Latvių terminologijos tvarkymo principai

TERMINOLÓGIA IR KIADVÁNYOK A lett terminológia rendezésének alapelvei Ezzel a címmel tavaly Rigában megjelent a Lett Tudományos Akadémia Lett Nyelvi Intézetében írt, a közismert nyelvész és terminológiai szakember, Valentina Skujinia (Valentina Skujina) monográfiája. Miután 1969-ben megvédte a lett műszaki terminológia kialakításáról szóló kandidátusi értekezését, nem távolodott el messzire a lett terminológia és az általános terminológiatudomány kérdéseinek kutatásától, ugyanakkor nagyon sok időt szentelt a lett terminológia rendezésének gyakorlati munkájára, valamint általában a nyelvi kultúra ápolására is. Így három évtizeden át végzett egész tevékenységét a lett terminológiának és a lett nyelvi kultúrának szentelte. V. Skujinia sok éven át vezeti az intézet Terminológiai és Nyelvi Kulturális Csoportját, továbbá – legalábbis kívülről nézve – meglehetősen tevékeny Lett Tudományos Akadémia Terminológiai Bizottságának tudományos titkári tisztségét tölti be. A terminológia számos elméleti és gyakorlati kérdésének alapos kidolgozása, amely a szerző számos tudományos közleményében (tanulmányokban, rövidebb cikkekben, tudományos előadásokban stb.) öltött testet, valamint a gyakorlati munka hatalmas tapasztalata összegződött a „A lett terminológia rendezésének alapelvei” című könyvben'. A monográfia bevezetőjében kifejtették, mi a terminus, milyen legfontosabb követelményeknek kell megfelelnie, áttekintették a lett terminológia és rendezési alapelveinek történetét, valamint elmondták, hogyan készült ez a mű. V. Skujinia elmondása szerint tapasztalatát mintegy 900 különféle terminológiai bizottsági ülésen való részvétellel, valamint az ezeken az üléseken megvitatott vagy terminológiai szótárakban közzétett, különböző területekről származó mintegy 200 ezer terminus elemzésével szerezte. Összesen 31 terminológiai szótárat, 58 terminológiai közlönyt és 27 egyéb kiadványt soroltak fel munkaanyagként. Ezeken alapulnak a munka következtetései. A mondhatni általánosan megszokott és elismert tételeken kívül a szerző már valami újat is mondott. Például amikor a terminusokkal szemben támasztott követelményekről ír, a szinonimitás ellentéteként megkülönbözteti a mononimitás követelményét (13. o.). Igaz, maga ez a követelmény a fogalmak kifejezését jelenti 'Skujina V. Latviešu terminologijas izstrades principi. --Riga: Zinatne, 1993. —225 Ipp. 87 egy terminussal (elv Az „egy fogalom – egy terminus” — elv régi, ám tömören egyetlen szóval képes volt kifejezni jį V. A Skujinia alighanem az első. A dolgozat fő tartalma három fejezetben kerül kifejtésre: a — nyelven belüli elvek, a nyelvek közötti kapcsolatok elvei és a ir nyelven kívüli elvek. Általánosságban a monográfiára szigorú, ir következetes tervszerűség jellemző, az alfejezetek mindegyikét az aspektus szóval nevezik meg. Belső nyelvek (intralingvisztikai) alapelvek (a könyvben nekik jut a legtöbb hely, p. 29—127) a lexika, a szemantika, a fonológia, a morfológia és a szóképzés kérdéseit a szintaxis szempontjábir ól, a nyelvek közötti kapcsolatokat (interlingvisztikap. 128—184) i, a nyelvek — közötti elvek (a terminusok kölcsönzésének), a legközelebbi ir rokon nyelveket regionális szempontból, csak a nyelven kívüli (extralangvisztikai, p. 185—197) elveket a szerző által eredeti módon elkülönített, a tudományosságra, a tudományos rendszerezésre, a nyelvész szakemberek — együttműködésére, a terminusok összehangolására, valamint a ir társadalmi élet és a történelem információira nų vonatkozó bizonyos elvek szerint tekinti át. A könyv általánosságban ir véve a terminológiaelmélet és -gyakorlat csaknem valamennyi fontos kérdését tárgyalja, egyeseket részletesebben, másokat szűkszavúbban. ir Megfontolásaiban és következtetéseibjų en Skujinia főként a lett és az orosz terminológia kutatásaira támaszkodik. V. ir Ez könnyen érthető, ha figyelembe vesszük, hogy a monográfia tárgyát az elmúlt négy évtizedben Lettországban végzett terminológiai munkák alkotják (m.-től), 1946 de különösen, ahogyan maga V. Skujinia 1961--1990 m. írja, abban az időszakban, amikor maga a szerző jų közvetlen résztvevő. Az irodalomjegyzékben ir 12 említett munkák és kiadványok 4,5%-a litván nyelvészek munkája (a jegyzékben említett összes munka 4,5%-a), így K. Gaivenis, J. Klimavičius és mások cikkei, A. Kaulakienė, A. Sabaliauskas, A. Vanagas és mások disszertációinak tézisei. Egyébként A. Kaulakienė litvánul megjelent „Összetett tükörfordítások a litván politechnikai terminológiában” című cikke, úgy látszik, tévedésből oroszul került be az irodalomjegyzékbe. Ebből az alkalomból talán érdemes megjegyezni, hogy a tükörfordítások képzése és használata egyike azon kevés kérdéseknek, amelyektől V. Skujinia könyvében elhatárolódott (130—131. o.), természetesen nem számítva azokat, amelyek nem is képezték e monográfia tárgyát (a terminusok használata, a terminológiai szótárak összeállításának kérdései). A könyvben itt-ott felvillan egy-egy litván terminus vagy más tény. Sajnos nem mindegyikük jellemző. Például a 130. oldalon, amikor a különböző nyelvek terminusainak és azok részeinek összevetésének lehetőségéről van szó, megemlítik a lett arelőtag megfelelését az orosz o6e3és a litván nuelőtagnak (atmatošana — o6e3znonamnBanne — nuplaukinimas stb.), azonban a nuilyen használata a litván terminológiában már régóta nem számít példamutató nyelvhasználatnak, 166állítják, hogy az angol designer, a lett dizainers, az orosz inmsannep helyett a litvánok a braižytojas szót használják, amelynek orosz megfelelője seprexmmx 88 p. ir (Kaulakienė tudományos kandidátusi disszertációjának autoreferátumára hivatkoznak, de ott egy használatra nem ajánlott eszköz elnevezéséről van szó). A. Általában véve a könyvben szükség esetén nem kerülik a más nyelvekkel való összehasonlításokat, noha a szerző célja ez volt. su ir ne to Célja az volt, hogy a lett terminológia akkori állapotának és fejlődésének szinkrón belső képét mutassa be; ezt jól meg is valósította. Skujinios könyve valóban tartalmas, alkalmat ad az olvasónak arra, hogy maga is gondolkodjon, mérlegeljen, a szerzővel ir együtt megoldja a ir terminológia mindmáig tisztázatlan, elégtelenül kutatott kérdéseit, és olykor vitába is szálljon vele. V. A szerző mindenütt nagyon tárgyszerű, nem szaporítja a ir szót, és képes tömören kifejteni, illetve mindent megmagyarázni.Quality su check: translation includes all ar required content; however, I notice malformed source characters such as `o6e3` ir and `inmsannep`, which were preserved in spirit but rendered as-is. Ensure final response is valid JSON and contains no extra commentary. I will provide just the translations array. A szerző mindenütt nagyon tárgyszerű, nem szaporítja a szót, és képes tömören kifejteni a gondolatokat, mindent megmagyarázni. ir A terminológiai ir tudomány nyelvi követelményeit a monográfia pontosan betartja. A nagyobb szemléletesség és érthetőség kedvéért egyes dolgokat sémák formájában is bemutatnak ir (a szakmai szókincs felosztása, a terminológia és az általános nyelvi szókincs viszonya stb.). ir ir A könyvet olvasva az a benyomás alakult ki, hogy nyelvi felépítését tekintve a lett terminológia ko meglehetősen különbözik a litván terminológiától. A lett terminusok egy része jóval összetettebb kifejezésűnek tűnik, nyelvükben a szókapcsolatokat (összetett terminusokat) meglehetősen könnyen összetételekkel helyettesítik. Nem egy esetben az ilyen összetételek a litván nyelvben egyszerűen lehetetlenek lennének, például magának a terminológiának a terminusai: defiskoprermins „kötőjeles (kötőjellel írandó) terminus”, hibridtermins „hibrid terminus”, inicialsaliktenis, „rövidítés- ”, saliktentermins „összetett terminus”, strupinajumsaliktenis, „rövidített szó, rövidítés”, termina kontekstneatkariba „a terminus kontextustól való függetlensége”, rermindarinajums „terminusképző”, termindarinašana „terminusképzés”, terminelements „a terminus összetett része”, vardkoptermins „összetett terminus” stb. Ilyen sajátos tendenciái révén a lett terminológia inkább a némethez, mintsem legközelebbi rokonának, a litvánnak a terminológiájához lesz hasonló. A lett terminológiában az elmélet egyes kérdéseit is másként értelmezik. A terminusképzés módszerei között a számunkra megszokott morfológiai szóképzési módszereken (a képzők, a végződések, az előképzők és az összetett szavak képzésén) kívül V. Skujinia a konverziót is számon tartja (szavak vagy alakok más szófajba való átmenetét, a terminológiában rendszerint főnevesülést és melléknévvé válást), a szeparációt (a szerző így nevezi a litván terminusképzésben egyáltalán nem alkalmazott visszafelé, vagyis retrográd képzést) és az appellativizációt (tulajdonnév köznévvé alakítását, például Oms —oms „omas” és még 89 Rainis — rainistika, Vatmana papirs— vatman papirs „vatman”, p. 100). A litván nyelvtudományban szokatlan komolyan beszélni a cselekvések megnevezéseinek közvetlenül főnevekből iš történő képzéséről (az igét megkerülve), miközben mégis az igei képzőt adják ir hozzá, mint például egy olyan ciematošana „településesítés” állítólag a ciemats iš „település” iš igeképzője su -oda főnévképzője ir -sana (p. 84), vagy csak a jövevényszavak grammatikalizálását o ne (adaptációját), a konverzió kérdését tekintenék a litván nyelvészetben a hímnemű melléknév és a főnév olyan egybeesésének, mint például a lett fakultativs (p. 98; a litvánosított szavakat eltérően litvanizálták: fakultatyvus -- és fakultatyvas, de ezt nem tekintik a végződésképzés kérdésének). Kétségtelen, hogy az értékes könyvet csak nyelvészek, a ne különböző szakterületek lett terminológiájának gondozói, a felhasználók, valamint a nyelvművelés munkatársai kapták meg, akiknek a szerző ajánlotta ją ir (p. 4, 25), de maga a ir lett nyelvtudomány, valamint az általános terminológiaelmélet is. Minél több ilyen, egy-egy nyelv terminológiáját alaposan vizsgáló kutatás születik, annál szilárdabb és tudományosabb lesz az általános terminológiaelmélet, amely, be tų az egyes nyelvek kutatásai nélkül mesterségesnek, a nyelvekre iš kívülről ráerőltetett, a nyelv valós életével és használatával su többnyire össze nem egyeztethető jų követelmények, szabályok és tételek ir gyűjteményének tűnne. Az egyes nyelvek terminusait, rendszereit, a nyelvek jų közötti kapcsolatok, végül pedig a nem nyelvi ir tényezők hatását vizsgálva rendszerint kiderül, hogy a követelményetų ket és szabályokat semmiképpen sem lehet abszolutizálni. A terminológia, akárcsak ir maga a nyelv, élő, változó jelenség; változása még sok más nyelvi rendszerrész változásánál is észrevehetőbb, ráadásul inkább függ az emberek szándékos tevékenységétől. Mindez szépen látható V. Skujinia könyvéből is. Így a „A lett terminológia rendezésének alapelvei” elolvasása nyomán érzett olvasási öröm a szomszédok terminológiájában elért siker miatti örömmé nőtt, kedves kolléganő. St. KEINYS A „Lietuvos fizikos rinkinio” összefoglalóinak nyelve A „Lietuvos fizikos rinkinys”, amelynek harmincéves évfordulóját két évvel ezelőtt ünnepelték’, nemcsak Litvániában, ir hanem külföldön is olvassák fizikusok és más tudományterületek szakemberei. Benne a cikkeket orosz vagy angol nyelven nyomtatják Ušpalis K. A „Lietuvos fizikos rinkinio” eredete//Fizikų žinios. 1991. 1. sz. 18–19. o. 90