P. Slavėnas ir žodis „komunizmas“

(Zarasi járás) és Apvdimai (Telšiai járás). L. Mulevičius professzor véleménye szerint az apydėmė szó ma nem csupán egyetlen lexikai jelentéssel bír: nemcsak „falusi porták közötti vagy azok szélén található földterület”, hanem „egykori porta helye; portahely- ”. Ezt az utóbbi jelentést még a nagy „Litván nyelv szótára” sem különíti el. | 1979-ben a Történeti Intézetben nyilvános vitát rendeztek a rendek elnevezéseiről, mivel a litván feudális időszak kiváltságos rendjét kétféleképpen nevezték: a nemesek és a slėkták rendjének. A vitát összefoglalva L. Mulevičius professzor cikket írt, amelyben azt állította, hogy Litvániában a feudalizmus és a kapitalizmus időszakában négy fő rend volt: a papság, a nemesség, a városlakók és a parasztok rendje. Másképpen ezek a dvasininkija, bajorija, miestietija és valstietija terminusokkal nevezhetők meg. L. Mulevičius professzort a filológia kérdései is érdekelték, de véleményét senkire sem erőltette rá, nagyon toleráns volt, Vydūnas szavaival élve napfényes ember. Sajnos, tevékenységéről már múlt időben kell beszélnünk. Ő már a litván tudomány történetévé vált. Kazimieras GAIVENIS P. Slavėnas és a kommunizmus szó Prof. P. Slavėnas (1901—1991), a neves litván csillagász széles érdeklődésű tudós volt. Nemcsak a csillagászat, a fizika és a természettudományok érdekelték, hanem a nyelvészet is. P. Slavėnas több éven át a Tudományos Akadémia elnöksége mellett működő Terminológiai Tanács tagja volt, és rendszeresen kapcsolatban állt a nyelvészekkel. P. Slavėnas nagy műveltségű ember volt. Órákon át tudott a csillagászatról mesélni a nyelvészeknek, de nyelvészeti ne elméleteiről is. Mivel az ókori nyelveket jól, ne de sok mai idegen nyelvet is ismert, ir szeretett párhuzamot vonni közöttük, és messzemenő általánosításokat tenni. ir Különösen P. Slavėnas szerette a balti nyelveket ne nemcsak su a germán ir és szláv nyelvekkel, hanem ir su a sémi, török és más ir távolabbi indoeurópai ne nyelvekkel is összehasonlítani. Még a ir szakembernek is nehéz volt eligazodnia abban, hogy ezekben az jo elméletekben mi racionális, és mi tartozik a fantázia körébe. o A professzor azonban, ahogy egy nagy tudóshoz illik, nagyon toleráns volt, nem ir haragudott meg, ha a nyelvészek mindig hittek az okfejtéseknek. ir ne jo Szeretett a nyelv jövőjét ir megjósolni. Erről a témáról cikket írt a „Kalbos kultūrai” számára, amely némi javítással és rövidítéssel a 76 35. füzetben jelent meg. Ezt írta benne, és ezekre az analógiákra támaszkodott P. Slavėnas: „A régi és új európai nyelvek közötti különbségeket nem régiségükkel és újdonságukkal, hanem a más nyelvcsaládokkal való szomszédsággal lehet megmagyarázni. A sémiták és rokonaikhoz tartozó törzsek emberemlékezet óta kevés esetet ragoztak, és névelőket használtak, míg az ugor-finn népeknek egykor is, ma is mintegy tucatnyi esetük van. A görögök a sémi föníciaiak mellett korán leegyszerűsítették a ragozást, és hozzászoktak a névelőhöz, míg a baltiak és a szlávok az ugor-finn népek mellett ma is úgy ragoznak, mint az ókorban. Egyébként a svédek a finnek mellett nem nyerték vissza a bonyolult ragozást, de gyakran a főnév végéhez illesztik a névelőt, mintha az esetrag volna” stb. Ezt követően megjósolták a litván nyelv jövőjét: „Először az esetek sokfélesége fog beszűkülni, különösen a birtokos eset megerősödésével. Ezzel szemben gyakoribbá válik majd az elöljárók használata. Emellett egyes főnevek elöljárói szerepet fognak betölteni. Így a szöget kalapáccsal verjük be, a kalapács segítségével; a beteg a kolera jóvoltából fog meghalni” stb. Itt a nyelvfejlődés valódi tényei is összefonódnak a tudományos leleménnyel, és – egyszerűen szólva – nehéz megérteni, hol a kezdet, és hol a vég. 1970 ne körül P. Slavėnas egy lengyel többnyelvű csillagászati szakkifejezés-szótárra támaszkodva kezdte összeállítani saját csillagászati terminológiai szótárát. Néhány évig dolgozott rajta, és folyamatosan bejárt į a Litván Nyelv ir Irodalmi Intézetébe, hogy a terminológusokkal egy-egy kérdésről tanácskozzon. Egyszer a szótárírónak A. Lyberisnek egy külföldön élő iš tudós ismerőse elküldte a nagy Webster-féle angol szótárt. A postahivatal sokáig nem adta át ezt a küldeményt (az ilyen küldemények általában egy külön postahivatalba érkeztek, amely Vilniusban, a vasútállomás mellett volt). Az elhozott hatalmas szótárt mindannyian körülálltuk, lapozgattuk, és találgattuk, mi akadhatott fenn benne. Éppen ekkor lépett be P. Slavėnas a dolgozószobánkba. És nézegetni kezdte a szótárt. —Nézzük meg —mondja A. Lyberis—, hogyan határozza meg benne a kommunizmus szót. Abban a Webster-szótárban egyes szavaknál nemcsak szinonimákat, hanem antonimákat is feltüntettek. A kommunizmus szó mellett ez állt: a szinonimája: anarchizmus. P. Slavėnas elnevette magát: —Anarchizmus!.. Nem az anarchizmus, hanem az autoritarizmus, a rettenetes és ocsmány autokrácia. | E szavak kimondása óta már több mint 20 év telt el. P. Slavėnas már régen elutazott Hádész országába. Őszintesége és nyíltsága azonban ezekben a „tempus nostrum jubet silentium”” időkben most lenyűgöző. ir K. GAIVENIS "Korunk arra kötelez, hogy hallgassunk. 77