Kalbotyros terminai vidurinės mokyklos lietuvių kalbos vadovėliuose

234 Nyelvészeti terminusok a középiskolai litván nyelvi tankönyvekben R I T A K A T E LY T Ė Litván Nyelvi Intézet A terminológiai tudomány egyik elméleti feladata a terminusok és szakemberek képzését és kommunikációját meghatározni a tudományos gondolkodásban (Гринев terminológiák tudományos megismerésének szerepét, valamint a 1993: 12). Ez a feladat nemcsak a tudomány speciális területeit foglalja magában – a tudományos megismerés fejlesztése már a középiskolában elkezdődik. Az Általános programok és oktatási standardok hangsúlyozzák a megszerzett tudományos ismeretek tudományos jellegét, vagyis az ismereteknek „megbízhatóknak, helyeseknek, rendszereseknek, integráltaknak, a valóság sokrétű jelenségeinek kapcsolatait és kölcsönhatásait feltáróknak” kell lenniük (Bendrosios programos ir išsilavinimo standartai, 2003, p. 10). A középiskolai litván nyelvi tankönyvekben különböző területek terminusait használják (nyelvészeti, irodalomtudományi, stilisztikai, módszertani és egyéb területek terminusait), ezért ez a kutatás azért is érdekes, mert lehetővé teszi az oktatás gyökereinek vizsgálatát – az általános műveltséget nyújtó iskolai alapfokú oktatástól kezdve. Ebben a tanulmányban a III–XII. osztályos litván nyelvi tankönyvek nyelvészeti terminusait elemezzük. A tanulmány fő célja annak bemutatása, hogy a litván nyelv tankönyveiben milyen mértékben használják a különböző nyelvészeti terminusokat, valamint a nyelvészeti terminológiai területek rendszereinek kialakítását és változását az oktatási folyamatban. Az anyagot a következő forrásból gyűjtöttük: 18 különböző litván nyelvi tankönyvből, amelyeket véletlenszerűen választottak ki. A kiválasztott tankönyvek tükrözik az Általános programokban és az iskolázottsági követelményekben az egyes koncentrumokra jellemző oktatási tartalmat. NYELVÉSZETI TERMINUSOK AZ ALSÓ TAGOZATOS KONCENTRUMBAN Az alapfokú oktatás az általános műveltséget nyújtó oktatási rendszer kezdete. Az oktatási rendszer fő célja a nyelvi kompetencia fejlesztése, az óvodai nevelés éveiben megszerzett kompetencia folytatásaként. Ezzel együtt formálódnak az általános értékbeli és didaktikai beállítódások is. A nyelvi kompetencia főbb aspektusai a következők: Rita Katelytė | Kalbotyrosterminaividurinėsmokyklos... Terminológia | 2008 | 15 235 a társas kommunikáció, az olvasás és írás képességének, az olvasó jellemvonásainak fejlesztése, a nyelv valamennyi szintjének elemi szintű megismerése. Az általános programok és az oktatási standardok azt javasolják, hogy a III–IV. osztályos koncentrum litván nyelvi tankönyveiben olvasni, gondolkodni és alkotni tanítsanak/tanuljanak. A magasabb koncentrációra lépve a tanulóknak el kell sajátítaniuk a fonetikát és a mondatelméletet, meg kell tudniuk különböztetni a szó jelentéssel bíró részeit, és meg kell ismerkedniük a szófajokkal – az igével, a főnévvel és a melléknévvel. Az általános programok és az oktatási standardok hangsúlyozzák, hogy a programok tartalmát a nyelvi és irodalmi nevelés alkotja – az oktatási folyamat elválaszthatatlan részei. A litván nyelv tankönyveiben használt nyelvészeti terminusokat azonban az irodalomtudomány, a módszertan és más területek terminusaitól elkülönítve vizsgálják. A III–IV. osztályos koncentrum litván nyelvi tankönyveiben 435 különböző nyelvészeti, irodalomtudományi és módszertani szakkifejezést találtak. A nyelvészeti terminusok az e koncentrumban szereplő összes terminus 48%-át teszik ki. Ez azt mutatja, hogy kellő mértékben fejlesztik a nyelvi kompetenciát, elmélyítik a gyakorlati fonetika, a grammatika (morfológia és szintaxis), a lexika és a szövegalkotás eszközeinek megértését, valamint az ezek gyakorlati alkalmazására való képességet. A III–IV. osztályos litván nyelvi tankönyvek nyelvészeti terminológiáját (összesen 212 terminus) a fonetikai és akcentológiai (20), a morfológiai és szóalkotási (118), a szintaktikai (30), a lexikológiai (19), valamint az általános és más területekhez (nyelvtörténet, dialektológia stb.) tartozó terminusok (25) alkotják, például: a hang intonációja, a mássalhangzók lágyságának jele, a mássalhangzók hasonulása, szótag; személy, főnévi igenév, a melléknév neme, kicsinyítő főnév, képzős főnév; kérdő mondat, a mondat fő része, a mondat intonációja, alany; antonima, szinonima, idegen szó, a szó jelentése; ábécé, aukštaitiai nyelvjárás, nyelvtudomány, ábécéskönyv. NYELVÉSZETI TERMINUSOK AZ ALSÓBB (V–VIII) OSZTÁLYOK KONCENTRUMAIBAN Az alapfokú oktatás legfontosabb célja a kommunikációs kompetencia, amelyet „a gondolatok, érzések és tények különböző társadalmi kontextusokban szóban és írásban való kifejezésének, megértésének és értelmezésének képességeként” értelmeznek (Bend rosios programos ir išsilavinimo standartai 2003: 127). A nyelvi rendszer teljes körű összhangjának elérése érdekében minden nyelvi tevékenységtípus – a beszéd, a hallás utáni értés, az olvasás és az írás – egyaránt fontos. Az V–VI. osztályos litván nyelvi tankönyvek a nyelv tanítását szolgálják. 236 A teljes nyelvi nevelés a nyelvi tevékenység valamennyi típusából áll, amelyek alapján a felsőbb osztályok Általános programjait és oktatási standardjait összeállították. Itt a nyelvoktatás szövegre épül, de jelentős helyet kap a grammatika is. A főnév, a melléknév és az ige oktatása folyik, bemutatják a szóképzés alapjait. Ugyancsak tanítják a vitatkozást, a fogalmazás írását, a jegyzetelést és a szöveg szerkesztését. Az alsó tagozatos koncentrumból az V. osztályba a nyelvtudományi terminusok jelentős részét magukkal hozzák. Ezt úgy állíthatjuk, ha figyelembe vesszük, hogy az V. osztályos tankönyv nyelvészeti terminusainak csaknem fele már használatos volt az alsó tagozatos koncentrumban. A tankönyv 327 nyelvészeti terminusából 161 terminust használtak az alsó tagozatos koncentrumban. V–VI klasių vadovėliuose vartojamas 741 terminas, iš kurių 461 yra kalbotyros terminus. Az V–VI. osztály nyelvészeti terminológiájában a morfológia és a szóképzés terminusainak területe a leggazdagabb (208), pl. : a melléknév alanyesete, jövő idő, többes szám, kötőhangzó, sorszámnév, megszólítás. A mondattan (70), a fonetika és akcentológia (69), a lexikológia (59), valamint az általános és egyéb terminusok területe (55) szinte egyenlő arányban szerepelnek, például: módhatározó, párhuzamos mondatkapcsolás, értelmező mondat, összetett mellérendelő mondat; jobbra dőlő hangsúlyjel, hangkapcsolat, hosszú szótag hangsúlyozása, intonáció, a tő magánhangzóinak váltakozása; antonima, frazeologizmus, homonima, kölcsönszó, nemzetközi szó; hawaii nyelv, a beszédhangok tudománya, nyelvtörténet, morfológia, a szöveg alapvető egysége. A VII–VIII. osztályos koncentrumban az Általános programok és az iskolai végzettségi standardok alapja szinte nem változik, megmarad a négy legfontosabb nyelvi tevékenységtípus – a beszéd, a hallás utáni értés, az olvasás és az írás –, mivel a koncentrikus oktatás lényege a már megszerzett ismeretek folyamatos ismétlése, bővítése és elmélyítése. A VII–VIII. osztályos litván nyelvi tankönyvekben elmélyítik az igéről és az igealakokról már megszerzett ismereteket. Fejlesztik a nyilvános beszédhez és a beszélt nyelvhez szükséges készségeket. A mondattani fejezet kibővült. A stilisztikai fejezet a legszükségesebb elméleti anyagot tartalmazza. Tovább folytatódik a fonetika tanítása és tanulása. Megismétlődik a szószerkezet és a mondat fogalmának tárgyalása, továbbfejlesztik az egyszerű mondat megértését, részletesen magyarázva a mondat valamennyi részét, kifejezésük és használatuk sajátosságait, valamint a mondatrészek, a közbevetések és az összehasonlító kifejezések jellemzőit és központozását. A VII–VIII. osztályos litván nyelvi tankönyvekben 745 terminust találtak, amelyek közül 500 nyelvészeti terminus. Megfigyelhető, hogy 43,2 százalék A VII–VIII. osztályok konRita Katelytė | Kalbotyrosterminaividurinėsmokyklos... Terminologija | 2008 | 15 237 a nyelvészeti terminusok közül használatos volt az alacsonyabb, V–VI. osztályos koncentrumban, míg a terminusok 56,8 százaléka új. A VII–VIII. osztályos nyelvészeti terminológiában a morfológia és a szóalkotás (253), valamint a szintaxis területe (109) a leggazdagabb, például: személyes névmás, személytelen ige, semlegesnem, tárgyeset, gyűjtőszámnév; módhatározó, grammatikai központ, a mondatok kapcsolásának láncszerű módja, tiszta állítmány, egyeztetett jelző. Jóval kisebb a fonetika és az akcentológia (61), a lexikológia (26), valamint az egyéb terminusok (51) területe, például: a melléknév hangsúlyváltakozása, intonáció, bal oldali hangsúlyjel, negyedik hangsúlyozási típus, szabad hangsúly, elülső nyelvállású magánhangzó; antonima, barbarizmus, több szótagú szó, frazeologizmus, szinonim forma; a felső-aukštaitisi nyelvjárás sajátossága, a beszédhangok tudománya, a bekezdések kapcsolásának módja, nyelvjárási alcsoport, déli aukštaitisi nyelvjárás. MAGASABB (IX–X) OSZTÁLYOS NYELVÉSZETI TERMINUSOK KLASIŲ KONCENTRE A IX–X. osztályos koncentrum litván nyelvi tankönyvei a nyelv hangzásbeli, grammatikai és lexikai szerkezetének alapjaival, valamint a nyelvészet alapelemeivel való megismertetést szolgálják. A helyes kiejtés és hangsúlyozás, a helyesírás és központozás, valamint a szavak, azok alakjainak és szerkezeteinek használatához szükséges szilárd készségek kialakítása a cél. A IX–X. osztályos koncentrum litván nyelvi tankönyveinek anyaga a tanulók kommunikációs képességére, a nyelvi tudatosság fejlesztésére, valamint a beszélt és írott nyelv gyakorlati használatára irányul. A IX–X. osztályos litván nyelvi tankönyvekben 1335 terminust találtak, amelyek közül 800 nyelvészeti terminus. E koncentrum terminusainak 33,75 százalékát az alacsonyabb, a VII–VIII. osztályos koncentrumban is használták, 66,25 százalékuk pedig új. Ezen osztályok nyelvészeti terminológiájában az általános és egyéb terminusok területe a leggazdagabb (260), például: egyházi szláv nyelv, dialektus, a nyelvészet alapjai, írott szó, a retorika funkciója; kisebb a morfológia és a szóalkotás (174), a mondattan (140), a fonetika és akcentológia (125), valamint a lexikológia (101) terminusainak területe, például: felsőfokú melléknév, köznév, melléknévi igenév, többes szám, értelmező, cselekvő melléknévi igenév; kötőszó nélküli mondat, melléknévi igeneves jelző, mennyiségi körülmény, vegyes összetett mondat, alárendelő összetett mondat; jobbra dőlő hangsúlyjel, zöngétlen mássalhangzó, mozgó hangsúly, utolsó szótagon lévő hangsúly, lágy mássalhangzó, intonáció; antonima, balti eredetű víznév, barbarizmus, hangutánzó szó, hidronima, homonima. 238 A LEGKÜLÖNBÖZŐBB (XI–XII) NYELVÉSZETI TERMINUSOK KLASIŲ KONCENTRE A XI–XII. osztályos koncentrum litván nyelvi tankönyveinek oktatása a nyelvi tevékenység mind a négy típusára kiterjed: beszédre, hallás utáni értésre, írásra és olvasásra. A legtöbb figyelmet az olvasásnak és az írásnak szentelik, kevesebbet a beszédnek és a hallás utáni értésnek. A XI–XII. osztályos litván nyelvi tankönyvekben 1151 terminust találtak, amelyek közül 427 nyelvészeti terminus. E terminusok 62,5 százalékát az alacsonyabb, IX–X. osztályos koncentrumban is használták, 37,5 százalékuk pedig új. Ezen osztályok nyelvészeti terminológiájában a legnagyobb területek az általános és egyéb terminusok (169), valamint a morfológia és a szóalkotás (125) területei, például: hivatalos levél, többnyelvűség, fonetika, lexikológia; felsőfokú melléknév, a múlt idő harmadik személye, kettős számú alak, képzett igealak, tőszámnév, birtokos eset. Jóval kisebb a szintaxis (83), a lexikológia (67), valamint a fonetika és az akcentológia (28) terminusainak területe, például: egyeztetett jelző, közbevetés, megállapító mondat, szintaktikai szerkezet, mellérendelő összetett mondat tagja; köznyelvi szókincs, homonima, lexikai idegenszerűség, lexikai szinonima, új szó, a szinonimasor dominánsa; artikulált hangok produkálása, differenciális intonáció, fonetikai alakzat, logikai hangsúly, a mondat melodikus szerkezete. A NYELVÉSZETI TERMINUSOK MEGHATÁROZÁSAINAK KÖZLÉSE A nyelvészeti terminusok meghatározásainak közlése a középiskolai litván nyelvi tankönyvekben a tanulók képzettségi szintjétől függ. Az alsó tagozatos koncentrum tankönyveiben alig egy-két terminust határoznak meg. A meghatározott terminusok hangsúlyos szótagjait félkövérrel emelik ki, magukat a meghatározásokat tudományos magyarázatok nélkül közlik, például. : két vagy több mű szereplőjének beszélgetése, amelyben az egyik kérdez, a másik pedig válaszol, a párbeszéd; az a szó, amely megmondja, hogy a mondat szereplője mit csinál, mit csinált, mit szokott csinálni, mit fog csinálni, az állítmány; a főnevek a következő kérdésekre válaszolva: ki? kinek? kinek? kit? kivel? hol? (miben?), megváltoztatják a végződésüket. Ez a főnevek ragozása. Az V–VI. osztályos tankönyvekben több nyelvészeti terminus meghatározása található. A meghatározások tömörek, a magyarázatok nem tudományosak, mégis részletesek. A magyarázott terminusok félkövérrel vannak szedve, többségük hangsúlyjelölést is kapott, például: a szó végének azt a részét, amely a többi szó függvényében változik, ragvégződésnek nevezzük; a tulajdonnevek egyes (konkrét) személyek vagy tárgyak neveit jelölik; a többjelentésű szó olyan szó, amelynek több jelentése van stb. A VII–VIII. osztály tankönyveiRita Katelytė | Kalbotyrosterminaividurinėsmokyklos... Terminológia | 2008 | 15 239 zeteiben a terminusok meghatározása még több. A VIII. osztályos tankönyvben a terminusok meghatározásait tudományosan fogalmazzák meg, a magyarázatok részletesek és hosszúak, például: az ortoépia a hangtudomány azon része, amelynek feladata a kiejtési normák megállapítása és lehetséges megsértésük előrejelzése; az elöljárószó nem önálló, nem ragozható szófaj, amely rendszerint egy esettel együtt áll, és a ragozott szó más szavakkal való kapcsolatát jelöli; azokat az igéket, amelyeknek csak 3. személyű alakjuk van, és semmilyen személyt nem jelölnek, személytelen igéknek nevezzük. A felsőbb osztályok tankönyveiben a nyelvészeti terminusok meghatározásai még nagyobb számban szerepelnek. A meghatározott terminusok többsége hangsúlyjelölést kapott, a meghatározások tudományosak és részletesek, gyakran megegyeznek K. Gaivenis és S. Keinys Nyelvészeti terminusok szótára (1800 nyelvészeti terminus; V., 1990) című művének terminusmeghatározásaival, például: a partikula nem ragozható szófaj, amely a mondatnak vagy részeinek további jelentésárnyalatokat ad; a dialektológia a nyelvjárásokat vizsgáló tudomány; a hangsúly egy szó egyik szótagjának erőteljesebb kiejtése. A legfelsőbb osztályok tankönyveiben még több terminust közölnek meghatározással. Például V. Salienė és A. Smetona Lietuvių kalba: XI–XII klasei című tankönyvében szinte valamennyi nyelvészeti terminus különböző enciklopédiákból, kézikönyvekből és szótárakból származó meghatározással szerepel. A tankönyv végén megtalálható a fontosabb terminusok értelmező szójegyzéke, amelyben minden terminus félkövérrel és hangsúlyjellel szerepel, pl.: pastripa – a szöveg egyetlen befejezett gondolatát kifejező egysége; új sorral kezdődő szövegrész; stilstika – a stílus és eszközeinek tudománya; tèkstas – nyomtatott, írott vagy elmondott szóbeli formájú mű, illetve annak töredéke; bizonyos egységet alkotó szósor, amelyet elmondtak vagy grafikailag (írásban) kifejeztek, lemezre, magnetofonszalagra vagy hasonlóra rögzítettek. KÖVETKEZTETÉSEK A középiskolai litván nyelvi tankönyvek tizennyolc kötetéből származó 2445 nyelvészeti terminus vizsgálata során megállapítottuk, hogy a terminusok száma az egyes koncentrumokban jelentősen eltér. Az alsó tagozatos koncentrumban 212 nyelvészeti terminust, az V–VI. osztályosban 461-et, a VII–VIII. osztályosban 500-at használnak. A legtöbb nyelvészeti terminust a IX–X. osztályos koncentrumban használják – 800-at. A legmagasabb, XI–XII. osztályos Iš visų kalbotyros terminų sričių gausiausia yra morfologijos ir žodžių koncentrumban 472 nyelvészeti terminust használnak. a szóalkotási terminusok területe. E terület terminusai a legmagasabb évfolyamok koncentrumait kivéve valamennyi koncentrumban a leggyakoribbak. Az alacsonyabb koncentrumból a magasabb koncentrumba átkerülő terminusok az összes vizsgált nyelvészeti terminus 37 százalékát teszik ki. A nyelvészeti terminusok legnagyobb arányú átvétele a VII–VIII. évfolyamok koncentrumából a IX–X. évfolyamok koncentrumának tankönyveibe történik. 240 A nyelvészeti terminusok definícióinak bemutatása a tanulók képzettségi szintjétől függ. Az alsó tagozatos évfolyamok koncentrumának tankönyveiben a terminusok definíciói elszórtan fordulnak elő, az alsóbb évfolyamok koncentrumának tankönyveiben a terminusokat tudományosan határozzák meg. A felsőbb évfolyamok tankönyveiben a nyelvészeti terminusokat nem ritkán ugyanúgy határozzák meg, mint a Nyelvészeti terminusok szótárában, míg a legmagasabb évfolyamok tankönyveiben a terminusokat enciklopédikusan definiálják. FORRÁSOK Čepaitienė G., Palubinskienė E. Lietuvių kalba: VII klasei. Kaunas, 2000. Čepaitienė G., Palubinskienė E. Litván nyelv: VIII. osztály számára. Kaunas, 2001. Dobrovolskis B., Kavaliauskas V., Koženiauskienė R., Zinkevičius Z. Litván nyelv: X. osztály számára. Kaunas, 2001. Koženiauskienė R., Dobrovolskis B., Zinkevičius Z. Litván nyelv: IX. osztály számára. Kaunas, 1999. Marcelionienė E., Plentaitė V. Forrás: III. osztály számára. I. rész. Kaunas, 2004. Marcelionienė E., Plentaitė V. Forrás: III. osztály számára. III. rész. Kaunas, 2004. Marcelionienė E., Plentaitė V. Šaltinis: a IV. osztály számára. II. rész. Kaunas, 2005. Marcelionienė E., Plentaitė V. Šaltinis: a IV. osztály számára. IV. rész. Kaunas, 1997. Plentaitė V., Marcelionienė E. Šaltinis: a III. osztály számára. II. rész. Kaunas, 2004. Plentaitė V., Marcelionienė E. Šaltinis: a III. osztály számára. IV. rész. Kaunas, 2004. Plentaitė V., Marcelionienė E. Šaltinis: a IV. osztály számára. I. rész. Kaunas, 2005. Plentaitė V., Marcelionienė E. Šaltinis: a IV. osztály számára. III. rész. Kaunas, 2005. Salienė V., Smetona A. Litván nyelv: a XI–XII. osztály számára. Vilnius, 2004. Sirtautai J., V., V.V. Litván nyelv: az V. osztály számára. I. rész. Vilnius, 2005. Sirtautai J., V., V.V. Litván nyelv: az V. osztály számára. II. rész. Vilnius, 2005. Sirtautai J., V., V.V. Litván nyelv: VI. osztály számára. Vilnius, 1998. Šukys J. Litván nyelv: XI. osztály számára. Kaunas, 2001. Župerka K. Litván nyelv: XII. osztály számára. Kaunas, 2001. IRODALOM Ambrazas V., Girdenis A., Morkūnas K., Sabaliauskas A., Urbutis V., Valeckienė A., Va na gas A. A litván nyelv enciklopédiája. Vilnius, 2008. Általános programok és műveltségi követelmények. Vilnius, 2003. A mai litván nyelv grammatikája. Szerk. V. Ambrazas, Vilnius, 1997. A mai litván nyelv szótára. Főszerk. St. Keinys, Vilnius, 2000. Gaivenis K., Keinys St. Nyelvészeti terminológiai szótár. Kaunas, 1990. A litván nyelv nyelvtana 1. Főszerk. K. Ulvydas, Vilnius, 1965. Idegen szavak szótára. Felelős szerk. V. Kvietkauskas, Vilnius, 1985. Idegen szavak szótára. Szerk. A. Kinderys. Vilnius, 2001. Vaitkevičiūtė V. Idegen szavak szótára. Vilnius, 2001. Гринев С. Введениевтерминоведение. Москва, 1993. Beérkezett: 2008-11-28 Rita Katelytė Litván Nyelvi Intézet P. Vileišio utca 5., LT-10308 E-mail: r[email protected] Rita Katelytė | Kalbotyrosterminaividurinėsmokyklos...