Linguistic Approaches to Technical Documentation and Technical Texts

doi.org/10.35321/term29-10 Nyelvészeti megközelítések a műszaki dokumentációhoz és a műszaki szövegekhez ZOLTÁN SOMOGYI Károli Gáspár University of the Reformed Church in Hungary ORCID id: 0000-0002-3721-6513 Ágota Fóris, Andrea Bölcskei (eds.) 2021: LINGUISTIC RESEARCH IN THE FIELD OF CONTENT DEVELOPMENT AND DOCUMENTATION, Károli Gáspár Református Egyetem, L’Harmattan, Budapest–Paris, 389 p. ISBN 978-2-343-25167-7. A Tartalomfejlesztés és dokumentáció területén végzett nyelvészeti kutatás című könyv fő célja, hogy a dokumentáció, a tartalomfejlesztés és a műszaki írás nyelvészeti vonatkozásaival kapcsolatos egyedi eredményeket szélesebb közönséggel ismertesse meg. A szerzők a műszaki dokumentáció folyamatára, a műszaki szövegek jellemzőire és fordításukra összpontosítanak, elsősorban a terminológia, a fordítástudomány és a szövegnyelvészeti kutatás szempontjából. A kutatás aktualitása a technológia fejlődésével, valamint az információgyűjtés, -megosztás és -értelmezés módjának ebből eredő változásaival függ össze. A válogatott tanulmányok az eredeti magyar nyelvű változatok angol fordításai; az eredeti szövegek két külön kötetben jelentek meg magyarul. A könyv három fő részből áll: az első fejezet tág perspektívából vizsgálja a műszaki kommunikációt, a második a dokumentáció, a terminológia és a fordítás kapcsolatára összpontosít, a könyvet pedig a műszaki szövegek nyelvészeti elemzéséről szóló tanulmányok zárják. 182 Zoltán Somogyi Linguistic Approaches to Technical Documentation and Technical Texts Az első rész Ágota Fóris „Tartalomfejlesztés és dokumentáció a magyar nyelvészet perspektívájából” című tanulmányával kezdődik. A szerző ismerteti a TERMIK (Terminológiai és Kommunikációkutató Csoport) által végzett kutatási projekt („A magyar nyelv és a szakmai kultúra. Magyar nyelvészeti kutatások a tartalomfejlesztés és a műszaki dokumentáció területén”) céljait és módszereit, amelyek eredményeit a könyv bemutatja, valamint azok jelentőségét és felsőoktatási alkalmazhatóságát. Ezt követően leírja a nyelvészeti tanulmányok helyét és szerepét a tartalomfejlesztésben és a dokumentációban, valamint az ilyen tanulmányok lehetséges különböző szempontjait. Ezután áttekinti a modern tartalomkészítési és -kezelési gyakorlatok jellemzőit és rendszereit. A szerző a terület aktuális trendjeit is felvázolja, és kitér ezeknek a műszaki szakírókra és a végfelhasználókra gyakorolt hatására. A következő tanulmány Eszter B. Papp „Szakmai dokumentáció a 21st. században” című írása. A műszaki dokumentáció közelmúltbeli változásai az információ létrehozásának és befogadásának módjában bekövetkezett változásokkal magyarázhatók; mindezeket az új jelenségeket az „Információ 4.0” fogalma foglalja magában. A tanulmány részletes áttekintést ad arról, hogyan csoportosíthatók a ma használatos ipari és műszaki dokumentumok. A modern információs rendszerek eltávolodnak a nyomtatott formától és a folyamatos szövegtől. Egyre fontosabbá válik a skálázhatóság (azaz pontosan annyi információ biztosítása, amennyire a felhasználónak szüksége van), a kereshetőség, az információ könnyű visszakereshetősége, az újrafelhasználhatóság, valamint az automatizálási folyamatokba való integrálhatóság. E követelmények teljesítése érdekében az információkat önálló, jelentéssel bíró egységekként és modulokként hozzák létre és tárolják, az egyes modulokat pedig dokumentumtérképekkel együtt nagyobb egységekbe rendezik. A tanulmány néhány esettanulmány segítségével mutatja be a megfelelő információ kiválasztásának és a dokumentációban alkalmazott ellenőrzött nyelv használatának előnyeit, továbbá felsorolja azokat a kihívásokat, amelyekkel az anyanyelvükön kívül más nyelven író műszaki szakírók szembesülnek. Ugyanennek a szerzőnek a második tanulmánya, a „Dokumentáció 4.0”, árnyaltabb képet ad arról a folyamatosan változó környezetről, amelybe a műszaki dokumentáció beágyazódik. Az Ipar 4.0 egyik közvetlen hatása, hogy a múlt papíralapú dokumentációját felváltja a digitális, jól strukturált információ, amely egyszerre több eszközön is elérhető, és amelyet gépek és emberi felhasználók egyaránt értelmezni tudnak. A modern dokumentáció természetesen a felhasználói szokások változásait is figyelembe veszi Terminologija | 2022 | 29 183 A szerző arra is rámutat, hogy az angol nyelv globális elterjedtsége miatt a dokumentáció meghatározó nyelvévé vált. Ebben az összefüggésben bemutatja az anyanyelvi és a nem anyanyelvi szerzők által készített dokumentumok néhány alapvető jellemzőjét, valamint a dokumentációhoz kapcsolódó sajátos fogalmakat és szabványokat. Ezt követi Andrea Bölcskei „Gyakorlatok a műszaki kommunikációban és az aktuális kihívások” című tanulmánya, amely a műszaki kommunikáció és dokumentáció alapfogalmainak áttekintésével kezdődik. A szerző tárgyalja a műszaki dokumentáció létrehozásának körülményeit és lépéseit, valamint az ezeket szabályozó jogi és szabványosítási követelményeket. Ezt követően a tanulmány kiemeli a műszaki dokumentáció jövőbeli jelentőségét, az intelligens információs termékek létrehozásának relevanciáját, valamint a terminológia dokumentációban betöltött fontos szerepét. Végül áttekinti a jó műszaki kommunikátorok számára szükséges készségeket. A szerző következő tanulmánya, „Mit csinálnak a műszaki szövegírók, és mit tanulnak?”, részletesen bemutatja a műszaki szövegírást mint munkakört, és áttekintést nyújt azokról a képzésekről, amelyek jelenleg a felsőoktatásban, illetve egyes országok más oktatási programjaiban elérhetők. A szerző rámutat, hogy a nyelvi készségek egyre nagyobb értéket képviselnek számos szakmában, köztük a műszaki szövegírásban is. A tanulmány méltatja a TecCOMFrame keretrendszert, amely leírja a műszaki szövegírók tudását, készségeit és képességeit, és hat dimenzió mentén határozza meg ezeket. A vizsgálat ezután általános képet ad a műszaki szövegírók iránti munkaerőpiaci keresletről, megjegyezve, hogy Európa-szerte rendkívül nagy az igény az ilyen szakemberekre. Az Európából, Kanadából és az Egyesült Államokból származó példák azt mutatják, hogy a műszaki dokumentációs képzések több szinten (pl. alap- és mesterképzésen), valamint többféle formában (minor szakirányként, specializációként, önálló kurzusként, szakosított képzési programként) is elérhetők a felsőoktatásban. A fejezetet Ágnes Czinkóczki és Ildikó Fehér „Hogyan jön létre a műszaki tartalom? A műszaki dokumentáció életciklusa” című tanulmánya zárja. Mivel a szerzők gyakorló műszaki szövegírók, a tanulmány első kézből származó információkat nyújt a műszaki dokumentáció rejtelmeiről, kiegészítve a korábbi cikkekben ismertetett elméleti kérdéseket. A vizsgálatban meghatározzák a következő fogalmakat: műszaki tartalom, műszaki dokumentáció, műszaki szöveg, műszaki szövegíró, felhasználó és célközönség. A meghatározások emellett 184 Zoltán Somogyi Linguistic Approaches to Technical Documentation and Technical Texts rávilágítanak a műszaki szövegírók munkájának sokféleségére: nemcsak tartalmat írnak, hanem megtervezik és ütemezik a műszaki dokumentáció előállításának folyamatát, kutatják az adott témát, ami magában foglalja az információgyűjtést, a szakértőkkel való konzultációt, valamint szükség esetén a termék tesztelését is. A szerzők ezt követően részletesen bemutatják a műszaki szövegírás folyamatának modelljét. A cikk végén az olvasók megismerhetnek néhány alapvető szabályt a tartalom létrehozására vonatkozóan, többek között a jogszabályoknak való megfelelés, a célközönség alapos megértése, valamint a tartalom egyszerű és tömör megfogalmazására vonatkozó irányelvek fontosságát. A kötet második része Ágota Fóris és Andrea Faludi „A dokumentáció és a dokumentumkezelés kapcsolata a terminológiával és a fordítással” című tanulmányával kezdődik. A tanulmány célja a dokumentáció és a dokumentumkezelés területének körülhatárolása, valamint a fordítással és a terminológiamenedzsmenttel való kapcsolatának vizsgálata. Ennek kapcsán részletesen bemutatja, hogyan zajlik a dokumentumkezelés, és miként kíséri végig a dokumentum teljes életciklusát. A szerzők arra a következtetésre jutnak, hogy a terminológiamenedzsment kulcsszerepet játszik a dokumentációs folyamatban: a szakemberek terminológiai egységekkel rendszerezik az információkat, a jól kidolgozott terminológia pedig biztosítja a tartalom következetességét a meglévő és a jövőben készülő dokumentumokban. Az eredeti dokumentáció létrehozásának ismertetése mellett a szerzők részletesen tárgyalják a dokumentumok fordításában részt vevő folyamatokat és eszközöket is, köztük a fordítást segítő különféle eszközöket, a kiadványszerkesztő szoftvereket, az információkezelési szabványokat és a dokumentáció területén használatos fájlformátumokat (pl. DITA XML). A kötet következő tanulmánya, „A műszaki szövegírás és a dokumentáció mint nyelven belüli műszaki fordítás”, szintén a fent említett társszerzők munkája. A tanulmány annak bemutatásával kezdődik, hogyan értelmezhető a „dokumentáció” fogalma. A szerzők három különböző megközelítést dolgoztak ki; ez egyúttal előrelépést jelent annak kidolgozásában is, hogy e fogalmakat milyen magyar szakkifejezések jelölhetnék ezen a területen, ami a könyv magyar változatának és a kutatási projektnek is az egyik célja. Az érthetőség és a világosság a jó műszaki dokumentáció két kulcsfontosságú szempontja. A világosság elsősorban a fogalmak és szakkifejezések megfelelő használatával érhető el, ami a jól kidolgozott nemzeti terminológia értékét is növeli. Az érthetőséget a műszaki szakkifejezések nyelven belüli megfelelő „fordítása” biztosítja. Ez rávilágít a nyelven belüli fordítás szempontjaira és Terminologija | 2022 | 29 185 kérdéseire. A szerzők arra a következtetésre jutnak, hogy a dokumentációs folyamat során kialakuló másodlagos kommunikációs helyzet „nyelven belüli fordításnak” tekinthető. Hozzáteszik, hogy ez a jelenség főként a szakemberek és a laikusok közötti kommunikációban fordul elő, és mindenekelőtt a szakkifejezések megfelelőségében és értelmezésében mutatkozik meg. A következő tanulmány Márta Kóbor „A weboldalakon található szövegek jellemzői és fordításuk sajátosságai” című írása. A tanulmány célja a webre szánt szövegek jellegzetességeinek és fordítási vonatkozásainak bemutatása, valamint alapot kíván nyújtani az e témához kapcsolódó fordítástechnikai tananyag kidolgozásához. A szerző ismerteti a weboldalak tipikus jellemzőit és a lehetséges kategorizálási szempontokat. Arra a következtetésre jut, hogy a weboldalak fordításához a fordítóknak fordítási készségeik mellett alapvető webtechnológiai ismeretekkel is rendelkezniük kell. Ezt követően részletesen megvizsgálja a nyilvánosan elérhető B2C és E2L weboldalak idegen nyelvi és magyar nyelvi jellemzőit. „Terminológiai munka a műszaki szövegírás és a fordítás folyamatában” című tanulmányában Andrea Faludi egy interjús felmérés eredményeit mutatja be a terminológiai munka fordítási folyamatban betöltött szerepéről, és kiemeli, hogy az alapos és jól strukturált terminológiai munkának elsősorban a forrásnyelvi szöveg létrehozásában kell szerepet kapnia, még annak lefordítása előtt. A szerző strukturált interjúk módszerével vizsgálta a terminológiai munka és a terminológiamenedzsment helyét és szerepét a műszaki szövegírás folyamatában, valamint a műszaki szövegek fordításában. Dóra-Mária Tamás „Terminológia és dokumentáció a terminológiai adatbázisokban” című tanulmánya szintén a terminológia és a műszaki dokumentáció kapcsolatát vizsgálja. A tanulmány a „terminológiamenedzsment” és a „terminológiai adatbázis” fogalmának meghatározásával kezdődik. Maga a terminológiai munka dokumentációt is magában foglal, amelynek a folyamat mindhárom szakaszában (az előkészítő, a kidolgozási és a végső szakaszban) jelen kell lennie. A dokumentáció megléte az adatbázis minőségének értékelésekor is garanciát jelenthet. A folyamat egyik végterméke lehet például egy szerkesztői útmutató, amely hivatkozási alapként szolgál a források kezeléséhez, a szerzői jogi kérdésekhez, a terminológiai adatbázis szerkezetéhez és a terminusokhoz kapcsolódó adatok rögzítéséhez. Fontos lehet továbbá olyan dokumentáció készítése is, amely a kész adatbázis végfelhasználói számára nyújt információkat annak használatáról. 186 Zoltán Somogyi Linguistic Approaches to Technical Documentation and Technical Texts Ezt a részt Eszter Sermann „A dokumentáció terminushoz kapcsolódó fogalmak a Cercaterm katalán terminológiai adatbázisban” című tanulmánya zárja, amely átfogó áttekintést nyújt a katalán nyelv státuszának változásairól, valamint a nyelvtervezés, ezen belül a terminológiai tervezés szerepéről ebben a folyamatban. A tanulmány részletesen bemutatja a Cercaterm adatbázist, amely a katalán terminológiai munkák eredményeit rögzíti. A tanulmány második felében a szerző az adatbázisban a dokumentáció terminust és kapcsolódó terminusait vizsgálja. A könyv utolsó része Csilla-Ilona Dér „Tudományos műfajok – szakmai műfajok” című tanulmányával kezdődik, amely a tudományos műfajok meghatározására és elkülönítésére összpontosít. Ezek a műfajok egy tágabb tudományos diskurzus részei, amely más szakmai diskurzusokhoz is kapcsolódik. A szerző arra a következtetésre jut, hogy a tudományos műfajokat az akadémiai, tudományos, szakmai és pedagógiai/intézményi diskurzusok összefüggésében kell vizsgálni. A tanulmány további részében a Magyar Tudományos Művek Tárának (MTMT) műfaji és osztályozási rendszereit veszi részletesebben szemügyre. Az osztályozási rendszerek részletes jellemzése után a szerző egyik kritikája a tudományos és az oktatási osztályozás közötti ellentmondásra vonatkozik: ennek értelmében például egy oktatási célra írt tankönyv akkor sem tekinthető tudományos műnek, ha megfelel a tudományosság kritériumainak. Nóra Csontos „Műszaki szövegek a szövegtipológia perspektívájából. Használati útmutatók szövegtipológiai elemzése” című tanulmánya a „használati útmutató” szövegtípusát a szövegtipológia funkcionális-kognitív elméletének és a pragmatikai megközelítésnek a keretében vizsgálja. A tanulmány elején a szerző röviden áttekinti a szövegtipológia korábbi kutatásait, és megjegyzi, hogy azokból hiányoznak a homogén kategóriák: az eltérések abban rejlenek, hogy milyen elméleti keretek között közelítenek a szöveghez. A korpusz nyomtatott és online használati útmutatókon alapul; központi témája a MŰSZAKI TÁRGY kognitív egysége és az ahhoz való viszonya. Az elemzés szempontjai közé tartozik a diskurzív kapcsolat, a figyelem fókusza, a fogalmi sémák és szkriptek, a műszaki tárgy összetettsége, a szöveg célja, vagyis a beszédaktus, valamint ezek tipikus nyelvi megformálása. Ugyanezen szerző második tanulmánya, „A tudásmegosztás eszközei a műszaki szövegekben: ‘A műszaki szövegtípusok lehetséges értelmezése’”, társadalmi-kognitív keretben vizsgálja a műszaki szövegeket, és felállítja Terminologija | 2022 | 29 187 a műszaki szövegek lehetséges tipológiáját. A tanulmány bemutatja a nyelvhasználók műszaki szövegekkel kapcsolatos tapasztalati tudását, valamint az oktatásban és más intézményesült, illetve konvencionalizálódott kontextusokban jelen lévő tudáselemeket és azok egymáshoz való viszonyát. A tudáselemek felmérése és annak vizsgálata érdekében, hogyan érzékeli a nyelvhasználó a műszaki szöveget, a szerző kérdőíves felmérést végzett. Ennek eredményeként megállapította, hogy a műszaki szövegtípusok kialakítása során egyszerre több tudáselem is aktiválódhat, a nyelvhasználók pedig ezek alapján alkotnak kategóriákat. Ágnes Czinkóczki és Ildikó Fehér „A műszaki szövegek típusai és jellemzői” című tanulmányukban szintén a műszaki szövegek közös jellemzőit keresik, főként nem nyelvészeti szempontból. A műszaki szövegek fő funkciója, hogy összetett műszaki információkat közöljenek az olvasóval, miközben biztosítják, hogy az információ tömör, releváns és pontos legyen a célközönség számára, valamint gyorsan és könnyen hozzáférhető maradjon. E tekintetben három alkategóriát különböztetnek meg: leírás, útmutatás és referenciatípusú szöveg. Ebben az összefüggésben a szerzők bemutatják a DITA szerzői szabványt, amelyet napjainkban széles körben alkalmaznak a műszaki szövegírás területén. Egy másik fontos szempont a publikálási csatorna, vagyis az, hogy egy adott tartalom vagy információ miként jut el a felhasználókhoz. Ezt követve a szerzők több különböző szövegtípust azonosítanak, amelyeket a publikálási csatorna, a tartalom jellemzői és nyelvi sajátosságai alapján részletesen elemeznek. Réka Sólyom „Szemantikai jellemzők egy uniós rendelet magyar változatának terminusaiban” című tanulmányában kognitív szemantikai keretben, uniós rendeletek elemzésével vizsgálja a fogalmi metaforák és metonímiák, valamint az uniós terminológia kapcsolatát. Elemzése eredményeként a szerző különböző metafora-, metonímia- és perszonifikációtípusokat tudott azonosítani, ezeket sajátos jellemzőik alapján csoportosítani, valamint korpuszbeli arányukat meghatározni. Második tanulmányában, „Fogalmi metaforák és metonímiák a minőségirányítási rendszerekhez kapcsolódó műszaki szövegben” című írásában Réka Sólyom a fogalmi metaforák és metonímiák megjelenését és funkcióit vizsgálja funkcionális-kognitív keretben, egy konkrét szöveg, az EN ISO 9001:2009 minőségirányítási szabvány vonatkozásában. Az elméleti háttér áttekintésekor a szerző röviden összefoglalja a metaforáról és metonímiáról szóló szakirodalom főbb gondolatait, amelyek gyökerei a retorikai művekig nyúlnak vissza. A szerző rámutat arra, hogy e nyelvi 188 Zoltán Somogyi Linguistic Approaches to Technical Documentation and Technical Texts az eszközök célja, hogy segítsék a címzetteket olyan elvont fogalmak vagy folyamatok megértésében, amelyekkel kapcsolatban nincs vagy csak korlátozott tapasztalattal rendelkeznek. Az elemzés során a szerző nem a teljes szöveget vizsgálja, hanem csak bizonyos szavakra és kifejezésekre összpontosít. Ennek eredményeként arra jut, hogy a korpuszban többféle metafora található, elsősorban igei metaforák és megszemélyesítés, valamint orientációs metaforák, amelyek a köznyelvben is gyakoriak, és megkönnyítik az olvasók számára a szöveg megértését. A magyar nyelvvel kapcsolatban viszonylag kevés pragmatikai kutatás foglalkozott a műszaki dokumentumokkal. A kötet utolsó tanulmányában, „A diskurzusjelölők használatáról az építészeti műszaki dokumentációban” című írásában Csilla-Ilona Dér ezt a hiányt igyekszik pótolni. A szerző először tisztázza a diskurzusjelölők fogalmát, és ismerteti osztályozásuk lehetőségeit. A tanulmány korpuszát szabadon hozzáférhető, épületarchitektúrákról szóló műszaki dokumentációk alkották; ezekből a szerző kézzel gyűjtötte ki a diskurzusjelölőket, majd meghatározta funkcióikat, csoportokba rendezte őket, és statisztikai módszerekkel vizsgálta arányukat. A kötet valamennyi tanulmánya szorosan kapcsolódik a terminológiához és a terminológiamenedzsmenthez, mivel olyan szakterület-specifikus keretet nyújtanak a műszaki dokumentáció számára, amelybe beágyazódnak a terminusok kezelésének elméleti és gyakorlati megközelítései. A műszaki dokumentáció jellemzőinek és a műszaki szövegírók kapcsolódó munkájának, a műszaki dokumentáció létrehozási folyamatának, valamint a szakszerű terminológiamenedzsment szempontjából kiemelt jelentőségű szakosított műszaki szövegek különféle jellemzőinek áttekintésével a szerzők bemutatják azt a környezetet, amelyben nagy számban vannak jelen szakspecifikus terminusok és fogalmi hierarchiák. A kötet a dokumentáció valamennyi folyamatában részt vevő szakemberek, különösen a terminológusok számára lehet hasznos, ha jobban meg szeretnék érteni a terminusok műszaki szövegek létrehozására és olvasására gyakorolt hatását, valamint a terminológiamenedzsment szerepét a teljes folyamatban. Emellett tankönyvként is szolgálhat a jelenlegi és jövőbeli felsőoktatási képzésekben. Beérkezett: 2022-08-29 Zoltán Somogyi Károli Gáspár Református Egyetem Terminológiai és Kommunikációkutató Csoport Reviczky u. 4, Budapest, Magyarország E-mail [email protected] Terminologija | 2022 | 29 189