Terminology in the Era of Globalisation

Terminológia a globalizáció korában SERGIUSZ GRINIEWICZ University of Bialystok A terminológia jelentősége a globalizáció korában abból ered, hogy napjainkban a tudományos és technológiai ismeretek gyors gyarapodása gyakorlatilag elképzelhetetlen a terminológia állapotára való odafigyelés nélkül. A különleges lexikai egységek a modern nyelvek új szavainak több mint 90 százalékát teszik ki. A tudományos és műszaki szókincs sokkal gyorsabban bővül, mint a mindennapi beszéd szókészlete, ezért jelenleg egyes tudományágakban (például a kémiában vagy a biológiában) a szakkifejezések száma meghaladja a közhasználatú szavakét. Hasonlítsuk össze a következő adatokat: a Webster’s szótár teljes, rövidítetlen változata mintegy 700 000 angol szót tartalmaz; a legnagyobb, 17 kötetes orosz szótár mintegy 120 000 szót dolgoz fel (bár már léteznek körülbelül 200 000 szót tartalmazó szótárak is); ugyanakkor az orosz építőipari terminológia több mint 150 000 szóból áll, a modern biológiai terminológia az élőlények változatainak több mint egymillió elnevezését foglalja magában, a kémiában pedig több mint 1,5 millió anyagot ismerünk. Az iparban már az 1980-as évek elején több mint 20 millió különféle terméktípust gyártottak, és mindegyiknek saját külön neve volt. A szaknyelvi szókincs nemcsak a fejlett nemzeti nyelvek legnagyobb részét teszi ki, hanem a nyelv legdinamikusabban változó rétegét is alkotja. Az úgynevezett „információrobbanás” – vagyis a tudományos és technológiai információáramlás rendkívül gyors növekedése – terminológiai robbanást idézett elő, vagyis az új szakkifejezések számának óriási növekedését. Például számításaink szerint a 19. század elején mintegy 10 ezer építőipari szakkifejezés létezett; a 20. század elejére számuk 30–35 ezerre nőtt, napjainkra pedig elérheti a 250 ezret. Ennek oka, hogy 25 évente megduplázódik a tudományágak és tudományos diszciplínák száma, és minden új tudománynak saját terminológiára van szüksége. Ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy accord- 10 Sergiusz Griniewicz | Terminology in the Era of Globalisation ing to the Encyclopaedia Britannica, a 20. században akár 2500 új tudományág és tudományos diszciplína is létrejött, akkor a terminológia 21. századi problémája megfelelő megvilágításba kerül. Arra is figyelmet kell fordítanunk, milyen szerepet játszanak a tudomány különböző ágainak terminológiái a körülöttünk lévő világra és önmagunkra vonatkozó ismereteink alakításában, bár ezt a kormányok rendszerint alábecsülik és figyelmen kívül hagyják (Grinev, 1999). A globalizáció kapcsán azonnal felmerülő és jól megfigyelhető egyik fő probléma az, hogy hatékony nyelvi eszközöket kell találnunk a nemzetközi kommunikációhoz. Nyelvészeti szempontból az új körülmények közötti kommunikáció problémájára három lehetséges megoldás kínálkozik, nevezetesen: - egy általánosan elfogadott mesterséges nyelv létrehozása kommunikációs eszközként; - a gépi fordítás problémájának sikeres megoldása; vagy - a létező nyelvek egyikének egyetemes nemzetközi nyelvként való kiválasztása, vagy a nemzetközi nyelvek számának drasztikus korlátozása. A mesterséges nyelvek megalkotására tett kísérletek története igen lenyűgöző: számos „ideális” nyelv létrehozására irányuló tervet sorol fel, bár közülük egyik sem terjedt el széles körben. Elég annyit mondani, hogy a legszélesebb körben használt mesterséges nemzetközi nyelv, az eszperantó – annak ellenére, hogy már százéves múltra tekint vissza –, nem igazán váltotta be a hozzá fűzött nagy reményeket, vagyis nem lett általánosan ismert és használatában uralkodó nemzetközi nyelv. Ez létrehozásának alapvető hiányosságaival magyarázható: vitatható lexikai újításokkal, valamint azzal, hogy előzetesen nem mérték fel az eltérő nyelvi hátterű emberek számára felmerülő lehetséges fonetikai és nyelvtani problémákat, és így tovább. Ám még néhány hatékonyabb mesterséges nyelv, például az Occidental sem vált kellően népszerűvé, noha meglehetősen hozzáértő és képzett nyelvészek javasolták, és számos előnye van: könnyen érthető kiterjedt nyelvészeti ismeretek és készségek nélkül is, és könnyű megtanulni, mivel kevesebb megjegyzendő, mesterséges szerkezetet tartalmaz. Ez a lehetőség azonban talán kívül esik a terminológia tudományának tárgykörén, bár az új szavak megalkotásának bizonyos alapelvei lényegében azonosak, míg a következő két lehetőség közvetlenül kapcsolódik a terminológiai problémákhoz. A következő megoldás a gépi fordítás. A hatékony gépi fordítás útjában álló fő akadály abban rejlik, hogy a szótárakban mi Terminologija | 2006 | 13 11 a forráskifejezés számos megfelelőjét találni. Amint azt néhány publikációban említettük (Grinev, 1999), ha a szótár csak egyetlen megfelelőjét adja meg a forráskifejezésnek, a fordító feladata meglehetősen könnyű, bár még így is meg kell bizonyosodnia arról, hogy a javasolt megfelelő jelentései megegyeznek a forráskifejezés jelentéseivel. A helyzet nehézzé válik, ha a forráskifejezésnek két fordítási változata van. A fordítás lehetséges változatainak számával együtt a feladat még bonyolultabbá válik. Az ilyen megfelelőségi listák gyakran szinonimákat, változatokat és egymástól egészen eltérő terminusokat sorolnak fel egymás mellett, így teljesen zavarba ejtik a szótár használóját. Még akkor is, ha a fordító az anyanyelvére fordít, és tökéletesen ismeri a javasolt változatok közötti különbséget, nem feltétlenül tudja, hogy a szinonimák közül melyik van szabványosítva, és ezért melyik részesítendő előnyben. Az anyanyelvről történő fordításkor a fordítónak azt a rendkívül nehéz problémát kell megoldania, hogy megkülönböztesse az abszolút megfelelőket, a változatokat, a részleges és feltételes megfelelőket, valamint az egészen eltérő terminusokat, amelyeket a szótárak gyakran véletlenszerű sorrendben közölnek. Sok esetben a terminológiai szótár szerzője gondosan, de kritikai értékelés nélkül jegyzi fel az alkalomszerűen használt terminusokat, és fordítási változatként tünteti fel őket; ezt szoktam „embarras de richesses”-nek nevezni. Ez igazán próbára teszi a fordítót. Gépi fordítás esetén a helyzet még bonyolultabb, mert ilyenkor a megfelelő kiválasztása meglehetősen formális – rendszerint az elsőt kínálja fel a rendszer. A nemzeti terminológiák szisztematikus összehasonlítása a szótárkészítés során megkönnyíti a munkát, és megbízhatóbb eredményeket hoz. Lehetőséget ad arra, hogy világos képet kapjunk a nemzeti terminológiákon belüli, terminusok közötti szinonimikus és kváziszinonimikus viszonyokról, kiválasszuk a szinonimák csoportjából a leginkább előnyben részesítendő terminusokat, megbízható megfelelőket állapítsunk meg a szinonimák megfelelő csoportjának fordításához, és biztosítsuk a visszafordíthatóságot. A legfontosabb azonban az, hogy lehetőséget teremt a forráskifejezés megfelelői számának csökkentésére, sok esetben akár egyetlen megfelelőre szorítva azt. Sajnos ez a probléma korántsem tekinthető megoldottnak, a szótárkészítés jelenlegi irányzatai pedig okot adnak a szkepticizmusra. Az utolsó megoldás a létező nyelvek egyikének kiválasztása. Az ipar, a gazdaság, a kultúra, sőt a mindennapi élet globalizációja új feltételeket teremt a nemzeti nyelvek létezéséhez és kölcsönhatásához. Ezek egyike bizonyos nyelvek dominanciája, amelyeket a kommunikáció eszközeként választanak ki 12 Sergiusz Griniewicz | Terminology in the Era of Globalisation a nemzetközi kommunikációhoz. Történelmünk során voltak időszakok, amikor valamely tekintélyes nyelv dominált: a középkorban a latin az írásbeliség egyetemes nyelve volt, keleten az arab töltötte be ugyanezt a szerepet; a 18. és 19. században a francia volt a művelt emberek nyelve egész Európában. A 20. század második felétől az angol fokozatosan a világ domináns nyelvévé válik. Ezzel egyidejűleg az aktívan használt nyelvek számának csökkenését is megfigyelhetjük. Az ENSZ számításai szerint a jelenlegi évszázadban a ma működő mintegy 3,000 nyelv közül hozzávetőlegesen 2,500 eltűnik az aktív használatból. Lehet, hogy nem ért egyet velem, de egyes nyelveknek csekély az esélyük a fennmaradásra. Sok esetben a gyakorlatilag alig létező nemzeti nyelvek felélesztésére és fenntartására tett lázas kísérletek valójában döglött lovak ostorozását jelentik. A valóságban azonban csak azok a nyelvek vannak eltűnésre ítélve, amelyek használata már eleve meglehetősen korlátozott (például az egyetlen falura jellemző nyelveké). Az eltűnés sok esetben csupán státuszváltozást jelentene – a nyelvjárássá válást; úgy tűnik, nemrég ez történt a moldávval, amelyet a román nyelvjárásának nyilvánítottak. Ugyanakkor éppen ellenkező folyamatot is megfigyelhetünk: egyes nyelvjárások, például a katalán és a galíciai Spanyolországban, valamint a provanszál Franciaországban, hivatalos nyelvi státuszt kaptak. A nemzeti nyelvek eltűnésének két oka lehet: a legtermészetesebb az, amikor a nemzeti nyelv alkalmazási köre beszűkül, és helyi nyelvjárássá alakul; a másik pedig egy szorosan rokon nyelv hatása, amelynek működési köre történelmileg alakult ki, és hagyományosan széles (ilyen volt az ukrán és a belarusz nyelv esete, amelyeket az 1980-as évek végére az orosz nyelv csaknem teljesen kiszorított). Ebből az következik, hogy a fennmaradó nyelvek funkcionális köre bővülni fog, és beszélőik száma származási országukon kívül is növekedni fog (érdekességként megemlíthető, hogy jelenleg mind a britek, mind az oroszok nemzeti kisebbséget alkotnak az adott nyelvek anyanyelvi beszélői között). Egyes létező nyelvek nemzetközi használatának megkezdésével szembesülünk hatékony alkalmazásuk problémájával. És itt merül fel a nemzeti nyelvpolitika kérdése. Jelenleg azt figyelhetjük meg, hogy a kialakulóban lévő új államokban a nyelvvel kapcsolatos egyes politikai döntéseknek csupán pillanatnyi politikai indokai vannak, miközben teljesen figyelmen kívül hagyják a nyelvi fejlődés természetes tendenciáit- Terminologija | 2006 | 13 13 … és ezért nem vehető komolyan. Ezért szükségessé válik olyan megalapozott, pártatlan ajánlások kidolgozása, amelyek a természetes fejlődési folyamatok, különösen pedig a nyelvek nemzetközi kölcsönhatásának elemzésén alapulnak. Az ilyen ajánlásnak mindenekelőtt a terminológiára kell vonatkoznia, egyrészt azért, mert a szókészletnek ez a része szabályozható a legkönnyebben (a szaknyelvi lexika valószínűleg az egyetlen olyan nyelvi réteg, amely tudatosan alakítható és ellenőrizhető), másrészt azért, mert a szakmai szókincs ellenőrzése nagymértékben előmozdíthatja a tudomány és a technológia fejlődését. Amikor a kisebb nyelvekről beszélünk – és Pusztay professzor véleménye szerint, amelyet a „Nemzeti nyelvek terminológiája és globalizáció” című, 2006 októberében Vilniusban tartott nemzetközi konferencián fejtett ki, még a 10 millió anyanyelvi beszélővel rendelkező nyelveket is annak kell tekinteni –, véleményünk szerint legalább két tényezőt kell figyelembe venni. Először is, a kisebb államok – például a balti államok – hivatalos nyelveit beszélők száma jelentősen növekedhet azáltal, hogy más nemzetiségű emberek is elsajátítják ezeket a nyelveket. Másodszor, a rokon kisebb nyelvek eltűnésének megelőzésére az egyik leghatékonyabb eszköz a konvergens fejlődés, amely növeli fennmaradásuk esélyét. Érdekes, hogy a múlt század húszas éveinek tisztán politikai döntései, amelyek nemzeti nyelvekké nyilvánították azt, ami akkoriban ugyanazon nyelvjárásainak számított, megnehezítették, de nem tudták megakadályozni a közép-ázsiai országok népei közötti kommunikációt. Ám amit a kedvezőtlen körülmények, a természeti katasztrófák vagy a katasztrofális politikai döntések nem tudnak megtenni, azt maguk az emberek megtehetik: a különböző nyelvekből – arab, orosz, angol, német és perzsa nyelvből – történő meggondolatlan, összehangolatlan kölcsönzés növeli az egykori nyelvjárások közötti különbségeket, és következésképpen rontja a kölcsönös megértést. A konvergens nyelvpolitika azt jelenti, hogy a kölcsönzés már létező elveit követjük: – az átírás helyett a transzliterációt célszerű előnyben részesíteni, mivel manapság a kölcsönzések többsége írásban történik; – kölcsönzéskor a forma helyett inkább a jelentést kell figyelembe venni, mert a jelentés (a megfelelő fogalom fejlődésével vagy változásával) sokkal könnyebben változik, mint a forma; – a kölcsönszavak lehető legkönnyebb beilleszkedésének elősegítése érdekében megengedhető alakjuk egyszerűsítése, a mássalhangzó-torlódások és a magánhangzó-találkozások kerülésével, amelyek 14 Sergiusz Griniewicz | Terminology in the Era of Globalisation problémákat okozhat a kiejtésben; a végződések átalakítása úgy, hogy megfeleljenek az elfogadott nyelvtani paradigmatikus mintáknak; – az új terminusok esetében a már létező nemzetközi alakokat kell előnyben részesíteni; – sok esetben a széles körben ismert ógörög és latin morfémák felhasználhatók új nemzeti terminusok megalkotására (Grinev, 1987); a koordinált nyelvpolitika két új alapelvvel egészítendő ki, nevezetesen: – a rokon nyelvekbe történő kölcsönzéshez ugyanazokat a forrásnyelveket kell használni; – a kölcsönszavak alakjainak, ha nem is azonosak, a lehető legközelebb kell állniuk egymáshoz, és eltérő nemzeti képzők esetén szigorú megfelelésnek kell lennie az új szavak és e képzők között. Az újonnan függetlenné vált államok nemzeti nyelveinek problémáit az 1990-es évek elején vitatták meg a legalaposabban az ukrajnai konferenciákon (Csernyivci 1990, 1991; Kijev 1992), ahol elemezték a rokon nyelvek konvergens fejlődésének lehetőségeit, valamint a rokon nyelvek fejlődésének összehangolását biztosító hatékony módszereket és alapelveket, és mindenki meglehetősen lelkes volt. Sajnos később ezeket nem valósították meg Ukrajnában, ami a jelenlegi helyzethez vezetett: egyes esetekben több, különféle alapelvekre épülő nemzeti terminológiai rendszert javasolnak, amelyek alakjai eltérnek a többi szláv nyelvben használatosaktól, a szakemberek megdöbbenésére. A terminológiai kutatás és gyakorlati tevékenység kilátásai a most kezdődő évszázadban igen biztatóak lehetnek, ha kedvező körülmények között kidolgozzák és alkalmazzák a szaknyelvek fejlődését szabályozó szabályrendszert. Kedvezőtlen körülmények között az évszázad végén a terminológia tudományának jelentéktelen problémáiról folytatott véget nem érő vitáknak lehetünk tanúi, miközben a leginkább használt nyelvek fejlődésének irányítására kínálkozó lehetőség visszavonhatatlanul elvész. Sajnos az emberi viselkedés általános tapasztalatai alapján inkább a jóslat pesszimista változatára lehet számítani. KÖVETKEZTETÉSEK A globalizáció egyik aktuális nyelvészeti problémája a nyelvi akadályok leküzdése. Ennek három lehetséges módja van: egy mesterséges nyelv elfogadása a nemzetközi kommunikáció eszközeként, a gépi fordítás Terminologija | 2006 | 13 15 vagy a meglévő nyelvek egyikének felruházása kiemelt nemzetközi funkciókkal. Egy másik aktuális probléma a kis nemzeti nyelvek megőrzése, amely a rokon nyelvek konvergens fejlődésével hatékonyan megvalósítható. A jelenlegi helyzet mindenképpen megfontolt állami nyelvpolitikát követel. REFERENCES Grinev S.V. 1987: Terminological borrowings. – Neoterm 7/8, 37–47. Grinev S.V. 1999: On the Principles of Improving Translating Terminological Dictionaries. – Słupskie Prace Humanistyczne. 18a. Słupsk, 95–105. TERMINOLOGIJA GLOBALIZACIJOS EROJE Straipsnyje gvildenami tautinių kalbų terminologijos klausimai dabartinėmis globalizacijos sąlygomis. Nagrinėjami trys požiūriai į kalbos barjerų šalinimo problemas: sprendimą – optimalios dirbtinės tarptautinės kalbos sukūrimas, mašininis vertimas ir vienos iš dažniausiai vartojamų kalbų pasirinkimas tarptautine. Analizuojamos vadinamųjų mažųjų tautinių kalbų išsaugojimo problemos. Ypatingas dėmesys skiriamas giminingų kalbų terminijos konvergencinės plėtros koordinavimo politikos galimybėms. ТЕРМИНОЛОГИЯ В ЭРЕ ГЛОБАЛИЗАЦИИ В статье обсуждаются вопросы терминологии национальных языков в современных условиях глобализации. Рассматриваются три подхода к решению проблемы устранения языковых барьеров – разработка оптимального искусственного международного языка, машинный перевод и выбор одного из наиболее употребляемых языков межнационального общения. Анализируются проблемы сохранения так называемых «малых» национальных языков. Особое внимание уделяется возможностям координированной политики конвергентного развития терминологии родственных языков. Gauta 2006-10-24 Sergiusz Griniewicz University of Białystok Wąska 4, m. 20, Białystok, 15-481, Poland E-mail: [email protected] 16 Sergiusz Griniewicz | Terminology in the Era of Globalisation