Jurgis Elisonas ir jo atminimo knyga

TERMINOLÓGIA APRÓSÁGOK IR KIADVÁNYOK JURGIS ELISONAS ÉS EMLÉKKÖNYVE Az Ökológiai Intézet kiadta a neves tanító, közéleti ember, tevékeny természetbúvár Jurgis Elisonas (1889-1946) emlékkönyvét, egy, a század első to felében XX a. jelentős tevékenységet ir kifejtő férfi emlékének bizonyos emlékművét. A számos elfoglalt, jo tágabb és ar szűkebb tevékenységi terület ir között most, több mint fél évszázaddal po jų a halála után, jól látható a terminológia széles, nem rosszul előrevitt į területe. O ir a nyelv, valamint általában a nemzet szellemi életének ügyei iránt sem jo volt közömbös. Azok a dolgok J. Elison egész érési időszakán át érdeklődhetett volna. Ezért az ösztönzéseket nem hagyni figyelmen kívül, nem elmenni mellettük a „Jurgis Elisonas” könyve mellett, valóban nincs hiány. Be az idő gyorsan telik, ne už hegyek ir a könyv hősének 110. születési évfordulója. Hogyan ir ne mint egy, a XX század elején tanulmányokat folytató J. ifjú, Elison korán ráébredt, hogy litván, nem szégyellte származását, és ir elhatározta, hogy dolgozni fog Litvániának. Egykori J. Elison tanítványa a Panevėžysi gimnázium tanítóképzőir jében D. Urbas emlékezett M. Miškinis elbeszélésére, amint valamikor, a vakáció 1913 végén, a Rokiškisi vasútállomápo son a Daugavpilsbe tartó vonatra váró diákok csoportja között sétálgató a pétervári egyetem hallgatója J. Elison litvánul érdeklődött: „Fiúk, talán van köztetek litván?”, a jelentkezőket művelődésro e, litván újságok olvasására buzdította, írásra hívta fel őket, megígérte, į hogy meglátogatja és segít nekik felélénkíteni a tevékenységet, és ezt ir meg is tette?. A tevékenység embere volt, nagyra értékelte a ir társadalom oktatását, és arra szoktatta tanítványait, a ir diákokat, hogy becsüljék a korábbi nemzedékek maradványait; maga egész idő alatt dolgozott, ir másokat is összefogott, hogy a vidék fejlődéséé- — rt munkálkodjanak — ilyen volt J. Elisonas. Nagyon kreatív ember volt. Nem szűkítette, hanem folyamatosan bővítette tevékenységi és tudományos területének határait. Mint képzett zoológust, csak az érdekeltne e, „Jurgis Elisonas. 1889–1946 /Szerk. A. Jakimavičius. Szerkesztőbizottság: J. Virbickas (elnök) és mások. V.: Baltic ECO kiadóközpont, 1997. 126 p., 8 pav. p. *Urbas D. Tanár és helytörténész //Jurgis Elisonas. 1889—1946. 24. o. 132 hogy milyen ir állatok hol és hogyan élnek szülőföldjükön, hanem ir ką hogy az embereim mit gondolnak róluk, és hogy ezek az állatok į miként kerültek be a népköltészetbe. Alaposabb kutatás után talán kiderülne, hogy J. Elisonast a zoofolklorisztika, vagyis a népi zoológia úttörőjének ar lehet tekinteni. Így nem nė meglepő, hogy azon iš tų ritka filológusok ne közé tartozott, akiknek munkáit folklorisztikai és nyelvészeti tudományos kiadványokban ir publikálták („Tautoje žodyje”*, „Mūsų tautosakoje”*, „Tautosakos darbuose”, valamint ir „Archivum Philologicum““ ). Az ilyen munkákhoz szükséges į anyagokat a tanításra megkért tanítványir ok szívesen összegyűjtötték számára, ir miközben maguk is bekapcsolódtak a kulturális munkába. Az igazat megvallva, ne sok, különböző tanítványai — által összegyűjtött anyagot adtak át a tudományos intézményeknek, amelyeket ő maga gyűjtött össze. A tudományos könyvtárbir an ma Elison saját nagy J. archívuma található. Po Az első világháború után į Litvániába J. visszatérve Elison szinte iš azonnal a természettį udományok tanári pályájára lépett, különösen a zoológiának szentelve magát. A sajátosság itt az, hogy nemcsak ne maga tanította növendékeit, hanem állattani tankönyvekir et is fordított és írt m.), összegyűjtötte és (1920, 1925, 1938 ir 1940 rendezte e terület ir terminusait, számos cikket tett közzé a vidék különféle állatairól, végül 1932 m. néha megjelent A Litvánia állatainak enciklopédiája című, háromrészes könyv jo „Vidékünk emlősei“. 1919-1920 m. a sajtóban („Lietuvos mokykloje“, „Draugijoje“) megjelent J. Elison „Az állattani terminusok rövid pro- *Elisonas J. Néhány folklóradat vidékünk békáiról (Amphibia) //Tauta ir žodis. K., 1926. 4. kötet. 476–485. o. *Elisonas J. A kecske ceremóniái / Néprajzunk. K., 1930. T. 2. P. 117— 126; jo saját. A farkas a néphagyományban // Ugyanott. P. 127; jo ugyanannak. Vidékünk hüllői (Reptilia) a litván folklór fényében // Ugyanott. K., 1931. T. 3. P. 81-177; jo ugyanannak. Vidékünk faunája a litván néphagyományban // Ugyanott. K., 1932. T. 5. P. 3-231; jo saját. Isten Öregapó // Ugyanott. K., 1935. T. 9. P. 3-352. *Elisonas J. A paraszti üdvözlés ir etikettformái // Néprajzi munkák. K., 1935. T. 1. P. 27-48; jo saját. A természeti hangok utánzása a litván folklórban // Ugyanott. K., 1939. T. 6. P. 238-351. *Elisonas J. Különféle ir szövetből vagy bőrből készült ruhadarabok és egyéb tárgyak jegyzéke /I Archivum Philologicum. K., Kn. 1931. 2. P. 117-131; jo ugyanő. A litván parasztok technikai szótárának kísérlete // Ugyanott. K., Kn. 1932. 3. P. 125-167, su ábrákkal. 133 jektas“, o 1920 m. Kaunasban adták ki jo a „Zoológiai rendszertani terminusok szótáracskája” című művet, amelyet – a szerző szavaival élve – „a felsőbb iskolák tananyagához alkalmaztak”. Ez az első litván nyelvű, nyomtatásban megjelent szakszótár ezen a területen, amelyet egyébként kedvezően értékeltek K. Būga számára ir lehetőséget adva arra, hogy befejezetlen recenziójában részletesebben kifejtse véleményét a terminológia egyes alapvető kérdéseiről (a terminusok forrásairól, a hangsúlyozásról)". Hamarosan į napvilágot láttak a cikkek „A hüllők, vagyis csúszómászók (Reptilia) osztálya képviselőinek elnevezései Litvániában” („Kosmos”, 1920/ 21. füzet 1. P. 95-96), „A békák (Amphibia) osztályának képviselői Litvániában ir jų elnevezései (Ugyanott. P. 88-94), „Mit jelent a gonė, gonys?” („Oktatási munka”. 1921. Sz. 1/2. P. 88-90), „-ből Pabrėža kiadatlan botanikai írásai („Kosmosz“. 1922/23. Sas. 1. P. 46-51; Szerk. 2. P. 183— 186; Szerk. 3. P. 283-292). „Oktatási-nevelési példák: egy kis anyag a geológiai és fizikai földrajzi ir szótárhoz” („Švietimo darbas“. 1923. Sz. 2. P. 126-134), „A biológia ir összehasonlító gerincesállat- (valamint az ember) ir anatómiai terminusainak anyaggyűjteménye” ( „Švietimo darbas“. 1924. Sz. 1. P. 19-34; Sz. 2. P. 129-144; Sz. 3. P. 238-250; Sz. 4. P. 321-336; Sz. 5. P. 430-445; Sz. 6. P. 539-555; Sz. 7. P. 623-638; Sz. 8. P. 812-841), „A Panevėžys megyében ir hozzá közel eső helyeken a felhőkre használt néhány elnevezés” („Švietimo darbas“. 1924. Sz. 8. P. 714-719), „Erdőink feltételezett, kihalt állatának, a Gulo borealisnak Nilss., elnevezése” („Kosmosz”. 1924. Sas. 2. P. 174-176), „Hogyan nevezzük litvánul azt az embert, aki tą vadászik?” („Vadász”. 1927. Sz. 1. P. 9-10), „Néhány költői állatelnevezés a litván élő népnyelv iš folklórjából” ir („Švietidmo arbas“. 1927. Sz. 1. P 25-29; Sz. 2. P 121-133. Ir különkiadvány: Kaunas, A 1927). terminológia szempontjából itt ismét meg kellene említeni a korábban említett, a Vytautas Magnus Egyetem du Bölcsészettudományi Karának nyelvészeti kiadványában, az „Archivum Philologicum”-ban közzétett munkákat (lásd a hatodik lábjegyzetet). Végül az ir egyik utolsó, még a szerző életében megjelent cikk — „A halászati szótár kísérlete litván nyelven” („Gimtasai kraštas”. 1943. P. 372—384) — a terminológiának van szentelve. Mind a R. Tolvaišaitė által összeállított „J. Elisono „Lásd: Būga K. Válogatott írások. V., 1961. T. 3. P. 783-786. 134 a munkák bibliográfiájájo t”* bizonyos, a terminológiához közel álló munkákban tették közzé. ar Az elnevezés különféle kérdései J. Elison azonban legalább ar futólag megemlíteir ne tte egyik-másik munkájában. Például a cikkben „Találhatók-e a litván vizekben a cetfélék (Cetacea) rendjének képviselői“ („Gamta“. 1936. sz. 3. P. 189-190), szembeszállva egyes zoológusok azon törekvésével, hogy az állatokat elpalitvánosított latin (állítólag nemzetközi) nevekkel nevezzék, csodálkozva kérdezte: „Minek erőltetik a szép, az ir életben meghonosodott litván cetés fókanevek ir helyett a valódi fabunkókat: cetaceákat, pinnipedeket“*. ir Be ezért minden természet­tujo dományos munka (könyvek, cikkek, a közzétett anyagok morzsái) a mai litván zoológiai terminológia kialakulásának egyik fontos forrása. Az emlékkönyvben áttekintették ir A Tudományos Akadémia könyvtárában jelenleg őrzik J. Elison archívuma (R. Tolvaišaitė „Jurgis Elison élete, tevékenysége” című ir cikkében ir stb. ). Ebben az archívumban jelentős ir terminológiai munkák találhatók. Mindenekelőtt iš jy megemlítendő minden bizonnyal a „Litvánia faunája: ismeretek, — bibliográfia, szótár” ir című kézirat (több tucat gépiratos kötet, amelyek 6000 több lapot tartalmaznak, továbbá körülbelül 100000 ennyi cédulát"). Lenyűgöző számok! Egy nagy, ir nyomtatásra előkészített munkát említenek (vagy művek?) „Hazánk parazitái" (vagy/és? ,,Paraziták)! !, amelynek fontos terminológiai forrásnak kellene lennie, továbbá a halászati szakszótár kézirata? ir munka a Litvánia vizeinek halairól? ?. Ilyen terminológiai dolgok szerepelnek, némelyiküket legalább kissé megvizsgálták a „Jurgis Elisonas” című könyvben. ir 1889-1946“. A könyv cikkeinek gyakori szerzője bemutatja J. Elison érdemeit a litván terminológia terén. Helyenként a zoológiai terminusok megalkotójaként emelik ki (p. 3), a litván zoológiai terminológia alapjainak lefektetőjeként (p. 5), jóllehet, amint azt a könyvben iš közölt K. Gaivenis cikkéből „J. Eli8 Lásd Jurgis Elisonas. 1889-1946. 97–109. o. ? Idézve ugyanott. 61. o. 1" Ugyanott. 14. o. „Ugyanott. P 14, 68. 2 Ugyanott. 32., 75. o. 2 Ugyanott. 32., 63. o. zoológiai rendszertan terminológiája”, ő maga viszonylag kevés terminust alkothatott. Úgy tűnik, J. Elison által használt terminusok legnagyobb forrása az egyszerű emberek élő nyelve, valamint a litván írások és szótárak voltak. Az anyag gazdagságát már ir forrásainak bemutatása is jelzi A „Zoológiai rendszertani terminusok szójegyzéke“ „meglehetősen kellemes benyomást“ keltett K. Bugai'*. Ezért J. Elison hozzájárulásį át a litván terminológiához mindenekelőtt talán néhány tucatnyi vagy ne több száz terminus megalkotása, ar ám az egész zoológiai terminusrendszer népnyelvi alapokon történő kialakítása mutatja. Ezek a gondolatok egyelőre csupán a mindeddig ismert iš tényekből kiinduló feltevések. Nem kétséges, hogy J. Elison terminológiai tevékenysége valóban alapos kutatást érdemel. Ekkor talán világosabban mutatkoznának meg érdemei mint terminológiai rendszer megalkotójának, o ne az egyes szavak megalkotójának. Végül ekkor talán bátrabban állíthatnánk, hogy a terminológiai rendszer megalkotásával más tudós zoológusokkal együtt lefektette a mai litván zoológiai terminológia su terminológiai) alapjait. A szóban forgó könyv nem terminológiai mű. (o ne Ne erre szánták. ji ir Mindazonáltal a fent említettek miatt kétségtelenül fontos a litván terminológia, különösen általában a zoológia litván tudományának története szempontjából. A könyvben szakterületük kiváló ismerői tárgyalták.- be உ]}?sia? Nope format ir malformed. Javítás ne ir J. Elison zoológiai munkáit (St. Biziulevičius ir P. Zajančkauskas „Jurgis Elisonas — pedagógus zoológus” című cikke, J. Prūsaitė — „J. Elison publikációi Litvánia emlősfaunájáról”, J. Virbickas „J. Elison publikációi a halakról és a halászatról”, Stanevičius ir V. „J. Elison ir ornitológia”, St. Biziulevičius „A parazitológiai ismeretek terjesztője”), maga J. Elisonnak a zoológiai į örökséghez való viszonya (A. Jakimavičius „J. Elison és a zoológiai tudomány története Litvániában”), nem feledkezve meg néprajzi munkáiról (G. Radvila „Jurgis Elisonas, a — folklorista”), megemlékezve a helytörténeti ir kutatás és a muzeológia gondjairól (L. Kaziukonis „J. Elison érdemei Panevėžys helytörténeti kutatásában és muzeológiájában®). Beillesztettek egy kis köteget Elison egykori J. tanítványaiból iš A panevėžysi gimnáziumok és a tanítóképző szeminárium (D. Urbo filológus, V. Gudelis geográfus, Pečiukėnas biológus, Zvierevaitė, Pavilonis orvos), a Mezőgazdasági Akadémia (Stancevičius agronómus), valamint szülőföldje szomszédjának, Šilinisnek az emlékiratai A. „Būga K. Min. N. veik. S. 784. o. szülőföldje szomszédjának, Šilinis emlékei}]}alkalmas A. Pečiukėnas biológus, Zvierevaitė orvos, Pavilonis), a Mezőgazdasági Akadémia (Stancevičius agronómus), valamint szülőföldje szomszédjának, Šilinisnek az emlékei.]}alkalmas Pečiukėnas biológus, Zvierevaitė orvos, Pavilonis), a Mezőgazdasági Akadémia 136 (Stancevičius A. agronómus), valamint szülőföldje szomszédjának, Šilinisnek az emlékei (melleslV. eg Gudelis és S. Pavilonis ir maguk is eredményesen dolgoztak a terminológia területén. A tanár jų példája tehát, mint az ir elvetett mag, e ir tekintetben nagyszerű gyümölcsöket termett). A korábban említettekkel kiegészítve R. Tolvaišaitė, valamint K. Gaivenis cikkeit, a fontosabb J. Elison életművir ének dátumjegyzékét (ebben még meglehetősen sok hiányosság van; nem helyes, hogy gyakran csak valamely munka kezdetének időpontja stb. van megadva), a ir Tolvaišaitė R. által összeállított „J. Elison munkáinak bibliográfiáját“ (amelyben pontatlan bibliográfiai adatok is előfordulnak, továbbá kimaradtak az itt, ebben ir a könyvben említettnek tűnő munkák, például néhány J. Virbicko p. 64 által említett, halászatról szóló G. cikk, Radvilas által p. 88 említett „A varázslások, Panevėžys J. megyében, Elison által gyűjtve” című munka, iš 1925 m. a ir „Tautos žodis” III. könyvéből; de leginkább sajnálatos, hogy į ebből a bibliográfiából kimaradt J. Elison kéziratai) és A. Jakimavičius által összeállított „Irodalom J. Elisonról” című bibliográfiai mutatót (itt valamiért egyáltalán nem említik a nem ritka J. Elison-említéseket, a ir jo nyelvészek, különösen XX a. a nyelvtörténeti ir terminológia munkáiban végzett ši tevékenységének tárgyalásait; általában a mutató legfeljebb maguknak a természettudósoknak a publikációit ir tükrözi részletesebben), az áttekintett könyv tartalmának csaknem egészét alkotja. Csaknem, mert itt már csak az előszó, a könyv ne angol nyelvű o J. Elison életművénir ek összefoglair lója, névmutató. Tartalmi szempontból kellemes volt olvasni ezt a könyvet. Örvendetes, hogy ilyen ir módon, külön könyvként tisztelegtek vidékünk egy újabb jeles személyisége, a híres tanár és iskolaigazgató előtt (akinek jelenlegi tanítványai talán nė nem is hallottak arról, hogy valaha létezett. Sajnos, sajnos...). De kellemetlen, hogy a könyvben nem kevés különféle nyelvi hiba található, hogy összességében meglehetősen sok mo szerkesztési hiányosság van benne (nem ellenőrizték J. Elison kéziratainak címeit, nem egységesítették egyes helynevek és személynevek írásmódját, ir pontatlan nyelvtörténeti adatokat hagytak benne stb. ). ir Őszintén szólva, hogy egészen szépen J. Elisont megtisztelte volna, de ennek a könyvnek nagyon hiányzott egy tapasztaltabb szerkesztő. Ebben az írásban nem próbálják sem bemutatni a könyvben felfedezett nyelvi hibák teljes változatosságát, sem pedig a méret gyakoriságát jų értékelni. ar Itt csupán arra kívánták felhívni a zoológusok į figyelmét, hogy egyes -inis su utótaggal -ė képzett melléknevek használata nem ritkán ügyetlen. Először is egy csokorra való, oldalanként feljegyze137 könyv (p. 5,81), tt, a könyv szerzőinek nyelvhasználatára jellemző példa: zoológiai zoológiai irodalom (o. 12,56, 61, 85),zoológiai tartalmú cikkek (o. 12), zoológiai rendszertan (o. 17), zoológiai terminológia (o. 17), zoológiai ismeretek (o. 31, ugyanazon az oldalon használt zoológiai ir Ismeretek), anatómiai terminusok (o. 42), zoológiai terminusok (o. 51), zoológiai publikációk (o. 53), ökológiai ismeretek (o. 59), faunisztikai munkák (o. 63), faunisztikai hírek (o. 63), faunisztikai ismeretek (o.63),ichtiológiai terminológia (o.64),ornitológiai örökség, ornitológiai publikációk,ornitológiai szakirodalom (o-65),természetvédelmi akciók (p.66), zoológiai kérdés (p. 80), zoológiai tankönyvek (p. 82), zoológiai fogalmazások (p. 83), faunisztikai irodalom (p. 85) ir u. i. Mindenütt itt a nyelvét nem megrontott, ar sértetlenül megőrzött litván habozás nélkül használná a ritkítottan ne szedett melléknevet, a megfelelő főnév birtokos o esetét, t. y. azt ir mondaná: zoológiai könyvek, az állattan rendszertana (egyébként hiszen maguk a zoológusok ir is leggyakrabban így használják!), zoológiai terminusok, terminológia, ismeretek, zoológiai kérdések, írások, tankönyvek, anatómiai, ichtiológiai terminusok (terminológia), ökológiai ismeretek, faunisztikai munkák, hírek, ismeretek, az ornitológia öröksége, publikációk (közlemények), szakirodalom, természetvédelmi akciók (rendezvir ények) stb. Tą kellene ir be a szerkesztőknek a į fejükbe vésniük az egyébként valóban tiszteletre méltó zoológusokat. A könyvet egy tucatnyi J. Elison ir jo közeli hozzátartozóiról jo készült, gų valamint ar néhány könyvborító címlapjának fényképe élénkíti. Ezzel ez a sok jót a hazának, Litvániának tett ember közelebb került az olvasóhoz, mintha ismerős lenne. ir O šį az írást, mint a ir könyv első cikkének „Jurgis Elison élete és ir tevékenysége” szerzőjének R. Tolvaišaitėnek, szeretnék befejezni a síremlék Jurgis Elisono emlékművének Wiesbadeni (Németország) temetőjében található felirattal (epitáfium- ): Itt nyugszik A nagy litván, a természet barátja, évszázadokat áldozva a tudománynak ir Hazájának. A lelket jo tápláló rét, mező, — madarak, Ir állandó — barátok. Stasys KEINYS