„Siūlas“, „gija“, „verpalas“; „verpti“, „sukti“, „mesti“, „austi“

Jonas KLIMAVIČIUS Lietuvių kalbos institutas, Vilnius FONAL, SZÁL, FONAL; FONNI, SODORNI, VETNI, SZŐNI Emlékül Anyukámnak, mostohaanyámnak, Ieva Klimavičienė–Kvietkauskaitėnak, Kvietkapušisból, aki a zümmögő rokkánál elsőként pillantotta meg sorsom fonalát, azt, amely a szülőföldtől elvezet A. Lyberio „Sinonimų žodyne“ (V., 1980) pateikiama: siūlas, gija, verpalas (1961 m. A. Lyberio „Lietuvių kalbos sinonimų žodyne“ nėra). Dominantė – siūlas „kas suverpta“, o verpalas neaiškinamas. Taip yra dabartinės bendrinės kalbos paprastojoje vartosenoje. Istoriškai ir terminologiškai vaizdas yra gerokai skirtingas, įvairesnis. Čia bandoma pasekti jo sudėtingą klostymąsi. Pradėti reikia nuo verpimo. 1. fonal, fonalak A fonal, fonalak és más, azonos tövű szinonimák különféle jelentései Litvánia csaknem egész területén ismertek; a házi fonás azonban, elveszítve általános elterjedtségét, már régóta visszaszorul, a szavak pedig – Justin Marcinkevičius költő szavaival – a szülőföld korhadt küszöbe alá kerülnek, vagy szerencsére átkerülnek a modern textilművészetbe. A fonal, fonalak élő nyelvből (a nyelvjárásokból) való eltűnéséhez hozzájárult a fonalak – házi készítésű és vásárolt – egységesülése is. Ezért immár talán húsz éve mindenütt felhangzik a faluról elszármazottak sóhaja: Miért nevezik a fonalakat fonalaknak? A válasz egyszerű: Amit fonnak, az fonal. Az akadémiai LKŽ XVIII adatai szerint a fonal a szamogitoknál – Slnt, Grd, Stl – a 4. jelentésben „fonást” is jelent: A fonással kenyeret keresett magának és a fáradt vándoroknak M. Valanč [továbbá verpėlas Tvr; verpėnė Nt, Ggr; verpōnė B 569, R, MŽ, N, Pgg; verpōlė P. Skar; verpōje Kb, Mrc; verpātis Užp, Ktk (és „a fonás ideje” Žmt); vērpatė Ds, Tvr, Ktk, Aln, Sld; vērpetė Tvr, Aln; vērpsena Lnk, Trkn, Šts; vērpšlė Jnšk – vagyis változatok is 21 a felső-aukštaitiai nyelvjárásokban. Következetesen ez a verpalas szó eredeti jelentése volna, a többi jelentés és a verpalai forma pedig a későbbi fejlődés eredménye. Ezután következne a verpalų szó ugyancsak žemaitiai jelentése – 1. „fonásra szánt, megfonandó rostanyag”: Vkš, Kv, DūnŽ, verpalas Kair, Sd, Brs, Krt (Verpalo turės į verps vakarais Grd), valamint már a felső-aukštaitiai területen Vrt, továbbá a távoli, elszigetelt Dglš nyelvjárásban [szintén verpȳlai Pl; verpōnė K II 196, verpōjė Rtn; verpōjus J; verpātė Lel, Klt, Trgn, Rk, Vj; verpatis Ut, Trgn, verpatis Sug, Ds (verpatis Dglš, Dkk); verpimas Ilg, Slv, Nm, Gs, Brt, Kpč]. A verpalai szót talán a legszélesebb körben a 2. „ami meg van fonva” jelentésben használják a keleti és nyugati felső-aukštaitiai nyelvjárásokban: Stori verpalai – drobių neausi Dkš. Kokia verpėja, toki ir verpalai Grš. Ot turtinga jaunoji: ir audinių visokiausių, i da neaustų verpalų atsivežė Krs. Ezzel a jelentéssel a verpalai szót a žemaitiai nyelvjárásokból is feljegyezték – Als, bár ott gyakoribb a verpalas forma – Kl, End, továbbá a žemaitiai terület peremén – Škn és Grdž [szintén verpelai B, Vd, Vr; verpelas Rod; verpȳlas Jnš; verpȳlai Klov; verpena V. Krėv; verpinys Pč; verpōnė B 460, MŽ 230, N, K; verpōlė N; verpātė Rgv, Klt, Sv, Ds; verpatis Sdk, Užp; verpastis Ds; verpimas többnyire egyes számban Vrn, Ig, Rmš, Graž, Kt, PnmŽ, Rs, Er, Kp]. Figyelemre méltó, hogy a külföldi litvánok megpróbálták szakkifejezéssé tenni a verpalas szót – 3. „nagyjából két rőf hosszúságú, megfont és összahajtott fonal mennyisége”: Verpalą sudarydavo iš 30 sruogų, skirdami sruogai 30 portų siūlų LE XXXIII 439. Így tehát fontak és fonalból sokat fontak: Három kádban áztatták a lent, és abból a fonalból sokat fontak PnmŽ. Kenderből fontuk azt a fonalat SmIn. Sok fonalat fontam Klt. Egész télen ráértünk, így sok fonalat fontunk Užp. A fonalat fel is motollálták a csévéről a motollára: A fonalat a csévéről motollára felvetni K I 14, 592. Ezt a fonalat tekerd fel a motollára Snt (az LKKŽ VII-ből). A fonalat szövésre is előkészítették: A kötényruhát fehér vászonból, lenfonalból szövik, földig érőre LKT 393 (Brsl). Ugye szép látni, hogy Gryta már megfonta a fonalat, szétosztja szövésre, és fehérre fehéríti a vásznat K. Donel. Maironis „Jaunoji Lietuva” című művének antológiából ismert sorai is: A dércsípte reggel már nem kavarja a hófúvást, csak lélegzetfojtóan szorít; ügyes ujjaival az ablak üvegén csillagocskákká szövi a fonalat. 22 És fonallal varrni? Nem! A fonal az, „amit megfontak”, nem pedig cérna. A cérnával varrunk. Csak később bővült ki a fonal jelentése. 2. cérna és cérnák A cérna eredeti jelentése talán a 2. „a fonal nem túl hosszú vége” lehetett (LKŽ XII), talán egyszerűen „a tűbe fűzendő fonalvég”. Vagy mégsem fonal? Minden bizonnyal mégiscsak fonal, mert létezik – bár ritkaságként – a fonal 2. // „cérna”: Kihúzod az olló alól, aztán hozzáragasztod [az elszakadt] fonalat Jd. Természetesen a fonal ↔ cérna eredeti szembeállítása a beszélt nyelvben már erősen semlegesítődött (a terminológiában nem; lásd erről a 10. fejezetet): a cérna „varrófonal” hamar általában „fonallá” vált (hasonlóan ahhoz, ahogyan a tű „kötőtű” ma elsősorban „varrótű”). Végül még a varrócérna: Linukust úgy kell fonni, mint a varrócérnácskákat Rt. Siumaviej [metatézis – hangok felcserélődése a siuvamiej alakból] cérnák Lz. Az iparban is vannak varrócérnák LTE X. Tehát szokás nemcsak fonalat, hanem cérnát is fonni: A nagymama fon, vastag a cérna Dbk. Suosurkėti (azaz összesodorni – göndöríteni) cérnák – sodrott fonás Klt. Nem szeretem a szabólegényt, cérnát fonni nem tudok LTR (Brt). A lent cérnává kell fonni Vidžiai. Cérnává fonni – vajon ez nem valamelyik fonási módot jelenti? Sodrottabbat? 3. fonal és szál Nagyon ritkán fon és szálakat: Anyácskám megparancsolta, hogy vékony szálakat fonjak RD 1 (LKŽ XVIII). Amilyen a fonónő, olyan a fonal Krkl (LKŽ III). A „vékony” szintén a szál jelentésének elválaszthatatlan eleme: fonál – 1. „vékonyra sodort fonal szála” LKŽ XII. Szál – „szövőfonal” SinŽ, „szövésre használt fonal” A. Sabal LKL 10, 1. „fonal (rendszerint láncfonal, szövéskor)”: A szál nem sodrott, a fonál viszont sodrott. A szálat a nyüstbe fűzni K I 416. Sok láncfonal, kevés vetülék Švnč. Hasonlóképpen: Válaszd külön a lánc- és vetülékfonalakat J (LKŽ I,). Íme, a láncra, vagyis a láncfonalaknak kijelölt szálak J (LKŽ VIII). Teljesen így sem világos. Némileg hozzátesz a szálacska „háló készítéséhez használt fonal” StngŽ 82, szálas „elnyűtt (ruhadarabról) 23 žį)“: A Sermega nagyon fonalas LC. A skaistgijos, bár „bizonyos színes gyapjúfonalak, amelyeket szövéshez használnak” jelentésben magyarázzák LKŽ XII, a szövésben való használatot éppen nem mutatják a példák: A drobelėket felvetik, az ingeket megvarrják, skaistgijom aktavoja, šilkeliais drikavoja (azaz peltak iuoja) Mrj. A lenvászon terítő ska isgijom kaišyta Klt. A többi példából semmi sem világos: A tarka skaistgijos, vagyis a pettyes skaistgijos Ss. Skaistgijūnės csíkocskái Mrj. Etimológiailag a gija a gysla szóval függ össze, bár a jelentések kapcsolata nem világos. P. Skardžius mind a gysla, mind a gija szót a gyti igéből származtatja P. Skar LKŽD 165 és 48, azonban a gija, a vija (:vyti, veja, vijo) és a sija (:sýti, syja, sijo) szóval összevetve sem válik világosabbá. A szinkrón szóalkotásban a –sla képző ismeretlen. Még bonyolultabb a helyzet, amikor K. Būga összekapcsolja a gija és a geinys „felvetőfonalak” szavakat K. Būga RR III 821. Az LKŽ III adatai szerint a geinỹs 2. „a szövet láncfonalai, a vetőgépről levett fonalak; drika” jelentésben az északnyugati keleti aukštaitis nyelvjárásokban használatos: Ps, Slm, Pn, Sml, Anč (geinės Grž). Más jelentésekben a geinys (geinis K) – 1. „kötelekből készült szerkezet, amelyet a fához erősítenek, hogy fel lehessen mászni a méhekhez” R 227, Lp, Rud, Mrc (geinė Vrn), 3. „görbe bot ripka ütésére, illetve a disznó udvarra hajtására; ritmuša, muštukas” Šd, Sml, Pc [továbbá keinis (és keinys Ar) 1. Akm, Pp, Žg, Jnš, Skn, Pšš, Kdn, Srv („bot” Šln, Vdk) és keinė Lk; továbbá keinis 2. „sánta” Tt, Ll, keinius „görbelábú, sánta” Ll, talán még keina „vörösfenyő” Dkšt] és 4. „vízben összekötött vagy összeácsolt vékony fák, amelyekhez a tutaj oldalát rögzítik, hogy kirakodják” Klp (LKŽ V) a genys 4. „a lábra erősített kampó, amellyel fára vagy oszlopra lehet felmászni; gei-nys” Snt, Lš szóval is összefüggésbe hozható (K. Būga RR I 494), a genys pedig – a madár is! – egyértelműen a giniti, gena, ginė 1. „hajtani”, 2. „űzni” DŽ₃ igével függ össze (vö. orosz гнать, живьё, szkr. hánti „üt”); ugyanebből a tőből származik a ginti, giną, gynė, ganyti, ginčas, ginklas is – vö. még geinyti „makacsul kérni, rábeszélni” Š, Ds, Švn, valamint keinyti 1. „hevesen szidalmazni; haragudni, vitatkozni” Tr, Rk, Ob, Slk, Dkšt, 2. „leselkedni, lesben állni” Tsk. Ha a fonalakat vagy fonalakat, szálakat sodorni szokták, akkor talán a hajtani ige is létezett, így a geinys „felvetőfonalak” szó világosan motivált lenne: „több fonalból sodort képződmény” (a geiniuoti Ln jelentése: „a szövet láncfonalait (geini) összehúzni, hurkot hurokba fűzni; fonalat vagy kötelet hurkokban összehúzni” ettől eltér). Ez a fonal és a hajtani lehetséges kapcsolatával kapcsolatban is felvet gondolatokat. Ez – ráadásul munkához használt! – egyértelműen rendelkezik a ²gyna „horgászbotokkal ellátott zsinór; horgászzsinór” jelentésű szóval Plng, GGA 1885, 24 937 és gynas „vékony zsinór” Plng. A gyna vagy *gina alak a vija oppozíciós tag hatására gija-vá válhatott. 4. a sruoga és a gija A geinys „láncfonal” szó értelmezését és az ehhez kapcsolódó gija lehetséges magyarázatát talán a gija szó egy másik jelentése is alátámasztaná, amely egyébként zavarba ejti a nyelvhasználókat és a szinonímia magyarázóit – 3. „fonat, köteg”: Nuimk nuo lankčio giją Pln. Pirkau vilnų giją Dov (továbbá Klp, M.Valanč). De hiszen ez ugyanolyan gyűjtő egyes szám, mint a geinys! És ugyanolyan, mint a köznyelvi verpalas szóé (később: → verpalai), továbbá az egész szinonimacsoporté: pluoštas – plaušas (lenből), sluoksna (kenderből), skara, sruoga (hajból), drieka (lenből), plieka (Spaliai lūžta, o plieka palieka) SinŽ. A gija jelentése feltehetőleg eredetileg is ez volt. A gyűjtő jelentésű, egyes számú szavak mindkét számú alakjának kialakulása egészen könnyen végbemegy – ezt tapasztalta egyébként a sruoga szó is, 4. „gija, siūlas” LKŽ XIII: Netampyk audeklo – gali sutrūkt bent viena sruoga Lg. 5. fonni, csavarni; nyújtani, ereszteni; dörzsölni Mi a verpti szó ősi jelentése, és mi motiválta? A legtávolabbi szemantikai múltat a verpti azon 13 jelentése tanúsíthatja, amelyek a rokon verti szóhoz kapcsolódnak – 4. „lyukat készíteni, átszúrni, áthatolni”: šaknis verpas S.Dauk, 5. „vágni (rendszerint valami keményet)”, 6. „ásni, szurkálni” // „ásás közben felhányni, kifordítani” (vö. varpyti), 7. átv. „érinteni, behatolni”, 8. visszaható „kinyúlni, felemelkedni” (ellentétes irány!) – vö. varpa, (apyn)varptis, virptis,.... Később azonban ezt írja: „az elsődleges jelentés a »forogni« volt”. A.Sabal LKL 163; ezt a 10. „folyni (rendszerint hevesen)” jelentés mutatja: Kraujai eina, tik verpią Tvr, 11. „hófúvástól hordani”; itt elválaszthatatlan a verpetas (verpetas:verpti = sūkùrys:sukti), virpėti, varpas. Tehát a verpti 1. „a rost megcsavarásával fonalat készíteni” (minden adat az LKŽ XVIII-ból) jelentés motivációja a legvilágosabb: „csavarni”. A csavarás mint motiváció jól látható az élő nyelvben is a szó képzett alakjainak kétféle jelentéséből – a fonással kapcsolatosakból és az attól független, csupán csavarást kifejezőkből, például: verpstė 1. „ősi fonóeszköz – orsókerékhez csatlakozó nyél [a fonal csavarására] vagy karika”: Sukas da ana kaip verpstė 25 LTR (Ds) [továbbá verpstà, vërpstis, verpstukas, verpstukė, verpstelis, verpstelė, verpsčiukas, verpstaitė; varpstė, varpstas, varpstis, varpstelis, varpstukas] és vãrpstė 6. „a malom alsó kövébe rögzített függőleges vas, amely körül a felső malomkő forog” [továbbá varpsčia, varpsčias, varpstà, varpstas, varpstis, varpsčiukas, varpstėlė, varpstikė; vėrpstė, verpstas, vėrpstis, verpstukas, verpsčiukas, verpstelė, vėrpsnė, verpėnė; virpstė LKA I 141], 7. „a felső malomkő furatába illesztett keresztvas, amelyen a felső kő nyugszik; bimbó” [továbbá varpstė, varpstis, varpstelė, varpstikė; vėrpstė, verpstelis; virpstis LKA I 141], 8. „a malom alsó kövébe rögzített vasnál lévő szerkezet (rendszerint kis bot kötéllel), amellyel a malom felső kövét megemelik vagy leengedik; forgatni” [továbbá varpstė, varpstas, varpstis, varstelis, varpstėlė, varpstikė; verpstas, vėrpstė, vėrpstis, verpstelė, verpstuvė; virpstai LKA I 139], 9. „kézi malom forgatására szolgáló bot, milinys [továbbá vėrpstė, verpštė, varpstys LKA I 137], 11. „keréktengely” K I 38, II 119 [továbbá verpstė Prn, verpstis Kel, varpstis Kel, Vd – LKŽ XVIII]. Verpti elnevezési motivációjának fontosságára az ipari textilipar is emlékeztet, és ismét hangsúlyozza: verpalai – „összesodort vagy összeragasztott rostsörtékből álló fonalak” LTE XII 176 (lásd még a 10. szakaszt). Verpti jelentésének motivációját a verpti ritka (manapság!) szinonimája, a sukti: Ji baigia sukti pakulas SinŽ is megerősíti. Az LKŽ XIV-ben a sukti 17. jelentése // „fonni, rostból fonalat készíteni”: Linus verpia, o kanapes suka VIkv. Tavo motina tokiom verpstėm sukė Rod. Da turiu ratelį, da suku Grdž; susukti 9. // „megfonni” Ml, Lp; prisukti 6. // „ráfonni” Dg. Ma a sukti (siūlus) jelentése: „kettőzéssel összeilleszteni”: Suktas siūlas drūtesnis už vienąteką J.Jabl; suktiniai siūlai Lkv, Km, OG, suktinis audimas Klp, suktinis milas Šts, suktinis divonas Lkv, Tl; tájnyelvi. sūktinis „különböző színű sodrott fonalakból készült szövet” Prk, BzF 179. Véleményem szerint a csavarás motivációja a trinti 20. „fonallal feltekerni (a motringokat)” jelentésében is megvan: šeivas trinti // „feltekerni (a fonalat motringokra)”: į šeivas/ant šeivų trinti. A csavarás azonban csupán a fonás befejező művelete; előbb még magát a fonalat kell elkészíteni. Ez talán a fonandó rost jellegétől is függ: a gyapjúé más, mint a lené; a fonónők állítólag azt is mondták, hogy a kévézett és az áztatott len fonhatósága is különbözik. A fonalkészítés, nem számítva a… 26 a fésülésből, talán nem is mindig nevezték meg. Valami azonban figyelemre méltó. Íme: driekti 1. „folytatni, húzni, nyújtani (valami hosszút, egyeneset, formátlant)” – ilyen jelentésben élő nyelvi mondatokban fordul elő: Kam taip plonai driekė (fon)? Slm. Hasonlóképpen: Per daug nudriekei (túl vékonyra fontad) – bus nestipra Slm. Ezek talán nem alkalmi szófordulatok, hanem régi nyelvi maradványok, mert megvan a cselekvés önmagától végbemenő megfelelője is – drýkti 3. „foszlani, foszladozni”: Vilnos pačios drykst į siūlus, nereik nė taisyti, kad yr šilta troba verpant Varn. Talán úgy, mint a pók: Voras driekia savo siūlą iš palubės ant stalo Š (csakhogy a pók nem sodor). A fonónőnek azonban van még drieką is: drieka 1. egyes szám: „szövet készítésére alkalmas növényi rész, rost, szál”: Šimet linų bus gera drieka Užv, driekos 1. „kóc” Vž, Krkl, Šts // „kötél sodrására való len- vagy kenderrost, gerebeny” Pln (LKŽ II₂). A pók a fonalat is leidžia, és hasonlóképpen a fonónő is – leisti VI. 2. // „mozgó, távolodó dolgot szabályozni; a cselekvés jellegét meghatározni”: Neleisk siūlų gurgždėlėms (fonás közben) – nebus stiprus siūls Šts. Verpk, dukryte, netingėk, į kuodelį vis žiūrėk. Neleisk siūlą per storai, nelipink, nesuk sukrai RD 91 (LKŽ VII). Pašyti, taisyti, lipinti – ezek csupán a fonalkészítés segédműveletei. Így meglehetősen biztosan állítható, hogy driekti (leisti) +sukti = verpti. A fonal minőségét leíró verpti szinonimái közül – sliekti (vékonyan fonni), burbūlyti (vastagon fonni), žarnóti (vastagon, csúnyán fonni), gurgólinti (egyenetlenül, csomósan fonni) SinŽ – mindegyik egyértelműen silány fonást jelöl; csupán a sliekti emelkedik ki valamelyest J, Rdm, Al, Lp, Lš nyelvjárásokban; vö. még sliekė „nagyon vékonyra font fonal” Lš és más nyelvjárások, ¹sliekinis 3. „vékony, hosszúkás, giliszta alakú”: Jansono karšyklė vilnas karšdavo plek ais ir sliekinėm ripkutėm Brž; továbbá másik alakja: sliekūotas 3. „szálkás, sörtés, foszlós, foszladozó”: Sliekūotos vilnos Šts (LKŽ XIII). 6. drieka és drika Szálazni a fonásra előkészített rostot vagy már a fonalat fonással is lehet, de a fonalakat szálazni is lehet, a fonalak szálazódhatnak. LKŽ II₂ egy szálköteg 3. „bizonyos (rost)mennyiség, csipet” valójában nem rostból, hanem fonalból, motringból áll: Egy kis fonalat hazahoztam kölcsönbe Šts. A fonalak (motringok – J. K.) egy szálköteg Slnt. Túl széles a vászon – válassz le belőle egy szálköteget (a láncfonalakból – J. K.) Skd. 27 Most térjünk vissza a driekti 1. „folytatni, húzni, nyújtani (valami hosszút, egyeneset, formátlant)” igéhez (LKŽ II2). Figyelemre méltó ez a mondat: Aš driekiau gijas į driką, apmesdamas ant mastuvų J. Innen már egyenes út vezet a végződéses származékszóhoz: drika 1. rendszerint egyes számban: „felvetés, felvetőfonal”: Ant riestuvo riesk driką, t.y. geini J. Padėk man driką nuimti nuo mastuvų Skdv (hasonlóképpen Gr, Šlv, Up, Trg, Gl) [2. „felvetőfonal-csomó, amely nem fér be a bordába, hulladék” J, Šk, Šlv és Plng, Plt (a szélek a drika 1 két oldalán), 3. „bizonyos számú fonál a motringban, menet”: Tolka gij̧ų tur daug drikų J]. Drieka és drika szónak a „szövethez” közel álló jelentései is vannak – drieka 2. egyes szám „hálós szövet” Vrd, drika 4. „hálókötés” Šlv, Vrd, Varn, Lk. Magától értetődik, hogy a szabályos szétterülések mellett driekos, drikos (és drikės „szövetszegély, varrás” Gs, Ldvn, Šn, Lnkl) vannak szétszórt alakok is – drikai, draikai, (pa)draikės, (pa)draikos, drykės; vö. még 3driekotis 2. „összekuszálódik, összegubancolódik”: Idén rossz a lenvászon, nagyon szálkásodik Kal. 7. vetni – szőni, felvetőfonalak – vetülékfonalak, láncfonalak – vetülékfonalak Bár a geinys és drika „felvetőfonalak” szavak továbbra is megvannak, a *gei- ni ginti és *driką driek­ti kifejezések már nem élnek; csak a mesti: Dvylikos sienų geinį užsime- čiau Sml (LKŽ III). Metė jis meta drikas ant mastuvų J (LKŽ II2) használatban maradt. A LKŽ VIII szerint a mesti 15. jelentése: „felvetőfonalakat feltekerni a vetőfára vagy a szövőszékre” [valamint apmesti 5., įmesti 7., išmesti 17., primesti 12. visszaható, sumesti 13., 14., užmesti 17.]: Apmečiau kelis lankus metmenų Krok. A mesti igét természetesen nemcsak a metmenis (felvetőfonalakat), hanem a siūlus, gijas, ir audimą, audeklą (fonalakat, szálakat, szövést és szövetet) illetően is használják. A mesti 15. jelentésének motivációjáról két dolgot lehet mondani. Először: a mesti motivációja a fonalak leengedésével magyarázható – a mesti ir leisti szinonimák. Másodszor: a mesti, amely ma valamiféle rendezetlen, gondatlan cselekvésnek tűnik, számos „rendezett” jelentéssel bír, például: mesti 3. „leengedni, vízbe süllyeszteni (hálót, horgot, horgonyt)”, 5. // „savanyításra tenni (céklát)” Ktk, // „(kazlat) készíteni, rakni”: kūgi meta Tvr, Lz, 16. „(abroncsot a hordóra) rátenni, ráhúzni” Štk, Šts, apmesti 2. „beültetni (burgonyát, egyenként dobálva)”, 7. „beszegni, körbevarrni a szélét” Vvi, išmesti 10. „lerakodni (a megrakott szekérről)”, pamesti 10. „félretenni, kijelölni, valamely célra fenntartani”: Pamesk sėk- 28 lai bulbų Stlm, sumesti 3. // „télire savanyítani (zöldséget)” Vdš, Trgn, Užp,... A Metmenys (metmenes, metmens) alakok mellett az metmenos, metmenai, metmeniai alakokat is használják az aukštaitiai nyelvjárásban. Van gyűjtőnévi alak is: metmuo: Ve, paskirtos gijos ant metmenų, t.y. ant apmatų J. Lehetséges, hogy ez az eredeti forma, akárcsak a következő gyűjtőnevek: verpalas, geinys, gija, sruoga,... A keleti aukštaitiai nyelvjárás északnyugati peremén az apmatai alak használatos (az apmatas pedig „egy különálló láncfonal”: Apmatas suktas Pc). A žemaitiai nyelvjárásban ismertek a apmetai Yl, Krkl, Štk, Brs (és K), az apmatai Erž, az apmetalai Klp, az apmetiniai Plng (apmetinys Rod), BB-ben pedig az apmetmens ir apmestuvai alakok (LKŽ I₂). Kevéssé használatosak az előtag nélküli audmenys Užp, Sl, audmenai Dv. Ataudai mind a felvidéki, mind az alsó-litván nyelvjárásokban ismertek – Krkl, Brs, Erž („vetülékfonal” – ataudas Grg, Ds), a ataudos (neme olyan, mint a gija szóé) a nyugati dzsukoknál használatos, továbbá ataudiniai Plng és ataudiniai siūlai Bsg (LKŽ I₂). Az metmenys – audmenys egységes rendszere talán már nagyon ritka; gyakoribb az apmatai (apmetai) – ataudai (ataudos). A leggyakoribb, meghonosodott, a köznyelvben is használatos, nem egységes rendszer a metmenys – ataudai. Más példák mellett: Daug gijų, mažą ataudų Švnč (LKŽ III); hasonlóképpen olyan rendszerek is előfordulnak, amelyekben drika, geiniu. Az Audeklas, audinys (szövet, kelme) felvető- és vetülékfonalakból áll, az austi (szőni) ige azonban gyakran a mesti (vetni) ellentéte: „Maga sző, maga vet” (hazudik) B (LKŽ I₂). Figyelemre méltó: Audmenais audžia audeklą Az (= Azr) (LKŽ I₂). Az Austi (szőni) eredeti motivációja nem teljesen világos, de a veréssel, ütlegeléssel, csapkodással való kapcsolata kétségtelen: az austi 2. jelentése „verni, ütni, kártolni” // „csapkodni”, 3. „rúgni, lábbal ütni”, 4. „hevesen lőni”, 9. „köhögni”. Ezt a kapcsolatot a szövőszék muštuvai (verőléce) is erősen alátámasztják. A mušti 4. „verni, ütögetni” jelentését ilyen mondat is szemlélteti: Aš nemokėsiu staklelėm mušti (nem tudok szövőszéken szőni) LTR (Glv). Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a (pri)mušti befejező művelet – először a vetüléket kell a vetélővel (fegyverrel,...) belőni, lőni: A vetélővel lő, aztán csatt-patt, a verőkkel üt Prn. Az egyik kéz lő [a vetélőt], a másik üt [a verőket] Lp (LKŽ XIV). A Šauti motivációja lehet „bedugni, betömni” (vö. A. Sabal LKL 139), a későbbi 6. „ütni, verni” jelentés pedig az is lehet, hogy nem a szövésből alakult ki [prišauti 6. „megverni (verővel)” Ml vagy atšauti 6. // „szövéskor (a fonalat) beverni” 29 Grž, Aln itt alig jelent valamit – éppúgy, mint a mušti 18. „lőni” szó, mivel létezik a primušti 11. „(lőfegyvert) megtölteni” jelentés is [LKŽ VIII]. Az ūsti, ūsta, ūdo „szőni” J, usterėti „egy keveset szőni” J változat is tanúsítja ezt a kapcsolatot – az usterti 1. „sújtani, lendületből ütni”, 2. „zuhogni, szakadni” Nmn, Vrn, Arm, 2. „legurulni” Vlk mellett. Az „szövet” jelentésű ūdė Mlk, Arm, Švnč, Švd, Plš, Trgn, valamint az ūdis 1. „egy vetésnyi vászon” K, 2. „valamennyi szövet” K (Tlž), Niem 31, (pa)ūdėti „egy kicsit megszőni, szövögetni” Tvr, Jn mellett ott van az uderė „bélés” G 118; ide tartozhat valószínűleg az ūdyti 1. „szidni, gyalázni”, 2. „szidással valamire biztatni”, 3. „bosszantani” is, amelyet az LKŽ XVII óvatosan szláv eredetűnek tart – vö. a fehérorosz эгзіць szóval; ezt azonban mind a felső-, mind az alsó-litván nyelvjárásokban használják, kivéve éppen a határvidéket és a litván nyelvszigeteket; az ūduri „gyötörni, kínozni” J I 308. Ezt a kapcsolatot alátámasztja az „atadų” szinonimája, az ataudų szóval rokon atbrukai Ds is: atbrukti 5. „agyonverni”: Atruk lig melynėms Švnč; továbbá pribrukti 7., subrukti 7., užbrukti 6. (LKŽ I₂). 8. verpalas → siūlas → siūlai A 2. fejezetben már szó esett arról, hogy a verpalas, verpalai csak addig jelent fonalat, amíg verpiami, azaz „fonják”. Ezután következnek a cérnák: sodorják és kettősre hajtják (kettősbe sodorják) a cérnákat; cérnákat, fonalakat vagy gombolyagokat tekernek a csévélőre (motollára, fonalvetőre, orsóra, orsócskára); vetik, felvetik a cérnát, fonalat vagy a felvetőfonalakat, több vásznat, bizonyos számú sort, szövetet, vásznat, vásznat vetnek fel; cérnából szőnek (Arany, göndör cérnából szőtt ruha, SD 2); cérnát kötnek, cérnából kötnek, a žemaičiaiak pedig hurkolnak, még gyapjút is: „A gyapjút hurkolt darabbá fontuk” Šts. Sok gyapjú fogy – két pár is jó sokat igényel, Krš (LKŽ VIII). Így a verpalas, amely előbb a „varrófonal” jelentésen át siūlu, azaz cérnává alakult, később a siūlais, azaz „cérna” 1. „gombolyagba, orsóra vagy motringba tekert fonal” jelentésre is átváltott: A kerék forog, a csévére pedig cérna kerül Šlčn. 9. Valóban fon-e a selyemhernyó? Új jelentése: a verpalai 3. „bizonyos rovarok mirigyei által kiválasztott vékony, ragadós fonalak”: Itt [a viaszmolyok] elszaporodtak, egyre több ivadékot költenek ki, és idővel fonalaikkal az egész kaptárt beborítják 30 S. Dauk. A pókok a sarkokban ülve fonállal szőtték hálóikat, csendben vadászhálókat szövögetve K. Donel. És fonal 5: A kis selyemhernyók pedig saját fonalukkal borítják be és öltöztetik fel az oltárokat, királyokat és fejedelmeket SP I 313. Ugyancsak fonadék 2: Az ő (hernyó) levált bőre saját fonadékává változik J. Jabl. Ennek megfelelően van fonni 3. „vékony, ragadós fonál előállítása (egyes rovarok mirigyeiről”: Keresztespókunknak... négy fonószemölcse és nyolc szeme van Enc VII 320 (LKŽ XVIII). Mindezen rovarok (méhek, darazsak, hangyák) lárvái fehérek, lábatlanok, többségüknek fonómirigyei vannak LE XXXIII 116. Említik még a pókok fonódombocskáit LE XXXIV 527. Ma is említik egyes pókszabásúak, például a pókok fonódombocskáit LTE XII, de a fonás kifejezést már elvetik, helyette a pókhálómirigyek terminust javasolják – „egyes ízeltlábú állatok mirigyei, amelyek a levegőn gyorsan megszilárduló váladékot választanak ki, amelyből pókháló készül” LTE XII. Az ilyen fonalak használatáról is lemondanak – helyettük a szálak használatosak, a cérna és a fonal pedig már ezekből a szálakból készült termékek: a selyem természetes szál, amelyet selyemhernyógubók szálaiból nyernek. <...>. A selyemhernyó hernyója által kiválasztott kettős gubószál <...>. Egyetlen gubóban 3000–4000 m hosszú szál található, de csak 300–1200 m fejthető le. A textiliparban nyers selyemfonalat használnak, amely 5–10 egymás mellé helyezett gubószálból áll. <...>. A ki nem főzött, sérült gubókat és a selyemgyártás hulladékait szétszedik és selyemfonallá dolgozzák fel LTE X. A gombafonal szálai is léteznek 2. bot. „sejtláncból felépülő, a gombafonalat alkotó elemek (hyphae)” LKŽ XII. Ez összhangban van a modern textília fonalak és cérnák fogalmával. 10. Modern textíliák: fonal ≠ cérna ≠ szál A modern textíliákban a fonalak „szálakból készült vékony, finom és kellően erős termékek, amelyeket többnyire sodrással állítanak elő” – „fonással vagy kémiai úton formálnak” LTE X. Az elsődleges fonalak közé tartoznak a fonalak, a multifilament fonalak és a monofilament fonalak. A multifilament fonalak vegyi szálból vagy természetes selyemből készülnek, és több vagy több tucat összesodort, összefont szálból állnak. A monofilament fonalat egyetlen folytonos szál alkotja, amely többnyire szintetikus 31 polimerből. Az egyfonalas szálak kör és téglalap keresztmetszetűek LTE X. Tehát vannak nem fonással előállított szálak is. A fonalak – „összesodort vagy összeragasztott rostszálakból álló szálak” LTE XII; ide tartoznak a erősített fonalak is – „rosttal (általában gyengébb minőségűvel) körülfont erős vagy tartós vegyi filamentfonalak vagy egyfonalas szálak” LTE XII. Ha a fonalakat egymással összesodorják, sodrott fonalat kapnak; a filamentfonalak egymással vagy egyfonalas szálakkal való összesodrásából sodrott filamentfonal (...), a fonalak filamentfonalakkal való összesodrásából kombinált fonal LTE X. 11. Kell-e változtatni a selyemhernyó elnevezésén? A korábbi selyemhernyó K. Donel1, fonónő Kel 1851, 154 – ma selyemhernyó (–ys) Š, Rtr, selyemhernyó Š, Rtr, BŽ 617 (LKŽ XIV). A selyemhernyóknak ma már csak szemölcseik vannak LTE X, nem pedig fonószemölcseik. Nem fonnak, hanem csupán szálat választanak ki. Talán nem is selyemhernyó, talán másképp kellene nevezni? Nem, a terminológiában is vannak ilyen nem motivált, de hagyományosan használt elnevezések. Másfelől nem a szálat fonja, de az igazi selyemhernyó – Mielőtt bábbá alakulna, a hernyó 1000 m hosszú, selymes szálat bocsát ki, amelyből maga köré gubót teker LTE XI. Ez a gubótekerés egyfajta fonás – vö. befonódni 6. refl. „betekerőzni, begubózni (főként hernyóról)”: A begubózott féreg K II 116. A többi tojásból kis hernyók kelnek ki, de legtöbbjük még begubózás előtt elpusztul J. Jabl.; kibújni 6. refl. „kirágnia magát és előjönnie” Š, Rtr (LKŽ XVIII). Következtetések 1. A mai köznyelvben a siūlas, gija, verpalis szavakat szinonimáknak tekintik; domináns alakjuk a siūlas, jelentése: „ami meg van fonva” (SinŽ), „rostokból vagy szálacskákból készített (általában fonással) hosszú, vékony, hajlékony fonal”: sodrott, kétszeres fonal; varró-, szövőfonalak (DŽ₃); a gija jelentése „szövőfonal” (SinŽ), 1. „fonal, általában sodratlan”: fonni, felvetni a fonalat; szövés közben elszakadt a fonal (a köznyelvben talán inkább az átvitt jelentései jellemzők: 2. „fonálhoz hasonló valamilyen tárgy”, 3. „kapcsolat, kötelék”) (DŽ₃); ver- 32 palas (SinŽ) nincs megmagyarázva; a verpalai jelentése „szálakból font fonalak”: lenfonalak, gyapjúfonalak (DŽ3). Az élő nyelvben és a terminológiában jóval más a helyzet. E különbséget csak a fejlődés nyomon követésével érthetjük meg. A házi fonás és szövés szókincse már régóta visszaszorulóban van, noha sok alapvető szava bekerül a modern textilipari terminológiába — szükség esetén kiválogatva, módosítva. Ez a visszaszorulás táplálja a szűnni nem akaró, válasz nélkül maradó kérdést: Miért nevezik a siūlai szót verpalai-nak? 2. Hogyan is lehetett volna másképp? Amit (meg)fon, az verpalas, –ai. A fonalat nemcsak fonták, hanem felvetették, szőtték is. Logikusabb volna azt kérdezni, miért siūlas, ha nem varr, hanem fon. 3. A Siūlo eredeti jelentése feltehetően „a varráshoz a tűbe fűzött fonalvég” volt → siūlai „varrófonalak”. Később fonni kezdték magukat a fonalakat is, fonalnak (ritk.). 4. A Gija — „szövésre való (általában láncfonal, többnyire sodratlan) fonal” — a geinys „láncfonal” szóval hozható összefüggésbe, vagyis „több fonalból (össze)sodort alkotás”; vö. gynas „vékony zsinór”. 5. A Gija „fonat” jelentésben gyűjtő egyes szám (ahogyan a geinys is; továbbá verpalas, siūlas, sruoga, drieka „réteg”, drika: 1. „láncfonal” (DŽ3), skara (alsó-dzúkiai) „rost”, sluoksna: 1. „len- vagy kenderrost kötél sodrásához”, 2. szakszóként „egyenletes szálacskákból álló, laza fonal-félkésztermék” (DŽ3; rost, szál). Valószínűleg ez az eredeti jelentése. A sruoga is gyűjtő értelemben → „fonal, szál”. 6. fonni etimológiailag azt jelenti: „csavarni”; a csavarni igének még „fonni” jelentése is van. Később, amikor az indíték elhomályosult, a fonni és csavarni szemantikailag akár el is válhatott egymástól: a fonni csupán annyit jelent: nyújtani, ereszteni: Miért nyújtotta olyan vékonyra? Slm. Ne ereszd túl vastagra a fonalat RD 91. Tehát szemantikailag a fonni = nyújtani (ereszteni) + csavarni. Akinek különösen jó a nyújthatósága (rugalmassága, rétegzettsége), annak elég lehet pusztán csavarni: A lent fonja, a kendert pedig csavarja Vlkv. 7. Már nem maradt fenn a *geinį ginti, *driką driekti, csak a mesti. A mesti — amely ma rendetlen, gondatlan cselekvésnek tűnik — régtől fogva számos „rendezett” jelentéssel bír: hálót vet; nyj. kūgi mesti („felrak”), szekeret išmesti („kirakja a megrakottat”), vetőmagnak bulbų pamesti („félretesz”), káposztát sumesti („összerak, savanyít”). 8. A metmenysnek gyűjtő alakja is van: metmuo. Ritkán használatos az audmenys, audmenai. Egységes rendszer: met- 33 a láncfonal – szövet talán már nagyon ritka, gyakoribb az felvetés (felvetések) – vetülék, vetülékfonalak, a leggyakoribb pedig (a köznyelvben és a terminológiában egyaránt) a láncfonal – vetülék. 9. Az szőni gyakran a vetni ellentéte: „Maga sző, maga vet” (hazudik) B. A szövetfonalakkal szövetet sző Azr. Az eredeti jelentést talán a szőni „ütni, verni; csapkodni,...” jelentései őrzik, vö. Nem tudok a szövőszéken ütni Glv (vö. még ütőeszközök); továbbá a ūsti (ūsta, ūdo) „szőni” változattal összefüggő uderė „bélés”, talán a ūdyti, továbbá az atbrukai „vetülék”, abrukti „agyonverni”. 10. A fonal orsójának összekapcsolása nemcsak a sodrással, hanem a fonással is a nem valódi fonásra utaló kifejezések megjelenéséhez vezetett – selyemhernyó, fonómirigyek. A köznyelvben (és a költői nyelvben) ezek megmaradnak, a tudományos nyelvben viszont már selyemhernyófonalat, gubószálat (a fonal és a fonott árú pedig már ezekből a szálakból készült termékek). Bár nem egészen következetesen – maga a selyemhernyó elnevezés megmarad, sőt valamelyest meg is indokolható: önmaga köré gubót sző, a hernyók belefonódnak („beburkolóznak”). 11. A modern textiliparban a fonal nem feltétlenül fonott: a monofil lehet selyemhernyószál vagy vegyi úton előállított (sodrat nélküli), kerek vagy téglalap keresztmetszetű; a multifil ezekből áll (sodrott vagy fonott). A fonal rostszálak sodrásával (vagy ragasztásával) készül. Az ilyen fonal (monofil vagy multifil) és az ilyen fonott fonal az elsődleges fonal. Ha a fonalat egy másik fonallal sodrunk össze, sodrott fonalat kapunk; két fonott fonal összesodrásából sodrott fonott fonal, fonott fonal és multifil összesodrásából multifil készül. Tehát a köznyelvi fonal nem minden esetben jelent terminológiai értelemben vett fonalat; a fonott fonal viszont kizárólag fonással készült fonal. Beérkezett: 1998. 06. 09. Rövidítések K. Būg RR – Būga K. Rinktiniai raštai. V., 1961, T. 3. DŽ₃ – Dabartinės lietuvių kalbos žodynas. V., 1993, III leid. Enc – Lietuviškoji enciklopedija. K., 1939, T. 7. LE – Litván enciklopédia. Boston, 1961, 33. köt. 1961, 34. köt. LKA – Lietuvių kalbos atlasas. V., 1977, T. 1. 34 LKŽ – Litván nyelv szótára. V., 1968, 1. köt., 2. kiad. 1969, 2. köt., 2. kiad. 1956, 3. köt. 1959, 5. köt. 1966, 7. köt. 1970, 8. köt. 1981, 12. köt. 1984, 13. köt. 1986, 14. köt. 1996, 17. köt. 1997, 18. köt. A cikkben e szótár rövidítéseit is használjuk. LTE – Litván Szovjet Enciklopédia. V., 1983, 10. köt. 1983, 11. köt. 1984, 12. köt. A. Sabal LKL – Sabaliauskas A. Lietuvių kalbos leksika. V., 1990. SinŽ – Lyberis A. Sinonimų žodynas. V., 1980. P. Skar – Skardžius P. Lietuvių kalbos žodžių daryba. V., 1943. A számok mindenütt az éveket, a köteteket (római számokkal) és az oldalakat jelölik. 35