Lina Rutkienė. „Statybos terminijos dūriniai: formavimasis ir raida“: daktaro disertacija, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2021, 227 p.

282 Palmira Zemlevičiūtė | doi.org/10.35321/term27-16 Lina Rutkienė AZ ÉPÍTÉSZETI TERMINOLÓGIA ÖSSZETÉTELEI: KIALAKULÁSUK ÉS FEJLŐDÉSÜK: doktori értekezés Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 2021, 227 p. PALMIRA ZEMLEVIČIŪTĖ Lietuvių kalbos institutas ORCID-azonosító: https://orcid.org/0000-0002-8679-3253 2021. június 18-án távúton, a „Zoom” platformon megvédték Lina Rutkienė Az építészeti terminológia összetételei: kialakulásuk és fejlődésük című doktori értekezését (tudományos témavezető: dr. Albina Auksoriūtė). Bármely tudományterület történeti terminológiájának kutatása fontos és szükséges. Ezek képezik a jelenlegi terminológia kutatásának alapját. Ahhoz, hogy feltárjuk és megértsük a jelenlegi terminusok tudományos nyelvben való működésének körülményeit, ismernünk kell kialakulásuk és fejlődésük sajátosságait. Ezért rendkívül örvendetes, hogy a terminológia területén egy újabb disszertáció látott napvilágot, amelyben elvégzett kutatás komplexnek nevezhető, mivel nemcsak a történeti, hanem a jelenlegi építészeti terminológiát is átfogja, ez esetben annak egyik alrendszerét – az összetett terminusokat. Ezenkívül ez az első terminológiai disszertáció is, amely az összetett terminusokat a kognitív nyelvészet szemszögéből vizsgálja. A disszertáció „Bevezetése” a téma aktualitásának, valamint a téma választását meghatározó okoknak és problémáknak a feltárásával kezdődik. Bár a litván nyelvészetben és terminológiában az összetételeket meglehetősen sokat kutatták, „a tudományos építészeti terminológia összetett terminusainak alrendszerét külön nem vizsgálták” (12. o.), kivéve a- 283Terminologija | 2021 | 28 néhány, a használat szempontjából aktuális összetett építészeti terminust. Az összetételek uralkodó szóalkotási, morfológiai és normatív megközelítését kibővítené azok kognitív nyelvészeti szempontú vizsgálata, amely tágítaná magának az összetételnek a fogalmát, és kiegészítené az összetett terminusok kutatását. A klasszikus prepozicionális kötött töveket tartalmazó hibrid összetételek, amelyek gyakran kiszorítják a saját eredetű terminusokat, jelenleg nagyobb diskutuotinas tarptautinių dūrinių sandų vertinimo ir įvardijimo klausimas. Teigiama, kad „dūryba leidžia sukurti naujų, motyvuotų terminų“ (p. 13) figyelmet igényelnek. Itt egyben a problemát is felveti, valamint azt is, hogyan kerülhető el a már funkcionáló szavak többértelműsége. Az építési terminológiában a szóösszetétel „az új terminusok alkotásának produktív módja” (13. o.). „Az összetételek, mivel rövidebbek és kényelmesebbek a kétszavas terminusoknál” (13. o.), a kényelmet és a gazdaságosság elvét mint a legfontosabbak egyikét kiemelő posztmodern világképet fejezik ki. A munka célja – „az XX–XXI. századi építési terminológia összetételeinek több szempontú vizsgálata révén meghatározni e részrendszer fejlődési irányait, törvényszerűségeit és tendenciáit” (14. o.). A cél elérése érdekében a szerző öt feladatot tűzött ki: 1) az összetételek elméleti kérdéseinek áttekintése után értékelni a valódi és nem valódi összetételek arányát és annak változásait az építési terminológiában; 2) megvizsgálni a saját eredetű és hibrid építési terminológiai összetételek képzését, meghatározni a saját eredetű és hibrid összetételek képzésének különbségeit; 3) a kognitív lingvisztika propozicionális modelljeinek elméletét alkalmazva meghatározni az emberi tudat alapvető fogalmain alapuló kognitív propozicionális modelleket, amelyek szerint az építési terminológia összetételeinek szemantikája formálódik; 4) az építési terminológia összetételeit tematikus csoportokba sorolni, amelyek az egész építéstudományi kép egy bizonyos töredékét tárják fel; 5) az építészeti terminológia összetett szavai alkotóelemeinek szintaktikai-szemantikai viszonyait meghatározni (14. o.). A disszertáció tárgyát a XX–XXI. századi saját eredetű és hibrid összetett szavak (főnevek) képezik, amelyek építészeti terminusként használatosak. Az építészeti terminológia összetett szavait 290, műfaji szempontból igen változatos forrásból gyűjtötték össze. Ezek ismeretterjesztő füzetek, szótárak, kézikönyvek, tankönyvek, előadás-kivonatok, előadási anyagok, monográfiák, oktatási könyvek, tudományos folyóiratok, tudományos tanulmánygyűjtemények, módszertani anyagok, újságok, doktori disszertációk és konferenciaanyagok. E forrásokból kézzel 6 181 építészeti összetett terminust válogattak ki, és felvették őket egy Microsoft Access-adatbázisba. A munka újdonságára, valamint gyakorlati és elméleti értékére utalva a szerző kijelenti, hogy „ez a disszertáció az első olyan munka, amelyben az építészeti terminológia összetett szavainak alrendszerét részletesen, különböző szempontok alapján vizsgálják, 284 Palmira Zemlevičiūtė | feltárják annak fejlődését és jelenlegi helyzetét. Ki kellene egészítenie a litván terminológiai kutatásokat, és hasznosnak kellene lennie új építészeti terminusok megalkotásában. A munka hasznos lehet továbbá a szabványokat és szótárakat készítő építőipari szakemberek, valamint terminológiai tanulmányokat író kutatók számára. A disszertáció elkészítéséhez összegyűjtött új építőipari terminológiai összetételekkel ki lehetne egészíteni a Litván Köztársaság Terminológiai Bankját” (17. o.). A „Bevezetés” végén, a védendő tézisek megfogalmazása, a dolgozat szerkezetének rövid ismertetése és annak akkreditációja után kezdődik az építőipari terminusok összetételeinek nyelvészeti elemzése, amelynek hat fejezetet szenteltek. Az építőipari terminusok összetételeit szakaszonként strukturális és szemantikai szempontból tárgyalva a szerző átfogó képet ad kialakulásukról és fejlődésükről, az iskola előtti időszaktól (1918-ig) napjainkig (2019-ig), „nemcsak feltárva az építőipari terület sajátosságait, bemutatva az építőipari tudomány intenzív fejlődését, hanem legalább részben lehetővé téve a litván nyelv szóösszetételi tendenciáinak, a litván nyelv idegen nyelvekkel való kapcsolatainak, azok a litván terminológiára gyakorolt hatásának, valamint általában a fogalmak megnevezésének alapjául szolgáló mentális gondolkodási modelleknek a vizsgálatát” (204. o.). Az első, „Az összetételek általános elméleti aspektusai” című fejezetben három megközelítés alapján – a szóalkotással (és ezzel együtt a morfológiával), a kognitív nyelvészettel, pontosabban a kognitív propozicionális modellek elméletével, valamint a szintaxissal összefüggő megközelítés alapján – vizsgálják az összetétel fogalmát, és tárgyalják az összetétel jegyeit (ortográfiai, fonológiai, szintaktikai és szemantikai). A litván és külföldi kutatók latin nyelvből származó klasszikus kötőelemeket tartalmazó származékokról alkotott felismeréseire támaszkodva felvetik és elemzik a valódi és álösszetételek problémáját, valamint tisztázzák, milyen helyet foglalnak el az összetételek a különböző nyelvek és tudományterületek terminológiájában. A második, „Az építőipari terminológia összetételeinek fogalma és forrásai” című fejezetben, miután meghatározzák, hogy a disszertációban mit tekintenek építőipari terminológiai összetételnek, tárgyalják ezek keletkezési forrásait. A szerző véleménye szerint „az építőipari terület összetételei nem rendelkeznek sajátos, kiemelkedő keletkezési jellemzőkkel, ugyanúgy jönnek létre, mint minden más terület és bármilyen képzés terminusai” (32. o.), mégpedig: az élő és köznyelvi összetételek terminologizálásával, vagyis terminológiai jelentéssel való felruházásával (szemantikai szóalkotás, illetve terminologizáció), más szakterületek összetételeinek transterminologizálásával (belső kölcsönzés, illetve transterminologizáció), új összetételek alkotásával, amikor új fogalmak megnevezésének szükséglete merül fel (szóalkotás), kész összetételek más nyelvekből való átvételével (kölcsönzés), valamint más nyelvekből származó összetételek fordításával (tükörfordítás, teljes vagy részleges). 285Terminologija | 2021 | 28 A harmadik fejezetben „Az építési terminológia összetételei az építéstudomány fejlődésének és szakirodalmának kontextusában” a legfontosabb építési szakirodalmat tárgyalja, amelyet „a litván építéstudomány fejlődésének fő szakaszai szerint osztottak fel; ezek egybeesnek az építési terminológia, valamint az összetételek alrendszerének fejlődési szakaszaival” (37. o.). Így feltárul, „hogyan haladtak az építéstudomány fejlődésével és a történelmi körülmények hatására az építési terminológia spontán, sporadikus képzésű összetételeitől e terminusréteg alrendszerének kialakulásáig” (37. o.). A tudományos építési terminológia kezdetei a népi terminológiához és a régi írásokhoz kapcsolódnak. A XIX. század elejétől 1918-ig tartó változékony és nehéz időszakban kiadott ismeretterjesztő litván könyvecskékben építési terminusok összetételeit is használták. Ezek még megtalálhatók a sajtótilalom eltörlése után megjelent, építésnek szentelt könyvekben, valamint a kifejezetten nem az építéssel foglalkozó, hanem más lexikográfiai munkákban is, például J. Šlapelis által összeállított Svetimų ir nesuprantamų žodžių žodynėlyje (1907) című szótárfüzetben. 1918–1940 – az építési terminológia fejlődésének új szakasza, 1918 pedig nemcsak a tudományos építési terminológia rendszerének, hanem az összetételek alrendszerének valódi kezdetét is jelzi. Litvánia függetlenségének helyreállítása után az építési tevékenység és a könyvkiadás intenzívebbé vált. A két világháború közötti időszakban számos építőipari tankönyv és oktatási könyv jelent meg, tudományos cikkeket tettek közzé az építkezésekről, valamint építőipari tudományos kiadványokról szóló recenziókat, amelyek az építőipari kiadványokban használt terminológia kérdéseit is tárgyalták. Az építőipari terminusokat hosszú időn át nem hivatásos terminológusok, hanem építőipari szakemberek alkották. E korszak építőipari terminológiájának és e szaknyelv egészének kialakulásában nagy jelentőségük volt azoknak a külföldön tanult és (vagy) dolgozott építőmérnököknek, akik Litvániában dolgoztak, jelentős tudományos kutatásokat végeztek, cikkeket és könyveket írtak, valamint a fiatalokat oktatták. Ilyen kiemelkedő személyiségek voltak Kazimieras Vasiliauskas, Jonas Šimoliūnas, Pranas Morkūnas, Anatolijus Rozenbliumas és Pranas Jodelė. Publikációik többnyire fordítások voltak (németből fordították őket). Így az új összetett szavak megalkotásában Litvánia első függetlenségi időszakában fontos szerepe volt a sok összetett szóval jellemezhető német nyelvnek. 1940–1990 – az építőipar azon szakasza, amely akkor kezdődött, amikor a Szovjetunió megszállta Litvániát. A szovjet korszakban számos oktatási segédanyag jelent meg – tankönyvek, oktatási könyvek, előadásjegyzetek –, és megjelentek az első egynyelvű építőipari terminológiai szótárak is. A beszélt nyelvi eszközök jelentős része vagy orosz nyelvből lett lefordítva, vagy a szerzők írás közben az adott terület orosz nyelvű szakirodalmát használták. Az építészeti könyvek intenzív kiadását e szakasz pozitív jelenségének tekintik, az építészeti terminusokat azonban nem egyértelműen ítélik meg. Egyfelől 286 Palmira Zemlevičiūtė | megjegyzik, hogy az építészeti szakirodalomban kevés kölcsönszót használnak, és litván nyelvű megfelelőket keresnek, másfelől azonban a litván nyelv terminusalkotását erősen kezdi befolyásolni az orosz nyelv szóképzési rendszere – megszaporodnak az orosz nyelv mintájára alkotott összetett szavak, az orosz tükörfordítások és így tovább. Az építészeti szakirodalom utolsó szakaszát 1990–2019-re datálják. Megjegyzik, hogy Litvánia függetlenségének újbóli visszaállítása után, az építőipari ágazat pozitív változásaival párhuzamosan, intenzíven készül és jelenik meg a sokféle műfajú építészeti szakirodalom, valamint új építészeti terminusokat alkotnak. Ezek helyessége és rendszerszerűsége szempontjából fontossá válik a Litván Nyelvi Intézet Terminológiai Központjának, az Állami Litván Nyelvi Bizottságnak és a Litván Szabványügyi Hivatalnak a terminológiai tevékenysége. Különösen üdvözlendő, hogy a disszertáció szerzője itt bátran nevén nevezi a szóban forgó időszakban a litván tudományos életben burjánzó egyik visszásságot, amely akadályozza a litván építészeti (és kétségkívül nem csak annak! – a szerző megjegyzése) terminológia kialakulását és fejlődését: „az angol nyelven írt és angol nyelvű folyóiratokban publikált tudományos cikkek magasabb értékelés[e]” (48. o.). A „Az építészeti terminológia összetett szavainak képzése” című negyedik fejezetben az összetett építészeti terminusokat képzési szempontból elemzik. Az önálló eredetű és a hibrid összetett szavak fogalmának, valamint problematikus aspektusainak tárgyalása után külön-külön esik szó az önálló eredetű (valódi és nem valódi), illetve a hibrid (valódi és nem valódi) építészeti terminológiai összetett szavak képzéséről. Mindezeket az összetett szavakat kronologikusan elemzik – az 1918-tól a tudományos ismeretterjesztő irodalomban használtaktól egészen a 2019-ben használt összetett szavakig, vagyis az összetett szavak képzését az építészeti terminológia fejlődési szakaszai szerint tárgyalják. Ily módon következetesen vizsgálják a négy időszak – (1) 1918 előtt, (2) 1918–1940, (3) 1940–1990 és (4) 1990–2019 – építészeti terminusainak összetettszó-képzési típusait és jellegzetes sajátosságait, valamint fejlődési tendenciáit. Figyelmet fordítanak az önálló eredetű összetett szavak tövének, nemének és végződésének, valamint a kötőhangzó kiválasztására, továbbá a hibrid összetett szavak kölcsönzött elemei eredetének kérdésére. Az ötödik fejezetben, „Az építészeti terminológia összetett szavainak szintaktikai-szemantikai viszonyai” cím alatt, az építészeti terminusokat szintaktikai-szemantikai szempontból vizsgálják. Először ismertetik a litván és külföldi nyelvészeknek az összetett szóról mint szintaktikai-szemantikai képzményről vallott nézetét, ezt követően pedig az építészeti terminusok összetett szavainak osztályozását adják meg az őket alkotó elemek szintaktikai-szemantikai viszonyai alapján. Külön tárgyalják a determinatív, illetve alárendelő, valamint a kopulatív, illetve mellérendelő összetett szavakat. Mivel az első összetett szavak függő eleme meghatározza az alapelemet, részletesebben hat csoportra osztják őket – attribútív, tárgyi, határozói, komplementáris, összehasonlító, 287Terminológia | 2021 | 28 alárendelő összetétel. E csoportokon belül az összetételeket annak alapján tárgyalják, hogy milyen dolgot jelöl az alárendelt elem. A második típusú összetételek elemei közötti viszonyokat részletesebben nem osztják fel, mivel mindkét elem egyenrangú. A „Az építészeti terminológia összetételeinek tematikus csoportjai kognitív szempontból” című hatodik fejezetben az építészeti terminusok összetételeit tematikus csoportokba sorolják az összetétel szemantikájának alapját képező propozicionális struktúrák és a mų statybos pavadinimų sistema ir kognityviniai modeliai, pagal kuriuos šios sistemos vienetai susiformuoja“ (p. 126). lexikai-szemantikai jegyek alapján. Így „az összetételekkel jelölt... Az összetételekről szólva aktuálissá válik a kognitív lingvisztika egyik legfontosabb terminusa – a fogalom (az emberi tapasztalat minimális egysége) – terminusa. Kognitív szempontból az összetételben „a nyelvüktől függetlenül az emberek számára közös, propozicionális struktúrát alkotó alapfogalmak közötti kapcsolat” látható (p. 202). Az összetételalkotás során a fogalmakat predikátumok kapcsolják össze, pl. : LENNI, VALAMIVEL EGYÜTT LENNI, HASZNÁLATRA LENNI, RÉSZÉNEK LENNI, JELLEMZŐNEK LENNI, VALAMIBŐL KÉSZÜLTNEK LENNI, VALAMIVEL MŰKÖDNI. Az ilyen fogalomkapcsolatokat propozícióknak, illetve propozicionális struktúráknak nevezik. A vizsgált építőipari terminus-összetételeket négy konceptuális területhez (EMBEREKHEZ, TERMÉSZETHEZ, ABSZTRAKT JELENSÉGEKHEZ, ARTEFAKTUMOKHOZ) sorolják, és meghatározzák az azokban domináló fogalmakat. Az e konceptuális területek megnevezéseiként szolgáló építőipari terminus-összetételeket ezután tematikus csoportokba osztják, ezeken belül pedig tárgyalják a hozzájuk rendelt megnevezések szemantikájának alapját képező kognitív propozicionális modelleket. A disszertáció végén a kutatás részletes következtetései, 290 tételből álló forrásjegyzék és 165 tételből álló többnyelvű irodalomjegyzék található. Fontos megjegyezni, hogy a szerző a disszertációban nem kerüli el az építőipari terminológia összetételeinek különböző problematikus eseteit, valamint azok megvitatását és hipotézisek felvetését sem. Nyilvánvaló, hogy elméletileg jól felkészült a tudományos munkára. Lina Rutkienė doktori disszertációja, a Statybos terminijos dūriniai: formavimasis ir raida, nemcsak analitikai szempontból erős, hanem a tudományos stílus, a szabályos, világos, gördülékeny nyelvezet és a gondolatok következetes kifejtése tekintetében is. Érett gabonaszem a litván terminológiai kutatások magtárában. Beérkezett: 2021-10-01 Palmira Zemlevičiūtė Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio utca 5., LT-10308 Vilnius E-mail: [email protected]