Figūrų ir tropų pavadinimai 1918–1940 m. literatūros mokslo darbuose

Az alakzatok és trópusok elnevezései az 1918–1940 közötti irodalomtudományi munkákban ASTA MITKEVIČIENĖ Litván Nyelvi Intézet KULCSSZAVAK: irodalomtudományi terminusok, alakzatok, trópusok, hiperonimák, szinonim terminusok, szinonimasorok, azonos tövű szinonimák, munkaszinonimák BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK Az alakzatok és trópusok elnevezései a művészi kifejezőeszközök elnevezéseinek tágabb szemantikai csoportjába tartoznak. Ezek a terminusok nem kizárólag az irodalomtudományhoz tartoznak – a retorikából származnak, és nemcsak az irodalmi, hanem a nyelvészeti stilisztikához is kapcsolódnak. A stilisztika a retorikától vette át az alakzatok teljes tudományát (VLE XIX 791). A XX. század első fele a litván irodalomtudomány történetének meghatározó időszaka: ekkor fektették le e tudományág mai alapjait (Viliūnas 2003: 261). Ebben az időszakban alakult és fejlődött ki a jelenlegi hagyományos litván irodalomtudományi terminológia is. A függetlenség kikiáltása után megkezdődött a munka a litván oktatási rendszerben, később pedig az irodalom a litván iskola egyik legfontosabb humán tantárgya lett. Irodalmat a kaunasi Felsőbb Tanfolyamokon (1920–1922 között működtek), amelyeknek volt humán tagozatuk, valamint tanítóképző szemináriumokban oktattak. 1922-től az irodalmat az abban az évben alapított Litván Egyetem (1930-tól Vytautas Magnus Egyetem) két karán lehetett tanulni: a Bölcsészettudományi, valamint a Teológiai-Filozófiai Karon. Az irodalom tanításához és tanulásához nemcsak litván nyelvű tananyagokra, hanem rendezett litván irodalomtudományi terminológiára is különösen nagy szükség volt. A két világháború között jelentek meg az első szakkönyvek az irodalomelméletről, amelyek egyben az első litván nyelvű stilisztikai tankönyvek, továbbá a litván stilisztikai terminusok fontos forrásai1. 1 Az alakzatok és trópusok elnevezéseit korábban is használták litván, irodalmi témájú szövegekben (bővebben lásd Mitkevičienė 2007). 176 Asta Mitkevičienė | Figūrų ir tropų pavadinimai 1918–1940 m. literatūros mokslo darbuose A cikk 77 egy szóból álló alakzat- és trópuselnevezést elemez, amelyeket az 1918–1940 közötti irodalomelméleti, litván irodalmi, világirodalmi és külföldi irodalomtörténeti munkákból gyűjtöttünk össze (lásd a forrásjegyzéket). A cikk forrásai a következők: 1) a két világháború közötti időszak valamennyi irodalomelméleti tankönyve: a Kazys Bizauskas által írt első litván irodalomelméleti tankönyv két különböző kiadása (1918, 1922), valamint Stasys Čėšūnas (1925), Motiejus Gustaitis (1927), Jonas Norkus (1930) és Juozas Ambrazevičius (1938) irodalomelméleti munkái; 2) litván irodalomtörténeti munkák: Albinas és Marija Iešmantas (1923), Vincas Zajančkauskas (1928), Zigmas Kuzmickis (5 köt., 1931–1934), Motiejus Miškinis (1939) irodalomtörténeti tankönyvei; a Litván Egyetem (VDU) oktatóinak művei – Mykolas Biržiška irodalomtörténetének két kiadása (1920, 1925), Juozas Tumas-Vaižgantas irodalomtörténeti előadásainak három füzete (1924, 1925), valamint Vincas Mykolaitis-Putinas litván irodalomtörténeti műve (1936). Továbbá a népköltészeti tankönyv – M. Biržiška Dainų literatūros vadovėlis (1923) című műve, amely kiegészíti a vizsgált szerző irodalomtörténeti munkáit (erre ő maga is utal); 3) világirodalmi tankönyvek: Gabrielė Petkevičaitė-Bitė (2 köt., 1922, 1924), Vladas Dubas (két kiadás, 1923, 1927), J. Norkus (1931), J. Ambrazevičius és társszerzői, Juozas Grinius (1–2. köt.) és Antanas Vaičiulaitis (2. köt.) (1938, 1939) munkái; 4) külföldi irodalomtörténeti munkák: V. Dubas francia (2 köt., 1929, 1930), Juozas Eretas német (1931), Balys Sruoga orosz (2 köt., 1931, 1933), valamint Vladimir Šilkarskis görög irodalomtörténeti művei (1938)2. A cikk célja az egy szóból álló alakzat- és trópuselnevezések eredetének és szinonímiájának áttekintése, a terminusok változásának bemutatása és a meghonosodott terminusok megállapítása. A munka módszerei: leíró-analitikus és összehasonlító. Az alakzatok és trópusok fogalma Az alakzatok és trópusok fogalma, valamint első osztályozásaik az antik korig, az antik retorikáig nyúlnak vissza. Már az ókortól kezdve azonban a trópusokat és az alakzatokat nem egységesen értelmezik. Egyesek szerint a trópusok az alakzatok egyik válfaját alkotják, mások különbséget tesznek az alakzatok és a trópusok között: a trópusokat a képszerűség jellemzi, az alakzatokat pedig szintaktikai jelenségnek tekintik (Zaborskaitė 1982: 97). Az 1918–1940 közötti irodalomelméleti tan 2Ugyanazon könyv kiadásait e cikkben külön forrásoknak tekintjük, az ugyanazon mű külön megjelent részeit pedig egyetlen forrásnak. Terminologija | 2014 | 21 177 könyvekben a trópusokat nem tekintik az alakzatok egyik típusának (ezért a cikk címe: alakzat- és trópuselnevezések), így a két fogalmat megnevező terminusok között a forrásokban nincs hierarchikus viszony. K. Bizauskas 1918-as tankönyvében így határozta meg a trópusokat: „átvitt értelemben használt szavak és kifejezések” BizR 39. J. Ambrazevičius húsz évvel későbbi (1938-as) meghatározása szűkebb: „a közvetett értelemben használt szót trópusnak nevezzük” Am 43. K. Bizauskas 1918-ban meglehetősen homályosan magyarázta, hogy „azokat a kifejezéseket nevezzük alakzatoknak, amelyekben az érzelmeitől megragadott író eltér a kifejezés megszokott módjaitól” BizR 47 (hasonló megfogalmazás szerepel az 1922-es későbbi kiadásban is). J. Ambrazevičius 1938-ban terminológiailag pontosabb alakzat-meghatározást adott: „A mondatok megalkotásából és összekapcsolásából eredő stíluseszközöket alakzatoknak nevezzük.” A Litván Enciklopédiában (1940) Juozas Žiugžda a „figūra” [alakzat] fogalmát J. Ambrazevičius tankönyvéhez hasonlóan magyarázza. S. Čėšūnas (1925) tropus priskiria prie poezijos, o figūras – prie kalbos priemonių, M. Gustaitis (1927) tropus apibūdina kaip kalbos lytis, o figūras – kaip retoriškus posakius. Tropais tiriamuose šaltiniuose laikoma metafora, alegorija, prozopopėja, metonimija, sinekdocha, antonomazija, hiperbolė, litotė, ironija, sarkazmas, perifrazė, simbolis, o figūromis – apostrofa, pakartojimas, paralelizmas, laipsniavimas, antitezė, nutylėjimas, elipsė, retorinis klausimas ir retorinis sušukimas, korekcija (S. Čėšūnas prie figūrų skiria hiperbolę ir litotę). Ne visi šaltinių autoriai juos visus išvardija, vieni nurodo jų tarpusavio ryšį, kiti – ne. Kai kurie autoriai tropais laiko epitetą (BiržD, Nor) ir palyginimą (BiržD, Birž₂, Nor). Pastarosios sąvokos dabar literatūros moksle priskiriamos prie tropų (žr. Zaborskaitė 1982: 105–106; LTA 96; LEM 391), nors pažymima, kad jas „iš tropo sferos linkstama išbraukti“ (LTA 96). Į paralelizmą, gradaciją J. Ambrazevičiaus ir J. Griniaus vadovėlyje žvelgiama plačiau – jie laikomi kompozicijos priemonėmis. A klasszikus litván irodalomtudományban a trópusokat rendszerint az alakzatok közé sorolják (lásd Zaborskaitė 1982: 104; LEM: 391). A litván nyelvtudományban a trópusokat szintén a stílus (nyelvi) alakzatok egyik típusának tekintik (lásd KTŽ; Župerka 2001: 57; Vaskelienė 2007: 19). A retorikában megkülönböztetik a trópusokat és a retorikai alakzatokat. Néhány retorikai gondolati (szemantikai) alakzat, akárcsak a trópusok, átvitelre épül, de nem a szó, hanem a gondolat trópusa. Ilyen a kibontott metaforák közül az allegória és a parabola, továbbá a trópusokkal azonos terminusokkal megnevezett alakzatok: a hiperbola, az irónia, a litotész és az emfázis (Koženiauskienė 1999: 206). Irodalom- 178 Asta Mitkevičienė Figūrų ir tropų pavadinimai 1918–1940 m. literatūros mokslo darbuose tudományban a proszopopoiát a trópusok közé sorolják, a retorikában pedig a retorikai gondolati alakzatok közé (lásd Zaborskaitė 1982: 108; LŽ; LEM 247; Koženiauskienė 1999: 334). A vizsgált időszak irodalomtörténeti munkáiban szintén előfordulnak alakzatnevek, de ezekben többnyire nem közölnek osztályozást az alakzatokról és a trópusokról, ezért nem mindig világos, mi tartozik az alakzatok közé, és mit tekintenek trópusnak. Ezért úgy döntöttünk, hogy e cikkben együtt tárgyaljuk az alakzatokat és a trópusokat. A cikkhez a terminusok összegyűjtésekor figyelembe vettük a mai enciklopédiákat és szótárakat, valamint az irodalomtudományi, nyelvészeti és retorikai munkákat is. Így a jelenlegi alakzat- és trópusosztályozás alapján itt olyan terminusokat is elemzünk, amelyek az allúziót, az eufemizmust, a felsorolást, a szójátékot, a paradoxont, a párhuzamot, a pleonazmust és a periódust nevezik meg, jóllehet az ezeket használó vizsgált források szerzői nem nevezték őket sem alakzatnak, sem trópusnak. A pleonazmusról például az adott kor irodalomelméleti tankönyvei azt írják, hogy egyes szövegekben hiba, másokban stíluseszköz. A 20. század eleji orosz enciklopédikus szótárban, amelyet egyes szerzők használhattak, az eufemizmus, a pleonazmus és a paradoxon az alakzatokról szóló szócikkben szerepel (lásd ЭС 1902: 649). KÖLCSÖNSZAVAK A kölcsönzött egy szóból álló alakzat- és trópusmegnevezés kevesebb van, mint a litván. Az egyszavas terminusok 40,3%-át teszik ki (77-ből). Hiperonimák: figūra ir tropas A tropa BizR 39 / tropas BizR 44, BizL 59, BiržD 79, Birž₂ 38, Češ 25, Gus 79, Zaj 53, Nor 25, NorV 248, Kuz I 24, Put 257, Am 43, AG 14, Miš 633 terminus görög eredetű (de vö. TŽŽe gör., VTŽŽe lat. < gör., ЛЭТП gör.), míg a figūra BizR 47, BizL 70, BiržD 93, Birž₂ 136, Češ 26, Gus 31, Zaj 53, Nor 33, NorV 193, Kuz I 24, Put 253, Am 53, Miš 65 latin eredetű4. J. Norkus (1930) a tropo mellé egy litván megfelelőt is odaírt, de kizárólag a nemzetközi terminust használta. Így nem világos, hogy ez a megfelelő terminusnak vagy csupán magyarázatnak tekintendő-e. K. Bizauskas (1922) összetett terminust használt- 3 A forráshivatkozásokat a terminus után időrendi sorrendben adjuk meg. A ferde vonal a terminusváltozatokat – ugyanazon terminus különböző alakjait – választja el egymástól. Ugyanazon terminus változatai (fonetikai és helyesírási, morfológiai változatok) egy terminusnak számítanak. 4 Az alakzat fogalma az ókori Görögországban jelent meg (VLE XIX 791), maga a nemzetközi figūra terminus azonban latin eredetű. Terminologija | 2014 | 21 179 A figūrinis posakis BizL 173 terminus mellett további összetett terminusok is vannak, amelyek a tankönyvekben a figūra terminussal versengenek, például: szinonimák: retoriškasis posakis Gus 31 / retoriškas posakis Gus 33 és retorikos posakis Gus 37, Zaj 89; szinonimák: retorinis papuošimas BizL 174, retorinis pagražinimas DubB 157, Sr II 182 és retorinė puošmena Put 500; szinonimák: retoriška priemonė Kuz V 111 és retorinė priemonė Šil 116 stb. A más nyelvekből átvett alakzat- és trópusfajták megnevezései nemzetközi terminusok. Közöttük legnagyobb számban görög eredetű terminusok5 találhatók, például: антономазіја BizL 68, Gus 85, антропоморфизmas AGV 52, autoironija Birž₂ 133, chiazmas Er 16, epitetas BizR 34, BizL 53, DubB 35, BiržD 80, Birž₂ 38, Češ 28, Gus 79, DubL 29, DubP I 313, Nor 27, NorV 14, Kuz I 24, Sr I 87, Put 35, Šil 183, Am 38, AG 14, Miš 6, eufemizmas Gus 11, ironija6 BizR 46, BizL 69, DubB 98, BiržD 80, Pet II 60, VžgV 62, Birž₂ 38, Gus 86, DubL 102, DubP I 112, Nor 32, NorV 179, Er 81, Sr I 162, Kuz II 130, Put 19, Am 48, AGV 211, Miš 148, metonimija BizR 44, BizL 60, Birž₂ 38, BiržD 80, Češ 21, Gus 85, Nor 29, Kuz II 129, Put 257, Am 47, perifraze Gus 10, DubP II 99, Nor 31, Kuz II 145, Miš 269, pleonazmas BizR 24, BizL 40, Gus 13, Nor 21, sarkazmas BizR 46, BizL 69, Gus 86, DubP I 275, Nor 33, NorV 250, Sr II 37, simbolis BizR 42, BizL 63, DubB 117, Ieš 133, Pet II 5, Češ 75, Gus 84, DubL 56, DubP I 73, NorV 25, Er 84, Sr I 151, Kuz II 143, Put 142, Am 46, AG 14, Miš 82. Az антропоморфizmo helyett ma az irodalomtudományban a nemzetközi terminus másik alakja honosodott meg: антропоморfizacija (lásd Zaborskaitė 1982: 108; LEM 247), vö. a latin eredetű personifikacija terminussal. A többi görög eredetű terminus a vizsgált időszakban változatokban fordult elő, például: antitezė BizR 50, BizL 75, Češ 27, DubL 254, DubP II 80, Er 139, Sr I 98, Kuz II 127, Put 203, Šil 254, Am 54, AG 102 / antiteza Pet I 33 / antitezė BiržD 97 (vö. antitezė TŽŽ 1936, ma szintén antitezė LEM 353), hiperbolė BizR 45, Češ 27, Gus 86, Kuz I 85, Put 346, Am 49, AG 144, Miš 46 / iperbolė Birž 80, Birž₂ 38 / hiperbola BizL 68, VžgA 4, Nor 31, Sr I 77, Kuz I 66 (vö. hiperbolė TŽŽ 1936), periodas BizR 20, BizL 34, Nor 37, Kuz I 138, Sr II 255 / periodas Gus 30, DubL 121, Put 50 (vö. periodas TŽŽ 1936), litotas Češ 27 / litotė Gus 86 (vö. litotė TŽŽ 1936), 5 A nemzetközi terminusokat ebben a tanulmányban eredetük szerint csoportosítjuk. 6 Az irónia nemcsak a stilisztika, hanem a világkép területéhez is tartozik (LTA 102; LEM 155). 180 Asta Mitkevičienė │ Figūrų ir tropų pavadinimai 1918–1940 m. literatūros mokslo darbuose megszemélyesítés BizR 42, Am 44, Miš 107 / megszemélyesítés BizL 64, BiržD 80, Ieš 124, Birž₂ 38, Gus 81, Nor 30, Kuz V 177 (vö. megszemélyesítés TŽŽ 1936), szinekdoché BizR 44, BizL 67, Birž₂ 38, Češ 17, Nor 30, Sr I 152, Kuz II 129, Put 257, Am 48 / szinekdoché BiržD 80 / szinekdoché BiržD 87 / szinekdoché Gus 85 (vö. szinekdoché TŽŽ 1936). Ma azt a változatot használják, amely bekerült az 1936-os idegen szavak szótárába. Némely, ma meg nem honosodott terminusváltozatot csak a vizsgált források egyikében használtak, például: alegorija BizR 41, BizL 62, BiržD 86, DubB 41, Češ 24, Gus 81, DubL 30, DubP I 73, Nor 28, NorV 65, Er 51, Kuz I 114, Sr II 371, Put 39, Am 45, AG 119, Miš 64 / alegorija Šil 280, apostrofa BizR 47, BizL 70, Kuz I 24 / apostropė BiržD 93 (vö. apostrofa TŽŽ 1936), metafora BizR 39, BizL 60, DubB 41, Birž₂ 38, Češ 24, Gus 80, DubL 29, DubP I 182, Nor 28, Er 156, Sr I 99, Kuz I 149, Put 35, Am 44, AG 144, Miš 63 / metaporė BiržD 80. Görög eredetűnek tekintik a változó alakban előforduló elipsė BizR 50, BizL 76, BiržD 93, Češ 28, Kuz I 155 / elipsis Gus 29, Am 55 / elipsas DubP II 189 alakot is (vö. elipsė TŽŽ 1936; TŽŽė gör.; VTŽŽė lat. < gör.; ЛЭТП gör.). Latin eredetű csupán néhány alakzatmegnevezés. Mindegyikben megtalálható a -ija formáns, például: amplifikacija Gus 11, gradacija BizR 49, BizL 74, Zaj 110, AGV 190, personifikacija Gus 81, DubP I 89, Er 123, Sr I 98, Kuz I 138, Put 348, Miš 65 (TŽŽė lat.; VTŽŽė fr. < lat.). A latin vagy a francia nyelvhez kötik az aliuzija Er 155, Sr II 341, Put 414 / alliuzija Šil 206 terminust is (TŽŽė, VTŽŽė fr. < lat.; VLE I középkori latin; ЛЭТП fr.). A nem honosított inversio Gus 40 (vö. inversija TŽŽ 1936) alakot egyedül M. Gustaitis hagyta meg, aki ezt a kifejezést az általa megnevezett fogalomra használta. A francia nyelvből származik a változó alakú kalamburas DubB 63 / kalambūras Gus 10, DubL 99 terminus. A paralelizmas BizR 24, BizL 40, BiržD 64, Gus 14, Nor 22, Sr I 87, Put 32, Am 41, AG 13, Miš 50 / paralelizmas Kuz I 23 terminust vagy a francia, vagy a görög nyelvhez kötik (VTŽŽė fr., ЛЭТП gör.). Bár ezek a terminusok egyszavasak, nem mindegyikük azonos hierarchiaszintű: J. Ambrazevičius (1938) osztályozásában például a metafora terminusnak három altípusa van: prozopopėja, alegorija, simbolis. Ennek megfelelően a kétszavas metafora prozopopėja Am 45 terminus a prozopopėja terminus hosszú alakja, és a metaforos altípust jelöli. A ironija ir autoironija terminusok között hierarchikus viszony áll fenn. Terminologija | 2014 | 21 181 Az 1918–1940 közötti forrásokban a trópusokat megnevező terminusokból vagy azok származékaiból képzett absztrakt főnevek is előfordulnak, például: hiperbolizmas Put 397, ironizavimas Put 232, a metaforumas Iėš 6 és a metaforiškumas DubP I 182 szinonimái, valamint a metonimiškumas Čėš 21 stb. LITVÁN TERMINUSOK Az 1918–1940 közötti időszak vizsgált forrásaiban 46 litván, egyszavas, alakzat- és trópuselnevezést használtak. Mindenekelőtt ezek azok a fogalomnevek, amelyeknek akkoriban nem volt semmilyen – még litván – egyszavas szinonimájuk: dvigubumas Sr II 182 „anadiplózis?” (vö. lat. anadiplosis ’megkettőzés, megduplázás’ (Koženiauskienė 1999: 266)), išskaitymas Kuz I 74, Put 33 (ma išvardijimas (lásd Župerka 2001: 73; Vaskelienė 2007: 28)), nutylėjimas BizR 50, BizL 76, BiržD 93, Čėš 28, Gus 37, Nor 35, Kuz III 269, paraginimas Er 77 „a retorikai megszólítás egyik formája – adhortáció?” (vö. lat. adhortatio ’bátorítás, buzdítás’ (Koženiauskienė 1999: 332)), pasitaisymas (correctio) Gus 37 (ma korekcija (lásd Koženiauskienė 1999: 282; Župerka 2001: 74; Vaskelienė 2007: 29)). A többi litván egyszavas terminumnak vannak szinonimái: litvánok (azonos tövűek és eltérő tövűek), valamint nemzetköziek (eltérő tövűek). Litván szinonimák A háromtagú, egyszavas szinonim terminussort az azonos tövű litván szinonimák alkotják: pakartojimas BizR 47, BizL 71, DubB 82, Birž₂ 38, DubL 125, Er 35, Sr I 152, Put 37, Am 54, AG 144, Miš 51 (de vö. pasikartojimo figūra Am 76), kartojimas7 DubB 9, BiržD 93, Čėš 26, Gus 33, Nor 33, Kuz I 24, Miš 48 és atkartojimas Kuz I 54. A képzős terminus honosodott meg: pakartojimas (lásd Zaborskaitė 1982: 114; LTA 111; LEM 352), amely a vizsgált időszakban is a legelterjedtebb volt. Megjegyzendő, hogy a nyelvben az ilyen képzős szavak nem szinonimái a képző nélkülieknek, de amikor ugyanannak a fogalomnak a megnevezésére használják őket, jelentéskülönbségeik semlegesítődnek. A négyelemű, azonos tövű litván szinonimasort a következők alkotják: palyginimas BizR 35, BizL 54, Pet I 25, DubB 41, VžgA 43, Čėš 22, Gus 79, DubL 8, DubP I 182, Nor 17, NorV 14, Er 124, Sr I 87, Kuz II 145, Put 35, Šil 27, 7 A kartojimas NorV 189 terminust a mű egyik hiányosságának megnevezésére is használták. Ebben a jelentésben a cselekvést megnevező főnevek szemantikai csoportjába tartozik. 182 Asta Mitkevičienė Figūrų ir tropų pavadinimai 1918–1940 m. literatūros mokslo darbuose Am 41, AG 14, Miš 61, lyginimas BiržD 80, Birž₂ 38, Nor 26, NorV 14, Kuz I 23, prilyginimas Birž₂ 96, AGV 210 és sulyginimas DubP I 242, Kuz II 140. A források nagyobb részében használt képzős terminus honosodott meg: palyginimas (lásd Zaborskaitė 1982: 106; LTA 96; LEM 391). A négyelemű, egyszavas szinonim terminussorba tartozik a következő terminus: užklausimas BizR 51, paklausimas BizL 77, Kuz II 70, įklausimas BiržD 93 (vö. išaukimas BiržD 99), klausimas Birž₂ 38, Er 77, Kuz I 47, Put 253, Am 55. Csak M. Biržiška szokatlan neologizmusa az įklausimas. A képző nélküli terminus, a klausimas honosodott meg – ez volt akkoriban a legelterjedtebb (vö. (retorinis klausimas, lásd Zaborskaitė 1982: 114; LTA 114; LEM 353). Az öttagú, egyszavas szinonim terminussort az azonos tövű terminusok alkotják: šaukimas BizR 51, Birž₂ 38, sušukimas BizL 77, Gus 32, Kuz I 134, Put 253, Miš 175, išaukimas BiržD 93, šauksmas BizL 71, Sr I 147, šūkis Kuz III 2198. Más, az egyéb azonos tövű szinonimákhoz hasonlóan, a vizsgált időszakban legelterjedtebb terminus honosodott meg: sušukimas (vö. (retorinis sušukimas, lásd Zaborskaitė 1982: 114; LTA 114; LEM 353). A „retorikai kérdés” fogalmát a retoriškas klausimas Češ 28, Gus 3 / ritoriškasis klausimas Kuz III 107 / retoriskasis klausimas Kuz III 238 összetett terminussal is megnevezik, a „retorikai felkiáltást” pedig a ritoriškasis sušukimas Kuz IV 39 terminussal. Az ilyen összetett terminusok melléktagja e szemantikai csoport terminusainak kontextusában nem fajfogalmat jelöl – a retoriškas klausimas és a klausimas, rit o riškasis sušukimas ir sušukimas a terminusok hosszú és rövid alakjaként verseng egymással. Így a háromszavas knyginis retoriškas kreipimasis Put 19 terminus rendszertani fajjelölő tagja kizárólag a knyginis. A felsorolt litván terminusok közül csaknem mindegyik a cselekvést megnevező főnevek (igei absztraktumok) képzési kategóriájába tartozik. Egyedül B. Sruoga nem rendszeres terminusa tér el ettől: dvigubumas – a mű szóhasználata szerint tulajdonságot megnevező főnév. Litván és nemzetközi szinonimák Már a XIX. században, amikor megkezdődött a litván nyelvű irodalomtudományi munkák írása, egyes nemzetközi alakzat- és trópusfogalmak számára litván terminusokat kerestek. Ez 1918–1940-ben is folytatódott. Így a vizsgált forrásokban használt 8 A jelszó terminust Sr I 160 B. Sruoga más – „jelmondat” – értelemben használta. Terminologija | 2014 | 21 183 litván és nemzetközi szinonim terminusok. Ugyanazt a fogalmat nemzetközi és egynél több litván terminussal is megnevezik, így többtagú szinonimasorok jönnek létre. Eltérő eredetű szinonimák a litván kihagyás BizR 50, BizL 76, BiržD 93 és a változó nemzetközi ellipszis terminus, amelyek kéttagú szinonimasort alkotnak. Ezek a szinonimák csak a vizsgált időszak kezdetén versengenek egymással: K. Bizauskas a tankönyv mindkét kiadásában a litván szinonimát a nemzetközi terminus után írta, M. Biržiška (1923) viszont fordítva. J. Am-brazevičius (1938) összemosta az „ellipszis” és az „elhallgatás” fogalmát, ezért az ellipszis szinonimájaként nem a kihagyás terminust, hanem az elhallgatás terminust adta meg Am 55 (ma az irodalomtudományban az ellipszis terminust használják, lásd Zaborskaitė 1982: 113; LEM 353). A munkanyelvi szinonimák: 9 ellentét BizR 50, BiržD 93, Birž2 38, Nor 35 és ellenkezés Gus 37, valamint a változó nemzetközi antitézis terminus háromtagú szinonimasort alkotnak. K. Bizauskas tankönyvének első kiadásában (1918) és M. Biržiška népdalos tankönyvében (1923), amelyekben ezeket az eltérő eredetű terminusokat szinonimaként használják, a litván ellentét élvez elsőbbséget; később azonban K. Bizauskas (1922) kizárólag a nemzetközi, M. Biržiška (1925) pedig ellenkezőleg, kizárólag a litván terminust használta (vö. az összetett fajtajelölő terminussal: fokozó ellentét BiržD 97). M. Gustaitis (1927) szintén a litván terminust részesítette előnyben: az ellentét munkanyelvi szinonimáját, az ellenkezés terminust. J. Norkus tankönyvében (1930) kizárólag litván szinonimát találunk. A XX. század negyedik évtizedének vizsgált forrásaiban csak a nemzetközi terminust használják (ma antitézis, lásd Zaborskaitė 1982: 112; LTA 112; LEM 353). Háromtagú szinonimasort alkotnak az azonos tövű litván szinonimák: megszólítás BizR 47, BizL 70, BiržD 93, Birž2 38, Gus 33, Nor 35, Kuz II 90, Put 253, Am 55, visszafordulás BiržD 99, valamint a változó nemzetközi aposztrofé terminus. A litván megszólítás szinonima még a nemzetközinél is népszerűbb – a források nagyobb részében használják. A litván terminust részesítette előnyben K. Bizauskas (1918 és 1922), aki mindkét, eltérő eredetű szinonimát használta, valamint M. Gustaitis (1927); a nemzetközit pedig Z. Kuzmickis (1931, 1932). M. Biržiška tankönyvében (1923) e fogalom megnevezései háromtagú szinonimasort alkotnak (megszólítás, visszafordulás és aposztrofé), amelynek domináns eleme a megszólítás. Ma a retorikában az aposztrofé a retorikai megszólítás egyik változata (lásd Koženiauskienė 1999: 331). 9 A munkanyelvi szinonimákat a munkanyelvi változatoktól Jolanta Vaskelienė által megfogalmazott kritériumok alapján különböztetjük meg (lásd Vaskelienė 2013: 207–210). 184 Asta Mitkevičienė Figūrų ir tropų pavadinimai 1918–1940 m. literatūros mokslo darbuose A litván, nem azonos tövű szinonimák túlzás BizR 45, BizL 68, Gus 86, DubL 257, DubP I 313, Nor 31, NorV 68, Er 137, Sr II 342, nagyítás NorV 68, Šil 108, valamint a változó nemzetközi terminus, a hiperbola szintén háromtagú szinonimasort alkotnak. Ezek a litván és nemzetközi eredetű terminusok a teljes vizsgált időszakban versengtek egymással. K. Bizauskas (1918, 1922), M. Gustaitis (1927) és J. Norkus (1930) a nemzetközi terminust részesítette előnyben, J. Norkus azonban egy másik tankönyvében (1931) már csak litván terminusokat, lexikai szinonimákat használt: túlzás, nagyítás NorV 68 (vö. TŽŽė, gör. hyperbolē „átvetés, nagyítás”). V. Šilkar skis (1938) kizárólag az utóbbi szinonimát használta. B. Sruoga tankönyvének első kötetében (1931) a nemzetközi terminus fordul elő, a másodikban (1933) pedig a túlzás. Figyelemre méltó, hogy M. Biržiška az hiperbolához nem adott litván szinonimát, noha hajlott a terminusok litvánosítására. A nemzetközi terminus honosodott meg (lásd Zaborskaitė 1982: 111; LTA 101; LEM 248). A háromtagú szinonimasorba a litván szinonimák, a párhuzamba állítás BiržD 65, Miš 59, párhuzamosság Nor 22, valamint a nemzetközi terminus, a paralelizmus tartozik. M. Biržiška (1923) mind a rendszeres litván terminust, a párhuzamba állítást, mind a nemzetközi terminust, a paralelizmust használta; egymás mellett közölte őket, a litván terminust részesítve előnyben. J. Norkus tankönyvében (1930) a litván neologizmus, a párhuzamosság uralkodik; ez abban különbözik a szemantikai csoport többi litván terminusától, hogy főnévi, nem pedig igei elvont főnév. A többi forrás többségében kizárólag a nemzetközi terminust használják. Ma a paralelizmus terminus honosodott meg (lásd Zaborskaitė 1982: 114; LTA 112; LEM 353). B. Sruoga tankönyvében a hasonlatok és megfeleltetések Sr II 182 terminuskombinációt használta. Lehetséges, hogy a második terminus a „paralelizmus” fogalmát jelöli. Ebben az esetben ezeknek a köznyelvi szinonimáknak a jelentése a szépirodalmi terminológiában elkülönült volna. Négytagú szinonimasort alkotnak a litván terminusok: fokozás BizR 49, BizL 74, BiržD 93, Birž₂ 38, Gus 38, Nor 34, Er 56, Kuz I 74, Put 253, Am 54, AG 32, megerősítés BizR 49, erősítés Sr II 182 (?), valamint a nemzetközi terminus, a gradáció. K. Bizauskas 1918-ban három szinonimát használt: megerősítés vagy fokozás (gradáció) BizR 51; tankönyve következő kiadásában (1922) azonban csak kettőt hagyott meg: fokozás (gradáció) BizL 74. Később B. Sruoga (1933) az erősítés terminust használta; a szövegkörnyezetből sajnos nehéz pontosan megállapítani, hogy ezzel a „gradációt” vagy valamely más alakzatot jelölte-e (B. Sruoga szavaival: retorikai dísz Sr II 182). A litván fokozás terminus a harmincas évek forrásaiban volt Terminologija | 2014 | 21 185 elterjedtebb nemzetközi szinonimájánál (szinonimaként csak J. Ambrazevičius és társszerzői használták (1938, 1939)). A fokozás a nemzetközi elnevezés egyértelmű tükörfordítása, valószínűleg ezért honosodott meg. Mind a megerősítés, mind szinonimája, az erősítés lexikai jelentése túl szűk; vö. fokozás „egynemű mondatrészek vagy egynemű mondatok felsorolása, amelyben az egymás után következő fogalmak csökkenő vagy növekvő sorrendben állnak” (LEM 353) (kiemelés tőlem – A. M.). A vizsgált források közül egyedül V. Zajančkauskas tankönyve szorítkozik a nemzetközi terminusra (ma már csak a fokozás használatos; lásd Zaborskaitė 1982: 114; LTA 113; LEM 353). A „perszonifikáció”, „prozopopeia” és „antropomorfizáció” fogalmai összefüggenek egymással, ezért elnevezéseiket célszerű együtt tárgyalni. Négytagú szinonimasort alkotnak a litván, nem azonos tövű szinonimák: élettelítés Gus 81, emberiesítés Kuz I 138, megszemélyesítés Put 348, valamint a nemzetközi terminus, a perszonifikáció. M. Gustaitis tankönyvében (1927) a litván élettelítés terminust használja, de a nemzetközi terminus dominál. Z. Kuzmickis (1931) a litván emberiesítés terminust részesítette előnyben, V. Mykolaitis-Putinas (1936) pedig a megszemélyesítés terminust (vö. TŽŽe: perszonifikáció – lat. persona ’személy’ + facio ’teszek’). A harmincas évek többi forrásában csak a nemzetközi terminus fordul elő. Ma a perszonifikáció terminus szinonimája V. Mykolaitis-Putinas által használt megszemélyesítés (lásd Zaborskaitė 1982: 108; LEM 247). A négytagú szinonimasorba a litván szinonimák is beletartoznak: megszemélyesítés BizR 42, BizL 64, éltetőcske BiržD 80, éltetgetés Nor 30 (vö. TŽŽe, gör. prosōpopoiia ’megszemélyesítés’), valamint a változó nemzetközi terminus, a prozopopeia. M. Gustaitis a prozopopeiát „a perszonifikáció magasabb fokának” tekinti Gus 81. A források nagyobb részében csak a nemzetközi terminus található meg; kizárólag litván terminust használó esetet nem figyeltek meg. A nemzetközi terminust és valamelyik litván szinonimáját egyaránt használó szerzők közül M. Biržiška (1923) és J. Norkus (1930) részesítette előnyben a litván terminust. A három litván szinonima egyike sem honosodott meg (ma: prozopopeia; lásd Zaborskaitė 1982: 108; LEM 247). A megszemélyesítés, amelynek nemzetközi szinonimája etimológiai jelentésében hasonló a perszonifikáció jelentéséhez, csupán a terminusok eredetében különbözik (az egyik görög, a másik latin), a „perszonifikáció” elnevezésévé vált. Az éltetőcske neologizmus nem cselekvést jelöl, ellentétben e szemantikai csoport többi terminusával; ráadásul a képző kicsinyítő-értékelő jelentést ad neki, az éltetgetés pedig még szabálytalan képzésű is. 186 Asta Mitkevičienė Figūrų ir tropų pavadinimai 1918–1940 m. literatūros mokslo darbuose Tehát a megszemélyesítés terminus az 1918–1940 közötti terminológiában kétértelmű, egyes forrásokban viszont egyértelmű. A kéttagú szinonimasorba a litván megszemélyesítés (AGV 52) és a nemzetközi antropomorfizmus terminus tartozik. Az ezekkel a terminusokkal megnevezett fogalom csak J. Ambrazevičius, J. Grinius és A. Vaičiulaitis tankönyvében (1939) fordul elő; ott a nemzetközi terminust részesítik előnyben. Ma az irodalomtudományban a nemzetközi antropomorfizáció terminus honosodott meg (lásd Zaborskaitė 1982: 108; LEM 247). Egyébként érdemes megjegyezni, hogy a vizsgált időszakban a megszemélyesítés és a megszemélyesítés változatok különböző fogalmakat jelöltek: a megszemélyesítés (AGV) az „antropomorfizmust”, a megszemélyesítés (Kuz) a „perszonifikációt”. E fogalmak meglehetősen közel állnak egymáshoz. Egyes szerzők még tovább mentek a litvánítás útján: például M. Biržiška tankönyvében (1923) felváltva használja a metonímia és a pakeituolėlis terminust (BiržD 80), J. Norkus tankönyvében (1930) pedig, bár a metonímia terminus dominál, a litván pakeitimas alakot is közli (Nor 29; vö. TŽŽe gr. metonymia „névcsere”). J. Norkus nemzetközi terminushoz alkotott litván szinonimája rendszeresen képzett, az irodalomtudomány számára azonban túlságosan homályos volna. M. Biržiška pakeituolėlis terminusa konnotált, és az összegyűjtött anyag alapján rendszertelennek tűnik (másfelől e szerző megpróbálhatott saját rendszert alkotni, vö. įgyvinėlis stb.). Egy későbbi tankönyvében (1925) M. Biržiška már csak a metonímia terminust használta. S. Čėšūnas (1925) greta termino metafora skliaustuose pateikė pernaša, priematas Čėš 24 (vyrauja tarptautinis). Abu lietuviški galūnių vediniai įtraukti į LKŽe (pavyzdžiai iš raštų): pernaša „3. perkėlimas, metafora“, priematas „2. primestas, prikergtas dalykas“, nors prirašytame pavyzdyje „Kiekvieną daiktą pristatykime mokinio akims tokį, koks jis yra, nepagražintą priematais, hiperbolėmis“ galime įžvelgti metaforos reikšmę. M. Biržiškos vadovėlyje (1923) konkuruoja epitetas ir bendrašakniai sinonimai prievardėlis BiržD 84 ir prievardis BiržD 80, vyrauja diminutyvas. Šiuo atveju mažybinė diminutyvo reikšmė yra neutralizuota. J. Norkus (1930), nors ir teikė pirmenybę tarptautiniam terminui epitetas, kelis kartus taip pat pavartojo M. Biržiškos termino variantą prievardėlė Nor 27. Vėliau tiek M. Biržiška (1925), tiek J. Norkus (1931) vartojo tik tarptautinį terminą. M. Gustaitis (1927) prie termino sinekdochė prirašė aprėpimas Gus 85, bet toliau vartojo tarptautinį terminą (plg. gr. synekdochē „sutalpinimas, vartojimas ne pagal apimtį“ (Koženiauskienė 1999: 225)). Terminologija | 2014 | 21 187 J. Norkaus vadovėlyje (1930) tarptautinio termino ironija sinonimas yra patyčios Nor 32, kuris nėra tikslus, turi neigiamą konotaciją. Azoknak a fogalmaknak, amelyeket meghonosodott litván terminusokkal neveztek meg, néhány más nyelvben is vannak a nemzetközi terminusoknak megfelelő nemzeti elnevezései, például az orosz повторение, сравнение, восклицание, олицетворение stb. Ez valószínűleg a litván terminológiára is hatással volt. A vizsgált forrásokban az egyszavas litván és nemzetközi terminusokkal megfelelő összetett terminusok versengenek, amelyeknek egyik eleme a figūra („figura”) szó, például: apostrofos (kreipimosi) figūra Kuz I 22, laipsniavimo figūra Am 54, nutylėjimo figūra BizL 76, pakartojimo figūra BizR 47, BizL 71, Am 54 / pasikartojimo figūra Am 76 és atkartojo figūra Kuz III 72, šaukimo figūra BizR 51 és sušukimo figūra BizL 77, Kuz III 63, užklausimo figūra BizR 51 és paklausimo figūra BizL 77. E terminusok fő eleme mintegy fölösleges, osztályozó jellegű, a két elemet pedig a „megnevezés szerinti jellemzés” viszonya kapcsolja össze; el kell azonban ismerni, hogy olvasás közben az összetett terminusok „terminusszerűbbnek”, feltűnőbbnek hatnak. KÖVETKEZTETÉSEK 1. Az 1918–1940 közötti vizsgált forrásokban használt kölcsönzött figura- és trópusnevek mind nemzetközi terminusok. Többségük görög eredetű; csupán néhány figuraelnevezés latin és francia. A nemzetközi terminusok több mint egyharmada a két világháború közötti időszakban változatokban élt. Ma az a terminusváltozat honosodott meg, amely a vizsgált időszakban a leggyakoribb volt. Ugyanez a változat került be az 1936-os idegen szavak szótárába is. Szinte az összes nemzetközi terminust ma is használják. 2. Kilenc fogalmat kizárólag litván terminusokkal neveznek meg. Erre 21 terminust használtak. A litván terminusok egy háromtagú, két négytagú és egy öttagú szinonimasorba tartoznak. A litván egyszavas szinonimák közül az terjedt el és maradt fenn napjainkig, amely a források nagyobb részében adatolható. 3. Az 1918–1940 közötti vizsgált források nemzetközi terminusainak egynél több litván szinonimája volt: a négy kéttagú szinonimasor mellett hat háromtagú és négy négytagú litván és nemzetközi terminussor szerepel (összesen 14 szinonimasor). A nemzetközi terminusok litván szinonimái képzésük szerint többnyire cselekvésnevek. Egyetlen más szerkezetű litván terminus (lygiagret ybė, pakeituolėlis, prieveiksmis stb.) sem terjedt el. Általában véve pedig a vizsgált forrásokban használt nemzetközi és 188 Asta Mitkevičienė Figūrų ir tropų pavadinimai 1918–1940 m. literatūros mokslo darbuose A litván szinonimák közül ma általában csak a nemzetközi terminust használják, kivéve a meghonosodott litván terminusokat: laipsniavimas és įasmeninimas. 4. Bár e szemantikai csoportnak több egy szóból álló litván terminusa van, ha azonban a fogalomtól indulunk a terminus felé, láthatóvá válik, hogy litván terminusok kevesebb fogalmat jelölnek, mint nemzetközi terminusok (23-at, illetve 31-et). Ez a litván terminusok nagyfokú szinonímiájából adódik. Így a két világháború között aktívan kerestek litván terminusokat bizonyos nemzetközi fogalmak megnevezésére. A nemzetközi terminusok nagyobb mértékű litvánosítására is akadt példa (priematas stb.), de ez csak néhány forrás szerzőire jellemző. FŐBB FORRÁSOK AG – Ambrazevičius J., Grinius J. Általános irodalom 1. Harmadik kiadás, Kaunas: Sakalas, 1938. AGV – Ambrazevičius J., Grinius J., Vaičiulaitis A. Általános irodalom 2. Középiskolák számára, 62 ábrával. Második kiadás, Kaunas: Sakalas, 1939. Am – Ambrazevičius J. Irodalomelmélet. Poétika. Középiskolák számára. Negyedik kiadás, Kaunas: Sakalas, 1938. Birž – Biržiška M. Írásaink története, 1547–1904, Kaunas: Švyturio b-vė, [1920]. Birž₂ – Biržiška M. Írásaink története 1. 1864-ig. Második kiadás, Kaunas: Oktatási Minisztérium Könyvkiadási Bizottsága, 1925. BiržD – Biržiška M. Énekes irodalmi kézikönyv. 2., újonnan előkészített kiadás, Kaunas–Vilnius: Švyturio b-vė, 1923. BizL – Bizauskas K. Irodalomelmélet. Tankönyv felsőbb iskolák számára. Harmadik kiadás, Kaunas, 1922. BizR – Bizauskas K. Az írásbeliség és az irodalom elmélete 1, Kaunas: Ateities leidinys, 1918. Čėš – Čėšunas S. A költészet és a próza elmélete. Tankönyv középiskolák számára, Šiauliai: Kultūros b-vė, 1925. DubB – Dubas V. Bevezetés az általános irodalomba. Az 1920. évi tavaszi szemeszterben a kaunasi Felsőbb Tanfolyamokon tartott előadások kurzusa, Kaunas–Marijampolė: Dirvos b-vė, 1923. DubL – Dubas V. Bevezetés az irodalomba. Második átdolgozott kiadás, Kaunas–Marijampolė: Dirvos b-vė, 1927. DubP I, II – Dubas V. A francia irodalom története 1, 1929; 2, 1930, Kaunas: a Bölcsészettudományi Kar kiadványa. Er – Eretas J. A német irodalom története 1, Kaunas: a V. D. Egyetem Teológiai-filozófiai Karának kiadványa, 1931. Gus – Gustaitis M. Stilisztika. Irodalomelméleti kézikönyv. Második, bővített kiadás, Kaunas–Marijampolė: Dirvos b-vė, 1927. Ieš – Iešmanta A., Iešmantienė M. [MirA]. A litván irodalom története. A jelentősebb művek tartalmi ismertetésével, Kaunas–Marijampolė: Dirvos b-vė, 1923. Kuz I, II, III, IV, V – Kuzmickis Z. Litván irodalom. Kézikönyv középiskolák számára. 1. Népköltészet, 1931; 2. Régi írások, egyházi irodalom és Duonelaitis művei, 1932; 3. A 19. század első fele (a sajtótilalomig), 1932; 4. A sajtótilalom időszaka, 1933; 5. A 20. század, 1934, Kaunas: Sakalo b-vė. Miš – Miškinis M. Litván irodalom 1, Kaunas: Spaudos fondas, 1939. Nor – Norkus J. Irodalomelmélet. A próza és a költészet alapvető törvényszerűségei. Középiskolák számára. Harmadik, javított kiadás, Kaunas: Spaudos fondas, 1930. NorV – Norkus J. Az egyetemes irodalomtörténet vázlata, Kaunas: Knygnešio b-vė, 1931. Pet I, II – Petkevičaitė-Bitė G. A világirodalom történetének kézikönyve. 1. A Kelet, 1922; 2. A görögök, 1924. Dr. Karol Busse világirodalom-történetét követve és különféle más forrásokat felhasználva írta G. Petkevičaitė, Kaunas: Varpo b-vė. Put – Mykolaitis-Putinas V. Az új litván irodalom 1, Kaunas: A Bölcsészettudományi Kar kiadványa, 1936. Terminologija | 2014 | 21 189 Sr I, II – Sruoga B. Az orosz irodalom története 1, 1931; 2, 1933, Kaunas: a Vytautas Magnus Egyetem Bölcsészettudományi Karának kiadványa. Šil – Šilčinskis V. A görög irodalom története 1. Klasszikus korszak: I. Epika; II. Líra; III. Dráma, Kaunas: a Bölcsészettudományi Kar kiadványa, 1938. VžgA – Tumas-Vaižgantas J. A tiltott időszak litván irodalmi előadásai. Az „Aušrininkai” csoport: J. A. Vištelis, M. D.-Silvestravičius, T. Žičkis, J. Myliusakis, Kaunas, 1924. VžgB – Tumas J. Litván irodalmi előadások. A tiltott időszak. Antanas Baranauskas, 1835–1902, Kaunas: Vaivos b-vė, 1924. VžgV – Tumas J. Litván irodalmi előadások a tiltott időszakról. 1. Antanas Vienažindys; 2. Antanas Kriščiukaitis; 3. Ksaveras Sakalauskas; 4. Martynas Jankus, Kaunas, 1925. Zaj – Zajančkauskas V. Litván irodalmi tankönyv (1400–1904). Javított kiadás, Vilnius, 1928. LITERATŪRA DLKG – Dabartinės lietuvių kalbos gramatika. Antrasis pataisytas leidimas. Red. V. Ambrazas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1996. Koženiauskienė R. 1999: Retorika. Iškalbos stilistika, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. KTŽ – Gaivenis K., Keinys S. Kalbotyros terminų žodynas, Kaunas: Šviesa, 1990. LE 1940: Lietuviškoji enciklopedija 8, Kaunas: Spヲudos fondas. LEM – Literatūros enciklopedija mokyklai. Sud. L. Mačianskaitė, D. Mitaitė, D. Pociūtė-Abukevičienė, D. Satkauskytė, Vilnius: Lietuvių literatūros ir tautosakos institutas, 2011. LKŽe – Lietuvių kalbos žodynas (I–XX, 1941–2002), elektroninis variantas, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2005. – www.lkz.lt LTA – Literatūros teorijos apybraiža. Red. V. Kubilius, Vilnius: Vaga, 1982. LTŽ 1962: Literatūros terminų žodynas. Sudarė J. Petronis, V. Vanagas, A. Zalatorius, Vilnius. LŽ – Literatūros žinynas V–XII klasei. Parengė Č. Navakauskas, Kaunas: Šviesa, 2006. Mitkevičienė A. 2007: Iš lietuvių literatūros mokslo terminijos istorijos: XIX amžius. – Terminologija 14, 110–124. TŽŽ 1936: Tarptautinių žodžių žodynas. Sud. K. Boruta, P. Čepėnas, A. Sirutytė-Čepėnienė, [Kaunas]: Spaudos fondas. TŽŽe: Interleksis. Kompiuterinis tarptautinių žodžių žodynas. Ats. red. A. Kinderys, Vilnius: Alma littera, 2002. Vaskelienė J. 2007: Trumpas teksto lingvistikos žinynas, Šiauliai: VšĮ Šiaulių universiteto leidykla. Vaskelienė J. 2013: Darbinių sinonimų, darbinių variantų ir paronimų panašumai bei skirtumai. – Žmogus ir žodis. Didaktinė lingvistika 15(1), 206–214. Viliūnas G. 2003: Į žodžio meno gilumas: lietuvių literatūros mokslas XX amžiaus pirmoje pusėje. – Darbai ir dienos 36, 261–281. VLE I – Visuotinė lietuvių enciklopedija 1, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 2001. VLE XIX – Visuotinė lietuvių enciklopedija 19, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos centras, 2011. VTŽŽe – Vaitkevičiūtė V. Tarptautinių žodžių žodynas, Vilnius: Fotonija (e. leidimas), 2003. Zaborskaitė V. 1982: Literatūros mokslo įvadas, Vilnius: Mokslas. Župerka 2001: Stilistika. II pataisytas ir papildytas leidimas, Šiauliai: Šiaulių universitetas. ЛЭТИ – Литературная энциклопедия терминов и понятий. Гл. ред. А. Н. Николюкин, Москва: НПК Интелвак, 2001. ЭС 1902: Энциклопедический словарь 70. Ред. К. К. Арсеньев, О. О. Петрушевский, С.-Петербург: Типография Акц. Общ. Брокгаузъ – Ефронъ. THE NAMES OF FIGURES AND TROPES IN THE WORKS OF LITERARY SCIENCE IN 1918–1940 The article deals with 77 one-word names of figures and tropes used in the works of the theory and history of literary science (26 in total) published in Lithuanian between 1918 and 1940 (period of independent Lithuania). Terms are analyzed in respect of origin and synonymy. 190 Asta Mitkevičienė Figūrų ir tropų pavadinimai 1918–1940 m. literatūros mokslo darbuose These conclusions are drawn: 1) All borrowings were international terms. More than one third of them had variants. 2) 9 concepts were named only by Lithuanian-origin terms. 21 terms were used for that purpose (they made from three to five synonymic lines) and the most popular terms are still used today. 3) International terms had from one to three Lithuanian synonyms (14 synonymic lines in total). Most Lithuanian synonyms of international terms were names of action in respect of derivation and terms of different expression were not established. From those international and Lithuanian synonyms now just the international ones are used except the Lithuanian terms laipsniavimas “gradation” and įasmeninimas “personification”. 4) Although the number of Lithuanian terms was greater than of international names of figures and tropes, the former named fewer concepts than the latter (respectively 23 and 31). That was due to numerous synonymy of Lithuanian terms which reflects attempts to name some international concepts with Lithuanian-origin terms. Some cases of excessive Lithuanianization are noticed, but that tendency was not widely spread in the sources investigated. Gauta 2014-09-01 Asta Mitkevičienė Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius E. paštas [email protected] Terminologija | 2014 | 21 1 9 1