Psichologijos žodynas

nálunk a megtartott óra, megtartotta az órát ilyen jelentéssel bír: „Amikor azt mondjuk, hogy „a tanár órát tart”, egy folyamatra gondolunk; a „megtartotta az órát” azt jelenti, hogy nem fejezte be, míg a „megtartotta az órát” azt, hogy megtartotta és be is fejezte” (18. o.). Az elvégezni ige azonban nem feltétlenül kapcsolódik az óra megtartásához és befejezéséhez – tanulást is jelenthet, például: házi feladatok, feladatok elvégzése. Így talán a „megtartotta az órát” úgy is érthető, hogy „órákon volt”, „megtanulta a leckéket”. Befejezésül el kell mondani, hogy ezek a megjegyzések semmiképpen sem csökkentik a szótár tudományos és normatív értékét. Ez a kiadvány arra ösztönöz, hogy érdeklődjünk a pedagógia tudománya iránt, és továbbfejlesszük azt, valamint annak litván terminológiáját. Nijolė Banevičienė PSZICHOLÓGIAI SZÓTÁR Minden új szakszótár megjelenése jelentős esemény mind az adott tudományterület, mind általában a terminológia számára. Különösen igaz ez akkor, ha a szótár az első, hiszen meghatározhatja, milyen lesz az adott terület terminológiája, egyúttal pedig megmutatja magának a tudománynak az irányultságát és valamelyest további fejlődését is. A pszichológia iránt már a két világháború közötti Litvániában érdeklődni kezdtek, és terminusait is ekkor alkották meg. St. Šalkauskis filozófiai és pedagógiai szójegyzékeiben (utóbbi, igaz, akkor végül nem jelent meg) meglehetősen sok pszichológiai terminust is találunk (nézőpont, tudat stb.). Később sem feledkeztek meg a pszichológiáról: cikkek és könyvek jelentek meg (bár talán nem elegendő számban), amelyekben természetesen nem lehetett nélkülözni az adott terület terminusait. Az első szótár azonban csak 1993-ban jelent meg. Ez a Tudományos és Enciklopédiai Kiadó által kiadott „Psichologijos žodynas”1. A szótár szerkesztőinek saját megfogalmazása szerint pszichológusoknak, más területek szakembereinek, valamint a pszichológia iránt önképzési céllal érdeklődőknek szánják. Emiatt a szótárt különös gondossággal kellett volna elkészíteni. Kevés 1 Psichologijos žodynas. V: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1993. 368 p. 102 más területek szakembere vásárol és olvas fizikai vagy matematikai szakszótárakat, a pszichológiai ismeretekre és terminusokra viszont szinte minden társadalom- és bölcsészettudományi szakembernek szüksége van; ezért a szótár hatása a társadalom nyelvhasználatára mindenképpen nagyobb lesz. A „Psichologijos žodynas” terjedelme nem nagy (368 oldal), de kezdetnek ez teljesen elegendő. A nyomdai minőséget sem lehet nagyon kifogásolni (különösen, ha összehasonlítjuk az utóbbi időben megjelent más szótárakéval). Formátuma kicsi, de kézre álló. A szótár szerkesztői az oroszul megjelent „Rövid pszichológiai szótárra” támaszkodtak (Краткий психологический словарь/ Под общей редакцией А.В. Петровского и М.Г. Ярошевского. М., 1985), valamint litván tudósok által rendelkezésükre bocsátott anyagokra. A litván címszavak mellett orosz és angol megfelelőket közölnek, a szótár végén pedig e nyelvek terminusainak mutatóját, valamint neves pszichológusok rövid életrajzát. Felmerülhet a kérdés, elegendő-e csupán az orosz és angol megfelelők közlése. Ha francia megfelelőket nem lehetett megadni, legalább németeket feltétlenül közölni kellett volna. Hiszen sok híres pszichológus német vagy osztrák volt. Ráadásul ha nem két, hanem több nyelv megfelelői is rendelkezésre állnának, a szerkesztők könnyebben eldönthetnék, hogy az általuk ajánlott terminus más nyelvekben is elterjedt-e (ebben az esetben a jövevényszavakat nem kedvelő német nyelv is sokat segíthetne). A szerkesztőknek az is felróható, hogy gyakorlatilag nem adtak útmutatást a szótár használatához. Az olvasónak – maguknak a pszichológusoknak a szavaival – nem marad más, mint a próbálkozás és tévedés módszerét alkalmazni (lásd a 166. oldalon közölt próbálkozás és tévedés módszere című szócikket). Nem világos, mely terminusok használata ajánlott, és melyek szerepelnek csupán a létező formák bemutatásaként (vagy vannak-e olyanok is, amelyeket használnak, de sokkal jobbakkal lehetne helyettesíteni?). Vannak-e használatos, de nem ajánlott szavak? Emiatt valamivel nehezebb kellő komolysággal és alapossággal tanulmányozni a szótárt, így csak arról lehet beszámolni, ami lapozgatás közben akarva-akaratlanul szemet szúr. Valószínűleg nincs olyan tudományterület, amely meg tudna (és meg akarna) lenni nemzetközi (vagy legalábbis annak tekintett) terminusok nélkül. Sok tudós ezt a tudományos nyelv egyszerűen nélkülözhetetlen elemének tartja, de nehéz megérteni az olyan nyelvet, amelyben a litván szavak gyakran csupán 103 az olvasók vagy hallgatók számára nem mindig sikerül. És mit kínál a „Pszichológiai szótár”? Hiszen a nyelvben gyakran egyaránt él egy litván és egy másik nyelvből átvett szó. Melyik használatát javasolják, és melyiket tüntetik fel annak szinonimájaként? El kell mondani, hogy a legtöbb esetben a szótár szerkesztői litván terminusokat részesítenek előnyben, például: két szemmel való látás (szinonimája: binokuláris látás), két füllel való hallás (binaurális hallás), a vakok írása (dombornyomású írás), felidézés (reprodukció), helyreállítás (rekonstrukció), éberség (vigilitás), szakmai játék (professzionális játék), munkapszichológia (ipari pszichológia), gyors alvás (paradox alvás), kényszeres állapotok (obszessziók, anankazmusok), szuggesztió (suggesztió), némaság (mutizmus), az idegrendszer egyensúlya (az idegi folyamatok egyensúlya), kóros szorongás (alapszorongás), ujjnyelv (aktális nyelv), önkifejezés (önaktualizáció, önmegvalósítás), öngyilkosság (szuicídium), észlelés (percepció), rövid távú memória (operatív memória), képzelet (fantázia), elkerülés (eszképizmus) stb. Kevesebb az olyan eset, amikor más nyelvből származó terminus használatát javasolják, például: autokoncepció (énkép, önkép), egoizmus (önzés), elvárás (várakozás), epilepszia (nyavalyatörés), etnopszichológia (néppszichológia), frigiditás (szexuális hidegség), gesztalt (egész), ideális én (vágyott én), incestus (vérfertőzés), insight (belátás), intellektus (ész), ellenáttétel (viszontáttétel), oligofrénia (értelmi fogyatékosság, gyengeelméjűség), perszonifikáció (megszemélyesítés), retroaktív gátlás (visszaható gátlás), szelektivitás (szelektálás), szenzoros folyamatok (érzékelési folyamatok), zoopszichológia (állatpszichológia) stb. A bemutatott példák egy része eredetét tekintve kevert, ezért logikusabb volna nem az egész terminus, hanem csupán az egyik összetevő megválasztásáról beszélni. Néha teljesen szükségtelenül alkotnak hibrid kifejezéseket. Például: pilotvizsgálat (szinonimája: feltáró kísérlet). Ha már mindenképpen két változatra van szükség, talán jobb volna, ha legalább az egyik magyar lenne. Egyenesen kínálkozik a terminusok összetevőinek felcserélése (így lenne: feltáró vizsgálat és pilotkísérlet). Nehéz megmondani, hogy az idegen eredetű terminusok használata mindig kellően indokolt-e. Az, hogy ugyanazt a szót az orosz és az 104 angol nyelvben is használják, még nem tekinthető kellően súlyos érvnek: hiszen éppen ezekből a nyelvekből áramlik be a legtöbb szükségtelen idegen szó. Más nyelveket is feltétlenül meg kellene vizsgálni. Furcsa, hogy a szótár szerkesztői, miközben maguk is megadnak egy litván terminust, inkább más nyelvekből átvett szót választanak, még akkor is, ha a litván jóval rövidebb, vagy legalábbis könnyebb kiejteni. A terminusok rövidségét és könnyű használhatóságát sok terminológus meglehetősen fontos követelménynek, vagy legalábbis kívánatos szempontnak tartja. A bemutatott példák között számos olyan van, ahol a litván terminus a rövidebb (önmegnevezés, szelektálás, nyavalyatörés, visszaható gátlás, belátás, ész, érzékelési folyamatok, várakozás, megszemélyesítés). Kényelmesebb és jóval érthetőbb volna a vérfertőzés, gyengeelméjűség terminus. A szótárban szerepel a német eredetű gesztalt terminus rövid és, úgy tűnik, igen találó litván megfelelője: egész. Nem világos azonban, miért félnek ennyire megmutatni ezt a litván szót: a gesztalt szó szinonimájaként nem szerepel, csupán külön címszóként, erre a szóra utaló hivatkozással. Érthető, hogy a gesztalt, mivel sok összetett terminus része is, igen széles körben használatos, de talán a litván terminus rövidsége és világossága mégis felülmúlná ezt? Nem mondható, hogy a szótár túlzottan visszaélne a nemzetközi szavakkal. Sok helyen azonban a legkönnyebb utat választották: a szót egyszerűen litvánosították, és terminusként tüntették fel, anélkül hogy megfelelő litván szót próbáltak volna keresni. Világos, hogy egyes nyelvészek nem alkothatnak új és valóban megfelelő pszichológiai terminusokat. Ehhez maguknak a pszichológusoknak is gondolkodniuk kell. Akárhogy is, néhány javaslatot lehet tenni: 1) az ambidextéria (a két kéz, a bal és a jobb egyforma irányítása) nevezhető volna kétkezességnek vagy egyenrangú kézhasználatnak (vö. balkezesség). Annál is inkább, mivel oroszul és angolul nemcsak az ambidextériát, hanem más terminusokat is megadtak (orosz двуправорукость, angol two-handedness); 2) az asszisztálás nem igazán megfelelő, mert maga a szó kétértelmű (1. asszisztensként való jelenlét; 2. udvarlás). A legjobb volna ezt a szót magyarra cserélni, és terminusként az udvarlás szót használni. Mivel ezt a szót gyakran igeként használják, az udvarolni terminus még az asszisztálni szónál is rövidebb volna. Hasonlóképpen a flexibilitás (orosz гибкость, angol flexibility) nevezhető volna rugalmasságnak; a kauzális (attribúció, séma) – oksági, kontamináció – keveredés, kooperáció – együttműködés 105 együttműködéssel, a longitudinális vizsgálat – folyamatos vagy tartós vizsgálattal, a szukcesszivitás (az egyidejűség ellentéte) – sorrendiséggel vagy következetességgel, a validitás (a kísérletek és a pszichológiai mérőeszközök minőségi kritériuma – megfelelőségük, adekvátságuk) – alkalmassággal. E megjegyzéseken kívül a következetesség bizonyos hiányát is meg lehet említeni. Anélkül, hogy belemennénk a terminológiai rendszeresség vagy a használat következetességének problémáiba, elég annyit mondani, hogy a szótár szerkesztői sehogy sem tudják eldönteni, hogy léteznek-e még a Szovjetunió pszichológusai, vagy sem. Ugyanazt A. Luriját az egyik helyen a Szovjetunió pszichológusának nevezik, máshol (egy esetben még ugyanazon az oldalon is) pedig Oroszország pszichológusának. Az ilyen egyenetlenségek azonban nagyon könnyen kijavíthatók. Feltételezhető, hogy a szótár szerkesztői újabb kiadásainak elkészítésekor sok mindent kijavítanak, köztük az említett egyenetlenségeket is. Talán komolyabban foglalkoznak majd a litván terminológia megteremtésével is. Annál is inkább, mert a bemutatott példákból látható, hogy a litván terminusok gyakran világosabbak és rövidebbek is. Hiszen a pszichológusok kétségkívül azt szeretnék, hogy minél többen értsék meg őket és olvassák a munkáikat. Birutė LENKTYTĖ HOGYAN NE KÉSZÍTSÜNK SZÓTÁRAKAT Manapság számos különféle szótár jelenik meg, különösen kisszótárak. Ha a számokat nézzük, elragadtatásunknak adhatnánk hangot mind a munka méretei, mind a szótárírók, szótárszerkesztők és kiadók népes serege miatt. Hiszen ősidők óta tudjuk, hogy a nyelvi munkák közül a szótárírás a legnehezebb. És mennyien dolgoznak rajta! Milyen nagy nyelvészeti lendület, valóságos szárnyalás! A szótárírás igazi aranykora. Sajnos, sajnos... Új szótárírási munkánk gyümölcseit lapozgatva hamar csalódnunk kell – sok szerkesztő és kiadó túl könnyen hiszi, hogy gazdagíthatja a litván lexikográfiát. Rengeteg az elkapkodott munka, a szerkesztés és a gyűjtés rendkívüli furcsasága, egyenesen a silányság. Nem egy szerkesztőről és kiadóról derül ki, hogy a leghalványabb fogalma sincs arról, hogyan kell szótárakat írni és kiadni. A litván nyelvművelés egyik legfontosabb, legtermékenyebb és legtekintélyesebb területét lassan a lexikográfia üzletévé, a nyelvtudomány sajátos „Gariūnaijává” teszik. Hiszen az első helyre 106