1883–1916 metų katekizmų religinių vietų pavadinimai

Az 1883–1916 között megjelent katekizmusok vallási helynevei AUŠRA RIMKUTĖ Žemaitijos kolegija KULCSSZAVAK: vallás, vallási terminus, vallási hely megnevezése, kölcsönszavak, idegen szavak. A tanulmány az 1883–1916 között kiadott katekizmusokban talált, a hívek számára fontos különféle vallási helyeket megnevező terminusokat tárgyalja. Főként eredetükre összpontosít: azt igyekszik bemutatni, milyen terminusokat használtak a 19. század végi és a 20. század eleji katekizmusokban. A vallási helyek megnevezéseinek eredetét vizsgálva néhány képzési és kifejezésmódbeli kérdést is érint. Az anyagot 70 katekizmusból gyűjtöttük (lásd Források). Ezekben összesen mintegy 20 900 vallási terminust, azok szinonimáit és változatait találtuk, köztük 995 vallási helynevet. Jelentésük alapján az 1883–1916-os katekizmusok vallási terminusai a hitvallás és a hit megélése szerinti terminusokra oszthatók. A hitvallás csoportjába azok a terminusok tartoznak, amelyek a keresztény hit alapvető igazságait, Istent, a kinyilatkoztatást, a hitet, a hitvallást, a szentségeket, a vallás különféle szereplőit (beleértve a természetfeletti lényeket is), a hit jelképeit, valamint azokat a vallási könyveket és szövegeket nevezik meg, amelyek nélkül nem lenne meg a hit alapja. Ezek a katekizmusok vallási terminusainak 52,1%-át teszik ki. A hit megélésének csoportja valamivel kisebb: a terminusok 47,9%-a tartozik ide. E csoportba sorolhatók az egyház liturgikus cselekményeinek és kellékeinek, az erényeknek, a bűnöknek és vétkeknek, továbbá Isten kegyelmének és parancsolatainak, azok megtartásának, az ünnepeknek, a megünnepelt napoknak és a vallás szempontjából jelentős egyéb időfogalmaknak, az imáknak, a vallási helyeknek, valamint az egyházi ruháknak és azok részeinek megnevezései. A katekizmusokban a vallási és természetfeletti szereplőket megnevező terminusok vannak a legnagyobb számban – 21,2% (1. diagram); szintén sok olyan vallási terminus található, amely a keresztény hit alapvető igazságait nevezi meg – 17,6%, illetve a bűnöket és vétkeket – 17,5%. A legkisebb terminuscsoportot az egyházi ruhák és azok részeinek megnevezései alkotják (mintegy 0,3%). A vallási terminusok 7,6%-a a szentségek, 7,8%-a pedig az erények megnevezése. Az ünnepeket, a megünnepelt napokat és a vallás szempontjából jelentős egyéb időfogalmakat, valamint a vallási helyeket egyaránt a terminusok 4,8%-a jelöli. Tehát, Terminologija | 2012 | 19 125 amint az 1. diagramon látható, a vallási helynevek a katekizmusokból összegyűjtött összes vallási terminus alig kevesebb mint egyhuszadát teszik ki. A tanulmány csak az egyszavas vallási helyneveket tárgyalja (61,6%). Többségük összetett terminusok alaptagjaként szerepel. Csak az összetett terminusok használatának érdekesebb eseteit említjük. 1. LITVÁN EREDETŰ VALLÁSI HELYNEVEK Az 1883–1916 közötti katekizmusok egyszavas vallási helyneveinek kevesebb mint fele – 44%-a – litván. Saját eredetű szavakkal nevezik meg Isten legfontosabb teremtett helyeit: a föld „bolygó, világ” jelentésű szótól, illetve a világtól, az égtől, amely az Úr, az angyalok és a szentek tartózkodási helye, egészen a pokolig, az örök elválasztottság helyéig. Kaip rašoma Pradžios knygoje, „pradžioje Dievas sukūrė dangų ir žemę“ (ŠR 2009: 27). Rasti tokie termino žemė rašybos variantai1: žiame SPP 1909 53, Žemė MK 1898 21, DK 1899 12, žemė RKDK 1904 3, žemė TFK 1901 7, TRKK 1902 5, KP 1903 3, MKV 1905 5, 1907 36, 1914 36, VAL 1906 3, MK 1906 3, PK 1908 8, ŠIK 1909 3, TKV 1911 8, AMK 1912 9, TK 1913 5, TP 1916 3, TM 1916 5, MKP 1916 9, žiame WD 1887 8. Az egész földet a pasaulis szóval nevezik meg TFK 1901 15, 1904 17, 1905 15, 1907 15, 1913 15, KP 1903 10, 1906 63, PKMV 1905 11, TRKK 1906 17, PK 1908 8, ŠIK 1909 100, AVK 1914 18, TM 1916 16. Martynas Sederavičius atya Poteriai, Aktai ir kiti reikalingiausi daiktai, kuriuos turi žinoti krikščionis című füzetében szinonimaként szerepel a pasaulė morfológiai változat és az idegen szó: pasaulė (×svietas)2 PA 1898 4. Isten (valamint az istenek), az angyalok, a szentek és a jó emberek lelkeinek halál utáni lakóhelyét égnek: Dangus nevezik KK 1883 15, MK 1886 6, 1883 9, 1898 5, 1906 8, WD 1887 8, SZT 1888 4, TK 1889 28, 1895 28, 1897 28, TKK 1892 5, HK 1895 8, DK 1899 12, KP 1903 6, TFK 1904 13, 1905 12, 1907 12, 1913 12, PKMV 1905 7, MKV 1905 9, 1907 93, TRKK 1906 10, PKVK 1911 5 stb. A ég és a föld terminusok mindent jelentenek, ami létezik, az egész teremtést. Többes számú terminus is használatos: egek PKMV 1905 3, TRKK 1907 6, TK 1913 5, KMV 1914 5, NTK 1914 3. Isten lakóhelyét még tevainyste TKDJ 1905 16 és tevainyste PKMV 1905 18, KP 1907 96 néven is említik. 1 A katekizmusokban talált fonetikai és helyesírási (pl. rövid és hosszú magánhangzókat, nagy- és kisbetűket érintő stb.), valamint morfológiai (pl. nemek szerinti stb.) változatokat együtt közöljük. 2 A cikkben a „×” jel azokat a szavakat jelöli, amelyek a mai irodalmi litván nyelvben nem használatosak. 126 Aušra Rimkutė | 1883–1916 metų katekizmų religinių vietų pavadinimai 1. diagram. A vallási terminusok megoszlása jelentés szerint (%) A helyet, ahol a hívők lelkei boldogan élnek, nemcsak a valódi jövevényszóval, a rojus szóval jelölik, hanem a litván sodnas terminussal is3 WD 1887 16, VAL 1906 4 (vö. gražus sodnas PK 1908 12). Olyan eseteket is találtunk, amikor litván vallási terminusokat szinonimaként használnak jövevényszavakkal: daržas arba rojus MRK 1888 61, 1900 164, gražiausias sodas arba rojus TK 1892 11, gražus sodas arba rojus MVK 1913 8. Az örök szenvedés és a halál utáni büntetés helyét a litván pragaras szóval nevezik WD 1887 15, MRK 1888 42, SZT 1888 8, TK 1889 55, 1892 10, 1895 55, 1897 55, 1904 10, 1905 10, PA 1898 9, TFK 1901 13, 1904 18, 1905 15, 1907 15, TRKK 1902 7, 1907 12, RKDK 1904 30, PKMV 1905 10, VDMK 1905 44, TKDJ 1905 15, TKŽV 1905 4, MKV 1905 24, 3 Sodas – žemiškojo ir dangiškojo rojaus simbolis (KIŽ 1997: 286). Terminologija | 2012 | 19 1 2 7 1907 13, KP 1906 71, VAL 1906 6, MK 1906 15, KP 1907 6, PK 1908 20, KERTV 1909 7, 1916 7, ŠIK 1909 95, PPK 1910 10, TKV 1911 16, AMK 1912 64 stb. A keresztény hit szerint a pokol az Istentől való örök elszakadás állapotához hasonlítható. Többes számú terminust is használnak: pragarai RKM 1912 6, TP 1916 4, TM 1916 6; ez azt a helyet jelenti, ahová Jézus Krisztus alászállt, amikor meghalt és eltemették. Úgy képzelik, hogy a pokolban elviselhetetlen hőség és tűz uralkodik, és az elkárhozottak örök lángokban égnek, ezért ezt a helyet olykor a két szóból álló amžina ugnis TRKK 1902 11, KP 1903 11, 1907 24, RKDK 1904 54, MKV 1905 46, PK 1908 13, TK 1913 15, 1916 18, NTK 1914 36, MKP 1916 77, TP 1916 15, ugnis amžina TRKK 1902 38 vagy amžinoji ugnis MKV 1907 38, 1914 38, TM 1916 61 kifejezéssel is illetik, továbbá a tamsybių bedugnės PPK 1910 97 és a pragariškos tamsybės KP 1907 71 terminussal. Szinonimaként használják a litván pragaras arba tamsybė TRKK 1906 23 terminust is, valamint egy saját eredetű terminust és egy idegen szót: pragarai (×atklaniai) K 1912 93, pragaras (×pekla) MRK 1888 144, TRKK 1902 38, Pragaras (×Pekla) TK 1889 28, 1895 28, 1897 28, TRKK 1902 50, pragaras (×pekla) TKD] 1905 7, TRKK 1906 4, ŠIK 1909 100, TKS 1913 8, NTK 1914 15, TK 1916 8, TATKT 1916 63, pragaras arba ×pekla MKV 1905 24, AVK 1914 66, Pragaras arba ×Pekla TRKK 1902 40 stb. A példákból látható, hogy a legtöbb esetben a litván terminust részesítik előnyben. A halottak lelkének bűnbánati helyét, amíg a mennybe nem jutnak, skaistykla TK 1913 22, KMV 1914 32, AVK 1914 42, TM 1916 89 névvel illetik, továbbá šveitykla TP 1916 14 néven is. Találtunk példákat arra, hogy egy saját eredetű szó és egy idegen szó szinonimaként szerepel: skaistykla (×čyščius) PPK 1910 49, KMV 1914 32, K 1912 37, TATKT 1916 13, skaistykla arba ×čyščius AVK 1914 66. A földön minden hívő gyülekezésének és imájának helye a templom. Litvánul a šventnamis TM 1916 30 és a šventykla TM 1916 110 terminusokkal nevezik meg. Azt az épületet, amelyben szerzetesek élnek, vienuolynu KP 1906 330, 1907 49, PPK 1910 59, PBK 1914 66 néven említik. 4 Pranas Skardžius 1938-ban a Gimtojoje kalboje című írásában azt írta, hogy „pragaras ‘pekla’ eredetileg egészen más jelentéssel bírt. Saját szóalkotása szerint összetett szó – pra-garas –, amelynek második része, a garas a gérti, gìrtas, džiūkų pra-gorė ‘szakadék’ stb. szavakkal rokon, ezért a régebbi jelentést kétségkívül a keleti aukštaitai prāgaras ‘nagyétkű, falánk, Vielfrass, обжора’ is mutatja (vö. ta merga yra tikras pragaras! – ez a lány igazi falánk!). Így eredetileg a pragaru szóval azt a helyet érthették, ahol – primitíven fogalmazva – a halottak hitvány lelkeit ‘felfalták, elnyelték’, vagyis a poklot, németül Hölle; vö. a lengyel odchłań ‘mélység, szakadék, üreg’ és chłonąć ‘elnyelni’ szavakat (Skardžius 1938: 148). 128 Aušra Rimkutė | 1883–1916 metų katekizmų religinių vietų pavadinimai Isten házának fő helye az oltár. Saját eredetű szóval aukkuras5 PPK 1910 116, aukur as KP 1906 14, TM 1916 124 néven nevezik; vö. aukuras Dievo PA 1898 103. A litván helymegnevezést egy nem litván szóval szinonimaként használják: aukur as (altorius) ŠIK 1909 110. A templomban kialakított hely (rendszerint a pap számára szolgáló, minden oldalról elkerített, rácsos ablakocskákkal ellátott fa szék), amelyet a hívő gyónásra, a gyóntató pedig a gyónás meghallgatására használ, a klausykla TM 1916 132, TFK 1916 30, TP 1916 27, NTK 1914 59. A keresztény templom egyik legfontosabb berendezési tárgya a sakykl a KP 1906 304, ahonnan prédikációkat mondanak és liturgikus szövegeket olvasnak fel. A sivatagot, ahol Jézust az ördög megkísértette, litván terminusokkal dykavietė MKV 1907 21, 1914 21 vagy dykynė NTK 1914 23 néven nevezik; vö. még dykynė (×pūstynė) NTK 1914 23, tiras6 (×pustynia) RKDK 1904 46. Azt a helyet, ahol a halottakat eltemetik, a kapas MRK 1888 140, PA 1898 41, TRKK 1902 48, TK 1904 83, TIA 1905 34, KP 1906 15, 1907 35, PK 1908 337, PPK 1910 116, TM 1916 597 terminussal nevezik meg; azt a helyet pedig, ahol sok sír található, a kapinynas RKDK 1904 72 és a kapinės KP 1907 58 terminusokkal. A jászolokat, amelyekben a kis Jézus feküdt, a régi írásokban (Mikalojaus Daukša, Konstantinas Sirvydas, Jonas Bretkūnas stb. műveiben) használt szavakkal nevezik meg: prakartas TM 1916 44, prakartė K 1912 77, prakartėlė TKS 1913 14, TK 1916 14. Egy szóban álló, szinonim vallási terminusokat is találtunk: prakartas (ėdžios) TM 1916 44, prakartė (ėdžios) ŠIK 1909 54. Azt a helyet, ahol Isten Fia született, a tvartelis ŠIK 1909 54 terminussal nevezik meg. Kun. Antanas Tyrylis Naujame trumpame katekizme című művében ezt a saját eredetű vallási helymegnevezést szinonimaként használja egy hibrid szóval: tvartelis (×stainelė)8 NTK 1914 20. 2. NEM LITVÁN EREDETŰ VALLÁSI HELYNEVEK Az 1883–1916 közötti katekizmusok vallási helyet megnevező vallási terminusainak fele (50%) jövevényszó. Ezek nemzetközi szavak (8%), valódi jövevényszavak (12%) és idegen szavak (30%). 5 Kazimieras Būga nyelvész az etimológia miatt javasolta e szó ilyen írásmódját, vagyis két k betűvel (Būga 1958: 48). Aukuras Simonas Daukantas neologizmusának tekinthető (Palionis 1979: 161, Jonikas 1987: 203). 6 Itt a tyras szó „nagy, lakatlan földterületek, sztyeppe, sivatag” jelentésben szerepel; lásd: tyrai, LKŽ. 7 Vö. lett kaps. A kapas (kapai) szó már K. Sirvydas első szótárában is szerepel (1620 körül). 8 Vö. stainė „lóistálló”, vö. belarusz стайня, lengyel stajnia, LKŽ. Terminologija | 2012 | 19 129 2.1. Nemzetközi terminusok A vallási helyek nemzetközi elnevezései9 az ókori klasszikus vallási nyelvekből, a görögből és a katolikus egyház latin nyelvéből erednek. A katekizmusokat, imakönyveket, énekeskönyveket és más vallási szövegeket latinból fordították le a nemzeti nyelvekre. A nemzetközi elnevezések tehát abban különböznek, hogy a vallás szempontjából fontos dolgokat neveznek meg, amelyek megnevezésére a litván nyelvben többnyire nincsenek megfelelő szavak10. A litván vallási terminológia legrégebbi rétegéhez sorolhatók. 2.1.1. LATIN EREDETŰ NEMZETKÖZI TERMINUSOK Mint már említettük, Isten házának fő helye az Altorius PA 1898 94, DK 1899 122, K 1912 30, altorius WD 1887 90, SZT 1888 46, MRK 1888 176, PA 1898 107, RKDK 1904 144, TK 1904 84, 1905 33, VDMK 1905 81, TIA 1905 7, MKV 1905 95, 1907 94, 1914 94, PKMV 1905 33, TRKK 1906 55, KP 1906 24, 1907 35, PK 1908 95, PPK 1910 42, TKV 1911 12, AMK 1912 28, K 1912 64, RKM 1912 81, NTK 1914 26, KMV 1914 69, KASS 1915 13, KMK 1915 89, TM 1916 110, MKP 1916 86 („a szertartások végzésének helye; bizonyos asztal (mensa), amelynél a pap istentiszteletet tart”, lat. altare „oltár”; lat. altus „magas”, vö. altaria „áldozati hely; áldozati oltár”)11. Az Eucharisztia ünneplésekor rajta válik jelenvalóvá Jézus Krisztus keresztáldozata és feltámadása. Az oltár egyben asztal is, amelyhez Isten népét hívják. További latin eredetű vallási helyneveket is találtunk. Ezek: lim-bas KP 1906 267 („azoknak a lelkeknek a helye, akik nem jutottak a mennybe, de nem ítéltettek arra, hogy a pokolba menjenek vagy a tisztítótűzbe kerüljenek, lakóhelye”; 9 A nemzetközi szavak igen fontos helyet foglalnak el. Ezek „a köznyelvben elfogadott (barbarizmusnak nem tekintett) jövevényszavak, amelyek idegen eredetét legalább a legfontosabb nemzetközi érintkezési (vagy klasszikus) nyelvek egy része egyértelműen igazolja, és amelyekben nincs kétségtelen nyoma annak, hogy valamely szomszédos nyelvből kölcsönözték volna őket. <…>. A nemzetközi szavakat általában nem a legközelebbi forrásnyelvük szerint (ahogy más jövevényszavak esetében szokás), hanem az eredeti forrásuk szerint csoportosítják, mivel a nemzetközi szavak alakjából, jelentéséből és kronológiájából gyakran nem állapítható meg, milyen nyelveken keresztül terjedtek” (LKE 1999: 641). 10 Jonas Klimavičius szerint a nemzetközi szavak „a világkultúra, civilizáció, tudomány, technika és művészet fogalmait kifejező köznyelvi szavak, rendszerint terminusok (vagy azok elemei), amelyek egy nyelvből származnak, és több, hasonló kulturális fejlődésű nyelv (legalább 2–3 nyelvcsalád 3–5 nyelve, elsősorban világnyelvek) kölcsönzi őket; azonos vagy felismerhetően hasonló formában (elsősorban írásban) és jelentésben használatosak” (Klimavičius 2010: 8). 11 A. Sabaliauskas (1990: 253), Pr. Skardžius (IV 1998: 86), J. Kruopas (1998: 36), J. Kabelka (1964: 24) ir E. Frenkelis (1965: 8) nurodo, kad katekizmuose vartojamas žodis į lietuvių kalbą atėjo per slavų (t. y. lenkų ar baltarusių) kalbas. Žodis altorius (ir forma altarius) vartojamas M. Mažvydo (Urbas 1998: 15), M. Daukšos, K. Sirvydo (LKŽe), J. Bretkūno, M. Petkevičiaus, S. B. Chylinskio (Sabaliauskas 1990: 253) ir kt. raštuose. 130 Aušra Rimkutė | 1883–1916 metų katekizmų religinių vietų pavadinimai a pokolba vagy a tisztítótűzbe, lakóhely”; lat. limbus¹², hajóhajó TIA 1905 5 („a templomnak a szentély és a karzat (női karzat) közötti része, amely a hívek számára van fenntartva”; lat. navis), portikusz TIA 1905 21 („oszlopos, nyitott előcsarnok”; lat. porticus), szeminárium TIA 1905 20, PPK 1910 62, K 1912 5 („papok képzésére szolgáló iskola”; lat. seminarium). A föld alatti temetőket, ahol keresztényeket temettek el, latin eredetű nemzetközi terminussal nevezik: katakombák TIA 1905 35, katakumbák KP 1907 35 („föld alatti temetők”; ol. catacombe < lat. catacumbae TŽŽ 2001)¹³. A terminusváltozatokból látható, hogy a katakombák az olaszból, a katakumbák pedig a latinból származnak. Dionyzas Bončkovskis atya katekizmusában egymás mellett használt szinonimákat találtunk: föld alatti (katakomba) TIA 1905 15. 2.1.2. GÖRÖG EREDETŰ NEMZETKÖZI TERMINUSOK A kórus KASS 1915 16 („a templomnak a főoltár előtti része”, gr. choros) terminus a templom egy részét jelöli, amelyet olykor a presbitérium TIA 1905 6, KASS 1915 12 elnevezéssel is illetnek; ez görög eredetű terminus, amely a késő latinból származik („a keresztény templomnak az a része, ahol a főoltár található”, kései lat. presbyterium < gr. presbyterion). Az 1883–1916-os katekizmusokban latinból átvett, görög eredetű terminusokat is találtunk, amelyek épületeket jelölnek: bazilika TIA 1905 5 („többnyire háromhajós, hosszúkás téglalap alaprajzú katolikus templom”; lat. basilica < gr. basilikē), székesegyház TIA 1905 5 („az egyes egyházmegyék főtemploma, amely mellett a püspök a káptalannal együtt lakik”; kései lat. cathedra < gr. kathedra). 2.1.3. OLASZ EREDETŰ NEMZETKÖZI SZAKKIFEJEZÉS A katekizmusokban azt a vallási helyet, ahol a pap meghallgatja a térdelő hívő gyónását, olasz eredetű szóval nevezik: konfesionalas TIA 1905 19, VDMK 1905 67, konfesyonolas TKDĮ 1905 11 („templomi gyóntatószék”, ¹² Ši reikšmė pateikiama tik VaitkTŽŽ 2003. Kun. J. Rymeikio Kateketiškų pamokymų pirmoje dalyje apie tai, kas yra limbas, rašoma plačiau: „Visų-pirmu „pragaru“ vadiname abelnai „mirusiųjų karalystę“, lotyniškai „Inferi“ vėl „Infernus“. Retkarčiais vartojama prasmėje „grab as“; kur mūsų kūnas pavirsta į dulkių žiupsnį. „Nepaliksi mano vėlės pragare, ir neduosi tavo šventajam regėti supuvimą“. (Ps. 15, 10). Paprastai pekla vadiname amžiną pragarą, kur prakeiktieji kenčia amžinas kančias. Pekla vadiname „Čysčiu“, kur ugnis švenčia žmogaus vėlę, kol atsilyginusi Dievo teisybei, galės įeiti Dievo rūman. Pagalios pekla vadiname „Abraomo gyvenimą“, lotyniškai „Limbus“, lenkiškai „otchłan“, kur teisingųjų vėlės laukė Išganytojo ateinant. <...>. Teisingieji „Limbe“ nekentėjo nei jokių čyščiaus kančių. Tiesa, sunku laukti, dar sunkiau laukus nesulaukti, teisingieji ir to kartaus jausmo nepatyrė, nes žinojo sulauksią, nes šventa išganymo viltis nuolat kurstė jų vėlėje šv. giedrą ir ramybę. Tečiaus lyg šventu snauduliu snausdami, visgi nepatyrė Limbe dangaus linksmybių“ (KP 1906 266–267). ¹³ Vö. VaitkTŽŽ 2003 – ol. catacombe (többes szám) < lat. catacumbae < gör. kata kymbas. Terminologija | 2012 | 19 131 lengy. konfesjonal < ol. confessionale)14. A Rövid katekizmusban az olasz eredetű szó a lengyel kölcsönszóval szinonimaként szerepel: konfesionalas (×spavednyčia) TIA 1905 19. 2.2. Valódi jövevényszavak Ez a litván vallási terminológia legrégebbi rétege, amelynek nincsenek saját eredetű elnevezései. A valódi jövevényszavakat – a nemzetközi szakkifejezésekkel ellentétben – a közvetlen forrásnyelvük szerint csoportosítják, mert fontosabb, hogy melyik nyelvből vették át a szót, mint az, hogy melyik nyelvből kezdett elterjedni. E csoport vallási helyeket jelölő nevein egyértelműen felismerhetők a szláv nyelvek közvetítő szerepének nyomai. 2.2.1. SZLÁV NYELVEKEN KERESZTÜL ÁTVETT, LATIN EREDETŰ VALÓDI JÖVEVÉNYSZAVAK A tárgyalt időszak katekizmusaiban megtaláljuk a koplyčia vallási hely megnevezést: Kopliczia LL 1894 14, kopliczia MRK 1888 401, koplyczia PA 1898 70, koplyčia TK 1904 42, PKMV 1905 28, TIA 1905 5, KP 1907 33 („kis templom; nagy templom vagy más épület különálló része, ahol istentiszteletet lehet tartani”, lengy. kaplica < cseh < német Kapelle < középlatin cappella: lat. cappa). Sikertelen kísérlet ezt a jövevényszót a kapela szóval helyettesíteni, ráadásul a nyelvi rendszer sem teszi ezt lehetővé, vö. koplytstulpis, koplyt-kalnis (Klimavičius 1998: 11). A Koplyčią már K. Sirvydas első szótárában (1620 körül), valamint J. Bretkūnas Biblijos-fordításában is megtaláljuk. A templom körüli zárt, felszentelt helyet (területet), valamint annak udvarát a régi jövevényszóval nevezik: šventorius PA 1898 41, šventorius TK 1904 52, PPK 1910 116. Az LKŽe e szó két jelentését adja meg: 1. „a templom körüli bekerített hely (sírokkal vagy sírok nélkül)”; 2. „temető” (J. Bretkūnas Bibliája, M. Miežinis és J. Ryteris szótárai), továbbá eredetére vonatkozó utalásokat is közöl: belarusz цвинтар, lengy. nyj. świntarz < lengy. cmentarz. J. Klimavičius szerint „a lengyel nyelvjárási świntarz a lengyel cmentar ’temető’ szóból alakult át (a ’templomudvar’ pedig podwórze kościelne), amely a lat. coemeterium átvétele, ez pedig a gör. koimētērion szóból származik (vö. gör. koimaomai ’feküdni, pihenni’, koiman ’elaltatni’, koimēsis ’alvás’; hasonló a német Friedhof ’temető’ motivációja – ’a nyugalom udvara’). Latin eredetű a francia cimetière ’temető’, az angol cemetery ’temető’ („templom melletti temető” – churchyard), a német Zömeterium, valamint a lett Coemeterium 1. „templom melletti temető” (és megfelelője – 14 A konfesionalas szó nélkül is meg lehetne lenni – helyette rendelkezésünkre áll a klausykla litván szó. 132 Aušra Rimkutė | 1883–1916 metų katekizmų religinių vietų pavadinimai Kirchhof, 2. „katakomba”: Tehát a templomkert nem a szentségről kapta a nevét, hanem a temetőről (amelyek korábban csak a templomok mellett voltak)” (Klimavičius 1998: 11). A vizsgált forrásokban latin eredetű, lengyel nyelv közvetítésével átvett valódi kölcsönszó is előfordul: zakrastija PKMV 1905 33, TK 1905 33, VDMK 1905 81, TIA 1905 14, zakristija MRK 1888 309, TIA 1905 27, RKM 1912 81, PPK 1910 163 („a templomban a kultusztárgyak tárolására és a szertartásokra való felkészülésre szolgáló helyiség”, lengyelül zakrystja < középlatinul sacristia < sacer). 2.2.2. SZANSZKRIT EREDETŰ, SZLÁV NYELVEK KÖZVETÍTÉSÉVEL ÁTVETT VALÓDI KÖLCSÖNSZÓ Az 1883–1916 közötti katekizmusok mindegyikében használatos a Rojus WD 1887 16, TK 1889 35, 1895 35, 1897 35, TKK 1892 10, LL 1894 25, HK 1895 7, TFK 1901 16, 1904 18, 1905 16, 1907 16, TRKK 1902 21, PKMV 1905 11, MKV 1905 19, 1907 8, TRKK 1906 20, KP 1907 134, IK 1909 118 stb., rojus SZT 1888 9, KK 1892 11, 1903 11, PA 1898 29, KP 1903 9, RKDK 1904 39, TKDJ 1905 9, TIA 1905 3, MK 1906 12 stb. kölcsönszó („az első bibliai emberek lakóhelye; a hívők lelkének halál utáni lakóhelye”, belaruszul рау, lengyelül raj < szanszkritul Rayih). A szó szláv nyelvek közvetítésével került a litvánba, a régi írásos emlékekben is használatos (M. Mažvydas, M. Daukša, M. Petkevičius, S. B. Chylinskis és mások műveiben). 2.2.3. SZLÁV NYELVEKBŐL ÁTVETT VALÓDI KÖLCSÖNSZÓ A földi Isten háza, az a hely, ahol a hívő ember nemcsak Istennel, hanem más hívőkkel is találkozhat, a templom: bažniczia SPP 1909 64, bažniczia SZT 1888 14, bažnyčia TATKT 1916 20, bažnicza WD 1887 4, bažniczia MRK 1888 24, bažnyczia KK 1892 19, 1903 19, PA 1898 41, TFK 1904 23, bažnyčia TFK 1901 20, 1905 20, 1907 20, 1916 17, KP 1903 4, 1906 9, TK 1904 36, 1916 19, 1906 12, TIA 1905 5, TRKK 1913 19, AVK 1914 36, KMV 1914 26, NTK 1914 26, KASS 1915 3 stb. („imaház”, belaruszul божница, lengyelül bożnica)15. 15 Pr. Skardžius cikkében ezt írta: Használatos-e a templom szó? Azt írta, hogy a templom „belorusz jövevényszó, amely a karácsonnyal, húsvéttal, karácsonyestével, keresztséggel, keresztelni és más szavakkal együtt került nyelvünkbe” (Skardžius V 1999: 691). A nyelvész szerint a templom szó annyira meghonosodott, hogy nehéz litván megfelelőjét találni: „nemcsak templom, szentély vagy imaház <...>, hanem a hívők bizonyos közössége is” (Skardžius V 1999: 691). Voltak kísérletek a templom szó megváltoztatására. J. Jablonskis nyelvész a templom helyett a imaház, szentély használatát javasolta (Piročkinas 1970: 7), 1947-ben pedig J. Skvireckas érsek-metropolita a templom helyett a latin eklézsia vagy a istenháza, templom, szentély szó használatát javasolta (Skardžius V 1999: 690, lásd még Skardžius V 1999: 739–741, 889–892). Pr. Skardžius nem értett egyet ezzel a javaslattal. Terminologija | 2012 | 19 133 2.3. Idegen szavak Ezek olyan kölcsönszavak, amelyek ellentétesek a köznyelvi normákkal, és szabályos megfelelőik vannak (LKE 1999: 588). Az idegen szavak eredetüket tekintve semmiben sem különböznek a többi kölcsönszótól – ugyanúgy osztályozhatók, mint a valódi kölcsönszavak, ezért a tanulmány lengyel és belarusz eredetű szavakként tárgyalja őket, illetve ha nem világos, hogy melyik szláv nyelvből származik a szó, akkor szláv eredetűként. A vizsgált időszakban ezek az idegen szavak igen elterjedtek voltak, és az emberek mindennapi beszédükben használták őket, anélkül hogy nem normatív szavakként tekintettek volna rájuk. Az 1883–1916 közötti katekizmusokban a nem litván eredetű vallási helynevek valamivel kevesebb mint egyharmada – 30%-a – idegen szó; ezeket legnagyobbrészt a szomszédos lengyel nyelvből vették át. 2.3.1. POLONIZMUSOK Polonizmusok: ×atklanės KK 1892 15, RKDK 1904 51, TATKT 1916 12, ×atklanės KK 1903 15, ×Atklanės KMK 1915 27, ×atklanės MRK 1888 95, ×atklanis TK 1892 16, ×atklonė KP 1906 267, ×atklonis ŠIK 1909 100 („az a hely, ahová a meg nem keresztelt csecsemők vagy a jámbor nem keresztények lelkei jutnak”, lengyelül otchłań), ×bobinčius TIA 1905 6 („a templom előcsarnoka”, lengyelül babinec), ×cziszczius WD 1887 17, MRK 1888 63, SZT 1888 23, KK 1892 16, 1903 16, LL 1894 27, ×czyszczius TFK 1901 17, 1904 20, 1905 17, 1907 17, 1913 17, TRKK 1902 14, RKDK 1904 55, ×czyszczus TK 1889 37, 1895 37, 1897 37, SPP 1909 65, ×czyszczus TKK 1892 19, ×čiščius TKD] 1905 7, ×Čyščius KMK 1915 87, KP 1906 348, ×čyščius TK 1892 16, 1905 10, KP 1903 13, 1906 266, VDMK 1905 24, MKV 1905 24, PKMV 1905 13, TRKK 1906 24 („tisztítótűz”, lengyelül czyściec), ×Pekla DK 1899 12, KP 1903 6, ×pekla KK 1892 7, 1903 7, TFK 1901 8, KP 1903 5, RKDK 1904 10, TK 1904 10, MKV 1905 4, MKP 1916 7, ×Pėkla MK 1886 6, 1898 5, ×pekla WD 1887 12, SZT 1888 8, TK 1889 31, 1895 31, 1897 31, LL 1894 11, TFK 1901 13, 1904 12, 1905 11, 1907 11, 1913 11, SPP 1909 54, ×Pekla WD 1887 13, HK 1895 8, TFK 1904 13, 1905 12, 1907 12, 1913 12, ×peklė TKK 1892 19 stb. („pokol”, lengyelül piekło16), ×spaviednyczia TK 1889 57, 1895 57, 1897 57, KK 1892 35, 1903 35, TFK 1901 32, 1904 36, 1905 32, 1907 32, 1913 32, ×spavie- 16 A pekla kifejezésről J. Laukaitis pap így írt: „Būga úr tudományosan bebizonyította, hogy semmiféle Poklius vagy Peklius nem létezett, és hogy a „pekla” szó közvetlenül a lengyelből került át” (Laukaitis 1909a: 406). A peklos helyett a pragaras szót kell használni; nem megfelelő „sem a sír, sem az alvilág, sem a föld mélye, mert nem tudni, hol volt a limbus” (Laukaitis 1909b: 103). 134 Aušra Rimkutė | 1883–1916 metų katekizmų religinių vietų pavadinimai dnyčia TK 1904 7, ×spawiednicze SZT 1888 37 („gyóntatószék”, lengyelül spowiednica), ×szietras MRK 1888 423 („Úrnapi körmenet oltárkája”, lengyelül szatra). A vallási helyeket nemzetközi eredetű polonizmusok is jelölik: ×Kloštorius DK 1899 54 („kolostor”, lengyelül klasztor < németül Kloster < latinul clostrum), ×Tronas KP 1907 31 („trón”, lengyelül tron < németül Thron < görögül thronos). A katekizmusokban olyan szinonimasorok is előfordulnak, amelyek egy polonizmust és egy litván vallási szakkifejezést tartalmaznak: ×čyščius (gryninė) TRKK 1906 25, ×čyščius (šveistynė) TK 1905 16, 1905 44, ×čyščius (šveitynė) TK 1905 10, ×čyščius vagy pragaras TRKK 1907 18, ×pekla (vagy požemiai) ŠIK 1909 100, ×Pekla (Pragaras) TRKK 1902 40, ×Pekla vagy Pragaras MKV 1905 9, 1907 X, 1914 X, ×pekla vagy žemuma PK 1908 37, ×peklos vagy požemiai MKV 1907 26. 2.3.2. FEHÉROROSZIZMUSOK Az 1883–1916 közötti katekizmusokban belarusz nyelvből átvett jövevényszavakat használnak: ×Svietas MK 1886 10, 1898 8, DK 1899 7, ×svietas TK 1889 33, 1895 33, 1897 33, KK 1892 9, 1903 9, TFK 1901 13, VDMK 1905 6, TIA 1905 7, MKV 1905 12, TKDJ 1905 15 stb., ×swietas WD 1887 15, SZT 1888 5, MRK 1888 18, ×swiet’s SZT 1888 5 („világ”, belaruszul свет)¹⁷. A fehérorosz eredetű szó litván megfelelőjével szinonimikusan használatos: ×soietas (pa-saul ܒis) TK 1916 13. Egyetlen olyan esetet találtunk, amikor a templom karzatát (a főoltárral szemben, az ajtó fölött), amely orgonisták és énekesek számára szolgált, a nyelvjárásokban használt szláv szóval, vagyis belarusz eredetű jövevényszóval, valamint nemzetközi szóval nevezik meg: ×viškos (chorai) TIA 1905 6, vö. belaruszul вышки, valamint latinul chorus < és görögül choros. 17 A swietas idegen szóról 1909-ben, a Vadovas 8. számában J. Laukaitis pap ezt írta: „Tévesen használják a pasaulis szót a svietas helyett, mivel a pasaulis etimológiája és az emberek felfogása szerint csupán a nap alatti helyet vagy tárgyat jelenti, vagyis a mi földünket (vö. pakraučius, pakaušis, pakinkis, pastogė, padangė, pakalnė, pažandė, panosė stb.). Az emberek azt mondják: a Szentatyánál az egész világból sok svietas gyűlik össze; az az úr beutazta az egész pasaulist, és sok svietast látott; búcsúkor sok svietas gyűlik össze a templomba; az egész svietas ismeri a tetteit; nesvietiškai csúnya ember. De senki sem mondja: sok pasaulis gyűlik össze a templomba. Tehát a litván pasaulis jelentése jóval szűkebb, <...>. A svietas szó litván eredetiségével kapcsolatban, úgy vélem, semmi kétség sem merülhet fel: ugyanolyan közös eredetű szavak ezek, mint a sniegas, sėmens, stiklas, sėdėti, sietas, sakalas, sabalas, saldus stb.” (Laukaitis 1909ₐ: 403). Mint látható, ez a magyarázat nem helytálló. A felsorolt példák közül a stiklas, sakalas és a sabalas szláv eredetű. Ezek jövevényszavak, a svietas viszont idegen szó, amely nélkül a litván nyelv meg tud lenni. A többi szó indoeurópai, illetve a balti és szláv nyelvekben közös eredetűnek tekinthető. Terminologija | 2012 | 19 135 A tárgyalt idegen elemek mellett néhány olyan szláv eredetű szót is meg lehet említeni, amelyeknél nem egyértelmű, melyik szláv nyelvből származik a szó: ×bonia TIA 1905 8 („torony”, lengyelül bania, oroszul баня), ×pustynė RKDK 1904 46, ×pūstynė MKV 1905 31 („sivatag”, lengyelül pustynia, belaruszul пустыня). 3. RÉSZBEN LITVÁN EREDETŰ VALLÁSI HELYNEVEK Az 1883–1916 közötti katekizmusok vallási helyneveinek valamivel több mint egyhuszada (6%) hibrid terminus. Ezek saját eredetű és kölcsönzött elemekből tevődnek össze. Legtöbbként az -ystė képzővel alkotott hibrid származékok fordulnak elő: karaliste18 WD 1887 8, karalystė TFK 1901 7, KP 1903 3, TKDJ 1905 3, PKMV 1905 3, TRKK 1906 3, 1907 5, KAA 1906 4, NTK 1914 3, KMV 1914 5, TK 1916 3, TM 1916 5, Kungaikštystė TRKK 1906 18, Kunigajksztiste SZT 1888 7, Kunigaikszystė KK 1892 10, Kunigaikszystė KK 1903 10, vyskupystė RKDK 1904 61, vyskupystė TRKK 1902 32, TIA 1905 5, Wiskupistė MRK 1888 118, Wyskupystė TKK 1892 18, továbbá az -ija képzővel alkotott származékok: Vyskupija KASS 1915 17, vyskupija KP 1907 111, PK 1908 160, PPK 1910 102, K 1912 26, RKM 1912 7, AVK 1914 24 és mások. Amint látható, mindezek a származékok személyeket jelölő főnevekből keletkeztek: a kölcsönzött karalius19 „király” és vyskupas20 „püspök” szavakból, valamint a német eredetű kunigaikštis21 „herceg” szóból. Előfordul egy latin eredetű, szláv nyelveken át átvett kifejezésből és az -ėlis kicsinyítő képzőből alkotott származék is: altorėlis TIA 1905 29, altorėlis MRK 1888 424. A katekizmusokban olyan hibrid vallási helynevek is használatosak, amelyek nem honosodtak meg a köznyelvi litvánban. Ide tartoznak az idegen eredetű -(in)yčia képzővel alkotott hibrid származékok: ×išpažintinyčia ŠIK 1909 122 („gyóntatószék”) és ×klausinyczia RKDK 1904 191 („gyóntatószék”), valamint a -ka (-kė) képzővel alkotott származék: ×klaupkė KASS 1915 13. Az -ija képzővel alkotott hibrid 18 S. Ambrazas szerint az -ystė képzős helynevek „morfémáról morfémára szláv nyelvekből lefordítottak” (Ambrazas 2000: 70). A litván nyelv grammatikája nem említi a képző szláv eredetét (LKG 1965: 310–311, 402). 19 „Uralkodó, Isten”; belaruszul кароль, oroszul король, lengyelül Król < vö. ófelnémet Karal, Karl. 20 „A legmagasabb egyházi rendeket viselő keresztény pap”; lengyelül biskup, wiskup < vö. latinul episcopus < görögül episkopos. 21 K. Alminauskis a kunigaikštį szót a kunigas szóból származtatja, és germanizmusnak tekinti (Alminauskis 1931: 75). A. Rubinas a Dvasininkų pavadinimai ir jų istorija című cikkében azt írja, hogy a kunigaikštis a kunigas „király” szóból, az -aikštis képzővel jött létre (Rubinas 2001: 191; lásd még Kabelka 1964: 120, Būga 1958: 546). A Kunigaikštis szó M. Mažvydas írásaiban is használatos (Urbas 1998). 136 Aušra Rimkutė | 1883–1916 metų katekizmų religinių vietų pavadinimai A hely elnevezése ×atkelanija NTK 1914 28: olyan hely, ahová a meg nem keresztelt csecsemők vagy az erényes nem keresztények lelkei jutnak. A pokol előtti helyet, a pokol előcsarnokát hibrid terminussal nevezik meg: ×Prieszpeklė TKK 1892 15. Külön megemlíthető a szinonimaként használt hibrid és a lengyel eredetű szó: ×gyóntatóhely (×spowiednyčia) TRKK 1906 44, továbbá a hibrid és a nemzetközi szó: püspökség, vagyis dijecenzija22 PK 1908 151. 4. KÖVETKEZTETÉSEK 1. Az 1883–1916 között kiadott katekizmusok vallási helynevei a katekizmusok vallási terminológiájának jelentős részét alkotják, a vallási terminusok valamivel kevesebb mint egyhuszadát (4,8%) teszik ki. Liturgikus helyeket jelölnek, amelyek fontosak a hívők számára, és összekötik őket az imádkozásban és az istentiszteletben. Ide tartoznak a különféle szakrális épületek (templom, katedrális, szentély), ezek legfontosabb helyei, terei és részei (oltár, áldozati oltár, kórus, gyóntatószék, kápolna, szószék, sekrestye), a hívők temetkezési helyei (temető, katakombák), továbbá a túlvilági élet helyei (mennyország, paradicsom), a csodás vagy jelentős vallási események, például a jelenések helyszínei (pusztaság), a bűnökért való vezeklés helyei (pokol, purgatórium) stb. 2. Eredetük szerint az 1883–1916 között kiadott katekizmusok vallási helynevei litván (44%, áldozati oltár, mennyország, pokol, gyóntatószék, szószék, purgatórium, tisztítóhely, szentély, kolostor, örökség), nem litván eredetűekre oszthatók: a) nemzetközi szavak (8%, oltár, gyóntatófülke, presbitérium), b) valódi jövevényszavak (12%, templom, kápolna, paradicsom, sekrestye), c) idegen szavak (30%, atklanes, čyščius, pekla, svietas), valamint félig litván elnevezésekre (6%, kisoltár, királyság, püspökség). 3. Az 1883–1916 között kiadott katekizmusokban a vallási helynevek használata változatos volt. Ugyanazt a helyet nemcsak egy, hanem két (vagy több), azonos vagy idegen nyelvű különböző szóval is meg lehetett nevezni. Például Laukaitis Juozas atya 1905-ben megjelent katekizmusában, a Mažasis katekizmas vaikeliams című műben, a halál utáni örök szenvedés helyének megnevezésére a lengyel eredetű pekla MKV 1905 13 szót használják, de a litván pragaras MKV 1905 24 szó is előfordul, sőt egymás mellett is szerepelnek: pragaras arba pekla MKV 1905 24. Leggyakrabban vagy a litván terminust részesítik előnyben, vagy azt az idegen eredetű terminust, amelynek nincs litván megfelelője. Egy-egy szinonim terminus használatának kiválasztása a vallási terminológia szabványosításának eredménye, amely a 19. század végén és a 20. század elején zajlott. 22 Dabar rašoma diecezija, plg. lot. dioecesis < gr. dioikēsis VaitkTŽŽ 2003. Terminologija | 2012 | 19 137 ŠALTINIAI KK 1883 – Katalikiškas katekizmas su pridėjimu trumpo suglaudimo nusidavimų šwento Rašto seno ir naujo Testamento ir kelu reikalingu maldu / išduotas per A. Schwark, kleboną Klaipėdoj. Iš naujo perweizdetas ir antrą kartą išspaustas. Braunsberg [i. e. Branevas]²³: Warmiskoje sp. [i. e. Varmijos vyskupijos (J. A. Vicherto) sp.], 1883. – 119 p. MK 1883 – Dr. Mertino Liutėriaus Mažasis katgismas draug su trumpu izguldimu: (Trumpas Suglaudimas tū Knygeliū, kurios wadinamos: „Dr. Mertino Liutėriaus mažasis Katgismas, taip dawadney izguldytas, jog jame wisas Pamokslas apie krikszczioniszką Wierą randasi“.). Königsberg: Druck und Verlag der Hartungschen Buchdruckerei, 1883. – 52 p. MK 1886 – Dr. Mertino Liuteraus Mažasis Katgismas, trumpay išguldytas. Iš vokiškos kalbos lietuviškai perstatytas per C. W. O. Glogau, Tilžės Vyskupą (Wienuliktą kart kaštais išspaustas ir wel perweizdetas.). Tilžėje: Kaštais išspaustas prie J. Reylenderio bey Sunaus, 1886. – 57 p. WD 1887 – Wartaj dangaus, arba Rima-Katalikiskas Mokslas su istorijomis. Dalis pirma. Wilniuje: kasztu ir spaustuwjeje Juzupa Zawadzkia [Tilžė: E. Vejerio ir L. Arnolto sp.], 1864 [1887]. – 104 p. SZT 1888 – Szwiesibė tikėjimo arba Trumpas izguldimas reikalingiausiu Rimo-Katalikiszko tikėjimo daliku. Wilniuje: kasztu ir spaustuvė Juozapa Zawadskia [Tilžė: O. von Mauderodės sp.], 1860 [1888]. – 60 p. MRK 1888 – Mokslas Rimo Kataliku. Naujei perweizetas, pertajsitas ir antra karta atspaustas. Wilniuje: Kasztu ir spaustuvieje Juzapa Zawadzkia [Tilžė: E. Vejerio ir L. Arnolto sp.], 1879 [1888]. – 440 p. TK 1889 – Trumpas katekizmas pagal kunigo Pilakauskio izguldimo su nekureis naudingais pridėjimais. Wilniuje: Kasztu ir spaustuvė Juozapo Zawadskio [Tilžė: Lietuvos sūnų draugija: O. von. Mauderodės sp.], 1860 [1889]. – 84 p. TK 1892 – Трумпас катекизмас парашитас дел мокитиню-каталику. Антрас спаудимас. Спаустувеје Варшавое метүсе 1892 [1891]. – 79 p. KK 1892 – Katakizmai katalikiszkì visureikalingiausi dėl vaikų ir žmonių praszčiokų su lementoriu ir ministranturu. Parasizti kuningo Žalvario [Petras Legeckas]. Vilniuje: Spaustuvėje Juozapo Zawadskio [Tilžė: M. Jankaus sp.], 1864 [1892]. – 58 p. TKK 1892 – Trumpas katalikiškas katekizmas. Wilniuje: Kasztu S. Neumanno [Tilžė: Lietuvos sūnų draugija: O. von. Mauderodės sp.], 1859 [1892]. – 56 p. LL 1894 – Lietuwiszkas lementorius dėl mažų waikelių, o labiausei dėl augusiuju. Par K. L. S. [kunigas Lukas Staugaitis] Naujei iszduotas ir aiszkei parweizetas. Wilniuje: spaustuwė Juzapo Zawadzkio [Tilžė: O. von Mauderodės sp.], 1879 [1894]. – 32 p. TK 1895 – Trumpas katekizmas pagal kunigo Filochowski’o iszpuldimo su nekureis naudingais pridėjimais. Wilniuje: kasztu ir spaustuvė Juozapo Zawadskio [Tilžė: J. Šenkės lėšos ir sp.], 1860 [1895]. – 84 p. HK 1895 – Heidelbergska Katekizmas sustatitas nūg mokitu Bažnyczios Wyru Z. Ursyno ir K. Olewiano pirmu kartu drukawotas Mieste Heidelberge 1563 m. Priimtas Ewangeliszkoje Reformatskoje Bažnyczioje. Letuwiszkòje Kalboje isz naujo iszdūtas 1857 m. – 16 p. TK 1897 – Trumpas katekizmas pagal kunigo Filochowski’o iszpuldimo su nekureis naudingais pridėjimais. Wilniuje. Kasztu ir spaustuvė Jūzapo Zawadskio [Tilžė: O. von. Mauderodės sp.], 1860 [1897]. – 80 p. PA 1898 – Poterei, Aktai ir kiti reikalingiausi daiktai, kurius turi žinoti krikszczionis Rymo-Katalikų tikėjimo. Parazse kunigas M. S. [Martynas Sederavičius]. Tilžė: J. Šenkės sp., 1898. – 110 p. MK 1898 – Dr. Mertino Liutėriaus Mažasis katgismas draug su trumpu izguldimu: (Trumpas Suglaudimas tū Knygeliū, kurios wadinamos: „Dr. Mertino Liutėriaus mažasis Katgismas, taip dawadney izguldytas, jog jame wisas Pamokslas apie krikszczioniszką Wierą randasi“.). Königsberg: Druck und Verlag der Hartungschen Buchdruckerei, 1898. – 52 p. DK 1899 – Dr. Mertyno Liuteriaus Didysis Katgismas. Lietuviškay išverstas. Tilžėje 1899. Druck von Otto v. Mauderode. – 158 p. MRK 1900 – Mokslas Rima-Kataliku: surasiztas ir iszspausdas diel pagausiu žmoniu. Wilnuoje: spaustuviei P. Juzupa Zawadzkie [Tilžė: J. Šenkės sp.], 1863 [apie 1900]. – 332 p. 23 Laužtiniuose skliaustuose nurodyti tikrieji išleidimo duomens. Nurodant remiamasi bibliografijų duomenimis. 138 Aušra Rimkutė | 1883–1916 metų katekizmų religinių vietų pavadinimai TFK 1901 – Trumpasis kun. Filochowskio katekizmas Vaiszganto verstas. Antrą kartą išleistas, pataisytas. Vilniuje: Juozapo Zawadzkio spaudą ir kasztu [Tilžė: J. Šenkės lėšos ir sp.], 1863 [1901]. – 43 p. TRKK 1902 – Trumpi Rymo-Katalikų Katekizmai: aiszkiai iszguldyti dėl pamokymo vaikų prie pirmosios Spa-vėdnės ir S. Komunijos. D. 1. [Tilžė: O. von Mauderodės sp.], 1862 [1902]. – 71 p. KK 1903 – Katekizmai katalikiszkė: visureikalingiausi dėl vaikų ir žmonių praszciokų, su lementoriu ir ministranturu. Vilniuje: s. n. [Bitėnai: M. Jankaus sp.], 1864 [1903]. – 56 p. KP 1903 – Katekizmo Pirmamokslis arba Trumpas Suglaudimas visureikalingiausių mokslų švento katalikų Tikėjimo. Parašė A. Kurietis [Antanas Alekna]. Tilžėje: spausdinta pas J. Schoenkę, 1903. – 16 p. TK 1904 – Trumpas Katekizmas arba Vadovėlis į gerą Spaviednę ir Šv. Komuniją. Kun. Kazimiero Skrodzkio, Kulių Klebono, parašytas 1850 m. Naujai išduotas iškasčiais ir rupesniu „Kryžiaus Redakcijos“. Tilžė: Spausdintas pas J. Schoenkę, 1904. – 113 p. RKDK 1904 – Kun. Deharbe, D. J. Rymo=Katalikiszkas didesnysis katekizmas dėl lietuviszkų mokslainiu Amerikoje. Chicago, Ill. Turtu ir spauda „Kataliko“, 3244 So. Morgan St., 1904. – 199 p. TFK 1904 – Trumpasis katekizmas kun. Filochowskio, Vaiszganto verstas. Trečią kartą išleistas, pataisytas. Vilniuje: kasztu ir spauda J. Zawadzkio [Tilžė: O. von Mauderodės sp.], 1863 [1904]. – 48 p. MKV 1905 – Mažasis katekizmas vaikeliams, prisiruošiantiems į pirmą išpažintį ir šventą Komuniją. Išdavė kun. J. Laukaitis. Vilnius: Juozapo Zavadzkio spaustuvė, 1905 (ant viršelio, o ant antraštinio lapo 1904. – 105 p. PKMV 1905 – Poteriai ir katekizmas mažiems vaikams arba trumpas išguldymas to, ką katalikų vaikas privalo mokėti. Įrankis pradiniam tikėjimo Rymo-Katalikų Bažnyčios mokslui sudėjo Kun. D. Bončkovskis. Lietuviškai sutaisė Kun. J. Jasienskis. Vilnius: «Vilniaus Žinių» spaustuvė, 1905. – 31 p. TK 1905 – Trumpas katekizmas arba Prisigarinimas atbuvimui Išpažinties ir priėmimui Komunijos šv. Rankvedis išguldymui tikėjimo Rymo-Katalikų Bažnyčios. Jaunūmenei vartoti sudėjo Kun. D. Bončkovskis. Mag. Šv. Th. Kijevos Mokyklų Kapelionas. Lietuviškai sutaisė Kun. Julijonas Jasienskis. Mag. Šv. Th. Palangos Mokyklų Kapelionas. Vilnius: «Vilniaus Žinių» spaustuvė, 1905. – 48 p. TFK 1905 – Trumpasis kun. Filochowskio katekizmas, Vaiszganto verstas. Antrą kartą išsleistas ir pataisytas. Tilžėje: kasztu ir spaustuvė pas J. Schoenkę, 1905. – 43 p. TKDJ 1905 – Trumpas katekizmas dėl jaunumenės. Vilnius: kaštu ir spaustuvėje Juozapo Zavadzkio, 1905. – 16 p. VDMK 1905 – Vidutinis dogmatiškai-morališkasis katekizmas. Rankvedis išguldimui tikėjimo Rymo-Katalikų Bažnyčios. Jaunūmenei vartoti, sudėjo Kun. D. Bončkovskis. Mag. Šv. Th. Kijevos Mokyklų Kapelionas. Lietuviškai sutaisė Kun. Julijonas Jasienskis. Mag. Šv. Th. Palangos Mokyklų Kapelionas. Vilnius: Vilniaus Žinių spaustuvė, 1905. – 95 p. TKŽV 1905 – Trumpas katekizmas: patvirtintas dėl Žemaičių ir Vilniaus vyskupysczu ir dėl Mohilovos archivyskupystės. 1905 (Vilniuje: Juozapo Zavadzkio sp.). – 23 p. TIA 1905 – Trumpas išguldymas apeigų Rymo-Katalikų bažnyčios. Sudėjo Kn. D. Bončkovski’s. Lietuviškai išvertė Kn. Julijonas Jasienskis. Vilnius: «Vilniaus Žinių» spaustuvė, 1905. – 48 p. TRKK 1906 – Trumpas Rymo-Katalikų Katekizmas Vaikeliams išpažintin (spaviedin) prisiruošti. Parašė Kunigas Juozupas Ambraziejus. Vilnius: «Vilniaus Žinių» spaustuvė, 1906. – 56 p. KAA 1906 – Katekizmas apie alkoholiu. Iš prancūziško verte J. P. Kaštis girtuokliu vuodo. Žvaigždės spaustuvėje, 15 W. Oak St., Shenandoah, Pa., 1906. – 32 p. MK 1906 – Mažas katekizmas arba Trumpas išguldymas tikėjimo tiesų. Paskirtas vaikeliams prie pirmos šv. Komunijos prisiruošiantiems. Parašė ir išleido dėdė Atanazas. Kaunas. Spaustuvė Sokolovskio ir Estrino, 1906. – 48 p. KP 1906 – Kun. Juozapas Rymeikis. Katechetiški pamokymai: Iš „Tėve mūsų“, „Sveika Marija“ ir „Tikiu į Dievą Tėvą“: Knyga I. Vilnius: M. Kuktos spaustuvė, 1906. – 361 p. VAL 1906 – Vadovas amžinon laimėn tikėjimo ir doros keliu, arba trumpas išaiškinantis katekizmas. Perspausdinta iš «Dangaus rakto». Vilnius: «Vilniaus Žinių» spaustuvė, 1906. – 18 p. TFK 1907 – Trumpasis kun. Filochowskio katekizmas, Vaiszganto verstas. Antrą kartą išleistas ir pataisytas. Tilžėje: kasztu ir spaustuvė pas J. Schoenkę, 1907. – 43 p. Terminologija | 2012 | 19 139 MKV 1907 – Mažasis katekizmas vaikeliams, prisiruošiantiems į pirmąją išpažintį ir šventąją Komuniją. Išleido kun. J. Laukaitis. Antrasai išleidimas. Seinai: Laukaičio ir B-vės spaustuvėje, 1907. – 115 p. KP 1907 – Katechetiški pamokymai: Iš dešimts Dievo ir penkių Bažnyčios prisakymų. Iš nuodėmių: septynių didžiųjų, šešių prieš Dvasią šventą, keturių šaukiančių dangun atkeršyjimo, devynių svietimų. Kunigo Juozapo Rymeikio. Knyga II. Tilžė: Otto v. Mauderodės spaustuvė, 1907. – 191 p. TRKK 1907 – Trumpas Rymo-Katalikų katekizmas. Sutaisė J. B. Krótki Rzymsko-Katolicki katechizm. Ułożyl J. B. Vilnius: «Vilniaus Žinių» spaustuvė, 1907. – 53 p. PK 1908 – Platesnis katekizmas arba švento Rymo-katalikų bažnyčios mokslo išguldymas, patvirtintas žemaičių ir Vilniaus vyskupijoms. Spaudon parengė Kun. Juozapas Skvireckas šv. T. M. Žemaičių Seminarijos Profesorius. Iš lenkų kalbos vertė Vyskupas Antanas Baranauskas. Kaunas, Saliamono Banačio spaustuvė, 1908. – 363 p. ŠIK 1909 – Šventoji istorija ir katekizmas. Vaikams vadovėlis. Lenkiškai parašė kunigas S. Kozlovskis, Mogilevo archivyskupas. Lietuvių kalbon vertė L. G. Vilnius: Juozapo Zavadzkio knygynas, 1909. – 128 p. KERTV 1909 – Katekizmas evangelikų-reformatų tikėjimo vaikams. Su priedais: 1. Trumpa bažnyčios istorija. 2. Apie šventą raštą. 3. Tikėjimų sulyginimas. Vilnius: M. Kuktos spaustuvė, 1909 [Virš. išleid. metai 1910.]. – 91 p. SPP 1909 – Senowes pripazyntiejiej poterai, kurius pagal senuju kningu padawyma ir senu žmonių kalbiejima surinka, surasze ir išzdrukawodyna senos gadinés kunigas. Wilnius: Juzapa Zawadzkia drukarn[?]ios išzlejymas, 1909. – 79 p. PPK 1910 – Poteriai, Prisakymai ir Katekizmas pagal Rymo Katalikų mokslo. Parašė Kun. Jurgis-Peliksas Sragys, Saločių kamendorius. Seinai: Laukaičio, Dvaranausko, Narjausko ir B-vės spaustuvėje, 1910. – 182 p. TKV 1911 – Trumpautis katekizmas vaikeliams: mažą dovanėlę kalėdojant. Sustatė kun. Juozapas Širvys, Ginteliškės klebonas. Seinai: Laukaičio, Dvaranausko, Narjausko ir B-vės spaustuvė, 1911. – 20 p. PKVK 1911 – Pirmosios komunijos vaikams katekizmas. Ištraukos iš Dekreto Šventosios Kongregacijos S. S. apie Pirmąją Komuniją, rugp. 8, 1910. Sutaisė ir savo kaštu išleido kun. P. Saurusaitis. Philadelphia, PA. „Žvaigždės“ Spaustuvėje, 3654 Richmond st., 1911. – 11 p. AMK 1912 – Ar moki katekizmą? Mažiems vaikeliams dovanėlė. Parašė Ranka. Seinai: Laukaičio ir B-vės spaustuvėje, 1912. – 31 p. RKM 1912 – Rymo Katalikų Mokslas Kudikių prie Pirmosios Komunijos Prirengimui Tinkantis. Su Pridėjimu Pirmoje Vietoje Komisijos Pataisytųjų Poterių. Surengė ir Išleido Kun. P. Siaurusaitis, Šv. Juozapo Lietuvių Klebonas. Philadelphia: „Žvaigždės“ spaustuvė, 1912. – 123 p. K 1912 – Katekistas arba katekizmo mokytojas kudikiu mokykloje ir auklejimo namuose. Lietuviškai sutaisė kun. Petras Saurusaitis, Šv. Juozapo Lietuvių Klebonas. Philadelphia, PA: „Žvaigždės“ spaustuvėje, 1912. – 106 p. TKS 1913 – Trumpas katekizmas. Sustatė kunigas J. K. [Juozas Katilius]. Vilnius: M. Kuktos spaustuvė, 1913. – 31 p. TFK 1913 – Trumpasis kun. Filochowskio katekizmas, Vaiszganto verstas. Antrą kartą išleistas ir pataisytas. Tilžėje: kasztu ir spaustuvė pas J. Schoenke, 1913. – 43 p. MVK 1913 – Kun. J. Liasauskis. Mažiesiems vaikams katekizmas. Kaunas: Saliamono Banačio spaustuvė, 1913. – 23 p. TK 1913 – Trumpas katekizmas, skiriamas pradinei katekizacijai ir liaudies mokyklai. Parašė Kun. J. D. [Juozas Danielius]. Seinai: Laukaičio ir B-vės spaustuvė, 1913. – 56 p. AVK 1914 – Kun. J. Liasauskis. Antras vaikams katekizmas. Seinai: Laukaičio, Dvaranausko, Narjausko ir B-vės spaustuvėje, 1914. – 67 p. MKV 1914 – Mažasis katekizmas vaikeliams, prisiruošiantiems į pirmąją išpažintį ir šventąją Komuniją. Išleido kun. J. Laukaitis. Trečiasai išleidimas. Seinai: Laukaičio ir B-vės spaustuvėje, 1914. – 115 p. KMV 1914 – Katekizmas Mažiems Vaikams. Sutaisė pagal Kun. R. A. McEacheną Kun. M. Krušas. Dievo Apveizdos parapijos Klebonas. Antroji laida. Ištaisyta Chicagos Kunigų Marijonų. Chicago, Ill. 1914. – 75 p. 140 Aušra Rimkutė | 1883–1916 metų katekizmų religinių vietų pavadinimai NTK 1914 – Naujas trumpas katekizmas, lengvas vaikeliams rengtis prie pirmosios Šv. Komunijos. Parašė kunigas Antanas Tyrylis, Kvėdarnos klebonas. Seinai: Laukaičio, Dvaranausko, Narijausko ir B-ės spaustuvėje, 1914. – 75 p. PBK 1914 – Pilnosios Blaivybės Katekizmas. Sulietuvintas arba sudėtas lietuvių kalboje sulyg tėvo J. A. Cullenso S. J. Surengtas ir išleistas lėšomis Kun. Petro Saurusaičio Klebono Šv. Juo-zapo Parapijos. Waterbury conn. Chicago, Ill.: „Draugo“ Spauda, 1914. – 159 p. KASS 1915 – Katekizmas apie Šutvirtinimo Sakramentą: su maldomis ir apeigomis lotynų ir lietuvių kalboje / iš pranc. k. vertė kun. V. Zacharevyčė. Vilnius: Martyno Kutkos sp., 1915. – 22 p. KMK 1915 – Krikščioniško mokslo katekizmas. Surengtas ir užgirtas trečiojo Baltimorės Koncilijaus. Pagal Angliško sutaisė kun. F. B. Serafinas. II dalis. „Draugo“ spauda, Chicago, Ill., 1915. – 95 p. TP 1916 – Tiky bos pirmamokslis, patvirtintas Žemaičių vyskupystei. Kaunas: Saliamono Banačio spaustuvė, 1916. – 31 p. TFK 1916 – Kun. Piliakauskio. Trumpas katekizmas. Vertė kun. J. S. [Antanas Skinderis?] Maskva: V. Lemano spaustuvė, 1916. – 40 p. TM 1916 – Tiky bos mokslas (Šv. Istorija ir Katekizmas). Petrapilis: „Lietuvių spaustuvė“ Lietuvių d-jos centro komiteto nukentėjusiems dėl karo šelpti, 1916. – 147 p. TK 1916 – Trumpas katekizmas. Sutaisė kunigas J. K. [Juozas Katilius]. Vilnius: M. Kuktos spaustuvė, 1916. – 31 p. MKP 1916 – D. Martyno Liuterio Mažasis Katekizmas ir D. Jono Jokūbo Rambako Pamokslas apie išganymą dadavą pirmą 24 klausimuose trumpai suglau stas potam 237 klausimuose plačiau išguldytas. Petrapilis, „Lietuvių Spaustuvė“, 1916. – 92 p. KERTV 1916 – Katekizmas evangelikų-reformatų tikėjimo vaikams. Petrapilis: Lietuvių Draugijos n. d. k. š. spaustuvė, 1916. – 80 p. TAKTK 1916 – Trumpas Aiškinimas Tiesų Katalikų Tikėjimo. Parašė Kunigas Pranciškus Gugis. Chicago, Illinois, 1916. – 67 p. LITERATŪRA Alminauskis K. 1931: Die Germanismen des Litauischen 1: Die deutschen Lehnwörter im Litauischen. Kaunas: Šv. Kazimiero draugijos knygynas. Ambrazas S. 2000: Daiktavardžių darybos raida 2: Lietuvių kalbos vardažodiniai vediniai. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Būga K. 1958: Rinktiniai raštai 1. Sudarė Z. Zinkevičius. Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla. Frenkelis E. 1965: Freankel E. Litauisches etymologisches Wörterbuch 2. Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht. Jonikas P. 1987: Lietuvių kalba ir tauta amžių būvyje: visuomeniniai lietuvių kalbos bruožai = The Lithuanian language and nation through the ages: outline of a history of Lithuanian in its social context. Čikaga: Lituanistikos institutas. Kabelka J. 1964: Kristijono Donelaičio raštų leksika. Vilnius: Mintis. KIŽ 1997: Krikščioniškosios ikonografijos žodynas. Sud. D. Ramonienė. Vilnius: Vilniaus dailės akademijos leidykla. Klimavičius J. 1998: Keturi talkos kėlinukai. – Gimtoji kalba 10, 10–14. Klimavičius J. 2010: Tarptautiniai žodžiai lietuvių kalboje. – Mokyklinis tarptautinių žodžių žodynas. Parengė I. Ermanytė, V. Černė, J. Klimavičius, L. Puzinienė. Kaunas: Šviesa, 4–8. Kruopas J. 1998: Rinktiniai raštai. Sudarė St. Keinys, K. Morkūnas, A. Sabaliauskas. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Laukaitis J. 1909ₐ: Kalbos dalykai. – Vadovas 8, 402–406. Laukaitis J. 1909ᵦ: Kalbos dalykai. – Vadovas 9, 100–106. LKE 1999: Lietuvių kalbos enciklopedija. Parengė K. Morkūnas. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. LKG 1965: Lietuvių kalbos gramatika 1. Vyr. red. K. Ulvydas. Vilnius: Mintis. LKŽe: Lietuvių kalbos žodynas (I–XX, 1941–2002), elektroninis variantas. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2005, – www.lkz.lt. Palionis J. 1979: Lietuvių literatūrinės kalbos istorija. Vilnius: Mokslas. Terminologija | 2012 | 19 141 Piročkinas A. 1970: Jono Jablonskio leksiniai taisymai: apybraiža. Kaunas: Šviesa. Rubinas A. 2001: Dvasininkų pavadinimai ir jų istorija. – Acta Linguistica Lithuanica 44, 189–200. Sabaliauskas A. 1990: Lietuvių kalbos leksika. Vilnius: Mokslas. Skardžius Pr. 1938: Verstiniai ir reikšminiai skoliniai. – Gimtoji kalba 10 (60), 145–149. Skardžius Pr. IV–V 1998–1999: Rinktiniai raštai 4: Moksliniai straipsniai ir studijos; 5: Akcentologija. Bendrinės kalbos kultūra. Publicistika. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. ŠR 2009: Šventasis Raštas: Naujasis ir Senasis Testamentas. Vilnius: Katalikų pasaulio leidiniai. TŽŽ 2001: Tarptautinių žodžių žodynas. Ats. red. A. Kinderys. Vilnius: Alma littera. Urbas D. 1998: Martyno Mažvydo raštų žodynas. 2-as leid. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Vaitk TŽŽ 2003: Vaitkevičiūtė V. Tarptautinių žodžių žodynas. Vilnius: Fotonija (e. leidimas). NAMES OF PLACES RELATED TO RELIGION IN CATECHISMS PUBLISHED IN 1883–1916 Names of places related to religion comprise about five percent of religious terminology used in catechisms published in 1883–1916. These words name various liturgical places important to believers such as buildings (bažnyčia (church), šventykla (church), katedra (cathedral)), their parts and spaces (altorius (altar), aukurAs (altar), choras (choir), klausykla (confessional), koplyčia (chapel), sakyklA (pulpit), zakristija (vestry)), places of burial (kapinės (cemetery), katakombos (catacombs)), afterlife (dangus (heaven), rojus (paradise)), miraculous or important religious events, for instance, visitations (dykynė (wilderness)), punishment or purification (pragaras (hell), skaistykla (purgatory)), and other places. According to their origin names of places related to religion used in catechisms published in 1883–1916 can be divided into Lithuanian (44 percent; aukurAs (altar), dangus (heaven), pragaras (hell), klausykla (confessional), sakyklA (pulpit), skaistykla (purgatory), šveitykla (purgatory), šventykla (church), vienuolynas (monastery), tėvainystė (heaven)), non-Lithuanian: a) international words (8 percent; altorius (altar), konfesionalas (confessional), presbiterija (presbitery)), b) old borrowings (12 percent; bažnyčia (church), koplyčia (chapel), rojus (paradise), zakristija (sacristy)), c) barbarisms (30 percent; atklanės (hell), pekla (hell), čyščius (purgatory), svietas (world)) and half-Lithuanian words (6 percent; altorėlis (altar), karalystė (kingdom), vyskupija (diocese)). The usage of names of places related to religion in catechisms of the researched period varied. Sometimes the same place had two or more names of Lithuanian or foreign origin. For instance, in Mažasis katekizmas vaikeliams (Small catechism for children) (1905) prepared by the priest Juozas Laukaitis hell was named using Polonism pekla, the Lithuanian word pragaras or both words – pragaras arba pekla. Most often the priority was given to a Lithuanian word or a word of foreign origin which didn’t have a Lithuanian equivalent. Choosing one word from two or more synonyms was a result of the standardization of religious terminology which took place at the end of 19th and the beginning of 20th centuries. Gauta 2012-10-09 Aušra Rimkutė Žemaitijos kolegija Muziejaus g. 29, LT-87356 Telšiai E. paštas [email protected] 1 4 2 Aušra Rimkutė | 1883–1916 metų katechizmų religinių vietų pavadinimai