Comprehension and use of the literary terms “pastišs” (“pastiche”) and “parodija” (“parody”) in Latvian literary studies

A „pastiss” (pastiche) és a „parodija” (parody) irodalmi szakkifejezések értelmezése és használata a lett irodalomtudományban ANITA HELVIGA Liepājai Egyetem Kurzemei Bölcsészettudományi Intézet SIGITA IGNATJEVA Liepājai Egyetem Kurzemei Bölcsészettudományi Intézet KULCSSZAVAK: pastiss, parodija, irodalmi szakkifejezések, lett terminológia BEVEZETÉS A terminusok – mint egy nyelv bármely lexikai egysége – változásnak vannak kitéve. A lett irodalomtudomány terminológiájának kialakulásával és fejlődésével kapcsolatos kutatások során különös figyelmet fordítanak azokra a terminusokra, amelyek szemantikai és funkcionális változásokon mentek keresztül. Jelen cikk két ilyen terminust vizsgál: pastiss és parodija. A pastiss és a parodija terminus nem új a lett irodalomtudományban, magyarázatuk azonban nem egyértelmű, és szemantikai árnyalataik közül több továbbra is alakul. Ez azzal függ össze, ahogyan a fogalmakat rokon területeken és különböző kultúrákban értelmezik, valamint kölcsönhatásukkal és egymásra gyakorolt hatásukkal. Egyes nézetek szerint a pastiss egyben parodija is, ezáltal összevonva a két fogalmat. Ez a nézet leszűkítő jellegű, nem teszi lehetővé a terminusok teljes szemantikai-funkcionális megértését, és következésképpen nem biztosítja megfelelő és pontos használatukat. A cikk célja, hogy feltárja a pastiss és a parodija terminus értelmezésének és használatának főbb jellemzőit a lett irodalomtudomány fejlődésének időrendjét követve, kiemelve a terminusok sajátos vonásait és rögzítve a változásokat. A terminusok használatának szélesebb körű vizsgálata érdekében a terminusszótárak példái mellett általános nyelvi szótárakból, irodalomtudományi szakirodalomból, tankönyvekből és folyóiratokból származó példákat is közöl. 40 Anita Helviga | Sigita Ignatjeva Comprehension and use of the literary terms pastiss (pastiche) and parodija (parody) in Latvian literary studies A cikk két fő részből áll. Az első rész bemutatja a pastišš terminus megjelenését és alakját, magyarázatot és meghatározást ad rá, összeveti a terminus szemantikai értelmezését a rokon területeken és az érintkező nyelvekben, valamint feltárja a terminológiai átvitel sajátosságait. A második rész a parodija szó/terminus magyarázatainak elemzésével foglalkozik különböző lexikográfiai (köztük terminográfiai) forrásokban, és feltárja a szó terminológián kívülivé válásának szempontjait. Az összehasonlításhoz két érintkező nyelv (az angol és az orosz) lexikográfiai forrásait használja, mivel a szavak (köztük a terminusok) szemantikai változásait jóval tágabb nyelvi tér befolyásolja, mint egyetlen nyelv. 1. A PASTIŠŠ TERMINUS A pastišš terminust sokkal gyakrabban használják a lett zenetudományban, mint a lett irodalomtudományban. A szó feltehetően zenei terminusként került be a lett nyelvbe. A pastišš szó csak néhány lett szótárban található meg. Jelentését rendszerint „stílusutánzásként, reprodukcióként” magyarázzák. Meg kell jegyezni, hogy a szó (és így a terminus) nem közismert: a lett tömegtájékoztatásban az értelmiségiek gyakran teszik fel a kérdést: „Mi az a pastiche?” 1.1. A jövevényszó lett nyelvi adaptációja A lett pastišš szó, amelynek jelentése „pastiche”, a francia pastiche szóból származik; ez maga is jövevényszó, az olasz pasticcio szóból, amelynek jelentése „keverék, vegyes”. Nincs egyetértés a szó megfelelő lett alakját illetően: a terminust különböző alakokban használták, hímnemben (pastišš) és nőnemben (pastiša), ragozható és ragozhatatlan (pasticio, pastićo, pastičio) szóként: “Pastičio ir savervējums no jau agrāk uzrakstītām arijām, kurām tagad piemēro citu tekstu.” (Sproģis 1921: 14); “[..] lieliskas ir Klieņa dzeju pastišas.” (Grīns 1956a: 5); “[..] kāpēc tāds pastišš būtu vajadzīgs.” (Sarma 1983: 24); “[..] cik šinī skatē ir nopietnu veikumu, cik šarlatānisku eksperimentu [..] un pasticio darbu?” (Dambergs 1986: 3); “Pastičo – stila imitācija, atdarinājums.” (Ausekle u. c. 1997: 421) Így a jövevényszó mindezek a különböző alakjai – pastišš, pastiša, pastićo, pasticio, pastičio – ugyanannak a fogalomnak a megjelölésére szolgálnak lettül. A ragozhatatlan alakokat főként a megjelent forrásokban használták Terminoloģija | 2017 | 24 4 1 a második világháború előtt, valamint a lett emigránsok kiadványaiban. Bár a kifejezés különböző nyelvtani alakjai a mai lett nyelvben is előfordulnak, a domináns alak a ragozható, hímnemű pastiss, amely normatív alaknak tekinthető. 1.2. A pastiss terminussal jelölt fogalom magyarázata és meghatározása A lett nyelvű források között kevés határozza meg a pastiss fogalmát. A magyarázat fő elemei a stílusutánzás, a stilizálás és a reprodukció. A pastiss terminust először a 20th. század első felében említették a lett folyóiratokban, és el kell ismernünk, hogy a terminust kizárólag a zenében használták az „utánzás, variáció, korábban ismert mű összeállítása” jelentésben. Ugyanezt a magyarázatot adja a tekintélyes lexikográfiai kiadvány, a Latviešu konversācijas vārdnīca is. Például: „[..] Gluck tudatában Londonban következett be a fordulat, ahol egyszer megbízták, hogy írjon egy »p a s t i č i o«-t. [..] Ehhez a p a s t i č i o-hoz Gluck éppen azokat a részleteket válogatta ki operáiból, amelyek a közönségnek a legjobban tetszettek.” (Sproģis 1921:14); „1738. [február] 25-én Händel bemutatja »Alessandro Severo« című operáját; ez ugyan »p a s t i č o«-ként készült, vagyis más operáiból származó áriák és részletek felhasználásával.” (Rollāns 1935: 39); „P a s t i č o (ol. pasticcio ’pástétom’): 1) olyan operák, amelyek zenéje különböző zeneszerzők korábbi műveiből áll össze, új librettóhoz igazítva; továbbá olyan operák, amelyek kollektív munka eredményeként jöttek létre; 2) olyan kompozíciók, amelyekben több zeneszerző vett részt, különösen variációk.” (LKV 1937–1938, 31106) Az irodalomelméletben a terminus bevezetése igen fokozatosan és látszólag vonakodva történt. A szovjet időszakban a terminus szinte teljesen kikopott a használatból, ezért nem szerepel a korszak legjelentősebb lexikográfiai kiadványában, a Latviešu padomju enciklopēdija-ban (LPE 1981–1988), Vitolds Valeinis számos poétikai munkájában (pl. Valeinis 1961; Valeinis 1978; Valeinis 1982), illetve a tankönyvekben sem (pl. Bībers et al. 1983; Grase 1988; Ausekle et al. 1990). A szó nem szerepel a lett nyelv nagy szótárában, a Latviešu literārās valodas vārdnīca-ban (LLVV 1972–1996), és a szovjet időszakban megjelent idegenszó-szótárakban sem (pl. SV 1951; SV 1969; SV 1978). In the recent period of the development of terminology (after 1990, cf. Baltiņš 2006: 72), the explanation of the meaning (general and termino- 42 Anita Helviga | Sigita Ignatjeva Comprehension and use of the literary terms pastiss (pastiche) and parodija (parody) in Latvian literary studies a lett lexikográfiában a pastišs (pastiche) fogalmát még mindig többnyire figyelmen kívül hagyják. A kifejezés nem szerepel sem a lett nyelv legújabb szótárában (MLVV-e), sem azokban a zenei, kulturális és irodalmi szakkifejezéseket tartalmazó kiadványokban, amelyekben helye volna, például a Mūzikas terminu vārdnīte (Torgāns 2010), a Mākslas un kultūras vārdnīca (Aldersons 2011), illetve a Vārdnīca modernisma un postmodernisma literatūras lasītājiem (Skalberga 2011) című művekben. A kétnyelvű szótárakban is megfigyelhető a pastišs szó kerülése: a kifejezést teljesen vagy részben a stilizācija „stilizáció” szóval helyettesítik. Például az English-Latvian and Latvian-English Dictionary lett–angol részében nem szerepel a kifejezés, az angol–lett részben pedig a pastiche fordítása pastičo (zenében), illetve stilizācija (irodalomban) (ALLAV 2003: 314). Meg kell jegyezni, hogy a stilizācija terminológiai jelentése hasonló, de nem azonos. Janīna Kursīte szerint a stilizācija azt jelenti, hogy egy másik irányzat, korszak vagy szerző szövegébe beemelik és beépítik valamely szerző, irodalmi irányzat vagy korszak legjellemzőbb vonásait (Kursīte 2002: 389). A stilizáció részleteibe nem bocsátkozva megállapítható, hogy a modern értelmezés szorosan összekapcsolja a stilizációt a két szó, a pastišs és a parodija által jelölt fogalmak magyarázatával. A pastišs szó lexikai és terminológiai jelentésének mai értelmezése különböző források magyarázatain alapul. Az összehasonlításhoz négy forrást használtunk: a Lielā enciklopēdiskā vārdnīca (LEV 2003) című, általános tematikájú enciklopédikus szótárat; J. Kursīte terminológiai versszótárát, a Dzejas vārdnīca (Kursīte 2002) című művet; egy középiskolai irodalmi segédkönyvet (Lukaševičs, Mickeviča, Sokolova 2007); valamint az Ilustrētā svešvārdu vārdnīca (ISV 2005) című idegenszó-szótárt, amelynek az átvett szó általános jelentését kellene megmagyaráznia. “Pastičo – mākslas darbs, kurā apzināti atdarināts cita laikmeta vai mākslinieka stils.” (LEV 2003: 781); „A pastišs (fr. pastiche), más néven pasticcio – a posztstrukturalista poétika terminusa, az olasz pasticcio szóból ered, amely különböző operák részleteinek egyetlen potpourriba való összeállítását jelöli. Főként két jelentésben használatos: 1) a paródia vagy az önparódia olyan típusa, amely a posztmodernisták felfogása szerint lehetővé teszi a harcot a megmerevedett nyelv, valamint a nyelvi és poétikai klisék ellen; 2) olyan írásmód, amely szabadon él a legkülönfélébb stílusok, irányzatok és áramlatok elemeivel, és „ahogy sikerül” rakja őket össze.” (Kursīte 2002: 299); Terminoloģija | 2017 | 24 43 „A pastišs – a paródia olyan típusa, amely kísérleti formát és önparodizálást egyaránt magában foglal. [..] A hagyományos paródia a posztmodern keretei között többé nem létezhet, mivel megszűntek azok a tekintélyek, amelyek helyébe a pastišs lép, amely valójában a paródia paródiája. Így tudatosan összekeverik és egyesítik a különböző művészeti stílusok elemeit és az irodalmi műfajokat, különféle lexikai rétegeket és eltérő társadalmi pozíciókat alkalmazva.” (Lukaševičs, Mickeviča, Sokolova 2007: 109); “Pastičo [it. pasticcio ‘pastēte’] – glezna, kāda ievērojama mākslinieka darba atdarinājums.” (ISV 2005: 552) Az első magyarázat a tudatos utánzás elvét hangsúlyozza, a második a pastiche-ot az önparódia egyik formájaként határozza meg a posztmodern esztétika összefüggésében. A harmadik magyarázat a fogalmat paródiáról szóló paródiaként értelmezi, amelyben szándékosan keverednek a nyelvi, stilisztikai és műfaji elemek. A negyedik magyarázat szűkebb érvényű, mivel kizárólag a festészethez kapcsolja. 1.3. A kifejezés magyarázata angol és orosz forrásokban A terminológia és a lexikográfia fejlődését kétségtelenül befolyásolják a fő kapcsolattartó nyelvek, ezért hasznos áttekinteni az angol és az orosz terminográfiai forrásokat. Figyelemre méltó, hogy a lett források a pastiche magyarázatában rendszerint nem említik e stilisztikai jelenség értékelő elemét, noha a szövegkörnyezetből érzékelhető, hogy a kifejezést semleges vagy negatív konnotációval használják. Ezzel szemben az angol források hangsúlyozzák, hogy a pastiche a forrásszöveghez, illetve hipotextushoz való sajátos viszonyulással hozható létre: ez lehet semleges, pozitív vagy negatív. Az összehasonlítás céljából két angol forrásból idézzük a kifejezés részletes magyarázatát: „Pastiche [pas-teesh] Olyan irodalmi mű, amely különböző más íróktól vagy egy meghatározott korábbi szerzőtől átvett elemekből áll. A kifejezés pejoratív értelemben az eredetiség hiányára utalhat, semlegesebben pedig olyan művekre vonatkozhat, amelyek más írók tudatos, játékos utánzó tiszteletadását tartalmazzák. A pastiche abban különbözik a paródiától, hogy az utánzást gúny helyett hódolatként alkalmazza, a plágiumtól pedig a megtévesztő szándék hiánya különbözteti meg. [..] A pastiche gyakori alkalmazását a posztmodernizmus jellegzetes vonásaként említik.” (Baldick 2008: 249); „Pastiche Akár egy mű részére, akár egészére alkalmazzák, azt jelenti, hogy az nagyrészt más szerző(k) művéből többé-kevésbé változatlanul átvett kifejezésekből, motívumokból, képekből, epizódokból stb. áll. A kifejezést gyakran használják 4 4 Anita Helviga Sigita Ignatjeva Comprehension and use of the literary terms pastīš (pastiche) and parodija (parody) in Latvian literary studies lazán pejoratív módon az olyan tehetetlen kölcsönzés leírására, amely egy éretlen vagy eredetietlen művet idézetek mozaikjaként tüntet fel. Pontosabban két fő jelentése van [..]. A pastišs egyik típusa arra törekszik, hogy a jelentős írók modorát szélsőségesebb és könnyebben hozzáférhető formában idézze fel. Hajlamos elsimítani a feszültségeket, élénkebb és csiszoltabb hatást kelteni, kiemelni és újra meg újra alkalmazni a kedvelt stílusjegyeket, majd ezeket új egésszé összeforrasztani, amelynek felületes koherenciája és rendezettsége van. A plágiummal ellentétben az ilyen pastišs nem a megtévesztést szolgálja: nyíltan az irodalom által ihletett irodalom [..]. A pastišs másik fő használata nem tiszteletteljes és méltányló, hanem tiszteletlen, olykor pedig lefokozó. Ahelyett, hogy elsimítaná a forrásában vagy forrásaiban rejlő kétértelműségeket, kiemeli azokat. Nem különíthető el egyértelműen a PARÓDIÁTÓL, de míg a parodistának csak időnként kell utalnia az eredetire, a pastišs írója szorgalmasan újrateremti azt, gyakran kölcsönzött stílusok egyvelegét állítva össze [..]. A pastišs számos szakosított használata erre az irodalmi játékra emlékeztet: enciklopédikus távlatot adhat egy műnek azáltal, hogy magában foglalja az összes korábbi stílust (Joyce Ulyssese); olyan írók alkalmazzák, akik ironikus módon kívánják példázni azt az érzésüket, hogy a nyelv készen kapott és stilizált formában jut el hozzájuk (George Herbert „Jordan I” című verse). Sok író teremti meg a pastišs általános légkörét azzal, hogy különböző okokból nem hajlandó kialakítani saját stílust [..]. Fredric Jameson szerint a posztmodernizmusban a paródia helyét a pastišs vette át, ahol a múlt valamennyi kulturális stílusa kisajátítható és bekebelezhető: „A pastišs a paródiához hasonlóan egy sajátos vagy egyedi, idioszinkratikus stílus utánzása, nyelvi álarc viselése, halott nyelven való beszéd. Ám az ilyen utánzás semleges gyakorlata, a paródia hátsó szándékai nélkül, megfosztva a szatirikus indíttatástól, nevetés nélkül.” (Childs, Fowler 2006: 167–168) E magyarázatok hangsúlyozzák a pastišs és a paródia, valamint a posztmodern esztétikája közötti kapcsolatot, továbbá más irodalmi művek szándékos utánzását és az irodalmi, illetve nyelvi játékot. A köznyelvi szókészletben (nem a szakterminológiában), illetve tágabb értelemben a pastišs fő jellemzője egy adott mű, szerző vagy korszak utánzása: „pastiche – olyan műalkotás, amely egy másik mű, művész vagy korszak stílusát utánozza.” (COED 2002: 1043); „pastiche – 1. különféle forrásokból összeállított vagy azokat utánzó kép vagy zenei kompozíció. 2. ismert író, művész stb. stílusában írt irodalmi vagy más műalkotás.” (OID 2000: 598) A pastišs és a paródia, valamint az önparódia és a posztmodernizmus közötti kapcsolat még hangsúlyosabb a pastišs orosz forrásokban található meghatározásaiban: Terminologija | 2017 | 24 45 „Pastiche – (az olasz pasticco szóból – más operák részleteiből összeállított opera; potpourri) a klasszikus modernizmus paródiájának posztmodernizmusbeli helyettesítője. A pastiche abban különbözik a paródiától, hogy immár nincs mit parodizálni, nincs olyan komoly tárgy, amelyet nevetségessé lehetne tenni. Ahogy O. M. Frejdenberg írta, csak az parodizálható, ami „élő és szent”. A posztmodernizmus korában semmi sem élő, és még kevésbé szent.” (TextoLogia-e); „A pastiche a posztmodernizmus terminusa, a paródia redukált formája. A posztmodernizmus művészeti gyakorlatának értelmezése korai szakaszaiban teoretikusai vagy a paródia sajátos formájaként, vagy önparódiaként fogták fel.” (ЛСТ-е); „Pasticcio (az olasz pasticcio szóból, szó szerint: ’pástétom’, átvitt értelemben: ’keverék’) – több szerző műveiből összeállított mű; az ilyen kombináció olykor egy új mű létrehozását célozza. A P.-hez közel áll a modern irodalmi kompozíció, az egy vagy több szerző számos művéből tematikus szempont alapján összeállított montázs. A P.-ben azonban szatirikus jelentés is rejlik, és a parodizálás eleme is jelen van; ezért a P. gyakran kapcsolódik a paródiához.” (СЛТ-е) Következésképpen az angol és orosz lexikográfiai forrásokban a pastiche terminus kortárs értelemben szorosan kapcsolódik a posztmodern esztétikájához, a lett nyelvben azonban ez az értelmezés még nem terjedt el. A lett irodalomtudományban még nem jelent meg kutatás a pastišs használatáról, míg litvánul hozzáférhető Laura Auksutytė kutatása, a Pastišas lietuvių literatūroje: žaidimas klasikų kaukėmis (Pastiche a litván irodalomban) (lásd Auksutytė-e). Részletes kutatás, a példák széles körének elemzése és a jellemző vonások meghatározása átfogó információt nyújtana a fogalom tartalmának leírásához, valamint a pastišs szó lexikai és terminológiai jelentéseinek megfelelő meghatározásához. A lett irodalomtudományban ez eddig nem történt meg. 1.4. A pastišs terminus használata a lett terminológia fejlődésének korábbi szakaszaiban Amint fentebb említettük, a szovjet időszakban a terminust nagyon ritkán használják, míg a lett emigránsok folyóirataiban viszonylag gyakran alkalmazzák a stílus/nyelv utánzásának, a stílus/nyelv reprodukciójának megnevezésére; olykor a terminust magyarázattal együtt használják, amelyet az olvasók és az irodalomkritikusok sem teljesen értenek- 46 Anita Helviga Comprehension and use of the literary terms pastišs (pastiche) and parodija (parody) in Latvian literary studies ték a terminus jelentését: „Eredeti prózánk még a száz évet sem érte el, gyorsan szétágazott, nagyobb hagyományok nélkül – mivel mérhetné össze magát például James Joyce-szal, aki az Ulysses fejezeteit szinte mind a különböző angol irodalmi korszakok stílusát utánozva írta meg (pastiche-ban).” (Grīns 1955: 8); „Így a regény szerzőjével [Jānis Sarmával] csak ritkán esik meg, hogy „túlzásba viszi” az archaikus kifejezésmód pastiche-át.” (Pļavkalns 1967: 11); „A legnehezebb megszerezni azt a nyelvi formát, amelyet pastiche-nak (utánzott nyelvnek) neveznek. [..] Pastiche-t létrehozni nagyon nehéz, mert ehhez az adott korszak gazdasági, szellemi és politikai életét az utolsó részletig ismerni kell. Mivel azonban éppen a nyelv rejti a korszak legmélyebb lényegét, vállalni kell az éveket igénylő nehézségeket. Az olvasó számára természetesen ez csupán „régimódi” nyelv, sőt sok kritikus sem tudja, miért van szükség ilyen pastiche-ra.” (Sarma 1983: 24) A terminust leggyakrabban a lett emigránsok folyóirataiban, a Laiks és az Austrālijas Latvietis hasábjain az 1950-es években megjelent cikkek használják és magyarázzák; szerzőjük a Stockholmban élő lett irodalomkritikus, Jānis Grīns (1890–1966): „Jānis Sarma olyan mestere a pastiche-nak, vagyis az utánzott nyelvnek, amilyenből másik nincs nekünk. Ez a „régimódiság” végig következetes a regényében [„Negantnieks”]. Látható, hogy az ábrázolt korszakot „úgy ismeri, mint a tenyerét”.” (Grīns 1957b: 3); „A regényben [Anšlavs Eglītis „Līgavu mednieki” című művében] kevésbé simulnak bele az odaillesztett versek és a humoros levelek az utánzott stílusba (pastiche-ba).” (Grīns 1957a: 3); „Megjegyzendő, hogy az írók olykor szükségesnek tartották idegen stílus utánzását, amelyben a szókincsnek (és a mondattannak is) nagy szerepe van. Rūd. Blaumanis egy humoros versciklusban több költő stílusát utánozta kifinomultan. Aleksandrs Grīns „Krustnešu gaitas” című műve a krónikák stílusát és szókincsét utánozva íródott. Jānis Sarma szintén jó képességekről tett tanúbizonyságot (Vīru valoda), amikor a 19. század egyes szakaszainak stílusát utánozta. Az utánzott, imitált stílust pastiche-nak nevezik (a francia pastiche szóból).” (Grīns 1956b: 8) Amint a fenti példákból látható, J. Grīns hangsúlyozza, hogy a pastiche gondosan kiválasztott, utánzott nyelv vagy stílus, amelyet szándékosan azért alkotnak meg, hogy egy szerzőt vagy korszakot utánozzon. Csak alkalmanként szolgál komikus hatás kiváltására. Alkalmanként például Konstantīns Raudive Laikmetu ārdītāji című könyvében a pastišais stils „pastiche-szerű stílus” szókapcsolatot használják arra a helyzetre utalva, amikor a téma, a cselekmény, a tapasztalatok nem a Terminoloģija | 2017 | 24 47 az irodalmi mű legfontosabb összetevői, helyet adva ehelyett a tudatos stilizálásnak, a kombinációknak és a stiláris finomításoknak: „Proust a szellemi Franciaország legkülönösebb kompozituma: pastiche-szerű stílusa, finomságainak kifinomultsága, kombinációinak szublimációja, tudatának stilizációja eléri a szellemiségnek azt a határát, ahol az anyag, a tematika, a felismerés és az átélés elveszítik eredeti jelentésüket [..].” (Raudive 1974: 61) 1.5. A pastišs kifejezés kortárs kontextusa A pastišs kifejezés a lett terminológia fejlődésének újabb szakaszában (1990 óta) egyre népszerűbbé válik. Az 1920-as és 1930-as évek irodalmáról szóló írásokban használják, és a nyelvhasználat adott korszaknak megfelelő megválasztására utal, például Ingrida Kiršentāle Aleksandrs Grīns irodalmi munkásságáról szóló cikkében: „[Aleksandrs Grīns] anyagot gyűjtött egy később megírandó irodalmi műhöz, amelyet pastiche-ban írt, a régi idők nyelvét utánozva.” (Kiršentāle 1994: 66) A kifejezés többnyire a posztmodern esztétika elméleti vonatkozásaira utal, és a lett nyelvbe kutatási szövegek fordításai (pl. Boiko 1989), lett irodalomelméleti szakemberek publikációi (pl. Berelis 2001), valamint a posztmodern színházi vizsgálatai (pl. Gulbe 2004) révén került be: „A hibridizáció, más néven a műfajok mutálódó reprodukciója, amely olyan formákat is magában foglal, mint a paródia, a travesztia és a pastiche. [..] A reprezentációt a klisék éppúgy gazdagítják, mint a plágiumok [..], a paródia és a pastiche, a pop és a giccs.” (Boiko 1989: 4); „Az eszme megtette a teljes kört: a legmagasabb röptű intellektuelleknek szánt szövegektől a triviális irodalomig, majd onnan vissza a »komoly« irodalomba, amely most már nem szégyelli, hogy ugyanazoknak a fennhéjázó értelmiségieknek a triviális műfajok paródiáit? pastiche-ait? inverzióit? kínálja – egyszóval komolyan vegye azokat a dolgokat, amelyeket még nemrég banálisnak és az önmagukat tisztelő írók számára nem megfelelőnek tartottak.” (Berelis 2001: 146); „A hős fő – szakrális – témáját elnyomja a periférikus téma: az elnyomott népé, amelyet paródia és pastiche formájában dolgoz fel.” (Gulbe 2004: 170) Jelenleg a lett folyóiratokban, a hétköznapi kommunikációban és az elektronikus környezetben többféle magyarázat is található a kifejezésre; ezek a fogalom mai értelmezését és használatát tükrözik, amelyben a pastiša és a parodija fogalma szorosan összekapcsolódik. Az első példa Rihards Rubins Smiekli, no Homēra līdz pastišam (‘Nevetés Homérosztól a pastiche-ig’) című esszéjéből származó idézet (lásd Rubīns 2008-e), 48 Anita Helviga | Sigita Ignatjeva Comprehension and use of the literary terms pastišs (pastiche) and parodija (parody) in Latvian literary studies a második és a harmadik példa – online elérhető kézikönyvekből (lásd: Postmodernisma ABC-e; Kulturoloģija-e): „Pastīšs. Posztmodern paródia. Felhívás arra, hogy korszerűen mosolyogjunk, nevessünk önmagunkon, felismerve a helyzet tragikomikus voltát. Ironikus spleen, dekonstrukció, de semmiképpen sem nihilizmus. Inkább egy új plato (az értékrendszer kollázsa), amely a tapasztalatban kipróbálva új igazságra tart igényt, amelynek nincs szüksége bizonyításra. Kételkedj mindenben, de mindig őrizd meg a mosolyodat. Skizofrén diskurzus, amely azokat bírálja, akik „elmentek az eszüktől”, miközben „normálisnak” tartják magukat. Menipposzi szatíra – az esztétikai értékek elutasítására való hajlam. Sokkolni a rútsággal, akár a patológiával is. A művészet minden. Ez nem a gyalogos vagy a kocsin utazó ember nézőpontja. Sietve odavetett replika. A véletlen – az élet királynője. A nevető ember kellemes útitárs.” (Rubīns 2008-e); „Mi a pastiche, és miben különbözik a paródiától? A pastiche egyedi stílus utánzása, stilisztikai maszk használata, beszéd egy halott nyelven, semleges mimikri, olyan alkotás, amely mögött nincs rejtett parodizáló szándék, és nincs benne szatíra vagy gúny; a pastiche olyan paródia, amely elvesztette humorérzékét. A posztmodernisták számára a paródia nyilvánvalóan túlságosan mérsékeltnek tűnt, hiszen a paródia az életben előforduló normális megnyilvánulásokra emlékeztet. Ráadásul nem csupán normális, hanem jellegzetes és egyedi megnyilvánulásokra is, amelyeket a közönség a paródiákban azonnal felismer. Ismételjük meg: a posztmodernizmusnak nem maradt más választása, mint a pastiche-hoz fordulni, mivel a stilisztikai újítások lehetetlenek; csak a halott stílusok utánozhatók, e stílusok hangján lehet megszólalni, maszk mögé rejtőzve. Ez azt jelenti, hogy a posztmodernizmus a művészetre törekszik, de csak más úton. Azt is jelenti, hogy a posztmodern művészet egyik fő eredménye az lesz, hogy a művészet a „régi” művészet hatalma alá süllyed.” (Postmodernisma ABC-e); „A pastiche stilizáció, a paródia vagy az önparódia egyik fajtája; továbbá olyan írásmód, amely szabadon bánik a legkülönfélébb stílusok, irányzatok és áramlatok elemeivel, és „ahogy sikerül” összeilleszti őket.” (Kulturoloģija-e) Bár a pastīšs kifejezés használata a mai lett nyelvben jelentősen megnőtt, úgy tűnik, értelmezése még nem meggyőző és nem teljesen egyértelmű. A használat kontextusa arra utal, hogy a pastiche mint stilisztikai eszköz semleges vagy negatív konnotációkkal is felfogható. A pastiche-nak ezt a sajátosságát az angol nyelvű források hangsúlyosabban emelik ki. A pastiche a forrásszöveghez vagy hipotextushoz való különböző viszonyulásokkal is létrehozható – pozitív, semleges vagy negatív hozzáállással; a lett irodalomtudományban továbbra is hiányosak az e kérdéssel kapcsolatos kutatások. A lett lexikográfiai források nem adnak általánosan elfogadott és egyértelmű különbségtételt a parodija és a pastīšs kifejezések között (vagy a stilizācija és az imitācija között, mint alapvető jellemző szavak között), miközben Terminoloģija | 2017 | 24 49 több külföldi szerző kínál szempontokat a megkülönböztetéshez. A különböző meghatározások összevetése azt mutatja, hogy alapvető kritérium a komikum jelenléte. A paródia a pastiche-sal ellentétben komikus elemeket, humoros attitűdöket foglal magában. 2. A PARODIJA TERMINUS A tanulmány első fejezete már felvetette a pastīš és a parodija terminusban foglalt fogalom közötti szoros kapcsolatot. Ahhoz, hogy mindkét fogalmat a lehető legpontosabban meghatározzuk, és terminológiai tartalmukat feltárjuk, gondosan meg kell vizsgálni a hasonló és eltérő jegyek árnyalatait. A parodija szó széles körben használatos a lett nyelvben (ellentétben a pastīš szóval), ezért feltételezhető, hogy a szó szemantikája jelentősen kibővült, több jelentésben használják, és a szó mára az általános nyelvi szókincs részévé vált. 2.1. A szó etimológiája és helyesírása A parodija szó a francia parodie szóból származó jövevényszó, amely a görög parōidia < para ‘mellett, párhuzamosan’ + ōidē ‘ének, óda’ elemekből ered; irodalmi jelentése pedig ‘ellenének’ (SV 1999: 563). A parodija szó a 19th. század második felétől szerepel a lett szótárakban (pl. Valdemārs 1872; Dravnieks 1886), jelentése: „gúnyosan átalakított írás” (Valdemārs 1872: 363). A korabeli helyesírásnak megfelelően hosszú ō-val is írták – parōdija (vö. SV 1934: 215). A lett nyelvben rokon képzett alakok is használatosak: a parodists, parodējums, parodēšana főnevek, a parodēt ige, a parodisks melléknév és a parodiski. határozószó. 2.2. A parodija jelentésének magyarázata A parodija szó (a pastīš szóval ellentétben) megtalálható az általános lett szókincs szótáraiban, az idegen szavak szótáraiban, az enciklopédiákban és a szakszótárakban. Többnyire két jelentést adnak meg: 1) valamely művészeti alkotáshoz (irodalmi vagy zenei műhöz) való kapcsolódás, amelyben a jelenség lényegét humorosan vagy ironikusan utánozzák; 2) utalás valamire, ami csupán külső vagy akár torz hasonlóságot mutat a jelenség lényegével. (SV 1999: 563; LVV 2006: 788; stb.) 50 Anita Helvīga | Comprehension and use of the literary terms pastīš Sigita Ignatjeva | (pastiche) and parodija (parody) in Latvian literary studies Ezért arra a következtetésre juthatunk, hogy az első lexikai jelentés többnyire a terminus értelmezéséhez kapcsolható, míg a második jelentés inkább a köznyelvi stílusban helyénvaló, és a terminologizálódás megszűnésével függ össze. A parodija fogalmának értelmezése a lett nyelvben pontosabban meghatározott, mint a pastišs fogalmáé. A parodija szó központi szemantikai eleme az utánzáshoz kapcsolódik. 2.3. A parodija terminus használata a 19.th század végén és a 20.th század első felében A 19.th század végén és a 20.th század elején a parodija terminust többnyire az utánzott, kigúnyolt vagy jellemzett jelenséggel szembeni lekicsinylő attitűd kifejezésére használták. Ahogy az 1908-ban kiadott idegenszavak szótára magyarázza, a parodija „Zobgalīgs pakaļdarinājums, izķēmojums pēc iespējas tuvu pie oriģināla pieturoties.” (‘Gúnyos utánzat, eltorzítás, az eredetihez a lehető legszorosabban ragaszkodva.’) (Lībknehts 1908: 218) A korabeli paródiák közül sok a Vārdotājs című folyóiratban jelent meg. Általában először az eredeti szöveget (verset) közölték, majd ezt követte a paródia. A címek jelzik, melyik az eredeti, és melyik a paródia, például: P. Bērziņš Oriģināls Aki rózsát akar szedni, édes mézet szívni, annak, ha tövis szúrja, ki kell állnia. Mas.-Dund. Parodija Aki pénztárnokká akar lenni, teli erszényt akar szerezni, annak, ha igazgatóval van dolga, ki kell állnia. (Vārdotājs, 1906. jan. 1.) Ha az eredeti (a szerző vagy az irodalmi mű) közismert, nem tüntetik fel, abból kiindulva, hogy az olvasók ismerik az eredeti szövegét. Például a népszerű dal paródiája: „Ha mindenki csak a földbe vetne / egyetlen ép magot, / ki tudná megszámolni akkor / az arany búza készletét”: Ha mindenki, aki írni tud, kritikákat kezdene írni, ki tudná elolvasni akkor a végtelen ostobaságokat! (Jūrm.-Janc.) (Vārdotājs, 1906. jan. 15.) A későbbi évtizedekben a terminust többnyire az irodalmi stílus egy sajátos jellemzőjének vagy az irodalmi mű egy műfajának megjelölésére használták. Ilyen magyarázat található az első tekintélyes enciklopédiában, a Konversācijas vārdnīca címűben (KV III), valamint a 20.th század eleji cikkekben (pl. Bērziņš 1925): Terminoloģija | 2017 | 24 51 „P A R Ó D I A Olyan versfajta, amely egy ismert, komoly versdarab mintájára, formáját és részben kifejezésmódját megtartva, egy alacsonyabb rendű tárgyat énekel meg, hogy ily módon kifigurázza.” (KV III 3075); „Višmanis az utánzás 5 típusát különbözteti meg. Ezek közül az első a p a r ó d i a, amely úgy keletkezik, hogy megőrzi az eredeti formáját és rímelését, de más tartalmat helyez beléjük.” (Bērziņš 1925: 16) A 20th. század első felének egyik legtekintélyesebb kézikönyvében, a Latviešu konversācijas vārdnīca című műben az irodalmi és zenei paródiáról szóló magyarázat a utánzás gúnyos és nevetségessé tevő vonásait emeli ki: „parōdija (gör. parōdīa ’mellékdal’): 1. Valamilyen irodalmi jelenség vagy költészet utánzása ellentétes szellemben, rendszerint az eredeti sajátos kifejezésmódjába ellentétes tartalmat foglalva. Általában a műfaj hangvétele vidám és szatirikus, különösen az olyan művekben, amelyekben az eredeti komoly gondolata parafrázissal tréfává, gúnyolódássá vagy nevetség tárgyává változik. [..] De létezhet általánosabb jellegű parodisztikus alkotás is, amely bizonyos öncélú humorral érinti a korszak tipikus irodalmi vagy társadalmi ellentmondásait. Tágabb értelmezésben a parodisztikus utánzás közel áll a travesztiához. [..] 2. A zenében a paródia korábban egy zenemű utánzását jelentette karikírozás céljából, valamint egy szöveg ismert dallamra való illesztését gúnyos szándék nélkül is. [..]” (LKV 1937–1938: 30870–30872) 2.4. A parodija kifejezés kortárs értelmezése a lett irodalomtudományban A 20th. század közepén, a szovjet korszak irodalomtudományában a kifejezés többnyire egy másik szerző műve nevetséges vagy abszurd vonásainak eltüntetésére utalt a szatirikus irodalomban vagy a karikatúrákban. Például az oroszból fordított irodalmi szakkifejezések szótárában a parodija a szatirikus irodalom egyik fajtájaként szerepel (lásd ĪLTV 1957), míg a korszak legjelentősebb irodalomelmélet-írójának, V. Valeinisnek korai munkáiban a kifejezés egy szerző vagy irodalmi irányzat stílusának karikatúrájára utal (lásd Valeinis 1961 stb.): „P A R O D I J A Görög parōdia, a para ’ellen’ és az ōdē ’ének’ szavakból. A szatirikus irodalom egyik fajtája: versben vagy prózában írt mű, amely rendszerint egy ismert író életművének vagy valamely népszerű műnek a nevetséges vagy képtelen oldalait mutatja be.” (ĪLTV 1957: 167); „A paródia valamely író vagy irodalmi irányzat stílusának karikatúrája. A paródia gyakran karikatúrával párosul. Például a „Don Quijote” egyszerre paródia a lovagregény stílusáról, valamint magának a lovagnak a karikatúrája. A lett irodalomban Andrejs Upīts „Karikatūras” címmel paródiák egész sorát írta.” (Valeinis 1961: 209) 5 2 Anita Helviga Sigita Ignatjeva Comprehension and use of the literary terms pastīšs (pastiche) and parodija (parody) in Latvian literary studies A 20th. század végi lexikográfiai forrásokban a parodija terminus magyarázatai még említik a korábban leírt jelenség célját – a paródia azért készül, hogy nevetségessé tegyen, bíráljon, küzdjön a nemkívánatossal –, a megfogalmazások azonban általánosabbak, kevésbé tendenciózusak; például a paródia „a jelenség szándékosan eltorzított lényege” (LVV 2006: 788), illetve „eltúlzott komikus utánzás” (MLVV-e). A 21st. század elején a lett irodalomteoretikusok átfogóbb magyarázatokat adnak a terminusra. Andrejs Grāpis a paródiát a szépirodalom esztétikai kategóriájának tekinti (lásd Grāpis 2001), J. Kursīte pedig a paródia lett irodalomban való megjelenési formáit hangsúlyozza – különösen a korábbi időszak legkiemelkedőbb műveit és szerzőit parodizálták (lásd Kursīte 2002): „P a r o d i j a. A szépirodalom esztétikai kategóriája. Irodalmi mű, képzet, tematika vagy stílus komikus utánzata, amelyben eltorzul a lényeg.” (Grāpis 2001: 10); „P a r o d i j a. Versben vagy prózában írt mű, amely komikus oldaláról mutatja be egy, a társadalomban ismert író vagy szépirodalmi mű jellegzetességeit. Karikaturisztikusan felnagyítva ábrázolja a parodizált szerzőre jellemző nyelvi szerkezeteket, kedvelt lexikai elemeket, szintaktikai sajátosságokat stb. A lett költészetben leginkább a dekadenseket és J. Steikset parodizálták, mivel ők voltak az elsők, akik tudatosan és határozottan elvetették a klasszikus kifejezésmódot, amely a lett hagyományban a 18. század óta uralkodott. A paródia első hulláma a nemzeti romantika (pontosabban az ál-nemzeti romantika és az ál-szentimentalizmus) költészetét érintette, amely ellaposította a klasszikus kifejezésmódot. R. Blaumanis egyaránt szívesen parodizálta költészetében a dekadenseket és az ál-nemzeti romantikusokat. [..] Paródia tárgya volt a túlzott lelkesedés bizonyos versformák vagy versmértékek iránt is [..].” (Kursīte 2002: 295) 2.5. A parody terminus meghatározásai az angol és orosz lexikográfiai forrásokban A lett irodalmi forrásokhoz hasonlóan az orosz lexikográfiai források is a paródia olyan elemeit hangsúlyozzák, mint a komikum és a gúny: „ПАРОДИЯ szatirikus műfaj, amelynek célja valamely irodalmi irányzat, műfaj, stílus, írói modor vagy egyedi mű kigúnyolása. A paródia irányulhat az irodalmi művek bizonyos sajátosságai – a tematika, az eszmei tartalom, a cselekmény, a hősök alakjainak, a kompozíciónak vagy a nyelvnek a sajátosságai – ellen.” (СЛТ-е); „Пародия az irodalomban, valamint (ritkábban) a zenében és a képzőművészetben egy műalkotás vagy műalkotások csoportjának komikus utánzata. Rendszerint a művészi forma stiláris és tematikus síkjai közötti szándékos eltérésre épül [..]” (ЛСТ-е) Terminoloģija | 2017 | 24 53 Másfelől az angol irodalomelméleti szakemberek a paródia elemző jellegét és gúnyos voltát emelik ki, bár a 20th. századi paródia kutatója, Linda Hutcheon rámutat, hogy a gúny nem nélkülözhetetlen eleme a kortárs paródiának (Hutcheon 2000: 32). Az angol nyelvű forrásokban szereplő több meghatározás a paródiát kizárólag stílusutánzatként írja le, és nem említi az irodalmi mű más, utánzásra alkalmas rétegeit: „Paródia Az egyik legkiszámítottabb és leganalitikusabb irodalmi technika: felforgató utánzással tárja fel az eredeti mű gyengeségeit, nagyképűségét vagy önismeretének hiányát. Bár gyakran leleplező és komikus, megkülönböztető jegye nem a leleplezés, hanem az elemző utánzás.” (Childs, Fowler 2006: 166–167); „paródia Irodalmi mű vagy művek stílusának gúnyos utánzása, amely túlzó utánzással nevetségessé teszi egy szerző vagy iskola stiláris szokásait. A paródia a komikus ábrázolás rokona, amennyiben komoly stílusokat alkalmaz nevetséges témákra; a szatíráé, amennyiben különcségeket büntet; sőt a kritikáé is, amennyiben elemzi a stílust.” (Baldick 2008: 248) 2.6. A terminológiai jelleg elvesztésének jelei A 20th. század második felében a paródia szó általános nyelvi lexikonbeli, azaz nem terminológiai, metaforikus, „valami hamis, ál-” jelentésű használata, például perparódia („per paródiája”), választási paródia („választások paródiája”), elterjedtté vált a lett folyóiratokban: „[..] a portugáliai választások minden bizonnyal a fennálló rendszer jelöltjének „győzelmével” végződnek. Ezért e választási paródia eredményei semmiféle érdeklődésre nem tarthatnak számot.” (Cīņa 1969: 3); „Az Egyesült Államokbeli Key West városában bírósági paródiát rendeztek négy kubai halász ellen, akiket az amerikai parti őrség május 26-án jogellenesen tartóztatott le, miközben az Atlanti-óceán nemzetközi vizein halásztak.” (Cīņa 1971: 3) A paródia esetében a terminologizálódás megszűnése nem teljes, mivel a szó terminológiai jelentését is megőrizte. A terminologizálódás megszűnésének gyakran vannak mellékhatásai: jelentésbővülés, metaforikus kétértelműség, kontextusfüggőség stb., amelyek egyike sem kívánatos a terminológiában. Ebben az esetben a szó jelentése rögzült és közhasználatúvá vált; a legújabb lexikográfiai kiadványokban megjelenő másodlagos vagy átvitt jelentésnek („valami, ami csak külsőleg vagy torz módon hasonlít”) tekinthető. 54 Anita Helviga Sigita Ignatjeva Comprehension and use of the literary terms pastiş (pastiche) and parodija (parody) in Latvian literary studies KÖVETKEZTETÉSEK A lett nyelvű anyagok (szótárak, elméleti szakirodalom, tankönyvek, folyóiratok stb.) a pastišs és a parodija szavakban foglalt terminológiai jelentést illetően kétértelmű és olykor pontatlan értelmezést mutatnak, így különféle értelmezéseknek adnak teret. Az alaposabb megértés érdekében fontos a legjelentősebb kontaktusnyelvek lexikai anyagainak tanulmányozása. Az angol és az orosz forrásokban a paródia és a pastiche meghatározásai általában átfogóbbak, mint a lett forrásokban: gyakran utalnak a hipotextus és a hipertextus közötti kapcsolatra, a rokon műfajokra, és elkülönítik (vagy legalábbis megpróbálják elkülöníteni) a két terminust. Mindazonáltal ezek a meghatározások is lehetnek ellentmondásosak, és a különböző teoretikusok eltérő véleményen vannak a terminusok jelentéséről és megjelenítéséről. További kutatás szükséges a parodija terminus használatáról, különösen pedig a pastišs terminus lett nyelvű használatáról, hogy jelentésüket mind a terminológiában, mind a köznyelvi használatban pontosabban meghatározzuk, és leírjuk a lexikográfiai forrásokban. A pastišs terminus lett terminológián belüli eltérő értelmezéseinek elkerülése érdekében átfogó és alapos meghatározást kell megfogalmazni, figyelembe véve a lett és külföldi lexikográfia, valamint irodalomtudomány következtetéseit. Meg kell azonban jegyezni, hogy mind a külföldi forrásokban, mind a lett publikációkban a terminusok meghatározásai ellentmondásosak és átfednek egymással, továbbá mindkét terminusnak vannak közös vonásai, ezért nem különíthetők el teljesen. Tekintettel arra, hogy lett nyelven nincs korszerű irodalmi terminológiai szótár (egy ilyen szótár nélkülözhetetlen volna), fontos átfogó meghatározásokat kidolgozni azokhoz a terminusokhoz, amelyek értelmezése megváltozott, köztük a pastišs és a parodija terminushoz. E két terminus meghatározásának a következő szempontokat kell magában foglalnia: – a komikum jelenléte (humor, irónia, szatíra); – a hipotextushoz való viszony; – a stilizálás szintje; – virágkor/időszak vagy kapcsolat valamely esztétikai irányzattal. Sem a pastiche, sem a paródia nem határozható meg úgy, hogy az összes korszak és kultúra irodalmában megjelenő formájukat vegyük alapul, az elmélyült kutatás azonban közelebb visz a terminológiai pontossághoz. Természetesen a pastiche és a paródia irodalmi megjelenési formái megváltoztak, és ennek következtében a Terminologija | 2017 | 24 55 A fogalmak értelmezése és használata átalakult. Ezek a változások megerősítik az irodalomtudományi terminológia, valamint általában a terminológia fejlődésének tendenciáit és törvényszerűségeit. HIVATKOZÁSOK ÉS FORRÁSOK Aldersons J. 2011: Mākslas un kultūras vārdnīca ar interneta atslēgvārdiem, Rīga: Zvaigzne ABC. ALLAV 2003: Angļu-latviešu, latviešu-angļu vārdīca. Sakārt. Dz. Kalniņa, Rīga: Avots. Auksutytė-e – Auksutytė L. Pastišas lietuvių literatūroje: žaidimas klasikų kaukėmis [megtekintve: 14.10.2016.]. http://etalpykla.lituanistikadb.lt/fedora/objects/LT-LDB-0001:J.04~2009~1367168516585/datastreams/DS.002.0.01.ARTIC/content Ausekle u. c. 1990: Literatūra 12. klasei. Mācību grāmata. D. Ausekle, U. Auseklis, I. Auziņš u. c., Rīga: Zvaigzne. Ausekle u. c. 1997: Literatūra 12. klasei. Eksperimentāla mācību grāmata. D. Ausekle, I. Auziņš, M. Balode u. c., Rīga: Zvaigzne ABC. Baldick Ch. 2008: The Oxford Dictionary of Literary Terms. Third edition, Oxford: Oxford University press. Baltiņš M. 2006: Latviešu terminoloģijas attīstība: mantojums, problēmas un perspektīvas. – Letonikas pirmais kongress. Valodniecības raksti, Rīga: Latvijas Zinātņu akadēmija, 72.–79. Berelis G. 2001: Neej šo ābolu. Tas ir mākslas darbs: postmodernisms un latviešu literatūra, Rīga: Atēna. Bērziņš L. 1925: Nevācu Opics. Literaturas vēsture monografijās, Nr. 4, Rīga: Vidusskolu Skolotāju kooperatīva izdevniecība. Bībers G. u. c. 1983: Literatūras teorija. Palīglīdzeklis vidusskolu 9.–11. klašu skolēniem. G. Bībers, I. Freidenfelds, M. Gaile u. c. 2. izdevums, Rīga: Zinātne. Boiko J. 1989: Hasans, Aiabs. Postmodernisma plurālisms. – Ko tas nozīmē: postmodernisms? Tulk. Juris Boiko, Rīga: Aptuvenās mākslas aģentūra. Childs P., Fowler R. 2006: The Routledge Dictionary of Literary Terms, London, New York: Routledge. Cīņa 1969: Vēlēšanu parodija Portugālē. – Cīņa 201, 28.08., 3. Cīņa 1971: Tiesas parodija Kīvestā. – Cīņa 135, 11.06., 3. COED 2002: Concise Oxford English Dictionary. Ed. Judy Pearsall. Tenth edition, revised, Oxford: Oxford University Press. Damberg E. 1986: Par mūsu jaunās audzes mākslu. – Latvija Amerikā 13, 29. marts, 3. Dravnieks J. 1886: Svešu vārdu grāmata, Jelgava: [b. i.]. Grase H. 1988: Ievads literatūras teorijā. Palīglīdzeklis 4.–8. klasei. 2. labotais izd., Rīga: Zvaigzne. Grāpis A. 2001: Literatūrteorija vidusskolai, Rīga: Zvaigzne ABC. Grīns J. 1955: Īsas pārdomas par tagadnes romanu: cittautu romana tendences. – Austrālijas Latvietis 280, 9. apr., 8. Grīns J. 1956a: Interesants, arī vērtīgs romāns [Par Ģirta Salnā romānu “Uguns avoti”]. – Laiks 18, 3. marts, 5. Grīns J. 1956b: Lasīsim apzinīgāk! – Austrālijas Latvietis 342, 30. jūn., 8. Grīns J. 1957a: Anšlavs Eglītis un viņa darbi: apcere par latviešu trimdas raženāko prozistu. – Laiks 34, 27. apr., 5. Grīns J. 1957b: Vērtīgs stilizēts romāns [Par Jāņa Sarmas romānu “Negantnieks”]. – Laiks 64, 10. aug., 3. Gulbe M. 2004: Klasikas darbu rekonstrukcija latviešu teātrī. – Postmodernisms teātrī un drāmā. Sast. Silvija Radzobe, Rīga: Jumava. Hutcheon L. 2000: A Theory of Parody: The Teachings of Twentieth-Century Art Forms, Urbana and Chicago: University of Illinois Press. ISV 2005: Ilustrētā svešvārdu vārdnīca. Sast. Indra Andersone, Ilze Čērņevska, Inta Kalniņa u. c., Rīga: Avots. ĪLTV 1957: Īsā literatūrzinātnisko terminu vārdnīca. Autori L. Timofejevs, N. Vengrovs. Tulk. J. Osmanis, Rīga: Latvijas Valsts izdevniecība. Kiršentāle J. 1994: Aleksandrs Grīns. Latviešu rakstnieku portreti: 20. un 30. gadu rakstnieki. Atb. red. Viktors Hausmanis, Rīga: Artava. Kulturologija-e – Kulturologija. Postmodernisms. Termini [megtekintve: 11.07.2016.]. https://prezi.com/86hkm8roist/kulturologija-postmodernisms-termini/ Kursīte J. 2002: Dzejas vārdnīca, Rīga: Zinātne. 56 Anita Helviga | Sigita Ignatjeva Comprehension and use of the literary terms pastişs (pastiche) and parodija (parody) in Latvian literary studies KV III – Konversācijas vārdnīca. Rīgas Latviešu Biedrības Zinību komisija. 4 kötetben, Jelgava: G. Landsberg, 1906–1921. III. kötet. LEB 2003: Lielā enciklopēdiskā vārdnīca. Atb. red. Anna Pavlovska, Rīga: Jumava. Lībknehts V. 1908: Politisku un vispārīgu svešvārdu grāmata, [B. v.]: Apiņu Jāņa apgādībā. LKV 1937–1938: Latviešu konversācijas vārdnīca, XVI sēj. Galv. red. A. Švābe, Rīga: A. Gulbis. LLVV 1972–1996: Latviešu literārās valodas vārdnīca, 8 sējumos. Atb. red. L. Ceplītis, M. Stengrevica, Rīga: Zinātne. LPE 1981–1988: Latviešu padomju enciklopēdija. 10 sējumos, Rīga: Galvenā enciklopēdiju redakcija. Lukaševičs V., Mickeviča S., Sokolova I. 2007: Aktuāli literatūras teorijas jautājumi. Literatūra vidusskolai. Metodisks līdzeklis skolotājam, Rīga: LVAVA. LVV 2006: Latviešu valodas vārdnīca. Red. Dainuvīte Gulevska, Irēna Rozenštrauha, Dorisa Šne, Rīga: Avots. MLVV-e – Mūsdienu latviešu valodas vārdnīca. Szerk. I. Zuicena. LU Latviešu valodas institūts. http://www.tezaurs.lv/mlvv/ OID 2000: Oxford Illustrated Dictionary=Ilustrētā angļu valodas vārdnīca, Rīga: Zvaigzne ABC. Plavkalns G. 1967: Eseja par romānu [Par Jāņa Sarmas romānu “Sālemas ķēniņš”]. – Austrālijas Latvietis 868, 10. febr., 11. Postmodernisma ABC – Postmodernisma ABC [megtekintve: 11.07.2016.]. www.spidolastelpa.narod.ru/abc.doc. Raudive K. 1974: Laikmetu ārdītāji: pārdomas par mūsdienu traģiku, Bruklina: Grāmatu Draugs. Rollāns R. 1935: Hendeļa portrets. [Tulk. nav norādīts.] – Mūzikas Apskats 2, 39. Rubīns R. 2008-e: A nevetésről Homérosztól a pastiche-ig. – Kultūras Pulss, 18. 03. 2008 [megtekintve: 11.07.2016.]. http://www.liepajniekiem.lv/zinas/kulturvide/kulturas-pulss/smiekl-no-homera-lidz-pastisam-15785 Sarma J. 1983: Mana dzīve. – LARA’S Lapa 31, 24. Skalberga A. 2011: Vārdnīca modernisma un postmodernisma literatūras lasītājam. – Literatūra, 3. Daļa, Rīga: RaKa. Sproģis J. 1921: Opera. – Ilustrēts Žurnāls 8, 14. SV 1934: Svešvārdu vārdnīca. Sakārt. Ed. Ozoliņš. Red. J. Endzelīns, Rīga: A. Gulbis. SV 1951: Svešvārdu vārdnīca. No krievu val. tulk. A. Feldhūns, A. Gūtmanis, E. Stenders, Rīga: Latvijas Valsts izdevniecība. SV 1969: Svešvārdu vārdnīca. No krievu val. tulk. S. Cepurniece, A. Gūtmanis, G. Lukstiņš, V. Strazdiņa, R. Vilipa. Papild. A. Feldhūns, Rīga: Liesma. SV 1978: Svešvārdu vārdnīca. No krievu val. tulk. S. Cepurniece, A. Gūtmanis, G. Lukstiņš, V. Strazdiņa, R. Vilipa. Papild. A. Feldhūns, A. Gūtmanis. Izlabots un papild. 2. izd., Rīga: Liesma. SV 1999: Svešvārdu vārdnīca. J. Baldunčika red., Rīga: Jumava. SV 2008: Svešvārdu vārdnīca. Sast. I. Andersone u. c., Rīga: Avots. Torgāns J. 2010: Mūzikas terminu vārdnīte, Rīga: Zinātne. Valdemārs K. 1872: Krievu-latviešu-vācu vārdnīce, Москва: Министерство народного просвещения. Valeinis V. 1961: Poētika. Daiļdarba elementi, Rīga: Latvijas Valsts izdevniecība. Valeinis V. 1978: Ievads literatūras zinātnē: mācību grāmata latviešu valodas un literatūras specialitātēs, Rīga: Zvaigzne. Valeinis V. 1982: Literatūras teorija, Rīga: Zvaigzne. ЛСТ-е – Литературный словарь терминов [megtekintve: 08.08.2016.]. http://www.litdic.ru/category/p/ СЛТ-е – Словарь литературоведческих терминов. Ред. сост.: Л. И. Тимофеев, С. В. Тураев, Москва: Просвещение, 1974 [accessed 08.08.2016.]. http://litena.ru/literaturovedenie/item/f00/s00/e0000366/index.shtml TextoLogia-e – TextoLogia.ru [megtekintve: 08.08.2016.]. http://www.textologia.ru/slovari/literaturovedcheskie-terminy/pastish/?q= 458&n=363 AZ IRODALMI TERMINUSOK: PASTICHE (PASTICHE) ÉS PARÓDIA (PARÓDIA) ÉRTELMEZÉSÜK ÉS HASZNÁLATUK A LETT IRODALOMTUDOMÁNYBAN A tanulmány célja, hogy feltárja a lett nyelvű pastišs és parodija terminusok értelmezésének és használatának főbb jellemzőit a lett irodalomtudomány fejlődési kronológiájának (az orosz és brit irodalomtudománnyal való összevetésének) alapján, kiemelve e terminusok sajátos vonásait és hangsúlyozva változásaikat. Terminoloģija | 2017 | 24 57 A külföldi (brit és orosz) szerzők forrásai a paródia és a pastiche definícióit adják meg, amelyek általában tágabbak, mint a lett forrásokban szereplők; gyakran utalnak a hipotextus és a hipertextus közötti kapcsolatra, a rokon műfajokkal való összefüggésekre, és hangsúlyozzák a két terminus közötti különbségeket. Mindazonáltal még ezek a definíciók is ellentmondhatnak egymásnak: a különböző teoretikusok eltérő véleményen vannak a terminusok jelentéséről és megjelenítéséről. További kutatásokra van szükség a parodija terminus használatával, különösen pedig a pastišas terminus lett nyelvbeli használatával kapcsolatban, hogy jelentésük pontosabban meghatározható legyen mind a terminológia, mind a mindennapi használat területén, valamint hogy lexikográfiai forrásokban is leírják őket. A pastišs terminus különböző értelmezéseinek elkerüléséhez a lett terminológiában megfontolt definíciót kell megfogalmazni. Mind a külföldi, mind a lett publikációkban a pastišs és a parodija terminus definíciói ellentmondanak egymásnak, olykor szinte egybeesnek, mivel vannak közös vonásaik, és nem különíthetők el teljesen. A lett irodalomtudományban szükség van az említett terminusok korszerű és tág definícióinak megfogalmazására. Ezeknek a definícióknak a következő szempontokat kellene magukban foglalniuk: – komikum (humor, irónia, szatíra); – a hipotextushoz való viszony; – a stilizáció szintje; – a virágkor, illetve az esztéticizmus mozgalmával való kapcsolat. Sem a pastiche, sem a paródia nem határozható meg az alapján, ahogyan valamennyi korszakban és valamennyi kultúrában megjelenik az irodalomban. Irodalmi megjelenésük megváltozott, és emiatt maguknak a fogalmaknak az értelmezése is átalakult. Beérkezett: 2017-06-05 Anita Helviga Liepāja University Kurzeme Institute of Humanities Kūrmājas prospekts 13–303, LV-3401 Liepāja, Latvia E-mail [email protected] Sigita Ignatjeva Liepāja University Kurzeme Institute of Humanities Kūrmājas prospekts 13–303, LV-3401 Liepāja, Latvia E-mail [email protected] 58 Anita Helviga Sigita Ignatjeva Comprehension and use of the literary terms pastišs (pastiche) and parodija (parody) in Latvian literary studies