1883–1916 metų katekizmų religinių vietų pavadinimai

125Terminológia | 2012 | 19 Az 1883–1916 között megjelent katekizmusok vallási helynevei AUŠRA RIMKUTė Žemaitija Kollégiuma LÉNYEGES SZAVAK: vallás, vallási terminus, vallási hely neve, kölcsönszavak, idegen szavak. A tanulmány az 1883–1916 között kiadott katekizmusokban fellelt terminusokat tárgyalja, amelyekkel a hívők számára fontos különféle vallási helyeket nevezik meg. A fő figyelem e terminusok eredetére irányul – annak bemutatására törekszik, milyen terminusokat használtak a XIX. század végi–XX. század eleji katekizmusokban. A vallási helynevek eredetének tárgyalásakor néhány szóalkotási és kifejezésbeli kérdést is érint. Az anyagot 70 katekizmusból gyűjtötték (lásd: Források). Összesen mintegy 20 900 vallási terminust, azok szinonimáit és változatait találták bennük, ezek közül 995 vallási helynév. Jelentésük alapján az 1883–1916 közötti katekizmusok vallási terminusai a hitvallás és a hitbéli élet terminusaira oszthatók. A hitvallás csoportjába tartoznak a keresztény hit alapvető igazságait, Istent, a kinyilatkoztatást, a hitet, a hitvallást, a szentségeket, a vallás különféle szereplőit (beleértve a természetfelettieket is), a hit szimbólumait, a vallási könyveket és szövegeket megnevező terminusok, amelyek nélkül nem lenne meg a hit alapja. Ezek a katekizmusok vallási terminusainak 52,1 %-át teszik ki. A hitbéli élet csoportja valamivel kisebb – a terminusok 47,9 %-a. E csoportba sorolják az egyház liturgikus cselekedeteinek, kellékeinek, az erényeknek, a bűnöknek és vétkeknek, valamint Isten kegyelmének és parancsolatainak, azok teljesítésének, az ünnepeknek, a megünnepelt napoknak és a vallás szempontjából jelentős egyéb időfogalmaknak, az imáknak, a vallási helyeknek, az egyházi ruháknak és részeiknek elnevezéseit. A katekizmusokban a legtöbb terminus a vallási és természetfeletti szereplőket nevezi meg – 21,2 % (1. diagram), emellett sok olyan vallási terminus található, amely a keresztény hit alapvető igazságait jelöli – 17,6 %, valamint a bűnöket és vétkeket megnevező terminus – 17,5 %. A legkisebb terminuscsoportot az egyházi ruhák és részeik elnevezései alkotják (körülbelül 0,3 %). A vallási terminusok 7,6%-a a szentségek, 7,8%-a pedig az erények megnevezése. Az ünnepeket, a megünnepelt napokat és a vallás szempontjából jelentős egyéb időfogalmakat, valamint a vallási helyeket egyaránt a terminusok 4,8%-a nevezi meg. Tehát, 126 Aušra Rimkutė | Az 1883–1916 közötti katekizmusok vallási helynevei amint az 1. diagramon látható, a vallási helyek megnevezései a katekizmusokból összegyűjtött vallási terminusok összességének valamivel kevesebb mint egyhuszadát teszik ki. A tanulmány csak az egyszavas vallási helyneveket tárgyalja (61,6%). Többségük összetett terminusok fő alkotóelemeként szerepel. Csak az összetett terminusok használatának érdekesebb eseteit említjük. 1. LITVÁN EREDETŰ VALLÁSI HELYNEVEK Kevesebb mint a fele – 44% – az 1883–1916 között kiadott katekizmusok egyszavas vallási helyneveinek litván eredetű. Saját eredetű szavakkal nevezik meg Isten legfontosabb teremtett helyeit: a „bolygó, világ” jelentésű földtől vagy világtól, illetve az égbolttól, amely az Úr, az angyalok és a szentek tartózkodási helye, egészen a pokolig – az örök elszakadás helyéig. A Teremtés könyvében ez áll: „kezdetben Isten megteremtette az eget és a földet” (ŠR 2009: 27). A žemė terminus következő írásváltozatait találtuk1: żiame SPP 1909 53, Žemė MK 1898 21, DK 1899 12, žemē RKDK 1904 3, žemė TFK 1901 7, TRKK 1902 5, KP 1903 3, MKV 1905 5, 1907 36, 1914 36, VAL 1906 3, MK 1906 3, PK 1908 8, ŠIK 1909 3, TKV 1911 8, AMK 1912 9, TK 1913 5, TP 1916 3, TM 1916 5, MKP 1916 9, žiame WD 1887 8. Az egész földet a pasaulis szó nevezi meg TFK 1901 15, 1904 17, 1905 15, 1907 15, 1913 15, KP 1903 10, 1906 63, PKMV 1905 11, TRKK 1906 17, PK 1908 8, ŠIK 1909 100, AVK 1914 18, TM 1916 16. Martynas Sederavičius papjának, a Poteriai, Aktai ir kiti reikalingiausi daiktai, kuriuos turi žinoti krikščionis című könyvében szinonimaként használatos a pasaulė morfológiai változat és egy jövevényszó: pasaulė (×svietas)2 PA 1898 4. Isten (valamint az istenek), az angyalok, a szentek és a jó emberek lelkeinek halál utáni lakhelyét az égnek nevezik: Dangus KK 1883 15, MK 1886 6, 1883 9, 1898 5, 1906 8, WD 1887 8, SZT 1888 4, TK 1889 28, 1895 28, 1897 28, TKK 1892 5, HK 1895 8, DK 1899 12, KP 1903 6, TFK 1904 13, 1905 12, 1907 12, 1913 12, PKMV 1905 7, MKV 1905 9, 1907 93, TRKK 1906 10, PKVK 1911 5 és mások. A dangus és žemė terminusok mindazt jelentik, ami létezik, az egész teremtett világot. A dangūs többes számú terminus is használatos PKMV 1905 3, TRKK 1907 6, TK 1913 5, KMV 1914 5, NTK 1914 3. Isten lakhelyét tevainyste TKDJ 1905 16, valamint tėvainyste PKMV 1905 18, KP 1907 96 néven is nevezik. 1 A katekizmusokban talált fonetikai és helyesírási (pl. rövid és hosszú magánhangzókkal, nagyés kisbetűkkel stb.), valamint morfológiai (pl. nemek stb.) változatokat együtt közöljük. 2 A tanulmányban a „×” jellel a mai standard litván nyelvben nem használatos szavakat jelöljük. 127Terminologija | 2012 | 19 1. diagram. A vallási terminusok jelentés szerinti megoszlása (%) A helyet, ahol csak a hívők lelkei élnek boldogan, nemcsak a rojus valódi jövevényszóval, hanem a sodnas3 litván terminussal is megnevezik WD 1887 16, VAL 1906 4 (vö. gražus sodnas PK 1908 12). Olyan eseteket is találtunk, amikor a litván vallási terminusokat szinonimaként használják a jövevényszavakkal: daržas arba rojus MRK 1888 61, 1900 164, gražiausias sodas arba rojus TK 1892 11, gražus sodas arba rojus MVK 1913 8. Az örök gyötrelem és a halál utáni büntetés helyét a pragaras litván szóval nevezik WD 1887 15, MRK 1888 42, SZT 1888 8, TK 1889 55, 1892 10, 1895 55, 1897 55, 1904 10, 1905 10, PA 1898 9, TFK 1901 13, 1904 18, 1905 15, 1907 15, TRKK 1902 7, 1907 12, RKDK 1904 30, PKMV 1905 10, VDMK 1905 44, TKDJ 1905 15, TKŽV 1905 4, MKV 1905 24, 3 Sodas – a földi és mennyei paradicsom szimbóluma (KIŽ 1997: 286). 128 Aušra Rimkutė | Az 1883–1916 közötti katekizmusok vallási helynevei 1907 13, KP 1906 71, VAL 1906 6, MK 1906 15, KP 1907 6, PK 1908 20, KERTV 1909 7, 1916 7, ŠIK 1909 95, PPK 1910 10, TKV 1911 16, AMK 1912 64 és mások. A keresztény hit szerint a pragaras mintegy az Istentől való örök elszakadás állapota. A többes számú pragarai kifejezést is használják RKM 1912 6, TP 1916 4, TM 1916 6; ez azt a helyet jelenti, ahová Jézus Krisztus leszállt, amikor meghalt és eltemették. Úgy képzelik, hogy a pragarasban elviselhetetlen hőség és tűz uralkodik, hogy az elkárhozottak örök lángokban égnek, ezért ezt a helyet olykor az amžina ugnis kifejezéssel is nevezik TRKK 1902 11, KP 1903 11, 1907 24, RKDK 1904 54, MKV 1905 46, PK 1908 13, TK 1913 15, 1916 18, NTK 1914 36, MKP 1916 77, TP 1916 15, ugnis amžina TRKK 1902 38 vagy amžinoji bedugnės PPK 1910 97, valamint pragariškos tamsybės KP 1907 71 kifejezéssel. Szinonimaként ugnis MKV 1907 38, 1914 38, TM 1916 61, taip pat terminais tamsybių használják a pragaras vagy tamsybė litván kifejezéseket TRKK 1906 23, továbbá saját eredetű kifejezést és idegen szót: pragarai (×atklaniai) K 1912 93, pragaras (×pekła) MRK 1888 144, TRKK 1902 38, Pragaras (×Pekła) TK 1889 28, 1895 28, 1897 28, TRKK 1902 50, pragaras (×pekla) TKDJ 1905 7, TRKK 1906 4, ŠIK 1909 100, TKS 1913 8, NTK 1914 15, TK 1916 8, TATKT 1916 63, pragaras arba ×pekla MKV 1905 24, AVK 1914 66, Pragaras arba ×Pekła TRKK 1902 40 és mások. A példákból látható, hogy az esetek többségében a litván kifejezést részesítik előnyben. A halottak lelkének vezeklési helyét addig, amíg a mennybe nem jutnak, skaistykla néven nevezik TK 1913 22, KMV 1914 32, AVK 1914 42, TM 1916 89, továbbá šveitykla néven TP 1916 14. Példákat találtunk arra, hogy szinonimaként használják a saját eredetű szót és az idegen szót: skaistykla (×čysčius) PPK 1910 49, KMV 1914 32, K 1912 37, TATKT 1916 13, skaistykla arba ×čysčius AVK 1914 66. Minden hívő földi gyülekezésének és imájának helye a templom. Litvánul a šventnamis TM 1916 30 és a šventykla TM 1916 110 terminusokkal nevezik meg. Az épületet, amelyben szerzetesek élnek, vienuolynunak nevezik KP 1906 330, 1907 49, PPK 1910 59, PBK 1914 66. 4 Pranas Skardžius 1938-ban a Gimtoji kalbában azt írta, hogy „a prãgaras „pekla” kezdetben egészen más jelentéssel bírt. Alkotását tekintve összetett szó – pra-garas, amelynek második része, a -garas, a gérti, grtas szavakkal, a dzsūk pra-gor „szakadék” szóval és másokkal rokon, ezért régebbi jelentését kétségtelenül még a keleti nyelvjárásbeli aukštaičių prãgaras „daugėdis, apsirijėlis, Vielfrass, обжора“ (plg. ta merga yra tikras pragaras!). Taigi iš pradžių pragaru galėjo būti suprantama ta vieta, kur, primityviai tariant, buvo „suryjamos, sugeriamos“ netikusios mirusiųjų vėlės, t. y. pekla, vok. Hölle; plg. lenkų odchlań „bedugnė, praraja, kiaurymė“ ir chłonąć „praryti“ (Skardžius 1938: 148). 129Terminologija | 2012 | 19 Pagrindinė Dievo namų vieta – altorius. Jis įvardijamas savu žodžiu aukkuras5 PPK 1910 116, aukuras KP 1906 14, TM 1916 124, plg. aukuras Dievo PA 1898 103. Lietuviškas vietos pavadinimas sinonimiškai vartojamas su nelietuvišku: aukuras (altorius) ŠIK 1909 110. A templomban kialakított hely (általában fából készült, a pap számára szolgáló, minden oldalról körülkerített, rácsos ablakocskákkal ellátott szék), amely arra szolgál, hogy a hívő elvégezze a gyónást, a gyóntató pedig meghallgassa, a gyóntatószék TM 1916 132, TFK 1916 30, TP 1916 27, NTK 1914 59. A keresztény templom egyik legfontosabb berendezése – a szószék KP 1906 304, ahonnan prédikációkat mondanak és liturgikus szövegeket olvasnak fel. A sivatagot, ahol Jézust az ördög megkísértette, litvánul a dykavietė MKV 1907 21, 1914 21 vagy dykynė NTK 1914 23 terminussal nevezik, vö. még dykynė (×pūstynė) NTK 1914 23, tiras6 (×pustynia) RKDK 1904 46. A helyet, ahol a halott embereket eltemetik, a kapas MRK 1888 140, PA 1898 41, TRKK 1902 48, TK 1904 83, TIA 1905 34, KP 1906 15, 1907 35, PK 1908 337, PPK 1910 116, TM 1916 597 terminussal nevezik, azt a helyet pedig, ahol sok sír van, a kapinynas RKDK 1904 72 és kapinės KP 1907 58 terminussal. A jászolt, amelyben a kis Jézus feküdt, a régi írásokban (Mikalojus Daukša, Konstantinas Sirvydas, Jonas Bretkūnas és mások műveiben) használt szavakkal prakartas TM 1916 44, prakartē K 1912 77, prakartėlė TKS 1913 14, TK 1916 14 nevezik. Szinonim egy­szavas vallási terminusokat is találtak: prakartas (jászol) TM 1916 44, prakartė (jászol) ŠIK 1909 54. Azt a helyet, ahol Isten Fia született, a tvartelis terminussal nevezik meg ŠIK 1909 54. Antanas Tyrylis atya új rövid katekizmusában ez az ősi eredetű vallási helynév szinonimaként szerepel a hibriddel: tvartelis (×stainelė)8 NTK 1914 20. 2. NEM LITVÁN EREDETŰ VALLÁSI HELYNEVEK Az 1883–1916 között kiadott katekizmusok vallási helyet megnevező terminusainak fele (50%) kölcsönszó. Ezek nemzetközi szavak (8%), valódi kölcsönszavak (12%) és idegen szavak (30%). 5 Kazimieras Būga nyelvész az etimológia miatt javasolta e szó ilyen írásmódját, vagyis két k betűvel (Būga 1958: 48). Az aukuras szót Simonas Daukantas neologizmusának tartják (Palionis 1979: 161, Jonikas 1987: 203). 6 Itt a tyras szó „nagy, lakatlan földterületek, sztyeppe, sivatag” jelentésben szerepel, lásd: tyrai az LKŽe-ben. 7 Vö. la. kaps. A kapas (kapai) szó már K. Sirvydas első szótárában is szerepel (kb. 1620-ban). 8 Vö. stainė „lóistálló, lóól”, vö. brus. cтaйня, lengy. stajnia az LKŽe-ben. 130 Aušra Rimkutė | Az 1883–1916 közötti katekizmusok vallási helyeinek elnevezései 2.1. Nemzetközi terminusok A vallási helyek nemzetközi elnevezései9 az ókori klasszikus gijos kalbų – graikų ir Katalikų Bažnyčios lotynų kalbos. Iš lotynų kalbos relikatekizmusokból, imakönyvekből, énekeskönyvekből és más vallási szövegekből származnak, amelyeket nemzeti nyelvekre fordítottak. A nemzetközi elnevezések tehát abban különböznek, hogy a vallás szempontjából fontos dolgokat neveznek meg, amelyek megnevezésére a litván nyelvben többnyire nincsenek megfelelő szavak10. A litván vallási terminológia legrégebbi részéhez sorolhatók. 2.1.1. LATIN EREDETŰ NEMZETKÖZI TERMINUSOK Amint már említettük, Isten házának fő helye – Oltár PA 1898 94, DK 1899 122, K 1912 30, altorius WD 1887 90, SZT 1888 46, MRK 1888 176, PA 1898 107, RKDK 1904 144, TK 1904 84, 1905 33, VDMK 1905 81, TIA 1905 7, MKV 1905 95, 1907 94, 1914 94, PKMV 1905 33, TRKK 1906 55, KP 1906 24, 1907 35, PK 1908 95, PPK 1910 42, TKV 1911 12, AMK 1912 28, K 1912 64, RKM 1912 81, NTK 1914 26, KMV 1914 69, KASS 1915 13, KMK 1915 89, TM 1916 110, MKP 1916 86 („az istentiszteletek végzésének helye; bizonyos asztal (mensa), amelynél a pap istentiszteletet tart”, lat. altare „oltár”: lat. altus „magas”, vö. altaria „áldozati hely; áldozati oltár“)11. Az Eucharisztia ünneplésekor jelenvalóvá teszik rajta Jézus Krisztus keresztáldozatát és feltámadását. Az oltár egyben asztal is, amelyhez Isten népét összehívják. További latin eredetű vallási helynevekre is rábukkantak. Ez a limbus KP 1906 267 („az égbe be nem lépett, de elkárhozásra nem ítélt lelkeké, hogy a 9 A nemzetközi szavak nagyon fontos helyet foglalnak el. Ezek „a köznyelv által elfogadott (barbarizmusnak nem tekintett) kölcsönszavak, amelyek idegen eredetét a legfontosabb nemzetközi érintkezési (illetve klasszikus) nyelvek legalább egy része egyértelműen igazolja, és amelyek nem mutatják valamely szomszédos nyelvből való kölcsönzés kétségtelen nyomait. <...>. A nemzetközi szavakat általában nem a legközelebbi [forrás] szerint csoportosítják (ahogyan azt más kölcsönszavak esetében teszik), hanem a kezdeti forrás szerint, mert a nemzetközi szó alakjából, jelentéséből és kronológiájából gyakran lehetetlen meghatározni, mely nyelveken keresztül vándoroltak a nemzetközi szavak” (LKE 1999: 641). 10 Jonas Klimavičius szerint a nemzetközi szavak „a világkultúra, a civilizáció, a tudomány, a technika és a művészet fogalmait kifejező köznyelvi szavak, rendszerint terminusok (vagy azok elemei), amelyek egy nyelvből származnak, és több, hasonló kulturális fejlődésű nyelv (legalább 2–3 nyelvcsalád 3–5 nyelve, mindenekelőtt világnyelvek) kölcsönözte őket, ugyanazon vagy felismerhetően hasonló alakban (mindenekelőtt írásban) és jelentésben használják őket” (Klimavičius 2010: 8). 11 A. Sabaliauskas (1990: 253), Pr. Skardžius (IV 1998: 86), J. Kruopas (1998: 36), J. Kabelka (1964: 24) és E. Frenkelis (1965: 8) megállapítják, hogy a katekizmusokban használt szó a szláv (azaz lengyel vagy belarusz) nyelveken keresztül került a litván nyelvbe. Az altorius szó (és az altarius forma) M. Mažvydas (Urbas 1998: 15), M. Daukša, K. Sirvydas (LKŽe), J. Bretkūnas, M. Petkevičius, S. B. Chylinskis (Sabaliauskas 1990: 253) és mások írásaiban használatos. 131Terminologija | 2012 | 19 pokol vagy tisztítótűz, lakóhely“, lat. limbus)12, nava TIA 1905 5 („a templomnak a szentély és a karzat (női karzat) közötti, a hívek számára fenntartott része“, lat. navis), portikas TIA 1905 21 („oszlopos, nyitott előcsarnok“, lat. porticus), seminarija TIA 1905 20, PPK 1910 62, K 1912 5 („papok képzésére szolgáló iskola“, lat. seminarium). A föld alatti temetőket, ahol keresztényeket temettek el, latin eredetű nemzetközi terminussal nevezik: katakombos TIA 1905 35, katakumbai KP 1907 35 („föld alatti temetők“, ol. catacombe < lat. catacumbae TŽŽ 2001)13. A terminusváltozatokból látható, hogy a katakombos az olasz, a katakumbai pedig a latin nyelvből származik. Dionyzas Bončkovskis kanonok katekizmusában egymás mellett használt szinonimák találhatók: požemis (katakomba) TIA 1905 15. 2.1.2. GÖRÖG EREDETŰ NEMZETKÖZI TERMINUSOK A KASS 1915 16-ban choras terminussal („a templomnak a főoltár előtti része”, gr. choros) jelölik a templom egy helyét, amelyet néha presbitériumnak is neveznek TIA 1905 6, KASS 1915 12, ez görög eredetű terminus, amely a késői latinból származik („a keresztény templomnak az a része, ahol a főoltár található”, kései lat. presbyterium < gr. presbyterion). Az 1883–1916 közötti katekizmusokban latinból származó, görög eredetű terminusokat találtak, amelyek épületeket jelölnek: bazilika TIA 1905 5 („hosszúkás téglalap alakú, többnyire háromhajós katolikus templom”, lat. basilica < gr. basilikē), katedrális TIA 1905 5 („minden egyes egyházmegye főtemploma, amely mellett a püspök a káptalannal lakik”, kései lat. cathedra < gr. kathedra). 2.1.3. OLASZ EREDETŰ NEMZETKÖZI TERMINUS A katekizmusokban azt a vallási helyet, ahol a lelkész meghallgatja a térdelő hívő gyónását, olasz eredetű szóval: konfes­szionális TIA 1905 19, VDMK 1905 67, konfesyonolas TKDJ 1905 11 („a templom gyóntatószéke”, 12 Ez a jelentés csak a VaitkTŽŽ 2003-ban szerepel. J. Rymeikis atya Kateketikai tanítások című művének első részében arról, hogy mi a limbus, bővebben ez áll: „Mindenekelőtt „pokolnak” általában a „holtak országát” nevezzük, latinul „Inferi” vagy „Infernus”. Időnként „sír” jelentésben használják; ahol testünk egy marék porrá változik. „Nem hagyod lelkemet a pokolban, és nem engeded, hogy a te szented romlást lásson.” (Zsolt. 15, 10). Általában pokolnak nevezzük az örök poklot, ahol az elkárhozottak örök kínokat szenvednek. Pokolnak nevezzük a „tisztítótüzet”, ahol a tűz tisztítja az ember lelkét, míg az, miután eleget tett Isten igazságosságának, beléphet Isten országába. Végül pokolnak nevezzük „Ábrahám kebelét”, latinul „Limbus”, lengyelül „otchłan”, ahol az igazak lelkei a Megváltó eljövetelére vártak. <...>. Az igazak a „Limbusban” semmiféle tisztítótűzbeli szenvedést nem viseltek el. Igaz, nehéz várni, még nehezebb hiába várni; az igazak ezt a keserű érzést sem tapasztalták meg, mert tudták, hogy el fog jönni, mivel az üdvösség szent reménye szüntelenül táplálta lelkükben a sz. derűt és békét. „Mindazonáltal mintegy szent szendergésben szunnyadva sem tapasztalták Limbe egének örömeit” (KP 1906 266–267). 13 Vö. VaitkTŽŽ 2003 – ol. catacombe (tsz.) < lat. catacumbae < gör. kata kymbas. 132 Aušra Rimkutė | Az 1883–1916 közötti katekizmusok vallási helyeinek elnevezései lengyelül. konfesjonał < ol. confessionale)14. A rövid katekizmusban az olasz eredetű szót szinonimaként használják a lengyel jövevényszóval: konfessionalas (×spavednyčia) TIA 1905 19. 2.2. Valódi kölcsönszavak Ez a litván vallási terminológia legrégebbi része, amelynek nincsenek saját eredetű megnevezései. A valódi kölcsönszavakat a nemzetközi terminusoktól eltérően a legközelebbi eredetforrás szerint csoportosítják, mert fontosabb, hogy melyik nyelvből származik a szó, mint az, hogy melyik nyelvből kezdett elterjedni. E csoport vallási helynevei a szláv nyelvek közvetítésének egyértelmű jeleit mutatják. 2.2.1. LATIN EREDETŰ, SZLÁV NYELVEKEN KERESZTÜL ÁTVETT VALÓDI KÖLCSÖNSZAVAK A vizsgált időszak katekizmusaiban megtaláljuk a vallási hely koplyčia megnevezését: Kopliczia LL 1894 14, kopliczia MRK 1888 401, koplyczia PA 1898 70, koplyčia TK 1904 42, PKMV 1905 28, TIA 1905 5, KP 1907 33 („kis templom; nagy templom vagy más épület különálló része, amelyben lat. cappella: lat. cappa). E kölcsönszót a kapela szóval megváltoztatni próbálni gali būti laikomos pamaldos“, lenk. kaplica< ček. < vok. Kapelle < vid. sikertelen, ráadásul a rendszer sem engedi megváltoztatását, vö. koplytstulpis, koplytkalnis (Klimavičius 1998: 11). A koplyčia már K. Sirvydas első szótárában (1620 körül), valamint J. Bretkūnas bibliafordításában is megtalálható. A templom körüli zárt megszentelt helyet (területet), valamint annak udvarát a régi szláv jövevényszóval szventoriusnak nevezik: szventorius PA 1898 41, šventorius TK 1904 52, PPK 1910 116. A LKŽe a következő két jelentését adja meg ennek a szónak: 1. „a templom körüli elkerített hely (sírokkal vagy sírok nélkül)”, 2. „temető” (J. Bretkūnas Bibliája, M. Miežinis és J. Ryteris szótárai), továbbá eredetre vonatkozó utalásokat is – fehérorosz. цьвiнтap, lengyel. dial. świntarz < lengyel. cmentarz. Ahogyan J. Klimavičius írja: „lengyel. tarm. a świntarz a lengyelből átalakult szó. a cmentar „temető” (a „šventorius” pedig – podwórze kościelne), ez pedig a lat. coemeterium átvétele, amely viszont a gör. koimētērion szóból származik (vö. gör. koimaomai „feküdni, pihenni”, koiman „elaltatni”, koimēsis „alvás”; a hasonló német Friedhof „temető” motivációja – „a béke udvara”). Latin eredetű a fr. cimetière „temető”, ang. cemetery „temető” („templom melletti temető” – churchyard), ném. Zömeterium, rit. Coemeterium 1. „templom melletti temető” (és megfelelője – 14 A konfesionális szót így lehetne lefordítani – helyette a lietuviškas žodis klausykla szó áll rendelkezésünkre. 133Terminologija | 2012 | 19 Kirchhof), 2. „katakomba“. Tehát a templomkert – nem a szentségről, hanem a temetőről kapta nevét (amelyek korábban csak a templomok mellett voltak)“ (Klimavičius 1998: 11). A vizsgált forrásokban megtalálható egy latin eredetű, a lengyel nyelven keresztül átvett valódi kölcsönszó is: zakrastija PKMV 1905 33, TK 1905 33, VDMK 1905 81, TIA 1905 14, zakristija MRK 1888 309, TIA 1905 27, RKM 1912 81, PPK 1910 163 („a templomban a kultikus kellékek tárolására és a szertartásokra való felkészülésre szolgáló helyiség“, lengy. zakrystja < középl. lat. sacristia < sacer). 2.2.2. SZANSZKRIT EREDETŰ, A SZLÁV NYELVEKEN KERESZTÜL ÁTVETT VALÓDI KÖLCSÖNSZÓ Az 1883–1916 közötti valamennyi katekizmusban használatos a Rojus WD 1887 16, TK 1889 35, 1895 35, 1897 35, TKK 1892 10, LL 1894 25, HK 1895 7, TFK 1901 16, 1904 18, 1905 16, 1907 16, TRKK 1902 21, PKMV 1905 11, MKV 1905 19, 1907 8, TRKK 1906 20, KP 1907 134, IK 1909 118 stb., rojus SZT 1888 9, KK 1892 11, 1903 11, PA 1898 29, KP 1903 9, RKDK 1904 39, TKDJ 1905 9, TIA 1905 3, MK 1906 12 stb. kölcsönszó („az első bibliai emberek lakhelye; a hívők lelkeinek halál utáni lakhelye“, brusz. рай, lengy. raj < skr. Rayiḥ). A szó a szláv nyelveken keresztül került a nyelvbe, a régi írásokban is használatos (M. Mažvydas, M. Daukša, M. Petkevičius, S. B. Chyliński és mások műveiben). 2.2.3. A SZLÁV NYELVEKBŐL ÁTVETT VALÓDI KÖLCSÖNSZÓ A földi Isten háza, az a hely, ahol a hívő ember nemcsak Istennel, hanem más hívőkkel is találkozhat, a templom: bażniczia SPP 1909 64, baźniczia SZT 1888 14, bażnyčia TATKT 1916 20, bažnicza WD 1887 4, bažniczia MRK 1888 24, bažnyczia KK 1892 19, 1903 19, PA 1898 41, TFK 1904 23, bažnyčia TFK 1901 20, 1905 20, 1907 20, 1916 17, KP 1903 4, 1906 9, TK 1904 36, 1916 19, 1906 12, TIA 1905 5, TRKK 1913 19, AVK 1914 36, KMV 1914 26, NTK 1914 26, KASS 1915 3 stb. („imaház“, brusz. бoжнiцa, lengy. bożnica)15. 15 Pr. Skardžius az Ar vartotinas žodis bažnyčia? című cikkében azt írta, hogy a bažnyčia „gud kölcsönszó, amely a kalėdos, velykos, kūčios, krikštas, krikštyti és más szavakkal együtt került nyelvünkbe”. (Skardžius V 1999: 691). A nyelvész szerint a bažnyčia szó annyira meghonosodott, hogy nehéz litván megfelelőjét megtalálni: „nemcsak šventykla, šventovė vagy maldykla <…>, hanem a hívők bizonyos közössége is” (Skardžius V 1999: 691). Történtek kísérletek a bažnyčia szó megváltoztatására. J. Jablonskis nyelvész a bažnyčia helyett a maldykla, šventovė használatát javasolta (Piročkinas 1970: 7), 1947-ben J. Skvireckas érsek-metropolita a bažnyčia helyett az eklezija latin szót, illetve a dievnamis, šventykla, šventovė szavakat javasolta (Skardžius V 1999: 690, lásd még Skardžius V 1999: 739–741, 889–892). Pr. nem értett egyet ezzel a javaslattal. Skardžius. 140 Aušra Rimkutė | Az 1883–1916 közötti katekizmusok vallási helynevei MKV 1907 – Kis katekizmus gyermekek számára, akik első gyónásukra és szentáldozásukra készülnek. Kiadta J. Laukaitis pap. Második kiadás. Sejny: Laukaitis és Társa nyomdájában, 1907. – 115 p. KP 1907 – Katekétikai tanítások: Isten tíz és az Egyház öt parancsolatáról. A bűnökről: a hét főbűnről, a Szentlélek elleni hat bűnről, az égbe bosszúért kiáltó négy bűnről, a kilenc idegen bűnről. Juozapas Rymeikis papé. II. könyv. Tilsit: Otto v. Mauderode nyomdája, 1907. – 191 p. TRKK 1907 – Rövid római katolikus katekizmus. Összeállította J. B. Krótki Rzymsko-Katolicki katechizm. Összeállította J. B. Vilnius: a «Vilniaus Žinių» nyomdája, 1907. – 53 p. PK 1908 – Bővebb katekizmus, vagyis a szent római katolikus egyház tanításának kifejtése, a žemaitijai és vilniusi egyházmegyék számára jóváhagyva. Nyomtatásra előkészítette Juozapas Skvireckas tisztelendő. T. M. A Žemaitijai Szeminárium professzora. Lengyel nyelvből fordította Antanas Baranauskas püspök. Kaunas, Saliamonas Banaitis nyomdája, 1908. – 363 p. ŠIK 1909 – Szent történelem és katekizmus. Tankönyv gyermekek számára. Lengyelül írta S. Kozlovskis pap, Mogiljovi érsek. Litván nyelvre fordította L. G. Vilnius: Juozapas Zavadzkis könyvkereskedése, 1909. – 128 p. KERTV 1909 – A református evangélikus hit katekizmusa gyermekek számára. Mellékletekkel: 1. Az egyház rövid története. 2. A Szentírásról. 3. A hitvallások összehasonlítása. Vilnius: M. Kuktas nyomdája, 1909 [A borítón feltüntetett kiadási év: 1910]. – 91 p. SPP 1909 – Senowes pripażyntijej poteraj, kurius pagał senuju kningu padawyma ir senu żmonių kalbiejima surinka, surasze ir iszdrukawodyna senos gadines kunigas. Wilna: Juozapas Zawadzki nyomdájának kiadása, 1909. – 79 p. PPK 1910 – Imádságok, parancsolatok és katekizmus a római katolikus tanítás szerint. Írta Jurgis-Peliksas Sragys kanonok, Szalocius lelkésze. Sejny: Laukaitis, Dvaranauskas, Narjauskas és Társa nyomdájában, 1910. – 182 p. TKV 1911 – Rövid katekizmus gyermekeknek: kis karácsonyi ajándék. Összeállította Juozapas Širvys kanonok, Ginteliškė plébánosa. Sejny: Laukaičio, Dvaranausko, Narjausko és a B-vė nyomdája, 1911. – 20 p. PKVK 1911 – Katekizmus gyermekek számára az elsőáldozásról. Részletek a Szent Kongregáció S. S. elsőáldozásról szóló dekrétumából, aug. 8, 1910. Összeállította és saját költségén kiadta P. Saurusaitis atya. Philadelphia, PA. A „Żvaigżdēs“ Nyomdában, 3654 Richmond st., 1911. – 11 p. AMK 1912 – Ismered a katekizmust? Ajándék kisgyermekeknek. Írta Ranka. Sejny: Laukaitis és Társa nyomdájában, 1912. – 31 o. RKM 1912 – Római Katolikus Tanítás csecsemők elsőáldozásra való előkészítéséhez. A Bizottság által javított imádságok hozzáadásával az első helyen. Összeállította és kiadta P. Siaurusaitis tisztelendő, Szent József litván plébánosa. Philadelphia: a „Žvaigždė“ nyomdájában, 1912. – 123 o. K 1912 – Katekista, vagyis a katekizmus tanítója a csecsemők iskolájában és nevelőotthonokban. Litvánul átdolgozta Petras Saurusaitis tisztelendő, Szent. József litván plébánosa. Philadelphia, PA: a „Žvaigždēs“ nyomdájában, 1912. – 106 p. TKS 1913 – Rövid katekizmus. Összeállította J. K. pap [Juozas Katilius]. Vilnius: M. Kuktos nyomdája, 1913. – 31 p. TFK 1913 – Filochowski pap rövid katekizmusa, Vaiszgantas fordításában. Másodszor kiadva és javítva. Tilsitben: J. Schoenke költségén és nyomdájában, 1913. – 43 p. MVK 1913 – J. Liasauskis atya. Katekizmus kisgyermekek számára. Kaunas: Saliamonas Banaitis nyomdája, 1913. – 23 p. TK 1913 – Rövid katekizmus, amelyet az alapfokú katekizáció és a népiskola számára szántak. Írta J. D. atya [Juozas Danielius]. Seiniai: Laukaitis és Társa nyomdája, 1913. – 56 p. AVK 1914 – J. Liasauskis kanonok. Második katekizmus gyermekek számára. Seiniai: Laukaitis, Dvaranauskas, Narjauskas és Társa nyomdájában, 1914. – 67 p. MKV 1914 – Kis katekizmus azoknak a gyermekeknek, akik első gyónásukra és szentáldozásukra készülnek. Kiadta J. Laukaitis kanonok. Harmadik kiadás. Seinai: Laukaitis és Társa nyomdájában, 1914. – 115 p. KMV 1914 – Katekizmus kisgyermekek számára. Átdolgozta: R. A. McEachen tisztelendő úr alapján M. Krušas tisztelendő úr. Az Isteni Gondviselés plébániájának plébánosa. Második kiadás. A chicagói Mária-rendi papok javították. Chicago, III. 1914. – 75 o. 141Terminológia | 2012 | 19 NTK 1914 – Új rövid katekizmus, amely megkönnyíti a gyermekek felkészülését az első Szentáldozásra. Írta Antanas Tyrylis pap, Kvėdarna plébánosa. Sejny: Laukaitis, Dvaranauskas, Narjauskas ir B-ės spaustuvėje, 1914. – 75 p. PBK 1914 – A Teljes Mértékletesség Katekizmusa. Litván nyelvre átültette vagy összeállította J. A. Cullens S. J. atya nyomán. Összeállította és kiadta Petro Saurusaitis atya, a Szent József-plébánia plébánosa költségén. Plébánia. Waterbury, Conn. Chicago, Ill.: a „Draugas” nyomdája, 1914. – 159 p. KASS 1915 – Katekizmas a Bérmálás szentségéről: imákkal és szertartásokkal latin és litván nyelven / franciából fordította V. Zacharevyčė pap. Vilnius: Martynas Kutka nyomdája, 1915. – 22 p. KMK 1915 – A keresztény tanítás katekizmusa. A harmadik baltimore-i zsinat összeállítása és jóváhagyása szerint. Az angol alapján átdolgozta F. B. Serafinas pap. II. rész. A „Draugas” nyomdája, Chicago, Ill., 1915. – 95 p. TP 1916 – A vallás elemi tankönyve, a žemaičiai püspökség számára jóváhagyva. Kaunas: Salamonas Banaitis nyomdája, 1916. – 31 p. TFK 1916 – Piliakauskis papé. Rövid katekizmus. Fordította J. S. atya [Antanas Skinderis?] Moszkva: V. Leman nyomdája, 1916. – 40 p. TM 1916 – Vallástan (Szent történelem és katekizmus). Petrográd: „Lietuvių spaustuvė“ A Litván Társaság Központi Bizottsága a háború károsultjainak segélyezésére, 1916. – 147 p. TK 1916 – Rövid katekizmus. Összeállította J. K. [Juozas Katilius] pap. Vilnius: M. Kuktos nyomdája, 1916. – 31 p. MKP 1916 – D. Luther Márton Kis Katekizmusa és D. Rambak János Jakab prédikációja az üdvösség adományáról, először 24 kérdésben röviden összefoglalva, majd 237 kérdésben a legbővebben kifejtve. Petrográd, „Lietuvių Spaustuvė“, 1916. – 92 p. KERTV 1916 – A református evangélikus hit katekizmusa gyermekek számára. Petrapilis: Litván Társaság, n. d. k. š. nyomda, 1916. – 80 p. TATKT 1916 – A katolikus hit igazságainak rövid magyarázata. Írta Franciškus Gugis pap. Chicago, Illinois, 1916. – 67 p. LItERatŪRa Alminauskis K. 1931: DieGermanismendesLitauischen 1: DiedeutschenLehnwörterimLitauischen. Kaunas: Šv. Kazimiero draugijos knygynas. Ambrazas S. 2000: Daiktavardžiųdarybosraida 2: Lietuviųkalbosvardažodiniaivediniai. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Būga K. 1958: Rinktiniairaštai 1. Sudarė Z. Zinkevičius. Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla. Frenkelis E. 1965: Freankel E. LitauischesetymologischesWörterbuch2. Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht. Jonikas P. 1987: Lietuviųkalbairtautaamžiųbūvyje:visuomeniniailietuviųkalbosbruožai=TheLithuanian languageandnationthroughtheages:outlineofahistoryofLithuanianinitssocialcontext. Čikaga: Lituanistikos institutas. Kabelka J. 1964: KristijonoDonelaičioraštųleksika. Vilnius: Mintis. KIŽ 1997: Krikščioniškosiosikonografijosžodynas.Sud. D. Ramonienė. Vilnius: Vilniaus dailės akademijos leidykla. Klimavičius J. 1998: Keturi talkos kėlinukai. – Gimtojikalba 10, 10–14. Klimavičius J. 2010: Tarptautiniai žodžiai lietuvių kalboje. – Mokyklinistarptautiniųžodžiųžodynas. Parengė I. Ermanytė, V. Černė, J. Klimavičius, L. Puzinienė. Kaunas: Šviesa, 4–8. Kruopas J. 1998: Rinktiniairaštai. Sudarė St. Keinys, K. Morkūnas, A. Sabaliauskas. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Laukaitis J. 1909a: Kalbos dalykai. – Vadovas8, 402–406. Laukaitis J. 1909b: Kalbos dalykai. – Vadovas9, 100–106. LKE 1999: Lietuviųkalbosenciklopedija. Parengė K. Morkūnas. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. LKG 1965: Lietuviųkalbosgramatika 1. Vyr. red. K. Ulvydas. Vilnius: Mintis. LKŽe: Lietuviųkalbosžodynas (I–XX, 1941–2002), elektroninis variantas. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2005, – www.lkz.lt. Palionis J. 1979: Lietuviųliteratūrinėskalbosistorija.Vilnius: Mokslas. 142 Aušra Rimkutė | 1883–1916metųkatekizmųreliginiųvietųpavadinimai Piročkinas A. 1970: JonoJablonskioleksiniaitaisymai:apybraiža. Kaunas: Šviesa. Rubinas A. 2001: Dvasininkų pavadinimai ir jų istorija. – ActaLinguisticaLithuanica 44, 189–200. Sabaliauskas A. 1990: Lietuviųkalbosleksika. Vilnius: Mokslas. Skardžius Pr. 1938: Verstiniai ir reikšminiai skoliniai. – Gimtojikalba 10 (60), 145–149. Skardžius Pr. IV–V 1998–1999: Rinktiniairaštai4: Moksliniaistraipsniaiirstudijos; 5: Akcentologija.Bendrinėskalboskultūra.Publicistika. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. ŠR 2009: ŠventasisRaštas:NaujasisirSenasisTestamentas.Vilnius: Katalikų pasaulio leidiniai. TŽŽ 2001: Tarptautiniųžodžiųžodynas. Ats. red. A. Kinderys. Vilnius: Alma littera. Urbas D. 1998: MartynoMažvydoraštųžodynas. 2-as leid. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. VaitkTŽŽ 2003: Vaitkevičiūtė V. Tarptautiniųžodžiųžodynas. Vilnius: Fotonija (e. leidimas). NaMES OF PLaCES RELatED tO RELIGION IN CatHECHISMS PUBLISHED IN 1883–1916 Names of places related to religion comprise about five percent of religious terminology used in catechisms published in 1883–1916. These words name various liturgical places important to believers such as buildings (bažnyčia (church), šventykla (church), katedra (cathedral)), their parts and spaces (altorius (altar), aukuras (altar), choras (choir), klausykla (confessional), koplyčia(chapel), sakykla (pulpit), zakristija (vestry)), places of burial (kapinės (cemetery), katakombos(catacombs)), afterlife (dangus (heaven), rojus (paradise)), miraculous or important religious events, for instance, visitations (dykynė (wilderness)), punishment or purification (pragaras (hell), skaistykla (purgatory)), and other places. According to their origin names of places related to religion used in catechisms published in 1883–1916 can be divided into Lithuanian (44 percent; aukuras (altar), dangus (heaven), pragaras (hell), klausykla (confessional), sakykla (pulpit), skaistykla (purgatory), šveitykla (purgatory), šventykla(church), vienuolynas (monastery), tėvainystė (heaven)), non-Lithuanian: a) international words (8 percent; altorius (altar), konfesionalas (confessional), presbiterija (presbitery)), b) old borrowings (12 percent; bažnyčia (church), koplyčia (chapel), rojus (paradise), zakristija (sacristy)), c) barbarisms (30 percent; atklanės (hell), pekla (hell), čysčius (purgatory), svietas (world)) and halfLithuanian words (6 percent; altorėlis (altar), karalystė (kingdom), vyskupija (diocese)). The usage of names of places related to religion in catechisms of the researched period varied. Sometimes the same place had two or more names of Lithuanian or foreign origin. For instance, in Mažasiskatekizmasvaikeliams (Small catechism for children) (1905) prepared by the priest Juozas Laukaitis hell was named using Polonism pekla, the Lithuanian word pragaras or both words – pragarasarbapekla. Most often the priority was given to a Lithuanian word or a word of foreign origin which didn’t have a Lithuanian equivalent. Choosing one word from two or more synonyms was a result of the standardization of religious terminology which took place at the end of 19th and the beginning of 20th centuries. Beérkezett 2012-10-09 Aušra Rimkutė Žemaitijos kolegija Muziejaus g. 29, LT-87356 Telšiai E-mail: ausra.r[email protected]