The seven pillars of terminology

A terminológia hét pillére HERIBERT PICHT 1. B E V E Z E T É S Abból a feltevésből kiindulva, hogy a terminológia egyik fő célja a rendszerezett tudásátadás, az első három pillért a „rendszerezett”, a „tudás” és az „átadás” szavak jelölik. Ez a következőképpen szemléltethető: Fig. 1 Bár ez a három pillér létfontosságú, és minden terminológiai törekvés – legyen az elméleti vagy alkalmazott – tartóelemeinek tekinthető, még hiányzik egy negyedik pillér, a „terminológiai munkamódszerek”, amelyet hozzá kell adni. A terminológia átadásának fontos része a rögzítés és az elterjesztés, amelyek egyikét sem foglalja magában az 1. ábra; ezért egy ötödik pillért is be kell vezetnünk: a terminográfiát. A hatodik pillér – amely nélkülözhetetlen a terminológiával kapcsolatos ismeretek elterjesztéséhez – a terminológiai oktatásnak és képzésnek szentelt. A terminológia „építménye” azonban hiányos volna, ha figyelmen kívül hagynánk a terminológia fejlesztésének és alkalmazásának kiterjedt területét a szakmai kommunikáció tágabb összefüggésében. Ez a hetedik pillér látszólag heterogén tevékenységek és egyéb kérdések sorát foglalja magában; 8 Heribert Picht | The seven pillars of terminology mindazonáltal együttesen fontos szerepet játszanak a szakmai kommunikációban és a tudásátadásban, sőt lehetővé is teszik azokat. A következőkben megpróbálunk mélyebben elmerülni a hét pillér tartalmában. 2. TÁRGY ÉS FOGALOM A terminológia tudományos kutatásának kezdeteitől fogva a tárgyak, különösen pedig a fogalmak álltak a terminológiai megközelítés középpontjában; ez széles körben tükröződik a terminológiai szakirodalomban, nem utolsósorban pedig a nemzeti és nemzetközi szintű alapvető terminológiai szabványokban. Wüster (1959/60 (2001: 22) a következőképpen határozta meg a tárgyat: Bármi, amire az emberi gondolkodás irányul vagy irányulhat, filozófiai szóhasználattal „tárgynak” nevezhető. Ebben az értelemben a tényállások is tárgyak. Az ISO 1087-1:2000 meghatározása: Tárgy: bármi, ami érzékelhető vagy elgondolható. Megjegyzés: A tárgyak lehetnek anyagiak (pl. egy motor, egy papírlap, egy gyémánt), immateriálisak (pl. átváltási arány, projektterv) vagy képzeletbeliek (pl. egy egyszarvú). Részletesebb tájékoztatást az ISO 704:2000 nyújt: E nemzetközi szabvány alkalmazásában tárgynak minősül minden, amit érzékelünk vagy elgondolunk. Egyes tárgyakat, például a gépeket, a gyémántokat vagy a folyókat, anyaginak kell tekinteni; más tárgyakat immateriálisnak vagy elvontnak kell tekinteni, például a pénzügyi tervezés minden megnyilvánulási formáját, a gravitációt, az áramlóképességet vagy az átváltási arányt; megint másokat tisztán képzeletbelinek kell tekinteni, például az egyszarvút, a bölcsek kövét vagy egy irodalmi szereplőt. A terminológia kidolgozása során a tárgyak valóságos létezéséről folytatott filozófiai viták kívül esnek e nemzetközi szabvány hatókörén, ezért kerülendők. A tárgyakat adottnak tekintjük, és a figyelmet arra kell összpontosítani, hogyan kezeljük őket kommunikációs célból. A more extended view of the object is presented among others by Budin (1994: 203-208) and Picht (2003: 154-159; 2008: 91-97) where it is argued Terminologija | 2009 | 16 9 hogy a tárgyat a tudás egységének kell tekinteni. Különösen bizonyos szakterületeken, például a történelemben és a régészetben, a tárgyak a tudás egységeinek jelentős számát alkotják, ezért érdeklődésre tartanak számot a terminológia számára. A fogalommal kapcsolatban a tudományos vita sokkal intenzívebb volt. Három megközelítés különíthető el: A fogalom mint • a gondolkodás egysége (a német „Denkeinheit” nem megfelelő fordítása, mivel az angol fordítás nem jeleníti meg a gondolkodás folyamatát); • a tudás egysége; • a megismerés egysége. A fogalom mint a gondolkodás egysége alábbi definícióit – többek között – javasolták: Wüster (1979: 7): A fogalom tehát egy gondolkodási folyamat eleme. A fogalom tehát a gondolkodás egy Denkelement eleme. ISO 1087:1990: A tárgyak egy halmazára jellemző közös tulajdonságok alapján, absztrakció révén létrejövő gondolati egység. Azzal érveltek, hogy a fogalom mint a gondolkodási folyamat egysége szükségképpen egyéni színezetű, ezért valójában nem tükrözheti egy szakmai közösség elfogadott véleményét általános érvénnyel (lásd Dahlberg 1985 és Picht 2004). A fogalom mint a gondolkodás egysége alábbi definícióját javasolják: A fogalmat a gondolkodó egyéni elképzelései és ismeretei alkotják; az ezeket képező tudás- és gondolati elemeket nem feltétlenül vetették alá interszubjektív igazolásnak, és tévesek is lehetnek; életciklusa a gondolkodó elméjében végbemenő kognitív változásoktól függ. The concept as a unit of knowledge has been introduced by Dahlberg (1985: 140). She claims: 10 Heribert Picht | The seven pillars of terminology A fogalom olyan tudásegység, amely nyelvi formában foglalja össze az adott tárgyra vonatkozó bizonyítható, szükséges állításokat. A fogalom olyan tudásegység, amely nyelvi formában foglalja össze egy kiválasztott tárgyra vonatkozó, ellenőrizhető és szükséges állításokat. Az ISO 1087-1:2000 legújabb változata így szól: Fogalom: jellemzők egyedi kombinációja által létrehozott tudásegység. Véleményünk szerint ez az ISO-definíció meglehetősen kevés tudástartalmat hordoz, és a meghatározandó fogalomhoz tartozó információknak csupán egy részét fedi le. Ezért a következő meghatározást ajánljuk: A fogalmat egy szakmai közösség által egy adott időpontban interszubjektíven elismert és elfogadott összes jellemző (tudásegység) alkotja; életciklusát a megismerés dinamikája határozza meg. A fenti meghatározások mellett a fogalom a megismerés egységeként is felfogható. Míg a fogalom mint tudásegység életciklusa során többé-kevésbé stabil, a gondolkodás egysége a gondolkodótól és az adott időpontban meglévő tudásától függően változik, a fogalom mint a megismerés egysége ismereteink fejlődése következtében bekövetkező fogalmi változások pillanatában válik relevánssá. Ezért a következő meghatározást javasoljuk: Fogalom mint a megismerés egysége: olyan tudásegység, amelynek életciklusa lezárult, és ezért a megismerés dinamikájának megfelelően bizonyos számú jellemző módosulásának lesz alávetve; ennek eredménye egy új és önálló tudásegység lesz. Nyilvánvaló, hogy terminológiai adatbankban csak a fogalom mint tudásegység tárolható. 3. TÁRGYAK ÉS FOGALMAK MEGJELENÍTÉSÉNEK MÓDJAI Az anyagi megjelenésük révén önmagukat megjeleníteni képes anyagi tárgyakon kívül minden más tárgytípusnak és minden fogalomnak szüksége van egy jelre mint kommunikációs eszközre. Az ISO 1087-1:2000 szabvány a „megnevezést” a következőképpen határozza meg: Terminologija | 2009 | 16 11 Egy fogalom megjelenítése az azt jelölő jellel. Megjegyzés: A terminológiai munkában a megnevezések három típusát különböztetjük meg: a szimbólumokat, az elnevezéseket (neveket) és a terminusokat. Ez a meghatározás nem téves, de túlságosan megszorító, és emellett ellentmondást is tartalmaz. Először is nemcsak a fogalmakat jelenítik meg jelek. Másodszor, a megjegyzésben szereplő megnevezések felsorolása korántsem teljes, továbbá olyan „elnevezéseket (neveket)” is tartalmaz, amelyek rendszerint tárgyakat jelölnek. A tárgyak és fogalmak megjelenítési formáit a 2. ábra mutatja be. 2. ábra A nem verbális megjelenítések közé tartoznak továbbá a hang, a szaglás és az ízlelés útján észlelt jelek is, például a vonatajtók záródásakor megszólaló figyelmeztető jelzés, a gázhoz adagolt, annak észlelését lehetővé tevő anyag, illetve a denaturált szesz. További részletekért lásd Laurén, Myking, Picht (2008: 109f). Nyilvánvaló, hogy a fogalom leggyakoribb verbális megjelenítési formája messze a terminus. Vannak azonban olyan esetek – például az építészetben, az anatómiában és több műszaki tudományágban –, amikor a megjelenítés meghatározó módja egy rajz 12 Heribert Picht | The seven pillars of terminology ábrázolás. Egy rajz akár kötelező is lehet, például építési engedély iránti kérelem benyújtásakor. A definíciók és magyarázatok nélkülözhetetlenek, amikor egy fogalom tartalmát (intenzióját) közölni, tisztázni vagy akár rögzíteni kell, például egy szabványban vagy szigorúan ellenőrzött nyelvben, mint amilyen a légi közlekedésben használt kommunikáció. Leírásokat csak tárgyak esetében kell alkalmazni. Mivel a személyek és az események is tárgyak, furcsának tűnik egy olyan személy definiálása, mint Einstein, vagy egy olyan eseményé, mint a Titanic elsüllyedése. Ezek leírhatók, és e leírások gyakran idő- és térbeli utalásokat tartalmaznak, amelyek hiányoznak a definícióból. Ugyanilyen fontosak a terminológiai kifejezések (németül: „Fachwendung”), például: „váltót kiállítani”. Ezek a szerkezetek szintén fogalmi ábrázolások, mivel az egyik nyelvben így, egy másikban pedig közönséges terminussal jeleníthető meg a fogalom; emellett definiálható is. Jellemző rájuk, hogy az ige nem helyettesíthető a jelölt fogalom megváltozása nélkül. Továbbá e kifejezések fordításakor nem lehet szóról szóra fordítani őket, például angolul: „to die intestate” → németül: „ohne Hinterlassung eines Testaments sterben”. Ezek a szerkezetek sui generis terminusoknak tekinthetők, és terminológiai adatbázisban ilyenekként kezelhetők. A szimbólumok és képletek szóbeli és nem szóbeli ábrázolásban egyaránt megjelenhetnek attól függően, hogy szóbeli vagy írott szövegben használják-e őket; például a „%” jelet beszédben vagy tolmácsoláskor ki kell ejteni, a NaCl-hoz hasonló képlet pedig szóbeli szövegben mindkét formában megjelenhet. A jelölések tárgyak esetében is használhatók, például egy múzeum katalógusában, valamint fogalmak esetében egy osztályozási rendszerben, például az UDC-ben. 4. RENDSZEREZÉS ÉS A TUDÁS RENDEZÉSE Az első két pillér fogalmi és tárgyi szinten szolgáltatott kognitív és kommunikációs anyagot. Ez olyan atomizált tudáshoz hasonlítható, amelyben nincsenek kifejezett kapcsolatok az entitások között. A fogalmilag koherens tudás magasabb szintjének eléréséhez elengedhetetlen a rendszerezés vagy a rendezés. A terminológiának mint tudományterületnek a történeti fejlődése során igen korán felismerték a fogalmak rendezésének szükségességét. Schlomann már a múlt század elején módszeresen rendezett szótárakat dolgozott ki a műszaki szakterületeken. Wüster több művében, Terminologija | 2009 | 16 13 koherens elméleti keretet teremtett a fogalmak rendszerezéséhez. A fogalomrendszerezés ma a terminológiai tudomány és a terminológiai munka nélkülözhetetlen része. A fogalmak rendszerezésének alapját a fogalmak között fennálló kapcsolatok képezik. A kapcsolatok lehetnek logikaiak vagy ontológiaiak. Az előbbiek a fogalmak hasonlóságán alapulnak; egy fölérendelt fogalom valamennyi alárendelt fogalma magában foglalja/örökli a fölérendelt fogalom teljes intencióját; a specifikációt legalább egy további jellemző adja. Az adott szintű felosztást a választott felosztási kritériumok határozzák meg. A kizárólag logikai kapcsolatok alapján kialakított fogalomrendszer rendszerint „zárt végű”, vagyis a felosztás akkor ér véget, amikor egy adott időpontban már nem ismertek további alárendelt fogalmak. Az ontológiai kapcsolatok egészen más természetűek. Ezek – az absztrakción alapuló logikai kapcsolatokkal ellentétben – a környezetben, a gondolati vagy elképzelt világban észlelt kapcsolatokat tükrözik. A leggyakoribb kapcsolattípusok: a rész-egész kapcsolat (erős térbeli jelleggel), a sorrendi kapcsolat (erős időbeli összetevőkkel), az oksági kapcsolat, az átviteli kapcsolat, a genetikai kapcsolat, a kölcsönös függőségi kapcsolat és mások. Egyes kapcsolattípusok bizonyos szakterületeken meghatározók, másutt pedig ritkán fordulnak elő. Az ontológiai kapcsolatok természete különböző ontológiai kapcsolatok összevetésekor válik nyilvánvalóvá: például egy átviteli kapcsolatban sorrendi kapcsolat elemei is fellelhetők (egy ingatlan megvásárlásának jogi lépései); a genetikai kapcsolat gyakran oksági elemeket is tartalmaz (gondoljunk a „tojás – csirke – tyúk” sorozatra) stb. Az ontológiai kapcsolatok jellemzője, hogy nem követik a logikai értelemben vett felosztási kritériumokat. Ezeket pragmatikusan, a rendszerezés céljának megfelelően kell kialakítani: például a rész-egész kapcsolat szerint rendezett fogalomrendszer elméletileg nyitott végű, mert az anyagi objektumok felosztása (elméletileg) csak az atom részeinél ér véget. A szerkezet rugalmasabbá tétele, vagyis a különböző releváns szempontok egyetlen fogalomrendszerben való egyesítése érdekében a rendszer többféle kapcsolat kombinációját, úgynevezett vegyes rendszert is tartalmazhat. Ebben az esetben az egyik kapcsolatról a másikra való áttérést jelölni kell, például jelöléssel. (Példa: 1.2-3 → 2 azt jelenti, hogy az 1 alárendelt fogalma, a 3 pedig a 2 része.) Az ISO 1087-1:2000 meghatározása szerint a fogalomrendszer: A fogalmak közöttük fennálló kapcsolatok szerint rendezett halmaza. 14 Heribert Picht | The seven pillars of terminology Az ISO 704:2000 Terminology work - Principles and methods, valamint Arntz/Picht/Mayer (2009) egyre részletesebb tájékoztatást nyújt a fogalomrendszerekről. A rendszerezés kevésbé pontosan meghatározott módja az ontológia szerinti rendezés. Korábban különféle meghatározások születtek. Egyes szerzők az ontológiát a fogalomrendszerrel azonosnak tekintik, míg mások a tudás rendszerezésének számos egyéb szempontját is bevonják. Mivel ezen a területen még további kutatásra és tisztázásra van szükség a terminológiai alkalmazás érdekében, itt csupán két, a vaasai Workshop on Terminology, Concept Modelling and Ontology rendezvényen bemutatott meghatározást közlünk (2006, EAFT–NordTerm): Ontológia: a filozófiai diszciplína • Annak vizsgálata, hogy mi létezik (esetleg) • A valóság természetének és szerkezetének vizsgálata • Entitások tartománya • Kategóriák és kapcsolatok • Jellemző tulajdonságok Ontológia: elméleti vagy számítógépes artefaktum • „a fogalmi modell explicit és formális specifikációja” (Gruber) • Egy sajátos artefaktum, amely a szókincs szándékolt jelentését az általa jelölt entitások természetére és szerkezetére vonatkoztatva fejezi ki. 5. T E R M I N O L Ó G I A I M U N K A Az ISO 1087-1:2000 a terminológiai munkát a következőképpen határozza meg: A fogalmak és megnevezéseik módszeres gyűjtésével, leírásával, feldolgozásával és bemutatásával foglalkozó munka. Ez a meghatározás első képet ad a különböző feladatokról; a tényleges munkafolyamat vezérfonalaként azonban nem szolgálhat. Mielőtt felvázolnánk a munkafolyamat általános szakaszait, tisztáznunk kell a szemaziológiai és az onomaziológiai megközelítés fogalmát. Az első esetben a terminus áll a vizsgálat középpontjában, míg az onomaziológiai megközelítés a fogalomra összpontosít. Azt mondták, hogy a terminológia onomaziológiai munkamódszert alkalmaz. Ez nem egészen felel meg a valóságnak, mivel a munkafázistól függően mindkét módszert használják. Terminologija | 2009 | 16 15 A különböző szakaszok vázlatosan a következők lehetnek: A szakterület vagy annak egy részének kiválasztása A dokumentációs anyag összegyűjtése és értékelése Terminuskandidátusok kigyűjtése szövegekből és egyéb releváns információkból (szemaziológiai lépés, mivel egy fogalom reprezentációs formája az egyetlen jelzés arra, hogy a fogalom egy adott kontextusban létezik) Előzetes rendszerezés a fogalmak hipotetikus rendszereként A fogalmak terminológiai elemzése, beleértve az előzetes fogalomrendszer, annak teljessége, valamint a fogalom rendszeren belüli helyességének ellenőrzését (onomaziológiai lépés) A reprezentációs formák elemzése és kidolgozása (szemaziológiai lépés): a szinonímia tisztázása nyelvtani információk az egyes terminusokról a terminus regisztere a terminus regionális használata egyéb releváns információ, például az illusztráció kiválasztása A definíciók megfogalmazása a fogalomrendszerrel összhangban. A definíciórendszernek tükröznie kell a fogalomrendszert (onomasziológiai lépés). A terminológiai adatok rögzítése. Ez a lépés jelenti a terminográfiával való kapcsolódási pontot. A fent ismertetett munkafolyamat a leíró terminológiai munkát tükrözi. Minden előíró beavatkozásnak – például egy terminológia szabványosításának – leíró terminológiai munkán kell alapulnia, amelyben rögzítik a fogalmi és reprezentációs valóságot. A megszerzett adatok jelentik minden harmonizációs vagy szabványosítási tevékenység kiindulópontját. A beavatkozás mértékét és fokát (itt csupán a fokozatosság példájaként bemutatva) a 3. ábrán látható modell szemlélteti. Emellett a modell középpontjában néhány szociolingvisztikai tényező is szerepel. 16 Heribert Picht | The seven pillars of terminology 3. ábra (Picht 2005: 189-198) 6. T E R M I N O G R Á F I A A terminográfia alapvető feladata, hogy a terminológiai adatokat például könyvben vagy adatbázisban bemutassa, és ezáltal különféle alkalmazások számára hozzáférhetővé tegye őket. Az ISO 1087 az elmúlt évtizedek során eltérően határozta meg a „terminográfia” fogalmát. Az 1990-es változat megfogalmazása a következő: A terminológiai kutatás során megszerzett terminológiai adatok rögzítése, feldolgozása és bemutatása. Megjegyzés: a „terminográfia” a korábbi „terminológiai lexikográfia” és „szakszótárírás” kifejezéseket váltja fel. Az ISO 1087-1:2000 szabványban a terminológia meghatározása a következő: A terminológiai munka azon része, amely a terminológiai adatok rögzítésével és bemutatásával foglalkozik. Terminologija | 2009 | 16 17 Megjegyzés: A terminológiai adatokat terminológiai adatbankok, szójegyzékek, tezauruszok vagy egyéb kiadványok formájában lehet közzétenni. Nyilvánvaló, hogy a feldolgozás a terminológiai munkához került át, ami meglehetősen ésszerűnek tűnik, mivel ez a tevékenység a kidolgozási szakaszhoz és annak módszereihez tartozik, míg a rögzítés és a bemutatás bizonyos mértékig a klasszikus lexikográfiai munkára és annak termékeire hasonlít. A terminográfia és a lexikográfia kapcsolatáról lásd például (Laurén, Myking, Picht 1998. chap. 11). A rendszerezett terminológiai kiadványokban az onomasziológiai elvet alkalmazzák, amely abban nyilvánul meg, hogy egy szócikk csak EGY fogalmat tartalmaz, annak megjelenési formáival és a fogalom fogalmi rendszerben elfoglalt helyére vonatkozó információkkal együtt. Mivel a mai terminológiai adatbankok (TDB) a rekordformátumok kialakítása, az azokban szereplő adatkategóriák és a rögzített információ mennyisége tekintetében sokféle lehetőséget kínálnak, e tanulmányban példákat bemutatni értelmetlennek tűnik, hiszen a rekordformátum elsősorban a TDB rendeltetésétől függ. Mindazonáltal három fő adatkategória különböztethető meg: • A fogalomra és annak rendszerezésére vonatkozó adatok • A fogalom megjelenési formáira vonatkozó adatok • A TDB kezelésével kapcsolatos adminisztratív adatok. Az ISO 12620 szabvány Computer applications in terminology – Data categories értékes tájékoztatást nyújt a lehetséges adatkategóriákról, valamint azok definícióiról/leírásairól. 7. K É P Z É S A T E R M I N O L Ó G I Á B Ó L Mivel a terminológia ma már tudományos kutatással és a hozzá kapcsolódó alkalmazásokkal rendelkező tudásterületként honosodott meg, megfelel egy tudományos diszciplína követelményeinek, amely viszont a képzési programok és a képzés előfeltételének tekinthető. Az 1960-as és 1970-es években, különösen az LSP iránti növekvő érdeklődéssel és az LSP-tanulmányok néhány egyetemen történő bevezetésével összefüggésben, nyilvánvalóvá vált az igény a terminológiai tanulmányi elemek iránt. A nyugati országokban azonban még nem állt rendelkezésre oktatási anyag. A Szovjetunióban már az 1950-es években megjelentek az első tankönyvek. A nyugati országokban Wüster kínált elsőként koherens kurzust a következő témában: 18 Heribert Picht | The seven pillars of terminology theoretical terminology at the University of Vienna in 1972. The manuscript of his lectures was edited by H. Felber and published in 1979 (two years after Wüster’s death) under the title Einführung in die Allgemeine Terminologielehre und Terminologische Lexikographie. Since the early 80s, an increasing number of textbooks on terminology have been available in several languages. Mivel a terminológia az LSP-k fontos része, az LSP-k pedig nélkülözhetetlenek minden szakmai kommunikációhoz, természetes, hogy a terminológia rendszerint beépült és integrált tanulmányi elemként szerepel az LSP-fordítói és tolmácsképzésben, valamint a műszaki írás oktatásában. Napjainkban a terminológiai tanulmányi elemek a szakmai kommunikációs képzések különféle típusaiban is jelen vannak; ezek igen gyakran magukban foglalják az elméleti terminológia alapjait, valamint számos alkalmazást és eszközt (például TDB-ket, félautomatikus terminuskivonatolást), továbbá ezek összetettebb rendszerekbe történő integrálását. További információért lásd például Picht (1998: 975-982). A terminológus szakmai profilját a Rat für Deutschsprachige Terminologie (RaDT) dolgozta ki és tette közzé (2004). 8. A H E T E D I K P I L L É R A hetedik pillér a terminológiához szorosan kapcsolódó alkalmazásokból, illetve olyan tevékenységekből áll, amelyek terminológia nélkül elképzelhetetlenek. E cikkben két példát kell megemlíteni: a lokalizációt és a terminológiatervezést, bár a hetedik pillérhez olyan kérdések is tartoznak, mint a terminológia és a szerzői jog, a terminológia és a tudásmenedzsment, a terminológia az osztályozási rendszerekben és a tezauruszokban, a terminológia történeti fejlődése, a terminológia különböző elméleti megközelítései, a terminológia és a kogníció stb. A valóságban a hetedik pillér tartalmának kielégítőbb bemutatásához legalább egy terjedelmes cikkre lenne szükség. A szoftverprogramok lokalizációja ma a terminológia fontos alkalmazási területe: célja, hogy a program nyelvét – például az angolt – más nyelvekhez igazítsa, és ezáltal alkalmassá tegye arra, hogy más országokban és piacokon is működjön. A lokalizáció nem pusztán fordítás, hanem a sablonokban más nyelven használt kifejezések és terminusok kulturális adaptációja és harmonizálása is. A lokalizációról kiváló áttekintést nyújt Reineke/Schmitz (Hrsg.) (2005). A nyelvtervezés részeként a terminológiatervezésnek számos különféle Terminologija | 2009 | 16 19 formákat és célokat ölt, és különböző szinteken valósul meg. Minden szinten közös a terminológia fennálló állapotába való tudatos beavatkozás (korpusstervezés). A nyelvi és terminológiai tervezés előfeltétele azonban egy olyan nyelvpolitika megléte, amely meghatározza egy nyelv státusztervezését. A nemzetközi, regionális és nemzeti szintű terminológiai szabványosítás a terminológiai tervezés egyik formájának tekinthető, amelynek célja a szakmai kommunikáció javítása a szabványosítható szakterületeken. A létfontosságú nemzetközi előíró terminológiai tervezés egyik példája többek között a légiforgalmi irányításban használt nyelv. Ebben az esetben központi jelentőségűek a biztonsági szempontok, és a felhasználók általi elfogadottság kérdése nem kétséges. A nemzetközi és/vagy nemzeti vállalatok által végzett terminológiai harmonizációs törekvések nem feltétlenül kevésbé szigorúak. Egy adott terminológia alkalmazási köre azonban a vállalat dokumentumaira korlátozódik, és esetleg a szakmai kommunikáció típusához igazodik, például a szakértők közötti vagy az ügyfelekkel folytatott kommunikációhoz. A kommunikáció minőségének javításán túl egy adott vállalat terminológiája hozzájárul a vállalat ismertségéhez és elfogadottságához. A terminológiai tervezés egy másik, teljesen eltérő formája – rendszerint nemzeti szinten – az adott nyelven hiányzó, illetve fejletlen és ezért az adott nyelven történő tudásátadás céljaira nem megfelelő terminológiák létrehozása vagy fejlesztése a releváns szakterületeken. A terminológiai tervezés szempontjából ugyanilyen fontos, hogy egy nyelvi közösség tudatában legyen annak, ha egy másik nyelv egyre nagyobb vagy már túlságosan domináns hatást gyakorol az anyanyelvre. E tudatosság egyik példája a Domänenverlust im Deutschen című dokumentum (RaDT: 2005). A „doménvesztés”, különösen pedig a „doméndinamika” témájának elméletibb alapú elemzése a Sprache, Domäne und Domänendynamik című cikkben található (Laurén et al. 2004: 5–13). 9. K Ö V E T K E Z T E T É S Ezen áttekintés célja az volt, hogy képet adjon a terminológia területének összetevőiről, és láthatóvá tegye azok kölcsönös függését. Az első öt pillér közötti összefüggés talán a legnyilvánvalóbb, mivel bármelyik összetevő hiánya minden ésszerű 20 Heribert Picht | The seven pillars of terminology terminológiai munkát vagy kutatást megnehezít, sőt akár lehetetlenné is tesz, mivel az összetevők szorosan összefonódnak. A hatodik pillér biztosítja az alapot a kellő számú szakember képzéséhez, hogy a terminológiai munkát és az elméleti kutatást fenntartsák és továbbfejlesszék. Bár a hetedik pillér meglehetősen eltérő kérdéseket ölel fel, ezek mégis mind szorosan kapcsolódnak a terminológiához, relevánsak annak szempontjából, és gyakran még a terminológiai munka és kutatás hozzájárulásától is függenek. REFERENCES Arntz R., Picht H., Mayer F. 2009: Einführung in die Terminologiearbeit. 6. verbesserte Auflage, Hildesheim: Olms Verlag. Budin G. 1994: Do we need an Object Theory? – International Conference on Terminology Science and Terminology Planning, Riga, 17–19 August 1992. International IITF-Workshop Theoretical Issues of Terminology Science. Riga, 19–21 August 1992. IITF-Series 4, Vienna: TermNet, 203–208. Dahlberg I. 1985: Begriffsbezeichnungen und Definitionstheorie. – Terminologie und benachbarte Gebiete, 1965–1985, Wien, 137–148. ISO 704:2000 Terminology Work – Principles and Methods. ISO 1087:1990 Terminology – Vocabulary. ISO 1087-1:2000 Terminology Work – Vocabulary. Theory and Application. ISO 12620:2000 Computer Applications in Terminology – Data Categories. Laurén Chr., Myking J., Picht H. (under medverken av Sigurdur Jónsson) 2008: Insikter om insikt. Nordiska termer om fackkommunikation, Oslo: Novus Forlag. Laurén Chr., Myking J., Picht H. 2004: Sprache, Domäne und Domänendynamik. – Fachsprache, 26, Jahrgang/Vol.: Heft 1–2/2004, 5–13. Laurén Chr., Myking J., Picht H. 1998: Terminologie unter der Lupe. Vom Grenzgebiet zum Wissenschaftszweig. Mit Beiträgen von Anita Nuopponen und Nina Pilke. German edition of ‘Terminologi som vetenskapsgren’. Wien: TermNet Publisher. Picht H. 1998: Terminologieausbildung. – Fachsprachen. Languages for Special Purposes. Ein Internationales Handbuch zur Fachsprachenforschung und Terminologiewissenschaft. (HSK 14.1) Herausg.: L. Hoffmann, H. Kalverkämper, H. E. Wiegand in Verbindung mit Chr. Galinski, W. Hüllen. 1. Halbband, Berlin, New York: Walter de Gruyter, 975–982. Picht H. 2003: The Object – a Unit of Knowledge? – Лексикология. Терминоведение. Стилистика. Сборник научных трудов. Посвящается юбилею Владимира Моисеевича Лейчика, Москва–Рязань, 154–159. Picht H. 2004: Überlegungen zum Gegenstand und zum Begriff in der Terminologie. – Pluralität in der Fachsprachenforschung; K.-J. Baumann, H. Kalverkämper (Hrsg.): Forum für Fachsprachenforschung FFF 67, Tübingen: G. Narr Verlag, 313–340. Picht H. 2005: Normative and Descriptive Terminology Work – a Real Dichotomy? – Vital Problems of the English Linguistics and Linguistic Didactics, Moscow: Prometheus Publishing House, 189–198. Picht H. 2008: The Object is a Unit of Knowledge. – Synaps; Fagspråk, Kommunikasjon, Kulturkunnskap. Festskrift for Magnus Brekke: 21/2008. Norges Handelshøyskole, Bergen: Institutt for Fagspråk og Interkulturell Kommunikasjon, 91–97. Rat für Deutschsprachige Terminologie 2004: Berufsprofil – Terminologin, Terminologe. Ausgabe März 2005. Available at Schweizerische Bundeskanzlei, Sektion Terminologie, CH-3003 Bern. Rat für Deutschsprachige Terminologie 2005: Domänenverlust im Deutschen. Stirbt Deutsch als Fachsprache. Ein Thesenpapier. Available at Schweizerische Bundeskanzlei, Sektion Terminologie, CH-3003 Bern. Reineke D., Schmitz K.-D. (Hrsg.) 2005: Einführung in die Softwarelokalisierung. Tübingen: G. Narr Verlag. Wüster E. 1959/60 2001: Das Werden der Welt, schaubildlich und terminologisch dargestellt. – Terminologie und Wissensordnung. Ausgewählte Schriften aus dem Gesamtwerk von Eugen Wüster. H. Picht, K.-D. Schmitz (Hrsg.), Wien: TermNet Publisher, 21–51. Wüster E. 1979: Einführung in die Allgemeine Terminologielehre und Terminologische Lexikographie, Wien. Terminologija | 2009 | 16 21 SEPTYNI TERMINOLOGIJOS RAMSČIAI Pirmasis šio straipsnio tikslas – apžvelgti pagrindines žinijos sritis, kurias apima terminologija kaip teorinė ir taikomoji mokslinė disciplina. Nagrinėjamos sąvokos ir objektai, sąvokų ir objektų vaizdavimo formos, sąvokų tvarkymas ir klasifikavimas, terminologijos darbo metodologija, terminografija, terminologijos mokymas ir plati terminologijos taikymo sritis. Antrasis, dar svarbesnis straipsnio tikslas – išryškinti šių sričių ryšius, sąveiką ir tarpusavio priklausomybę. Gauta 2009-10-07 Prof.em.fil.dr.h.c. Heribert Picht Am Tannenkamp 16 D-27432 Bremervörde, Germany 22 Heribert Picht | The seven pillars of terminology