P. Slavėnas ir žodis „komunizmas“

(Zarasų járás) és Apydimai (Telšių járás). L. Mulevičius professzor véleménye szerint az apydėmė szónak ma már több lexikai jelentése van: nemcsak „falusi porták közötti vagy azok szélén fekvő földterület”, hanem „egykori porta helye; portahely” is. Ez utóbbi jelentést még a nagy „Lietuvių kalbos žodynas” sem különíti el. 1979-ben a Történettudományi Intézetben nyilvános vitát rendeztek a rendek elnevezéseiről, mivel Litvánia feudális korszakának kiváltságos rendjét kétféleképpen nevezték: a nemesek és a szlachta rendjének. A vita összegzéseként L. Mulevičius professzor cikket írt, amelyben azt állította, hogy Litvániában a feudalizmus és a kapitalizmus időszakában négy fő rend volt: a papság, a nemesség, a polgárság és a parasztság. Másképpen fogalmazva: ezek a rendek a papság, nemesség, polgárság és parasztság terminusokkal nevezhetők meg. L. Mulevičius professzor a filológia kérdései iránt is érdeklődött, de véleményét senkire sem kényszerítette rá; Vydūnas szavaival élve nagyon toleráns, derűs ember volt. Sajnos tevékenységéről már csak múlt időben kell beszélnünk. Munkássága immár a litván tudomány történetének részévé vált. Kazimieras GAIVENIS P. Slavėnas és a kommunizmus szó Prof. P. Slavėnas (1901–1991), žymus Lietuvos astronomas, buvo plačių interesų mokslininkas. Jis domėjosi ne tik astronomija, fizika, gamtos mokslais, bet ir kalbotyra. P. Slavėnas keliolika metų buvo Terminologijos tarybos prie MA prezidiumo narys, nuolat bendravo su kalbininkais. P. Slavėnas rendkívül művelt ember volt. Órákon át tudott mesélni a nyelvészeknek nem a csillagászatról, hanem saját nyelvészeti elméleteiről. Nemcsak az ókori, hanem számos modern idegen nyelvet is jól ismerte; szeretett összehasonlításokat tenni közöttük, és messzemenő általánosításokat levonni. Különösen kedvelte a balti nyelveket: nemcsak a germán és a szláv nyelvekkel, hanem még a sémi, a török és más távolabbi, nem indoeurópai nyelvekkel is összevetette őket. Még a szakembernek is nehéz volt eligazodnia abban, hogy elméleteiben mi a racionális, és mi tartozik a fantázia világába. A professzor azonban, mint egy nagy tudóshoz illik, rendkívül toleráns volt, és nem haragudott meg, ha a nyelvészek nem mindig hittek fejtegetéseinek. A nyelvek jövőjét is szerette megjósolni. E témáról cikket írt a „Kalbos kultūrai” című folyóiratba, amely 76 némi javítás és rövidítés után a 35. füzetben jelent meg. Íme, mit írt benne P. Slavėnas, és milyen analógiákra támaszkodott: „A régi és új európai nyelvek közötti különbségeket nem a régiséggel és az újdonsággal, hanem más nyelvcsaládok közelségével lehet magyarázni. A sémi népek és rokonaik ősidők óta keveset ragoztak, és névelőket használtak, míg az ugor-finn népeknek egykor is több tucat esetük volt, és ma is van. A sémi föníciaiak szomszédságában a görögök korán egyszerűsítették a ragozást, és hozzászoktak a névelőhöz, a baltiak és a szlávok viszont az ugor-finn népek mellett továbbra is úgy ragoznak, mint az ókorban. Egyébként a svédek a finnek szomszédságában sem nyerték vissza a bonyolult ragozást, de gyakran a főnév végére illesztik a névelőt, mintha esetrag volna” és így tovább. Ezután a litván nyelv jövőjét jósolta meg: „Mindenekelőtt csökken az esetek változatossága, különösen a birtokos eset térnyerésével. Ezzel szemben gyakoribbá válik az elöljárószók használata. Emellett egyes főnevek is elöljárószói szerepet kapnak. Így majd szöget nem kalapáccsal, hanem kalapács segítségével verünk be; a beteg a kolerának köszönhetően hal meg” és így tovább. Itt a nyelvfejlődés valódi jelenségei tudományos fantáziával keverednek, és – a köznyelv szavaival élve – nehéz megérteni, hol kezdődik az egyik, és hol végződik a másik. 1970 körül P. Slavėnas egy lengyel többnyelvű csillagászati terminológiai szótár alapján kezdte összeállítani saját csillagászati szótárát. Néhány évig dolgozott rajta, és rendszeresen eljárt a Litván Nyelvi és Irodalmi Intézetbe, hogy a terminológusokkal egyeztessen egy-egy kérdésről. Egyszer A. Lyberis szótáríró egyik külföldi tudós ismerőse elküldte neki a nagy Webster-féle angol szótárt. A küldeményt sokáig nem kézbesítette a posta (az ilyen küldemények rendszerint egy külön postahivatalba érkeztek, amely Vilniusban, a vasútállomás mellett volt). Mindannyian odagyűltünk a hatalmas szótárhoz, lapozgattuk, és találgattuk, mi akadhatott fenn rajta. Éppen akkor lépett be P. Slavėnas a dolgozószobánkba. Ő is elkezdte nézegetni a szótárt. – Megnézzük – mondja A. Lyberis –, hogyan határozza meg a kommunizmus szót. A Webster-szótár egyes szavaknál nemcsak szinonimákat, hanem antonimákat is megadott. A kommunizmus szó mellett a anarchizmus szinonima szerepelt. P. Slavėnas felnevetett: – Anarchizmus!.. Nem anarchizmus, hanem autoritarizmus, szörnyű és visszataszító autokrácia. E szavak elhangzása óta már több mint 20 év telt el. P. Slavėnas régen elindult Hádész országába. De egyenessége és nyíltsága a „tempus nostrum jubet silentium” időkben és ma is lenyűgöző. K. GAIVENIS 1Korunk hallgatásra int. 77