Statybos liaudies ir mokslo terminijos bendrybės ir skirtybės

4 2 R. Stunžinas | Az építőipari népi és tudományos terminológia közös és eltérő vonásai Az építőipari népi és tudományos terminológia közös és eltérő vonásai ROBERtaS StUNŽINaS MYKOLAS ROMERIS EGYETEM Ebben a tanulmányban az építőipari népi és tudományos terminológia kutatási ciklusának főbb kérdéseit tárgyalják. A terminológia hasonlóságainak és különbségeinek két terminológia védelme; megjegyzendő, hogy az élő nyelv és annak vizsgálata előtt. Ezzel a munkával folytatódik a szerző által megkezdett e terminológiája a tudományos terminológia fontos forrása. A litván terminológiaelmélet úttörője, St. Šalkauskis filozófus a Logos folyóiratban megjelent „A terminológiaelmélet és a litván filozófiai terminológia” című tanulmányában azt írta, hogy a köznyelv szavai a tudományos terminológia fő forrását jelentik: „nem szükséges új terminust alkotni, sem idegent kölcsönözni, ha a köznyelv szava kielégítően alkalmazható a tudományos szükségletre” (Šalkauskis 1991: 55). A filozófus hangsúlyozta, hogy a köznyelv nemcsak a leggazdagabb, hanem a legérthetőbb forrása is a tudományos terminológiának. Erről már a neves litván nyelvészek, K. Būga (1961: 784), J. Balčikonis (1978: 164), Pr. Skardžius (1997: 300) is beszéltek. A terminológusok is hangsúlyozzák a köznyelvi szavak fontosságát az egyes területek terminusainak megalkotásában. St. Keinys szerint a terminológia megalkotásának alapját a saját nyelv eszközei képezik, és az egyes területeken széles körben lehet támaszkodni a nyelvjárások szókincsére, különösen a népi terminusokra (2005: 232). A köznyelvi szavak fontosságát a tudományos terminusok megalkotásában az építéstudomány szakemberei is hangsúlyozzák. Az építési terminológiai szótár szerzői – A. Kudzys, A. Rosinas és B. Kudzienė – a szótár előszavában azt írják, hogy az építési terminológiában fontosak a régóta helyesen használt köznyelvi terminusok (STŽ 2002: 6). Ennek ellenére a népi és a tudományos terminológia különböző területek – „ezt a tudomány, általában véve a civilizáció és az etnikum, valamint a nép életének különbségei és ellentétei határozzák meg” (Klimavičius 2005: 133). A népi és a tudományos terminusok közös vonásait illetően megállapítható, hogy mind a népi terminusok, mind a tudományos terminusok a szakmai lexika rétegéhez tartoznak. A tudományos terminusok szavak vagy állandó jelzői szókapcsolatok, Terminologija | 2010 | 17 4 3 amelyeknek nagyon pontosan meghatározott jelentésük van egy adott terület nyelvében, és amelyek a fogalmakat egy bizonyos rendszer tagjaiként nevezik meg (Keinys 2005: 229). A népi terminusok a koncentrált információ nomenklatúraszerű tükröződései. A tudományos terminusokhoz hasonlóan a népi terminusok is speciális fogalmakat jelölnek (Никитина 2009: 80). A tudományos és a népi terminusok azonban nem csupán egyfajta szófajt alkotnak – nem férnek bele kizárólag a szó határai közé, és lehetnek egyvagy többszavasak is (lásd Gaivenis 2000: 14, Jakaitienė 2010: 182). A NÉPI TERMINOLÓGIA – A TUDOMÁNYOS TERMINOLÓGIA ALAPJA Amint már említettük, a népi és a tudományos terminológia különböző, egymástól elkülönülten működő területek. J. Klimavičius szerint a népi terminológia a tudományos terminológia forrása – a tudományos terminológia ebből veszi át a terminusokat a tudományos fogalmi rendszer megnevezésének szükségleteire. A nyelvész azonban felhívja a figyelmet arra, hogy a kölcsönzés nem egyenletes: „Egyébként a tudományos terminológia nem minden ágának egyformán mélyek ezek a forrásai, néha egyáltalán nincsenek is” (Klimavičius 2005: 133). Ez a korai építészeti terminológia vizsgálatával is megfigyelhető. A 19. század közepén és végén, amikor a periodikákban kezdtek megjelenni az építészet tudományos terminusai, ezek fő forrását a népi terminusok képezték. Például L. Ivinskis kalendáriumainak (1846–1863) gazdasági tanácsokat tartalmazó cikkeiben, az Aušra lapban megjelent medega statant trobas (1883–1886) című cikkekben, valamint a Lietuvos draugija által kiadott, földműveseknek szánt Ukinįkas (Ūkininkas) című havi folyóiratban (1890–1905) a beszélt nyelvből átvett építészeti fogalmakra bukkanhatunk, pl.: durelēs uk 1891 IV 175, durės uk 1890 II 22, gelźis M 1884 I–II 56, gomurys uk 1891 IV 174, grįczia uk 1891 IV 173, grindys uk 1891 IV 171, juszka uk 1891 IV 175, kakalis uk 1891 IV 173, kalkiai M 1884 I–II 56, kaminas uk 1891 IV 173, kliausmas uk 1891 IV 174, langas uk 1890 II 22, lenta uk 1891 IV 171, lubos uk 1891 IV 172, molis K 1849 31, namas K 1849 30, palubē uk 1891 IV 175, pamatas uk 1890 II 22, peczius uk 1891 IV 173, plyta uk 1891 IV 171, samanos uk 1891 III 134, siena K 1849 31, sienojas uk 1891 III 132, sklepas uk 1891 IV 172, smiltis uk 1891 III 134, stiklas M 1884 I–II 56, stogo czerpēs M 1884 I–II 56, teptuvas K 1849 31, tinkas uk 1891 III 134, trioba uk 1891 III 134, vainikas uk 1891 III 132, ziame K 1862 45. Azonban nem minden népi terminus került be közvetlen jelentésével a tudományos terminológiába. St. Šalkauskis felhívta a figyelmet arra, hogy a terminológia céljára a köznyelv szavait átdolgozzák, jelentésüket pedig analógia alapján pontosítják, kibővítik, szűkítik vagy áthelyezik 4 4 R. Stunžinas | Az építőipar népi és tudományos terminológiájának közös vonásai és különbségei (Šalkauskis 1991: 24–31). Erről terminológusok is írtak (Keinys 2005: 231; Klimavičius 2005: 135; Gaivenis 2000: 52–53). J. Klimavičius szemléletes megfogalmazása szerint „a népi terminológia felhasználása nem egyik edényből a másikba való átöntés, hanem a megfelelő csoport szerinti vérátömlesztés; nem egyik helyről a másikra való áthelyezés, hanem átültetés vagy beoltás” (2005: 135). Általánosan elfogadott, hogy a tudományos terminusok a közönséges szavaktól (és ezzel együtt a népi terminusoktól is) a jelentés specializációjában és világos szemantikai határukban különböznek (LE XXXI 1964: 81; Гринев 1993: 29). A 20. század eleji (1910–1937 közötti) építőipari tudományos kiadványok terminológiáját áttekintve látható, hogy az építőipari fogalmak gyakran népi terminusokra támaszkodnak. A korai építőipari tudományos terminológiában a főbb építőipari fogalmakat népi terminusokkal nevezik meg, és a tudományos terminusok jelentésének jelentős része szinte megfelel a népi terminusokénak, például: akmuo Jod 2, aliejus Kind 32, anglis Iv 48, ąžuolas Kind 7, balana Jan 16, eglė Jan 18, sija Kind 14, kambarys Jan 14, kūtė Van 10, lenta Braž 2, lubos Jan 15, molis Reis 1, namas Zub 9, pečius Braž 1, pušis Jan 18, rąstas Reis 24, siena Reis 1, smėlys Jan 9, šulas Braž 10, žabai Van 28, žvyras Reis 13. Mindazonáltal sok esetben a népi terminusok jelentése specializálódik, szűkül vagy bővül, ezért a tudományos terminusok új jelentéseket vehetnek fel, pl.: druskos Jod 1, grindys Kind 13, krosnys Šim 4, lubos (lubos ir perdangos) Šim 4. Itt terminologizálódott többes számú formákkal tárgyosztályokat jelölnek (bővebben lásd Stunžinas 2007: 125–134). A NÉPI ÉS A TUDOMÁNYOS TERMINOLÓGIA KÖVETELMÉNYEI A nyelvészek felhívták a figyelmet arra, hogy nem minden népi terminus alkalmas a tudományos terminológiában való használatra. A. Salys azt írta, hogy „a népi terminusok csak akkor honosodnak meg köznyelvi terminusként, ha nem ellenkeznek a logikával, és egyébként is könnyen használhatók” (Salys 1985: 102–103). K. Gaivenis kijelentette, hogy számos akadálya van a népi nyelv szavainak terminologizálásának – a szaklexika jelentős része szűk területen használatos és kevesek által ismert szó, továbbá számos népi terminus motivációja tisztázatlan, illetve stilárisan konnotált szó (Gaivenis 2002: 52). Ezért kijelenthető, hogy a népi terminusok rendelkezhetnek a tudományos terminusokra nem jellemző tulajdonságokkal. A tudományos terminusokkal szemben azonban szigorú követelményeket támasztanak. A tudományos terminusok fő jellemzői a pontosság (Keinys 1980: 31, Гринев 1993: 29, Skujiņa 1993: 51, Gaivenis 2002: 38), az egyértelműség (Гринев 1993: 32, Skujiņa 1993: 51), a jelentés meghatározottsága (Keinys 1980: 28, Гринев 1993: 30), a helyesség (Keinys Terminológia | 2010 | 17 4 5 1980: 52, Gaivenis 2002: 36), emocionális semlegesség (Keinys 1980: 35, Гринев 1993: 32, Gaivenis 2002: 44), kényelmesség (Keinys 1980: 42), rendszerszerűség (Keinys 1980: 37, Skujiņa 1993: 51, Gaivenis 2002: 40), képzési kényelmesség (Keinys 1980: 45, Gaivenis 2002: 47), nominativitás (Гринев 1993: 33), kontextuális önállóság (Гринев 1993: 32, Skujiņa 1993: 51), mononimitás, nemambivalencia (Skujiņa 1993: 51) és stb. A pontosságot sok esetben a tudományos terminusok lényegi megkülönböztető jegyeként hangsúlyozzák (Keinys 1980: 31; Гринев 1993: 29; Skujiņa 1993: 50). A továbbiakban a cikk e jegyek némelyikét tárgyalja. SZABÁLYOSSÁG A tudományos terminusoknak meg kell felelniük a köznyelv követelményeinek, közvetlenül kapcsolódnak a köznyelv általános lexikai rendszeréhez, és semmiképpen sem szigetelhetők el az utóbbitól (Keinys 1980: 53). A népi terminológiában számos idegen eredetű szó található, amelyeket a köznyelv szempontjából idegenszerűségekként értékelnek, pl.: ˣkatukas (brus. кoтyx, l. kotuch) „tyúkól” LKŽe, ˣpavietis (brus. павец) „fészer” LKŽe, ˣsienis (l. sie) „előcsarnok” LKŽe, ˣšopas (l. szopa < ném. Schuppen) „pajta” LKŽe és stb. Azt is hozzá kell tenni, hogy a beszélt és az írott forma – a népi és a tudományos terminusok egyik legfontosabb megkülönböztető jegye (Никитина 2009: 82). S. Nikitina azt állítja, hogy a tudományos terminológia a vizsgált tárgyról szóló konceptuális ismeretek átadásának eszköze, és mindenekelőtt írásbeli formában funkcionál. A tudományos terminológiában mindent explikálni kell, az írott szöveg pedig az ilyen ismeretek realizációjának fő formája. A népi terminológiára a kommunikáció beszélt formája jellemző, és az ismeretek egy része nonverbális kommunikációs eszközökkel kerül átadásra (Никитина 2009: 82). A népi terminusok beszélt nyelvi funkcionálásával nyilvánvalóan a terminusok alakjának változatosságát is össze kell kapcsolni. Az építőipari népi terminológiára a kifejezés állandótlansága jellemző – itt számos hangés grammatikai variálódási eset fordul elő, pl.: daržin (3b) LKA I 53, LKŽe – dažinė (1) LKA I 53, kltis (1) LKA I 47, LKŽe – klėts (3) LKA I 47, LKŽe, mlkinė (1) LKŽe – malkin (3a) LKŽe; peludnica LKA I 54 – peludnyca LKA I 54, pūnė LKA I 49, LKŽe – punė LKA I 49, sušnia LKA I 65 – sūšnia LKA I 65; abarės LKA I 50, LKŽe – abarai LKA I 50, anklėtis LKA I 49, LKŽe – anklėtė LKA I 49, arklinykas LKA I 50 – arklinykė LKA I 50, aruodas LKA I 47, LKŽe – aruoda LKA I 47. 4 6 R. Stunžinas | Az építőipari népi és tudományos terminológia közös és eltérő vonásai ÉRZELMI SEMLEGESSÉG A tudományos terminusokra érzelmi semlegesség jellemző, az ideális terminusnak a logikus ész érzéketlen alkotásának kellene lennie (Keinys 1980: 35). A népi terminusok azonban a tudományos terminusoktól eltérően érzelmi árnyalatot is hordozhatnak. Erre K. Gaivenis is felhívta a figyelmet, amikor azt írta, hogy a népi terminusok jelentős része stilárisan színezett szó (Gaivenis 2002: 52). Például egyes népi terminusok értékelő jegyeket hordoznak. A kis és rossz lakóházat a népi terminológiában stilárisan konnotált terminusokkal nevezik meg, illetve értékelő szémát tartalmazó terminusokkal jelölik, pl.: lūšna KazRŽ I 468, numpalaikiai DūnŽ 224, laužas LKŽe, laužynas LazŽ 141, trobukas LKŽe, ZanavŽ3 481, trobapalaikė DūnŽ 406, trobesikė ZanavŽ3 481. EGYJELENTÉSŰSÉG ÉS TÖBBJELENTÉSŰSÉG A tökéletesen rendezett tudományos terminológiában minden fogalomnak külön terminusnak kellene megfelelnie, és minden terminusnak csak egyetlen fogalmat kellene jelölnie (Keinys 1980: 30). A. Kaulakienė azt írta, hogy az ideális nomináció csak akkor lehetséges, ha a terminológia megszilárdult, és egyértelmű a fogalomkategóriáknak megfelelő terminuskategóriák kapcsolata és motivációja. Az ideális nomináció akkor valósul meg, amikor a terminus egy fogalmat nevez meg, a fogalom pedig egy terminusnak felel meg (Kaulakienė 2009: 82). A nem teljesen rendezett terminológiai területeken azonban gyakran egy terminussal több fogalmat neveznek meg, vagy egy fogalmat több terminus jelöl. A terminusok többértelműségét és szinonímiáját a terminológia hibáinak tekintik (Даниленко 1977: 65). Ezek a terminológiai jelenségek megnehezítik az információ átadását, és az egész terminusrendszer zavarához vezetnek – ez a fogalomrendszer és a terminusok izomorfizmus-hiányának egyik oka. Ennek ellenére a népi terminológiában a többértelműség meglehetősen gyakori jelenség. Például gyakran ugyanaz a terminus különböző épületeket, illetve épületet és helyiséget jelöl, pl.: butas „bármilyen épület, építmény“ LKŽe – „lakóház, ház, parasztház“ LKA I 34, LKŽe, daržinė „szénatároló épület“ KaltŽ 40, LKA I 56 – „olyan épület, amelyben a gabonát csak felhalmozzák“ LKA I 53, LKŽe, klojimas „szénatároló épület“ LKA I 57 – „olyan épület, amelyben a gabonát felhalmozzák és szárítják“ LKA I 53; namas „lakóház“ LKA I 34, LKŽe – „nyárra külön felépített kis épület kemencével“ LKŽe – „a lakóházzal egy fedél alatt lévő istálló“ LKA I 49, LKŽe; buta „épület, ház“ LKŽe – „szoba“ LKŽe, gryčia „lakóház“ KupŽ 733, LKA I 34, LKŽe – „a lakóház egyik vége“ LKA I 34, LKŽe, jauja „különálló ház, amelyben a lent szárítják Terminologija | 2010 | 17 4 7 és törik“ LKŽe, ZanavŽ1 563 – „gabonaszárító helyiség“ LKA I 64, LKŽe. A népi terminológiában a poliszémia sokrétű; itt a terminusok gyakran különféle asszociatív kapcsolatok révén kötődnek egymáshoz, metonimikus kapcsolatban állhatnak az egész és a rész, az eszköz és a cselekvés eredménye, az anyag és a termék, illetve más viszony tekintetében (bővebben lásd Stunžinas 2009: 68–92). mononímia és szinonímia Amint már említettük, a mononímia (egy fogalom egy terminussal való megnevezése) a tudományos terminológia egyik követelménye. Ugyanazon fogalmak több terminussal való megnevezése a terminológia egyik legrégebbi és legfontosabb problémája. A szinonímia legáltalánosabb okai a terminológia egységességének hiánya, a meghonosodott használat figyelmen kívül hagyása, a nyelvi lehetőségek eltérő kihasználása (Keinys 1980: 98–99), a fogalom racionálisabb elnevezésére irányuló törekvés, a nyelvi interferencia következményei (Kaulakienė 2009: 178), a terminusformák változatossága, különböző aspektusok kiemelése, két különböző terminus kölcsönzése, illetve egy terminus kölcsönzése és a saját nyelvi megfelelőjének megjelenése, a hivatalos és a köznyelvi terminus, illetve a korszerű és az elavult terminus használata, valamint a hosszú és a rövid terminusváltozat használata (Гринев 1993: 29). A terminológiában tudatosan kerülik a szinonimákat, és általánosan elfogadott, hogy minden fogalmat csak egy terminussal kell jelölni (Keinys 1980: 98). A terminológiában a szinonímia több esetben megengedhető. Mindenekelőtt akkor indokoltak a szinonimák, ha a különböző terminusrendszerekben egy fogalom nem ugyanazon jegyeit kívánják kiemelni. Szinonimák rövidebb változatok használatakor is kialakulhatnak. Indokolt a nemzetközi és a saját eredetű terminusok szinonímiája is (Keinys 1980: 103). A népi terminológiában, akárcsak a köznyelvben, a szinonímia megszokott jelenség, amely a nyelv szemantikai rugalmasságát és a kifejezőeszközök sokféleségét mutatja. Például a lakóházat az élő nyelvben csaknem három tucat, különböző eredetű terminussal nevezik, pl.: apseigos LKŽe, butas LKŽe, duba LKŽe, gyvenimas LKŽ, gūžta LKŽe, namas LKŽe, pastatas LKŽe, pašalys LKŽe, pirkia LKŽe, pirktaitė LKŽe, pirktukė LKŽe, priešinė LKŽe, triobesys LKŽe, troba LKŽe, trobinė LKŽe, ˣbudavonė (l. budowanie) LKŽe, ˣbudinkas (l. budynek, brus. бyдынaк) LKŽe, ˣgaspada (l. gospoda) LKŽe, grinyčia (brus. грыднiца) LKŽe, gryčia (brus. грыднiца) LKŽe, ˣbakūžė (vok. dial. backhus) LKŽe, ˣistuba (vok. Stube, la. istaba, istuba) LKŽe, ˣkūta (vok. Kote) LKŽe, rūmas (germ.) LKŽe, ˣstuba (vok. dial. stuba) LKŽe, ˣškūnė (vok. dial. schūne) LKŽe, ˣūta (vok. Hütte) LKŽe, ˣšeimynstubė (hibr.) LKA I 34. 4 8 R. Stunžinas | Az építőipar népi és tudományos terminológiájának közös és eltérő vonásai Ezenkívül sok szinonim népi terminus egymással a többjelentésűség közös kapcsolatával is összefügg. Például a szénát tároló épületet jelölő szinonim terminusok, a šieninė LKŽe, daržinė LKŽe, klaimas LKŽe, klojimas LKŽe, kluonas LKŽe, skūnia LKŽe, a gabonát tároló épület jelentésével is rendelkeznek, míg a lakóház előterét jelölő terminusok, a butukas LKŽe, kalidorius LKŽe, nameliokas LKŽe, namelis LKŽe, a fürdőház első helyiségének jelentésével is bírnak (bővebben lásd: Stunžinas 2009: 70–72). Ez azzal magyarázható, hogy a népi terminusokra, akárcsak a köznyelvi szavakra, a jelentések állandótlansága jellemző (Трубачев 1966: 62; Клепикова 1974: 30; Klimavičius 2005: 134). A köznyelvben a szavak jelentése meghatározatlan és a kontextustól függ; a szinonimák a kétértelműségek elkerülése érdekében alakulnak ki, amelyek a szavak átvitt értelmű használatából, valamint a jelentések tágulásából vagy szűküléséből fakadnak (Riggs 1993: 195). A népi terminusok szinonimitását a köznyelvi szinonimák forrásai határozzák meg. A köznyelvi szinonimák három fő forrását különböztetik meg – a szóképzés lehetőségeit, új jelentések kialakulásának lehetőségeit, valamint a nyelvjárásokat és más nyelveket (lásd Jakaitienė 2010: 124). ASSZOCIATIVITÁS ÉS LOGIKUSSÁG A terminusok pontosságának követelményével szorosan összefügg az asszociativitás és a logikusság. A gondolkodás tartalmi elemei a népi és a tudományos terminusokban eltérő módon fejeződnek ki. A. Salys felhívta a figyelmet arra, hogy az élő nyelvben a speciális jelentésű szavak, különösen a neologizmusok, más elv alapján alakulnak ki, mint a tudományos terminológiában: „az élő népi nyelvben a terminológiai neologizmusok inkább a tárgy első meglátása és az általa keltett benyomás alapján, olykor pedig nem egészen logikus analógia útján alakulnak ki” (Salys 1985: 102). S. Nikitina szerint a tudományos terminusokkal kifejezett fogalmak alapjait elméletek és koncepciók formájában szakemberek fogalmazzák meg, míg a népi terminusokkal kifejezett világkép más, nem kevésbé összetett, sokéves tapasztalattal és tudással megszilárdított elveken alapul (Никитина 2009: 81). Azt állítják, hogy a tudományos terminusok speciális fogalmakat jelölnek, a népi terminusok pedig képzeteket1 (lásd Гринев 1993: 48). S. Griniovas azt írta, hogy a hétköznapi képzetek rendszere jelentősen különbözik a tudományos fogalmak rendszerétől. A hétköznapi képzetek egyszerű nyelvi eszközökkel kifejezett rendszere asszociatív kapcsolatok révén jön létre; a terminusokkal kifejezett tudományos fogalmak rendszere1 A képzet – egy tárgy érzékileg élénk képe, amely megmarad és felidézhető a tudatban akkor is, amikor maga a tárgy már nem hat az érzékszervekre. A fogalom a világ dolgainak általánosított tükröződése az emberek tudatában, a gondolkodás sajátos formája, amely a megismerő tevékenység eredményeit tükrözi (Jakaitienė 2010: 46). A terminológiában a fogalom „egy meghatározott szakterület általánosított mentális megfelelője (konceptusa)”. A terminológiában a fogalom nemcsak a gondolkodás egysége, hanem a tudás egysége is (Jakaitienė 2010: 183). Terminologija | 2010 | 17 4 9 a logikai, mindenekelőtt hierarchikus kapcsolatok alapján jön létre (Гринев 1993: 172). A fogalmak közötti kapcsolatok a terminusok meghatározásaiban tárulnak fel – ez szintén a népi és a tudományos terminusok egyik fő megkülönböztető jegye. A népi terminológia a nemzet világképének tükröződése, ezért itt lakúnák is előfordulnak. A lakúnák olyan lexikai egységek, amelyek egy adott kultúra sajátos elemeit tükrözik, és egy másik nyelvben nincsenek közvetlen lexikai-szemantikai megfelelőik (Kvašytė 2009: 63). A lakúnák megjelenésének oka a világ kategorizációjának nyelvi sajátosságaiban rejlik (Gudavičius 2007: 93). A népi terminológia ezen sajátosságát S. Nikitina is hangsúlyozta (Никитина 2009: 82). A tudományos fogalmak rendszerei csak a tudomány struktúráját tükrözik, és nem tárják fel a nyelv szemléletét. A tudományos fogalmak nem függnek egy konkrét nyelvtől – még akkor sem, ha sajátos társadalmi vagy kulturális árnyalattal rendelkeznek (Antia 2000: 105). RENDSZERSZERŰSÉG A népi és a tudományos terminusok közötti fontos különbség az, hogy a népi terminusok a speciális képzeteket a fogalmi rendszerrel való kapcsolat nélkül nevezik meg (Гринев 1993: 48). A tudományos terminusok a tudományterület fogalmainak tükröződéseként jönnek létre – ezt a két világháború közötti időszakban St. Šalkauskis filozófus hangsúlyozta: „a terminus olyan szó, amely valamely tudományterület számára különleges jelentéssel bíró fogalmat fejez ki” (Šalkauskis 1991: 15). A terminológiában a tudományos terminusokat csak rendszer tagjaiként értelmezik: „olyan szavak vagy állandó jelzős szókapcsolatok, amelyek egy bizonyos emberi tevékenységi terület nyelvében nagyon pontosan meghatározott jelentéssel rendelkeznek, és amelyek rendeltetése bármely terület fogalmainak mint egy adott rendszer tagjainak megnevezése” (Keinys 1983: 229; Gaivenis 2002: 14). A terminológusok hangsúlyozzák, hogy a fogalmak rendszerezése a terminológia tudományának és gyakorlatának fontos része (Picht 2009: 14). A terminológia egyik fő feladata a terminológiai rendszer létrehozása és elemzése. A kutatók szerint a terminológiai rendszer létrehozásának és elemzésének hozzá kell járulnia a fogalmi rendszer és annak formális kifejezése közötti izomorfizmus – kölcsönös megfelelés – eléréséhez (Татаринов 2006: 81). SZEMANTIKAI MEZŐK A tudományos terminusok rendszerszerűségéhez kapcsolódik a terminusmező fogalma. A terminusmező olyan, rendszerszempont alapján egységesített összetett osztályozási struktúraként határozható meg, amely egy szakmai terület terminusait egyesíti. A terminológiában szintén fontos a terminusmezők vizsgálata: az anyag strukturálása, a terminusmezők elemei közötti kapcsolatok, az elemek kölcsönös meghatározottsága, a mező struktúrájának általánosítása, a történeti kölcsönhatás és fejlődés (Татаринов 5 0 R. Stunžinas | A népi és tudományos építészeti terminológia közös és eltérő vonásai 2006: 275–276). A népi terminusok által alkotott szemantikai mezőt nem jellemzi szigorúság és egységesség. A köznyelv szemantikai mezői a valós vagy elképzelt világ tükröződései, amelyben a tárgyak, jelenségek és tulajdonságok szintén különféle kapcsolatok révén kötődnek egymáshoz, és bizonyos, egymástól feltételesen elkülönülő tereket vagy területeket alkotnak (Gudavičius 2007: 117). A népi terminusok szemantikai mezői – akárcsak a köznyelvi szavaké – abban különböznek a tudományos fogalmak szemantikai mezőitől, hogy tartalmuk kevésbé egynemű, összetettebb és tágabb (lásd Antia 2000: 105). A NÉPI ÉS TUDOMÁNYOS TERMINUSOK NOMINÁCIÓJA A népi terminológia a tudományostól kialakulásának és működésének spontaneitásában különbözik (Никитина 2009: 80–81). G. Klepikova szerint a tudományos terminológiában tudatosan törekednek a valóság tárgya és a szeméma megfelelésére, itt a nomináció befejezett. A népi terminológiában – a tudományostól eltérően – a valóság tárgya és a szeméma közötti viszony spontán módon alakul ki, és a nomináció választásos: részletezése a valóság tárgyainak fontosságától függ (Клепикова 1974: 33). Ezért feltételezhető, hogy a népi terminológiára a speciális lexika kialakulásának kezdeti szakaszára jellemző jegyek jellemzők. Ebben az esetben a megnevezést szubjektív tényezők határozzák meg – a nyelvi jel szemantikájában a tárgyak, tulajdonságok, cselekvések és folyamatok nem tudományos értelmezése tükröződik (Володина 1997: 43). A tárgyak és jelenségek nem tudományos értelmezése meghatározza a fogalmak és képzetek bizonyos asszociációk alapján történő megnevezését. S. Nyikitina állítása szerint a metaforák a népi terminológiában a megnevezés egyik legfontosabb eszközét jelentik (Никитина 2009: 82). Az építészeti népi terminológiában a fogalmak metaforikus megnevezése gyakori jelenség, pl.: kamurka „rossz kis kunyhó” LKŽe, kaniūkšlė „rossz ház” LKŽe, pašiūrė „hitvány kis kunyhó” LKŽe, pirtis „rossz lakóház” LKŽe; nameliokas „előcsarnok” LKA I 39, namelis „pitvar” LKA I 39, LKŽe, pirtikė „előcsarnok” LKŽe. Azt is hozzá lehet tenni, hogy a népi terminusok megnevezésének nagyon fontos eszköze a metonímia. Az építőipari népi terminológiában a konkrét tárgyakat (szerkezeteket, épületrészeket) cselekvések alapján nevezik meg, pl.: užsukimas „forgó retesz” LKA I 41, nusirengimas „a fürdőház előtere” LKA I 58, vagy az építőanyag alapján nevezik meg a szerkezeteket – a padlózatokat, pl.: žemė „padló döngölt földje” LKA I 54, molis „lakóház padlózata” LKA I 37. A terminológusok szerint a metonímia az új szavak és a tudományos terminusok jelentései kialakulásának fontos módja. Megfigyelték, hogy a tudományos terminológiában a jelentések metonimikus átvitele, bár mutat bizonyos különbségeket,