E. Wüsteris ir E. Drezenas – terminologijos pradininkai ir esperantologai

RECENZIÓK, ÁTTEKINTÉSEK, INFORMÁCIÓK, BIBLIOGRÁFIA E. WUSTER IR E. DREZEN - A TERMINOLÓGIA ÚTTÖRŐI ÉS ESZPERANTÓKUTATÓI Összefoglalás A terminológia úttörői és legjelentősebb képviselői, E. Wüster, E. Drezen, W. Ostwald és Warner híres eszperantisták, valamint interlingvisztikai eszperantókutA. atók is voltak. Nem véletlen, ir hogy az eszperantó és más mesterséges nyelvek nyelvi ir alapjainak kiváló ismerete, továbbá az a képesség, hogy ezeket összevessék a nemzeti nyelvekkel, amelyek bizonyos sajátosságai és elemei kapcsolatban állnak a mesterséges nyelvekkel, jelentős ösztönzést adott a nyelv egy nagyon sajátos, leginkább formalizált területének: a terminológiának, a fogalmak létrehozásának, felosztásának és megnevezésének, a szabályozásnak és/vagy szabványosításnak. Hiszen itt különleges pontosságra, egyértelműségre, egyértelmű megfeleltethetőségre van szükség; kívánatos (de nem kötelező) a más nyelvek megfelelő terminusaival való ekvivalencia. Gaivenis K. knygos Lietuvių terminologija: teorijos ir tvarkybos metmenys (2002) pabaigoje pristatomos kelios terminologijos teorijos ir jų szerzői. Ugyanennyi helyet szentelnek E. Wüsternek is (Gaivenis 2002: 116, 121, 131). 1992-ben Jurmalában konferenciát rendeztek E. Drezen születésének 100. évfordulója alkalmából, 2002-ben pedig Rigában — születésének 110. évfordulója alkalmából. Az utóbbin V. Skujina „Ernestas Drezen és a terminológia jelenlegi elmélete és gyakorlata” címmel tartott előadást (Auksoriūtė, Labanauskienė 2002: 123124). De szinte ennyi az egész, amit róluk litván nyelven sikerült találni'. A Litván Eszperantisták Szövetsége könyvtárának katalógusát áttekintve nagyon sok anyagot találtak E. Wüster­ről és EE. Drezenről, ezért elhatározták egy ismeretterjesztő cikk elkészítését, amely talán érdekes lehet a terminológia iránt érdeklődők számára. Cél és feladatok: E. Wüster és E. Drezen terminológiai munkáinak áttekintése, valamint az eszperantó nyelv bennük fellelhető nyomainak feltárása. Tárgy: E. Wüster és E. Drezen együttműködése a terminológia területén, valamint eszperantó kapcsolataik. * A Terminologija folyóiratban megjelent jelentős publikáció megemlékezett E. Wiister születésének századik évfordulójáról — lásd J. Gaivenytė. A terminológiaelmélet úttörőjének, Eugen Wūsternek — 100 szentelt évfordulós írás. —Terminologija 5, 1998, 126-129, 177 Módszerek: analitikus, leíró. A kutatás adatai: eszperantó nyelven készült monográfiák és cikkek, amelyek E. Wūster és E. Drezen tevékenységét vizsgálják. Eredmények: az eszperantó és más mesterséges nyelvek nyelvtani és logikai elveinek alkalmazása a nyelvi normálás munkájában hatással volt a szaknyelv szabványosítására és terminusainak létrehozására. Ez bizonyítja a terminológia két úttörőjének, az eszperantológusoknak — E. Wüster és E. Drezen — tevékenysége és együttműködése. Az eszperantológia és a terminológia, amely a szaknyelvi lexika rendezésének, szabályozásának és tervezésének elveit vizsgálja, között meglehetősen sok kapcsolat van, azonban ez egyik fél számára sem közismert. Az eszperantista mozgalmon kívül komoly tudósok gyakran még csak el sem tudják képzelni, hogy egy viszonylag új, ám fontos, a világgazdaság ésszerű fejlődése és a kereskedelem szempontjából jelentős tudományágnak bármi köze lehet az „unalmasság nélküli hobbihoz” — a mesterséges nyelvekhez. Még az eszperantó közösségben sem ismertek jól ezek a kapcsolatok. Talán azért, mert néhány úttörő, mintegy, vagy talán valóban a mesterséges nyelv alapjairól kiindulva, később több figyelmet fordított a tudományos munkára, mint magára a mesterséges nyelvre. Úgy tűnik, eljött az ideje, hogy figyelmet fordítsunk azokra a tényekre, amelyek nem csupán érdekes történelmi részletek, hanem hasznosak lehetnek a nyelv racionális használata szempontjából is. Talán egyáltalán nem véletlen, hogy sok olyan ember, aki különösen jelentős szerepet játszott a terminológia fejlődésében, korábban komolyan érdeklődött a mesterséges nyelvek iránt. Közülük a két legkiemelkedőbb és legjelentősebb személyiség említhető — Eugen Wüster és Ernst Drezen. E. Wiister (1898-1977) Eugen Wiister 1898. október 3-án született Wicselyben (Ausztria, Bécs közelében), egy német származású gyáros családjában, amelynek fűrészés fémhengerműve, valamint saját villamos erőműve volt. A 15 éves gimnazista véletlenül rábukkant az eszperantó nyelv tankönyvére. Gyorsan megtanulta ezt a nyelvet, tanítani kezdte barátait, szépirodalmat fordított, verseket és cikkeket írt. 19 éves korában egy „jelentéktelen kiadótól” megbízást kapott egy eszperantó szótár elkészítésére; „a projekt hamarosan enciklopédikus szótárrá bővült, amely messze meghaladta a kis nyomda lehetőségeit” (Wüster 1974: 435). Szerencsére a Hirr & Sohn kiadó (Lipcse) 100 000 márkát fektetett a készülő műbe, valamint „szerződéses honoráriumot” biztosított. 1923-ban jelent meg az első füzet (mintegy 200 oldal). A bevezető részben, amely négy füzetre volt felosztva, az eszperantológia (= terminológia) alapelveiről volt szó. 1927-ben, okleveles mérnökké válása után E. Wüster elhatározta: „Az enciklopédiai munka végzése során összegyűjtö178 tt ismereteket és dokumentumokat doktori disszertációhoz felhasználni” (Wüster 1974: 27). Amennyire csak lehetett, ezt a projektet a Német Szabványosítási Bizottság támogatta. Két évvel később elkészült egy 20 iratgyűjtőből álló kézirat, de a tudományos vezetők nem fogadták el nyomtatásra alkalmasnak. Az Enciklopédikus szótárával kapcsolatos ügyei révén azonban a szerző már ismerte a stuttgarti műszaki főiskola rektorát és két professzorát, így a disszertáció védése ott akadálytalanul zajlott. Újabb siker a publikálásban — E. Wüster támogatást kapott a Porosz Építészeti Akadémiától, és megtalálta a VDI (Verein Deutscher Ingenicure — Német Mérnökök Egyesülete) kiadóját, amely rekordidő, mindössze 4 hét alatt képes volt kinyomtatni és bekötni a nagyon összetett, 446 oldalas művet. Így 1931-ben megjelent A technika, különösen az elektrotechnika nyelvének nemzetközi szabványosítása, amelyet a technika és a nyelv szakemberei azonnal elismertek. Mindmáig ez a terminológia legfontosabb dokumentuma. A mű egyedülállósága miatt E. Wister mérnököt már megjelenésének évében meghívták a genfi Nemzetközi Nyelvészkongresszusra. 1932-től részt vett a Nemzetközi elektrotechnikai szótár elkészítésében, és együttműködött a Nemzeti Szabványosítási Szervezetek Nemzetközi Szövetségével (ISA —International Federation of the National Standardizing Associations). 1934-ben javasolta egy terminológiai bizottság létrehozását, amelynek munkáját később ő maga is vezette. Meg kell említeni munkásságának még néhány csúcspontját: 1950-ben az ECE (Economic Commission for Europe) megbízta a The Machine Tool című nemzetközi fogalmi szótár elkészítésének irányításával. Ez a mintaszerű terminológiai mű 1968-ban jelent meg. 1971-ben megalapította az INFOTERMa-t (International Information Centre for Terminology —Nemzetközi Terminológiai Információs Központ). 1972-ben a Bécsi Egyetem tiszteletbeli professzorává nevezték ki, ami feljogosította a lexikológia, a lexikográfia, különösen pedig a terminológia és a nyelvi normázás oktatására. E. Wüster nemzetközileg elismert úttörője az általános terminológiának. 179 E. Drezen (1892–1937) Ernestas Vilhelmas Drezenas 1892. november 14-én született Liepājában (Lettország). A fiú első anyanyelve a lett volt, a második a német, az orosz nyelvet pedig hétéves korában tanulta meg. Tizenhét éves korára megtanulta az idót (az eszperantó nyelv tökéletesítésének egyik projektjét), az eszperantót, a franciát és az angolt. Mérnök volt. Tiszt, állami tisztviselő. 1921-ben E. Drezen egyike volt a Szovjet Köztársaságok Eszperantistáinak Szövetsége (SEU — Sovetrespublika Esperantista Unuigo) megalapítását kezdeményezőknek, annak felelős titkára lett, és ezt a tisztséget élete végéig betöltötte. E. Drezent a szovjet interlingvisztika úttörőjének tekintik. 1921–1932 között számos cikket és 15 monográfiát publikált a nemzetközi nyelven folytatott kommunikáció elméletéről és a mesterséges nyelvek történetéről (különösen az eszperantóról), 1924–1933 között pedig 13 könyvet és brosúrát a tudományos munkaszervezésről. 1934–1936-ban 4 kiadvány jelent meg a nemzeti nyelvek tudományos és műszaki terminusainak nemzetközivé tételéről és szabványosításáról, köztük E. Wüster disszertációjának orosz nyelvű változata, amelyet 1935-ben Moszkvában adtak ki. Ekkor E. Drezen már a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Műszaki és Terminológiai Bizottságának tagja volt (Kuznecov 1991: 27). 1934-ben azt a feladatot bízták rá, hogy hozzon létre a tudományos és műszaki terminusok és kifejezések szabványosításával foglalkozó bizottságot az Állami Szabványügyi Bizottság mellett, és vezesse azt. 1937. április 14-én E. Drezent munkatársainak egy csoportjával együtt letartóztatták az SEU központi bizottságában. Ugyanezen év október 27-én halálra ítélték és kivégezték. 20) évvel később (1957. május 11-én) „a bűncselekmény tényállásának teljes hiánya miatt” rehabilitálták (Stepanov 1992: 9). Együttműködésük A két mérnök, interlingvista és terminológus első találkozójára Berlinben került sor 1928-ban, amikor a fiatal E. Wüster éppen kézhez kapta az Alfred Schlomann- -nal való együttműködésre vonatkozó nyomtatott utasításokat; Schlomann a „műszaki szavak területének úttörője” volt (Wüster 1974: 434). E. Wüster visszaemlékezéseiben így ír erről a találkozóról: „Akkoriban időnként meglátogatott egy meglehetősen fiatal, fürge, ellenzős sapkát viselő orosz, egykori cári tiszt, balti származású, mint később megtudtam. Ő volt Ernest Drezen, aki később bekapcsolódott a terminológia nemzetközi szabványosításába” (ugyanott, 436). 180 1931-ben, közvetlenül E. Wüster A műszaki nyelv nemzetközi szabványosítása című művének megjelenése után E. Drezen gondoskodott arról, hogy a Szovjetunió Tudományos Akadémiája szakértői vizsgálatot végezzen a művön. Nagyon pozitív következtetése alapján egy E. Drezen vezette, 5 személyből álló csoport azt a feladatot kapta, hogy átdolgozza és lefordítsa a művet. A műszaki nyelv nemzetközi szabványosítása kissé rövidített orosz nyelvű változata 1935 végén jelent meg, 1936 elejére mind a 3 000 példányt eladták. E. Wüster és E. Drezen egészen E. Drezen letartóztatásáig kapcsolatban álltak egymással. Erről tanúskodnak leveleik, amelyeket a modern interlingvistika egyik legnevesebb kutatója, D. Blanke, E. Wüster kollégája és barátja tanulmányozott. Az ISA — 17 nemzeti szabványosítási szervezet által 1928-ban alapított szövetség. A világon használt mindenféle mértékegység és műszaki paraméter egységesítésével foglalkozott, mígnem a második világháború megszakította tevékenységét. A különböző szakterületek szakemberei a problémáikat az 1-től 36-ig számozott műszaki bizottságokban oldották meg. Ezek a bizottságok egyre inkább az egyes területek terminológiai problémáival foglalkoztak, abból a felismerésből kiindulva, hogy a műszaki objektumok szabványosítása pontos megnevezéshez vezet. Mivel az egyes tudományágak sohasem különülnek el szigorúan egymástól, a lehető legszélesebb körben érthető alapelveket kellett kidolgozni, és valamennyi terület számára nyelvi eszközöket kellett keresni, hogy megkönnyítsék a kölcsönös megértést és a nemzetközi együttműködést. 1934-ben, a Stockholmban tartandó konferenciájára készülve, amelyre 1936-ban kellett volna sor kerülnie, az ISA megkapta a szovjet delegáció E. Drezen által aláírt Jelentését (Apesen 1936). Már 1935-ben kinyomtatták Moszkvában és Amszterdamban A. Samojlenko, E. Wiister munkatársa, a Jelentés eszperantó fordítását (Drezen 1935). Később, 1983-ban újranyomtatták A. Warncr utószavával, amelyben ezt a könyvet „a terminológia klasszikusának” nevezik (Warner 1983: 84). A Jelentés két javaslattal zárul: Terminológiai Bizottság létrehozásával és egy nemzetközi terminológiai kódex kidolgozásával. Mindkét javaslatot egyhangúlag elfogadták (ekkor már 19 nemzeti szabványosítási szervezet). A Szovjetunió (E. Drezen nevében) azt a feladatot kapta, hogy megalkossa az $i kódot. Konkrét javaslat | /SA Bázelbe 1935. június 7-én érkezett. A listát főként eszperantó morfémák alkották. 1936 nyarának végén Budapesten került sor az új Terminológiai Bizottság első /SA 37 konferenciájára, amelynek döntenie kellett a javasolt kódexről. mo Június végén Bécsben nemzetközi előkészítő ülést tartottak, amelyen nagy számban vettek részt, és számos levelet küldtek az okcidentál (az egyik 181 mesterséges nyelv, Edgar De Wahl 1922-es alkotása) képviselői. Érvelésükben az eszperantó nyelv ellen, inkább a naturalisztikus, azaz a jelenleg használt nyelvek nemzetközi kommunikációra alkalmazott kódformái mellett foglaltak állást. Ez zűrzavart okozott. E. Drezen a nagy erőfeszítések ellenére (E. Wüster részéről is) nem tudott részt venni sem a bécsi, sem a budapesti vitákban. Bennük az okcidentális képviselői szintén erőteljesen érveltek naturalista mesterséges nyelvük mellett. A kódexről szóló döntést nem lehetett meghozni. 1937-ben Párizsban az ügyet ismét elhalasztották. Csak 1938-ban, Berlinben fogadták el a különböző területek szakemberei a következő határozatot: „Úgy vélik, hogy ki kell dolgozni a kódex szavainak harmonikus szóalkotási szabályait. <---> e szabályok a terminológiai kulcs részét képeznék a már létező nemzetközi terminusok számára. Nem szabad sem erőszakkal összekeverniük a nyelveket, sem eltorzítaniuk azokat a szavakat, amelyek formái már csaknem nemzetköziek“ (Wūster 1974: 425). Így az első konkrétan javasolt kódexet nem fogadták el. Bár az E. Drezen által javasolt terminológiai kódex ötletét az ISA bizottsága 1938-ban nem fogadta el, E. Wiister soha nem mondott le róla. Ezzel ellentétben — a nemzetközi szavak töveinek (különösen a latin eredetűeknek) alapján lehetőség nyílik azonos terminusok létrehozására különböző nyelvekben, ezáltal megkönnyítve a tudományos és műszaki kölcsönös megértést; ez újra meg újra elbűvölte őt. E. Wüster egy hatalmas terjedelmű, elkészített kéziratot hagyott hátra Radicarium + Affixarium címmel. amelyet még ma is be lehet szerezni az INFOTERMOo-tól mikrofilmg formájában. Három éven át (1936–1939) az ISA 37 kidolgozta a terminológia alapelveit, amelyek a lehető legtöbb nyelvre alkalmazhatók, és a tudomány és a technika különböző területein alkalmazandók. A bizottság kidolgozta (Felber 1994: 44) az ISA-szótárak készítésére vonatkozó irányelveket, elkészítésük perspektíváit, a nemzetközi terminusok nemzetközi szabályait, valamint a szakterminológiai szótárak bibliográfiai mutatóit. Külön említést érdemelnek a nemzetközi megnevezés, a fogalmak és a terminusok egységesítésének alapelvei. A háború után az újonnan létrehozott ISO-ban (International Organization for Standartization —Nemzetközi Szabványügyi Szervezet) a Terminológiai Bizottságban, amelyet ISO/TC 37-nek (terminology-principles and co-ordination) neveztek, pric ezekhez nem tértek vissza. 1932-ben Párizsban került sor a Világ Elektrotechnikai Kongresszusára. E. Wiister, akinek a nyelv szabványosításáról, „különösen az elektrotechnikában” szóló könyvét éppen akkor igen kedvezően fogadták, előadást tartott. Heves vita zajlott. Javasolták az eszperantó nyelv elfogadását a Nemzetközi elektrotechnikai szótár összeállítása során. Ez az egyik legfontosabb, több mint 20 éven át tartó /EC 182 (International Electrotechnical Commission —Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság) munka volt. E. Wūster állandó osztrák képviselő volt, és német nyelvi tanácsadást nyújtott. Azonban amíg meg nem választották a mesterséges nyelvek terminusaival való foglalkozásra, sok viszály volt. Az eszperantó nyelv támogatására 30 elektrotechnikai szakember (nemcsak Nyugat-Európából) közös levelet ír, a Szovjetunióból pedig két azonos irányultságú szervezet hivatalos nómenklatúrai munkatársainak levele érkezik. Egyikük E. Drezeno volt. Amikor 1938-ban megjelent az első IEV (Internacia Elektrotechnika Vortaro —Nemzetközi elektrotechnikai szótár), a fő nyelvek a francia és az angol voltak, de a német, az olasz és a spanyol mellett az eszperantó nyelv is egyenjogú volt. Visszatekintve a korábbi kutatások és szervezési erőfeszítések mind csupán előkészítő kísérleteknek tűnhetnek egy érett terminológiai fa gyümölcséhez — a gépipari szerszámok alapterminusjegyzékéhez. 1950-ben az ECE (Economic Commission for Europe — az Egyesült Nemzetek Szervezetének Európai Gazdasági Bizottsága) úgy döntött, hogy szótárt — tesztet készít a többnyelvű terminusjegyzékek alkalmazásának előkészítő projektjeként. A gépipari szerszámok területét, valamint azok általános alapfogalmait választották. Fő célokként a következőket jelölték meg: 1) gyakorlati haszon az ipar és a kereskedelem számára, 2) az előkészített elvek példaértékű alkalmazása a terminológiai és lexikográfiai munkában. Hosszas, gondos kutatás után 11 kormány munkacsoportot hozott létre. Az alapvető irányelvek meghatározására E. Wüster terminológus szakértőt és gépipariszerszám-specialistát jelölték ki. 1968-ban jelent meg a fő kötet (a tervezett német, spanyol, orosz stb. ir nyelvű kötetek közül egy évvel korábban, mint ahogy a fő kötet német nyelvű változata megjelent- ). 1401 fogalmat tartalmaz angol és francia nyelvű meghatározásokkal. Az ISO/TC 37 végleges jelentése szerint a szerkezet a következő: 1) megfelel a klasszikus szótárnak (szakterületek szerint rendezve, minden fogalom esetében részletes ETO-számozást követve), a fogalmak 2) „cédulákra į vannak osztva” [a többnyelvű szótárak szakterületekre osztását, a könyvből való kivágással és cédulákra ragasztással, valamint a különböző szempontok szerinti rendezést A. Achloman használta először illusztrált műszaki szótáraiban (ITW), és 1906-tól nagyon kedvelik a 183 terminológia —szabályozók (IĮSO/DIN stb.)] a végleges elektronikus változatig, 3) a nyelvek függőlegesen vannak rendezve, 4) a lehető legnagyobb terminológiai pontosságra törekednek: —lehetőség szerint szabványosított meghatározásokkal, a szótár szerkezetének rendezésével, —a fölérendelt fogalmakra való hivatkozásokkal, a nemzeti nyelvek eltérő fogalomrendszereivel való összehasonlításban, a nemzeti szabványosító intézetekre való hivatkozásokkal (a szabványosított fogalmak esetében), —illusztrációs rendszerekkel (az illusztrációk szintén gyakran kívánatosak, de absztrakt fogalmakat nem tudnak közvetíteni, ezért az illusztrálhatatlan fogalmak mellett lehetséges fogalmakra vonatkozó referenciák szerepelnek; például a „menetvágás” fogalmát lehetetlen illusztrálni, ezért különböző menetek rajzai láthatók), —szemantikai nyílszerkezettel. A munkamódszerek pontos leírása a művet mintegy terminológiai tankönyvvé teszi e terület klasszikus művei között. Nem tudni, véletlen-e, hogy a fiatal E. Wüster már 1923-ban, mintegy az Enciklopedinio žodyno különálló részeként, közzétett egy szerény, de tömör terminológiai szójegyzéket Ma-infaka EsperantoVortaro prielementa <---> esperanto-germana kaj germana-esperanta kun nombroreferncoj címmel, amely még ma is egy tekintélyes nemzetközi projekt benyomását kelti. Következtetések Az 1998. évi, E. Wüster centenáriumának szentelt rendezvények és publikációk felhívták a figyelmet a terminológia megalapítója megőrzésre és további kutatásra méltó örökségére, interlingvisztikai munkáiról sem megfeledkezve. E. Wüster hatalmas öröksége részletes kutatást igényel, és kívánatos lenne az újonnan felfedezett kéziratok közzététele is. E. Drezen úttörő munkája, amely a Szovjetunió terminológusainak irányításával folyt, és amely 1937-ben a megtorlás miatt megszakadt, bizonyos erőfeszítések ellenére sem kellően ismert és értékelt; a Terminológiai Kódex gondolata továbbra is él. E feladat sürgősségét az E. Drezen centenáriumának szentelt, Rigában megrendezett konferencián hangsúlyozták, mivel ez a kulcsa „a terminológia kutatása és alkalmazása szempontjából különösen fontos” kérdésnek (Felber 1994: 46). Ehhez a fenntartandó szükséges törekvéshez hozzáfűzhető: valószínű, hogy felismerik majd, milyen fontos szerepet játszott az eszperantó és más mesterséges nyelvek a terminológia eredetében. IRODALOM 184 Auksoriūtė A., Labanauskienė S. 2002: Terminológia és fordítástechnológia a többnyelvű információs társadalomban. —Terminológia 9, 122-128. Drezen E. 1935: A tudományos-- műszaki terminológia nemzetközivé tételének problémájáról. (Az orosz fordításból: A. Szamojlenko- ), Moszkva–Amszterdam (= Drezen 1983-as újranyomása). Drezen E. 1983: = Drezen 1935-ös kiadásának újranyomása. Alfred Warner utószavával, Saarbrücken. Drezen E. K. 1991: A világnyelv története 4. Bővített, átdolgozott és S. Kuznyecov által kommentált kiadás, Moszkva. Drezen E. K. 1992: Történelmi tanulmányok, Jekatyerinburg. Felber H. 1994: Kelet–nyugati együttműködés a nemzetközi terminológiai munkában az 1930-as években: Drezen és Wister. —TermNet News. Szerkesztők. J. Draskau, H. Picht. Gaivenis K. 2002: Litván terminológia: az elmélet és a szabályozás vázlatai, Vilnius. Kuznyecov S. N. 1991: Drezen, népe, kora. —Drezen E. 1991, 3-40. Sztyepanov N. 1992: Ernest Drezen —az eszperantó történésze. —Drezen E. 1992, Warner A.1983: A tudományos-- műszaki terminológia nemzetközi asszimilációja. —Drezen E. 1983, 82-90. 5-9. Wiister E. 1974: Az Infotermhez vezető út. Az UNESCO megbízásából készített Tivo-jelentések. A tudományos és műszaki terminológia forrásainak jegyzéke. A Plan for Establishing and International Information Centre (Clearighouse) for Terminology, Mūnchen. HOpesen E. K. 1936: Humepraunona muza uns Hay HHO-mex HUHeC KOU me p MU HO A0 ULL. Hemopusa, COBPCMCHHOC HOANOKE HIE U NCEpCnE KMU GB, Mocksa-Jlennnrpaaz. Aida ČIŽIKAITĖ Beérkezett: 2004. 10. 04. Vilniusi Egyetem Kaunasi Bölcsészettudományi Kara, Muitinės g. 8, LT-44280 Kaunas E-mail: aidute@mail It 185