Simono Daukanto ir Lauryno Ivinskio lenkų–lietuvių kalbų žodynų lietuviškos terminologinės medicinos leksikos vedyba

170 Palmira Zemlevičiūtė Simono Daukanto és Laurynas Ivinskis lengyel–litván        kalbųžodynųlietuviškosterminologinėsmedicinos        leksikosvedyba Simono Daukanto és Laurynas Ivinskis lengyel–litván nyelvi szótárainak litván terminológiai orvosi szókincsének szóalkotása PALMIRA ZEMLEVIČIŪTĖ Litván Nyelvi Intézet KULCSSZAVAK: szótár, szókincs, orvostudomány, származékszó BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK Simonas Daukantas (1793–1864) és Laurynas Ivinskis (1810–1881) – a 19. század első felének jelentős litván tudományos, kulturális és oktatási személyiségei. Mindkettőjük tevékenységi területe igen szerteágazó volt. Az irodalom, a folklór és más tudományterületek kéziratos és nyomtatott munkái mellett e két nagy žemaitis hozzájárult a litván mint az egész nemzet közös nyelvének fennmaradásához, gazdagításához és túléléséhez, mély nyomot hagyva a litván lexikográfia és terminográfia történetében. Gyűjtötték és felhalmozták a litván nyelv szókincsét (népdalokat, meséket, kisebb folklórt), és maguk is új szavakat alkottak, szótárakat írtak1. Legutóbbi munkáik széles kutatási horizontokat nyitnak meg. Néhány szótárt már tanulmányoztak (S. Daukantas nagy lengyel–litván szótára2, L. Ivinskis kétnyelvű és négynyelvű szótárai3), mások még várják a kutatók éleslátó tekintetét. 1 S. Daukantas legalább négy szótárt írt, amelyek közül csak egyet, a legkisebbet (latin–litván), nyomtatták ki. Közülük a legnagyobb a lengyel–litván szótár, egy kézirat, amely mintegy 56 ezer lengyel címszót tartalmaz. Minden valószínűség szerint 1850–1856 körül írhatta. Sajnos ez a szótár nem készült el, és csak mintegy 35 ezer lengyel szóhoz tartozik litván megfelelő. Nincs fejléc, címe vagy címoldala, ezért feltételesen S. Daukantas nagy lengyel–litván szótárának nevezik. A kézirat a Litván Irodalmi és Folklorisztikai Intézet könyvtárában található (F 1/SD 12) (Subačius 1993: 135; bővebben lásd Subačius 1990: 20–32). Fennmaradtak L. Ivinskis által írt két kétnyelvű és egy négynyelvű szótár kéziratai: Lengyel–litván szótár (Słownik polsko–litewski), Orosz–litván szótár (Словаръ Росiйско-Литовскiй), Orosz–litván–latin–lengyel szótár (Словаръ Росiйско-Литовскiй съ Латинско-Польскимъ) (bővebben lásd Kruopas 1960; Auksoriūtė 1999, 2007; Kažukauskaitė 2010). Legnagyobb összeállított műve a Lengyel–litván nyelvi szótár, amely az A–R betűket tartalmazza, és 2060 oldal terjedelmű; a Lengyel Tudományos Akadémia krakkói könyvtárában őrzik. Az Orosz–litván nyelvi szótár (1193 oldal) és az Orosz–litván–latin–lengyel nyelvi szótár (96 oldal) töredékeit a Szentpétervári Földrajzi Társaság archívumában találták meg (lásd Auksoriūtė 1998: 38). 2 Lásd. Subačius 1993. 3 Lásd. Kruopas 1960; Vitkauskas 1996, 1997; Auksoriūtė 1998, 1999, 2000, 2003; Kažukauskaitė 2010. 171Terminologija | 2015 | 22 Dideli jų nuopelnai lietuvių terminologijos (gamtos mokslų, ypač boa növénytan és a történelem) történetéhez. S. Daukantas megírta az első litván nyelvű litván történelmet és más történelmi könyveket (bár e művek történeti terminológiáját még nem vizsgálták részletesen), litván nyelvű tankönyveket készített az iskola számára, szépirodalmi műveket fordított litvánra, továbbá gazdasági tanácsadó könyvecskéket a rétgazdálkodásról, kertészkedésről, méhészetről, erdőgazdálkodásról, a dohányés komlótermesztésről, valamint a tűzvédelemről (lásd Zinkevičius 1990: 149–151; VLe iV 529–530; bővebben lásd Merkys 1991). L. Ivinskis litván kalendáriumokat adott ki, szépirodalmi műveket fordított litván nyelvre, erkölcsi, etikett-, állatvédelmi és -gondozási, valamint egyéb kérdésekről szóló tanácsadó füzeteket írt, és az elsők között alkotott botanikai terminusokat4 (lásd Zinkevičius 1990: 162–163; VLe Viii 421–422; bővebben lásd Petkevičiūtė 1988; PMKŠ 2012). közülük az orvostudomány területe sem maradt ki. Bár nem írtak e területről külön munkákat5, az orvostudományhoz kapcsolódó lexika más műveikben is fellelhető. Így elmondható, hogy a litván orvosi terminológia kialakításához is hozzájárultak. E tanulmány kutatásának tárgyául S. Daukantas6 (S. Dauk) és L. Ivinskis7 (I) lengyel–litván nyelvű kétnyelvű szótárait választottuk. Orvosi lexikájukat még nem kutatták, ezért e hiány pótlására törekszünk. E szótárakból különböző orvosi fogalmakat megnevező litván lexikát (egyszavas, képzett elnevezéseket)8 válogattunk ki. A teljes szócikket vettük fel, 4 L. Ivinskis terminológiai örökségét Albina Auksoriūtė Laurynas Ivinskis terminologijos darbai (20001) című doktori disszertációjában tekintette át. 5 kivéve L. Ivinskist, akinek a legnagyobb nyomtatott munkája, a Metskaitlių ūkio részében saját maga által készített, az emberek betegségeiről és azok gyógyításáról szóló fejezete külön orvostudományi munkának tekinthető. Ezenkívül említést érdemel a Būdas gydymo ligų žmonių ir gyvulių című kézirat, amelyben meg van jelölve, hogy milyen betegségeket és hogyan kell különböző növényekkel vagy anyagokkal gyógyítani. Ebben a kéziratban L. Ivinskis több mint 400 terminust használt. A Kaunasi Orvostudományi Egyetem birtokában lévő említett kézirat elveszett (lásd Auksoriūtė 20002: 4, 6). 6 S. Daukantas negyedik, egyben legnagyobb szótárának (DLL) lengyel regiszteréhez Stanisław Ropelewski lengyel–francia szótára (1847) szolgál forrásul. A DLL valószínűleg inkább a műveltebb vagy képzett litván olvasóknak szólt. Valószínűleg nemcsak lengyel nyelvtanulási szótárként íródott, hanem a litván nyelv normatív szótáraként is (lásd Subačius 1990: 27–28). 7 A litván nyelvészeti munkákban a vizsgált L. Ivinskis-szótárt különféleképpen nevezik; például Jonas Kruopas cikkében Lietuviškai lenkišku žodynu néven említette (Kruopas 1960: 192), Zigmas Zinkevičius és Jonas Palionis – Lenkų–lietuvių kalbų žodynu néven (lásd Zinkevičius 1990: 164; Palionis 1995: 194), A. Auksoriūtė cikkeiben (1998, 1999, 2003, 2007) Lenkų–žemaičių kalbų žodynas (Słownik polsko– żmudzki) néven szerepel, Onos Kažukauskaitė pedig Lenkų–lietuvių kalbų žodynas (Słownik polsko–litewski) néven nevezi. A cikkben a szóban forgó L. Ivinskis-munkát Lengyel–litván nyelvek szótárának nevezik, vagyis ugyanúgy, ahogyan O. Kažukauskaitė szerkesztette és kiadta könyvében nevezik, amelyben a kéziratos szótár fennmaradt része (az A–R betűk) kerül közlésre, mellékelve hozzá a kézirat fakszimiléjét tartalmazó digitális lemezt. 8 Abiejuose žodynuose rasti 362 terminologinės medicinos leksikos vienetai (įskaitant variantus), iš jų 323 lietuviški, 26 skoliniai ir 13 hibridų bei mišrios kilmės žodžių junginių. 172 Palmira Zemlevičiūtė Simono Daukanto és Lauryno Ivinskio lengyel–litván,        kalbųžodynųlietuviškosterminologinėsmedicinos        leksikosvedyba azaz a címszóként szereplő lengyel szó és annak litván megfelelői valamennyi nyelvtani utalással. A lexikai egységeket a cikkben azért nem nevezik orvosi terminusoknak, mert a vizsgált lexikográfiai források a XIX. század első felének általános kétnyelvű szótárai, ezért a szemantikailag tágabb terminológiai orvosi lexika terminusának használatát választották. A szóban forgó szótárak terminológiai orvosi lexikáját alapvetően egy fő szempont – a kifejezés – szerint tárgyalják, de a szemantikai szempontot is alkalmazzák: az anatómia (testrészek, szervek megnevezései) és a klinika (betegségek, kóros állapotok megnevezései) tárgyi fogalmainak osztályozására támaszkodnak. a Nagrinėjami tik lietuviškos kilmės leksiniai vienetai. Straipsnio tikslas – nustatyti vedinių darybos būdus ir jų santykį, darybos kategóriákat, tárgyalni az utóbbiak szóképzési típusait, tisztázni, hogy a képzett szavak milyen orvosi fogalomcsoportokat neveznek meg, megállapítani a képzett szavak viszonyát az élő és az írott nyelvhez, a szótárak szerzőinek lehetséges új szóalkotásait, értékelni a képzett szavakat fennmaradásuk szempontjából a mai standard litván nyelvben és az orvosi terminológiában. A KÉPZETT SZAVAK MUNKÁJA A S. Daukantas és L. Ivinskis szótáraiban talált, orvosi fogalmakat megnevező szavak és szókapcsolatok nagy része saját eredetű, azaz tisztán litván, és a két szótár terminológiai orvosi lexikájának 89%-át alkotja (a változatokat is beleértve). Érthető, hiszen mindkét lexikográfus nagy szeretője és ápolója volt anyanyelvének. szótáraikból kiválasztott képzett szavak (a litván terminológiai orvosi lexika mintegy 46%-át alkotják) képzési módjuk szerint szuffixumos, prefixumos és végződéses képzett szavakra oszthatók9. Az említett csoportokon belül a szavakat szemantikájuk figyelembevételével csoportosítják. Ily módon bizonyos mikrorendszerek jönnek létre, például a testrészek megnevezései, a szervek megnevezései, a betegségek, kóros állapotok, személyek és egyéb megnevezések. 1. KÉPZETT SZAVAK10. 1.1. Szuffixumos képzett szavak A képzett szavak legnagyobb csoportját a szuffixumokkal képzett orvosi fogalmak megnevezései alkotják (123 lexikai egység) (lásd az 1. 9 Dėl didelės tiriamosios medžiagos apimties šiame straipsnyje aptariami tik vediniai, nenagrinėjami dūrybos būdu sudaryti lietuviškos terminologinės medicinos leksikos vienetai. 10 Aprašant žodynų vedinius remtasi diachroninės ir sinchroninės žodžių darybos darbais (Ambrazas 1993, táblázatot). Részletesebben a 2000; DLKG 2006; LKG 1965; Skardžius 1996; Urbutis 2009) szerinti képzési kategóriák alapján csoportosíthatók. 173Terminologija | 2015 | 22 képzési kategóriák szerint: kicsinyítő képzésekre (kicsinyítő főnevekre), cselekvések megnevezéseire vagy igék absztraktumaira, tulajdonságok megnevezéseire vagy névszók absztraktumaira, cselekvők és az igei tulajdonság hordozóinak megnevezéseire, a névszói tulajdonság hordozóinak megnevezéseire, a cselekvés eredményének megnevezéseire, helyek megnevezéseire és a személyek foglalkozás szerinti megnevezéseire. Ezek a kategóriák viszont képzési típusokból állnak (bővebben lásd: Ambrazas 1993: 10). A képzett szavak gyakoriságuk szerint vannak bemutatva. 1.1.1. KICSINYÍTŐK (KICSINYÍTŐ FŐNEVEK) Így nevezik azokat a képzős származékokat, amelyeket főnevekből képeztek, és amelyek ugyanazt a dolgot jelölik, mint az alapszó, azonban kisebbet (DLKG 2006: 87), más szóval kicsinyítőknek a kis méretet jelölő szavakat tekintik. -elis, -elė. S. Daukantas és L. Ivinskis szótáraiban három, a litván nyelv legtermékenyebb kicsinyítőképzőjével, a -elis, -elė képzővel képzett származékot11 találtak, amelyek tiszta kicsinyítő jelentéssel rendelkeznek. E származékok alapszavai egy szervet (pilvas ’has’), egy edényt (taurė ’kehely’) és a bőr vagy a nyálkahártya sérült részét (žaizda ’seb’) jelölik: Brzuszek, -ka. m. Pilwēlis12 ~ pilvelis i 2413, vö. LLKŽLal 11: lengyel. brzuszec, lit. pilvelis; Bank, Banka, <...>14, taurele, banki stawic, taureliemis krauj lejsti ~ taurelė, taurelėmis kraujį leisti S. Dauk i 75, de vö. még LLKŽLal 5: lengyel. bank, lit. bankas, bár lengyelül bańka, lit. bonka, plėčka; pohár; Ranka, żajz de le, <...> ~ žaizdelė S. Dauk iii 29, vö. még LLKŽLal 203: lengyel. ranka, lit. žaizdelė. Šie deminutyvai yra gyvosios kalbos žodžiai15. LKŽe žodžio pilvelis 11 S. Daukantas és L. Ivinskis szótáraikhoz a szavakat (származékokat) az élő nyelvből vették, vagyis terminologizálták őket, és a lengyel nyelv megfelelőiként használták. Ebben a tanulmányban az ilyen szavakra képzési szempontból származékokként tekintenek. 12 A lexikai egységeket e tanulmány szerzője félkövér betűkkel írja. 13 A szótári példákat eredeti helyesírással közlik, a tilde után pedig a jelenlegi betűkkel átírt címszó szerepel. 14 Szögletes zárójelek jelölik a lengyel címszó kihagyott litván megfelelőjét, amely (többnyire) nem származékos szó (hanem egyszerű szó, összetett szó, jövevényszó, hibrid vagy szókapcsolat), ezért e tanulmány nem vizsgálja. Az alább közölt szótári szócikkpéldákban a kihagyott lexikai egységek alá vannak húzva, pl. : Apetyt -u, m. Àlkis, wàlgima nòras. Niema apetytu. Wàlǵimas nējam i 4–5, Aptekarstwo -a, n. Wajstʼińīsté -es, m. Aptiekorīsté i 5, Doktor, gydytojas. daktaras S. Dauk i 145, Cirulik, ka. m. Kràulejdʼ īs, -dzia. w. Skutièjas, -a. w. i 36, Ciało, -a. n. Kùnas, -na. – martwe; kùnas, nuòmirūlis, -lia. w. lé, -les. m. Lawōnas, -na. w. i 32. De előfordulnak olyan esetek, amikor a szóalkotási módot kihagyják, pl. Boleść, -ści. f. Fájdalom, sòpŭlis, fájás, ǵîła, -łos, sajgás i 20, így a megfelelő mas žodis taip pat yra vedinys, tik priklauso kitai darybos kategorijai, kitam darybos tipui arba kitam daszócikkrészben tárgyalják. 15 Nustatant žodžių liaudiškumą, remiamasi akademinio lietuvių kalbos žodyno (toliau – LKŽe) duomenimis. Žodis laikomas liaudiniu, jei žodyne jis ar jo reikšmė yra paliudyta iš gyvosios kalbos (tai rodo tartelepülések rövidítései). 174 Palmira Zemlevičiūtė Simono Daukanto és Laurynas Ivinskis lengyel–litván        kalbųžodynųlietuviškosterminologinėsmedicinos        leksikosvedyba szótárából rögzített használati mondata Pušalotasból (Pasvalys járás). A taurelė ’bizonyos üvegedény, amelyet megbetegedett ember testére helyeznek, hogy a vért a test felszínére szívja’ orvosi jelentésben Pilypas Ruigys litván–német és német–litván szótárából (1747), Kristijonas Gotlybas Milkus litván–német és német–litván szótárából (1800) és L. Ivinskis írásaiból származik, a taurelė kraujaleidžio szókapcsolatot pedig Konstantinas Sirvydas szótárából vették át. A Žaizdelė használati mondatai Jurbarkasból, Rozalimasból (Pakruojis járás) és Valkininkasból (Varėna járás) származnak. -ėlis. Keletas deminutyvų sudaryta su priesaga -ėlis. Tai pamatinių asmenis žyminčių daiktavardžių (kūdikis, vaikas) vediniai: Dzieciątko, -teczko, -a. n. <...>, kudikēlis, -lia. w. ~ kūdikelis i 62, plg. LLKŽLal 29: lenk. dzieciątko, liet. vaikas, kūdikis; Dzieciuch, -a. -iuk. m. <...>, wajkŭtēlis, -ia. w. ~ vaikutelis i 62, plg. LLKŽLal 29: lengyel dzieciuch, lit. vaikas. Meg kell jegyezni, hogy a vaikutėlis származékszó alapszava, a vaikutis főnév szintén származékszó – az -utis képzővel alkotott kicsinyítő képzős alak. Az LKŽe-ben a kūdikėlis kicsinyítő képzős szó használati példamondatai szerepelnek Jokūbas Brodovskis Lexicon Germanico–Lithvanicvm et Lithvanico–Germanicvm című szótárából, Antanas Juška Lietuviškų dainų (Kazan, 1880–1882) című művéből és Mikalojaus Daukša Postilė (1599) című művéből. A vaikutėlis szó nem található meg, azonban kétségtelen, hogy ez a szó az élő nyelvből származik. 1.1.2. CSELEKVÉSEK ELNEVEZÉSEI, VAGY IGÉK ELVONT FŐNEVEI A többi szóképzési kategória képzett szavaihoz képest ezekből a képzett szavakból van a legtöbb. Előtagos vagy előtag nélküli igékből képződnek, és az orvostudattal kapcsolatos cselekvéseket, történéseket, folyamatokat vagy állapotokat jelölnek. -ás. A vizsgált szótárakban az -imas toldalékkal képzett származékok dominálnak. Szemantikailag az orvostudománnyal kapcsolatos cselekvések, történések, folyamatok és állapotok megnevezéseinek csoportjába tartoznak. Ezzel a képzővel leginkább előtag nélküli tővagy képzett (képzős) igékből képzett származékok jöttek létre. Említést érdemelnek L. Ivinskis szótárában „gyógyítás”, „gyógyulás” jelentésben megadott elnevezések: Gojenie. Gʼìdimas, gijìmas ~ gydymas, gijimas i 82, vö. LLKŽLal 40: lengyel gojenie, lit. gyógyítás; gyógyulás. S. Daukantas a „gyógyítás” jelentésében a Leczenie, wajstiejimas ~ vaistėjimas S. Dauk i 331 szót is használta, vö. LLKŽLal 74: lengyel leczenie, litván gydymas, amely az LKŽe adatai szerint neologizmusának tekintendő: vaistėjimas S. Dauk → 1 vaistėti, lásd vaistyti „gyógyítani”. Az LKŽe a gydymas származékot az élő nyelv szavaként adja meg – a szemléltető mondat Sintautai-ból (Šakiai r.). Ezzel szemben a gijimas Frydrich Kur- 175Terminologija | 2015 | 22 šaičio lietuvių–vokiečių kalbų žodyne (1883) ir Jurgio Šlapelio lietuvių ir rusų kalbų žodyne (Vilnius, 1921). Sokféle fájdalommal – naggyal, enyhével, de állandóval, élessel stb. – kapcsolatos érzéshez kötődő elnevezés található: Bol, <...> skaudiemas16, swembimas ~ skaudėjimas, svembimas S. Dauk i 94, vö. LLKŽLal 10: lenk. liet. skaudėjimas,skausmas; Bołaczka, skaudieimas, gielimas ~ skaudėjifájdalom, fájás, szúró fájdalom S. Dauk i 94, vö. LLKŽLal 10: lenk. bolączka, lit. skaudulys, fekély; Bolenie, gielimas, skaudieimas ~ gėlimas, skaudėjimas S. Dauk i 94, vö. SJP 1 187(35): bolenie, ia, n. „megszakítás nélküli, folyamatos fájás, fájdalom“; Boleść, -ści. f. <...>, skaudièjimas, <...>, gièlimas ~ skaudėjimas, gėlimas i 20, vö. LLKŽLal 10: lengyel. boleść, lit. sopulys; Doleganie, swębimas, skaudieimas ~ svembimas, skaudėjimas S. Dauk i 145, vö. még SJP 1 476(72): doleganie „elviselhetetlen fájdalom”; Guzowatość, skaudulawimas, <...> ~ skauduliavimas S. Dauk i 228, de vö. még LLKŽLal 44: lengyel. guzowatość, lit. gumbuotumas. Az LKŽe adatai szerint a skaudėjimas az egész országban használatos, a svembimas Kvėdarnában (Šilalėi járás), Salantuose (Kretingai járás), a gėlimas pedig ėriškėiben (Panevėžysi járás), Papilėben (Akmenėi járás), Kuktiškėsben (Utenai járás) és Pociūnėliuose (Radviliškisi járás) van adatolva. A skauduliavimas az Antanas Lalis lietván és angol nyelvű szótárában (1915) szereplő származékszó, a skauduliuoti „skauduliais aptekti” kifejezés azonban az élő nyelvből származik. Néhány, a „tudatvesztés, elalélás” jelentésével rendelkező megnevezés: Mdlenie, alpimas ~ alpimas S. Dauk i 361, vö. LLKŽLal 84: lengyel mdlenie, litván alpimas; Omdlewawanie, <...>, alpulawimas ~ alpuliavimas S. Dauk ii 192, vö. SJP 3 551(68): lengyel omdlewać, német elájulni, ájulásba esni, orosz обмереть. Az LKŽe az alpimas Fr.-ként van beillesztve. Kuršaitis litván–német szótárában (1883), J. Šlapelis litván–orosz szótárában (1921) és L. Ivinskis írásaiban szerepel a szó, az alpuliavimas nincs rögzítve, az alpuliuoti ige azonban az élő nyelv szava. Külön csoportot alkotnak az emésztéssel kapcsolatos különféle panaszokat megnevező származékok: Blucie, wiemimas ~ vėmimas S. Dauk i 91, vö. SJP 1 128(27): lengyel blucie, német a hányás, az okádás, orosz блеванiе; Blwanie, wiemimas ~ vėmimas S. Dauk i 91, vö. SJP 1 128(27): lengyel blwanie, német a hányás, az okádás, orosz блеванiе; Dyarija, -rij. f. Widŭriāwimas, <...> ~ viduriavimas i 59; Laksowanie, trijdimas ~ triedimas S. Dauk i 326, vö. SJP 2 586(73): laksowanie „vidurių paleidimas, 16 A szó javítva. Valószínűleg skaudieimas helyett skaudieimas-t akartak írni S. Dauk i 95. 176 Palmira Zemlevičiūtė Simono Daukanto és Lauryno Ivinskio lengyel–litván        kalbųžodynųlietuviškosterminologinėsmedicinos        leksikosvedyba „viduriavimas, tryda“; Rzyganie, raugiejimas ~ raugėjimas S. Dauk iii 82, vö. SJP 5 201(26): lengyel. rzygać ob. rzygnąć „raugulys, atsirūgimas“, rus. рыг нуть, рыгать, рветь, рвать, вырвать, bet plg. LLKŽLal 219: lenk. rzyganie, liet. vėmimas; Rzygnienie, ziauciojimas, wiemimas ~ žiaukčiojimas, vėmimas S. Dauk iii 83; Womitowanie, wiemimas ~ vėmimas S. Dauk iii 258, plg. LLKŽLal 282: lenk. womitować, liet. vemti, LLKŽVaitk 878, 905: lenk. womitować psn. wymiotować, liet. vemti. Az LKŽe-ben a hányás használati példamondatai Grūžiai (Pasvalysi járás), Girdiškė (Šilalė járás), Varniai (Telšiai járás), Raudėnai (Šiauliai járás), Varėna, Smilgiai (Panevėžysi járás), Kupreliškis (Biržai járás), Salamiestis (Kupiškis járás) településekről származnak; a hasmenéséi Kražiai (Kelmė járás), Rozalimas (Pakruojis járás), Armoniškiai (Varanavas járás, Hrodnai terület, Fehéroroszország), Seda (Mažeikiai járás), Pivašiūnai (Alytus járás), Varėna és Druskininkai településekről. A triedimas szóhoz tartozó illusztrációs mondat Vytautas Vitkauskas Šiaurės rytų dūnininkų šnektų žodynas című szótárából (Vilnius, 1976) származik, a böfögést pedig Kuršėnaiból (Šiauliai járás) és Vabalninkasból (Biržai járás) jegyezték fel. A žiaukčiojimas képzett szóhoz nem adtak használati példamondatokat, a žiaukčioti „hanggal kísérve öklendezni, amikor émelyeg az ember” ige azonban az egész vidéken használatos. Számos, a légzőszervek zavarait megnevező képzett szó: Dyszenie, -nia. n. Dùsāwimas, dusièjimas, <...> ~ dūsavimas, dūsėjimas i 61, vö. SJP 1 587(85): lengyel dyszeć, német athmen, Athmen hohlen, orosz дышать, LLKŽLal 28: lengyel dyszeć, lit. kvėpuoti, alsuoti, LLKŽVaitk 108: lenk. dyszeć, lit. 1) kvėpuoti, alsuoti; Kaszlanie, köhögés ~ kosėjimas S. Dauk i 272 / Kaszlanie. Kòsiejimas ~ kosėjimas i 106, vö. SJP 2 331(42): lengyel. kaszlanie, ia, n., német. das Huſten; Kichanie, cziaudieimas ~ čiaudėjimas S. Dauk i 276, vö. LLKŽLal 57: lengyel kichanie, lit. čiaudėjimas; Kichnienie, cziaudiejimas ~ čiaudėjimas S. Dauk i 276, plg. LLKŽVaitk 184: lengyel kichnięcie, lit. nusičiaudėjimas. Az LKŽe adatai azt mutatják, hogy a szóban forgó származékok az élő nyelvből származnak: a dūsavimo „nehéz légzés” szemléltető használati mondatai nincsenek megadva, a dūsauti „lélegezni (rendszerint nehezen)” igéhez azonban ilyen mondatokat jegyeztek fel Alovėben (Alytus r.), Kuršėnaiban (Šiauliai r.), Azierkaiban (Hrodnai r. és körzet, Fehéroroszország), a dūsėjimas „nehéz légzés” szót Šatėban (Skuodas r.), a kosėjimas szót Debeikiai­­ben (Anykščiai r.), Smilgiaiban (Panevėžys r.), a čiaudėjimas szót pedig Daukšiaiban (Marijampolė r.). és még néhány, a cselekvések, történések, folyamatok és állapotok szemantikai csoportjába sorolható fogalom megnevezése: Babienie -a. n. <...>, ǵim dini mas -a, w. ~ gimdinimas i 8, plg. SJP 1 39(15): lengyel babić, or. бабни чать; A babienės művészete, ném. a bábaság, or. повивальное искус- 177Terminológia | 2015 | 22 ство, повой; A babienės tudománya; Betegség, -ek. f. <...>. sirgìmas, -a. f. ~ sir i 29, plg. LLKŽLal 14: lenk. choroba, liet. liga; Poceniesię,prakajtawimas~ prakaitavimas S. Dauk ii 255, plg. SJP 4 193(25): poceniesię ob.17 pocić gimas się „izzadni“, LLKŽVaitk 447: lengy. izzadás, lit. prakaitavimas; Poiii 39, vö. ziewanie,żiowawimas~žiovavimas S. Dauk ii 343, plg. LLKŽVaitk 524: lenk. poziewanie, liet. žiovavimas; Ropienie,pulojimas~pūliojimas S. Dauk „plg.“ LLKŽLal 207: lengyel. ropienie, liet. pūliavimas. „ropienie, litvánul gennyesedés.“ Az LKŽe a sirgimas szó használati példamondatai Veiviržėnaiból (Klaipėda járás), Laukžemisről (Kretinga járás), Kaltanėnaiból (Švenčionys járás), Žarėnaiból (Telšiai járás), Vainutasból (Šilutė járás), Ramygalából (Panevėžys járás) származnak; a prakaitavimas szóéi Pociūnėliaiból (Radviliškis járás), a žiovavimas szóéi Kuršėnaiból (Šiauliai járás), Daukšiaiból (Marijampolė járás). Bár a pūliojimas nincs adatolva, az élőnyelvben ismert a pūlioti „pūliuoti“ (Kvėdarna, Raudėnai) ige. A Gimdinimas nem található a szótárban, így L. Ivinskis neologizmusa lehet. előtaggal ellátott elsődleges vagy származékos (képzős) vestų priesagos -imas vedinių žymiai mažiau. Minėtini S. Daukanto žodyne su gijimu susiję pavadinimai: Ozdrowienie,pagijimas~pagijimas S. Dauk igékből išii 219, vö. „plg.“ SJP 3 635–636(80–81): ozdrowieć „felépülni betegség után“, LLKŽVaitk 402: lengyel. ozdrowienie, liet. išgijimas, pasveikimas; Wyzdrawienie, iszgijimas ~ išgijimas S. Dauk iii 302, plg. SJP 5 655(81): wyzdrowieć „visiškai pasveikti“, LLKŽVaitk 922: lenk. wyzdrowienie, liet. pasveikimas, pagijimas, kurie žinomi iš gyvosios kalbos – žodžio pagijimas iliustracinis vartosenos sakinys užrašytas Naujamiestyje (Panevėžio r.), o išgijimo du vartosenos sakiniai fiksuoti iš Šačių (Skuodo r.), Skirsnemunės (Jurbarko r.). L. ivinskis pateikė „skausmo nejutimo“ sąvoką reiškiantį žodį Bezbolność, -ci. f. <...>. neskaudiejimas, -ma. w. ~ neskaudėjimas i 12, plg. SJP 1 75(21): fájdalommentesség, ści, . „fájdalommentesség“. A Skaudėjimas széles körben ismert szó az élő nyelvben (LKŽe). Számos, az „eszméletvesztés, elájulás” jelentésével rendelkező elnevezés: Omdlenie, apalpimas ~ apalpimas S. Dauk ii 192, vö. LLKŽLal 128: lengyel. omdlenie, litván apalpimas; Omdlewawanie, nualpimas, <...> ~ nualpimas S. Dauk ii 192, vö. SJP 3 551(68): lengy. elájulni, or. обмереть, ném. elájulni, ájulásba esni; Elájulás, ájulás ~ ájulás S. Dauk ii 298, vö. LLKŽVaitk 483: lengyel. pomdleć, lit. 1) elájulni; elgyengülni; Zamdlenie, ájulás ~ ájulás S. Dauk iii 328, vö. SJP 6(ii) 17 Lásd. 178 Palmira Zemlevičiūtė Simono Daukanto és Laurynas Ivinskis lengyel–litván        kalbųžodynųlietuviškosterminologinėsmedicinos        leksikosvedyba 816(102): zamdlić „alpti“; Zemdlenie,nualpimas~nualpimas S. Dauk iii 356, plg. SJP 6(ii) 816(102): zemdlenie „tehetetlenség, gyengeség, fogyatékosság; gyengeség“, LLKŽVaitk 973: lenk. zemdlenie, liet. apalpimas. A LKŽe az apalpimas szót Juozas Tumas-Vaižgantas írásaiból közli, míg az nualpimas szót Kupiškisből. A származékszavak egy másik csoportja – a látással és annak zavaraira vonatkozó megnevezések: Oslepienie, apjakimas, apjakinimas ~ apjakimas, apjakinimas S. Dauk ii 207, plg. LLKŽLal 152: lenk. oślepienie, liet. apakimas, aklybė; Elvakulás, megvakulás ~ apjakimas S. Dauk ii 207; Elvakulás, megvakulás ~ apjakimas S. Dauk iii 341, vö. LLKŽLal 313: lengyel zaślepienie, litvánul apakimas, aklumas. Az LKŽe-ben az apjakimo „vakság” használati példamondata Pilviškiai (Vilkaviškis járás) településről származik. Ezzel szemben az apjakinimas „megvakítás” származékszó K. Sirvydas szótárának, valamint P. Ruigys litván–német és német–litván szótárának (1747) szavaként szerepel, az apjakti „megvakulni” ige azonban az élő nyelv szava – az LKŽe használati példamondatait Liškiavából (Varėna járás), Krosnából (Lazdijai járás), Kuktiškiaiból (Utena járás), Skirsnemunėből (Jurbarkas járás) és Salantaiból (Kretinga járás) jegyezték fel. „A hő előidézésének; a lázasodás kezdetének” fogalmát S. Daukantas két szóval nevezte meg: Zapalanie, zapalenie, uzkurimas, użdegimas ~ užkūrimas, uždegimas S. Dauk iii 332, vö. LLKŽLal 309: lengyel gyulladás, lit. uždegimas. Az LKŽe a užkūrimas szót orvosi jelentésben nem rögzíti: užkūrimas → 1 užkurti 1. „meggyújtani, tüzet lobbantani”, de 1 užkurti 5. „elkapni a betegséget, a lázat; meggyulladni”: ir galvą užkūrė (elkapta a láz) Lp. | refl. : Hogy begyulladt a szeme, úgyhogy fájni kezdett P.Aviž(Prnv). A váladék nyálkás, fellángolt esetekben bőséges P.Aviž. A másodlagos iritisek más szembetegségekből lobbanak fel P.Aviž. Amikor fellángol, a fej a forróságtól szinte ég Ds. 1 gyulladás 2. → meggyújtani 6. „hőt előidézni; lázassá válni“: Az ízületek gyulladása DŽ. Ans tüdőgyulladásban halt meg Vvr. A szem kötőhártyájának gyulladása gyakori falusi betegség rš. A láb gyulladása nem múlik el Vlkv. Így a bemutatott szemléltető használati mondatok tanúsítják, hogy mindkét szó az élő nyelvből származik. Néhány fertőző (1), sebészeti (2), idegi (3) és torokbetegséggel (4) kapcsolatos rendellenesség megnevezése: (1) Influenza. Pŕipùlimas nuog kō ~ pripuolimas i 99, vö. LLKŽLal 48: lengyelül: influenca, litvánul (orv.) irmėdė; Oszalenie, pasiutimas ~ pasiutimas S. Dauk ii 213, vö. SJP 3 617(78): lenk. oszaleć, vok. närriſch werden, verrücht werden, raſen, rus. одурѣть, ряхнуться, LLKŽLal 134: lenk. oszaleć, liet. patrakti, pasiusti, LLKŽVaitk 398: lenk. oszaleć, liet. pamišti, išsikraustyti iš proto; pasiusti; Wsciekłość, pasiutimas ~ pasiutimas S. Dauk iii 185Terminologija | 2015 | 22 -yba. A -yba képző egyik tulajdonságneve, amelynek alapszava az egyszerű minősítő melléknév, a gyvas, S. Daukantas szótárában található: az élő Ƶycie,gywyba,<...>~gyvyba S. Dauk iii 380, plg. LLKŽLal 330: lenk. życie, liet.gyvata,gyvastis, LLKŽVaitk 1008: lenk. życie, liet. 1) gyvybė. Tai žodis, nyelvből ismert – a használati mondatok többsége a Žemaitijából származik (Salantai (Kretinga járás), Mosėdis (Skuodas járás), Šatės (Skuodas járás)). -ysta. S. Daukanto žodyne fiksuotas priesagos -ysta vedinys Felczerstwo, kraulejdysta~krauleidysta S. Dauk i 188. Jis, kaip ir aptartasis krauleidystė, amelyet nagy valószínűséggel S. Daukantas alkotott. A különbség az, hogy ennek a képzős származéknak más – „a felcseri mesterségére vonatkozó” – jelentése van. Amint G. Subačius tanulmányában írja, „nem világos, hogyan különböztette meg S. Daukantas az -ysta és az -ystė képzőket (vö. krauleidysta és krauleidystė); talán valamelyest ő is érzékelte a kevésbé produktív -ysta sajátosságát” (Subačius 1993: 178–179). 1.1.4. A cSELEKVŐK éS Az iGEI TULAJDONSÁGOK A BIRTOKOSOK ELNEVEZÉSEI Olyan igékből képzett főnevek ezek, amelyek a cselekvés végrehajtóját vagy egy állapot átélőjét jelölik (általában élőlényt, leggyakrabban személyt), de jelölhetnek általában valamiféle élőlényt, tárgyat vagy más dolgot is (lásd DLKG 2006: 104; Ambrazas 1993: 112). Ez a képzés egyik legrégebbi kategóriája (lásd Ambrazas, ugyanott). -ėjas, -ėja. Trys, su priesaga -ėjas, -ėja sudaryti veiksmažodinės ypatybės turėtojų pavadinimai rasti S. Daukanto ir L. Ivinskio žodynuose; tik pažymėtina, kad L. Ivinskis, priešingai nei S. Daukantas, greta vyriškosios giminės vedinio pateikė ir moteriškosios giminės galūnę: Cirulik, ka. m. <...>. Sku tièjas, -a. w. ~ skutėjas, skutėja i 36, plg. LLKŽLal 17: lenk. cyrulnik, liet. barzdaskutys, SJP 1 342(57): lenk. cyrulik, a, m. „išorinių ligų, žaizdų ir kt. gydytojas“, vok. der Wundarʒt, der Chirurgus, Chirurg, or. цырюльникъ, хирургъ, лѣкаръ, рудометъ. Az élő nyelvben cyrulik ⸗ golibroda „borbély“, ném. der Barbier, lásd. LKŽe: skutėjas, -a „borbély“; Lekarz, wajstiejas. <...> ~ vaistėjas S. Dauk i 332, vö. SJP 2 614(80): lengyel lekarz, a, m., „aki gyógyít“, ném. der Arʒt, or. врачь, врачеватель, исцѣльитель, LLKŽLal 75: lengyel. orvos, lit. gydytojas, LLKŽVaitk 231: lengyel. orvos, lit. gydytojas. Az LKŽe-ben a skutėjas „borbély“ szót a Fr.-ből közölték. Kuršaitis litván–német szótárából (1883), M. Niedermann, A. Senn, F. Brender és A. Salys litván irodalmi nyelvi szótárából (1932–1968), valamint két használati 186 Palmira Zemlevičiūtė Simono Daukanto és Laurynas Ivinskis lengyel–litván        kalbųžodynųlietuviškosterminologinėsmedicinos        leksikosvedyba mondatai L. Ivinskis írásaiból, valamint a Patarlių ir priežodžių (Vilnius, 1958) című műből származnak. A Vaistėjas „orvos“ szó az LKŽe-be S. Daukantas írásaiból és a Tėvynės sargas című újságból (Tilžė, 1901) került be. Vedinį skutėjas reikėtų plačiau paaiškinti. Tiek leksine, tiek darybine reikšszámunkra ez a szó nem kapcsolódik az orvostudományhoz. Így ahhoz, hogy indokoljuk az orvosi lexikához való hozzárendelését, a litván orvostörténet tényeire kell támaszkodni. Az első állandóan Litvániában élő okleveles orvosok – az orvosdoktorok – csak a 15. század végén jelentek meg. Ezenkívül kizárólag belgyógyászok voltak, mivel azokban az időkben az egyetemeken nem oktattak sebészetet, nem ismerték és nem gyakorolták azt. Ily módon az okleveles orvosdoktorok tevékenységi körén kívül maradt minden külső betegség. Az oklevél nélküli gyógyítók közül leginkább a borbélyok20 jutottak előre, akik idővel a sebészetet választották szakterületüknek. A történelmi forrásokban a 16. század elejétől említik őket. Litvániában borbélycéhek működtek (Vilniusban, Kaunasban és Klaipėdában). A borbélyok orvosi tevékenysége igen sokrétű volt. Érvágást és köpölyözést végeztek, beöntéseket adtak, fürdőket készítettek elő, masszírozták a betegeket, vért bocsátottak le, nyírták és borotválták az embereket, bekötözték és kezelték a sebeket, fekélyeket, feltárták a tályogokat, kezelték a ficamokat és csonttöréseket, továbbá amputálták a végtagokat, fogakat húztak, nemi betegségeket kezeltek, valamint orvosszakértőként részt vettek a bírósági eljárásokban. Munkájuk nagyobb részét saját műhelyeikben, az úgynevezett officinákban végezték, azonban az utcákon, tereken és piactereken végzett munkától sem riadtak vissza. A borbélyok házait a borbélycéh emblémája jelezte – egy hosszú rúdra erősített réztányér, amelyet a ház ajtaja fölé függesztettek. A borbélycéh tevékenysége a XVI–XVIII. században a városi életben rendkívül fontos volt. Ők voltak az egyetlenek, akik sérülés esetén vagy megbetegedéskor segítséget tudtak nyújtani (lásd Lelis 1960: 118–124; Jasaitis 1974: 64–71; Bagdonavičius 1988: 33-37; Sasnauskas 2000: 39). -tojas, -toja. Az ezzel a képzővel képzett származékok személyeket neveznek meg. Ezek csupán a cselekvők megnevezései. A szótárakban a beszélt nyelvi képzős származékok csaknem mindegyike gyógyító szakember (lat. medicus) megnevezése: Doktór, -a. hímnem Gʼìditojas, -ja. nőnem. <...> ~ gydytojas, gydytoja i 48; Doktor, gydytojas. <...> ~ gydytojas S. Dauk i 145, vö. LLKŽLal 22: lengyel. doctor, lit. daktaras; gydytojas, LLKŽVaitk 91: lengyel. doktor, lit. 2) besz. daktaras, gydytojas; Doktorka, gydytoja ~ gydytoja S. Dauk i 145; Lekarka, wajstytoja ~ vaistytoja S. Dauk i 332, vö. LLKŽLal 75: lengyel. lekarka, liet. gydytoja, LLKŽVaitk 231: lenk. 20 Lietuvos medicinos istorijos tyrinėtojų straipsniuose, be barzdaskučių termino, dar vartoti terminai cirulnikai,cirulnykai,bolberiai,barberiai,chirurgai-cir(i)ulnykai,pirtininkai-cir(i)ulnykai,barzdaskučiaichirurgai, kraujalaidžiai. 187Terminologija | 2015 | 22 lekarka, liet. 1) gydytoja; Lekarz, <...>, gydytojas ~ gydytojas S. Dauk i 332, plg. SJP 2 614(80): lenk. lekarz, a, m., „kuris gydo“, vok. der Arʒt, rus. врачь, врачеватель, исцѣльитель, LLKŽLal 75: lenk. lekarz, liet. gydytojas, LLKŽVaitk 231: lenk. lekarz, lit. gydytojas; Ozdrowiciel, gydytojas ~ gydytojas S. Dauk ii 219, plg. SJP 3 635(80): lenk. ozdrowiciel, a, m. „kuris išgydo, grąžina sveikatą“, vok. der Geſundmacher, LLKŽVaitk 402: lenk. ozdrowić, lit. išgydyti. LKŽe pateiktas vienas žodžio gydytojas vartosenos sakinys iš ėriškių (Panevėžio r.), o vaistytojo vartosenos sakinių iš gyvosios kalbos nepateikta, tik iš senųjų ir vėlesnių rašytinių šaltinių. -klė. Ezt a képzőt a DLKG a beszélt nyelvi származékok csoportjának nem produktív képzőjeként jelöli meg (DLKG 2006: 111). A szótárakban egyetlen, a gerti „inni” alapigéből a -klė képzővel képzett, igei tulajdonság birtokosát megnevező főnév található: Czeluść, -ści. f. Gèrkliē, iēs. m. ~ gerklė i 38, vö. LLKŽLal 18: leng. czeluść, lit. állkapocs; pofa, LLKŽVaitk 73: leng. czeluść, lit. 2) átv. pofa, torkolat; Torok. Gérkliē ~ gerklė i 76, vö. LLKŽLal 37: lengyel. gardło, lit. gerklė, LLKŽVaitk 132: lengyel gardło, lit. 1) gerklė, ryklė; gerklos; Gége, gérkle ~ gerklė S. Dauk i 311, vö. LLKŽLal 68: lengyel. krtań, lit. stemplė, gerklė, LLKŽVaitk 216: lengyel. krtań, lit. anat. gerklos, lásd. LKŽe: gerklė 1. „a nyak elülső része (pharynx, larynx, trachea)” (a felsőés alsó-litvánok által használt szó). -ulys / -ulis, -ulė. E képzők igéből képzett tulajdonsághordozókat jelölő származékai gyakrabban élőlényeket, növényeket vagy általában tárgyakat jelölnek, míg a személyeket jelölő származékok valamivel ritkábbak (DLKG 2006: 108). A vizsgált szótárakban mindkét képzővel egy-egy személymegnevezést találtunk, csak L. Ivinskis közöl még nőnemű végződést is: Osesek, osysek, żindulys. (wajkas) ~ žindulys S. Dauk ii 205, vö. LLKŽLal 132: lengyel osesek, lit. žindomas kūdikis, LLKŽVaitk 393: lengyel osesek, lit. 1) žinduklis; Ciało, -a. n. <...>, nuòmirūlis, -lia. w. lé, -les. <...> ~ nuomirūlis, nuomirūlė I 32 „numirėlis, -ė“, plg. SJP 1 288(47): lenk. ciąło ⸗ ciąło bez duszy, martwe, umarłe ⸗ trup, vok. a test, a holttest, a hulla, orosz мертвецъ. S. Daukanto žodyno vedinio pamatinis žodis yra nepriešdėlinis negalininkinis veiksmažodis žįsti, o L. ivinskio žodyno vedinio – priešdėlinis negalininkinis veiksmažodis numirti. LKŽe žindulio „žindomo vaiko“ vartosenos sakinys užrašytas Ratnyčioje (Varėnos r.), o nuomirulio „numirėlio“ vartosenos sakinių pateikta iš L. ivinskio raštų ir A. Juškos žodyno. Semantiniu atžvilgiu vediniai priklauso su medicina susijusių asmenų pavadinimų grupei. 188 Palmira Zemlevičiūtė Simono Daukanto és Laurynas Ivinskis lengyel–litván        kalbųžodynųlietuviškosterminologinėsmedicinos        leksikosvedyba -ėlis, -ėlė. „Ez az igei tulajdonság hordozóinak megnevezése, kicsinyítő nimų priesaga, savo darumu žymiai pralenkianti visas kitas šios rūšies vedinių priesagas.“ Šios priesagos pavadinimai paprastai žymi asmenis ir jelentéssel bír (DLKŽ 2006: 105). A vizsgált szótárakban a tárgyalt képzővel képzett két származékszó nem rendelkezik az említett jelentéssel. S. Daukantas szótárában a származékszó katalepsziában szenvedő személyt jelöl: Kataleptyk, apmirielis ~ apmirėlis S. Dauk i 272. Azt az apmirti ’meghalni, elhalni’ igéből, egy prefixummal ellátott, intranzitív alapszóból képezték. A köznyelvből ismert, azonban az LKŽe-ben ez a szó a tárgyalt jelentésben nincs adatolva. Külön tárgyalandó az L. Ivinskis szótárában szereplő, -ėlė képzővel ellátott származékszó: Chyragra, -gry. f. <...>. Gŕìźieliē, -es. m. <...> ~ grižėlė i 31 (MedŽ lot. chiragra, liet. chirarga, plaštakų podagra), plg. SJP 1 282(46), 240(41): képzési ragra ob. chiragra, y, ., „rankų laužymas“. Vediniai su šia priesaga sudaro lyg ir atskirą darybos tipą. Jie turi vien moteriškosios giminės formas. szempontból az -ėlis képző származékai az -ėlė képző származékaitól abban különböznek, hogy nem prefikszumos igékre épülnek (DLKG 2006: 105–106). A származék a betegségek szemantikai csoportjának elnevezése, a kéz inának köszvényét jelöli. Az LKŽe a grižėlė szót írott források (Dionizas Poška írásai, egy 1821–1880 között élt szerző kézirata) szavaként közli. -tinė. A -tinė képzővel képzett giltinė szó számos XVI–XVII. századi iratban használatos (lásd Ambrazas 1993: 128), S. Daukantas szótárában is megtalálható: Smierc, giltine, <...> ~ giltinė S. Dauk iii 123, vö. LLKŽLal 230: lengyel. śmierć, litván mirtis, LLKŽVaitk 779: lengyel. śmierć, litván mirtis. Az LKŽe a giltinė „halál” használatára vonatkozó mondatokat Merkinėből (Varėna járás), Baisogalából (Radviliškis járás), Keturvalakiai­ból (Vilkaviškis járás), Kvėdarnából (Šilalė járás), Sasnavából (Marijampolė járás), Šimonysból (Kupiškis járás) közöl. Megemlítendő egy, a -tinė képzővel a gyógyítást jelentő gydyti denominalis igéből képzett, a cselekvés végrehajtóját megnevező főnév, amely a gyógyítás tudományát jelöli: 2 Doktorstwo, -an. Gʼīdʼitíné, -nes. m. <...> ~ gydytinė i 48, vö. LLKŽLal 22: lenk. doktorstwo, liet. daktarybė, LLKŽVaitk 91: lenk. doktorstwo, liet. 2) sen. gydytojo pareigos. Šis vedinys LKŽe nefiksuotas, taigi galėtų būti L. ivinskio naujadaras. -uvis. Diachroninės žodžių darybos atžvilgiu priesagos -uvis vediniu galima laikyti liežuvį (lot. lingua), sudarytą iš paprastojo veiksmažodžio liežti: Język.Lieżŭwis~liežuvis i 97, plg. LLKŽLal 53: lenk. język, liet. liežuvis, LLKŽVaitk 170: lenk. język, liet. 1) liežuvis. Šis žodis vartojamas visoje Lietuvoje. 189Terminologija | 2015 | 22 1.1.5. VARDAŽODiNėS yPATYBėS TURėTOJŲ PAVADiNiMAi Ilyenek azok a melléknevekből vagy főnevekből különféle képzőkkel alkotott főnevek, amelyek valamely jellegzetes tulajdonság alapján személyt, élőlényt vagy tárgyat jelölnek (DLKG 2006: 113, bővebben lásd Ambrazas 2000: 113). Saulius Ambrazas megfigyelése szerint ez a litván nyelv névszói főneveinek legnépesebb szóképzési kategóriája (Ambrazas 2000: 113). -inis, -inė. A litván nyelvben az ezzel a képzővel ellátott, főnevesülő melléknevek gyakran a valamely tulajdonsággal rendelkező jelentést kapják. E szóképzési típus származékait már a XVI–XVII. századi írásokban is feljegyezték (Ambrazas 2000: 145). Megemlítendő S. Daukantas szótárában az -inis hímnemű képző főnevesült származéka: Lasota, kruminis ~ krūminis S. Dauk i 329 (?) „őrlőfog“ (MedŽ lat. molaris, lit. krūminis (dantis)). Ugyanebben a szótárban megtalálható az -inė nőnemű képző származéka is: Piers, <...>, krutine ~ krūtinė S. Dauk ii 240 (lásd Skardžius 1996: 264), amely az írásbeliség kezdete óta elterjedt (Ambrazas 2000: 145), vö. SJP 4 105(14): a) tágabb értelemben pierś, piersi „a nyak, az oldalak és a has közötti testrész“, LLKŽLal 143: lenk. pierś, lit. krūtinė, LLKŽVaitk 429: lenk. pierś, lit. 1) krūtinė. Szemantikai szempontból mindkét szó a szervek (emésztőés légzőszervek) elnevezéseinek csoportjába tartozik. A krūtinė szó (lat. pectus) emellett a testrészek szemantikai csoportjába tartozó Liemuo alcsoport Krūtinė elnevezése is. A már említett anatómiai fogalomnevekhez, a gerklė és liežuvis szavakhoz hasonlóan ez utóbbi két származékszó is az élő nyelv szava. Az LKŽe a krūminis szó egyetlen használati mondatát közli Sudeikiųból (Utenos r.), a krūtinė anatómiai jelentésében azonban nem rögzítettek használati mondatokat (többnyire a szépirodalmi litván nyelvből), a rövidítések azonban a žemaitiai nyelvjárásokra utalnak: Salantai (Kretingos r.), Mosėdis (Skuodo r.), Alsėdžiai (Plungės r.), Upyna (Šilalės r.). -lės. S. Daukantas szótárában egyetlen -lės képzős származékszó található – a nagyon veszélyes akut fertőző betegség (lat. variola Me ii 213), amelyet láz, a szervezet mérgezése és kiütések jellemeznek, elnevezése: Ospa, rauples ~ rauplės S. Dauk ii 209 „raupai“, vö. LLKŽLal 133: lenk. ospa, liet. rauplės, LLKŽVaitk 395: lenk. ospa, liet. 1) raupai, rauplės; 1 Pierzchnice, rauples ~ rauplės S. Dauk ii 241, plg. LLKŽLal 133: lenk. ospa, liet. rauplės. Pranas Skardžius megjegyezte, hogy a -lė képzővel elsősorban cselekvési jelentésű főneveket képeznek, e képző néhány főneve élőlényeket jelöl, de a -lė képzős származékok többsége (Skardžius 1996: 169). A yra konkrečios reikšmės – reiškia įvykio ar veiksmo rezultatą, įrankį ir kt. szóban forgó képző származékainak csoportjában az általa közölt 190 Palmira Zemlevičiūtė Simono Daukanto ir Lauryno Ivinskio lengyel–litván és        kalbųžodynųlietuviškosterminologinėsmedicinos        leksikosvedyba származékos szótárai. Ezt a betegséget az élő nyelvben így nevezik – az LKŽe-ben a használati példák többsége Žemaitijából származik: Užventis (Kelmėi (Šilutės r.), Papilės (Akmenės r.), Nemakščių (Raseinių r.), Upynos (Šilalės r.), Gegrėnų (Plungės r.), eržvilko (Jurbarko r.), Kuršėnų (Šiaulių r.), járás), Vainutas, egy pedig Aukštaitijából – Šunskas (Marijampolėi járás). -lis. Az élő nyelv szavát kétféleképpen lehetne értelmezni – az ujj ízületének felső részét jelölő krumplis szót (MedŽ lat. condylus, lit. krumplys (a csont végén lévő csontos kiemelkedés)), amelyet S. Daukantas szótárában találtak: Kolano, krumplis. <...> ~ krumplis S. Dauk i 288, de vö. LLKŽLal 61: lengyel. kolano, lit. kelys, LLKŽVaitk 192: lengyel. kolano, lit. 1) kelis. Szinkrón szemléletben ez egyszerű szó lenne, azonban Pr. Skardžius a -lis képzőt különíti el benne. Tehát mi e származékszó alapszava? Lehetne a krumpis „fogacska, kivágás” főnév is (ebben az esetben ez a származékszó a névi tulajdonság hordozóinak kategóriájába tartozna), de a krumpėti „kivágásokat, fogacskákat kivágni” ige is (ekkor ez a származékszó a cselekvés eredményének kategóriájába tartozna) (lásd Skardžius 1996: 168). A tanulmányban főnévből képzett származékszóként szerepel. Az LKŽe-ben a krumplys „az ujj második ízületének felső része” szó használati példamondatainak többségét Felső-Litvániából jegyezték fel: Daukšiai (Marijampolėi járás), Užpaliai (Utenai járás), Pociūnėliai (Radviliškisi járás), Kaniava (Varėnai járás), Liškiava (Varėnai járás), Smilgiai (Panevėžysi járás), Pušalotas (Pasvalysi járás), Molėtai területéről, valamint egyet Alsó-Litvániából – Barstyčiai (Skuodasi járás). -onis. Vienas ypatybės turėtojo pavadinimas (sergantis asmuo, lot. patiens) padarytas su šia priesaga iš daiktavardžio liga: Pacyent, ligonis ~ ligonis S. Dauk ii 221, plg. LLKŽLal 136: lenk. pacjent, liet. ligonis. Žodis plačiai paplitęs jau XVi a. (Ambrazas 2000: 164), žinomas iš gyvosios kalbos – vartosenos sakiniai iš Aukštaitijos: ėriškių (Panevėžio r.), Taujėnų (Ukmergės r.), Rokiškio, Vištyčio (Vilkaviškio r.). -ūnė. Čia minėtinas bendrinis ypatybės turėtojų pavadinimas – rankos kaulų sąnara per rankos vidurį (lot. cubitus): Łokietek, ałkune. <...>. Łokietki, łokcie, ałkunes ~ alkūnė, alkūnės S. Dauk i 341 (lásd Ambrazas 2000: 159), vö. LLKŽLal 78: lengy. łokieć, lit. alkūnė, LLKŽVaitk 246: lengy. łokieć, lit. 1) alkūnė. Ez a származék a diakrón szóalkotás tárgya, mivel szinkrón szempontból szóalkotásilag tovább nem bontható (Urbutis 2009: 42). A szóban forgó testrész nevének „a kéz csontjainak ízülete a kéz közepén keresztül” jelentésében használati mondatokat jegyeztek fel Panevėžysből, Grūžiai településről (Pasvalys r.), Skaudvilėből (Tauragė r.), Pušalotasból (Pasvalys r.). 191Terminologija | 2015 | 22 -ungis. istorinės žodžių darybos tyrinėtojas S. Ambrazas kalbamajai darybos kategorijai priskyrė ypatybės turėtojo pavadinimą Kaduk.Mieszłùn gis. <...> ~ mėšlungis i 101 (MedŽ lot. spasmus, lit. spazmas, mėšlungis), vö. SJP 2 287(40): lengy. kaduk, hímnem, 2. „dobható betegség”, németül die schwere Krankheit, die fallende Sucht, morbus caducus, LLKŽLal 53: lengyelül kaduk, liet. (med.) nuomaras, LLKŽVaitk 172: lenk. kaduk, liet. 3) sen. epilepszia, nyavalyatörés, bár másfelől bizonytalan képzésű származékszóként jellemezték (Ambrazas 2000: 149). Az LKŽe-ben szemléltető használati mondatok szerepelnek a mėšlungis szóval Luokėből (Telšiai járás), Švėkšnából (Šilutė járás). Ez a szó „görcs, spazmus, rángógörcs” jelentésben ismert Skirsnemunėben (Jurbarkas járás), Vilkaviškisben, Endriejavasban (Klaipėda járás). 1.1.6. A CSELEKVÉS EREDMÉNYÉNEK ELNEVEZÉSEI Ebbe a képzési kategóriába a cselekvést és annak eredményét, illetve tárgyát jelölő, igékből képzett képzős főnevek tartoznak (lásd DLKG 2006: 125; Ambrazas 1993: 86). -alas. S. Ambrazo véleménye szerint ez a melléknévi képző a cselekvés eredményeinek képzésére szolgáló egyik legfontosabb eszköz. E típushoz tartozó származékok már a XVI–XVII. századi írásos emlékekben is szép számmal előfordulnak, különösen K. Sirvydas és a Lexicon Lithuanicum szótáraiban (Ambrazas 1993: 99). Így itt megemlítendő a S. Daukantas szótárában található, a -alas képzővel képzett szó – a vesék által kiválasztott, világossárga, esetenként narancssárga, ammóniaszagú folyadék (latinul urina Me ii 330) megnevezése: Mocz, myźałaj ~ myžalai S. Dauk i 375, vö. LLKŽLal 89: lengyel mocz, litvánul šlapumas, myžalai, LLKŽVaitk 276: lengyel mocz, litvánul šlapimas. Az LKŽe mellette a vulg. minősítés szerepel Tárgyát tekintve a szervek és folyadékok elnevezéseinek szemantikai csoportjába, azon belül pedig a vizeleti szervek és folyadékok szemantikai alcsoportjába tartozik – a vese által a szervezetből kiválasztott folyadék, a vizelet elnevezése. Az LKŽe-ben ezzel a szóval mindössze egy, Pociūnėliaiból (Radviliškis körzetéből) származó illusztráló mondat szerepel. -slas. A cselekvés eredményének elnevezése, amelyet melléknévi képzővel alkottak, L. Ivinskis szótárában található. Ez a székletürítés során kiválasztott végbéltartalom (lat. faeces Me i 366) elnevezése: Chyl, chil. u. m. Mièszłas, -la. w. Atłajkaj widuriunse nuog wālgiŭ ~ mėšlas. Atlaikai viduriuose nuog valgių i 31 (lásd Ambrazas 1993: 98), de vö. SJP 1 281(47): lengy. 1 chyl, chil, u, m., Medic. chylus, „a gyomorban megemésztett táplálék nedve“, ném. der Milchſaft von den verbauten Speiſen, lásd MedŽ lat. chylus, lit. chilas, tejnedv (a béllimfa a táplálék felszívódása során). „székletet“ jelent, és a következőhöz tartozik 192 Palmira Zemlevičiūtė Simono Daukanto és Lauryno Ivinskio lengyel–litván        kalbųžodynųlietuviškosterminologinėsmedicinos        leksikosvedyba emésztőszerveinek és kiválasztásainak szemantikai alcsoportjához. Amint a bemutatott példából látható, ezt a szót L. Ivinskis még részletesebben is megmagyarázta. Az LKŽe-ben a mėšlas „széklet“ jelentésű használatára vonatkozó mondatokat Linkuvában (Pakruojis járás), Liškiavában (Varėna járás), Eržvilkasban (Jurbarkas járás), Rimšėben (Ignalina járás), Gudžiūnaiban (Kėdainiai járás), Šilalėn, Salakasban (Zarasai járás), Sedában (Mažeikiai járás), Gudeliuose (Marijampolė járás) jegyezték fel. 1.1.7. HELYSÉGNEVEK Ezek olyan főnevek, amelyek főnevekből, igékből vagy melléknevekből képződtek, és a helyet a benne található tárgyak, az ott végzett cselekvés vagy valamely rá jellemző tulajdonság alapján jelölik. A jelölt hely lehet nyitott és zárt is. A tárgyalt megnevezések közepes méretű szóképzési kategóriát alkotnak (DLKG 2006: 133). Az igékből képzett cselekvést jelentő főneveket S. Ambrazas a cselekvés helyének megnevezéseinek nevezte (Ambrazas 1993: 208). Egy ilyen megnevezés L. Ivinskis szótárában található. -tuvė. E képző származéka olyan intézményt jelöl, amelyet kifejezetten a sarginti „beteg felügyelete, ápolása” alapul szolgáló képzős igével kifejezett cselekvés elvégzésére szántak: Infirmacija. Sàrǵintŭwé. <...> ~ sargintuvė i 99, vö. SJP 2 206(29): lengyel. infirmarya ob. chorownia „a betegek szobája a kolostorban“, németül. das Krankenʒimmer in den Klöſtern, oroszul больница, врачебница, LLKŽVaitk 158: lengyel. infirmeria, litvánul psn. izolátor, egészségügyi pont (börtönben, kolostorban, panzióban és hasonló helyeken). S. Ambrazas megállapította, hogy a -tuvė képzővel alkotott, cselekvési helyeket megnevező szavak legnagyobb számban K. Sirvydas szótárában fordulnak elő (Ambrazas 1993: 208). Az LKŽe adatai szerint ez a szó L. Ivinskis neologizmusa lehet: sargintuvė, lásd sargintinė „gyógyintézet“: Dabar yra kareivių sargintuvė (špitolė) iM1861,36. 1.1.8. SZEMÉLYNEVEK FOGLALKOZÁS SZERINT E dery kategóriába azokat a főneveket sorolják, amelyekkel egy személyt foglalkozása alapján neveznek meg (DLKG 2006: 137). Két képzőből álló származékokat találtak, „amelyek olyan alapszavakból jöttek létre, amelyek magát a személy üzleti tevékenységét, illetve munkáját, vagy gyakrabban annak a tevékenységnek, illetve munkának a tárgyát, termékét, eszközét, helyét vagy valamely más, az adott üzleti tevékenységre, illetve munkára jellemző dolgot jelölnek” (DLKG 2006: 137). S. Ambrazas véleménye szerint történeti szempontból célszerű a foglalkozás szerinti személyneveket és a névszói tulajdonság hordozóinak neveit egyetlen, azaz a névszói tulajdonság hordozóinak kategóriájába tartozó származékoknak tekinteni, és együtt tárgyalni őket. A szinkrón szóképzési munkákban azonban a tulajdonság- 193Terminologija | 2015 | 22 hordozóinak neveihez nagyon közel álló szemantikai származékcsoportokat különítenek el; ezek egyike a foglalkozás szerinti személynevek (Ambrazas 2000: 113). Ebben straipsnyje remiamasi sinchroniniuose darbuose pateiktu kalbamųjų vedinių skirstymu. -inykas / -ininkas. Ugyanannak a képzőnek két változata. E típusú származékok ypatybės turėtojų pavadinimų priesaga. Su ja tiek dabartinėje, tiek ir senojoje lietuvių kalboje dažniausiai daromi vediniai, žymintys profesiją. Daugiauközül a legtöbbet maga K. Sirvydas szótárában rögzítették (Ambrazas 2000: 118). Az -inykas képzővel a dantis „fog” és valószínűleg a vaistis „gyógyszer” főnevekből képzett, a névszói tulajdonság birtokosait megnevező két elnevezés S. Daukantas szótárában található: Dentysta, dąntinykas, <...> ~ dantinykas S. Dauk i 136 „aki fogakat gyógyít”, vö. LLKŽLal 20: lengyelül. dentysta, litvánul dantininkas, dantistas, dantų gydytojas, LLKŽVaitk 82: lengyelül. dentysta, litvánul dantų gydytojas, lásd. LKŽe: dantininkas 2. „fogorvos“; Lekorob, wajstinykas ~ vaistinykas S. Dauk i 333, vö. SJP 2 617(78): lengy. lekorób, a, m. „gyógyszerész“, vok. der Apotheker, lásd. LKŽe: vaistininkas 1. „a gyógyszertár dolgozója, turintis farmacijos išsilavinimą, provizorius“, 2. „kas gydo žolėmis, žolininkas“. Žodis vaistinykas užrašytas iš Subačiaus (Kupiškio r.), Karsakiškio (Panevėžys járás) és Degučiai (Zarasai járás). Bár a dantinykas változat az LKŽe-ben nincs feltüntetve (a dantininkas az élő nyelvből származik), a vaistinykashoz hasonlóan az élő nyelv szava (lásd Ambrazas 2000: 124–125). L. Ivinskio žodyne prie aptartų priesagos -inykas vedinių savo darybine reikšme šliejasi vienas priesagos -ininkas vedinys Aptekarz -za, m. Wajstińīnkas –a, <...> ~ vaistininkas i 5, plg. LLKŽLal 3: lenk. aptekarz, liet. vaistininkas, aptiekininkas, LLKŽVaitk 19: lenk. aptekarz, liet. vaistininkas. LKŽe duomenimis, žodis žinomas Jurbarke, Stakiuose (Jurbarko r.), Kartenoje (Kretingos r.), Vegeriuose (Akmenės r.). S. Ambrazo teigimu, priesaga -ininkas dabar vartojama tik žemaičių tarmėje ir kai kuriose gretimose, daugiausia pietinėse, vakarų aukštaičių šnektose. Visur kitur vietoj jos vartojama priesaga -inykas. Tačiau anksčiau priesagos -inykas arealas buvo dar platesnis – ją turėjo ir pietų žemaičiai. Az -ininkas képző meglehetősen későn terjedt el az északi žemaičiai nyelvjárásban, illetve annak legalább egy részében. Feltételezik, hogy a régi írások hatására S. Daukantas műveiben is az -inykas képző dominál. A nyelvész azonban továbbra is azon a véleményen van, hogy ez a képző abban az időben még S. Daukantas szülőföldje, az északi žemaičiai nyelvjárásban is fennmaradhatott. S. Ambrazas azt állítja, hogy az -ininkas képző az -inykas képző változata, amely valószínűleg a kur nyelvben vagy a balti nyelvterület valamely másik nyugati dialektusában alakult ki (Ambrazas 2000: 124–125). 194 Palmira Zemlevičiūtė SimonoDaukantoirLaurynoIvinskiolenkų–lietuvių        kalbųžodynųlietuviškosterminologinėsmedicinos        leksikosvedyba G. Subačius tanulmányának adatai szerint az egész žemaičiai nyelvjárásban csak az -ininkas, -ė változat ismert, S. Daukantas azonban szinte mindenütt műveiben, így a nagy lengyel–litván szótárban is -inykas, -ė alakot ír. A kutató véleménye szerint S. Daukantasra hatással lehettek más nyelvjárások tényei, mégis a régi írásoknak – K. Sirvydas és M. Daukša műveinek, amelyekben szintén ezt a képzőt használták – nagyobb befolyással kellett lenniük rá. Úgy tűnik, hogy S. Daukantas a nyelvjárására nem jellemző -inykas, -ė képzőt használva nem egy másik nyelvjárás képzőjeként értelmezte, hanem a kialakuló köznyelvi írott litván nyelv tényeként (normájaként!). G. Subačius állítása szerint az -inykas, -ė a nagy lengyel–litván szótárban (akárcsak az egész litván nyelvben) a foglalkozás alapján képzett személynevek legproduktívabb képzője. E toldalék származékainak alkotásakor S. Daukantas a népi szóképzés rendszerét követte (Subačius 1993: 165–166). 1. táblázat. A képzőszármazékok S. Daukantas és L. Ivinskis szótáraiban Képzési kategória Képzési típus S. Daukantas szótárának származékai (db) származékok (db) L. Ivinskis szótára Kicsinyí- (főnevek tő -ėlis –2 képzős kicsinyítő szavak -elis, -elė 2 1 képzővel) Cselekvévagyis -ulis / főnevek sek -imas 32 -ulys 11 8 -ymas 5 – -ystė –1 -smas –1 a megneve12 igékből absztra- -inys 2 – tulajdonzései, képzett kt ságok megnevevagyis ktumok -ystė 1 1 zése 8 – -ség 3 – -ata 2 – -yba 1 – -ysta 1 – cselekvéfőnévi absztrasek, absztraktumok A cselekvők és a cselekvői tulajdonságok -ėjas, -ėja 1 2 megnevezései 3 2 helymegnevezések és személymegnevezések -inykas / -ininkas, -inys, -yba, -ybė, uralkodó típusa az -imas képző. Ezt mennyiség tekintetében nagyjából megnevezése, a kicsinyítő képzős szavak (kicsinyítő főnevek), továbbá a birtokosainak megnevezései -tojas, -toja -klė 1 1 -ulys / -ulis, -ė 1 2 a -ymas, -ysta, -ystė, -klė, -lės, -lis, -onis, -slas, -smas, -tinė, -tojas, -toja, -tuvė, egyenlően követik a tulajdonságok megnevezései, vagyis a főnévi cselekvés eredményének és a helyeknek a megnevezése, valamint a foglalkozás -ėlis,-ėlė -tinė 1 1 -uvis –1 tulajdonságok birtokosainak megnevezései, a főnévi tulajdonságok -ulis, -ulė / -ulys, -umas, -ūnė, -ungis, -uvis). A képzett származékok abszolút absztraktumok, valamint a cselekvők és az igei tulajdonságok birtokosainak szerinti személymegnevezések. A három képzéstípus (-ėlis, -ėlė, -ystė és -ulis, 1 birtokosainak megnevezései, a cselekvés eredményének megnevezései, többsége cselekvések megnevezése, vagyis igei absztraktum. A képzés megnevezései. Jelentősen kevesebb a főnévi tulajdonságok birtokosainak -ulė / -ulys) különböző képzési kategóriákra jellemző. Az -ėlis, -ėlė képzővel 1 201Terminologija | 2015 | 22 tybių pavadinimai, arba vardažodžių abstraktai, veikėjų ir veiksmažodinės kicsinyítő szavakat (kicsinyítő főneveket), valamint cselekvőket és igei tulajdonság birtokosait megnevező szavakat, az -ystė képzővel cselekvések pagal profesiją) priesagų vedinių. Jie sudaryti net su 28 priesagomis ar jų variantais (-alas, -ata, -ėjas,-ėja, -ėlis,-ėlė, -elis,-elė, -imas, -inis,-inė, megnevezéseit, vagyis igei absztraktumokat, valamint tulajdonságok megnevezéseit, vagyis névszói absztraktumokat, az -ulis, -ulė / -ulys képzővel pedig cselekvések megnevezéseit, vagyis igei absztraktumokat, valamint cselekvőket és igei tulajdonság birtokosait megnevező szavakat képeztek. S. Daukantas nagy lengyel–litván szótárának képzős származékai jelentősen felülmúlják L. Ivinskis lengyel–litván szótárának származékait érthető okból – ez utóbbinak csak a kéziratos szótár fennmaradt része hozzáférhető, az A–R betűk szavai. Az előképzős származékok mindkét szótárban viszonylag ritkák. Az előképzővel képzett származékok dominálnak – helynevek. Elszórtan előfordulnak az užés neelőképzős származékok. A végződésképzős származékok csoportja szintén nem népes, bár a származékok számát tekintve megelőzi az előképzős származékokat. Elmondható, hogy mindkét szótárban a végződésképzős származékok nagyjából egyenletesen oszlanak meg (a származékok száma 9 és 7). A szóban forgó származékok négy képzési kategóriába tartoznak – ezek a cselekvések megnevezései, vagyis az igék absztraktumai, a cselekvők és az igei tulajdonság hordozóinak megnevezései, a névszói tulajdonság hordozóinak megnevezései, valamint a cselekvés eredményének megnevezései. Szemantikai szempontból a szótárak származékai nyolc szemantikai csoportba sorolhatók. A betegségek és beteges állapotok megnevezései dominálnak. Jelentős a Simonas Daukantas és Laurynas Ivinskis lengyel–litván orvostudományával kapcsolatos cselekvések, történések, folyamatok és állapotok, testrészek és szervek, tulajdonságok és személyek megnevezéseinek szemantikai csoportja. Elszórtan előfordulnak az orvostudomány és a hozzá kapcsolódó        kalbųžodynųlietuviškosterminologinėsmedicinos        leksikosvedyba tudományterületek, valamint a foglalkozások és a gyógyeszközök megnevezései.uzdaviniai ir priemonių pavadinimai.škirų medicinos ir su ja susijusių mokslo sričių bei profesijų, gydymo priemonių metnesu ligomis susijusių veiksmų, procesų ir būsenų pavadinimai. su ligomis susijusių veiksmų, procesų ir būsenų pavadinimai. pagalbinių veiksmų pavadinimai. neigiamos ypatybės pavadinimai. kitos reikšmės. Nemažos su 202 Palmira Zemlevičiūtė Simono Daukanto ir Lauryno Ivinskio lenkų–lietuvių medicina susijusių veiksmų, vyksmų, procesų ir būsenų, kūno dalių ir organų, ypatybių ir asmenų pavadinimų semantinės grupės. ir gydymo įstaigų pavadinimai. S. Daukantas és L. Ivinskis lengyel–litván szótáraiban szereplő képzett szavak többsége fennmaradt a mai köznyelvi litvánban (az összes képzett szó 51%-a), egy részük orvosi terminussá vált (alkūnė „könyök”, alpimas „ájulás”, čiaudulys „tüsszentés”, džiova „tüdőbaj”, gerklė „torok”, gydymas „gyógyítás”, gydytojas „orvos”, kosulys „köhögés”, krūtinė „mellkas”, liežuvis „nyelv”, mėšlungis „görcs”, pakaušis „tarkó”, sąnarys „ízület”, vėmimas „hányás”, viduriavimas „hasmenés”, žiovulys „ásítás” stb.). Amint azt az LKŽe adatai mutatják, a tárgyalt képzett szavak többsége az élő nyelv szava. Egyesek az egész országban ismertek (čiaudulys „tüsszentés”, skaudėjimas „fájdalom”, tryda „hasmenés”, žiovulys „ásítás” stb.), másokat szűk körben használnak (antkrytis „betegségroham, fertőzés, járvány”, apjakimas „vakság”, dūsėjimas „nehéz légzés”, žindulys „szoptatott gyermek” stb.), megint mások a szótárban közölt használati mondatok gyakorisága alapján a felvidékiekre (krumplys, sąnarys stb.), illetve az alsó-litvánokra jellemzők (gyla „szúró érzés, nagy fájdalom”, rauplės „himlő”, sukinys „szédülés, kábultság” stb.). Vannak olyan képzett szavak is, amelyeket csak írott forrásokban rögzítettek (gimdystė „szülészet”, skauduliavimas, vaistymas „gyógyítás”, žiogulys stb.), alapigéik vagy alapmellékneveik azonban nem ritkán az élő nyelvben is ismertek. Az egyes lexikográfusok újalkotásai (gydytinė „a gyógyítás tudománya” i, krauleidysta „felcseri mesterség” S. Dauk, krauleidystė „falusi sebészi hivatás” S. Dauk, sargintuvė „gyógyintézet” i, vaistėjimas „gyógyítás” S. Dauk, vaistinystė „gyógyszerészi üzlet” i, žlibybė „rövidlátás” S. Dauk) nem honosodtak meg – ez a litván orvosi terminológia történeti szókincse. FŐBB FORRÁSOK i – Laurynas Ivinskis lengyel–litván szótára. Összeállította O. Kažukauskaitė, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 2010. S. Dauk i–iii – Simono Daukanto írásai. Nagy lengyel–litván szótár 1, a–m. Összeállította [a bevezető tanulmányt, 8–54. o. megírta] G. Subačius, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1993; Nagy lengyel–litván szótár 2, n–p. Összeállította G. Subačius, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1995; Nagy lengyel–litván szótár 3, r–ž. Összeállította G. Subačius, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1996. KIEGÉSZÍTŐ FORRÁSOK LKŽe – A litván nyelv szótára (I–XX, 1941–2002), elektronikus változat, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2005. – www.lkz.lt. LLKŽLal – Lenkųirlietuviųkalbosžodynas. Surengė Antanas Lalis, Vilnius: Juozapo Zavadskio spaustuvė, 1912. 203Terminológia | 2015 | 22 LLKŽVaitk – Vaitkevičiūtė V. Lengyel–litván szótár, Vilnius: Mokslas, 1979. Me i, ii – Orvosi enciklopédia 1–2, Vilnius: Valstybinė enciklopedijų leidykla, 1991, 1993. MedŽ – Astrauskas V., Biziulevičius S., Pavilonis S., Vaitilavičius A., Vileišis A. Orvosi szakkifejezések szótára, Vilnius: Mokslas, 1980. SJP 1–6 – Słownik języka polskiego przez M. Samuela Bogumiła Linde, Lwów: w drukarni zakładu Ossolińskich, 1855. = M. Samuel Bogumił Linde. A lengyel nyelv szótára 1–6, Warszawa: Gutenberg–Print, IRODALOM 1994–1995. Ambrazas S. 1993: A főnevek képzésének fejlődése [1]. A litván nyelv igei származékai, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Ambrazas S. 2000: A daiktanevek képzésének fejlődése 2. A litván nyelv névszói származékai, Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadó Intézet. Auksoriūtė A. 1998: Laurynas Ivinskis terminológiai öröksége. – A litván nyelvészet kérdései 40, 32–40. Auksoriūtė A. 1999: Laurynas Ivinskis szótárainak terminológiája. – Lituanistica 2(38), 22–33. Auksoriūtė A. 20001: Laurynas Ivinskis terminológiai munkái [kézirat]. Doktori disszertáció, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 143 p. Auksoriūtė A. 20002: Laurynas Ivinskis terminológiai munkái. Doktori disszertáció összefoglalója, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. Auksoriūtė A. 2003: L. Ivinskis Lengyel–žemaitis szótárának és a Prigimtūmenė növényneveinek egyedi nevei. – Terminologija 10, 135–142. Auksoriūtė A. 2007: Laurynas Ivinskis négy nyelvű szótárának terminusai. – Terminologija 14, 72–91. Bagdonavičius A. 1988: Kaunas borbélyai a XVI–XVIII. században. – Sveikatos apsauga 9, 33-37. Budrys M. 1989: Az orvostudomány fejlődése Litvániában a XV–XX. században. – Medicina 1[73], 8–14. DLKG 2006: A mai litván nyelv grammatikája, Vilnius: A Tudományos és Enciklopédiai Kiadó Intézete. Jasaitis D. 1974: A gyógyászat történetének töredékei a Litván Nagyfejedelemségben. – Medicina 2(47), Kažukauskaitė O. 2010: Laurynas Ivinskis lengyel–litván nyelvi szótára. – 64–71. Laurynas Ivinskis lengyel–litván nyelvi szótára, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, iX–XXV. Kruopas J. 1960: L. Ivinskis lexikográfiai munkái. – A Litván SZSZK Tudományos Akadémiájának munkái, A sorozat, 1(8), 191–198. Lelis J. 1960: Az orvosi ellátás Litvániában a XiX. század elejéig. – A tudományok történetéből Litvániában 1, Vilnius: Állami Politikai és Tudományos Irodalmi Kiadó, 118–124. LKG 1965: A litván nyelv grammatikája 1, Vilnius: Mintis. Merkys V. 1991: Simonas Daukantas, Vilnius: Vyturys. Palionis J. 1995: A litván írott nyelv története, Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadó. Petkevičiūtė D. 1988: Laurynas Ivinskis, Vilnius: Mokslas. PMKŠ 2012: A hajnal előtti kor tudománya, kultúrája és oktatása. Laurynas Ivinskis születésének 200. évfordulójára. Tanulmánykötet, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. Sasnauskas V. 2000: A középkori orvoslás és Kaunas borbélyai. – Az egészséges ember, szeptember, 39. Skardžius Pr. 1996: Rinktiniairaštai 1. Lietuviųkalbosžodžiųdaryba, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Subačius G. 1990: Simonas Daukantas szótárai. – A litván újjászületés történetének tanulmányai 1. A nemzeti dintojai:nuoasmensikipartijos, Vilnius: Sietynas, 20–32. Subačius G. 1993: Simono Daukanto didžiojo lenkų–lietuvių kalbų žodyno naujadarai: individuali žodžių öntudat ébredése. – A litván újjászületés történetének tanulmányai 4. A nép nemzetté válik, Vilnius: Baltoji varnelė, 135–216. Urbutis V. 2009: A szóalkotás elmélete, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Vitkauskas V. 1996: Laurynas Ivinskis írásainak nyelvi sajátosságai. – Lituanistica 3(27), 17–26. Vitkauskas V. 1997: Laurynas Ivinskis lexikográfiai alapelvei. – Laurynas Ivinskis naptárának 150. évfordulójára. Tanulmányok és dokumentumok, Vilnius: Litván Irodalmi és Néprajzi Intézet, 29–32. VLe iV, Viii – Litvánia általános enciklopédiája 4, 8, Vilnius: Tudományos és Enciklopédia-kiadó Intézet, Zinkevičius Z. 1990: A litván nyelv története 4. A litván nyelv a 2003, 2005. XVIII–XIX. században, Vilnius: Mokslas. 204 Palmira Zemlevičiūtė Simono Daukanto és Laurynas Ivinskis lengyel–litván        kalbųžodynųlietuviškosterminologinėsmedicinos        leksikosvedyba A LITVÁN ORVOSI TERMINOLÓGIAI LEXIKA LEVEZETÉSE SIMONAS DAUKANTAS ÉS LAURYNAS IVINSKIS LENGYEL–LITVÁN SZÓTÁRAIBÓL A tanulmány a litván tudomány, kultúra és oktatás 19. század első felének híres alakjai, S. Daukantas (1793–1864) és L. Ivinskis (1810–1881) által összeállított kétnyelvű lengyel–litván szótárakkal foglalkozik. A litván eredetű (származék) terminológiai lexikára összpontosít, amely az orvostudomány különböző fogalmait nevezi meg. A tanulmány kísérletet tesz a származékok szóalkotási módjainak és képzési kategóriáinak azonosítására, ez utóbbiak képzéstípusainak megvitatására, annak megállapítására, hogy az orvosi fogalmak mely csoportjait nevezik meg származékokkal, továbbá a származékoknak az élő nyelvhez és az írásbeliség nyelvéhez való viszonyának feltárására, a szótárak szerzői által alkotott lehetséges neologizmusok azonosítására, valamint annak értékelésére, hogy a származékok fennmaradtak-e a modern standard litván nyelvben és az orvosi terminológiában. Mindkét lexikográfust a litván orvosi terminológia kiemelkedő alakjaként tartják számon. Hozzájárulásuk nemcsak a szótáraikban szereplő orvosi lexika miatt fontos (amelynek többsége litván eredetű), hanem azért is, mert megpróbálták megtalálni a lengyel szavak litván megfelelőit az élő nyelvben, és szavakat alkotni az orvosi fogalmak megnevezésére. A mindkét szótárban bemutatott litván orvosi terminológiai lexika 46%-a képzett szó – szuffixumos, prefixumos és végződéses származék. A származékok legnagyobb csoportját a megtalálható szuffixumok segítségével létrehozott orvosi fogalomnevek alkotják. 28 toldalék vagy azok változatai (-alas, -ata, -ėjas, -ėja, -ėlis, -ėlė, (123 lexical units). 8 word-formation categories (deminutiva, nomina actionis, nomina qualitatis, nomina agentis, nomina attributiva, nomina acti, or nomina resultativa, nomina loci, nomina professionalia, or nomina auctoris) of suffix derivatives were -elis, -elė, -imas, -inis, -inė, -inykas / -ininkas, -inys, -yba, -ybė, -ymas, -ysta, -ystė, -klė, -lės, -lis, -onis, -slas, -smas, -tinė, -tojas, -toja, -tuvė, -ulis, -ulė / -ulys, -umas, -ūnė, -ungis, -uvis) felhasználásával készülnek. A szuffixumos származékok abszolút többsége cselekvésnév. A domináns képzéstípus az -imas utótag. A prefixumos származékok mindkét szótárban meglehetősen ritkák (9 lexikai egység). Ebben a csoportban a leggyakoribbak a helyeket megnevező pawhich prefixummal képzett származékok. A végződéses származékok csoportja szintén kicsi (16 lexikai egység). Az -as és -is végződésekkel képzett származékok vannak túlsúlyban. Általában nomina actionis, nomina agentis, nomina attributiva, nomina acti. Jelentésük alapján a származékok 8 szemantikai csoportba sorolhatók. A betegségek és állapotok nevei vannak túlsúlyban. Az orvostudománnyal, testrészekkel és szervekkel, jellemzőkkel, valamint személyek megnevezésével kapcsolatos cselekvések, folyamatok és állapotok megnevezéseinek szemantikai csoportjai szintén meglehetősen nagyok. Nagyon kevés olyan szó előfordulását találtuk, amely az orvostudomány vagy a kapcsolódó területek ágait és foglalkozásait, a kezelési eszközöket, valamint a kezelési intézményeket nevezi meg. A származékok többségét továbbra is használják a modern standard litvánban (az összes származék 51%-át), némelyikük az orvostudomány terminusaként használatos (alkūnė (könyök), gerklė (torok), gydymas (kezelés), gydytojas (orvos), kosulys (köhögés), sąnarys (ízület) stb.). Amint az a Litván nyelv elektronikus szótárából (LKŽe) látható, a származékok többsége az élő nyelv szava. Némelyikük az egész országban ismert 205Terminologija | 2015 | 22 (skaudėjimas (fájdalom), tryda ‘viduriavimas’ (hasmenés), žiovulys (ásítás) stb.), mások csak szűk körben használatosak (apjakimas ‘aklumas’ (vakság), dū sė ji mas ‘sunkus kvėpavimas’ (nehézlégzés) stb.), vagy a Felföldön használatosak (krumplys ‘piršto antrojo sąnario viršutinė dalis’ (ujjperc bütyke) stb.), illetve az Alföldön (sukinys ‘galvos sukimasis, svaigulys’ (szédülés) stb.). Vannak olyan származékok, amelyek csak írásokban fordulnak elő (gimdystė ‘akušerija’ (szülészet), vaistymas ‘gydymas’ (kezelés) stb.), alapjául szolgáló szavaik (igék vagy melléknevek) azonban az élő nyelvben ismertek. Mindkét lexikográfus egyéni neologizmusai (vaistėjimas ‘gydymas’ (kezelés) S. Dauk, žlibybė ‘trumparegystė’ (rövidlátás) S. Dauk, krauleidystė ‘kaimo chirurgo profesija’ (vérlebocsátás) S. Dauk, krauleidysta ‘felčerio amatas’ (felcseri mesterség) S. Dauk, gydytinė ‘gydymo mokslas’ (a gyógyítás tudománya) i, sargintuvė ‘gydykla’ (gyógyítóhely) i, vaistinystė ‘vaistininko verslas’ (gyógyszerészi szakma) i) nem honosodtak meg – a litván orvosi terminológiai szókincs történeti lexikájának tekintik őket. Beérkezett: 2015-06-10 Palmira Zemlevičiūtė Litván Nyelvi Intézet P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius e. paštas [email protected]