J. Balčikonio kalbotyros terminų antonimai

Ramunė ANDRIUŠKAITĖ Vilniusi 3. kerületi bíróság J. BALČIKONIS NYELVÉSZETI TERMINUSAINAK ANTONIMÁI A terminológiaelméletben sokáig az a nézet uralkodott, hogy a köznyelvi lexikára jellemző szemantikai folyamatok nem hatnak a terminusrendszerekre. Még a terminusokkal szemben támasztott követelmények — a terminus egyértelműségének, pontosságának és világosságának célja is az, hogy megakadályozza az olyan szemantikai kategóriák, mint a poliszémia és a szinonímia megjelenését a terminusrendszerben. Ennek ellenére a terminológiaelméletben és -gyakorlatban nyilvánvaló ellentmondás alakul ki — a szigorúan meghatározott terminológiai rendszerben gyakran zajlanak a köznyelvi lexikára jellemző szemantikai folyamatok. A terminológia szemantikai problémáinak megoldásában fontos a terminus természetének kérdése. Mindenekelőtt a terminus szó — egy meghatározott fogalmat jelölő jel. Ezért felmerül a kérdés, hogy a nyelvi rendszerben ugyanazokkal a tulajdonságokkal rendelkezik-e, mint a többi szó, ugyanazokat a funkciókat tölti-e be, vagy a terminusrendszerben saját, kizárólag rá jellemző törvények szerint működik. V. P. Danilenko véleménye szerint a terminus természete valójában ellentmond a jel és a jelölt aszimmetriájának, a terminológiában előforduló szinonimák és többjelentésű szavak pedig a terminusok működésének jelenségei, nem pedig természetük sajátosságai (Įlanujenxro 1977: 55). E jelenség kialakulására nagy hatással van a terminus természetének másik oldala — szóbeli természete. A köznyelv valamennyi szava engedelmeskedik használatuk bizonyos törvényszerűségeinek. A terminusok mint szavak szintén alávetik magukat e törvényszerűségeknek, amelyek hatására vagy ikerterminusokra tehetnek szert, vagy maguk válhatnak két fogalom kifejezőivé. Így a terminusok működését tekintve sem a poliszémia, sem az antonímia, sem a homonímia nem idegen tőlük — szavakként viselkednek, a terminológia pedig lexikaként, annak valamennyi sajátos szemantikai fejlődési törvényszerűségével. A terminológiai és lexikai rendszerek különbségei miatt azonban a lexikai egység valamennyi szemantikai tulajdonsága a szaklexikában némileg másként értelmeződik. Számos terminológus megkülönbözteti a terminusokra jellemző hasonló szemantikai folyamatokat. Spektrumukat a legszélesebb körben az orosz terminológusok vizsgálják. 65 V. P. Danilenko (Jlanujienko 1977: 65-81), valamint A. V. Superanskaja, N. V. Podolskaja és N. V. Vasziljeva (Cyriepanckras, ITogonbckasi, BacnjiseBa 1989: 40-55) munkáiban a terminusok poliszémiájáról, homonímiájáról, szinonímiájáról és antonímiájáról esik szó. * * * A terminológia szemantikai folyamatainak vizsgálatakor valamennyi szemantikai kategória közül az antonímiát tárgyalják a legritkábban. Ez a jelenség nem kelti fel a terminológusok érdeklődését, mivel kevéssé kapcsolódik a terminushasználat problémáihoz, inkább a terminológiai rendszer szerveződésének jelenségeként értékelendő, megjelenése pedig a terminológiában nagyon hasonló a köznyelvi lexika antonímiájához. A litván nyelvészetben az antonímia kategóriáját különböző lexikológiai és stilisztikai munkákban határozzák meg; különböző fajtáit valamivel részletesebben I. Ermanytė vizsgálta disszertációjában, és ő állította össze a „Litván nyelv antonimaszótárát- ”. Mindezekben a munkákban az antonimák fogalmát meglehetősen egyértelműen értelmezik. Elkülönítésük alapjának a jelentésbeli ellentétet tekintik. Az újabb lexikológiai munkákban valódi antonimákat és konverzívákat különböztetnek meg. I. Ermanytė szerint a konverzívák az antonimapár viszonyainak fordított irányát mutatják, vagyis ugyanazt a helyzetet különböző résztvevőinek nézőpontjából visszahatóként ábrázolják (Ermanytė 1995: 10). A szemantikában az antonimák ellentétének más típusú viszonyait is megkülönböztetik: kontrárius ellentétet (amikor az antonimák egy összehangolt sokaság fogalmainak szélső pólusait jelölik), vektoros ellentétet és kontradiktorikus ellentétet (Ermanytė 1995: 9-10). Ebben a tanulmányban az antonimák megjelenés szerinti osztályozása — vagyis az, hogy milyen nyelvi eszközökkel hozzák létre ellentétüket — az aktuálisabb. Ebből a szempontból az antonimákat általában gyöki és képzett antonimákra osztják. A litván terminológiai szakirodalomban a terminusok antonímiáját szinte egyáltalán nem említik. Csak az elmúlt évtizedben jelent meg K. Gaivenis „Az antonímia néhány esete a litván terminológiában” című tanulmánya. Valamivel korábban 66 kezdtek beszélni a terminusok antonímiájáról az orosz terminológiában. Más szemantikai terminológiai sajátosságok mellett V. P. Danilenko, A. V. Superanskaja, N. V. Podolskaja és N. V. Vasiljeva is említi ezt munkáiban. Ezekben a művekben azonban az antonímiára is sokkal kevesebb figyelmet fordítanak, mint a terminológia egyéb szemantikai folyamataira; megelégszenek az antonímia általános elméletének bemutatásával, és nem térnek ki a terminológiai antonímia sajátosságaira. A szerzők ezt a kérdéssel szembeni közömbösséget azzal indokolják, hogy az antonímia jelensége a terminológiában semmiben sem különbözik a köznyelvi lexikában megfigyelhető ugyanettől a jelenségtől (/ĮaHuJIeHKO 1977: 79). V. P. Danilenko csupán mennyiségi különbségüket állapítja meg — véleménye szerint az antonimák a terminológiában még elterjedtebbek, mint a köznyelvben. Ezt maga a tudományos fogalmak természete határozza meg. Az emberi gondolkodás úgy van berendezkedve, hogy a fogalmak benne többnyire párokban jelennek meg (Janunenko 1977: 79). A. V. Superanskaja, N. V. Podolszkaja és N. V. Vasziljeva véleménye szerint az antonímia a terminológiában azért fontos, mert segít meghatározni a terminológiai mező szélső pontjait, valamint áttekinteni a terminológiai rendszer logikai lehetőségeit (Cyriepanckxas, IIonoibckasi, BacnjibeBa 1989: 54). A terminológiai antonímia sajátosságaira valamivel inkább összpontosít K. Gaivenis említett tanulmánya. Szerzője szintén hangsúlyozza, hogy az antonimák a terminológiában a fogalmak dichotómiájával, pontosabban a tulajdonságok, állapotok és folyamatok fogalmai közötti viszonyokkal kapcsolatosak (Gaivenis 1989: 100-101). Véleménye szerint a terminológiában az antonimák meghatározásakor figyelembe kell venni korrelációs, hiponimikus és hiperonimikus viszonyaikat. Antonimáknak csak azok a terminusok tekinthetők, amelyek korrelátumok — ugyanahhoz a kategóriához (hiperonimához) tartoznak, de valamely lényeges jegy alapján szembeállíthatók (Gaivenis 1989: 101). A terminológiai antonímia az általános nyelv antonímiájától abban is különbözik, hogy azok a szavak, amelyeket az általános nyelvben antonimáknak tekintenek, a terminológiában nem feltétlenül állnak ellentéti viszonyban egymással. Más szóval, a tudományos nyelvben a köznyelvi antonimák semlegesítődhetnek. Lehetséges a fordított változat is — a köznyelvben nem szembeállított szavak a terminológiában ellentétes jelentést nyernek. Az ilyen terminusokat és nomenklatúrai megnevezéseket antonimaként csak a szakemberek értelmezik. Ebben a tanulmányban részletesebben tárgyaljuk a J. Balčikonis írásaiban használt antonim terminusokat. A kutatás anyagát J. Balčikonis „Válogatott írásaiból” és J. Otrębski „A litván nyelv grammatikája” című kéziratos művének (Jan Otrębski. Gramatyka jezyka litewskiego, tom III, Nauka o formach) fordításából gyűjtöttük. 67 J. Balčikonis által használt nyelvészeti terminológiában 142 antonim terminuspár különíthető el. E terminusok jelentésbeli ellentéte kétféleképpen jön létre — lexikai és képzési módon. A lexikai antonimák ellentétes lexikai jelentésű szavak töveinek felhasználásával jönnek létre. Ebbe az antonimatípusba sorolható a terminusok önálló kis csoportja, amelyeknek nem lexikai, hanem terminológiai antonim jelentésük van. Jelentésük ellentéte a kifejezésben nem tükröződik. Sem ellentétes jelentésű affixaik, sem tőelemeik nincsenek. A terminológiában az antonimák többsége szóalkotási eszközökkel jött létre. J. Balčikonis terminológiájának antonimatípusait az első diagram foglalja össze. I. diagram Az antonimatípusok J. Balčikonis terminológiájában 15% CE] lexikai antonimák 40% M képzett antonimák E] terminológiai jelentésű antonimák 1. Lexikai antonimák A lexikai antonimák J. Balčikonis terminológiájában az összes antonima 40,28%-át alkotják. Azok a terminuspárok tartoznak ide, amelyek ellentétes lexikai jelentésű szavakból állnak. A lexikológiában az ilyen típusú antonimákat gyökeres vagy nem azonos tövű antonimáknak is nevezik. Az ilyen típusú antonimákat két részre lehet osztani. Az első rész antonimái kontradiktorikus ellentéti viszonyokkal kapcsolódnak össze (65,5296). Ezek főként dichotóm fogalmakat megnevező terminusok, pl.: a magánhangzó hosszúsága Otr LKG 262 —a magánhangzó rövidsége Otr LKG 321, nagybetű Balč RR I 58 —kisbetű Balč RR 1 58, zöngétlen mássalhangzó Balč 68 RR II 8 — zöngés mássalhangzó Balč RR II 8, végső szótag Otr LKG 12 — elülső szótag Otr LKG 39, hosszú diftongus Otr LKG 40 — rövid diftongus Otr LKG 66, hosszú szótag Otr LKG 13 — rövid szótag Otr LKG 13, hosszú magánhangzó Balč RR I 180 — rövid magánhangzó Balč RR I 180, kemény magánhangzó Balč RR II 6 — lágy magánhangzó Balč RR II 6, kemény mássalhangzó Otr LKG 68 — lágy mássalhangzó Balč RR 1357, emelkedő hanglejtés Balč RR I 233 — ereszkedő hanglejtés Balč RR I 233, tagadó mondat Balč RR II 134 — kijelentő mondat Balč RR II 135, a mássalhangzó keménysége Otr LKG 61 — a mássalhangzó lágysága Otr LKG 279, összetett igeidő Balč RR I 42 — egyszerű igeidő Balč RR II 45, összetett melléknév Balč RR 1204 — egyszerű melléknév Balč RR II 34, összetett név Balč RR I 336 — egyszerű név Balč RR I 336, a cselekvés befejezését jelentő ige Balč RR 1377 — a cselekvés kezdetét jelentő ige Balč RR I 377. E terminusok közül soknak az antonímiája a köznyelvben antonimaként használt szavakon alapul. Ehhez az antonimacsoporthoz a ellentétes jelentésű nemzetközi terminusok is kapcsolódnak, pl.: aktív Balč RR II 46 — passzív Balč RR II 46, analitikus nyelv Balč RR II 83 — szintetikus nyelv Balč RR II 83, archaizmus Balč RR 1219 — neologizmus Balč RR I 163. A lexikai antonimák második csoportjába a kontrér ellentéti viszonnyal összekapcsolt terminusok tartoznak (34,48%). Ezek leggyakrabban a terminológiai mező szélső fogalmait jelölik, pl.: a felső-ausztriai nyelvjárás Balč RR II 55 —az alsó-ausztriai nyelvjárás Balč RR I 72, többes szám Balč RR I 156 —egyes szám (közöttük a kettes szám Balč RR I 156), jobb oldali hangsúly Balč RR II 8 —bal oldali hangsúly Balč RR II 8, jobb oldali jel Balč RR I 40 —bal oldali jel Balč RR I 40, nőnem Balč RR I 266 —hímnem Balč RR I 248, nőnemű forma Otr LKG 164 —hímnemű forma Otr LKG 7, nőnemű tővég Otr LKG 178 —hímnemű tővég Otr LKG 178, keleti felső-ausztriai nyelvjárás Balč RR I 350 —nyugati felső-ausztriai nyelvjárás Balč RR I 233, keleti felső-ausztriai nyelvjárás Balč RR II 147 —nyugati felső-ausztriai nyelvjárás Balč RR II 147. E terminusok megalkotásához szintén a köznyelv antonimái kerültek felhasználásra. Néhány esetben azonban a terminusok semlegesítik jelentésük ellentétét. Például a aukštaičiai és žemaičiai etnonimákat e népek lakóhelyének sajátosságait szembeállítva alkották meg, a nyelvészeti terminusok, az aukštaičių ir žemaičių tarmė azonban ezt az ellentéti viszonyt már gyakorlatilag elvesztették. Hasonló 69 az antonímia semlegesülése a rytiniy ir vakarinių aukštaičių tarmė terminusokban is bekövetkezett. A rytai és vakarai szavak a világ ellentétes égtájait jelentik, azonban az e földrajzi különbség alapján szembeállított, így elnevezett nyelvjárásoknak nincs semmilyen alapjuk. 2. Képzett ellentétek A képzett ellentétek a terminológiában az ellentétek legnagyobb csoportját alkotják. J. Balčikonis által használt összes ellentét 44,44%-át teszik ki. A képzett ellentétek közös gyökkel rendelkeznek. Az ellentétes jelentést a képzőelemek — leggyakrabban az előtagok — adják nekik. I. Ermanytė a képzett ellentétek közé sorolja azokat az összetett szavakat is, amelyek egy-egy antonimikus jelentésű gyököt tartalmaznak (Ermanytė 1985: 6). 1) A neELŐTAGGAL KÉPZETT ELLENTÉTEK A képzett ellentétek legnagyobb része (59,37596) a netagadó előtaggal képződik. A neelőtagú származékok az alapszóként szolgáló főnévvel kifejezett dolog ellentétét jelölik (DLKG 1994: 147), pl.: asmeninė forma Balč RR II 16 —neasmeninė forma Otr LKG 285, derinamasis pažyminys Balč RR I 360 —nederinamasis pažyminys Balč RR II 105, išplatintas sakinys Balč RR II 96 —neišplatintas sakinys Balč RR II 90, išvestinis veiksmažodis Balč RR I 300 —neisvestinis veiksmažodis Otr LKG 373, įvardžiuotinė forma Balč RR I 72 —neįvardžiuotinė forma Balč RR II 103, kaitoma kalbos dalis Balč RR 1274 —nekaitoma kalbos dalis Balč RR I 274, kaitomas žodis Balč RR II 74 —nekaitomas žodis Balč RR I 303, kilnojamas kirtis Balč RR I 202 —nekilnojamas kirtis Balč RR 1202, lyginamasis laipsnis Balč RR 1265 —nelyginamasis laipsnis Balč RR II 144, palatalinis atsakinys Otr LKG 71 —nepalatalinis atsakinys Otr LKG 66, pastovus kirtis Balč RR I 95 —nepastovus kirtis Balč RR I 233, pereinamasis veiksmažodis Balč RR II 43 —nepereinamasis veiksmažodis Balč RR II 43, pilnas sakinys Balč RR II 89 —nepilnas sakinys Balč RR II 89, priešdėlėtasis veiksmažodis Balč RR I 377 —nepriešdėlėtasis veiksmažodis Balč RR I 377, sudėtinis veiksmažodis Otr LKG 313 —nesudėtinis veiksmažodis Otr LKG 418, šokinėjantis kirtis Balč RR II 222 —nešokinėjantis kirtis Balč RR I 372, tiesioginė kalba Balč RR I 362 —netiesioginé kalba Balč RR II 49, tiesioginė nuosaka Balč RR I 361netiesioginė nuosaka Balč RR II 93, tiesioginis linksnis 70 Balč RR II 96 — közvetett eset Balč RR II 96, valódi prepozíció Balč RR II 75 — álprepozíció Balč RR II 75, használatos szó Balč RR I 135 — nem használatos szó Balč RR I 134, cselekvő ige Balč RR II 73 — szenvedő ige Balč RR II 72, cselekvő igealak Balč RR 1302 — szenvedő igealak Balč RR I 209. 2) A beELŐTAG ANTONIMÁI A képzett antonimák a tagadás és hiány beelőtagjával is képezhetők. Ennek az előtagnak a származékai nem teljesen azonosak a neelőtagú származékokkal. Az alapszóval kifejezett dolog hiányát, nélkülözését jelölik, ugyanakkor azonban az alapszóval jellemzett tulajdonsággal ellentétes tulajdonságot is megjelölnek (LKG 1954: 431). J. Balčikonis által használt nyelvészeti terminológiában az ilyen típusú antonimák ötször ritkábban fordulnak elő — mindössze 10,94%-ban, pl.: személyes alak Otr LKG 359 — személytelen alak Balč RR II 139, személyes mondat Balč RR II 89 — személytelen mondat Balč RR I 261, személyes ige Balč RR I 338 — személytelen ige Balč RR II 137, alaki szó Balč RR I 182 — alaktalan szó Balč RR II 86, ragozott alak Otr LKG 59 — esetragozás nélküli alak Balč RR II 91, közvetett kormányzás Balč RR II 98 — közvetlen kormányzás Balč RR II 98. Ezekre az antonimapárokra, akárcsak a korábban tárgyaltakra, az jellemző, hogy az egyik terminus rendelkezik a faji jelzővel megjelölt tulajdonsággal, a másik pedig nem. Vagyis ellentétük a „birtoklás —nem birtoklás” viszonyán alapul. Az antonim terminuspárokat nemcsak melléknevek, hanem melléknevekként használt melléknévi igenevek és melléknevek is alkotják, például: ragozott alak Otr LKG 75 — esetragozás nélküli alak Balč RR II 91. 3) MÁS ELŐTAGOK ANTONIMÁI J. Balčikonis nyelvészeti terminológiájában mindössze egyetlen olyan eset fordult elő, amikor a terminusok ellentétét két ellentétes jelentésű előtag alkotja — a hangsúly eltolása Otr LKG 39 a hangsúly visszahelyezése Otr LKG 44. Ezeket az antonimákat vektoriális ellentét viszonya kapcsolja össze (a „előre —hátra” irány): A terminológiában meglehetősen sok antonima keletkezik nemzetközi, tagadó jelentésű előtagokkal. J. Balčikonis terminológiájában négy, ellentétes jelentésű nemzetközi előtaggal alkotott antonim nemzetközi terminusokat használtak. A hagyományos nemzetközi antonimaképzésben a következő terminusok különböztethetők meg, pl.: asszimiláció Balč RR I 382 —diszsimiláció 71 Otr LKG 181, tematikus forma Otr LKG 308 —atematikus forma Otr LKG 334, tematikus végződés Otr LKG 308 —atematikus végződés Otr LKG 316, tematikus ige Otr LKG 288 —atematikus ige Otr LKG 290. Két nemzetközi nyelvészeti terminus különböző, ellentétes jelentésű latin előtagokkal van megalkotva —prepozíció Balč RR I 315 —posztpozíció Balč RR I 315. A litván nyelvben antonimikus jelentésű előtagok, a priešés a po-, felelnek meg nekik. A nemzetközi antonimák közé sorolható még két latin terminus is: verbum transitivum Balč RR I 182 —verbum intransitivum Balč RR I 182. 4) ANTONIM JELENTÉSŰ GYÖKÖKKEL ALKOTOTT ÖSSZETETT TERMINUSOK A képzett antonimák utolsó csoportját olyan összetett terminusok alkotják, amelyek egy-egy ellentétes jelentésű gyököt tartalmaznak, pl.: daugskiemenė forma Otr LKG 82 vienskiemenė forma Otr LKG 237, daugskiemenė šaknis Balč RR I 202 —vienskiemenė šaknis Balč RR I 183, daugskiemenis kamienas Otr LKG 159 —vienskiemenis kamienas Otr LKG 227, daugskiemenis žodis Balč RR I 99—vienskiemenis žodis Balč RR I 358, galaliežuvis priebalsis Balč RR II 10 —pradžialiežuvis priebalsis Balč RR II 10, tvirtagalé balsė Balč RR II 160 —tvirtapradė balsė Balč RR II 160, tvirtagalė intonacija Balč RR II 136 —tvirtapradė intonacija Balč RR II 136, tvirtagalė priegaidė Balč RR I 181 —tvirtapradė priegaidė Balč RR I 202, tvirtagalė šaknis Balč RR I 101tvirtapradė šaknis Otr LKG 101, tvirtagalis ilgumas Balč RR I 100 —tvirtapradis ilgumas Balč RR I 100, tvirtagalis kirtis Balč RR 140tvirtapradis kirtis Balč RR II 147, tvirtagalis skiemuo Otr LKG 142 —tvirtapradis skiemuo Balč RR I 202. Szemantikailag ezek az antonimák közel állnak a lexikai antonimákhoz. Ellentétüket ellentétes jelentésű szavak, nem pedig affixumok hozzák létre. A képzett antonimák változatossága a második diagramon tükröződik. 3. A terminológiai jelentés antonimái J. Balčikonis terminológiai antonimáinak utolsó csoportját azok a terminusok alkotják, amelyek terminológiai jelentésükben állnak szemben egymással. Ezek a terminusok eltérő jelentésű gyökökkel vannak megalkotva, azonban az általános szókincsben jelentésük nem ellentétes. Ezek a terminusok csak a nyelvészeti terminusrendszerben létesítenek antonim viszonyt. Mindannyian dichotóm elv alapján megkülönböztetett fogalmakat jelölnek. 72 ; 2. diagram A képzett antonimák típusai: a El neelőtagú antonimák, a beMI előtagú antonimák: Dl egyéb előtagok J 59% antonimák, összetett antonimák. Az e típusba [ tartozó antonimák egy részének vannak szinonimái vagy litván megfelelői, amelyek kifejezése lehetővé teszi, hogy őket az általános szókészlet antonimáinak is tekintsük, pl.: akūtas Balč RR I 248 — cirkumfleksas Otr LKG 180, akūtinė galūnė Otr LKG 5 — cirkumfleksinė galūnė Otr LKG 56, akūtinė priegaidė Balč RR 1375 — cirkumfleksinė priegaidė Balč RR 1375 (vö. tvirtagalė — tvirtapradė), antrinė forma Otr LKG 46 — pirminė forma Otr LKG 502, antrinis kamienas Otr LKG 71 — pirminis kamienas Balč RR I 38, antrinis veiksmažodis Balč RR II 64 — pirminis veiksmažodis Balč RR II 64 (vö. išvestinis — ne išvestinis), įvardžiuotinis būdvardis Balč RR I 315 — paprastasis būdvardis Balč RR I 302 (vö. neįvardžiuotinis būdvardis), veikiamasis stovis Balč RR II 46 — kenčiamasis stovis Balč RR II 46 (vö. neveikiamoji rūšis). A többi terminológiai jelentésű antonima közvetlenül a dichotóm fogalmakat nevezi meg, pl.: antrininkė sakinio dalis Balč RR II 96 — svarbioji sakinio dalis Balč RR II 90, bendrinis daiktavardis Balč RR I 200, vardas Balč RR I 73, žodis Balč RR I 389 — tikrinis daiktavardis Balč RR I 200, vardas Balč RR I 324, žodis Balč RR I 390, eigos veikslas Balč RR I 361 — įvykio veikslas Balč RR 1361, einamojo veiksmo vaizdas Balč RR II 51 — įvykio veiksmo vaizdas Balč RR I 51, rašomoji kalba Balč RR I 120 — šnekamoji kalba Balč RR I 265, pagrindinis sakinys Balč RR I 146 — šalutinis sakinys Balč RR I 146. A tárgyalt antonimák némileg közel állnak a kontextuális antonimákhoz. Antonimikusan csak a nyelvészeti tudományos munkákban használatosak. Mindazonáltal éppen ez a terminológiai antonimák azon típusa, amely lehetővé teszi 73