Šis tas iš terminologų darbo Lietuvių kalbos institute

T E R M I N O L O G I J O S D A R B I N I N K A I Antanė KUČINSKAITĖ Egy kis ízelítő a terminológusok munkájából a Litván Nyelvi Intézetben I. 1945 – a Litván Tudományos Akadémia Litván Nyelvi Intézetének újjáalakulása A Litván Tudományos Akadémia Litván Nyelvi Intézetében 1945 elején kezdtem dolgozni. A nemrég elvonult háborús front (1944 nyarán) Vilniusban sok mindent lerombolt és elpusztított. A Litván Nyelvi, valamint a Litván Irodalmi és Néprajzi Intézet mindkét épülete (Antakalnio 6) azonban épségben maradt. Sajnos csak a munkatársak széledtek szét, és nem siettek visszatérni. A Tudományos Akadémia központja is fennmaradt (Karolio Poželos utca, a mai Žygimantų utca 2., ahol ma a Tudományos Akadémia könyvtára található). 1945 elején hárman kezdtünk dolgozni a Litván Nyelvi Intézetben: Juozas Balčikonis professzor, az igazgató, valamint két beosztottja: Bronė Vosyl yte (1972-ben hunyt el) és Antanė Kučinskaitė. Mielőtt a kormány véglegesen jóváhagyta volna a Tudományos Akadémia központját, az intézeteket és azok személyzetét, pár hónapig önkéntesként dolgoztunk, tavasz közeledtével pedig már hivatalosan elismert munkatársak lettünk (és valamiféle fizetést is kaptunk). Évről évre egy-két munkatárssal bővültünk, és napirendre került a nagy akadémiai „Litván nyelv szótára” II. kötetének nyomtatása. 1947-ben Kaunasba küldtek, hogy felügyeljem a nyomdai munkát a „Spindulys” nyomdában. A „Litván nyelv szótárának” második kötete 1947 végén jelent meg. A Litván Nyelvi Intézet két évre Kaunasban tartott: a lexikográfusok azon csoportjához osztott be, amely elhatározta, hogy késedelem nélkül kiadja az egykötetes „A mai litván nyelv szótárát”. 1950-ben „A mai litván nyelv szótárának” szerkesztőségét Vilniusba helyezték át, így én is visszatértem. Azt a feladatot kaptam, hogy írjam meg a nagy akadémiai „Litván nyelv szótára” szerkesztési útmutatóját. 75 2. A terminológusok első lépései a Litván Nyelvi Intézetben 1950-ben a tehetséges szervező, Jonas Kruopas kezdeményezésére felmerült a gondolat, hogy újraélesszék a terminológiai munkát a Litván Nyelvi Intézetben, mivel egyre gyakrabban fordultak hozzájuk különféle szakterületek tudósai, azt kérve, hogy segítsenek megoldani a legszükségesebb terminológiai kérdéseket. A Litván Nyelvi Intézetben kevés munkatárs dolgozott. A terminológuscsoportot 1952-ben hárman alkottuk: J. Kruopas docens, Napalys Grigas és én. 3. Az intézet terminológusai együttműködnek a jogászokkal A terminológia gyakorlati szabványosításának első kérdéseit a jogászok vetették fel. A jogban jártas, anyanyelvét kiválóan érző A. Žiurlys docens 1952-ben a Litván Nyelvi Intézethez fordult, és a nyelvész-terminológusok segítségét kérte. A Legfelsőbb Tanács Elnökségének sürgősen ki kellett adnia négy törvénykönyvet: a Büntető törvénykönyvet, a Büntetőeljárási törvénykönyvet, a Polgári törvénykönyvet és a Polgári eljárási törvénykönyvet. A kiváló jogászokból álló csoport minden erejével azon volt, hogy ezt a négy törvénykönyvet szakmai szempontból és a litván nyelvi kultúra tekintetében egyaránt példásan készítsék elő nyomtatásra. Hetente párszor, gyakran még többször is, az intézet terminológusai és a jogászok teljes fél napokat töltöttünk tanácskozással A. Žiurlys lakásán, igyekezve röviden, pontosan és szabatosan megfogalmazni a jogi rendelkezéseket, ahogyan azt a törvénykönyvek nyelvének precizitása megköveteli. Ezek a megbeszélések nagyon hasznos leckék voltak számomra. A. Žiurlys csodálatos nyelvérzéke és az a képessége, hogy megtalálja a legtalálóbb szót és a leglogikusabb fordulatot, arra ösztönzött, hogy a tudományos terminusok megalkotásakor vagy tökéletesítésekor ne szakadjak el a népi gondolkodásmódtól és a litván nyelv szellemének érzékelésétől... A jogászokkal tartott tanácskozásokon hosszabban kellett időznünk a sajátos jogi terminusoknál. Néha a szintaxis vagy egyszerűen a nyelvhelyesség kérdései is problémát okoztak. Például emlékszem, már az első tanácskozáson megakadt a szemem a Bau- 76 a büntető törvénykönyvben a büntetés megfogalmazása: “<...> három év szabadságvesztésre ítélik <...>” Véleményem szerint ez így logikátlan is: előbb a büntetést (a szabadságvesztést) kell megállapítani, és csak azután annak időtartamát. Tehát: <...> három év szabadságvesztésre ítélik <...> A jogászok vita után végül elfogadták a javaslatomat. Bár mind a négy törvénykönyvben végig az általam javasolt megfogalmazást használják, a sajtóban ma is előbb a büntetés időtartamát emelik ki az újságírók, és csak azután nevezik meg magát a büntetést a köznyelv számára elfogadhatatlan megfogalmazással. Talán a beszélt nyelv tömörsége is közrejátszik, vö.: – Mennyit kapott? – Három évet. – Hogyan ítélték el? – Három évre. A beszélt nyelv tömörsége azonban gyakran eltér a köznyelvi normáktól. Nem minden illik a szaknyelvbe, különösen a jogászok rendelkezéseibe. A jogászokkal tartott ülésekről emlékezetemben maradt A. Žiurlys javasolt terminusa: tevékenység. Ez a nyelvészek számára szokatlan új szóalkotás, bár meglehetősen szabályosan képzett. Tehát cselekedni: cselekvés, mint a húzni: húzás, ápolni: ápolás... A. Žiurlys elmagyarázta, hogy a jogászoknak két közeli fogalmat kell megkülönböztetniük: tevékenység és cselekvés. A nagy léptékű cselekvések tevékenységnek minősülnek, a passzívabb megnyilvánulású cselekvések pedig cselekvésnek. A. Žiurlys arra is felhívta a figyelmet, hogy a liudininkas szó ellentétes a litván szóalkotás törvényszerűségeivel. Az ülés résztvevői egyetértettek abban, hogy a jogászok terminusa a liudytojas lesz. A jogászokkal való együttműködés, különösen később a „Jogi terminusok szótárának” megvitatásakor, jó gyakorlatot jelentett számunkra, a Litván Nyelvi Intézet tapasztalatlan terminológusai számára. 4. A terminológusok létszáma nő, munkaterületük bővül A Szótárszektor vezetője, J. Kruopas docens, számos szervezési és adminisztratív feladata miatt ritkán tudott részt venni a tudományterületek szakembereivel tartott terminológiai üléseken, ezért a 77 a Litván Nyelvi és Irodalmi Intézet Terminológiai Bizottságába még két tudományos munkatársat vont be: Vladas Bartusevičiust és Vitas Labutist. Vladas Bartusevičius sportolóként jól eligazodott, amikor a „Sportterminológiai szótár” nyomdai előkészítése folyt, V. Labutis pedig hamar valóban tehetséges terminológusnak bizonyult. A. Kučinskaitéval együtt gondosan mérlegelte a kérdéseket, és hasznos tanácsokat adott a „Fizikai terminológiai szótár” nyomdai előkészítéséhez. V. Labutis A. Kučinskaitéval együtt 1970-ben a kulináris és a hétköznapi nyelv terminusait vitatta meg. A Kereskedelmi Minisztérium által szervezett üléseken az áruk megnevezéseinek jegyzékeit tekintették át. 5. Az LKI Terminológiai Bizottságának legfontosabb munkaterülete – az „Orvosi terminológiai szótár” A Terminológiai Bizottság idejének és energiájának legnagyobb részét az „Orvosi terminológiai szótárra” fordította. Ez terjedelmes (közel ezer oldalas) kiadvány, amelyet gondosan három nyelven állítottak össze: latinul, litvánul és oroszul. A Terminológiai Bizottság a szótár szerkesztőivel együtt több éven át, egész délutánokon keresztül vitatta meg az egyes terminusokat azok találó volta, pontossága és helyessége szempontjából. Az orvosi üléseken több éven át Antanė Kučinskaitė vett részt a legaktívabban (a Terminológiai Bizottság többi tagja egymást váltotta). Az utolsó években Vitas Labutis bizonyult tehetséges terminológusnak. „A nyomdai előkészítésre szánt kézirat egy részét a Litván Nyelvi és Irodalmi Intézet Terminológiai Csoportjának tudományos munkatársai, K. Gaivenis és J. Klimavičius olvasták át” – olvasható az „Orvosi terminológiai szótár” előszavában1. Véleményem szerint ők voltak annak a korszaknak a legtehetségesebb terminológusai. Az orvosi terminusok megvitatásakor mindenekelőtt az orvosok nyelvhasználatában előforduló gyakoribb hibákra kellett figyelmet fordítani, például: gyógyszert nem az influenza ellen, hanem influenza ellenében?; a fájó testrészt nem bekenni, hanem bedörzsölni; a betegségek nem „kijáratok”... 1 Astrauskas V., Biziulevičius S., Pavilonis S., Vaitilavičius A., Vileišis A. Medicinos terminų žodynas. V.: Mokslas, 1980. P. 3. 78 (uxxo), hanem kimenetel; nem sergantieji, hanem ligoniai; nem patologanatomija, hanem kórbonctan stb., stb. Sajnos az orvosok mindmáig nem szabadultak meg az efféle hibáktól... A terminusok mérlegelésekor komoly szóalkotási eseteket kellett megoldani. Például a fejlődési rendellenességek megnevezését. A csecsemő egyik szemmel születik, más szóval vienakis, de ezt a jelenséget is meg kell nevezni. Az „Orvosi terminusok szótárának” szerkesztői a vienakystė terminust javasolták. Ha egy lábbal születik – vienakojystė, ha egy kézzel – vienarankystė stb. Eleinte elfogadhatatlannak tűntek az ilyen terminusok, mégis szükségük van rájuk az orvosoknak... Még a bekrūtinakulystė is! Vagy a beždžiongalvystė! Ha közelebbről megvizsgáljuk a szóalkotási eseteket, az ilyen képzés már nem tűnik elítélendőnek. Előfordulnak nagyon összetett, az orvosok által használt latin terminusok is, például: encephalomyeloradiculopathia – az agy és a gerincvelő, valamint az ideggyökök betegsége. Lehetetlen megfelelő, azaz vele egyenértékű litván terminust találni számukra. Litvánul csak a latin terminus leíró jelentését lehet visszaadni. Az orvostudományban nem is olyan ritkák az ehhez hasonló „kilométeres” latin terminusok. Gratulálunk e visszaemlékezések szerzőjének Antanė KUČIŪNIENĖ nyelvésznek jeles évfordulója alkalmából, és kívánunk neki hosszú, alkotó években gazdag életet. 79