Iš kur kilęs „kìbiras“ („kibìras“)

V. DrotVinas. Honnan származik a kbiras (kibras) 169 VINCENTAS DROTVINAS Vilniaus pedagoginis universitetas HONNAN SZÁRMAZIK A KÌBIRAS (KIBÌRAS) A litván kibras szó eredetéről több vélemény is elhangzott. Kazimieras Būga figyelmét ez a szó először a hangsúlyozása miatt keltette fel. A „Litván nyelvi szótár szerkesztőjének jelentésében” rámutatott, hogy a kiadott szótárak nem jelölik a szó hangsúlyát és a hangsúlyos magánhangzók intonációját: „az ilyen szótárakból még ha akarnád, akkor sem tudnád meg, hogyan kell kiejteni egyik vagy másik ritkább szót. Tegyük fel, valakinek meg kell tudnia, hogyan ejtik ezeket a szavakat [...] kibirai „vied rai” és kibirai „a fa morzsalékai, forgácsai” (Lietuva, 1921, 91. sz.). Később ezt írta: „[e]gy jó szótárban megtalálnánk a választ, hogy [...] kibrai „viedrai” és kibira alakban kellene ejteni (Būga 1959: 379). A hangsúlyozás és a szemantikai különbség alapján a Lietuvių kalbos žodynas homonimapárt ad meg: 1 kbiras (kibras) „apró száraz ág, rőzse, vessző” (eredetéről lásd: Smoczyński 2007: 283) és 2 kibras „a kútból víz merítésére és hordására szolgáló edény” (LKŽ V 1959: 725); a hangsúlyozásról: kibras „kútból vizet húzó edény”; bővebben lásd: Vitkauskas 2006: 125. A „Kortárs litván nyelv szótára” (1972, 1993, 2004, 2006) 2 hangsúlyozási változatot közöl: kibras és kbiras. A Litván Állami Nyelvi Bizottság úgy határozott, hogy fő hangsúlyozási változatnak a kbiras (3b), másodlagosnak pedig a kibras (2) tekintendő. A „Szláv–balti etimológiák” című tanulmányban K. Būga e szó eredetét is magyarázta: a litván kibras = óporosz čьbьrъ. A -ira-s képzőt az inkst-iras, bimb-iras szavak képzőjével vetette össze (Būga 1958: 326). A kibiras szó eredetét másképpen próbálta magyarázni Viktoras Kamantauskas, litván nyelvész és fordító (1899–1951). Elkészítette a Rövid litván nyelvi hangsúlytant (I–II, 1928–1929), valamint a jövevényszavak és litván megfelelőik szótárát, a Beszéljünk litvánul (1933) című művet. A Rövid litván nyelvi helytelenségek és barbarizmusok szótárában (1928) V. Kamantauskas a barbarizmusok írásbeli és hangsúlyozási helytelenségeinek, valamint a nyelvjavítók által kétségesnek tartott vagy helytelenül javított szavaknak a szótárát közli, amelyet „a nagyközönségnek és a tanulóknak” szán. Javításait K. Būga és Rygiškis Jonas, F. Kuršaitis, P. Skardžius, valamint a régi szerzők: M. Daukša, K. Sirvydas, S. Daukantas és M. Valančius véleményére alapozza. A kibiras szó eredetéről ezt írja: „A kibiras, amellyel a nyelv litvánosítói a va- 170 KALBoS KULTūRA | 83 a »jövevényszó« viedras helyettesítésére utasítanak, éppoly nem litván, mint a viedras (amely a zsidó nyelvből került át).” (Kamantauskas 1928: 35). V. Kamantauskas szótárfüzetére hamarosan reagált Jonas Jablonskis is, aki Rygiškis Jonas álnéven kiadta a szótárfüzet kommentárjainak gyűjteményét (Nyelvünk szótárfüzetének dolgai, 1929). J. Jablonskis egyes megjegyzéseinek részletesebb áttekintését mellőzve elmondható, hogy a nyelvész V. Kamantauskas javításaiban gyakran hiányolja a vélemény részletesebb indoklását. Azt követeli, hogy „beszédesebb legyen”, azaz több élő nyelvhasználati példát, illusztrációt adjon; azt mondja, hogy nem értette meg teljesen a javító érveit; néha rámutat arra, hogy a javítások szerzőjének nincs mindenben igaza, mert nem látja a nyelvjárások vagy a szóalkotásbeli nemek különbségeit; emlékeztet arra, hogy egyes S. Daukantasés F. Kuršaitis-példák helyességét kritikusan kellene értékelni, és így tovább. Ezt mutatja a nyelvész véleménye is a kibiras eredetéről. J. Jablonskis kétségbe vonta a kibiras szó eredetének magyarázatát, és szkeptikusan értékelte a szerző állítását: „A szerző a kibirast, úgy látszik, a zsidó nyelvből eredezteti, csak azt nem mondja meg, melyik mai zsidó szóból keletkezett. A szerzőnek ez az újdonsága számomra valóban váratlan. Mielőtt ilyen szigorúan állítani kezdett volna a viedrasról (szláv) vagy a kibirasról, a szerzőnek ezt az állítást legalább valamivel világosan alá kellett volna támasztania.“ (Rygiškių Jonas 1929: 44–45). Ezért J. Jablonskis az ilyen, a szó eredetét illetően nem érvekkel alátámasztott magyarázatot „újdonságnak” tartja, maga azonban nem pontosítja a szó eredetét. Amint azt a litván nyelv szótárai mutatják, a kbiras (kibras) nyugat-aukštaitis szó, amely megtalálható Kis-Litvánia szótáraiban – a Lexicon Lithuanicum című, XVII. századi német–litván kéziratos szótárban: Eymer wiedras, kibbiras 33a. ; Schöpffeymer kibirras 76a. A Litván nyelv szótárában a szó adatolásának története a Clavis Germanico-Lithvana című XVII. századi szótárral kezdődik: Eimer. Wėdras, ô. M. Kibbiras, ô. M. C I 23 (az itt található bibliai illusztrációban azonban csak wiedras szerepel, akárcsak Konstantinas Sirvydas szótáraiban). A kibiras szó megtalálható Jokūbas Brodovskis, Pilypas Ruigys, Kristijonas Gotlybas Milkus, Georgas Heinrichas Ferdinandas Nesselm­annas, Fridrichas Kuršaitis és a későbbi szótárakban, Antanas Juška dalaiban, Augustas Schleicher, Augustas Leskien és Karl Brugmann litván folklórgyűjteményeiben is. Jono Jablonskis maga is lejegyezte (LKŽ V 1959: 725), ma pedig az irodalmi nyelvben általánosan használatos. Miért származtatta V. Kamantauskas a kibiras szót a zsidó nyelvből? Nézzük meg, mi lehetett a forrása a jiddis nyelvben. Magát a zsidó nyelvi emer „vödör” szót (← ném. Eimer) nem hozták közvetlen kapcsolatba a litván kibiras szóval (Jankelovičius, Kačergis 1940). A zsidó nyelvi ceber „alacsony, füles faedény” szó, amely valószínűleg a litván kibiras szóval társult, V. DrotVinas. Honnan származik a kbiras (kibras) 171 megtalálható napjaink jiddis szótáraiban, például: Русско-еврейский (idiš) словарь [...], 1984: 60, 619; cuber = ceber = ciber „цэбар“ (Астравух 2008: 202); vö. a lengyel ceber, cebr szavakat. A litván nyelvben e kölcsönszó változatai: cãbaras, càberis és cabakas, cèberas „alacsony, füles faedény, dézsa, félköböl”, továbbá cèberis, cẽberis, ceberỹs, cebekas, cẽbras, cèbras 1 lásd ceberas, 2 kanna (LKŽ II 1969: 8). A lengyel ceber, cebr szó eredetét nem egységesen magyarázzák. Aleksander Brückner azt írja, hogy a lengyel ceber szónak semmi köze a német Zuber, Zober szóhoz, csupán megtévesztően hasonlít a litván kib- „függni, kapaszkodni, lebegni” igetőhöz (Brückner 1989: 56, 107). A ceber, cebr polonizmust azonban a német felsőnémet nyelvjárás zuber, zuibar szavából eredeztetik (összetett szó: zwei „kettő” + beran „vinni”) (Duden 2001: 952; Paul 2002: 1211); vö. továbbá Zuber „nagy, kétfülű víztartó edény”, szemben az Eimer „vödör” szóval (Pfeifer 1995: 1624). M. Fasmer szerint a szláv čьbьrъ forma kapcsolatban áll a litván kibiras „vedro” szóval. A legújabb lengyel etimológiai szótárak szerint a ceber szónak semmi köze a litván kibiras szóhoz; megjegyzik, hogy a kibiras csupán „a kút gémjén állandóan függő merítőedény” (Bańkowski 2000: 109). Így a kbiras (kibras) kétségtelenül litván szó. LITERATūRA B a ń kow s k i A. 2000: Etymologiczny słownik języka polskiego. Tom I, A–K, Warszawa: Wydawnictwo naukowe. B r ü c k ne r A. 1989: Słownik etymologiczny języka polskiego, Warszawa: Wydawnictwo wiedza powszechna. B ū g a K. 1958: Славянобалтийские этимологии. – Rinktiniai raštai 1, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla. B ū g a K. 1959: Lietuvių kalbos žodyno redaktoriaus pranešimas. – Rinktiniai raštai 2, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla. Duden 2001: Duden das Herkunftswörterbuch. Etymologie der Deutschen Sprache, 3. völlig neu bearbeitete und erweiterte Auflage. Duden Verlag. F r a e n ke l E. 1962: Litauisches etymologisches Wörterbuch, Heidelberg–Göttingen. J a n k e lov i č i u s Ic., K a č e r g is S. 1940: Kišeninis Lietuvių Kalbos Raktas. Žydiškas–lietuviškas Žodynas. Stud. Ic. Jankelovičiaus ir S. Kačergio leidinys, Kaunas: C. Kagano spaustuvė. Kamantauskas V. 1928: Trumpas kalbos netaisyklingumų ir barbarizmų žodynėlis, Kaunas: Valstybės spaustuvė. LKŽ 1969: Lietuvių kalbos žodynas 2. Atsak. redaktorius J. Kruopas, Vilnius. LKŽ 1959: Lietuvių kalbos žodynas 5. Atsak. redaktorius K. Ulvydas, Vilnius. 172 KALBoS KULTūRA | 83 Pa u l H. 2002: Német szótár. Szavaink jelentéstörténete és szókincsünk felépítése. Helmut Henne, Heidrun Kämper és Georg objartel által átdolgozott és kibővített 10. kiadás, Max Niemeyer Verlag, Tübingen. P f e i f er W. 1995: A német nyelv etimológiai szótára, Deutscher Taschenbuch Verlag, München. Rygiškių Jonas 1929: A mi nyelvünk szótárának dolgai. Külön megjegyzés V. Kamantauskas „A nyelvi helytelenségek és barbarizmusok rövid szótára” című művéhez, Kaunas: a Tulpės Bvės kiadványa. S m o c z yń s k i W. 2007: A litván nyelv etimológiai szótára, Vilnius. V i t k a u s k a s V. A. 2006: Elferdítjük a szavak történetét. – Acta Linguistica Lithuanica 55, 125–126. А с т р а ву х А. 2008: Jiddis–belarusz szótár, Minszk: Medisont. Ф а с м е р М. 1986: Az orosz nyelv etimológiai szótára. II. kötet, Beérkezett Москва: Прогресс. 2010. 10. 26. a KÌBIRAS (KIBÌRAS) eredetéről Összefoglalás A tanulmány két litván homonima eredetével foglalkozik, nevezetesen: 1. k biras, kibras „kis száraz gally, száraz ág”, valamint 2. kbiras „víz hordására és kútból való merítésére szolgáló edény” (Lietuvių kalbos žodynas, 1959, V. kötet). A Kortárs litván nyelv szótára (Dabartinės lietuvių kalbos žodynas, 2006) a második homonimára két hangsúlyváltozatot ad meg: kbiras, kibras. A litván szótárak meggyőző bizonyítékot szolgáltatnak a szó litván eredetéről. Ez a szó a nyugati aukštaitis (Aukštaitis) nyelvjárásból származik; nyomait megtalálták néhány, a 17. században Porosz Litvániában, vagyis Kis-Litvániában kiadott szótárban, továbbá szótárakban és folklórgyűjteményekben is előfordul. Ezenkívül a szó a mai litván általános szókincséhez tartozik. A szófejtők, K. Būga (1958, 1959), E. Fraenkel (1962), A. Brückner (1989), M. Vasmer (1986) és A. Bańkowski (2000), eredetének különböző értelmezéseit javasolják: oSlav. cьbьrъ (< oHG zwibar) és litván kib-ti „an. ?“, kyb-oti „an. ?“ VINCENTAS DRoTVINAS Vilniaus pedagoginis universitetas T. Ševčenkos g. 31, LT03111 Vilnius [email protected]