Disertacija apie Tautos Atgimimo laikų lietuviškų katekizmų religijos terminus

255Terminologija | 2012 | 19 Disertacija apie Tautos Atgimimo laikų a litván katekizmusok vallási terminusai STASYS KEINYS Litván Nyelvi Intézet Mindhárom írásemlékkel rendelkező balti nyelv első nyomtatott könyve nyelvé – 1585-ben (a könyvek katekizmusok – a poroszé 1545-ben, a litváné (mindkettő evangélikus-lutheránus) Königsbergben jelent meg, míg a lett pedig 1547-ben, katolikusé Vilniusban). Ugyanezen, a 16. század végén Vilniusban még két litván katekizmus jelent meg – egy katolikus 1595-ben és egy evangélikus református 1598-ban. Mivel nyelvünk, illetve általában a balti nyelvek, valamint a régi litván irodalom nagyon értékes és fontos emlékei, a régi katekizmusok immár három évszázada folyamatosan a litván és általában a balti nyelvek, továbbá a régi litván irodalom kutatóinak figyelmében állnak. Egyebek mellett tudományos fokozat megszerzésére benyújtott disszertációk is születtek róluk; például 1929-ben a norvég nyelvész, Christianas Šveigardas Stangas (1900–1977) doktori disszertációként publikálta Martynas Mažvydas 1547-es katekizmusának nyelvéről szóló munkáját, az ötvenes évek elején pedig Jonas Kruopas (1908–1975) megvédte a tudományok kandidátusa (ma tudományok doktora) fokozat megszerzéséhez benyújtott disszertációját Merkelis Petkevičius 1598-as katekizmusának lexikájáról. Mikalojus Daukša 1595-ös 256 Stasys Keinys | A Tautos Atgimimo korának katekizmusnyelvének, | lietuviškųkatekizmųreligijosterminus különösen lexikájának Jurgis Lebedys (1913–1970) e vallási irodalmi munkásról szóló monográfiájában nem csupán egy oldalt szentelt (Mikalojus Daukša, 1963; ennek alapján 1966-ban megvédett tudományok doktora, mai terminológiával – habilitált tudományok doktora, disszertáció). A későbbi századok katekizmusainak nyelve mindeddig azonban nem részesült nagyobb figyelemben. Ezt többek között általában a vallási írások leromlott, a körülmények és rendszerint a lengyel eredetik által erősen befolyásolt nyelve okozhatta, amely hozzájárult a litván nyelv, különösen szókincsének és szintaxisának elpolonizálásához. Így a XIX. század végén kibontakozott Tautos Atgimimo mozgalom nyelvi területének legfontosabb vállalkozása a mai köznyelv megalkotása, valamint sajátosságának, életerejének, vagyis litván jellegének alapján történő fejlesztése volt. E korszak kezdetének (1880–1901) nyelvi normázási tevékenységének szentelte 1952-ben megvédett kandidátusi disszertációját Jonas Palionis. E tekintetben Aušra Rimkutėnek a Litván Nyelv Intézete Terminológiai Központjában megírt és 2012. május 18-án ugyanabban az intézetben megvédett, Az 1883–1916 közötti katekizmusok vallási terminusai című bölcsészettudományi doktori disszertációja (témavezető dr. Jonas Klimavičius) a nyugati kereszténység litván katekizmusai (a disszertáció címe tágabb) lexikája fontos részének kutatásainak folytatása, és ugyanakkor átmenet a modern kor vallási nyelvének behatóbb vizsgálatához. Tágabb értelemben e disszertáció bekapcsolódott az új Tautos Atgimimo – amely, ahogyan általában állítják, az Aušrával (1883) kezdődött, és 1918-ban a haza államiságának helyreállításához vezetett –, valamint az ettől az újjászületéstől elválaszthatatlan mai köznyelvünk gyors fejlődésének tanulmányozási folyamatába. A disszertáció szerzője bibliográfiai források alapján megállapította, hogy a vizsgált időszakban, vagyis a XIX. század vége és a XX. század eleje közötti 34 (nem 33, lásd a 41. oldalt) évben 99 litván katekizmust adtak ki – 87-et katolikusok, 9-et evangélikusok és 3-at reformátusok számára (13., 41. o.). Az anyagot 65 katekizmuszból és öt további forrásból gyűjtötték (a 41. oldalon mind a 70-et katekizmusként tüntetik fel), a többi (29) állítólag új, változatlan vagy csekély mértékben módosított utánnyomás. Összesen, a különböző katekizmusok változataival és ismétlődéseivel együtt, 20 900 terminust gyűjtöttek össze, a jegyzetben említett néhány grafikai eset (a nagyés kisbetűk, az ė és ē magánhangzók, a v és w, az l és ł, az š és sz, valamint a č és cz mássalhangzók használata) változatainak elhagyása után pedig mintegy 11 000 terminus maradt (14–15. o.). A terminusok változatosságát a dolgozat nem vizsgálja (ezt a 15. oldalon, jegyzetben közlik), azonban a vizsgált jelenségek példáiként a legkülönfélébb, köztük az említett grafikai esetek változatait is bőségesen bemutatják. A jövőben, e kutatás folytatásakor, a terminus és a terminusváltozatok kérdését el kellene különíteni és vizsgálni. 257Terminologija | 2012 | 19 A disszertációt részletes tartalomjegyzék és előszó (3–11. o.), bevezetés (12–18. o.), valamint mintegy két rész – A vallási terminológia fejlődésének áttekintése: a XVI. századtól a XX. század II. évtizedéig (19–57. o.) és Az 1883–1916 közötti katekizmusok vallási terminológiája (58–194. o.) –, továbbá összegzés (195–202. o.), a források (203–210. o.) és a szakirodalom (211–221. o.) jegyzéke, valamint egy függelék, Az 1883–1916 közötti katekizmusok vallási terminusainak értelmező szótára (222–271. o.) alkotja. A disszertáció terjedelmét jelentős részben az növelte, hogy a terv minden egyes fejezetéhez és alfejezetéhez bőségesen adtak példákat, továbbá hogy szótárat is csatoltak hozzá. Mindkettő jó és hasznos, mivel segíti az olvasót abban, hogy meglehetősen jó és valós képet alkosson a Nemzeti Újjászületés korszakának népi, a híveknek szánt és nyelvüket befolyásoló vallási terminológiájának egy részéről. A disszertáció rövid bevezetőjében felsoroltatnak az ilyen munkák szokásos elemei – a téma és a kutatás tárgyának indoklása, a munka aktualitása és újdonsága, a források kiválasztása, a cél és a feladatok, az alkalmazott módszerek, a munka felépítése, a megvédendő tételek, valamint a munka alapjául szolgáló publikációk (hét cikk) és tudományos előadások (négy, amelyeket Litvániában, Lettországban és Magyarországon tartottak). A bevezetőből kitűnik, hogy a poskyriais ir poskyrėliais), kilmę (visų pirma lietuviškų ir skolintinių disszertáció célja (15. o.) a felhalmozott terminusok jelentésének (a jelentéseket fejezetekre, alfejezetekre és csoportokra osztva, amelyeket további alcsoportokra, kisebb csoportokra és még kisebb csoportokra bontottak) és szinonimiájának rendszeres bemutatása, valamint a terminusok litvánosításának és szabványosításának megnyilvánulásai és mértéke meghatározása volt. A kitűzött célokat következetesen az egyes jelentésbeli alosztályokhoz rendelt terminusok igen aprólékos felosztásával és tárgyalásával igyekszik elérni. Maga a munka leíró jellegű. A vallási terminológia (nem csupán a terminusok összességének) a XVI. századtól a XX. század második évtizedének közepéig terjedő fejlődését áttekintő rész elején röviden említést tesznek az írott nyelv 1883-ig fennálló állapotának és fejlődésének egyes kérdéseiről, főként Zigmas Zinkevičius professzor, részben pedig Jonas Palionis professzor és mások munkái alapján. A disszertációban vizsgált korszak (1883–1916) vallási nyelvének, valamint a terminusok használatának, létrehozásának és rendezésének bemutatása sokkal részletesebb, és elsődleges forrásokra is támaszkodik. Itt áttekintik a korabeli sajtó vallási nyelvvel és terminusokkal kapcsolatos írásait, az 1909-ben megalakított Imádságoskönyv-bizottság tevékenységét, megemlítik Juozas Laukaitis (1873–1952) és Kazimieras Paltarokas (1875–1958) papok, Jonas Jablonskis (1860–1930) nyelvész, valamint mások munkáját és érdemeit a vallási nyelv megújításának terén, az annak az akkor gyorsan kialakított és használatba bevezetett mai írott (közös) nyelvvel való összehangolására irányuló törekvéseket, végül pedig külön tárgyalják az ezen időszak alatt 258 Stasys Keinys | A nemzeti újjászületés korának vizsgált századnyi | lietuviškųkatekizmųreligijosterminus harmadáról szóló disszertációban megjelent katolikus, evangélikus és református (kálvinista) katekizmusokat. A rész végén kifejtésre kerül a vallás terminus értelmezése. Leginkább – magán a terminuson kívül – a közönséges szavak terminologizációjáról esik itt szó (a dolgozatban ezt mások által kitalált terminizációs különbségnek nevezik); egyébként annak teorijosirtvarkybosmetmenų (remiamasi tos knygos p. 18) terminologizamagyarázatában össze van keverve Kazimieras Gaivenis Lietuvių terminologijos: cijos és transterminologizacijos értelmezése. Hozzáteendő, hogy a terminus és a terminologizáció mellett nem lett volna felesleges néhány, a dolgozatban kissé sajátosan használt más terminust is megmagyarázni, például a nomenklatúra szerinti megnevezést, a hibridet, a szinonimát, a változatot stb. És mivel a magyarázat nem történeti, hanem jelenkori, úgy tűnik, ezt a jelenlegi, illetve csak ehhez a dolgozathoz szükséges értelmezést inkább a disszertáció bevezetőjében lett volna célszerű közölni. A disszertáció főszövegének csaknem háromnegyedét lényegében maga a dolgozat címét viselő rész teszi ki: Az 1883–1916 közötti katekizmusok vallási terminológiája. Ebben a terminusokat a kiválasztott szempontok szerint két fejezetben vizsgálják – A vallási terminusok szemantikája és eredete (58–178. o.), valamint Az 1883–1916 közötti katekizmusok vallási terminusainak szinonímiája (178–194. o.). A jelentést és az eredetet részletesen, a szinonimákat pedig felületesebben vizsgálják. A Vallási terminusok szemantikája és eredete című fejezetben a terminusok eredet szerinti felosztása a meghatározó, vagyis először a legnagyobb csoportot (az összes terminus csaknem felét, 61. o.) alkotó tisztán litván terminusokat vizsgálják, majd a nem litván terminusokat (az összes terminus csaknem ötödét, lásd 122. o.), amelyek a leírásban nemzetközi terminusokra, valódi kölcsönzésekre, idegenszerűségekre (így nevezik a mai köznyelvben nem ajánlott kölcsönszavakat), jelentéskölcsönzéseket tartalmazó tükörfordításokra, végül pedig hibrid terminusokra vannak felosztva (ezek állítólag az összes vizsgált terminus 33%-át teszik ki, lásd 169. o.; közülük az egy szóból álló, vagyis valódi hibridek csupán 8%-ot alkotnak, a fennmaradó 92% pedig különböző eredetű elemeket tartalmazó összetett terminus, lásd 174. o.). Az így (eredet szempontjából) elkülönített terminuscsoportokon belül a felosztás az eredet, illetve a közvetítő szerepét betöltő nyelvek vagy nagyobb nyelvi egységek szerint történik (a szláv eredetű elemek egy részére gondolva, vagyis ebben az esetben azokra a szavakra, amelyeket nehéz valamelyik konkrét szláv nyelvhez kapcsolni). Ebben a fejezetben két, a kölcsönszavakkal kapcsolatos eredeti szempont fonódik össze: 1) a szó etimológiája (ezt nem minden esetben vezetik vissza az elsődleges forrásig) és 2) a szó kölcsönzési forrása. A begyűjtött terminusoknak e csoportokba való besorolásakor litván nemzetközi szójelentés-szótárakra, valamint litván (Ernestas Fraenkel és Vaitiekus Smočinskis), lengyel (Aleks- 259Terminologija | 2012 | 19andrzej Briückner), orosz (Maks Fasmer) etimológiai és egyéb szótárakra támaszkodnak. Végül e csoportok terminusait a tárgyi (vallási) jelentésük szerint felosztva mutatják be és jellemzik. Jelentésük szempontjából a Katolikus Egyház katekizmusának (Vilnius, 1997) felépítése alapján (amint az az 59. oldalon olvasható) a vizsgált terminusokat mindenekelőtt két részre osztják: 1) a hitvallás és 2) a hit szerinti élet részére; ezekből rendre hat, illetve kilenc alfejezetet különítenek el (58. o.). A hitvallás részében a következő alfejezeteket különítik el: 1) a keresztény hit alapvető igazságainak megnevezései, 2) a vallási személyek megnevezései, 3) a természetfeletti lények megnevezései, 4) a vallási könyvek, szövegek és egyéb dokumentumok megnevezései, 5) a hit szimbólumainak megnevezései és 6) a szentségek megnevezései; a hit szerinti élet részében pedig: 1) az erények megnevezései, 2) a bűnök és vétkek megnevezései, 3) a vallási szertartások megnevezései, 4) az imák megnevezései, 5) a liturgikus kellékek megnevezései, 6) a vallási ünnepek, ünnepnapok és a vallás szempontjából jelentős egyéb időfogalmak megnevezései, 7) az egyházi öltözékek és részeik megnevezései, 8) a vallási helyek megnevezései és 9) az Egyház igazgatásának, illetve igazgatási felosztásának megnevezései. Ezek a fejezetecskék a leíró disszertáció részei tervének legkisebb egységei, és az egész munkában ugyanebben a sorrendben szerepelnek. Ebből a felosztásból és az ennek alapján elrendezett terminusok leírásából megérthető, hogy egyes terminusok a mai vallási nyelvben talán szűkebb, pontosabban meghatározott, részekre bontott jelentésekkel rendelkeznek, mint amilyeneket a köznyelvben szokásos egyetlen jelentésként felfogni, és nyilván emiatt egyes fogalmak megnevezései nem egyetlen fejezetecskébe, sőt akár mindkét részbe is bekerülnek. Tegyük fel, hogy a hitvallás részében megkülönböztetik a vallási szereplők megnevezéseit (a veikėjas ’szereplő’ szó itt nem a szóalkotásban szokásos jelentésben használatos), például: (bizonyos csoportokra felosztva) Mennyei Atya, Isten Fia és az első ember, próféta, pap, prédikátor, szerzetes, -nő, hívő, bálványimádó, bűnös, sőt halott, részeges, hazug és mások, valamint külön a természetfeletti lények megnevezéseit, például: idegen Isten, angyal, szellem, lélek, sátán, ördög, másfelől pedig: Isten, Úr, Isten Atya, Isten Fiú, Isten Szentlélek és mások. Ezenkívül az Isten, Úr, Úristen, Isten Atya, Isten Fiú, Isten Szentlélek és az ezekhez a fogalmakhoz kapcsolódó egyéb megnevezések a keresztény hit fő igazságainak fejezetecskéjében is tárgyalásra kerülnek. De vajon valóban minden egyes, külön-külön vett, fent említett istenmegnevezés többértelműnek tekintendő-e a vallási nyelvben? A szemantika tudománya szempontjából úgyszólván pontatlan lenne különválasztani az imák megnevezéseit (a hitélet részében; egyébként ebbe a fejezetecskébe került 260 Stasys Keinys | A Nemzeti Újjászületés korának disszertációja és | lietuviškųkatekizmųreligijosterminus prédikáció) a vallási könyvek, szövegek és egyéb dokumentumok (tikėjimo išpažinimo dalyje). Tokie ir kitokie svarstytini, tikriausiai ir pačiai megnevezéseitől; a besorolás, valamint az egyes terminusok valamely jelentésfejezetecskéhez való hozzárendelésének kérdései, amelyek a munka szerzőjében kétségeket keltettek, sőt gondot okoztak, egyáltalán nem újdonságok a tudományos munkával foglalkozók számára, annál is inkább, mivel a tárgy és a nyelv szempontjából végzett jelentésfelosztások eredményei akár jelentősen is eltérhetnek egymástól. A vallás az emberek teljes szellemi és anyagi életét átfogja a keresztelőtől a temetésig és még a további megemlékezésekig. Ezért nem meglepő, hogy a szókincs nagy része, vagy talán éppen a legnagyobb része bekerül a vallási nyelv használatába. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a vallási (hitoktatási) szövegekben használt szavak nem mindegyike e terület terminusa, másfelől pedig számos közönséges szó, illetve más területek terminusai is bekerülnek a vizsgált terület összetett terminusainak összetételébe. Például az írás, hét, szombat vagy vacsora szavakat külön-külön aligha tekintené bárki a hittan terminusainak, de szerepelnek a valódi terminusok, a Szentírás, a nagyhét, nagyszombat és az Tačiau ar tiktų dėl tokių pavartojimų manyti ir juos pačius esant tos srities utolsó vacsora összetételében. Ezenkívül világos szövegkörnyezetben az ilyen főnevek a megfelelő összetett terminusok képviselőiként (helyettesítőiként) is használhatók. terminusoknak? Ez azt mutatja, hogy a disszertáció szerzőjének több elméleti kérdésben is állást kellett foglalnia, többek között a vallási terminus és a szó itt említett kapcsolatáról, valamint a közöttük húzódó határról. Egyébként meg kell dicsérni azért, hogy gondolkodó alkatú, elmélyült a vizsgált terület terminológiájában, és kutatóként igyekszik tisztázni és megmagyarázni a nehezebb eseteket. Másrészt furcsa lenne, ha egyes terminusok vagy szavak miatt senkiben sem merülne fel a legkisebb kétség sem. Ezenkívül a disszertációban külön nem vizsgálták a vallás által meghatározott terminusainak kapcsolatait a filozófia, az etika, a pszichológia, a művészet és sok más terület terminusaival, végül pedig a vallás és a kereszténység, a kereszténység és a katolicizmus, a katolicizmus és a lutheranizmus, valamint a kálvinizmus terminológiáinak egymáshoz való viszonyát. Úgy tűnik azonban, hogy ezek már a disszertáció céljainak és feladatainak határain kívül eső kérdések. Az 1883–1916 közötti katekizmusok vallási terminusainak szinonímiájáról szóló rövid fejezetben a szinonimák leírása a korábban tárgyalt szemantikához és eredethez hasonló terv szerint történik. Itt is mindenekelőtt tisztán litván, idegen eredetű és eredetük szempontjából vegyes sorokra osztják a terminusokat. A felosztás második szintjének alapját azonban a szinonimasorokat alkotó terminusok szerkezete képezi – azt vizsgálták, hogy a sorokat csak egyetlen szóból álló, vagy csak összetett, esetleg egyetlen szóból álló és összetett terminusok együttesen alkotják-e. A szinonimasorok elrendezésének harmadik, legapróbb szintjét itt is a korábban tárgyalt jelentés szerinti alfejezetek alkotják. 261Terminologija | 2012 | 19 Ebben a fejezetben csak a katekizmusokban magukban szinonimaként beillesztett terminusokat vizsgálják. A disszertáció adatai szerint a vizsgált katekizmusokban egymás mellett szereplő szinonimák az összegyűjtött terminusok mintegy 7%-át teszik ki, összesen 1420 sort alkotnak (179. o.). Legnagyobb részben (82%-ban) eltérő eredetű (tisztán litván, illetve kölcsönzött szavakból vagy hibridekből) alkotott szinonimasorok fordulnak elő, például: atlaidai és atpuskai, globėjas és patronas, įsčios és živatas, paskučiausias sudas és paskučiausias teismas, piktžodžiavimas és bliuznijimas, viera és tikėjimas stb. Ezenkívül a különböző katekizmusok soraiban számos litván terminus változik, például: cnata és dora/dorybė, čystata és grynumas/ grynybė/nekaltybė/skaistybė, pakūta és apgaila/atgaila stb. Az efféle jelenségek azt mutatják, hogy a katekizmusok szerzői és fordítói megfelelő litván szó után kutattak, másfelől viszont legalább néhány esetben a kölcsönszó mellé az egyértelműség kedvéért odaírhatták a litván szót, vagy fordítva – meghagyták vagy felidézték a korábban meghonosodott, a folyamatos használat révén megszokottá vált egyházi nyelvi kölcsönszavakat. A disszertáció szerint leggyakrabban a litván terminus áll első helyen, noha az említett 52% eset (193. o.) inkább a gyakoriság egyensúlyát jelzi. A tudomány számára igen hasznos lenne megvizsgálni a korábbi korszak katekizmusainak terminusait, továbbá részletesebben bemutatni azok változását a vizsgált időszakban, hogy megállapítható legyen, milyen mértékű, a litvánosodás irányába mutató fordulat érlelődött a XIX. század végén és ment végbe a XX. század elején. A fiatal nyelvésznő, aki a tudományok doktora, erre a munkára jelenleg mindenki másnál alkalmasabban felkészült. A disszertáció végén elhelyezett, a vizsgált katekizmusok vallási terminusainak magyarázó szójegyzékében csaknem 190 szócikk található; a szócikkekben megadott fajterminusokkal együtt mintegy két és félszáz, akkoriban nemcsak a katekizmusokban használt vallási terminus gyűlik össze (egy részük ma is használatos). A terminusmagyarázatokat (nyilván az összes feltárt eltéréssel együtt) magukból a katekizmusokból vették, és forráshivatkozásokkal látták el. Ezért ez a szójegyzék nemcsak kiegészíti a vizsgáló részben bemutatott képet, hanem egyben ösztönzést is adhat a szerzőnek arra, hogy más szempontokból is vizsgálja az összegyűjtött terminológiát. Az irodalomjegyzékben több mint két és félszáz, vallástudományi, nyelvészeti, filozófiai, irodalomtudományi, könyvtörténeti és bibliográfiai munka szerepel, amelyeket 1892-től napjainkig tettek közzé. A disszertáció azt mutatja, hogy Aušra Rimkutė kilenc munkás évét értelmesen és a nyelvtudomány, a vallási nyelv, valamint a nemzet múltbeli létének megismerése szempontjából hasznosan töltötte el. A Nemzeti Újjászületés korának katekizmusai terminusainak tanulmányozását és kutatását ő a Vilniusi Pedagógiai Egyetemen kezdte, amikor 262 Stasys Keinys | Disszertáció a Nemzeti Újjászületés korának írásban | lietuviškųkatekizmųreligijosterminus megfogalmazott magiszteri dolgozatát az ugyanebből az időszakból származó litván katolikus katekizmusok terminusairól, majd eredményesen folytatta a Litván Nyelvi Intézetben ifjabb tudományos munkatársként, valamint néhány évvel később annak doktori képzésében dolgozva. Életének e tíz éve alatt a sokat ígérő kutatóból a vallási nyelv kutatójává nőtt, aki már jelentős eredményeket ért el. A disszertációban, valamint a tudományos cikkekben és egyéb publikációkban meglehetősen teljes és megbízható kép tárul elénk a vizsgált szempontok szerint a nyugati kereszténység litván katekizmusaiban használt terminusokról, mintegy három és fél évszázaddal M. Mažvydas, illetve fél évszázaddal később, már egy másik nemzedékhez tartozó M. Daukša és M. Petkevičius kora után. Szerencsésen egybeesett, hogy a munka szerzője, ynà žemaitaitė a középső žemaitiai vidékről, Telšiaiból, a disszertációját a žemaitiai kereszténység kezdetének hatszázadik évfordulója előestéjén védte meg. Nagyon szükséges lenne, hogy e munka alapján könyv is készüljön és jelenjen meg. Ugyancsak fontos lenne, hogy a tapasztalatot szerzett, a vallási nyelv elméleti és gyakorlati vizsgálatára felkészült doktornő folytassa az összegyűjtött és az új anyag kutatását, például a terminusok szerkezete, képzése, változatai, elterjedtsége és más szempontok szerint. Továbbá, ta pavienių vertimų ir iš kitų kalbų), labai reikia gretinamųjų katekizmų mivel feltehetően a lengyel katolikus egyháznak való egyházi alárendeltség miatt a litván katolikus katekizmusok jelentős része lengyel katekizmusok fordítása vagy követése, másrészt pedig a protestáns katekizmusok legalább egy része ilyen kapcsolatok révén német eredetikkel áll összefüggésben (a terminusok és általában a vallási nyelv kutatásáról. Sok további vizsgálandó dolgot lehetne még említeni, de a legfontosabb, hogy a munkálatok ne álljanak le, hogy továbbra is dolgozzanak, ahogyan a XIX. század első felének žemaitiai hazafiai mondták, Žemaitia és Litvánia javára és dicsőségére. Érkezett: 2012-11-21 Stasys Keinys Litván Nyelvi Intézet P. Vileišio u. 5., LT-10308 Vilnius E-mail: terminolo[email protected]