Bendrieji žmogaus lytinių organų pavadinimai XIX a. pab. – XX a. pr. lietuvių gydytojų populiarinamuosiuose medicinos raštuose

doi.org/10.35321/term26-12 Az emberi nemi szervek általános megnevezései a 19. század végének és a 20. század elejének litván orvosai által írt ismeretterjesztő orvosi művekben PALMIRA ZEMLEVIČIŪTĖ Litván Nyelvi Intézet ÖSSZEFOGLALÓ A tanulmány a 19. század végének és a 20. század elejének litván orvosai által írt ismeretterjesztő orvosi művekben (könyvekben, füzetekben és cikkekben) használt, az emberi nemi szervekre vonatkozó általános megnevezéseket vizsgálja: meghatározza e megnevezések jelentését használatuk kontextusa, szükség esetén pedig más források (a Litván Nyelv Akadémiai Szótára, anatómiai szakirodalom) alapján; feltárja a megnevezések eredetét (beszélt nyelv, írott nyelv, idegen nyelvek); továbbá tárgyalja a saját eredetű és idegen eredetű terminusok viszonyát, az új terminusok alkotását, egyes terminusok problematikus jelentéseit, a terminologizáció, az eufemizáció és a konnotáció kérdéseit. KULCSSZAVAK: terminus, megnevezés, tabu, eufemizmus, orvostudomány, egészség, nemi szerv, beszélt nyelv, írott nyelv, jelentés, eredet. ABSTRACT A tanulmány a 19. század végének és a 20. század elejének litván orvosai által írt ismeretterjesztő orvosi művekben (könyvekben, füzetekben és cikkekben) használt, az emberi nemi szervekre vonatkozó általános megnevezéseket elemzi. E megnevezések jelentését használatuk kontextusa és más források (a Litván Nyelv Akadémiai Szótára, anatómiai szakirodalom) alapján állapítja meg, eredetüket pedig a beszélt, az írott és az idegen nyelvekben keresi. Tárgyalja a saját eredetű és idegen eredetű terminusok viszonyát, az új terminusok alkotását, egyes terminusok problematikus jelentéseit, a konnotációkat, a terminologizációt és az eufemizációt. KULCSSZAVAK: terminus, megnevezés, tabu, eufemizmus, orvostudomány, egészség, nemi szervek, beszélt nyelv, írott nyelv, jelentés, eredet. 244 Palmira Zemlevičiūtė Bendrieji žmogaus lytinių organų pavadinimai XIX a. pab.–XX a. pr. lietuvių gydytojų populiarinamuosiuose medicinos raštuose Hosszú évszázadokon át mély csend borított mindent, ami a nemiséggel kapcsolatos A Próféta, PV 1919 7 BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK A 19. század vége és a 20. század eleje a népszerűsítő orvosi sajtó fellendülésének időszaka volt. A kor neves litván közéleti személyiségei és orvosai, Petras Avižonis (1875–1939), Juozas Bagdonas (1866–1950), Jonas Basanavičius (1851–1927), Eliziejus Draugelis (1888–1899), Kazys Grinius (1866–1950), Vincas Kudirka (1858–1859), Stasys Matulaitis (1866–1956), Antanas Vileišis (1856–1919) és mások bőségesen írtak a betegségekről, azok kezeléséről és megelőzéséről, a higiéniáról, a közegészségügyről és egyéb kérdésekről. Különféle terjedelmű eredeti és fordított orvosi könyveket adtak ki, a sajtóban pedig megszaporodtak a kor számos égető egészségügyi kérdéséről szóló cikkek. A közlemények témaköre rendkívül széles volt: írtak a fertőző, sebészeti és traumatológiai, emésztőszervi, bőr-, ideg-, fül-, orr- és torok-, légzőszervi, szemészeti, nőgyógyászati és szülészeti, pszichés, szív- és érrendszeri, fogászati és szájüregi, valamint egyéb emberi betegségekről, azok okairól, tüneteiről, kezeléséről és megelőzéséről, a betegek ápolásáról, a népi gyógyászatról és az otthoni kezelésekről, a csecsemők felneveléséről és gondozásáról, a szülészetről, a nőgyógyászatról, az anatómiáról, a fiziológiáról, a homeopátiáról és más témákról. Nagy számban jelentek meg a fertőző betegségekről, valamint a higiéniáról és a közegészségügyről szóló közlemények – ezek a kor országának egészségügyi helyzetét érintő legnagyobb és legsúlyosabb problémák közé tartoztak. Az alkohol és a dohány emberi egészségre gyakorolt káros hatása is igen aktuális kérdés volt. Más témákról valamivel kevesebbet írtak. A nemiséggel kapcsolatos kérdések az akkoriban tárgyalt, viszonylag ritka témák közé tartoztak. Az Egyesült Államokban élő litván közéleti személyiség, könyvcsempész és orvos, Pranas Matulaitis (1876–1951) az 1910-ben Bostonban megjelent könyvecskéjében Lytiškos Ligos ir Kaip nuo jų apsisaugoti ezt írta: „A nemiséggel kapcsolatos kérdésekről nem illik a sajtóban beszélni. Ezeket az ügyeket sok éven át a tudatlanság fátyla borította: a szülők nem beszélnek róluk gyermekeiknek, a tanítók tanítványaiknak, az ifjúság pedig csak piszkos forrásokból, idősebb kéjencektől és elzüllött barátaitól szerez róluk tudomást. A társadalom ilyen magatartása egy fontos kérdés iránt igen káros a közösségre nézve”1 (LytL 1910: 3). Tíz évvel később Antanas Karalius orvos Lyties mokslas című könyvében (1921) ismét azt olvassuk, hogy „a nemiséggel kapcsolatos dolgok valamilyen pusztaság voltak, és még ma is azok, ahová félelmetes belépni, amelynek nagy része már messziről” 1 A cikkben idézett források nyelve eredeti formában és javítás nélkül szerepel. Terminologija | 2019 | 26 245 félnek. A nemiség mindig mindenféle leplekkel volt elfedve; ma is meglehetősen óvatosan kell félrehúznunk ezt a takarót, mert az emberek még mindig félnek nyíltan beszélni a nemiséggel kapcsolatos dolgokról” (LM 1921: 1). A nemiség és a hozzá kapcsolódó egészségügyi és orvosi kérdések tehát hosszú időn át mintegy íratlan tabunak2 számítottak. A nemi szerveket, a hozzájuk kapcsolódó élettani folyamatokat vagy a nemi betegségeket gyakran közvetett módon nevezték meg, más szavakkal helyettesítették; például a nemi szerveket szégyenrészeknek, a méhet anyácskának, csomónak, a menstruációt piros betegségnek, virágoknak, mosnivalónak, a szifiliszt rossz, gonosz, csúnya, kellemetlen betegségnek, a gonorrhoeát pedig jégcsapnak nevezték, és így tovább; más szóval eufemizálták3 őket (a női és férfi nemi szervek eufemizmusairól bővebben lásd Smetona 2015: 122–131; a nemi panaszok és betegségek eufemizmusairól lásd Smetona 2015: 131–137), valamint megbélyegezték (a nyelvi stigmákról bővebben lásd Солодилова, Соколова 2017: 75–77). Meg kell jegyezni, hogy még maguk az orvosok is kerülték az írást ezekről a kérdésekről. Az adott korszak orvosi témájú ismeretterjesztő kiadványait lapozgatva azt tapasztaltuk, hogy a nemi szervrendszerről egyáltalán nem írtak, jóllehet a megfelelő témájú füzetek az ember minden más szervét és szervrendszerét tárgyalták. Például Stasys Matulaitis Kaip sutaisytas žmogaus kūnas (1901) című füzetének fejezetei a következők: Kaulai, Raumenys, Smegenys ir nervai, Pajautimo intaisai arba organai, Įtaisai valgiui malti, Apie kraują ir kaip jis teka po kūną, Apie plaučius ir kvėpavimą, Kokiu būdu mūsų kūnas pra- 2 Erkölcsi, vallási és egyéb (nem nyelvi) okokból fakadó tilalom vagy tartózkodás bizonyos fogalmak (tabufogalmak) valódi nevükön való megnevezésétől. Ezeket rendszerint más szavakkal, eufemizmusokkal helyettesítik (KWT 1975: 266–267; LST 1988: 242; KTŽ 1990: 203; vö. még СЛТ 2005: 467; bővebben lásd KPP 2003: 700–701). 3 Eufemizmusnak azt a közvetett, semlegesebb, enyhébb szót nevezzük, amelyet egy tárgy vagy jelenség megnevezésére használnak, miközben kerülik annak a tárgynak vagy jelenségnek a közvetlen megnevezését, amelyet kellemetlennek, csúnyának, durvának, nyersnek, illetlennek stb. tartanak (Pikčilingis 1975: 21; KWT 1975: 79; LST 1988: 68; KTŽ 1990: 61; CODL 1997: 119; LKE 1999: 188; EDEL 1999: 201; СЛТ 2005: 521; ДУ 2007: 530; Jakaitienė 2009: 162; az eufemizmusokról bővebben lásd KPP 2003: 757–758; DE 2003: viii–xi; Jasiūnaitė 2005; Маджаева 2010: 55–61; Никитина 2015: 101–107; Пастухова 2017: 141–144). A negatívan értékelt tárgyak és jelenségek közvetlen megnevezését kerülik, azok tiltottá válnak, ezért pszichológiai, társadalmi, vallási, erkölcsi és más tényezők hatására elfogadhatóbbakkal helyettesítik őket. Az eufemizmus, az új megnevezés mintegy semlegesíti a tárgy vagy jelenség valódi nevét, amely negatív érzelmet kelt (Никитина 2015: 102–103). Az eufemizmusra szemantikai bizonytalanság jellemző, amely enyhíti a megnevezett dolog negatív értékelését (Солодилова, Соколова 2017: 74). Az eufemizmusok az úgynevezett védelmi mechanizmus szerepét töltik be. Egyfelől pszichológiai védelmi mechanizmust jelentenek, amely tágabb jelentésű szavakkal enyhíti a negatív reakciót (észlelést). Másfelől asszociatív védelmi mechanizmusok, amelyek lehetővé teszik, hogy a figyelem a nem kívánatos dologról másra terelődjön. Bár nem minden eufemizmus tekinthető terminusnak, egy adott terminológiai rendszer keretein belül, annak perifériájához tartozva, ezeknek is megvan a helyük a rendszerben. A terminológiai rendszerbe kerülve az eufemizmus elveszíti „eufemisztikus” jellegét, és a kellemetlen tárgy vagy jelenség közvetlen megnevezésévé válik (Маджаева 2010: 57, 60). 246 Palmira Zemlevičiūtė │ Bendrieji žmogaus lytinių organų pavadinimai XIX a. pab.–XX a. pr. lietuvių gydytojų populiarinamuosiuose medicinos raštuose eltávolítja a számára fölösleges hulladékot?, Uoda. Amint tehát a fejezetcímekből látható, az ember szinte minden létfontosságú szervrendszerét tárgyalják – a csontváz-, az izom-, az ideg-, az emésztő-, a szív- és érrendszert, a légző-, a húgyúti, az érzékszervi és a kültakarórendszert –, de a nemi szervrendszert nem érintik, elhallgatják. Igaz, ezekben a kiadványokban valamivel több női nemiszerv-megnevezés fordul elő. Ezt nem lehetett elkerülni, amikor a női élettanról, betegségekről, terhességről és szülésről írtak. Ezen a téren leginkább A. Vileišis orvos tevékenykedett, aki lefordította a Patarmės moterims, kurios nori būti sveikos című füzetet (1899), amely – úgy vélem – akkoriban keresett lehetett, hiszen 1906-ban megjelent a második kiadása. Egy-két nemiszerv-megnevezés más betegségekről szóló hirdetésekben is felbukkan. A szóban forgó témát valamelyest azok az orvosok érintették, akik kifejezetten a nemi betegségekről írtak cikkeket vagy füzeteket. Ezekről írva természetesen nem nélkülözhették a nemiszerv-megnevezéseket, de meg kell mondani, hogy ügyesen kerülték e megnevezéseket, vagyis szinte egyáltalán nem említették, illetve legalábbis nem konkretizálták őket. Például A. Vileišis az Apie blogąją ligą arba syfilį (prancus) (1904) című füzetében főként az általános szégyenrészek (leggyakrabban), illetve a szégyenhelyek megnevezést használja. J. Bagdonas Kas reikia žinoti apie lyties ligas (1921) című füzetében csak a nemirészek megnevezés szerepel. K. Grinius volt az az orvos, aki megtörte az említett tabut: közérthetően írt nemcsak olyan nemi betegségekről, mint a szifilisz és a tripper, hanem – saját szavaival élve – az egyik „csúnya szokásról”, az onanizmusról, más szóval maszturbációról is, amely akkoriban, úgy tűnik, meglehetősen gyakori és aggodalomra okot adó jelenség volt. Az általa készített cikkben a nemi szervek kézzel történő ingerlésével kiváltott mesterséges nemi izgalomról vagy kielégülésről több férfi- és női nemiszerv-megnevezés szerepel, mint az előzőleg említett orvosok füzeteiben. Az e szerkesztette újságban, a Sveikata című lapban közölt, különféle egészségügyi kérdésekkel foglalkozó olvasói levelek között nem kevés, a nemiséggel kapcsolatos megkeresés is akadt. Elmondható tehát, hogy a témákat valamelyest az újság olvasói is megszabták. Amint már említettük, a nemiséggel kapcsolatos kérdéseket az akkori ismeretterjesztő orvosi sajtó különféle módokon megkerülte, elhallgatta, ezért ezen a területen kevés terminus található. Néhányat nemi betegségekről szóló füzetekből vagy cikkekből gyűjtöttünk ki. E betegségekről eredeti füzeteket Antanas Karalius (Vyras. Ką kiekvienas vyras turi žinoti apie savo lyties reikalus, 1918) és Agnietė Ambraziejūtė-Steponaitienė (Lyties ligos, 1919) orvosok adtak ki. Néhány füzet fordítás volt. 1912-ben jelent meg Oker-Blom Ką pasakojo dėdė daktaras vaikui-giminaičiui (Pradinės lyties klausimo srities žinios) című műve (a fordító neve nincs feltüntetve- Terminologija | 2019 | 26 247 1 pav. Knygelės Lytiškos ligos ir kaip nuo jų apsisaugoti (1910) viršelis ... jelent meg). 1919-ben Pranašo4 fordításában Tanácsok férfiaknak a nemi kérdésekről / Útmutatással, hogyan magyarázzuk el a gyermekeknek a nemi jelenségeket. 1901-ben jelent meg J. Laukis fordításában Ida C. Craddock Igazi házasélet. Ezt a könyvecskét P. Avižonis bírálta. 1904-ben jelent meg A. Vileišis munkája, A rossz betegségről (szifiliszről) vagy a franciáról, 1915-ben pedig Pr. Matulaitis Nemi betegségek és hogyan védekezzünk ellenük című munkája (lásd az 1. ábrát), 1920-ban pedig J. Bagdon Mit kell tudni a nemi betegségekről című műve (lásd a 2. ábrát). 1910–1911-ben K. Grinius „Az onanizmusról”, „A szifilisz és a „606””, „A tripper” címmel közölt cikkeket. A női nemi szervek elnevezései A. Vileišis Tanácsok egészségesek maradni kívánó nőknek című könyvecskéjében találhatók. 4 Ezt az álnevet Antanas Karalius (1890–1932), litván orvos és az orvostudomány népszerűsítője használta, aki 1909-ben az Egyesült Államokba költözött. Leggyakrabban orvosi és higiéniai kérdésekről írt, orvosi könyveket írt és fordított (bővebben lásd LE X: 512). 2 4 8 Palmira Zemlevičiūtė Bendrieji žmogaus lytinių organų pavadinimai XIX a. pab.–XX a. pr. lietuvių gydytojų populiarinamuosiuose medicinos raštuose 2 pav. Knygelės Kas reikia žinoti apie lyties ligas (1921) viršelis Külön is meg kell említeni A. Karalius csaknem 400 oldalas, A nemiség tudománya című könyvét, amely 1921-ben jelent meg Chicagóban. A szerző így nyilatkozott róla: „Ilyen könyvvel a litvánok elé állni természetesen nagy bátorságot igényelt” (ix. o.). Sejtette is, mibe kerül majd neki ez a bátorság: „És tudom, hogy dicséretben nem lesz részem: nem is várom. <...>” (ix. o.). „Azért írtam ezt a könyvet, mert eljött az ideje, hogy a litvánok is érdeklődjenek a nemi kérdések iránt, amelyek iránt az egész világ már régóta érdeklődik. Úgy próbáltam írni, hogy azok is megértsék, akiknek ezt a könyvet szánom: az egyszerű emberek, akik levélben és személyesen is folyton tanácsot kérnek tőlem nemi kérdésekben” (x. o.). E cikk tárgyát a 19. század végi és a 20. század eleji litván orvosok népszerűsítő orvosi írásaiban (könyvekben, könyvecskékben és cikkekben) használt, a férfi és a női nemi szervekre vonatkozó általános elnevezések alkotják. A cikk- Terminologija | 2019 | 26 249 célja e megnevezések jelentésének meghatározása és eredetük forrásainak feltárása. E célból a következő feladatokat tűzi ki: a vizsgált elnevezések használati kontextusa, szükség esetén pedig más források (a Litván Nyelv Akadémiai Szótára, anatómiai szakirodalom) alapján megállapítani, milyen általános férfi és női nemi szerveket jelölnek ezek az elnevezések; feltárni a terminologizálódott köznyelvi szavakat és az esetlegesen újonnan alkotott terminusokat; mérlegelni a saját eredetű és idegen eredetű terminusok viszonyát, egyes terminusok problematikus orvosi jelentéseit, valamint az eufemizáció és a konnotáció kérdéseit. A nemi szervek elnevezéseinek vizsgálatához leíró-elemző és összehasonlító módszereket alkalmazunk. Az elnevezések szövegkörnyezetben, mondatokban és összehasonlító táblázatokban szerepelnek. Utóbbiak szemléletesen mutatják be az összes tárgyalt elnevezést és azok időbeli alakulását. A táblázatok a vizsgált időszak elnevezései mellett a latin és a mai nemiszerv-elnevezéseket is feltüntetik. A szemléltetés kedvéért ábrákat is közlünk: egyes könyvek (vagy könyvecskék) borítóit, illetve az azokból vagy cikkekből vett oldalakat, amelyeken a vizsgált terminusok előfordulnak. A FÉRFI ÉS A NŐI NEMI SZERVEK ÁLTALÁNOS ELNEVEZÉSEI Az emberi szervezet valamennyi rendszere – lényegében a férfiaké és a nőké egyaránt – a kisebb vagy jelentősebb nemi különbségek ellenére azonos, kivéve a nemi szervrendszert. A férfiak és a nők nemi szervrendszere teljesen eltér egymástól (ŽA 2005: 205). Célszerű ezeket a rendszereket, pontosabban az elnevezéseiket külön-külön megvizsgálni. Ezúttal csupán e rendszerek általános elnevezéseire szorítkozunk, amelyekből, igazság szerint, nem sok van. Itt elsősorban ezeknek az elnevezéseknek a jelentése és eredete a fontos. Ennek megfelelően megkülönböztetünk tisztán litván és nem litván (idegen) eredetű elnevezéseket. Az előbbieket tovább csoportosítjuk aszerint, hogy milyen forrásokban – élőbeszédben vagy írott nyelvben – jegyezték fel ezeket a szavakat az orvosok által használt orvosi jelentésben. Litván eredetű elnevezések Kétfélék – ez attól függ, hogy mi az elnevezések eredetének forrása. Megkülönböztethetők az élőbeszédből és az írott nyelvből származó elnevezések. Ezekhez kapcsolódik még egy feltételes csoport, az összetett elnevezéseké. Ezen elnevezések elemeinek eredetforrásai különböznek: az egyik származhat az élőbeszédből, a másik pedig az írott nyelvből. 250 Palmira Zemlevičiūtė Bendrieji žmogaus lytinių organų pavadinimai XIX a. pab.–XX a. pr. lietuvių gydytojų populia­r inamuosiuose medicinos raštuose 3. ábra. A gėdos dalys terminus A. Vileišis Apie blogąją ligą arba sifilį (prancus) című füzetében (1904) AZ ÉLŐBESZÉD ELNEVEZÉSEI Az orvosok ezeket használták a leggyakrabban. Ezt természetesen a kiadványok címzettje, az egyszerű, orvosi tanulmányokat nem folytató ember határozta meg. Az orvosok arra törekedtek, hogy az orvosi ismereteket közérthetően, világosan adják át, más szóval minél több olyan szót kellett használniuk, amelyeket a szövegeik olvasói ismertek és megértettek. Az orvosok az emberi nemi szerveket (lat. organa genitalia) szövegeikben többféleképpen nevezték, rendszerint összetett, kéttagú elnevezésekkel. A Gėdos dalys (lásd az 1. táblázatot) kifejezés A. Vileišis 1904-es, szifiliszről szóló füzetében fordul elő: „Ha pedig valaki mégis rávenné magát, hogy egy számára teljesen ismeretlen nővel közösüljön, minden esetben köteles közösülés előtt alaposan megvizsgálni a szégyenrészét, nincs-e rajta valahol repedés vagy kis seb, és ha van, jobb, ha egyáltalán nem közösül; közösülés után pedig feltétlenül jól le kell mosni a szégyenrészét” BL 1904 21; „És amikor így közösül velük, a fekélyek mérges gennyváladéka, amely a rossz betegség esetén gyakran a szégyenrészeken jelenik meg, a férfi szégyenrészeire kerül, aki így maga is megfertőződik a rossz betegséggel, ha ezeken a részein repedés vagy kis seb van” BL 1904 9 (lásd a 3. ábrát). Ez az elnevezés egyébként csak az ő munkájában található meg, bár az önálló gėdos terminust „a nő külső nemi szervei” jelentésben már St. Matulaitis is használta 1913-ban, a Medicinoje ir gamtoje című folyóiratban megjelent „A litván anatómiai, fiziológiai, patológiai és kémiai terminológia” című cikkében. Ez a szó az élőbeszédben (Karklėnai, Salamiestis, Grūžiai) „külső nemi szervek” jelentésben ismert. Az orvosok terminussá alakították az említett nyelvjárási szót. A gėda szó az eufemizálás nyilvánvaló megnyilvánulása. Ez a szó helyettesíti a szervek valódi elnevezését, mivel az akkori emberek az utóbbi által megnevezett fogalmat még vulgárisnak, szégyenletesnek, illetlennek és hasonlónak tartották. Amint Evalda Jakaitienė megjegyzi, sok nyelvben bizonyos szervek és élettani folyamatok elnevezéseit vulgárisnak tekintik (Jakaitienė 2009: 161). Ebben az esetben is a nemi szervek helyettesítője, a gėda5 szó, másfelől azonban enyhébb, „nem sérti a tisztességes fület” (Jakaitienė 2009: 161). 5 Plačiau apie žodžių emocinį reikšmės komponentą žr. Gudavičius 2007: 83–89. Terminologija | 2019 | 26 251 4. ábra. A nemi szervek terminus J. Bagdonas „Francia betegség, avagy a gonosz kór (latinul – syphilis)” című cikkében J. Bagdonas és A. Karalius a nemi szerveket a nemi részek terminussal nevezte meg (lásd az 1. táblázatot), A. Ambraziejūtė-Steponaitienė pedig a nemi részek terminust használta (lásd az 1. táblázatot): „Az izomrendszer általános megerősítése, a hideg fürdőzés, a nemi részek hideg, erősítő gyógyvizes lemosása és a herezacskó megfelelően illeszkedő tartóval (suspensory) való alátámasztása – mindez szükséges” PV 1919 176; „Az egészség megóvása érdekében a nemi részeket feltétlenül tisztán kell tartani” LytLig 1921 4; „A tripper a fertőződés után néhány nappal jelentkezik, és úgy nyilvánul meg, hogy a férfiak húgyútjaiból és a nők nemi részeiből genny kezd folyni, gyakran fájdalommal, égő érzéssel és viszketéssel, néha pedig ezek nélkül” LytLig 1921 3; A fertőződés után a betegség azon a helyen kezdődik, ahová a szifilisz csírái behatoltak a bőr alá. Ha ez a nemi részeken történt, akkor a betegség a nemi szervekről indul LL 1919 7. A nemi fajjelölőt a többi orvos is többnyire használta. Az „orgánum” jelentésében K. Grinius írásaiban a įtaisai, intaisai, intaisos, įtaisos változatú terminusok, A. Vileišisnél pedig az įtaisai fordul elő. Az „eszköz, ami be van illesztve” jelentésű įtaisas szót az orvosok az anatómiai használatra specializálták. Az említett változó nemjelölők többnyire a lytis ‘nem’ fajjelölővel járnak együtt: lyties intaisai, lyties įtaisai (lásd a 4. ábrát), lyties intaisos, lyties įtaisos (lásd az 1. táblázatot): „Nyilvánvaló, hogy a férfi és a nő párosodásának az a célja, hogy az emberi faj szaporodjék. Erre valók a nemi szervek is” Svk 1910 12 2; „Az ember, sőt némely állat is gyakran megpróbálja kijátszani a természetet, a nemi szerveket csupán az élvezetek forrásává akarja tenni, nos, ezért meg is bűnhődik” Svk 1910 12 2; „Úgyszólván önmagukat ijesztik halálra azzal, hogy kézzel vagy másféle tárgyakkal babrálnak a nemi szerveikkel” Svk 1910 12 2; „A nemi szervekhez ok nélkül ne nyúljunk, a nadrágzsebeket be kell varrni” Svk 1910 12 5; „Légy mindenütt és mindenben tiszta. A nemi szerveket legalább vízzel és szappannal mosd meg minél gyakrabban, hogy ne maradjon rajtuk semmilyen szennyeződés” Svk 1911 1 6. 2 5 2 Palmira Zemlevičiūtė Bendrieji žmogaus lytinių organų pavadinimai XIX a. pab.–XX a. pr. lietuvių gydytojų popularinamuosiuose medicinos raštuose 1. táblázat. A 19. század végén–20. század elején és napjainkban használatos organa genitalia megfelelői LATIN TERMINUS A 19. SZ. VÉGÉN–A 20. SZ. ELEJÉN HASZNÁLT TERMINUSOK MAI TERMINUSOK organa genitalia nemi berendezések6 1892, 1899, 1910, 1911, 1913 nemi szervek 1895, 1912, 1919, 1921 szégyenrészek 1904 nemi szervek 1908, 1919 nemi berendezések 1910, 1913 nemi berendezések 1910, 1911, 1912, 1921 nemi szervek 1915, 1919 nemi részek 1919 nemi részek 1919, 1921 szaporítószervek 1919 nemi berendezések 1921 nemi szervek Amint az 1. táblázat adataiból látható, a vizsgált időszakban a nemi szervek elnevezése igen változatos volt – nem kevesebb mint tizenegy változatban és szinonimaként használt megnevezés fordult elő. A „szerv” jelentésére három megnevezés is volt – szerv, rész és berendezés, utóbbi változataival: berendezés, –a, berendezés, –a. Figyelemre méltó, hogy az orvosok gyakrabban választották a „szerv” litván megfelelőit. Nemcsak a fő, hanem a másodlagos elem is változott. A ma is használatos nemi elem mellett olyan elemek is előfordultak, mint a nemi, szexuális, szégyen-, szaporodási. Az orvosok leggyakrabban a nemi birtokos esetű alakot használták; az eufemisztikus szégyen, a –szerű képzős szexuális melléknevet csak két orvos használta, a szaporodási pedig csak egyetlen forrásban fordult elő. A mai nemi szervek elnevezést feltehetőleg A. Vileišis használta először, 1908-ban. A gáttájékon elhelyezkedő férfi és női nemi szervek különböznek, a gát (latinul perineum) megnevezése azonban közös. A Perineum litván elnevezései gyakrabban fordultak elő a szülés témájú hirdetményekben. E testrész alábbi megnevezései ismertek a köznyelvben a „gáttájék, lágyék, combköz” jelentésben: tarpkojis, tarprietis és a terprietis változat (lásd a 2. táblázatot): 6 A táblázatokban a terminusok időrendben szerepelnek, vagyis a legkorábban használt terminustól kezdve. Terminologija | 2019 | 26 253 5. ábra. A terprietis terminus A. Vileišis Patarmės moterims, kurios nori būti sveikos című füzetében „A tályog áttörhet a húgycsőbe vagy a végbélbe, illetve a g á t b a“ PV 1919 165; „A gennyes hólyagok pedig a betegnél, ahogy mondtam, először a sebhelyen jelennek meg, majd amikor kiütések lepik el, a testen, a szájban, a h a s k ö z b e n, valamint más7 helyeken is előfordulhatnak” U 1892 6–7 235; „A szülés végén erősen kell tartani a g á t a t, az elülső és a hátsó kapu között; mivel a g á t gyakran elszakad, különösen az elsőszülőknél” PM 1899 21 (lásd az 5. ábrát). A bemutatott példamondatokban ezek a terminusok „a lágyék tájékán található testrész” jelentésben szerepelnek. Ez a jelentés az LKŽe-ben nincs rögzítve. Ugyanebben a forrásban az említett tarpkojis terminus mellett a kojų tarpas kifejezés is előfordul, bár terminusjellegét kétségbe is lehetne vonni: „<...>, a beteget, akit a túl gyakori éjszakai magömlések kínoznak, fejfájás, tarkótáji fájdalom, a nyak izmainak és a hátnak gyengesége, valamint a nemi szervek alatti k o j ų t a r p e kellemetlen érzése gyötörheti” PV 1919 56. 2. táblázat. A 19. század végének–20. század elejének és a mai perineum megfelelői LATIN TERMINUS | 19. SZ. VÉGE–20. SZ. ELEJEI TERMINUSOK | MAI TERMINUSOK | perineum | tarprietis 1892; terpoksznis 1893; terprietis 1899 | tarpoksnis 1912; tarpkojis 1913, 1919; kojų tarpas⁸ 1919 | tarpvietė Ebből a mondatból nehéz megállapítani, hogy valójában mit neveznek kojų tarpu-nak: a lábak közötti területet vagy az ezen a helyen található testrészt. A köznyelvi elnevezések közé sorolható A. Karalius glandula genitalis jelentésében használt terminusa, a glandula genitalis jelentésében használt lyties gėlė. E terminus mindkét alkotóeleme 7 Az eredetiben dőlt betűvel szedve. 8 Kétséges, hogy ez a szókapcsolat terminusnak tekinthető-e. 254 Palmira Zemlevičiūtė | Bendrieji žmogaus lytinių organų pavadinimai XIX a. pab.–XX a. pr. lietuvių gydytojų popul iarinamuosiuose medicinos raštuose 6. ábra. A lyties gilės terminus a Patarimai vyrams apie lyties dalykus című könyvben élőnyelvi szavak, csakhogy a szótő orvosi jelentését ebben a nyelvben nem rögzítették, vagyis ezt a jelentést minden bizonnyal az a doktor adta a szóhoz, aki az adott szövegben használta: „A férfi vagy női ivarmirigyek (petefészkek) eltávolítását kasztrációnak vagy kiherélésnek, kiherélésnek nevezik” PV 1919 30 (lásd a 3. táblázatot, 6. ábrát). 3. táblázat. A XIX. század végi–XX. század eleji és mai glandula genitalis megfelelői LATIN TERMINUS | XIX. SZÁZAD VÉGE–XX. SZÁZAD ELEJEI TERMINUSOK | MAI TERMINUSOK | glandula genitalis | lytiška gilė 1915; lyties gilė 1919; kiaušinėliai 1919 | ivarmirigy A szemléltető mondat olvasásakor felmerül a kérdés, hogy mi szerepel zárójelben a lyties gilės terminus mellett. A népszerűsítő orvosi írásokban a zárójelben általában szinonimákat, ritkábban magyarázatokat tüntetnek fel. A terminusok ilyen megadásának esete kétféleképpen értelmezhető. Egyrészt e terminusok között szinonimikus viszony állhat fenn, hiszen a mondatból világos, hogy a nőknek és a férfiaknak egyaránt vannak heréik, bár az LKŽe adatai alapján csak a női ivarsejtet nevezik kiaušinėliunak. Másrészt az említett szótárra támaszkodva a szóban forgó terminusok között alá- és fölérendeltségi viszony is felismerhető, vagyis a nemzetség és a faj fogalmát kifejező szavak közötti viszony (KTŽ 1990: 79; Jakaitienė 2009: 113–114) – kiaušinėliai (hiponima, szűkebb jelentésű szó): lyties gilės (hiperonima, tágabb jelentésű szó). Ezt a feltevést azonban éppen a kiaušinėliai terminus tágabb kontextusa teszi lehetetlenné. Az elmondottak alapján tehát megállapítható, hogy ebben az esetben a lyties gilės és a kiaušinėliai terminus kontextuális szinonimák (az ilyen szinonimákról bővebben lásd Mitkevičienė 2015: 51–56). Terminologija | 2019 | 26 255 7. ábra. A terpoksznis terminus a Kaip atsiginti nū Koleros ir kiti Naudingi skaitymai című füzetben AZ ÍROTT NYELV MEGNEVEZÉSEI9 Az írott nyelvi forrásokból átvett szavak terminusként csaknem egyáltalán nem jellemzők az általános nemi szerveket megnevező mikrorendszerre. A két változatban élő terminust, a tarpokšnis és a terpokšnis szót (lásd a 2. táblázatot) „gát” (perineum) jelentésben A. Sketeris doktor használta. Az LKŽe ezeket a szavakat nem rögzíti orvosi jelentésben, ezért lehetséges, hogy ezt a jelentést maga a közlemény szerzője adta nekik: „A szülés végén erősen meg kell támasztani a gátat a szülőutak nyílása és a végbélnyílás között, mert ennek hiányában a gát gyakran beszakad, különösen az elsőszülőknél” AK 1893 26 (lásd a 7. ábrát); „Még a legkönnyebb szülés sem zajlik a szülőutak sérülése nélkül, és olykor a szeméremrés súlyosan megsérül, a gát pedig a szeméremrés és a végbél vége között felszakad” Psnt 1912 6 185. A vizsgált időszak népszerűsítő orvosi kiadványaiban keveset írtak a gátról (a medencefenékről); ezt a nemi szervekkel összefüggő testrészt az orvosok négy terminussal nevezték meg (a változatokat nem számítva). Egyes szövegekben – például a szülésről szólókban – a terprietis, tarpoksznis, terpoksznis terminusok „gát” jelentése meglehetősen világos, míg az itt említett többi terminus esetében meglehetősen elmosódott a „lábak közötti hely” és a „combok közötti testrész” jelentése közti határ. AZ ÉLŐ ÉS AZ ÍROTT NYELV MEGNEVEZÉSEI10 Érthető, hogy az anatómiai kérdésekről tudományos igénnyel írva az orvosok az élő nyelvben nem találtak megfelelő szavakat vagy jelentéseket, hiszen ilyenek egyszerűen nem is lehettek benne. Ekkor terminusokat kellett alkotniuk 9 A tanulmányban így nevezzük azokat az elnevezéseket, amelyek az LKŽe adatai szerint nem adatolhatók az élő nyelvből; rögzítésük forrásaiként kizárólag írott művek szerepelnek. 10 Mint már említettük, olyan összetett elnevezésekről van szó, amelyek egyik tagja (vagy egyik tagjuk orvosi jelentése) az élő nyelvből, a másik tagja (vagy egyik tagjuk orvosi jelentése) pedig írott nyelvi forrásokból származik. 256 Palmira Zemlevičiūtė | Bendrieji žmogaus lytinių organų pavadinimai XIX a. pab.–XX a. pr. lietuvių gydytojų populiarinamuosiuose medicinos raštuose különböző eredetű forrásokból – az élő és az írott nyelvből – származó szavak összetételével. E megnevezések közé sorolható K. Grinius veislinis narvelis elnevezése (lásd a 4. táblázatot). K. Grinius a narvelis szót „sejt” jelentésben használta, amely az élő nyelvben nem adatolt, a veislinis tag viszont ismert az élő nyelvből. Az LKŽe ezt a jelentést növénytaniként, nem pedig orvosiként adja meg, vagyis K. Grinius transzterminologizálta: „Csak a két nem v e i s l i n i s n a r v e l i s e i egyesülve adnak kezdetet az embriónak vagy a magzatnak” Svk 1910 12 1. 4. táblázat. A 19. század végi–20. század eleji és mai gameta-megfelelők LATIN TERMINUS A 19. SZÁZAD VÉGI–20. SZÁZAD ELEJI TERMINUSOK MAI TERMINUSOK gameta tenyésztőketrec 1910 gameta11 (érett ivarsejt) A vizsgált elnevezéscsoportba tartozik a latin glandula genitalis litván megfelelője, a lytiška gilė, amelyet Pr. Matulaitis használt. E terminus alaptagja, a gilė, az élő nyelv szava, bár orvosi jelentésben ott nem adatolt; a jelzői tag viszont az írott nyelv szava. Pr. Matulaitis nemi betegségekről szóló könyvecskét írt, ezért a hiányzó terminusokat is ki kellett találnia. Az említett terminus gilė tagja „mirigyet” jelent (lat. glandula), míg a lytiška gilė jelentése „a szaporítórendszer mirigye, ivarmirigy” (lásd a 3. táblázatot): „A nemi g i l ė k nedvei jelentős szerepet játszanak a szervezet életében. Ha azok a túlzott önkielégítés következtében kimerülnek, a többi gilė is károsodik” LytL 1915 17. Összefoglalva elmondható, hogy a tárgyalt összetett nemiszerv-elnevezések, amelyek tagjai (vagy azok orvosi jelentései) különböző eredetű forrásokból származnak, ritkán fordulnak elő a vizsgált szövegekben. Még a már tárgyalt veislinis narvelis terminus is csak feltételesen sorolható az említett elnevezések közé, mivel mindkét tagja ismert az élő nyelvből, csupán a narvelis orvosi jelentése nem található meg abban. A lytiška gilė terminus szerkezete valamivel világosabb, hiszen jelzői tagja nem adatolt az élő nyelvben. Formális szempontból a tárgyalt terminuscsoport csak feltételes. Elvileg mindkét terminust valószínűleg maguk az orvosok (K. Grinius és Pr. Matulaitis) alkották. 11 A hímivarsejteket spermiumoknak, a női ivarsejteket pedig petesejteknek nevezik (ŽA 2005: 205). Terminologija | 2019 | 26 257 8. ábra. A nemi szervek terminus V. Kudirka „Alkoholis ir alkoholizmas” című cikkében Nem litván eredetű elnevezések Úgy vélem, manapság egyetlen ismeretterjesztő publikáció sem nélkülözheti a kölcsönzött terminusokat. Ezeket természetesen a tárgyalt korszak litván orvosai sem kerülték el, de hangsúlyozandó, hogy írásaikban a jövevényszavak ritkák. Az általános nemiszerv-elnevezések csoportjából két görög eredetű terminust kell megemlíteni: az organas ‘szerv’ szót, amely a lyties organai ‘nemi szervek’ összetett, két szóból álló terminus (K. Grinius, V. Kudirka) (lásd 8. ábra), a lytiniai organai ‘nemi szervek’ (A. Vileišis), a lytiški organai ‘nemi szervek’ (Pr. Matulaitis, Pranašas), a veisimosi organai ‘szaporítószervek’ (Pranašas) (lásd 1. táblázat) összetételek alaptagjaként szerepel; továbbá a sistema ‘rendszer’ szó, amely a lytiška sistema ‘ivarrendszer’ összetett, két szóból álló terminus (Pranašas) tagjaként szerepel, valamint a latin eredetű aparatas ‘készülék’ terminus – a lyties aparatas ‘nemi készülék’ összetett terminus alaptagja (A. Karalius): „Az alkoholisták nemi szervei, férfiaké és nőké egyaránt, különféle elváltozásokon mennek keresztül és meggyengülnek” Vrp 1895 9–10 157; „A gyermeknek úgy kell óvakodnia attól a szokástól, hogy a kezét a zsebében tartsa, mint a tűztől, nehogy megérintse a nemi szerveit” PD 1912 15; „Így kell tenni azért, mert a rózsa kórokozói könnyen átkerülhetnek a nemi szerveken lévő, éppen szült nő valamely apró sebébe, vagy az éppen megszületett csecsemő még be nem gyógyult köldökseb-ébe, és általános vérmérgezést okozhatnak” NG 1908 25; A lágyfekély, akárcsak más nemi betegségek, rendszerint először a nemi szerveken jelenik meg LL 1919 21; „A szennyes történetek megrontják az ember értelmét, felizgatják a nemi szerveket, ideges ronccsá teszik, éppúgy, mint az önkielégítés” LytL 1915 20; „Semmi sem árt annyira a nemi szerveknek, mint idő előtti igénybevételük” PV 1919 68; „Az ivarrendszer zavarai fontos szerepet játszanak a szexuális neuraszténiában” PV 1919 75; „A férfi nemi szervei, amelyeket szaporítószerveknek12 is neveznek, külső és belső szervekre oszlanak” PV 1919 19; 12 Dőlt szedés az eredetiben. 258 Palmira Zemlevičiūtė | Bendrieji žmogaus lytinių organų pavadinimai XIX a. pab.–XX a. pr. lietuvių gydytojų populiarinamuosiuose medicinos raštuose „Úgy tűnik, a természet megbocsáthatatlan hibát követett el, amikor ilyen értékes szerveket, amelyek feltétlenül szükségesek a faj fennmaradásához, ilyen védtelen helyre helyezett. Jól védett helyre kellene kerülniük, éppúgy, ahogy a nő szaporítószervei, a petefészkek is védett helyen vannak” PV 1919 20. Érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy ugyanaz a szerző (A. Karalius) az 1919-es és 1921-es szövegeiben különböző terminusokat használt: lytiška sistema és lyties aparatas, valamint ezek viszonyát. A bemutatott szemléltető mondatból arra lehet következtetni, hogy a lytiška sistema terminust a „nemi szervrendszer” jelentésében használta. És mi a helyzet a lyties aparatas terminussal? Az 1921-es Lyties mokslas című könyvben a vyro lyties aparatas, moters lyties aparatas terminusok a könyv fejezeteinek címeként szerepelnek. Állíthatjuk-e, hogy a szerző az aparatą a sistemos szinonimájaként használta? Véleményem szerint igen, ha a mai enciklopédiai adatokból indulunk ki, vö. aparatas – egy bizonyos rendeltetésű emberi szervek összessége (VLE 2001: 631). Másfelől azonban az is felmerül, hogy a szerző a vyro lyties aparatas, moters lyties aparatas terminusokkal a férfi nemi szerveket, illetve a női nemi szerveket is jelölhette. Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy a kölcsönzött terminusok még nem voltak jellemzőek a vizsgált korszak férfi és női nemi szerveinek általános megnevezéseit felölelő mikrorendszerre. Az orvosok igyekeztek saját nyelvük szókincsével boldogulni, és ez kitűnően sikerült nekik. KÖVETKEZTETÉSEK 1. A 19. század végén és a 20. század elején a litván orvosok sokat írtak könyvekben, füzetekben és időszaki kiadványokban a betegségekről, azok kezeléséről és megelőzéséről, a higiéniáról, a közegészségügyről és más, akkoriban sürgető egészségügyi kérdésekről. A nemi szervrendszer és annak betegségei azon ritka tabutémák közé tartoztak, amelyekről még maguk az orvosok is vonakodtak írni. Csak néhány könyv, füzet és cikk jelent meg a nemi betegségekről, ezekben azonban használták a nemi szervek megnevezéseit. A korabeli orvosi sajtóban a nemiséggel és az ahhoz kapcsolódó valamennyi kérdéssel kapcsolatban mintha íratlan tabu érvényesült volna: ezeket megkerülték, gyakran még a nemi szerveket, a hozzájuk kapcsolódó élettani folyamatokat vagy a nemi betegségeket is közvetett módon nevezték meg (eufemizálták), illetve megbélyegezték. Ennek következtében érzelmi-expresszív konnotációjú megnevezések és metaforák alakultak ki. Általában a nemi szervrendszerről egyáltalán nem írtak részletesebben, jóllehet a füzetek a témához kapcsolódóan az ember valamennyi más létfontosságú szervét és szervrendszerét tárgyalták. A nemiséggel kapcsolatos kérdésekről az akkori ismeretterjesztő orvosi sajtó így vagy úgy hallgatott, ezért e terület terminusaiból is kevés van. Terminologija | 2019 | 26 259 2. A vizsgált, különböző terjedelmű tizenhét forrásban (könyvekben, füzetekben, cikkekben) mintegy húsz, többnyire összetett megnevezés (változataikat is beleértve) található, amelyeket az orvosok a férfi és a női nemi szervek általános megnevezésére használtak. Ezek a megnevezések az anatómia négy fogalmát jelölték: organa genitalia, perineum, glandula genitalis, gameta. 3. Az ilyen témáról író orvosok számára nem könnyű feladatot jelentett mindenekelőtt a terminusok felkutatása és kiválasztása. Az orvosok természetesen először a beszélt nyelvhez fordultak, és abban kerestek megfelelő szavakat a kifejezni kívánt fogalmak megnevezésére. A beszélt nyelv volt a férfi és a női nemi szervek általános litván megnevezéseinek fő forrása. Ennek a nyelvnek bizonyos szavait az orvosok terminologizálták, például a gėda szót (terminus: gėdos dalys „nemi szervek”), az įtaisas szót (terminus: lyties įtaisai „nemi szervek”), az įtaisa szót (terminusok: vyrų veislinės įtaisos „férfi nemi szervek”, moterų veislinės įtaisos „női nemi szervek”), valamint a narvelis szót (terminus: veislinis narvelis „gaméta”). 4. A vizsgált megnevezések másik fontos forrása az írott nyelv volt. Az orvosok a terminológiai célokra szükséges szókincs egy részét írott forrásokból merítették, például a gilė szót (terminus: lytiška gilė „a szaporítórendszer mirigye, nemi mirigy”). 5. A nem litván eredetű, tárgyalt megnevezések szinte egyáltalán nem jellemzőek: mindössze három kölcsönszót találtunk – a görög eredetű sistema szót (terminus: lytiška sistema), az organas szót (terminusok: lyties organai, lytiniai organai, lytiški organai, veisimosi organai), valamint a latin eredetű aparatas szót (terminus: lyties aparatas); ezek összetett terminusok alaptagjaként szerepelnek. Figyelemre méltó, hogy az organas kölcsönszóra az orvosok saját, litván megfelelőket is találtak, amelyeket jóval gyakrabban használtak, mint az említett kölcsönszót. Ennek kétségtelenül a címzett, vagyis a kevéssé képzett olvasó is oka volt; az orvosok feltehetőleg olyan szavakat igyekeztek választani, amelyeket a többség ismert és megértett, hogy az olvasó megérthesse a neki szánt orvosi szöveget. 6. Mivel nem találtak megfelelő szavakat a nemi szervek megnevezésére sem a beszélt, sem az írott nyelvben, sem pedig idegen nyelvekben, az orvosok maguk alkottak terminusokat. Nehéz megállapítani, hogy a cikkben említett egyes terminusok közül melyiket ki alkotta, de az újonnan létrehozott terminusok közül megemlíthető A. Vileišis gėdos dalys terminusa, K. Grinius veislinį narvelį terminusa, valamint Pr. Matulaitis lytišką gilę. 7. Véleményem szerint a 19. század végi és 20. század eleji orvosi írások vizsgálata talán az első olyan ismeretterjesztő orvostudományi forrásokat tárta fel, amelyek eloszlatták a titokzatosság, a félelem és a szemérmesség fátylát, amely évszázadokon át mindent eltakart, ami a nemiséggel kapcsolatos. Ezekben az írásokban a litván orvosok a nemiség kérdéseiről tájékoztatták az egyszerű olvasót. Megjelentek bennük a férfi és a női nemi szervek általános megnevezései. Természetesen e megnevezések többsége így maradt fenn 260 Palmira Zemlevičiūtė Bendrieji žmogaus lytinių organų pavadinimai XIX a. pab.–XX a. pr. lietuvių gydytojų populiarinamuosiuose medicinos raštuose a korabeli írások lapjain, és ez a történeti orvosi terminológia része, a nemi szerv kifejezés azonban kitűnően meghonosodott, és ma is használatos az anatómiai nómenklatúrában. ŠALTINIAI AK – [Vaistininkas (Daktaras)]. Apie kolerą. – Kaip atsiginti nū Koleros ir kiti Naudingi skaitymai, Tilžė, 1893, 14–27. BL – Apie blogią ligą arba syfilį (prancus). Pagal d-ro M. Čėlenovo veikalėlį sutaisė d-ras A. V., Tilžėje, 1904. LytL – [D-ras F. Matulaitis]. Lytiškos Ligos ir Kaip nuo jų apsisaugoti. Parašė D-ras F. Matulaitis. Antra, peržiūrėta ir pagerinta laida, So Boston, Mass, 1910. [D-ras F. Matulaitis]. Lytiškos Ligos ir Kaip nuo jų apsisaugoti. Parašė D-ras F. Matulaitis. Antra, peržiūrėta ir pagerinta laida, So Boston, Mass, 1915. LytLig – Kas reikia žinoti apie lyties ligas. Vertė iš vokiečių kalbos D-ras J. Bagdonas, Kaunas, 1920. LL – D-ras AS-nė. Lyties ligos, Kaunas, 1919. LM – Lyties mokslas. Parašė A. J. Karalius, M. D., Chicago, Ill.: West Side Press, 1921. NG – Naminis gydytojas: Trumpas aprašymas prasčiausių ligų ir prasčiausių vaistų kovoje su jomis. D. 1. Apie žmonių ligas ir jų gydymą. Sutaisė D-ras A. Vileišis, Seinai, 1908. PD – D-ras Oker-Blom. Ką pasakojo dėdė daktaras vaikui-giminaičiui. (Pradinės lyties klausimo srities žinios), Vilnius, 1912. PM – Antanas Vileišis. Patar mes moterims, kurios nori būti sveikos. Pagal Zielčaka parašė Dr. A. V., Tilžėje, 1899. Patar mes moterims, kurios nori būti sveikos. Pagal Zielčaka parašė dr. A. Vileišis. 2-oji laida, Vilnius, 1906. Psnt – [D-ras A. Sketeris]. Švarumas ir sveikata. – Pasiuntinys 6, 1912, 184–186. PV – Wm. J. Robinson, M. D. Patarimai vyrams apie lyties dalykus. Su pamokinimais, kaip aiškinti vaikams lyties apsireiškimus. Autoriui leidus vertė Pranašas, New York, 1919. Svk – [D-ras K. Grinius]. Apie onanizmą. – Sveikata 12, 1910, 1–6. [D-ras K. Grinius]. Sifilis ir „606“. – Sveikata 1, 1911, 1–8. Ū – [J. Slibinas]. Prancuzligė arba piktoji liga (lotynizskai – syphilis). – Ūkinikas 6 ir 7, 1892, 230–237. Vrp – [Hygienos tarnas]. Alkogolis ir alkogolizmas. – Varpas 9 ir 10, 1895, 155–157. LITERATŪRA CODL 1997: The Concise Oxford Dictionary of Linguistics. P. H. Matthews, Oxford, New York. DE 2003: A Dictionary of Euphemisms. How not to say what you mean. R. W. Holder, New York: Oxford University Press. DU 2007: Duden Deutsches Universalwörterbuch 6. überarbeitete und erweiterte Auflage. Herausgegeben von der Dudenredaktion, Mannheim, Leipzig, Wien, Zürich: Dudenverlag. EDEL 1999: An etymological dictionary of the english language by the Rev. Walter W. Skeat, Oxford: At the Clarendon Press. Gaivenis K. 2014 [1991]: Lietuviškų terminų vaizdingumo klausimu. – Gaivenis K. Rinktiniai raštai. Sudarė J. Gaivenytė-Butler, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 189–194. Gudavičius A. 2000: Etnolingvistika, Šiauliai: Šiaulių universitetas. Gudavičius A. 2007: Gretinamoji semantika, Šiauliai: VšĮ Šiaulių universiteto leidykla. Jakaitienė E. 2009: Leksikologija, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla. Jasiūnaitė B. 2005: Eufemizmai tarmėse bei tautosakoje: problemos ir perspektyvos. – Baltistica, 6 priedas, 101–117. Keinys St. 2005 [1975]: Priesaginė lietuviškų terminų daryba. – Keinys St. Dabartinė lietuvių terminologija, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla, 21–76. KTŽ 1990: Gaivenis K., Keinys St. Kalbotyros terminų žodynas, Kaunas: Šviesa. Kvašytė R. 2005: Mokomasis terminologijos žodynėlis, Šiauliai: VšĮ Šiaulių universiteto leidykla. KWT 1975: Kleines Wörterbuch sprachwissenschaftlicher Termini, Leipzig: VEB Bibliographisches Institut. Terminologija | 2019 | 26 261 LE 1957: Lietuvių enciklopedija X, So. Boston, Mass: Lietuvių enciklopedijos leidykla. LKE 1999: Lietuvių kalbos enciklopedija. Parengė K. Morkūnas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. LKŽe – Lietuvių kalbos žodynas (I–XX, 1941–2002), e. variantas, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2005. Prieiga per internetą: www.lkz.lt LST 1988: Lexikon sprachwissenschaftlicher Termini, Leipzig: VEB Bibliographisches Institut. Macienė J. 2005: Deminutyvų stilistika, Šiauliai: Šiaulių universitetas. MedŽ 1980: Astrauskas V., Bizulevičius S., Pavilonis S., Vaitilavičius A., Vileišis A. Medicinos terminų žodynas, Vilnius: Mokslas. Mitkevičienė A. 2015: Kai kurie terminų sinonimijos aspektai. – Terminologija 22, 39–60. Pikčilingis J. 1975: Lietuvių kalbos stilistika II, Vilnius: Mokslas. Skardžius Pr. 1996: Rinktiniai raštai 1: Lietuvių kalbos žodžių daryba, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Smetona M. 2015: Lietuvių kalbos eufemizmai: raiška ir motyvacija. Daktaro disertacija, Vilnius. Prieiga per internetą: https://epublications.vu.lt/object/elaba:8283971/index.html. VLE 2001: Visuotinė lietuvių enciklopedija I, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. ŽA 2005: Stropus R., Tamašauskas K. A., Paužienė N. Žmogaus anatomija, Kaunas: Vitae Litera. ŽAF 2014: Anusevičienė O. V, Cibas P., Lilienė L. Žmogaus anatomija ir fiziologija, Kaunas. КРР 2003: Культура русской речи. Энциклопедический словарь-справочник, Москва: Флинта Наука. Маджаева С. И. 2010: Эвфемизация как способ пополнения медицинской терминологии. – Гуманитарные исследования 3(35), Астрахань: Астраханский государственный университет, 55–61. Доступ через интернет: https://elibrary.ru/item.asp?id=15260446. Никитина И. Н. 2015: Теоретические основы изучения эвфемии. – Актуальные проблемы лингвистики переводоведения и педагогики 1(2), Самара: Самарский государственный экономический университет, 101–107. Доступ через интернет: https://elibrary.ru/item.asp?id=26901789. Пастухова О. Д. 2017: Об эвфемизмах и табу. – Филологические науки. Вопросы теории и практики, Тамбов: Грамота, № 11(77): в 3-х ч., ч. 1, 141–144. Доступ через интернет: http://gramota.net/materials/2/2017/11-1/38.html. СЛТ 2005: Ахманова О. С. Словарь лингвистических терминов, Москва: КомКнига. Солодилова И. А., Соколова Т. Ю. 2017: Критерии идентификации эвфемизмов. – Вестник оренбургского государственного университета 11(211), Оренбург: Оренбургский государственный университет, 73–78. Доступ через интернет: https://elibrary.ru/item.asp?id=32274049. COMMON NAMES OF HUMAN GENITALS IN THE POPULAR MEDICAL WRITINGS BY LITHUANIAN MEDICAL DOCTORS OF THE LATE 19TH AND EARLY 20TH CENTURIES S u m m a r y The article analyses common names of male and female genitals used by Lithuanian medical doctors in the popular medical writings (books, booklets and articles) of the late 19th and early 20th centuries. The meanings of these names are identified based on the context of their use and other sources (the Academic Dictionary of the Lithuanian Language, anatomy literature), and the etymological sources are determined. In this period, Lithuanian medical doctors wrote a lot about various diseases, their treatment and prevention, hygiene, sanitation, and other delicate health issues of the time. However, the genital system and its diseases was one of few taboo topics that even doctors avoided writing to write about. Therefore, the terminology of this field is scarce. Only few publications about genital diseases used some names of genitals. Authors often named these organs and related physiological processes or genital diseases indirectly (euphemized them), and stigmatized them. 262 Palmira Zemlevičiūtė Bendrieji žmogaus lytinių organų pavadinimai XIX a. pab.–XX a. pr. lietuvių gydytojų populiarinamuosiuose medicinos raštuose In seventeen sources studied, around twenty mostly composite names (including their variations) were found that doctors used to name general male and female genitals. They named four anatomical concepts – organa genitalia, perineum, glandula genitalis, gameta. Doctors writing about this topic faced a challenge in searching and selecting the terms. The main source of the Lithuanian common names of male and female genitals was colloquial language. Doctors terminologized a part of the words of the colloquial language, e.g., gėda (term gėdos dalys “genitals”), įtaisas (term lyties įtaisai “genitals”), įtaisa (terms vyrų veislinės įtaisos, moterų veislinės įtaisos), narvelis (term veislinis narvelis “gamete (a mature reproductive cell)”). Another important source of those names was written language. Doctors adopted some terminology from written sources, e.g. gilė (term lytiška gilė “reproductive system gland, gonad”). The genital names of non-Lithuanian origin were rather uncommon. Only three loanwords – of Greek origin, sistema (term lytiška sistema) and organas (terms lyties organai, lytiniai organai, lytiški organai, veisimosi organai), and Latin origin, aparatas (term lyties aparatas) – were found that serve as main components of composite terms. It is noteworthy that doctors found Lithuanian substitutes for the loanword organas and used them more often than the latter. This was mainly due to the medical illiteracy of the readers of their texts. Authors, very likely, attempted to select words that the majority of readers would recognize and comprehend. If doctors could not find suitable words to name genitals in colloquial, written or foreign language, they created the terms themselves. Examples of such newly made terms are gėdos dalis “genitals” by Antanas Vileišis, veislinis narvelis “gamete” by Kazys Grinius, and lytiška gilė “gonad” by Pranas Matulaitis. The writings of doctors of the late 19th and early 20th centuries were some of the first popular sources of medical science that disrupted secrecy, fear, and indecency accompanying all questions related to sexual health. In these writings, doctors were educating their ordinary readers on sexual health. In these writings, the first common names of male and female genitals appeared. Although most of those terms have not become established and have remained part of historical medical terminology, the term lyties organas is still used in the contemporary anatomical nomenclature. Gauta 2019-09-18 Palmira Zemlevičiūtė Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius E. paštas [email protected] Terminologija | 2019 | 26 263