Mokslinis seminaras, skirtas Lietuvos valstybės atkūrimo 100-mečiui

236 Ramunė Vaskelaitė Tudományos szemináriumot rendeztek, amelyet a Litván Államnak szenteltek atkūrimo 100-mečiui A Litván Állam helyreállításának 100. évfordulója alkalmából rendezett tudományos szeminárium RAMUNĖ VASKELAITĖ Lietuvių kalbos institutas E különleges évben, amikor Litvánia az állam helyreállításának centenáriumát ünnepli, és számos terület gyakorlati és elméleti szakemberei visszatekintve megpróbálják átgondolni az állam működésének különböző területein e száz év alatt elvégzett legjelentősebb munkákat, a Litván Nyelvi Intézet terminológusai úgy döntöttek, hogy a százéves időszakra a terminológus szemével tekintenek vissza – 2018. október 12-én az Intézetben tudományos szemináriumot rendeztek „A litván terminológia tapasztalatai: a Litván Állam helyreállításának 100. évfordulója” címmel. Természetesen nem állt szándékukban az évszázad valamennyi munkáját átfogóan értékelni, hiszen már pusztán a felsorolásuk is – még ha csak egyetlen területre, a terminológia létrehozására, rendezésére vagy kutatására korlátozódtak volna is – valószínűleg tovább tartott volna egyetlen szemináriumnál. Így elsősorban a század kezdetére, azokra a bonyolult körülményekre tekintettek vissza, amikor a terminusokkal még nem azért foglalkoztak, hogy egy-egy terület képviselői kommunikálni tudjanak egymással, hanem mindenekelőtt azért, mert szükség volt újjáépíteni, helyreállítani, gyógyítani... És amint az előadásokból kiderült, akkoriban még nem a számítástechnika nyújtotta lehetőségeket kihasználó szervezett csoportok, hanem főként egyes kiemelkedő személyiségek foglalkoztak ezzel. Az „1918–1940 közötti építészeti terminológia összetett szavai” című előadásban Lina Rutkienė (Vilniusi Gediminas Műszaki Egyetem) egy 1929-es forrásra támaszkodva konkrét számadatokat közölt, amelyek elsősorban az újjáépítés szükségességét mutatták – az első világháború 13 250 lakóés 24 680 nem lakóépületet pusztított el. Ahogy nőtt az ország romjaiból való felemelésének szükséglete, úgy nőtt az elméleti tevékenységi alap – a tudományos szakirodalom – iránti igény is, az ilyen jellegű szakirodalomban pedig, mint tudjuk, nem lehet terminusok nélkül boldogulni. Igaz, az előadó annak az időszaknak az építészeti terminusait nemcsak a helyreállítás szükségességével, hanem a létrehozás határozott szándékával is összekapcsolta – új kompozíciós elvek alkalmazásával, új anyagok és technológiák bevezetésével. A 28 építéstudományi terminológiai forrásból (tudományos cikkekből, tankönyvekből, egyéb tudományos stílusban írt kiadványokból) 237Terminológia | 2018 | 25 A különösen elterjedt korabeli új szavak csoportját – az összetett szavakat – vizsgáló előadó e csoport nagy számát az akkoriban aktuális idegen nyelvvel hozta összefüggésbe: tankönyvek vagy cikkek készítésekor – ezzel az időszakkal ellentétben – leggyakrabban németből fordítottak, amelyben a szóösszetétel a legproduktívabb szóalkotási mód. Az 1918–1940 közötti forrásokban összesen 262 rokonsági összetett főnevet bos terminus, nustatyta, kad net 85 % jų antrasis sandas yra daiktavardinis, találva a legproduktívabb képzéstípus maga a főnév. + főnév. (kőtalaj, kőfejtő, tölgyfa, cölöpverő, vízelvezető árok, tőzegtalaj). Az előadó a leggyakrabban használt, a későbbi szakirodalomba és a 2002-ben kiadott Építési terminológiai szótárba bekerült építőipari neologizmusokként a következőket említette: dūmtakį, dūmtraukį, gelžbetonį, pusiausvyrą, šaligatvį, skerspiūvį, statramstį, vandentiekį, számos más azonban úgynevezett szövegterminus maradt, amelyet egyetlen szerző egyetlen kiadványban használt. A korabeli építészeti terminológia sajátosságait L. Rutkienė nemcsak az idegen nyelvvel hozta összefüggésbe, hanem a tudományos cikkeket és könyveket író szerzők tekintélyével és szemléletével is; a szerzők között említett kiemelkedő személyiségek: külföldi felsőoktatási intézményekben tanult, és több idegen nyelvet is beszélő építőmérnökök, Jonas Šimoliūnas, Pranas Morkūnas, Anatolijus Rozenbliumas, Pranas Jodelė, Jonas Kiškinas, Juozas Gabrys. A építészeti terminológiát azonban e szeminárium egy másik előadása is vizsgálta, és ez már felhívta a figyelmet az építészeti terminológia névtelen, anonim megalkotóira. Robertas Stunžinas (Litván Nyelvi Intézet) először arra emlékeztetett, hogy legalább a 19. század közepén és végén megjelenni kezdő építészettudományi terminológia fő forrása a népi terminológia volt. Egy olyan szócsoport vizsgálatát választva, amelyet a tudományos terminológia szempontjából a terminológia körén kívül hagynának, nevezetesen az igéket, valamint a Lietuvių kalbos žodynas elektronikus kiadásából 370, építési cselekvéseket megnevező igét és azok származékait kiválasztva, a „Cselekvések megnevezése az építészeti népi terminológiában” című előadásban azt állították, hogy az ilyen cselekvésnevek több mint 30 markánsabb szemantikai csoportot alkotnak. Számos példa illusztrálta mind a csoportok általános terminusait (statyti, dirbinti, rengti, taisyti, budavoti, dengti, stoguoti), mind a hozzájuk kapcsolódó, fajfogalmakat jelölő szavakat (straiguoti, žardyti, skiedruoti, išskiedruoti, užskiedruoti, pribudavoti, užbudavoti). Példákkal bőségesen alátámasztották azt a következtetést is, hogy a fajlagosságot a szóalkotási eszközök és a lexikai jelentések határozzák meg, továbbá hogy a 238 Ramunė Vaskelaitė Mokslinis seminaras, skirtas Lietuvos valstybės atkūrimo 100-mečiui speciális fogalmakat különféle jegyek alapján osztályozzák. A származást illetően elhangzott, hogy a Lietuvių kalbos žodynasban rögzített építési cselekvésneveknek csak valamivel több mint fele (63 %) litván eredetű, míg 47 %-ukat szláv tővel rendelkező, vegyes eredetű szavak alkotják. Mindazonáltal, ha ezt a kutatást tovább folytatnák, bizonyára időszerű lenne megvizsgálni a kölcsönzött és a litván megnevezések szinonimikus viszonyát, annál is inkább, mivel az előadás már érintette a poliszémia és a homonímia kérdését. A medicinai terminusok vizsgálatát választó Palmira Zemlevičiūtė (Litván Nyelvi Intézet) szintén figyelmet fordított a 20. század elejének meglehetősen nehéz körülményeire – emlékeztetett arra, hogy az első világháború és a német megszállás a különben is csekély számú orvosi gárdát szétszórta, és megszakadt az addig megjelenő szakosított orvosi újságok és folyóiratok kiadása. Mindazonáltal az orvosi ismereteket terjesztették, és – amint már a cikkecskék címeiből is következtetni lehet („A háborús betegségekről”, „A tüdősorvadásról”, „A tífuszról”, „A rühességről”) – a háború utáni időszakban elterjedt veszélyes betegségek ösztönözték azok terjesztését, és ezzel együtt az orvosi terminológia fejlesztését is. Azonban ebből az előadásból is világossá vált, hogy az objektív tényező által ösztönzött terminológiai fejlődés nem lett volna lehetséges a szubjektív tényező – a személyiségek – nélkül. A szakosított kiadványok megjelentetésének megszakadása után Antanas Vileišis, Eliziejus Draugelis, Danielius Alseika és Petras Avižonis az orvosi ismereteket az akkoriban megjelenő nem szakosított kiadványokban kezdték terjeszteni, például a Moterų balsas, a Dabartis, a Lietuvos aidas, a Tėvynės sargas és más lapokban. A „Az 1918. évi szinonim orvosi terminusok megadása és felismerése a szövegben” című előadásban a szerző nem a terminusképzést, hanem egy másik, a terminológusok számára folyamatosan aktuális kérdést – a terminusok szinonímiáját – választotta vizsgálata tárgyául, és azt állította, hogy 1918-as orvosi szövegekben ez a terminusok közötti szemantikai kapcsolatok gyakori típusa. Ezúttal azonban nem annyira a szinonimák elterjedtségét vizsgálták, hanem a módszertani problémát: hogyan ismerhetők fel a szinonimák. Azokat, amelyeket ugyanabban a szövegben használnak, nem nehéz felismerni, mivel gyakran zárójelben szerepelnek, vagy a arba kötőszó kapcsolja össze őket, azonban a különböző szövegekben használt terminusok szinonim kapcsolatának megállapítása (kruvinoji, kruvinoji liga, krauligė, dezinterija; bado, beriamoji, dėmėta, dėmėtoji šiltinė) nem egyszerű. Mindazonáltal találtak felismerési lehetőségeket, és az előadó olyanokat sorolt fel, mint a szövegek tematikája, a terminusok használatának kontextusa, az egy szövegen belüli szinonimák, a fogalom jellemzői és a további források. Azt, hogy mennyire elterjedt a szinonímia a mai orvosi terminológiában, a szemináriumon külön nem vizsgálták, azonban a jelenlegi helyzettel kapcsolatos egyetlen előadás is azt a feltételezést engedte meg, hogy bőségesen jelen van. Rūta Dubakienė (Litván Tudományos Akadémia, Vilniusi Egyetem), aki az allergológiát az immunológia biológiai tudományágakkal legszorosabban összefüggő ágaként határozta meg, előadásában 239Terminológia | 2018 | 25 A „Litván allergológiai terminusok, munkák és tervek” című előadásban számos, az allergológusok számára továbbra is felmerülő kérdést említett, például az antigén-determináns vagy epitóp, az atkák vagy háziporatkák, a DiGeorge-szindróma vagy Di George-szindróma kérdését; ezek, amint néhány példából is látható, éppen a terminusok szinonímiájával vagy variánsjellegével kapcsolatosak. Ugyanakkor ugyanezen előadásból az is kiderült, hogy az allergológiai terminusok egységesítése terén már jelentős munka történt: 2002-ben megjelent az első litván nyelvű allergológiai tankönyv – R. Dubakienė Allergológia című műve –, 2012-ben pedig kiadták az Állami Litván Nyelvi Bizottság által értékelt Immunológiai és allergológiai terminusok értelmező szótárát, amelynek elkészítésében az előadás szerzője, az allergológiai terminológia aktív megalkotója, tankönyvek, monográfiák és cikkek szerzője, R. Dubakienė professzor is közreműködött. A terminológia az Alergija, astma, imunologija című kiadványban és az „Alergijos ekspertas” internetes honlapon fejlődik. A jövőbeli munkákról szólva az előadó „sok még felszántásra váró parlagról” beszélt, de leginkább az az előadásban többször is elhangzott álláspont adott reményt arra, hogy ezeket fel fogják szántani, és e terület terminológiáját a megfelelő mederbe terelik, miszerint az Európában saját arculattal rendelkező litván allergológiának nincs szüksége másolásra – saját terminológiát kell kialakítania. A terminusok szinonímiája, akárcsak a terminusképzés típusai, alighanem a terminuskutatók által leggyakrabban tárgyalt probléma, és amikor a terminológiáról mint a terminusok rendezéséről beszélünk, valószínűleg nem ritkábban merül fel az egyéni és a kollektív munka viszonyának kérdése sem. Erről a kérdésről különböző vélemények léteznek, azonban a terminológia létrehozását, még inkább rendezését különösen gyakran kollektív jellegű tevékenységként értékelik, és úgy vélik, hogy azok a terminológiai szótárak készülnek jobb minőségben, amelyeket kollektívák állítanak össze és vitatnak meg. Mindazonáltal nemcsak a terminológia története, hanem a jelene is azt mutatja, hogy mennyi jól sikerült neologizmus nem született volna meg, ha nem egyes kreatív és lelkes személyiségek által összeállított szótárak, miközben a terminológia egyik fő forrásának tekintett tudományos szakirodalom – beleértve a felsőoktatási tankönyveket is – valójában inkább személyiségek, semmint kollektívák tevékenységének eredménye. A század elejének terminológiáját vizsgáló előadók is sok kiemelkedő személyiséget említettek, Asta Mitkevičienė (Litván Nyelvi Intézet) pedig emlékeztetett a különösen jelentősekre – az évfordulóját ünneplő állam Függetlenségi Nyilatkozatát aláíró Joną Basanavičiust, Mykolas Biržiškąt, Antanas Smetonát, Pranas Dovydaitist, Jurgis Šaulist, Jonas Vileišist és Saliamonas Banaitist. A „Vasario 16-osios akto signatarų pėdsakai lietuvių literatūros mokslo terminijoje” [A február 16-i okmány aláíróinak nyomai a litván irodalomtudomány terminológiájában] című előadásban, miután felsorolta azokat az aláírókat, akik így vagy úgy hozzájárultak az irodalmi terminológia kialakításához, főként az irodalmárnak, műfordítónak, diplomatának és jogásznak, Kazius 240 Ramunė Vaskelaitė A Litván Államnak szentelt tudományos szeminárium atkūrimo 100-mečiui Bizauskasnak és az általa összeállított első irodalomelméleti tankönyv terminusainak szentelt figyelmet. Az előadásból azonban kiderült, hogy szerzői alkotások csupán a tankönyv első kiadásaiba bekerült terminusok voltak, a harmadik (1922-es) kiadásba pedig már az 1921-ben működését megkezdő Terminológiai Bizottság megvitatása után kerültek be; a bizottságot egyébként szintén kivételes személyiségek alkották: Kazimieras Būga, Jonas Jablonskis, Juozas Tumas-Vaižgantas és mások. A bizottság munkája mégsem volt mindig zökkenőmentes: az üléseken nem minden tag vett részt, a drámaés színházi terminusok megvitatatlanok maradtak... Az előadás nem tárgyalta, hogy mi határozza meg inkább a terminológia kialakítását és rendezését – a személyiség kiválósága, erőfeszítései és kreativitása, vagy a kollektíva ereje és kompetenciája, illetve hogy egyáltalán van-e itt valamiféle konfliktus –, ám meglehetősen sokatmondó következtetéssel zárult: „A terminusok meghatározása nem egyetlen érdekelt személy vagy szerző, hanem mindannyiunk közös ügye.” Azért sokatmondó, mert... egy kivételes személyiség – K. Bizauskas – tette. Kivételes személyiséget említett Rita Katelytė (Litván Nyelvi Intézet) „Mečislovas Reinys pszichológiai terminusainak főnévképzése” című előadásában is. Mečislovas Reinys érsek, diplomata, politikus, a teológia és a filozófia professzora orosz nyelvből lefordította Georgij Cselpanov Pszichológiai tankönyvét (szabad fordítás, 1921-ben adták ki Vilniusban). Az előadó a tankönyv egyik terminuscsoportját – a litván és hibrid, egy szóból álló főneveket – képzési szempontból vizsgálva megállapította, hogy az ilyen terminusok legnagyobb részét képzős származékok alkotják (atgaminimas, mąstymas, svarstymas, atitrauktis, dėmesys, gailesys, uoslė, kerštas, vaizduotė). Arányuk nem kevesebb mint 77%, míg a hasonló időszakban az építőipari tankönyvekben nagy számban elterjedt összetett szavakból a pszichológiai tankönyvben (az előképzős származékokkal együtt) mintegy 4%-ot találtak. A szemináriumon nem vetődött fel a kérdés, hogy mi idézte elő a hasonló időszakban létrehozott terminológiák ilyen jelentős különbségeit (a szakterület, a terminusalkotók beállítottsága vagy más tényezők), de feltételezhető, hogy az egyik ösztönző tényező az idegen nyelv lehetett – a tankönyv szerzője ugyanis nem németből, hanem oroszból fordított. Egy kivételes személyiséggel és az évfordulóval kezdődött Reg ina Kvašytė előadása is, csakhogy ő a Lettországban született nyelvészt említette, akit Litvániában inkább az eszperantó nyelv megalkotójaként, interlingvistaként ismernek. Az 1992-ben Lettországban megrendezett nemzetközi konferencián ünnepélyesen megemlékeztek Ernests Drezen (Ernests Drēziņš) születésének századik évfordulójáról. Az előadását egy látszólag a litván centenáriumhoz nem kapcsolódó ténnyel és névvel kezdő „A litván és lett terminológusok együttműködéséről” című előadás szerzője feltárt egy különösen fontos, az állam helyreállításának ma, 241Terminológia | 2018 | 25 a ferencijose, gyakran magától értetődő mokslininkams be jokių kliūčių dalyvaujant europinėse ir pasaulinėse konadottságként kezelve. Az 1992-ben Lettországban megrendezett konferencián a világ 13 országának tudósai vettek részt, és ez nemcsak a rodė, kaip ima plėstis jų bendradarbiavimo galimybės. Dėmesį sutelkusi į lietuvių ir latvių bendradarbiavimą, pranešimo autorė minėjo ne tik 1992 m. konferencia folytatását (2002, 2012) és a litván terminológusok e konferenciákon való részvételét eredményezte, hanem a kölcsönös információáramlást is – a Lettországban megjelent terminológiai tanulmányokat Litvániában, és fordítva, a szerkesztőbizottságokban való részvételt, valamint a bibliográfiai anyagokat. A fő információterjesztőkként Rūdolfas Grabis (Rūdolfs Grabis), Valentina Skujinia (Valentīna Skujiņa), Juris Baldunčikas (Juris Baldunčiks), Maris Baltinis (Māris Baltiņš) és mások szerepeltek; a litván tudósok közül Stasys Keinys, Solvita Labanauskienė, Albina Auksoriūtė, Kazimieras Župerka, az információk legaktívabb terjesztője pedig a lett terminológiáról, terminológusokról és terminológiáról alighanem maga az előadás szerzője. A szeminárium egy másik előadása mintegy hozzátette: egy évszázad alatt hihetetlenül kibővültek nemcsak az együttműködés, hanem a technológiai terminológia rendezésének és kutatásának lehetőségei is. Így Gintautas Grigas (Vilniusi Egyetem) bemutatta, hogy a „Microsoft” vállalat terminológiai portálja (https://www.microsoft. com/en-us/language) lehetőséget biztosít több mint 100 nyelv számítástechnikai terminusainak összehasonlítására. És bár a „A „Microsoft” vállalat szótára litván részének áttekintése” című előadásból kiderült, hogy e számítógépes adathalmaz sem tudta elkerülni a hiányosságokat (egyes terminusok litván fordítása kétséges, vannak teljesen le nem fordított terminusok), 2018 szeptemberében összesen 115 kétnyelvű (angol és egy másik nyelvű) szótár volt benne, így a számítástechnikai terminusok egyidejű összehasonlításának lehetőségei lenyűgözőek. Az előadó a portál felhasználási lehetőségeit felvázolva elsősorban a számítástechnikai szótárak és fordítási memóriák készítése során történő használatát említette. A számítástechnika és a nyelv kapcsolatáról szólva általában nem annyira a számítástechnika által megnyitott nyelvkutatási lehetőségeket szokás említeni, mint inkább a másik oldalt – a litván nyelv működését fenyegető veszélyt. Veszélyforrásként sok mindent megneveznek – általában véve a számítástechnikát, az internetet, az elektronikus közeget és a számítástechnikai terminológiát is. A társadalomban valóban meglehetősen elterjedt az a vélemény, hogy nem érdemes a számítástechnikai terminusokat litvánra fordítani, jobb angolul használni őket, ezért meglehetősen váratlan volt az egyik, Alvydas Umbras (Litván Nyelvi Intézet) „Személyeket megnevező számítástechnikai terminusok” című előadásában bemutatott 242 Ramunė Vaskelaitė Tudományos szeminárium a Litván Állam atkūrimo 100-mečiui következtetéseinek szentelve. A 7 számítástechnikai szótárban szereplő számítástechnikai terminusok csoportját megvizsgálva az előadó megállapította, hogy legalábbis a személyeket megnevező kölcsönzött új szavak (internautas, kibernautas, infonautas; hakeris, krekeris, lameris, luzeris) mennyiségükben és változatosságukban nem mérhetők a saját eredetű terminusokhoz, míg a legtöbb egyéb kölcsönszó (abonentas, administratorius, adresatas, analitikas, ekspertas), akárcsak a hibrid képzések, nem létrehozott, hanem készen átvett elem a köznyelvből. Mindazonáltal ezt a következtetést csak a szótárak anyagára alapozta, azok pedig, mint tudjuk, általában a nyelvi normák szempontjából értékeltek, vagy legalábbis nyelvi szerkesztő szerkeszti őket. A tényleges használat, különösen az internetes használat vizsgálata során valószínűleg más következtetéseket állapítottak volna meg az új szavak használatának tendenciáiról. Másfelől az a tendencia, hogy az angolból nem közvetlenül fordítanak, hanem a litván nyelvben már használatos szavakat vesznek át, lehet, hogy csak a személynevek csoportjára jellemző sajátossága a számítástechnikai szótáraknak. A bemutatott számos, személyeket megnevező angol terminusból (employee, reviewer, owner, liveware, media librarian, software designer, network surfer, first-time user) látható, hogy pusztán fonetikailag adaptálva őket meglehetősen kényelmetlen lenne kiejteni, és ez szintén fontos tényezője lehet az úgynevezett idegenszavak kerülésére irányuló tendenciának. Így önmagában a fent említett következtetés korántsem lenne elegendő a számítástechnika által a litván nyelvre jelentett veszély mítoszának megcáfolásához. Az előadó azonban nem is tűzte ki ezt a célt. A célja a számítástechnikai szótárakban személyeket jelölő terminusok elemzése volt, és elemzésük után fő következtetésként azt állapította meg, hogy a szótárak a személyek megnevezéseit (litván és nem litván elnevezéseket) inkább más területekről veszik át, semmint külön, kizárólag a számítástechnika igényeire szánt elnevezéseket alkotnának. Az áttekintett előadások összessége azt mutatja, hogy a litván állam helyreállításának centenáriuma alkalmából rendezett szemináriumon a terminológia használatának csak egyes területeit vizsgálták. Mindazonáltal a század elejének és végének problémáit, aktualitásait és körülményeit egyaránt érintve olyan teljes jelentésmező jött létre, amely lehetővé teszi annak értékelését, hogy mi nem változott a terminológiában egy évszázad alatt, és vélhetően változatlannak tekintendő, illetve mi tartozik már a múlthoz vagy napjaink feladatai közé, valamint ennek figyelembevételével a tevékenység irányvonalainak és irányainak kijelölését az új évszázad kezdetén. Beérkezett: 2018.10.20. Ramunė Vaskelaitė Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius E-mail: ramune.v[email protected]