Estų kalbos politikos gairės: strateginis planas ir jo įgyvendinimas

BIRUTĖ KLAAS-LANG Tartui Egyetem AZ ÉSZT NYELVPOLITIKA IRÁNYELVEI: STRATÉGIAI TERV ÉS MEGVALÓSÍTÁSA KULCSSZAVAK: észt nyelv, nyelvpolitika, a nyelv folytonossága. BEVEZETÉS Az észt nyelv használata a köznyelv valamennyi használati területén a mai észt ember számára annyira megszokott, magától értetődő, talán még öröknek is tűnő dolog, hogy nem mindig gondol annak védelmére és megbecsülésére. Az elmúlt száz évben az észt nyelv helyzete még soha nem volt olyan jó, mint most. Az észt nyelv, amelyet valamivel több mint egymillió lakos beszél anyanyelveként, a világ 7 000 nyelve közül beszélőinek száma alapján a 300 legnagyobb létszámú nyelv közé tartozik. Emellett Észtországban gyorsan javulnak az észt nyelv második nyelvként való használatához szükséges készségek. Évente a világ harminc egyetemén mintegy ezer hallgató tanulja az észt nyelv és kultúra megismerését. A világon körülbelül száz olyan nyelv van, amelyen teljes egyetemi képzés végezhető, és az észt nyelv is ezek közé tartozik. Kétségtelenül az Észt Köztársaság fennállásának első 100 évében elért egyik legnagyobb eredmény az anyanyelven megszerezhető felsőfokú végzettség lehetősége. Az észt nyelv a világ ötven technológiailag legfejlettebb nyelvének egyike. Az észt nyelvet az alkotmány és a nyelvtörvény védi; egyúttal az Európai Unió hivatalos nyelve is, az ezzel járó valamennyi joggal és kötelezettséggel. Emellett nemcsak a köznyelvet ápolják, hanem az észt nyelv valamennyi, különösen a regionális változata iránt is érdeklődnek. A cikk áttekinti Észtország szociolingvisztikai környezetét és az észt nyelv jogi kereteit, valamint elemzi, hogy Észtország a stratégiai nyelvtervezés révén hogyan járult hozzá az észt nyelv kutatásához, fejlesztéséhez és folytonosságához. 1. ÉSZTORSZÁG SZOCIOLINGVISZTIKAI KÖRNYEZETE Az Észt Statisztikai Hivatal adatai szerint 2016-ban Észtországban 1,313 millió BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 BIRUTĖ KLAAS-LANG. Estų kalbos politikos gairės: strateginis planas ir jo įgyvendinimas | 2 lakos1. Lakosságszámát tekintve Észtország Európa egyik legkisebb országa; a nevezett átlagos európai uniós ország mutatójától akár 14-szeresen is elmarad. A 2011-ben tartott nép- és lakásszámlálás adatai szerint2 Észtországban 192 nemzetiség képviselői élnek: az állandó lakosok 68,7 százaléka észt (889 770 fő), 24,8 százaléka orosz (321 198 fő), 1,7 százaléka pedig ukrán (22 302 fő). A belaruszok (12 419 fő) és a finnek (7 423 fő) aránya egy százaléknál alacsonyabb. Összesen 37 olyan nemzetiség él Észtországban, amelynek képviselői több mint százan vannak. A 2000. évi népszámlálás adataival összevetve3 az észtek száma 1 százalékkal nőtt, az oroszoké pedig pontosan ugyanennyivel csökkent. A népesség a kivándorlás és az alacsony születésszám miatt 1989 óta csökken, különösen a más anyanyelvűek száma mérséklődik (Eesti inimarengu aruanne 2007: 48). Az elmúlt két évben azonban Észtországban kiegyenlítődött a kivándorlás és a bevándorlás aránya, 2015-ben pedig először volt nagyobb a bevándorlás a kivándorlásnál: 2015-ben 15 413 ember érkezett Észtországba, 13 003 ember pedig elköltözött onnan4, vagyis a bevándorlás ellensúlyozta a természetes népességfogyás okozta lakosságszám-csökkenést. Észtországban 157 nyelvet beszélnek anyanyelvként. Tíz év alatt Észtország még többnyelvűbbé vált: a korábbi népszámlálás adatai szerint 109 nyelvet beszéltek anyanyelvként. Anyanyelvként leggyakrabban az észtet (886 859 fő – 68,5 százalék), az oroszt (383 062 fő – 29,6 százalék) és az ukránt (8012 fő – 0,6 százalék) beszélik5. Az észtországi, más anyanyelvű lakosok észtnyelv-tudása az utóbbi években folyamatosan javult. Az eddig elvégzett kutatások eredményei azt mutatják, hogy a 15–74 éves, más anyanyelvűek körében azok aránya, akik állításuk szerint aktívan vagy legalább passzívan tudnak észtül, az 1997-es 34 százalékról és a 2007-es 40 százalékról 2016-ra 85 százalékra nőtt6. A Tallinni Egyetem Raivo Vettik professzor vezette kutatócsoportja által 2010-ben végzett, „Az észtországi integrációs program 2008–2013-as időszakra szóló célkitűzéseinek megvalósulása 2008–2009-ben” című, az Észtország integrációs programját nyomon követő vizsgálat szintén azt mutatja, hogy az elmúlt években az orosz anyanyelvűek észtnyelv-tudása saját megítélésük szerint jelentősen javult (LK monitooring 2010). A statisztikai adatok elemzése azonban azt mutatja, hogy Észtországban még mindig sok ember, 1 Eesti Statistikaamet [Észt Statisztikai Hivatal], elérhető az interneten: http://www.stat.ee/72428. 2 Eesti Statistikaamet [Észt Statisztikai Hivatal], elérhető az interneten: http://www.stat.ee/64309?parent_id=32784. 3Eesti Statistikaamet [Észt Statisztikai Hivatal], elérhető az interneten: http://www.stat.ee/64628?parent_id=32784. 4 Eesti Statistikaamet [Észt Statisztikai Hivatal], elérhető az interneten: http://www.stat.ee/277525. 5 Eesti Statistikaamet [Észt Statisztikai Hivatal], elérhető az interneten: http://www.stat.ee/64309?parent_id=32784. 6 Eesti Kultuuriministeerium [Észt Kulturális Minisztérium], elérhető az interneten: http://www.kul.ee/sites/kulminn/files/6_faktileht_a4_keelteoskus.pdf. BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 BIRUTĖ KLAAS-LANG. Estų kalbos politikos gairės: strateginis planas ir jo įgyvendinimas | 3 akik nem ismerik az államnyelvet a társadalmi és munkahelyi életben szükséges szinten. 2. A NYELVI ÉLETERŐ KRITÉRIUMAI ÉS AZ ÉSZT NYELV Az észt nyelv egy teljesen új szociolingvisztikai környezetbe került, amelyet a globalizáció és a társadalom, az iskola, illetve a család többnyelvűsége, valamint a technológia fejlődése jellemez. Következésképpen el kell fogadnunk azt a helyzetet, hogy mindannyiunk környezetében két, három vagy még több nyelv hallható. A többnyelvű észt a szabály, nem pedig a kivétel. Az egyén és az állam többnyelvűsége nagy érték, amelyet óvni és támogatni kell. De hogyan biztosítható az észt nyelv fennmaradása és fejlődése ebben az új helyzetben? A nyelvi életerő fogalmának és kritériumainak vizsgálatakor a kutatók elsősorban a kis és veszélyeztetett nyelvekre gondoltak. Például 2002–2003-ban az UNESCO nemzetközi nyelvészcsoportot kért fel egy olyan dokumentum elkészítésére, amelynek alapján fel lehet mérni egy nyelv életerejét, és amely segíti a nyelvpolitika kialakítását, a nyelvi szükségletek és a megfelelő védelmi intézkedések meghatározását. E célból a veszélyeztetett nyelvek szakértői csoportja iránymutatást dolgozott ki a koncepcióhoz. A „Nyelvi életerő és a kihalás veszélye” című dokumentum kilenc kritériumot sorol fel (Brenzinger és mtsai. 2003): 1) a nyelv generációk közötti átadása, 2) a beszélők abszolút száma, 3) a beszélők aránya a teljes népességhez viszonyítva, 4) a nyelvhasználati területek változása, 5) a reagálás az új területekre és a médiára, 6) a nyelvtanulási eszközök hozzáférhetősége és az írástudás szintje, 7) a kormányzat és az intézmények hozzáállása és nyelvpolitikája, 8) a közösség tagjainak viszonya saját nyelvükhöz, 9) a dokumentáció típusa és minősége. A szociolingvisztikai meghatározások szerint az észt nyelv, amelyet anyanyelvként valamivel több mint egymillióan beszélnek, nem tartozik a kihalással fenyegetett nyelvek közé, mivel államnyelvi státusszal rendelkezik, a közélet minden területén használják a mindennapi és az üzleti kommunikációtól kezdve a tudományos nyelvig, az oktatás minden szintjén az alapfokú iskolától a doktori képzésig az oktatás fő nyelve, otthon és az elektronikus térben is használatos, beszélőinek száma pedig növekszik. A mai globális világban mindazonáltal különös figyelmet kell fordítani a nyelv életerejének megőrzésére akkor is, ha a nyelvet több mint egymillióan beszélik (vö. Crystal 2000). Az utóbbi években különösen nagy érdeklődés övezi azokat a kutatásokat és előrejelzéseket, amelyek azt vizsgálják, hogyan befolyásolhatja a globalizáció, a nyitott és mobil munkaerőpiac, valamint a nyitott és dinamikus oktatási tér azokat a nyelveket, amelyeket a korábban említett kritériumok alapján szociolingvisztikailag fenntartható nyelveknek tekintenek. Az államnyelvi BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 BIRUTĖ KLAAS-LANG. Estų kalbos politikos gairės: strateginis planas ir jo įgyvendinimas | 4 státusz és a nyelvet támogató infrastruktúra nem feltétlenül biztosítja a nyelv fenntarthatóságát, mivel az angol nyelvet egyre gyakrabban használják az oktatás, a kereskedelem és a gazdaság területén, a migrációs áramlás pedig a fokozott sokféleség (angolul: super-diversity) kialakulásához vezetett a társadalomban (Vertovec 2007, 2010). A világnyelvként használt angolnak a kisebbségi nyelvek fenntarthatóságára gyakorolt lehetséges hatása széles körben elismert (Skutnabb-Kangas 2000; Phillipson 2003, 2009; Hagege 2006; Canagarajah 2007, Klaas-Lang, Metslang 2015, Klaas-Lang 2016), és számos tudományos kutatásokon alapuló állami program indult (például Svédországban, Észtországban és Finnországban), amelyek célja az államnyelv működésének biztosítása az élet minden területén (Mäl i mun 2002; EKAS 2004; Hakulinen és mtsai. 2009; EKA 2011). Ezért a kisebbségi nyelvek védelmének területét ki kellett terjeszteni a nyelvi fenntarthatóság szemléletére, amely figyelembe veszi a világnyelvek, az államnyelvek és a kisebbségi nyelvek kölcsönhatását a modern információs társadalomban (Ehala 2010, Soler-Carbonell 2012, Ehala és mtsai. 2014). 3. AZ ÉSZT ÁLLAMNYELVI STÁTUSZÁT RÖGZÍTŐ DOKUMENTUMOK Ahhoz, hogy egy nyelv sikeresen működhessen, jogi terét is biztosítani és szabályozni kell. Észtországban az észt nyelv az 1989-es nyelvtörvény és annak későbbi változatai alapján államnyelv. Figyelemre méltó, hogy az első nyelvtörvényt még Észtország függetlenségének visszaállítása előtt fogadták el, és akkor az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság nyelvtörvényének nevezték; annak 60. cikke kimondta: „Az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság államnyelve az észt nyelv. Észtországban, az észtek szülőföldjén az állam különös figyelmet fordít az észt nyelvre, és különleges védelemben részesíti. Az észt nyelv államnyelvi státuszának megadása szilárd alapot jelent az észt nép és kultúrája fennmaradásához és fejlődéséhez” (Keeleseadus 1989). 2011. február 23-án az észt parlament elfogadta a felülvizsgált nyelvtörvényt, amelynek célja – akárcsak a korábbi nyelvtörvényé és annak módosításaié – „az észt nyelv fejlesztése, fenntartása és védelme, továbbá annak biztosítása, hogy az észt nyelv legyen a közélet valamennyi területén a kommunikáció elsődleges nyelve” (EV Keeleseadus 2011: 1.pt, §1). Az új nyelvtörvény azt is kimondja, hogy „Észtország államnyelve az észt nyelv” (EV Keeleseadus 2011: 2.pt, §3, lõige (1)). Az észt nyelv jogi védelmét az Észt Köztársaság alkotmánya is rögzíti (EV Põhiseadus 2011), amely kimondja, hogy az államnak biztosítania kell az észt nép, nyelv és kultúra fennmaradását az idők végezetéig: az alkotmány 6. cikke szerint az államnyelv az észt nyelv. Az állam kötelessége biztosítani minden személy jogát ahhoz, hogy észt nyelven szerezzen műveltséget (37 BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 BIRUTĖ KLAAS-LANG. Estų kalbos politikos gairės: strateginis planas ir jo įgyvendinimas | 5 str.), minden személy joga arra, hogy észt nyelven intézze ügyeit és kommunikáljon az állami intézményekkel (51. cikk), valamint észt nyelven intézze ügyeit az állami intézményekben és az önkormányzatoknál (52. cikk). Sajnos egyelőre nem állítható, hogy az észt nyelv államnyelvként zavartalanul működik Észtország valamennyi régiójában és az élet minden területén, akár az ügyintézésről és a fogyasztók tájékoztatásáról, akár a választási kampányok nyelvéről, illetve a választott népképviselők vagy a legmagasabb rangú önkormányzati tisztviselők észtnyelv-tudásáról van szó. Az állam a jogszabályokban rögzített jogok biztosítása érdekében a Nyelvfelügyeleten7 keresztül elsősorban a nyelv védelméről gondoskodik. 4. AZ ÉSZT NYELV FEJLESZTÉSÉNEK STRATÉGIAI TERVE ÉS VÉGREHAJTÁSÁNAK FELÜGYELETE A nyelvfejlesztési stratégiai terv kidolgozásakor elsősorban a nyelv három legfontosabb aspektusára kell összpontosítani: a nyelv státuszára, szerkezetére (nyelvi rendszerére és használatára), valamint a nyelv oktatására (Stewart 1968; Wiley 2003; Mansoor 2005; Ferguson 2006 stb.). A nemzeti jogszabályok és a tudatos imázsépítés hozzájárulnak a nyelv megfelelő státuszának biztosításához; a nyelvszerkezet tudatos és tudományos fejlesztése garantálja, hogy a nyelv rugalmas, korszerű eszközként az élet minden elképzelhető területén használható legyen, biztosítja az egységes köznyelvet, valamint a nyelv technikai támogatását az elektronikus környezetben. Rendkívül fontos, hogy a nyelvre erőforrásként is gondoljunk, hiszen a rendezett köznyelvre épül a közigazgatás, az oktatás, a tudomány és a nyilvános tájékoztatás nyelve, valamint a nyelvhasználat más változatai, amelyek a társadalom és az állam működésének feltételei. A stratégiai nyelvtervezés harmadik területe, a nyelvoktatás biztosítja a nyelv (pontosabban a köznyelv, vagyis az egységesen kodifikált nyelvváltozat) nemzedékről nemzedékre történő átadását. Az észt nyelv hivatalos európai uniós nyelvként betöltött státusza sokkal magasabb követelményeket támaszt az észt nyelv fejlesztésével és oktatásával szemben. Az észt állam már 18 éve foglalkozik stratégiai nyelvtervezéssel. A kormány 1998. április 21-i határozatában megbízta az Oktatási Minisztériumot (ma Oktatási és Kutatási Minisztérium), hogy dolgozza ki az észt nyelv fejlesztésének stratégiáját. 2000-ben az oktatási miniszter rendeletével létrehozták az Európai Nyelvek Éve észtországi megszervezéséért felelős bizottságot (amely később az Észt Nyelvi Tanáccsá8 alakult), amelynek egyik feladata 7 Eesti Keeleinspektsioon [Észt Nyelvfelügyelet], online elérhetőség: http://www.keeleinsp.ee/?lang=1. 8 A cikk szerzője 2005 óta az Észt Nyelvi Tanács elnöke. BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 BIRUTĖ KLAAS-LANG. Estų kalbos politikos gairės: strateginis planas ir jo įgyvendinimas | 6 és a szóban forgó stratégia kidolgozása volt. „Az Észt Nyelvi Tanács nyelvpolitikai kérdésekben tanácsot ad az Észt Köztársaság kormányának a nyelvpolitika kialakításával és végrehajtásával kapcsolatban” (EV Keelesedus 2011: 2.pt, § 7). 2004. augusztus 5-én az Észt Köztársaság kormánya jóváhagyta az észt nyelv fejlesztésének 2004–2010-es stratégiáját (észtül: EKAS), majd 2010. november 11-én az előző stratégiai terv folytatását, az észt nyelv fejlesztésének 2011–2017-es stratégiai tervét (észtül: EKA), valamint annak végrehajtási tervét, amelyet az Oktatási és Kutatási Minisztérium az Észt Nyelvi Tanáccsal együttműködve dolgozott ki. Az első nyelvfejlesztési tervet angolra, oroszra, finnre és magyarra fordították le. A jelenlegi fejlesztési terv nyomtatott és elektronikus változata észt és angol nyelven érhető el9. A stratégiai dokumentum elfogadása előtt kutatásokat végeztek a nyelvszerkezetről, a nyelv státuszáról és jogi helyzetéről, az oktatásról, a kutatásról, a regionális nyelvekről és a nyelvtechnológia fejlesztéséről; megvizsgálták a többnyelvű társadalom működését is. Kétségtelen, hogy nyelvünk történetében ez volt az észt nyelv első ilyen sokoldalú vizsgálata. Azt is elmondhatjuk, hogy a 2004-ben elkészített stratégiai fejlesztési terv objektív és szubjektív hiányosságai ellenére különösen fontos iránymutatást adott az észt nyelv fejlesztéséhez. Ebben az észt nyelvfejlesztési stratégiában az észt állam egyértelműen megfogalmazta céljait, és konkrét cselekvési tervet dolgozott ki a nyelv fejlesztésére. A 2004-es és a 2011-es fejlesztési terv az észt nyelv valamennyi fontos területét tárgyalja: az észt nyelv szabályozását, az észt nyelv kutatását és erőforrásait, a nyelv technikai támogatását, az észt nyelvű általános oktatást, az észt nyelvet a nem észt anyanyelvűek általános oktatási rendszerében, a szakképzésben részt vevő tanulók észtnyelv-tudását, a tudomány és a felsőoktatás nyelvét, az észt nyelv regionális változatait, az észt nyelvet külföldön, a speciális nyelvi igényű emberek nyelvhasználatát, az észt nyelvet más nyelvek összefüggésében és nemzetközi képviseletét, valamint a nyelvtörvény betartásának felügyeletét és a nyelvi kérdésekről való tájékoztatást. 2011-ben a kormány jóváhagyta az Észt Nyelvi Tanács összetételét. A tanács nyelvészekből, minisztériumok, hivatalok és alkotói szövetségek képviselőiből, politikusokból és másokból áll. Vagyis igen széles körű csoportról van szó, amelynek fontos az észt nyelv jó helyzete; valamennyi tag hozzájárulása is számít, nemcsak szakmai (nem feltétlenül nyelvészeti) tudásuk, hanem a nyelvi kérdések iránti társadalmi érzékenységük is. A Litván Állami Nyelvi Bizottságtól eltérően az Észt Nyelvi Tanács nem foglalkozik nyelvi szabályozással. A nyelv 9 Eesti Haridus- ja Teadusministeerium [Észt Oktatási és Kutatási Minisztérium], online elérhetőség: https://www.hm.ee/sites/default/files/eestikeelearengukavainglise.indd_.pdf. BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 BIRUTĖ KLAAS-LANG. Estų kalbos politikos gairės: strateginis planas ir jo įgyvendinimas | 7 Észtországban a nyelvi normák gondozásáról az Anyanyelvi Társaság10 gondoskodik. Az Észt Nyelvi Tanács munkája kizárólag nyelvpolitikai jellegű. Az Oktatási és Kutatási Minisztériummal együttműködve a Nyelvi Tanács kétévente tájékoztatja a kormányt az észtországi nyelvi helyzetről, valamint az észt nyelv fejlesztési tervének és más stratégiai nyelvi terveknek a végrehajtásáról. A mai stratégiai dokumentumoktól – mindenekelőtt az azokból következő cselekvési tervektől – azt várják, hogy viszonylag rövid időn belül értékelhető eredményeket hozzanak, és egy adott területet vagy szervezetet magasabb szintre emeljenek. A nyelvfejlesztési stratégia tervezésekor nehéz ilyen értékelhető mutatókat megadni, a globalizáció keretében pedig az észt nyelv előrelépésének tekinthető a korábbi pozíciók megőrzése (különösen az angol nyelv hatását figyelembe véve). Mind a fejlesztési tervben, mind az időközi jelentésekben minden intézkedéshez tartozik egy mutató, amelynek a nyelvhasználat adott területén elért előrehaladást kell jeleznie. Ezeket a mutatókat azonban kritikusan kell értékelni. Nem minden fontos dolog mérhető. Ami pedig mérhető, nem feltétlenül fontos. A stratégiai fejlesztési tervekben meghatározott és elfogadott intézkedések végrehajtásához természetesen bizonyos eszközökre van szükség. Ezért nagyon fontos, hogy a fejlesztési tervek és az állami költségvetés tervezése összehangolt legyen. A nyelvi terület finanszírozása és a fejlesztési tervek közötti kapcsolat meglehetősen egyértelmű: mind a korábbi, mind a jelenleg érvényes fejlesztési terv az Oktatási és Kutatási Minisztérium nyelvi területre szánt költségvetésének tervezési alapjául szolgál. Az észt nyelv fejlesztésére tervezett tevékenységeket az állam és a helyi önkormányzatok, az egyetemek és kutatóintézetek, az állami programok, különféle alapok, támogatások, külön előirányzatok és különböző ügynökségek költségvetéséből finanszírozzák. A 2011–2017-es fejlesztési terv konkrét költségvetése 61 millió euró; a költségvetéshez külön finanszírozású állami programok is tartoznak (lásd az Oktatási és Kutatási Minisztérium honlapját11: Észt nyelvű felsőoktatási tankönyvek készítése és kiadása (2008–2012; a jelenleg futó program 2013–2017); több mint 50, különböző szakterülethez tartozó tankönyv készült vagy fordításban jelent meg; Az észt terminológia támogatása (2008–2012, 2013–2017); nyelvtechnológia (2006–2010, 2011–2017); 10 Emakeele Selts [Anyanyelvi Társaság], online elérhető: http://www.emakeeleselts.ee/yritused/ES_english.pdf. 11 Eesti Haridus- ja Teadusministeerium [Észt Oktatási és Kutatási Minisztérium], online elérhető: https://htm.ee/et. BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 BIRUTĖ KLAAS-LANG. Estų kalbos politikos gairės: strateginis planas ir jo įgyvendinimas | 8 estų kalbos ir kultūros atmintis (2009–2013, 2014–2018); remiami estų kalbos moksliniai tyrimai. Naujosios programos prioritetas – remti monografijų leidimą; Az észt nyelv és kultúra külföldi akadémiai tanulmányozásának programja (2005–2010, 2011–2017). A 2011–2017-es észt nyelvfejlesztési terv végrehajtásának összegzése 2017 végén történik majd, a köztes jelentések azonban azt mutatták, hogy a nyelvterület céljai összességében sikeresen teljesülnek. Az összes intézkedéshez előirányzott feladatot elvégezték, és számos konkrét célkitűzést megvalósítottak: több fontos szótárt adtak ki, alkalmazott nyelvtechnológiai programokat vezettek be, az elmúlt két évben húsz új doktor egészítette ki az általános nyelvészet és a rokon nyelvek kutatóinak körét a tartui és a tallinni egyetemen, a nagyszabású nyelvi rendezvényekbe pedig sok tanulót bevonnak; a nyelvi elmerülés (angolul: language immersion, észtül: keelekümblus), valamint a tantárgy és a nyelv integrált oktatása egyre népszerűbb tanítási formává válik az észtországi, más anyanyelvű tanulóknak oktató iskolákban; jelentősen nőtt az észt nyelvű cikkeket közlő, magas színvonalú tudományos kiadványok száma; különböző szintű észt nyelvvizsgákat más országokban is elkezdtek tartani; a legfontosabb észt szótárak elérhetők az interneten; elkészült az észt jelnyelv–észt online szótár; az érettségizők számára kötelezővé vált egy idegen nyelv állami vizsgája, és így tovább. Az elért eredmények mellett azonban továbbra is vannak olyan területek és feladatok, amelyeket az évek során nem sikerült megvalósítani. Ezek a következők: az észt nyelvtanári pálya iránti érdeklődés nem elegendő; egyes, főként orosz nyelvű régiókban, különösen Kelet-Virumaa megyében, alacsony a tanulók motivációja az észt nyelv tanulására, és kevés lehetőségük van arra, hogy a mindennapi életben használják; az orosz nyelvű szakmai képzésben részt vevő tanulók észttudása meglehetősen gyenge, és a szakmát szerzett fiatal szakemberek gyakran nem tudják ellátni munkaköri feladataikat észt munkakörnyezetben. A felsőoktatásban egyre több képzés folyik angolul, ezért az észt nyelv bizonyos területeken elveszíti az oktatás és a tudomány nyelvének szerepét. Az állami és helyi szinten tett erőfeszítések ellenére a nyelvjárások továbbra is kiszorulnak a mindennapi használatból; nincs elegendő jelnyelvi szakember, köztük jelnyelvi tolmács, minden szükséges tevékenység kezdeményezéséhez és megvalósításához; csökkent az észt nyelvet és kultúrát oktató külföldi egyetemi programok száma; a pénzügyi források hiánya akadályozza a nyelvtechnológiai alkalmazások hozzáférhetővé tételét; egyes, a nyelvre vonatkozó jogi kérdések megoldásához pedig politikai akaratra van szükség. BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 BIRUTĖ KLAAS-LANG. Estų kalbos politikos gairės: strateginis planas ir jo įgyvendinimas | 9 5. ÖSSZEGZÉS Egy nyelv megőrzéséhez olyan jogi környezetre van szükség, amely biztosítja fennmaradását, és rögzíti, hogy Európa peremén ez a kis terület az egyetlen hely, ahol az észt nyelvnek kiváltságos helyzetben kell lennie. A nyelv megőrzéséhez generációról generációra tovább kell adni otthon és az iskolában. A legfontosabb azonban a nyelvhasználók törekvése és szándéka, hogy észtül beszéljenek. A hozzáállás és a motiváció a sikeres idegennyelv-oktatás fontos tényezői. A nyelvhasználók hozzáállása és motivációja kétségtelenül jelentős az anyanyelv fennmaradása szempontjából. A nyelv veszteség nélkül fejlődhet és élhet, ha minden lehetséges helyzetben használják. Az észt nyelv további használatáról aligha beszélhetünk gazdasági hatékonyságként. Szűk gazdasági értelemben az ilyen kisszámú beszélővel rendelkező nyelv nem versenyezhet egyenrangúan a „világnyelvekkel”. Ahhoz, hogy az észt nyelvet használják, erőfeszítéseket kell tenni. Az észt nyelv stratégiai tervezésének tapasztalatai alapján összefoglaló tanácsokat adhatunk a nyelvfejlesztési tervek készítőinek: 1. A célok kitűzéséhez és az elérésükhöz szükséges tevékenységek megtervezéséhez pontos képet kell alkotni a nyelv helyzetéről a használat valamennyi területén. 2. A jövőképnek és a céloknak konkrét, állami szinten jóváhagyott cselekvési terveken kell alapulniuk. Biztosítani kell az állam pénzügyi támogatását e cselekvési tervek végrehajtásához. 3. A teljes fejlesztési tervhez és minden egyes tevékenységhez konkrét felelőst kell kijelölni. 4. Folyamatos felügyelet szükséges annak ellenőrzésére, hogy a célok az idő múlásával és a társadalom változásával továbbra is aktuálisak-e, illetve hogy a tevékenységek kellőképpen biztosítják-e a kitűzött célok elérését, és így tovább. 5. Tájékoztatási igény – fenn kell tartani a nyelvi kérdésekről szóló vitákat, tájékoztatni kell az adófizetőket, így biztosítva a társadalom és az emberek elégedettségét a tervezett tevékenységekkel. LITERATŪROS SĄRAŠAS Brenzinger ir kt. 2003: Brenzinger M., Yamamoto A., Aikawa N., Koundiouba D., Minasyan A., Dwyer A., Grinevald C., Krauss M., Miyaoka O., Sakiyama O., Smeets R., BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 BIRUTĖ KLAAS-LANG. Estų kalbos politikos gairės: strateginis planas ir jo įgyvendinimas | 10 Zepeda O. Language vitality and endangerment. Prieiga internete: http://www.unesco.org/culture/ich/doc/src/00120-EN.pdf. (žiūrėta 2016 09 01). Canagarajah S. 2007: Lingua Franca English, Multilingual Communities, and Language Acquisition. – The Modern Language Journal 91 (s1), 923–939. Crystal D. 2000: Language death, Cambridge: Cambridge University Press. Eesti inimarengu aruanne 2007: Eesti inimarengu aruanne, Tallinn, Eesti Koostöö Kogu, 2008. Prieiga internete: http://kogu.ee/public/trykised/EIA07_est.pdf (žiūrėta 2016 09 02). Ehala M. 2010: Refining the notion of ethnolinguistic vitality. – International Journal of Multilingualism 7 (4), 363–378. Ehala ir kt. 2014: Ehala M., Koreinik K., Praakli K., Siiner M. Kuidas uurida keele kestlikkust. – Keel ja Kirjandus 7, 489–507. EKA 2011: Eesti keele arengukava 2011–2017. Prieiga internete: http://www.hm.ee/index.php?03238 (žiūrėta 2016 09 02). EKAE 2013: Eesti keele arengukava 2011–2017 elluviimise vahearuanne (2011–2012). Prieiga internete: http://ekn.hm.ee/node/57 (žiūrėta 2016 09 02). EKAE 2015: Eesti keele arengukava 2011–2017" elluviimise vahearuanne (2013–2014). Prieiga internete: http://www.emakeeleselts.ee/vapidild/Eesti proc.20keele proc.20arengukava proc.202011-2017 proc.20elluviimise_vahearuanne_2013-2014.pdf (žiūrėta 2016 09 02). EKAS 2004: Eesti keele arendamise strateegia 2004–2010. Prieiga internete: http://www.eki.ee/keelenoukogu/strat_et.pdf (žiūrėta 2016 09 02). EV Keeleseadus 2011: Eesti Vabariigi keeleseadus, Riigi teataja I, 18.03.2011, 1. EV Põhiseadus 2011: Eesti Vabariigi Põhiseadus, Riigi teataja I, 27.04.2011, 2. Ferguson G.2006: Language Planning and Education, Edinburgh: Edinburgh University Press. Hagege C. 2006: Combat pour le Français: Au nom de la diversité des langues et des cultures, Paris: Odile Jacob. Hakulinen ir kt. 2009: Hakulinen A., Kalliokoski J., Kankaanpää S., Kanner A., Koskenniemi K., Laitinen L., Maamies S., Nuolijärvi P. Suomen kielen tulevaisuus. Kielipoliittinen toimintaohjelma. Kotimaisten kielten tutkimuskeskuksen verkkojulkaisuja 7. BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 BIRUTĖ KLAAS-LANG. Estų kalbos politikos gairės: strateginis planas ir jo įgyvendinimas | 11 Keeleseadus 1989: Eesti NSV Keeleseadus. Prieiga internete: http://estlex.com/tasuta/index.php?id=8&aktid=364&asutus=23&fd=1&grupp=1&leht=17 (žiūrėta 2016 09 02). Klaas-Lang B. 2016: State policies and institutional language choice – the vitality of Estonian, Latvian and Lithuanian in higher education. – Sociolinguistic transition in former Soviet and Eastern Bloc countries: Recent developments two decades after the regime change 67. Prague: Peter Lang Verlag. (Peter Lang’s series Prague Papers on Language, Society and Interaction / Prager Arbeiten zur Sprache, Gesellschaft und Interaktion, edited by Jiří Nekvapil, Tamah Sherman and Petr Kaderka), 235–262. Klaas-Lang B., Metslang H. 2015: Language policy and sustainability of Estonian in higher education. – Duisburger Arbeiten zur Sprach- und Kulturwissenschaft Duisburg Papers on Research in Language and Culture. Peter Lang Verlag, 161–177. LK monitooring 2010: Uuringu „Eesti lõimumiskava eesmärkide saavutamise monitooring 2010“ kokkuvõte. Prieiga internete: http://www.kul.ee/sites/default/files/elk_monitooring_2010_kokkuv6te.pdf (žiūrėta 2016 09 02). Mål i mun 2002: Mål i mun – Förslag till handlingsprogram för svenska språket. Prieiga internete: http://www.regeringen.se/rattsdokument/statens-offentliga-utredningar/2002/04/sou-200227/ (žiūrėta 2016 09 02). Mansoor S. 2005: Language Planning in Higher Education, New York: Oxford University Press. Phillipson R. 2003: English Only Europe? Challenging Language Policy, London: Routledge. Phillipson R. 2009: Linguistic imperialism continued, London: Routledge. Skutnabb-Kangas T. 2000: Linguistic Genocide in Education – Or Worldwide Diversity and Human Rights? Mahwah, New Jersey and London: Lawrence Erlbaum Associates. Soler-Carbonell, J. 2012: Els reptes de les llengües mitjanes a Catalunya i Estònia en l’era ‘glocal’. Una perspectiva comparada de les ideologies lingüístiques dels seus parlants. [The challenges of medium-sized languages in Catalonia and Estonia in the ‘glocal’ era; A comparative perspective of their speakers language ideologies]. – Revista de Llengua i Dret 57. Stewart W. A. 1968: Sociolinguistic Typology of Multilingualism. – Readings in the Sociology of Language. Ed. Joshua Fishman. The Hague: Mouton Publishers. BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 BIRUTĖ KLAAS-LANG. Estų kalbos politikos gairės: strateginis planas ir jo įgyvendinimas | 12 Vertovec S. 2007: Super-diversity and its implications. – Ethnic and Racial Studies 30 (6), 1024–1054. Wiley T. G. 2003: Frameworks and Models in Language Policy and Planning. – An Introduction to Language Policy, Wiley-Blackwell, 24–41. Įteikta 2016 09 09 Priimta 2017 01 19 BIRUTĖ KLAAS-LANG Tartu universitetas, Estų kalbos taryba Ülikooli 18, 50090 TARTU, Estija [email protected] BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204