Lauryno Ivinskio kalendorių vienažodžių ligų pavadinimų kilmė ir daryba

A Laurynas Ivinskis kalendáriumaiban szereplő egyszavas betegségnevek eredete és képzése PALMIRA ZEMLEVIČIŪTĖ Litván Nyelvi Intézet Fénykép a Litván Irodalmi és Néprajzi Intézet könyvtárának fotótékájából. Laurynas Ivinskis születésének 200. évfordulójára Žymus XIX a. lietuvių švietėjas Laurynas Ivinskis (1810–1881) parengė pirmąjį lietuvišką kalendorių „Metu skajtlus ukiniszkas“, kuris iš spaudos išėjo 1846 metais1. Jame ir kituose kalendoriuose populiariai buvo rašoma žemės ūkio, veterinarijos, astronomijos, istorijos, gamtos mokslų ir kt. klausimais, skelbiama grožinės literatūros kūrinių. 11847-ben – „Kalendorius, arba Metu skajtlus ukiszkas”, 1851-től – „Kalendorius, arba Metskajtlus ukiszkas”. A kalendáriumok megszakításokkal, évről évre jelentek meg: 1846–1852-ben, valamint 1855–1864-ben (1853–1854-ben a cenzúra miatt nem adták ki őket, 1865–1867-ben cirill betűkkel jelentek meg, 1877-ben pedig a kalendáriumot latin betűkkel adták ki Szentpéterváron) (Petkevičiūtė 1988: 121–122, 126–127). Terminologija | 2010 | 17 101 Már az első kalendáriumban elhelyezett L. Ivinskis egy „Gidimas žmoniun nuog nekuriun ligun”2 című fejezetet, amely a betegségek gyógyításáról szól. A fejezet az 1847-es, 1848-as, 1855-ös, 1861-es, 1864-es és 1866-os kalendáriumból hiányzott (Petkevičiūtė 1988: 132). Leggyakrabban a betegségek kezelésének eszközeiről és módszereiről írt, de L. Ivinskis olykor először röviden ismertette a betegséget, például: Grižielė (grieželė) – „ez egy olyan nagy fájdalom a kéz ízületében, amely a tenyércsont és a könyök összekapcsolódásánál érezhető annak behajlításakor, így például akkor, ha az ember a kinyújtott tenyerét valamihez próbálja odaszorítani. <...>” 1850 46. Landuonis, máshol twięga néven – „ugyanolyan betegség, mint a płaukinis, csak abban különbözik tőle, hogy az ujj felülről számított első ízületénél áll meg, és nem halad tovább. <...>” 1851 33. Niksteriejimas (niksteliejimas) – „ez az ízület kificamodása, amikor kimozdul a helyéről, és ha nem teszik helyre, törés lesz belőle. <...>” 1850 46. Nuog žiemospirgia – „ez olyan sérülés, amelyet valamely testrész lehűlése okoz. <...>” 1856 46. A fejezet tanácsokat ad a fertőző, sebészeti és traumatológiai, pszichés, légzőszervi, emésztőrendszeri, fül-, orr- és torok-, szem-, fog-, ízületi, bőr-, csont-, női, gyermek- és egyéb betegségek kezelésére. Leginkább házi gyógymódokról ír: gyógynövényekről (mentáról, örménygyökér-gyökérről, kálmosgyökérről, komlóról, kamillavirágról, rebarbaragyökérről, nyírfalevélről, égerfalevélről, borókabogyóról stb.); italokról és más folyadékokról (vodkáról, sörről, ecetről stb.); élelmiszerekről (szalonnáról, sóról, mézről, kecsketejről, tehéntejről, vajról, élesztőről stb.); fűszerekről (fokhagymáról, gyömbérről, petrezselyemről, hagymáról, kaporról stb.); háztartási tárgyakról (keféről, tégláról stb.); kelmékről (posztóról, vászonról stb.); elégett anyagok maradványairól (hamuról stb.). Ritkábban említ gyógyszertárban vásárolható gyógyszereket (kinint, kloroformot, magnéziát, vitriolt stb.). Emellett olyan, ma már szokatlan dolgokkal való gyógyítást is javasol, mint a réz, az ólom, a földigiliszták, a békák, az állatok, a madarak, sőt az emberek ürüléke3. Érdekességképpen következzen néhány példa arra, hogyan lehet L. Ivinskis szerint bizonyos betegségeket gyógyítani: 2Ez az elnevezés az első, 1846-os kalendáriumban szerepelt. A későbbi kalendáriumokban kissé változott: „Gidimai žmogaus nekuriun ligun”, „Gidimai žmogaus ligun”, „Gidimas žmogaus nekuriun ligun”, „Gidimai žmogaus nekuriun ligun izimti iš rankas rasztu Lietuwiszkaj parašzitu”, „Gidimai žmogaus nekuriun ligun”, „Gidimai žmogaus ligun”, „Gidimai žmogaus nekuriun ligun”; a leggyakoribb cím azonban a „Gidimai žmogaus nekuriun ligun” volt. 3Akkoriban aligha ellenőrizte bárki a litván kalendáriumok orvosi ismereteinek megbízhatóságát. A sajtótilalom idején cirill betűkkel megjelent litván kalendáriumokat a cári cenzúra már szigorúan ellenőrizte. Így az L. Ivinskis kalendáriumaiban közölt orvosi ismeretek egy részét az egészségügyi igazgatóság ellenőrizte (Petkevičiūtė 1988: 137). 102 P. Zemlevičiūtė | Lauryno Ivinskio kalendorių vienžodžių ligų pavadinimų... Digulis (Lilisza) – „<...>. Mások szerint a szájüregben égő érzés keletkezik, és ledörzsölték az arcát, majd pálinkában megitatják” 1850 46. A sárgaság ellen – „A húst megszárítjuk a kemencében kenyérsütés után, a lehető legfinomabbra törjük, és a betegnek inni adjuk fél kis kanálnyit tetszés szerinti italban, de nem pálinkában, naponta háromszor: reggel, ebéd után és este lefekvéskor” 1846 24–25. Kígyómarás ellen – „<...>. Egy Szent János-éji szentjánosbogarat kenyérmorzsával összetörve és elfogyasztva meggyógyítja a beteget. <...>“ 1861 32. Szemölcsök ellen – „a) Egyesek féregvérrel kenve pusztítják el őket. b) Mások lóizzadságot vesznek a ló lába alól. <...>“ 1846 25. Kényszerűség – „<...> juhot kell sietve megnyúzni, mintha az ember igyekezne, és nem várná meg, hogy a vér megalvadjon, nehogy a vágásnál megfagyjon a bárány; minden kérés nélkül be kell takarni a beteg egész hasát azzal a kendővel, amely a húsról való, még ha a beteg a sír közelébe is jutott, azonnal feláll“ 1849 31. A tüdő vizének ellen – „<...>. Fehér, száraz macskaürüléket vízben megfőznek, és sűrűn adják inni a tüdőbajosnak. <...>“ 1861 33. L. Ivinskis kalendáriumainak említett rovatában 122 betegségnevet találtunk (a változatokat nem számítva), közülük 42 betegség neve egyszavas. Ez a cikk az egyszavas betegségnevek eredetével és szóalkotásával foglalkozik. 1. AZ EGYSZAVAS BETEGSÉGNEVEK EREDETE 1.1. Litván eredetű betegségnevek Az egyszavas betegségnevek túlnyomó többsége litván eredetű szó (35 terminus), például: drugis ~ drugys 1846 24, 1850(1849) 33, 1856 46, 1857 40, 1860 59, 1862 10, dziowa ~ džiuova 1857 39, kosulis ~ kosulys 1851 32, 1856 45, 1857 47, padukimas ~ padūkimas 1849 32, 1850(1849) 34, 1862 9, sausgila ~ sausgila 1861 32. 1.2. Jövevényszavak Csak néhány jövevényszót találtunk (6 terminus): kettőt a görögből, egyet-egyet pedig a latinból, a lengyelből, az angolból és a franciából. 1.2.1. Görögből: dysenterija ~ dizenterija 1851 33 „akut fertőző betegség, amelyet a vastagbél gyulladása jellemez”4 – a görög dys- előtagból, amely egy szerv működési zavarát jelöli, valamint a görög enteron „bél” szóból. Az LKŽ adatai szerint ez a szó a beszélt nyelvben nem adatolt; 4A cikkben a betegségek rövid magyarázatai a „Medicinos enciklopedija” és az LKŽ alapján készültek. Terminologija | 2010 | 17 1 0 3 reumatizmas ~ reumatizmas 1861 32, 1877 40 „a kötőszövet szisztémás betegsége, amely leginkább a szívet károsítja”, a görög rheumatismos „(a testen keresztüli) áramlás” szóból (lásd TŽŽ 1936, 1951, 1969, 2005, 2007). Az LKŽ adatai szerint a reumatizmas szó a beszélt nyelvben nem használatos. A mai orvosi nyelvben a reumatas terminus honosodott meg. 1.2.2. Latinból: karbunkulas ~ karbunkulas 1861 33 „több szőrtüsző, azok faggyúmirigyei és a környező szövetek gennyes gyulladása”, a latin carbunculus „parázs” szóból. Maksas Fasmeris a karbunkulas „nagy kelés, fájdalmas duzzanat” szót a latin carbunculus „izzó parázs” szóból eredezteti, ez pedig a carbō „szén” szóból származik (Фасмер 1967: 195). A nemzetközi szavak szótárai is megerősítik e szó latin eredetét (lásd TŽŽ 1936, 1951, 1969, 2005, 2007). Az LKŽ nem közöl példákat a karbunkulo szó beszélt nyelvi használatára. Ezt a jövevényszót a mai orvosi nyelvben használják, de van litván megfelelője is: piktuotė. 1.2.3. Lengyelből: diminičė ~ diminyčia 1862 9. Az LKŽ adatai szerint a diminyčia (lengyelül dymienica) „orbánc, kelés” jelentésben Žygaičiaiból került be. A „Nagy lengyel–orosz szótárban” azonban a diminyčia jelentése más, vö. lengyel dymienica, orosz бубоны (Hessen, Stypuła 1967: 171), továbbá vö. bubonas (latinul bubo) „a nyirokcsomó gyulladásos duzzanata (leggyakrabban a hónaljban és a lágyéknál)” MedŽ 81. Nehéz volna pontosan megmondani, milyen jelentésben használta L. Ivinskis ezt a jövevényszót, mivel a kalendárium csak arról ír, hogyan kell kezelni a diminyčiát. 1.2.4. Angolból: krupas ~ krupas 1846 25, 1850(1849) 35 „akut gégegyulladás, amely légzési nehézséget okoz”, az angol croup szóból, eredeti forrása azonban a skót nyelv: croup „rekedten, sípolva lélegezni” (lásd TŽŽ 1936, 1951, 1969, 2005, 2007). Az LKŽ adatai szerint a krupas (lengyelül krup, oroszul круп) a megadott jelentésben használatos a beszélt nyelvben – Smilgiaiból származó használati példát közöl. 1.2.5. Franciából: kokluzas ~ kokliu šas 1857 40 (L. Ivinskis a koklišius ~ koklišius változatot is használta, 1857 40) „akut fertőző betegség, amely görcsös köhögési rohamokban nyilvánul meg” (lásd TŽŽ 1936, 1951, 1969, 2005, 2007), a francia coqueluche szóból. Az LKŽ adatai szerint a kokliu šas a beszélt nyelvben nem használatos (az írott forrásokból származó használati példák: DŽ, NdŽ, rš, Blv), kivéve a koklišas változatot, amelyet Smilgiaiból jegyeztek fel. Egyes források eltérően magyarázzák a kokliušo eredetét; vö. kokliu šas, koklišas „Keuchhusten” a lengyel koklusz szóból, ez utóbbi pedig a francia coqueluche szóból (FrW I 280); továbbá vö. kokliu šas a francia coqueluche szóból, ez pedig a német Keuchhusten „szamárköhögés” szóból (Фасмер 1967: 282). 104 P. Zemlevičiūtė | Lauryno Ivinskio kalendorių vienažodžių ligų pavadinimų... Az LKŽ adatai szerint a diminyčia, koklišas és krupas orvosi jelentésben élőnyelvi használatban rögzített, míg a dizenterija, reumatizmas és karbunkulas az élőnyelvben nem használatos. A kölcsönzés forrása feltehetően a lengyel nyelv. L. Ivinskis az emberi betegségek gyógyításáról szóló fejezet összeállításakor minden bizonnyal tudományos, valószínűleg lengyel nyelvű orvosi szakirodalomra támaszkodott, és megismerkedett lengyel orvosok munkáival5. Ezt a feltevést az is megerősíti, hogy a fejezetben L. Ivinskis egyes betegségek neve mellett zárójelben más nyelvek, leggyakrabban a lengyel megfelelőit adja meg, például: apalpimas (syncope) ~ apalpimas 1849 32, gialta (žóltaczka) ~ gelta 1862 9, plaukinis (włosnik) ~ plaukinis 1851 33, sausgila (artritis) ~ sausgila 1856 45, skaudulis (wrzód) ~ skaudulys 1850 46, tviega (zanogcica) ~ tviega 1851 33, 1856 44, wiežis (rak choroba) ~ vėžys 1856 45. Meg kell jegyezni, hogy a kölcsönszavak többsége a diminyčia kivételével ma is használatos az orvosi nyelvben: dizenterija, karbunkulas, kokliu šas, krupas, reumatizmas. Fontos továbbá megjegyezni, hogy L. Ivinskis a kölcsönszavak többségét litván megfelelőikkel együtt közölte, például: dysenterija ir kruvinas viduriavimas, reumatizmas ir sausgila, kokluszas ir kosulis didis, krupas ir užjemimas kakla. A mai orvosi nyelvben sajnos többnyire csak a kölcsönszavakat használják. 1.3. Hibridák L. Ivinskis naptárának „Gidimas žmoniun nuog nekuriun ligun” című fejezetében mindössze egy hibrid található: slabnumas ~ slabnumas 1850 45, amely a slabnas „kevés fizikai erővel rendelkező” szóból származik. Az LKŽ adatai szerint ez az élőnyelvben használatos; használati példákat Kvėdarnából, Karsakiškisből, Prielukéből, Viešvėnaiból és Žemaléből közöl. 2. AZ EGYSZAVAS BETEGSÉGNEVEK SZÓKÉPZÉSE 2.1. Egyszerű szavak Viszonylag kevés betegségnévként szolgáló egyszerű szó van, például: gen. sg. akmens6 ~ akmuo 1857 40 „a belső üreges szervekben vagy a kiválasztó mirigyek kivezetőcsöveiben kialakuló sólerakódás”, drugis ~ 5 D. Petkevičiūtė monográfiájában megjegyezte, hogy L. Ivinskis az orvosi szakirodalom jelentős részét (főként varsói kiadványokat) Adomas Zavadski révén Vilniusból szerezte be. L. Ivinskis néhány fennmaradt, rövid szakirodalmi jegyzékéből kitűnik, hogy megismerkedett egyes orvosok munkáival, például H. F. Pau-licki kétkötetes, lengyel nyelvű „Medicina kaimo žmonėms” című művével (Petkevičiūtė 1988: 133). 6 A fejezetben e szó alanyesetű alakja nem fordul elő; csak birtokos esetben szerepel a nuog akmens szerkezetben. Terminologija | 2010 | 17 105 drugys 1846 24, 1850(1849) 33, 1856 46, 1857 40, 1860 59, 1862 10 „betegség, hidegrázás”, karpos ~ karpos 1846 25 „a bőr vagy a nyálkahártya megkeményedett csomók vagy puha szemölcsök alakjában jelentkező kinövései”, lilisza ~ lielişā 1857 47 „oldalszúrás, rendszerint gyors járástól, futástól”, twiega ~ tviega 1846 25, 1851 33, 1856 44 „az ujj végén kialakuló kelés, tályog, kelés”, wiežis ~ vežys 1856 45 „rosszindulatú daganat”. Külön említendők a lilisza és a twiega betegségnevek. Ezeket származékoknak is lehetne tekinteni. A testrész neve, a lielis7, „sípcsontot” jelent (lásd LKŽė). Twiega szót Ernstas Frenkelis a tvaiga szóval hozza összefüggésbe, amelynek jelentése „bódító, rendszerint kellemetlen szag, bűz, rossz szag”; ez a tvaigti „bűzlik” igéből származik (FrW II 1153). Az LKŽ adatai szerint valamennyi említett szó élő nyelvben is használatos orvosi jelentésben. Az aktmuo, drugys, karpa, vežys pedig meghonosodott mai orvosi szakkifejezések. 2.2. Származékok A betegségnevek többsége származék8 (30 terminus). A képzővel alkotott származékok vannak túlsúlyban (22 terminus). 2.2.1. Képzős származékok. 2.2.1.1. Az -imas/-ymas képzős származékok. A legnagyobb csoportot az -imas képzős származékok alkotják (11 terminus): apalpimas ~ apalpimas 1849 32, išsitemimas ~ išsimetimas 1861 33 „vetélés”, nikstelėjimas ~ nikstelėjimas 1850 46 / niksterėjimas ~ niksterėjimas 1850 46, 1857 47, nuosideginimas ~ nusideginimas 1856 45, nuositwilkimas ~ nusitvilkymas 1856 45, 1857 47, 1858 55, 1861 32, pasiudurimas ~ pasiudūrimas 1857 47, užsigavimas ~ užsigavimas 1846 25. L. Ivinskis négy terminust is a „veszettség” jelentésében használta: padukimas ~ padūkimas 1849 32, 1850(1849) 34, 1862 9, pagedimas ~ pagedimas 1849 32, 1850(1849) 34, pašiutimas ~ pasiutimas 1849 32, 1850(1849) 34, pašzielimas ~ pašėlimas 1849 32, 1850(1849) 34. 2.2.1.2. Az -ulys képzős származékok (3 terminus): digulis ~ dygulys 1850 46 „oldalszúrás”, kosulis ~ kosulys 1851 32, 1856 45, 1857 47, skaudulis ~ skaudulys 1846 25, 1850 46, 1861 32, 1862 9 „kelés, fájdalmas kelés, kelés, fekély, gennyes daganat”. 2.2.1.3. Az -inis képzős származékok (2 terminus): plaukinis ~ plaukinis 1851 33, ritinis ~ ritinis 1846 25. 7 V. Urbutis lielį lettizmusnak tartja; vö. lielis „sípcsont, lábszárcsont, sípcsont” a lett liels szóból (Urbutis: 2009: 284). 8 A származékok tárgyalásakor Pr. Skardžius, V. Urbutis és S. Ambrazas munkáira, valamint az LKG-re és a DLKG-re támaszkodtunk. 106 P. Zemlevičiūtė | Lauryno Ivinskio kalendorių vienanodžių ligų pavadinimų... L. Ivinskis 1851-es kalendáriumában a plaukinis szó „olyan féreg, amely a lábba vagy a kézbe furakodik, és nagy fájdalmat okoz” jelentésben szerepel: „Ha az a féreg behatol a kézbe vagy a lábba, az ember sokat szenved az általa okozott erős fájdalomtól, és ha nem kezelik, nem gyógyul meg. Ahhoz, hogy kihúzzuk a testből, mákleveleket és -szárakat kell elégetni, a hamuból lúgot készíteni, majd azzal leönteni az egészségtelen helyet, és a tetejére árpafejet tenni. Ezt végezve a płaukinis lassan előbújik, körültekeredik a kalászon, amelyet aztán lassan, a testtől egyre távolabb kell húzni; így a féreg mozdulatlanul kiszabadul. <...>” 1851 33; a ritinis jelentése „a gennyes seb az ujj végén, tályog, panaritium”. Az LKŽ a plaukinis főnevet „féreg” jelentésben nem adatolja, vö. azonban a plaukinis melléknevet „hajhoz hasonló” jelentésben: „Plaukiniai kirminai” (plaukiniai férgek), rš. A ritinis szónak az LKŽ-ben nincs orvosi jelentése. A többi képző csak egy-egy származékszóban fordult elő. 2.2.1.4. Az -inė képzővel alkotott származék: gen. sg. dederuenies9 ~ dedervinė 1877 40. E. Frenkel a dedervinė szót a litván dirti „hámozni, lehántani”, durti szóból eredezteti (FrW I 85). 2.2.1.5. Az -ėlė képzővel alkotott származékok: grįželė ~ grieželė 1850 46 / grieželė ~ griežėlė 1850 46 „a kéz inainak fájdalma”, a griežti „fájni, szúrni” igéből (az LKŽ adatai szerint a grįželė ebben a jelentésben a beszélt nyelvben nem adatolt – D. Pošk, Kos). 2.2.1.6. Az -uonis képzővel alkotott származék: landuonis ~ landuonis 1851 33 „gennyes seb az ujj végén (a köröm alatt), tályog, szuvasodás”. 2.2.1.7. Az -tinė képzővel alkotott származékok: pritvirtinė ~ pritvirtinė 1849 31 „székrekedés” / gen. sg. pritvirtinės ~ pritvirtinė 1877 40. 2.2.1.8. A -menis képzővel alkotott származék: putmenes ~ putmenis 1860 59 „a bőr alatti szövetek duzzanata szív-, vese- és más betegségek esetén; általában valamilyen duzzanat, felpuffadás”. 2.2.1.9. Az -umas képzővel alkotott származék: slabnumas ~ slabnumas 1850 45 „gyengeség”. 2.2.2. Végződéses származékok. Négy végződéses származékot találtak. Ezek közül három -a végződésű származék: dziowa ~ džiova 1857 39, gialta ~ gelta 1846 24, 1862 9, pažeida ~ pažeida 1846 25, 1861 32 / pažėja ~ pažeida 1857 47 „sérülés, károsodás, seb”, és egy -is végződésű származék: karštis ~ karštis 1846 24 „emelkedett testhőmérséklet (betegség esetén)”. 2.2.3. Összetett terminusok. Négy összetett terminust találtak, amelyeknek a második tagja ige, az első pedig főnév vagy melléknév. 9 A fejezetben ennek a szónak csak a birtokos esetű alakja található meg, a nuog dedervuenies szókapcsolatban. Terminologija | 2010 | 17 107 2.2.3.1. Főnévi és igei összetételi tagot tartalmazó összetett terminusok: kaulajedis ~ kaulaėdis 1850 46 „ilyen csontbetegség”, vagy L. Ivinskis szavaival: „ez olyan betegség, amely károsítja a csontot, és úgy tűnik, hogy rothadásnak indul”, žiemospirgis ~ žiemospirgis 1856 46 „pikkelyes bőr”: „<...>. Talán sült répát is véve, lehűtve összetörni és a žiemospirgisre kötözni, naponta háromszor cserélve, az első étkezés előtt. <...>“. Az LKŽ a kaulaėdis szónál egyetlen szemléltető mondatot közöl L. Ivinskis 1850-es kalendáriumának az emberi betegségek gyógyításáról szóló fejezetéből. Feltehető, hogy ez az ő szóalkotása. 2.2.3.2. Melléknévi és igei összetételi tagot tartalmazó összetett terminusok: sausgila ~ sausgila 1861 32 / sausgila ~ sausgila 1856 45 „csont- és ízületi fájdalom, reuma”, slabdrugis ~ slapdrugys 1861 32 „lappangó láz (ilyen betegség)”. Összefoglalva elmondható, hogy az LKŽ adatai szerint a tárgyalt orvosi jelentésű képzett szavak túlnyomó többsége élő nyelvhasználatban is előfordul, az apalpimas, dedervinė, džiova, gelta, karštis, kosulys, landuonis pedig a mai orvosi terminusok közé tartozik. KÖVETKEZTETÉSEK 1. L. Ivinskis kalendáriumainak „Gidimas žmoniun nuog nekurium ligun” című fejezete több szempontból is fontos. Először is ismeretterjesztő szempontból: népszerűsítette a népi gyógyászat és az orvostudomány ismereteit, és arról írt, hogyan gyógyíthatják magukat az emberek, ha megbetegszenek. Másodszor terminológiai szempontból: L. Ivinskis leggyakrabban az élő nyelvből származó litván betegségneveket használta, olykor megpróbált meghatározni vagy megmagyarázni bizonyos betegségeket, emellett egyes betegségnevek mellett más nyelvekbeli megfelelőket is közölt. 2. Az egy szóból álló betegségnevek túlnyomó többsége litván eredetű szó (35 terminus). Mindössze hat kölcsönszót (kettőt a görögből, egyet-egyet pedig a latinból, a lengyelből, az angolból és a franciából) és egy hibridet találtak. Mivel az LKŽ adatai szerint a kölcsönszavak felének élő nyelvi használatára nem találtak példát, L. Ivinskis valószínűleg lengyel nyelvű írott orvosi forrásokból kölcsönözte őket. A tárgyalt fejezet kölcsönszavai közül a legtöbbnek volt litván megfelelője. 3. Viszonylag kevés betegségnevet fejeznek ki egyszerű szavak. A betegségnevek többsége képzett szó (30 terminus). A képzővel alkotott származékok dominálnak (22 terminus); ezek legnagyobb csoportját az -imas/-ymas képzős származékok alkotják (11 terminus). Gyakoriság szerint ezeket az -ulys és az -inis képzős származékok követik; az egyéb képzőkből (-inė, -ėlė, -uonis, -tinė, -menis, -umas) mindössze egy-egy származékot találtak 108 P. Zemlevičiūtė | Lauryno Ivinskio kalendorių vienažodžių ligų pavadinimų... . Három, -a végződésű képzett szó, egy -is végződésű képzett szó, valamint négy összetett terminus található; ezek második tagja ige, az első pedig főnév vagy melléknév. Feltevés szerint az egyik csontbetegség neve, a kaulajėdis összetétel L. Ivinskis saját szóalkotása lehet. 4. Viszonylag kevés az egy szóból álló terminus; a fejezetben tárgyalt összes betegségnevek valamivel több mint egyharmadát teszik ki. Az egy szóból álló terminusok túlnyomó többsége (a litván eredetűek és a kölcsönzöttek egyaránt) ma is használatos a köznyelvben, és közülük sok orvosi terminussá vált. FŐ FORRÁSOK Metu skajtłus ukiniszkas ant metu Wieszpaties 1846. Wilnui. 1846. Kalendorius arba metu skajtłus ukiszkas ant metu nuog užgimima Wieszpaties 1849. Wilniuje. 1849. Kalendorius arba metu skajtłus ukiszkas ant metu nuog užgimima Wieszpaties 1850. Wilniuje. 1849. Kalendorius arba metu skajtłus ukiszkas ant metu nuog užgimima Wieszpaties 1851. Wilniuje. 1850. Kalendorius arba metu skajtłus ukiszkas ant metu nuog užgimima Wieszpaties 1852. Wilniuje. 1851. Kalendorius arba metu skajtłus ukiszkasis nuog užgimima Wieszpaties 1856. Wilniuje. 1856. Kalendorius arba Metskajtłus ukiszkasis ant metu nuog Užgimima Wieszpaties 1857. Wilniuje. 1857. Kalendorius arba Metskajtłus ukiszkasis nuog užgimima Wieszpaties 1858. Wilniuje. 1857. Kalendorius arba Metskajtłus ukiszkasis nuog užgimima Wieszpaties 1859. Wilniuje. 1858. Kalendorius arba Metskajtłus ukiszkasis nuog užgimima Wieszpaties 1860. Wilniuje. 1860. Kalendorius arba Metskajtłus ukiszkasis nuog užgimima Wieszpaties 1862. Wilniuje. 1861. Kalendorius arba Metskajtłus ukiszkasis nuog užgimima Wieszpaties 1863. Wilniuje. 1862. Kalendorius ukiszkasis ant metu nuog užgimimo Wieszpaties 1878. С. Петербургъ. 1877. KIEGÉSZÍTŐ FORRÁSOK FrW: Litauisches Etymologisches Wörterbuch von Ernst Fraenkel, I–II, Heidelberg, Göttingen, 1955–1962. Hessen D., Stypula R. 1967: Wielki słownik polsko–rosyjski, Warszawa–Moskwa. LKŽ: A litván nyelv szótára. – www.lkz.lt MedŽ 1980: Astrauskas V., Biziulevičius S., Pavilonis S., Vaitilavičius A., Vileišis A. Medicinos terminų žodynas, Vilnius. ME 1991, 1993: Medicinos enciklopedija 1–2, Vilnius. TŽŽ 1936: Tarptautinių žodžių žodynas. Sudarė K. Boruta, Pr. Čepėnas, A. Sirutytė-Čepėnienė, Klaipėda. TŽŽ 1951: Tarptautinių žodžių žodynas. Vertė O. Katinskaitė, Ch. Lemchenas, J. Talmantas, Vilnius. TŽŽ 1969: Tarptautinių žodžių žodynas. Vertė O. Dovėikienė, J. Kabelka ir Ch. Lemchenas, Vilnius. TŽŽ 2005: Tarptautinių žodžių žodynas, Vilnius. TŽŽ 2007: Vaitkevičiūtė V. Tarptautinių žodžių žodynas, Vilnius. Фасмер М. 1967: Этимологический словарь русского языка 2, Москва. LITERATŪRA Ambrazas S. 1993: Daiktavardžių darybos raida: Lietuvių kalbos veiksmažodiniai vediniai 1, Vilnius. Ambrazas S. 2000: Daiktavardžių darybos raida: Lietuvių kalbos vardažodiniai vediniai 2, Vilnius. DLKG 1996: Dabartinės lietuvių kalbos gramatika, Vilnius. LKG 1965: Lietuvių kalbos gramatika 1, Vilnius. Petkevičiūtė D. 1988: Laurynas Ivinskis, Vilnius. Skardžius Pr. 1941: Lietuvių kalbos žodžių daryba, Vilnius. Urbutis V. 2009: Baltų etimologijos etiudai 2, Vilnius Urbutis V. 2009: Žodžių darybos teorija, Vilnius. Terminologija | 2010 | 17 1 0 9 ORIGIN AND FORMATION OF ONE-WORD NAMES OF DISEASES IN THE ALMANACS OF LAURYNAS IVINSKIS The paper analyses 42 one-word names of diseases in respect of origin and meaning collected from the section “Gidimas žmonių nuog nekurium ligun” (“Treatment of people from some diseases”) in almanacs compiled and published by the famous Lithuanian enlightener of the 19th century Laurynas Ivinskis. This section of the almanac dealt with treatment of various diseases. It included advice on how to cure infectious and surgical diseases, diseases of respiratory and digestive systems, ear, nose and throat diseases, women’s and children’s diseases and other diseases mainly using homemade remedies (medical herbs, food, etc.), less frequently – pharmaceuticals. The majority of one-word names of diseases are of the Lithuanian origin (35 terms). There are only six borrowed names – two from Greek (dysenterija (dysentery), reumatizmas) and one from each of the following languages – Latin (karbunkulas (carbuncle)), Polish (diminičė (erysipelas, blain)), English (krupas (croup)) and French (kokluszas (whooping cough)) and one hybrid (slabnumas (weakness)). The majority of borrowings had Lithuanian equivalents (reumatizmas and sausgila (rheumatism)). According to LKŽ (“Dictionary of Lithuanian”) there were some borrowings of which no examples existed in the common language of the time, therefore most probably Ivinskis had borrowed them from medical sources written in Polish which he could have used when preparing materials for this section. Underived words were used to name only few diseases (drugis (shiver)). The majority of one-word names of diseases are formations (30 terms). Derivates with suffixes prevail (22 terms). Derivates with suffix -imas/-ymas are the most common (11 terms) (apalpimas (faint), niksteliejimas (sprain), padukimas (rabies)). Two other groups of common derivates have suffixes -ulys (kosulis (cough)) and -inis (ritinis (whitlow)). There was only one derivate with each of the suffixes -inė, -ėlė, -uonis, -tinė, -menis and -umas found (gen. sg. dedervenies (pityriasis), grizėlė (rheumatism of joints), łanduonis (whitlow), pritwirtinė (constipation), putmenes (tumefaction), slabnumas (weakness)). The material researched includes three derivates with inflexional ending -a (dziova (tuberculosis)), one derivate with inflexional ending -is (karsztis (fever)) and four compounds where the first component is a noun or an adjective and the second component is a verb (kaulajedis (bone disease), stabdrugis (fever and shivers)). Gauta 2010-12-20 Palmira Zemlevičiūtė Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius E. paštas [email protected] 110 P. Zemlevičiūtė | Lauryno Ivinskio kalendorių vienažodžių ligų pavadinimų...