Dėl dar vienos lietuvių pavardžių atsiradimo galimybės

V. MACIEJAUSKIENĖ. Egy újabb lehetőségről a litván családnevek kialakulására 9 NYELV VITALIJA MACIEJAUSKIENĖ Lietuvių kalbos institutas A LITVÁN CSALÁDNEVEK EGY ÚJABB KIALAKULÁSI LEHETŐSÉGÉRŐL A XIX. századi litván személynévrendszer vizsgálata során1 egyebek mellett arra is törekednek, hogy a lehetőségekhez mérten részletesebben válaszoljanak arra a kérdésre, milyen körülmények és okok határozták meg a mai családnevek összességének minőségét. Ez utóbbit szerkezeti szempontból jellemezve mindenekelőtt fel kell figyelni a szláv képzőkkel – különféle -sktipo, valamint -avičius, -evičius képzőkkel – rendelkező családnevek nagy számára. Ezt már értékelték a litván történeti antroponímiai kutatásokban a kialakult litván családnevek végső megszilárdulásának sajátosságairól szólva, különösen e személynevek elszlávosításáról (lásd Maciejauskienė 1991: 169–214; Ragauskaitė 2005: 63–74) és nemük variálódásáról (Maciejauskienė 1997: 73–75, 77–80; Ragauskaitė 2005: 93–94). Ezenkívül kiemelték az ilyen szerkezetű vezetéknevek kialakulásának valamennyi legfontosabb lehetőségét is – a személynevek elszlávosítását és a kölcsönzést –, ugyanakkor elismerve, hogy az -avičius, -evičius képzős vezetéknevek természetes úton is kialakulhattak a XVI. századtól kezdve (és később is), a Litván Állam nyelvi helyzete miatt e képzőkkel alkotott, különösen gyakori és széles körben elterjedt patronimikumokból (Maciejauskienė 1993: 82–83, 84–85; 1996: 60). A vezetéknevek elszlávosításának tárgyalásakor egyebek mellett arra is felhívták a figyelmet, hogy e személynevek töveit (szárait) lengyelre fordították, többnyire egyidejűleg alapvetően megváltoztatva a fordított vezetéknevek szerkezetét is (Maciejauskienė 1991: 1 E tanulmány szerzője által írt monográfiáról van szó. 10 KALBOS KULTŪRA | 82 209–211; 1993: 86–88)2. Az ilyen fordítás kétségtelenül nemcsak a mai vezetéknevek eredetének végső kontextusára volt hatással, amelyben genetikailag litván vezetéknevek viszonylag kis számban vannak3, hanem szerkezetük általános képére is. Elismerve, hogy a litván vezetéknevek eredetének kontextusát egyebek mellett teljesen objektív okok is meghatározták (mint ismeretes, a vezetéknevek többsége keresztény nevekből alakult ki4), e személynevek szláv szerkezetét pedig az imént említett kialakulási lehetőségek, ugyanakkor azt is el kell ismerni, hogy az e kérdésekkel kapcsolatos korántsem valamennyi kérdésre született már válasz. A hiányzó válaszokat természetesen továbbra is a történeti antroponímiai adatok gyűjtése és vizsgálata során kell keresni, figyelembe véve azt az álláspontot, hogy ebből a szempontból különösen fontosak a XIX. századi személynevek, vagyis annak a korszaknak a személynevei, amikor a kialakult litván vezetéknevek alakjai tovább stabilizálódtak5. Már most nyilvánvaló, hogy e század antroponímiájának értékelése nemcsak megerősíti az eddig levont következtetéseket, hanem különféle jellegű új adatokkal is bővíti a kutatást. Az utóbbiak között olyanokat is megfigyeltek, amelyek talán alapul szolgálhatnak annak a feltételezésnek, hogy létezhettek a szláv szerkezetű és idegen eredetű vezetékneveink kialakulásának más, a korábbi kutatásokban még meg nem nevezett lehetőségei is. Az egyik ilyen lehetőségről szól ez a tanulmány. Bemutatását és legalább feltételezésszerű alátámasztását lehetővé tették a XIX. századi forrásokban rögzített, keresztnévvel és két, az alias, vagyis szavakkal összekapcsolt vezetéknévvel megnevezett személyek elnevezései. Attól függően, hogy a forrásokat milyen nyelven írták, ezek a szavak latinul alias, oroszul или, иначе alakban jelennek meg, továbbá használatos a latin vel szó vagy annak csupán rövidítése, a v is: Maciey Wersocki alias Szykszna, Янъ Марцинкевичъ или Клестонъ, Мацей Версоцкiй иначе Шикшна, Casimirus Kiʃʒkis vel Moteiko, Gasper Ajewski v. Margas6. Amint látható, az elnevezésekben két-két 2 Ezt a személynevek XVII. század eleji elmagyarosításáról szóló, a vilniusi Szt. János-templom könyveit tárgyaló munkára alapozva tettük, amelyben egyéb adatok mellett sok ilyen fordítási példa is szerepel (lásd Zinkevičius 1977: 105–111). 3 Úgy vélik, hogy az ilyen vezetéknevek a jelenlegi vezetékneveknek csak mintegy 30 százalékát teszik ki (lásd. Vanagas 1982: 64). 4 Ezt egyebek mellett a XVII. századi (annak az évszázadnak, amikor a litván vezetéknevek a legintenzívebben alakultak) személynevek eredetének értékelése is tanúsítja (lásd Maciejauskienė 1991: 230–243). 5 A XIX. századi antroponímia vizsgálata azért is különösen kedvező, mert azt és a jelenleg vezetékneveknek nevezett névanyag – a beszélt nyelvből lejegyzett litván vezetéknevek kartotékát, amelynek alapján az LPŽ készült – gyűjteménye dešimtmetyje). Tai ypač padidina istorinių ir dabartinių pavardžių tapatinimo, jų paplitimo duomenų lyginimo ir, žinoma, su tuo susijusių išvadų patikimumą. között viszonylag rövid időszak választja el egymást (a kartoték a XX. század negyedik 6 Itt az ilyen lejegyzéseknek csupán egy-egy példája szerepel, abból kiindulva, hogy e szavak használatának gyakorisága, a vel rövidítés írásmódja, valamint más hasonló dolgok az alább közölt és tárgyalt, ilyen megnevezések eseteiből láthatók lesznek. V. MACIEJAUSKIENĖ. Egy újabb lehetőségről a litván vezetéknevek kialakulására 11 vezetékneveket, és ez mindegyiküket kiemeli a korszakban szokásos, keresztnévvel és vezetéknévvel történő litván megnevezés kontextusából7. Korábbi publikációkban már megállapítást nyert, hogy a XIX. századi forrásokban előfordulnak ilyen megnevezések (lásd Maciejauskienė 1993a: 104; 1997: 83–84), ám részletes értékelésük mindeddig nem készült. Néhány ilyen megnevezést a vezetéknevek eloroszosításának tárgyalásakor említettek (Maciejauskienė 1991: 209–210). Amikor megkísérelték értékelni az összes összegyűjtött, ilyen jellegű megnevezésben rögzített vezetéknevek szerkezetét és eredetét, kiderült, hogy e lejegyzéseknek több típusa is elkülöníthető. Ennek az elkülönítésnek az alapját a két vezetéknév közötti eltérő kapcsolatok képeznék, amelyek valószínűleg az ilyen megnevezések kialakulásának különböző okairól is tanúskodnak – egyesek kellően világosak, mások talán csak feltételezhetők. KÉT VEZETÉVNEVET VISELŐ SZEMÉLYEK MEGNEVEZÉSEI KELETKEZÉSÜK OKAI Amint azt már megállapítottuk, az ilyen megnevezések keletkezésének okai lehetnek világosak és csupán feltételezhetők is. Az elsők közé sorolható a már említett, litván eredetű családnévi gyökök (tövek) lengyel (orosz) nyelvre fordítása, egyúttal a személynevek szerkezetének megváltoztatásával. Ezek könnyen felismerhető esetek, amikor egy megnevezésben két családnév – az autentikus és a szlávosított – írásban jelenik meg. Íme két ilyen megnevezés rövid magyarázatokkal: Georgij Awinas alias Baranowʃki (2, 37; 1819)8 – az Iñturkė plébániáról (Moltai járás) származó egyházi könyvben feljegyzett *Avinas és *Baranauskas családnevek. Az első az Ãvinas mai családnévvel azonosítható, amely a litván ãvinas szóból származik, és nemcsak Inturkė környékén, hanem általában a Molėtai járásban sem ismert (lásd LPŽ I 142). Következésképpen nagy valószínűséggel nem vált a forrásban feljegyzett személy hivatalos családnevévé. A második a Baranáuskas vezetéknévvel azonosítható, amely 7 Annak következtében, hogy a XIX. századi forrásokban éppen ez a litván megnevezés vált normává (bővebben lásd Maciejauskienė 1993a: 100–103). 8 A zárójelben a cikk végéhez csatolt forrásjegyzékben szereplő forrás száma található, vessző után – a forrás fóliójára vagy oldalszámára való hivatkozás, pontosvessző után pedig annak az évnek a megjelölése, amelyben a személyt a forrásban így jegyezték fel. Nem szándékoztunk túlságosan kibővíteni a forrásjegyzéket, ezért a személyek megnevezéseinek kiválasztásakor igyekeztünk azokat ugyanazokból a forrásokból venni. Éppen ezért a cikkben tárgyalt megnevezések között főként olyanok szerepelnek, amelyeket az Inturkėi plébánia (Molėtai járás) négy egyházi anyakönyvében rögzítettek. 12 KALBOS KULTŪRA | 82 a leggyakoribb vezetékneveink egyike9, és Litvánia különböző területein használatos, köztük a Molėtai járásban is (Jõniškisben 14 család, Molėtai­ban pedig nem kevesebb mint 23 család, valamint másutt). Nyilvánvaló, hogy éppen ez a történeti személynév maradt fenn hivatalos vezetéknévként. Ez utóbbi eredetét a hasonló lengyel és belarusz vezetéknevekkel hozzák összefüggésbe, megemlítve ugyanakkor a barõnas „kos” szlavizmust is (LPŽ I 190–191, 199). Somit bestehen keinerlei Verbindungen zu Ãvinas, obwohl die angegebene Bezeichnung auch eine andere Möglichkeit des Entstehens dieses litauischen Familiennamens slawischer Struktur und Herkunft erkennen lässt. Ignatius Wisocki alias Awkʃztolis (3, 5; 1809) – in der Bezeichnung aus dem Kirchenbuch der Pfarrei Inturkė finden sich die Familiennamen *Visockas oder Ähnliches und *Aukštuolis. Der erste ist mit dem heutigen Familiennamen Visòckas gleichzusetzen, der auch im Rajon Molėtai vorkommt (4 Familien in Joniškis); hinsichtlich seiner Herkunft wird der Familienname mit analogen slawischen (weißrussischen, polnischen, russischen) Familiennamen verglichen (siehe LPŽ II 1234–1235). Der zweite ist mit dem heutigen Familiennamen Aukštuõlis gleichzusetzen, der ebenfalls im Rajon Molėtai bekannt ist (zwar etwas weiter von Inturkė entfernt – 40 Familien in Bálninkai) und vom litauischen aukštuõlis: áukštas abgeleitet wird (siehe LPŽ I 139). Welcher Familienname in diesem Fall der offizielle Familienname der aufgezeichneten Person blieb, ist nicht ganz klar, wahrscheinlich jedoch Visòckas. Ein weiterer hinreichend klarer Grund für das Entstehen solcher Bezeichnungen hängt ebenfalls mit der Slawisierung zusammen, diesmal jedoch nur mit der Veränderung der Struktur der Familiennamen. Es handelt sich um Fälle, die zeigen, dass in den Bezeichnungen von Personen zwei Familiennamen gleicher Herkunft, aber unterschiedlicher Struktur festgehalten sind. És ezeket a megnevezéseket rövid megjegyzésekkel közöljük: Францишекъ Борткусъ или Борткевичъ (8, 29; 1850) – a Drùpiškės uradalom (Kemės r.) lakóinak revíziós jegyzékéből származó megnevezésben a *Bartkus és *Bartkevičius vezetéknevek vannak rögzítve. Az első a mai Batkus, a második pedig a Bartkẽvičius vezetéknévvel azonosítható, amelyek mindketten az egykori uradalom helyein használatosak, és a Baltramiẽjus keresztény név változataiból származnak (lásd LPŽ I 203–204). Nem világos, hogy a megnevezésben feljegyzett két személynév közül melyik maradt a forrásban említett személy hivatalos vezetékneve. Azonban a Litvánia különböző helyein használatos Bartkẽvičius vezetéknevek mellett írt megjegyzések – žmonės vadina Batkus (lásd LPŽ I 203–204) – kétségtelenül azt mutatják, hogy a Batkus vezetéknév elszlávosításakor valóban megváltozhatott egy szláv -evičius képzős vezetéknévre. Josephi Markuniec alias Markiewicʒ (2, 37; 1819) – az Inturkės plébánia anyakönyvéből származó megnevezésben a *Markūnas (*Morkūnas) vezetéknevek vannak rögzítve 9 Ezt mintegy 800 litván család viseli – lásd: Maciejauskienė 1987: 74. V. MACIEJAUSKIENĖ. A litván vezetéknevek megjelenésének egy másik lehetősége a 13 és a *Markevičius (*Morkevičius), amelyek a litván patronimikus -ūnas képzőt és a szláv -evičius képzőt tartalmazzák. Az első a mai Marknas, Morknas vezetéknevekkel, a második pedig a Markẽvičius vezetéknévvel azonosítható. Mindegyikük – más helyeken kívül – Molėtai járásában is használatos, igaz, Inturkė településtől távolabb (Balninkai és Giedračiai településeken). Itt megemlíthető még a Morkẽvičius vezetéknév is, amely Molėtai járásában nem ismert. Valamennyi vezetéknév a Mõrkus keresztény név változataiból származik (lásd LPŽ II 163, 164, 271). Nem világos, hogy az elnevezésben feljegyzett személynevek közül melyik maradt meg hivatalos vezetéknévként. A szlávosítás következtében keletkezett, két vezetéknevet tartalmazó említett elnevezések a XIX. századi forrásokban nem gyakoriak. Leginkább másféle elnevezések fordultak elő. A bennük feljegyzett két vezetéknév kapcsolata nem világos. Így az ilyen megnevezések keletkezésének okai is csak feltételezhetők. Nem nehéz észrevenni, hogy a vezetéknévpárokban eltérő szerkezetű személynevek kerültek egymás mellé. Feltűnően ritkábbak azok a megnevezések, amelyekben két eltérő eredetű vezetéknév szerepel, és amelyek nem mutatják a tárgyalt szláv szerkezeti jegyeket (-sktipo és -avičius, -evičius képzők). Íme néhány ilyen, említett megnevezésre vonatkozó eset: Casimirus Kiʃʒkis vel Moteiko (1, 65; 1805), Jerzy Kiʃʒkis alias Moteiko (4, 5; 1814) – az Inturkė plébánia egyházi anyakönyveinek megnevezéseiben a *Kiškis és *Moteika (*Mateika) személynevek vannak rögzítve. Az első a mai Kškis vezetéknévvel azonosítható, amely a plébánia területén is használatos (Joniškisben 5 család), és a litván kškis szóból származik (lásd LPŽ I 1006). A második a Matéika, Mateikà vezetéknévvel azonosítható, amely Molėtai járásában igen gyakori (Joniškisben 22 család, Molėtai­ban 14, valamint másutt), és a Motiẽjus keresztény név alakjaiból alakult ki (lásd LPŽ II 178). A jelenlegi családnevek elterjedtségi adatai alapján nem állapítható meg, hogy a megnevezésekben rögzített személynevek közül melyik maradt az említett személyek hivatalos családneve. Feltehető, hogy az ilyen megnevezések összefügghettek azzal a törekvéssel, hogy a ragadványnévi eredetű (ez esetben – egyértelműen litván) családnevet semlegesebbre cseréljék. Augustyn Kłungis v. Ilgutis (5, 51; 1834–1837) – a Pasvalio uradalom dokumentumából származó megnevezésben rögzített *Klungis és *Ilgutis családnevek. Az első a jelenlegi Kluñgis családnévvel azonosítható, amely Pasvalyban is ismert (1 család), eredete pedig feltehetően nem világos (lásd: LPŽ I 1029). A második az Ilgùtis családnévvel azonosítható, amely Pasvaly közelében is használatos (2 család Salõčiai településen), és a lit. lgas szóból származik (lásd: LPŽ I 766, 765). Nem világos, hogy a két személynév közül melyik maradt az illető hivatalos családneve, és miért rögzítették őket egyetlen megnevezésben. 14 KALBOS KULTŪRA | 82 Мацкунасъ или Калладе, Андрей Мартиновичъ (7, 201; 1882) – a jelenlegi čių luomui priklausančio Bùrgėnų dvaro (Pasvalio r.) savininko įvardijime10 užfiksuotos pavardės *Mackūnas (*Mockūnas) ir *Kaladė. Pirmoji tapatintiMocknas családnévvel azonosítható, amely az uradalom helyein használatos (2 család Daujnai településen, 12 – Krinčne településen, 1 – Pasvalyban), és a Motiẽjus keresztény név változataiból alakult ki (lásd: LPŽ II 263). A második a Kalãdė vezetéknévvel azonosítható, amely csak Pasvalistól vagy más uradalmi helyektől távolabb ismert, és a kalãdė szlávizmusból származtatják (lásd LPŽ I 892). Feltehető, hogy a megnevezésben az egyértelműen ragadványnévi eredetű, mintegy túlságosan közönséges vezetéknév elfogadhatóbb, bizonyos szempontból semlegesebb névvel való felváltására irányuló törekvés tükröződik. Amint látható, az ilyen megnevezésekben szereplő két vezetéknév feljegyzésének okai nem mindig tisztázhatók, legfeljebb feltételezhetők. Ezt más, hasonló típusú megnevezések is megerősítik. Így a Jan Grygzentis v. Tomaszunas (611; 1835) bejegyzésben rögzített vezetékneveknek a maiakkal való összevetése, az utóbbiak elterjedtségi adatait figyelembe véve, azt mutatja, hogy második vezetéknévként fennmaradt a Tamošinas, míg az Anna Grodziowna v. Pakultiniowna (1, 85; 1810) női megnevezésből rekonstruált apai vezetéknevek, a *Gruodis és *Pakultinis, maiakkal való összevetéséből kiderült, hogy hivatalos személynévként valószínűleg a bizonytalan eredetű Pakultnis maradt fenn. A Michaelis Jlgius alias Aszkaragis (2, 46; 1821) bejegyzésben szereplő *Ilgius és *Ožkaragis vagy hasonló vezetéknevek közül hivatalosként az első maradt fenn, feltehetőleg annak végződésváltozata, az Igis. Nem teljesen világos, hogy a Vincenty Kierulis alias Markuniec (1, 64; 1805) névvel megnevezett személy két nevéből – *Kerulis vagy *Markūnas (*Morkūnas) – melyik maradt hivatalos vezetékneve; valószínűleg a plébánia területén különösen gyakori Kerùlis, bár ez másként is lehet. Hasonlóképpen értékelendő az Adam Szakarnis v. Bedel (5, 52; 1834–1837) megnevezés is, amelyben két vezetéknév szerepel, a mai Šakanis és Bedelis, illetve Bẽdalis, Bedãlis nevekkel hozható kapcsolatba. Feltehető, hogy az ilyen névmegjelölésekben feljegyzett személynevek státusa eltérő – közülük csak az egyik hivatalos vezetéknév, a másik pedig ragadványnév. A litván személynévhasználat 18–19. századi általános kontextusa azonban, amelyet már kellőképpen alaposan feltártak, cáfolja e személynevek ilyen használatát. Így feltételezhető, hogy ezek a névmegjelölések leggyakrabban arra irányuló törekvésekkel lehettek összefüggésben, hogy az egyik vagy másik okból elfogadhatatlan vezetéknevet egy másikkal váltsák fel – eredete szempontjából semlegesebbel, „szebbel”, vagy egyszerűen csak mással. Következésképpen beszélhetünk a litván vezetéknevek már kialakult összességének bizonyos fokú változékonyságáról, annak „mozgásáról” is, amely feltételezhetően egyes vezetéknevek másokkal való felcserélésével függ össze. 10 Ez az alfabetikus jegyzékből következik, tehát először mindkét vezetéknév van leírva, és csak utánuk következik a személy keresztneve és apai neve. 11 A forrás lapjai nincsenek megszámozva, ezért csak a cikk végén található jegyzékben megadott sorszámát tüntettük fel. V. MACIEJAUSKIENĖ. A litván vezetéknevek kialakulásának egy további lehetőségéről 15 Ezt a feltevést az említett típusú névmegjelölések leggyakoribb példái is alátámasztják. Két különböző eredetű vezetéknevet jegyeztek fel bennük, amelyek közül az egyik minden esetben szláv képzőket tartalmaz (a már említett -sktipo vagy -avičius, -evičius). Kezdetben – három ilyen megnevezés az Inturkė plébánia egyházi forrásaiból, rövid magyarázatokkal: Gabrielis Jusiewicz alias Mizaniec (2, 26; 1817) – a személy megnevezésekor a *Jusevičius és minden valószínűség szerint a *Miežonis vezetékneveket rögzítették. Az első a mai Jusẽvičius vezetéknévvel azonosítható, amely egyebek mellett Molėtai-ban is ismert (2 család), és a Justnas keresztény név alakjából származtatják (lásd LPŽ I 872, 873). A második a Miežónis vezetéknévvel azonosítható, amely szinte kizárólag Molėtai járásában használatos (15 család Giedraičiai-ban, 1 család Molėtai-ban); a litván miežs, miẽžis szavakból való eredetéről lásd: LPŽ II 224. Ebben az esetben nem teljesen világos, hogy melyik személynév maradt a szóban forgó személy hivatalos vezetékneveként használatban; úgy tűnik, mindkét lehetőség elképzelhető. Joannes Butera alias Pawłowski (4, 10; 1819) – a megnevezésben a *Butera és a *Paulauskas családnevek szerepelnek. Az első nem maradt fenn napjainkig, a második pedig a mai Pauláuskas családnévvel azonosítható, amely Litvánia sok más, egymástól nagyon különböző helyén kívül közvetlenül Inturkė közelében is használatos (5 család Joniškisben, 4 család Molėtai­ban és másutt). Ez a litván családnevek egyik leggyakoribbika (a tízes listán a hetedik)12, amely a Paũlius keresztény névből alakult ki (lásd: LPŽ II 408). Jacobi Kulwinʃki alias Kulszys (1, 92; 1811) – įvardijime užrašytos pavardės *Kulvinskas ir *Kulšys ar pan. Pirmoji tapatintina su dabartinėmis paa Kulvnskas, Kulvnskis családnevekkel, amelyek elterjedtségi adatai nem tanúsítják, hogy a Molėtai járás településeinek közelében használatosak lennének (lásd LPŽ I 1118). A második a Kùlšis, Kulšs családnevekhez kapcsolható, amelyek a Molėtai járásban is ismertek (Giedraičisben, Joniškisben, Molėtaiban), és a litván kùlšė, kùlšis szavakból származtatják őket (lásd LPŽ I 1117). Így a hivatalosan legvalószínűbben fennmaradt családnév a Kulšs vagy a Kùlšis. Mint látható, mindhárom esetben az ilyen megnevezésekben feljegyzett két családnév teljesen eltérő eredetű, és egyikük szláv képzőt tartalmaz (-evičius, -auskas és -inskas vagy -inskis). Fontos az, hogy az ilyen típusú megnevezésekből, amint már említettük, a megvizsgált 19. századi forrásokban fordult elő a legtöbb, és hogy ezek a szláv képzős vezetékneveknek az eltérő szerkezetű és eredetű vezetéknevek melletti némileg szokatlan használatát mutatják. Mint ismeretes, az ilyen vezetéknevek (különösen a -sktipo képzősök) vezetékneveink összességének meglehetősen nagy részét alkotják, és némelyikük még nagyon, vagy legalábbis meglehetősen 12 Sok ismerete körülbelül 1000 litván családnak van (lásd Maciejauskienė 1987: 74). 16 KALBOS KULTŪRA | 82 gyakori is. Mindazonáltal sem e vezetékneveknek a vezetékneveink általános összefüggésében tapasztalható nagy száma, sem némelyikük figyelemre méltó gyakorisága lényegében nem kapcsolható össze vezetékneveink spontán kialakulásának törvényszerűségeivel, vagy csupán e személynévi alakok végső megszilárdulásának már tárgyalt sajátosságaival (itt elsősorban elszlávosításukra gondolunk), és még kevésbé magyarázható a vezetéknevek kölcsönzésével13. Következésképpen megjelenésük más lehetőségeit is keresni kell. Lehetséges-e, hogy éppen egyikükről tanúskodnak az imént tárgyalt megnevezések? Valószínűleg igen, ha megjelenésük okait azzal az igyekezettel kapcsoljuk össze, hogy a 19. században a már kialakult, litván szerkezetű (és nem ritkán eredetű) vezetékneveink egy részét mesterségesen másféle vezetéknevekre változtassák. Ez utóbbiak szláv képzőkkel rendelkeztek, mintegy univerzálisabbak vagy semlegesebbek voltak, és leginkább a szomszédos szláv nyelvek névanyagára is jellemzőek. Nehéz lenne választ adni arra a kérdésre, kinek lehetett fontos és szükséges az egyes vezetéknevek más vezetéknevekre való feltételezett cseréje – a megnevezett személyeknek vagy a forrásokat lejegyzőknek (teljesen lehetséges, hogy minden egyes esetben másként). Ezért az alább közölt megnevezésekkel csupán azt próbáljuk bemutatni, hogy mely vezetékneveket és milyen vezetéknevekre kísérelhették meg megváltoztatni, ezáltal a lehető legmeggyőzőbben alátámasztva egy ilyen változtatás lehetőségét. A megnevezések három csoportban szerepelnek, annak alapján elkülönítve, hogy a bennük rögzített két személynév közül melyik maradt (maradhatott) a megnevezett személyek hivatalos vezetékneve. Elsőként azokat az eseteket mutatjuk be, amelyek azt jelzik, hogy hivatalosként a szláv toldalékokat tartalmazó vezetéknevek maradtak, amelyek konkrét esetekben egy eltérő szerkezetű vezetéknevek egészét vagy legalább egy részét válthatták fel. Ezek után azok a megnevezések következnek, amelyek arról tanúskodnak, hogy az ilyen vezetéknevek nem maradtak a megnevezett személyek hivatalos vezetéknevei. A harmadik csoportban olyan megnevezéseket hagytunk, amelyek kiegészíthetik mind az első, mind a második, két vezetéknéven történő feljegyzés eseteit, mivel a bennük feljegyzett vezetékneveknek a jelenlegi vezetéknevekkel való összevetéséből származó adatok nem teszik lehetővé annak pontos megállapítását, hogy a két személynév közül melyik maradt az így feljegyzett személy hivatalos vezetékneve. Nem Janùtis, hanem Mackẽvičius, nem Ladùkas, hanem Sakaláuskas Az első csoportban olyan megnevezések szerepelnek, amelyek azt mutatják, hogy hivatalos vezetéknévként a szláv toldalékkal rendelkező személynév maradt (maradhatott), a forrásokban 13 fordult elő Bővebben lásd: Maciejauskienė 1991: 207–208. V. MACIEJAUSKIENĖ. Dar viena lietuviškų pavardžių atsiradimo galimybė 17 dažniausiai. Poskyrio pavadinime yra dvi pavardžių poros, užrašytos tokiuose asmenų įvardijimuose iš Inturkės parapijos bažnytinių knygų. Štai jos: Jgnatij Mackiewicz alias Janutis (2, 14; 1814) – įvardijime yra pavardės *Mackevičius (*Mockevičius) ir *Janutis (*Jonutis). Pirmoji tapatintina su dabartine pavarde Mackẽvičius, kuri funkcionuoja ir Molėtų r. (5 šeimos Giedraičiuose, 3 – Joniškyje, 10 – Molėtuose) ir yra kilusi iš krikščioniško vardo Motiẽjus (žr. LPŽ II 125–126). Antrąją galima sieti su iš krikščioniško vardo Jõnas kilusiomis pavardėmis Janùtis, Jonùtis, kurios abi paplitusios toli nuo Molėtų r. (žr. LPŽ I 807, 845). Pateikti duomenys rodo, kad šiuo atveju parapijoje funkcionavusi pavardė Janùtis ar Jonùtis galėjo būti pakeista pavarde Mackẽvičius. Tai palyginti dažna lietuvių pavardė (apie 570 šeimų), be to, ji žinoma ir kaimyninių slavų – baltarusių, lenkų – tautų vardyne (žr. LPŽ II 125–126). Joannes Ładuk alias Sokołowski, Petri Ładuk alias Sokołowski (2, 2; 1813), Joannis Sokołowski alias Ładukas (2, 28; 1817), Petri Sokołowski alias Ładuk (2, 46; 1821), Antonii Sokołowski alias Ładuk (2, 47; 1822), Antonius Ładuk v Sokołowski, Petrus Ładuk v Sokołowski, Vincentus Ładuk v Sokołowski (4, 15; 1823) – a megnevezésekben a *Ladukas és *Sakalauskas vagy hasonló vezetéknevek kerültek rögzítésre. Az első a nem teljesen tisztázott eredetű mai Ladùkas vezetéknévvel azonosítható, amelyet elterjedési helyének különbsége miatt (lásd LPŽ II 14) mintha nem volna alapunk a történelmi személynévvel összekapcsolni. A második a Sakaláuskas vezetéknévvel hozható összefüggésbe, amely Litvánia különböző területein, köztük Molėtai járásában is elterjedt (Giedraičiaiban 11 család, Molėtai­ban 8). Ez a tizennegyedik leggyakoribb litván vezetéknév14, amely a szláv népek – a belaruszok, lengyelek és oroszok – névanyagában is funkcionál (eredetéről lásd LPŽ II 659). A bemutatott adatok lehetővé teszik annak kijelentését, hogy ebben az esetben a forrásokban hivatalosan megnevezett személyek vezetékneve valószínűleg a Sakaláuskas maradt, amely a megnevezésekben rögzített második, Ladùkas vezetéknevet váltotta fel. Az ilyen típusú egyéb megnevezések a bennük elsőként feljegyzett vezetéknevek ábécérendje szerint következnek: Georgij Cziulis alias Czywinʃki (1, 90; 1811), Jakób Cziula alias Czywinʃki (4, 8; 1818) – az Inturkėi plébánia egyházi anyakönyveiből származó megnevezésekben a *Čiulis, *Čiula és *Čivinskas vezetéknevek kerültek rögzítésre. Jelenleg nincsenek olyan vezetéknevek, amelyekkel az első történelmi személynevek alakjai azonosíthatók lennének. Eredetüket tekintve ezek valószínűleg becenevekből kialakult vezetéknevek voltak, amelyek gyöke a litván čiulénti, čiùlyti „szopni”, čiuliúoti „ringatni, hintáztatni” szavakkal hozható összefüggésbe 14. Ezt mintegy 900 litván család viseli (lásd Maciejauskienė 1987: 74). 24 KALBOS KULTŪRA | 82 Másfelől éppen annak elismerése, hogy a szláv képzőkkel (különösen a -sktipo és -avičius, -evičius képzőkkel) ellátott, idegen eredetű litván vezetéknevek egy része úgy keletkezhetett, hogy ezekkel litván szerkezetű (gyakran egyúttal litván eredetű) vezetékneveket cseréltek fel, segítene világosabban megválaszolni azt a kérdést, miért van olyan sok ilyen vezetéknév, miért viszonylag vagy akár nagyon gyakori ezek többsége, miért nincsenek pontosabban körülhatárolható elterjedési területeik stb. Amint említettük, ezt sem vezetékneveink spontán kialakulásának sajátosságaival, sem csupán e személynevek elszlávosításával, még kevésbé kölcsönzésükkel nem lehet megmagyarázni. A külföldi eredetű és szláv szerkezetű vezetéknevek kialakulásának egy további lehetőségét is megkísérelték alátámasztani; ez kétségtelenül a litván vezetéknevek összességének elszlávosításával, pontosabban – a korábbi kutatásokban még meg nem nevezett – egyik megnyilvánulásával hozható összefüggésbe. FORRÁSOK17 1. Keresztelési anyakönyvek 1794. február 2. napjától 1812. július 13. napjáig. [Az Inturkėi plébánia (Molėtai járás) keresztelési anyakönyvi nyilvántartási könyve. 1794. február 2.–1812. július 13.]. Az Inturkėi templom levéltárában őrzik. 2. Keresztelési anyakönyvek 1812. július 26-tól 1824. augusztus 15-ig. [Az Inturkėi plébánia (Molėtai járás) keresztelési anyakönyvi nyilvántartási könyve. 1812. július 26.–1824. augusztus 15.]. Az Inturkėi templom levéltárában őrzik. 3. Temetési anyakönyv 1807. augusztus 21. napjától 1812. július 16. napjáig. [Az Inturkėi plébánia (Molėtai járás) halotti anyakönyvi nyilvántartási könyve. 1807. augusztus 21.–1812. július 16.]. Az Inturkėi templom levéltárában őrzik. 4. Temetési anyakönyvek 1812. július 18-tól 1825. január 22-ig. [Az Inturkėi plébánia (Molėtai járás) halotti anyakönyvi nyilvántartási könyve. 1812. július 18.–1825. január 22.]. Az Inturkėi templom levéltárában őrzik. 5. A Pasvaliszi uradalom 1829–1830-as és 1834–1837-es évi bevételeinek és kiadásainak kimutatásai. A Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattárában őrzik, fond 43-15254. 6. Rachunek z Włoscianami Pocztowskiemi… [A Paštuvoszi majorátus (Kaunasi járás) parasztjainak kötelezettségeit, adóit és robotrendszerét tartalmazó jegyzék. 1835]. A Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattárában őrzik, 38-55. fond. 17 Ez betűrendes jegyzék, amelyben a kéziratos források megadásakor először eredeti címük (néha kissé rövidítve) szerepel, zárójelben pedig lehetőség szerint annak részletesebb litván nyelvű megfelelője. Egy esetben (lásd az 5. tételt) a forrás címe a könyvtári katalógusból származik, mivel az eredetit nem sikerült meghatározni. A címek után feltüntetik, hol őrzik a forrásokat. V. MACIEJAUSKIENĖ. A litván vezetéknevek kialakulásának egy újabb lehetséges módjáról 25 7. A Kovnoi kormányzóság földbirtokosainak betűrendes jegyzéke. Ковно, 1882. 8. Ревизская сказка... именiя �руви�екъ... [Drupiškės dvaro (Kelmės r.) revi-iя �руви�екъ... [Drupiškės dvaro (Kelmės r.) revi-я �руви�екъ... [Drupiškės dvaro (Kelmės r.) revi-[Drupiškės dvaro (Kelmės r.) reviziniai sąrašai. 1834, 1850 m.]. Saugoma Mokslų akademijos bibliotekos Kéziratok osztálya, 37-62. fond. LITERATŪRA LKŽ II 1969 – Lietuvių kalbos žodynas 2, Vilnius: Mintis. LPŽ I 1985 – Lietuvių pavardžių žodynas 1. Ats. red. A. Vanagas, Vilnius: Mokslas. LPŽ II 1989 – Lietuvių pavardžių žodynas 2. Ats. red. A. Vanagas, Vilnius: Mokslas. Maciejauskienė V. 1987: Dažniausios lietuvių pavardės. – Kalbos kultūra 52, 70–75. Maciejauskienė V. 1991: Lietuvių pavardžių susidarymas, Vilnius: Mokslas. Maciejauskienė V. 1993: Kriaunų parapijos XVII–XVIII a. asmenvardžiai. – Lietuvių kalbotyros klausimai 32, 34–99. Maciejauskienė V. 1993a: Lietuvių įvardijimas XIX a. pirmojoje pusėje. – Lietuvių kalbotyros klausimai 32, 100–113. Maciejauskienė V. 1996: Dėl lietuvių pavardžių su priesagomis -avičius, -evičius vertinimo. – Lietuvių kalbotyros klausimai 36, 60–70. Maciejauskienė V. 1997: Lietuvių pavardžių lyčių varijavimas XIX amžiuje. – Lituanistica 2 (30), 71–88. Rag auskaitė A. 2005: XVI–XVIII a. kauniečių asmenvardžiai, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla. Va nagas A. 1982: Mūsų vardai ir pavardės, Vilnius: Mokslas. Zinkevičius Z. 1977: Lietuvių antroponimika. Vilniaus lietuvių asmenvardžiai XVII a. pradžioje, Vilnius: Mokslas. Beérkezett: 2009. 04. 30. 26 NYELVI KULTÚRA | 82 A LITVÁN VEZETÉKNEVEK EGY ÚJABB FELTÉTELEZETT EREDETE A LITVÁN VEZETÉKNEVEK EGY ÚJABB FELTÉTELEZETT EREDETE Összefoglalás A tanulmány amellett próbál érveket felhozni, hogy még egy hipotetikus állítás helytálló, amely egyes litván vezetéknevek idegen eredetére és szláv szerkezetére vonatkozik. Ide tartoznak az -sktípusú, valamint az -avičius, -evičius képzős vezetéknevek. Az ilyen vezetéknevek számosak; közülük néhány a leggyakoribbak közé tartozik. Nem korlátozódnak bizonyos területekre, hanem az egész országban megtalálhatók. Egyetemesnek tűnnek, és Litvánián kívül a szláv nyelvekben (belarusz, lengyel és orosz) is gyakoriak. A litván antroponimikai kutatásokban az ilyen vezetékneveket a szláv hatás következményeiként, illetve szláv nyelvekből való kölcsönzésekként kezelték. Ugyanakkor az is elismerhető, hogy az -avičius, -evičius képzős vezetéknevek meglehetősen természetes módon alakulhattak ki. A 16. században és később, a Litván Államban fennálló sajátos nyelvi helyzet következtében az ilyen képzőkkel alkotott patronimikumok meglehetősen gyakoriak voltak. Mindazonáltal a nevek fejlődésének ilyen körülményei nem tűnnek elegendőnek; nem adnak magyarázatot az ilyen nevek nagy számára a A litván névtan és azok rendkívül gyakori használata. A 19. századi nevek és vezetéknevek antroponimikai kutatása feltárta azt a sajátosságot, hogy az emberekre a nevükkel és két, az arba, kitaip („vagy”, „másképpen”) szavakkal összekapcsolt vezetéknévvel utaltak, pl. Jacobi Wadil alias Rutkowʃki, Maciey Wersocki alias Szykszna, Thomas Pietkiewicz alias Smeledis. Az ilyen párok szerkezetének és eredetének elemzése, valamint jelenlegi vezetéknevekkel való azonosításuk – különösen a személynevek elterjedésére vonatkozó történeti és jelenkori adatokat figyelembe véve – segített megállapítani, hogy a két vezetéknév közül melyiket őrizték meg később hivatalos vezetéknévként. A vizsgálat hozzájárult egy további hipotetikus állítás megfogalmazásához is, amely a szláv képzős (-sktípusú és -avičius, -evičius) idegen eredetű vezetéknevekre vonatkozik. Az ilyen vezetéknevek mesterségesen helyettesíthették azokat a litván vezetékneveket, amelyek már jól kialakult litván szerkezettel rendelkeztek (gyakran litván eredetűek is voltak). Ez egy újabb, korábban nem azonosított jele lenne a litván vezetéknevek fejlődésének hatása alatt Szláv nyelvek. VITALIJA MACIEJAUSKIENĖ Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio g. 5, Vilnius LT-10308 [email protected]