Ez a gondolatmenet nem ismeretlen az antropológia előtt. Halbwachs kortársa, a brit antropológus, Arthur Maurice Hocart több tanulmányban kimutatta, hogy milyen összhang van a társadalmi hitek vagy rítusok és az adott társadalom sajátos történelmi narrativája között Halbwachs másik kortársa, az antropológus Lord Raglan, odáig fejlesztette az elméletet, hogy megmutatta: mennyire hamis az angol társadalom jó néhány történelemértelmezése/sztorija (pl. a britek angol-szász származása), és ugyanakkor mennyire hiábavaló rámutatni erre a hamisságra (Raglan 1936). Ezeket a hiedelmeket megingathatlan tényként fogadták az akkori britek, hiszen ezek a hamis történelmi narratívák egyfajta összhangot teremtettek a jelen és a múlt között. Ez a felismerés most is érvényes. Mióta az antropológia a folyamatos változásban lévő társadalmakkal foglalkozik, kénytelen azt is felismerni, hogy a változások a valamikor állandónak hitt múlt-felfogásra és emlékezetre hatnak. Így van ez a törzsi társadalmakkal, és a mi „modern” társadalmunkkal is.

Full text

ERIC BECKETT WEAVER A P incip-kul usz és ami u ána kö e kezik Az 1935-ben kiado kollek í emlékeze ől szóló köny egyik legizgalmasabb észében a ancia szociológus Mau ice Halbwachs megjegyzi, hogy az emlékeze ünk ugyanúgy ál ozik, ahogyan meg ál ozik a jelen hangula unk agy álapo unk – mégpedig azé , hogy a jelenünk a múl unkkal összhangban legyen, és ez a ha mónia a ánk nehezedő (szin én ál ozó) á sadalmi el á ásokkal és helyze el is kialakuljon. „A á sadalom” – jegyez e meg Halbwachs – „időnkén nemcsak a a kö elezi az embe , hogy elele ení se gondola ban a má meg ö én eseményeke , hanem a a is, hogy az eseményeke á esse, le ö idí se, agy kiegészí se úgy, hogy bá mennyi e is biz osak agyunk abban, hogy az emlékeink pon osak, olyan p esz ízzsel uházzuk el őke , amellyel a alóság nem endelkeze .” (Halbwachs 1992: 51) Ez a gondola mene nem isme e len az an opológia elő . Halbwachs ko á sa, a b i an opológus, A hu Mau ice Hoca öbb anulmányban kimu a a, hogy milyen összhang an a á sadalmi hi ek agy í usok és az ado á sadalom sajá os ö énelmi na a i ája közö .1 Halbwachs másik ko á sa, az an opológus Lo d Raglan, odáig ejlesz e e az elméle e , hogy megmu a a: mennyi e hamis az angol á sadalom jó néhány ö énelemé elmezése/sz o ija (pl. a b i ek angol-szász szá mazása), és ugyanakko mennyi e hiába aló ámu a ni e e a hamisság a (Raglan 1936). Ezeke a hiedelmeke meginga ha lan énykén ogad ák az akko i b i ek, hiszen ezek a hamis ö énelmi na a í ák egy aj a összhango e em e ek a jelen és a múl közö . Ez a elisme és mos is é ényes. Mió a az an opológia a olyama os ál ozásban lé ő á sadalmakkal oglalkozik, kény elen az is elisme ni, hogy a ál ozások a alamiko állandónak hi múl - el ogás a és emlékeze e ha nak. Így an ez a ö zsi á sadalmakkal, és a mi „mode n” á sadalmunkkal is. Kezdjünk pá idéze el a legkülönbözőbb komolyságú és poli ikai beállí o ságú helyek ől: 1. „Az első-Balkán hábo úban [Ga ilo] P incip a sze b hadse eg ka onájakén e ész .” (a magya Wikipédia – kiemelés őlem). 2. „1918. áp ilis 28-án hal meg The esiens ad bö önében Ga ilo P incip boszniai sze b e o is a, aki Fe enc Fe dinánd osz ák–magya ónö ökös meggyilkolásá al kulcssze epe já szo az első ilághábo ú 1 Lásd, pl., Hoca , „The Common Sense o My h” (1916), „The Pu pose o Ri ual” (1935), agy „In he G ip o T adi ion” (1938), in u.ő (1952). E ic Becke Wea e : A P incip-kul usz és ami u ána kö e kezik 125 ki obban ásában… A diáko [P incipe ] belg ádi a ózkodása idején az I jú Bosznia ogad a so aiba…” (Ta ján M. Tamás, „1918. áp ilis 28. Ga ilo P incip halála” Rubiconline, d.n.) 3. „A sze b haladók pá jának ha alom a ke ülésé el … P incip egyé elműen nemze i hőssé és az idegen elnyomás ellen ha coló szabadságha cossá a anzsál Belg ádban. Tomisla Nikolic elnök nem égi saj ónyila koza ában az hangoz a a, hogy a ilághábo ús é o duló kapcsán nem ogják megengedni a ö énelemhamisí ás , agyis az , hogy egyes kül öldi kö ök Sze biá a há í sák a elelőssége a hábo ú ki obban ásáé , és hogy Ga ilo P incipe „Bin Ladenhoz hasonló e o is ának” kiál sák ki. … A boszniai szüle ésű Ga ilo P incip megosz ja Bosznia-He cego iná : miközben a sze b o szág ész ha óságai a a készülnek, hogy Kele - Sza aje óban a belg ádi P incip-szobo hasonmásá állí sák el, a boszniai közpon i ko mány Fe enc Fe dinándnak állí ana emléke : az é o duló a elújí ják a meggyilkol őhe ceg isz ele é e 1917-ben készül emlékmű e .” — (J. Ga ai Béla, „Ga ilo P incip nem ol e o is a”, Magya Hí lap, 2014. januá 24.) Végeze ül, Biha i Pé e az első ilághábo ú ki ál ó okai ól, agy inkább az ez ki ej ő ö énészi i ák ól szóló – egyébkén endkí ül é dekes – í ása így zá ul: 4. „Napjainkban Sze bia jelen e be ö énelmi ‘pe új a el é el ’, ső Emi Kus u ica ilmjé az elnyomókkal szembeszálló, hős Ga ilo P incip ől o ga ja. Hiszen ha a mi e o is ánk nem e o is a, hanem szabadsághős, akko egész népünk az.” (Biha i Pé e : „1914 nya a”, Éle és I odalom, 2014/19. május 9.) A öbb nyel ben kiado sza aje ói pe jegyzőköny éből meglehe ősen sok konk é umo lehe udni P incip ől, a sza aje ói me énylő ől (Pha os 1918; Bogiće ić 1954; Owings 1984). Mi öbb, 1916-ban egy osz ák pszichológus, Ma in Pappenheim öbb hónapon á készí e in e jú a bebö önzö P incippel, mely in e jú 1926-ban publikál a is (Pappenheim és P incip 1926a, 1926b, 1927). A ények alapján nézzük az első állí ás – az állí ás hamis. Az első balkáni hábo ú ki ö éseko (amiko Bulgá ia, Sze bia, Mon eneg o, és Gö ögo szág meg ámad a az Oszmán bi odalma ) Ga ilo P incip –min oly sok ko á sa – eményked e á a, hogy a ö ök igá ól megszabaduljanak a balkán népek, és min sok osz ák-magya délszlá ala aló (ho á , szlo én és sze b egya án ), P incip is Sze biába szökö , hogy önkén eskén belépjen a sze b hadse egbe. A ia alembe a sze b ha óságok elu así o ák, me úl gyengének í él ék. Soha nem ha col semmilyen ha c é en. A második idéze ben emlí és alálunk az I jú Bosznia (Mlada Bosna) ne ű sze eze ől. A közhiedelemmel ellen é ben, Ga ilo P incip idején ilyen ne ű 126 METSZETEK 2014/3. szám sze eze nem lé eze . Mások alál ák ki – u ólag – ez az elne ezés a a a sok laza jugoszlá eszmékkel elí e boszniai diák-csopo osulás a, ami a hasonló gondolkodású ho á o szági, dalmá , szlo én (s b.) diákokkal é in keze . P incip előszö Sza aje óban (és nem Belg ádban) lépe kapcsola ba egy ilyen csopo al (Dedije 1964: 575). A ha madik idéze szö eghez majd a későbbiekben észle esen ki ej em az ok ej éseme , hadd szögezzek le i annyi , hogy nem újdonság P incip hősiesí ése. Végül a legé dekesebb, a negyedik idéze – kezdjünk a szóhasznála al. Mindenkinek szí e joga, hogy P incip jellem onásai úgy é ékelje, ahogy aka ja, mégis, a „ e o is a” szó éleményem sze in i nem hely álló. Van egy olyan égebbi el ogás, hogy minden kispolgá ál al elkö e e poli ikai gyilkosság egyenlő a e o izmussal (gondoljunk a cá i O oszoszág o adalmá ai a), de ez a leg öbben ma nem ogadják el. P incip cselekménye mindenese e nem egyezik azzal a „ e o is a”-é elmezéssel, ami ma a leggyak aban használunk. Ugyanakko , el kell isme nem, hogy min sokszo az ügyész, a ádlo P incip is használ a a „ e o ” ki ejezés a cselekede é e a gyilkossági pe ben. De P incip mindössze ké embe gyilkol meg poli ikai okokból. Bá mennyi e isszásnak is hangozha , nem minden poli ikai gyilkosság egyenlő e o izmussal. Egy hasonla : az ame ikai Kennedy elnök agy Ma in Lu he King gyilkosai nem szokás e o is áknak ne ezni. P incip me énylő ol (ne ezhe jük gyilkosnak is), de soha nem áll a szándékában élelme ( e o ) kel eni a lakosságban, agy né elen ci ileke halom a gyilkolni. Ellenkezőleg, P incip elő e meg e eze me ényle e kö e e el a Habsbu g-u alom meg es esí ője ellen. A ónö ökösnél ökéle esebb célpon csak az elé he e len Fe enc Józse császá lehe e olna. Ahogyan má emlí e em, a magá jugoszlá nak alló boszniai sze b Ga ilo P incip nem mos le hős és szimbólum; má az első Jugoszlá iában is a délszlá állam egyik megálmodójakén és e em őjekén hi a koz ak á. P incip jugoszlá iden i ása ökéle esen ille a ki ályi Jugoszlá ia délszlá egyesí ési ö ek éseihez. Mi öbb, P incip á sai közö nem csak sze bek ol ak, hanem ol egy boszniai muzulmán – Mehmed Mehmedbašić –, és egy ho á – I o K anjče ić is. Így nem csoda, hogy a ki ályi Jugoszlá iában emlék áblá helyez ek el Sza aje óban, amelyen a kö e kező ci ill be űs szö eg ol ol asha ó: „Ezen a ö énelmi helyen Ga ilo P incip kikiál o a a szabadságo Szen Vi us napján [e.g. Vido dan], 1914. június 28-án.” Az emlék áblá 1941-ben el á olí o ák a al ól, Néme o szágba szállí o ák, és áp ilis 20-án hadi ó eakén Hi le nek ajándékoz ák a szüle ésnapján (Bazdulj 2013). De P incipe nemcsak a ki ályi Jugoszlá iában ekin e ék szabadságha cosnak, és később más ábla is áll a me ényle helyszínén. P incip, a nyomo ul pa asz gye ekből le éhező egye emis a, aki a délszlá ok egyesí ésé ől álmodozo , különösen jól beleille a jugoszlá kommunis a pan eonba.2 2 Az egyik kommunis a szemléle ű ö énelem, ami még mindig a ö éne legé dekesebb eldolgozása: Dedije (1966): The Road o Sa aje o. E ic Becke Wea e : A P incip-kul usz és ami u ána kö e kezik 127 A második ilághábo ú u án be onba ágyazo szimbolikus lábnyomoka helyez ek el azon a helyen, ahol P incip egyko (a el é elezések sze in ) áll , a al a pi os – és megin ci ill be űs ehé má ány ábla ke ül a kö e kező szö eggel: „1914. június 28-án e ől a hely ől ju a a lö ései el ki ejezés e Ga ilo P incip a nép il akozásá a zsa nokság ellen, alamin népünk é százados szabadság- ö ek ésé .” 3 Tehá , amin lá ha ó, Ga ilo P incipe hőskén , a délszlá állam meg es esí őjekén égó a ünnepel ék. Ez a második emlék ábla, és annak szimbolikus a alma sem él e úl Jugoszlá ia szé esésé . Szin e ész e é lenül, a sza aje ói os om ala (1992-1996) a jugoszlá eszmé el együ semmisül meg. Akko P incip és á sai má kicsi máskén szolgál ák a sza aje ói népe – a piachoz közeli kis kápolna-sí helyük écékén unkcionál az os om ala (Bu che 2014: xix-xx). Ezál al az os omlo á os polgá ai ki ejezhe ék éleményüke a (még) Jugoszlá ia né en lé ező államalakula ól, ami akko má csak Sze biából és Mon eneg óból áll . A jugoszlá hábo úk u án ismé emlék áblá a a ak ugyano Sza aje óban, amelyen délszlá -la in be űkkel, u ána pedig angolul az alábbi szö eg ol asha ó: „Ezen a helyen 1914. június 28-án Ga ilo P incip me ényle e kö e e el az Osz ák-Magya Mona chia ónö ököse, Fe enc Fe dinánd, alamin elesége, Szo ia ellen.” Az előbbiekkel ellen é esen ez az emlék ábla nem kí ánja ki ej eni a me ényle oká . A me ényle , az első ilághábo únak – a ilág ö énelem addig leg é esebb hábo újának (egyik) – ki ál ója immá min ha csak össze üggés elenül, magya áza és é elem nélkül, ső , é elmezhe e lenül lebegne o a alon. Bá mennyi e is nem kí án az újabb ábla szö egének meg o málója magya áza al szolgálni a me ényle okai a, P incip e e nem ma adha é elmezés nélkül. Kell – muszáj – é elme adni a ilág ö énelem egyik legnagyobb ka asz ó ája há e ének. Az é elmezés ől ma is zajlik a i a a ol Jugoszlá ia o szágaiban, különösen Bosznián belül, és a helyze má a odáig ajul , hogy a különböző boszniai (bosnyák, ho á , sze b) ö énelem anköny ekben is megjelennek az é elmezési különbségek.4 E különbségek nemcsak a ól szólnak, hogy ki elelős a ilághábo úé , hanem akö ül o og a dispu a, hogy hogyan kell é ékelni a ol jugoszlá államoka . A kommunis a Jugoszlá iában a ki ályi Jugoszlá ia zsa nokságá ól aní o ak. Ti o o szágának szé hullásá al a saj óban és a ö énelemköny ekben el á ha ák a jugoszlá kommunis ák bűnei . A délszlá nacionalis a ö éne í ók má nem a sajá népük Jugoszlá iában be öl ö ki álóságá hangsúlyozzák, hanem ellenkezőleg, a népük szen edésé p óbálják elnagyí ani, miközben á ukmálják a ké Jugoszlá ia bűnei más népek e. A p obléma i nem igazán a bűnökben ejlik, hanem a nemze i elelősségben – egy olyan államé (és szé eséséé ), amely (elnyomással, és nemze közi eszmékkel) egyesí eni p óbál a a délszlá nemze eke . Ebben ismé sze epe adnak P incipnek, aki maga soha nem é he e meg a jugoszlá állam lé ejö é , hiszen ha hónappal a Mona chia szé esése 3 Helyesen a ha madik áblá ól an szó – de a második csak ö id ideig áll , me ideológiailag nem ol kielégí ő. 4 Lásd: The Gua dian, 2014. május 6. 128 METSZETEK 2014/3. szám elő , 1918. áp ilis 28-án különösen ájdalmas, cson jai meg ámadó ube kulózisban hal meg e esiens ad i bö önében. Mos hol sze b nacionalis akén , ső e o is akén (az egyik boszniai muzulmán anköny ben is), hol elszabadí ókén , hol el e emül sze encsé lenkén , hol egy el esze illuzió megálmodójakén í ják le ő . P incippel kapcsola osan nemcsak a délszlá oknál ál ozo meg a ö énelmi szemléle , hanem a magya oknál is. Egyé elműen nega í a hangnem, ami el egyesek P incipe és e é emlí ik – az ál alánosan használ e o is a szó u al az é zelmek e. Pedig má száz é el el a gyilkosság ó a, és nyil án aló, hogy nem P incip obban o a ki az első ilághábo ú , s nem ol elelős T ianoné (hiszen akko a má halo ol ). Miből e ed ez az indula ? A gyilkosság magában alóban issza aszí ó, de sok gyilkos ol a ilág ö énelemben, akik e nem gondolunk különösen ha agosan issza. Mi öbb, P incipnek az a gondola a, misze in : – a Habsbu g ház a népem ellensége – a magya ok számá a sem idegen (i Deb ecenben különösen nem, hiszen az egyik ón osz ó nyila koza o Deb ecenben a i ikál ak – idézem: „ezen dinasz ia... egy u alkodó sem mu a ha el, ki népei szabadságának szen el e olna e ejé és dicsőségé ”).5 Tehá ez nem lehe a p obléma. Nézzük meg közelebb ől az áldoza o : amíg él , Fe enc Fe dinánd hí hed és nyíl magya gyűlölő ol . T ón a lépése elő az e ez e, hogy a magya ok sze epé gyengí i, a kiegyezés pedig el ö li. Talán jó be ekin és adha a magya okkal kapcsola os é zelmei e a kö e kező le él észle , melye ol aní ójának í : „Az úgyne eze endes magya egysze űen nem lé ezik, legyen aká minisz e , g ó , bíbo os, ke eskedő, pa asz agy lo ász iú, mind o adalmá és szamá (ki é e a bíbo os , aki nem szamá , hanem köz á saságpá i).”6 Nem csoda, hogy Budapes en egyes eze ői kö ök megelégedéssel ogad ák a ónö ökös halálhí é (Galán ai 1964). A mos ani ki akadás az új P incip-kul usz ellen Magya o szágon a en iek é elmében nem magya ázha ó a Fe enc Fe dinánd i án i szimpá iá al. Inkább Jugoszlá ia el űnésében kell ke esni az indula ok o ásá .7 Ma má ál alános a el ogás Magya o szágon, hogy Jugoszlá ia hamis, mes e séges k eálmány ol – T ianon, s a e saillesi béke o zszüleménye. Amíg még lé eze az o szág – a második, kommunis a Jugoszlá ia – és pláne, amiko a ho á -szlo én szá mazású Ti o eze e Belg ádból a „ es é iség és egység” szlogen ala , ez a élekedés nem űnhe e meggyőzőnek. Ezé a ko ábbi P incip-emlékmű ek lé ezése sem ol olyan é dekes. 5 A ón osz ó nyila koza ból Szacs ay elol asásában, Deb ecenben a Pa lamen elő , 1849. áp ilis 19-én, közli Pap (1870): 90. 6 Fe enc Fe dinánd le ele ol aná ának Max Wladimi on Becknek, 1905. aug. 28., közli Kiszling (1953): 83 o.; angol o dí ásban in King és Woolmans (2013): 134 o. 7 A magya ok Habsbu g-ko i án i nosz algiája úl enyhének űnik számom a ahhoz, hogy ( ész)magya áza kén szolgáljon – de lehe , hogy nincs igazam. Mindenese e nagyon meglepe , amiko a kö e kező hí ol as am: „A Ci il Össze ogás Fó um (CÖF) az Osz ák-Magya min ájá a alakí aná á az Eu ópai Unió ... – közöl e F icz Tamás CÖF-alapí ó. A e eze sze in , közös i ányí ás alá ke ülne a külügyi, a hadügyi és a pénzügyi admininisz áció...” Magya Nemze , 2014. június 6. Sajnála osnak alálom, hogy nem udha juk, Kossu h Lajos mikén eagál olna e e a gondola a. E ic Becke Wea e : A P incip-kul usz és ami u ána kö e kezik 129 Nem é demel különösebb igyelme , hogy alaki így cselekede Jugoszlá iáé . A P incip-emlékmű csupán egy idegen szimbólum ol a sok közül a ilágon, ami összhangban ol a uda unkkal. Amíg Jugoszlá ia lé eze , el ogado ol a lé ezése – ahogyan a Szo je unióé is – és ke esen ud ák elképzelni, hogy majd alamiko a közeljö őben nem og lé ezni. Mos , miu án Jugoszlá ia égé ényesen da abok a hullo , szin e elképzelhe e len, hogy alamiko a jugoszlá eszméé bá ki hajlandó ol bá mi is enni. A jelennel nem egyez e he ő össze az ilyen múl , amiben P incip me ényle e kö e e el a jugoszlá eszméé . Könnyebb nekünk elképzelni az , hogy P incip a mos is é zékelhe ő sze b nacionalizmusé gyilkol , min a a emlékezni, hogy hi a jugoszlá izmusban. Könnyebb úgy emlékezni, hogy e o is a ol , és e o szí o olyan nacionalizmusé , amié a közelmúl ban igen sok embe gyilkol ak meg. Ezzel a gondola al a jugoszlá eszme a ejünkben a helyé e ke ül. Vissza é e Halbwachs ész e é elé e: ahogyan meg ál oz a uk P incip emléké , a jelen és a múl összhangba ke ül egymással – azál al, hogy P incip egész lényé e jük meg, min egy e o is á . Annak ellené e, hogy ez a múl egyezik a jelennel, annak embe ek, akik ez nem udják el ogadni. A lényük ellene szól. Nemcsak olyan embe ek e gondolok, akik a ol Jugoszlá iában él ek és sze e ék az , hanem olyanok a is, akiknek – úgymond – a é ében an a jugoszlá eszme. Akinek szlo én (ne án ho á ) ol az apja, sze b ( agy magya , agy macedón) az anyja (s b.). Olyan mon eneg ói a/szlo én e (s b.) is gondolok, aki mos is isme ősebbnek é zi Belg ádo , Sza aje ó , agy Zág ábo , min bá melyik más idegen á os . Bá az o szág és eszme halo , Jugoszlá ia szelleme még mindig o ább él bizonyos embe ekben, bizonyos pillana okban és bizonyos helyeken. I odalom Bazdulj, Muha em (2013): „S ećan ođendan, gospodine Hi le ”. In: V eme (Belg ád), 1191. sz. (ok óbe 31.) Biha i Pé e (2014): „1914 nya a”. In: Éle és I odalom, 2014/19. (május 9.) Bogiće ić, Vojisla ( o d. és sze k.) (1954): Sa aje ski a en a ; iz o ne s enog a ske biljeske sa gla ne asp a e p o i Ga ila P incipa i d ugo a, od zane u Sa aje u 1914 g. K i icka ob ada. D za ni A hi a NR BiH, Sa aje o Bu che , Tim (2014): The T igge : Hun ing he assassin who b ough he wo ld o wa . Cha o & Windus, London Dedije , Vladimi (1964): „Sa aje o Fi y Yea s A e ”. In: Fo eign A ai s, 42: 4 (július), 569-584. Dedije , Vladimi (1966): The Road o Sa aje o. Simon & Schus e , New Yo k. Galán ai Józse (1964): Magya o szág az első ilághábo úban 1914-1918. Gondola , Budapes J. Ga ai Béla (2014): „Ga ilo P incip nem ol e o is a”. In: Magya Hí lap, januá 24. Halbwachs, Mau ice (1992): On Collec i e Memo y, o d. L.A. Cose . Uni e si y o Chicago P ess, Chicago 130 METSZETEK 2014/3. szám Hoca , A.M. (1952): The Li e Gi ing My h and O he Essays, sze k. Lo d Raglan. Me huen & Co. L d., London King, G eg és Woolmans, Sue (2013): The Assassina ion o he A chduke. Macmillan, London Kiszling, Rudol (1953): F anz Fe dinand on Ös e eich-Es e. He mann Böhlaus, G az Owings, W.A. Dolph (sze k.) (1984): The Sa aje o T ial, 2 kö e . Documen a y Publica ions, Chapel Hill Pap Dénes (1870): A Pa lamen Deb ecenben, II. kö e . Köhle K.A., Lipcse Pappenheim, Ma in és P incip, Ga ilo (1926a): Ga ilo P incips Bekenn nisse: ein geschich liche Bei ag zu Vo geschich e des A en a es on Sa aje o; zwei Manusk ip e P incips; Au zeichnungen seines Ge ängnispsychia e s D . Pappenheim aus Gesp ächen on Febe bis Juni 1916 übe das A en a , P incips Leben und seine poli ischen und sozialen Anschauungen. Lechne , Wien Pappenheim, Ma in és P incip, Ga ilo (1926b): P incip o sebi: Jedan p ilog his o ije sa aje ski an en a . Jugoslo enska Š ampa, Zag eb Pappenheim, Ma in és P incip, Ga ilo (1927): „D . Pappenheim’s Con e sa ions wi h P incip: Con essions o he Assassin Whose Deed Led o he Wo ld Wa ”, o d. és sze k. Hamil on Fish A ms ong. In: Cu en His o y, 1927 augusz us, 699- 707. Pha os (sze k.) (1918): De P ozess gegen die A en ä e on Sa ajewo, nach dem am lichen S enog amm de Ge ich s e handlung ak enmässig da ges ell on p o esso Pha os, und [mi ] eine Einlei ung on Jose Kohle . R. . Decke , Be lin, (Lo d) Raglan (1936): The He o: A s udy in adi ion, my h, and d ama. Wa s & Co., London Ta ján M. Tamás (é.n.): „1918. áp ilis 28. Ga ilo P incip halála”. In: RUBICONline h p://www. ubicon.hu/magya /oldalak/1918_ap ilis_28_ga ilo_p incip_halala/