A manysi ut grammatikalizációja

D E BRECENI E GYETE M F INNUGOR N YELVTUDOMÁNYI T AN SZÉK F OLIA U RALICA D EBRECENIENSIA 19. D EBRECEN , 2012 3 A ma ny si ut grammatikalizációja 1 E NDR E SZ Brigitta 1. Bevezeté s Tanu l mányomban a manysi u t elemet vizsgálom meg részletesebben abból a szempontból, hogy vajon összetételi utótagról, képz rl, vagy átmeneti kategóriaként képz szer utótagról beszélhetünk-e. Ahhoz, hogy az utótag képz vé válásának, grammatikalizálódásának a folyamatát leírhassam, röviden szólnom kell a képz sülés kritériumairól. Mivel manysi elemet vizsgálok, szükségesnek tartottam a manysi írásbeliség rövid, átfogó bemutatását is, illetve fel kívántam hívni a figyelmet a manysi bibliafordítások jelent ségére a nyelvészeti kutatások, köztük a grammatikalizáció-kutatás szempontjából. A tanulmány végén egy 2000-es szoszvai bibliafordítást alapul véve mutatom be az ut el fordulásait, majd ennek alapján igyekszem definiálni ennek az elemnek a státusát. 2. A ma nysi írásbeliség kezdetei, a bibliafordítások szerepe Az els manysi szavak f képp személynevek voltak, amelyek a 16–17. századi orosz krónikákban jelentek meg. Említést érdemel a Gulya János által közreadott, 1736-ból származó szójegyzék, amely b ségesen tartalmaz közneveket (Gulya 1958). Kés bb magáról a nyelvr l különböz nemzetiség kutatók útjai, munkái, feljegyzései által tudhatott meg többet a tudományos közönség. Helyszíni gy jtéseket végeztek, majd összefoglalták kutatási eredményeiket, amelyek leginkább szójegyzékek formájában láttak napvilágot. Az els manysi nyelv nyomtatott szövegek a 19. század közepén jelentek meg, s a kor szokásainak megfelel en egyházi jelleg ek voltak. Leginkább az Újszövetség fordításával foglalkoztak: 1868-ban Londonban megjelent Máté evangéliumának kondai fordítása két szerzetesnek, a Popov testvé1 A publikáció elké szítését a TÁ MOP-4.2.2/ B-10/1-2010-0024 számú projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg. E ND RE SZ B RIGITTA 4 reknek („Gergelynek és Györgynek”) köszönhet en cirill bet s lejegyzéssel, majd ezt a m vet Hunfalvy a Nyelvtudományi Közlemények 9. számában latin bet s átírással közölte 1872-ben. Ennek hírére Anton Schiefner és Johann Ferdinand Wiedemann Szentpétervárott lemásolta a cirill bet s Márk evangéliumot is, és elvitték Hunfalvynak Pestre. Ez a másolat már maga is egy Sjögrén által készített kópia alapján született. Az eredetit a szentpétervári zsinat könyvtárában rizték, ezt is a Popov szerzetesek fordították le kondai manysira. Hunfalvy ezt is megjelentette 1873-ban, a Nyelvtudományi Közlemények 10. számában, latin bet s átírásban. Kés bb August Ahlqvist újra kiadta mindkét evangéliumot latin bet kkel 1894-ben, Helsinkiben. Ahlqvistnak lehet sége volt a helyszínen, kondai manysiktól anyagot gy jteni, így átírása eltér Hunfalvyétól, hiszen Popovék cirill bet s szövegét az él nyelvi kiejtés alapján tudta korrigálni. (Részletesebben ld. Kálmán 1976: 14–18, 27; Keresztes 2004: 73–86; 2005: 47–57; Sárosi 2006: 95–102). A kisebb finnugor nyelvek írásbeliségének kialakulásában jelent s szerepet töltöttek be a bibliafordítások. Ezek nem csupán a vallási élet gyakorlását szolgálták, hanem részben azzal a szándékkal is születtek, hogy életben tartsák, és egyben fejlesszék a kisebb nyelveket. Az önálló, anyanyelv irodalmi nyelv kialakítása minden nép számára rendkívül fontos, még inkább igaz ez a veszélyeztetett helyzetben lev nyelvekre, amilyen a manysi is. Az önálló irodalmi nyelv biztosíthatja a nép nyelvének, létének, identitásának meg rzését. A bibliafordítókat tehát ezek a célok is motiválták munkájuk során. Alkalmassá kívánták tenni a nyelvet arra, hogy bármit ki lehessen fejezni általa; hogy a jog, a közigazgatás, a természettudományok stb. terén is megállja a helyét. Ahogy Hunfalvy (1872: 10) is megemlíti, a Popov testvérek igyekeztek az orosz terminológia használata helyett manysi megfelel ket találni, hiszen így az oroszul nem tudó manysi anyanyelv ek számára is érthet bbé vált a fordítás. Ezt a törekvést a kés bbi bibliafordítók is meg rizték, így a bibliai fogalmakra, eseményekre, helyekre igyekeztek manysi terminológiát alkotni. Ilyen elveket követ például a Márk evangélium 2000-ben északi (szoszvai) manysi nyelven megjelent próbafordítása V. Sz. Ivanova által. Jóval kevesebb orosz eredet elemet tartalmaz ez a fordítás, mint a 19. századiak. Márk evangéliumának újabb hanti próbafordítása is 2000-ben jelent meg. Ebben is rengeteg neologizmussal találkozhatunk. Érdekes kérdés, vajon miért is Márk evangéliuma áll leginkább az obi-ugor nyelv bibliafordítások készít i figyelmének középpontjában? Widmer lehetséges válaszokként azt említi meg, hogy egyrészt Márk evangéliuma a Krisztus utáni els évszázad hatvanas éveiben íródott, és több Újszövetség-kutató ezt tartja a legrégebbi A MANYSI U T GRAMMAT I K A L I ZÁC I Ó J A 5 evangéliumnak, vagyis ez hathatott leginkább a többire. Másrészt didaktikai funkciója is van: Márk, valószín leg Péter apostol tanítványa volt, aki olyan embereknek szánta ezt a részt, akik nem ismerik az Ószövetséget, így Márk evangéliuma tele van utalásokkal és magyarázatokkal, amelyek megkönnyítik a megértést. És végül egy gyakorlati érv: ez a legrövidebb evangélium, így könnyen próbafordítások anyagául szolgálhat (Widmer 2004: 128–129). Miért alkalmasak a különböz bibliafordítások a kisebb finnugor nyelvek vizsgálatára? Amellett, hogy els nyomtatott szövegekként rendkívül értékes nyelvtörténeti információkat hordoznak, azért is, mert az újszövetségi írások alapján készült különböz finnugor nyelvi anyagok párhuzamos korpuszt alkotnak, amelyeket összehasonlíthatunk egymással. A fordítások nyelvújításra késztetnek, ezzel együtt pedig a szókincs fejlesztésére. A neologizmusoknak köszönhet en kiválóan vizsgálhatók a különböz korokban keletkezett szöveghelyek összevetésével az egyes nyelvváltozási folyamatok, köztük a dolgozatomban vizsgált grammatikalizáció is (Keresztes 2009: 62). A bibliafordításokban az egyes finnugor nyelvekkel kapcsolatban megfigyelhet , hogy a nagyobb, régebbi írásos hagyománnyal rendelkez finnugor nyelvek tömör kifejezéseket használnak, és gyakran élnek a szóképzés lehet ségével. Ezekben a nyelvekben sokkal kevesebb szóösszetétellel találkozhatunk, körülírásos szószerkezetek pedig alig fordulnak el . Ezzel szemben az irodalmi írásos hagyomány híján lev kisebb finnugor nyelvek bibliafordításaiban gyakoriak a körülírások, az igeneves szerkezetek, amelyek híven tükrözik a fordítók kemény munkáját, mely során az idegen (általában orosz) szavakra, kifejezésekre igyekeztek megfelel ket találni (Keresztes 2009: 73). A többi finnugor nyelvhez hasonlóan a manysi bibliafordítók is szívesen élnek munkájuk során a következ eszközökkel (vö. Keresztes 2009: 70–72, 2011: 28–35). a) Már meglev szavakat új jelentéssel, jelentésárnyalattal ruháznak fel: ’ép; szent (pogány szertartás szerint)’ > ’szent’, ’lélegzet, lélek, élet’ > ’Szentlélek’. b) Ritkábban fordul el régi szavak felelevenítése: ’szellem’. c) A finnugor nyelvek agglutinatív voltából fakad, hogy a bibliafordítók neologizmusok teremtésekor a szóképzés, illetve a szóösszetétel eszközét is alkalmazzák. Példa szóképzésre: ’Mester, Tanító, Rabbi’ (< ’tanít’), ’magasztal’ (< ’nagy’). Találkozhatunk kopulatív (összefoglaló, mellérendel ) összetételekkel: - ’föld + víz’ > ’világ’; valamint egyéb, alkalmi szóösszetételekkel is: - ’király + vi- E NDRESZ B RIGITTA 6 dék’ > ’királyság’, y - ’pap + bácsi’ > ’zsidó pap’, - ’mustár + szem’ > ’mustármag’, a - ’kenyér + f ’ > ’gabona’. d) Önálló szavak agglutinálódtak, illetve agglutinálódnak képz vé: ’hit’ (< ’hív dolog’), a ’áldozat’ (< ’áldozó do - log’), o - ’feltámadás’ (< ’felemelked esemény’), a ’csoda’ (< ’nem lev esemény’). Ez a folyamat még nem zárult le, hiányoznak az elliptikus megoldások. Dolgozatomban ez utóbbi jelenséggel foglalkozom részletesebben. 3. A grammatikalizációs folyamat Mai napig vita van a tudományos közösség tagjai között azzal kapcsolatban, hogy a grammatikalizáció szinkronikus vagy diakronikus folyamat-e? Hogyan érdemes vizsgálni? A nyelvészetben bekövetkez pragmatikai fordulattól kezdve már nem csupán diakrón szempontból vizsgálták a grammatikalizációt, hanem szinkrón szempontból is, amely els sorban a pragmatikai jelentések vizsgálatára koncentrál, bevonva a nyelvhasználati mintákat (Dér 2005: 37). A francia Antoine Meillet szerint a grammatikalizáció egyszerre kontinuum és fázisokra bontható jelenség (idézi: Dér 2005: 10–11). Lea Laitinen azt írja a grammatikalizációról, hogy a szinkrón és diakrón szempont egyesül a kutatásban; a nyelvészek egyetértenek abban, hogy a langue és a pa role határán mozognak, és igyekeznek a nyelvszerkezet, illetve a nyelvhasználat közötti viszonyt vizsgálni (Laitinen 1993: 149–158). Jómagam úgy vélem, ha egyetértünk Meillet gondolatával, és a grammatikalizációt folyamatnak tekintjük, akkor a diakrónia eszközét alkalmazva végigkísérhetjük egy-egy elem esetében a grammatikalizáció egyes részfolyamatait a különböz korokban. Az ilyen típusú vizsgálatok talán legjobb forrásai az újra és újra kiadott anyanyelvi bibliafordítások. A korabeli nyelvhasználatot tükrözve újítják, változtatják meg a szövegeket, és a párhuzamos szöveghelyeknek köszönhet en könny ezeket az eltéréseket megtalálni és kimutatni. A grammatikalizáció mibenlétér l, a folyamat jellemz ir l röviden már írtam korábban (vö. Endresz 2011: 61–63). Egy adott lexéma önálló szóból szuffixummá alakul, miközben szemantikai ereje csökken; a végs fázisban a szuffixum már semmilyen kapcsolatot sem mutat eredeti alapszavával (például a magyar -ság/-ség képz ben ma már nem érezzük az eredeti ’domb, erd s magaslat, erd ’ jelentést). Ugyanakkor a képz agglutinációjának nem feltétele a teljes kiüresedés. A folyamatot gyakran hangés alaktani változások kísérik (például a finn tytär ’lánya valakinek’ > -tar/-tär képz illeszked változatának kialakulása). Az önálló szóból keletkezett elem ragként, képzként sokkal szabadabban kapcsolódhat más lexikai egységekhez, mint ön- A MANYSI UT GRAMMAT I K A L I ZÁC I Ó J A 7 álló szóként, így produktivitása n . A produktivitás egyik fokmér je, hogy az adott szuffixum mennyire kapcsolódik idegen elemekhez (például mordvin ’fehérít anyag’ < orosz ’fehér’, vö. Maticsák 2006: 47– 48). A másik fokmér az el fordulási gyakoriság vizsgálata lehet régi és új szövegekben. Erre kiválóan alkalmasak a bibliafordítások a párhuzamos szöveghelyek vizsgálata által. A mordvin - i képz t vizsgálva Maticsák (2005: 69) megállapítja, hogy Lukács evangéliumának 1996-os fordításában háromszor annyi lexéma fordul el , közel kétszer annyi helyen, mint az 1889es változatban. Ez mutatja, hogy az önálló szóból kialakult képz egyre több lexémához kapcsolódik, egyre produktívabb. Az önálló szóból alakult képz k (Riese terminológiájával: derivációs szuffixumok) grammatikalizációs folyamata általában ezt a sorrendet követi: önálló szó > összetétel utótagja > képz . Az els fázisban az adott szó az összetétel második elemeként még megtartja eredeti jelentését, a második fázisban a szó kezdi elveszíti szemantikai önállóságát, és grammatikai funkciókat vesz fel. A harmadik fázisban már teljesen elveszítve önállóságát nem egyedül bukkan fel, hanem különböz névszókhoz kapcsolva szuffixumként. Itt már nem egy két névszóból álló összetételr l van szó, hanem egy szuffixummal kib vített névszóról. A képz vé válás kritériumainak egyike, hogy az eredeti összetétel el tagjának alapszóként is él szónak, etimológiailag átláthatónak kell lennie. A formánssá alakuló tagnak minél több összetételben meg kell jelennie. A létrejöv új szónak elvont jelentés nek kell lennie. Az agglutinálódott képz és eredeti alapszavának hangalakja és jelentése lehet leg váljon szét egymástól (ugyanakkor a két alak egymás mellett is élhet tovább). Amíg a vizsgált elem nem veszíti el az eredeti jelentését, többé-kevésbé utótagnak kell tekintenünk (Maticsák 2010: 35–36; Riese 2011: 141– 142). 4. Névszóképz k grammatikalizálódása az obi-ugorban A többi finnugor nyelvhez hasonlóan a manysiban és a hantiban is el fordulnak önálló szavakból kifejl dött derivációs szuffixumok. Nem mindig egyszer eldönteni, mi ítélhet szuffixumnak, és mi összetételi elemnek, a határok ugyanis nem élesek e kategóriák között. Ez a fejl dési folyamat fonetikai változásokkal jár együtt. Példa erre a manysi -ri /-r deminutív (kicsinyít ) képz , amely eredetileg önálló szóból származik (< FU * rä ’darab, rész’). A manysi nyelv egy korábbi szakaszában képz szer utótaggá alakulhatott, majd teljesen elveszítve önállóságát, már csak szuffixumként jelent meg. (Feltehetjük, hogy több uráli képz is hasonló folyamat útján keletkezhetett.) Riese szerint a régebbi manysi nyelvtanokból gyakran hiány- E NDRESZ B RIGITTA 8 zik azoknak az elemeknek a felsorolása, amelyek önálló szavakból képz szer utótaggá, képz vé váltak, hiszen sok esetben nehéz eldönteni, valóban ez a folyamat játszódik le éppen, vagy egyszer en összetételi utótagnak kell tekinteni ket. Riese részletesen foglalkozott azokkal az elemekkel, amelyek önálló szavakból fejl dtek ki, de még nem képz k, viszont már nem is csupán összetételi utótagok (Riese 2001: 141–142). Riese jelentés és használat tekintetében három csoportba sorolja a derivációs szuffixumszer elemeket: f névi szavak; deminutív (kicsinyít ) szavak; augmentatív (kiegészít , b vít ) szavak. Az azonos csoporthoz tartozó elemek többnyire szinonímák, de lehetnek eltér jelentésárnyalatúak, illetve alkalmazási körük is különbözhet. Az els csoportba, a f névi szavak közé (azaz az önálló szóból keletkezett képz k, képz szer utótagok körébe) sorolható az obi-ugor nyelvekben például a manysi s u p ’darab, rész, fél’: p ’csónak’ > psup ’kis csónak’, mant ’lapát’ > mantsup ’kis lapát’; wrma ’dolog, ügy’: atne wrma ’hit’ (tkp. ’hív dolog’), jir atnew rma ’áldozat’ (tkp. ’áldozó dolog’); nak ’esemény, körülmény’: njaltnenak ’feltámadás’ (tkp. ’felemelked esemény’), li latt lnak ’csoda’ (tkp. ’nem létez esemény’); osztják wer ’dolog, munka’ (DEWOS 1613 kk): at mwer ’vétek’ (tkp. ’rossz dolog’), awer ’titok’ (tkp. ’titkos dolog’), t ’dolog, tárgy’ (UEW 20; DEWOS 205 kk.): em t ’szentség’ (tkp. ’szent dolog’), jur t ’hatalom’ (tkp. ’er s dolog’) (Keresztes 2004: 78; Riese 2001: 149; Widmer 2004: 132). A manysi ut (redukált alakja: t ) szintén az els csoportba tartozik, önálló szóként jelentése ’valami, holmi, izé’ (WgWb 709), ’dolog, holmi’ (VNGy II: 720). A szó valószín leg a finnugor alapnyelvi *at ’dolog’ lexémára vezethet vissza, rokona az el bb említett osztj. t, talán a m. izé, a fi. asia és a lp. ttâ (UEW 20). Az ut a manysi nyelvjárások közül az északiban és a mára már kihalt közép-lozvaiban (volt) adatolható. F neveket hoz létre, els sorban melléknevekhez és igenevekhez kapcsolódik. Melléknévb l: asttal-ut ’valami, amivel valaki nem tud megbirkóni’ < ast - ’kész lesz’ + - tal fosztóképz , jan ut ’öreg, aggastyán’ < jan ’nagy’, lili ut ’él lény’ < lili ’él , eleven’; folyamatos melléknévi igenévb l: ajnut ’innivaló’ < ajne - ’ivó’, < aj - ’iszik’, ali - ln-ut ’vadászzsákmány’ << alil - ’üldöz’, utnute ’maradék’ << u t - ’marad, visszamarad’, jon nut ’játék’ << jon - ’játszik’, kis nut ’síp, fütty’ << kis - ’sípol, fütyül’, masnut ’ruha’ << mas - ’felöltöztet, magára ölt’, irtala - tnut ’rabló’ << irtala t - ’rablással foglalkozik’, tnut ’étel’ << t - ’eszik’, A MANYSI UT GRAMMAT I K A L I ZÁC I Ó J A 9 warnut ’eredmény’ << war - ’tesz, csinál’ (Riese 2001: 143); ld. továbbá: tiut ’ez a valami’, m-ut ’kicsi valami’ (VNGy II: 720). Az obi-ugor népek körében a medvét szent állatként tisztelték, és nem nevezték nevén, mivel ez tabunak számított. Helyette gyakran körülírásokat alkalmaztak, ezek között felbukkan az ut is: wrtln-ut ’medve, tkp. erd ben lev valami’ (Kálmán 1976: 117). Gyakran szerepel a medvéhez vagy a medvetorhoz kapcsolódó kifejezésekben: at jn-ut ’medveorr’ < at ji ’szagol’, nuri -ut ’üst (medvetoron)’ < nuri ’íves, fogóval ellátott’, pujin åln utkw ’medve’ < pujin ’távol a folyótól, fenn’, ali ’vadászik, halászik’, pt jiw m vtn-ut ’a medve háta’ < pt ’üst’, jiw ’fa’, vti ’szed, eszik’, vit-ajn-ut ’törlforgács (medvetoron)’ < vit ’víz’, aji ’iszik’ (WgWb 26, 33, 54, 159, 217, 347, 472, 485, 495, 709, 722, 727). Az ut birtokos személyraggal is ellátható: am ut m ’enyém’, na ut n ’tied’, taw utä ’övé’ (WgWb 709). 5. Az ut a bibliafordításokban A továbbiakban arra keresem a választ, vajon kimutatható-e az ut grammatikalizálódása a mai biblifordítások szövegei segítségével? Ehhez Márk evangéliumának 2000-es északi (szoszvai) manysi próbafordítását vizsgáltam meg, amelyet V. Sz. Ivanova készített el. Els ként az alapalakot tüntetem fel jelentésével együtt, utána következnek a toldalékos alakok, amelyeket pontosan meg is határozok. A magyar változat t lem származó, szó szerinti fordítás (magyarosabb fordítás megtekintéséhez kiváló forrás a Szent István Társulat Katolikus Bibliája, amely interneten keresztül is elérhet ). A példa szempontjából kevésbé jelent s részeket elhagytam az idézett helyekb l. 1. M ’ruha, öltözék’ T - c . // Az lábbelijének [sarujának] szíját kioldani sem vagyok méltó. (1:07) - . // Lábbelin [sarun] és ingen kívül semmit se vigyetek. (6:09) , e . // A földön nincs olyan ember, aki a ruhát ilyen fehérré tudja tenni. (9:03) 1.1. M (INSTR) . // János tevesz rb l sz tt ruhába öltözött. (1:06) E NDRESZ B RIGITTA 10 C x … // Sokan Jézus jövetele miatt az útra terítették ruhájukat… (11:08) . // k bíbor ruhába [ruhával] öltöztették t. (15:17) 1.2. M (LOC) A . // Régi, lyukas ruhára új foltot senki sem varr. (2:21) 1.3. M (Px1Sg) ? // Ki érintette meg a ruhámat? (5:30) 1.4. M a (Px3Sg – ACC/PL POSS) T . // …ezért meg akarta érinteni Jézus ruháját. (5:27) A - // Ha csak a ruháját érintem is… (5:28) T , . // Ruhája hóhoz hasonló fehér lett… (9:03) m a - , -, . // Barfimeus eldobta fels ruháját [köntösét], felugrott, és odasietett Jézushoz. (10:50) 1.5. M a (Px3Du – ACC/PL POSS) T … // [ k ketten] leterítették ruhájukat [kettejük ruháit = ruháikat] a n stény szamárra… (11:07) 1.6. M a (Px3Sg – LAT/PL POSS) T , – . // Amely betegnek (Jézus) hagyja, hogy ruháját megérintse, az megérintette azt, és meggyógyult. (6:56) [tkp. ruháihoz érjenek ] 1.7. M (ADJ) ! // Törvényhozó hosszúruhás férfiaktól félve legyetek! (12:38) - : , . // Amint bementek a sírba, jobbról egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak, amint ott ült. (16:05) A MANYSI UT GRAMMAT I K A L I ZÁC I Ó J A 11 2. T ’étel, ennivaló’ M - , , . // Engedd haza a népet, hogy elmehessenek a közeli falvakba ennivalót venni. (6:36) H , ? // Valóban azt gondolod, hogy ezért a kétszáz dénárnyi ezüstért ételt tudunk venni nekik? (6:37) T - . // A maradék ételb l még tizenkét kosárnyi maradt. (6:43) K . // Minden étel tiszta. (7:19) T . // Nem volt ennivalójuk. (8:01) T . // Nem volt [nincs] ennivalójuk. (8:02) - ! // …azután hét kosárnyi étel maradt. (8:08 ) // A húsvéti vacsora (14:12, cím) 2.1 T (ABL) . // Böjtölhet a násznép, míg vele a v legény… (2:19) [tkp. A lakoma idején a v legény barátai ételb l nem fogyhatnak ki. ] 2.2 T (TRSLAT) - . // A magok nem hoztak ételt [termést]. (4:07) [tkp. Ezek a gabonamagok étellé nem n ttek.] 2.3 T (INSTR) - „ ” . // Kívülr l az emberbe a megevett ételb l nem kerül piszok. (7:15) [tkp. Az ember a megevett étellel nem válik „kormossá” = piszkossá. ] 2.4 T ym (Px3Sg – PL POSS Sg/3) T ma m . // Ennivaló táplálékaik a hasukba lépnek. (7:19) 3. A ’ital, innivaló’ : - a . // Bizony mondom nektek, hogy nem iszom többé a sz l terméséb l addig, amíg majd az újat nem iszom az Isten országában. (14:25) [tkp. …az Isten országában új bort ivó napig én sz lszemb l csinált italt nem fogok inni. ]