YouCat: lietuviškas jaunimo katekizmas

234 Aušra Rimkutė | YOUCAT: LITVÁN AZ IFJÚSÁGI KATEKIZMUS. Vilnius: Katalikų pasaulio leidiniai, 2011, 306 o. AUŠRA RIMKUTė Žemaitijos kolegija A Litván Püspöki Konferencia kiadója 2011-ben adta ki a Katolikus Világ ifjúsági példányban adták ki, és a fiatalok számára szánt YouCat katekizmust a katekizmus litván nyelven (a továbbiakban – YouCat). A kiadványt 10 000 rendkívüli és talán legnagyobb keresztény kiadói projektnek tekintik, amelynek megvalósítását II. János Pál pápa felhívására a világ püspökei segítették. A papság fő feladata az volt, hogy a Katolikus Egyház katekizmusát korszerűen, újszerűen, a fiatalok nyelvén írják meg. Az ifjúsági katekizmus összeállítását Christoph Schönborn bécsi érsek vezette. Az osztrák püspökök által kiadott YouCatot (angl. Youth Catechism of the Catholic Church) több mint 200 teológus és hittantanár, pap és világi hívő készítette. Munkájukat 16–26 éves fiatalok – középiskolások és egyetemisták – segítették. A könyvet már 25 nyelven publikálták, a katekizmust német nyelvből litvánra Teresėlė Danguolė Šniūrevičienė fordította. A YouCat előszóból – XVI. Benedek pápa fiatalokhoz írt leveléből – és a katekizmus 4 részéből áll: 1. Amit hiszünk; 2. Hogyan ünnepeljük a keresztény misztériumokat; 3. Hogyan élünk Krisztusban; 4. Hogyan kell imádkoznunk. A könyv végén tematikus tárgymutató található, amely megadja, hol kereshetők a vallási kifejezések meghatározásai, mit jelentenek a katekizmusban használt Szentírás könyveinek, az Egy- 235Terminológia | 2012 | 19 Az Egyházi Zsinatok dokumentumainak és más forrásoknak rövidítései. Az ifjúsági katekizmuszt – a katekizmusokra jellemző módon – kérdések és válaszok formájában állították össze (PR 2007: 472), azonban abban különbözik a hagyományos és megszokott katekizmusoktól, hogy a margókon bőségesen találhatók képek, vallási fogalmak meghatározásai, szentek és hitoktatók, írók, filozófusok és mások gondolatai, valamint különféle kommentárok, amelyeknek segíteniük kellene a fiatalokat abban, hogy jobban megértsék az adott kérdést és a rá adott választ. A Fiatalok Katekizmusának előszavában XVI. Benedek pápa azt írja, hogy „nemcsak a kontinensek és népeik kultúrái különböznek egymástól, hanem minden társadalomban különálló „kontinensek” is léteznek: a munkás másképpen gondolkodik, mint a földműves, a fizikus másképpen, mint a filológus, az üzletember másképpen, mint az újságíró, a fiatalember pedig másképpen, mint az idős ember.” Ezért nyelvünknek és gondolkodásmódunknak mindezeken a különbségeken kissé felül kellett emelkednie, a különböző gondolkodásmódok közös vonásait, érintkezési pontjait kellett keresni. És világossá vált számunkra, hogy ezt a szöveget különböző világokba kell átültetnünk, mintha le kellene fordítanunk a nyelvükre, hogy megértve az emberek gondolkodásmódját, válaszoljunk kérdéseikre” (8–9. o.). A YouCat és az 1997-ben kiadott Katolikus Egyház Katekizmusa összehasonlításakor terminológiai különbségek figyelhetők meg; például az ifjúságnak szánt katekizmus a Szentlélek következő ajándékait különbözteti meg: bölcsesség, értelem, jó tanács, lelki erősség, ismeret, jámborság, istenfélelem (176. o.), míg a Katolikus Egyház Katekizmusában nem az ismeret, hanem a tudás szerepel (KBK 1997: 388). A 2011-ben kiadott katekizmus a következő főbűnöket említi: kevélység, kapzsiság, bujaság, harag, irigység, mértéktelenség, lustaság és teljes közöny (179. o.), a Katolikus Egyház katekizmusa pedig nem a mértéktelenség, hanem az evésben és ivásban tanúsított mértéktelenség kifejezést használja (KBK 1997: 392). A Szentlélek gyümölcseit sem nevezik meg egységesen. A YouCat szerint a Szentlélek malonumas, gerumas, ištikimybė, romumas, susivaldymas (p. 76). Katalikų gyümölcsei 9-en vannak: szeretet, öröm, béke, türelem, a Katolikus Egyház katekizmusa szerint pedig 12-en: szeretet, öröm, béke, türelem, jóság, jószándék, szelídség, kedvesség, hűség, szerénység, önmegtartóztatás, tisztaság (387. o.). Ezek a különbségek azt mutatják, hogy egyes vallási fogalmak tartalma és terjedelme még a XXI. század elején sem szilárdult meg, és nincs róluk egyetértés. Az ifjúsági katekizmusban a -imas képzővel képzett nupuolimas ’elbukás’ főnév szerepel (49. o.), a Katolikus Egyház katekizmusában ez nem található meg – ott a nuopolis ’bukás’ terminust használják (KBK 1997: 27). Ezt a terminust a Vallástudományi szótárban sem találjuk meg (RŽ 1991). 236 Aušra Rimkutė | A recenzált szótárban különösen változatosak a tikėjimas ’hit’ szóval alkotott szerkezetek, vö. tikėjimas į Dievo Motiną ’hit Isten Anyjában’ (57. o.), tikėjimas į Dievą tėvą ’hit az Atyaistenben’ (29. o.), tikėjimas į Jėzų Kristų ’hit Jézus Krisztusban’ (69. o.) és tikėjimas Švenčiausiąją Trejybę ’hit a Szentháromságban’ (29. o.)1 stb. E különbségek nyilvánvalóan a nyelvben használt két változatból – a tikiu Dievą és a tikiu į Dievą formából – adódtak. A YouCat katekizmusban szintén találunk tárgyesetes szerkezeteket és az į elöljáróval alkotott szerkezeteket egyaránt: Jį [Dievą] tikėti (25. o.), tikėti Dievą (26. o.), tikiu Bažnyčią (30. o.), tikime vieną Dievą (33. o.), valamint Tikiu į Dievą Tėvą (13., 31. o.), Tikiu į Dievą Tėvą visagalį (29. o.), Tikiu į Jėzų Kristų (13., 51. o.), Tikiu į Šventąją Dvasią (13., 29., 30., 73. o.), tikime į vieną Dievą (30., 33. o.), tikėti į Kūrėją (37. o.), krikštijamieji tiki į Dievą (28. o.) stb. El kell mondani, hogy már több mint száz éve nincs egyetértés abban, melyik forma tekintendő helyesnek, illetve használható-e mindkettő. 1909-ben Seinyben az első imanyelv-javító bizottság – Juozas Laukaitis kanonok, Alfonsas Petrulis kanonok, Aleksandras Dambrauskas kanonok (Adomas Jakštas) – a nyelvész szakértőkkel, Kazimieras Būgával, Juozas Balčikonisszal, Jonas Jablonskással és Jurgis Šlapelisszel együtt szintén megvitatta ezt a kérdést. A nyelvészek azt javasolták, hogy mellőzzék az į elöljárót, mivel az a latin eredetiben nem a latin credo in Deum2 alapján jelent meg, hanem a lengyel nyelv hatására3. Az imanyelv-javító bizottság azonban, a régi papsággal való kompromisszumot keresve, úgy döntött, hogy meghagyja az į elöljáróval alkotott szókapcsolatokat (PMT 1909: 19, PP 1909: 109). Amint Vaclovas Aliulis kanonok állítja, „már a XX. század elejétől kezdve a neves litván nyelvészek sokszor kifejezték, hogy nem értenek egyet a tikiu į ką formával, ezt a szomszédos szlávok hatásának tartva. A lengyelek ugyanis a tárgy legcsekélyebb különbsége nélkül ezt mondják: Ja wierzę tylko w Pana Boga, a ty w każde głupstwo wierzysz (szó szerint: Csak az Úristenben hiszek, te pedig minden ostobaságban hiszel). Az egyházi szláv nyelvben a vieruju v kifejezést minden szentségre különbségtétel nélkül használják, míg az élő orosz, belarusz, ukrán és más szláv nyelvekben a vieriu / vieriu v és hasonló alakokat szentségekre és banalitásokra egyaránt mondják. Mivel a litván nyelvhasználatban nem láttak következetes jelentéskülönbséget a tikiu į ką és a tikiu ką között, modern köznyelvünk atyái az elöljáró nélküli formát nyilvánították autentikusnak, és megkövetelték a tikiu Dievą, nem pedig a tikiu į Dievą használatát” (Aliulis 2000: 47–49; 2008). 1 J. Klimavičius a Katekizmo kalba – kalbos katekizmas című tanulmányában röviden tárgyalja a tikėti ige és a tikėjimas absztrakt főnév használatát a Katolikus Egyház katekizmusában (Klimavičius 2002: 108–109). 2 Az in elöljárószó a latin nyelvben valószínűleg a görög nyelvből való fordítás következtében jelent meg, a görögben pedig a héber (arámi) nyelvből (Zinkevičius 2000: 36). 3 A Poterių nyelvhelyességi bizottságról bővebben lásd: Zinkevičius 2000: 176–189; Rimkutė 2006: 154–155. 237Terminologija | 2012 | 19 Egy további vitatható kérdés az atnaša terminus használata. A nyelvész, Jonas Klimavičius, az Auka, apiera, atnaša: istorijos ir vartosenos bruožai című tanulmányában azt írja, hogy az atnaša terminus „a lengyel (bár latin eredetű) apiera tükörfordításos helyettesítője (bár már az auka megléte idején keletkezett), de pontatlan, sőt hibás: a latin offero, obtuli, oblatum, offere „szemben vinni; előre tolni; odaadni; megmutatni” jelentésű igéktől az „odavinni” jelentéshez ugrik – az affero, attuli, allatum, affere paronimájához” (Klimavičius 2005: 44, vö. Klimavičius 2002: 109). Ezért a következő terminusokat kellene javítani: atnaša (=auka) (126., 127. o.), šventoji atnaša (=auka) (127. o.), atnašavimo (=aukojimo) malda (127. o.), duonos ir vyno atnašos (=aukos) (127. o.), atnašų (=aukų) paruošimas (176. o.). A katekizmusz összesen több mint 100 terminus meghatározását tartalmazza. Nemcsak vallási terminusokat határoz meg, hanem pszichológiai, politikai, orvosi, szociológiai és más területek terminusait is, amelyekre a hit alapvető igazságainak magyarázatakor szükség van. Ez nagyon dicséretes, mert megkönnyíti a katekizmus olvasását. A könnyebb megtalálás érdekében a terminusokat félkövér betűtípussal emelik ki. Sajnos nem minden megadott meghatározás írja le jól a fogalmak lényegét, nem mindegyik világos, rövid és érthető, különösen a fiatalabb olvasó számára. Egy-két meghatározást pontosítani lehetne, például a dvasingumas terminust (lat. spiritualitas „szellem”): az Egyház áhítatformái, amelyek a különböző szentek Szentlélekkel átitatott életgyakorlatából erednek. Bencés, ferences vagy domonkos lelkiségről beszélünk (273. o.). A dvasingumas terminust elsősorban a hívő bizonyos sajátosságaként kellene meghatározni, nem pedig áhítatformaként vagy -formákként. Pontosítani lehetne a paruzija terminus (gör. parousia „személyes jelenlét”) meghatározását is: Krisztus eljövetele az Utolsó (=Végső) ítéletkor (72. o.), mivel ezt a terminust csak az Újszövetségben és a korai kereszténység irodalmában használják (RŽ 1991: 284). A kreacionizmo (lat. creatio „teremtés”) zavaros meghatározása: annak megértése (helyesebben felfogása – a szerző megjegyzése), hogy Isten közvetlenül cselekedve, mintegy a Teremtés könyve a Teremtés eseményeinek és tényeinek jegyzőkönyve volna, egyszerre teremtette a Földet (37. o.), vö. kreacionizmus: az a koncepció, amely szerint a világot Isten teremtette (VaitkTŽŽ 2003). Kissé furcsán magyarázza, mi a katechumenas (gör. kat’echein „tanítani”): már az ókori Egyházban a felnőttkeresztséget felvenni kívánók – a katekumenek – háromlépcsős felkészítésben – a katekumenátusban – részesültek, amely a hit igazságainak a liturgia igéjével kísért oktatásából állt (117. o.). Nagyon részletesen írja le, mi a Bérmálás (lat. confirmatio „megerősítés, megszilárdítás”): miként a Keresztség és az Eucharisztia szentsége, úgy a Bérmálás is a Katolikus Egyház beavató szentsége. Pünkösdkor Szent- 238 Aušra Rimkutė | ahogy az a Lélek leszállt a tanítványok közösségére, úgy érkezik el minden megkeresztelthez is, aki az Egyháztól a Szentlélek kegyelmét kéri, és megerősíti őt, hogy életével képes legyen tanúságot tenni Krisztusról (120. o.). Pontatlanul nevezik meg, mi a tabernákulum (lat. tabernaculum „házikó, sátor”): az Ószövetség Szövetség ládájának analógiájára a Katolikus Egyházban a tabernákulum mint a Legszentebb Oltáriszentség (Krisztus kenyér alakjában) őrzésére szolgáló tiszteletre méltó, kiemelt hely jelent meg (131. o.). A vallástudományi szótárban az áll, hogy ez a katolikus templom berendezési tárgya – az oltár (rendszerint a főoltár) közepén elhelyezett szekrényke a Legszentebb Oltáriszentség őrzésére (RŽ 1991: 371). Ez a meghatározás sokkal világosabb. Pontosítani kellene az exorcizmus (gör. exorkismos „eltávolodásra kényszeríteni”) terminus meghatározását: imádság, amely megóvja vagy megszabadítja az embert a gonosztól (156. o.). Az exorcizmus nem imádság, hanem a gonosz lelkek kiűzésére szolgáló szertartás (RŽ 1991: 111). Amint a bemutatott terminusokból és meghatározásaikból látható, nem minden meghatározás fejezi ki a terminus lényegét, és nem mindegyik logikus, világos és érthető. A katekizmus szerkesztői nehéz munkára vállalkoztak – a nemzetközi szavak és jövevényszavak eredetének, esetenként jelentésének magyarázatára. Sajnálatos, hogy a nemzetközi vallási terminusok eredetét következetlenül írják le, például nem magyarázzák meg a latinból származó nemzetközi religija terminus (15. o.) eredetét, ugyanakkor magyarázzák a misija (lat. missio „küldés”) (18. o.), paruzija (gör. parousia „személyes jelenlét”) (72. o.) stb. terminusok eredetét. A katekizmus olvasója akkor zavarodhat össze, amikor egy terminus eredetét nem csupán egyszer tárgyalják, például a bažnyčia régi jövevényszóét. Az egyik helyen ez áll: „Bažnyčia (gör. ekklesia) – az összehívottak” (77. o.), máshol pedig ez: „A Bažnyčia (gör. kyriake – az Úrhoz tartozó, óegyházi szláv boznica – imaház) az összehívottak (gör. ex kaleo, ekklesia) valamennyi népből, akik a keresztség által Krisztus Testéhez tartoznak” (77. o.). Az olvasás során más pontatlanságokat is észleltek, például a határozott és határozatlan formák váltakozását: amžinas gyvenimas (48. o.) és amžinasis gyvenimas (94. o.) (=amžinasis gyvenimas); Paskutinysis teismas (72. o.) és Paskutinis teismas (42., 98. o.) (=Paskutinis teismas); egyes esetekben határozott formára lenne szükség, például kardinalios (=kardinaliosios) dorybės (173. o.), vö. dieviškosios dorybės (172. o.), žmogiškosios dorybės (172. o.), sunkioji (mirtina) (=mirtinoji) nuodėmė (178. o.). Ugyanazt a dolgot nem egységesen nevezik meg, például : Nekaltasis Marijos prasidėjimas (57. o.), Nekaltasis prasidėjimas (57. o.) és Szeplőtelen fogantatás (57. o.) (=a Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen fogantatása); Utolsó vacsora (115. o.), Vacsora (124. o.) és vacsora (124. o.) (=Utolsó vacsora). Ajánlatos a birtokos esetű alakot használni a -inis képző helyett 239Terminológia | 2012 | 19 melléknevet, pl.: húsvéti (=húsvéti) Bárány (64. o.), vö. Húsvéti Bárány (105. o.). Javítandó a litván nyelvre nem jellemző szórend: XVI. Benedek pápa előszava (=XVI. Benedek pápa előszava) (3. o.). A felsorolt pontatlanságokon kívül sajtóhibákat is észleltek: Laškas (=LaišA litván nyelvű katolikus katekizmusok kiadásának hagyományai a 16. század végéig nyúlnak kas)efeziečiams(p. 23), Hiteriui(=Hitleriui)(p. 69). vissza – a katolikusok számára az első katekizmust Nagy-Litvániában Mikalojus Daukša készítette (1595-ben, Vilniusban). Napjainkig, immár több mint négy és fél évszázada, a katekizmusokat latin, lengyel, német vagy más nyelvekből fordítják anyanyelvünkre. Amint már említettük, a YouCat német nyelvből lett lefordítva. Sajnálatos, hogy a fordítónőnek szinte semmire sem volt támaszkodnia – jóllehet léteznek kiadott vallási terminológiai szótárak, például a következők: Religijotyros žodynas (1991), Česlovas Kavaliauskas Trumpas teologijos žodynas (1992), Krikščioniškosios ikonografijos žodynas (1997), Gintaras Beresnevičius Religijotyros žodynas: pagrindinės sąvokos (2003), Herbert Vorgrimler Naujasis teologijos žodynas (2003)4, ezek azonban nem elegendők; a szótárakat feltétlenül frissíteni kell, egyes fogalmakat ateista módon magyaráznak, nem tartalmazzák más nyelvek megfelelőit stb. „Nyelvünket folyamatosan tisztítani kell, és el kell távolítani belőle mindazt, ami tökéletlen” – olvasható a YouCat: lietuviškame jaunimo katekizme című műben (16. o.). Ez a hívők nyelvére is vonatkozik, amelynek nemcsak mindenki – fiatal és idős egyaránt – számára érthetőnek, hanem egyformán érthetőnek is kell lennie. Az elmondott észrevételekkel és a feltárt kisebb hiányosságokkal, amelyek semmiképpen sem csökkentik a fordítónő gondos munkájának értékét, azt kívántuk bemutatni, hogy még vannak tökéletesítésre váró dolgok, hogy a hívők nyelve, valamint az a terminológia is, amelyen nyelvileg kapcsolatba lépnek Istennel, mentes legyen a „mindennapok szemetétől és bűneitől” (Maceina 1982: 129). LItERatŪRa Aliulis V. 2000: Tikėti ką, tikėti į ką?–Sandora3, 47–49. Aliulis V. 2008: Tikėjimoišpažinimas:„tikėtiDievą“ir„tikėtiįDievą“? Prieiga per internetą: www.vlkk.lt/lit/ naujienos/naujiena.1092.html. Beresnevičius G. Religijotyrosžodynas: pagrindinėssąvokos. Vilnius: Tyto alba, 2003. Kavaliauskas Č. Trumpasteologijosžodynas. Vilnius: Logos knyga, 1992. KBK 1997: KatalikųBažnyčioskatekizmas.Kaunas: LKB Tarpdiecezinė katechetikos komisijos leidykla. Klimavičius J. 2002: Katekizmo kalba – kalbos katekizmas. – Kalboskultūra75, 105–119. Klimavičius J. 2005: Leksikologijosirterminologijosdarbai:normairistorija. Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla. Krikščioniškosiosikonografijosžodynas. Vilnius: Vilniaus dailės akademijos leidykla, 1997. 4 Iš vokiečių kalbos išvertė Gediminas Žukas. 240 Aušra Rimkutė | Maceina A. 1982: Iš minties pasaulio. – Aidai 2, 128–132. PP 1909: A javított imák. – Vadovas 14, 107–129. PMT 1909: Az imák javításáról. – Vadovas 9, 17–37. PR 2007: A világ vallásai: új népszerű kézikönyv. Vilnius: Alma littera. Rimkutė A. 2006: A vallási terminológia rendezése a Draugija folyóiratban. – Terminologija 13, 149–159. RŽ 1991: Vallástudományi szótár. Szerk. R. Petraitis. Vilnius: Mintis. Szentírás: Újszövetség és Ószövetség. Vilnius: Katalikų pasaulio leidiniai, 2009. VaitkTŽŽ 2003: Vaitkevičiūtė V. Idegen szavak szótára. Vilnius: Fotonija (e. kiadás). Vorgrimler H. Új teológiai szótár. Kaunas: Katalikų interneto tarnyba, 2003. Zinkevičius Z. 2000: Litván imádságok: nyelvészeti tanulmány. Vilnius: Tudományos és Enciklopédia-kiadó Intézet. Beérkezett 2012-11-04 Aušra Rimkutė Žemaitija Főiskola Muziejaus g. 29, LT-87356 Telšiai E-mail: ausra.r[email protected]