Terminas prie termino. III

Terminusról terminusra. III JONAS KLIMAVIČIUS Litván Nyelvi Intézet KAPOTAS A motorháztető kifejezés története a litván nyelvben hivatalosan a megvalósulásával ér véget. A sajtóhasználatban némileg más a helyzet – itt még ma is olvashatjuk: beszáll az autóba, beindítja a motort, felnyitja a motorháztetőt Sav su TV 2005 48 70. Általában jóval korábban is véget érhetett volna. És jóval korábban kezdődött, ráadásul nem a terminussal. Sok kölcsönszóhoz hasonlóan a litván nyelvet is csak a peremén, töredékesen érintette. Nem az autóval vagy a repülőgéppel kezdődött. LKŽ V 1959 kapotà (a lengyel kapota szóból) – „rövid, ujjatlan felsőruha (általában meleg, prémes), mellény; zakó, kabát” – Mūsninkai, Debeikiai, Šalakas vidékéről adatolják (a lexikográfiában rögzített adat: kapota, ēlē (sermēga) – svārki. węgierka, kapota. kanomъ M 1894); a kapòtas változat (az orosz kanom szóból) Rokiškis és Giedraičiai vidékéről való (a kelet-aukštaitiai kapotkinas változatot is hallották, de nem jegyezték fel); egy további változat, a ²kapòtė (vö. kapka 2) jelentésében jóval eltér – „sötét anyagból készült, régies, ünnepi női fejfedő, amelyet kendő nélkül viseltek” Kupiškis. Nemzetközi szavak szótáraiban is megtalálható: kapotas (porosz.) – „női otthoni reggeli köntös, háziköntös” TŽŽ 1936; 4) „női otthoni ruha, kabát, háziköntös” TŽŽ 1951. A köznyelvben ez a kapotas többnyire egzotikumként létezett (bár nem túl távoli egzotikumként) – általában fordításokban, például: Tudni kell, hogy Abakij Abakijevics köpönyege is nevetség tárgya volt a hivatalnokok körében; még a köpönyeg tiszteletreméltó nevét is elvették tőle, és kapotasnak nevezték N.GogR III 1954 148. Sokáig nem tudta [Csicsikov] eldönteni, hogy milyen nemű az a figura [Pljuskin] – férfi vagy nő. Ruházata nagyon meghatározhatatlan volt, női kapotashoz hasonlított; fején csuklya volt N. GogR V 1954 131. A jelentések nem teljesen világosak – vö. az orosz kanom 1. „bő szabású női otthoni ruha” // elavult „női vagy férfi 172 Jonas Klimavičius | Terminas prie termino. III „derékban nem szűkített felsőruházat” // „a francia katonák köpenye” (< franc. capote; először 1847-ben rögzítették az Orosz Nyelv Akadémiai Szótárában) ССРЛЯ V 1956, 1. rég. palaidinis (női házikabát) RLKŽ I 1967, 1. rég. palaidinis, bő [bő szabású] ruha RLKŽ II 1983; míg a lengyel kapota – köpeny; palaidinis; házikabát LeLieŽ 1979, lengyel kapotka rég. – megkötős kis kalap LeLieŽ 1979, francia capote – 1) kapucnis köpeny, 2) katonai köpeny, 3) női kis kalap PLKŽ 1976, és sajnos 2) felnyitható, fémből készült fedél [3) bizalmas, vulg. capote anglaise – óvszer] PLKŽ 20041. A francia 1capot szó ruházati jelentésben 1576 óta ismert, 1688-ban pedig felvette a capote változatot is (ugyanebből az eredetből származik a cape, capeline, capuchon, cappa is) – kezdetben különféle ruhadarabok (és a tengerészetben „kapucnis köpeny”) jelentésében, 1839-től pedig „levehető vagy felhajtható tetejű kocsi” értelemben is; ez utóbbihoz hasonló jelentésben azonban már 1819-től használták a 1capot szót is (a tengerészetben „eső ellen védő vászonborítás”) (Robert 1993). Csak a TŽŽ 1951-ben rögzített kapotas szó jelentése 1) „felnyitható fémfedél, amely a motor felső részét védi a portól és a csapadéktól”, valamint 3) „a repülőgépmotorra illesztett burkolat, amely áramvonalas (aerodinamikai) formát ad neki”; ebből látható, hogyan alakultak ki e jelentések – 2) „meleg posztó- vagy steppelt (vatta-)burkolat, amely megóvja a motort a túlzott lehűléstől” –, és milyen szoros kapcsolatban áll ez a jelentés a kapotas 4) „női otthoni öltözék, <…>” jelentésével. A „teherautómotor burkolata” jelentésű jövevényszót az LKŽ V 1959 már nem ajánlja – x kapotas 2. A kapotas a DŽ 1954, 1972, 1993 köteteiben sem szerepel. A TechnŽ 1949-ben kanom – (motor-)burkolat szerepel [о кожух – burkolat, fedés (gép.)], a PolŽ 1959-ben pedig – (motor-)fedél. A PolŽ 1984 azonban kanom aut. – fedél, kapotas. Az orosz kanom szóra a RLKŽ I 1967 műszaki értelemben ezt adja meg: kapotas, fedél, burkolat, a RLKŽ II 1983 viszont 2. műszaki jelentésben: burkolóelem, burkolat. A TŽŽ 1969 sem veti el a kapotas szót, csupán módosítja a megfelelőjét – 1) „burkolóelem, <…>” (így a TŽŽ 1985-ben is), a TŽŽ 2001-ben pedig – fedél – „felnyitható fémfedél, <…>”. A PATŽ 1995-ben is 1 A közeli jelentésű (talán nem kölcsönhatás nélkül álló) szavak közé tartozik a lengyel kabōtas a kabat szóból – ma rég. 1) „ujjas felsőruha (férfiruhadarab)”, 3) régi „a kivégzésre ítéltek ingje” LeLieŽ 1979] „ilyen ruhadarab”: Ant bėro žirgo, su meškos kabotū Pakruojis (LKŽ V 1959), kobotas (vö. kabat < latin capatus) – ujjatlan, meleg női ruhadarab: mellény” (Kabelka 1964-ben is); vö. kapotas – az LKŽ VI 1962 P. Rūg, K. Milkus, F. Nesselmanno és A. Juška szótáraiból adatolja, a K. Donelaitis Metai című művéből pedig élő szövegkörnyezetben ismert: O kad kartais kobotą mes tavo pamatom. Tai tu mums nei žvirblis buriškas pasirodai Pl 113–114. Mes, kad saulė mums per daugel ugnagą kėtin, / Tuo trimtyčia ar kubotas ėsius užsismanan Žr 67–68 (Donelaitis 1977), továbbá S. Daukantas Dainės Žemaičių című gyűjteményéből: Ant bėrų žirgų po meškos kobotu (101. sz.). Valójában más eredetű jövevényszavakról van szó – a prakitákból arab közvetítéssel, perzsa és európai nyelveken – közép-görögön, bolgáron, szerben, csehen, lengyelen és oroszon – át eljutott orientális szavakról (Фасмер II 1986). Terminologija | 2006 | 13 173 már a motorháztető – kanom двигателя – bonnet (GB); hood (US) – Motorhaube – capot alakot ajánlja. A VL és az LVKATŽ 1996 antikodifikációs megoldása: kapotas – Haube, Verkleidung, variklio kapotas – Motorschutzhaube, Motorverkleidung ir variklio gaubtas – Motorhaube, Motorschutzhaube, Motorverkleidung. A CivilAvŽ 1996-ban a fedél, burkolat – cowling: cowl – kanom szerepel. A TechEnc II 2003-ban nincs kapotas, csak fedél – „a gép, műszer, mechanizmus, készülék külső burka – tok, fedél, burkolat”. Egyébként itt az orosz кожух mintájára jártunk el: „наружная оболочка (футляр, капот, покрышка) машины, прибора, механизма, аппарата, <...>” ПС 1976, 1989. Kapoto nėra nei KPP₁ 1976, nei KPP₂ 1985, o TT 1992 kapotas svet.: variklio kapotas (= variklio antvožas) tech., o KP 4 L1 2005 kapotas svet. ntk. = tech. antvožas, dangtis: gaubtas. Így a kapotas a műszaki terminológiából hosszabb ingadozás után már kikopott. Helyettesítőinek pontosítása azonban talán még nem ért véget. STRESSZ, EUSTRESSZ, DISTRESSZ Hans Selye 1936-ban dolgozta ki a stressz elméletét. Litvániába késve jutott el. A terminus kétségeket ébresztett. A. Novodvorskis a Žodžiai fetišai című rövid írásában ezt idézi: a stressz sürgős beavatkozást tesz szükségessé. Meggyőződése szerint (és a szerkesztőség nyilván egyetért vele), hogy az angol stress „feszültség, hangsúly, nyomás (= nyomás)” nem hordoz az angolban semmiféle sajátos jelentést, így nekünk is elegendő volna a feszültség; a sajátos jelentést „mi magunk teremtettük meg azzal, hogy bizonyos idegen nyelvi szavakat valamiféle fétissé változtattunk, és olyan csodálatos tulajdonságokkal ruháztuk fel őket, amelyekkel nem is rendelkeznek” (Novodvorskis 1973: 13). Úgy tűnt, vannak esetek, amikor ez valóban így van. Nem ismerték fel azonnal, hogy H. Selye mégis alapvetően új fogalmat alkotott, és nem csupán valamelyest terminologizálta a már létező stress szót. Kétségtelenül nagy különbség, hogy más nyelvek átvették. Ahelyett azonban, hogy mechanikusan arra következtettek volna, hogy azoknak is saját szót kellett volna választaniuk – az angol stress megfelelőjét –, komolyan meg kellett volna fontolni, van-e egyáltalán ilyen általános szabály, és hogy ez konkrétan megtehető-e – szemantikai veszteség, a kétértelműség veszélye és hasonlók nélkül. Ebben az esetben mindenekelőtt szem előtt kell tartani az angol stress jelentésgazdagságát, amely jóval meghaladja a litván įtampa szóét, és már-már a homonímiához közelít – 1) nyomás, préselés, 2) feszültség; nehézségek, 3) fontosság, jelentőség, értelem, 4) hangsúly, 5) zene akcentus, ritmikai hangsúly ALKŽ 1975. A jelentések körülhatárolása nagyon világos, a köztük lévő távolság nagy. Azt állítani, hogy a stress – „a szervezet káros tényezők elleni küzdelmének állapota” – pontosan a įtampa 2. jelentésének felel meg, miközben a įtampa 1. jelentése „feszültség, az erő és a figyelem összpontosítása munka közben” DŽ 174 Jonas Klimavičius | Terminas prie termino. III 1993-ban meglehetősen óvatlan megfogalmazás. Logikusabb lenne – a feszültségből eredő stressz (bár nem csak abból az egyből) különbözik. A fogalom megnevezésének története némileg ellentmondásosan alakult. Egyébként az ALKŽ 1975 nem adja meg a stress orvosi jelentését. A MedŽ 1980-ban: stress – stresas – įtampa – cmpecc. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy a gyógyászatban már korábban is léteztek (és ma is léteznek) a feszülés fogalmához kapcsolódó kifejezések: tensio – tenzija: 1. nyomás, szorítás, 2. feszülés; rugalmasság, tensio muscularis – izomfeszülés (összehúzódó), tensor – feszítőizom; intensioitas – intenzitás – feszülés, intensiuvus – intenzív – feszült; molimen – 1. feszülés, 2. megfeszített tevékenység, 3. rosszullét MedŽ 1980. Például: az erek feszülése enyhül GV 1981 102. A fogalom és az įtampa terminus azonban soha nem volt, és ma sem más, mint a stresas. Az LTE X 1983 már litván megfelelő nélkül kizárólag a stresas szót közli – „az ember és az állatok pszichés és fiziológiai feszültségi állapota, amely a külső körülmények változásából vagy belső zavarokból (stresszorokból) fakad. <...> A stressz fiziológiai változásokban (a szívritmusban, a vérnyomásban, a légzésben, az izmok tónusában, az agy elektromos aktivitásában), a mozgások és cselekvések koordinációjának zavarában, érzelmi feszültségben, félelemben, frusztrációban, olykor pedig a tevékenység teljes dezorganizációjában nyilvánul meg <...>.” Noha H. Selye általában „adaptációs szindrómaként – a szervezet betegségre adott mobilizációs reakciójaként” értelmezte a „stresszt” (LTE X 1983), amelynek „3 szakasza van: a riasztás, az ellenállás (rezisztencia) és a kimerülés” (M ir G 1978 12 38), és bár „a kisebb stresszek serkentik a szervezet életfunkcióit”, továbbá „a stressz lehet hasznos vagy káros” (MedEnc II 1993), a kizárólag nemzetközi stresą megadása még inkább eltávolítja a magyarázatot a „feszültség” fogalmától: „A stresszt fizikai vagy pszichés trauma, betegség okozhatja”, „a viselkedési stressz önuralomvesztésben, passzivitásban stb. nyilvánulhat meg” (MedEnc II 1993). A stressznek saját fiziológiája is van: A stressz kellemetlen érzelmi állapot, amely során pszichológiai tényezők idézik elő a szervezet biokémiai változásait LA 1998 77 11. A népszerűsítő írásokban olyan állítások is előfordulnak, hogy a stresszt hazugság okozhatja, a stressztől pedig korpa keletkezhet... A PsichŽ 1993 említi az információs stresszt – „amikor a túl sok információ miatt az ember nem képes elvégezni a feladatokat, nem tudja a szükséges ütemben meghozni a helyes döntéseket, különösen akkor, ha e döntések következményeiért ő viseli a legnagyobb felelősséget”. Valóban arra lehet következtetni, hogy a stresas mennyiségileg és minőségileg is különbözik az įtampos fogalmától – ez már a feszültség elviselésére való képtelenség is. A stresą használatakor nem helyénvaló azt még įtampa szóval magyarázni, például: Az embert folyamatosan feszültség éri, amelyet stressznek neveznek M ir G 1978 12 38. Bár az LKŽ XIII 1984 már elismeri a stresas szót – „a szervezet reakciója kedvezőtlen tényezők hatására, feszültség” –, a DŽ 1993-ban a stresas szónál ezt találjuk: lásd įtam- Terminologija | 2006 | 13 175 pa 2. Az igazsághoz valamivel közelebb állna a stresas. persitempimas Dnvd 1991 36 5. A pertampa azonban a streso csupán részleges esete lenne. A gyógynövényismeret neves népszerűsítője, E. Šimkūnaitė, a stresą egy egészen tájnyelvi szóval próbálja megnevezni: užsitrenkimas: A virágok második ereje az illatuk: gondoktól, nehézségektől, „bezárkózásoktól” (stresszektől), lelki gyötrődéstől M ir G 1990 7 38, vö. užtrenkti 5. // átv. „megrázni, elkeseríteni”: Tei[p] úgy megrázza az embert, hogy nem sír, semmit sem csinál (nagy szerencsétlenség esetén) Radviliškis (LKŽ XVI 1995). Ez inkább „frusztráció”... Eikime prie vidinių kalbos dalykų. Stresas turi savo mikrosistemą: Hansas Seljė (1907–1982) – Kanados patologas fiziologas, klasikinės streso teorijos kūrėjas (1936), „Stresas be distreso“ ir kitų knygų autorius M ir G 1990 1 34. Tam tikrų rūšių stresas, autoriaus vadinamas „eustresu“, mums naudingas M ir G 1990 1 34. Distresas – „nemalonus, kenksmingas, trikdantis veiklą stresas“ PsichŽ 1993. Stresorius – „streso būseną sukeliantis veiksnys“: fiziologiniai stresoriai – „(pvz., labai didelis fizinis krūvis, aukšta ar žema temperatūra, skausmas, pasunkėjęs kvėpavimas)“ ir psichiniai stresoriai, „t. y. veiksniai, turintys individui signalinę reikšmę (pvz., grėsmė, pavojus, įžeidimas, informacijos perteklius)“ PsichŽ 1993. Skiriama keletas streso rūšių ir porūšių: fiziologinis ir psichologinis (informacinis ir emocinis) Psi-chŽ 1993, taip pat streso formos: impulsyvus, slopinamas, generalizuotas. Periodikos vartosenoje pasitaiko ir daugiau junginių: nervinis stresas LA 1998 190 13, Sav su TV 2006 48 26, psichomotorinis stresas Bion 2006 2 20, psichosocialinis stresas Vd 2006 48 21, socialinis stresas Vd 2006 48 22, oksidacinis stresas MkslL 2002 10 14, lėtinis stresas M ir G 1991 8 36, nuolatinis stresas LA 1998 212 24, tarnybiniai ir buitiniai stresai L ir M 1987 28 3, streso situacija M ir G 1987 1 23, streso būsena VL 1998 37 6, stresinė situacija VL 1998 37 6, MkslL 2000 15 10, Vd 2003 41 43, stresinė būsena LA 1995 58 17, MkslL 2000 15 10, stresinė reakcija NŽA 2003 11–12 633, streso hormonai Vd 2003 41 43, 2006 9 53, „streso hormonai“ – adrenalinas, noradrenalinas, kortizolis Sav su TV 2006 49 24, streso faktorius Sav su TV 2001 19 4, antistresinis mineralas Vd 2006 16 41. Pasitaiko, bet dar, išskyrus šnekamąją kalbą, nepaplitęs stresuoti: netvirtų žingsneliu amžinai stresuojantieji pasuka „pas bobutę“ KV 1998 19 21. Taigi stresas jau įsitvirtinęs. Ha a stresas nagyon jelentős változásokat idéz elő a szervezet vagy akár a sejt elektromos feszültségében, nevezhető-e ő maga įtampa-nak? A stressz érheti az embert M ir T 1974 10 20, kialakulhat M ir G 1987 1 23, stresszt lehet okozni valakinek LR 1996 2 18 3, előidézni TMtr 1987 1 P6, LA 1996 167 24, átélni LA 1998 232 7, megélni LA 1998 190 13, lehet megszüntetni a stresszes 176 Jonas Klimavičius | Terminus prie termino. III állapotot LA 1995 58 17, a stresztől meg lehet szabadulni LA 1996 217 11. Feszültséget okozni, feszültséget átélni, feszültségben maradni – ilyet nem hallani. Ez a különbség is a feszültség és a stressz megkülönböztetése mellett szól. Megállapítható egy olyan transterminizáció, amely ismert, és a litván nyelven kívül ment végbe: stress – hatás, stressz: aszálystressz, hőstressz, sóstressz, ozmotikus stressz AugBiolŽ 1998, növényi stressz LA 1998 222 19, a növények stresszes állapota LA 1995 58 17; antropogén stressz: [a táj társadalmi-gazdasági elemeit figyelmen kívül hagyják, csak az emberi beavatkozás természetes tájalkotó elemekre gyakorolt hatásait vizsgálják, és előre jelzik, hogyan változnak majd ezek a jövőben az antropogén stressz következtében, <...> M ir G 1984 3 8. Ez ismét a streso mellett szól. A determináció nem egyértelmű, nem gyakori, például: lelki stressz L ir M 1984 44 7, lelki stresszek KB 1984 7 62; A litván baromfitenyésztés valódi stresszt élt át. Sürgősen fel kellett zárkóznia <...> Vd 2000 41 18. Vannak bizonytalan – talán maguknak a használóknak is bizonytalan – esetek (bár inkább transterminizációról van szó), például: mivel kevés eső esett, a szőlő elkerülte a „vízstresszt” LA 1994 179 8; napjainkban csak egy bizonyos társadalmi stressz erősödött fel – a motiváció elvesztése M ir G 1990 1 34. A világgazdaság sokat ígér, ugyanakkor nagy feszültséget és stresszt is jelent LA 1998 199 6. Miután megállapítottuk a streso elterjedtségét, pontosságát, következésképpen szükségességét, mindazonáltal meg kell jegyeznünk, hogy kezdetben többféle, de később is előfordult a stressz és a feszültség kapcsolata. Kezdetben meglehetősen gyakran, bár a stresas szót használják, azt egyszerűen az įtampos szóból vezetik le: Az idegrendszer egy másik tulajdonsága – az egyensúly – segít elviselni a nagy, hirtelen feszültséget. — — — Veszély esetén az embernek nagyon meg kell feszítenie pszichés, gyakran pedig fizikai erőit. Ekkor lép fel az úgynevezett stressz M ir T 1974 10 20. Minden stressz betegséget idéz elő <...>. Ha tehát nem tanuljuk meg mozgósítani belső tartalékainkat, évről évre egyre rosszabbul fogjuk érezni magunkat, pszichoemocionális feszültségünk nőni fog. Állandóan félünk a munkánk, a családi kapcsolataink stb. miatt. A félelem megfeszíti izmainkat, megmerevíti mozgásunkat. Az izmok feszültsége átterjed a pszichére, a lazítást pedig sokan nem tudjuk elsajátítani. Ezért ma létfontosságúak a pszichológiai feszültséglevezető rendelők KmT 1989 164 3. <...> öngyilkos lett, mert nem bírta elviselni a feszült munka miatt kialakult állandó stresszt LA 1998 212 24. Az állandó stressz feszült állapotban tartja a szervezetünket; ezt az állapotot az agy rögzíti, és tájékoztatja róla az immunrendszert Vd 2006 9 53. Sem ezekből az idézetekből, sem a témában olvasott más szövegekből nem derül ki, hogy valahol akár csak némileg is az įtampa – amely egyébként terminológiailag nincs meghatározva – egyetlenként vagy több közül az egyikként lenne számon tartva 2 Terminologija | 2006 | 13 177 stressz okaként, vagy a stressz valamely következményeként, annak alkotóelemeként. Ez ismét a stressz mellett szóló érv. Orvostól származik, mégis nagyon szokatlan ez a szókapcsolat: A modern életre jellemző a gyakori stresszes feszültség és az információ bősége TMkt 1980 26 3. Č. Grizickas. Ezzel szemben kezdettől fogva mindmáig gyakori a feszültség és a stressz együttes említése: A feszültségek és a stressz kimeríti az idegrendszert, gyengíti a szívet Šm 1977 11 45. Leggyakrabban az „és” kötőszóval kapcsolják össze: egészségem, amely már amúgy is megromlott, nem bírta elviselni ezt a feszültséget és stresszt Šv 1990 7 18. A feszültségek és stresszek korában LA 1993 31 10. <...> a többet kereső emberek több időt töltöttek olyasmivel, ami negatív érzelmekkel társul, például feszültséggel és stresszel Vd 2006 29 31 (angolból fordítva!). De nem biztos, hogy két külön fogalomról van szó, vö.: <...> szívinfarktusban halt meg, amelynek oka (nem okai – J. K.) a stressz és a feszültség LA 1994 1436. Az „vagy” kötőszóval is összekapcsolják: vagy, ami már a fogalmak különbségére utal: A mindennapi élet azonban, valamint a pszichológiai konfliktusok gyakran érzelmi stresszt vagy krónikus érzelmi feszültséget okoznak. Mindez pedig igen kedvező talajt teremt a pszichoszomatikus patológia, vagyis a neurogén betegségek kialakulásához TMr 1987 1 P6. <...> a családi kapcsolatokban jelentkező stressz vagy feszültség is befolyásolhatja a gyermekek ellenálló képességét LA 1996 213 3. Itt a többes számra is érdemes felfigyelni: stresszek (a feszültség csak egyes számban áll). A következtetés valószínűleg az, hogy a stressz már elkülönült a feszültségtől, de bizonyos kapcsolat továbbra is fennmaradt. Világosabb különbségtételre volna szükség. A használatban a stressz más, meglehetősen homályos kapcsolatokban is előfordul, például: Kerülni kell a negatív érzelmeket, a stresszt, <...> Šm 1984 7 34; érzelmi-stressz-pszichoterápia VN 1988 26 2. A stressz és a depresszió állapota valóban nem kívánatos vendég VL 1998 37 6. <...> fájdalmas, amikor fiatalokat kell elbocsátani, <...>. Nekik az én ilyen kényszerű lépésem igazi sokk. Talán nekem könnyebb lenne – már átéltem hasonló stresszeket Sav 1994 11 7. A nyílt térbe kerülve az újszülött is sokkot él át. – – – A születéskor elszenvedett stressz egész életén át kihat. Úgy vélik, az ilyen emberek agresszívabbak lesznek LA 1998 85 21. <...> 3 hónap telt el egy nagyon fájdalmas, különösen egy idős ember számára traumatikus esemény – a házastárs halála – óta. A stresszskálán egy ilyen trauma az egyik legmagasabb pontszámot kapja. <...>, <...>, <...> a halálra felkészülni lehetetlen. Mindig váratlanul, meglepetésként jön. Az élőlények reakciója rá: könnyek, nagy szomorúság, gyász. A gyakran teljesen ki nem fejezett szomorúság, a ki nem sírt könnyek depresszióvá, különféle testi betegségekké alakulnak LA 1993 97 14. Ebből az következne, hogy bár a stressz orvosi értelemben valóban világosan meghatározott fogalom, a köznyelvi használatban és 178 Jonas Klimavičius | Terminas prie termino. III maga a stressz, valamint a feszültséggel és más orvosi fogalmakkal való kapcsolata – depresszió, eufória, apátia, frusztráció, trauma, sokk – nem olyan világos, mint amilyennek lennie kellene. De általában véve a stressz nem fér meg az orvostudomány keretei között, az életben pedig szinte kulturális jelenség: „A szakszövegekben, valamint a szépirodalomban ma nehéz olyan másik, ilyen gyakran használt szót találni, amely a legkülönfélébb erős élményeket, valamint a lelki és fizikai diszkomfortot jelöli, mint a stressz. A stressz szinte napjaink életének szimbólumává vált. Bár a stressz problémáját hazánkban és külföldön egyaránt részletesen kutatják orvosok, biológusok, fiziológusok, biokémikusok, biofizikusok, pszichológusok, szociológusok, sőt filozófusok is, korántsem tekinthető megoldottnak” – állítja Vytautas Meška orvos (M ir G 1986 8 26). H. Selye műve orosz fordításának (Селье Г. Стресс без дистресса. – М.: Прогресс, 1982. – 126 с.) recenziójában Laima Gudaitýtė – aki egyébként az általam idézett orvosi szakirodalomban nem említett, ám fontos dolgokra is felhívja a figyelmet [„H. Seljė a szervezet belső állapotának állandóságát fenntartó két fő reakciót különbözteti meg: a szintoxikusakat (amikor a negatív hatást figyelmen kívül hagyják, és megpróbálnak belenyugodni), valamint a katatoxikusakat (amikor küzdenek ellene)” DorVert 1982: 311] – azt írja, hogy a könyv „második, etikai-filozófiai [részében] a szerző véleménye szerint az ebből szükségszerűen következő általános erkölcsi elvek kerülnek kifejtésre” (DorVert 1982: 310), és igen általános következtetést von le: „Célja az élet értelmét feltáró, valamint a viselkedés azon elveit kijelölő erkölcsi kódex megfogalmazása, amelyek lehetővé teszik saját „Énünk” legteljesebb kifejezését és az optimális (= optimális) társas összhang elérését” (DorVert 1982: 310). GRIAUČIAI IR SKELETAS Az iskola már évtizedek óta ezt tanítja: csontváz. Alighogy valaki elvégzi (sőt, még előtte is), az újságok, fordítások, általában a fordításnyelv révén elárasztják, és szinte teljesen kiszorul a csontváz és a csontozat. A szovjet korszakban a litván nemzetközi szavak használatára nagy hatással volt az orosz. Az oroszoknak is megvannak a saját szavaik – остов (: óorosz остати) – „ami megmarad” (vö. останки – „maradványok”, korábban „maradékok”), továbbá костяк (: кость „csont”), de már nagyon elterjedt a скелет használata. Előfordulnak különös dolgok: остов – 2. griaučiai (животного – gyvulio), csontváz RLKŽ II 1983 [RLKŽ IV 1985 „pasitaíso“: скелет – 1. skeletas, griaučiai (человека – žmogaus), <...>, скелетный – 1. skeleto, skeletinis, de скелетные мышцы – griaučių raumenys RLKŽ IV 1985]. Nem ritkán még a nyelvész is így ír: csontváz, csontozat – mintha így világosabb lenne. A csontozat jól megőrződött a régészetben (J. Basanavičius használta a lavonkauliai szót) – ezt a csontvázas sírok elnevezés is alátámasztja LEnc IX 1940 553, DŽ 1993 (ellentétben a hamvasztásos sírokkal). Terminologija | 2006 | 13 179 Írásos forrásokban a csontozat legalább száz éve ismert (Vrp 1898 13). SNŽŽ 1907 – csontozat – csontok, csontváz, halál és csontváz (gr.) – „úgy elrendezett csontok, ahogyan az élő testben álltak”; csontozat, halál. A csontozat megnevezése egyszerűen csontok is; Jonas Balvočius-Gerusis (1842–1915) feltehetően a lengyel kościec és az orosz костяк alapján alkotta a kaulynas 2 szót (LKŽ V 1959), A. Juška szótárának és Mósėdis nyelvjárásának hibridje a kaulyčia 2. [vö. még kaulinyčia 3. „halál(?)”: Kaulinyčia ül a híd alatt, ne menj oda, elkap! Varniai (LKŽ V 1959)]. A két világháború között Jurgis Elisonas természettudós ezt írta: A támasztó szervek, vagyis a csontrendszer LKŽ XII 1981. Az LKŽ III 1956 a csontozat szót nem jelöli nyelvjárási rövidítésekkel. Tehát bizonyosan az iskola terjesztette el és tanította meg: csontozat. Ez egyértelműen litván szó, csakhogy motivációját kissé elhomályosítja a képzés alapjának apró bizonytalansága – vajon a griauti igéből ered-e, vagy a grūti igéből, a tő magánhangzójának váltakozásával. Járjuk hát végig a rokon szavak szemantikájának és motivációjának ösvényeit, hogy a csontozat egész szócsaládjával együtt közelebbivé és elevenebbé váljon. Pirmiausia tai – griaumedis (: griauti Urbutis 1978: 192) – 1. „išgrįuvęs medis girioje“, A. Juškos žodynas (t. y., gri(u)v)medis“?); griaumenys „medžių prigrūvęs tankus miškas“: Vėtra jį nunešė toli toli, į girių griaumenis, į laužyną Tauragė. Išleidau dukrelę už griaumenų, už girių griaumenų Skaudvilė; griovà 3. „išgrįuvęs raiste medis; išvarta“ Nemunaitis, Merkinė, Ródūnia [1. „dauba, lėnkė; tarpukalnė, griovys“, 2. „grūvantis upės krantas; skardis“]. Pagal formą ir reikšmę artimas taip pat retas griaučias (1) „drūtas, aukštas ąžuolas (nukirstas)“ Panevėžys (be sakinio) (LKŽ III 1956). Szemantikailag közeli, eredetüket tekintve azonban távolabbi szavakból sokkal több van. Ugyanannak a griaumedis szónak a 2. jelentése: „kemény, nehezen hasadó és rugalmatlan fa” (Veliuona, Girkalnis); még a magyarázó graudus szóval is – amelyet ebben a jelentésben a köznyelv nem használ – a grūsti szóval való kapcsolatot fejezik ki (F. Kurschatnál 'grūisti), nem pedig a grūti vagy a griauti szóval. A grūsti 1. jelentése „zúzni, dörzsölni, aprítani, őrölni”, 2. „ütni”: Így döngetik az ajtót a gyerekek, 3. „verni, kínozni, gyötörni”, 4. „dugni, tenni, tömni, gyömöszölni”, 5. „vinni, szállítani, fuvarozni”, 6. „hajtani, kergetni”, 7. visszaható „előretörni, haladni, behatolni, felmászni”, 8. visszaható „zajongani, kopogni, tombolni, dübörögni” szemantikailag nem a grūti igéhez áll közelebb, hanem a ¹griauti 1. „ledönteni, rombolni; megrongálni”, 2. átv. „hevesen csinálni valamit, tevékenykedni, sietve valahová menni vagy valamit szállítani”, 3. visszaható „áttörni, előretörni, behatolni” igéhez (LKŽ III 1956). A Graudus nyelvjárási 3. jelentése: „kemény, rugalmatlan; törékeny, morzsalékos, ropogós”: A graudi lucfenyő hasításkor szétmorzsolódik Ūpnikai. A graudus fejsze hamar szétreped Lioliai (Gaurė, Kietavas, Kvėdarna, Palanga is használja; A. Juška szótára; V. Kalvaitis dalgyűjteménye, 93. o.). Graudūs a len, csak Tryškiai-ban lehet megtörni. Milyen graudus test! Valkininkai (is) 180 Jonas Klimavičius | Terminus prie termino. III (Kabėliai is használja). Graudus ir silpnas yra žmogaus prigimimas M. Daukšos Postilė (162). Dar nebu vau matęs medžio, taip graudžiai lūžtančio (Upyna) egyértelműbben motivált változatot tartalmaz – ráadásul egyértelmű jelentésűt – 3graudus „törékeny”: Ąžuolai graudūs medžiai Seirijai. Graudus sienas Mósėdis. Rudmesės tokios graudžios valgyti Viekšniai (Skuodas, Šatės, Telšiai, Endriejavas és Veiviržėnai településeken is használják). Feltehetően azonos eredetű, de igen távoli antonimája a 2graudus „kegyetlen, durva” jelentésben: Graudūs laikai Ylakiai, graudi širdis írásos adatok, azaz „kemény”; a „kemény” és a „törékeny” egyaránt hasonló és egymással ellentétes tulajdonságok. Vissza kellene még térni a griaumedis szó 3. scom. jelentéséhez: „nagy, termetes ember vagy tárgy; ormótlan holmi, tuskó” Geistarai, Alksnėnai, Barzdai, Sintautai, Šakiai, Lekėčiai, Skirsnemunė, A. Juškos szótára. Mivel magyarázható: a „grūti” (‘gyömöszölni’), a „griauti” (‘rombolni’) vagy a „grūsti, gr(i)audus” (‘zúzni, törékeny’) révén? Létezik a griómedis szó is „elöregedett, elszáradt ember, állat” jelentésben Geistarai. Szűk körben ismert a griauma scom. 1. „nagy, csúf ember” (Ūdriijà), amely a griaumà 2. „aki dübörög” jelentésből alakulhatott ki Nemunaitis (: griaumoti „bőgni; vastag hangon beszélni”; meška griaumoja Ālovė, jaučiai griaumoja Miroslavas // žmogus griaumoja Nemunaitis, Ālovė, Alksnėnai – talán a griausti + riaumoti (‘rohamozni + ordítani’) összetételéből). Nem tudni, hogyan magyarázhatók a következők: griauslinis „nagy, csúf ember” Kalnalis, illetve griaušala „hitvány alak”: Ką tu imsi tą griaušalą – tau mergų bus ne jos vertės! Alksnėnai (vö. aūšena, aūšelis, aūšėjus „pofoncska, mamlasz, tökfilkó”). Világosabb, bár nehéz őket egyetlen szóhoz kötni – grūti vagy griauti – további néhány pejoratív személymegnevezés: grióva, ritk. griovà 6. scom. „ügyetlen ember vagy állat; mamlasz”: E, su tokiu grióva dar kas eis šokti – kojas numindžiotų! Ālovė. Kokia čia karvė – kaip grióva Alytus, továbbá 1grióvas Gizai, grióvelis Viduklė, majd grióvainis „ostoba” Radviliškis, griovėklis, -ė „csúnya viselkedésű, faragatlan ember; griaumedis” A. Juškos szótára. grióveldıs Žemaičių Kalvarija; 1grìúva scom. „griova” A. Juškos szótára, griùvelis, -ė „aki folyton összeesik; összeroskadt, elnyúlt alak” Gruzdžiai, Salantai, griùsna scom. „aki könnyen összeesik; összeomlott, szétterpeszkedő alak” Baisogala, griūnis, -ė vö. griūsna: Griūnis yra santiža, sutižęs žmogus A. Juškos szótára. Azonos eredetű, de a tő magánhangzójának nagyfokú váltakozását mutató (talán régebbi?) alakok még: gréva scom. „termetes ember; tuskó, ormótlan holmi, griaumedis” Geistarai, Keturvalakiai, Alksnėnai, Vilkaviškis, Naumiestis, grévaiša Užventis, grévalas „elnyúlt alak” Rietavas, grévalis Veiviržėnai, grévelis A. Juškos szótára, grevélda 1. Stačiūnai, Klovainiai, A. Juškos szótára, grevéida A. Barono szótára, grevéza Eržvilkas, grevézdas Grūžiai Terminologija | 2006 | 13 181 vö. gremeždas 2. (gremėždas vagy gramoždas „régi, nehézkes valamilyen tárgy, kacat”: gramėti „zajjal leesni” Skardžius 1941: 102, K. Būgára hivatkozva), grėvas scom. „grėva, ormótlan tárgy” Salamiestis, Subačius, Smilgiai, Adolfas Sabaliauskas (LKŽ III 1956). Megemlítendő még számos, a törékenységgel, a könnyű töréssel, a merevséggel, valamint a keménységgel, továbbá az egyenetlenséggel és az érdességgel szemantikailag összefüggő szó: grauždūs (4) 1. „kemény (fáról); rétegenként kemény, rétegenként puha”: Grauždus medis sunku pjaut Varėna. Grauzdus medžias trapus Garliava. Kūnas labai graudus – kad kiek, tai ir suskeidėja Valkininkai (2. „gonosz, heves, rettenetes, kegyetlen; durva”); ¹gríaudėti: pagriaudėti „kissé törékennyé válni”: Pagriaudėjusi duona senam neįkandama Tvėrai, sugriaudėti „törékennyé válni; ropogóssá válni”: Sugriaudės minklė po pečių, ir bus keptas čiulkinys Gegrėnai. Ezután következik a pörköltség és a ropogósság szemantikai csoportja: griaudiniai „a kenyér ropogós széle” Vie kšn iai; ³griaūdinti: apgriaūdinti „megpörkölni, megsütni” Žemaičių Kalvarija, pagriaūdinti „kissé megpirítani, megsütni” Vie kšn iai; griaušti, griaušta, griauḍo „ropogóssá válni” Akmenė, Tirkšliai, Vie kšn iai; griauzdas „fagyott föld rögje” Luokė; griau kšlinis „rücskös, egyenetlen”: griau kšlinis kelias Gegrėnai; griau kšlus 1. „kenyérhéj; ropogós kéreg” Šilalė (graukšlys Trakų r. Onuškis), 2. „kemény rög; fagyott földdarab” Žygaičiai; griaunà 2. „a kenyér széle, héja, kérge” keleti aukštaitiai (1. „él, perem, szél” Dusetos, 3. többnyire többes számban „bordák” Vyžuonos, Jūžintai, Dusetos). Különösen sajátos a ritka grautas „durva szemű kavics, amelyet rendszerint a folyó omló partjairól szednek” Vaškai (LKŽ III 1956) – még a griaučiai ‘csontváz’ szót is felidézi. A Griaučiai nem az egyetlen (a már említett kaulyno stb. mellett) szó ebben a jelentésben – ilyen még a griobai, grioblai, grobai, grėbčiai, grebėstai és mások. A legelterjedtebb a gróbai, bár a grobàs a legtöbbjelentésű szó is – az aukštaitiai nyelvjárásban 1. „borda” (továbbá grobkaulis, groblas; vö. még grobelis „bordás hús”), 2. többnyire többes számban „emberi vagy állati csontok, csontváz, bordák” [továbbá groblai, grioblai; ¹grėblai Raseiniai (!); griobai Geistarai, Gižai], 3. többes számban „valaminek a váza, burka, bordázata” Seirijai, Puns kas [továbbá groblai, grioblai; ¹grėblai Raseiniai (!)], 4. scom. „nagyon sovány ember vagy állat” (továbbá gróbanas, vö. még grióba „hitvány alak, ügyetlen, ormótlan holmi” Šiauliai), míg a žemaitiai nyelvjárásban 5. „bél; végbél”; többes számban „belek” [M. Daukšos Postilė (163), F. Kuršaičio szótára] – ez lényegében már homonima. A grėbčiai (: grėbti, grėbti) „bordák, csontváz, váz” Dysna, Tverečius szó képzési alapja egészen világos; grebėstai „csupasz csontok, csontváz”: Vilkai karvę suėdė, tik grebėstus 182 Jonas Klimavičius | Terminas prie termino. III találtam Marcinkónysban, szarufákat 2. „a tető váza”: A tetőváz leégett, csak a falak maradtak Dūkštas (1. „a szarufákra vízszintesen szegezett léc”, továbbá grebėzdas). 4. „használhatatlan, megviselt tárgy; lom” (továbbá grebėzdas 1), 5. táj. „ügyetlen ember; grebėzdas” (továbbá grebėzdas 2, grebėzda 2, grebėzas, grebėža). A grebti szóval való kapcsolatot talán legjobban a greblai „ló vakarására való fésű” Liudvinavas, Šventėžeris, grėblos (2) Gegrėnai, Renavas, Raseiniai (LKŽ III 1956) mutatja. [Az LKŽ III 1956 a grėblius „mocsáron átvezető feltöltött út; töltés” (Nedzingė, Marijampolis, Daugėliškis) szót a lengyel grebla (lengyelül „árok” is!) jövevényszavának tartja, de a grõblius „töltés, útalap” (Kuktiškės, Vidiškės, Tverėčius). A gróblis (Serėdžius, Betygala, Šėta) alakokat nem tekintik lengyel eredetűnek; talán mind litván, és a jelentések a szemantikai fejlődés eredményei?]. Kontaminációs (?) képzés a grėzdai 2. „csontváz”: Akárhova nézel, csak csupa grėzdai (csontok) van Kiduliai (1. „az istálló mennyezete rudakból, a padláson magasan elhelyezett rudak, amelyekre valamit felhalmoznak”, vö. grėdas 2 Alksnėnai, Miroslavas). A SinŽ 1980 a griaučių szinonimájaként a kriauklai alakot is megadja. Az LKŽ VI 1962 adatai szerint a kriauklai jelentése 1. „csontok, csontváz”, a krauklai jelentése 1. ugyanez, ezek a žemaitiai nyelvjárásban használatosak [továbbá kriauklas 1. „borda”, kráuklas 1. „borda”, valamint kriau kaulis S. Daukantasnál, kráuk aulis A. Barono szótárában, 'kriauklys 3. „borda” Joniškisben; kriauklai 2. „mellkas” (4. „a ló farának felső részén a szélesség; farcsont”), kriauklinė 1. „mellkasi csontok, mellkas”, 2. „hús mellkasi csontokkal, bordákkal”, krauklinė „mellkas, mellrész”]. Ezután a tárgyak vázának megnevezései következnek: kriauklai 3. „valamilyen tárgy váza”, kráuklai 2. átv. „fő részek”: Szalma nélkül a tető csak csupa kráuklai Šakyna; kriauklas 2. „szarufa, tetőléc”. Létezik még a krėklai 1. „csontváz” Raseiniai, Žygaičiai, Girdamas (2. „a vágóállat oldala, bordák” Valkininkai, ²krėklas „mellkas” M. Mažvydas, J. Bretkūnas, M. Daukša), valamint a krėkliai 3. „épület váza, szerkezete” Gaurė, 'krėklas 1. „szarufa” a keleti aukštaitiai nyelvjárásban (2. többnyire kicsinyítő alak, „kosárváz fonóvesszője”), kreklinis „a felső falgerenda, amelyre a szarufák támaszkodnak; szarufás”, kreklà „szarufa”, krėklė „szarufa”; a krekvà ir krėkvas alakokat a dzūkiai használják. Ahogyan a görög skeleton [skeleton (sōma) – „kiszáradt (test)”] esetében, itt is számos, kiszáradással és hasonlóval kapcsolatos jelentés található – „kéreg, héj”: kr(i)augžlys, kriauglė, kr(i)aukšlė, kriaukalas 2, krauklys, 'kriauklys 6, 'krėklius, 'kriauklys 4. „kiszáradt, megfagyott, megdermedt valami”, kriauklas 7. „kiszáradt, megfagyott sárdarab”, 'kráuklai 5. „az úton megfagyott rögök, fagyott talaj”, krau̇kšlas 1. „megfagyott rög, fagyott talaj”, kraukšlai „kemény, fagyott talaj”, kregžlė „kemény, fagyott talaj”, kraukšlė 1. „vékony, szárazra fagyott jég, szárazjég”, kráukla „a vasvegyületektől megkeményedett altalajréteg; kraulis”; személyre vonatkozó elnevezések— Terminologija | 2006 | 13 183 megnevezések – kriauka „aki kiszáradt, elpusztult”, kriaukšlys 2. „kiszáradt ember, csontkollekció”, kriaukšlelis táj. „sovány, lesoványodott, állandóan kriaukšinis ember”, kriauklinis 1. „lesoványodott”, 2. „elszegényedett, kimerült ember”, krauklenyčia „nagyon sovány ember”. A SinŽ 1980 a nyelvjárási, tréfás kabakštai alakot is említi – az LKŽ V 1959 szerint „csontváz, csontok, csontok”: Csak kabakštai (csontok) vannak, kiszáradtak, elvékonyodtak, húsuk már nincs A. Juškos szótára. E népi szinonimák némelyikét különböző időkben megpróbálták terminológiában vagy köznyelvben használni: groḃliai (csontváz) – 1903-ban, Antanas Vileišis (Zemlevičiūtė 2003: 92); A Zeppelin a német léghajó feltalálója. <...>. A Zeppelinnek fémváza van (kriauklai). Az egész vázat a levegőt át nem eresztő pamutszövet borítja, a külső levegő felől (Untulis 1927: 139). Néhány apróságot ki kell javítani, de a helyesírási groblai (grebčiai) érintetlen marad. A groblai (skelietas) ugyanaz marad száz meg száz évig, amíg a litván nyelv fennmarad (Būga I 1958: 556). A hajó krėpštai (csontváza) továbbra is a homokban rejtőzik (raš tai) LKŽ VI 1962. E szinonimák közül sokat megad néhány kétnyelvű szótár: костяк – 1. csontváz, csontozat, grobai, kriauklai RLKŽ I 1967; остов – 1. anat. csontváz, csontozat, groblai RLKŽ II 1967; скелет – 1. csontváz, csontozat (...), грёдай RLKŽ IV 1985. A köznyelvi szókincs és a terminológia megszilárdulásának döntő évtizedeiben nem állt rendelkezésre normatív szótár. Ezt megelőzték az idegen szavak szótárai. Ekkor uralkodott a skeletas – 1. „csontváz, az ember vagy állat hússal nem borított csontjai”, 2. átvitt értelemben – „bármely mű vázlata, csírája, fő irányvonalai; továbbá nagyon sovány ember vagy állat” TŽŽ 1936; 1) „csontváz, a gerinces állat testét alkotó csontok és porcok összessége; a gerincteleneknél különféle támasztó képződmények, például a tüskésbőrűek mészváza”, 2) *csontváz; valamely mű fő állításai; terv, vázlat” TŽŽ 1951. Nagyon hasonlóan szerepel a normatív DŽ 1954-ben is – skeletas 1. „a gerinces állat testének csont- és porcrendszere, csontváz”: az emberi csontváz, 2. átv. „valamely mű fő állításai; terv, vázlat”, míg a griaučiai – 1. jelentése kizárólag „csontváz” (tehát az elsődleges szinonima: skeletas!..), 2. átv. „fő részek”: egy leégett autó váza, 3. átv. „vázlat, körvonalak”: egy irodalmi mű váza. A TŽŽ 1969 majdnem olyan, mint a TŽŽ 1951, csak a skeletas jelentése: 2) *valaminek a csontváza, szerkezete; <...>”. A DŽ 1972-ben a skeletas és griaučiai lényegében ugyanazt jelenti, mint a DŽ 1954-ben. A TŽŽ 1985-ben a nemzetközi és a litván szó jelentése egybeesik: a skeletas jelentése „csontváz”; így van ez a TŽŽ 2001-ben is. A DŽ pedig 184 Jonas Klimavičius | Terminas prie termino. III 1993-ban már a litván szó kerül előtérbe: a griaučiai jelentése 1. „az állat csontjainak és porcainak (vagy ezekhez hasonló képződményeknek) összessége, csontváz”: a mamut csontváza (2. és 3. átv. jelentése – a DŽ 1954-hez hasonlóan); itt már a griautinis melléknév is szerepel → griaučiai 1: csontvázas sír. De hány skeletas található még a kétnyelvű szótárakban!... Az anatómiában sem volt könnyű elterjeszteni a griaučiai szót: A csontváz és felépítésének törvényszerűségei, de: A csontok, amelyeket szabályosan kötőszöveti szalagok és porcok kapcsolnak össze, az állat csontvázát vagy vázát alkotják; külső és belső váz, de: A csontváz két fő részre tagolódik: axiális és perifériás, vagyis végtagvázra GA 1967 35; ezután csak skeletas GA 1967 35 (nx), 36 (nx), 37 (nx), 51 (nx), 52 (nx), 87, 92, 108; a madaraknál viszont griaučiai GA 1967 366, de aztán megint szárnyváz GA 1967 369; a könyv Litván terminusok mutatója című részében – griaučiai 373 (a könyvben azonban nem található meg!..), míg a skeleto nincs benne; A csontváz az emelőkarok rendszerét alkotja, amelyeket különböző mozgékonyságú ízületek kapcsolnak össze. A gerincesek csontváza a test belsejében, a bőr alatt, az izmok között helyezkedik el (belső váz). — — A csontváz (griaučiai), latinul skeletum, a szervezet merev képződményeinek rendszere, amely csontokból, porcokból és az ezeket összekötő kötőszöveti kapcsolatokból áll, és mechanikai funkciót lát el ŽA 1972 61, továbbá külön a törzs, a végtagok és a kéz csontváza ŽA 1972 85, 148, 155, a filogenezisben és az embriogenezisben viszont a simaizomszövet váza, harántcsíkolt vázizmok, harántcsíkolt vázizomzat ŽA 1972 48, 50; jóllehet kötőszöveti váz, de hártyás váz (membránváz), porcos váz (chondralis váz), csontos váz (osalis váz), és csak desmalis váz ŽA 1972 64; továbbá axiális váz, skeletogeninis [azaz csontvázképző szövet – J. K.] szövet ŽA 1972 85; létezik továbbá uszonyváz, majd: váz, csontváz, váz... ŽA 1972 149; csontváz, váz – „az emberi és állati szervezet merev képződményeinek rendszere, amely mechanikai funkciókat (védelmet, támasztást és mozgást) lát el”: külső és belső (a végtagoké és az uszonyoké is), hártyás, porcos, csontos LTE IV 1978; skeletum – váz – csontváz – скелет (és skeletisatio – csontváziasodás – szélsőséges lesoványodás – скелетизация, крайнее истощение), exoskeleton – exoszkeleton – külső váz (szőr, köröm, toll stb., a rovarok kitinpáncélja) – экзоскелет, внешний скелет MedŽ 1980; skeletas – más szóval griaučiai MedEnc II 1993, griaučiai (lat. skeletum), váz MedEnc I 1991. Úgy tűnt, ezzel végre pont kerül a litván terminus ügyére: systema skeletale – csontváz, skeleton axiale – axiális csontváz. skeleton appendiculare – függeléki csontváz, skeleton cruris – lábszár csontváza. skeleton pedis – lábfej csontváza VAnat,HirET 1998. De ismét csontváz, Terminologija | 2006 | 13 185 csontváz VLE VII 2005 (és sokan nem fogják megérteni, hogy az enciklopédiákra jellemző a mellékes, sőt elavult terminusok közlése). A fordított és nem fordított újságcikkekben a csontváz< kifejezés uralkodik: >... csontvázak hegyei a Soščice-mélyedésben< LA 1991 215 6. >...150 csontvázat ástak ki LA 1994 162 1. Ősember csontvázát találták meg LA 1998 244 24. A növekvő gyermeknek szilíciumra van szüksége, hogy <...> erős csontváz fejlődjön ki LA 1998 187 11. <...> megkövesedett pteroszaurusz-csontvázak LA 1999 106 22. Az 1992-ben Jekatyerinburgban kiásott két csontvázat a bolsevikok által meggyilkolt II. Miklós orosz cárhoz és Alekszandr trónörököshöz tartozónak tulajdonították LA 1999 120 24. <...> ezer és hétezer közötti gyermekcsontvázat találtak LA 1999 153 26. <...> hat eltemetett ember csontvázát találták meg ŠA 2002 14 11. <...> az alapok alatt emberi csontvázat találtak ŠA 2002 14 11. A mély föld alatti járatban az idegenvezető néhány csontvázat mutat a turistáknak VŽ 2004 35 15. <...> élő csontvázzá vált Sav su TV 2006 48 15. Japán tudósok olyan exoszkeletonrobotot fejlesztettek ki, amely segít az időseknek járni, sőt nehezebb tárgyakat is emelni Vd 2005 52 49. Átvitt értelemben többnyire csak a csontváz szót használják: Felesleges „Villon” szekrényeiben a múlt csontvázait keresni LA 2000 27 12. A szavazás önmagában nem elég ahhoz, hogy Litvánia függetlenné váljon – itt máig a bürokrácia vázszerkezete és a demokrácia csontváza uralkodik ŠA 2001 13 3. A történelmi regénynek nem az a célja, hogy lekaparja a csontokról a húst, hanem hogy azonosítsa a történelmi csontvázat, izmokat növesszen rá, idegeket fűzzön bele, vérrel árassza el, és életre keltse a múltat Vd 2005 5 57. 1999-ben a „Vaga” kiadta William Somerset Maugham könyvét, Torták és sör, avagy csontváz a szekrényben (ford. Virgilijus Čepiejus). Ez a nyelv valódi csontvázasítása (csontvázasítás – szélsőséges lesoványodás MedŽ 1980). Ez a sajtóban megjelenő oszteopátiás-muskuloszkeletális orvosi és diagnosztikai írásokat is sújtja, például: <...> minden szerv a muszkuloszkeletális rendszert szolgálja, <...>. A muszkuloszkeletális rendszer működésének köszönhetően dolgozhatunk – <...> Gyv 1999 1 3. Ha eltűnnek a litván csontok és izmok, akkor a litván szavakat is, mint az „szolgálni” és a „köszönhetően”, idegen kaptafára húzzák. És így hangzik: Litvánia manuális musculus-skeletális medicina szövetsége LA 1999 246 12. Csontvázszerű húzás LA 1998 182 14 – ez olyan, mint a lábszártörés... Itt ritkaságszámba mennek a csontvázak: 1886-ban az apacsok vezére és az utolsó nagy indián felkelés vezetője, Geronimo az arizonai Skeleton Canyonban megadta magát Nelson Miles tábornoknak LA 1999 173 32. És íme, ott áll a templom küszöbén. Lába előtt végtelen pusztaság terül el, amelyet kiirtott kultúrák fehér csontvázai borítanak ŠA 2001 5 11. Net TŽŽ II 2000, nors skeletas – griaučiai, bet TŽŽ I 1999 kanoja – 1. „eskimų valtis iš banginio skeleto“. 186 Jonas Klimavičius | Terminas prie termino. III Griaučių (susimaišiusių su skeletais) esama ir kitokių: titnagdumblių (diatomitinių dumblių) griaučiai TechEnc I 2000 409. Koralų rifai – <...> salos, susidariusios iš <...> koralų ir kitų organizmų klintinių skeletų sankaupų, o paviršiuje – ir iš gyvų koralų VLE X 2006. Yra ir dar nepaprastesnių: Tarpus tarp nefronų užpildo jungiamasis audinys, kuris tarytum sudaro inksto griaučius InkstL 1971 6. Deja, čia dar dažnas skeletas: akies obuolio skeletas ŽA 1972 607, molekulės skeletas TechEnc II 2003 322; <...> ląstelės skeleto pagrindą sudaro speciali ploniausių skaidulinių elementų sistema. <...> ją sudaro gana sudėtingi skaidulinių baltymų ansambliai. <...>. Sistema labai ekonomiška – atlikdama bendrą atraminio ir judėjimo aparato darbą, ji ląstelėje atstoja ir „skeletą“ ir „sąnarius“, ir „raumenis“, nors ir toliau tebevadinama tik ląstelės skeletu – cytoskeleton M ir G 1979 10 7. Ezeket a különlegesebb csontozatokat stromának is nevezik (gör. stroma – „aljzat, fekvőhely”): a szivárványhártya váza, vagy stroma ŽA 1972 609; stroma – biol. 1) „az állati szervezet valamely szervének alapja, vagyis váza, amely differenciálatlan kötőszövetből áll, benne szaporodásra és fejlődésre képes sejtekkel, valamint rostos struktúrákkal, amelyek meghatározzák támasztó funkcióját”, 2) „a vörösvértestek fehérjealapja” [továbbá 3) és 4)] TŽŽ 1969; 1. „az állati szervek támasztó szerkezete, váza, csontozata, amelyen az adott szervek elemei elhelyezkednek” TŽŽ 1985 (valamint TŽŽ 2001); a belső szervek tanában stroma – (szerv, sejt) váza, stroma, a belső elválasztású mirigyek stromája – váz. stroma VAnat,HirET 1998. A francia griaučiai szó jelentése: váz. A litván griaučiai szó az anatómiában használható. A „griaučiai” azonban meglehetősen általános szó. Sok helyen előfordul az építésben, az építészetben, a szobrászatban, a műszaki nyelvben, sőt a ruházat területén is. Itt azonban a griaučiai háttérbe szorult. Érdekes viszont, hogy a francia szót vették át – franciául car-casse: karkas – 1. „drótkarika női kalapokban és lámpaernyőkben”, 2. „a szobrászatban, mintázáskor a mintázat arányainak megtartására szolgáló bizonyos keret”, 3. „régi ágyúgolyók”, 4. „hajók vagy vasbeton házak fémváza” TŽŽ 1936. Később a szó litvánosított alakot kap, és a jelentések sorrendje is megváltozik: karkasas – 1) „valamely építmény (ház, hajó, repülőgép) fém- vagy faváza”, 2) „az autógumi fő része – gumival átitatott és vékony gumiréteggel bevont szövet”, 3) „régi, gyújtószerkezetes, zsák alakú gyújtó lövedék, amelyet vasból készült, ív alakú szalagok erősítenek”, 4) „a szilfélék családjába tartozó fa; igen kemény fája miatt vasfának is nevezik; faanyagként használják”. Terminologija | 2006 | 13 187 fúvós hangszerek és különféle egyéb tárgyak készítésére; <...>” TŽŽ 1951; 1 váz 1. „valamely építmény (...) <...> csontváza” (2. nincs!, viszont a °váz – bot. „a szilfafélék családjába tartozó fa <...>”) DŽ 1954; váz – a legszükségesebb jelentés hiányzik a TŽŽ 1969-ből, majd ismét visszatér a DŽ 1972-ben: váz – „valamely építmény (...) <...> csontváza”, továbbá váz – csupán „termék, szerkezeti elem, épület csontváza, <...>” TŽŽ 1985 (és ugyanígy TŽŽ 2001); hasonlóképpen váz – „valamely építmény (...) <...> csontváza; kriauklai” (a kriauklai pedig – 1. táj. „csontváz, csontok”, 2. „valamely tárgy csontváza, váza”, vö. kriauklas – 1. táj. „borda”, 2. keleti nyj. „tojás héja, héj, burok”) DŽ 1993. Hasonlóképpen a terminológiában is: váz – „a termék, a szerkezeti elem, az épület csontváza, amely formát, szilárdságot, állandóságot ad neki, <...>” LTE V 1979; váz – carcass, framework, ossature – Skelett, Gerüst, Gerippe – ossature, carcasse, charpente, gros œuvre– каркас: vasbeton-, fa-, fém-, acél-, vékonyfalú profil-, keret-, fal-, merev-, előregyártott StatŽ 2002; skeleton construction – vázszerkezet: fa-, vasbeton- vagy acélszerkezet – csontváz, <...> ALKAiškArchŽ 2004; váz – „az épület, szerkezet vagy tárgy csontváza, <...>” TechEnc II 2003, vázas épület, vázfal TechEnc II 2003; váz – „az épület, szerkezet, szobor vagy más tárgy csontváza. <...>” VLE IX 2006. A műszaki nyelvben azonban nemcsak a váz: остов – váz: keret nélküli, keretes, félkeretes, tartó-, karosszéria-, de остов трактора – a traktor váza, остов двигателя – a motorház, остов петли – a hurok alapja PolŽ 1984. A váz magyarázó szava, a csontváz itt is használatos volt és ma is terminusként használatos: csontváz, bokor – остов (машины) VĮ 1924 75; carcase, carcass – 1. váz; csontváz (2. rúdszerkezet), de shell – 2. csontváz (1. héj) ALKStatŽ 1993; csontváz – skeleton, framework, fabric – Gerippe, Skelett, Rohbau – ossature, carcasse – остов: épületé, fa- StatŽ 2002; a hajótest csontváza LTE VI 1980 331, TechEnc II 2003 674; skeleton – 1. műsz. csontváz, kriauklai (2. szövedék, láncfonal, tervrajz) HidrotechŽ 2000. Az efféle csontvázak nem ritkák a sajtóban (bár gyakran szükségtelen idézőjelekkel): megtalálták a legrégebbi hajók csontvázait LA 1999 123 4; az építmény „csontváza” Vd 2006 23 16, az épületek „csontváza” Vd 2006 16 31, a farm „csontváza” Vd 2006 16 30, a színpad „csontváza” LA 1999 134 15; a történelem „csontváza” Vd 2001 33 41. 188 Jonas Klimavičius | Terminas prie termino. III A megmaradt csontváz. Mindazonáltal csontváz néhány terminológiában még litván megfelelő nélkül is használatos: Šaknų sistemos skeletas (priklausomybės metų raštai) LKŽ XII 1981, skeletinės šaknys – „visos stambiosios medžių šaknys“ BTŽ 1965, skeletinės šakos – „stambiosios šakos, iš kurių išauga smulkios, daugiausia vaisinės šakelės“ BTŽ 1965; скелетный – 3. spec. skeletinis, pagrindinis, atraminis: skeletinės šakos RLKŽ IV 1985 (vartojama ir periodikoje), plg.: Vabalai skeletuoja ir apgraužia lapus bei stiebelius AugAps 1974 160 (taip pat 167, 168); skeletiškieji debesys – хребтовидные облака, tarpt. vertebratus MeteorŽ 1975; talaj, föld és hasonlók csontváza: Az 1 mm-nél nagyobb talajrészecskék alkotják a talaj vázát, a kisebbek pedig a finomföldet BŽirDM 1974 30. A finomszemcsés talaj természetes diszperz rendszer, amely 3 fázisból áll: a szilárd fázist ásványi részecskék (a talaj váza), a folyékony fázist víz, a gázfázist levegő és vízgőz alkotja LTE IV 1978 231. Soil skeleton – a talaj váza ALKStatŽ 1993, a talaj váza – soil skeleton – Bodenske lett, Bodengerüst – squelette de sol – скелет грунта StatŽ 2002; továbbá vázanyagok M ir T 1974 12 50, vázas homokok MG 1975 5 16, vázas talaj – „olyan talaj, amely kőzet- és ásványtörmelékeket (3 mm-nél nagyobb átmérőjűeket) tartalmaz, ezek alkotják a talaj vázát. A törmelékek méretétől függően a v. t. zúzalékos, köves, kavicsos vagy görgeteges. <···>“ FGŽŽ 1987; скелетная схема – elektromos vázlat PolŽ 1984 (de az ETŽ 1999-ben nem szerepel); a tudósok által dendriteknek nevezett vázkristályok KV 1983 15 15 (de az FTŽ 1979 – dendrites kristály – дендритный кристалл, древовидный кристалл, скелетный кристалл – dendrite crystal, pine(-tree) crystal, skeleton crystal – dendritischer Kristall, Tannenbaumkristall. Skelettkristall); vázizoméria, láncizoméria – „a szerkezeti izoméria egyik változata” – скелетная изомерия, изомерия цепи – skeleton isomerism, chain isomerism (maga a váz nem létezik, csak a lánc – „közvetlenül kapcsolódó atomok sora” – цепь – chain) ChemŽ 1997 és 2003, vázas katalizátor – „katalizátor [porózus, fémkatalizátor – ChemŽ 2003], amelyet egy kétfémes ötvözetből [fémötvözetből – ChemŽ 2003] az inaktív fém [katalitikusan inaktív komponensek – ChemŽ 2003] feloldásával [eltávolításával – ChemŽ 2003] állítanak elő” ChemŽ 1997 – скелетный катализатор – skeletal catalyst, skeleton catalyst, spongy catalyst ChemŽ 1997 és 2003. Terminologija | 2006 | 13 189 Marad itt csontváz? Néha ez a csontváz rémisztő: Sütés közben megváltozik a fehérjék és a keményítő állapota. Amikor a kenyérbél hőmérséklete 50°C-ra emelkedik, a keményítőszemcsék megduzzadnak, 65°C-on pedig a felületük kocsonyásodik. Ezzel egy időben a fehérjék denaturálódnak, és mintegy kenyérvázat alkotnak ŽUPT 1969 122. Skeleton. Ugyanilyen eredetű, de az angolból elterjedt a skeleton – skeleton set-up – Skeleton, Skeletonfahren – скелетон [lengyelül is skeleton] – 1. „egyszerű szerkezetű, alacsony, egyszemélyes versenyszánkó kormányberendezés nélkül, kiálló talpak nélkül, amelyen jégpályán lehet lefelé száguldani a hegyről. <⋯>”, 2. „a szánkósport egyik ága – gyors lecsúszás a hegyről acélból készült, egyszemélyes, kormányberendezés nélküli szánkón. A sportoló hason fekve, arccal lefelé irányítja a szánkót a lábával (a cipő orrán lévő tüskékkel). <⋯>“ STŽ 1996. A szóalakot (csak „szánkó” jelentésben) már a TŽŽ 1951 rögzítette; a TŽŽ 1969-ben nem szerepel, a TŽŽ 1985-ben – 2. „sportág – <⋯>“. Még a németeknél is megvan. De kételkedni lehet benne, vö.: Ennek a sportágnak a szabályai egyszerűek: ráfeküdve egy 96 cm hosszú, fékezhetetlen vas szánkóra, amelyet litvánra fordítva csontváznak neveznénk (?Į – J. K.), a kanyargós jégvályúban több mint egy kilométert kell lesuhanni a hegyről Šv 1978 14 9. KÖVETKEZTETÉSEK 1. A kapotas először tájnyelvi kölcsönszóként, fordításokban és szótárakban jelent meg (változatai: kapota, kapotė), és meglehetősen sokféle ruhadarabot jelentett. A köznyelvben ez a kapotas többnyire egzotizmusként létezett. A motorburkolat, később a fedél – kapotas – jóval későbbi, a köznyelvbe nem került be, de néhány szakszótárba bekerült. A dolog története a kapotas hivatalos és hangsúlyozott kiirtásával zárul, de a szóhasználatban még megmaradt, helyettesítőinek – fedél, borító, burkolat – pontosítása és kiválasztása talán még nem ért teljesen véget. 2. A stressz elmélete, amelyet 1936-ban dolgoztak ki, késve jutott el Litvániába. Magát a stressz terminust 1973-ban könnyedén és hangosan próbálták elvetni anélkül, hogy egyáltalán belenéztek volna az elméletbe. Nem vették figyelembe a javasolt feszültség már meglévő nagy szemantikai terhelését sem. Ha valamelyest elmélyedünk az elméletben, és az egész mikrorendszert – stressz, eustressz, distressz –, valamint a stressz szókapcsolati képességét nézzük, amely eltér a feszültség szóétól, akkor az orvosi szakirodalom és a közhasználat stresszének használatát a nyelvi normát meghatározók és a terminológusok felmentésével is engedélyezni kell. Ezzel azonban még nincs vége. Az egyszerű feszültséget és a már stresszt csak orvos tudja megkülönböztetni, ám a stresszt – amely valóban túllépett az orvostudomány határain, és a globalizált élet szimbólumává vált – bárki használni akarja, így aztán mindenki a maga módján használja. Ugyanez mondható el más, könnyedén tett kísérletekről is, amelyek más kifejezések használatára irányulnak. 190 Jonas Klimavičius | Terminas prie termino. III az orvosi fogalmakat – depresszió, eufória, apátia, frusztráció, trauma, sokk. A nem szakemberek szóhasználata itt megengedhetetlenül túllépi mind a hozzáértés, mind a mértéktartás határait. 3. Griaučiai, amelyet már 1898-ban a Varpas című lapban is használtak, bár az LKŽ III 1956 a nyelvjárásokból nem tünteti fel, a köznyelvben számos változata és rokon szava van. Az iskola ezt tanítja: griaučiai. Az anatómiai terminológiában a griaučiai nehezen és még nem teljesen szorította ki a nemzetközi skeletą szót (ez fordításokban még mindig gyakori). Griaučiai a ląstelės, molekulės, valamint a akies obuolio, rainelės, inksto esetében is van. Itt a skeletas is megmaradt, továbbá olykor a stroma szót is használják (szinonimaként). A „griaučiai” meglehetősen sokoldalú szó. Az építőiparban, az építészetben, a szobrászatban és a technikában többnyire a francia eredetű „griaučiai” megfelelőjét, a karkasas szót használják, bár a griaučiai is előfordul. A Skeletas litván megfelelő nélkül használatos a növénymorfológia, a talajtan és más szakterületek terminológiájában. Vajon a hosszan fennálló kettős szóhasználat kiküszöbölhető vagy leküzdhetetlen maradvány? A sportterminológiában ismert a skeletonas, vagyis „egy bizonyos versenyszán”. IRODALOM ÉS FORRÁSOK AĮK/AiškArchŽ 2004: I. Kitkauskienė, N. Kitkauskas. Anglų–lietuvių kalbų aiškinamasis architektūros žodynas. Vilnius. ALKStatŽ 1993: Anglų–lietuvių kalbų statybos terminų žodynas. Sudarė A. Kudžys, A. Rosinas, B. Kudzienė. Vilnius. ALKŽ 1975: Anglų–lietuvių kalbų žodynas. Sudarė A. Laučka, B. Piesarskas, E. Vaitkevičiūtė. Vilnius. AugAps 1974: Augalų apsaugos darbuotojo žinynas. Sudarė S. Pileckis ir I. Žuklys. Vilnius. AugBioLŽ 1998: Trumpas anglų–lietuvių ir lietuvių–anglų kalbų augalų biologijos terminų žodynas. Parengė O. Rupainienė, 1998. Bion: Bionalia (folyóirat). BTŽ 1965: Botanikos terminų žodynas. Vyr. red. J. Dagys, Vilnius. Būga K. I 1958: Rinktiniai raštai 1, Vilnius. BžirDM 1974: R. Žulienė, V. Makaras. Bendroji žemdirbystė ir dirvožemio mokslas, Vilnius. ChemŽ 1997: Chemijos terminų aiškinamasis žodynas. Ats. red. Z. Mačionis, spec. red. R. Mudėnienė, Vilnius. ChemŽ 2003: Chemijos terminų aiškinamasis žodynas. Pat. ir pap. leid., ats. red. Z. Mačionis, spec. red. R. Mudėnienė, Vilnius. CivilAvŽ 1996: Civilinės aviacijos terminų žodynas. Rengėjai vadovai R. Eriksonienė, J. Klimavičius, Vilnius. DnvD: Dienovidis (hetilap). Donelaitis K. 1977: Raštai, Vilnius. DorVert 1982: Etikos studija – 6. Dorovinės vertybės, Vilnius. DŽ 1954: Dabartinės lietuvių kalbos žodynas, Vilnius. DŽ 1972: Dabartinės lietuvių kalbos žodynas, Vilnius. DŽ 1993: Dabartinės lietuvių kalbos žodynas, Vilnius. ETŽ 1999: Elektrotechnիկos terminų žodynas. Rengimo gr. vad. R. J. Mukulys, moksl. red. A. Smilgevičius, S. Žebrauskas, Kaunas. FGŽŽ 1987: A. Solovjovas, G. Karpovas. Fizinės geografijos žodynas-žinynas, Kaunas. FTŽ 1979: Fizikos terminų žodynas. Vyr. red. P. Brazdžiūnas, Vilnius. GA 1967: A. Pabijanskas. Žemės ūkio gyvulių anatomija, Vilnius. Gyv: Gyvenimėlis (újság). N.GogR III 1954: N. Gogolis. Raštai 3. Vert. M. Miškinis, Vilnius. N.GogR V 1954: N. Gogolis. Raštai 5. Vert. M. Miškinis, Vilnius. GV 1981: O. Kunčė, R. Kunčė. Grožis visiems. Vert. F. Vengrienė, Vilnius. Terminologija | 2006 | 13 191 HidrotechŽ 2000: K. Baškys, V. Šulga. Anglų–lietuvių kalbų hidrotechnikos terminų žodynas. Vilnius. InkstL 1971: V. Kirsnys. Inkstų ligos ir jų profilaktika. Vilnius. Kabelka J. 1964: Kristijono Donelaičio raštų leksika. Vilnius. KB: Kultūros barai (folyóirat). KmT: Komjaunimo tiesa (újság). KP 4.1 2005: Kalbos patarimai 4. Leksika: Skolinių vartojimas (svetimybės, tarptautiniai žodžiai). Szerkesztette D. Mikulėnienė, Vilnius. KPP, 1976: Kalbos praktikos patarimai. Sudarė A. Pupkis, Vilnius. KPP, 1985: Kalbos praktikos patarimai. Sudarė A. Pupkis, Vilnius. KV: Kalba Vilnius (hetilap). LA: Lietuvos aidas (napilap). LėlįeŽ 1979: V. Vaitkevičiūtė. Lenkų–lietuvių kalbų žodynas. Vilnius. Liet IX 1940: Lietuviškoji enciklopedija 9, Kaunas. L és M: Literatūra ir menas (hetilap). LKŽ III 1956: Lietuvių kalbos žodynas 3, Vilnius. LKŽ V 1959: Lietuvių kalbos žodynas 5, Vilnius. LKŽ VI 1962: Lietuvių kalbos žodynas 6, Vilnius. LKŽ XII 1981: Lietuvių kalbos žodynas 12, Vilnius. LKŽ XIII 1984: Lietuvių kalbos žodynas 13, Vilnius. LKŽ XVI 1995: Lietuvių kalbos žodynas 16, Vilnius. LR: Lietuvos rytas (napilap). LTE IV 1978: Lietuviškoji tarybinė enciklopedija 4, Vilnius. LTE V 1979: Lietuviškoji tarybinė enciklopedija 5, Vilnius. LTE VI 1980: Lietuviškoji tarybinė enciklopedija 6, Vilnius. LTE X 1983: Lietuviškoji tarybinė enciklopedija 10, Vilnius. M 1894: M. Miežinis. Lietuviszkai–latwiszkai–lenkiszkai–rusiszkas žodynas, Tilžė. MedEnc I 1991: Medicinos enciklopedija 1, Vilnius. MedEnc II 1993: Medicinos enciklopedija 2, Vilnius. MedŽ 1980: V. Astrauskas, S. Biziulevičius, S. Pavilonis, A. Vaitilavičius, A. Vileišis. Medicinos terminų žodynas. Vilnius. MeteorŽ 1975: M. Mikalajūnas. Rusų–lietuvių kalbų meteorologijos terminų žodynas. Vilnius. MG: Mūsų gamta (folyóirat). M és G: Mokslas ir gyvenimas (folyóirat). M és T: Mokslas ir technika (folyóirat). MokslL: Mokslo Lietuva (újság). Novodvorskis A. 1973: Žodžiai teisai. – Kalbos kultūra 25, 12–14. NŽA: Naujasis židinys – Aidai (folyóirat). PATŽ 1995: Penkiakalbis automobilinių terminų žodynas. Parengė R. Katalynaitė, A. Klibavičius, R. Lapinskas, G. Paliulis, Vilnius. PLKŽ 1976: Prancūzų lietuvių kalbų žodynas. Sudarė N. Juškienė, M. Katilienė, K. Kazlauskienė. Vilnius. PLKŽ 2004: I. J. Balaišienė. Prancūzų–lietuvių kalbų žodynas, Vilnius. PolŽ 1959: Rusų–lietuvių kalbų politechninis žodynas. Red. kol. p-kas A. Novodvorskis, Vilnius. PolŽ 1984: Rusų–lietuvių kalbų politechnikos žodynas. Sudarė G. Daugėla, spec. red. J. Staniulis, Vilnius. PsiChŽ 1993: Psichologijos žodynas. Spec. red. R. Augis, R. Kočiūnas, Vilnius. RLKŽ I 1967: Rusų–lietuvių kalbų žodynas 1. Paruošė V. Baronas, V. Galinis, Vilnius. RLKŽ II 1967: Rusų–lietuvių kalbų žodynas 2. Paruošė V. Baronas, V. Galinis, Vilnius. RLKŽ II 1983: Rusų–lietuvių kalbų žodynas 2. Sudarė Ch. Lemchenas, Vilnius. RLKŽ IV 1985: Rusų–lietuvių kalbų žodynas 4. Sudarė J. Kardelytė, Ch. Lemchenas, J. Macaitis, A. Mankevičienė, Vilnius. Robert 1993: Le Nouveau Petit Robert: Dictionnaire alphabétique et analogique de la langue française, Paris. Sav: Šiaurės Savininkas (hetilap). Sav su TV: Savaitė su TV (hetilap). SinŽ 1980: A. Lyberis. Sinonimų žodynas. Vilnius. Skardžius P. 1941: Lietuvių kalbos žodžių daryba, Vilnius. SNŽŽ 1997: Svetimų ir nesuprantamų žodžių žodynėlis. Sudarė J. Šlapelis, Tilžė. 192 Jonas Klimavičius | Terminus prie termino. III StatŽ 2002: Statybos terminų žodynas. Moksl. red. A. Kudžys, Vilnius. STŽ 1996: Sporto terminų žodynas. Parengė S. Stonkus, Kaunas. ŠA: Šiaurės Atenai (hetilap). Šm: Šeima (folyóirat). Šv: Švyturys (folyóirat). TechEnc I 2000: Technikos enciklopedija 1. Vilnius. TechEnc II 2003: Technikos enciklopedija 2, Vilnius. TechnŽ 1949: A. Novodvorskis, Trumpas rusiškai-lietuviškas techninis žodynas, Kaunas. TMkt: Tarybinis mokytojas (újság). TMtr: Tarybinė moteris (folyóirat; P – melléklet Pagrandukas). TT 1992: Terminologijos taisymai. Parengė K. Gaivenis, A. Kaulakienė, St. Keinys, J. Klimavičius, Vilnius. TŽŽ 1936: Tarptautinių žodžių žodynas, Kaunas. TŽŽ 1951: Tarptautinių žodžių žodynas, Vilnius. TŽŽ 1969: Tarptautinių žodžių žodynas, Vilnius. TŽŽ 1985: Tarptautinių žodžių žodynas, Vilnius. TŽŽ I 1999: Tarptautinių žodžių žodynas 1, Vilnius. TŽŽ II 2000: Tarptautinių žodžių žodynas 2, Vilnius. TŽŽ 2001: Tarptautinių žodžių žodynas, Vilnius. Untulis 1927: Skaityk mane. Aš viską žinau. Visiems reikalingas žodynas. Untulio surinktas, Kaunas. Urbutis V. 1978: Žodžių darybos teorija, Vilnius. Vd: Veidas (hetilap). V Anat,HirET 1998: Veterinarinės anatomijos, histologijos ir embriologijos terminai, Kaunas. VĮ 1924: A. Vireliūnas. Įvardai, arba terminai, priimti Terminologijos komisijos, Kaunas. VL: Valstiečių laikraštis (újság). VLE VII 2005: Visuotinė lietuvių enciklopedija 7, Vilnius. VLE IX 2006: Visuotinė lietuvių enciklopedija 9, Vilnius. VLE X 2006: Visuotinė lietuvių enciklopedija 10, Vilnius. VL,IVKATŽ 1996: A. Žitkutė. Vokiečių–lietuvių, lietuvių–vokiečių kalbų automobilių terminų žodynas, Vilnius. VN: Vakarinės naujienos (újság). Vrp: Varpas (újság). VŽ: Vakaro žinios (újság). Zemlevičiūtė P. 2003: Antano Vileišio (1856–1919) medicinos mokslo darbai. – Terminologija 10, 84–106. ŽA 1972: S. Pavilonis, R. Stropus, K. Tamašauskas, A. Urbonas. Žmogaus anatomija, Vilnius. ŽŪPT 1969: G. Kuzmienė, J. Pažarauskienė. Žemės ūkio produktų technologija, Vilnius. ПС 1976: Политехнический словарь, Москва. ЦС 1989: Политехнический словарь, Москва. ССРЛЯ V 1956: Словарь современного русского литературного языка 6, Москва–Ленинград. Фасмер М. II 1986: Этимологический словарь русского языка, Москва. Beérkezett: 2006-11-20 Jonas Klimavičius Litván Nyelvi Intézet P. Vileišio utca 5, LT-10308 Vilnius E-mail: [email protected] Terminologija | 2006 | 13 193