Some Lexicological Aspects of Terminology and Terminography

Terminologija | 2008 | 15 1 7 A terminológia és a terminográfia néhány lexikológiai aspektusa VALENTĪNA SKUJIŅA A Lett Nyelvi Intézet, Riga 2006-ban a Lett Tudományos Akadémián megemlékezést szerveztek a születésének századik évfordulója terminológusokat hívtak meg, hogy részt vegyenek a litván lexikográfus, alkalmából. 2008 áprilisában Litvániából, Lettországból és más országokból valamint a jól ismert terminológus és terminográfus, Jonas Kruopas születésének századik évfordulója alkalmából rendezett nemzetközi konferencián. Az 1950-es évektől az 1970-es évekig mindkét tudós a Terminológiai Bizottságok vezetője volt: Jonas Kruopas Litvániában, Rudolfs Grabis Lettországban. Az 1960-as évek közepe volt az az időszak, amikor Litvánia, Észtország és Lettország szorosabb kapcsolatokat kezdett kialakítani a nyelvi kultúra és a terminológia terén. Moszkva kezdeményezésére 1969-ben Rigában regionális konferenciát rendeztek a terminológia fejlesztéséről és a terminológiai szótárak készítéséről. Azóta rendszeres konferenciákat tartottak Vilniusban, Tallinnban és Rigában, amelyeken a terminológia elméleti és gyakorlati aspektusait egyaránt megvitatták. Jonas Kruopas részt vett ezeken a konferenciákon. Tagja volt a konferenciaanyagokat tartalmazó, 1973-ban megjelent könyv szerkesztőbizottságának (BPHTT 1973). Jonas Kruopas és kollégája, Kazimieras Gaivenis által a terminológiai munkáról és a terminusszótárak összeállításáról Litvániában írt cikk (Kruopas, Gaivenis 1973) számos hasonló problémát tár fel a nemzeti terminológia fejlődésében Litvániában és Lettországban egyaránt: • az első írott forrásokról a 16. században – vallási szövegek; • a tükörfordításokról (calque-ok) mint a terminusképzés produktív mintájáról (a litvánban — különösen latin, lengyel, német és orosz eredetű, a lettben — különösen latin, német és orosz eredetű); 1 8 Valentīna Skujiņa | A • a lexikai egységek „vándorlásáról” • az LGP-től (language for general purposes, általános célú nyelv) az LSP-ig (language for special purposes, speciális célú nyelv), és fordítva; • az aktív szókincstől a passzív szókincsig, és fordítva; • az anyanyelvi forrásokból származó terminusok és a kölcsönzések közötti egyensúly kereséséről; • stb. E tanulmány címe – A terminológia és a terminográfia néhány lexikológiai aspektusa – nemcsak e megemlékező konferencia fő témáját figyelembe véve született, hanem egyúttal azért is, hogy pontosabban meghatározza (és korszerűsítse) a Lett Tudományos Akadémia Terminológiai Bizottságában végzett terminológiai munka egyes alapelveit. Nyelvészeti szempontból a terminológiát mindenekelőtt hagyományosan a lexikológia részének tekintették. Az 1960-as éveket megelőzően a Lett Állami Egyetemen a lexikológia kurzusán mindössze mintegy 15 percet szenteltek a terminológiának mint a lett szókészlet egy rétegének (Laua 1981: 138–141). Az 1960-as évektől kezdődően Rudolfs Grabis vezetésével a Lett Tudományos Akadémia Lett Nyelvi és Irodalmi Intézetében megkezdődtek az elméleti terminológiai kérdések tudományos vizsgálatai. Ezt megelőzően a terminusok kiválasztásának és megalkotásának tudományos megközelítéséről beszélhetünk, a 19. század második felétől kezdődően, amikor lett nyelven különböző tudományés technológiai ágak tankönyveit és kézikönyveit, valamint terminológiai szótárakat adtak ki, továbbá amikor a terminológia megalkotásának alapvető problémáit (a saját képzésű származékok és a kölcsönzések szerepét, a terminus rövidségét stb.) J. Alunāns, K. Valdemārs és mások, az úgynevezett újlettek (lettül – jaunlatvieši) különálló cikkekben vitatták meg. Az 1960-as évek végétől kezdődően a terminológiát önálló, interdiszciplináris tudományágként hirdették meg, amelynek sajátos tudományos vizsgálati tárgya a terminus; a terminológia kifejezés ebben az értelemben pedig előnyben részesített szinonimaként a terminológia tudománya kifejezést kapta (lettül – terminzinātne, oroszul – терминоведение). Azóta számos terminológiai konferenciát, szemináriumot és műhelymunkát szerveztek különböző országokban, és több száz, kifejezetten terminológiai kérdésekkel foglalkozó könyvet és cikket publikáltak. A terminológia több szempontú, nagy kiterjedésű terminológia néhány lexikológiai aspektusa... Terminológia | 2008 | 15 1 9 nyelvközi jelentőség. A terminusokat nemcsak szótárakban, hanem adatbázisokban is összeállítják, beleértve a többnyelvű gyűjteményeket is (pl. az ETB-adatbázist). Bár a terminológiát napjainkban önálló (interdiszciplináris) tudományágként ismerik el, a nyelvészettel fennálló szoros kapcsolatai meghatározzák a nyelvi (nyelven belüli) elvek jelentős szerepét a terminusképzésben. A nyelvi elvek lexikai aspektusa megköveteli, hogy figyelembe vegyük a terminológiai réteg sajátos jellegét a nyelv általános lexikai rendszerében, a terminusok és a nem terminusok, a terminológiai és az általános szókincs közötti kölcsönös kapcsolatokat, a terminológia és a szakmailag, társadalmilag, területileg, történetileg, valamint stilárisan korlátozott lexikai rétegek közötti összefüggéseket stb. Egy nyelv lexikai állományát szótárakban gyűjtik össze. A lexikográfia a nyelvészet egyik részterülete, amelyben a terminológiai szótárak készítésének elméletét és gyakorlatát, valamint a szavak összeállításának, rendszerezésének, elemzésének és leírásának elveit és módszereit dolgozzák ki. Próbáljunk választ adni arra a kérdésre: van-e különbség a köznyelvi szótár és a terminológiai szótár között? Ennek érdekében hasonlítsuk össze két értelmező szótár, a Lett nyelv szótára (LVV 2006) és az Alapvető nyelvészeti terminusok szótára (VPTSV 2007) néhány „folyamatjellegű” és „attributív” tartalmú szócikkét. A „FOLYAMATJELLEGŰ” TARTALOM KIFEJEZÉSÉRE SZOLGÁLÓ SZÓCIKKEK (I) tulkot LVV (common language dictionary): (angolul: to translate) -oju, -o, -o, múlt időben -oju, átv. 1. (Valamit) más nyelven kifejezni (angolul: to express (something) in another language). T. az eredetiből. Lefordított irodalom. T. könyvek oroszra fordítása. T. beszéd fordítása. lettesítés (angolul: to Latvianize) -oju, -o, -o, múlt időben -oju, intranzitív. 1. A lett nyelvnek és sajátosságainak megfelelően átalakítani; letté tenni (angolul: a lett nyelvnek és sajátosságainak megfelelően átalakítani; letté tenni ). L. vezetéknevet. VPTSV (term dictionary): tudományággá vált, amelyben a tulkošana a. translation v. Translation f, Übersetzung f, Übertragung f kr. перевод Egy nyelven (eredeti vagy forrásnyelven) írott vagy kimondott szó 2 0 Valentīna Skujiņa | Some lexicological aspects of terminology... a szöveg más nyelv (a célnyelv, illetve a fordítás nyelve) eszközeivel való kifejezése (angolul: a szó, szöveg, gondolat stb. forrásnyelvből célnyelvre való kifejezése). ◊ szabad fordítás; szó szerinti fordítás. Lásd még: eredeti nyelv; forrásnyelv; célnyelv. lettesítése a. lettesítés, letonizálás v. Einlettischung f kr. латышизация, летонизация A lett nyelvhez, annak sajátosságaihoz és struktúrájához való igazítás. (Angolul: a lett nyelv szerinti átalakítás, a lett nyelvvel való összhangban) A „FOLYAMATSZERŰ” TARTALOM KIFEJEZÉSÉRE SZOLGÁLÓ SZÓCIKKEK (II) deklinēt (ragozni) -ēju, -ē, -ē, múlt időben -ēju, folyamatos. 1. A nyelvészetben – főneveket ragozni (angolul: a LVV (common language dictionary): nyelvészetben – főneveket ragozni). D. a melléknevet határozott végződéssel. Ez a szó nem ragozható. konjugēt (igéket ragozni) -ēju, -ē, -ē, múlt időben -ēju, folyamatos. Inflect (verbs) (in English: to inflect verbs). inflect (to inflect) loku, loki, loka, past tense locīju, transitive... 4. In grammar – to change the forms of words according to case or person (in English: In grammar – to change the forms of words in cases, persons). Inflect a noun. Inflect a verb. VPTSV (term dictionary): declension a. declension, declining v. Deklinieren f kr. declension The inflection of nouns (nouns, adjectives, numerals) and words used in their meaning (pronouns, declinable participles), i.e., the changing of grammatical forms according to gender, number, and case. (Angolul: a nomina nyelvtani alakjainak megváltoztatása nemben, számban, esetben) konjugēšana a. conjugation v. Konjugieren f kr. спряжение tartalmának, értelmének, gondolatának (beleértve a mögöttes jelentéseket stb.) Terminologija | 2008 | 15 2 1 Lásd még: konjugēšana. Az ige ragozása, azaz a nyelvtani alakok megváltoztatása személyben, számban, időben, cselekvési nemben és módokban. (Angolul: az igék nyelvtani alakjainak megváltoztatása személyben, időben, cselekvési nemben és módban) Lásd még: deklinēšana. locīšanalásd. deklinēšana; konjugēšana A ‘TULAJDONSÁGJELZŐ’ TARTALOM KIFEJEZÉSÉRE SZOLGÁLÓ SZÓCIKKEK vienkāršs(egyszerű) īp. ; LVV (common language dictionary): egyszerű(egyszerűen) hat. 1. Olyan, amely egy elemből, egy részből áll ... (angolul: olyan, amely egy elemből, egy részből áll ...) V. mondat. 2. Olyan, amely nem nehéz, nem bonyolult ... (angolul: olyan, amely nem bonyolult ...) V. feladat ... 3. Közönséges, szerény ... (angolul: közönséges, szerény ...) V. étel ... 4. Olyan, akinek nincsenek különleges kiváltságai ... (angolul: olyan, akinek nincsenek kiváltságai ...) V. dolgozó ember. VPTSV (term dictionary): egyszerűmúlt,imperfekt a. befejezetlen múlt idő v. Imperfekt n kr. простое прошедшее Az ige olyan időalakja, amely a beszéd pillanata előtt megtörtént cselekvést fejez ki, például: Éppen most értem haza az iskolából ... (angolul: az ige olyan időalakja, amely a beszéd pillanata előtt megtörtént cselekvést fejezi ki) egyszerűmondat a. egyszerű mondat v. einfacher Satz n kr. простое предложение 2 2 Valentīna Skujiņa | A terminológia néhány lexikológiai aspektusa... Olyan mondat, amelyben csak egy szintaktikai központ van) ◊ egyszerű bővített mondat. Lásd. mondat; összetett mondat; grammatikai központ. Amint a szócikkek összehasonlításából láthatjuk, a fő különbségek a következők: Az LVV-ben (köznyelvi szótár) a következők találhatók: 1) címszóként csak egyes szavak; 2) grammatikai alakok, utalások a szófajra; 3) könnyen érthető, átfogó magyarázatok; 4) minden jelentés egyetlen szócikkben; 5) a szinonimák hiánya a szócikkek címszavánál; 6) a grammatikai folyamatjelentést ige képviseli. (Más nyelvekben nincsenek terminusekvivalensek.) A VPTSV-ben (terminusszótárban) megtalálhatók: 1) egyes szavak és szókapcsolatok egyaránt címszóként; 2) nyelvtani információ hiánya; 3) a fogalom releváns jellemzőivel ellátott definíciók (magyarázatok); 4) bejegyzésenként csak egy fogalom magyarázata; 5) szinonimák a szócikkek élén; 6) főnév által kifejezett grammatikai folyamatjelentés. (A terminus megfelelői más nyelveken is meg vannak adva.) Következtetés: A köznyelv és a terminológiai szótárak fent említett sajátosságait figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy elméleti szempontból megalapozott indok szól amellett, hogy a terminográfiát a lexikológia, a lexikográfia és a terminológia alapjaiból felépülő sajátos interdiszciplináris tárgyként kezeljük. Ebben az esetben, más sajátosságokat félretéve, fordítsunk némi további figyelmet a különböző szófajok szerepére általában a terminológiában, különösen pedig a terminusszótárakban. Közismert, hogy a terminusok nem specifikus szavak. A terminusok meghatározott funkcióban álló szavak: egy szóval vagy szókapcsolattal a tudomány megfelelő ágának, illetve a tevékenység megfelelő területének fogalmi rendszerébe tartozó fogalmi egységet jelölnek. Más szóval általában azt mondjuk, hogy a terminusok nem szubsztanciális, hanem funkcionális elemek. mondat, amelyben csak egy grammatikai központ van ... (angolul: olyan Terminologija | 2008 | 15 2 3 A terminus e sajátos funkciója kettős: a fogalom megnevezése és kijelölése. A megnevező nyelvi egységek rendszerint főnevek (pl. a nyelvészetben a sound, morpheme, word, sentence, transitivity főnevek nyelvészeti terminusok funkciójában használatosak), vagy olyan szókapcsolatok, amelyekben a főnév e szókapcsolatok alapeleme (pl. a language főnév az natural language, artificial language, sign language szókapcsolatok alapeleme, amelyek terminusok funkciójában használatosak). A főnevek azok a szavak osztályát alkotják, amelyek képesek a reáliák mindenféle típusának – tárgyaknak, folyamatoknak, tulajdonságoknak, mennyiségeknek, állapotoknak stb. – a [meg]nevezésére. Ezért éppen a főnevek alkalmasak jól a terminusok funkciójára. A megfelelő fogalmak képviselőiként a terminológiai szótárakban rögzített főnevek domináns szerepe kétségtelen, és számos nyelvész és terminológus hangsúlyozza. A beszéd más részeiről, különösen az igékről, eltérő nézetek fogalmazódnak meg. Egyes esetekben az ISO-szabványokban (pl. az ISO/IEC 2382-ben) mind főneveket, mind igéket találhatunk címszóként. Hasonlítsunk össze néhány, ezekben az ISO-szabványokban a főnevekre és igékre megadott definíciót, és figyeljünk az e definíciókban a fogalmak számára és a fogalmakra vonatkozóan említett lényeges jellemzőkre: display Adatok vizuális megjelenítése. to display Adatok vizuális bemutatása. storage Adatok tárolóeszközben való megőrzése. tárolni Adatok megőrzése egy tárolóeszközön. programming Programok tervezése, írása, módosítása és tesztelése. to program Programok tervezése, írása, módosítása és tesztelése. Ha a szemantikai (és terminológiai) háromszög szerint a fogalom a tárgy mentális reprezentációja, a terminus pedig a fogalom nyelvi reprezentációja, akkor hány fogalmat reprezentálnak ezek a példák? Hármat vagy hatot? Ha összehasonlítjuk a fogalmak „nyelvi reprezentációját” ezekben a meghatározásokban: „vizuális reprezentáció” és „vizuálisan reprezentálni”, vagy: „a ... tárolóeszközben való megőrzése” és „... tárolóeszközben megőrizni”, vagy: 2 4 Valentīna Skujiņa | A terminológia néhány lexikológiai aspektusa... „a hogy a fogalmakat azonos fogalmi tartalmú, csupán a megfelelő szófajnak megfelelő grammatikai alakban eltérő szavak fejezik ki. Ezért meggyőzőbbnek tűnik azoknak a nyelvészeknek és terminológusoknak az álláspontja, akik a főneveket tekintik a megfelelő fogalmak nyelvi fő képviselőinek, a verbális alakokat pedig olyan terminológiai egységekként értelmezik, amelyek valójában ugyanazt a fogalmat fejezik ki, grammatikai (morfológiai vagy szintaktikai) változatban vagy módosulásban különböznek, és a kontextus, illetve a diskurzus igényei szerint használatosak. Természetesen a különböző szakterületeken, például a matematikában, a műszaki terminológiában vagy a sportban, vannak bizonyos sajátosságok. A terminus főnévi természete egy fogalom adekvát természetén alapul. Egy ilyen terminológiai elemnek, a termémának (Skujiņa 1996), az elmélete lehetőséget ad arra, hogy a különböző szófajú szavak (és/vagy szóalakok) a terminológiai szókészleten belül meghatározott helyet foglaljanak el: a terminus (főnév) mint a fogalom képviselője a terméma központi tagja (például a translation terminus), míg az ige és más szavak vagy szóalakok (melléknévi igenevek, határozószók, melléknevek), amelyek valójában ugyanazt a fogalmat fejezik ki, másodlagos tagok (például to translate, translating, translated). Minden tudományos tevékenység alapelvekre épül. Lettországban több évtizeden át a fő terminológiai feladatokat E. Wüster (Wüster 1979) nézetei és az osztrák terminológiai iskola úgynevezett „hagyományos nology school, in conformity with systemic approach in the framework of terminológiaelmélete” (Cabré Castellví 2000: 35) szerint végezték, és az alapelveket is ezeknek megfelelően fogadták el. Ezek a feladatok elegendőek voltak bizonyos célok eléréséhez a nemzeti terminológia fejlesztésében, a klasszikus interlingvális terminológiaelméletben kidolgozott tudományos követelményeknek és alapelveknek megfelelően. Ezeket a feladatokat nemcsak a terminológia szabványosítása érdekében végezték, hanem különösen a nemzeti lexikai rendszer gazdagítása céljából is. Összegzésképpen szeretném hangsúlyozni, hogy az adott tudományterület (since about the 1960s) terminology science has become a multidisciplinary több évtizeden át a nyelvészet alapjaira és annak alágaira – a lexikológiára, lexikográfiára, derivatológiára stb. –, valamint a logika, a filozófia, a kognitív tudomány, az ontológia, a kommunikációtudomány stb. alapvető elemeire épült. Emellett (ahogyan azt a terminológiai szakirodalom hangsúlyozza (Cabré Castellví 2000: 55)), miközben a terminológia interdiszciplináris, egyben transzdiszciplináris is, tervezés, írás ...” és „tervezni, írni ...” – arra a következtetésre kell jutnunk, Terminologija | 2008 | 15 2 5, mivel nincs terminológiával nem rendelkező strukturált tudományterület, és terminológia nélkül nincs mód a tudományos ismeretek kifejezésére és átadására. Bár a terminológiára jellemző, hogy a terminusképzés fő tudományos elveinek alkalmazási sokfélesége mindeddig központi szerepet játszott. A terminológiai tudományban ma új megközelítések keresését jelezhetjük, amelyek segítenének számot adni a terminológiai egységek összetettségéről mind az általános, mind a szakmai kommunikáció keretében, figyelembe véve a terminusok szintaktikai és kommunikatív természetét a szövegekben. Mindazonáltal ez nem jelenti a hagyományos megközelítés elutasítását. Azt jelenti, hogy a terminológia új elméletének alapja figyelembe venné a terminológia reprezentációs és kommunikatív funkcióját egyaránt (Cabré Castellví 2000: 36, 46). Az új megközelítés mindenekelőtt az alkalmazások megerősítését jelenti. main scientific principles, and, second, to focus on the diversity of term Az „új elmélet” lehetőleg ne pusztán „a terminológia nyelvészeti elmélete”, hanem „a terminológia terminológiai elmélete” legyen, amely „a terminusokat a természetes nyelvhez tartozó denotatív és fogalmi egységek halmazaként fogná fel”, amelyek „egy adott szakterületen belül speciális tudást képviselnek és a szakmai kommunikációt szolgálják” (Cabré Castellví 2000: 53). KÖVETKEZTETÉSEK 1. Az első írott forrásoktól kezdve mintegy öt évszázadon át a litván nyelv and Latvian terminology step by step has become multidisciplinary and kellően gazdag ahhoz, hogy betöltse mindazokat a szükséges államnyelvi funkciókat, amelyek a 20. század végén sürgetővé váltak, és mindmáig aktuálisak. A lett és a litván terminológusok közötti szorosabb kapcsolatok a 20. század 60-as éveinek közepén kezdődtek, amikor Vilniusban, Rigában és Tallinnban rendszeres terminológiai és nyelvművelési konferenciákat tartottak. Ez volt az az időszak, amikor a terminológiát önálló, interdiszciplináris tárgyként hirdették meg, amely a nyelvészet alapjaira, valamint a logika, a filozófia, a kognitív tudomány, az ontológia, a kommunikációtudomány stb. alapvető elemeire épült. 2. Nyelvészeti szempontból a terminológiát mindenekelőtt hagyományosan a lexikológia részeként kezelték. A terminológia lexikológiai aspektusa megköveteli a terminológiai réteg sajátos jellegének figyelembevételét egy nyelv általános lexikai rendszerében, a terminusok és a nem terminusok, a terminológiai és az általános szókincs közötti kölcsönös kapcsolatokat, a kapcsolódásokat be-